(110-sz) Rendelőintézet

Tibor bá’ szatirikus online

 

Karácsony másnapján a nyolcadik töltött káposzta gombóc után éles fájdalom nyílalt a gyomromba. Erre rányomtam még két további tölteléket “most már úgyis mindegy” alapon és eldöntöttem, hogy másnap bemegyek a körzeti rendelőbe, ahol aztán reggel nyolckor beálltam volna az 1000 forintos sorba, de kiderült, hogy megszűnt. Méltatlankodásomra valaki megmutatta hová volt felírva egy hatalmas transzparensre: NEM ÉRTÜNK EGYET A VIZITDÍJJAL, ÉS A KORMÁNYRENDELETTEL. Szépen megköszöntem az információt, cserébe elmeséltem, hogy ha 20 évvel korábban írták volna ki, akkor a rendelést másnaptól már Kistarcsán látta volna el az intézet össze orvosa, és asszisztensek helyett smasszerekkel lettek volna körülvéve. Szép ez a demokrácia – gondoltam – ahol a nép által megválasztott kormánnyal nem értenek egyet a főorvosok (mint véleményformálók) majd aztán perceken belül a nép se. Ekkor rám került a sor és a boríték átnyújtása után megtudtam, hogy panaszommal fel kell mennem a III. emelet 38-as szobába, aminek ajtajára az van kiírva, hogy gastroenterológia. Persze azt is ki lehetne írni, hogy “emésztőszervi panaszokkal ide szíveskedjenek befáradni”, azonban azt a nép nem csak megértené, de mindjárt félre is értené, és még képes lenne azt hinni, hogy a többi borítékot hagyja otthon.

A gastroenterológián a rendelést 8-12 között Dr. Laza János főorvos tartotta, aki 3/4 10-kor érkezett meg, amikor már tizenöten vártunk rá. Mielőtt azonban az első beteget behívták volna, egy fehér köpenyes fiatal hölgy kijött a szobából és elsétált a büfé felé, majd egy tálcán 3 pohár feketekávéval visszatért és eltűnt az ajtó mögött. Nem akarom húzni a szót, tíz után bement az első beteg, de rám csak 3/4 12-kor került a sor. Panaszomra a főorvos úr azt mondta, hogy meg kell műteni, Hogy mit kell megműteni, azt nem árulta el, viszont amíg egy műszerért átment a másik szobába az asszisztensnő, illetve a pincérnő – akivel már volt szerencsém találkozni a büfé felé vezető úton – odasúgta, hogy a főorvos úrnál egy műtét 100.000 forint. Nekem meg – amilyen marha vagyok – kiszaladt a számon, hogy az kéthavi nyugdíjam. Alig tettem pontot a mondatom végére, a főorvos úr meg is jelent egy hosszú flexibilis fémcsővel. Erre a pincérnő, akarom mondani az asszisztensnő egy kicsit megrázta a fejét, amire a főorvos úr összehúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy a műtétre előjegyezhet 2025 június 3-án, reggel 8 órára.

Drága főorvos úr – kezdtem a mondókámat – a síromra az lesz felírva, hogy élt 75 évet (1940-2015). Hol leszek én 2025-ben? Persze, hogy hol leszek én 2025-ben azt ő se tudta, ezért csak annyit mondott, hogy köszönjem meg Ágikának. De főorvos úr kérem – próbáltam szót érteni vele – a feleségemet Ibolyának hívják és ő főzte a töltött káposztát. Különben is én zabáltam be a nyolc tölteléket egy ültő helyben, nem pedig ő. Aztán meg – érveltem tovább – mit kell belőlem kioperálni? Nem mindegy magának – förmedt rám – akkor már úgyis tíz éve halott.

Kissé feldúltan távoztam a gasztró-micsodából, de szerencsémre eszembe jutott egy múltkori TV műsor, ahol a betegjogi képviselő intézményről volt szó, mert nálunk már ilyen is van. Gondoltam, ha oda be lehet jutni boríték nélkül is, akkor esetleg megpróbálom, mert húsvétkor Ibolya megint töltött káposztát fog főzni.

Az eligazítóban megkérdeztem, hol van a betegjogi képviselő irodája. Erre a nő úgy nézett rám, mintha stukker lett volna a kezembe és kértem volna az aznapi bevételt, de azért a viszonylag zárt ajkai között kisziszegte az ajtószámot. Értek én a metakommunikációból, ezért aztán menten elment a kedvem a betegjogistól, de győzött bennem a polgári öntudat (végül is rájuk szavaztam) és most már azért is elmentem hozzá. Itt óriási szerencsém volt, mert egy lélek se várt az ajtó előtt. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem a szobába, ahol egy koloniál íróasztal mögött egy kibontott árpád-sávos zászló lengedezett, ami alatt egy szúrós szemű férfi ült, és láthatóan az égvilágon semmi dolga se akadt. Mint kiderült maga a betegjogi képviselőhöz volt szerencsém.

Szép kerek mondatokban előadtam sérelmemet, amire azt a választ kaptam, hogy minden bizonnyal félreértettem a dolgot. Dr. XY főorvos úr 1/2 8-kor már bent volt az intézetben, de halaszthatatlan konzíliumon vett részt, egyébként az intézet legkiválóbb orvosa, hálapénzt nyugdíjasoktól el se fogad, sőt saját zsebéből fizeti ki nekik a havi gázár támogatás felét. Törlőrongyot, ollót, szikét még soha senkibe sem felejtett, amiért már négyszer terjesztették fel Kossuth-díjra, de “de ezek” és legyintett egyet a kezével. Ami pedig a 2025-öt illeti, egészen biztos elhallottam az évszámot, hiszen az épületet jövőre tervezik lebontani, mert statikailag életveszélyesnek nyilvánította egy csupa szakértőből álló bizottság. 2025-ben itt egészen biztos egy magán kórház lesz, a legmodernebb diagnosztikai berendezésekkel és szuper módon felszerelt műtőkkel. Nahát – ültem le a csodálkozástól – és tessék mondani, de hiszen egy ilyennek a felépítése milliárdokban kerül, honnan lesz nekünk erre pénzünk? Magánvállalkozásból – vigyorgott a betegjogi képviselő – az intézet főorvosai fogják összedobni rá a pénzt.

________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

14 gondolat erről: „(110-sz) Rendelőintézet

  1. Sajnos a fentiek elég valóságosak, de hadd meséljek a magánklinikai szolgáltatásról egy tapasztalatot.
    Cégünk minden dolgozónak fizet kb havi 14ezer Ft-ot a Medicover magánklinikán, hogy nem kelljen az államival “szopni”. Tök jó a szolgáltatás, akvárium van meg jó csajok, amikor az éves munkaegészségügyi rutinvizsgálatra megyünk megnéznek mindent, el lehet kérni a röntgen felvételt cd-n meg ilyenek. DE történt, hogy egy ambuláns kisműtétre volt szükségem, a kisújjamon a középső ín-t kellett visszakapcsolni a csontra mert elszakadt (snow plasztikának hívják azt hiszem). Ez a műtét BENNE VAN a FIZETETT szolgáltatásunkban, így nagy nyugodtan mentem a magánklinikára egyeztetni, mondta a doki hogy ez elég könnyű műtét de minél hamarabb meg kellene csinálni annál jobban gyógyul, 1 óra alatt megvan lidokainos érzéstelenítéssel, de le kell beszélje a Medicover-el. 1 hét múlva (!) tájékoztatott, hogy még vár mert nem engedélyezte a magánklinika a műtétet így várjunk még egy picit. 3 naponta hívtam a hipermodern telefonos ügyfélszolgálatot ahol mosolyogva válaszoltak minden kérdésemre, de mondták, hogy sajnos a biztosítóra kell várniuk ők nem tehetnek semmit. További 2 hét (!) telt el, amikor még mindig a biztosítóra vártunk, és hiába mondta a doki meg én is hogy mihamarabb műteni kell,nem akartak belemenni hogy megcsinálja a doki az egészségkártyám keretein belül a gyors egyszerű kisműtétet, inkább csak húzták az időt. A doktornő mondta, hogy nem kéne sokat várni mert annál kevesebb esély van a gyógyulásra, inkább menjek be a János korházba és megcsinálja a tb kártyámra. Bementem időre, a több heti magánklinikai szarakodás után BOLDOGAN vártam 2 órát mert tudtam hogy aznap megműtenek; levetkőztem, megkéseltek, összeraktak és hetente mentem vissza kontrollra. Neten olvasgatással kivártam a többi beteggel azt az 1-2 órát amíg bemehettem, ott teljesen készségesek voltak bármit kérdeztem válaszoltak (mint a magánklinikán).
    Ennyit arról ha fizetett szolgáltatással megy valaki. Egyelőre csak a Medicover-ről van tapasztalatunk, de a kollégákkal már erősen gondolkodunk, hogy nem hosszabbítjuk meg a szerződést hanem átmegyünk egy másik magánklinikára, hátha ott normálisabban állnak a dolgokhoz.

    Persze lett volna olyan megoldás, hogy ott helyben kipengetek fél milliót és akkor megcsinálják ezt az 1 órás ambuláns kisműtétet. Igaz jól állunk anyagilag, de ez nekem is sok(k) lett volna egy olyas valamire amit államilag ingyen megkapok. SŐT fizet a cégünk egy szolgáltatást (!!!) amiben benne van és mégsem vállalták be, pedig 4 év alatt soha semmi gondom nem volt, nem én voltam szerintem az a “nem megtérülő befektetés” a biztosítómnak, de most már bekaphatja.

    Korbban gondolkodtam azon, hogy saját zsebből ráfizetek még havi 14-et acsaládomra fejenként, hogy ők is megkapják a gyors, csinosrecepciós meg akváriumos várótermes kiszolgálást, de ezek után letettem róla. Ennyit a magánklinikákról, remélem másnak jobb tapasztalatai vannak…

  2. 1:
    A baj a biztosításnál van. Magán klinika akkor jó, ha kp. fizetsz. A biztosítok szerte a világon vonakodva fizetnek, mert nekik az a haszon, amit nem fizetnek ki.

  3. 1 freetoaster

    Úgy látszik, ha előre kifizetett, garantált szolgáltatásról van szó, az rögtön kiheréli a magánklinikák előnyeit, egyre jobban hasonlítanak az SZTK-hoz.
    A nejemnek sajnos évek óta rengeteg problémája volt a kezével, lábával. Az SZTK orvosok csak labdáztak vele, már a diagnózisokkal problémák voltak, és a problémák csak súlyosbodtak.
    Végül vettünk egy nagy levegőt, és felkerestünk egy magánklinikát, ahol az imponálóan nagytudású, és ugyanakkor nagy empátiával rendelkező szakorvos pillanatok alatt diagnosztizálta, hogy mi a baj, a megbeszélt időpontban megműtötte, miután a panaszok tökéletesen megszűntek.
    Aztán az újabb problémáknál ez megismétlődött. Volt, amikor az SZTK orvos a panaszra, hogy állandóan zsibbad a kéz, azt felelte, hogy az övé már évek óta zsibbad, és mégsem csinál belőle gondot…
    A magánklinikán ezt is megoldották egy negyedórás műtéttel, a tünetek rögtön megszűntek.
    Most már ott tartunk, hogy lassan nem is merünk az állami egészségügyhöz folyamodni, olyan rosszak a tapasztalatok.
    Már sokszor gondolkodtam rajta, hogy ennek vajon az-e az oka, hogy az egészségügynél csak a gyenge szakemberek maradtak, mert a magánklinikák már rég elcsábították az értékes munkaerőt, vagy az ottmaradtak központilag olyan motivációkat kapnak, hogy a betegeket el kell riasztani a költségesebb szolgáltatásoktól, vizsgálatoktól, műtétektől, és akkor sem segítenek, ha egyébként tudnának, inkább eljátsszák a rájuk szánt szerepet. Persze kivétel, ha jól megfizetik az orvost.

  4. 4:
    Az életnek van egy hülye tulajdonsága, állandóan ismétli önmagát. 😀 de te is. Ebéd közben nem veszed észre, hogy “már megint ebédelek!” És persze van más is 😀

  5. Szerencsére eddig semmi igazán komoly okkal nem kellett orvoshoz fordulnom, de abból a néhány alkalomból amikor erre sor került azt a tapasztalatot vontam le, hogy még nem találkoztam olyan szakmával, ahol ennyi arrogáns ember dolgozott volna. Ráadásul ez egy “kultúrszakma” állítólag intelligens emberekkel és nem kubikosokról beszélünk. Lehet persze, hogy csak nekem volt pechem, ezért nem is akarnám ezt a pár alkalmat statisztikának használni.

    Csak példaként, ha valami problémát észlelek, akkor mindig megpróbálom a tüneteket pontosan megfigyelni és utána is nézek, hogy mi is lehet az és ha nem is lehetek benne biztos, azért le tudom szűkíteni néhány lehetőségre.
    Mikor részletesen elmondom az orvosnak, hogy miket észlelek (és elmondom, hogy mivel volt már egyszer ilyen ezért erre tippelek), éppen azért, hogy segítsem a munkáját, ne kelljen neki mindenféle köröket futnia feleslegesen az én és persze a TB kassza rovására, akkor miután meghallgatott, az volt az első ami kijött a száján: “Ha ilyen jól tudja, akkor minek jött ide?”, ezt persze ennek megfelelő hangsúllyal.

    Nem részletezem a párbeszéd további részét, de valahol az volt az érzésem, hogy ez az ember nem segíteni ül ott, hanem valami saját dölyfösségét, nárcisztikusságát kiélendő és ezt magának visszaigazoló, ebből táplálkozó “kényúrnak” képzelve magát.
    Hozzáteszem végül nekem volt igazam, de azt is úgy vetette oda, mintha szégyellnem kellene magam érte.

    Akkor megyek orvoshoz, ha a jogosítványomat hosszabbítom vagy ha haldoklom (bár akkor meg már minek :)).

  6. 7:
    Nem egyedül téged tüntettek ki ezzel a magatartással.

  7. Minel többet dolgozom az egeszsegügyben (Tegyük hozza, hogy minel több orszagban), annal inkabb meg vagyok rola gyözödve, hogy az egeszsegügy mindenhol el van cseszve, csak minden orszagban maskepp. Magyarorszagon pl. ott, hogy nincs benne eleg penz, illetve ami van, az rettentöen rosszul van felosztva (mint mindig). Nemetorszagban sokszor az a baj, hogy tul sok a penz, igy ertelmetlensegeket is megcsinalunk, mert van, aki kifizeti. Az USA-ban az a baj, hogy rengeteg penz van, de sok baba közt elvesz a gyerek, es pont arra nem jut a vegen, amire kene.

    Szoval higgyetek el, sehogy se jo ez. Mindenesetre en nagyon nem vagyok a maganbiztositok hive, de ezt mar reszletesen kifejtettem korabban.

  8. 9: “nagyon nem vagyok a maganbiztositok hive”

    Mondjuk én sem, de az teljesen normális, hogy csak annyi szolgáltatást nyújtanak, amennyit nagyon muszáj. Azon a vonalon kell egyensúlyozniuk, ahol még tudnak kuncsaftot fogni (látszólag ‘megfelelő’ szolgáltatást nyújtanak), viszont a kifizetéseket lehetőség szerint minimalizálják, így növelve a profitot.

    Mást terület – lakásbiztosítás – karácsony előtt folyamatosan hívogattak, hogy mennyivel újabb, korszerűbb és számomra kedvezőbb terméket tudnak ajánlani a régi biztosításom helyett és azonnal mondjak igen így telefonon keresztül. 🙂

    Én meg – gondolván, hogy karácsony előtt kéne a pénz az üzletkötőknek 😉 – szépen megkértem mindet, hogy az ajánlatukat küldjék meg írásban (e-mail is jó), mert soha nem kötök meg semmilyen szerződést telefonon keresztül (- pláne, hogy ők rögzítik a beszélgetést, nekem meg semmi sincs a kezemben – semmivel sem tudnám bizonyítani, hogy nemet mondtam egy ajánlatra /lekopogom, ezzel eddig még nem éltek vissza – de ami késik nem múlik/).
    Természetesen a mai napig egy e-mailt sem kaptam… , talán mégsem voltak annyira jók az ajánlatok.

  9. Jancsika 9. “…..Nemetorszagban sokszor az a baj, hogy tul sok a penz, Az USA-ban az a baj, hogy rengeteg penz van, de sok baba közt elvesz a gyerek,….Szoval higgyetek el, sehogy se jo ez.
    ———————
    Angliaban is ez a helyzet. Az NHS =(SzTK) a feneketlen meddo zsak. A kormany (barmelyik) milliardra meno £-kat fektethet be, az mind valahogy az NHS adminisztracioban, nem feltetlen az orvosok hibajabol kallodik el. Vannak orvosok, akik trehan munkat vegeznek es a kifizetett kompenzacio milliokba kerulhet, mely koltseget vegulis az adofizeto dolgozo fedez. Mindez engem arra enged kovetkeztetni, hogy a penzes orszagokban nemfeltetlen a kormany, de az adminisztracio kulcspozicioiban dolgozo gewrinctelen plutokratak a ludasok.

  10. 110 Rendelointezet.
    Dr. XY főorvos úr 1/2 8-kor már bent volt az intézetben, de halaszthatatlan konzíliumon vett részt, egyébként az intézet legkiválóbb orvosa, hálapénzt nyugdíjasoktól el se fogad, sőt saját zsebéből fizeti ki nekik a havi gázár támogatás felét. Törlőrongyot, ollót, szikét még soha senkibe sem felejtett, amiért már négyszer terjesztették fel Kossuth-díjra, de “de ezek” és legyintett egyet a kezével.
    Olvasva ezt, felotlott bennem a gondolat. XY doctor kb. nem a standard fizetesebol adomanyozott oly meghatoan es a posztban leirtakbol a munkaja se volt olyan magasztos hogy Tibor bat is elbuvolte volna a Kossuth dijas doctor ur hirnevevel. Egy peldaval ecsetelem, hogy mit akarok ezzel mondani a ket szemely karakteraval kapcsolatosan.
    1972-ben ICL kikuldetesben Csepelen jartam. A rendszer, amit dragan, kolcsonvett dollarban vagy masfeleves huza-vona, kulfoldi latogatasok stb. utan, 1971 korul a csepeli vezetoseg megvett, 72-ben csodot mondott. Hogy miert mondott csodott, itt lenyegtelen. A lenyeg a privat beszelgetesem azokkal, akik resztvettek az adas/vetel buliban. Kulfoldonh fantasztikus joletet eltek. Elokelo szallodakban, estenkent a Covent Gaeden operaban , vagy Franciaorszagban, vagy Frankfutban egy-egy Szamitasteknikai kiallitasoon, micsoda pazar elet volt. Az angol marketing konsultans (mahager) valoban jol kezelt bennunket. Minden szabad volt, barmire szomjaztunk. Varatlan kerdesemre, hogy ki fizette a szamalakat, a valasz spontan roved volt. Az anjgol. – csendesen megjegyeztem , a magyar dolgozo verejtekebol. Eroltetetten nevettek, de a penny leeset. – allasz – a betegjogi képviselő – az intézet főorvosai fogják összedobni rá a pénzt. – kinek a zsebebol? – esete. Es otthon sajnos ma is ez megy.
    56-ban a szovjet tankok. most a nyugati bankok……

  11. 11: Levi:

    Miután dolgoztam benne közel egy évet én az angol NHS-ben a következő problémát látom:

    ugyebár Angliában a szakorvossá válás útja az, hogy az ember végez, ekkor lesz pre-registrar house officer. Aztán house officer, senior house officer, registrar, spr, végül consultant. A gond a következő:

    ELVILEG minden “stáció” úgy 1-2 évig kéne tartson. Gyakorlatilag átlag 25-30 év, mire valakiből consultant (azaz szakorvos) lesz, méghozzá azért, mert aki már consultant, az szinte semmit nem csinál. Nálunk pl. a belgyógyászati osztályokon (gasztroenterológia, kardiológia, pulmonológia), ahol dolgoztam, a consultant-ek lejöttek egy héten kétszer 15 percre vizitelni, és ennyi volt. Egyébként üldögéltek a kényelmes kis irodáikban, néha az ambulancián fogadtak egy-két beteget, meg “oktatták” a 19-20 éves csinos kis medikákat, és ennyi. A munka érdemi részét a house officerek és registrarok végezték. Ugyanakkor 6-7 hónap, mire Angliában egy szakorvosnál kapsz időpontot valamilyen vizsgálatra (műtéti előjegyzés több év).

    Ebben a rendszerben ezért a rendszernek nagyon nem érdeke, hogy szakorvos legyél, mert ha az lettél, akkor ki kell fizetni neked évente 200-250.000 fontot a semmi csinálásáért. Ezért aztán a rendszert úgy építették föl, hogy irtózatosan nehéz legyen az egyik stációból följebb jutni a következőbe. Minden állásra pályázni kell, és a helyek száma kb. huszada a szükségesnek, így minden állásra 20-30 jelentkező van, akikkel versengened kell. Minden szintugrás előtt vizsga van, amin a vizsgázók 90-95%-a megbukik. Ilyen feltételek között nem csoda, hogy 25-30 év a szakvizsga.

    Ugyanakkor mivel a munkát el kell végezni, ezért ugye kell orvos, aki dolgozik, méghozzá olyan orvos kell, aki lenyeli, hogy szakmailag nem fog előre jutni – hogyan lehet ezeket az embereket motiválni? Természetesen egy valag pénzzel. És máris eljutottunk a locum rendszerhez, amiben magam is dolgoztam Angliában. Kapsz óránként 50 fontot, hogy elvégezd azt, amit kell, igaz, a munkád csak olyan 20 fontot ér óránként, de így kompenzálnak azért, hogy cserébe esélyed nincs az értelmes szakképzésre (még tanulni se nagyon tudsz fél év után). Plusz az 50 font felett az ügynökség, aki kiközvetít is zsebre vág vagy 20-at még afölött.

    Így nem csoda, hogy irtózatos pénzek mennek el, főleg a személyzetre (az NHS költségeinek kb. 80%-a személyzeti költség, Magyarországon pl. ugyanez olyan 15% körül van).

    A másik a magán része az egészségügynek, na, ott az van, amit te mondasz. Erről megint tudnék mesélni, mert dolgoztam magánklinikán is, de erről majd inkább egy másik alkalommal. Nyilván a magánnak azért van létjogosultsága, mert az NHS-ben éveket vársz egy műtétre.

  12. Jancsika 13. Tokeletesen ugy van ahogy leirod. Minel magasabb pozicioban van az orvos, annal kevesebb orvosi teendoket vegez. Vegul az administracio utvesztojen tobb megbizatasbol kapja a horribilis honorariumot. Megjegyzesemben a dolgozo orvosokat ertettem. Az is igaz, hogy vannak esetek meg manapsag is, hogy a paciensnek honapokig kell varnia egy operaciora. Arra is van eset, hogy az NHS egyszeruen a koltseg miatt megtagadja az operaciot, vagy a kezelest, de szerintem ezt nem lehet statisztikai standard mondani. 1965, amikor meg non-british refugee voltam, hiatus hernia-val napokon belul a Hammersmith korhazhazban es Mr Burch, a foorvos operalt Persze, ezt se lehet stat. std-nek mondani. Giggszerek vannak es lesznek mindenhol . Attol fugg, hogy az analizisben mibe kapaszkodunk.
    Egynehany evvel kesobb, jomagam, amikor munkamban elertem egy szintet privat BUPA kezelesre jogosultam. 25-30 ev alatt egyszere hasznaltam. Az en egeszsegi ugyemben ugy az NHS, mind a privat orvosi garda az adminisztracioval (es a papsaggal) egyutt mind, mind munkanelkul lezengene. De ezt az Ur nem engedi meg. Hogy valoban az NHS belul hog yes milen burokratikus modszerrel dolgozik csak a hirekbol es a szomszedsagtol tudom A kaoszban nem elek, csak megfigyeloje vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük