Szóval összeültek és beszélgettek, majd megállapodtak abban, hogy nem állapodtak meg semmiben, de jól megmondták egymásnak a véleményüket. Nem babra megy a játék. Mi ugyan csak kibicek vagyunk, és ha nem tudnád, a németeknek drukkolunk, akiknek az exportja márciushoz képest áprilisban 29 százalékkal csökkent, ugyebár egyetlen hónap alatt. Ez pedig nem vicc, mert a németekkel együtt sírunk és nevetünk (feltételezve, hogy tudsz ultizni).

Az amerikai (és a seggnyaló angol) álláspont az volt, hogy „mindent bele”, dobáljuk a milliárdokat bele a gazdaságba, mert ez húzza ki a világot a szarból (világ = USA). A németek úgy gondolják, hogy tovább nem hajlandók eladósodni, mert féltik az Eurót. Persze a dollárt nem kell félteni, mert tartalék valuta és különben is Amerika annyival tartozik, hogy egy kis infláció kifejezetten áldás lenne egyfelől mert infláció esetén az adós jár jól, másfelől a gyenge dollárral szemben mások, például a németek, nehezen tudnak exportálni. A franciák és az olaszok minden esetre a németek mellé álltak (naná, náluk is Euró van forgalomban).

A világ szabályozni akarja a globális gazdaságot, de ez az USA-nak nem megfelelő. Görcsösen ragaszkodik a dollár hegemóniájához (amit eddig is tudtunk) és addig akarja az egész világ vérét szívni, amíg csak lehet. Hogy meddig tart még az élősködésük az elsősorban a kínaiaktól függ, akik lassú és megfontolt stratégák, rettenetesen ráérnek. Minden esetre az éves gazdasági növekedésük még mindig 6 % és úgy döntöttek, hogy ha nincs export felvétel, akkor megtanítják a hazai közönséget, azt a csekélyke másfél milliárd embert fogyasztani.