Feleslegessé? Aligha. Különben is a nagyméretű, jól beágyazott bürokratikus szervezeteket szinte lehetetlen kinyírni, még akkor is, amikor már az égvilágon semmi szükség nincsen rájuk. Bürokrácia további bürokráciát szül. A NATO eredeti feladata megszűnt, léte feleslegessé vált. Már nem létezik a Szovjet Unió, Varsói Szerződés, nincs többé kommunizmus. De a behemót nem végezhető ki, mert számtalan, magas beosztású ember karrierje függ tőle. Na meg különben is! Ki kell tehát találni számára valami új feladatokat, ami elkerülhetetlenül azzal jár, hogy Washington el fog követni néhány hülyeséget, ahogy ez már itt-ott meg is történt. Elsőnek elhatározták, hogy a feleslegessé vált NATO-t kibővítik, annak ellenére, hogy Bush I. a nagy átalakulás estéjén megígérte Moszkvának, hogy ilyet nem követ el. Ez a döntés egyértelművé tette a szervezet részére, hogy mostantól kezdve Oroszország a hunyó. Mentségükre legyen mondva, a balti országok és a kelet-európai volt csatlós országok tapsoltak hozzá, hiszen a II. világháborút követően, évtizedeket töltöttek el a szovjet elnyomás alatt, és a népnek nem sok kedve akadt a gyors megbocsátásra. Ebben első helyen a lengyelek álltak, akik a Katyni mészárlást nagyon is a szívükön viselték. Minden esetre az oroszok visszatérésétől tartó kelet-európai országok számára a NATO tagság egy sokat jelentő biztosíték volt, nem tudván arról, hogy a számlát egyszer be fogják nyújtani.
Csakhogy míg a kelet-európai országok NATO tagsága Moszkva részére elfogadható volt, addig a cári Oroszországhoz tartozó Ukrajna és Grúzia megkörnyékezése már nagyon nem. Nem is történt meg. Erre fel találták ki a rakétarendszer felállítását Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban, ami nyilvánvaló provokálás volt az oroszok felé, olyan elfogadhatatlan ürügy alatt, mint „Meg kell védeni Amerikát és Nyugat Európát az Iráni nagyhatalommal 😀 szemben.” Az oroszok viszont úgy gondolták, hogy ez felfogható egy első csapásra kialakított rendszernek is.
Mint már írtam, a NATO egy szovjet ellenes szövetség volt, azonban egyik napról a másikra a felhalmozott fegyver és személyzet „munka” nélkül maradt. Hogy úgy mondjam, ki dobott pénzt jelentett mindenki számára. Az USA részére viszont kínálkozott a lehetőség, hogy saját, egyéb céljaira felhasználja. És mit ad isten, lettek saját célok. Hülyére bombázták az oroszok előretolt hadállásának felfogható Szerbiát, majd Irak után Afganisztánt is megtámadták – és akkor most jön a számla benyújtás – Amerika a barátság fenntartásának feltételéül elvárta a kelet-európai országoktól, hogy küldjenek katonákat a semmilyen európai célt nem szolgáló, iraki és afganisztáni hülyéskedéshez.
Brüsszelben viszont kezdenek új gondolatok születni. A NATO főtitkára Anders Rasmussen a múlt héten egy NATO vacsora alakalmából, nem hivatalosan felvetette, hogy a rakétaelhárító programot el lehetne vetni ha az oroszok bevonásával egy Irán ellenes koalíciót alakítanának ki helyette. Európai szemszögből nézve ezzel nagy rakás pénz lenne megspórolható, és egyben talán el lehetne távolítani a Nyugat-európában szanaszét felhalmozott amerikai atomtölteteket, miután egy meglepetésszerű orosz támadástól nem kell tartani. Erre az Obama adminisztráció külügyminisztere, az elnökségért riválisként harcoló Hillary Clinton perceken belül válaszolt. Ezek szerint az amerikai nukleáris fegyverek mind addig Európában maradnak, amíg az oroszoknak nukleáris fegyvereik lesznek Európában. Ez utóbb megnevezett kontinens – ha jól tudom – az Ural hegységig tart. Egyszerűen kifejezve, az idők végezetéig, amit az európai szövetségeseknek le kell nyelni. Na, ez az a nyelés, ami a számomra azt jelenti, hogy Németország, Norvégia, Hollandia, Belgium aligha nevezhető független, szuverén országnak. Magyarországról meg már nem is érdemes beszélni.