–
Tibor bá’ online
Mert uralkodik, azt te is tudod. A propaganda nem mai találmány. Attól függően hány éves vagy, illetve mikortól nyílt ki a szemed úgy igazán, annyi mindenre emlékezhetsz. Ha a húszas éveidben jársz, akkor szem és fültanúja lehettél a baloldal és a jobboldal propagandájának és annak, hogy a magyar társadalom hatalmas hányada vagy ezt, vagy azt fogadta el valóságnak. Ha a nyolcadik évtized környékén jársz, mint én, akkor megismerhetted Horthy Magyarországának a háborús propagandáját, majd Rákosiét, és végül Kádárét. Ha ez utóbbival nem értettél egyet, akkor bizonyára hallgattad a Szabad Európa Rádiót (SzER), ami természetesen szintén propagandát sugárzott. Tegyük fel magunknak a kérdést, miért? A válasz egyszerű, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a propaganda nagyon jó hatásfokkal hiteti el az emberekkel az élő valóság pontos ellenkezőjét. Nem csoda, hogy szociológusok számtalan kísérletet végeztek a helyzet pontos felmérésére. A tapasztalat ugyanis az, hogy eget verő hazugságokat elhisznek az emberek, míg apró hazugságokra rendszerint nem „vevők”. Teljes körű kutatási eredmények a „Sociological Inquiry” elnevezésű folyóiratban jelennek meg, amire Paul Craig Roberts hívta fel a világ figyelmét (már, akik a világból odafigyelnek) 2009. szeptember 15-én.
A kutatók meg tudták magyarázni, hogyan lehetséges, hogy az amerikaiak többsége elhiszi, hogy Szaddam Husszein állt a new yorki iker-torony lerombolása mögött, sok évvel azt követve, hogy bebizonyosodott, Iraknak semmi köze nem volt az eseményekhez. Ez azért is érdekes, mert Orbán Viktor most el akarja hitetni az ország népével, hogy óriási terror veszéllyel néz szembe az ország. Érdemes tehát odafigyelni, hogy a Bush Adminisztráció propagandájára építve, az amerikaiakban kifejlődött egy racionálisnak vélt felfogás, és erősen kötődtek ehhez az elképzeléshez, sőt hittek benne. Éppen ezért csak azokat az információkat engedték be az agyukba, amelyek ezt a propagandát megerősítették, és elkerülték azokat az információkat, amelyek ennek ellentmondtak, teljesen függetlenül a nyilvánvaló tényektől.
Hitler, aki sok tekintetben örültnek minősíthető, de más vonatkozásokban zseniális meglátásai voltak, a Mein Kampf című kiadványában világosan kifejti a nagy és kis hazugságok közötti különbséget. Idézek: „Az emberek egyszerű agya sokkal könnyebben válik a nagy hazugságok prédájává, mint a kicsiknek, mivel maguk is sokszor hazudnak kisebb dolgokban, azonban szégyellnék magukat, ha eget verő hazugságot követnének el. Ezért eszükbe se jutna ilyet tenni, és nem hiszik, hogy mások erre képesek lennének. Ez még akkor is így van, ha egy hazugság egyértelmű cáfolatára felhívják a figyelmüket, mert abban az esetben is kételkednének, és arra gondolnának, hogy bizonyára van valami más, előttük ismeretlen magyarázat arra, amiben oly lelkesen hisznek.”
Hitler és a kísérletet végzett szociológusok azt állítják, hogy mire a tények világossá válnak, az emberek érzelmileg kötődnek ahhoz a „tényhez”, amit a propaganda ültetett beléjük és pszichés fájdalmat éreznek, amikor meg akarnak szabadulni tőle. Sokkal kellemesebb az igazságot hirdető ellen fellépni, mint a hazugsággal szembefordulni, amit az igazsághirdető felfed. Mielőtt tovább futnánk, gondold ezt át. Az elmúlt hetek vagy hónapok folyamán egészen biztos keveredtél politikai vitába, és azt tapasztalhattad, hogy a vitapartnered tökéletesen vak az általad egyértelműnek ítélt tényekkel szemben. A kérdés az, hogy mi lehet ennek a jelenségnek az oka?
A hiedelemhez való ragaszkodás – annak ellenére, hogy a hiedelem bizonyítottan hibás – a társadalmi kohézió és stabilitás pillére. Ugyanis ez a ragaszkodás az, ami meggátolja a tények felismerését. A hiedelemhez való ragaszkodás akadályozta meg a Szovjetunióban a gazdasági realitáshoz való alkalmazkodást. Napjainkban sok millió amerikai számára bizonyul könnyebbnek „hazafinak” lenni, mint elfogadni a tényt, hogy az országnak átfogó változtatásokra lenne szüksége. De ezt a jelenséget levetíthetjük Magyarországra is, és a gazdasági válságra is. A következő kormány politikusai nem is hónapok, de évek óta hirdetik, hogy ők birtokában vannak annak a titkos formulának, aminek segítségével magyar honból tejben-mézben fürdő Kánaán lesz. A kilátástalan gazdasági jövőt minden nyitott szemű ember egyértelműen érzékelheti, mégis ha itt-ott egy-egy pénzügyi szakember már látni véli az alagút végén a fényt, a tömegek szemében felcsillan a remény. Aki pedig a tényeket tárja eléjük, azt különböző negatív jelzőkkel látják el – jó esetben – rossz esetben még kellemetlenebb következményei is lehetnek. Befejezésül hadd elevenítsek fel egy ősrégi mondást: The power of accurate observation is commonly called cynicism by those who have not got it.” — George Bernard Shaw (Az objektív megfigyelés készségét rendszerint cinizmusnak nevezik azok, akik ezzel nem rendelkeznek.)
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Az elit, szemét, szemrehányó kérdései a -gyámolításra szoruló- választói felé, a miért? nem akarunk rendet? nem akarjuk gyermekeinket biztonságban tudni?, egészségesnek tudni?, miért, anarchiát akarunk?, külföldi szegények özönlését akarjuk?, dehogy is, teli hast akartok, biztonságot, fedelet a fejetek fölé, egészséget, szabadságot, felemelkedést akartok! Lám, lám mindjárt meg is válaszolják mit is akarunk. Melyik igényeinkre is utalnak? Az elsődleges akarat céljainkra. Étel, fedél, fájdalommentesség, társaság, biztonság. Ezek vannak a hazugság mézesmadzagján. Hoppá, hiszen elsődleges akaratomra épít, arra amire csecsemő korom óta vágyom és figyelembe sem veszi, hogy közben felnőttem.
Szerinted akiknek és itt a csecsemőszindrómás tömegekre gondolok, tényleg lenne választási lehetőségük, azokkal így mernének beszélni vezetői, akik, ha megtudnák torolni kisemmizésüket, így merészelne velük cselekedni választott vezető? Félünk a hatalomtól, de a Stockholm- szindróma ez esetben is kiválóan működik. Így csecsemő korunk óta vágyott céljaink közül bármit is hazudjanak, örömmel elhisszük.
Hol marad a cél, legalább az elsődleges akarat teljesülése, nem bonyolult, étel, fedél, gyógyulás, társaság, biztonság.
Te szemét kedveselit.
Az ember ösztönösön falkához akar csatlakozni, ösztönből tudja, hogy egyedül nincs esélye túlélni.
A tudatiparosok (propaganda minden formája) erre az ösztönre építenek, minden eszközzel igyekszenek meggyőzni a polgárt, hogy az ő falkájuk (pártjuk, szervezetük, izmusuk) a nyerő.
Sajnos az emberek nagyobbik részénél nincs határozott körültekintő gondolkodás, információ feldolgozás, és különben is olyan nagyszerű kényelmes egy csoporthoz tartozni, ahol gondolkodnak helyettem, megmondják a tutit.
Így alakul ki az az állapot, mikor az ecetet is édesnek érzi a polgár, mert azt mondták neki!!!
De azért ne mossuk ide a muszlim és afrikai fél vademberek bevándorlását Európába, mert az nem izmusok kérdése, hanem kőkemény kiszorítás a saját hazánkból.
Valaki mondja már meg nekem de ŐSZINTÉN hogy a románok akiknél szintén virágba borult a korrupció, hogyan tudtak eljutni addig, hogy politikusokat, adóhivatali vezetőket és oligarchákat csuknak börtönbe a mocskos szemét hitvány bűneik miatt?
http://profitline.hu/hircentrum/hir/348736/Rekordmeretu-vagyonzar-a-roman-Astra-biztositotarsasag-tulajdonosa-ellen
Könyörgöm ez nálunk mikor fog elkezdődni? Meddig tudják még a mostani Magyarország vezetők, oligarchák és kiszolgáló vazallusaik egyre átlátszóbb hazugságokkal tömni az agysorvadásos rajongótáborukat??
Köszönjük ezt a mai hiánypótló posztot! 🙂
3: A „megoldás”: Polt Péter. Értsd, ahogy akarod. 😉
@Imy66 Nincs teljesen tiszta rálátásom az itteni hatalmi „boszorkánykonyhára…” de annyit látok, hogy itt hatalmi szférák, érdekek, klikkek ütköznek… s vetélkednek… mint a török megszálló idők óta feszt… a román politika igen rugalmas és gyors. Köpönyegforgatás – szükség szerint…? 😉
A román választópolgár vagy jóval intelligensebb, mint az átlag magyar szavazó (kevesen vannak) – vagy iszonyat sötét… 🙁
(Fogalma nincs, hol van, milyen város Bukarest…)
De ez már off…
Propaganda?
Az mi?
Hát annak ellenkezője, hogy évezredeken keresztül úgy ismerte meg az ember a világot, hogy megtapasztalta.
Az irás feltalálása megteremtette azt az eszközt, amivel a „tudományt” mesterségesen lehet az emberek fejébe plántálni…
Mivel az első irományok nagy része „szent” volt, kialakult az emberekben egyfajta tisztelet az írott szó iránt…
Ezt persze felismerték egyesek és visszaéltek vele…
A könyvnyomtatással, majd a médiával ez ipari szintűvé vált.
És mivel a modern ember már nagyon eltávolodott a világ megismerésének tapasztalati módjától, annak hisz, aki kultúrájának, meglévő ismeretinek jobban megfelelő módon tálalja az „igazságot” elé.
Így megnőtt a verseny az igazságiparban, és ezt szolgálja a modern propagandagépezet a politikától az oktatáson keresztül a reklámokig.
Szóval az, amit propagandának nevezünk, az nem más, mint az ember és az „igazság” közé illesztett magyarázó réteg, ami segít az igazságot egy előre meghatározott szögből láttatni.
„Az objektív megfigyelés készségét rendszerint cinizmusnak nevezik azok, akik ezzel nem rendelkeznek.” Hogy „úgy” van!
Géczy Gábor előadásai jutottak eszembe. Aki mindíg arra buzdìt hogy ne hidd el a megcsócsált igazságot.ha a józan paraszti észt próbálod elővenni talán mögé látsz a dolgoknak. Ha kimegyek a kertbe,állatokhoz stb. Megegtapasztalom hogy működnek a dolgok,már nem tudnak elhülyíteni. És az önellátás (felkészülés) is itt kezdődik 🙂