Tibor bá blogja (8) – Befektetési alapok és veszélyei

Előre elnézést kérek, de egy kicsit dedósan fogok fogalmazni, hogy mindenki megértse.

Tegyük fel, hogy nekem van 2 millióm, amit szeretnék „kamatoztatni”. Ha lekötöm egy évre valamelyik banknál, azaz ha 12 hónapnál hamarabb nyúlok hozzá a pénzemhez, akkor egy fillér kamatot se kapok. Ha kivárom az 1 évet, akkor 6…9 % kamat üti a markom mínusz 20 % kamatadó, vagyis 4,8….7,2 %. Eközben az infláció (most éppen) 6 % vagy még több. Tehát reálértékben gyakorlatilag a pénzemnél maradok.

Viszont tudok egy budai ingatlant, amiért „mindössze” 100 milliót kérnek és a szakemberek szerint 2 éven belül 200-ért egész biztos el lehet majd adni. Vagyis két év alatt megduplázhatom a pénzem. Megduplázhatnám, ha lenne 100 millióm, de nincs. Viszont ha összeáll 50 pasi fejenként 2 millióval, akkor már meg tudják venni, és mind az ötvenűknek 4 milliója lesz két év múlva.

Lehet azonban, hogy ez a budai ingatlan 2 év múlva mégse fog 200 milliót érni, mert……és nem duplázzák meg a pénzünket. Most jön a második csavar. Nem ötvenen állnak össze 2-2 millióval, hanem sokkal többen és az így összedobott néhány milliárdon megveszik azt a bizonyos budai ingatlant, vesznek különböző részvényeket, vesznek magas hozamú államkötvényt (nem feltétlenül magyart), meg amibe még lehet befektetni. Az teljesen kizárt, hogy ezek közül semmi se jöjjön be. Vagyis lesz nyereségük. Igaz nem évi 50 % (mint a hipotetikus budai ingatlanon) hanem csak 9 %, 16 %, 21%. Ki tudja, minden esetre több, mint ha a pénzüket csak beteszik egy bankba.

Maradék probléma a szervezés. Ki fogja összeszedni a több száz pasit a 2-2 millióval. Ezt vállalja át a bank, amikor létrehoz egy befektetési alapot. Fontos! A bank csak azt mondja meg, hogy ennek meg annak a befektetési alapnak mennyi volt a múlt évi hozama, de a jövőre nézve nem garantál semmit, és hogy pontosan mibe fekteti be a sok-sok pasi pénzét, azt rá kell bízni. És akkor most ugorjunk egyet.

 

                                    *          *          *

Az USA-ban 2003 június 25-én az irányadó kamatlábat 6,5 %-ról leszállították 1 %-ra. Vagyis nagyon olcsón lehetett kölcsönhöz jutni. Sokan ezt arra használták fel, hogy családi házat vettek hitelre, hiszen a törlesztő részlet kb. annyi volt mint a lakbér, és ugye a ház előbb vagy utóbb az övé lesz. A kamat meg elhanyagolhatóan kicsi. Tehát egy vállalkozó épít egy házat és eladja 300.000 dollárért nekem, akinek egy buznyák sincs a zsebemben. Semmi baj a bank kifizeti helyettem, miután felvettem a házra 300.000 dollár jelzáloghitelt. Majd szép csendben fizetgetem a törlesztő részleteket, mondjuk havi 1000 dolláronként. Fél év alatt kifizettem 6000 dollárt, de közben a házam értéke felment 320.000 dollárra. Eladtam a házam, a banknak kifizettem a tartozásomat (nagyoljuk el a dolgot) azaz 294.000 dollárt. Nyertem az üzleten 26.000 dollárt (–) 6000 befizetés. Tiszta hasznom 20.000 dollár. A pasi, aki tőlem megvette a házat szintén banki kölcsönből vette meg és szintén tovább adta néhány 10.000 dollár nyereséggel, pedig neki se volt egy árva buznyák befektethető tőkéje se. Ez a játék ment néhány évig, miközben ez a bizonyos ház már 600.000 dollárért cserélt gazdát. Ez a folyamat volt a híressé vált „housing bubble” magyarul „családi ház buborék”, aminek előbb vagy utóbb ki kellett pukkadni. 2007-ben kipukkadt.

Mi ez a kipukkadás? Először is az irányadó kamatlábat felemelték, aminek következtében a (hipotetikus) havi törlesztő részlet 1000-ről felment 1200 dollárra. Aki nem spekulált, hanem lakni akart, az nemigen tudta fizetni az extra 200 dollárt. Később fizetett, egy kicsit elmaradt, aztán, amikor már 3 havi volt a lemaradása a bank élt a jelzáloghitel jogosítvánnyal és visszavette a házat (foreclosure). Csakhogy közben a ház értéke 420.000 dollárra csökkent, a jelzálog hitel pedig 600.000 dollár volt (-) 10.000 dollár törlesztés. A banknak tehát lett egy háza 590.000 dollárért, de csak 420.000-ért tudta volna eladni, ha lett volna rá vevő.

Egy év alatt százezrek tartoztak jóval többel a házukra, mint amennyit a házuk ért. Az árak tovább zuhantak és a bankok egyre több visszavett házzal rendelkeztek, de nem volt pénzük (sokan egyszerűen abbahagyták a fizetést, és amikor jöttek volna kirúgni őket, egyszerűen kisétáltak a házból). Ugyanis ezt a hazárdjátékot hatalmas nyereségek reményében és részben megvalósított nyereséggel a hátuk mögött, tulajdonképpen a betétesek pénzével hajtották végre. A múlt heti adatok szerint az egész USA területén a bankokban elhelyezett betétek összértéke 6840.000.000.000 $ (6840 milliárd), míg az összes bank készpénz tartaléka (likviditás) mindössze 273.000.000.000 (273 milliárd). Vagyis a betett összegnek mindössze 4 százaléka van meg. 96 % ki van helyezve kölcsön formájában. Már ez egymagában is veszélyes, mert ha a betétesek úgy döntenek, hogy kivesznek 300 milliárdot, akkor az utolsó 27 milliárdért érkezők részére már egy árva cent se marad. Ennél is nagyobb baj, hogy a betétes pénzéből kölcsön adott 6840-273 = 6567 milliárdra a fedezet csak névleges. Ennek az összegnek csak egy tört részét tudnák visszakapni.

Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. Ugyanis a bankok a követeléseiket össze-vissza „csomagolták” (portfoliók) és ezeket eladták más befektetőknek, ami megfelelő áron vonzónak tűnt, így megvették külföldi bankok, nyugdíjalapok, stb. Szép lassan kezd kialakulni a teljes kép, vagyis hogy ennek meg annak a banknak a könyv szerinti vagyona (asset) valójában alig létezik, mert bizonyos követelések mögött nincs semmi. Ráadásul amelyik bank ilyet felfedez, nem hozza nyilvánosságra, mert nem akarja, hogy a betétesei megijedjenek és kivegyék a pénzüket, amit különben ki se tudnának adni. Azok a hatalmas bankok, akiknek ettől nem kellett tartaniuk, sorban jelentették be, hogy mekkora összegeket írtak le, ami természetesen részvényeik értékének a csökkenésével járt. Ez megint sok befektetőt érintett kellemetlenül. A gazdaság kezdett meginogni. Vállalkozók nem tudtak kölcsönhöz jutni, nem volt beruházás, volt viszont termeléscsökkenés és elbocsátás, amire a lakósság kisebb vásárlási kedvvel válaszolt, azaz csökkent a kereslet, stb. stb.

A folyamat lassan halad előre, mert a negatív tényeket minden gazdasági tényező, hitelintézet, bank addig tartja titokban, ameddig csak tudja.. Minden esetre az USA-ban már több bank és hitelintézet lehúzta a rolót. Kiderült, hogy a behajthatatlan követelésekből átkerült már Angliába és Nyugat európai bankokba is.

Szerintem, és kihangsúlyozom, hogy szerintem, könnyen lehet, hogy Magyarországon működő bankok befektetési alapjaiban is vannak jó pénzért megvett értéktelen papírok és az éves elszámolásnál kiderül, hogy a befektetési alapba behelyezett (hipotetikus) 2.000.000 Ft nem 16 %-ot fog fialni, hanem 50 % vesztességet fog jelenteni. A befektetett 2 millióért majd visszakapsz 1 milliót. Vagyis akinek megtakarítása ilyen alapban van, az pénzének a felét el fogja veszíteni.      

 

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük