Tibor bá blogja (64) Akkor most mi van?

önarcképHetek, sőt hónapok óta minden nap történik valami „rendkívüli” dolog a magyar politikában, de végül is mi van, azon kívül, hogy néhány százezer családnak a törlesztő részlete elég szépen feljebb ment? Mondja már meg valaki, hogy mi van, és főleg mi lesz! Mivel nálunk a TV-ben csak celebek vannak és évtizedek óta halálra unt szakértők, akik vagy nem mondanak semmi lényegeset, vagy elkendőzik a valóságot, vagy pedig nem hagyják, hogy befejezzék a mondanivalójukat, kénytelen vagyok magamhoz ragadni a szót.

Amerikában a gazdasági (akkor még) „probléma” 2007 derekán köszöntött be az úgynevezett „subprime mortgage lending fiasco”-val. 2007 őszén már minden gazdasági szakembernek tudnia kellett (volna), hogy mi van a nagyvilágban. Magyarországon mindenki kussolt és senki nem tett semmit. Tovább élt az ország, mint Marci Hevesen, természetesen kölcsönökből. Egy évvel később a (most már) „válság” átterjedt Európába. Ekkor a (19)-es blogomban ezt írtam: Tegnap szeptember 20-án este a TV ”Szólás szabadsága” műsorban az MNB elnöke is szerepelt. ”Hozzánk minimális mértékben gyűrűzhet át a válság.” Gondolom az MNB elnöke mást nem is mondhat (de akkor miért kérdezik meg?). Minden esetre, ha nekem lenne befektetési jegyem valamelyik magyar banknál, villámgyorsan eladnám.

De jó! „Minimális mértékben”. A nyilatkozat után másodperceken belül megemelkedtek a törlesztő részletek, és a befektetési alapokból 6 hónapra felfüggesztették a befektetések kivételét. Eközben a médiák a napi politikai locsogással voltak elfoglalva és eszükbe se jutott, hogy a társadalom várható valós gondjaival kezdjenek el foglalkozni. A politika pedig egyre nagyobb erővel kezdte el a kötélhúzást, miközben az ország tovább csúszott lefelé. Na, ekkor az IMF készenléti hitelt helyezett kilátásba, ami a politikusoknak további nyugodt hónapokat biztosított a vérre menő hatalmi játék folytatásához.

De menjünk le az alapokhoz! Az 1980-as évek elején már látható volt, hogy a kapitalista túltermelés (finoman fogalmazva: gazdasági növekedés) már nem nagyon tartható, újabb és újabb piacokat kell(ett volna) találni. Ekkor indultak be az amerikai hitelakciók, vagyis az emberek elkezdték költeni a jövőben megkeresendő fizetéseiket. Aztán szerencsére Kelet-Európában társadalmi rendet váltottunk, és egyszeribe a javakra kiéhezett tízmilliók hatalmas piacot jelentettek. Lett tehát egy igen tekintélyes méretű kereslet, de ez a kereslet nem volt fizetőképes. Ezeket az országokat (beleértve magunkat is) úgy tették fizetőképessé, hogy eladatták velük nemzeti vagyonukat (ezt nevezték privatizációnak, mert ugye az állam rossz gazda). Igaz a vételár (a valódi érték tört része) csak kevesek markát ütötte, de áttételes módon ez szétterült az egész társadalomra. Az egyik krokimban erről így emlékeztem meg: Amikor állsz a járda szélén, és arra vársz, hogy a lámpa pirosról zöldre váltson, és közben egy arra száguldó BMW kissé lefröcsköl, gondolj arra, hogy a pasi nagy valószínűséggel abból a pénzből vette a BMW-jét, amit sikerült vállalatából átmenteni a saját zsebébe. Mivel ez a vállalat valamikor az államé volt, tehát ”népi” vagyont képviselt, ezért egy kicsit a tiéd is az a BMW, és mert az árát tíz millióan dobtuk össze, ne csodálkozz, ha neked az egész kocsiból csak a fröccse, a kissé sáros fröccse jut, ott, ahol állsz, a járda szélén.

Amikor az elkótyavetyélt nemzeti vagyon eltűnt, akkor a bankok elkezdtek hiteleket folyósítani. A nép pedig, az istenadta nép vásárolt-vásárolt. De ez se volt elég. Bush elnök felrobbantott két New yorki toronyházat, megölt 3000 amerikait, hogy háborút indíthasson a „terror” ellen. Lehetett folytatni a termelést, mert a másik oldalon folyt a javak pusztítása. De ez se volt elég. Bush kiadta a jelszót: „Családi házat minden amerikainak!” és a bankok ontották a hitelt boldognak és boldogtalannak, az építőipar pedig zakatolt. És akkor 2007-ben kiderült, hogy nincs tovább. A legújabb becslések szerint (IMF – ha hiszel nekik) 4 trillió elköltött dollár mögött nincs fedezet. Túltermelés, eladhatatlan árukészlet, leálló termelés, elbocsátások, munkanélküliség, keresletcsökkenés, még több eladhatatlan áru, még több leállás és még több munkanélküli, a csőd miatt mindenki visszafogja magát, további keresletcsökkenés…. a spirál egyre lejjebb és lejjebb gyűrűzik. És akkor most jön az oligarchák utolsó dobása. A gazdasági válság megszüntetése végett a „csődbe ment” bankokat és nagyvállalatokat ki kell segíteni. Magyarul az államoknak ki kell nyögni ezt a 4 trillió dollárt. Ki is nyögik. És milyen pénzből? Az állampolgárok jövőbéli kereseteiből befizetett adókból. Figyelem emberek! Az oligarchák ellopják gyermekeink, unokáink, az egész emberiség jövőjét! Nálunk már múlt időben, ellopták. De a jövő az (elméletileg) végtelen. El lehet lopni 10, 20, 50 vagy 100 évre. Nem mindegy, hogy mennyi. De erre mi magyarok nem figyelünk, nem vesszük észre hogy az elképesztő adóssággal a nyakunkban, állandóan az államcsőd szélén állunk (amikor a MNB elnöke….. emlékszel!), de a nagylelkű IMF 10 százalékos kamatra kölcsönt ad és megakadályozza az államcsődöt. Tehát megint csak kölcsön. Ja, igen. Éppen tegnap jelentették be diadalittasan, hogy májusban az IMF további 300 milliárd forintnyi valutát enged lehívni. A szakértői kormány pedig megígérte, hogy az államháztartási hiány 2,9 % alatt lesz 2009-ben. Tehát, majd csak ennyit kell……kitaláltad?…….. kölcsön kérni. Mert még mindig hiány, hiány és hiány. Csak a kötöznivaló őrült nem fogja fel ésszel, hogy többet költünk, mint amennyit megkeresünk. Ráadásul hiába törnénk ki a nyakunkat, dolgoznánk éjjel-nappal, hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsönöket. A munkánkra nincs szükség. Nincs szükség, mert az egész gazdasági világválságnak a túltermelés az igazi, legmélyebb oka. Az összes többi csak a felszín. Az egyetlen megoldás tehát a nadrágszíj meghúzása, de nem ám kicsit, hanem nagyon-nagyon. De mikor? Már 2007-ben is késő lett volna, és még mindig, 2009. április 26-án se történt meg. Hetek hónapok mennek el mindenfajta érdemi rendelkezés meghozása nélkül, mert miniszterelnök csere, mert frakcióegyeztetés, mert a kinevezett miniszter alkalmatlan (egy picit csalt a drága), mert 5-4-3-2 párti egyeztetés, mert a munkavállalók szakszervezete szerint a táppénz 10 százalékos csökkentése elfogadhatatlan. Közben Csányi Sándor oligarchához méltó módon egykulcsos adórendszer bevezetését javasolja. Vagyis Tomori Pál és a fiatal II. Lajos azon vitáznak, hogy melyik fához kössék ki a lovaikat, és fogalmuk sincs, hogy holnap ilyenkor már mind a ketten halottak lesznek. Na és az ország? Addig is, amíg a vezetők rágják a gittet, tovább vesszük fel a hiteleket, a tőkések pedig röhögnek a markukban. A következő évtizedekben az ország népe saját földjén, saját (volt) gyáraiban dolgozhat éhbérért, mert a munkaerején kívül semmi más eladható vagyontárgya nem lesz. Welcome to the Hungarian banana republic!       

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük