(177) Öntsünk tiszta vizet a pohárba

Tibor bá’ online

~p001A közelmúltban rengeteg pro és kontra hozzászólás hangzott el közgazdasági és jogi területen. A nagy „hangzavar” miatt tartom szükségesnek a tiszta víz pohárba öntését (lesz némi ismétlés is, de koherens posztot akarok írni).

Mi az szerződés? A szerződés: Két jogalany visszavonhatatlan megállapodása, aminek keretein belül szolgáltatás és ellenszolgáltatás történik. A társadalom meg van zavarva vagy szándékosan, vagy hülyeségből, amikor olyanokat lehet hallani, hogy a Főváros Önkormányzata ezt vagy azt a szerződést felmondja. Ilyen nincs. Szerződést egyoldalúan felmondani nem lehet, hiszen ha lehetne, akkor az egész kötelmi jognak nem lenne semmi értelme. Mit érek egy olyan szerződéssel, mi a fenének kössem meg, ha a másik fél bármikor felmondhatja? A kötelmi jog lényege a biztonság, a kalkulálhatóság.

Egy szerződéstől természetesen el lehet állni kölcsönös beleegyezéssel, ami érdekében (esetleg) kapok vagy adok valami kielégítést. Egy szerződést – kölcsönös beleegyezéssel – lehet módosítani. A szerződésben ki lehet kötni a felmondás lehetőségét bizonyos eset előfordulása miatt. Ez feltételhez kötött szerződés. (Megveszem a házat előszerződéssel és előre kifizetem a vételár 10 százalékát, azzal a feltétellel, hogy a tetőteret az eladó december 31-ig lebontja). Egy szerződést utólag meg lehet támadni a bíróságon, de ennek szigorú feltételei vannak: 1) kényszer hatása alatt írtam alá, 2) tévedésben voltam, 3) feltűnő aránytalanság esetén (uzsora) 4) törvénybe ütköző (pl. 1 milliót adsz, a volt feleséged házának a felgyújtásáért, vagy az aláírás nem tőlem származik, oda lett hamisítva). A bizonyítási kényszer a szerződést megtámadójára hárul.

Olyan alapon tehát nem lehet megtámadni egy szerződést, hogy elszámoltam magam, rosszul jártam, elvesztettem az állásomat, megbetegedtem, a valuta paritások megváltoztak. Stb. Mert ezen az események bekövetkezése nem kizárt. Van viszont vis maior = olyan ok bekövetkezése, amiért egyik szerződő fél se felelős. Ebben az esetben a teljesítés nem követelhető. Vis maior lehet például egy háború, vagy forradalom kitörése, az ország megszállása, drasztikus elözönlése, stb. Van még egy szabály. A szerződés megtámadása a jogalap felismerésétől számított egy év. Aki tehát a bankot egy évig nem perelte be megtévesztés címén, annak 3 év múlva nem juthat eszébe, mert a téma a társadalmon belül mindennapos, tehát tudhat róla. Minden ellenkező hír ellenére Magyarországon nincs precedens jog. A próbaper nem precedens. Azaz egy pontosan azonos másik esetben egy másik bírót nem köt a próbaper ítélete. Az angolszász jogban ez pont az ellenkezője. Ha azonos dologban van precedens, akkor a bíró nem dönthet másként. Legfeljebb azzal lehet érvelni, hogy a precedenseset nem 100 százalékosan azonos. A magyar próbaper csak arra jó, hogy érdemes-e próbálkozni.

Ha én vettem, volna fel kölcsönt és most kétszer többet kellene fizetnem én a megtévesztésre hivatkoznék. Ugyanis a bank a szerződés megkötésekor nem látott el minden információval. Megtévesztett. De nem azzal, hogy a CHF hirtelen 20 százalékkal drágább, vagy, hogy maga a bank a CHF-et nem 1 %-ra kapja kölcsön, hanem 5 %-ra. Mert ezek nem megtévesztések és semmi közöm hozzá. Hanem azzal, hogy nem tájékoztatott arról, hogy a fix összegű kamatról szóló szerződésbe be van építve a bank belső ügyintézési rendje és ez nem volt csatolva a szerződéshez. Tehát én aláírtam egy fix összegű szerződést, amibe rejtett módon be volt építve a „fix” kamatláb emelésének a lehetősége. A többi már a bírón múlik. Ugyanis fel foghatja úgy is, hogy ha elolvastam a szerződést, akkor miért nem kértem a benne hivatkozott „belső ügyintézési rend” egy példányát elolvasás végett. Vagyis nem jártam el kellő gondossággal. Minden azon múlik, hova húz a bíró szíve. Azt tudnotok kell, hogy a szocializmusban a törvények és a bíróságok az államhatalmat védték (tűzön-vízen át). A kapitalizmusban a bíróságok a tőkéseket, a gazdagabbakat védi. A jog pedig nem természettudomány. A csűrés-csavarásra bőven van lehetőség. Most például „kiderült”, hogy a holokauszt egy picit fontosabb, mint a szólásszabadság.

Azt is tudnotok kell, hogy a bíróságnál mindent bizonyítani kell. Még azt is, ami különben nyilvánvaló. Tehát, ha azt mondja az ügyintéző a bíróságon, hogy ő az ügyfelet szóban kioktatta, hogy az a „fix” kamat bizony változhat is. Akkor az ő tanúvallomását a bíróság értékelheti úgy, hogy nem lettél megtévesztve, mert a bíró (emlékszel?) a tőkést védi. Ez nem szocializmus. Itt mindenki annyit ér, amennyije van (Lázár János)

Kamatos kamat: Egy hitelszerződésnél mindig van futamidő. Kölcsön adok neked 10.000 forintot 3 hónapra. Itt a futamidő 3 hónap. Ha nincs kitűzve futamidő, akkor egy évet kell feltételezni. A kamatlábat rendszerint egy évre vonatkoztatva adják meg (de lehet eltérés, pl. havi 12 %-os kamat) A futamidő átlépésével a kamat bizony kamatos kamattá változik. És most jól figyelj!!! A futamidő lejártával a kamatfizetés esedékessé vált. Ha nem fizetem ki a tartozást a futamidő végére, akkor megint kölcsönveszem az összeget, de most már a kamatát is kölcsön veszem, hiszen a kifizetése esedékessé vált. Van olyan elrendezés, hogy kölcsön veszek 1 millió dollár évi 3 százalékos kamatra, de előre megállapodunk, hogy csak a kamatokat fogom fizetni. Egy millióért veszek egy házat és az év végén kifizetem 30.000 dollár kamatot (mintha lakbért fizetnék) és továbbra is tartozom 1 millióval és ezt játszhatom életem végéig. A tartozásra természetesen a házam a fedezet, aminek az értéke 30 év alatt felmegy 2 millióra. Ekkor eladom, amiből visszafizetem a banknak az 1 milliós tartozást és zsebre vágom a másik milliót. Ez a játék addig megy, amíg a házak értéke folyamatosan nő. Ezt játszotta Amerika 2008-ig. Ekkor esni kezdtek a házak értéke és bekövetkezett az az állapot, amikor a tartozás meghaladta a ház értékét. A „tulajdonos” nem fizetett tovább, a bank pedig az 1 milliós hitel helyett kapott egy házat (fedezet) amiért már csak 600 ezret kapott. Bukott tehát 400 ezer dollárt ezen az egy házon. Vigyázat! Ez Magyarországon nem lehetséges. Itt a bank a fedezet birtokbavétele után a fennmaradó vesztességét is behajthatja az adóson.

Van olyan is, hogy kibocsátanak egy államkötvényt, ahol a futamidő 30 év. A kamat évi 5 %. Ebben az esetben nincs évenkénti jóváírás, hiszen a futamidő 30 év. A 30 év lejárta után vissza jár a tőke és annak 30 x 5 azaz 150 %-a. Vagyis nem volt kamatos kamat. A kamatos kamatot tehát a futamidő szabja meg. A mi államháztartási tartozásunk természetesen kamatos kamatra megy. Miért? Mert a felvett kölcsönt sose fizetjük vissza, tehát újabb kölcsönt kell felvenni a korábbi kölcsön + kamatának a visszafizetésére. Aztán ez a kölcsön is lejár, ezt se tudjuk visszafizetni és ez így megy 50 éve. Hatásában természetesen kamatos kamat.

Még néhány ide vonatkozó megjegyzés. A szocializmusban az állam jobban odafigyelt, hogy az állampolgár ne tudjon hülyeséget csinálni. Az OTP kölcsönhöz (egy szaros porszívó megvásárlásánál) kértek jövedelemigazolást, és hogy más tartozásom nincs. (plusz két darab készfizető kezest, ami nyilván egy társadalmi kontroll volt, hiszen a barátok ismerik a kölcsönkérőt, tud-e majd fizetni?). Az állam nem engedett bárgyú TV showkat, mert az népbutító. De a nép “szabadságot” akart. Nem akart állami gondnokság alatt élni. Most meg sipákol, hogy az állam nem védi meg a csőbehúzó hirdetésekkel, megtévesztő ajánlásokkal, szélhámosokkal, és moslék TV showk-kal   szemben. Valamit, valamiért.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

23 gondolat erről: „(177) Öntsünk tiszta vizet a pohárba

  1. Nagyon jó poszt. Köszönöm.

    A deviza alapú kölcsönszerződések jogosságát illetően szeretnék hozzászólni.

    Ha valóságosan deviza alapú a kölcsönszerződés, akkor a bank külföldről szerzett forrást és azt hitelezi ki. Jogos, hogy a kockázatát megosztja a kölcsönfelvevővel és a külföldi valuta árfolyamához köti a törlesztést. De, ebben az esetben sem lehet a kölcsönfelvevő kockázata végtelen. Tisztességes banknak, abban a pillanatban amikor a kölcsöntőke devizában számított értéke eléri a kölcsönfedezet értékét, le kell zárni a deviza elszámolást, Saját forrásból, vagy külső refinanszírozási konstrukcióval a még ki nem fizetett deviza értéket konvertálni kell forintra és a továbbiakban forint hitelként folytatni a törlesztést. (vészfék)

    Magyarországon a devizahitelek mögött, 10% körüli értékben volt valódi deviza, külföldi forrás. Viszont a hitelfelvevők a kölcsön összeg 100%-ban árfolyam kockázatban álltak.
    Árfolyamesés esetén a Bank a kihelyezett összeg 10%-ban volt árfolyam kockázatban, vesztési lehetőségben

    Elsőre is látható, hogy hatalmas kockázat különbség volt a bank és az ügyfél között. Ráadásul nem volt beépítve vészfék.

    Semmiféle tisztességes jogrendszerben nem lehet kölcsönszerződésben végtelen tőke tartozás emelési lehetőséget beépíteni.
    Kivétel Magyarisztán.

    Ez a devizahitel szerződés nem igazi kölcsönszerződés, hanem kölcsönszerződésnek álcázott, a kölcsön futamidő lejárta határidőre kötött, deviza árfolyam üzlet.
    Határidős deviza árfolyamra is van törvényes lehetőség, a TŐZSDÉN.
    Itt estek csalásba a bankok, hogy ezt nem mondták el szóban és írásban az ügyfeleknek. Ráadásul a Bankfelügyelet és a többi pénzügyi szakmai szervezet sem vétózta meg, pedig ott szakemberek ülnek, nagyon komoly fizetésért. Még vészfékre sem gondoltak. Sejthető kinek az érdekét szolgálják.

    Hab a tortán, mint néha a híradásokból kiderül, a bankoknak van lehetőségük az árfolyamok törvénytelen manipulálására, és manipulálnak is, érdekeik szerint, addig a “kölcsönfelvevő” ügyfeleknek semmi esélyük sincs erre.

    Tibor bá’ írta, az erkölcsi törvényeknek érvényesülnie kell a mindennapi életben. A kölcsön tőke összeg korlátlan felemelése a kölcsön futamideje során, semmiféle erkölcsi törvénynek nem felel meg. Nyílt uzsora.

  2. Fiúk (és lányok)!
    Ma egész nap Pakson vagyunk, nem tudok befigyelni és felszabadítani beragadt hozzászólásokat. Viszlát estig.

  3. A szerződéseket a szerződő felek szerződéskori állapotai kondiciói és az egyéb környezeti állapotok alakítják, ezekre való tekintettel fogalmazódnak és köttetnek meg.
    Ha az egyik vagy másik fél vagy a környezet állapotai lényegesen megváltoznak, akkor borulni szokott a szerződés.
    Hogy a károsult mit tud vagy nem tud majd a bíróságon kikényszeríteni kártérítésként, az egy külön fejezet.
    A vis maior egy egészen jól körülírható esemény, de vannak események változások, amik nem vis maior kategóriák mégsem tudja, akarja majd teljesíteni az emiatt sokkal kedvezőtlenebbé vált szerződést az egyik vagy másik fél.
    A háborús menekültekkel kapcsolatos nemzetközi szerződések aláírásakor senki sem gondolhatott arra hogy milliós embertömegek is előállhatnak.
    Tehát ez a szerződés a körülmények radikális megváltozása miatt – nem tudom hogy ez vis maior e vagy sem – egyes államok számára tejesíthetetlenné vált, illetve aránytalanul nagy terhekkel járna,ezért nem teljesítik.

  4. A kapitalizmusban a jog szerintem nem védi automatikusan a tőkéseket és a gazdagokat, hanem azok anyagi hátterüknek köszönhetően nagyobb ráhatással tudnak lenni az ítéletekre. Ezt azért tartom fontosnak, mert bár az első eset tűnhet rosszabbnak, szerintem az lenne elfogadhatóbb, mert akkor legalább tudná az ember, hogy mire számítson, és aszerint éli életét. Az pedig, hogy akinek pénze van annak nagyobb ráhatása van az ítéletre, a legvisszataszítóbb dolog, és a jogrendszert egy viccé (már ha tudnánk rajta nevetni) teszi.

    Nem akarom Lázárt védeni, de a médiában való mantrázás ellenére az ő szájából sosem hangzott el az, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

    Az utolsó bekezdéssel teljes mértékben egyetértek, azzal a megjegyzéssel, hogy azért a rendszerváltás után se egy csapásra tűnt el az, hogy jövedelemigazolás és kezes kellett a kölcsönökhöz, ez emlékeim szerint inkább az ezredforduló után kezdett el terjedni.
    És igen, aki nem tud megfelelő pénzügyi döntéseket hozni, mégis szabadon akar ebben dönteni, az vessen magára. Környezetemben tipikus, hogy aki nagy pofont kapott a devizahitelek miatt, az adott lehetőségek szerint továbbra is maximumon próbálja nyomni a hitelfelvételt, vagyis mindent megvenne, amire adnak még neki hitelt.

  5. 4.
    “Akinek nincs semmije az annyit is ér” Lázár, youtube.

  6. 6. Az ominózus mondat természetesen ki van ragadva a szövegkörnyezetből. Annak idején egészen véletlenül hallottam Lázárnak ezt a közgyűlési beszédét a rádióban. Arról beszélt, hogy ő nem azért lett képviselő, hogy megszedje magát, mert saját erőn módos ember lett már előtte is. Úgymond a tisztség nélkül is vitte valamire. És a többi képviselőnek címezte ennek okán, “aki nem vitte semmire az életben (képviselőség nélkül), az annyit is ér (mint képviselő, mert azért vállalta a posztot, hogy ott szedje meg magát)”. Én akkor ezt nagyon pozitívnak értékeltem. Ő maga egy szót sem ejtett a szegényekről. Hasonlóan járt, mint Kövér a “köteles” mondattal.

  7. 8. 9.
    Az eredeti teljes hangfelvétel győz meg, amit hallottam.
    Kiragadott részekre ne hivatkozzatok itt.

    Ezért ilyen hatásosak az ilyen szándékosan terjesztett kiragadott részletek, mert a csökkent értelműek elhiszik, és onnantól csak ezt szajkózzák.

  8. wiselady,

    Csak az ominózus mondatot ismertem. Most sem fogom végighallgatni.
    De rákötném egy hazugságvizsgálóra, miután megkapta az igazságszérumot, miként is történt az a gazdagodás. Az meg tény, hogy a sikeres pókerjátékosok után blöffölési rangsorban a politikusok jönnek. Lehet, hogy úgy gazdagodott meg, hogy jóban volt politikusokkal?
    Wikit hívtam segítségül, mégis milyen civil munkavégzéssel lett tehetős.
    ” Egyetemi tanulmányai mellett 1995-től a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal jegyzői irodájának volt gyakornoka. 1997 és 1999 között Rapcsák András polgármester személyi titkáraként tevékenykedett. 1998-ban az országgyűlési képviselői és a polgármesteri kampányok egyik szervezője volt. Ugyanebben az évben a Páneurópai Unió hódmezővásárhelyi szervezetének ügyvezető titkára lett. 1999–2000-ben az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában a képviselő-polgármester parlamenti titkára volt.”
    A szövegét meg ne ragadjuk ki az életpálya környezetéből, mert így teljes a kép.

  9. Ez a poszt és a hozzászólások csak abbéli hitemben erősítenek, hogy velejéig rothadt ez a társadalom bankostól, bíróstól, politikusostól, mindenestől. Ideje lenne egy nagy megtisztulásnak.

  10. 10: “Kiragadott részekre ne hivatkozzatok itt.”

    Fogadni mernék, hogy az elhíresült őszödi beszédből kiragadott részeket viszont minden lelki skrupulus nélkül te is szajkóztad. 😀

    “Ezért ilyen hatásosak az ilyen szándékosan terjesztett kiragadott részletek”

    Látod, tanultunk a fidesztől… 😉

  11. 4:
    “Szerinted”? Nem vagyok kíváncsi a véleményedre, mert én tényekről beszélek. — Különben Lázárral kapcsolatban akkor kellene megszólalnod, ha van is rá bizonyítékod.

  12. Tényleg hasznos poszt volt. Aki nem mozog otthonosan ebben a témában annak egy jó összefoglalót jelentett.

  13. 6, 8, 9, 14:

    “Akinek nincs semmije az annyit is ér”
    “mindenki annyit ér, amennyije van”

    Tényleg nem látjátok a különbséget?

  14. 13 Observer

    Öszödi beszéd: minden Gyurcsány rajongó azt mondja igazságbeszéd volt.
    Én mindig kérdem tőlük, ok igazságbeszéd volt, bár kissé nyakatekert, de mikor nyilvánosságra került, miért azt nyomozgatta, ki volt az áruló, aki kiszivárogtatta, miért nem állt ki az ország nyilvánossága elé, hogy elmondja, komolyan gondolta az öszödi beszédet, és dolgozni fog, az ország érdekében, rászorítva a képviselő társait az érdemi munkára.
    Ha kiáll, és cselekszik, Orbán nehéz helyzetben lett volna 2010-ben. Tömeges zavargások biztos nem lettek volna.
    Persze nem állt ki, csak a patkánykodás működik politikuséknál.

  15. 17: Erről talán egy Gyurcsány rajongót kérdezz, ne engem.

    16: Te meg azt nem látod, hogy teljesen mindegy, hogy Lázár ezt szó szerint így mondta-e, milyen szövegkörnyezetben mondta, vagy valójában mit is akart mondani vele.

    Azért lett szállóige, mert tökéletesen kifejezi a fidesz vezérkar (és támogatóik) világhoz való viszonyát, szociális érzéketlenségét és az újgazdagok gőgjét a náluk szegényebbekkel szemben.

    Miközben…. Simicska a legjobb példa – onnan kezdve, hogy leválasztották az állami csöcsről, fénysebességgel csökken a bevétele. Ezek az emberek soha nem a szorgalmukkal, tehetségükkel boldogultak, csak pofátlanul lerabolják a társadalom többi részét.
    Folytatnám, de most nincs időm…

  16. 18
    “Ezek az emberek soha nem a szorgalmukkal, tehetségükkel boldogultak, ”
    De igen!
    Íme a példa:”A Lungo Drom elnökének iskolai végzettségét két évtizeden át fedte homály, maga Farkas Flórián sem bizonyult beszédesnek múltját illetően. Most közérdekű-adat-igényléssel sikerült kiperelni a politikus iskolai bizonyítványait. Ezekből kiderül, Farkas Flórián 1957-ben született Tiszaroffon, az általános iskola 1–6. osztályát a település baptista iskolájában végezte el. Az iskola által kibocsátott dokumentum szerint a hatodikat Farkas az 1971–1972-es tanévben, tehát 15 évesen teljesítette. Az általános iskola befejezéséhez azonban még kellett pár év: a hetedik osztályt a szolnoki Dolgozók „Tejüzem” Iskolájában abszolválta három évvel később egy 160 órás tanfolyam keretében. A nyolcadik osztályt azonban már Dunaújvárosban, a Földes Ferenc Dolgozók Iskolájában járta ki.

    Az általános iskolai tanulmányait befejező okiratot 1977-ben állította ki az intézmény, vagyis Farkas húszéves volt, mire az általános iskola végére ért.”(Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 09.)
    A további karriert már ismeritek.Íme a SZORGALOM és a TEHETSÉG….

  17. 18:

    Én a szövegkörnyezetről nem írtam semmit, azt ne tulajdonítsd nekem. Az általában emlegetett, és a valóban elhangzott mondat között viszont nagy különbség van. Ami valóban elhangzott, az szerintem 99%-ban igaz, amit meg általában a valós mondat helyett emlegetnek, nem (még ha van is valamennyi igazságtartalma annak is).

    19:

    Milyen szorgalmas volt, ő 14 évet áldozott arra, amire más csak 8-at. 🙂

  18. Tiszteletem!

    Régóta, egészen pontosan 2011. óta olvasom a blogot. Emlékszem, az egyik első poszt, amit olvastam az akkori angliai zavargásokról szólt, miszerint ,,kezdődik”, persze semmi sem kezdődött. Akkoriban még geddon-hívő voltam, azóta inkább csak érdekességként olvasom a blogot. A folyamatos rettegés valahogy nem vonz.

    Számtalan esetben jót mosolyogtam a leírtakon, hiszen évek óta ugyanazt lehet olvasni, hogy most aztán ez meg az lesz, aztán mégsem történik semmi, de ezt a témát olvasva úgy döntöttem, hozzászólok.

    Az nem baj, ha valaki nem igazán ért valamihez, az már igen, ha úgy tünteti fel magát, mintha mégis, és ezzel hamis tévképzeteket kelt a szintén hozzá nem értők köreiben.

    ,,Mi a szerződés?” – teszi fel a kérdést Tibor bá. A válasz: ,,Két jogi személy visszavonhatatlan megállapodása, aminek keretein belül szolgáltatás és ellenszolgáltatás történik.” Ezek szerint két természetes személy (hétköznapi nyelven: ember) nem köthet szerződést, csak két jogi személy, vagyis pl. két gazdasági társaság. A jogi személy ugyanis nem más, mint vagyonforgalmi intézmény, melynek az alapító természetes személyektől elkülönült jogalanyisága van. Nem beszélve arról, hogy eszerint a jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek (pl. társasház) szintén nem köthetnek szerződést, vagyis a társasház tetőszerkezetét a jog keretei kötött nem lehet felújítani. Azzal már nem bonyolítom a helyzetet, hogy míg a természetes személy jogképessége abszolút, addig a társasházé relatív, mert csak a társasház működése, fenntartása körében jelenik meg, társasház nem szerződhet pl. tömegközlekedési szolgáltatások nyújtására. A szerződés fogalmát egyébként a Ptk. 6:58.§ határozza meg, és az ott írt ,,felek” magában foglalja a természetes személyeket, jogi személyeket (pl. kft., rt., alapítvány stb.) és a jogi személyiség nélküli szervezeteket is. Még annyit ehhez a félresikerült, több sebből vérző alapfogalomhoz, hogy nem csak két személy köthet szerződést, hanem akár ötven fél is. Ezért ír a törvény bölcsen csak ,,felek”-et.

    A leírtak szinte azt is sugallják, hogy Tibor bá szerint szerződés csak a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján jöhet létre. Ez sem igaz, létezik szerződéskötési kötelezettség is. Pl. a személyszállítási közszolgáltató, vagy a közüzemi közszolgáltató a busszal utazni akaróval, vagy a szennyvizet használni akaró lakóval, ha az a törvényi előírásokat betartja köteles szerződni (pl. a buszsofőr, ha kifizetem a jegyet, nem vagyok részeg stb. nem mérlegelheti, hogy elszállít-e a kért helyre. A jegyvásárlással ugyanis polgári jogi értelemben szerződést kötök.)

    Szerződést egyoldalúan nem lehet felmondani, mert egyébként a kötelmi jognak nincs értelme? Érdekes is lenne. Szerződés bármikor történő felmondására a Ptk. is feljogosíthat egyes szerződéstípusoknál, vagy a felek is kiköthetik a szerződésben. Pl. a vállalkozási szerződést a megrendelő bármikor felmondhatja, persze elszámolási kötelezettséggel (Ptk. 6:249.§). Mi értelme lenne, ha megrendelném a tető felújítását, és menet közben nem gondolhatnám meg magam, mert egyeseknek nem tetszik. Kifizetem az addigi munkát, aztán viszontlátásra. De ez a helyzet a megbízási szerződésnél is (6:278.§). A megbízó bármikor felmondhatja. Mert mi értelme lenne az ügyvédi megbízásnak, ha a per végéig akkor sem mondhatom fel a megbízást, ha az ügyvédem szemmel láthatóan nem végzi becsületesen a munkáját.

    A felek pedig azt kötnek ki a szerződésben, amit csak akarnak, ha éppen nem ütközik a törvénnyel, ez a szerződési szabadság alapelve (Ptk. 6:59.§). Így bármilyen esetre kiköthetnek maguknak elállási, vagy felmondási jogot. A kettő nem ugyanaz, elállásnál a megkötésre visszamenőleges hatállyal szüntetem meg egyoldalúan a szerződést, és az eredeti állapotot kell visszaállítani, a felmondás a jövőre szól. Mivel létezik az elállás lehetősége, ezért az sem igaz, hogy visszavonhatatlan a megállapodás, ahogy Tibor bá írja. Pl. a vállalkozási szerződéstől is el lehet állni egyoldalúan, ha a vállalkozó a teljesítést még nem kezdte meg, ha megkezdte, akkor felmondásnak van helye. Vannak szerződések ahol persze fogalmilag nem lehet elállni egyoldalúan pl. az ún. irreverzibilis (kb. visszafordíthatatlan) szolgáltatásoknál, mint a bérlet. Ott az eredeti állapotot fogalmilag nem lehet visszaállítani, ugyanis a bérlő azt, hogy fél évig benne lakott a lakásban nem tudja visszaadni, nem lehet meg nem történtté tenni, ezért a bérletet csak felmondani lehet.

    Ha a Ptk. az adott szerződéstípus esetére nem is biztosít felmondási jogot, attól még a felek kiköthették bizonyos esetekre a felmondási jogot. Mivel esetünkben senki sem ismeri a kérdéses fővárosi szerződést, kissé merész a mindentudó szerepkörében tetszelegni, oktatva az olvasókat olyan témában, ahol még a szerződési jog legalapvetőbb fogalmának első tagmondata is legalább három helyen alapvetően hibás.

    Szerződéstől nem lehet elállni kölcsönös beleegyezéssel. Az elállás mindig egyoldalú jognyilatkozat. Közös megegyezéssel azt fel lehet bontani visszamenőleges hatállyal, vagy meg lehet szüntetni a jövőre nézve. A jogkövetkezmények is eltérőek. Az valóban igaz, hogy közös megegyezéssel lehet egy szerződést módosítani.

    A feltételhez kötött szerződés más. Az azt jelenti, hogy jövőbeli és bizonytalan esemény bekövetkezéséhez kötöm a szerződés hatályának beálltát, vagy ellenkezőleg, a hatályvesztését. Ez a hatályba léptető vagy bontó feltétel.

    Ha megveszek egy házat és már vételár-részletet is fizetek, az nem előszerződés. Az előszerződés arról szól, hogy a felek az előszerződésben meghatározott későbbi időpontban egymással az előre meghatározott feltételekkel szerződést fognak kötni. A körülmények változása azonban itt is lehetővé teszi, hogy valamelyik fél megtagadja annak megkötését szigorú feltételek mellett (Ptk. 6:73.§). Természetesen ez is ,,felháborító”, mert ha valaki szerződik arra, hogy egy ismerőse tanulmányait finanszírozni fogja, ám mire az előszerződés alapján meg kellene kötni a tényleges szerződést, üzemi baleset miatt lerokkan a kötelezettségvállaló, és nem tudja finanszírozni amit vállalni szeretett volna, akkor rokkanjon bele a teljesítésbe, mert Tibor bá szerint nincs értelme a kötelmi jognak, ha a megállapodást nem lehet minden körülmények között betartani. Ez ennél jóval bonyolultabb dolog.

    A devizahiteles részre nem akarok kitérni, mert szerencsére nem érintett a dolog, így nem ástam bele magam érdemben. Tény, hogy Tibor bá az átlaghoz képest szerteágazóbb jogi ismeretekkel rendelkezik, és több megjegyzése valóban (többnyire) helytálló pl. vis maior, megtámadhatóság, precedens jog. Mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha oktató szándékkal kíván valaki az embertársai felé fordulni, akkor a posztban írtnál alaposabb tudás szükséges hozzá. Ezzel ugyanis, párosítva a média szenzációhajhász, néhány morzsát egy-egy ügyből kiragadó, manipulatív tájékoztatásával azt a tévképzetet keltjük az emberekben, hogy minden bíró korrupt, hivatásához nem értő, politika által felbérelhető figura. Éppen elég nagy a bizalmatlanság Magyarországon szinte már bármi iránt (sajnos nem alaptalanul), nem érdemes ezt tetézni félrevezető, hibás okfejtések segítségével.

    Tibor bá’: Köszönjük a pontosítást, és úgy általában minden részletezést, hogy aki bele akarja ásni magát a témában, annak legyen búvárkodási területe. Különben valóban nincs jogi végzettségem. Viszont írásomat ingyen lehet elolvasni ellentétben az ügyvédekkel, akik egy rohadt levél megfogalmazásáért is elkérik a 20 rongyot.
    Valóban jogi személy helyet jogalany kifejezést kellett volna használnom, de nem hiszem, hogy ez befolyásolja az „intelmeim” hasznosíthatóságát. Lássuk csak!
    Az átlagember nem tud arról, hogy amikor vesz egy kiló kenyeret, akkor adásvételi szerződés jön létre a jogászok szerint. Azt viszont tudja, hogy ki kell őt szolgálni, ha elfogadható állapotban, elfogadhatóan viselkedik. És akkor itt most én is szőröznék. Azt írod, hogy létezik „szerződéskötési kötelezettség is. Pl. a személyszállítási közszolgáltató” és akkor hol van itt az egybehangzó akaratnyilatkozat? Ott van, hogy a buszvezető csak akkor enged fel a buszra, ha pl. nem vagy nyakig sáros, vagy nem csöpög az olaj a ruhádból. Őt ugyan a törvény kötelezi a szolgáltatásra, de nem veszi el a mérlegelési jogát.
    A szerződés felmondhatósága indította el, hogy előkaparjam a témát. Abból kell kiindulni, hogy a közvélemény erősen meg van tévesztve ezzel a felmondással. Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy ez nem így van. A szerződés NEM addig köti meg a kezem, amíg az nekem előnyös. Tehát fű-fa nem rúghatja fel, mert úri kedve úgy kívánja. Természetesen szigorúan véve felmondhatok egy szerződést, bármilyen szerződést, bármikor, de annak következményei vannak. Gondolom, aki elolvasta a posztomat, annak ez leesett.
    Összegezve. Nagyon jó és alapos jogi tájékoztatást adtál, de a posztot nem joghallgatók olvassák. Általános tájékoztatásnak pedig megfelelő, pláne, hogy máról is volt szó.

  19. „Felépült a deviza nélküli devizahitelezés…”
    „Valamilyen módon devizát kellett csinálni…”
    „Banküzemi módon volt deviza, ezért szükségtelen és lehetetlen a perekben a deviza létét vizsgálni…”

    1. A csalás alapja (ötlete):

    Az adós kér 10 millió forintot. Ez 151,5Ft/CHF árfolyamon Kb. 66 ezer Svájci Frank. Tehát a 66 ezer Svájci Frank a hitel, azaz a “hitel keret”, amiből majd a bank 10 millió Forintot folyósít az adósnak.

    Nézzük meg a deviza alapú kölcsön folyósításnak az elméleti mechanizmusát:
    Kedves ügyfél! Itt van 66 ezer Svájci Frank. Ezt most kölcsön adom neked, de nem adom oda a kezedbe, hanem helyette átváltom neked forintra, mert Te úgysem tudsz mit kezdeni a Svájci Frankkal, hiszen forintért fogsz úgyis vásárolni. Így az adósnak a kezébe tették a 10 millió Forintot, azzal feltétellel, hogy 66 ezer Svájci Frank tőke vissza fizetésével fog tartozni. De mi történt valójában? A 66 ezer Svájci Frank az „átváltás miatt” a banknál maradt. Jött a következő ügyfél és vele is ugyanezt játszották el, és a következővel is, és a következővel is. Vég nélkül. Mi az eredmény? Már nagyon sok adós tartozik a banknak 66 ezer Svájci Frankkal, de ez a 66 ezer Svájci Frank még mindig a banknál van!

    Így ugyanazt a CHF-et sokszor ki lehet kölcsönözni, egészen addig míg van forint amit kölcsönadjanak.

    A hitel/betét arány 150% volt, tehát 100% volt a forint, +50% valami más, (szerintem euró)… De ez a kölcsönadott forintot biztosító forrást jelentette nem a fenti példában sokszor mutogatott CHF-et.

    Aztán indulhatott az árfolyam buhera.

    Tudom, tudom… Nem kellett az ügylethez CHF, csak értékállósági kikötés volt. Kár, hogy erről nem szóltak egy szót sem a szerződésben. Lettek volna kérdéseim… Azt viszont állították, hogy a kölcsön CHF-ből van.

    Viszont az ügylet jogszabályba ütközik, mert az a kölcsön, amit rendelkezésre bocsájtanak, nem más (Ptk. 523.) A hitel keretet nem kell, és nem is lehet visszaadni. (Ptk. 522.) (Én csak a régi Ptk.-t ismerem, ami a szerződéskötésekkor hatályban volt.)Ha nem azt kell visszaadni, amit odaadtak, hanem az értékállósági kikötés miatt CHF-sített forintot, akkor az már nem kölcsön, főleg, ha az ügylet végkép semmi módon nem kapcsolódik a CHF-hez. Valahol a derivatíva környékén kell kutakodni. Ügye az már egészen biztos, hogy nem kölcsön.

    És még valami, a kölcsönre írásos alak kötelező, így a legfőbb kérdésekben írásában kell megállapodni. A kockázatokról, mint az egyik legfőbb kérdésről legjobb esetben is szóban hazudoztak a bankok, és aláíratták, hogy az adós a teljeskörű tájékoztatást megkapta (velem így volt).

    Ja és van Magyarországon precedens szerű jog: jogegységi határozatnak hívják. Kötelezi a bírókat!

    Keressetek rá a Wellmann levélre, aztán az azt kiváltó ítéletre, a jogegységit a héten hozták meg…

    Ez pedig a Hé bíró! Ne csald el a peremet blog.

    http://hebiro.blog.hu/

    Így megy ez Magyarországon…

  20. 21.

    Remek hozzászólás.
    Annyiban egészíteném ki, hogy a mai jogrendszerben egy szerződést nem lehet kikényszeríteni. Értem ezalatt, hogy megrendelő “szuverén” joga a megrendelt, leszállított, használatba vett árut, szolgáltatást kifizetése, vagy a nemfizetés. Ezernyi “törvényes” okra, jogra, állapotra hivatkozhat, sikeresen. Ráadásul a munkát elvégző jogai szinte a semmivel egyenlőek.
    Házépítés során fővállakozói megrendelés történik a tető megépítésére. A tetős cég rendben megépíti a tetőt. Sosem kapja meg a saját pénzén vásárolt beépített, anyag és az általa kifizetett munkabér árát, fővállalkozó csődöt jelent, vagy csak egyszerűen eltűnik, és Kaya Ibrahim már az új tulaj. Tetős cég elkezdi visszabontani a tetőt, legalább valami újrahasznosítható értéket megmentsen. A ház tulajdonosa rendőrt hív, igazolja számlákkal, hogy a fővállalkozót kifizette hiánytalanul, a tetős menjen pereskedni a fővállalkozóval, és a papír szerint, törvényesen a tulajdonába került tetőt hagyja békén.
    Nagyon naívak elhihetik, hogy tényleg a fővállalkozó volt a csaló.
    A bíróság szinte minden esetben az abszolút nyilvánvalóan csalást elkövető személyt, céget támogatja, ha a papírok rendben vannak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük