Tibor bá blogja (134) Amerika középosztály nélkül ?

önarcképNem győzöm írni, nekünk azért, és kizárólag csak azért érdemes odafigyelni mi történik Amerikában, mert ami ott történik, az előbb vagy utóbb átjön Nyugat Európába, onnan pedig hozzánk. Így volt ez a feminista mozgalomtól kezdve, a szexuális forradalmon át, egészen az egyetemi lövöldözésekig. Az idő eltérés általában kevesebb, mint 30 év. Jelenleg kábé 20 éve gőzerővel folyik az amerikai középosztály eltűntetése, és ráérzésem szerint ez nálunk is beindult. Sok jó nem várható. [A poszt alatt az USA érvényes statisztikai adatait átalakítom a jobban érthető 10 millió magyarra és forintértékre, amit „magyarra módosított adat”-nak nevezek: mma]

2009 végén minden ötödik munkaképes amerikai munkanélküli. Minden kilencedik család képtelen törleszteni a hitelkártyájának minimálisan előírt összegét. Minden nyolcadik jelzáloghitellel terhelt ház vagy lakás árverezésre vár. Minden nyolcadik állampolgár segélyből él. Havonta több mint 4000 család (mma) fizetésképtelen. A nyugdíjalapokból és a megtakarításokból „eltűnt” 30.000 milliárd Ft. (mma).

Az amerikai családok hozzászoktak, hogy a gazdaság hol szárnyal, hol pedig bukdácsol. Azonban a bukdácsolások egyre nagyobbak, míg a szárnyalásból alig jut nekik valami. Például a múlt század 60-as évei alatt tapasztalt gazdasági szárnyalás (boom) a családok jövedelmét 33 %-al növelte (figyelembe véve az inflációt). Ezzel szemben a 2000-es boom mindössze 1,6 %-os jövedelem emelkedéssel járt. Mindeközben a Wall Street gazdasági vezetői hatalmasakat kaszáltak.

Az amerikai középosztály helyzetének a romlása több mint egy generációval ezelőtt kezdődött, azzal, hogy az átlagfizetések a 70-es évek óta reálértékben nem növekedtek. A baloldali grafikonon azt láthatjuk (piros vonal) miként nőtt a termelékenység. A kék vonal pedig a reálbérek emelkedését mutatja, ami mint látható nem tart lépést a termelékenyéggel. A jobboldali grafikonon az egymást követő gazdasági fellendülésekből származó jövedelem növekedést mutatja be. A piros oszlop a boom előtti fizetés a kék oszlop pedig a boom végi fizetést jelzi.

 graf.

Ezzel egy időben a megélhetési rezsi viszont emelkedett. a 2000-es évek elején reálértékben kétszer többet költöttek részlettörlesztésre, mint egy generációval korábban, olyan házak után, melyek átlagosan csak 10 százalékkal voltak nagyobbak és 25 évvel öregebbek. Ugyancsak kétszer kellett többet költeniük egészségbiztosításra. Hogy ezzel lépést tudjanak tartani, a másik szülőnek is munkát kellett vállalni. Csakhogy a nagyobb törlesztő részletek és drágább egészségbiztosítás plusz a járulékos extraköltségek (gyerek felügyelet, második gépkocsi munkába járáshoz), valamint a megemelkedett adóteher a családokat tovább nyomorította. A dupla jövedelem ellenére tovább kellett húzniuk a nadrágszíjon. A családok ma kevesebbet költenek élelmiszerre, ruházkodásra, bútorokra és háztartási eszközökre, mint egy generációval korábban, de még ez sem eredményezi a megfelelő megoldást. Ma már a családoknak el kell költeni az összes jövedelmüket, megtakarításaikat és kölcsönöket kell felvenniük, hogy gyermekeiket főiskolába küldhessék, nagyobb egészségügyi kiadásaikat fedezni tudják, vagy hogy még egy darabig ki tudják húzni. Mindeközben a családok nem fordultak segélyek felé, de a Szövetségi Kormány nem is gondolt terheik csökkentésére. A középosztály egyre keményebben dolgozott, és próbált talpon maradni. Azonban mára a gazdasági válság több millió családot maga alá temetett a középosztályból. 

 graf

A baloldali grafikonon a kék vonal a teljes foglalkoztatású férfiak reáljövedelmének alakulását jelzi, míg a vörös vonal a házaspárokét. A jobboldali grafikonon a kék oszlop a különböző kiadások növekedését mutatja (home = lakás,ház; Health Ins. = egészségbiztosítási költség; Child Care Services = gyerek felügyeleti költség; Tax Rate = adó növekedés) a piros oszlop pedig a ráfordítás csökkentés jelzi (food = élelmiszer; Car = gépkocsi; Clothing = ruházkodás ; Appliances = tartós fogyasztási cikkek).

Miközben a középosztály a gazdasági harapófogóban találta magát, az őket kiszolgálni hivatott bankszektor virágzott, természetesen az középosztály kárára. Kölcsönözni a középosztály részére egy aranybányának bizonyult. [Gondolom ez a magyar füleknek ismerősen cseng!] A bankok egyre találékonyabbak lettek, ami évente sokmilliárd dollár jövedelmet jelentett. A módszer az apró betűs nyomtatásban elbújtatott rászedés, egyoldalú feltételek, nem teljesen világos fogalmazásban merült ki, amit a világos és egyértelmű szabályozás hiánya tett lehetővé.

Amikor pedig ez a gátlástalan hitelkezelés beindított egy gazdasági krízist, a bankok Washingtonhoz fordultak segítségért, miközben a pénzintézetek igazgatói és felső vezetése megtartotta állását, sőt a korábban megszokott prémiumait is, annak ellenére, hogy őket a bajból kihúzó dollár milliárdok a középosztály adójából származott.

Valamikor biztonságban élő sok tízmillió, a középosztályhoz tartozó amerikai család él fizetéstől fizetésig, riadtan látva, hogy növekszik a tartozásuk. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, létezhet társadalom középosztály nélkül?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük