A történelem egyetlen egy esetet ismer, amikor egy apróka Dávid legyőzte a hatalmas Góliátot, és az is a Bibliában van leírva, aminek a hitelessége meglehetősen kétséges, mert a mindenkori zsidó főrabbik elsősorban saját népük manipulálására írták. Dávid és Góliát tehát írva vagyon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez egy követendő példa lenne, mert a magyar közmondás szerint mindig az erősebb kutya baszik.
Éppen ezért kapta fel mindenki a fejét, amikor Matolcsyt faképnél hagyták az IMF és az EU megbízottjai a „tárgyalások” folyamán. A tárgyalásokat természetesen azért tettem idézőjelbe, mert a tárgyalás kifejezés azt sugallja, hogy egyezkedés folyik. Az IMF nem egyezkedik, pillanatnyilag (a rendkívül drága görög krízis után), az EU sem. Közlik, hogy mit akarnak. Az adósok pedig rendszerint nem szoktak ugrálni, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy ugráljanak, pláne, hogy ők szabják meg a körülményeket. Mi pedig piszkosul el vagyunk adósodva, államilag és egyedileg is. Kuruckodni persze lehet, oda lehet csapi ököllel a kocsma asztalra, még a poharak is lerepülhetnek róla, de a végén egészen biztos nem az IMF vagy az EU látja kárát az eseményeknek.
Na, igen, események. Nem kell arra gondolni, hogy az IMF bárminemű szankcióval sújtana minket. Frászt, ha legközelebb kalappal a kezünkben bekopogtatunk hozzájuk, majd ajtót mutatnak. Ennyi, de a befektetők, magyarul a spekulánsok egymással is versenyeznek, hiszen az egyik nyeresége a másik vesztessége lehet. Mindegyik előbb akar lépni a profitáló irányba, mint a másik. Éppen ezért egész nap a számítógépük előtt ülnek és figyelik az eseményeket. Nekik már annyi is elég, hogy „megszakadtak a tárgyalások”. A tárgyalások ugyanis mindig akkor szakadnak meg, amikor egy-egy ország nem hajlik meg az IMF akarata előtt. Ezen persze nem lehet csodálkozni, mert az IMF dolga az oligarchák kiszolgálása, de sajnos ők az erősebb kutyák. Ugyanis a spekulánsok azonnal lépnek. Nem parancsszóra, központi utasításra, hanem önös érdekből. Aminek hatására a forint hirtelen veszít az értékéből. A gazdi utasítása szerint tárgyaló Matolcsynak sikerült a CHF árát felnyomni 215 forintra, ami sok-sok magyar háztartásnak súlyos ezreket jelent egy hónapban. Aztán, a lejáró kötvények helyett kibocsátott új kötvényekre csak akkor lesz vevő, ha magasabb kamatokat ígérünk. Tehát, nem csak a háztartások lesznek vesztesek, hanem az állam is, ami persze végső soron mi vagyunk (legalább is fizetés szempontjából). Felmerül tehát a kérdés:
Miért kellett ezt csinálni? Mi az az ezt? 1) A Magyarországon működő bankok fizessenek 200 milliárd forint adót. 2) A MNB elnökének 8 milliós fizetését lecsökkentjük 2 millióra. 3) IMF ajánlás ellenére se hajlandók megszorító intézkedéseket hozni. Felületes rátekintésre, ezzel a három kormány állásponttal minden magyar egyetért. Vagyis népszerűsíti a kormányt. Akkor vegyük őket sorra:
200 milliárdos bankadó. Ennek lehet következménye, hogy adó fizetés helyett a bankok kivonulnak az országból. Ez gazdasági szempontból előnytelen lenne. Az IMF (úgy tesz) mintha aggódna a hitele miatt, és ezért ellenzi a bankadót. Kérdés, hogy a bank kivonulásból származó hátrány kisebb-e vagy nagyobb, mint 200 milliárd? De nem ez a lényeg. Az IMF nem akarja.
8 milliós MNB elnöki fizetés lecsökkentése. Összegszerűségében a haszon gyakorlatilag nulla. A tömegeknek viszont tetszik, mert 8 millió tényleg arcátlanság. Kormány népszerűsítésére kitűnő, de semmi másra nem jó. Az IMF elsősorban szolidaritásból ragaszkodik a 8 millióhoz, hiszen ők ennél jóval nagyobb fizetést kapnak, másodsoron jogilag aggályos utólag megváltoztatni egy korábbi megállapodást. Taktikailag a kormány álláspontja rossz, nagyon rossz. Ez a 8 milliós ügy csak arra jó, hogy az IMF tárgyaló partnereket felbőszítse.
Megszorító intézkedések. Természetesen kell, és természetesen lesznek. Viszont az IMF nem megy bele abba a játékba, hogy várjunk az őszi, önkormányzati választásokig. Belemehetne, de nem megy. Miért, mert neki ez a kormány nem szimpatikus. Ez egy csúnya dolog, mert végül is felfogható, mint egy beavatkozást egy ország belügyeibe. Másfelől viszont úgy is felfoghatjuk, hogy az IMF gondolkodik az ország szavazóinak a 2/3-a helyett.
Összefoglalva: Végül is nincs nagyon nagy baj. Gyenge a forint, majd erős lesz novemberben megint. Az IMF megállapodás szeptember végéig van érvényben. Szeptember 4-én lesznek a választások, ami után a kormány elfogadja az IMF ajánlásait, széttárja a kezét és azt mondja majd, amit én most írok. Sajnos az erősebb kutya baszik, és mi mindig a gyengébbek vagyunk. A kormány nem akar hozni megszorító intézkedéseket, de sajnos muszáj. Na, igen, de ez az aprócska játék, ezért az extra 10 hétért, az országnak jó sok pénzébe kerül, és ezért a rengeteg pénzért mindössze azt tudtuk meg, hogy jelentkezett egy újabb Dávid, de sajnos, a szokás szerint, megint a Góliát győzött.