Címkearchívumok: flrfi agy,

(1075) Az egyik jobb, mint a másik?

 Tibor bá’ online

~at0002Alapvetően különbözik-e a férfi és a nő agya? Simon Baron-Cohen a Cambridge-i Egyetem pszichológia és pszichiátria professzora szerint igen. Véleménye szerint a női agyvelő empátiára, míg a férfiaké a tény felfogására és a rendszerépítésre van programozva. Az autizmus pedig a hímivarú agyvelő szélsőséges formája. Az alábbiakban a professzor meginterjúvolását ismertetjük.

Mit jelent az, hogy empátiára programozott?

Az empátiára programozás azt jelenti, hogy az egyén rá tud hangolódni másik ember gondolataira és érzelmeire. Ennek első lépés a másik ember gondolatainak és érzéseinek a felismerése, második lépése a megfelelő érzelmi ráhangolódás a másik ember szellemi és érzelmi állapotára. Vagyis, példának okáért, nem csak egy egyszerű érzékelése annak, hogy a másiknak fájdalmai vannak, de az is, hogy ez ügyben valamit tenni akar a másikért. Érzékelhető különbség van abban, ahogy az emberek empátiát éreznek egymás iránt. Úgy tűnik a nők sokkal könnyebben, sokkal magától érthetőbben éreznek empátiát mások iránt, mint a férfiak.

Milyen egy szisztematizáló ember?

Egy ilyen egyén nagyon jól analizál vagy épít ki rendszereket, bármit a könyvtár katalógustól  kezdve a zeneszerzésig. Ezek az emberek ösztönösen jönnek rá arra, hogyan kapcsolódnak a dolgok egymáshoz, vagy milyen szabályok szerint működik egy rendszer. Egyszerű példa erre egy fényerőt állító kapcsoló. Ha forgatunk egy ilyen kapcsolót a fény vagy erősebb lesz vagy gyengébb, attól függően melyik irányba forgatjuk. A szisztematikus egyén pontosan figyel az apró változásokra.

Az ön elmélete ezek szerint a nemek klasszikus alapon történő szétválasztására, vagyis a nők gyengédek és figyelmesek, a férfiak kemények és mechanikusak.

Ez nagyfokú leegyszerűsítés. Az elmélet nem azt mondja, hogy az egyik nem valamire képes, amire a másik nem képtelen. A helyzet nem ilyen fekete-fehér. Arról van szó, hogy statisztikai átlagolás szerint különbség van abban, ahogy a nemek egyik vagy másik viselkedési formát automatikusan magukévá tesznek.

Az egyik viselkedési forma szükségszerűen a másik rovására történik? Vannak egyének, akik mindkét formát gyakorolják? Milyen kölcsönhatás van a két forma között?

Ez egy kicsit zavaros. Úgy tűnik kapcsolat áll fenn a két forma között. Ez alatt azt értem, minél jobban jeleskedik valaki az egyik formában, annál gyengébben adja elő a másikat. Mivel azonban egyes emberek mindkettőben nagyon jók, illetve mindkettőben nagyon gyengék, lehet, hogy a két forma egymástól teljesen független. Vagyis további kutatásra van még szükség annak felderítésére, hogy a két viselkedési forma egymással összefügg-e vagy sem.

Miként tükröződik ez az agy felépítésében vagy az agyi folyamatokban?

Az elmúlt évtizedben arra jöttünk rá, hogy az empátia esetében három igen fontos agyterület létezik, amik: az amigdala, a baloldali frontális kortex és a fő temporális szulkusz. Ezek az agyi részek felelősek a másik ember cselekvéseinek a kiértékeléséért. Fürkészni a másik arcát, kideríteni szándékát, szellemi állapotát, érzékelni érzelmi megnyilvánulásait. Az agy feltérképezésénél jóval nehezebb volt annak kiderítése, hogy a megfigyelt személynek volt-e megfelelő érzelmi reakciója miután a másik embert kiértékelte.

Megfigyelték már  mi történik az agyban amikor valaki rendszerez?

Még nem. Ez egy teljesen új koncepció. Ami eddig történt az olyan specifikus készségek vizsgálata, mint például a térérzet, ami fontos térképkezeléshez, tájékozódáshoz, stb. Igaz azonban, hogy szükséges lenne több, eltérő rendszer vizsgálatára a kézügyességtől kezdve az elvont fogalmak felfogásáig bezárólag.

Elméletének alátámasztására kapott-e segítséget a neuróbiológiától, fiziológiától?

Ebben a pillanatban elméletem pszichológiai vagy pszichometrikus megfogalmazásokon nyugszik. A pszichometrikus vizsgálat mennyiségi megközelítést nyújt. Feltehető a kérdés: az emberek milyen átlagos értéket adnak bizonyos pszichológiai vizsgálatnál?

A nemek közti különbség milyen mértékben függ a biológiától vagy a kultúrától?

Nem hiszem, hogy bárki kétségbe vonná jelentős szerepét a tapasztalatnak, a környezetnek és a kultúrának a nők és a férfiak között fennálló különbségekkel kapcsolatban. Viszont újszülöttekkel végzett kísérletek azt mutatják, hogy a biológia is fontos szerepet játszik. A csecsemők életének első 24 órája alatt a leányok hosszabban figyelik az emberi arcot, mint a fiúk, míg ez utóbbiak tekintetei tovább időznek élettelen tárgyaknál. Persze ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az egyik empatikus a másik szisztematikus, mindössze azt mutatja, hogy mi ragadja meg jobban figyelmüket, az arc vagy az élettelen tárgy. Nem lehetetlen, hogy a nemeket az egymástól eltérő mozgások vonzzák jobban. Az ember arca másképp mozog, mint a tárgyak. Egy másik kísérlet során a szülés előtt álló anyáktól levett magzatvízben megmérték a testosteron szintet. Majd a megszületett csecsemőnél 12 hónapos korban megfigyelték milyen mértékű a szemkontaktusuk. A két különböző mérést végzők nem tudtak egymás adatairól. Az eredmények azt mutatták, minél nagyobb volt a magzatvizek tesztosteron szintje annál kevesebb szemkontaktust produkáltak 12 hónapos korukban. A csecsemők 18 hónapos korukban szókincsüket illetően azt mutatták, minél nagyobb volt a testosteron szintjük annál csekélyebb volt a szókincsük. Általánosságban megállapítható, lányok hamarabb beszélnek, és szókincsük gyorsabban fejlődik. Megjegyzendő, hogy ez a különbség a nemeken belül is jelentkezett a testosteron szintnek megfelelően.

Ha az ön elmélete helyes, akkor kellett volna találniuk szélsőségesen női és szélsőségesen férfi agyvelőkkel. Miért nem találtak ilyeneket?

Úgy gondolom előbb vagy utóbb fogunk. Álláspontom szerint a szélsőséges női agyvelőnek nincs klinikai képe ellentétben a szélsőséges férfi agyvelővel. A nagyfokú empátia készség nem vezet szükségszerűen feszültségekhez vagy alkalmatlansághoz. Az nem katasztrófa, ha a szisztemizációban nem jeleskedik valaki, hiszen ha szükséges bármikor kaphat segítséget. Ha valaki nem érti a számítógépet, munkahelyén könnyen kisegítik.

Ezek szerint a társadalom sztigmatizálja a szisztematizálókat? Van valami kifogás a férfi agyvelővel kapcsolatban?

Igen, a társadalom sztigmatizálja azt, akinek nincs empátia készsége. Ha valakinek nem megy a matematika, az fogják neki javasolni koncentráljon humán műveltségre, és senki szemében sem lesz csődtömeg. Akiknek az empátia készségével van baj, az nem ússza meg ilyen könnyen.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________