Tibor bá blogja (82) Az inflációról – II.

önarcképAz előző részben dióhéjban írtam az inflációról. Most egy kicsit bővebben fogok. Az infláció egy közgazdasági fogalom és én nem vagyok közgazdász, de ez nem jelent akadályt, ugyanis a közgazdaság „tudomány” minden, csak nem egzakt. Ha nagyvonalú és némileg vulgáris akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy bárki előállhat egy újabb közgazdasági elmélettel, ha van egy kis érzéke hozzá, és kinek nem lenne. Ugyanis valamennyien gazdálkodunk, legalább is családi szinten. Nem sok különbség van, ha én veszek fel 30 milliós hitelt, mert egy modern „lakó parkban” szeretnék élni, de pénzem nincs hozzá. Vagy az állam vesz fel 3000 milliárdos kölcsönt, mert korrupcióhoz elengedhetetlenül szükséges – különben nem égetően fontos – beruházást akar végrehajtani. Nézzük csak, miről van szó! Most felsorakoztatok néhány közgazdasági iskolát vagy elképzelést, melyek mindegyike foglalkozik az inflációval, de egymástól kissé, vagy nem is olyan kissé eltérő magyarázatot adnak rá. (jó, mi? Most legalább tudod, hogy a különböző szakemberek a TV showkban miért beszélnek össze-vissza, nem egyszer egymásnak ellentmondó dolgokat) —– [Corvinus diplomások kíméljenek a hozzászólásaikkal!] Tehát:

1) Anti-classical or backing theory 

2) Real bills doctrine

3) Austrian theory

4) Rational expectations theory

5) Monetarist view

6) Keynesian view

7) Tobin effect – és akkor most leállítom magam. J

 

Mielőtt részletezném ezeket az egymástól eltérő nézeteket, ismertetem az általánosan elfogadott és teljesen logikus okot. Infláció akkor keletkezik, amikor, több a pénz, mint a pénzen megvehető áru (túl sok pénz kerget túl kevés árut). Ha kimegyünk egy vásárra és egy lovat akarunk venni, de rajtunk kívül van még két mási pasi is, akik szintén lovat akarnak venni, de csak egy eladó ló van, akkor az kapja meg a lovat, aki a legtöbbet ígér érte. Ez történik a piacgazdaságban. A szocialista tervgazdaságban az árak fixek voltak. Egy kiló sertéscomb 39 forintba került, de mert sok embernek volt 39 forintja, viszont az üzletben nem volt elég sertéscomb, egyszerűen nem lehetett kapni. Pénz volt, de nem volt áru. Tervgazdaságban az inflációt az állam csinálja azzal, hogy a hatósági árat egyszerűen felemeli. Ezzel szemben a piacgazdaságban az inflációt szintén az állam csinálja azzal, hogy túl sok pénz nyomtat fedezet nélkül (ez az egyik módja), illetve eladósodik (ez a másik módja). A harmadik eset az, amikor a nélkülözhetetlen import áru világpiaci ára felmegy (kereslet-kínlat), ami megdrágítja a hazai termelést. Most nézzük, hogyan okoskodnak mások!

 

1) Anti klasszikus vagy fedezeti elmélet szerint a pénz értékét a pénzt kibocsájtó szerv birtokában lévő fedezet és a kötelezettsége szabja meg. Igen ám, de azt is állítja (ellentétben a klasszikus politikai gazdasággal), hogy az ilyen joggal felruházott szerv infláció gerjesztése nélkül is kibocsájthat pénzt, amennyiben van elégséges fedezete a kibocsájtott pénz visszaváltására.

2) Valódi (értékálló) fedezetlevél dokrinája szerint (Real bills doctrine) bankjegy kibocsájtása nem vezet inflációhoz, amennyiben a kibocsájtott bankjegy mögött valódi fedezetlevél van. Példával megvilágítva: Ha egy bankba valaki betesz 1000 uncia (1 oz = kb. 31 gramm) ezüstöt, akkor ez a bank kibocsájthat papírdollárt 1000 $ értékben. Vagy, ha egy farmer váltót ad a banknak 100 mázsa kukorica leszállítására, akkor a bank ennek fejében átadhat 1000 dollár papírpénzt. Az elvről világosan érezhető, hogy nem a XX. század terméke. Nem is. Elsőnek John Law (1705) foglalkozott vele, majd Simon Clement (1710), és végül Adam Smith (1776) az összes közül a leghíresebb. Mondanom se kell, hogy a liberális közgazdászok utálják, mint a szart, mert tisztességes kamaton kívül a bankok nem kaszálhatnak. 

3) Az osztrák elmélet szerint Austrian School) az infláció oka a kibocsájtott pénz mennyiségének növelése, az áremelkedés mindössze egy következmény. Ezek szereint nincs különbség a monetáris infláció (monetary inflation) és az árak emelkedése között. Az infláció mérését az átváltásra rendelkezésre álló pénz kiszámított értéke adja az idő függvényében. Az inflációnak ez a meghatározása azt sugallja, hogy az inflációt minden esetben a kormány vagy a jegybank tevékenysége okozza, hiszen a forgalomban lévő pénz mennyiségét ezek határozzák meg. Az osztrák elmélet szerint a forgalomban lévő pénzmennyiség növelésének hatását erősíti a hitelek fokozása. Következésképpen az osztrák elmélet jónak tartaná az arany fedezethez való visszatérést.

4) A racionális elvárások elmélete (Rational expectations theory) szerint a gazdaság szereplői ésszerűen tekeintenek a jövőbe, miközben maximalizálni kívánják jólétüket és a közvetlen lehetőségek költségeit és hátráltató tényezőket nem veszik figyelembe. Ebből az következik, hogy a központi jegybanknak hitelesnek kell lenni az infláció elleni harcban, vagy oda kell hatniuk, hogy a gazdaság szereplői higgyenek a gazdaság fejlődésében és abban, hogy a jegybank növelni fogja a likviditást mintsem, hogy recesszióba kergesse az országot.

5) Monetáris nézet (Monetarists) szerint a legjelentősebb tényező az infláció – defláció kezelésének a hitel felvételek könnyítése vagy szigorítása a fő fegyvere. Ezek szerint az infláció a kormány fiskális politikától függ, vagyis az adózástól és az állami költekezéstől. A monetáristák vélekedése szerint a monetáris történelem arra tanít, hogy az infláció mindig monetáris okokra vezethető vissza.

6) A Keynézien gazdasági elmélet szerint a kibocsátott pénz mennyiségének megváltoztatása közvetlenül nem hat ki az árakra, helyette az infláció oka a gazdaságra nehezedő nyomás az árakon keresztül. Maga a likviditás hozzájárul, de nem az egyedüli oka az inflációnak. Az elmélet szerint háromféle inflációgerjesztés létezik: a) Kereslettel kiváltott infláció, amit az állami vagy magán költekezés okoz. b) Költséggel kiváltott infláció, amit kínálat csökkenés okozhat, például természeti csapás, vagy költségnövekedés (dráguló import). c) Beépített infláció, amit az inflációs várakozás okoz, aminek alapja sok esetben az ár/jövedelem spirál (drágul a megélhetés, a dolgozó magasabb bért kér, a magasabb bér miatt drágulnak a fogyasztási cikkek, ami miatt a dolgozónak nagyobb fizetésre van szüksége, stb.).

7) Tobin hatás (James Tobin). Tobin az mellett érvelt, hogy a kisfokú infláció serkenti a beruházást, ami gazdasági növekedést gerjeszt. Ennek oka az, hogy a profitot csökkenés elkerülése végett a tőkés szabad tőkéjét beruházásba fekteti. 

 

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ez most a fejedben egy kisebb káoszt okozott. Végül is hol tartunk? Nos, ha nem vagy vállalkozó, tőzsdecápa, vagy milliárdos, szóval, ha olyan egyszerű kisember, vagy mint én, akkor neked is az a jó, ha nincs infláció és a nehezen megkeresett pénzed értéke megmarad. De, ha aggódsz a pénzed miatt, akkor fektesd be olyan áruba, amire a jövőben egészen biztos szükséged lesz, és amit az idő vasfoga, vagy a technológiai fejlődés nem tud elértékteleníteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük