(226) Akarsz-e 100 éves lenni? (repríz)

Tibor bá’ online

~k001Nem hülyéskedem, akarsz-e 100 éves lenni? Ilyenkor szokták azt válaszolni, hogy 80, 70, 60, stb. után már kínlódás az élet, ki a fene akar annyi ideig élni? Szóval, ha hiszed, ha nem, leginkább a 99 éves ember akar 100 éves lenni. Könnyű 30 környékén nagyképűsködni, majd ha 69 leszel, akkor mond, hogy nem érdemes 70   évesnek lenni. Szóval meggyőztelek? — tehát akarsz! A helyzet az, hogy most már legalább tudják hogyan élhet valaki 100 évet. Legalább is a BBC szerint (The BBC has more).

Jelenleg az a helyzet, hogy az iparilag fejlett országokban (szóval, ahol fehér ember él, csak ez így sértő) minden hatezredik ember éri meg a 100. születésnapját. Több, mint gondoltad volna? De ez semmi ezeknek 90 százaléka még 93 évesen is teljesen fitt, egyáltalán nem nyomorék. Na de térjünk a lényegre.

Egy nagyrakás amerikai tudós (persze jó öregek 😀 ) nekiesett a témának és most úgy gondolják, hogy megoldották a talányt. Ehhez azonban rengeteg kutatómunka kellett. Az eredmény? A hosszú élet titka az életstílusban, szokásokban és a genetikában van elrejtve. Illetve csak volt elrejtve, mert most feltárták. 1) vegetáriánus étrend, 2) egy életen át tartó kellő fizikai igénybevétel, 3) alkoholmentes életforma, 4) dohányzásmentesség, 5) stressz mentes életvitel, 6) kielégítő családi élet, 7) genetikai adottság. Mit ad isten, ez az utolsó a legfontosabb. Az első hat betartásával legfeljebb 88-ig lehet élni genetikai segítség nélkül. Az extra 12-15 évhez a genetikai alkalmasságra is szükség  van.

Csalódott vagy? Mert én igen. Azt hittem, van valami  csodás formula, mert amit kiderítettek az többé-kevésbé sejthető volt. Ha jól emlékszem Karinthy Frigyes volt az első, aki leírta: „ki a fene akar úgy sokáig élni, hogy nem ihat, nem dohányozhat és nem is nőzhet?” A fenén kívül talán azért akad.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

16 gondolat erről: „(226) Akarsz-e 100 éves lenni? (repríz)

  1. “Akarsz-e 100 éves lenni?”

    Nem akarok. 😛

    “1) vegetáriánus étrend”

    Én húszabáló vagyok. 😉

    “3) alkoholmentes életforma”

    Néha 1-2-3 sör este, hétvégén a TV nézés közben jól esik, főleg most nyáron. Csak nem szabad túlzásba vinni (csak mértékkel, és nem minden nap). 🙂

    2) A mozgás szükséges.
    4) Én sosem dohányoztam.
    5) Nehéz (főleg felnőtt korban) (teljesen) stresszmentesen élni.
    6) Elváltam, de megoldom a dolgot. 🙂
    7) Genetika – azt nem tudom, hogy hogyan áll, nem látok bele a DNS-embe, kromoszómáimba.

  2. A dologban ott van a csapda, hogy akinek “adottság” az hogy vegetariánus, nem stresszel, nem iszik, és elég aktív, az szerencsés, és sokáig élhet.

    De akinek külön erőfeszítés és lemondás az “egészséges” élet az nem is akar olyan nagyon sokáig élni.

    Szóval, ott lehet finomítani a dolgot, hogy nem az élet hossza a fontos, hanem a “területe”, vagyis, hogy mivel töltöd ki.
    Persze mindannyian szeretnénk sokáig jól élni, és egy kis százaléknak sikerül is, de úgy tűnik, van egy általános arány hogy ha “gyorsan” élsz, hamarabb halsz.
    Kicsit olyan, mint az autó fogyasztása: ha taposod a gázt, meg csikorgatod a gumikat, hamarabb odaérsz, de gyorsan elfogy a benzin is.

  3. A nyugati életforma pont ez ellen hat.

    Rendszeres húsevés, ivás, dohányzás mind élvezeti cikkek amik elérhetővé lettek téve.

    Stresszmentesség pont a fogyasztói társadalom által kizárt, mindig van miért hajtani, és a társadalom által keltett levárás miatt van szorongás is ebben az irányban.

    Genetika mindenkinél adott dolog azon nincs mit görcsölni.

  4. A probléma nem is az, hogy élünk-e 100 évig, vagy nem. Inkább az, hogy akármennyit is élünk, a végjáték általában keserves, legyen ez korábban, vagy későbben, és inkább ez az, amit nehéz elkerülni.
    Hosszan is úgy lenne érdemes élni, ha a vége gyors és váratlan lenne.
    És sajnos minél hosszabb életű valaki, annál nagyobb az esély, hogy a végén egyedül marad, és magányosan kell szembenézni a fájdalmakkal, leépüléssel, pusztulással. Az a házastárs jár jobban, amelyik hamarabb megy el. 🙁

  5. Egyébként elég cinikus poszt…

    Pár éven belül úgyis armaggeddon…
    Akkor meg minek cukkolni az 50 éveseket ?

  6. Különben meg van aki 50-60 között távozik az “örök vadászmezőkre”, de 3x-5x “annyit élt”, mint aki megéli mondjuk a 96. éves kort, de egész életében dolgozott/gürcölt, semmi extrém/szuper nem történt az életében, egyhangú/sivár életet élt, akkor KI MELYIKET VÁLASZTANÁ?

    Én inkább elpatkolnék 60 évesen (a 96 év helyett), de pl. 5x-6x körbejártam a világot, volt 268 szuper nőm, nem tagadtam meg magamtól a jó életet/kajákat/luxust/stb. , klasszul éltem le a kb. 55-60 évemet (tele élményekkel), minthogy éljek közel 100 évig, de semmi érdekes nem történt velem (talán külföldre sem jutottam el pl.).

    Persze pl. Ázsiában vannak jógik, buddhisták, stb., akik az egész életüket az elmélkedésnek szentelik, és ezzel meg vannak elégedve, mások ezekkel ellentétben meg halmozzák az élvezeteket?
    Kinek van igaza????

    Ez szerintem megérne még egy külön posztot, hogy melyik élet az “”értelmesebb””, melyik elégíti ki jobban az adott embert, ki milyen életmód/életstílus mellett érzi jobban magát testileg, lelkileg.

    Ez szerintem egy irtóra összetett filozófiai, lélektani, pszichológiai, emberi-felfogási, vallási, társadalmi-berendezkedési és még ki tudja milyen kérdés, amiről könyveket lehet írni (vagy már írtak is ezekről könyveket? 😮 ).

    Ez azért is érdekes kérdés, mert pl. egy nyomorban, nélkülözésben élő ember (pl. Afrikában) irtóra ragaszkodik az életéért (de miért?), és van olyan, aki szuper gazdagon, luxus körülmények közt él (pl. Californiában- Holywoodban), és relatíve fiatalon eldobja magától az életét (de miért?).

    Szóval ahogy fentebb említettem, ezen irtóra el lehetne filozofálgatni, és tovább folytatni ezt a gondolatmenetet. 😉

  7. 7 – Berci:
    Ott követed el az első hibát, hogy a “tartalmas élet” és a “hosszú élet” nem alternatívái egymásnak. A hosszúság nem zárja ki a tartalmasságot. — A második hiba, hogy a “nyomor és nélkülözés” relatív fogalmak. Furcsa módon a “nyomorban” élő afrikai boldognak érzi magát, mert az (igen alacsony) igényei ki vannak elégítve, és mellette léteznek valós céljai. Egy luxusban élőnek nincsenek céljai, élete céltalan és unalmas. — És hogy személyeskedjek is. 😀 Te például sose leszel boldog és megelégedett, akinek (elvileg) “268 szuper nő” a vágyai célja, arról megjósolható, hogy sose lesz 268 szuper nője, célja tejhát irreális. Irreális célokért küzdők pedig folyamatosan frusztráltak, tehát boldogtalanok. A boldogság kulcsa a reális célok kitűzése, mindenkinek saját lehetőségeinek határain belül.

  8. Az normális, hogy 1-2 éve elkezdtem értékelni az egészségemet, elkezdtem minden napnak örülni, hogy mozog mindenem én nem vagyok beteg? (jo korábban is örültem neki csak nem tudatosan)
    Ez igy sajátja a 40-es évekbe lépésnek vagy csak nálam jött ki ilyen érzés?

    Csak mert eddig ez magátol értetödöd volt és nem volt olyan betegségem ami “megnevelt” volna…

  9. Nos állitólag a kromoszómák lábai végén lévő papucsok a teloméroktól függ egy ember élethossza, hogyan rövidül – kutatók mondják én csak olvastam. Google Telomérok.

    Aztán 90 től 98 ig ápoltam a családom abból 96, 95, ből pedig 2 embert és 1 67évest…nos mind halála előtt már vagy egy 10 el kiszolgáltatott életü volt pelenkázás 3fő a 67 kórházban katéterezve. Szóval igy isten látja a lelkem nem érdemes az a 100 éves szülinap.

    Aki csinálta az tudja kín az ápoltnak ha még valamennyi esze maradt(többnyire nem ezért kell a pelus) és nagyon nagy teher a gondozó cstagnak….

    Gondoljunk bele még a 2-3 éves gyerekünket is igyekszünk bilire szoktatni mert tud hányingert kelteni a terméke a pelusával eggyütt….

    Állitólag 120 évre van tervezve az ember…Hmmm

    Nem iszok nem dohányzok és lóversenyre se járok…akkor mifenének éljen az ember???

    (mon djuk én tanulgatok 70 évesen de aki nem találja fel magát???)

  10. 11:
    Figyelj. Nem csak attól vén fasz valaki, hogy pelenkázni kell, de attól is, hogy slamposan ír. javasolnám mielőtt mented a hozzászólásodat, olvasd el legalább egyszer, és javítsd ki (ha tudod).

  11. Ahogy a fizikai hanyatlás is természetes, a szellemi is az. Az utóbbi szerintem rosszabb, mert egy idő után már ezt már csak a környezete észleli.
    Ahogy természetesnek tartjuk a rövid távú memória romlását, a későbbi fokozatokat már kevésbé vesszük észre. Pedig jönnek a rigolyák, ami eddig is volt, de jobban tudott a környezetre reagálni, míg ekkor már jórészt figyelmen kívül hagyja, a “saját feje után megy”.
    Azután ellenséggé válnak a szomszédok, a családtagok, vélt sérelmeken rágódik.
    Bátran átkel az úton, könnyen be tudják palizni a szélhámosok, jobban hisz idegeneknek, mint a hozzátartozóinak. Egyre régebbi dolgokra emlékszik. Ablaktisztításkor tornyot épít magának, arra áll, holott ezt korábban sosem tette. Aki korábban pedáns, tiszta volt, elhanyagolja magát.
    Ezek talán még természetesek is, a kóros változatok már rosszabbak. Amikor nem ismeri meg a családtagokat, nem talál haza.
    És ott vannak a tiszta pillanatok, amikor rádöbben, hogy mivé lett.
    Ez már ismétlés, de azt, hogy nehezebben mozog, rosszabbul lát és hall, pelenka szükséges, felfogja, a szellemi hanyatlást egy szint fölött már nem.

  12. 13:
    Úgy veszem észre, hogy az öregkori szellemi leépülés két esélyes. Van (többség) akiket leírtál, és van (kisebbség) akinek szellemi “frissessége” megmarad, de a memóriája csökken. Saját tapasztalatom szerint, ez a memória romlás nagy részben a nemtörődömségből adódik. Vagyis nem érdekel a téma, aztán gyorsan el is felejtem. De miért nem érdekel a téma? Azért, mert az ember fejében ott állomásozik a tudat, hogy (a hátralévő idő “rövidsége” miatt) engem ez már nem érint, nem érdekel, mi közöm hozzá. Gyakran hallani idősebb szülőktől: “nekem ez már jó, így ahogy van”. A repedt, kopott, elavult de használható tárgyakat nem cserélik le (minek, arra a rövid időre?)

  13. Addig jó, amíg a saját akarattól függ a memória trenírozása.
    Amikor édesanyám elesett és bekerült a kórházba, CT-is csináltak. Amúgy nagyjából minden rendben volt, de a doktornő mondta, van már agylágyulás, nem nagy, de ez ebben a korban már természetes. Később ennek már észrevehetők voltak a következményei.
    Hogy ez mennyire általános, nem tudom. Szerencsére találkoztam ellenpéldákkal is. Úgy vettem észre, mintha az okosabbaknál inkább jelentkezne. Vagy csak jobban feltűnik a romlás?

  14. 9. Tibor bá’

    “Ott követed el az első hibát, hogy a “tartalmas élet” és a “hosszú élet” nem alternatívái egymásnak.”

    Tibor bá’, RÉSZBEN igazad van, de csak részben. Írod, hogy “a “nyomorban” élő afrikai boldognak érzi magát”, de én most magyar/európai/”fejlett világi” fejjel gondolkodom (bár a hozzászólásomban példaként említettem Afrikát), és a poszt témája is az, hogy akarsz-e 100 évig élni. Ahogy a hsz-ben leírtam, nem akarok, de szeretnék jól élni, aminek (sajnos) szükséglete a pénz (anyagiak).
    Nem a pénz tesz boldoggá!!! De kell a jó élethez. Lehet, hogy “a “nyomorban” élő afrikai boldognak érzi magát”, de itt Európában/Magyarországon ez qrvára nem érvényes. Kérdezd végig az utcán élő hajléktalanokat Bpesten, kíváncsi lennék a “felmérésre” .

    “Egy luxusban élőnek nincsenek céljai”

    Ez sem teljes mértékben igaz. Abban igazad lehet, hogy akinek hatalmas vagyona van (dollár-milliók-százmilliók), annak ha nincsenek céljai, depressziós, stb., akkor az hülye. Én valószínűleg “szegény fejjel” gondolkodok, de ha lenne ekkora vagyonom, akkor százszámra lennének céljaim, vágyaim, amiket a havi 75 ezer forintból nem tudok megvalósítani. Ha annyi pénzem lenne, mint a “depis hollywood-i” milliomosoknak, akkor én személy szerint élvezném az életet, utaznék, bejárnám a Föld szép tájait, etc.etc., élvezném az életet. 🙂

    Másik, amit idéztél: a “268 szuper nő” , azt csak a példa kedvéért írtam, nekem elég lenne 1 (azaz egy) jó/kedves/aranyos/szép csaj/nő is. 😉

    “A boldogság kulcsa a reális célok kitűzése, mindenkinek saját lehetőségeinek határain belül. “

    Hát ezen igencsak el kell gondolkodnom. A lehetőségeim határát ismerem, nem valami sok (azért több, mint a “a “nyomorban” élő afrikai”-nak 🙂 ). Viszont a reális célok kitűzése, az keményebb dió, ezen el kéne töprengenem, erre per-pillanat nem tudok válaszolni. Megint előjönnek a piszkos anyagiak, és ha valami többet szeretnék, akkor a fent említett 75 ezer/hó nem igazán elég. De ahogy írod: “saját lehetőségeinek határain belül”, hát ez nálam “Gordiuszi csomónak” tűnik, Tudom, hogy Nagy Sándor ezt egy kardvágással elintézte, de nálam a dolog sokkal bonyolultabb.

    Hát én így vagyok ezzel, talán válaszoltam mindenre (vagy nem? 😮 ), amit írtál. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük