E-mailekben ostromolnak az olvasóim, írjam meg, mit lehetne tenni. Kezdem azzal, hogy nem vagyok Atyaisten, én is tévedhetek. Véleményemet tessék így kezelni. Talán annyival jobb a helyzetem, hogy nem lévén politikus, nem akarom magam újra választatni. Nem vagyok egy szakterület akadémikusa, tehát nem vagyok elvakult, és nem húz le a szakmai rutin. Ugyanis, amit most az Emberiség megtapasztal, arra még nem volt példa, nincs mire támaszkodni. Csak a problémamegoldó készség az, ami segíthet. Mivel én a Mensa HungarIQ tagjaként, a letesztelt IQ értékem szerint jó problémamegoldó készséggel rendelkezem, előfordulhat, hogy nem írok hülyeséget. Először felvázolom a helyzetet, ami, mint majd látni fogjátok soktényezős, és ezek a tényezők egyszerre szakadtak az Emberiség nyakába.
I. Képzeljetek el két nyitott fedelű fémhordót egymás mellett. Az egyikre az van írva, hogy NYUGAT, a másikra pedig, hogy FEJLŐDŐ ORSZÁGOK. Az NY-hordó teli van vízzel, ami az életszínvonalat (fizetéseket, GDP, stb.) szimbolizálja, a FO-hordó alján van 5-10 cm víz. A két hordó alul össze van kötve egy csővel, aminek a közepén van egy elzárt csap. A csapra az van ráírva, hogy GLOBALIZÁCIÓ. Amíg ehhez a csaphoz nem nyúltak hozzá, a hordók telítettsége nem változott. Most ezt a kis vízáteresztő képességű csapot megnyitották, és a víz szép lassan kezd az NY-hordóból átáramlani a FO-hordóbe. Következésképpen az NY-hordó vízszintje szép lassan apadni kezd, míg az FO-hordóban a vízszint egyre emelkedik. Hozzá kell még tennem, hogy ezt a GLOBALIZÁCÍÓ nevű csapot csak kinyitni lehet, elzárni nem. Az analógiák sose tökéletesek, de ez most majdnem tökéletesre sikerült. Ugyanis jelenleg pontosan ez játszódik le a világban, csak nem víz folyik át a csövön, hanem vagyon. A vagyon átáramlás egy ideig nem hat ki a bérből-fizetésből élőkre, mert az állami vagyon, és a tartalékok pufferként működnek (sajnos Magyarországra ez nem érvényes). De a reálbérek Nyugaton már nem emelkednek, sőt elindult a csökkenés, és addig fog tartani, amíg a két hordóban lévő víz körülbelül azonos szintre nem ér. Ezt egyesek 15-30 évre becsülik.
II. A fent említett vízcsapon kívül a tőkeáramlás a fejlett elektronika segítségével hihetetlen könnyedséggel működik. Ez tette lehetővé az amerikai hitelválság szétterítését az egész világra. A hitelválság lényege az, hogy az amerikai pénzintézetek hatalmas mennyiségű behajthatatlan tartózást adtak el, mondhatnánk, rásóztak az egész világra. Ez a hatalmas tartozás úgy keletkezett, hogy a fentiekben ismertetett átáramlás okozta életszínvonal csökkenést az amerikai polgárok hitelek felvételével akadályozták meg. Most tehát az egész világ fizeti annak az árát, hogy az amerikaiak a vagyonelszivárgás ellenére, a megszokott életvitelt folytathatták.
III. A 300 millió amerikai (hitelre) elképesztő mennyiségű fogyasztási cikket vásárolt és ezt a fogyasztói szokást elterjesztették a többi nyugati országban is (és mi sem maradtunk ki a szórásból). A világon óriási gyártáskapacitás alakult ki, elsősorban Kínában és Indiában [természetesen ezek a gyárak az amerikai és európai multik tulajdonában vannak]. Mivel a nyugati társadalmak hitelfelvétele elérte a maximumot (nálunk is), hatalmas raktári készletek eladhatatlanokká váltak, ami termelésleállítást eredményez, ami pedig munkaerő elbocsátással jár. Munkanélküli pedig nem vásárol, sőt az se aki fél, hogy kirúgják, mert inkább tartalékot gyűjt. A vásárlóerő erősen lecsökkent, ami miatt a termelés nem fog visszaállni a korábbi szintre, GDP növekedésről ne is beszéljünk. Ezért hülyeség a kormány pénzköltése: Nyolc általános alattiaknak szakmai képzésére. Kis és középvállalatok beruházási kölcsöneire. Munkahelyteremtő beruházások adóteher mentesítésére. NINCS SZÜKSÉG TERMELÉSRE! Fel kellene ébredni abból az álomból, hogy a GDP növeléssel ki tudjuk nőni az adóságokat.
IV. Közben az Emberiség megállás nélkül szaporodik, ami az élelmiszerhiány árnyékát veti előre. Bocsánat, az élelmiszerhiány már itt van. 2007-ben 1 kg liszt 60 forint körül volt, 1 kg rizsát már 120 forintért is lehetett kapni, a napraforgó olaj 250 forint környékén volt. 2008-ban a liszt duplájára, 120 Ft/kg-ra, a rizs duplájára, 250 Ft/kg-ra, a napraforgó olaj duplájára, kb. 500 Ft-ra ment fel. A világ nyomorszinten élői 2007-ben még jól tudtak lakni rizsával, 2008-ban már nem, mert nincs rá elég pénzük. Következésképpen, egyre agresszívebb illegális bevándorló csoportokkal lehet találkozni.
V. Ezekhez csatlakozik még az energia válság, aminek oka az, hogy az emberiség jóval több energiát használ fel, mint amennyi újratermelődik. Sok százmillió év tartalékait használtuk el kb. 150 év alatt és a könnyen hozzáférhető készlet már kimerült, a kevésbé hozzáférhető pedig egyre drágább és kifogyófélben van. Ma már igen sok magyar család nem engedhetné meg magának a gázfűtést, de az állam szubvenciója miatt még meleg a szobájuk. Az állam azonban nyakig el van adósodva, a szubvencionálást be fogja fejezni, függetlenül attól, hogy hívják a miniszterelnököt, kivéve, ha Jézus Krisztusnak, aki képes volt 5000 ember megvacsoráztatni 5 vekni kenyérrel és 2 darab hallal. Az ígérgető magyar politikus egy lelkiismeretlen hazudozó, mert az ország és állampolgárai teljesen le vannak gatyásodva. Nem csak az élelmiszer lesz egyre drágább, de az energia is. Az államnak azonnal be kellene fejezni mindenfajta „hozzájárulást”, lakásépítéshez, energiatakarékossági beruházáshoz, gáz és villanyáram számlákhoz. Mert az állam ezeket kölcsönökből fizeti, vagyis a jövőnket éli fel. Az embereket rá kell kényszeríteni a spórolásra, mert maguktól nem hajlandóak.
VI. Ha mindez nem lenne elég, akkor itt van még a globális felmelegedés, ami számunkra nem csak enyhébb teleket jelent, hanem forróbb nyarakat is. Amit télen megspórolunk a fűtésen azt nyáron elveszítjük a légkondíciónálókon (akinek van rá pénze). Ennél jóval nagyobb baj, hogy csökkenő csapadékkal kell számolnunk, ami az élelmiszertermesztésre hat ki negatívan.
Összegezve. (1) Az előttünk álló jövő felfoghatatlanul sötét, mondhatnám kétségbeejtő. Ezzel természetesen minden reálisan gondolkodó felnőtt magyar ember tisztában van. Legalább is szeretném ezt gondolni, de ahogy a karácsonyi áruhitel tobzódást láttam, születtek kétségeim. (2) A kérdés mégis az, hogy mit lehet csinálni?
Először az állítás (1): A közbeszédből az derült ki, hogy a 10 %-os költségvetési hiány elfogadhatatlan, de örülnünk kell, mert ezt sikerült lenyomni 3,7 %-ra. Nem kell örülnünk. A költségvetési hiánynak káros következményei vannak. A legkisebb hiány (0,1 %) is hátrány. Akkor lenne ok az örömre, ha hiány helyett többlet lenne. Ugyanis 2007 végén (kerek számokban beszélve) 17.000 milliárd volt az államtartozás. A költségvetési hiány 1.000 milliárd volt, tehát a tartozásunk most már 18.000 milliárd. Ennek éves kamatterhe 1800 milliárd, míg egy évvel korábban csak 1700 milliárd volt. Ezért jövőre 100 milliárddal kevesebbet költhetnénk, ennyivel többet kellene elvenni a költségvetés egyéb tételeiből, ha a gazdasági helyzet nem változna, de változott. 2008-ban az állami bevétel 12.360 milliárd volt, de a kiadás 13.370 milliárd. A kettő különbsége a hiány (mint márt írtam 1000 milliárd). De 2009-re tervezett 4 %-os GDP növekedés, vagyis egy extra 500 milliárd már elúszott, mert nem lesz gazdaságnövekedés, hanem (szerintem) minimum 5 %-os csökkenés. Ezek szerint a bevétel 12.360 milliárd helyett csak 11.740 milliárd lesz. Ebből az következi, ha megint 4 %-os hiányt akarnak elérni, akkor további 500 milliárdot kell elvenni a költségvetésből + egy további 100 milliárdot, mert ennyivel lett több a kamatteher. Honnan fog a kormány elvenni 600 milliárdot? De valójában 0 %-os költségvetési hiány lenne kívánatos, akkor pedig összesen 1.100 milliárddal kellene az államnak kevesebbet költeni, mint 2008-ban. Ekkora összeg nem jön ki 1 %-os ÁFA emelésből. Ekkora csökkentéshez tényleg kellene csinálni valamit! És akkor még a 18.000 milliárd adósság és a hozzá tartozó évi 1.800 milliárd kamatteher változatlanul fennmarad.
Ha a kormány nem akarja megbuktatni a forintot, akkor a kiadását 2009-ben 1000 milliárddal csökkenteni kell (ebben a pillanatban a kormány csak 200 milliárdról tud, de majd felébred). Hozzá kell tehát nyúlni a nyugdíjakhoz, a közhivatalnokok létszámához és fizetéséhez, és az összes támogatást meg kell szüntetni. Nincs mese, az 1000 extra milliárdot a magyar népnek kell kiizzadni. Mindezt akkor, amikor elbocsátások, fizetéscsökkentések, és élelmiszerár emelések mellett az állampolgárok jelentős része szintén el van adósodva. Csak két adat. A 2008-ban részletre vásárolt gépkocsik törlesztő részletének fizetését minden harmadik vevő beszüntette. Aki lakásvásárlási hitelt vett fel 2007 környékén, annak a havi 80.000 Ft-os részletét mára 120.000-re emelték.
A teendő rövidtávon (2): Elvenni a pénzt azoktól, akiknek még van. Évek óta egészségügyi „reformról” beszélnek. Hülyeség. Meg kell szüntetni, hogy az orvosi kar egy része agyonlopja magát és kizsigerelje a betegeket, az egészségügyi személyzet hazahordja azt, ami mozgatható. Igenis privatizálni kell, és versenyeztetni kell őket az egészségbiztosítási pénzekért. A 800.000 főt kitevő állami alkalmazottakból elbocsátani a felesleget. A magasabb kategóriájú fizetésekből visszavenni. Maximálni a nyugdíjakat. Mindenkivel közölni, hogy az év 12 hónapból áll (Orbán Viktorral tehetünk kivételt, neki legyen meg a 14 J). Plusz a fentiekben kékkel szedett rész.
A teendő hosszútávon (2): Ideiglenesen leállítani minden beruházást és koncentrálni a Tisza felső szakaszán kiépítendő víztározókra. Segítségükkel megszűnik az állandó árvízkár, és az egész alföld öntözhetővé válik a száraz nyár folyamán. Minden évben rekordtermés lesz, és ugye tudjuk, hogy az élelmiszerhiány a sarkon leselkedik az emberiségre. A magyar mezőgazdaság csodákra lesz képes, és a magyar földet még nem adtuk el (már csak ezt nem), tehát a haszon a nemzeté lesz. Emellett a meglévő ipari kapacitást és exportot – a lehetőségek szerint – fenn kell tartani. Nyugat helyett Oroszország felé kell orientálódni, elsősorban élelmiszer export terén.