Tibor bá’ szatirikus online
Valamelyik újságban olvastam, mert, hogy újságot is szoktam olvasni, a fő-bajunk abból származik, hogy még mindig itt van az összes szocialista szar, de már bejött az összes kapitalista szar is. Ne szépítsük, magyarul nyakig ülünk a szarban. Ennek a megállapításnak egyetlen szépséghibája, hogy nem én találtam ki. Na de, igaz-e?
Azt mondja a tinédzser életkoron kissé már túljutott lányom, adjak neki pénzt, mert Whiskast akar venni, vagy tíz köcsöggel, 80 kilós kutyája számára. Ne hülyéskedj velem, válaszolom, először is a Whiskast macskák eszik, másodszor pedig egy vagyonba kerül. Lehet, hogy egy vagyonba kerül, véli a lányom, de az a legjobb a kutyának. És ugye mit meg nem tesz egy lelkes kutyatulajdonos az apja pénzén.
Persze eszem ágában sincs ily könnyen beadni a derekam, de végig kell hallgatnom, hogy ami jó egy macskának az pláne jó egy kutyának és még sokkal jobb a kutya gazdájának. Mivel se kutya, se macska, sőt még tulajdonos se vagyok, el nem tudom képzelni, hogy kerültem be a képbe. Állítólag úgy, hogy én adom a pénzt. Így persze már stimmel a dolog. Ebben már van rutinom. A NAV elődje elszedte a pénzem, és fogalmam se volt róla, hogy a BKV igazgatóinak a végkielégítésére adják tovább.
Kutya ügyben az események ennél sokkal gyorsabban zajlanak. Azt is megtudom, minden különösebb faggatás nélkül, hogy ha már az embernek kutyája van (miért mondtam, hogy legyen?), akkor hozza ki belőle a maximumot. De a végén azért én is szóhoz jutottam, és mindjárt fel is tettem egy bátortalan kérdést, miért nem vesz inkább csirkefejet a kutyának, ha mindjárt az én pénzemért is? Tudniillik a csirkefej nem csak olcsó, de kitűnő tápanyag is. Ugye van benne csont, ami kell a kutya fejlődéséhez. Egy kis agyvelő, aminek magas a tápértéke. Van ott egy kis zsiradék is a tarkó táján, amit a nyugdíjasok szoktak kiszopogatni, de itt már belém fojtották a szót. Lányom szerint csirkefejet angróban nem lehet kapni, illetve csak csúszópénz ellenében. Bonbon a titkárnőnek, egy doboz cigi a kiszolgáló zsebébe csúsztatva, meg a fene tudja még mi.
Nekem egyszerűen megáll az eszem. Régen, a szemináriumon úgy hallottam, hogy a kapitalista piacon a kereslet-kínálat törvénye uralkodik. Rendben van, egy kiló csirkefej 100 forint és pillanatok alatt elkapkodják, mert egymillió kutyával kétmillió nyugdíjas versenyez. Ennyi csirkefej tényleg nincs. Ekkor felemelik az árát 200-re. Ez után beindul a csirkefej raktáron rohadása. Gyorsan leengedik 150-re, és lám csoda történt. Nem rohad el a csirkefej, és az összes kutya és nyugdíjas igénye ki van elégítve.
Igen ám, de ez csupán az én képzelődésem, nem pedig a valóság. Így kénytelen vagyok felhívni a tudakozót. Tessék mondani, Nyugaton ez hogyan van? Nyugaton kérem, jön a válasz, nem lehet kapni csirkefejet, mert nem kell a kutyának se (nyilván nyugati kutyákról van szó). Hát akkor, mit csinálnak vele? Bedarálják szerves trágyának. Magyarul szar lesz belőle. Hát ez óriási. Nem csak nyakig ülünk a szarban, de mi még a szart is megesszük, vagy megetetjük a nyugdíjasainkkal csúszópénzes alapon.
Hát kérem, végre egy mindenki számára érthető ok, mire jó az Európai Unió. Az összes nyugati csirkefejet ingyen megkaphatjuk. Kétmillió magyar nyugdíjas fog tobzódni a csirkefejben januártól decemberig, éjt nappalás téve. Hurrá!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________