Tibor bá’ online
Annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolunk rá, és ha tanultuk, akkor már rég elfeledkeztünk róla. Hogyan is lettünk homo sapiens? — 2009 tavaszán vettünk egy 6 hetes kiskutyát (Maci) a 12 éves veterán (Dezső) mellé, akinek fél lába már a sírban volt. Bár Dezső kan kutya, tehát sose nevelt kölyköket, Macit azonnal a szárnyai alá fogadta. Maci úgy aludt, hogy bebújt Dezső lábai közé, a hasa alá, amely szokását még akkor is tartotta, amikor már méretbeli különbség nemigen volt közöttük. Napközben Maci állandóan kajtatott Dezső után és minden mozdulatát, tettét leutánozta. Amikor Dezső kiült a vártára és éles, őrködő szemeivel figyelte a kaput, a fele akkora Maci melléült és ő is figyelte a kaput, de közben rá-ránézett mesterére, hogy jól csinálja-e. Egyértelmű volt, hogy Maci tanult kutya lenni. Felteszem, ez minden más emlősre is jellemző. Az utánzással azonban nem lehet túl messzire jutni. Ha jön egy kocsi, vagy nesz hallatszik a hátsó kerítés irányából, akkor ugatni kell, ezt meg lehet tanulni, de „ha a darazsat bekapod, az alaposan megszúr” tanácsot nem lehet átadni. Ehhez már kommunikálni kell, és mert a kutya nem tud kommunikálni, minden egyes kiskutyának meg kell tapasztalnia a saját kárán.
Mi akkor váltunk ősemberré, amikor megtanultunk kommunikálni, és ez a képesség tette lehetővé, hogy kiemelkedjünk az állatvilágból, mert az idősebbek át tudták adni a tapasztalataikat a fiataloknak. Nem kellett mindenkinek keservesen, saját tapasztalatra támaszkodva, a nullától kiindulva megtanulni az életben maradáshoz szükséges ismereteket. Az emberi ismeretek szép lassan gyarapodtak, miközben megszületett a szájhagyomány, aminek éppen az volt a funkciója, hogy az ősök tapasztalatai tovább szálljanak. Ennek azonban megvoltak a határai. Az emberi memória véges és megbízhatatlan. Az ember feltalálta az írást, és a leírt szöveg fennmaradásának eszközeit. Az ilyen fokú ismeretmegőrzés lehetővé tette az ókori civilizációk megszületését.
Igazi áttörést a könyvnyomtatás felfedezése hozott, mert viszonylag olcsón lehetett egyszerre sokaknak lehetővé tenni az összegyűjtött ismeretekhez való hozzáférést. Megugrott a fejlődés. A természettudományos ismereteket publikálták, az újabb és újabb generációknak nem kellet az alfánál kezdeni, mert az elődök tudása átvehető volt a könyvekből, és azok megismerése után hozzá lehetett adni valamit a saját munkálkodásból. Megindult tehát az emberi tudás mennyiségi és minőségi felfutása. Míg korábban egy-egy bölcs ember mindent tudott, ami megtudható volt, egy idő után az emberiség elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy az egyedeknek szakosodni kellett mind kézművességileg, mind pedig tudományosan. A folyamat nem állt le. Megszülettek a könyvtárak sok tízezer, sőt százezer könyvvel. Ezek a könyvtárak nyilvánosak voltak, a társadalomból bárki hozzájuk juthatott. Aztán feltaláltak a könyv után más adathordozókat, kezdve a mikró filmmel, befejezve a legmodernebb memória kártyákig.
A ma élőknek ez természetes, sőt már annyira egyszerűvé vált, hogy az íróasztalánál ülve, bármilyen könyv, vagy tanulmány bejön hozzá egy vezetéken vagy mikrohullámon keresztül. Nem is becsülik, mert amiért nem kell megküzdeni, azt az Ember nem értékeli. — Több évtizeddel ezelőtt olvastam, hogy még az I. világháború előtt egy amerikai hadihajó tiszteletlátogatást tett valamelyik japán kikötőben. A hajóra meghívott vendégek között volt egy egyetemi tanár is, aki a hajókönyvtárat nézegetve talált egy új kiadású fizikakönyvet, amit másnap délig kölcsönkért és kapott. Az imperialista USA természetesen nem nézte jó szemmel Japán tudományos ambícióit, de a könyv kikölcsönzését fél napra egy kíváncsi tanárnak, nem hordozott magában rizikót, a kölcsönzés megtagadása pedig udvariatlanság lett volna. A dátum 1904 lehetett (amikor már a báró Eötvös-féle oktatási reform éreztette hatását Magyarországon) a japán professzor éjjel felkeltette tanítványait, az egyik hozzáértő az amerikai fizikakönyvet lapokra szedte, a lapokat szétosztották. Hajnalig minden diák lemásolt 2-3 oldalt, majd az összegyűjtött lapokat visszaragasztották könyvvé, amit a prof délre visszavitt. A tudásra szomjas japánok ilyen módon gyűjtötték az ismereteiket. Hatvan évvel később beindult a japán gazdasági csoda. A világ legmegbízhatóbb gépjárműveit japánban gyártják. Mi pedig egyáltalán nem gyártunk gépkocsit, illetve a japánok gyártanak gépkocsit nálunk is.
Japánban mind a mai napig tisztelik a tudást, tapasztalatot és az idős kort. Ez náluk hagyomány. Hagyomány természetesen minden civilizált társadalomban van. Mire támaszkodik a hagyomány? A társadalom kollektív tapasztalataiból kinyert kollektív bölcsességre. Ezen át lehet lépni, de az rendszerint nem jár jó eredménnyel. A kollektív tapasztalat nem szükségszerűen merev, a megfelelő hatásokra változhat minden bizonnyal a jó irányba. A radikális szakításnak mindig lesznek és mindig is voltak tapsoló hívei, akik 10-20 évvel később visszasettenkedtek a csendes többséghez. Nem mai jelenség, hogy 30 éves koráig a gondolkodó ember radikális, 50 éves koráig progresszív, azt követve pedig konzervatív. A mai fiatalokkal nem az a probléma, hogy radikálisok, ki legyen radikális, ha nem egy fiatal. A probléma velük az, hogy nem gondolkodnak, a tudást nem szomjúhozzák, és azt hiszik magukról, hogy ők szarják a spanyolviaszt, mert egy elektromos kütyüt be tudnak állítani, miközben a nagypapa azt se tudja, hogy mire való. Csakhogy ez a nagypapa nem vesz fel visszafizethetetlen kölcsönt, nem eszik pépesített, ismeretlen szart, nem iszik agyon reklámozott csodaitalt és hajlani háromkor négy társával együtt, drogos állapotban nem megy neki egy fának 120-al. Ez utóbbiak az idősebbeket hülyének néző, roppant magabiztos fiataloknak a hobbija. És természetesen nem veszik észre, hogy a fiatal-kultuszra épített rablókapitalizmusnak az áldozatai.
Nem csodálom, hogy sok lelkiismeretes szülő kétségbe van esve. „A fiatalokkal már a görögök se voltak megelégedve” szöveg demagógia. Természetesen a történelmi múltban mindig akadtak irigy és gonosz öregek, akik támadták a fiatalokat. Most azonban, a gyermekeiket féltő szülők próbálnak megálljt kiáltani ennek a megsemmisülésbe vezető őrületnek.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
És a fiatalok ugyanúgy rá se rittyentenek, mint azt tették évezredeken keresztül ?
Szerintem a következő videó igen hasznos, nagyon sok dolgot elmond a mostani („digitális”) fiatalokról (Z generációról):
A Z generáció a közoktatásban – Dr. Tari Annamária, pszichológus
https://youtu.be/XLolPx4lbOQ
(Akinek van rá 1 órája, nézze végig, szvsz. nagyon hasznos).
Az emberré válást a kétlábon járás miatt felszabadult kéz ,annak finomodó mozgásképessége, a beszédre alkalmassá váló hangképzőszervek és ezeket működtető agy párhuzamos fejlődése tette lehetővé, nem utolsósorban a közösségi lét a horda vagy csoport eltartása megvédelmezése által megkövetelt együttműködést szolgáló kommunikáció.
Kéz, beszéd, közösség, agy ezek az emberré válás kulcsfogalmai.
A fiatalok általában soha nem követték az idősebb és tapasztaltabb generáció ajánlásait.
Ez az összefüggés tehát nem új.
2: „Z generáció”
Ami elsősorban tapasztalható, az a nagyon beszűkült érdeklődési kör. Miközben minket még minden érdekelt – eleve nem volt olyan információ-dömping, mint most, jelenleg a fiatalok tudatosan zárják ki azokat az információkat, amiről úgy vélik, hogy nincs rá szükségük.
/Pl. úgy megy át a zebrán, hogy nem néz se jobbra, se balra, mert úgy véli, hogy ha jön az autó, akkor az úgyis megáll (köteles megállni!) – számára irreleváns infó, hogy ténylegesen van autó a közelben, vagy nincs./
Éppen ezért tartják szükségtelennek a lexikális tudást is, mert miért kellene megtanulni ilyesmit, ha minden ott van a neten. Odáig már nem jutnak el, hogy lehetetlen munka közben két percenként utánanézni valaminek, csak azért, mert nincs meg a szükséges tárgyi tudása.
Ami pedig a gondolkodtató feladatokat jelenti – szoktam olyan példákat adni, amit a korábbi ismereteik alapján kb. 10-15 perc alatt kellene megoldani. Ezzel – csoportmunkában /egyénileg talán tizedük tudná megoldani/ – elszöszölnek másfél órát. Triviális, a későbbi munkájukhoz szükséges alapfeladatokról van szó.
Úgy látszik, én valami mutánsnak születtem. Egész életemben, kis gyermekkortól kezdve, mindig szívesen hallgattam a felnőtteket. Sok hasznos információt leszűrtem. Pénzkezelést illetően, a családi hagyományokat folytatva, sosem égtem le.
Szerintem az, hogy a fiatalok mennyire veszik figyelembe az idősek tapasztalatait, az a nevelésüktől függ, elsősorban. Ha nincs tiszteletre nevelés, ne várjunk megbecsülést sem. Olvasom más helyen, „nem erőltetem a gyermekem az előre köszönésre, majd 20 éves korában megtanulja magától”.
Érdekes a poszt megállapítása a könyvnyomtatás feltalálásának jelentőségéről. Teljesen egyetértek. Az iskolás abc-s könyvek megjelenése kinyitotta a világot a nagy tömegek előtt.
4.
Más kor , más örömök, más lehetőségek ,más képességek, más divatok.
Látni sem bírom a tetoválásokat, annyira útálom.
A napokban leszek 65 éves, megöregedtem.
Az életkorom „optikai csalódása” ,hogy a 20 ,30 ével ezelőtti életmódot, szokásokat, normákat,rendet pozitívabbaknak látom a maiaknál.
„Bezzega Zénidőmben”
Igyekszem ezt visszafogni, mert nevetségessé válok magam előtt.
Nem tudom…
A taknyos, zöldfülű generációnak nyilván van még tanulnivalója az idősebbektől.
De őszintén… ha jól megnézik, hogy milyen világot hagynak rájuk az öregek, talán nem jogos, ha kicsit gyanakvóak a tanácsokat illetően?
3.Yalom
Az ember emberré vállása és az emberiség minden nagyságrendi előrelépése az információ átadás forradalmi változásához kötődik. Tibor bá’ elemzése ebből a szempontból tökéletesen fedi
a történelmi változásokat.
Az, hogy a fiatalok radikálisak ezt koruknál fogva megértjük, még nem értik meg, hogy miért kellene megőrizniük a tudást, a kultúrát. Ha nem érdekli őket a “Bezzega Zénidőmben” az nem lenne probléma de az, hogy nem hajlandók és nem is képesek komplex módon látni és értékelni az katasztrofális.
Átfogó tudás nélkül nem létezik tudás.
8
A későbbi szédületes fejlődés igen ,az emberré válás az állatból maga nem.