Tibor bá’ blogja kategóriaarchívum

(3406) Különös szenteste

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

1956 október 23 után azt gondoltuk, hogy most lesz egy konszolidált Magyarország, ahol élvezet lesz élni. Ez az álom november 4. után elszállt. Na, most mi lesz? Az, ami volt, vagy még rosszabb. Az emberek elkezdték átlépni a határt Ausztria felé. Ők voltak a „menekült szabadságharcosok”. A Szabad Európa Rádió naponta számolt be róla, igen részletesen, szinte csábítóan. November 13-án hivatalosan leszereltem, ha nem sikerül a határátkelés, nem leszek katonaszökevény. Az őrizetlen határon átmenni nem ütközött nehézségbe. A határ másik oldalán fel voltak állítva menedékhelyek, ahol az átfagyott, fáradt és éhes magyarok megkapták az első segítségeket. Délelőtt folyamán jött egy busz és az összegyűlt menekülteket elvitte egy táborba. Csakhogy túl sokan voltunk, a táborok megteltek, és akkor elkezdtek megnyitni iskolai tornatermeket, teli pakolva emeletes ágyakkal. A világ pedig szembesült a ténnyel, hogy 200.000 magyart el kell helyezni. Egymás után tették a felajánlásokat, hogy melyik ország hány ezer magyart fogad be. Ennek a gyakorlati lebonyolítását a Bécsben lévő követségek végezték. Itt azonban a jelentkezőket kikérdezték, stb. stb. ez azonban időbe telt. Engem Ausztrália fogadott be, és közölték, hogy a szállításra kb. márciusban kerül sor, addig várjak türelmesen.

A várakozás alatt iparkodtunk magunkat jól érezni, amihez annyi schillingre próbáltunk szert tenni, amennyi csak lehetséges volt. Mivel rengeteg segítő szervezett működött, ez nem volt túl nehéz. Ausztriából nemrég mentek ki az oroszok, a kapitalizmus még nagyom szolid volt. A hangulatos bécsi kocsmákban 5 Schilling volt egy gulyásnak nevezett marhapörkölt, egy kis üveg kóla pedig 50 Grossen, ami mellet egész este ott lehetett ülni, és dobálni a pénzt a zenegépbe. A villamos részünkre ingyenes volt, mindent bejártunk, nézegettük a látnivalókat. Nekem mégis a 4-5 Schillinges banán, és az 5 Schillinges Milka csoki tetszett. Ez akkor 0,2 $-nak felelt meg. Ma átszámítva 60 Forint.

Közben elment a november, már december közepén jártunk és az előttünk álló karácsony már érzékelhető volt. Erkkor kezdett tudatosodni bennem, hogy végül is hontalan vagyok. Apám/anyám Budapesten, a húgom (akit a szülők tiltottak a disszidálástól) pedig csak az isten tudja, hol van. December huszadikán úgy éreztem, de jó lenne otthon lenni. Kommunizmus ide, kommunizmus oda, a karácsonyokon ez sose látszódott meg. Anyám mindig békebeli karácsonyt csinált. A vacsora után még kávét is kaptunk, ami elég nagy szó volt. A fáról a férfiak gondoskodtak. A meleg szoba ablakából néztük a húszcentis sváb-hegyi havat. Aztán kimentünk mászkálni egyet.

A közszájon forgó hírek szerint visszamenni nem volt probléma. A West bahnhof-ról indult vonat Nikelsdorfba, a másik oldalon pedig ott állt a gyors Budapestre. Viszont a visszajövetel már rázósabb volt. És ahogy múltak a napok, egyre rázósabbá vált. Ennek hatalmas visszatartó ereje volt.

Huszonharmadikán már alig fértem a bőrömbe. A szobatársaim is lebeszéltek, „nem fogsz tudni visszajönni”. Huszonnegyedikén reggel már egy zabszem se fért volna a seggembe. Tudtam mikor indul a vonat. Játszottam a gondolattal. Ha nem megyek, biztos megbánom. Aztán az utolsó percben felpattantam és megindultam, amihez össze kellett pakolnom.

A határnál pontosan az történt, amit mondtak, semmi cécó és máris rajta voltam a budapesti gyorson, ami megvárta az osztrák csatlakozást. Mit mondjak a gyorsvonat szerintem cammogott. Sehogy se akart Pestre érni, pedig már délután volt az idő. Csak nehogy a Déli pályaudvarról gyalog kelljen hazamennem. Szerencsére, mire megérkeztünk még jártak a villamosok és a fogas is. Már jóval sötétedés után értem haza. A kert kapu nyitva volt, mint mindig. A Csülök nevű kutya vakkantott egy szelídet, mert megismert. Aztán betoppantam a konyhába, de Petőfi hiába írta, hogy repült felém anyám, mert az én anyámnak földbe gyökerezett a lába a meglepetéstől. Én vagyok Tibi, nem a szellemem. Hát te hogy kerülsz ide? Jöttem szentestére. Na, akkor apám is előkerült a szobából. És akkor most mi lesz? Semmi különös a holnapi vonattal megyek vissza. És mi van a hátizsákodba? Nyissátok ki.

Banán a tetején, alatta csoki, kávé, szardínia konzerv, sajt. Anyám majd elájult. Mindenesetre nehéz volt eldönteni, minek örültek jobban nekem vagy a csemegéknek. Jelenlétemet gyorsan megszokták, mintha csak eltávozásra jöttem volna a laktanyából.

Nem állítottunk fát, minek, kettőnknek nem kell. Mit tudsz a húgodról? Semmit. Mi tudjuk a címét. Akkor azt kérem, majd megkeresem. Visszamész? Természetesen, csak szentestére jöttem. Csak vigyázz magadra, vissza tudsz menni? Persze, csak fel kell rá készülnöm. Hogyan? Úgy hogy régi lepedőből varrok magamnak egy jó bő overált, hogy a hóban ne lehessen látni. És milyen ott az élet? És én meséltem és meséltem. Később eldöntöttük, hogy lemegyünk az éjféli misére. Le is mentünk a Szabadság-hegyre, ami egy jó kis séta volt a hóban, de valahogy nem volt az igazi. Se Ildikó, se karácsonyfa, se ünnepi vacsora. Mindig akkor derül ki milyen fontos valami, amikkor már nincs többé.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3405) The Reality club és Edge

Tibor bá’ fordítása online

 

A Reality club top értelmiségiek gyülekezete volt 1981 és 1996 között, ahol mindenki előadhatta elméletét, amit aztán a többiek megtámadhattak, néha kegyetlenül is. Mottójuk a következő volt: „Az emberi ismeretek széléhez (edge) eljutni úgy lehet, ha összefogod a legbonyolultabb és legkifinomultabb agyakat, és arra ösztönzöd őket, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel egymásnak, amiket ők maguk is feltesznek önmaguknak.” Aztán a Reality club 1996-ban elindította online működését Edge.org bejegyzés alatt. A website – ami egyesek szerint az Interneten található legműveltebb honlap – mind a mai napig létezik (elő lehet rá fizetni), és időről-időre igen érdekes irományok jelennek meg rajta. Az egyik ilyen munka RICHARD DAWKINS „vallomása” volt, THIS IS MY VISION OF “LIFE” címen (Én így látom az „életet”). Az alábbiakban ezen iromány lényegét adom közzé az én saját véleményemmel együtt, ami nincs teljesen szinkronban Dawkins „víziójával”.

* * *

Dawkins úgy „vizionálja” az életet, hogy ezen a bolygón minden a replikátoroktól származik, ami a gyakorlatban DNS molekulákat jelent. A replikátorok beavatkoznak az életbe, úgy, hogy befolyásolják replikálásuk bekövetkezésének a valószínűségét. Legtöbbjük nem jut tovább, mint az a test, amiben léteznek, de ez a gyakorlati előfordulás, nem pedig az elméleti lehetőség. Az egyedi szervezet [mondjuk egy ember] meghatározható, mint fenotipikus termékek sokasága, aminek egyetlen lehetőség van biztosítva a génjeinek jövőbeli létezéséhez, miközben önmaga a lehetőség hordozója.

Szerintem ezzel az általános megfogalmazással Dawkins nem mondott újat, de azzal igen, amit a Darwinizmusról állít. Szerinte a világmindenséget 1022 csillag (azaz Nap) népesíti be. Nyilvánvalóan egy nagyságrenddel több bolygónak kell lenni (1023). Ilyen elképesztő számú bolygó között igen nagyszámú élet kialakulására alkalmas bolygó kell, hogy létezzen. Szinte kizárt, hogy az élet máshol ne indulhatott volna be. [eddig ezzel csak egyetérteni lehet] Az nem mondható meg, hogy az élet milyen formát vesz fel, de Dawkins abban biztos, hogy az életnek a Darwinizmus mentén kell fejlődni a világmindenség bármelyik sarkában. [amivel egyet kell érteni]

Azonban ezt én másképp fogalmaznám meg. Álláspontom szerint a „teremtés” (bármit is értsünk ez alatt) meghatározta a kezdeti feltételeket, vagyis a szubatomi részecskék milyenségét, és a természet négy alapvető erő (gravitáció, gyenge magerő, erős magerő, elektromágneses erő) nagyságát és egymáshoz viszonyított arányát. Ezt meg kellett „teremteni” mert csak ezekkel a kezdeti feltételekkel lehetséges az élet megjelenése, de (ellentétben az okosabb hitharcosok véleményével, akik elfogadják a darwinizmus létezését, de azt állítják, hogy azt is isten teremtette) az evolúciót nem kellett „megteremteni”, mert az evolúció semmi más, mint logikus következmény. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy folyamatos mutációk mellett mindig annak van lehetősége életképes utódnemzésre, aki erre alkalmasabb. A kevésbé alkalmasaknak nem lesz utódja. Ez a „teremtőtől” teljesen független, magától érthető történés. Ez a folyamat teljesen független a kezdeti feltételektől, bármik is legyenek azok. Dawkins-nek igaza van. Bármilyen formát is vegyen fel a létrejött élet, annak fejlődése darwini vonal mentén kell, hogy történjen.

http://edge.org/conversation/richard_dawkins-this-is-my-vision-of-life

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3403) COVID után

A COVID után nem lesz visszatérés a normális élethez. Be kell lépnünk egy emberiség utáni korszakba, és ki kell találnunk egy új életvitelt.

Az alábbi angol poszt magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Ha elfizettél, és nem kaptad meg, akkor kérlek jelezd felém: evatibor#t-online.hu

___________________________________________________________________________

Zizek: There will be no return to normality after Covid. We are entering a post-human era & will have to invent a new way of life

 

Slavoj Zizek

is a cultural philosopher. He’s a  senior  researcher at the Institute for   Sociology and Philo-sophy at the University of Ljubljana, Global Distinguished Professor of German at New York University, and  international  director  of  the  Birkbeck  Institute  for the Humanities of the University of London.

It’s time to accept that the pandemic has changed the way we exist forever. Now the human race has to embark on the profoundly difficult and painful process of deciding what form the ‘new normality’ is going to take.

The world has lived with the pandemic for most of 2020, but what is our situation with regard to it now, in early December, in the middle of what the European media is terming ‘the second wave’? Firstly, we should not forget that the distinction between the first and second wave is centred on Europe: in Latin America the virus followed a different path. The peak was reached in between the two European waves, and now, as Europe suffers the second of these, the situation in Latin America has marginally improved.

We should also bear in mind the variations in how the pandemic affects different classes (the poor have been hit more badly), different races (in the US, the blacks and Latinos suffer much more) and the different sexes.

And we should be especially mindful of countries where the situation is so bad – because of war, poverty, hunger and violence – that the pandemic is considered one of the minor evils. Consider, for example, Yemen. As the Guardian reported, “In a country stalked by disease, Covid barely registers. War, hunger and devastating aid cuts have made the plight of Yemenis almost unbearable.” Similarly, when the short war erupted between Azerbaijan and Armenia, Covid clearly became less of a priority. However, in spite of these complications, there are some generalisations we can make when comparing the second wave with the peak of the first wave.

What we have discovered about the virus

For a start, some hopes have been dashed. Herd immunity doesn’t appear to work. And deaths are at a record level in Europe, so the hope that we have a milder variation of the virus even though it is spreading more than ever doesn’t hold.

We are also dealing with many unknowns, especially about how the virus is spreading. In some countries, this impenetrability has given birth to a desperate search for guilty parties, such as private home gatherings and work places. The oft-heard phrase that we have to ‘learn to live with the virus’ just expresses our capitulation to it.

While vaccines bring hope, we should not expect they will magically bring an end to all our troubles and the old normality will return. Distribution of the vaccines will be our biggest ethical test: will the principle of universal distribution that covers all of humanity survive, or will it be diluted through opportunist compromises?

It’s also obvious that the limitations of the model which many countries are following – that of striking a balance between fighting the pandemic and keeping the economy alive – are increasingly being demonstrated. The only thing that appears to really work is radical lockdown. Take, for example, the state of Victoria in Australia: in August it had 700 new cases per day, but in late November, Bloomberg reported that it “has gone 28 days with no new cases of the virus, an enviable record as the US and many European countries grapple with surging infections or renewed lockdowns.”

And with regard to mental health, we can now say, in retrospect, that the reaction of people at the peak of the first wave was a normal and healthy response when faced with a threat: their focus was on avoiding infection. It was as if most of them simply didn’t have time for mental problems. Although there is much talk today about mental problems, the predominant way people relate to the epidemic is a strange mix of disparate elements. In spite of the rising number of infections, in most countries the pandemic is still not taken too seriously. In some strange sense, ‘life goes on’. In Western Europe, many people are more concerned if they will be able to celebrate Christmas and do the shopping, or if they will be able to take their usual winter holidays.

Transitioning from fear to depression

However, this ‘life goes on’ stance – indications that we have somehow learned to live with the virus – is quite the opposite of relaxation because the worst is over. It is inextricably mixed with despair, violations of state regulations and protests against them. Since there is no clear perspective offered, there is something deeper than fear at work: we have passed from fear to depression. We feel fear when there is a clear threat, and we feel frustration when obstacles emerge again and again which prevent us from reaching what we strive for. But depression signals that our desire itself is vanishing.

What causes such a sense of disorientation is that the clear order of causality appears to us as perturbed. In Europe, for reasons which remain unclear, the numbers of infections are now falling in France and rising in Germany. Without anyone knowing exactly why, countries which were a couple of months ago held as models of how to deal with the pandemic are now its worst victims. Scientists play with different hypotheses, and this very disunity strengthens a sense of confusion and contributes to a mental crisis.

What further strengthens this disorientation is the mixture of different levels that characterises the pandemic. Christian Drosten, the leading German virologist, pointed out that the pandemic is not just a scientific or health phenomenon, but a natural catastrophe. One should add to this that it is also a social, economic and ideological phenomenon: its actual effect incorporates all these elements.

Suicides in Japan rise to highest level in 5 years amid coronavirus crisis

For example, CNN reports that in Japan, more people died from suicide in October than from Covid during the entirety of 2020, and women were impacted most. But the majority of individuals committed suicide because of the predicament they found themselves in because of the pandemic, so their deaths are collateral damage.

There is also the impact the pandemic is having on the economy. In the Western Balkans, hospitals are pushed over the edge. As a doctor from Bosnia said, “One of us can do the work of three (people), but not of five.” As France24 reported, one cannot understand this crisis without reflecting on the “brain drain crisis, with an exodus of promising young doctors and nurses leaving to seek better wages and training abroad.”  So, again, the catastrophic impact of the pandemic is clearly caused also by the emigration of the workforce.

Accepting the disappearance of our social life

We can therefore safely conclude that one thing is sure: if the pandemic really does proceed in three waves, the general character of each wave will be different. The first wave understandably focused our attention on the health issues, on how to prevent the virus from expanding to an intolerable level. That’s why most countries accepted quarantines, social distancing etc. Although the numbers of infected are much higher in the second wave, the fear of long-term economic consequences is nonetheless growing. And if the vaccines will not prevent the third wave, one can be sure that its focus will be on mental health, on the devastating consequences of the disappearance of what we perceive as normal social life. This is why, even if the vaccines work, mental crises will persist.

The ultimate question we are facing is this: Should we strive for a return to our ‘old’ normality? Or should we accept that the pandemic is one of the signs that we are entering a new ‘post-human’ era (‘post-human’ with regard to our predominant sense of what being human means)? This is clearly not just a choice that concerns our psychic life. It is a choice that is in some sense ‘ontological’, it concerns our entire relation to what we experience as reality.

The conflicts over how best to deal with the pandemic are not conflicts between different medical opinions; they are serious existential ones. Here is how Brenden Dilley, a Texas chat-show host, explained why he is not wearing a mask: “Better to be dead than a dork. Yes, I mean that literally. I’d rather die than look like an idiot right now.” Dilley refuses to wear a mask since, for him, walking around with a mask is incompatible with human dignity at its most basic level.

What is at stake is our basic stance towards human life. Are we – like Dilley – libertarians who reject any encroaching upon our individual freedoms? Are we utilitarians ready to sacrifice thousands of lives for the economic wellbeing of the majority? Are we authoritarians who believe that only a tight state control and regulation can save us? Are we New Age spiritualists who think the epidemic is a warning from nature, a punishment for our exploitation of natural resources? Do we trust that God is just testing us and will ultimately help us to find a way out? Each of these stances relies on a specific vision of what humans are. It concerns the level at which we are, in some sense, all philosophers.

Taking all this into account, Italian philosopher Giorgio Agamben claims that if we accept the measures against the pandemic, we thereby abandon open social space as the core of our being human and turn into isolated survival machines controlled by science and technology, serving the state administration. So even when our house is on fire, we should gather the courage to go on with life as normal and eventually die with dignity. He writes: “Nothing I’m doing makes any sense if the house is on fire. Yet even when the house is on fire it is necessary to continue as before, to do everything with care and precision, perhaps even more so than before – even if no one notices. Perhaps life itself will disappear from the face of the earth, perhaps no memory whatsoever will remain of what has been done, for better or for worse. But you continue as before, it is too late to change, there is no time anymore.

One should note an ambiguity in Agamben’s line of argumentation: is “the house on fire” due to the pandemic, global warming etc? Or is our house on fire because of the way we (over)reacted to the reality of the pandemic? “Today the flame has changed its form and nature, it has become digital, invisible and cold – but precisely for this very reason it is even closer still and surrounds us at every moment.” These lines clearly sound Heideggerian: they locate the basic danger in how the pandemic strengthened the way medical science and digital control regulate our reaction to it.

Why we cannot maintain our old way of life

Does this mean that, if we oppose Agamben, we should resign ourselves to the loss of humanity and forget the social freedoms we were used to? Even if we ignore the fact that these freedoms were actually much more limited than it may appear, the paradox is that only by way of passing through the zero point of this disappearance can we keep the space open for the new freedoms-to-come.

If we stick to our old way of life, we will for sure end in new barbarism. In the US and Europe, the new barbarians are precisely those who violently protest against anti-pandemic measures on behalf of personal freedom and dignity – those like Jared Kushner, Donald Trump’s son-in- law, who, back in April, bragged that Trump was taking the country “back from the doctors” – in short, back from those who only can help us.

Zizek: Covid crisis sparked fear of communism & China’s rise as superpower. But best way to prevent communism is to FOLLOW China

However, one should note that in the very last paragraph of his text, Agamben leaves open the possibility that a new form of post-human spirituality will emerge. “Today humankind is disappearing, like a face drawn in the sand and washed away by the waves. But what is taking its place no longer has a world; it is merely a bare and muted life without history, at the mercy of the computations of power and science. Perhaps, however, it is only by beginning from this wreckage that something else can appear, whether slowly or abruptly – certainly not a god, but not another man either – a new animal perhaps, a soul that lives in some other way…

Agamben alludes here to famous lines from Foucault’s Les mot et les choses when he refers to humankind disappearing like a figure drawn on sand being erased by waves on a shore. We are effectively entering what can be called a post-human era. The pandemic, global warming and the digitalisation of our lives – including direct digital access to our psychic life – corrode the basic coordinates of our being human.

So how can (post-)humanity be reinvented? Here is a hint. In his opposition to wearing protective masks, Giorgio Agamben refers to French philosopher Emmanuel Levinas and his claim that the face “speaks to me and thereby invites me to a relation incommensurate with a power exercised.” The face is the part of another’s body through which the abyss of the Other’s imponderable Otherness transpires.

Agamben’s obvious conclusion is that, by rendering the face invisible, the protective mask renders invisible the invisible abyss itself which is echoed by a human face. Really?

There is a clear Freudian answer to this claim: Freud knew well why, in an analytical session – when it gets serious, i.e. after the so-called preliminary encounters – the patient and the analyst are not confronting each other face to face. The face is at its most basic a lie, the ultimate mask, and the analyst only accedes to the abyss of the Other by NOT seeing its face.

Accepting the challenge of post-humanity is our only hope. Instead of dreaming about a ‘return to (old) normality’ we should engage in a difficult and painful process of constructing a new normality. This construction is not a medical or economic problem, it is a profoundly political one: we are compelled to invent a new form of our entire social life.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3401) US-Kína

Tibor bá’ fordítása online

 

Az US-Kína háború

Forrás: http://bonnerandpartners.com/

 

Ha tetszik, ha nem, a Föld megállíthatatlanul forog a tengelye körül. Aki ma világbajnok, az holnap futottak még lesz. A mai tartalék valuta, holnap kissé vastag vécépapírrá válik. A ma büszkén kukorékoló kakas, holnap ünnepi ebédnek lesz felszolgálva. Így működik a világ.

Lehet, hogy gazdag vagy, esetleg csak szeretnél az lenni és mindent megteszel, hogy azzá válj, de nem árt, ha megnézed, melyik valutában tartod a pénzed.

A kormányok azért vannak, hogy egyesek hatalmon legyenek. A hatalmon lévők fegyverrel, hadsereggel és törvényekkel akadályozzák meg, hogy mások elfoglalhassák a helyeiket. Amikor ez már nem fenntartható, a kormányok csalásra vetemedtek. Megengedték a közönséges állampolgároknak, hogy szavazzanak, de nem választhatnak. Nem az lesz, amit az állampolgárok szeretnének.

Francia Fukuyama hallucinációja szerint vége a történelemnek. Ha ez igaz lenne, akkor a FED-nek nem kellene a dollár miatt aggódnia, de ha választani kellene a történelem és a dollár között, én a történelemre szavaznék. Legvalószínűbb, hogy a dollár le fog bukni a trónjáról. A kérdés, hogyan fog ez történni?

Ez az, amit senki se tud, de egy biztos, kiváltságos helyzetét harc nélkül senki se adja fel. A jelenséget úgy hívják, hogy Thucydides csapdája.

Amikor egy gyorsan fejlődő társadalom veszélyezteti egy uralkodó társadalom kiváltságát, az összeütközés elkerülhetetlen, ami egyetlen dolgot jelent – háborút.

A neves görög történész, Thucydides azonosította ezt a jelenséget, ami Athén és Spárta évtizedeken át tartó háborújának volt az oka. Thucydidesre gyakran hivatkoznak, aki szerint a háborút elkerülhetetlenné tette Athén felemelkedése. Szerinte két tényező játszik szerepet: egy rivális felemelkedése, és a félelem ettől a felemelkedéstől. És akkor mit tapasztalunk ma? Kína felemelkedését, és félelem ettől a felemelkedéstől az amerikai uralkodó osztály részéről. És nem ok nélkül!

A világ tartalék valutájának a kikiáltása egy szélsőséges kiváltság, amit annak idején a volt francia elnök, Charles de Gaulle fogalmazott meg. Ez lehetővé teszi, hogy az amerikaiak bármit megvegyenek a világpiacon anélkül, hogy fizetnének érte. Ugyanis fizetés helyett papír fecniket adnak helyette. Aztán ezen a papír fecniken amerikai kincstárjegyeket, és egyéb dollár denominált értékpapírt vásárolnak. Közgazdasági értelemben ez a rendszer (amit Richard Nixon keltett életre 1971-ben) egy svindli. Nézzük, ez mit eredményez! A kínaiak úgy tesznek, mintha tisztességes vevőik lennének. Az amerikaiak úgy tesznek, mintha tisztességes adósok lennének. És mindenki úgy tesz, mintha egyre gazdagabbak lennének….. mert mindez mögött egy ígéret áll, ami szerint valamikor a (soha meg nem érkező) jövőben ez le lesz rendezve. Valójában senki se akarja, hogy eljöjjön az igazság napja, mert mindenki tudja, hogy sokkal több a tartozás, mint annak a fedezete (amennyi javakat elő lehet állítani).

1971-től napjainkig körülbelül 10 billiárd (10.000.000.000.000) dollárral több áru érkezett Amerikába, mint amennyi árut Amerika adott cserébe. A különbségre, mint tartozásra, fedezetül szolgálnak az USA létező vagyontárgyai, valamint a jövőbéli termelése. De ezen kívül van még 17 billiárd dollár szuverén (állami) tartozás, amire a fedezet szintén jövőbéli termelésből kinyert adó. Ez utóbbi tartozás kiegyenlítésére az amerikai kormánynak költségvetési aktívumot kellene elérni, de helyette állandó hiány jelentkezik.

Ahelyett, hogy szembenéznének a tényekkel, a vezető országok kormányai csak rontanak a helyzeten. Amerika arra ösztönzi állampolgárait, hogy vegyenek minél több Kínában gyártott árut. Kína arra ösztönzi gyárait, hogy gyártsanak minél több árut azoknak, akik valójában nem engedhetnék meg maguknak a vásárlást.

Amerika nem tudja feladni a költekezést. Kína nem tudja abbahagyni a gyártást, ami közben növekszik a gyártás kapacitása és javul a technológiája, ezért aztán egyre versenyképesebb. Ma már nem csak rossz minőségű, de olcsó kacatokat képesek gyártani, de elő tudják állítani a legmodernebb haditechnikát is. Csak idő kérdése, mikor áll elő Amerikában a folyamat megakadályozásának igénye, ami háborút jelent, legalább is a történelem tanítása szerint. Ha pedig háború, akkor a kérdés, hogyan fog lezajlani?

Amerika háromszor költ többet „védelemre”, mint a kínaiak. Az előny tehát a Pentagonnál van. Igen ám, de a perzsák a görögök elleni háborúban rádöbbentek, hogy a nagyobb, és jobban felszerelt hadsereg nem jelent feltétlenül előnyt, mert lomhasághoz, önteltséghez és túlvállaláshoz vezet. Az amerikai hadvezetés a leglanyhább, zombikkal fertőzött bürokrácia a Földön, amely szenved a források elfojtó özönétől. Katonáinak költsége fejenként 1 millió dollár évente. A Pentagon olyan fegyver rendszereket épít, amelyek elavulttá válnak, még a hadrendbeállítás előtt. A Pentagon dédelget egy nagy rakás lobbistát, tanácsadót, kivitelezőt, nyugdíjast, haszonlesőt és szélhámost, és mint minden bürokrácia elsősorban önmagáért van és csak nagyon csekély mértékben érdekli a nemzet biztonsága.

Példának okáért gondoljuk át a 10 repülőgép anyahajót! Ezekkel elképesztő jól lehetett közbeszerzéseket létrehozni, amihez költségek tartoznak. Arra is nagyon jók, hogy demonstrálják Amerika katonai erejét kétoldalú konfliktusok esetén. De ha egy modern, elektronikusan fejlett ellenfélről van szó…. Na, akkor mi történik? Hamarosan meg fogjuk látni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3402) Régi telek/karácsonyok

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Iskolás koromban a tél november második felében kezdődött, amikor leesett vagy 20 centi hó és meg is maradt február végéig. Persze újabb és újabb havazások jöttek. Közben Budapesten a havat összekotorták és az úttest szélén felhalmozták. Az iskolaudvart néhány napig fellocsolták, hogy jó vastag jég legyen rajta, és már lehetett is korcsolyázni tanítás után egészen késő estig. Az utakon nem volt nagy forgalom. Így lehetőségvolt rá, hogy a kisgyerekeket szánkón húzzák, mondjuk a Váci úton.

A Mikulás éjszaka látogatta meg az ablakba kirakott cipőket, amikbe főleg szaloncukrot tett dióval, mogyoróval, na meg virgácsot, ha aktuális volt a figyelmeztetés. Különleges csokoládék nem voltak gyakoriak a csoki mikulás, és csizma figurákon kívül.

Mikulás után már készülődtünk a karácsonyra. Nagy „divatja” volt a betlehemnek. A tíz év körüli gyerekek betlehemet építettek, amihez gazdagon hozzájárult a nyomdaipar. Az iskolához igen közel volt egy ’ÁPISZ” ahol a szokásos papír árú mellett karácsony előtt megjelentek a betlehemi figurák: angyalok, bárányok, három királyok, betlehemi csillag, Mária, József, bölcső a kis Jézussal, stb., ráadásul különböző méretekben. Lehetett válogatni, ki mekkora betlehemet akart építeni. Ha jó sikerült a szülők betették a karácsonyfa alá.

A negyvenes években még szokás volt Pesten is, hogy néhány nappal karácsony előtt, este becsöngettek vadidegen „betlehemesek” és megkérdezték szabad-e betlehemezni. Igenre, bejöttek a lakásba egy nagydoboz betlehemmel, néhány fiú kifordított bundában volt pásztornak álcázva, és előadtak egy rövid színjátékot. Természetesen az előadás után illet nekik adni néhány fillért.

A karácsonyfát termész6etesen nem most találták ki, volt már régebben is, de például fényfüzérek helyett apró gyertyák voltak a fákon, amiket természetesen meggyújtottak. Lakástűz mégse volt, mert az emberek jobban vigyáztak. Az égő gyertyákat nem hagyták magukra. Csillagszóró már akkor is volt. Színes gömbök helyett sztaniol papírba csomagolt diók lógtak a fán.

Az ünnepi vacsora se nagyon változott. A hal és a bejgli pont olyan népszerű volt, mint most. Az ajándékozás nem volt ilyen eszeveszett. Tanulóknak szinte kötelező volt a könyv ajándékozás. Ismerje meg a világot olvasáson keresztül. Az ajándékozás sokszor össze volt köve a szükséglettel. Én gyakran kaptam karácsonyra zoknit, alsó nadrágot. Nevelőanyámat apró konyhai eszközzel leptük meg, például pogácsa szaggatóval. Apám kapott egy új szipkát. Jelentős értéket nem volt divat ajándékozni. Akkoriban a szaloncukor színezett és ízesített fondant volt. Először a zselés szaloncukrot találták ki, majd jött a többi, mindenféle töltelék egyre magasabb áron.

Az én családom nem volt templomba járó, de Szent este a hangulat kedvéért elmentünk egy közeli kápolnába éjféli misére. Ez a Sváb-hegyen volt, és hazafelé baktatni a 20 centis hóba (hegynek fel), valóban adott egy különös hangulatot. Pláne, ha derűs volt az ég és látszottak a csillagok, elsősorban az Orion csillagkép gyönyörű a téli égbolton.

A karácsony akkor is jó alkalom volt a távolabbi rokonok kölcsönös látogatására. Akkoriban Budapest népessége még egy millió körül volt. A rokonság nagy része vidéken élt. A látogatás külön élményszámban ment. Elsősorban azért, mert tél közepe a disznóvágás szezonja, ami a látogató pesti rokonság számára külön élmény, akkor is, ha részt vesz benne, de akkor is, ha csak az „eredményre” érkezik. Én például kocsonyát csak a sashalmi nagyszülőknél ettem. Külön érdekesség, hogy a nem fűtött verandán, a nagy asztalon 10-15 tányér kocsonya várt minket, meg hidegre fagyott sült hurkák tömege.

Érdemes kitérni a hőmérsékletre. Nulla feletti hőmérséklet egyszerűen nem létezett. Volt viszont -20°C alatti. Ilyen volt pl. 1949/50, vagy 1953/54 tele. Nem vészes, csak fel kell rá készülni. Mikor legyen hideg, ha nem télen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Tarhálás

 Tibor bá’ tarhálása online

Az Information Clearing House elnevezésű hírportál egy független intézmény, nap mint nap összegyűjti a független posztokat az egész világból, és a címlistára szétküldi. Természetesen én is megkapom minden nap. A szolgáltatás ingyenes, de elvárnak némi adományozást. Az elmúlt években időnként jelezte az egyszemélyi szerkesztő (Tom Feeley), hogy járuljunk hozzá a fenntartáshoz. Néhány nappal később közölte mennyi jött össze, és minden ment tovább. Az idén megváltozott a helyzet. A posztok másolata közé be van téve egy kiemelt felhívás. Íme:

Note form Tom

Forgive the interruption, but this month Information Clearing House really needs your help. 99.5 percent of our readers don’t give they look the other way. All we ask is that you click this link and provide what ever you can to support our work.

We ask you humbly: please don’t scroll away.

Peace and Joy

Tom Feeley

Ennek így néz ki a fordítása:

Értesítés Tomtól

Elnézést a megszakításért, de most az I.C.H-nak tényleg szüksége van a segítségedre. Az olvasók 99,5 százaléka nem adakozik, másfelé néznek. Csak azt kérjük, hogy klikkelj ide és adj annyit, amennyit tudsz, a munkánk segítésére.

Tisztelettel kérünk, ne lapozz tovább.

Legyen béke és öröm

Tom Feeley

Amikor már a harmadik napja ütköztem össze ezzel a bejegyzéssel, elgondolkoztam rajta. Pandémia, leállás, munkanélküliség, félelem mit hoz a jövő, bizonytalanság. Most a korábbi VIP előfizetőknek csak 20 százaléka újított. Megértem. Ezért úgy határoztam, hogy 2021-re a VIP előfizetés díját nem határozom meg, mindenki annyit adjon, amennyit anyagi helyzete megenged. Ha valaki csak 1000 forintot tud nélkülözni, azt is tudomásul veszem. Rendkívüli időkben segítsünk egymásnak, ahogy tudunk. OTP 11773030-00271383.

U.i.: Ne csak utalj, gondoskodj róla hogy megtudjam az E-mail címed is (új előfizetők!).

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3399) Melegszünk?

Tibor bá” online

 

De mennyire. Az idei év novembere minden idők legmelegebb novembere volt, és legalább egy tized Celsius fokkal. Tekintve, hogy nyakig ülünk a La Nina jelenségben, a rekord igen figyelemreméltó. Felvetődik a gondolat, hogy nem játszik-e szerepet az aeroszolok árnyékoló hatásának a csökkenése az COVID miatt bekövetkező ipari tevékenység visszahúzódása miatt.

Tekintve, hogy 2016 11. és 12. hónapja nem volt rekord, most viszont a melegedés száguld, nagyon valószínű, hogy a 2020 lesz a legmelegebb év. A következő El Nino évet pedig – bármikor következzen is az, alaposan meg fogjuk izzadni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3400) Megnyugtatni az időseket

Tibor bá’ fordítása online

A következő vakcina kihívás: megnyugtatni az idős embereket

Úgy tűnik két koronavírus vakcina hatékony volt idős önkéntesek esetében is a vizsgálatok alatt. „Egyszerűen nem értem, az emberek mitől félnek”. Nyilatkozott egy 95 éves amerikai.

Mr. Bruno, egy II. világháborús veterán jelentkezett a Moderna klinikai vizsgálatánál, mert az unokaöccse jelentkezett. Drukkolt, hogy a vakcinát kapja nem a placebót. Enyhe melléktünetei voltak, de akkor lehetett biztos a dologban, amikor kimutatták nála az antitesteket.

Örült az oltás biztosított szabadságának. Volt egy kis javításra szorulás a lakásában, és így most jöhetett egy szerelő, nem kellett félnie a vírustól.

Mi van a mellékhatásokkal? „Egy szúnyogcsípés kellemetlenebb, mint az oltás. Egyszerűen nem értem, az emberek miért félnek.”

Az igen idős emberek számára a vakcina sikere sarkalatos fontosságú, mert ők a legesélyesebbek a kórházi kezelés szükségességére, és a végleges eltávozásra, és a legkevésbé esélyesek, hogy erős immunitás fejlődjön ki bennük a koronavírussal kapcsolatban.

Van olyan idősek otthona, ahol a bennlakók 40 százaléka meghalt a COVID-19 miatt. Ezért van az, hogy az amerikai CDC javasolta, hogy a Pfizer-BioNTech vakcinákat először a mintegy 3 millió idősek otthonában élőknek adják be.

Azonban a bizottság egyik tagja ez ellen szavazott. Szerinte a vakcina tesztelése nem volt elég alapos, és ha később valami gubanc állna elő, akkor a társadalom elfordulna az oltástól.

Viszont a bizottság többi tagja úgy érvelt, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a vakcina biztonságos és hatékony idősebb emberek esetében is.

Az University of Iowa immunológusa Dr. Stanley Perlman, aki benne van a CDC és FDA adminisztrációban is, így nyilatkozott: „A vakcina olyan jó, amilyen jónak szerettük volna, hogy legyen egészen idős emberek esetében is.”

Volt annak oka, hogy a tudósok úgy vélték a vakcina nem lehet kellően hatásos az időseknél. Amint az emberek idősebbek lesznek az immunrendszerük gyengül, és a vakcinákra is kevésbé érzékenyek.

A Sanofi és GlaxoSmithKline gyógyszergyárak jelezték, hogy a vakcinájuk úgy tűnik idősebbeknél nem működött kellően, mert a dózis kicsinek bizonyult ahhoz, hogy kellő Immunitást váltson ki az időseknél.

A Harvard Medical School geriantrikusa Dr. Sharon Inouye szerint: „Sokaknál az immunválasz néha elégtelen, csökkent, vagy késve reagál.

Pfizer és Moderna nem tett közé statisztikai adatokat vakcinájuk hatékonyságáról 80 év felettiek esetében, de az adatok szerint 65 felettieknél jól szerepelt.

Az University of Utah gerianrikusa Dr.Timothy Farrell szeint, a vakcina hatékonysága az idősek esetében meglepő. Rendkívül fontos az alcsoport eredményeinek az ismerete, vagyis rájönni, hogy van-e jelentős különbség 85 év felett. Már csak azért is, mert 65 és 106 év közötti pácienseinek javasolja az oltás elfogadását.

Jelenleg a COVID-19 egyértelmű veszély. Idősek részére a kockázat sokkal nagyobb, mint az egyén krónikus betegsége. Az idősek nagy része fél a mellékhatásoktól. Ez, ha néhány egyénnél jelentkezik, sokkal kevésbé veszélyes, min a COVID-19, ami ellen a vakcina immunitást vált ki.

Dr. Inouye is arra a következtetése jutott, mind szakmai, mind pedig családi vonalon. 91 éves édesanyja egy idősek otthonának a lakója. Életkora ellenére rendkívül aktív, zongorázik, bridzsel és rendszeresen edzi magát. Ennek ellenére gyógyászati állapota és életkörülményei miatt nagyon, nagyon, nagyon veszélyeztetett. Feltétlenül be kell oltani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3398) Nem Orbán a vírus

Tibor bá’ online

 

Hogy tíz év óta Orbán kilopja a szemünket, az egy dolog, de most már magyar emberek halála van a rovásán.

Szeptember 18-án még azt mondta, hogy „minden döntést a kormánynak kell meghoznia, következésképpen a felelősséget is a kormánynak kell viselnie, leginkább persze nekem. Ezt én vállalom is természetesen, mégiscsak ez a dolgom, mondhatnám, ezért kapom a fizetésemet.”De ezt követve elmulasztotta meghozni a szükséges intézkedéseket. Már Európában sehol se engedték a foci meccsek közönségét szabadon, nálunk még mindig mehetett a tömeg drukkolni, és terjeszteni a vírust. A rég ismert orbáni focimánia mindent felülírt, mert ő ezt így ítéli helyesnek, és ha ez nekünk nem tetszik, akkor 3 hónappal meghosszabbítja, mint a felcsúti kisvasutat. Hiába kérték a szakemberek, hogy szigorítani kell. Orbán nem mozdult mind addig, amíg a számok nem kezdtek emelkedni, de akkor már túl késő volt. Orbáni megoldás – összemosták a tavaszi jó számokat az őszi nagyon rossz számokkal. Eredmény? Eredményeink jó európai átlagok.

Aztán a számok még rosszabbak lettek. Ekkor, Orbán felelős minisztere előállt azzal, hogy mi, emberek nem tartjuk be az előírásokat. A statisztika továbbra se javult. Ekkor Orbán úgy döntött, hogy kibújik a felelősség alól. Íme: „Az ellenzék hiába próbálja támadni a kormányt, ebben az ügyben a kormányt semmilyen felelősség nem terheli. Nekünk egy dolgunk van: legyen elegendő lélegeztető gép, legyen elegendő orvos és ápolónő, legyenek a betegeket befogadni képes kórházak, és minél hamarabb legyen vakcina. Ez a kormány felelőssége, és ennek eleget is teszünk.”

Mindössze két hónapra volt szükség, hogy Orbán büszkén vállalt felelőssége szertefoszoljon. A 7000 fölé ugró elhalálozási számért nem ő a felelős. Hanem ki? Soros? Gyurcsány? A szocik 8 éve?

Ha az ország főgázszerelője százmilliárdokat tesz zsebre, azt ellehet nézni, mert közvetlenül senkinek se fáj. De ha meghal az apám, a nagyanyám, a bátyám, azt aligha. Nem csoda, ha a Fideszre szavazok tábora elkezdett zsugorodni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

Breaking news

New Covid-19 strain found in UK spreads FASTER, is already in nearly 60 local authority areas – health secretary

A rapidly spreading strain of the coronavirus has been identified in England, adding more than 1,000 cases to the UK’s total count, the health secretary said, after confirming London is entering the top tier of Covid-19 measures.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3397) Az ígéret földje

Tibor bá’ fordítása online

 

Tragikus amerikai adatok a COVID-19 pandémiával kapcsolatban

Ez év december 31.-et követően 30 millió amerikainak kell szembenézni kilakoltatással. A lakbért kölcsönből fizetők száma 70 százalékkal nőtt.

Ez év december 26.-át követően 16 millió amerikai számára szűnik meg a munkanélküli segély.

A mai napig 110.000 étterem zárt be állandó jelleggel.

A mai napig 106.000 idősotthon lakó és személyzet halt meg.

A matematikából elbukó diákok száma 600 százalékkal nőtt.

A börtönlakók megbetegedése 400 százalékkal múlja felül a társadalomét.

COVID-19 fertőzéssel, 400 százalékkal nagyobb eséllyel kerülnek kórházba fekete, latin és indián származású betegek, mint fehérek.

Bevásárlás közben a szegények kétszer nagyobb eséllyel kapják el a kórt, mint a gazdagok.

Fekete amerikaiak a fehér amerikaiakhoz képest 37 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg.

Vajon magyar adatokról mikor olvashatunk?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3396) Az emberiség közelgő élettér elvesztése

Tibor bá’ szerkesztett ingyenes VIP fordítása

 

Szerző: Guy R. McPherson nyugalmazott professor, University of Arizona

McPherson összeszedte gondolatait és március óta keresett folyóiratot, amely leközölte volna azt. Ez most végre sikerült, december 9.-én. Pedig semmi olyat nem írt le, amit más már korábban ne jelzett volna. Végeredményben ez nem más, mint a klímakutatók tanulmányainak az összegezése. (a posztot 11.-én McPherson törölte, illetve fizetőssé tette.) Az eredeti posztban vannak hivatkozások, több tucat. Ezeket általában nem fordítom le, mert aki a fordítást olvassa nyilván nem ért angolul, akkor mit ér a hivatkozással? Most azonban menet közben rájöttem, hogy be kellene csatolnom a hivatkozások fordításait is, mert a szöveg annyira hihetetlen, de mire visszamentem hivatkozásokért, a posztot mér nem tudtam kinyitni.

A jelenleg tapasztalt hőmérséklet emelkedés azt jelenti, hogy a Föld klímája 2030-ra hasonlítani fog a Pliocén korszak klímájára. A közép Pliocén több mint 2 C fokkal volt melegebb, mint a mai Föld. Burke és társai által 2018-ben észlelt változási ráta elég gyors ahhoz, hogy a gerincesek és az emlősök ne legyenek képesek lépést tartani vele. A Homo sapiens megjelenése óta mi élünk a legmelegebb Földön, meghaladva az agyon magasztalt 2 C fokot az 1750-es alapérték felett. Nem ismerünk semmit, amivel a Föld átlag hőmérsékletét stabilizálni, pláne csökkenteni lehetne. Az IPCC által előre jelzett jövőbéli klímaváltozás sebessége tízezerszer felülmúlja a gerincesek adaptációs készségét. Ehhez hasonlóan az emlősök se képesek elég gyorsan változni, hogy kikerüljenek a jelenlegi kihalási krízisből.

A besorolás szerint az ember egy gerinces emlős, ami azt jelenti, hogy sorosunk meg fog egyezni a napi 150-200 kihaló fajéval. És az a nap, amikor ez bekövetkezik, egyre közelebb kerül. Burke és társai által közé adott tanulmány a közel jövőben bekövetkező gyors globális felmelegedést jósol, és rámutat, hogy az IPCC nem vesz figyelembe számtalan önerősítő visszacsatolást, és az aeroszol takaró hatást.

A megfigyelt és előrevetített gyors globális átlaghőmérséklet emelkedést a Föld történetében példa nélküli. Más szavakkal a Föld máris egy gyors, visszafordíthatatlan klímaváltozás közepén van, és a globális átlaghőmérséklet emelkedés várhatóan gyorsulni fog a közel jövőben. Az nem kétséges, hogy az emberi állat létét veszélyeztető helyzettel áll szemben. Nem csak arról van szó, hogy az ember a besorolás szerint állat, de életben maradásunk függ más fajoktól. Ahogy ezt Strona és Bradshaw 2018-ban jelezte: „Leegyszerűsítve az együttélés egyszerűen azt jelenti, hogy egy fogyasztó nem maradhat életben fogyasztható források nélkül.” Számtalan bizonyíték van arra, hogy az ember is beletartozik a „Földön minden élet” megfogalmazásban. Az egyetlen kérdés, mikor, nem hogy bekövetkezik-e az élettér elvesztése és a kihalás bekövetkezése.

A gyors, visszafordíthatatlan klímaváltozáson kívül, a Föld a tömeges kihalás útján halad. Ez nem a jövőben fog bekövetkezni, és nem is tegnap előtt kezdődött. Ez legalább tíz évvel ezelőtt kezdődött. Vegyük Ceballos és társai 2017-es tanulmányának „Jelentős” fejezetét. „A fajok kihalásának fókuszba állítása jelzi, hogy a biológiai kihalás jelenlegi kritikus része azon az ismert tévedésen alapszik, ami szerint a Föld életfáját közvetlen veszély nem fenyegeti, mindössze lassan lép be egy nagy fokú biodiverzitási elvesztésbe. Ez a nézet átlép a jelenleg tapasztatható populációvesztésen és kihaláson. 27600 gerinces ezen belül 177 emlős vizsgálatánál kiderült, hogy a gerincesek családjában igen nagy a vesztesség. A biodiverzitás elvesztése ember által okozott. Megállapítható, hogy biodiverzitás és az etológiai rendszer fenntartása alapvető fontosságú az emberi civilizáció számára. Ez a biológiai megsemmisülés aláhúzza mennyire komoly az emberiség számára a jelenleg fennálló, hatodik, tömeges kihalás folyamata.”

Jelenlétünk az állatok birodalmában lehetőséget ad arra, hogy megjósoljuk, hogy az élettér elvesztése fajtánk funkcionális kihalását okozza, csak úgy, mint más állatokét.

Más szerzők állítják, hogy a Homo sapiens a Földön elvesztheti az életterét, ami már megkezdődött. Az ember kihalása valószínűleg akkor indult be, amikor a Föld 2 C fokkal meghaladta az 1750-es értéket, 2020 márciusában.

Annak ellenére, hogy bizonyos modellek az eseményt több évtizeddel a jövőbe teszik, a halálos wet-bulb (100 % relatív légnedvesség melletti) hőmérséklet már előfordul, ami a szervezet leállásához és halálhoz vezet.

Az élettér elvesztésének első bejelentett okát 2008-ban Shakhova és társai jelezték: A sarki óceán alól tapasztalt metán felszabadulás jelzésével. A tanulmány szerint akár 50 Gt metánhidrát nyugohat lent, ami bármely pillanatban felszabadulhat. Egy ilyen hirtelen felszabadulás a globális átlaghőmérséklet olyan emelkedéshez vezet, amihez organizmusok nem képesek alkalmazkodni.

A metán legalább százszor potensebb, mint a széndioxid üvegházhatását illetően, és az 50 Gt akár csak felének a hirtelen felszabadulása Shakhova és társai véleménye szerint az ember életterének az elvesztéséhez vezetne néhány hónap alatt.

Shakhova és társai 2008-ban nem jelezték, hogy a jégmentes Arktiszra szükség lenne egy ilyen mennyiségű metán felszabadításához. A sarki óceán viszonylag alacsony mélysége nem az egyetlen metánforrás. Ezt az aktív üvegházhatású gázt az Arktisz területek permafrosztja is kiengedi magából.

Az ipari tevékenység folyamatosan termeli a széndioxidot, ami jelenleg 415 ppm felett jár, a metán pedig 1500 ppb lett. Ez biztosítja a Föld katasztrófájának beköszöntését viszonylag rövid időn belül. Érdekes módon az emberi életteret nem csak a növekvő ipari tevékenység rombolja, de a csökkenő ipari tevékenység is. Az aeroszol árnyékoló hatását, vagyis a globális tompítást legalább 90 éve jelzik a szakmailag bírált irodalomban. Az ipari tevékenység növeli az üvegházhatású gázok jelenlétét, de ezzel egy időben hűti is a Földet az árnyékoló aeroszolok termelésével. Az atmoszférában jelen lévő aeroszol blokkolja a bejövő napsugarakat, amivel hűti a Földet.  Az ipari tevékenység csupán 20 százalékos csökkenése a feltételezések szerint a globális hőmérsékletet 1 C fokkal emelné néhány héten belül. Az aeroszol árnyékoló hatása bekövetkezhet a SARS-COV-2 miatt előállott ipari tevékenység csökkenése miatt.

Előzetes mérések szerint a COVID-19 pandémia 17 százalékkal csökkentette a napi CO2 kibocsátást. Hogy ez egyenlő-e az ipari tevékenység 17 százalékos csökkenésével, azt nem lehet tudni.

Az ipari civilizáció meghatározó eleme a gabona termelése, tárolása és elosztása. A gabonatermelés jelentős csökkenése egészen biztos a civilizációnk összeomlásához vezet.

A mezőgazdasági területeken a földi giliszta populáció 83,3 százalékkal csökkent más földterületekhez viszonyítva, ami veszélyezteti az ipari civilizációt.

A jégmentes Arktisz (amit helytelenül 2016 + 3 éve tették) az első jel az összeomlásra, aminek negatív hatását a Finn elnök mondta ki 2017-ben: „Ha elveszítjük az Arktisz jegét, elveszítjük a Földet. Ez a valóság.”

A repülők által keltett légörvények fél-állandó atmoszférikus keringést okoznak. Ezek a légörvények erősen befolyásolják az atmoszféra hőelnyelő és kibocsátó képességét. Az is lehetséges, hogy ezek a változások befolyásolják az atmoszféra víztartalmát, ami veszélyeztet minden Földön élő lényt, nem csak az emberi populációt. Ezért a kereskedelmi légi forgalom hozzájárul a Föld összes élőlényének az elvesztéséhez.

Végül: Az óceánok hatalmas mennyiségű széndioxidot és hőt tartalmaznak. Egy El Nino esemény alatt az óceánból felszabadult hő csökkentheti a mezőgazdaság termelőképességét, aminek eredménye az emberi élettér összeomlása, amit gyorsan követ a faj kihalása.

Bármilyen esemény, ami az ipari civilizáció bukását eredményezi, kis idővel előzi meg az ember kihalását két egymástól független okból kifolyólag. Első: az ipari tevékenység csökkenéséből származó aeroszol árnyékolás megszűnése közvetlenül az élettér megszűnéséhez vezet. Második: A világ atomerőműveinek katasztrofális leolvadása, mivel a szükséges felügyelő munkaerő visszavonul vagy eltűnik az ember kihalása miatt. Ez halálos mutációkat okoz a mindenütt jelenlévő ionizáló sugárzás miatt, ami a növények létét fenyegeti.

Akkor most mi van? Annak ellenére, hogy valamennyien tudjuk, hogy meg fogunk halni. A saját halálunk elfogadása néhány hónap vagy év múlva majd mindenki részére igen nehéz. Ehhez hasonlóan, bár tudjuk, hogy az összes faj ki fog pusztulni, az emberi faj néhány éven belül kihalásának elfogadása igen nehéz.

Számtalan mai klímatudós, vezérigazgató, politikus tud hozzájutni az írásaimhoz. Ennek ellenér ezek az egyének nem szívesen osztják meg az információkat. Az ok a szűkszavú tartózkodás. Az információra, amit évek óta terjesztek, kevés reakció érkezik.

Én általában javaslom a teljes élet élését. Javaslom a kiválóság keresését. Javaslom a szeretet keresését, arra a rövid időre, ami még hátra van. Javaslom mind ezeket hangosabban, mint valaha.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3395) Sakk-matt

Tibor bá’ vissza a múltba online – hétvégi kikapcsolódás

A Queen’s Gambit miatt megint divatba jött a sakk, ami bennem régi emlékeket kavar fel. Egy bentlakásos iskolában 7 éves koromban tanította meg velünk a felügyelő tanár a sakkot. Megtanítás után heteken át, mindig velem játszott, mert szerinte én voltam a legértelmesebb. A rá következő nyáron apám kint a Rómain ráuszított egyik „nagy menő” barátjára, aki kegyesen leereszkedett hozzám egy parti erejéig, amiben én győztem. Az általános iskola felső tagozatán volt egy iskola bajnokság, amit simán megnyertem. A középiskola első osztályába jártam, amikor az igazgató meghívott egy nagymestert szimultán meccsre. Voltunk vagy negyvenen. Egyedül nálam adta fel a partit. Ezek után kérdéses, miért fordítottam hátat a sakknak. Megmondom, ivarérés után a nők jobban érdekeltek, mint a sakk. Fordítsunk tehát hátat a sakknak és térjünk át a nőkre!

Szégyen és gyalázat, de egy bizonyos nő nevére nem emlékszem, és akkor se jutna eszembe, ha megfeszítenének. Nincs mit tenni, az egyszerűség kedvéért nevezzük el Zsófinak. Akkor most újra kezdem a sztorit.

Az ismeretlen Zsófival megbeszéltem, hogy az ő javaslatára egy erzsébeti presszóban találkozunk a kora délutáni órákban. Igaz, hogy Erzsébet vagy 40 kilométerre van lakhelyemtől, de akkoriban még 5 forint volt egy liter benzin, és különben se célszerű egy kibontakozás előtt álló kapcsolatot vitával kezdeni.

Tehát hossza keresgélés után még időben, sőt 10 perccel korábban ráakadtam a presszóra és beléptem. A kiválasztott presszó minden volt, csak éppen meghitt nem, mert volt benne vagy 30 asztal és faltól-falig lehetett vagy 20 méter. Kevesen voltak benne, különben se lehetett volna megtölteni egy hétköznap délután, így aztán nem volt nehéz a körülnézés.

Meg is van, egészen biztos az a falnak támaszkodó, arccal a bejáratra néző, ám egy könyvbe mélyen beletemetkező nő lehet a Zsófi, aki különben úgy ült ott, mintha dél óta olvasná az asztalra terített könyvet. Megcéloztam, és határozott lépésekkel közeledtem felé. Amikor már majdnem az asztalához értem egy pillanatra feltekintett a könyvből, és megszólalt: ülj le, majd mintha ott se lennék, olvasott tovább, én meg csak álltam és néztem.

Zsófi elképesztően jó alakú, és kifejezetten szép arcú volt. Tulajdonképpen nem akartam hinni a szemeimnek. Ez a nő egy osztályon felüli bombázó. Na ekkora a B-52-es a fejezet végére ért és becsukta a könyvet, majd megszólalt

  • Könnyen idetaláltál?
  • Igen, elég rég közlekedem Budapesten, és van egy jó térképem.
  • Errefelé nem vagy ismerős?
  • Nemigen, Ifjú koromban néhány hónapig ide jártam dolgozni a Gyapjúfonóba. Akkoriban HÉV-vel jártunk, na meg busszal, amikor késésben voltunk, de az régen volt. – Ezt Zsófi bólogatással hallgatta, majd ő jutott szóhoz.
  • Én gyerekkorom óta itt lakom, szeretek itt lakni, de sokan lenézik ezt a környéket.
  • Én nem, – siettem megnyugtatni – különben is, egy ilyen bitang jó nőért lehazudtam volna a csillagokat is az égről, ha kell.
  • Na, majd elválik – vettette oda Zsófi, és mindjárt előállt az első meglepetéssel.
  • Nem szokásom férfiakat lakásra hívni, de gyere fel hozzám, mert ez itt túl zajos.

Mit mondjak, zajt nem hallottam, legfeljebb a közelgő pincér cipőjének a kopogását, aki ott is hagyott minket, amint Zsófi kifizette fogyasztását. Én ugyan tettem némi erőtlen kísérletet a számla rendezésére, de Zsófi nem engedte. Kifelé menet megkérdezte, hogy kocsival vagyok-e. Igenlő válaszomra az után érdeklődött, melyik az én kocsim, odamentünk, beszálltunk, és vártam az utasítást, amit meg is kaptam és szép csendben elindultunk a jelzett irányba.

Zsófi útközben megemlítette, hogy a férje nincs itthon, akiről különben nem is tudtam, hogy létezik. Csodálkozásomra közölte, hogy férjével a viszonya közömbös vagy ilyesmi. Tulajdonképpen válófélben vannak, de tényleges lépéseket egyikük se tesz az ügy érdekében, vagyis a válás senkinek se fontos.

Közben azon törtem a fejem, hogy mi a fene van, illetve lesz. Jó, nincs otthon a férj, de bármely percben betoppanhat. Könnyű úgy közömbösnek lenni, hogy ketten vannak a lakásban, de mi van, ha engem meglát? Azért ezt a férj dolgot jó lett volna előre tisztázni.

Na, akkor megérkeztünk, bementünk a lakásba, behuppantunk egy-egy fotelba és kezdetét vette az ismerkedés. Zsófi szaporán tette fel a kérdéseket, mi a munkám, mi a hobbim, milyen zenét szeretek? És így tovább. Már épp tiltakozni kezdtem volna, hogy talán én is feltehetek néhány kérdést, Zsófi elkezdett önmagáról nyilatkozni olyan alaposan, hogy kis híján fejvadásznak éreztem magam.

Az önvallomás vége felé a legfontosabb mondanivalója az volt, hogy ő fel akar nézni egy férfire. Mondtam neki, ebben az esetben kell még nőnöm vagy 20 centit, de ezt nem tartotta viccesnek. Hogy érzékeltesse a helyzetet felületesen megemlítette Kocsis Zoltánt, aki már akkor is zongorázott, mint valami kapcsolatfélét. Erre tettem egy erőtlen próbálkozást, hogy gyerekkoromban néhány évig én is tanultam zongorázni, de ezt se díjazta. Szerinte az ő kegyeiért versengő férfinek valamiben kiválónak kell lenni és egyenesen felszólított, hogy nevezzem meg saját kiválóságomat.

Úgy felületesen átsuhant az agyamon, hogy ezért a tortúráért igazán nem volt érdemes kéglire jönni, de aztán bevallottam, hogy kitűnően tudok rántottát gyártani, és a honvédségnél kiváló céllövő voltam, pedig 6 dioptriás a szemüvegem.

Zsófi azonban nem hatódott meg, és nem értette, hogy miért tartom elképzelését viccesnek. Én meg azt nem akartam megérteni miért kell nekem Haydn befejezetlen szimfóniáját befejezni, vagy egyesítenem a kvantummechanikát a relativitással, hogy hozzájussak ahhoz, amihez rajtam kívül pontosan 3 milliárd férfi jutnak hozzá minden zokszó nélkül.

Aztán támadt egy mentő ötletem, középiskolás koromban iskolabajnok voltam sakkból, megkérdeztem, hogy az számításba jöhet-e. Mázlim volt, mert Zsófi röhögés helyett némi csodálattal nézett fel rám. Hál istennek, gondoltam, végre megtörik a jég. Ekkor Zsófi másodpercek alatt előkerített egy sakktáblát és javasolta, hogy játszunk egy partit. Óh, hát örömmel és már magam elé képzeltem izmosan formás combjait, melltartót nem igénylő kebleit, sőt a bábuk felrakosgatása közben már pihés puncija is képezni kezdte egyre dúsabb fantáziámat.

Aztán beindult a játék. Mindjárt a második lépésnél észrevettem, hogy susztermattot akar adni. Nana, kis huncut, ezt meg kitől tanultad. Húsz éve nem ültem sakktábla előtt, de azért gondolkodni nem felejtettem el. Csakhogy mire észrevettem, hogy profival állok szembe, már behozhatatlanul késő volt. A kissé félvállról vett meccset elveszítettem. Mit szépítsem a dolgot, Zsófi engem úgy elvert, mint a szart.

Igaz, a meccs után Zsófi felajánlott egy revansot, de nem fogadtam el. A Marie Sklodowskákkal sosem tudtam mit kezdeni. Különben sakkhoz azóta se nyúltam. Egy ropogós punci elpasszolását nem tudom a játéknak megbocsátani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3394) Vásárlás

Tibor bá’ fordítása online

 

A félelem szülte vásárlás

hirdető szakemberek (a manipuláló csibészek) pontosan tudják, hogy milyen kitűnően működik a félelem szülte vásárlás. Ha az embereket kellő mértékben meg tudod ijeszteni, akkor bármit eladhatsz nekik. A trükk egyszerű: találj ki egy problémát, ami valójában nem is létezik (pl. kerékpározás közben megsérülhet a könyököd, beverheted a fejed). A következő lépés, hogy megtámadod a tömegeket a nem létező probléma megoldásával. — Az emberek két okból kifolyólag vásárolnak.

1) Megszerezzék azt, amire szükségük van.

2) Elkerüljék azt, amitől tartanak. Ez utóbbira épül a félelem szülte vásárlás, aminek három tényezője van:

1) A károkozás felfogása. Vagyis valami kellemetlen vagy káros ránk nézve.

2) A károkozás komolyságának a felfogása. Vagyis valami szokatlanul kellemetlenül érinthet.

3) Lehet-e tenni valamit ellene?

Az ipar kialakítja az első kettőt, majd közlik a vásárlókkal: igen, tehetsz ellene. Vedd meg a mi termékünket. Na, nézzük csak.

Biztonsági termékek: A világ teli van bűnözőkkel, akik arra várnak, hogy meglopjanak, ha kell, az életedre törjenek, de a mi termékeink keresztül húzzák a számításaikat. Mi garantáljuk a biztonságodat. Tudod te azt, hogy Budapesten évente 17 ezer gépkocsit kötnek el. A tiédet mi biztosítja. Gondolkoztál már ezen?

Öregedést gátló termékek: Az öregedés nem kellemes, megakadályozni nem lehet, de késleltetni igen. Olyan időket élünk, ahol a fiatalság tarol. Nem szabad megöregedned. Ebben a törekvésedben sietünk a segítségedre. Olyan technológiát alkalmazunk, amely figyelembe veszi, hogy mit kíván a bőröd.

Antibiotikumok: A baktériumoktól megbetegedhetsz, a mi termékeink megölik a baktériumokat, és ezzel megóvnak téged. Választanod kell, te vagy a mikrobák? Azok a mikrobák, amelyek mindenütt megtalálhatók. Ezért a védekezés széles körű. Antiszeptikus szappan, kispárna, talpbetét, mosogatószer, stb. stb. — És a valóság? Mikrobák valóban mindenütt vannak. Legnagyobb részük ártalmatlan, sőt vannak kifejezetten hasznosak. A károsak ellen fellép az immunrendszerünk.

Csecsemő & gyermek biztonsági termékek: A világ veszélyes. Mi megvédjük a gyermekeidet. A felnőtté válás közben a gyermekek valamivel több apróbb balesetet szenvednek, mint a felnőttek. A korábbi generációknak nem volt semmi problémája a gyerekkori balesetekkel. Most azonban minden lehetséges és lehetetlen esetre van valami „védelem” amelyek beszerzése futótűzként terjed.

Gyógyszeripar: Ha bármi bajod van, a mi pirulánk meggyógyít. — Televíziózás közben vetített hirdetések láttán az embernek olyan érzése támadt, hogy egy gyógyászati csatornára tévedt. Hirdetés-hirdetés hátán kínál minden lehetséges bajra, kellemetlenségre, cseppet, kenőcsöt, pirulát. Sőt, a gyógyszeripar időről-időre kitalál újabb és még újabb „betegséget” pl: „premenstruációs szindróma”. Elképzelheted. A nők pedig beleélik magukat, és megveszik a premenstruációs szindróma ellenszerét.

A wellness ipar: Ha használod a termékünket, elkerülheted a betegséget. — Az ipar sugallata szerint az emberiség normál állapota a betegség, amiből csak a wellness ipar termékei ragadhatnak ki. Járj az edzéseinkre, vagy eltörnek a csontjaid, felszívódnak saját izmaid, vagy megállhat a szíved. Szedd ezeket a vitaminokat, vagy eljön érted a rák hátán lovagoló halál. Köszönet istennek, mi felfedeztük a sztatinokat, amelyek szedése megakadályozza véred magas koleszterin tartalmát, ami – remélem emlékszel rá – lerakódik a koszorú ereidben.

Biztosítások: Előbb vagy utóbb utolér előre nem látható katasztrófa, de mi ott állunk a hátad mögött és átvállaljuk a károkat. A biztosítok kifejezetten a félelemre építenek.  Utazol, repülsz? Mi van, ha baleset ér? Leéghet a házad, elviheti a vihar a tetőt, földcsuszamlás, árvíz, földrengés… Persze, de mekkora a valószínűség, és mennyit kell a biztonságért fizetni?

Persze a biztosítás egy jó ötlet, mert viszonylag elfogadható költség mellett kis eséllyel bekövetkezhető hatalmas vesztességet kerülhetsz el. De a biztosítónak ez üzlet. Mindent el fog követni, hogy káreset bekövetkezésénél, minél kevesebbet keljen fizetnie. Légy résen!

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3393) Barátság

Tibor bá’ fordítása online

 

Hat jelzés arra, hogy felszámolj egy barátságot

Szerző: Jennifer Twardowski (The Huffington Post)

Tapasztalataim szerint a barátság természetes módon megy át különböző fokozatokon. A kezdetben hallatlan közel vagytok egymáshoz, az égvilágon mindent elmondotok egymásnak, aztán évekkel később csak néha-néha jöttök össze egy kis beszélgetésre. A barátság mélységét több tényező is befolyásolhatja. Te megházasodsz, a barátod nem. Neked gyerekeid lesznek, a barátodnak nem. Te törtetsz az előrejutásért, a barátod nyugodtan él. Te családi kirándulásokra jársz, a barátod minden héten kirúg a hámból, és így tovább. Ez zavarólag hathat, viszont ez egy természetes fejlemény, végül is valamennyien „fejlődünk” (változunk) az idő múltával. Ami ma érdekel minket, az mellett holnap közömbösen elmegyünk. Ha viszont ezeket félretesszük, az életben akadnak olyan pillanatok, amikor az a helyes, ha egy barátságnak véget vetünk, de mivel ez egy nehéz döntés, fel lehet sorolni hat olyan „jelzést”, ami indokolt egy barátság felbontására.

  1. A barátod (barátnőd) folyamatosan kritizál: öltözéked, frizurádat, egyéb dolgokat. Ráadásul a hátad mögött is emlegeti ezeket.
  2. Összedolgozás, segítségadás helyett úgy tűnik, hogy verseng veled. Megjegyzéseket tesz, hogy ezt vagy azt jobban oldotta meg. Valamit elér magától, és megjegyzést tesz rá, hogy neked ez nem sikerült. Átveszi a te hobbidat, majd közli, hogy jobban csinálja, mint te.
  3. Elkezd téged felhasználni. Mindig te teszed a szívességet neki, soha se ő neked. Ő tartozik neked pénzzel, és késlekedik a visszaadással. Hozzád jár segítségért, de ha neked van szükséged segítségre, kitér előle.
  4. Kikezd a házastársaddal, partnereddel. Illetve ráhajt a te volt partneredre, de ezt előtte nem beszéli meg veled. Az ilyen húzások egyértelműen árulkodnak arról, milyen mértékben értékeli a barátságotokat.
  5. Elég gyakran kapod rajta, hogy hazudik neked. Néhány apró hazugság egy dolog, de amikor ebből kivétel helyett szabály lesz, az már tűrhetetlen. Az nem nevezhető barátnak, akinek a szavahihetőségében nem lehetsz biztos.
  6. Szükség esetén nem áll melletted. Amikor nehézségeid vannak, segít? Hajlandó együtt érzően meghallgatni téged? Segít céljaid elérésében? Örül-e veled együtt a sikerednek?

Végül pedig kérdezd meg magadtól: Miért vagyunk mi barátok? Mit nyerek én ebből a barátságból? Mit élvezek ebben a barátságban? Ha ezekre a kérdésekre negatív a válasz, és a fenti 6 pont közül néhány bejön, akkor a barátság megszakítása egy logikus lépésnek tűnik.

Aztán pedig, ismered a közmondást, madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. A barátaidból ragyogóan lehet következtetni valójában ki vagy te. Az évek múltával rádöbbenhetünk, hogy néhány aspektusunk már nem képviseli személyes érdekünket. Ennek lehet eredménye az is, hogy egy-egy barát elhagyását saját érdekünk követeli meg, bármennyire is lehet az fájdalmas.

Ne feledkezzetek meg arról, hogy a szerző nő.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3392) Vétó

Tibor bá’ online

 

Orbán újra győzött. Merkel nem fogja számunkra kikaparni a gesztenyét, azt a magyar ellenzéknek kellene, de erre 10 éve képtelen. Nyugaton megy a hatalmas duma a demokráciáról, de a lényeg a profit. Orbán rabszolga szinten tartja a magyar munkavállalókat, és Merkelnek csak ez a fontos. És akkor a jogállamisági vita már el is dőlt, csak megy a parasztvakítás. És ezzel a helyzettel Orbán tökéletesen tisztában van, és olyan művészien játszik vele, mint Yehudi Menuhin a hegedűn.

Igen, a jogállamisági követelmény fennmarad, csak éppen fel van függesztve. Nekem erről az jut eszembe, hogy az osztrák békeszerződéshez hozzá volt tűzve az orosz csapatok Magyarországi kivonulása, csak ideiglenesen itt maradnak. Az ideiglenesség 34 évig maradt fenn (ha jól számolok).

Orbán tehát győzött, tovább kapja az uniós pénzeket, tovább lophatja, tovább nem történik semmi, tovább megy majd a hatalmas nagy duma. És – ez a legnagyobb poén – az ellenzék állíthatja, hogy Orbán mekkorát bukott. LOL. Akkorát bukott, hogy ezer milliárdokat vághat zsebre.

Következmény? Persze, hogy lesz. Majd jól megszórja az embereket pénzzel (lesz miből) és ő lesz a sárkányt (COVID) legyőző Szent György. Naná, hogy újra választják.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3391) COVID-19 gyógyszere

Koronavírus elleni gyógyszerkutatás

Kutatók reménykeltő új COVID-19 elleni gyógymódokat fednek fel

Az eredeti cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

___________________________________________________________________________

The Search for a Coronavirus PillResearchers Explore Promising New Therapies for COVID-19

All eyes are on coronavirus vaccines at the moment. But efforts to find successful treatments against COVID-19 are rapidly moving along as well. Initial laboratory tests have been encouraging.

By Jörg Blech (Der Spiegel)

Virologist Meike Dittmann: “I believe the inhibitor is quite promising in the medium term.”

Effective in 70 percent of cases, in 90 percent, even in 95 percent: The recent triumphant announcements from AstraZeneca, BioNTech and Moderna, rooted in preliminary results from ongoing clinical trials, make it look as though a vaccine against the coronavirus could soon be approved.

But there is another pharmaceutical footrace going on – one which will be just as crucial in the fight against SARS-CoV-2 and other, similar viruses. Largely under the public radar, researchers around the world are searching for a drug therapy to help those who have already contracted the virus. The hope is that patients will be able to take an inhibitor that binds to an important virus enzyme and paralyzes it. That, researchers hope, would then prevent the virus from replicating.

The German virologist Meike Dittmann of the New York University School of Medicine has tested a solution from Pfizer in her laboratory in Manhattan. In a petri dish, it was able to significantly reduce SARS-CoV-2 replication. “I believe the inhibitor is quite promising in the medium term,” Dittmann says.

Other laboratories have also reported encouraging findings. The University of Tübingen is conducting research similar to Dittmann’s, and the German biochemist Christoph Nitsche at Australian National University in Canberra has assembled a team to figure out how to block the important enzyme. The number of experiments with the same focus has exploded around the world.

But what should be the focus of such an agent? SARS-CoV-2 forces its way into host cells and takes control. The cells are reprogrammed and forced to produce viral genetic material and viral proteins – the building blocks of more viruses. A certain enzyme known as a protease, which has the ability to break down proteins, plays a key role here (see graphic).

It is possible to interrupt viral replication at a number of different stages in the process, but many researchers believe that protease present the best target. “It is my favorite target in the life-cycle of the virus,” says Meike Dittmann. “The virus needs the protease immediately after entering the cell, and if the protease is deactivated, the life-cycle is stopped before the virus can even begin to replicate.”

There are other advantages as well. The viral protease is significantly different from proteases found in humans, meaning an inhibitor would likely only bind the correct target. That would make undesirable side effects extremely unlikely. Furthermore, the coronaviruses that have thus far been identified all possess proteases that are more or less identical. That means that an inhibitor developed for SARS-CoV-2 could also be effective against other members of this family of viruses.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3390) Kutyák…

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Öreg kutyák, új kutatások és az öregedés titka

 

A kutyák éppen úgy átmennek életciklusokon, mint az ember, ami minden négylábú baráttal rendelkező számára nyilvánvaló.

Költök, énekesek, írok már mind jelezték a jelenséget, de most a tudósokra került a sor. A kutyák megfigyelésének eredményét esetleg át lehet ültetni az emberekre, és észlelni lehet, hogyan öregszünk.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a kutyák fontos dolgokban hasonlítanak az emberre. Például, hogy viselkednek serdülő és öregkorban. Mi történik a DNS-sel öregedés közben. A tudósok szerint, ez „modell” lehet az emberi öregedésre.

Bécsi kutatók arra figyeltek fel, hogy a kutyák személyisége az idő múlásával változik. Úgy tűnik, hogy a kutyák idővel szelídülnek valahogy úgy, ahogy a legtöbb ember is teszi.  A tanulmány legérdekesebb része, hogy némelyik kutya, csak úgy, mint az ember, koravén.

Különben a Bécsi tanulmányban kizárólag Border collie-k vettek részt, ami kérdésessé teszi, hogy volt közöttük érett egyed, mert ez a fajta kutya állandóan kergetni akar valamit, vagy valakit.

Egy másik dolgozatban arra hívják fel a figyelmet, hogy  a kutya életkorának a kiszámítása az ember életkorához viszonyítva pontatlan. A helyes módszer szerint a kutya tényleges, években megadott életkorának a természetes logaritmusát be kell szorozni 16-al és hozzá kell adni 31-et. Ez nem olyan bonyolult, mint első látásra gondolnák. Például 6-nak az e-alapú logaritmusa 1,8 (többé-kevésbé), amit ha megszorzunk 16-al, akkor 29-et kapunk. Ehhez hozzáadva 31-et, kapunk 60-at. Vagyis a 6 éves kutya 60 éves embernek felel meg. Ehhez persze keresni kell egy logaritmus táblázatot. Na, jó, segítek: https://planetmath.org/tableofnaturallogarithms.

Az utóbbi időben tudósok azt jelentették, hogy  a kamasz kutyák éppen úgy viselkednek, mint az ember kamaszok, például parancsra nem figyelnek, és vonakodva teljesítik. Természetesen nem a te gyerekeidről van szó. 😀

Valójában a kamasz kutyák nem kínozzák az anyjukat, inkább panaszkodnak a gazdinak. Ez azt jelenti, hogy néhány gazdinak dupla csapásban van része, ha véletlenül van egy kamasz fia és egy kamasz kutyája és a koronavírus miatt otthon kell vesztegelniük, amire csak annyit tudok mondani, hogy további kutató munkára lenne szükség. 😀

Talán nem kellene viccelődnöm ezzel a kutatással, ami alapvető dolgokkal foglalkozik és igen fontos felfedezéshez vezethet. Például az e-alapú logaritmussal való életkor kalkuláció, amihez a kutatók úgy jutottak, hogy a DNS egyik megváltoztatásának mintáját keresték. Ezt az eljárást DNS-metilácónak nevezik, ami a gén tartalmat nem érinti, de arra kihat, hogy milyen aktívak legyenek.

A laboratóriumi vizsgálat megmondja milyen idős egy ember a metilációs mintából. Köszönve ennek a kutatásnak, ugyanez elvégezhető kutyáknál is. Az eredmény segíti a kutatókat a kutyák öregedésének a tanulmányozásában, amit át lehet alakítani az emberekre. A kutatásokat nem laborban tartott kutyákon végezték. Az öregedés összevetésével kapcsolatos minden tanulmányt házi Labrador retrievereken végezték a tulajdonos engedélyével, hogy vérmintát vegyenek.

A tudósok nem biztosak abban, hogy az öregedő kutyáknál (és embernél is, valójában minden emlősnél) a fizikai hanyatlás összefüggésben van a korábbi életvitellel, vagy a hanyatlás egy egészen más folyamat. A kutatók azt találták, hogy a metiláció mintája szerint ugyanazok a gének szerepelnek mindkét folyamatban.

Amire valóban kíváncsiak vagyunk, és ki kellene találnunk, hogy a kutya DNA-jában van-e valami, ami megmagyarázná, hogy némelyik kutya miért él olyan hosszú ideig. Ha erre választ kapnánk, az segítene az emberi egészséges öregedés megnyújtásában.

A kutya személyiség változással kapcsolatos tanulmány, ami része volt a Bécsi Egyetemen tartott Okos Kutya Programnak, Border collie-kal foglalkozott. Ezek a kutyák társak voltak, akiket a tulajdonosok kínáltak fel. Az emberről úgy tudjuk, hogy az évek múltával egyre kényelmesebbé, stabilabbá és beleegyezőbbé válik. Természetesen vannak kivételek, talán saját családunkban is, de a statisztika nem lehet tekintettel Bözsi nénire vagy Karcsi bácsira.

Hogy kell tesztelni a kutyád személyiségét? A Border collie-kat különböző feladatoknak vetették alá. Az egyikbe egy idegen bejön a szobába és megsimogatja a kutyát. Egy másikban a tulajdonos a kutyára egy trikót húz fel. A gazdik ötöde bevallja, hogy ezt már korábban megtette, de nem tesztelési szándékkal. Egy megint másik esetben a gazdi kábé egy percig meglóbál egy kolbászt a kutya előtt, aki éppen, hogy nem éri el. Majd egy idő után a kutya megehette a kolbászt.

A kutatok azt találták, hogy a kutyák az évek múltával éppen úgy változnak, mint az emberek. Kevésbé aktívak és kevésbé izgathatóak. De a szerzők egyike Turcsán Borbála a Budapesti Eötvös Loránd Egyetemről észlelte, hogy egyes kutyák nem sokat változnak. „Erősebb karakterű emberek az évek múltával kevésbé változnak”, állítja a hölgy, „és pontosan ugyanezt vettük észre kutyánál is.”

Az öregedés vége természetesen ugyanaz kutyáknál is, mint az embernél, csak a kutyák sokkal hamarabb érnek oda. Ez az, amiért a kutyák jó modellnek számítanak az emberi öregedéshez és elmúláshoz – állítja Dr. Promislow.

Kutyák sokkal gyorsabban öregszenek – jegyzi meg Dr. Karlsson az intézményből. „És ha az öregedést akarod tanulmányozni, ami az embereknek segít az élete folyamán, akkor olyasmivel kell foglalkozni, ami sokkal gyorsabban öregedik, mint mi. Egy embernél 80 évet kell várni, hogy meghaljon.

Ez kedvező a tudománynak, de szomorú a kutya tulajdonosok részére. Kutyák túl gyorsan pusztulnak el a szemünk láttán, ami újra és újra elszomorító. Sohasem kellemes látvány.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3389) Krampusz

Tibor bá’ online

 

Hat éves múltam, amikor apám munkahelyén Mikulás ünnepséget rendeztek. Mi gyerekek egy üzemi ebédlőben ültünk egymás mellett. Egyszer csak bejött a Mikulás, mögötte, lánccal összekötve négy krampusszal, azt sugallva, ha rossz tanulok leszünk, akkor mi is odakerülünk a lánc végére. Négy évvel később az internátusban Mikulás előtti napok estéjén krampuszok rohangáltak a folyóson, jelezve felénk, hogy vannak ám bukott angyalok is, és mi is közéjük kerülhetünk, ha megbukunk, mondjuk matekból. Mindent összevetve a jószívű Mikuláshoz hozzátartoztak a krampuszok is. Akik egész évben „rossz fiú” volt, az csoki mikulás helyett gipszből készült fekete krampuszt kapott, egy virgácsra kötözve. Ja, és a virgács szerepe a haszontalan gyerekek elnáspángolása volt. Hol vagyunk ma már az elnáspángolástól! Talán már azt se tudjuk, hogy az mi.

Vén fejjel ma már nem rakosgatok édességeket gyerekcipőkbe, késő éjszaka, de azért azt észlelem, hogy megváltoztak a szokások. Az én cipőmbe almát, diót raktak. Én már szaloncukrot pakoltam gyerekeim cipőjébe. Ma pedig egyre finomabb csokoládékat „hoz a Mikulás”. De, hová lettek a krampuszok, a „rossz” gyerekek jutalma?

Eltűntek. A világ kényesedik. Egy földhöz vágott macskát (még vannak ilyen megátalkodott öregemberek), a híradóban kitakarnak és előtte figyelmeztetnek, hogy a következő képék egyeseket érzékenyen érinthetnek. Hogy a fenében képzelem én, hogy egy gyereket szabad krampusszal ijesztgetni. És micsoda dolog virgácsot tenni a cipő mellé, emlékeztetni a gyereket a testi fenyítésre? A kereskedelem természetesen alkalmazkodik, nincs krampusz, nincs virgács. Nem rendelnek, tehát a gyárak nem gyártanak. Ugyanis nincs rossz gyerek, nincs rossz tanuló, mert a tudás nem követelmény, elég, ha a gyerek tudja nyomkodni a gombokat és applikál. Hogy mindez hova vezet, azt csak a krampuszok, Mikulások főnöke tudja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3388) Hétvégi lazítás – Second hand

Tibor bá’ vissza a múltba online – ausztrál emlékek

 

Járom a várost, kedvenc városomat. Szóval járok-kelek Budapesten, és nézem ezt meg azt. Határozottan angolosodunk. Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy szomorkodjam.

Valamikor gyerekkoromban elsősorban a germanizmusoktól féltették nyelvünket azok, akiknek ez szívügyük volt, magyartanárok, zsurnaliszták. Manapság senkinek sem az. Újabban nincs is szívügy!

Napjainkban nem számít már a német, talán egy kicsit ciki is, amiről minden bizonnyal Herr Ulbricht elég sokat tehet. Újabban az angol mánia hódít. Még az is angol szavakkal vagdalózik, aki a személyes névmásokat sem tudja tisztességesen.

Van, aki nem vagdalózik angol szavakkal, csak angol szlogeneket ültet át magyarra, hadd forgolódjon Arany János a sírjában. Az Aranypók például évek óta azt állítja, hogy „ügyel a részletekre”. Amikor először olvastam, azt hittem, részletvásárlás esetén nem engedik, hogy hátralékba kerüljek. Én kis naiv! Le kellett volna fordítanom angolra, és akkor mindjárt értelmessé válik mondanivalójuk, „We take care of the details.”

S bár a Hertz-féle szalámiban sokkal sűrűbb a só. (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)

Én mégis visszafordítom részedre, óh nyájas olvasó.

Az Aranypók valóban azt állítja, hogy „az apróságokra is figyel”. Nem akarom én őket kipécézni. Különben is, az vesse az első követ… Meg aztán, van ennél jóval bántóbb is. Azt mondja egy maszek cégtábla:

SECOND – HAND SHOP

Vagyis használt cikkeket árusító üzlet. Majdnem olyan, mint az

ANTIQUITAS

Csak itt nem giccset, hanem hacukát árulnak. Igazából nem haragszom ám rájuk. Inkább mosolygok rajta. Lám, büszke gőggel még a nyomorban is lehet sznoboskodni, ha a használt rongyra azt mondjuk, second-hand.

A second különben azt jelenti, „második”. A magyar is meg tudja fogni ezt a fogalmat, „másodkézből”, tehát használt. Szép ez a „másodkézből”, csak most éppen nincs divatban. Nem így a second-hand. Ez egyre népszerűbb lesz. Ráadásul nekem még egy sztorim is van róla.

* * *

Ausztrál seggünkön még rajta volt a tojáshéj, amikor Orsós Miki barátomra rámosolygott a szerencse. Valaki azt mondta neki, ha estig tud szerezni egy szmokingot (és nem nagyon lötyög rajta), akkor 4 óra alatt kereshet 5 fontot, plusz borravaló. Egész vagyon!

Miki persze estig szerzett egy szmokingot, és így egy Double Bay-i rongyrázós partin találta magát, precízebben ötödmagát, pincéri státuszban. Egyetlen dolga az volt, hogy tálcán koktélokat hordjon körbe, és kínálja a vendégeket. De hát filmekből ezt biztos ismeritek.

Amikor a vendégek lepucolták a tálcát, akkor a tálalóban a pincéreknek újra fel kellett tölteni azt.

Az est fénypontja, amikor a távozó vendégek előtt a pincérek sorfalat állnak, borravaló reményében. A legcsóróbb vendégek még adnak is, szeretnék, ha legalább a pincérek elhinnék, hogy menők (erre vonatkozó irodalom: Zilahy Lajos: A lélek kialszik )

Na, de ez még odébb volt. Egyelőre Miki hordta a koktélokat körbe-körbe, illetve koktélokban úszó kandírozott cseresznyeszemeket. Egyszer csak szóltak a tálalóban, baj van. Fogyófélben a cherry. Micsoda leégés, hogy lehet kivinni koktélt cherry nélkül?

Nem éppen szép, pláne nem higiénikus, de csak egy megoldás látszott. Az üres poharakban hagyott cseresznyeszemeket újra fel kell használni. Különben is, az alkohol dezinficiál.

Kezdtek tehát a cseresznyeszemek ide-oda mászkálni a tálaló és a nagyterem között. Be a koktéllal, ki az üres pohár fenekén, ha csak a vendég meg nem ette.

A házigazda nem csak tudott a dologról, de egyenesen ő adta az utasítást erre az előkelő házakban meglehetősen szokatlan megoldásra.

Már közel járt az éjfél, amikor Miki tálcájáról épp a házigazda emelt le egy poharat, és közben csendben megkérdezte tőle

– Is the cherry second-hand?

– Seconnnnd? – húzta el gúnyosan a szót Miki. – At least fifth.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3387) Az emberiség….

Tibor bá’ fordítása online

 

Az emberiség öngyilkos háborút visel a természettel

ENSZ főtitkár, Antonio Guterres figyelmeztetett: Földünk belebetegedett abba az öngyilkos háborúba, amit az emberiség folytat. De, a Természet mindig visszavág mérgesen és elképesztő erővel.

A főtitkár a klímaváltozással kapcsolatos megoldást az ENSZ asztalára akarja tenni. Lényegében jövő évben el akarja érni, hogy összefogjanak a káros anyag kibocsátásának nullára csökkentése érdekében.

A nulla kibocsátás azt jeleni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását a lehető legnagyobb mértékben visszavágják, és ami megmarad, azt kivonják az atmoszférából. Számszerűen 2030-ra a 2010-es kibocsátás értékét 45 százalékkal visszavágni, 2050-re pedig 100 százalékkal.

Guterres szerint, mi a teendő?

  • Megadóztatni a szenet.
  • Fosszilis üzemanyag szubvenció megszüntetése.
  • Jövedelem helyett szén adóztatása.
  • Azok megsegítése, akik a klímaváltozás közvetlen hatásait már eleve elszenvedik.

Apokaliptikus tüzek és áradások

Mr. Guterres elmondta a BBC-nek, a tudományos eredmények egyértelműek, ha a Világ nem csökkenti a fosszilis üzemanyagok égetését évente 6 százalékkal 2030-ig, a helyzet sokkal rosszabb lesz. Radikális lépések nélkül katasztrofális 3-5 fokos emelkedést érhetünk el ebben az évszázadban. Ennek előszele máris érezhető.

Az új norma apokaliptikus tűvészek, áradások, ciklonok és hurrikánok.

A biodiverzitás összeomlóban van. Sivatagok terjednek, az óceánok műanyag alatt fuldokolnak. Melegedés okozta oxigénhiánytól a halak fuldokolnak.

Az igazság órája

Mr. Guterres állítja, hogy a Föld nemzeteinek fel kell vállalni a káros anyagok kibocsátásának csökkentését az Egyesült Királyságban és Olaszországban megtartandó nemzetközi klíma konferencián, ami a jövő évben lesz.

A klíma krízissel kapcsolatos teendők promotálása mellett, kéri az országokat, hogy lépjenek fel a kihalások ellen, ami rombolja a biodiverzitást.

A főtitkár értékeli, hogy Az Európai Unió, az USA, Kína, Japán, Dél – Korea, és több mint 110 ország felvállalták, hogy szén semlegesek, hogy a fejlett technológiák segíteni fognak a cél elérésében.

„Biztonságosabb, fenntarthatóbb és méltányos utat kell választanunk”, jutott az ENSZ főtitkár a logikus következtetésre. „Ezen kívül a Föld elleni háborút be kell fejeznünk, egy állandó tűzszünetnek itt az ideje, és ki kell békülnünk a természettel.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3386) Bibliai méretű…

Tibor bá’ online

 

Az Egyesült Nemzetek Élelmiszer ügynöksége attól tart, hogy a COVID-19 járvány közepette, 2021-ben a Világra bibliai méretű éhínség vár

Forrás: Associated Press – Edith M. Lederer

Az ENSZ Élelmiszer ügynökség feje, David Beasley állítja, hogy az ügynökség Nobel Békedíja ráirányította a figyelmet az ügynökségre, ami most felhívja a világ vezetőinek a figyelmét arra, hogy a jövő év rosszabb lesz a jelenlegi évnél, és több milliárd dollár ráfordítása nélkül 2021-ben bibliai méretű éhínség vár a Világra.

A tarhálási részletekből az derül ki, hogy nem élelmiszerből lesz kevés, hanem pénzből. Kb. 130 millió embert kell etetni és ehhez rengeteg pénz kell, amit nagyon nehéz összeszedni. Összességében 15 milliárd dollárra lenne szükség. És az adakozásra szoruló országok?  Jemen, Dél Szudán, Északkelet Nigéria, Burkina Faso Afganisztán,  Kamerun, Közép Afrikai Köztársaság, Kongó, Etiópia, Haiti, Libanon, Mali, Mozambik, Niger, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Szíria, Venezuela, Zimbabwe.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3385) Ezt kapd ki!

Az eredeti cikk fordítását a VIP előfizetőknek E-mailban elküldöm

Globális szakértő gárda 10 súlyos hibát talált a leggyakoribb COVID tesztnél, ezért követelik a teszt azonnali bevonását.

___________________________________________________________________________

A global team of experts has found 10 FATAL FLAWS in the main test for Covid and is demanding it’s urgently axed. As they should

 

By Peter Andrews, Irish science journalist and writer based in London. He has a background in the life sciences, and graduated from the University of Glasgow with a degree in genetics.

A peer review of the paper on which most Covid testing is based has comprehensively debunked the science behind it, finding major flaws. They conclude it’s utterly unsuitable as a means for diagnosis – and the fall-out is immense.Last week, I reported on a landmark ruling from Portugal, where a court had ruled against a governmental health authority that had illegally confined four people to a hotel this summer. They had done so because one of the people had tested positive for Covid in a polymerase chain reaction (PCR) test – but the court had found the test fundamentally flawed and basically inadmissible.

Now the PCR testing supremacy under which we all now live has received another crushing blow. A peer review from a group of 22 international experts has found 10 “major flaws” in the main protocol for such tests. The report systematically dismantles the original study, called the Corman-Drosten paper, which described a protocol for applying the PCR technique to detecting Covid.

The Corman-Drosten paper was published on January, 23, 2020, just a day after being submitted, which would make any peer review process that took place possibly the shortest in history. What is important about it is that the protocol it describes is used in around 70 percent of Covid kits worldwide. It’s cheap, fast – and absolutely useless.

The 10 deadly sins

Among the fatal flaws that totally invalidate the PCR testing protocol are that the test:

  • is non-specific, due to erroneous primer design
  • is enormously variable
  • cannot discriminate between the whole virus and viral fragments
  • has no positive or negative controls
  • has no standard operating procedure
  • does not seem to have been properly peer reviewed

Oh dear. One wonders whether anything at all was correct in the paper. But wait – it gets worse. As has been noted previously, no threshold for positivity was ever identified. This is why labs have been running 40 cycles, almost guaranteeing a large number of false positives – up to 97 percent, according to some studies.

The cherry on top, though, is that among the authors of the original paper themselves, at least four have severe conflicts of interest. Two of them are members of the editorial board of Eurosurveillance, the sinisterly named journal that published the paper. And at least three of them are on the payroll of the first companies to perform PCR testing!

Heroes we deserve

The 22 members of the consortium that has challenged this shoddy science deserve huge credit. The scientists, from Europe, the USA, and Japan, comprise senior molecular geneticists, biochemists, immunologists, and microbiologists, with many decades of experience between them.

They have issued a demand to Eurosurveillance to retract the Corman-Drosten paper, writing: “Considering the scientific and methodological blemishes presented here, we are confident that the editorial board of Eurosurveillance has no other choice but to retract the publication.’’ Talk about putting the pressure on.

It is difficult to overstate the implications of this revelation. Every single thing about the Covid orthodoxy relies on ‘case numbers’, which are largely the results of the now widespread PCR tests. If their results are essentially meaningless, then everything we are being told – and ordered to do by increasingly dictatorial governments – is likely to be incorrect. For instance, one of the authors of the review is Dr Mike Yeadon, who asserts that, in the UK, there is no ‘second wave’ and that the pandemic has been over since June. Having seen the PCR tests so unambiguously debunked, it is hard to see any evidence to the contrary.

The house of cards collapses

Why was this paper rushed to publication in January, despite clearly not meeting proper standards? Why did none of the checks and balances that are meant to prevent bad science dictating public policy kick into action? And why did it take so long for anyone in the scientific community to challenge its faulty methodology? These questions lead to dark ruminations, which I will save for another day.

Even more pressing is the question of what is going to be done about this now. The people responsible for writing and publishing the paper have to be held accountable. But also, all PCR testing based on the Corman-Drosten protocol should be stopped with immediate effect. All those who are so-called current ‘Covid cases’, diagnosed based on that protocol, should be told they no longer have to isolate. All present and previous Covid deaths, cases, and ‘infection rates’ should be subject to a massive retroactive inquiry. And lockdowns, shutdowns, and other restrictions should be urgently reviewed and relaxed.

Because this latest blow to PCR testing raises the probability that we are not enduring a killer virus pandemic, but a false positive pseudo-epidemic. And one on which we are destroying our economies, wrecking people’s livelihoods and causing more deaths than Covid-19 will ever claim.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3384) Mit tudunk ma?

Tibor bá’ online

Vagyis, a Világban 70 vakcina fejlesztés folyik, amelyek közül még egyet se hagytak jóvá. A III. (klinikai) vizsgálatban 13 van, a II. fázisban 17, és az I. fázisban pedig 40.

Mára megállapításra került, hogy COVID-19 pandémiában szenvedők leginkább fertőznek a tünetek megjelenése előtt két nappal (!!!), és öt nappal utána. Ennek a jelentőségére nem kell, hogy felhívjam a figyelmet. Egy tünetmentes barát, vagy rokon se jelent életbiztosítást. Erre különösen karácsonykor érdemes emlékezni. Az új tények ismeretében a hatóságoknak meg kell fontolni a karanténba vonulás időtartamát is.

Figyelmeztettek, hogy a koronavírus idővel vakcina rezisztenssé tud válni. Ezért a kutatók felhívják a figyelmet az éberség fontosságára.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy egy korai mutáció (614G) a járvány leállítását nehezebbé teszi. Korábban a kutatók nem tartották valószínűnek, hogy a koronavírus mutáció útján fertőzöttebbé válhat. Azonban az új kutatási eredmények hatására megváltoztatták a véleményüket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3383) Izraeli….

Tibor bá’ online

 

Izraeli diplomácia

Izrael állam, megalakulása óta folytat egy nagyon hatásos “diplomáciát”, aki útjában áll, vagy céljainak nem felel meg, azt egyszerűen likvidálja. Íme (a palesztin arabokkal való háborúskodás áldozatai természetesen mellőzve vannak):

September 11, 1962 Munich  West Germany Heinz Krug német rakétatudós
February 23, 1965 Montevideo  Uruguay Herberts Cukurs repülési szakember
October 16, 1972 Rome  Italy Abdel Wael Zwaiter
December 8, 1972 Paris  France Mahmoud Hamshari
January 24, 1973 Nicosia  Cyprus Hussein Al Bashir
April 6, 1973 Paris  France Basil Al-Kubaissi
April 11, 1973 Athens  Greece Zaiad Muchasi
June 28, 1973 Paris  France Mohammad Boudia
March 27, 1978 East Berlin  East Germany Wadie Haddad
June 13, 1980 Paris  France Yehia El-Mashad egyiptomi atomtudós, egyetemi tanár
September 1981 São Paulo  Brazil José Alberto Albano do Amarante A brazil atomprogram szakembere
August 21, 1983 Athens  Greece Mamoun Meraish
June 9, 1986 Khalid Nazzal .
October 21, 1986 Munther Abu Ghazaleh
April 16, 1988 Tunis  Tunisia Abu Jihad
July 14, 1989 Alexandria  Egypt Said S. Bedair egyiptomi tudós, mikróhullámú szakértő
March 20, 1990 Brussels  Belgium Gerald Bull kanadai mérnök Szaddam Husszein szolgálatában
June 8, 1992 Paris  France Atef Bseiso
October 26, 1995 Sliema  Malta Fathi Shaqaqi
September 27, 2004 Damascus  Syria
August 1, 2008 Tartus  Syria Muhammad Suleiman katonai szakértő.
January 12, 2010 Tehran  Iran Masoud Alimohammadi
July 23, 2011 Tehran  Iran Darioush Rezaeinejad iráni mérnök
November 12, 2011 Tehran  Iran General Hassan Tehrani Moghaddam iráni rakéta szakértő
January 11, 2012 Tehran  Iran Mostafa Ahmadi-Roshan iráni atomtudós
February 12, 2013 Damascus  Syria Hassan Shateri
July 5, 2014 Damascus  Syria Mwafaq Badiyeh
April 21, 2018 Kuala Lumpur  Malaysia Fadi al-Batsh

A legutolsó sikeres gyilkosságok:

Kaszem Szulejmáni az iráni forradalmi gárda vezetője 2020. január 2.

Mohsen Fakhrizadeh iráni atomtudós 2020. november 27.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3382) Antarktisz

Tibor bá’ fordítása online

 

Mit rejt az Antarktisz jégmezői alatt húzódó tó

Az orosz tudósok beszámoltak az Antarktisz jege alatt húzódó, Vosztok-tóban található, teljesen ismeretlen baktériumról. A felfedezett mikroorganizmus választ adhat arra a kérdésre, hogy milyen életformát találhatunk a bolygóközi űrben. A kutatók szerint a w12310 névre keresztelt baktérium teljesen ismeretlen volt a kutatók előtt. Később kiderítették, hogy genetikailag a baktérium mindössze 86 százalékban azonos az összes ismert organizmussal. A Lentaru szerint ez tökéletesen elégséges annak a ténynek a megállapításához, hogy a mikroorganizmus teljesen egyedülálló.

A szokatlan baktérium felfedezési helye az Antarktisz gleccserei alatt elhelyezkedő legnagyobb tó. A tó feletti jég vastagsága 4000 méter, és a becslések szerint 20.000 éves. Az orosz űrkutató állomásról elnevezett Vosztok-tó 15.000 éven át maradt elszigetelve a Föld többi részétől, állítják a tudósok. A tó vizének hőmérséklete a felszín közelében mindössze 2-3 fokkal van fagyáspont alatt. Vagyis nagy valószínűséggel a tó fenekén geotermikus forrás lehet, ami melegíti a tavat és kellemes életkörülményeket biztosít mikroorganizmusok részére. A környezet, amiben a w12310 baktérium fennmarad hasonló lehet ahhoz, ami a Jupiter bolygó holdjainak (Ganümédesz, Kallisztó, Európé) jégóceánjai alatt, valamint a Mars bolygó pólusainál található. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy az Antarktisz prehisztorikus jege alatt található mikroorganizmusok tanulmányozása megoldhatja a talányt, hogy milyen életformákkal találkozhatnak az űrben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3381) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba online – ausztrál emlékek

 

Ham Sandwich

Pista bácsi nem volt több 35 évesnél, és így a mai fogalmak szerint aligha érdemelte ki a bácsi megszólítást. Bácsiságát, azt hiszem, két dolognak köszönhette. Egyfelől, vagy tíz-tizenkét évvel volt idősebb nálunk, amit mi huszonévesként igen soknak tartottunk, másfelől pedig vidéki volt, és ez még Melbourne-ben is érezni lehetett rajta. Mindent összevetve Pista bácsi az a fajta rátarti magyar volt, aki húsz év után pontosan annyit fog tudni angolul, mint húsz nap után tudott, vagyis semmit.

Pista bácsi bejárt abba a fitzroy-i magyar milk barba, ahol egy időben én is mindennapos vendég voltam. Ízes magyarsággal beszélt, de hát az ott nemigen érdekelt senkit. Valami gumigyárban dolgozott igen kemény körülmények között, amit az irgalmatlan meleg és a penetráns vegyi szag tett majdnem elviselhetetlenné. Ilyen kemény körülmények esetében a munkaadó nem kényes a nyelvtudásra, ilyen állást a Pista bácsik is kapnak.

Pista bácsi egyébként békés természetű ember volt, csendes, sokat tűrő. Panasz a száját sosem hagyta el. Csendesen éldegélt, számunkra megfejthetetlen volt, miért itt és minek.

Egyik este a társaságnak nem volt nagy kedve a dumához, inkább csak üldögéltünk, így Pista bácsi is szóhoz jutott.

– A franc, csak tudnám, miért kell nekem mindig fasírtot ennem? – Nocsak, még sincs minden rendben, kaptuk fel a fejünket.

– Miért kellene neked mindig fasírtot enned? – tettem fel a kérdést, és fürkészni kezdtem Pista bácsi’ arcát.

Hadd szúrjam közbe, hogy déltájban a gyárak, irodák, intézmények mind-mind leállnak lunch time címen, amely ebédidőt jelent, úgy megközelítőleg.

Na, most belém lehet kötni, miért megközelítőleg! Hát, azért, mert az időpont, az időtartam és a cél a lunch time és ebédidő között azonos, de a bonyolítás merőben más.

A lunch time-ot illik betartani másodperc pontossággal, ami azt jelenti, hogy mindenki űzi magát, rohan, alig rágja a falatot.

Idehaza az ebédidőre jó tíz-tizenöt perccel korábban kezdenek „felkészülni”, egymásnak átkurjongatni, „Jössz enni, Marika?” Rendszerint húsz perccel tovább tart, mint kellene, és akkor is hoz magával mindenki egy kis süteménymaradékot, amelyet az íróasztalnál fogyaszt el. Egy órával később jön a kislány, akitől meg lehet rendelni a másnapi „ala kártot”, és nagyokat lehet vitázni a kollégákkal, ki mit rendeljen, illetve a jelen éppen nem levők helyett mit rendeljenek stb. Ezen okokból kifolyólag az én agyamban a „lunch time” és az „ebédidő” nem is egy emeleten van, bár tudom, hogy az egyik a másiknak pontos fordítása.

Hát, akkor most vissza Ausztráliába. Szóval, az emberek egy részének a felesége még reggel csomagol lunch-ot, mert így olcsóbb. A magányosok és pénzesebbek (ezek nem mi voltunk) beszerzik maguknak a helyszínen.

A helyszín az rendszerint egy bódé az utcán, ahonnan lunch time alatt ezrével szórják ki az előre gyártott szendvicseket.

A szendvicsek pedig a 12×12 centis „kockakenyér” két hajszálvékony szeletéből állnak, vékonyan megvajazva, és közé téve akármi.

Az akármi lehet: szardínia, sonka, csirkehús, sajt, tojás, sült marha, főtt rák meg a fene tudja, még mi. Viszont bőségesen van bele téve fejes saláta levele, amitől az egész olyan mutatósan vastaggá válik.

Ezzel a dolog még nincs kész. Ugyanis a 12×12 centis, négyzet alakú, dupla kenyérszeletet a benne lapuló töltettel együtt mindkét átló irányában át is vágják. Így kapunk 4 darab aprócska, egyenlő szárú derékszögű háromszöget, amelyeknek átfogója 12 cm, befogói hossza pedig egyenként 8,5 cm. De guszti vagy! Hamm, bekaplak, egy falat!

Még annyit kell tudni a szendvicsekről, hogy „jobb helyeken” mindezt fehér és barna kenyérből is elkövetik.

Ezekben a bódékban lehet még kapni pie-okat is (kiejtése: páj), amelyek linzertésztába bújtatott édes és sós töltetek, és hamburgert, amelyet Pista bácsi a történetem elején „fasírtnak” titulált. Nagyon helyesen.

A hamburger adjusztálása merőben más. Nem nagyon kellene firkálnom róla, elvégre néhány éve a budapesti főutakat is ellepték a hamburgeristák. Enyhén fonnyadt zsemle behasítva, becsapva közé egy alig átsült, erősen hagymás, darált marhahúsból préselt, vékony szelet, jól szemen spriccelve valami büdös szósszal, és kész. Szerencsétlen Pista bácsi ezt ette hónapok óta.

Na, most folytassuk ott, ahol abbahagytam a Pista bácsival elkezdett beszélgetést.

– Hát, öcsém, azért eszem mindig csak fasírtot, mert nem tudom, hogyan kérjek mást. – Megint csak összenéztünk.

– Miért, Pista bácsi, mit kérsz?

– Hát, azt mondom, hogy „hamburger plíz”, aztán kapom a fasírtot.

– És mit szeretnél enni legközelebb?

– Mondjuk sonkás szendvicset, azokkal a szép piros szeletekkel.

– Figyelj, Pista bácsi! Legközelebb mondd azt, hogy „hem szendvics plíz”, na, mondd utánam! Hem szendvics, hem szendvics.

– Hát „hem szendvics plíz”.

– Nagyon jó, Pista bácsi, nagyon jó.

Másnap este vártuk Pista bácsit, hogy megtudjuk, sikerült-e neki betörni a hem szendvicset fogyasztók táborába. Helyette Zsíros Karcsi jött, már az ajtóban fuldoklott a röhögéstől.

Kiderült, hogy délben Zsíros Karcsi 2 méterrel állt Pista bácsi háta mögött, és mindent tisztán látott és hallott. Ezek szerint, amikor Pista bácsira került a sor, büszkén köpte ki a szavakat, „hem szendvics plíz”. Igen ám, de az árus tudni akarta, hogy fehér vagy barna kenyérből kéri-e, tehát visszakérdezett.

– How do you want it, with white bread or brown bread? – Ebből Pista bácsi egy kukkot sem értett, így hát megismételte a betanult szöveget.

– Hem szendvics plíz.

– All right – fakadt ki az árus –, de hogy kéred, barna kenyérrel vagy fehér kenyérrel?

Pista bácsi, nem értve a kérdést, nem tehetett mást, újra megismételte:

– Hem szendvics plíz.

Erre már az árusnak kezdett elfogyni a türelme, főleg, mert Pista bácsi mögött egyre gyűlt a kielégítetlen vevők sora.

– All right, you fucking idiot, how do you want it? White bread or brown bread?

Pista bácsi először kétségbeesetten körülnézett, majd lemondóan nyögte ki a már sokszor bevált szavakat.

– Hamburger plíz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3380) Sorsunk

Tibor bá’ online

 

Már nagyon régen nem volt politikai poszt, de most nem vagyok képes kihagyni az alkalmat, mert mérföldkőnek nevezhetőek a napi események.

Orbán Viktor belemondta a szemünkbe, hogy Brüsszelben az a nézet, hogy ahova nem engednek be migránsokat, az nem jogállam. Ezt pedig ő, mint Magyarország miniszterelnöke nem engedheti meg a magyar emberek rovására. Nem tudom ezt hányan veszik be az országban, de én már szinte komikusnak találom. Na jó, de mi következik ebből?

Mi nem engedünk be migránsokat (aminek különben én is híva vagyok), tehát nem vagyunk jogállam, és ezért (parasztosan fogalmazva) nem kapunk több pénz, az orbáni magyarázat szerint. Szerencsére, vagy sokak szerencsétlenségére, Orbán megvétózhatja a pénzosztást, és ezzel jól keresztbe tesz 25 tagállamnak, viszont nem lehet tőle megtagadni a pénzt jogállami alapon.

Úgy sejtem, Orbán a pénzről már rég lemondana, csak ne derüljön ki ország-világ előtt, hogy Magyarország már réges régen nem jogállam. Tehát köti az ebet a karóhoz, amiben egyenlőre Lengyelország partner. Akinek ez nem világos, annak megjegyzem. Orbán, Merkelnek azt mondta, hogy amit kér tőle az egyenlő az öngyilkossággal. Különben jó helyen mondta, mert Merkel eddig mindent elnézett neki azért, mert a német vállalatok állítják elő a magyar GDP 52 százalékát, és a hasznot természetesen ki is viszik innen. Magyarul német gyarmat vagyunk, államilag garantált jogfosztott rabszolgák felajánlásával.

A lényeg mégis az, hogy Orbán a büdös életben nem fogja visszavonni a vétóját. Egyszerűen nem vonhatja vissza, mert ha visszavonja és kiderül, hogy nagy rakás brüsszeli pénz Mészárosék zsebébe vándorolt, akkor be lehet őket perelni, na nem itthon, és vissza lehet követelni az ellopott pénzt.

Marad Brüsszel. Illetve maradna, de néhány tagállamnak teli van a hócipője Orbánnal. Vagyis, ha Merkel bármit kitalálna, meg fogják vétózni. Megy egymás felé a két kecske a keskeny pallón, és egyik se akar utat adni a másiknak.

Nem fognak beleesni a patakba, mert annyira azért nem hülyék. Arra vagyok kíváncsi, mikor döbbennek rá, hogy Orbánnak nincs többé helye az Unióban. És ha már jósolok hozzá teszem, Lengyelország az utolsó percben vissza fog lépni. Hogy velünk mi lesz, azt csak a magyarok istene tudja. Majd fizetitek a 30 évre felvett hitel törlesztéseit. Azért, abból is van némi haszon, ha az ember 87 éves. Gürizzen az, aki megússza a COVID-19 fertőzést, és Orbánt kétharmaddal harmadszor is beszavazza a hatalomba.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3379) Statisztika

Tibor bá’ online

 

A házi közvélemény kutatásban megkérdeztük, hogy hogyan válaszolsz a kérdésre: beoltatod-e magad vagy sem? A kérésre 150 olvasó válaszolt. Ezek 23 százaléka volt IGEN, majd duplája, 42 % NEM és 35 % még nem döntött. Valószínűek tartom, hogy ezek is egy-harmad, két-harmad arányban fognak dönteni. Ez különben jobb az országos átlagnál, mert ott az igenek aránya csak 17 %. Némileg tehát érvényesül az értelmes emberek fóruma, mer 23 % mégiscsak több mint 17.

Így vagy úgy, ha durván akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám sorainkban kétszer több az értelmetlen, mint az értelmes ember. De nem erről van szó. A rengeteg összeesküvési elmélet hirdetés megtette a magét. De mért nem gondolkodtok el logikusan? Az összes vakcina III. vizsgálatánál 20-40 ezer embert oltanak be. Egyetlen egy se halt bele. Akkor mitől féltek? Mellékhatástól? A COVID-19-nek van mellékhatása, sőt bele is lehet halni. Ha választani kell én inkább a vakcina még nem jelentkezett mellékhatását választom a COVID-19 helyett.

Nézzük a esztelen propagandát. L.S. barátunk legutolsó hozzászólását itt leközlöm. Olvassátok el, és szavazzatok. A jövőben ilyen vaskos marhaságot átengedjek-e vagy sem?

___________________________________________________________________________

A VAKCINÁK PERE

Pennsylvánia, 2O18.január 11.

Egy előtervezett tömeggyilkosság a napirenden

  1. Stanley Plotkin, esküdtszéki eljárásának hivatalos jegyzőkönyve

Cleanthis Grivas

http://www.grivas.info/emvolia/361-kl-grivas-i-diki-ton-emvolion-pensylvania-11-01-2018

“Az következő fasizmust már nem fasizmusnak fogják nevezni.

“Totalitárius terápiás államnak” fogják nevezni.

És annak jelképe nem lesz a horogkereszt vagy a sarló-kalapács.

Egy mérgekkel ellátott fecskendő lesz, amely áthatol egy ártatlan újszülött

gyermek testén és erőszakkal vezeti be a betegség bomló univerzumába.

Sajnos: “A történelem rossz tanár: először rója a  büntetést, majd késöbbre

hagyja, hogy a tanuló megtudja, midezt miért.” (Arthur Koestler)

Κλεάνθης Γρίβας ( Cleanthis Grivas )

TARTALOM

  1. A NÁZIZMUS UTJÁN: 1933-tól 2018-ig
  2. KÉT KÜLŐNLEGES FÖHŐS: STANLEY PLOTKIN & PAUL OFFIT
  3. A BŰNÖZÉS MOTIVÁLÁSA: MINDIG A NYERESÉG
  4. A FÉLELMETES ELLENFÉL: AZ ÜGYVÉD AARON SIRI
  5. DR. DR. STANLEY PLOTKIN ESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁSÁNAK HIVATALOS JEGYZŐKÖNYVE
  6. (Óriási) érdekellentétek

A tudosok “lelkiismeret” megszerzésének az ipara

  1. Az úgynevezett “tudományos” kutatás abszolút megbízhatatlansága.
  2. Vakcinák: A nácizmus által kijelölt úton.

Kísérletek bebörtönzött anyák babáival, árvákkal, a társadalom peremére szorult emberekkel,

szellemi fogyatékossággal élő személyekkel, stb.

Kommentár: Az oltások és a nácizmus “etikájának” újjáélesztése

  1. Hepatitis B vakcinák

Kommentár: Az oltások “ártatlanok, amíg bűnösségüket  be nem bizonyítják …”.

  1. DTap / TDaP oltások és autizmus

Kommentár: Mr. Hyde eltávolította Jekyll doktort.

  1. HPV vakcina (Gardasil)

A nagy trükk az adatok megváltoztatása

Megjegyzés: A biztonsági teszt eredményeinek a módosítsa.

  1. Pertussis és hepatitis B oltások.

Kettős kritérium az oltásbiztonsági tesztekben

A vakcina mellékhatásainak figyelése 2-5 napig tartott!!

  1. A pertussis vakcina hatékonysága

Az immunitás valószínűleg 5 évig tart. (!)

A vakcina hatékonysága 2 év után csökken. (!)

A beoltott emberek továbbítják a betegséget. (!)

Kommentár: Naiv az aki a naiv kijelentést teszi, miszerint “az oltás védi az oltott embereket és a közösséget”.

  1. A túlaktív immun: a nagy gyilkos

A vakcinák célja az immunrendszer aktiválása.

Kommentár: Az immunrendszer túlstimulációjának kiváltása azonban az autizmus egyik fő oka.

  1. Az események jelentési rendszerének (VAERS) adatai “A legtöbb mellékhatás valószínűleg a VAERS rendszerhez kapcsolódik” … de “ez helyes”, és hogy “a VAERS rendszerben a vakcina mellékhatásainak csupán 1% -át képviselik” (!!!)

Kommentár: A “tudományos” logika trükkjei

  1. A kivételek megszüntetése vallási okokból

“A bibliai szövegeket az oltások feltalálása előtt írták.” [!]

Kommentár: De a szülők a gyermekek oltásának megtagadásáról szóló döntéseik a jelenlegi tapasztalataikon alapulnak, nem pedig a “bibliai szövegeken” vagy az orvosi kezeléseken.

Bibliográfia: az irás végén

http://www.grivas.info/emvolia/361-kl-grivas-i-diki-ton-emvolion-pensylvania-11-01-2018

A teljes jegyzőkönyv:
https://www.docdroid.net/8zJh4QQ/1-11-18-matheson-plotkin.pdf

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3378) Dollár…

Tibor bá’ fordítása online

 

Dollár lemaradt az Euróval szemben a nemzetközi elszámolásban

A nemzetközi elszámolást végző Swift rendszerből származnak az adatok

2020 októberében a globális fizetéseknél leginkább az eurót alkalmazták.

A Swift (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunications = Társaság az egész Földre érvényes financiális telekommunikációra) több mint 11 ezer financiális intézménnyel áll kapcsolatban 200 országban. Az ő kimutatásuk szerint a részesedés így alakult:

€ = 37,82%

$ = 37,64%

Ł, jen, CAD = 12,25% (angol font, japán jen, kanadai dollár)

Juan = 1,66% (kínai juan)

Az Euró éppen hogy lehagyta a dollárt, de lehagyta. Ez a „lehagyás” a jövőben valószínűleg fokozódni fog. Érdekesség, hogy a rubelről nincs egy árva szó se.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3377) AstraZeneca

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Az AstraZeneca által gyártott koronavírus vakcina előállítása könnyű és olcsó, ezen kívül úgy tűnik hatékony

Ezt kapjuk mi is

Az első kiértékelések szerint a gyártók rátaláltak egy kiszerelő üzemre.

Szerzők: Rebecca Robbins and Benjamin Mueller

Az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem tegnapelőtt (november 23.) bejelentették, hogy az olcsó és könnyen előállítható koronavírus vakcinájuk hatékonynak bizonyul, követve a vezető vakcina gyártók reménykeltő eredményeik bejelentését.

Az első kiértékelések szerint a klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a vakcina hatékonysága 62 illetve 90 százalékos, attól függően, hogy alkalmazták azt. Ez azt jelenti, hogy a vakcina jelentős muníciónak számít a pandémia ellen, ami a mai napig 1,3 millió ember életét vette el 2020 januárja óta.

AstraZeneca állítja, hogy még ebben az évben elkezdi a vakcina leszállítását, és képesek lesznek 3 milliárd dózis előállítására a jövő évben. Mivel egy embernek két dózist kell kapni, ez azt jelenti, hogy a Földön minden ötödik embert be tudják ezzel a mennyiséggel oltani.

Más vakcina gyártóktól eltérően az AstraZeneca hatalmas mennyiséget fog tudni gyorsan legyártani, amit könnyen lehet hosszabb időre tárolni és a költség nem fogja meghaladni a néhány dollárt.

Pfizer és Moderna vizsgálati eredményei 95 százalékos hatékonyságot mutatnak, de ezeket a vakcinákat -80°C hőmérsékleten kell tartani, ami a tárolást, szállítást és szétosztást igen megnehezíti. Ezen kívül az AstraZeneca 3-4 dolláros dózisai csak tört része annak, amibe a többi gyártó termékei kerülni fognak.

Az AstraZeneca változó hatékonyságának oka az oltás beadásának módja. A 90 százalékos hatékonyságot akkor érték el, amikor az első oltás fél dózis volt, a második oltás pedig egy teljes dózis. A hatékonyság csökkent, amikor mind az első oltásnál, mind egy hónappal később a második oltásnál teljes dózist alkalmaztak.

A klinikai vizsgálatot Nagy Britanniában és Brazíliában végezték. A vizsgálat alatt nem tapasztaltak hátrányos mellékhatást. A vizsgálatot ideiglenesen leállították, amikor Angliában az egyik önkéntesnél neurológiai panaszokat tapasztaltak.

A gyártók a klinikai vizsgálat eredményeit benyújtják Nagy Britanniában, Az Európai Unióban és Brazíliában az engedélyező hatóságoknak, hogy beindíthassanak egy vészhelyzeti jóváhagyást.

Míg a Pfizer és Moderna mRNS technológiát alkalmaz, az AstraZeneca vakcina ettől eltérő. Csimpánz adenovirus legyengített változatát használják, amivel koronavírus géneket juttatnak az emberi sejtekbe. Ez beindítja az immunrendszert, hogy a tényleges koronavírusokkal felvegye a harcot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3376) Öregedés gátlás

Tibor bá’ fordítása online

 

Forrás: RT

A tudósok felfedeztek egy fontos sejtfehérjét, ami az öregedésért felelős. Ez lehetőséget biztosíthat az öregedés lelassítására vagy akár megállítására. Úgy gondolják, hogy a szénanhidráz nevű fehérje felismerése az első lépés egy olyan gyógyszer előállítására, amely lelassítja az idegdegenerálódást, mint például az Alzheimer vagy Parkinson betegséget.

A Nottinghami Egyetem tudósai nagyobb mennyiségű fehérje részecskéket találtak öreg egerek agyában és izmaiban, a fiatal egerekhez képest. Viszont az agyi degenerációban szenvedő fiatal egereknél is ez volt a helyzet. Ez arra mutathat, hogy az energiát gerjesztő fehérje a sejtek mitokondriumában szerepet vállal az öregedésben.  Erről itt van szó.  

Annak meghatározására, hogy a fehérje káros lenne-e, nem pedig a test védekezése lenne az öregedési degenerációval szemben, a kutatók kipróbálták egyetlen milliméter hosszú bélférgen. A bélféreg szénhidráttal való etetése megrövidítette az életét. Ezek szerint a tudósok  rátalálhatnak egy, az Alzheimer kort leküzdő gyógyszerre. Lisa Chakrabarti az Egyetem állatorvosi fakultásának vezető kutatója szerint: „Ami valóban izgalmas fejlemény, hogy képesek voltunk meghatározni ennek a fehérjének a sejten belüli szerepét az öregedésben.” – „Sikerrel kecsegtető kezdet a mitokondriumban lévő azon fehérje elismerése, amely a test öregedését lelassítja, miközben egyéb, nem kívánt mellékhatásokat sakkban tartja.” – „Jelentős lehetőséget biztosít mind a degeneráló betegségek gyógyítása, mind pedig a test öregedésének csökkentésére.”

Három év kutatási munka eredményeit az Ageing tudományos folyóiratban jelentek meg.

Jelenleg a kutatók megpróbálnak olyan inhibitorokat találni, amelyek segítségével sikeresen lehetne csökkenteni a szénhidrázok jelenlétét, és akkor boldogan élhetnék 200 évig. 😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3375) Tramp…

Tibor bá’ fordítása online

 

Trumpnak két hónapja van, hogy megtámadja Iránt, és ez nem elképzelhetetlen

Szerző: Tom Fowdy, angol politikai elemző.

Miközben a Trump adminisztráció alkonyában van, a Fehér Háznak több befejezetlen témája van, elsősorban Iránnal kapcsolatban. Kérdés Trump mennyire hajlandó elmenni, hogy lehetetlené tegye Biden részére az, de eszkalációt.

Miután Szaud Arábia és Izrael két éven át folytatott követelésére „maximális nyomást” gyakoroltak Iránra, amivel a Trump adminisztráció a rezsimet kívánta gyengíteni és erőszakkal meg kívánta gátolni regionális ambícióit. Azonban Joe Biden januári elnöké válása miatt Washingtonban és Tel Aviv-ban egyre nő az aggodalom, hogy a Trump adminisztráció kedvező eredményeit visszacsinálják.

Kevés idő maradt, de az esély egy utolsó USA-Irán konfrontációra nem lehetetlen. A nukleáris energia ügynökség (IAEA) jelezte, hogy Teherán dúsított urániuma  tizenkétszer több mint, amit a szerződés megengedett. Irán folyamatosan túllépte azt, amire kötelezte magát, de tagadja, hogy nukleáris fegyverek gyártásába kezdett volna. Azonban Trumpék a Fehér házban nem „párbeszédre” törekszenek. Valójában nem érdekli őket a „normalizáció” Iránnal, aminek fenntartása az Obama adminisztrációval „iszonyatos nagy hiba” volt. Ebből következik, hogy a hátralévő két hónap alatt várható, hogy a Fehér ház mindent meg fog tenni az „új státusz quo” fenntartására, még akkor is, ha az valami fajta büntetést jelent, amit Trump a múltban örömmel csinált.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3374) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba – ausztrál emlékek

Chevrolet

 

A sors úgy hozta, hogy Miki barátom Sydney-ben, én Melbourne-ben telepedtem le, de azért egymást szemmel tartottuk. Három hónap után már mindkettőnknek volt autója. Nekem egy 3 éves Morris Minor, amelyet 700 fontért vettem, természetesen részletre . Miki viszont egy 1932-es Chevrolet-t vett 18 fontért, amelyet kápé fizetett (nagy kunszt).

1957-ben egy 1932-es évjáratú kocsi még nem volt veterán, egyszerűen csak lefutott roncs. Igaz viszont, hogy „üzemképes” állapotban volt. Az is igaz, hogy ez nem számított különösebb eredménynek, mert 1932-ben még annyi anyagot raktak egy benzinmotorba, és olyan alacsony a fordulatszáma, hogy ezek a kocsik még ma is „üzemképesek”, csak éppen nem tartozik hozzájuk már sem alváz, sem karosszéria. Azok már rég lerohadtak a motor környékéről.

Na szóval, Miki első gépkocsija működött, és ez volt a fontos. A tömegközlekedés nemcsak igen drága volt, de nem is lehetett rá mindig számítani: Miki a kocsiját nagyon előkelően csak Chevnek (ejtsd: sev) becézte, pontosan úgy, ahogy a papa pénzét költő selyem ifjak a Detroitból importált, méregdrága, vadiúj gépóriásokat. Annyi volt a különbség, hogy Miki nem pörgette a slusszkulcsot a mutatóujján a társaságtól való búcsúzása közben, ugyanis slusszkulcs helyett két drótot kellet összekötni a műszerfal alatt.

A kocsinak voltak még más apró hiányosságai is, de hát 18 fontért (amely egy heti fizetése volt) mi a fenét akarhat az ember. Így például a padlózata meglehetősen hiányos volt. Nem csak a kárpit kopott fel róla, de már a deszkázat is át-átlyukadt (abban az időben nem lemezből készült a padló), és bizony a kocsi alatt lapuló macskaköveket is látni lehetett. Na persze volt ennek előnye is, mert menet közben a kiürült sörösüvegeket (akkor még nem volt dobozos sör) nem kellett nagy ívben kidobni a kocsiból, amit ugye a rendőr akár több száz yardról is láthatott, le lehetett engedni őket a padlón tátongó lyukakon keresztül. Szép csendben, sutyiban. Igaz, Miki ezt sosem engedte meg az utasainak, de ez nem jelentett semmit.

Az viszont kifejezetten bosszantó volt, hogy bal kanyar esetén a jobb ajtó kinyílt. Ennek egyszerű oka volt. Kanyarban az ajtó és az ajtókeret közti hézag (normális körülmények között 4-5 mm) sokszorosára, mondjuk két centire nőtt. Miki eredeti foglalkozása különben autószerelő, így rácsavarozott a karosszériára egy hatalmas WC-riglit, amelynek tollát mintegy három centire lehetett kitolni. Ez aztán megfogta az ajtót.

Ne is mondjam, a gépkocsi birtokában Miki ázsiója megnőtt a sydney-i társadalmi életben. A kocsit a gazdag ausztrálok nagyon jópofának tartották. Különben is mindenki tudta, hogy csóró magyar, most jött. Lesz neki még több pénze is (nem lett). A lényeg azonban mégis az volt, hogy hajnalban, egy-egy parti után volt mivel hazamenni a húsz-harminc kilométerre lévő albérleti szobába.

Mikinek volt egy gyerekkori osztálytársa, aki még a ’40-es években ment ki, akarom mondani, vitték ki a szülei. Ez a fiú ott járt középiskolába és egyetemre is. Ez az a két hely, ahol az életre szóló barátságok kötődnek, és az utóbbi a kulcsa az uralkodó rétegbe való bekerülésnek. Gyuri már bekerült, és mint ilyen, Mikit meghívatta egy rohadt előkelő partira. Biztosan azt mondta, „srácok, hozok szombaton egy igazi freedom fightert”.

Miki ment, és végig jó pofáskodta az estét, mindenki dűlt a röhögéstől. Neki minden angol mondatról egy magyar vicc jutott az eszébe. Ezt csak le kellett fordítani, és az ausztrálok rettenetesen eredetinek találták (mi nem, még ma is azokat a vicceket hallom tőle, ki tudja hány ezredszer).

Jött az est fénypontja, a búcsú és a hazamenés. Ez azért fénypont, mert itt dől el, ki kit visz haza, stb. Kipárosítás után egyetlen facér lány maradt (persze az isten háta mögött lakott) és két fiú, egyik a Miki. Na, ki vigye haza a csajt? Folyt a vita a két fiú között. Végül úgy döntöttek, megkérdik magát a lányt, mivel vigyék haza, egy VW-vel vagy egy Chevvel. Így előkelően: „ví-dabljú” vagy „sev”.

Na persze, a csajok Ausztráliában sem különbek, és már akkor sem voltak, így csak természetes, hogy a lány a Chevet választotta, és már előre lázban égett, mit fognak szólni a szomszéd ablakból leselkedő lányok, ha meglátják, hogy éjfél környékén egy hófehér Chevből száll ki.

A fiúk persze tudták, és az ablakhoz sorakozva nézték a hatást. Miki és a lány kimentek a kapun, és kezdtek végigmenni a járda szélén sorakozó gépkocsik mellett. Ötödik vagy hatodik helyen állt Miki kocsija. Olyan volt, mint egy ott felejtett emlékmű, robosztus és a rossz világítás mellett is láthatóan kopott. Mellette a csaj földig érő nagy estélyiben és tűsarkú cipőben. Megálltak. Az ablakban mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Megindult a beszélgetés.

– Ez mi?

– Ez egy Chev.

– Ez egy Chev?

– Ez az.

– Hol kell beszállni?

– Hol akarsz ülni? Elöl vagy hátul?

– Ahol lehet.

– Ülj mellém.

– Inkább hátra ülnék.

– Oda nem lehet.

– Mért nem?

– Lehet, de nem tűsarkú cipőben.

– Mér’, mi baj van a cipőmmel?

– Most még semmi, csak lesz, ha odaülsz.

– Hát ezt nem értem.

– Nézd, hátul nincs padló.

– Hogyhogy nincs padló?

– Úgy, hogy nincs padló.

– Hát mi van?

– Lyuk.

Dermedt csend, a lány nyilván arra gondolt, hogy ez egy rohadt nagy leégés, vissza kellene menni, de az még nagyobb leégés. Tehát egy hirtelen mozdulattal úgy döntött, beül előre, és nyúlt a kilincs után, beleakaszkodott, de az nem engedett. Tehát rángatni kezdte.

– Mit csinálsz?

– Ki akarom nyitni az ajtót

– Várj, előbb elhúzom a riglit

– Minek itt ez a rigli?

– Menetközben ez tartja csukva az ajtót.

– Mért, különben kinyílik?

– Ki.

– Azt ígérted, Chevvel viszel haza.

– Ez egy Chev.

– Lehet, de húszéves.

– Nem húsz, huszonöt.

– Ezt nem mondtad.

– Nem kérdezted, hány éves.

Ekkorra az ablakokban már olyan hangosan röhögtek, hogy nem lehetett nem meghallani. A lány menekülni akart a jelenet elől.

– Nem érdekes, csak indulj már el.

– Azt csinálom.

– Akkor mért nem indul?

– Nem találom a drótot, sötét van.

– Milyen drótot? Ez nem kulccsal működik?

– Ez nem. Ez dróttal.

– Ilyet még nem is hallottam.

– Én sem, én találtam ki.

– Na, indulj már!

– Nem akar, azt hiszem, meg kell kurblizni.

– Hát akkor kurblizd meg.

Szóval a kurblira sem indult be. Először lejöttek a fiúk és tolták. Oltári nagy heccnek számított. Végül kihívták az autóklubot, akik a tagjaik részére ingyenes “kis hiba elhárítást” szolgáltattak. Mikinek volt annyi esze, és a vételt követő napon belépett a klubba.

Igen ám, de azon a héten akkor már harmadszor hívta ki a klubot, és ott már kezdték unni a dolgot, finom célzásokat tettek.

A végső eredmény a következő lett: a lány többet nem állt vele szóba, az autóklub nem állt vele szóba, Gyuri barátja nem állt vele szóba, és ugye a saját kocsijával sem tudott szót érteni.

Miki barátom tehát gondolt egyet. A kocsiról levette a rendszámtáblát és „ott felejtette” valahol. Hazament és megfogadta, az életben többé nem vesz Chevrolet-t. Be is tartotta. Manapság japán kocsikkal jár.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3373) Hétvégi lazítás

Tibor bá’ vissza a múltba – ausztrál emlékek

 

Ismerkedés az angol nyelvvel

Emigrációs céllal Ausztráliát kifejezetten azért választottam, mert angol az anyanyelv. Hát akkor nézzük, hogy állunk ezzel?

Hallani olyat, hogy angolul nem lehet káromkodni. Minden nyelven lehet káromkodni, így angolul is, de igazán jóízűt csak magyarul. Ezzel szemben az angol káromkodás kimondottan vérszegény.

Tulajdonképpen szigorúan véve ez sem igaz, inkább vérdúsnak nevezhető, mert legősibb, mondhatnám, szinte hagyományokkal rendelkező káromkodás a bloody, amely szó szerint véve azt jelenti, hogy „véres”.

Képzeljétek el, amint két cigány lány veszekszik a Rákóczi téren, és az egyik mondja a másiknak: „a véres anyádat”, mire az válaszol, „a te véres anyádat”. Ugye a harmadik cigány erre röhögő görcsöt kap.

Természetesen a bloody szó hallatán egy angolnak nem jut eszébe a vér. Ha eszébe jutna, akkor nem nevezték volna el a paradicsom-ivóléből és vodkából összekotyvasztott koktélt Bloody Marynek. Lefordítva a „véres Mária” nem kifejezetten gusztust keltő.

Így aztán a bloodyt az Országh-féle angol szótár „szarházinak” fordítja. Ha nekem kellett lefordítani (és erre az elmúlt 50 év alatt bőven volt alkalom), én „kibaszottnak” ültettem át anyanyelvünkre. Hatásában azt hiszem, az én fordításom közelebb áll a valósághoz.

Hallottam én már ezt a szót eleget, és használtam is módjával, amikor egy szép napon, egy teológushallgató ismerősöm meghívott egy partira. A megtiszteltetés, mint később kiderült, nem személyemnek szólt, az ateista kommunista rémuralomról szerettek volna kapni némi első kézből származó információt.

Mondjuk, ez nem is nagyon érdekes, de az igen, hogy megfontolt angol mondataimat bőségesen fűszereztem a bloody jelzővel, amire az oroszokkal kapcsolatos emlékeim inspiráltak.

Az ötödik vagy hatodik bloody után Ron szólt, hogy ne használjam.

„Miért?”, vágtam vissza, „már te is mondtad ma este”. Ezek után szépen elmagyarázták, hogy a bloodyt sokféleképpen lehet használni, és a használat módjától függ, káromkodásnak számít-e, vagy sem. Puff neki! Itt ismerd ki magad, öregem.

Hetekkel később az ausztrál történeteimnek egyik főhőse, saját húgom bonyolódott egy „véres” kalandba. Történt pedig, hogy az egyik glenroyi hentes kirakatában véres hurkát látott. Elfelejtvén, hogy nem a Lehel téren jár, ahol a magyaros íz szavatolt, beugrott venni magának egy fél kilót. És most jön egy kis magyarázat.

Angolul minden, ami hosszúkás, és bélbe van töltve az kolbász, vagyis sausage. Egyetlen kivételt képez az, ami a nagyon szellemes black pudding, vagyis fekete puding névre hallgat. Húgom azonban ezt nem tudta. Mit tesz ilyenkor az ember? Hát természetesen fordít egyet (erre ne vetemedjetek!). Mi tehát a véres hurka, mi lenne más, mint „bloody sausage”. „I want a pound of bloody sausage.” Ami húgom szerint azt jelentette volna, „Kérek egy fél kiló véres hurkát.”

Igen ám, de a hentesnek, aki különben hallotta anyanyelvének szörnyű megtiprását, a kolbász szó előtti jelzőről nem ugrott be a „vér”. Ezért a hentes magyarra fordítva, a következőket hallotta:

„Ebből a szar kolbászból adj egy fél kilót”. Ne is mondjam, a húgomat a hentesbárddal kergette ki az üzletéből.

* * *

Menjünk egy lépéssel tovább. Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne tudja indulatait kifejezni egy-egy szaftos káromkodással? Nemigen!

Egyszer a meggyilkolt Kennedy elnök, akit szónoki intellektusáért az amerikaiak mind a mai napig pont úgy tisztelnek, mint az angolok Churchillt, egy televíziós beszédében azt mondta, hogy őt még az apja tanította arra, minden iparmágnás egy S. O. B.

Az iparmágnások fel voltak háborodva, a nép ujjongott, a sajtó hetekig nem tudott napirendre térni felette, és lám, 50 évvel később még én is emlékszem rá. Nagy dolog volt, kérem, az a maga nemében. Hogy egy elnök ilyen trágárságot mondjon!

De mi a fene ez az S. O. B.? El sem merem árulni, mert olyan siralmas. Ezek az angol anyanyelvűek tényleg vérszegények. Nem elég, hogy trágárságaik kifejezetten szubminimálisak, de ráadásul még azokat sem merik kimondani, csak a kezdőbetűit.

Az S. O. B. azt jelenti, son of a bitch. Országh László erre is azt mondja, „szarházi”, amivel kábé egyetértek. Szó szerint azt jelenti, „szuka fia”.

* * *

A legmesszebbre a Vietnámban játszódó amerikai filmek mennek el. Ezekben percenként tizenötször mondják, hogy fuck. Semmi cifrázás, semmi variáció, csak fuck, amely szigorúan véve a coitálás vulgáris angol formája, de persze főleg indulatszóként használják. Már akik használják, mondom, a Vietnámban harcoló, elkeseredett, nyomortanyákból verbuvált katonák. Nekik szabad.

Mindenki más legfeljebb azt mondja, F. O. Elárulom, ez a fuck off rövidítése. A pesti aluljárókban itt-ott már fellelhető vörös színnel felhordva a műmárvány falakra. Nálunk már kiírják, odahaza még rövidítik. Országh László szerint „Menj az anyád…”

Újabban hallottam az angol káromkodás non plusz ultráját. 1989 nyarán Magyarországon tartózkodó ausztrál ismerőseim a teljes kiborulás után azt mondták valamire, hogy P. O. Q. Tudtam, szörnyű dolognak voltam a fültanúja, csak azt nem tudtam, hogy minek. Másnap, amikor megnyugodtak, megkértem őket, mondják el, minek a rövidítése a P. O. Q., mert az én időmben ezt még nem használták. Azt mondták a hölgyek, mert hát azok voltak, hogy ez olyan csúnya, ezt ők ki nem ejtik a szájukon. Akkor majd kiejtem én. Barkochbázzunk!

Elkezdtem találgatni, ők meg csak bólogattak, igen-nem. A középső betű megfejtése volt a legkönnyebb, az of kellett, hogy legyen. Mivel egészen biztosan valaminek a valamijéről lehetett szó. Az angol szerkezetből következtetve a P lehetett a vulgárisabb, az volt a valaminek a valamije.

Hogy mi kezdődik magyarul P betűvel, azt nem kunszt kitalálni, de angolban hiába zongoráztam végig a teljes emberi anatómiát, semmi sem stimmelt. Mi lehet még vulgáris? Biztos valami végtermék. Ez az. Csak a piss lehet. Az ausztrál lányok bólogattak, hogy igen. Na, most a Q. Ki ez a Q? Kinek a pisijéről lehet szó?

Szerencsére angolul Q-val csak néhány tucat szó kezdődik (magyarul egy sem), és azok közül is csak egyetlen egy, a queer (mellesleg ausztrál specialitás), amely kicsit is csúnya. Nos, ez a „homokos”. Szaporán bólogatnak a lányok. Hát én zseni vagyok. Ezek szerint a P. O. Q. = a buzi pisája.

Akit ez a téma bővebben érdekel, mert úgy gondolja, hogy egyszer szüksége lehet rá, nos, az ő részükre írok még egy-két csemegét.

Igen hatásos és újabban eléggé gyakran használt kifejezés méltatlankodásunk ecsetelésére a shit, illetve a bullshit. Az előző „szart”, a második pedig „bikaszart” jelent. Hogy miért pont bika, a franc tudja. Egy biztos: sem tehén, sem ló, sem kutya. Szóval, semmilyen más állatról nem lehet szó. Kizárólag a bika szarát lehet emlegetni. Mással ne próbálkozzatok, mert ráfáztok.

Na, most a használat. A bullshit akkor jogos, ha hitetlenkedsz, valamit hazugságnak, elfogadhatatlannak, hülyeségnek stb. tartasz, vagyis: “lófaszt!” A shit akkor alkalmazható, ha a dolog sajnos igaz, de kellemetlen, vagyis: “bassza meg!”

Egyik kifejezést sem kell, vagy lehet rövidíteni. Szabadon lehet őket használni, így, ahogy vannak, egy kis elővigyázatossággal. A shit szót rövid, nagyon rövid i-vel kell ejteni, „sit”. Ezzel ellentétben a lepedőt, amelyet úgy írunk, hogy sheet, és persze ezt is „sít”-nek ejtik, csak hosszú í-vel.

Megint a húgom jut az eszembe, aki egyszer (talán századszor) albérletet váltott. A háziasszony bevezette a leendő bútorozott szobájába, ahol persze nincs más, csak egy ágy, egy pici szekrény, egy kis méretű asztalka és egyetlen szék. Az ágyon két pokróc és semmi más.

A húgom alighogy megpillantotta a szobabelsőt, felkiált. „There is no sheet on the bed.” Ami azt jelenti, „Nincs lepedő az ágyon”, és meg is felelt a valóságnak. A háziasszony füle azonban azt regisztrálta, hogy „There is no shit on the bed”, ami szintén igaz volt, de kissé szokatlan megállapítás egy leendő albérlőtől, „az ágyon nincsen szar”.

A húgomat ez alkalommal nem bárddal kergették el, csak egyszerűen közölték vele, keressen magának másik helyet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3372) Immunitás…

Tibor bá’ fordítása online

 

Évekre, vagy évtizedekre szóló immunitás: A rezisztencia a COVID-19 ellen, sokkal tovább állhat fenn, mint azt korábban gondolták, állítja egy új kutatás

Szerző: Peter Andrews, London székhelyű ír tudományos újságíró, aki az University of Glasow-ban végzett genetikából.

Egy kis méretű, de jelentős tanulmány szerint a koronavírussal szembeni immunitás, úgy tűnik, hosszú ideig tarthat, felfokozva a reményt egy sikeres vakcina megteremtésére. De az ezzel kapcsolatos korábbi jelzéseket miért hanyagolták el.

Az új tanulmány, ami kis méretű és eddig még nem kapott szakmai bírálatot (peer reviewed), és nem került publikálásra, de on line megjelent a nyomtatás előtti bioRxiv szerveren. Bár ebben a pillanatban az akkreditivák többnyire hiányoznak, a New York Times bejelentette, mint a „mai napig a legszéleskörűbb és legkimerítőbb tanulmány az immun-emlékezett tárgyában.”

Valóban dicsérendő, és garanciát adó, mivel a tanulmány tovább kutat az antitestekkel kapcsolatzban, és a COVID-dal szembeni minden ellenállást felderít, név szerint a T sejteket, és a B sejteket, vagyis azokat a fehér vérsejteket, amelyek mindenfajta fertőzéssel szembe szállnak.

A tanulmány társvezetője a kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet 185 olyan alanyt vizsgált meg, akik túlélték a COVID fertőzést. Feltárták, hogy bár a vérükben lévő antitest szintje a fertőzést követően 6-8 hónap után leesett – ami megegyezik korábbi kutatási eredményekkel – igen jelentős mennyiségű T és B sejtekkel rendelkeztek, amik szintje ismeretlen okokból kifolyólag, a fertőzést követően, növekedtek.

A kutatásban résztvevő alanyok vére – a kutatás vezető szerint – „fertőzés esetén valószínűleg többségüknél évekre megakadályozhatja a kórházi kezelés szükségességét, vagy a betegség komoly lefolyását.”

Forrás: RT

Többször ért az a vád, hogy csak a negatív híreket közlöm. Ez most egy pozitív hír, de hogy hű legyek önmagamhoz, felhívom a figyelmet, hogy a T és B sejtek, a poszt szerint, nem adnak teljes immunitást, hanem azt segítik elő, hogy egy új fertőzés esetén a betegség enyhébb lefolyású legyen. 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3371) Svédország….

Tibor bá’ fordítása online

 

Svédország elhibázta a nyájimmunitást, állítja a korábbi tiszti főorvos

 

Annika Linde volt főepidemiológus kritizálta utódját, Anders Tegnell-t, azt állítva helytelen volt feltételezése, hogy az országot a nyáj immunitása megvédi a COVID-19 második hullámával szemben.

Az ország volt fő epidemiológusa szerint Svédország hibázott a nyájimmunitással kapcsolatban és nem készült fel kellően a koronavírus második hullámára. Annika Linde kritizálta utódját Andres Tegnell-t a fertőzés meredek emelkedése miatt, ami pénteken 5990 új fertőzést jelentett. A kórházba utaltak száma Európában a leggyorsabb mértékben növekszik.

A volt fő epidemiológus szerint a vágyálom vezette Tegnell-t és csapatát, hogy hibásan elfogadja az elképzelést, miszerint a nyáj immunitás az ősszel megvédené az országot a COVIDF-19 második hullámától.

A svéd laza hozzáállás és a karantén mellőzése megosztotta a véleményeket, különösen azért, mert más európai országok nemzeti karantént vezettek be, az utóbbi hetekben pedig még szigorúbb előírásokat vezettek be a vírus gyors terjedésének a megakadályozására.

Linde, aki Svédország fő epidemiológusa volt 2013-ig, amikkor is Tegnell vette át a pozíciót, állítja, hogy a Közegészségi Ügynökség vonakodott tervbe venni a legrosszabb lehetőséget.

Line azt nyilatkozta a Telegraph-nak: Ha nem fogadod el a legrosszabb szcenáriót az csak vágyálom, ami a svéd döntést vezette.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3370) A vírus becsapta az orvosokat, de most végre feltárult a titka.

A cikk fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek

 

Covid-19 had us all fooled, but now we might have finally found its secret.

libertymavenstock

In the last 3–5 days, a mountain of anecdotal evidence has come out of NYC, Italy, Spain, etc. about COVID-19 and characteristics of patients who get seriously ill. It’s not only piling up but now leading to a general field-level consensus backed up by a few previously little-known studies that we’ve had it all wrong the whole time. Well, a few had some things eerily correct (cough Trump cough), especially with Hydroxychloroquine with Azithromicin, but we’ll get to that in a minute.

There is no ‘pneumonia’ nor ARDS. At least not the ARDS with established treatment protocols and procedures we’re familiar with. Ventilators are not only the wrong solution, but high pressure intubation can actually wind up causing more damage than without, not to mention complications from tracheal scarring and ulcers given the duration of intubation often

required… They may still have a use in the immediate future for patients too far to bring back with this newfound knowledge, but moving forward a new treatment protocol needs to be established so we stop treating patients for the wrong disease.

The past 48 hours or so have seen a huge revelation: COVID-19 causes prolonged and progressive hypoxia (starving your body of oxygen) by binding to the heme groups in hemoglobin in your red blood cells. People are simply desaturating (losing o2 in their blood), and that’s what eventually leads to organ failures that kill them, not any form of ARDS or pneumonia. All the damage to the lungs you see in CT scans are from the release of oxidative iron from the hemes, this overwhelms the natural defenses against pulmonary oxidative stress and causes that nice, always-bilateral ground glass opacity in the lungs. Patients returning for re-hospitalization days or weeks after recovery suffering from apparent delayed post-hypoxic leukoencephalopathy strengthen the notion COVID-19 patients are suffering from hypoxia despite no signs of respiratory ‘tire out’ or fatigue.

Here’s the breakdown of the whole process, including some ELI5-level cliff notes. Much has been simplified just to keep it digestible and layman-friendly.

Your red blood cells carry oxygen from your lungs to all your organs and the rest of your body. Red blood cells can do this thanks to hemoglobin, which is a protein consisting of four “hemes”. Hemes have a special kind of iron ion, which is normally quite toxic in its free form, locked away in its center with a porphyrin acting as it’s ‘container’. In this way, the iron ion can be ‘caged’ and carried around safely by the hemoglobin, but used to bind to oxygen when it gets to your lungs.

When the red blood cell gets to the alveoli, or the little sacs in your lungs where all the gas exchange happens, that special little iron ion can flip between FE2+ and FE3+ states with electron exchange and bond to some oxygen, then it goes off on its little merry way to deliver o2 elsewhere.

Here’s the breakdown of the whole process, including some ELI5-level cliff notes. Much has been simplified just to keep it digestible and layman-friendly.

Your red blood cells carry oxygen from your lungs to all your organs and the rest of your body. Red blood cells can do this thanks to hemoglobin, which is a protein consisting of four “hemes”. Hemes have a special kind of iron ion, which is normally quite toxic in its free form, locked away in its center with a porphyrin acting as it’s ‘container’. In this way, the iron ion can be ‘caged’ and carried around safely by the hemoglobin, but used to bind to oxygen when it gets to your lungs.

packed with high levels of antioxidant molecules.. things like abscorbic acid (AKA Vitamin C) among others. Well, this is usually good enough for naturally occurring rogue iron ions but with COVID-19 running rampant your body is now basically like a progressive state letting out all the prisoners out of the prisons… it’s just too much iron and it begins to overwhelm your lungs’ countermeasures, and thus begins the process of pulmonary oxidative stress. This leads to damage and inflammation, which leads to all that nasty stuff and damage you see in CT scans of COVID-19 patient lungs. Ever noticed how it’s always bilateral? (both lungs at the same time) Pneumonia rarely ever does that, but COVID-19 does… EVERY. SINGLE. TIME.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3369) A vallás az…..

Tibor bá’ online

A vallás az emberiség ellensége

 

E.O. Wilson, híres biológus, akit a szocióbiológia atyjának ismernek, nemrég kijelentette, hogy a világ száz sebből vérzik a vallások miatt.

A New Scientist szerint Wilson következő könyve a Föld és az emberiség jövőjéről fog szólni. A Pulitzer-díjas biológus figyelmeztet, hogy az emberek még nem döbbentek rá arra, hogy a „törzsi felépítés” elpusztítja a bolygót – írja az International Business Times–ban megjelent összefoglaló.

„Az összes ideológiának és vallásnak megvan a saját válasza a Nagy Kérdésre, ezek azonban rendszerint dogmává degradálódnak egy bizonyos törzsnél.” Állítja a biológus. „A vallások különösen élnek a természetfeletti elemekkel, amelyeket más törzsek (vagy vallások) nem képesek elfogadni. És minden egyes törzs, függetlenül attól, mennyire nagylelkűek, jóindulatúak, szeretetet és jótékonyságot hirdetők, megvetéssel tekint az összes többi törzsre. Az emberiséget a vallásos hit húzza le.

„Az Embernek van egy erős késztetése annak fürkészésére, hogy vajon van-e egy isten, amely figyeli őt. Gyakorlatilag mindenki gondol rá, hogy van-e élet a halál után.” Folytatja Wilson „Ez az a dolog, ami az Emberiséget összetartja.” Azonban a transzcendens kutatást a törzsi vallások kisajátították.

„Éppen ezért azt tudnám mondani, hogy az emberi fejlődés szempontjából az lenne a legjobb, ha kiirtanánk a vallásokat. Természetesen nem kellene megszüntetni a természetes vágyat, hogy ezeket a nagy kérdéseket feltegyük.”

Különben Wilson Alabamában nevelkedett a baptista hitben, de eltávolodott a kereszténységtől, azonban nem állítja magáról, hogy ateista lenne. „Tudós vagyok” válaszolt a feltett kérdésre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3368) A gyerekek,….

Tibor bá’ fordítása online

 

A gyerekek, miért nem betegszenek meg?

 

A tudósok sikeresen feltárták a COVID-19 egyik titkát, a vírus miért öli meg az idősebb embereket, miközben a gyerekeket láthatóan érintetlenül hagyja.

A Vanderbilt Egyetem Orvostani Központjának kutatói rájöttek, hogy a gyerekeknek kevesebb receptor fehérjéje van, amikre a SARS-COV-2 vírusnak szüksége van, hogy megtámadja a tüdőt, és kifejlődjön a COVID-19 fertőzés.

„Tanulmányunk biológiai bizonyítékkal szolgál, hogy csecsemők, és igen fiatal gyerekek mért nem fertőződnek meg, vagy miért enyhébbek a tüneteik.” Állítja Jennifer Sucre professzor jelölt, aki a kutatást vezette. Amikor a vírust beleheljük, a vírus tüske fehérjéje rátapadna az ACE2 receptorra, ami bizonyos tüdősejtek felületén van.

Ezt követve a TMPRSS2 elnevezésű, emlősök által létrehozott sejt enzim feldarabolja a tüske fehérjét, lehetővé téve, hogy a vírus a sejtmembránnal összeolvadva bejusson a sejtbe. A behatolás után a vírus megszállja a sejt genetikai rendszerét, és arra használja fel, hogy lemásolja önmagát. A tudósokat ez arra ösztönözte, hogy megvizsgálják, vajon a TMPRSS2 enzim meg tudja-e magyarázni, hogy az idősebb embereknek miért sokkal erősebbek a tünetei, mint a gyerekeknek.

„Korábban azt akartuk megtudni, hogy a csecsemők tüdejének viselkedése miként különbözik a felnőtt tüdőktől, sebesülés esetében.” Nyilatkozott Sucre. „Ebben a tanulmányban ellenkező irányba közelítettük a dolgot, és azt láttuk, hogy a fejlődésben lévő tüdő különbözősége védelmet nyújt a SARS-COV2 fertőzéssel szemben.”

Egereken végzet kísérleteknél olyan technikát alkalmaztak, ami érzékeli a génexpressziót a tüdő szövetek egyedi sejtjeiben. Ez lehetővé tette a génexpresszió követését a test COVID-19 fertőzésre adott válasza esetén.

Azt találták, hogy az ACE2 receptor génexpressziója alacsonyabb volt az egér tüdőben. Közben a TMPRSS2-nek meglepően felfokozott fejlődése volt.

Ezt követve a csapat olyan emberi tüdőszövetek vizsgálatába kezdet, amiket különböző életkorú donorokból nyertek ki, és ezekkel hasonló eredményeket értek el. Az enzim mennyisége, amely lehetővé teszi, hogy a vírus bejusson a sejtbe, az évek múltával jelentősen növekszik.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3367) A nő nem felejt

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Az 1942-es nyár után jött az ősz, az iskola, és engem bedugtak egy internátusba, a szüleim más lakásba költöztek és a háború miatt turbulens események következtek.

A háborút követve az évek egymás után teltek, mígnem 20 éves koromban behívtak katonának. Az időpont 1954, ami a szovjetrendszer leutánzásának csúcsa lehetett. A Magyar Néphadsereg egyenruhája egy az egyben megegyezett a Vörös Hadseregével, de még a kiképzési rend is. Egyáltalán nem voltak tekintettel arra, hogy nálunk a társadalmi hagyományok messze eltértek az orosz népétől. Ezért aztán a katonaság rosszabb volt a börtönbüntetésnél. Olyan hülye elvek uralkodtak, mint: Jobb békében tíz liter izzadság, mint háborúban egy deci vér. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 40 kilométert gyalogoltunk 30 kilós felszereléssel, mínusz 19 fokos hidegben, felhajtott fülvédővel, amit csak mínusz 20 foknál lehetett lehajtani.Szovjet mintára a közkatona megalázása tudatos kiképzési elv volt, mert a közlegényt ágyútölteléknek tekintették. Ennek eszközei közé tartozott a kopaszra nyírás és a láb díszlépésben való csapkodása egy tiszt megpillantása esetén, de ide tartozott a legénység minél tökéletesebb elszigetelése a családtól és a civil társadalomtól. Nem csoda, hogy sorainkban az eltávozás és a civilekkel való kapcsolattartás irgalmatlan mértékben felértékelődött, és éjjel-nappal a fellazulás kiskapuit kerestük.

Egyik ilyen kiskapu az egészségügy volt. Húszéves korban az ember ritkán betegszik meg, de előfordul, pláne, ha az minden vágya. A szovjet minta szerint reggel lehetett jelentkezni a gyengélkedőre. A jelentkezőket egy tiszthelyettes felvitte a gyengélkedőre, ahol egy felcser várt minket, akivel közöltük a panaszunkat. Ezt követően a felcser döntött a sorsunk felett. Néhány hónap katonáskodás után nekem szerencsére kilyukadt a fogam, amikor már ki-kiengedtek egy-egy hétvégén, de hol volt az még az igazi civil élettől.

Egy lyukas fog megjelenését minden épkézláb ember tragédiának fog fel, de nem mi. Ugyanis a felcser belenézett a szánkba, és miután konstatálta a lyukat, nem tehetett mást, mint kiküldött a Gorkij Fasorban lévő honvédségi rendelőintézetbe, ahol ellátás után utunkra engedtek. Igen ám, de ez reggel 9-10 körül volt, és a laktanyába elég volt visszamenni délután 4-re. Micsoda különbség! Ebbe a néhány órába belefért egy mozi, egy kis picsi-pacsi meg miegymás, ha valakinek volt olyan csaja, aki némi „félrelépéssel” megfűszerezve megpróbálta kivárni a leszerelést.

Na szóval, kilyukadt az egyik fogam, és már mehettem is a Gorkij fasorba, ahol minden orvos minimum alezredes volt, csak persze egyenruha helyett fehér köpenyben. Beadtam az egészségügyi könyvem, és szép csendben vártam a padon, hogy majd sorra kerülök. Egyszer csak név szerint szólítottak. Beléptem a rendelőbe, ahol közel az ablakhoz állt a jól ismert fogorvosi szék a fúrótoronnyal, de a hozzátartozó alezredes nélkül. Az ajtó mellett viszont egy apró íróasztal mögött ült az asszisztensnő, aki egyben adminisztrált is, és éppen nézegette az egészségügyi könyvecskémet.

Ha leszámítom azt a relativizáló tényt, hogy már hónapok óta nem láttam nőt, ez a fiatal csaj akkor is bombasztikusnak tűnt. Tökéletes alak, ideális magasság, kőkemény didkók, hófehér bőr, apró, pikáns, halovány szeplőkkel, hosszú, enyhén göndör vörös haj, és bolondító csábmosoly a szája szélén. Egyetlen éjszakáért oda adtam volna fele királyságom. Ekkor a jelenség csilingelő hangján megszólalt – Az alezredes elvtársra egy kicsit várni kell, mert elhívták valahová.

Valamit makoghattam, hogy várok vagy valami ilyesmit, és megpróbáltam másfelé nézni, elvégre nem bámulhatok egy nőt másfél méterről csak azért, mert nem tudom levenni róla a szemem. De a nyilvánvaló zavaromat megtörte az asszisztensnő újabb csilingelése.

  • Antalffy Tibi – kezdte a mondatot, amire felkaptam a fejem, elvégre az egészségügyi könyvemen egészen biztosan a „Tibor” név szerepelt, de a nő folytatta,
  • Gyerekkorodban nem laktatok ti a Bezerédj utcában?
  • De igen – hebegtem.
  • Amikor beléptél, én se ismertelek meg, de a nevedet olvasva eszembe jutottál. A földszintes ablakotok felső részére nagy zöld betűkkel fel volt írva „ANTALFFY TIBOR textil nagykereskedése”. Ahányszor kiléptem a kapunkon, mindig ezt a nevet olvastam. – aztán látva bizonytalankodásomat témát váltott – Én vagyok a Pöttyi, nem ismersz meg?
  • Hát, most már igen. Csak nagyon szép lettél – erre felkacagott.
  • Szerintem akkor olyan voltam, mint egy nyúzott béka, – vallotta be.
  • Látod, erre nem emlékszem, de sokat játszottunk, és egyszer nagyon kikaptam miattad.
  • Tudom, mert szerelmes voltál belém.
  • Ami azt illeti, nem egészen ezért, különben sem tudtuk, mi az, hogy szerelmesnek lenni, de most…. – aztán hirtelen megakadtam.
  • De most mi van? – kérdezte vissza, és olyan csábítóan nézett rám, mintha ettől függne az élete.
  • Szóval most…. Szóval most, most nagyon az tudnék lenni. Csak hát látod, hogy nézek ki, – és ezzel végigsimítottam kopasz fejemet.
  • Az nem számít, – bátorított Pöttyi.
  • Nem a fenét, – tört ki belőlem a keserűség – százával pörögnek körülötted a tisztek, meg… – de akkor belépett az alezredes és torkomon akadt a szó.

 

A fogorvos a civil életből hozott rutinnal betessékelt a székbe, majd teljes szakszerűséggel elvégezte a munkát. Kifelé menet az asszisztensnőtől visszakaptam az egészségügyi könyvemet, amibe be volt vezetve a kezelés elvégzése, és bele volt helyezve egy aprócska cetli, rajta egy telefonszám és két szó: „hívj fel”.

Ne is mondjam, az első leendő alkalommal, azaz másnap reggel a kantin nyilvános fülkéjéből felhívtam a számot. Pöttyi azt mondta, hogy most nem tud velem beszélgetni, de gyorsan diktáljam le a címem, majd ír. Akkoriban minden laktanyának volt egy postafiókszáma, így a címzés egyszerű volt: név és a Bp. Pf. 9431.

Aztán jöttek az ólomlábon cammogó napok, az esti levélosztások, és a nyomasztó magány türelmetlensége. Mígnem megjött a várva várt levél.

„Kedves Tibike! Már nem vagyok beléd szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség volt. Különben is: elegem van a férfiakból – Pöttyi

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3366) Az első „szerelem”

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hét-tizenegy éves korom között a Bezerédj utcában laktunk, ami a VIII. kerületben, a Rákóczi úttal futott közvetlenül párhuzamban. Kis, csendes utca volt, minimális forgalommal. Naponta csak néhány lovas kocsi ment át rajta, amikor kenyeret szállítottak a házunk földszintjén lévő fűszereshez (államosítás után ezek lettek a közértek) vagy az utcára nyíló borpincébe hoztak vagy éppen vittek bort hordószámra. Személygépkocsi ritkán tévedt arra, jó esetben hetente egyszer.

Békének álcázott háborús idők voltak. Reggel anyám kinyitotta az ajtót, a küszöbről bevette az odahelyezett liter tejet, és egy stanicliba rakott 6 zsömlét, amiből percek alatt reggeli lett. Az „elemi népiskola” hat házzal volt odébb a sarkon túl, ahonnan déli tizenkettőkor már haza is engedtek. Ebéd után miénk volt az utca, meg az egymással szemben álló két ház udvara, ahová drótostótok, verklisek és utcai mutatványosok tértek be, cselédlányok verték prakkerekkel a szőnyeget, a vice felmosta a követ, a házmester pedig oda állt ki, pörölni velünk, mert szerinte túl hangosan kiabáltunk.

Na, akkor egy kicsit megszeppentünk és vagy kibaktattunk a Tisza Kálmán (ma: Második János-Pál) térre, ahol a háborúra való tekintettel virágok helyett káposztát termeltek az ágyásokban közvetlenül a mai MSZP székház előtt, vagy csendben legyeket kezdtünk fogdosni a ház napos oldalán, azon versenyezve, ki talál nagyobbat. Ha valamelyikünk valahogy szert tett egy igazi játékra, úgy értem olyanra, amit boltban lehetett kapni, akkor a többiek napokig jártak csodájára. Persze találtunk magunknak egyéb szórakozást is, mint például az eldobott patkócsavarokkal aló “bikázást”, vagy cserép golyókkal való snóblizást.

A szemben lévő házban lakott Pöttyi, egy nálam másfél évvel fiatalabb, vörös hajú, szeplős kislány, aki egy alkalommal megfogta a kezem, és elhúzott a hátsó lépcsőhöz, amit csak a cselédlányok használtak. Amikor megérkeztünk a „titkos” helyre, Pöttyi a fülemhez hajolt és azt súgta, legyünk szerelmesek. Részemre a dolog rendkívül izgalmasnak tűnt, ezért aztán azonnal beleegyeztem. Akkor most mától kezdve szerelmesek vagyunk – jelentette ki Pöttyi. Igen, igen – válaszoltam nagy lelkesen, de itt megakadtam, mert fogalmam se volt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, de Pöttyi megmagyarázta – ezentúl, azt kell tenned, amit én mondok.

Ez ugyan egy kicsit fenyegetőnek tűnt, de ha ez az ára a szerelemnek, akkor ezt el kell fogadni. Végül is anyámtól többször hallottam, hogy apám minden jött-ment kurvába beleszeret, ami ezek szerint egy teljesen elfogadott dolog lehetett.

Kölcsönös szerelmünk első tettét természetesen Pöttyi találta ki. Elvitt, a felnőtt szemmel megítélve, tőlünk nem túl messze lévő Rókus-kórház templomához, aminek falán be volt jelölve az l838-as árvíz szintje, és a bejárati kapu mellé felállított kőkereszt talpánál tömegesen égtek gyertyák, amiket a betegek hozzátartozói gyújtottak meg akkor még előttem ismeretlen okból kifolyólag. Pöttyi szerint a feladatunk a lefolyt viasz összegyűjtése volt.

A viaszgyűjtő tevékenységbe alaposan belemelegedtünk, mígnem arra lettem figyelmes, hogy besötétedett, és egy idősebb néni ránk is szólt, „gyereknek ilyenkor már ágyban a helye”. Így aztán a hatalmas viaszgolyóval megindultunk hazafelé. A kapuban elváltunk, Pöttyi magához vette a közös zsákmányt, gyorsan az arcomra nyomott egy puszit és beszaladt a házukba. Én meg hazakullogtam.

Mami, akinek halovány fogalma sem volt a modern gyereknevelésről, nem sokat teketóriázott, lekent két hatalmas pofont, majd megkérdezte, hol voltam mostanáig. Nagy bőgés közepette már éppen el akartam szipogni, mi történt, amikor kiderült, hogy a ruhám csupa viasz, ami miatt még kaptam kettőt, ez alkalommal a fenekemre. A faggatás csak ez után jött, így aztán az is kiderült, hogy ki csábított a rossz útra, és persze az is, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Ekkor anyám hangja megenyhült, még el is nevette magát.

Amint abbahagyta a nevetést, azt is megtudtam, hogy Pöttyi anyja egy büdös kurva, akitől a lánya csak rosszat tanulhat, és jobban tenném, ha kerülném a társaságát. Ezzel aztán pont került a dolog végére. Másnap első dolgom volt, hogy Pöttyivel közöljem, én már nem vagyok belé szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség. Különben is: elegem van a nőkből. Pöttyi tudomásul vette a bejelentésemet, és csak annyit sziszegett kissé hiányos tejfogai között, hogy „ezt még megbánod”, és ezzel sarkon fordult. Én meg arra gondoltam, találjon magának másik szerelmet, pofozza fel az anyja azt a fiút, én nem kérek belőle többet. Ebből is látszik, hogy már 9 évesen is tudtam racionális döntéseket hozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3365) Alaptörvény módosítás

Tibor bá’ online

 

Évekkel ezelőtt egy posztban ismertettem, hogy Rákosinak volt egy kifogástalan, demokratikus alkotmánya, de egy szót se tartott be belőle. Ezzel szemben Orbán az alkotmány (alaptörvény) minden egyes szavát betartja, de havonta változtatja a pillanatnyi érdekének megfelelően. Most is ezt történt. Változtattak. Ragadjunk kik belőle egy részt!

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

A paragrafus első részével tökéletesen egyetértek. De a „keresztény kultúrán” alapuló értékrenddel kapcsolatban már vannak kételyeim. Mi pontosan ez az értékrend? A Francia Forradalom óta a vallást és az államot külön kellene választani, amit nemigen tesznek meg. De ha egyszer egy országban ez megtörtént, akkor nem kellene visszakanyarodni.

A Horthy rendszerben én vallásos nevelésben részesültem. Nem csak nem sírom vissza, de élesen tiltakozom ellene. Isten léte nincs bizonyítva. Aki hinni akar benne, az szabadon megteheti, de a fiatal fejekbe miért kell beültetni egy minden alapot nélkülöző dogmát? Ráadásul elavult, a több ezeréves gyakorlattal együtt.

Éljetek a lehetőségekkel!

(3364) COVID-19 megtámadja az agyat

Tibor bá’ fordítása online

 

PTSD, Pánik hangulat, álmatlanság: minden ötödik COVID-19 páciens három hónapon belül mentális zavarokat kap, állítja egy új tanulmány

A COVID-19 páciensek jó részét mentális betegséggel diagnosztizálnak hónapokkal azt követve, hogy pozitív tesztet produkálnak, derül ki egészségügyi feljegyzésekből.

A The Lancet Psychiatry journal-ban közzé tett, az Oxfordi Egyetem által analizált eredmények, 69 millió amerikai esetet dolgozott fel, beleértve 62.354 olyan egyént, akiknél COVID-19 megbetegedést diagnosztizáltak 2020. január 20. és augusztus 1. között.

A kutatók azt találták, hogy a koronavírussal megfertőzöttek 20 százalékánál, a fertőzést követő 90 napon belül valamifajta mentális zavarral diagnosztizáltak. Elsősorban különböző szorongásokat, alkalmazkodási rendellenességet, PTSD (traumát követő rendellenes feszültség), pánikbetegséget, álmatlanságot, és elbutulást találtak.  Paul Harrison, pszichiátriai professzor, a tanulmány egyik szerzője azt mondta a Reutersnek, hogy „Az emberek aggódnak, hogy a COVID-19 túlélők az átlagnál nagyobb veszélynek vannak kitéve, hogy mentális zavarokat kapnak, ami a tanulmányunk szerint igen valószínű.” Harrison tanácsolja az egészségügynek, hogy készüljenek fel pszichiátriai kezelésekre, amihez hozzátette, hogy a tanulmány eredményei „valószínűleg alábecsülik” a várható pszichiátriai betegek számát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3363) Tetoválás

Tibor bá’ online

 

Néhány napja az újonnan megválasztott Új Zélandi (női) miniszterelnök egy őslakó (maori) nőt nevezett ki külügyminiszterének. Néhányan (beleértve magamat is) furcsának találták a kiválasztást, aminek oka az alábbi fényképen látható.

Hát igen, azzal nekem semmi bajom, hogy a hölgy maori, de nem csak elhízott, van az arcán egy tetoválás is, amit viszont én nem tartok elfogadhatónak. De persze semmi közöm hozzá. Azonban a helyszínen egy újságíró az arcra felvitt tetoválást rondának és civilizálatlannak nevezte. Erre persze elszabadult a pokol.

Gyerekkoromban volt egy könyvem teli fényképpel, különböző népeket mutatott be. Főleg persze afrikaiakat, mert az mutatós. Ott voltak tányér ajkú négerek, magas nyakú négerek, törpe lábú kínai nők, és rengeteg tetoválás. Szörnyülködve néztem őket, és megtanultam, hogy ezek a testet deformáló szokások nem civilizáltak. Magyarországon is létezett teto-válás, főleg a családjuktól sokáig távol élő tengerészek között, valamint segédmunkások, földbirtok nélküli parasztok soraiban. Nyilvánvalóan a felsoroltak nem tudnak felelősen gondolkozni.

Aztán jött a XXI. század és a tetkon kívül megjelent a pircing is. OK a testével mindenki azt tesz, ami akar, persze az abortusz kivételével, de könyörgőm, egy külügyminiszter legyen már „szalonképes”. Ni lesz a következő? Félmeztelenül ülnek be egy nemzetközi meg-beszélésre, mert Afrikában úgy szokás?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3362) Titokzatos rádiójelek saját galaxisunkból

Tibor bá’ fordítása online

 

Az úgynevezett gyors rádió kilövellést (FRB), először 2007-ben észleltek. Most azonban egy olyan FRB-t találtak a Tejúton belül, aminek pontos forrását sikerült meghatározni. A kilövellés mindössze egy tört másodpercig tart, de intenzitása a Napunk százmilliószorosa. Érdekessége, hogy asztronómusok nem zárják ki annak lehetőségét, hogy nálunk fejlettebb civilizáció felelős a jelenségért. Forrás: New Scientist (@newscientist) November 4, 2020

Ha műszakilag lehetőség van ilyen jelenség megteremtésére, akkor logikusnak tűnik, ha valakik más intelligens lények után kutatnak, mert ekkora energiával rendelkező kilövellést igen távol is lehet észlelni. A figyelemfelkeltő cikkben nincs megadva távolság, de más forrás szerint 30.000 fényévről van szó. Ez a kommunikációt igen nehézzé tenné, még akkor is, ha lenne is rá az emberiségnek eszköze.

Minden esetre a szóban forgó elképesztően nagy energia a kutatóknak egy kemény, megfejtendő talányt ad. Lesz mivel foglalkozni a közel jövőben. Mi pedig elvitázhatunk azon létezhetnek-e rajtunk kívül intelligens lények a Világegyetemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3361) Egy angol tanulmány szerint a COVID-19 antitest jelentősen csökken, ami a nyáj immunitást nem valószínűsíti

Munkára fel! Vége a hétvégének 😀

Tibor bá’ fordítása online

 

Elkeserítő hír, amit egy angol tanulmányról múlt hétfőn nyilvánosságra hoztak. Ezek szerint a COVIR-19 antitestekkel rendelkező emberekben az antitest három hónap alatt jelentősen csökkent. Ez azt jelenti, hogy akik megfertőződtek még nem úsztak meg semmit, mert újra megfertőződhetnek.

Az Imperial College London több mint 350.000 emberen végzett felmérést, ami szerint az antitesttel rendelkező emberek száma 26 százalékkal csökkent június és szeptember között. Az eredményeket még felül kell vizsgálni más szakértőkkel, de az előzetes adatok nagyon komoly mértékben vonják kétségbe a nyájimmunitás létrehozását széles körű oltással.

Konkrét számokkal: Angliában, júniusban a lakosság 6 százalékánál jeleztek antitestet, ez 3 hónappal később, szeptemberre leesett 4,4 százalékra.

Korábban végzett tanulmányok szerint az antitestek 6-12 hónap alatt eltűnnek, pont úgy, ahogy más koronavírusnál tapasztalható, mint például a közönséges náthánál.

A tanulmány nem jelez más fajta immunitást, mint például a T-sejtek, amik megvédenének az újrafertőzéstől. Arra is fény derült, hogy akiknél jelentkeztek szimptómák, lassabban veszítik el az antitestet, mint azok, akiknek nem voltak tünetei. Ezen kívül az egészségügyi dolgozók se veszítik el az antitesteket, mivel újra és újra fertőződnek.

Hatalmas hibának látszik feláldozni, elsősorban az időseket, és bízni abban, hogy az áldozatok árán megteremtődik a nyájimmunitás. Orbán vagy tanácsadóit nem a józan ész vezérli, hanem a balga vágyak. SARS-COV-2 vírus tulajdonságairól tavasz óta csepegtettek híreket, nagy valószínűséggel ki lehetett totózni mi várható, ahogy én kitudtam, pedig nem vagyok virológus. Az iskolák nem bezárása is hatalmas hiba, hacsak nem szándékos a lakosság végigfertőzése. A gyerekek tünetmentesek, de fertőzik egymást, majd mindegyik hazacipeli a  vírust. A gazdaság érdekében hagyni a végigfertőzést is egy balga dolog. Nem csak a karantén gátolja a termelést, gátolja a megfertőzött, és otthon betegeskedő, maradandó károsodást elszenvedő dolgozók tömege is. A miniszterelnöknek tudnia kellene, hogy az újraválasztáshoz nem elég a cinizmus, ész is kell hozzá.

___________________________________________________________________________     

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3360) Hétvégi humor – Vörös és Fekete

Tibor bá’ múltbéli emlékek online

 

A több mint negyven éve Ausztráliában élő Miklós barátom 1990-ben azzal ijesztgetett, hogy hazajön, nem látogatóba, mert azt negyven éve csinálja, egyszer és mindenkorra.

Az ötlet nem is olyan rossz, ugyanis Miki nem járt sem Mr. Soros, sem pedig Mr. Sarlós nyomdokaiban, ő mindössze egy apró üzemet hozott össze, ami aztán csődbe ment, és a rendszerváltáson átesett magyarországi üzleteléssel akarta kihúzni önmagát a szarból. Költőpénze havi 1500 dollár volt, amiből itt fényesen meg tudott élni. Ugyanis durván 500.000 mai forintból kellett volna majd itthon nyomorognia.

Ezt a nyomorgást természetesen nők terén kell érteni, amivel barátom eleve tisztában volt. Éppen ezért, ahogy közelgett a hazatérés ideje, a nemi élete felhőtlen egén gyülekező kumuluszokat velem szándékozott eloszlatni úgy, hogy küldött 100 dollárt és arra kért, szervezzek be neki valami fiatalabb hölgyet, esetleg hölgyeket, hadd válogasson belőlük. Ezek a hölgyek újabban igen hevesen keresnek „kifejezetten nagyvonalú” urakat, az „ápoltság nem akadály” jeligével.

Közben a megbízatás nekem is megtetszett, mert ki nem foglalkozna fiatal pipikkel úgy, hogy a cechet a haverja fizeti. Elkezdtem tehát böngészni a hirdetéseket, bár azzal tisztában voltam, hogy alapos keresgélés előtt állok, mivel a nőknek rendszerint se önkritikájuk, se arányérzetük nincs. Egy-két perces „munkáért” tízezreket akarnak kasszírozni és micsoda lotyók, te úristen. Szóval böngészem az újságot és megakad a tekintetem egy jeligén: „Vörös és Fekete”, mi a fene? Csak nem Stendhal törvénytelen ükunokáiról van szó? Legjobb lesz utánajárni a dolognak, feltétlenül válaszolnom kell.

Kedves Vörös és Fekete!

Ausztráliából hazatelepült, igen nagyvonalú üzletember vagyok. Hirdetésüket érdeklődéssel olvastam, és biztosítom Önöket, hogy személyemben meg fogják találni számításukat. Különben hatvanas, ápolt, szabályos testalkatú, kifejezetten elviselhető férfi vagyok. Természetesen a végső döntést egy személyes találkozásnak kell megelőzni. Ennek érdekében kérem, vegyék fel velem a kapcsolatot.

A levelemből egyértelműen kiderül, hogy írója hülye, alaposan fejhető, nem ismeri a hazai viszonyokat. Már másnap csöng a telefon. Csicsereg egy női hang, hogy ő a Vörös és Fekete.

– Drága hölgyem, maga vagy vörös, vagy fekete, mind a kettő nem lehet.

– Oh, hát az csak egy jelige – jön a megnyugtató válasz.

– Jelige, jelige, de azért valamit csak jelent.

– Hát persze! Ez olyan izgis, nem?

– Szóval ketten vannak és egyikük fekete hajú, a másikuk vörös? – sietek a hölgy segítségére.

– Valami ilyesmi, hehehe.

– Na jó, ne feszegessük. Különben is, gondolom, találkoznunk kellene.

– Hát, igen, hehehe – csicsereg vissza Vörös és Fekete.

Egek! Ez olyan, mint az angol történelemben „William & Mary” társuralkodók. A diákok legnagyobb része csak az érettségi szünetben döbben rá, hogy „William & Mary” tulajdonképpen nem egy személy, hanem kettő. Szent igaz, hogy Anglia trónján 1689-től William és Mary ült, de valószínűleg egymás ölében. Szóval nem bírom tovább és rákérdezek.

– Bocsásson meg, kedves, de magácska a Vörös vagy a Fekete?

– Egyik sem, én Bea vagyok.

– Még jó, hogy nem egy boa.

– Hogy mondta?

– Még jó, hogy nem egy boa – ismétlem meg szellemeskedésem, de hiába, Vörös és Fekete zoológiai ismeretei a házityúknál bezárulnak. Azonban tépelődésre nincs idő, mert Vörös és Fekete átveszi a szót.

– Magához fel lehet menni?

– Hozzám fel, ha nincs itthon a feleségem, nincsenek itthon az unokák, nem látja a házmester, a társbérlő és a ház 23 nyugdíjas nénije.

A telefon másik végén gyanús csend. Most én mondom a kagylóba:

– Hehehe, csak hülyéskedtem.

– Jaj, de jópofa, hehehe – jön meg újra Vörös és Fekete hangja.

Nekem meg rohadtul kezd tetszeni a dolog. Mekkorát lehet szórakozni 100 dollárért. A végén persze megállapodunk abban, hogy másnap délelőtt tízre jönnek Miklós két hónapja bérelt lakásába. Este ugye nem lehet, mert akkor dolgoznak, néha délelőtt is, de speciel a holnap délelőtt, az üres. Hát akkor, a holnap délelőtti viszontlátásra, kedves Bea.

Másnap délelőtt 10-kor csöngetnek az ajtón. Azért szép tőlük ez a pontosság. Az egész olyan üzletszerűen precíz.

– Nyitóóóóóm – üvöltöm át a falakon, és már pattanok is. Az ajtón pedig belibben egy hatalmas csöcsű, enyhén elhízott, harminc körüli cigány lány. Na, ez lesz a Fekete – állapítom meg magamban – akit szorosan követ egy szintén harmincas, egy kissé kiéltebb, kéthavonta más-más színre festett hajú nő, aki egy árnyalattal soványabb és két árnyalattal kisebbek a emlői. Ezzel szemben a hihetetlenül ízléstelen szerelésük egyforma. Én természetesen úgy teszek, mintha aranyat leltem volna, és már tessékelem is be őket a szobába. Hiába, na, anyám belém verte az udvariasságot.

– Hölgyeim, Önök hirdettek, adják elő a programjukat. Hogyan is gondolták, mennyibe fog kerülni, stb. Remélem nem szégyenlősek, ezeken túl kell lenni legalább egyszer, csak úgy, a miheztartás végett – hadarom el, hadd lássák, én is vágom az üzletszerűséget. A Vörös mindjárt magához is veszi a kezdeményezést:

– Szóval, először is azt kellene tudnunk, milyen gyakran szeretne velünk találkozni, és mennyit szán ránk egy hónapban?

– Csak egy pillanat, még mielőtt továbbmennénk – vágok a szavába – mit jelent az, hogy „milyen gyakran szeretnék magukkal találkozni?”

– Nézze, nekünk mindegy, de azért tényleg tudni kell, milyen gyakran.

– Hölgyeim, félreértették. Hogy milyen gyakran szeretném, azt értem, és nem is nehéz rá válaszolni, de mi az, hogy „magukkal”? Úgy értem, kettőjükkel?

– Hát persze, hogy kettőnkkel – trillázik felém az uniszónó, hát én sarkig lerohadok. Hogy gondolják ezek?

Egymás szájából szedik ki a szavakat. Kiderül, hogy ebben a szférában már tökéletesen érvényesülnek a piac törvényei. Ők, mármint Vörös és Fekete, iparkodnak a konkurenciát a háttérbe szorítani. Ők egyszerre ketten jönnek, de a dupla szolgáltatásért mindössze szimpla árat kérnek.

– Hölgyeim, ez nagyon jól hangzik, de ennek semmi teteje. Azok az idők, amikor még duplázni tudtam, már rég elmúltak a fejem felett.

– Oh, hát ők ezt tudják, ugye az én koromban, nyugtatnak meg bájosan, de azt lássam be, hogy ez így mégiscsak izgalmasabb és főleg látványosabb.

– Na, jó – adom be a derekam – menjünk tovább. Szóval gondolom, hetente egyszer.

Ezen mosolyognak. Úgy látszik, tudnak valamit, amit én nem. Szerintem azt hiszik, hogy a heti egyet azonnal felemelem háromra, ha meglátom, mit tudnak.

– Nem kell mosolyogni, kezdjük heti eggyel és van rá havi húsz rongyom.

Ez tetszik nekik. Kifejezetten szimpatikus, hogy havonta annyit szándékozom kidobni az ablakon, amennyi a minimális nyugdíj egy teljes hónapra. Bólogatnak, hogy elfogadják.

– Hát akkor, hölgyeim, mikor kezdjük?

Szerintük akár most mindjárt. Nézem az órámat, másodika van. De jó! Akkor most új hónapot kezdünk. Majd azt mondom a Miklósnak, hogy sajnos szárazon nem lehetett tanulmányozni a témát.

Vörös és Fekete meg se várta a formális igen elrebegését, máris akcióba kezdtek. Az egyik leengedte a rolót, a másik közölte velem, eddig tartott a magázással összekötött bohóckodás. Ők mindent tudnak (mármint ebben a témában), de magázással nem megy.

– Oh, hát persze. Szervusz, Bea. Szervusz… téged hogy is hívnak?

– Zsófi, hehehe – jön a vidám válasz.

– Nahát akkor, szervusz Zsófi – és vártam mi lesz. Na mi?

Bea és Zsófi minden sikk nélkül lehajigálták ruhadarabjaikat. Szóval, ezt már láttam gusztusosabban is, izgatóbban is, csak még ízléstelenebbül nem. Különben minden úgy jött be, ahogy megsejtettem. Bea hatalmas csöcsei még hatalmasabbakat lógtak. De mi a fenét lehet várni. Ez a nő már legalább 20 éve ivarérett, és 20 év piszok hosszú idő. Ezekkel a csöcsökkel ennyi idő alatt már annyi minden történhetett, talán csak a gőzhenger nem ment át rajtuk. Bár azon sem csodálkoznék.

Zsófi felsőteste se volt esztétikusabb. De tárul még elém négy darab meglehetősen szőrös női láb is, hiába na, Borsodot az epilláció mind ez ideig sikeresen elkerülte. Aztán felbukkant egy csomó hurka, két enyhén kopott nemi szerv. Nem kell röhögni! A fanszőrzet igenis kopik, koptatja az idő múlása és koptatja a használat is. Bea és Zsófi esetében mind a két eset fennállt. Tényleg, épp azon meditáltam, miért nem találják ki az altesti parókát, amikor Zsófi rám förmedt.

– Te nem vetkőzöl?

Ilyenkor szokott Woody Allen hátranézni, vaj’ kihez szóltak.

– De igen, azaz, majd ha lázba jöttem, illetve gumival szoktátok, vagy mi?

A kérdés megzavarta őket, mert éppen azon tanakodtak, melyikük kapja be a másik csöcsét egy kis leszbi macerának, így hát csak hevenyészve vetették oda nekem, hogy ők tiszták és nagyon megválogatják a partnereiket. Nahát, micsoda megtiszteltetés, tehát meg vagyok válogatva, de azért még erőlködök egyet.

– Úgy értem AIDS, meg ilyesmi.

Legyintenek, hogy már hallottak róla, de hát ők vigyáznak.

– Na ez az, de hogyan? Gumi?

– Nem, dehogy, az olyan, mint zokniban mosni lábat, hehehe.

– Lehet – megyek bele ebbe a bárgyú hasonlatba – csak tudjátok a lábmosástól még senki se kapott Kaposi szarkómát.

Ezt már nem is hallják. Valósággal habzsolják egymás rég lógásnak indult testrészét. Nem is tudom, kellek-e én ide? Most ráesnek az ágyra. Bea a hátán fekszik és térdben felhúzott lábait széttárja. Zsófi mohón beveti magát a combok közé és szürcsölő hangot hallat.

Na, én inkább kimegyek a konyhába, és főzök magamnak egy jó erős duplát. Lehet, hogy hajnalban lesz vége a bemutatónak.

Tíz perc múlva jövök vissza, egy helyett három kávéval. Ne mondják, hogy paraszt vagyok. De ahogy nézem, ezek észre se vették, hogy hiányoztam. Most Zsófi fekszik a hátán, és Bea dugja be egyszerre három ujját oda, ahová azok egyáltalán nem valók. Nem tudom, mit hülyéskedik, az egész öklét kellene, mondjuk, könyökig.

Zsófi hangosan liheg. Szent isten, ezek igaziból csinálják. Nem is tudom, mit tegyek. Az ágyon folyik a sikongatás. Most Bea rágcsálja Zsófi bimbóit, de jó alaposan ám. Körülnézek a szobában, nem hoztak-e magukkal kancsukát vagy jégtörő csákányt. Úgy tűnik, nem. Ez azért megnyugtató. Kevergetni kezdem a második kávét, megiszom. Bea a hasán fekszik, Zsófi lovagló ülésben a hátán csúszkál le és fel.

Egek, ez rosszabb, mint egy pornófilm, mert ezt ki se lehet kapcsolni. Vajon meddig tart? Nézem az órámat. Még nincs dél. A két nő mindenfajta hörgő hangokat bocsát ki magából. Lehet, hogy kezd vége lenni a bemutatónak? Adná Isten! Kokettálok a harmadik csésze kávéval, aztán észreveszem, hogy Zsófi és Bea átölelkezve egymás mellett fekszenek a hátukon, és engem néznek. Végre Bea megtöri a csendet.

– Előre tudtam, hogy impotens vagy, még mondtam is Zsófinak.

– Na, azért ez túlzás.

– Akkor miért nem kellett egyikünk sem? Le se vetkőztél.

– Azt hittem, még eltart egy darabig – dadogtam, és bátortalanul elkezdtem babrálni a nadrágszíjammal.

– Ne szövegelj! Mi a gond? Nem vagyunk elég jók? Na, mindegy, fizetsz valamit?

– Tulajdonképpen fizethetnék, mert azért a show, mint olyan, jó volt. Úgy értem, végül is dolgoztatok.

De Zsófi megvető kézmozdulattal belém fojtotta a szót.

– Figyelj! Ne fizess, kend a fejedre a stegót. Nem mindig jön be. Veszíteni meg tudni kell.

Mire filozófiájuk bölcsességét megértettem, már egyedül voltam a lakásban három üres csésze társaságában, és arra gondoltam, hogy az én koromban nem is olyan könnyű elkölteni 100 dollárt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3359) Hétvégi humor – A tiszta ingek halmaza

Tibor bá’ múltbéli emlékek online

 

A középmagas, fiatalon is már tar kopasz Soós Laci arcára rá volt írva, hogy éjjel-nappal csak dugna. Ausztráliai végcéllal nem is indult el Pestről nő nélkül, vitte magával Katit, a törékeny, nádszálderekú feleségét is.

Soós Laci nemcsak az ágyban volt szuper aktív, hanem nappal is, kinn az életben, egyszerre három cégnek is az ügynökeként reggeltől estig rótta a város utcáit.

Kati, a felesége egész nap a testét ápolta, és maximum arra volt képes, hogy estére némi meleg ételt tegyen az asztalra. Ez elsősorban azért volt furcsa, mert a kezdet kezdetén mindenki úgy tép, mint az őrült. Férj, feleség egyaránt. Puszta seggel szomorú az élet egy olyan városban, ahol a jólét kiül mindenki arcára.

Soósék szívesen láttak vendégeket minden este. Mi, egyedül élő hímek falkákban jártunk hozzájuk felzabálni a kekszet, beszlapálni a hűtött sört, meg legelészni Kati karcsú derekán és egyéb anatómiai látványosságain. Sokszor hamarabb érkeztünk haza, mint a férj. Lacit ez láthatóan nem zavarta. Az éjszaka az övé volt.

Nem vagyok az apró részletek kényes, sas-szemű, megfigyelője, de volt a vendégek és a házigazda között más, szembetűnő különbség is. Mi lezser pólóingben jártunk, ezzel szemben Soós Lacin mindig vasalt hófehér ing volt. Ja, barátom, nem könnyű az ügynök dolga. Izzadt is eleget a nyakkendő alatt.

Már hetek óta jártunk Soósék nyakára, gyakorlatilag éjjel-nappal, amikor felmerült bennem a kérdés, ki és mikor vasalja ezeket a makulátlan fehér ingeket, amik Lacinak gyakorlatilag munkaruhát jelentettek. Egyik este aztán feltettem az egyszerű kérdést:

– Gyerekek, ki vasalja ezt a rengeteg inget?

A kérdésre határozott csend volt a válasz, ami a témát még izgalmasabbá tette.

Vidáman feszegettem tovább a dolgot. Így aztán Laci egyre vörösebb lett, míg Kati szemében a dac egyre határozottabb. Végre Laci visszafogott hangon közölte a társasággal, hogy hitvesének gyenge a szíve, billentyű meg ez meg az, stb.

Így persze érthető. Akkor még nem tudtam, hogy a dög lusta feleségek rendszerint szívbillentyű-tágulásban szenvednek ötven-hatvan éven át, és ugyanannyi ideig lebegnek élet és halál között, mielőtt elhunynának, általában végelgyengülésben, minimum tíz évvel agyonhajszolt férjük halála után.

Nagy ártatlanul azt azért még megkérdeztem, hogy hát akkor ki vasal, mert ugye Laci egész nap a várost rója, este meg velünk iszik, éjszaka meg már csak nem vasal, mert ha már éjszakája sincs, akkor mi a fenének hajt egész nap.

Kiderült, hogy senki sem vasal, és így a hangulat elég kínossá vált, főleg amikor az után érdeklődtem, miként érik el a makulátlan tiszta ingek meg nem szakadó sorozatát. Laci végül rádöbbent a dolog megúszhatatlanságára. Kénytelen volt előadni a teljes sztorit. Inget tehát nem vasal senki, és mivel az ausztrál klíma miatt minden nap kell egy tiszta ing, Laci minden héten vesz hat darab vadonatúj inget.

Ezt egyszerűen nem akartam első hallásra elhinni, ha másért nem, hát azért, mert egész eddigi életemben nem volt összesen hat ingem. Erre Laci, aki addigra teljesen megkönnyebbült, hogy a nagy családi titok végül is napvilágot látott, karon ragadott, és kicipelt az előszobába. Megálltunk egy plafonig érő gardrób előtt. Laci kinyitotta a szekrény ajtaját, engem pedig a fuldoklásig elárasztott több száz szennyes ing.

Az eset után a Soóséknál eltöltött esték hangulata többé nem volt az igazi. A társaság szét is bomlott röpke napok alatt. Később hallottam, hogy Soósék szétváltak. Kati halálosan unta az egymás után átdugott éjszakák meg nem szűnő sorozatát. Laci pedig az inghegy folyamatos növekedésével nem tudott megbékélni.

Kati átlovagolt egy nála harminc évvel idősebb hapsira, aki szenvedélyesen átaludta az éjszakát, nem hordott inget, és főleg nem ügynök volt, hanem neki voltak ügynökei.

Laci sem maradt sokáig egyedül, erről személyesen győződtem meg. Hat hét sem telhetett el azt követve, hogy az inglavina maga alá sodort, amikor egy délután beugrottam hozzá. Alig tudtam megállni, hogy ne nevessek. A szoba közepén egy óriási halom kimosott fehér ing hevert, mögötte egy nő állt, plusz egy vasalódeszka. A nő természetesen vasalt. Robostus német állat volt az istenadta. Ahogy én néztem a dolgot, nem csak a vasalás nem tudott rajta kifogni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3358) Bunkó világhatalom

Tibor bá’ online

 

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, ki nyeri az amerikai választásokat. Akár megnyeri Trump, akár csak néhány tízmillió szavazatot kap, az ország kiérdemli a bunkó jelzőt. Mi mást lehet mondani, ha a rá szavazó tízmilliók nem borulnak ki azon a véleményen, amikor Trump a koronavírus ellen háztartási (mondjuk Hypó) fertőtlenítőt javasolt bevinni az emberi szervezetbe (néhányan meg is próbálták és belehaltak). Hogy lehet egy felnőtt férfi ekkora marha? Jó, nem ért a biológiához, még alapszinten se, de akkor miért nem kérdezi meg valamelyik tanácsadóját, még mielőtt kiáll a hallgatók elé?

A fenti bekezdés csak az én bemelegítőm volt. Egy Fred Reed nevű publicista összeszedett néhány kifogást, természetesen amerikai oldalról nézve, amit most közzéteszek egy díszes csokorban.

A vallásosak kedvence Trump, aki Mózes öt könyvéből nem tudja nevén nevezni az elsőt (teremtés). Ígérte befejezi a háborúkat, befejezte? Ígérte, hogy csökkenti a költségvetési hiányt, növelte. Ígérte, hogy két éven belül megszabadul az illegális bevándorlóktól, nem szabadult meg. Ígérte, hogy a termelő gyárakat visszahozza Kínából, nem hozta vissza.

Mit tett vírus ügyben? A világon Amerika áll a legrosszabbul.

Trump, csak úgy mit elődei, két dologban teljesített: Védte a Wall Streetet, és a katonai költségvetést. De csinált mást is. Kilépett a fegyverkezéseket szabályozó egyezményekből (START- Hadászati fegyvereket korlátozó egyezmény, INF- közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése”, Nyitott égbolt). A NATO erőket kiterjesztette Oroszország határaiig. Csak azért, hogy megmutassa, ki a főnök a házban, ami felesleges és veszélyes.

Közben Kína fejlődik. Trump számára ez nem versenytárs, hanem ellenség, akivel nem tárgyal, hanem fenyeget, ”vagy azt teszed, amit mondok, vagy eltiporlak”.

Egy birodalom első számú szabálya, ne engedd, hogy vetélytársaid egyesüljenek. Trump a vetélytársakból ellenségeket csinált és szövetségessé erőszakolta őket. Ez elég nagy marhaság. Oroszország és Kína nem természetes szövetségesek. Kína a maga 1,4 milliárd szorgalmas emberével egy túlzsúfolt ország, védhetetlen hosszú határokkal Oroszország felé. Oroszországnak mindössze 146 millió lakósa van, viszonylag mozdulatlan gazdasággal, hatalmas üres területekkel, igen gazdag erőforrásokkal. A két országnak a múltban volt területi vitája. Trump ahelyett, hogy egymásnak vezette volna őket, szövetségre sarkalta őket.

És akkor ott van Irán, 80 millió emberrel, hatalmas hadsereggel és rengeteg olajjal. Volt egy egyezmény a JCPOA (iráni atomprogram), ami az irániakat besorolta volna a nyugati országok közé. Trump kilépett a szerződésből, amitől a nyugat európai országot majd szörnyet haltak. Erre mit tett Irán? Kelet felé fordult, készülnek létrehozni egy 25 éves fejlesztési egyezményt. Hab a tortán, Trump lemészároltatta Soleimani iráni hőst, ami után Irán – jogosan – végképp hátat fordít Nyugatnak.

Hasonló hülyeség volt Kínával kereskedelmi háborút kezdeményezni, „ellenállunk Kínának” jelszó alatt. Valójában jobban hangzik a „biztattuk a szellemet, hogy bújjon ki a palackból.”

Trump meghirdette a technológia elzárását Kínától. Erre, Kína beindított egy programot a technológiai függetlenségért. Ehhez persze idő kell, de működni fog nekik. Mi történik. Az amerikai vállalatok elveszítettek egy piacot, és megteremtettek maguknak egy konkurenciát.

Trump ismételten demonstrálta, hogy nem ismeri a történelmet, a földrajzot, a technológiát és a katonaságot. A Hawaii szigeteken elvitték az USS Arizona emlékműhöz, fogalma se volt mi az (japán támadás áldozatai). Véleménye szerint, az 1917-es(!) Spanyolnátha befolyásolta a II. világháború befejezését.

Trump hívei épp ilyen tudatlanok, és ami ennél is rosszabb fogalmuk sincs, hogy egy elnöknek miért kellene ilyen dolgokat tudni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!