A magyar igazságszolgáltatással elfoglalt emberek (bírók, ügyészek, ügyvédek) egyetértenek abban, hogy a bíróságok nem igazságot szolgáltatnak, hanem jogot érvényesítenek. Akkor pedig tisztelettel hadd javasoljam a kifejezés megváltoztatását „jogérvényesítésre”. Köszönöm! Akkor kezdjük elölről!
Jogérvényesítés Magyarországon gyenge lábakon áll. Igen, tudom! A bíróságokat nem illik kritizálni. Nem tilos, de nincs is igazán megengedve. Egy jogerős ítélet viszont szentírás. Én meg most szentségtörő leszek. Legrosszabb esetben elkárhozok. Tudniillik én, személy szerint nem vagyok megelégedve se a büntetőeljárással, se pedig a polgári-eljárással. Melyikkel kezdjem? Legyen a bűntető.
A bírói függetlenség egy mítosz. (végig a teljesség igénye nélkül) A bíró ítéletének meghozatalakor érdekes szempontokat tart szem előtt. Például, hogy a „piti” bűnözőnek ne kelljen kártérítést fizetni, pont annyi letöltendő szabadságvesztésre ítéli, amennyi időt az előzetesben eltöltött. A bűnelkövető ahhoz a párthoz tartozik-e amelyikre ő szavaz, vagy sem. „Fent” mi az elvárás. A bűnelkövető melyik társadalmi csoporthoz tartozik. A bűnelkövetőt melyik ügyvéd védi. Blamálja-e a rendőrséget vagy sem. Stb.
A bírónak meg van engedve a túlzott mértékű öntörvényűség. Például, azt fogad el bizonyítéknak, amit akar. Megteheti, hogy egyértelmű bizonyítékot egyszerűen átlép. Megteheti, hogy szakvéleményt nem fogad el. Újabb és újabb szakértőt rendel ki, amíg olyan szakvéleményt nem kap, ami elnyeri tetszését.
Amikor a bűnös végül is elnyeri büntetését a kiszabott büntetés igen sok esetben nincs összhangban az általános gyakorlattal. Pár millió ellopásáért ugyanannyit lehet kapni mint száz milliárd ellopásáért.
A legfelháborítóbb törvényi rendelkezés (amin a bírónak joga lenne módosítani, de nem teszi), hogy egy bűntény tervezésének a büntető tétele pontosan megegyezik az elkövetéssel. A törvényi rendelkezés abszurditása akkor válik világossá, ha egy gyilkosságra gondolunk. A leendő áldozat (és hozzátartozók) szempontjából nagyon nem mindegy, hogy valakinek a meggyilkolását csak tervezik, vagy a tervet végre is hajtották.
A polgári perekben a túlzott bírói öntörvényűség szintén érvényesül, de itt a fő probléma az eljárásban van. Például minden tárgyaláson elhangzik, hogy a hamis tanúzást 5 évig terjedő büntetéssel lehet sújtani, de nem tudni olyan esetről, amikor valaki ezért elítéltek volna, ami nem azt jelenti, hogy a hamistanúzás nem létezik. A polgári törvénykönyv (Ptk.) 4.§-a előírja, hogy a feleknek jóhiszeműen kell eljárni. Nos, ezt a paragrafust gyakorlatilag minden peres eljárásban megszegik, rendszerint mind a két oldalon, minden következmény nélkül. Bár az egymásra következő tárgyalások között, nem egyszer 5-6 hónap is eltelik. A vesztésre álló fél a beadványát rendszerint az utolsó napon, vagy a tárgyalás alatt adja át a másik félnek. Így aztán felkészületlenség miatt a tárgyalást elnapolják. Az se megoldás, ha a bíró elrendeli valaminek a 15 napon belüli beadását, mert a Ptk. egyik paragrafusa szerint „Legkésőbb a tárgyaláson jegyzőkönyvbe lehet mondani az ellenvéleményt”.
Elképesztő módon hátráltatja az ítélethozatalt például az, hogy vagyonjogi perek esetében mindenkit perbe kell fogni, akinek egy adott vagyontárgyhoz (pl. telekingatlan) valamikor valamilyen köze volt. Még abban az esetben is a per lényegi része, azaz a kereset elutasítása éppen úgy nem hat ki még a legkisebb mértékben se az alperesre, mint a kereset teljes mértékű elfogadása. Magyarul az ilyen kvázi alperes részére tökéletesen mindegy, hogy a pert megnyerik vagy elvesztik. Viszont szerepe rengeteg bonyodalmat okoz, ha címet változtat, meghal, ismeretlen helyen tartózkodik. Az se segíti a gyors előrejutást, hogy az időhúzásnak számtalan módja van, amivel a vesztésre álló fél rendszerint élni is szokott. Ezért húzódhat el egy eljárás akár 10-15 évig is. Mivel a bírók ideje alaposan be van táblázva, egy – bármilyen okból kifolyólag bekövetkező – halasztást nem lehet 1-2 napon belül pótolni, hanem csak 4-6 hónap múlva. Ilyen ok lehet például, ha a fél napokkal korábban kimenti magát bármivel. Vagy a fél ügyvédje menti ki magát éves szabadságával, konferencián való részvétellel, külföldi utazással, stb.
Az se ritka eset, amikor a bíró a bizonyítási kényszert a feje tetejére állítja. Nem az alperesnek kell bizonyítani, hogy az aláírt elismervény ellenére nem vette fel a pénzt. Hanem a felperesnek kell bizonyítani, hogy a pénzt átadta. Ez még akkor is lehetséges, ha az elismervény aláírása két tanú által le van tanúzva, mert a felperesnek bizonyítani kell, hogy effektív rendelkezett pénzel, amit kölcsön adott.
Személy szerint engem az „életszerű” kifejezés intézménye bosszant a legjobban. Bármilyen állításra a másik oldal azt válaszolhatja, hogy „nem életszerű”. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek a szokásai eltérnek a nagy átlagtól, akkor nincs esélye arra, hogy nyerjen, mert tényleges tette „nem életszerű”. Végül, minden poént nem lövök le, mert akkor nem marad nektek semmi, pedig egész biztos vagyok abban, hogy „tudnátok mesélni”.
Kedves Tibor bá’!
Ismerem a dörgést én is. Tizenhét, azaz 17 évig jártam a Debreceni Városi Bíróság bugyrait egy tulajdonközösség megszüntetése iránti per kapcsán, undorító és gusztustalan volt az egész eljárás. Én akkor beláttam, hogy Magyarország nem jogállam, itt nincs jogbiztonság, hogy valami a jó erkölcsbe ütközik szarnak. A bírók az ügyfeleket teljesen hülyének nézik, a „szakértők” a pénz lehúzásban érdekelt kókler csalók, az ügyvédnek nevezett állami pénzen taníttatott bűnözőkről nem is beszélek. Itt nincs igazságosság, sőt még a látszata sem. Aki többet tud fizetni annak az érdekei érvényesülnek. Velejéig rohadt az egész rendszer, nincs ezen mit ragozni.
Kár volt ebben a témában posztodat elolvasnom, mert csak felrobbanok a tehetetlenség okozta dühtől!
Építési igazságügyi szakértő ismerősöm mondta: „A bírók tényleg függetlenek…. mindentől, még a jogszabályoktól is” 🙂
Pistusz, teljesen egyetértek…
Felmerül bennem a kérdés, hogy ha ez így van, akkor mi a fenének tartjuk fenn ezt az egész rendszert irtózatos pénzek árán. Akkor már egyszerűbb lenne, ha a vitás ügyek intézésére lenne településenként vagy 5000 emberenként egy bölcs, köztiszteletnek örvendő, vagyonos ember, aki megmondaná mi a tuti, és mindenki ahhoz tartaná magát. Mint a középkorban a földesúr. Persze, időnként részrehajló lenne, de nem lenne rosszabb, mint ez így.
Üdv.Engem egy kutya sétáltató emberke rottweilere lökött fel a motorommal együtt.Lakás biztosítása nem volt,a bírósági ítélet:az emberke nehéz anyagi körülmények között él,nem kell fizetnie!!
Nekem két perem is zajlik és nem sok esélyt látok, hogy a nekem okozott kár valaha is megtérül…de még nem tartok itt:
http://uton.postr.hu/aki-teheti-menjen-el-magyarorszagrol
Nem szeretnék messze menő következtetéseket le vonni a hozzá szólások számából,de elgondolkodtató….
7. Paradoxon
Nekem még nem sok személyes tapasztalatom van róla, ezért nem szóltam hozzá (eddig). El tudom képzelni, hogy emiatt ilyen kevés a hozzászólás, nem annyira a félelem miatt, vagy mert unalmas lenne a téma.
7:
Kár! Lehet, hogy egész jó a következtetésed.
Személy szerint én beszélni sem bírok róla 2 és fél évig húzódott csak, és hagyjukapicsábamostmárral végződött.. ha eszembe jut, gyorsan másra gondolok inkább, mert a tehetetlen düh nem tesz jót az emésztésnek. Ezért nem is szólok hozzá.
Orbán Viktor együtt ünnepli a Videotont Szűcs Attila közismert olajszőkítővel. Fűszerezésként ott van Török Gábor is a képen, meg egy vállalhatatlan, talán anglomán csíkos ing a vezéren.
http://hungarianvirus.wordpress.com/2012/09/03/facebook-foto-buktatta-le-orbant-bunozovel-unnepelte-a-vidi-gyozelmet/
Tegyük mellé azt a képet, amin Kovács (kurvázós)elvtárs pálinkázgat a Traubiszódát hamisító, beszállítónak nem fizető üzletemberrel, az is van ilyen szép..
„A törvény egy pókháló. a legyek fennakadnak, a darazsak eltépik”-mondták a rómaiak.
Mielőtt bíróságra megy az ember, érdemes tanulmányozni a jogszabályokat. (Nem kell tudni, az felesleges, mire megtanulod, már módosítják is -ez a rendszer logikája.)
De egy nagyon fontos dolgot tanuljon már meg végre mindenki! NINCS IGAZSÁG!!!
Az egy kitalált, felfedezett fogalom, ami még így is nagyon képlékeny. Már azokat az embereket se szeretem, akik azt mondják: „igazam van”.
Társadalmi megállapodás mit tartunk igaznak és mit nem. Kell hozzá némi tapasztalat, kevés értékítélet és értékítéletek rendszere, ami közül kiválasztjuk azt, ami céljainknak megfelel. A hülyék itt a saját értékrendszerüket helyezik előtérbe, pedig az igazat megvallva éppen ez az, ami senkit nem érdekel, hacsak nem szerelmes az illető, akihez köze van ilyen ügyben. Bár ez nem jellemző.
Bőven tudnék még hozzászólni, de drága az áram, meg az időm is.
Egy dolog fontos, és a bírókat szeretném ezzel megvédeni: …pár milliót lop, vagy milliárdokat, mindegy…kb. így hangzott a posztban a támadás ellenül.
A bíró nem gazdasági szakember. A tett a fontos, nem az értéke. Tehát ha valaki tárgyalásra megy, mindig a tettre hivatkozzon, ne pedig az összeg miatt nyavalyogjon!!! Legyen határozott, jó fellépése, mert ez meg azt mutatja, hogy életrevaló.
Nekem eddig négy bírósági ügyem volt, és mindet megnyertem, pedig nem vagyok jogász.