Tibor bá’ online
Jól olvastad a címet, 3285. Elég nagy szám, csak attól függ, hogy mivel kapcsolatban? Hát ez az! Valamelyik szex portál megtalálta az egyik posztomat, aminek történetesen az a címe, hogy Leszbikus vagyok, és belinkelt. A portál referensének esze ágában se volt elolvasni a posztot, mert akkor rájött volna, hogy én, a poszt írója y kromoszómám miatt, ha akarnék se tudnék leszbikus lenni, se igazi, se megjátszott. Minden esetre, ebből kifolyólag ez ideig 3.285 nő (csak a tegnapi napon 41, feltételezem, hogy nő és minden bizonnyal leszbikus) is járt a honlapomon. Csendben, mint egy macska. Elolvasta szellemi termékemet (a minőséget most ne firtassuk), majd ahogy jött, ugyanúgy távozott. Macskaszar helyett hátrahagyva az IP számát. Hálátlan dögök. Wiscas helyett olvadt szurokkal töltött dióhéjat érdemelnének a talpuk alá. Az én honlapomon nem kell bejelentkezni, nem kell E-mail címet se adni, és nincs karakter maximalizálás. Semmi cécó, egyből neki lehet esni az írásnak, mert még a felugráló hirdetésektől is megkíméltem őket. És akkor egyetlen röpke év alatt 3.285 darab leszbikus nőből egyetlen egynek se jutott eszébe, hogy írjon valami visszajelzést. Bármit. Például: „faszikám fingod sincs, miről firkálsz!” Vagy egy árnyalattal finomabban: „Ezt a szöget nem találtad a fején.” Semmi. Lapul, mert vaginájába legfeljebb egy dildót enged benyomni, azt is egy másik nő közbejárásával. Hozzászokott a sunyi lapuláshoz, amit élete végéig nem akar levetni. Na jó, akkor fordítsuk komolyra a szót.
Szakemberek szerint – értsd PR menedzserek, és hasonlók – a tapasztalat azt mutatja, hogy bármilyen marhasággal is árasztjuk el a találomra kiválasztott tömegeket, megközelítőleg 1 százalék „vevő” lesz rá. Például: Bekopogok száz ajtón és azt mondom a megjelenőnek, hogy most szabadultam a hadifogságból, nincs mit ennem, kérek egy szelet kenyeret. Lesz, aki kiröhög, lesz, aki gúnyosan érdeklődni fog, milyen hadifogságból, lesz, aki rám csapja az ajtót és káromkodva elküld oda, ahová a dildókat nyomkodják. De statisztikailag egy helyen kapok egy szelet kenyeret. Bármilyen átlátszó vagy suta is legyen egy hirdetés, száz ember közül egyet megfog. És akkor itt van 3.285 leszbikus szuka, akik tökéletes összhangban, egyformán reagálnak, azaz sehogy. Életemben először találkoztam egy olyan jelenséggel, amit sehogyan se tudok megmagyarázni. Lehet, hogy a leszbikus hajlam együtt jár az kvázi analfabétizmussal? Olvasni tud, de írni nem? Arról tudok, hogy a leszbikusok utálják a férfiakat, mert olyan undorító testrészeket akarnak beléjük nyomkodni, de arról nem tudok, hogy az írókat is utálnák. Szóval, legalább erre jó lenne tudni a választ. — Tehát, kedves olvasók, álljon elő az, akinek van valami ötlete.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________
Elöször arra kellene megtalálni a választ,hogy a leszbik genetikailag vannak a ferde hajlamra predesztinálva (ebben az esetben egyszerű evoluciós selejtek) vagy az életkörülményeik ,sajátos életfeltételeik ,életfilozofiájuk késztetik,hogy azzá váljanak.Halottam fiatal nő szájából olyat , aki kifejezetten beleborzadt ,amikor felvetödött ,hogy neki szűlnie kell és szoptatni.Mint valami állat -mondta- na,ez már okozhat valamiféle fasztól való fóbiafélét a tudattalattiban,alacsonyabbrendűségi komplexust ,ami aztán végleges maszkulingyülöletbe vált át és leszbi lesz belőle.
A hím ferde hajlamnál viszont kicsi más a heylzet,itt sokkal inkább evolúciós hiba köszön vissza ,ezekből az egyedekből hiányazanak az alfa him parancsok.,a szaporodási vágy,a gének továbbaitásának fékezhetetlen vágya . Fajelméletileg,genetikailag se a leszbiknek,se a buzikak nincs okuk a létezésre,létüknek nincs semmiféle célja.Ezáltal szavazati jóg sem illetheti öket semmiféle társadalmi döntésben,mert nekik nincs vesztenivalójuk az emberi faj fennmaradásást illetően.
A világon azok a társadalmak pusztitják és élik fel a legjobban a környezetet ,ahol a buzikultusz virágzik,leszbi miniszternők és buzi politikusok hoztak rengeteg neoliberális törvényt.Számukra a jövő lényegtelen,híszen nekik nincs jövük.
Nekünk viszont van,a génjeinkbe van beleirva.
Tojok a leszbikre, viszont tiltakozom a „Vissza a múltba” részleg felhagyásával! Nekem őszintén szólva az a kedvenc részem, mindig felüdít, jó őket olvasni.
Kommentelni azért nem szoktam alájuk, mert nem tudok érdemlegeset hozzáfűzni, egyszerűen csak élvezem a tartalmat.
Csatlakozom Chanihoz.
Nem érdekelnek a leszbik, a Vissza a múltba viszont annál inkább.
Bár kommentelni én sem szoktam, csupán olvasgatni.
A „vissza a múltba” sorozat számomra is kedvelt olvasmány. Elfeledett, mélyben szunnyadó emlékeket hoz felszínre. Rácsodálkozom sokszor, hogy – jé, tényleg, ez így volt! – remek memória frissítő.
Tibor bá’ ne hagyd abba kérlek! Már nincs kitől megkérdezni a múltat. Te vagy az egyetlen. 🙂
2 & 3:
Ha nem tudtok hozzászólni, akkor legalább kérdezzetek. Visszajelzés nélkül elmegy az ember kedve az „alkotástól”.
Ja, nekem is tetszett a vissza a múltba, kár érte, de sose kérdeztem. Minek? Ezek megtörtént dolgok, érdekesek, olvasmányosak, de nem idukálnak kérdéseket. Tibor bá, esetleg egy „like” gomb segírhetne a vusszajelzésben. Arra csak rá kő nyomni.
5:
Ha csak csellel lehet kierőszakolni egy like-ot, akkor az egész nem ér egy kalap szart se. Azt megértem, ha valaki sajnálja az 5800 forintját, de azt nem, hogy képtelen odapötyögni néhány szót.
Kedves Tibor bácsi
A blogod szerintem legjobb sorozatát(Vissza a múltba) ne hagyd fel.
Eddig csak olvasód voltam. Nagy érdeklődéssel várom naponta írásaidat , és nagyon ritkán csalódtam. Ha Neked nem okoz problémát a múltadban visszamenni, akkor ne hagyd ki, nekem (és, úgy látom még másoknak is) felüdülést hoz.
Szívélyes üdvözletem.
Szia Tibor bácsi!
Érdekes kis írások voltak ezek, sokat nem tudtunk/tudtam hozzászólni, hiszen olvasóid nagy része még az apjával járt egy gatyában akkoriban.
Leszbi csajok: ezek szerint egy csomó leszbi vagy leszbijelölt csajszi olvasta az írásodat és nem volt mit hozzászólniuk – ez hallgatólagos egyetértést jelent.
Ha nem így lenne, már teleorbákolták volna az oldalt.
A magam részéről továbbra is maradnék az összeesküvéseknél és a geopolitikánál, mivel számomra ezek az igazán izgis témák.
Meg esetleg még két biszex csaj, de egyszerre… 😀
Szia Tibor bá! 🙂
Mindig érdeklődve olvasom, de nagyon nem tudok hozzászólni, mert akkor még apám is csak terv volt, nem hogy én. 😉 😛 🙂
Jó olvasni, néha azért gyermekkoromból felrémlik egy, két dolog, mert azok még léteztek akkor, vagy még a nagyszüleimtől hallottam még róluk.
Na majd ezentúl hozzászólunk, hogy na megint tanultunk valamit! 🙂
Tibor bá’
Öt éve minden nap elolvasom posztodat. Csupán a Karádi Katiról és a kövér nőkről írottak nem tetszettek. /Jelenleg normál súlyom van sok erőfeszítéssel/
Szeretem a „vissza a múltba”sorozatot, nagyon.
Sosem éreztem késztetést arra, hogy posztjaidra válaszoljak. Sokan válaszolnak jót, rosszat, ha ráérek azt is elolvasom.
Ezentúl sem fogok, csak ha ilyen sz@rt írsz mind ma. Miért pörögtél így be?
Bizonyára nem ez az első méltatlan támadás irányodban életed során.
Csatlakozom az előttem szólókhoz,nekem is nagyon tetszenek a VM posztok.
Nem csak hogy érdekesek de tanulságosak is a mai fiatalság számára.
Ha lehet kérni Tibor bá ne hagyd abba!
Szervusz Tibor bá’,
nekem is tetszett és követtem mindig a posztot. Lehet hogy kevésnek érezted a fedback-et, lehetnénk aktívabbak, de egy olyan íráshoz ami úgy kerek ahogy van, nehéz hozzátenni. Meghát, khm. Te láttad 60-70-80 évvel ezelőtt…:-) Én max. a feelinget tudom átvenni, mert a 70-es évek végén, 80-as évek elején fiatalként úgy éltünk, mint mások az 60-as években, és a lakóhelyem is „befagyott” az idő, tehát mondjuk -20 évig még visszaláthatok, de te már akkor is 25-30 éves voltál :-).
Amikor úgy érzem, volna valami a tarsolyban, témába illik és nem destruktív, mindig hozzáírom.. Szerintem ne hagyd abba, amíg van ihlet, pláne… Azért persze ne írj hogy kötelezően feltöltsd, de ez szerintem nagyon távol állna tőled. Ritkítsd a megjelenést. Témakimerülés szerintem nem fenyeget…
A leszbi sztorihoz pedig, alábbit szeretném hozzátenni, hogy növeljem a feedback-et 🙂
Szóval többször is találkoztam leszbikkel, vagy mondjuk úgy leszbi nővel.
Előtétben kijelentem, nem a szakértő és a megmondó szól belőlem, az a pár eset amivel én összefutottam, alábbi volt:
1. Szexuális vagy ún. divatleszbikus
Nincs valódi vonzalma a nőkhöz, nem akar velük együtt élni, nem alakít ki klasszikus párkapcsolatot, csak bele-bele kóstol. Akár normál hetero kapcsolata lehet emellett, és az egész csak valami „azt csinálok amit akarok” szexuális szabadság. Ők szokták megtoldani ilyesmikkel az indoklást, hogy „férfi sosem nyal úgy mint egy nő” stb… tehát lényegében csak egy erotikus színfolt. A prostitúciós vállalásokat hagyjuk, azokat mindvégig nem is említem. Esetleg egy részük lehet olyan hetero kapcsolatból menekült, akit elriasztottak a férfiak, durvák voltak velük, de szexuális igényeik megmaradtak, és így akár sorstársakkal így „oldják meg”. Ezt erősíti amit Te is mondtál „dildózás” ami lényegében a férfi nemi szerv imitációja, csak nem férfi végzi.
Én itt igen nagyszámú, fantáziátlan önkielégítést is sejtek, amit inkább később lecserél a magányos nő, mert előbb-utóbb belátja hogy szükséglete. Amúgy ha fizikailag egyszerűsít, végül is tökmindegy férfi vagy nő mozgatja, és emellett biztonságban van. Tehát ez amolyan kölcsönös önkielégítés, komoly lelki károkkal a háttérben amit a megsérült hetero kapcsolat okoz. Mivel nincs valódi azonos nemű vonzalom, hamarabb érintkeznek a nemi szervek és segédeszközök, mintsem valódi csók, érintés, egymásba fúródott tekintett, pláne hogy szerelem kialakuljon. Ennek „vádjára” méltatlanul és nagyon erős tagadással, akár undorral reagál ez a típus.
Tehát lényegi különbség, hogy az érzelem hiányzik.
2. „Bi hajlam” leszbikus
Itt bizony már fantáziák, akár kötődések is lehetnek, ami a normé hetero lét mellett bezavar a nő érzelmi életébe, és maga számára sem érthető módon, furcsa vonzalmakat ébreszt, amivel nem tud mit kezdeni. Itt akár teljesen normál kapcsolatban, bizony „bejátszik” egy-egy álom vagy szerelem szerű vonzalom kifejezetten nővel, és bizonyos nőkkel – aki lényegében a típusa, ami tetszik neki, azaz „zsánere” de nem tud róla – egyszerűen kezelhetetlenül furcsa, kedves, bensőségesen viselkedik. A férfi kapcsolatokban a rutin, szeretkezés, érzelmek kezelése stb.. teljesen rendben, de ilyenkor „lefagy”. Fontos hogy nem emelkedik tudatosság szintjére. Mivel előbb-utóbb ráfut majd egy szín leszbire, az fel fogja „nyitni” és válaszút elé fog állni, vagy jön a klasszikus „quo vadis”, és a nagy dráma hogy valójában ki vagyok, ki voltam eddig. Ez viszont jellegében ritkábban fog valódi leszbikus kapcsolatba kerülni, vagy a tagadás ellenére egyáltalán kipróbálni, miről szól. Ezek fele valódi leszbikus, de nem tud róla. Viszont a mai korunk kampányszerű azonos nemű forradalma, ezeket mind felnyitja és felszabadítja, ezért arányaiban az elmúlt 10-15 évben sokkal többnek érezzük a számukat, mint amit hajlamban gondoltunk volna a korábbi évtizedekben. Ez a típus komoly lelki válságba kerül már, amikor „vált”, vagy szembesül saját magával. Ez tipikusan nem a „dildózó trendi csirke”, és nem is hirdeti magát fesztiválokon. Többnyire megpróbálja a mindkét irányultságát kiélni, de hetero kapcsolatban, időnként titokban élve második szexuális irányultságának. Kifejlett, toleráns kapcsolatban nagy ritkán létrejön a „harmadik” bevonzása, de inkább csak szexuális céllal, nem lesz kétnemű elkötelezettségű hármas együttélés. Itt már akár ellentétes nemű féltékenység is kialakulhat, amire a normál ember nem tud mit mondani. (egy nő elszereti előlem a nőmet stb..).
3. Valódi leszbikus
Bevallottan, magával is tisztában, szándékosan keresi és gyakorolja az azonos nemű kapcsolatot. Többnyire együtt él publikusan egy másik nővel. A 2-es típus „tétovázókat” igyekszik a maga oldalára billenteni. Mély, szerelmi kapcsolatban él, és a kapcsolatban felfedezhetők a klasszikus férfi-női hetero sztereotípiák: egyik dominánsabb, másik „asszonyabb”, akár a szerepek kiosztásáig egyik főz-mos-takarít, másik többet keres/irányít/vigasztal/megvéd. A dominánsabb nyíltan, konfliktusfelvállalóan kézen fogja nyílt utcán is párját, ellenmondást nem tűrő szúrós szemmel mintegy „körbeviszi” szerényebb másikat, aki akár sima nőként, jólöltözött barátnőként kullog mellette, mintha csak egy normál férfi oldalán tenné. Házassági sztereotípiák: közös albérlet, bér elosztás, fogkrémes tubus-effektus, túl gyakori vagy ritka együttlétek, veszekedés stb.. jellemzik. Mivel folyamatosan és publikusan is erős kritikának kitett kapcsolat, amikről tud szülő, környezet, mindenki, állandó bizonyítási és propaganda kényszerben vannak, hogy ez „normális” és minden kérdést támadásként élnek meg, életük egy örök stressz. Szerintem itt az a típus, ahol szó sincs semmiféle dildóról vagy péniszről, még hallatán is undor és elképedés van. Minden ilyesmi a „férfi behatolás” imitációja, és lelkileg gyűlölt, undorító cselekmény. Egy valódi leszbikusnak esze ágában sincs bármit is feldugdosnia magába vagy párjába, és amúgy mivel születetten és már fiatalon általában belülről undorodott tőle, nem fejlődik ki a belső hüvelyi érzékenység, orgazmus készség. És ez a típus, aki a terhesség, szoptatás hallatán is kiszalad a világból. Azt a kérdést, hogy szervezete biológiailag mire jött létre és minek befogadására alkalmas, abszolút szinte rasszista érvelésnek tartja, és valódi szabadságának kétségbeesett agitációjával tagadja az abnormitást, üdvözli liberál szimpátiával azokat a társadalmakat és kormányokat, ahol ez szabad, és támogat minden propagandát, tüntetést, megmozdulást, ami ezt hirdeti. Itt semmi felvett viselkedés vagy elferdülés nincs, színtisztán és születése óta számára ez a normális, és a többi kapcsolat – így józan esze szerint a férfi-férfi is – abnormális. Bár öndefiníciója miatt hogy ellentmondásmentes legyen egyénisége, toleránsnak kell lennie mindennel ami „másság” vagy egy cél amiért „keményen „ki kell állni, ami mindennapi szerepéhez hasonló: ezért ez a halmaz gyakran egyben hímsoviniszta, greenpeace-es, scientology-s, ezo-baromságokkal jobban terhelt, horoszkópos, állatvédő, minden lében délután 4-es tüntető, felvonuló, idióta célokért transzparanssel futkorászó, meztelenül berohanó stb..
Minden típus közt ott van az 1-2 és 2-3 átmenetet kipróbáló, vagy bármely élethelyzetben „hirtelen jött” sztorit feldolgozni nem tudó, de félig meddig
szexuális sodródásból bepróbált epizód, amire évekig elinduló program lehet
fejben, hogy ez most mi, és a személyiség amíg ki nem bontakozik, válságban van.
Bocsánat, tudom Tibor bá’ sokszor mondtad hogy nincs ilyen, de tényleg volt néhány lánybarátom, akikkel tényleg nem kerültem semmilyen szexuális viszonyba, de baráti „lélekkiöntés” kapcsán a szaros csomagot sokszor – amúgy meglepő a megnyílás – kendőzetlenül elmondták. Érdekes férfiban ilyen sosem volt – igaz ki is ugrottam volna a csukott ablakon. De amit legelsőként megtanultam fantáziám törlésére, hiszen legyünk őszinték, amint megtudtam, nyilván akkor dupla sebességgel próbáltam létrehozni:-): két leszbikus csaj, aki azon forog és küzd, hogy valahogy közéjük pattanj és „szétcsapj” „köztük – na ez bizony a fizetett prosti, vagy pornófilm, esetleg valami érdekellenszolgáltatásban (azaz végül is megint prosti) létezik. Nincs ilyen! Bizony férfiként nagyon másként látjuk ezt. NŐ meg pláne nem vágyik férfi buzipárra, akik egymással vannak elfoglalva. Üres halmaz 🙂 És itt jönnek az anomáliák: gyereket akar párjától, amihez azért sperma kel, akárcsak önnön magához.
Amúgy a lelki kötődés hiánya még a fizetett sztorikban is látszik, nagyon ritka az átszellemült női csókolózás, az orálszexről ordít, hogy nem valódi, és borzasztó kényelmetlen, ha mondjuk egy hetero aktus közben elkezd még motoszkálni rajta egy nő. Szinte kizárt hogy elér így egy nő az orgazmusig, totál összekeveredik és amúgy küzd a lelki válsággal hogy most mi ez, és akár évekbe telhet ezt feldolgozni, ha bele is megy.
Bocs a hosszú hozzászólásért, tényleg csak saját gondolatok, ismétlem nem megmondó emberként, ez nagyon szubjektív lehet másokban, és remélem nem volt bántó ha esetleg valaki ilyen érzelmű. Nekem 4 évtized tapasztalatából ez jött le.
OK. OK. OK. Marad a múlt.
Ez a leszbi poszt nem alternatíva, csak úgy eszembe jutott. Különben, ha valakinek valami nem teszik, az gondoljon arra, hogy másnak viszont igen. Olyat nem lehet arni, ami mindenkinek egyformán tetszik. Nekem van egy ízlés világom, a kövér nőket ki nem állhatom, illetve nem tekintem őket nőnek, viszont „emberszámba” veszem őket, de csak ennyi. 😀
Kedves Tibor bátyám!
Nagyon jók a VM posztok. Én közel 40 éves vagyok, tehát részben, de csak részben értem és éltem az eseményeket. Mindenesetre nagyon jó stílusban és kimondottan élvezhetően írod le az akkori történéseket. Igen tanulságosak és betekintést engednek abba a világba amiről a 90 éves nagymamámat is szoktam faggatni, de ő ugye nem abból a szemszögből engedi láttatni a dolgokat amire én lennék kíváncsi(szerinte a csókolódzás is undorító, mintha az apámat nem is ő hozta volna a világra, álprüdéria). Ráadásul a stílusod nagyon eredeti(főleg a kritikai) Hozzászólni maximum annyit lehet, hogy jó, de elolvasni sokakkal együtt szinte mindig megteszem.
Köszönöm és kitartás a munkádhoz!
Szia Tibor’Bá,
Csak annyit mondanék, hogy jó néhány VM poszt ismétlődött itt az elmúlt évek alatt, mert van olyan ami napi posztokhoz is passzolt és beintegráltad, illetve sok sztori megtalálható valamelyik könyvedben. De én annak ellenére, hogy már az első bekezdésnél tudtam, hogy ismerem a poént, mégis mindig végigolvastam. Én párszor kérdeztem is, de valójában ez elhanyagolható.
Ha lehet témajavaslattal élni, akkor engem rendkívül érdekelnek olyan napi praktikák, amiket a mai ember egyszerűen nem tapasztal meg, mert létezik rá eszköz, megcsinálják mások, vagy egyszerűen már nem is létezik.
Illetve az ember alkalmazkodó képességéről szóló történetek is érdekelnek. Pl mit használtak az emberek wc-papír , tisztasági betét, fogkrém, hasfogó gyógyszer helyett amikor nem volt? (pl a háború alatt)
5:
Ha kevés a visszajelzés, akkor lehet pl. szavazást indítani a következő bejegyzés témájáról.
(polldaddy)
Vagy valahogyan megnézni az oldal látogatottsági statisztikáját, sorozatokra lebontva.
(Ezt nem tudom, hogyan lehetne. Talán Google analytics)
Vagy egy kérőívet csinálni, hogy kinek melyik sorozat tetszik az oldalon.
(Google űrlapok)
Én is tiltakozom a “Vissza a múltba” megszüntetése ellen !
És én elég gyakran hozzá is szólok. 🙂
Gyermeknap alkalmából is lehetne egy jó kis múltbéli írás.
Itt van egy egészen friss, rövid poszt. Most találtam .
http://bankar.blog.hirszerzo.hu/2015/05/30/gyermeknap-ele/
Érdekes. Arra lettem figyelmes, hogy egyre több olyan nővel futok össze, aki ahogy fogalmaz utálja a férfiakat. Nem tudom az okát, de régebben határozottan kevesebben voltak. Az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy valamiféle evolúciós reprodukciós szabályozás?
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, talán valaki utalt már rá,
az ivóvízünkben lévő hormonoktól van manapság ennyi félresikerült nemi identitás.
Valaki buzi vagy leszbi lesz az már részletkérdés.
Azt a rengeteg kövér grillcsirkét meg kell az állattenyésztőknek termelni,
az a sok tej,májkrém sonka konzerv… mindenki húst akar zabálni lehetőleg olcsón.
Na ez az ami nem működik.
Az igények kielégítésére szolgáló hús hegyek a valóságban hozamfokozóval,
a tömegtartást, stresszes nyomort eltűrni segítő hormoninjekciózás
és úgymond táp-kiegészítők útján válik elérhetővé.
Ez aztán rendes módon a csatornában köt ki.
Az pedig előbb-utóbb a folyóvizekben.
Az úgynevezett parti szűrésű kutak a Duna kavics és homok ágyán átszűrve ezt a vizet nyomják a csapokba,vagy a dúsítás után a pet palackokba.
És kezdődik előről a hormon-körforgás.
Az állati hormonok az emberre miként hatnak, miként zavarják meg
!már a születés előtt az agy differenciálódásakor a méhben a magzatot!
-az nem a szakterületem.
Az egyben biztos vagyok úgy 60-70 éve az ipari állattartás előtt ez a ratyi kérdés nem volt ennyire elterjedt betegség mint ma.
Kedves Tibor bá!
Úgy érzem most kell kilépnem innen a sötétben bujkáló virtuális titok olvasásból. A párommal már jó ideje olvassuk a VM posztokat ,hogy úgy mondjam a hétvégi reggeli kávézás melletti üde színfolt , szóval hogy magyarosan fejezzem ki magam, azt a rézfán fütyülő rézangyalát neki, hogy be akarod fejezni ezt a remek vissza emlékezős posztot, hát min fogunk hétvégente derülni, jókat beszélgetni (asztalra csapos szmájli) 🙂
22:
Jól van na! Szememben a reggeli kávézás szent és sérthetetlen. Holnap lesznek a csodálatos nőim, de jövő szombaton isten bizony visszamegyünk a múltba. 😀
a vissza a múltba engem is nagyon érdekelt, bár nem mindig szóltam hozzá, de öröm olvasni a régi időkből sorokat amikor még kifőzték a teát 10-20x , amikor még ha kapott az ember valami kis dolgot akkor meg tudta becsülni és így tovább , engem valahogy ezek megnyugtattak…..menjünk vissza a múltba…
level5,
A nemi anomáliáknak, szerintem nincs köze az ivóvízhez; inkább az évtizedek óta folyó médiaetetéshez. Ha filmekben, sorozatokban nyomatják ezerrel az LMBT-témát, akkor előbb-utóbb társadalmilag is elfogadottá válik. A médiában a celebek coming-outja, vagy a conchita wurst-ok nem csak önmagukról szólnak, mindig jelenségek; amit el lehet utasítani vagy azonosulni lehet velük. Ha pl. a kedvenc sorozatodban azonosulni tudsz a leszbikus vagy buzi szereplőkkel, akkor sokkal elfogadóbb vagy a MÁS-okkal a valóságban is.
A psziché manipulálása a használt szavakban és kifejezésekben is megfigyelhető. Nem homokosokról vagy köcsögökről beszélnek, hanem ‘melegekről’ vagy ‘meleg büszkeségről’, ami a magyar nyelvben egy pozitív csengésű szó. De az ellenkező irányú, rossz hangzású verbális manipulációra is rengeteg példát találunk: pl. ‘homofób rettegő’, ‘rasszista’ vagy csak egyszerűen ‘gyűlölködő’.
Tibor bá,
Te hány olyan weblapon hagysz nyomot, ahova véletlenül keveredtél, egyáltalán nem azt kerested, ami a lapon volt?
Nem tudom… Én ha tintát keresek a nyomtatóba, és bejárok néhány online céget, nem szoktam véleményt formálni a honlapjuk dizánjáról, vagy az áraikról, csak odébbálok, ahol megfelelő tintát találok.
Sőt… Ha az utcán sétálok és kirakatokat böngészek, akkor se szoktam ellátni se tanáccsal se véleménnyel az üzletvezetőt…
Úgy tűnik a leszbik egyáltalán nem filozófikus természetűek, és nem tartják kötelességüknek hogy kommenteljenek egy blogot, ahol nem azt találták, amit kerestek.
Szerintem kár ezen dohogni, csak túl kell lépni rajta…
26:
Nem látogatok weblapokra. Előfizetek hírportálokra, és jönnek a levelek. — DE mikért nem veszed észre az iróniámat? Dohog az öregisten.
22. – 23. +1
(like) (kedvelem) (haha!)
Tibor bá,
ez nemcsak „az ország legidősebb bloggerének” honlapja, hanem a KÖZÖSSÉGÉ is, akiket Te hoztál össze – aktívak és passzívak együtt – a Te gondolataidat, véleményedet, mémeidet (emlékeidet) viszik tovább. (Dawkinst most hagyjuk; a mémek és a gének léteznek, punktum).
Nézd meg, a felkiáltásodra hány passzív dönt úgy – magamat is beleértve – hogy buzdítson! Első hozzászólásként.
Ez mindennél többet elmond, tisztelünk és szeretünk mindazért, amit elmondasz nekünk, és AKI átjön a sorok közt, még akkor is, ha csak csendben kuporgunk együtt a tűznél…
A jó magában hordozza jutalmát.
Tisztelettel:
csendes jótevő
ui.: (franc, ezt most tényleg egy ilyen témájú posztban beszéltük meg?!) 🙂 – ez is csak az itteni érzelmi és tartalmi gazdagságról tanúskodik: humor és (világ)fájdalom, megfigyelés és következtetés, tapasztalat és tudásszomj találkozik itt, rendszeresen!
Már bánom, hogy nem mentem el a blogtalálkozóra.. de hosszú még a nyár!
Olyan jó érzés volt végigolvasni ezeket a hozzászólásokat! Szinte még én is úgy éreztem, mintha hájjal kenegettek volna…. 😀
Akkor már egy pici offot engedj meg Tibor bá’, mert már régóta keresem a lehetőséget, hogy megmondjam: fel nem fogom, hogy vagy képes nap mint nap újabb és újabb poszttal előállni, miközben egyetlen segítséged van, Éva. Még akkor is elképesztő ez a termékenység ilyen széles skálán, ha van benn olyan, amit nem aznap írtál. Már kezdem a nőcis posztjaidat is megszeretni és elviselni bennük azokat a kifejezéseket, amik elég sokáig bántották a szememet. Na de hát ez már hozzád tartozik. Nem is te lennél, ha egy nemi szervet körülírnál ahelyett, hogy a legvurgálisabb szóval fejeznéd ki. Persze, az lehet, hogy hangoskönyvben még kicsit furcsa lenne hallani.
29:
Természetesen nem vállalnám fel az úttörő szerepet a vulgáris kifejezések telepítésében, de az INDEX (például) a pina-fasz szavakkal úgy dobálózik, mint újabban a cukisággal minden jött-ment divatkövető.
Sokat dolgozok? HA-ha-ha. Hát ha még tudnád, hogy közben konyha kertészkedek, tyúkokat-csirkéket istápolok, és épületet karban tartok. Most például kiderült, hogy a fából készült padlásfeljárónk szétrohadt – szó szerint, mert amikor Athos Évát elkísérte a padlásra (teregetés céljából) a felső szinten beszakadt alatta a plató. Úgy kellett kimásznia a lyukból. Még jó, hogy 4 lába van. Na, ezt szétbontottam és most megépítem betonból és idomvasakból. Ez kb. 2 heti munka. De, hát pontosan ezért jó a fizikumom. Ja, a nyáron át kell raknom a cserépkályhát, mert 5 éve hozzá se nyúltam, nem szeretném, ha karácsonykor derülne ki valami galiba. 😀
Kedves Kyra !
Nekem az a tapasztalatom, hogy csak akkor van az embernek kedve írni, ha beleírhat pár szót, amin ő maga is jól szórakozik írás közben. Aztán persze aki szalonképesnek akarja magát mutatni, az közvetlenül az írás megjelenése előtt ezt a pár szót átírja. A bátrabbak nem írják át. 🙂 🙂