Tibor bá’ vissza a múltba online
Hetente olvasom, hogy a Széll Kálmán tér átalakítása során találtak egy aknát (bombát, gránátot, löveget, ki minek nevezi azt a rozsdás vasdarabot) a lakókat 500 méteres körzetben kiürítették, majd a nevezett valamit a tűzszerészek hatástalanították. Közben mindenki be volt szarva 300 kilométeres körzetben, vagyis határtól-határig. Nem tudom röhögjek-e rajta vagy bosszankodjak. Amit találni szoktak, annak a neve gyalogsági akna, általában 82 mm-es. Ugyanis ebből lőttek ki a legtöbbet. Gyalogsági támadás előtt egy igen egyszerű kilövő szerkezettel indított aknákkal alaposan megszórták a környéket. Nem tudom, hány százalék nem robbant fel, de elég szép számmal lehetett látni szerteszét ezeket a döglött aknákat. Mi, kíváncsi fiúk (én 12 voltam) nem bántunk velük kesztyűs kézzel, ennek ellenére nem tudok olyan esetről, amikor egy ilyen döglött akna felrobbant volna. A hatótávolsága különben se 500 méter, tehát, az egész cirkusz teljességgel felesleges. Amit az alábbi igaz történet is igazol.
1945 márciusába apám részére a helyzet tarthatatlanná vált, mert különböző feljelentések miatt üldözték az oroszok. A feljelentők rendszerint a koncentrációs táborokból visszatért zsidók voltak. A feljelentett személyek pedig olyan polgárok, akiktől feltehetően volt mit zabrálni (aki nem tudja, ez oroszul „lopást” jelent). Mi tehát megindultunk gyalog Kiskunfélegyházára, húzva magunkkal egy kézikocsit, mert Félegyházán volt egy házunk, és ott nem voltak visszatért zsidók.
A 111 km-t három nap alatt tettük meg, azért ilyen gyorsan, mert útközben egy orosz lovas kocsi húzott minket vagy 40 kilométeren át egy üveg pálinkáért. Megérkezésünk után konstatáltuk, hogy a házunkat feltörték, néhány bútort elégettek (a szomszédok szerint orosz katonák) és néhány ruhadarabunkat felfedeztünk a szomszédokon, akik ezt teljes joggal és fesztelenül viselték. Ugyanis mi burzsujoknak számítottunk.
Néhány nappal később a nyári barátaim elárulták, hogy a közelik tanyavilágban van egy kilőtt T-34-es tank. Aztán egyik nap ebéd előtt el is vittek, megmutatták. Hát, nem volt kilőve, csak a lánctalpát robbantották le, és így harcképtelenné vált. Bemásztam, kimásztam, jól körülnéztem. A kilövésre váró ágyúlövegeknek volt bent egy tárolója, ami lemezből kivágott lyukak voltak, amibe aztán be lehetett helyezni a lövegeket. A tározó természetesen teljesen üres volt. A lövegek viszont a tank körül szanaszét hevertek kiherélve. Ez azt jelenti, hogy addig kell a hüvelyben lévő löveget oldal irányban ütögetni, elég kemény ütésekkel, amíg az meg nem lazul, ami után ki lehet húzni a hüvelyből. A jutalom egy nagy rakás „makaróni”. Mi ugyanis így neveztük a zöldes-szürke, kábé 40 cm hosszúra, makaróni formába présel puskaport. Ezt aztán a többi fiúknak el lehetett adni jó pénzért, mert ez a makaróni csodákat tudott. Meg kellett gyújtani az egyik végét (u.i. a puskapor lefojtás nélkül nem robban, hanem ég) még hozzá nem túl nagy sebességgel. Ha most ezt az égő véget eltapostuk, akkor a maradék makaróni nem aludt el, hanem csak füstölt és össze-vissza ugrált, ami jó hecc volt.
Szóval ezeket a lövegeket szétszedegettük puszta szórakozásból, persze a szülők háta mögött, és közben elfelejtettük a környéket kiüríteni 500 méteres körzetben. Ez a szanaszét heverő lőszerek állapota kábé nyár végéig tartott. Szeptemberben találkoztam az osztálytársaimmal, mind életben volt. Az egyik fiúnak egy kézben felrobban kézigránátgyutacs (mint egy petárda) levitte két ujját. Egy másik hülye úgy sütött el egy páncélöklöt, hogy a csövet maga elé tartotta, a végéből kicsapó láng átégette a télikabátját és egy darabot a hasán lévő bőrből is, de röhögve túlélte.
Azt viszont nem tartom okosnak, hogy a tűzszerészek kicsavarják az alaposan berozsdásodott gyújtófejet. Össze kellene ezeket szedni, elszállítani valahová és ott, amikor jó néhány darab összegyűlt, az egészet felrobbantani. A 70 éven át szunnyadó és teljesen átrozsdásodott (legtöbbször gyalogsági akna) aligha robbanna fel a szállítás alatt. A megkísérelt kicsavarozás sokkal veszélyesebb. Viszont ők a szakemberek, és joguk van vásárra vinni a saját bőrüket.
_________________________________________________
_________________________________________________
_________________________________
Kötözködök:
a LÖVEG az egy ágyú fajta, (csőhossz/kaliber) amivel kilövik a LÖVEDÉKET a HÜVELYből a hajtó töltettel (makaróni).
🙂
1:
Valóban, figyelmetlen voltam. Valójában tank elhárító lövedékről van szó.
Nalunk a kert vegebe melyen meg pihen 2 szarnyas akna. A 3ikat gyerekkorunkba elszalitottak a robbantoba. Mukodokepes volt! A masik kettot nembolygattak betemettek es azota suru bozot fedi. Azert annyira nem veszelytelenek ezek a vackok. Ha joltudom a rakoczi granat volt iszonyu veszelyes. Itt a kornyeken tobb ember/gyerek is meghalt v letepte valamilyet. nemcsak a loport hanem a lovedekeken levo rezgyuruket is gyujtottek be roluk de a granatokon levo borszijat is. Es hat akkor is voltak idiotak v kevesbe szerencsesek 🙂
Abban igazat adok hogy a hiradoban tulreagaljak az eseteket. Termeszetesen. Es azert hivjak bombanak barmi is legyen mert annak olyan negativ remkepe ul az ember elmejeben hogy remekul lehet vele felelmet zavart kelteni. Lehet valojaban felsem ismerne a mai atlag ember egy igazi, akarmilyen bombat 🙂
Arra meg kivancsi lennek Tiborba hogy a kiramolt hazban hogyan teltek a (elso) napjaitok, szereztetek v csinaltatok butorokat eszkozoket? Talan elsem tudjuk kepzelni hogy a lakasba hazaterve mondjuk egy szemethalmaz fogad…
3:
Vécseinek hívták, és valóban ez volt a legveszélyesebb kézigránát, mert ha lejött a feje, akkor bármely pillanatban felrobbanhatott.
Igazából semmire se volt szükségünk, mert egy kis kézikocsival majd minden holminkat levittük magunkkal. A bútorokat egy helybéli asztalos helyrehozta. Például a 4 fiókos sublótból 3 fiókosat kreált. Még Pesten hozzánk vágódott az egyik zsidó család egyedül maradt cselédlánya, aki persze parasztlánynak született és másodperceken belül feltalálta magát. Teri rengeteget segített minket őszig. Apámnak el kellett volna venni feleségül, de persze neki más szempontjai voltak. Teri fél évig tökéletes pót-anya volt.
Üdv! Régota olvasom a blogját, vannak érdekes dolgai eddig meg tudtam álni hogy nem irok hozzászolást de most megteszem.
Ezet az aknagránátok/lövedékek nem egy kaptafára készültek. Rengeteg féle gyujtoszerkezetü idözitésü mechanikáju van belöllük. Az hogy maguk egy kilövetlen löszer lövedékét ütögették az egy dolog. Nyugodtan meg lehet tenni nem veszélyes. Ugy van kitalálva hogy szálitani pakolni raktározni biztonságosan lehessen. Viszont egy kilött lövedékkel egészen más a helyzet. Van ezekben a szerkezetekben az esetek nagy részében egy biztosito. Amikor kilövés közben a huzagolás megforgatja a lövedéket ezzel élesiti. Tehát egy kilött lövedék már nem biztositott a külsö behatások ellen. Az aknagránátoknál is van biztosito ami csak kilövés után élesiti de az egésszen más elven müködik.
A gyujtoszerkezetük is sokféle lehet. Van amit a lövedék/aknagránát mozgási energiája müködtet el, ezek veszélytelenebbek. Van amit rugos mechanika indit becsapodáskor. Na ezekkel már érdemes vigyázni és a megtalálási poziciojábol nem elmozditani.
A gyujtoszerkezet kiszedése igenis fontos. Ha a gyujtoszerkezet/gyujtoszerkezetek ki vanak szedve akkor a robbanotest teljen veszélytelen. Tüzre is lehet akár dobni nem fog felrobbani. A benne lévö TNT vagy egyéb másodlagos robbanoszer nem képes robbani a megfelelö inditás nélkül. Tüzre dobva lassan kormozva kiég belölle. A gyujtoszerkezettel viszont vigyázni kell. Abba lévö anyagok már joval veszélyesebbek.
Tehát a gyujtoszerkezet kicsavarásával teljesen veszélytelenné tehetö a test. És ha szálitás közben robban akkor nem az egész robban fel csak a gyujtoszerkezet. Ami kb egy kézigránátnak felel meg. Nem kellemes de ha nincs szétszerelve akkor az egész felrobban.
Amugy ezek a joszágok anyira nincsenek szétrohadva. A belsejük 95% ban fémtiszta müködöképes. Ha megindul a gyujto akkor utánna kézel ki lehet tekerni. Olomtömités van bennük teljes mértékben megvédte öket a rohadástol.
Az egyszerre robbantás igen veszélyes és nem is megoldhato. Szét fognak repülni robbanás közbe és ugyanugy élesek maradnak.
Viszont a 300m es kiürités azért tulzás minden kis vacaknál ezt elismerem.
5:
Hát igen, senki se bírja ki hozzászólás nélkül éveken át. 😀
Amúgy, köszönjük a szakszerű kiegészítést.
Nem semmi „játékok” 🙂 És ezek a hadi eszközök a felnőtt lakosságot is érdekelték? Fel lehetett használni egyes részeit valamire (esetleg leadási a vasat – vicc), vagy épp raktározták jobb ill. rosszabb időkre?
7:
A felnőtt laikus lakosság természetesen be volt ezektől szarva. Aki betöltötte a 14-et, azt elvitték leventeként „védeni a hazát”. A kezébe nyomtak egy páncélöklöt, hogy amikor jön egy T-34-es lője ki vele. a 12-13 fiúk uralták a terepet. Már elég ügyesek, tanulékonyak, merészek, kíváncsiak, de még szeretnek játszani, mert gyerekek, és van már félelem érzetük A felnőttek el voltak foglalva életbevágó dolgokkal, velünk nemigen tudtak törődni. Ezeket felhasználni semmire se lehetett, meg se próbálták.
7. Én olvastam egy cikkben, hogy a laosziak milyen leleményesen felhasználtak mindent, ami bombázások után visszamaradt. Csak a képzelet szab neki határt – használati tárgyaktól kezdve díszeken át minden volt ott. És igen, még be is olvasztották a fémeket.
9:
A különböző lövegek, aknák és bombák vas köpenye hasznosítható, de ehhez ki kell belőle égetni a robbanóanyagot, ami rendszerint TNT. Ez nem veszélyes, de nem is könnyű munka.
Lövedék! Ááá….. 🙂
🙂
Kedves Tiborbá!
Én tűzszerész voltam. Pontosan tudom, milyenek a visszamaradt robbanószerek. (előttem már kifejtették a löveg és a lövedék közti különbséget) A lőszer az, ami majdan kimegy a csőből. (löveg, vetőcső stb) Ha kilőtték, akkor lövedék. Ami kiviszi, az a hajtótöltet. De nem is ez a lényeg, nem katonai szakblog ez. A hadszintérre került anyag kb 10-12°%-a marad vissza. (a 2.VH óta évente kb 90 tonna(!) anyagot szednek össze a tűzszerészek)
A visszamaradt aknákról (gyűjtőnéven így nevezzül a talált robbanószereket): Nem mindegy, hogy valami kilőtt, azaz élesedett, vagy nem. Ezt előttem kifejtették. Az aknavetőgránátok a kilövés során tehetetlenségi biztosítással vannak ellátva, ami oly érzékeny, hogy a magyar 50mm-es aknavető gránátot lehetett kézigránátként használni, úgy, hogy a gránát alját odacsapták egy kemény aljzathoz (hozzábaszták a betonhoz/kőhöz)mert a csappantyú, ami az indítótöltetet(gyutacs) indítja, beljebb volt az aljánál pár mm-t, és utána lehetett hajítani. Ha jó messze/magasra dobták, remekül elműködött, nem is maradt belőle sok.
A 82mm-es szovjet AV egy rendkívül veszélyes darab. Bakelitből van a gyújtója, és sok elakadt belőle. (Sokszor gyártatták hadifoglyokkal, akik az életük kockáztatásával néha szabotálták az összeszerelés során a cuccot.) Sajnos olyan a gyújtó-szerkezetekben használt indítótöltet, hogy az idő során kristályosodik, és sokkalta robbanóképesebb, mint új korában. Magyarul, ha becsapódott a 85 AV és nem robbant fel, valószínűleg letört a gyújtója, és sérült az indítótöltet burkolata. Vagy, ha nem, az idő megette azóta. Most találunk egy rozsdás vasdarabot, ami némi drótkefézésre is fel tud robbanni a kristályosodás miatt. Ezek a kristályok szépen tudnak hosszú tűnyi pálcákká nőni, úgy, hogy nem is látható. Hogyúgymondjam, kurva veszélyes pisztergálni. Az leszerelésem óta 3 vagy 4 tűzszerész halt meg a 82 AV miatt.
A Moszkva téren talált aknák esetén eddig egyszer ürítették ki a környező házahat, de az légibomba volt, 50kg töltettel. Általában ami biztonságosan szállítható, azt viszik. A gyújtót csak akkor szokták kiszerelni a helyszínen, ha az elkerülhetetlen. (ez legtöbbször légibombák esetén van így, és sok idő, rengeteg csavarlazító, WD40 kell hozzá. +erős idegzet, türelem)
A tüzérségi lövedékek kevésbé érzékenyek, sokkalta biztosabb a gyújtószerkezetük, már, ha huzagolt csőből kilőtt, és nem sima falú lövegből lőtték.
Erről részletesebben:
http://milstory.blogrepublik.eu/2013/04/25/421-elsok/#more-2762
Úgyhogy ami akkor piszkálható volt, ma már nem az. Ha találsz valamit, inkább hívd a Tűzszerész és hadihajós ezred telefonszámát:
+36-1-410-9790
http://www.honvedelem.hu/szervezet/MH1HTHE
Jó egészséget!
12:
Ha ásás közben találnék egy 82 mm-es aknát nyugodj meg, hogy szólnék a tűzszerészeknek. Én nem tanácsot adtam, hanem leírtam az emlékeimet. Na meg azt, mennyire felbosszant a mai emberek kényeskedése. Pl. Megrázó képek! Egy kutya teteme letakarva. Különben köszönjük a kiegészítést.
13:
Igen, édesapám is mesélt a makaróniról, ők begyújtották vele a kályhát. De volt olyan eset is, amint mesélte, hogy Záli néni is hallotta a makarónis begyújtást, hogy az milyen egyszerű. Fogott hát egy csokorra valót, mintha gyújtósfa lenne, és szépen megrakta a kályhát, ahogy szokta. Oszt’ begyújtott….. Túlélte, nagy baj sem lett, de hogy ez így miért egyszerűbb, sosem értette meg;-)))
De most jut eszembe, amikor tűzszerész lettem a honvédségnél, kérdezett egy csomó dolgot, hogy mivel is játszottak ők a 2.VH után. Igen jó megfigyelő volt, és remek memóriával áldotta meg a teremtő, pontos leírást adott többek közt. pl a Vécsey-féle gránát több változatáról is. Nekem a hajam égnek állt, aztán elmondtam, amit tudok ezekről, akkor az ő haja állt égnek. „Hát, akkoriben jó ötletnek tűnt ezekkel játszani…”
Bár a legjobb móka, amit ilyesmiről hallottam, az az volt, hogy srácok találtak egy hátrahagyott lőállást, benne löveg, lőszer, töltet. A löveg nem érdekes, valószínűleg utoljára még belőtték (kis töltettel beleszorítottak egy lövedéket), de az indítótöltet jó mókának tűnt. Makaróni, mint fent, illetve kitették a pusztába egy fűrészbakra, és légpuskával lőttek a csappantyúra. A találatot jelezte a töltet…;-)
A hatastalanitasrol jut eszembe: Pl a veszelyes cuccokat nemlehetne folyekony nitrogennel „blokkolni”? Vagy ez meg veszelyesebb mint a wd40+babralas esetleg tul draga?