Címkearchívumok: gleccserek összehúzódása

(848) A klimatikus ítéletnap forgatókönyve

Tibor bá’ online

 

Az utolsó jégkorszak óta eltelt 10.000 év alatt az emberiségnek könnyű volt a dolga, de most az emberi beavatkozás következtében előbb vagy utóbb beindul egy vissza­fordít­hatatlan, kedvezőtlen változás (ha még nem indult volna be). Beindul, és nem beindulhat, mert addig nem nyugszunk, amíg ez nem következik be.

Földünk működését figyelő ökológusok egyre növekvő aggodalommal állítják, hogy a Földi életet fenntartó rendszer közel áll az összeomláshoz. Vagyis az előttünk álló, évszázad végére jósolt globális felmelegedés következménye lesz a legkisebb problémánk.

A több megfigyelésből származó új felfedezés lényege, hogy a földi viszonyok nem változnak fokozatosan. A mechanizmus jóval durvább és kellemetlenebb. „Az emberek abban a hitben élnek, hogy a Nap minden reggel felkel és az évszakok a megszokott módon változnak. Csak hogy ez nem igaz”, állítja Bill Clark (Harvard). Ő és a többi kutató azt figyelik, miként változtatja meg az emberiség a kulcsfontosságú folyamatokat, mint például a szén és nitrogén ciklusokat, a gleccserek és esőerdők összehúzódását, az atmoszféra vegyi összetételét és az óceán áramlatokat. Egyúttal aggodnak, amiért egyre közelebb kerülünk egy „gyors és kellemetlen” változás beindulásához. Félnek, hogy vége lesz a könnyű és kényelmes életnek.

Egy katasztrófát már szerencsésen megúszott az emberiség, amikor az ózon rétegben hirtelen egy lyuk keletkezett az Antarktisz felett, ami megszüntette az ultraibolya sugárzással szembeni védelmet. [közbe kell szúrni, hogy a Földet érő, nem megszűrt ultraibolya sugárzás az élelmiszer termelést a tört részére csökkentené] Szerencsések voltunk, hogy ez az Antarktisz felett következett be. Szerencsére észrevettük még mielőtt szétterjedt volna az egész Föld felett. És szerencsénk volt abban is, hogy 50 évvel korábban az ipar a klórvegyületek mellett döntött a bórvegyületekkel szemben, amiket éppen úgy lehetett volna alkalmazni mind a hűtőgépekben, mind pedig a sprayekben. Ez a véletlen választás megóvott minket egy sokkal drasztikusabb ózonpusztulás kialakulásától, ami a baj észlelésénél jóval előbb bekövetkezhetett volna. Csak kevesen tudnak róla, milyen közel álltunk a katasztrófához.

Arról természetesen szó sincs, hogy a Földön veszélybe lenne az Élet. Az viszont igaz, hogy az emberiség életkörülményei igen kellemetlenné válhatnak. Ne felejtsük el, hogy az emberi civilizáció az elmúlt 10.000 év alatt fejlődött ki, végig kellemes éghajlati viszonyok között. Az emberiség egyszerűen nincs hozzászokva a hirtelen, nagyfokú változásokhoz, ami már útban van.

„A Földnek valószínűleg van egy Achilles sarka, amin keresztül beüthet egy hirtelen változás. Ha ez a helyzet, akkor jobb, ha idejében tudunk róla”, figyelmeztet Will Steffen a Stockholm székhelyű bioszféra kutató intézet tudósa.

A hirtelen bekövetkező, rosszra forduló változás lehetőségére az elmúlt egy millió év klímájának a jelei világítottak rá. Ugyanis a múltbéli „feljegyzések” azt mutatják, hogy a Föld egyik jégkorszakból ki- a másik jégkorszakba beugrik, nem várt hirtelenséggel. Úgy tűnik, hogy a jégkorszakok beindulását a Föld keringésének ingadozásai okozzák, mivel kismértékben megváltoztatják a beérkező napsugár eloszlását a Föld felszínén. Az egyik ilyen ingadozás 100.000 évente következik be, ami egybeesik a jégkorszakokkal. Ez az egybeesés eléggé furcsa, mivel a három úgynevezett Milankovitch-féle ingadozás közül ez a leggyengébb. Viszont az egybeesés egyértelmű, mondják a gleccserkutatók, akik egyébként úgy találják, hogy a legkisebb ingadozás okozza a legerősebb hatást, mivel a Föld biológiai rendszere felerősíti hatását, aminek következtében egy enyhe lehűlésből igazi fagyosodás áll be.

Ennek a felerősödésnek fő oka az északi sarkon kialakuló jégsapka. Amennyiben egy helyi lehűlés következtében jégmezők keletkeznek, azok a beérkező napsugarakat nagyobb mértékben verik vissza az űrbe, mint a sötét talaj vagy szikla. Vagyis a Földre érkező hőenergia mennyisége csökken. Valamint a jégmezőkön nincs széndioxidot termelő vegetáció, ezért kevesebb CO2 jut a légkörbe. A kevesebb CO2 –t tartalmazó atmoszféra kevesebb hőt fog vissza, ami a Föld hőmérsékletét tovább csökkenti.

Egy kialakult jégkorszak több tízezer évig is eltarthat, aminek a vége egy hasonló ingadozás és pozitív visszacsatolás, csak fordított folyamatban, ez aztán a jégsapkát destabilizálja, és véget vet a jégkorszaknak. A pontos részletekre még nem derült fény, de már feltűnik egy bonyolult, azonban szabályos ide-oda táncolás különleges képe. Az ezzel kapcsolatos kutatások eredményei a földi dinamizmusokról elég pontos képet fog festeni ahhoz, hogy megmondható legyen az emberiség visszafordíthatatlan helyzet teremtése előtt áll-e vagy sem.

Az azonban már most elmondható, hogy a kutatókat leginkább az események bekövetkezésének gyorsasága lepte meg. Geológiai mércével mérve ez egy eszeveszett tánc. Bizonyos helyzetben a Föld átlaghőmérséklete két Celsius fokot eshet mindössze 20 év alatt. Úgy tűnik, hogy a jégkorszakok klímájának két „stabil állapota” van és közöttük az átmenet nem fokozatos. A Föld egész egyszerűen az egyik állapotból a másikba ugrott bizonyos periódust követve.

A jégrétegekbe zárt levegőbuborékok részletes analízise azt mutatja, hogy ezt a két stabil helyzetet két különböző CO2 szint biztosítja. Jégkorszak alatt 190 ppm, jégkorszakok között pedig 280 ppm. Más CO2 koncentráció huzamosabb időn át nem észlelhető. Ebből arra lehet következtetni, hogy az időjárás jégkorszakba be és jégkorszakból ki „táncolásának” fő oka, a széndioxid vándorlásából adódik a szárazföl, óceán és atmoszféra között.

A fentiek fényében különösen figyelemre méltó, hogy az emberi aktivitás következtében Földünk atmoszférájának CO2 tartalma az elmúlt 200 év alatt durván 43 százalékkal növekedett, vagyis 280-ról 400 ppm értékre változott, és ez a változás folyamatosan gyorsul. Kérdés, a földi biológiai rendszer hogyan fog erre válaszolni? Egyesek azt gyanítják, hogy ki fog alakulni egy harmadik stabil szint, egyelőre beláthatatlan klimatikus szélsőségekkel.

Drámai visszacsatolás

A globális felmelegedéssel kapcsolatos hagyományos gondolatfuttatással készült előrejelzés szerint a CO2 kibocsátás növekedése az atmoszféra széndioxid tartalmának folyamatos növekedését vonja maga után. Csakhogy a jégkorszakok bizonyítékai szerint Földünkön az eljövendő klíma nem ezt az utat fogja járni. Valójában az emelkedő CO2 szint a rendszerben beindíthat egy drámai visszacsatolást. Ez akár jó hír is lehet, hiszen a melegebb éghajlat dúsabb növényzetet eredményezhet. A nagyobb tömegű növényzet pedig a fotoszintézis által több széndioxidot köt le, semlegesítve a többletet, leállítva ezzel a további felmelegedést. Csakhogy ezt követi egy nagyobb rothadás és ebből adódó fokozódó CO2 visszaáramlás. Becslések szerint 2050-re az erdők több CO2 –t fognak kibocsátani, mint amennyit elnyelnek. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábbi globális felmelegedési érték 50%-al megnő.

A széndioxid után figyelmet kell összpontosítani a Föld óceánjaira is. Ugyanis a helyzet az, hogy a tengeráramlatok is ki-be kapcsolódhatnak. Márpedig ezeknek hatása a Föld klímájára drámai mértékű is lehet. Miből is adódnak az áramlatok? Az Atlanti-óceán északi részén jég keletkezésekor a környező víz sótartalma megnövekszik. Ez a nagyobb fajsúlyú extra sós víz lesüllyed az óceán fenekére és beindítja az áramlást. Az eredeti víz körülbelül 1000 évvel később felmelegedve újra a felszínre tör és északnak tart, mint Golf-áramlat.

Mi szüntetheti meg ezt az áramlást? Például az olvadó jégtől származó nagymennyiségű édesvíz, ami a globális felmelegedés egyenes következménye. Egyes kalkulációk szerint ez körülbelül 100 év múlva következhet be, ami egy tempósan hűlő Európát jelent. Európa részére ez egészen biztos kellemesen fog hatni, de egyúttal a trópusok, és a déli félteke további felforrósodását vonja maga után. Viszont mivel az áramlattal együtt annak nagymennyiségű CO2 feloldó képessége is megszűnik, a globális felmelegedés tovább fokozódhat.

Ezek mellett egyes tudósok figyelmeztetnek, hogy az ózon réteg még okozhat nagy meglepetéseket. Egy másik téma a hidrogén-peroxid, ami egy rövid életű, igen agresszív gáz. Kedvenc szokása a reakcióba lépés atmoszférikus szennyeződéssel. Ez pedig szmogot jelent. Elképzelhető, hogy a szmog a Föld légkörében állandóan jelen lesz. Mivel a hidrogén-peroxid globális koncent­rációjának mérésére nincs kidolgozott módszer, ezért lehet, hogy ezen a frontot hirtelen nagy meglepetésben lesz részünk.

Ugyancsak nagy meglepetést tartogathat számunkra a tengerszint emelkedése, méghozzá hamarosan. Az utolsó jégkorszak óta eltelt 10.000 év alatt a grönlandi jégmezők gyakorlatilag nem változtak, de pillanatnyilag az olvadás határértékénél vannak. Ha az olvadás beindul az valamennyi földi jég elolvadását jelentheti. Egyes becslések szerint erre kb. 20 év múlva kerülhet sor.

A felsorakoztatott ítéletnapi forgatókönyvre az jellemző, hogy egy jóindulatú bolygó biológiai rendszerének megbolygatóiként oda hathatnak, hogy az oltalmat adó Földünk egy nehezen elviselhető hellyé válhat. És úgy néz ki, hogy bizonyos konkrét értékekhez közel egy picurka többlet elég egy óriási változást hozó folyamat beindításához. Példának okáért az Amazon környéki esőerdőre a globális fel­melegedés kedvezően hat, de egy kicsivel több hő megölheti az erdőt. Mindebből leszűrhető, hogy ha egyszer átlépünk egy kritikus ponton, a változás visszafordíthatatlanná válik. Egy másik példa, ha a szibériai altalaj állandóan megfagyott állapotban lévő rétege a globális felmelegedés következtében megolvad és felszabadul belőle az ott lekötött metán, a későbbi fagy ezt a metánt már vissza a talajba nem tudja parancsolni.

Mindent összevetve az emberiség hatalmas kihívás előtt áll, amivel szembe a legfontosabb és nagyon sürgős tennivaló a megfigyelő állomások hálózatának a kiépítése lenne, mert ettől függ a jövőnk. Az elmúlt 10.000 év alatt számtalan emberi civilizáció nőtte ki magát és tűnt el nyomtalanul miután elpusztította környezetét, aminek következtében a Föld jelentős része az ember részére lakhatatlanná vált. Ezeket túléltük, mert az egyik civilizáció tetemén egy másik civilizáció indult be. De mára a játékszabályok megváltoztak. Az emberi beavatkozás ma már globális, nem lokális. Korábban, ha elrontottuk a dolgot, arrébb léphettünk. Ma már nincs mód a menekülésre. Nem áll rendelkezésünkre egy másik bolygó. 

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________