(1419) Szénhidrátmentes liszt

~q400A szénhidrátmentes liszt, a táplálkozástudomány fából vaskarikája. És akkor most be is fejezhetném a mondanivalómat, de nem tehetem. Ugyanis megnéztem a honlapom statisztikáját és meglepetéssel tapasztaltam, hogy 441-en a „szénhidrátmentes liszt” címkére kattintottak, messze megelőzve az összes többi címkét. Ezek szerint 441 olvasót ez csábította a honlapomra. Akkor pedig akcióba kell lépnem.

Kedves olvasóim! Vagy 10.000 évvel ezelőtt az ember azért nemesítette ki a búzát a fűből, mert a fűmagok kitűnő élelmiszernek bizonyultak. Fognak ők mamutok után rohangálni, amikor a magot csak el kell vetni, várni kell egy kicsit és lehet aratni (na jó, az egyszerűség kedvéért az esőért imádkozást kihagyom). Emlékeztek, Tigris és Eufrátesz, a Nílus völgye?

A gabonában szénhidrát van, ami a legkönnyebben emészthető élelem. Persze tudom, hogy ma minden második ember fogyózni akar (természetesen nem Afrikára gondoltam), ezért a fogyókúra receptek, ételek, stb. hatalmas üzlet. Azt is tudom, hogy mindenki úgy akar fogyni, hogy lehetőleg zabálhasson tovább, úgy, ahogy eddig tette. Tehát? A szénhidrátot kikiáltották első számú közellenségnek, és milyen igaz. Ugyanis nem a zsírtól hízik az ember, hanem a szénhidrátoktól. Ugyanis az nagyon könnyen emészthető, átalakítani (glükózzá) nem okoz problémát, ellentétben a zsírokkal, olajakkal. A felesleges szénhidrátból pedig a máj könnyedén csinál emberi hájat, ami szépen lerakodik ide meg oda. Sajnos szénhidrát majdnem mindenben van. És milyen jó lenne, ha valaki kitalálná a szénhidrátmentes lisztet. Akkor aztán ehetnénk kenyeret, finom pékárut, süteményt, lángost, fánkot, stb., stb. ami belefér, csak szénhidrátmentes lisztből kellene őket előállítani.

Kapaszkodj meg! Bármilyen gabonaféléből, bármilyen módon őrölnek lisztet, abba bizony lesz szénhidrát, mert az egész mag jóformán csak abból áll, ami különben nem csak könnyen emészthető, de olcsóbb az előállítása, mint a húsoknak és az zsiradékoknak (beleértve a növényi olajokat is). De ha mégis zabálni akarsz, úgy értem nagyobb mennyiséget, akkor javaslom a teljes kiőrlésű liszteket, vagyis azokat, amiben a korpa is benne van, sőt tehetsz hozzá még a külön kapható korpából. Viszont, ha nem magad sütöd, akkor bajban vagy. A pékek által előállított (bármilyen fantázia nevű) barna kenyér nem a rozskorpától, nem a búzakorpától barna, hanem malátával van színezve. Ha ugyanis kb. 10 százaléknál több korpát kevernek a kenyértésztába, akkor azt a kutya se fogja másodszor megvenni. Inkább becsap, te pedig boldogan visszajársz abban a hitben, hogy alig jut beléd kalória. Ha tényleg ez a célod, akkor venned kell egy kenyérsütőt és magadnak kell beletenni a kenyértésztába annyi korpát, amennyit jónak látsz. Máskülönben, valóban van szénhidrát mentes búzaliszt, úgy hívják, hogy KORPA és nem más, mint a búzaszem külső, barna héja, és képzeld közel nulla a kalória tartalma.

________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
____________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

34 gondolat erről: „(1419) Szénhidrátmentes liszt

  1. Mélységesen egyetértek. Nekem is volt már néhány kirohanásom egykori blogomon a témában.
    Ráadásul óriási a kavarodás az emberek fejében. Mégis, miből áll az alma? Szénhidrátból. Mi adja a dinnye kalóriatartalmát? Szénhidrát. Mi van a sárgarépában, az összes többi zöldségben, gyümölcsben? Naná, hogy szénhidrát (persze, minimális fehérje és nyomokban zsír is, mint minden természetes táplálékban, csak a három mindig más-más arányban).
    A “mumus” pedig nem más, mint a gabonákban, krumpliban stb. koncentrált formában megtalálható keményítő, ami tényleg szénhidrát, de ettől nem szabadna a többi szénhidrátot egy kalap alá venni vele.
    Persze mértékkel fogyasztva nincs vele gond.
    Nem kell annyit zabálni és kész.
    Vagy ha zabálni akarsz, egyél meg két kiló almát, vagy egy fél görögdinnyét 🙂

  2. Én sajnos súlyproblémákkal küszködök, ezért érdekel a téma.
    A problémám jó része abból adódik, hogy bizony nagyon szeretem a kenyeret, rizst, krumplit, és hasonló tömény szénhidrát hordozókat.Még szerencse, hogy az édességeket nem.
    Azért már sikerült belekóstolnom egy-két futam szénhidrátszegény kurzusba, de nehéz a dolgom, mert olyan családban szocializálódtam, ahol szentség volt a napi három főétkezés, amiből természetesen az ebédnél dukál egy tányér leves, majd a hozzáillő második fogás, amelynek a mennyisége is kellően kiadós.
    Tisztelettel vegyes csodálattal bámulok azokra, akik egész nap alig esznek számottevő mennyiségű kaját, és emellett egész nap pörögnek és jól érzik magukat a bőrükben.
    Most Jancsika jutott eszembe, aki bevallása szerint hihetetlenül szerény és nem is valami csábító összetételű napi étkezése mellett még böjtnapokat is beiktatott hetente. Ez nekem már az aszkézis fogalmát is kimeríti.
    Mindemellett az eredmény azt igazolta, hogy hatásos volt a szénhidrát megvonás, mert egy év alatt leadtam 13 kilót, csak közben úgy éreztem, hogy megfosztottam magam az élet egyik kellemes élményétől, a jóízű evéstől.
    Ha kenyérről van szó, akkor persze az óriási házias jellegű kenyerek láttán fut össze a nyál a számban, viszont az igazán egészségesnek tartott kenyerek ehhez képest durvák, ízetlenek, gyakran savanyúak, ezeket ha eszem is, keservesen rágcsálom őket, szinte ki akarnak fordulni a számból. Szóval az életem azóta lemondás és aszkézis, meg irigykedés. 🙁
    De belátom, az egészség nagy érték, és bízom benne, hogy a szervezetem egyszer beletörődik sorsába, és tudomásul veszi, hogy EZ IS FINOM!
    Hiszen itt már másról van szó, állandóan mérlegelni kell, mit ehetek, mit nem, és általános, hogy éhesen kell abbahagynom az evést, tehát az evés élvezetéről a szó eredeti értelmében le kellett mondani.
    Nagy önfegyelemmel tartom magam, de közben irigykedve nézem a körülöttem lévőket, mikor jóízűen eszik a finomabbnál finomabb ételeket, amelyek számomra tiltólistán vannak… 🙁
    És persze kódolva van a bukás esélye is, mert ez nem olyan, mint a dohányzás, erről nem lehet véglegesen leszokni, tehát a kísértés folyamatosan jelen van, mert mindig jólesne egy pár falattal több, de nem szabad!

  3. 2:
    Minden elismerésem a tied, de ne lankadj, mert az alternatívád a majdnem biztos 2-es tipusú diabétesz, és hidd el, akkor sokkal kellemetlenebb dolgokat kell csinálni, természetesen életed végéig.

  4. 2. hubab

    Nem tudom, segít-e, de leírom saját tapapasztalatomat a diétával kapcsolatban.
    Még a cigivel kezdődött…
    Sokáig kitartottam az “ezt a kis örömöt ne vegyétek már el tőlem” elv mellett, és bőszen dohányoztam. Pedig tisztában voltam az egészségügyi tényezőkkel is.
    Aztán, amikor megtudtam, hogy a lájtos cigikben jóformán nincs is nikotin, és úgy kevernek bele százszor mérgezőbb vegyszereket, hogy nehéz legyen leszokni, berágtam és leszoktam.
    Az esetből azt vontam le, hogy a józan ész nem sokat ér olyan esetekben, amikor valahogy már érzelmileg vagyunk valamihez hozzácsatolva.
    Nemrég végighallgattam egy csomó előadást, hogy az “ízmaffia” hogyan befolyásolja táplálkozásunkat.
    Hogyan kevergetnek ízfokozókat, cukrot, olajat satöbbit az egyébként ízetlen vegyszerezett vackokba, hogy “finomnak” érezzük.
    És ez nem igazán új.
    Ez akkor kezdődött, amikor a mezőgazdaság iparosodott, és a mennyiség már nem volt kérdés, a korlátot egyedül a piac gyomrának mérete jelentette. Tehát beindult az “étkezési kultúra” attól függően, hogy ki mit termelt… a franciáknál a sajtok, borok, a németeknél a kolbászok, krumpli meg a sör, az olaszoknál a tészta, és így tovább…

    Ami a búzát illeti, kiderült, hogy ha a csíráját benne hagyják, akkor hamarabb tönkremegy, a korpától meg olyan fűrészporos… Tehát kivették belőle mindkét fontos alkotóelemét, és lett a finom ropogós, inycsiklandó fehér kenyér, amiből, ha friss, fél kilót úgy be lehet vágni, mint a pinty.
    És az európai ember elkezdett “szórakozásból” enni…
    Viszont munkabírása töredékére csökkent és ezért (is) volt szükség a technikai forradalomra. 🙂
    A modern tudomány segítségével tökélyre vitték a tömegtermékek finomítását, és ipari hulladékból valóban ínycsiklandó dolgokat tudnak előállítani… nézd meg a sorokat a Meki előtt…

    Szóval amikor ezeket a dolgokat mind “megemésztettem” már nem is volt nehéz az átállás…
    Heti egy-két böjt nap (egy darabig, tisztítókúra jelleggel, hogy a felhalmozott szemét kiürüljön) sok saláta és gyümölcs, hagyma és fokhagyma hegyek…
    És… miután teljesen elhagytam a fehér kenyeret, kevésbé lettem fáradékony!
    A napi 2-3 kávé helyett csalán, menta, kamilla tea, az édességek helyett dió, mogyoró, mandula, szezám mag és napraforgó mag…
    Tej helyett mandulatej…
    És amikor az ízek nem csapják be az embert, hogy mééég! mééég! mééég!!! akkor valóban annyit eszik amennyi elég.
    8 kilót leadtam és nagyobb erőfeszítés nélkül tartom is…
    Időnként szoktam “bűnözni”, de a kisértés egyre kisebb, ahogy megismerem az “ízmaffia” működését és módszereit.
    Ugyanolyan sötét társaság, mint a pénzügyi szektor, sötét titkokkal meg tömegmanipulációs hatalommal…
    Jól kitolok velük! akkor is egészségesen fogok élni !

  5. Nem túl régen néztem meg Kuroszava “A hét szamuráj” című filmjét, ami a japán shogunátus idején játszódik. Abban a rizs olyan luxusélelmiszer, ami csak a szamurájoknak jár eledelként, az egyszerű földműves falusiak elsődleges tápláléka a korpa…

    Persze nem is olyan régen még itthon is csak vasárnap és ünnepnapokon ettek csak húst az emberek… Ha kifogy az olaj, akkor ezek az idők akár vissza is térhetnek, de nézhetjük ennek a jó oldalát is, egy 73000 fős mintán végzett kutatás szerint a vegák tovább élnek és kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásért felelősek…
    http://www.sciencedaily.com/releases/2014/06/140625145536.htm

  6. 4 & 5:
    Két kiegészítés.
    Az ízmaffia nem olyan nagyon sötét társaság, mert (igaz törvényileg) az ételekre rá van írva, mi van bennük, csak el kell olvasni.
    Nem kell vegetáriánusnak lenni, csak nem kell minden nap húst zabálni. A vegák átesnek a ló másik oldalára, semmilyen szélsőség nem egészséges.

  7. Kedves hubab!

    Sajnos valóban nem létezik varázslatos és hatékony kenyérevő diéta, azonban a jó hír az, hogy sem a zsír, sem a fehérjék nem hízlalnak, sőt még a zöldségek nagy része sem – megfelelő arányban. Így ezekből az ember lelkiismeretfurdalás nélkül degeszre eheti magát, pláne, ha eltolja az adagokat egy kissé a fehérje irányába; ezek telítenek, lassan emésztődnek, rengeteg energiát adnak, és nem utolsó sorban belőlük keletkeznek a szervezetünk építőelemei. Utánuk jöhetnek a jó kis olajok-zsírok (főleg kókuszolaj, pálmaolaj, állati zsírok) és mértékkel a hidegen sajtolt növényi olajok. Ezeket még ha megspékeljük egy kis rostban gazdag nyers vagy párolt zöldséggel, olyan laktató és finom lakomát lehet csapni, hogy még na!
    Persze a kenyereket, keményítőket nem árt nagy ívben elkerülni közben, az igazi hatás elérése érdekében.
    Igazán gratulálok a 13 kilós éves fogyáshoz, hatalmas kitartás kellhetett hozzá. Mi lenne ha a következő 13-at néhány hónap alatt tudnád leadni? Persze ahhoz is rengeteg lelkierő szükséges, viszont amint meglátja az ember hogy’ szaladnak lefelé a kilók, közben pedig jól van lakva és tele van energiával, kicsit könnyebben megy a lemondás.
    Én is próbáltam a szénhidrátcsökkentett diétát, csak egy kis pirítós, csak egy kis ez meg az; tényleg nem nagy mennyiségekben. Nagyon jól működött, egy darabig, aztán hosszas egy helybe toporgás következett még mindig elég nagy súllyal – közel 30 kiló leadása után is, másfél év alatt. Kiiktatásra kerültek nálam a gabonák, egyéb keményítők – a következő 15 kiló már néhány hónap alatt eltűnt. Sok sikert és kitartást kívánok a továbbiakban is!

  8. 6: Végre egy józan hang 😉
    (sajna én is közepesen kövér vagyok, de az asszony olyan jól főz…)

  9. 6. Tibor’bá

    Nem csak az a lényeg, hogy tudjuk, mi van benne, hanem azt is, hogy hogyan hatnak.
    A finomított lisztből készült fehér kenyérből sokkal többet eszünk mert “finom” és blokkolja azokat a mechanizmusokat, amelyek jeleznének, hogy “elég!”
    A teljes kiőrlésű kenyérből általában elég egy szelet.
    Ez a helyzet a cukorral is… egy zacskó cukrot, csokit, ezer féle ízben és formában nagy mennyiségben eszünk, mert az íz érzékelés “öröme” felülírja a természetes reakciókat.
    Mézből egy-két kanálnál általában senki sem kíván többet.
    Almából is elég egyszerre egy vagy kettő.

    Sajnos az ízmaffiához tartozik a nagymama és a jó feleség is.
    A kultúrába beleivódott hogy olyan finom ételeket készítsünk, amiből nem elég egy adag…
    A jó szakács mindig akkor boldog, ha vendégei degeszre eszik magukat, mert “ő” olyan finomat tud főzni… persze nyilván nem rossz indulatból. Gonoszság lenne benyújtani neki a számlát az extra adag töltöttkáposztáért, hogy “jaj, ne maradjon má’ meg ez a kicsi”?

    A jó háziasszonynak lehet hogy “csak” a mája hízik a jól kitunkolt tányéroktól, de ipari szinten ez hatalmas profit, és ezt már régen tudják…

    Az élelmiszeripar a “kultúra” segítségével gyártja a betegeket, az egészségipar meg kezeli őket.
    Mindkettő hatalmas profittal.

  10. 9:
    E topikban leírt nézeteiddel teljes mértékben egyetértek. 6. alatt tényleg csak kiegészítettem a mondanivalótokat. Bár valami nem teljesen tiszta. Kamasz koromban degeszre ettem magam (ha tehettem) természetesen szénhidrátokkal, és egy dekát se híztam. Viszont csoki és édesség csak nagyon ritkán került az asztalra. Nem volt rá pénz.

  11. 4:
    A cigiről nekem is sikerült lemondanom már vagy húsz éve, és nagyon is jól emlékszem arra, milyen kegyetlen harcot kellett vívnom önmagammal, mikor a napi másfél doboz cigaretta elhagyása után előjöttek a megvonási tünetek.
    Gyakran pokolnak éreztem a napjaimat, depressziószerű állapotba kerültem, a munkámra nem tudtam koncentrálni, konfliktusaim voltak a környezetemmel.
    Az egyedüli reményt az adta, hogy szavahihető emberek állítása szerint ez majd el fog múlni, és egyszer és mindenkorra megszabadulok a nikotin fogságából. És így is lett, igaz, beletelt egy évbe is, mire bizton mertem állítani, hogy túl vagyok rajta.
    Mint már írtam, a fogyókúra annyiban különbözik ettől, hogy az evésről azért még sem lehet teljesen leszokni, még ha a fényevők ezt állítják is, ha pedig eszik az ember, akkor állandóan ébren tartja a kísértést, hogy ma igazán megengedhetnék magamnak egy pár falattal többet, vagy kivételesen megehetném a tiltólistára tett néhai kedvenc fogásomat. Ami persze melegágya az elkurvulásnak és visszaesésnek. 🙁
    Tisztelem amit elértél, de őszintén szólva rémítő a perspektíva, amit felvázoltál, a magvak eszegetésétől a teljes napi böjtölésig. Ez kb. úgy hangzik, mint végleges lemondás a megszokott ízekről, finom ételekről, amelyeket gyerekkorom óta ettem és szerettem.
    Nekem már ez is igen komoly erőpróbát jelent, hogy eszem a hagyományos otthoni ételeket, csak igyekszem elhagyni belőlük a szénhidrátbomba körítéseket, helyettesítve salátákkal, párolt zöldségekkel, és szerencsére már ez is hozza a súlycsökkenést. Szeretném megúszni az életmódváltást a minimálisan szükséges áldozattal, nem szeretnék átesni a ló másik oldalára, sajnos van bennem egy adag ínyenc…
    A böjtnek már a gondolatára is kiráz a hideg, engem megvisel nem egy napi, hanem már az egy alkalmi étkezés kihagyása is, a gyomrom óraműszerűen megkordul minden szokásos étkezési időpont előtt…
    Mindamellett elhiszem, hogy a módszered egészségesebb, jól emlékszem Jancsika leírására is, aki látástól vakulásig dolgozó orvos létére is kb. ugyanezt az étrendet írta le.
    Mondjuk erről mindjárt az is eszembe jutott, nem lehet ebben szerepe annak is, hogy idegen környezetben éltek, elszakadva az otthoni befolyástól, és annyi új dologhoz kellett hozzászokni, hogy ebben csak egy tétel az étkezés, ennél súlyosabb tényezőkhöz is alkalmazkodni kellett?

  12. 10. Tibor’bá

    Azt hiszem, a mai betegségek és az elhízás okai mélyebbek, mint szimplán a túl sok szénhidrát evése.

    Egy egyébként egészséges kamasz szervezete ki tudja védeni az alkalmi szénhidrátok támadásait. A fölösleg egyszerűen kiürül.
    40 éves koromig rajtam se látszott, hogy a legveszélyesebb kaják a kedvenceim, a somlói galuskától cigánypecsenyéig, a rakottkrumplitól a nyárson sült szalonnáig, de burgonyaszirmot is kétpofára ettem.

    Aztán a szervezet egy idő után kifogy a szuszból, és már nem bontja le, hanem elkezdi raktározni…
    Ehhez jön az ülő munka meg a “rendes” stresszes élet, meg azok a vegyszerek, amikkel a szervezet nem tud mit kezdeni.
    Továbbá a “globális” étkezés a világ minden tájáról, ráadásul az évszakoktól is teljesen függetlenül.
    Szerintem a “párosítás” is sokat számít, hogy mivel mit eszünk.
    Most hallottam, (még ellenőrizni kell), hogy egy jó szavtos pörkölt után kifejezetten káros lédús gyümölcsöt enni, mert emésztés helyett erjedés indul be, ami inkább mérgeket termel… Egyesek szerint ez lehet felelős a gyerekek nehéz kezelhetőségére…
    Meg vízivás főétkezés alatt… nem javallott, mert hígítja a gyomorsavat, rontja a hatékonyságát, és hűti a precízen beállított hőmérsékletet…

    Tehát nehéz kipécézni, hogy a szénhidrát a hunyó, hanem a körülményeket is figyelembe kell venni, ahogy az bekerül a szervezetbe.

  13. 7: Leírásod alapján én valóban abban a fázisban lehetek, amit leírtál, mint első lépcsőt.
    Én is úgy vagyok, hogy bizony a rántott hús mellett, ha a köret java része párolt zöldség is, azért gyakran becsempészek egy-két kanálnyi rizst, vagy krumplit is, főleg, ha a nejem noszogat, hogy miért nem eszel belőle.
    A halászlét meg mégsem lehet abszolút kenyér nélkül megenni, így elrágcsálok hozzá egy kis letört kenyérdarabkát, még ha az nem is fehér kenyér.
    A másik meglátásom az, hogy a fehérjék fő forrása a húsfélék, amit én igaz nagyon szeretek, de sokan ezt is kárhoztatják, mint nem egészséges táplálkozást.

  14. Szerintem ez az ízmaffia-dolog bonyolultabb. Tulajdonképpen nemcsak az étel íze teszi a hatást, hanem egy, a háttérben meghúzódó hiányjelenség is besegít. A sokszorosan feldolgozott élelmiszerek a feldolgozás folyamán nemcsak C-vitamin tartalmuk túlnyomó részét vesztik el, hanem csökken az összes biológiailag hasznos alkotó-elem, vitaminok, nyomelemek, stb. aránya, míg a cukor, zsír, fehérje és só tartalmuk általában növekszik. A szervezetnek azonban sokszor hiányzik valamilyen elem, ezért egyre többet kíván az egyébként finom, de az adott elemet csak nyomokban tartalmazó ételből. Ezért is kívánja jobban az intenzív ízeket, azt „reméli”, azokban talál a hiányzó elemből.

    Ráadásul az emberiség alaptáplálékai, a búza, a rizs. a kukorica biológiailag sokkal egyszerűbb összetételűek, mint ami az ember teljes tápanyagigénye, igaz ez inkább szegénységnél, vagy ellátási problémáknál jelentkezik. A neolitikum tehát egy, a korábbinál mennyiségileg bőségesebb, de minőségileg alacsonyabb szintű táplálkozást valósított mag. (Úgyhogy biztos van valami a paleolit-diétában, bár nekem kicsit drága…)

  15. 11. hubab

    “Ez kb. úgy hangzik, mint végleges lemondás a megszokott ízekről, finom ételekről, amelyeket gyerekkorom óta ettem és szerettem.”

    Ez egy pszichológiai harc.
    Amikor az ember a rosz szokásokat a saját karakterének részeiként látja, az nagyon megnehezíti a dolgot.
    De el kell jutni oda, ahol az alkoholista is ráeszmél, hogy nem jó az amit csinál.
    Ha rájövünk, hogy kedvenceinket nem “szabadon” választottuk, hanem belemanipuláltak bennünket, akkor talán könnyebben ki tudjuk szakítani egyéniségnünk szerves részeinek gondolt káros szokásrendszereket.

    De ebben a harcban magunknak kell készíteni a fegyvereinket, és nem feladni.

    Tessék, még egy adalék:
    A 80-as években Budán, a Moszkva téren a Gombában éjszakai munkában fagylaltot kevertem… meg voltak az arányok, és kevertem, kevertem… Volt egy felirat nélküli vödör, abban valami fehér zsírszerű katyvasz, abból kellett egy bögrényit beletenni… ez volt a “krémesítő”… ettől lett olyan lágy, és az íze is simább…
    Ekkor jöttem rá, hogy a a finom dolgok nem mindig “maguktól” finomak.
    És utána lépten-nyomon rácsodálkoztam a különböző adalékokra hogy ugye, aha… És kialakult bennem, hogy az izletes tömegtermékek a legveszélyesebbek.

    Nekem a legnagyobb gond a töpörtyű, a téli szalámi, meg a Gyulai kolbász…
    Még mindig nem mondtam le róluk… lehet, hogy nem is fogok, lehet, hogy lassan elhomályosul fontosságuk, nem tudom.
    De ha a mindennapi étkezés többé-kevésbé egészséges, akkor a szervezet kibír annyi kilengést. (gondolom, de inkább csak remélem)

    A böjttől meg nem kell félni.
    Nem véletlenül része minden vallásnak.
    Elsősorban akaraterő-erősítő “sport”-nak is fel lehet fogni.
    Aztán meg ha figyelembe vesszük, hogy az emésztés (normális esetben) a megtermelt ebergia 40%-át is felemészti (hát még ha ipari hulladékot kell emészteni) akkor a böjt hatalmas energiákat képes felszabadítani.
    Egy-két alkalom után meg lehet szokni az éhséget és kordában lehet tartani… kezdetben valami jó herbatea egy kis kanál mézzel segít a korgó gyomron.
    Aztán én már élveztem is, hogy még egy-két órát rátettem az eddigi rekordomra.
    Ha fontos munka vár rám, akkor igyekszem aznap nem is reggelizni… így az agyam a rendelkezésre álló energia maximumát tudja használni.

    Tehát a böjtről le kell faragni azokat a hedonista sallangokat, hogy az pusztán értelmetlen önsanyargatás…

    Hosszútávon sokkal keményebben sanyargatjuk a testünket a szakácsművészet remekeivel…

  16. 14 murcileago

    Igazad van.
    Az intenzív nezőgazdasági termeléssel, a földbe a műtrágyával csak az “energiát” teszik vissza, a nyomelemek teljesen eltűntek az európai földekből. Tehát a probléma nem csak a hozzáadott vegyszerek, hanem a hiányzó elemek is…

    Azt hiszem, ha valaki ezt a támát alaposan kivesézné és publikálná, alaposan belecsapna az élelmiszeripar levesébe.

    Az információ évek óta rendelkezésre áll…
    De példáull a GMO-ról minden negatív publikáció lepattan…
    Ez innen már nem tudományos vita, hanem politikai.

  17. 15: Már csak azt nem értem, mi a baj a töpörtyűvel, a szalámival meg a kolbásszal… feltéve persze, hogy tisztességes hentes készíti őket, adalékok nélkül.

  18. 7:
    „pláne, ha eltolja az adagokat egy kissé a fehérje irányába”

    A siker Téged igazol, csak megjegyzem, hogy a jó öreg Atkinsnál (bár lehet, hogy nem ezt a diétát csináltad), a zsírok abszolút nem hizlalnak (persze a megfelelő diéta keretei között), míg a fehérje-fogyasztás egy bizonyos szint felett zsírlerakódást okoz (gondoljunk a szumo-birkózók táplálkozására).

    A jó fogyókúrák alapja a szénhidrát-tudatos táplálkozás és a finomított, és a magas glikémiás indexű szénhidrátok kerülése.

  19. 13. hubab

    Valóban a húst szereted?
    Vagy azokat a szószokat, amivel nyakon vannak öntve? Esetleg a kicsit megpörkölődött zsírt, hagymát?

    Csináld meg a következő kisérletet (nekem bejött):
    Kedvenc húsodat süsd meg “natúr”, zsír és fűszerek nélkül…
    Úgy is ugyanolyan fincsi?
    Aztán készítsd el a kedvenc szószodat (az enyém a pörkölt) és öntsd rá mondjuk egy adag lencsére… A hatás elég meggyőző. Nekem legalábbis.
    A diófasirtot még nem próbáltam, de az lesz a következő… azt mondják, fenséges.

    Aztán lehet kisérletezni a sakátákkal…
    Cékla, csemegekukoricával, ecettel, dió- vagy szezámolajjal, apróra vágott hagymával, fokhagymával…
    Tehetsz bele avokádót is, úgy “tartalmasabb”.

    Remélem, neked is segít.

  20. 17. Ábel

    Mi a baj a töpörtyűvel?
    Hát az életmód.
    Egész másként hat egy jó újjnyi szalonna hagymával meg kenyérrel egy egész napos kinti munka után, mint 10 órányi légkondis stresszes ülőmunka után kólával meg felfújt kenyérrel…
    Mint az elején írtam, az egészséges szervezet ezeket prímán fel tudja használni… de ha a környezet, az életmót és a többi kaja is “mérgező” akkor sajnos ezek a kedvencek is inkább ártanak.

  21. 15, 17:
    A töpörtyű szerintem is mentességet érdemel, mivel adalékanyag-mentes (meg még a libatöpörtyűt én is szeretem), igaz, hogy drágább, mint egy alsó-közepes árú kolbász, amelynek összetétele hentes-függő. A kolbászokról én pl. azért mondtam le, mert már sehol nem találok olyan Gyulait, amilyet fiatalkoromban majd mindennap ettem.

  22. 21:
    Akkor gyere el hozzám novemberben, amikor kiveszem a kolbászt a füstölőből.

  23. 22:
    Köszi Tibor bá’,
    pedig úgy tudtam a Gyulai kolbász szabadalmi receptjének titka nem szivárgott ki…(mi a truváj benne, ha már úgyse titok? 🙂 )

    A Pick szalámiról is csak annyi derült ki, hogy szamárhúsból készül, persze ezt aztán hivatalosan mindig cáfolják….

  24. 23:
    Ez a recept dolog egy humbug. Jó hús kell, kellő mennyiségű hasaalja szalonna, só és a megfelelő fűszerek, amit lehet variálni: foghagyma, paprika, bors, köménymag. Aztán a megfelelő füstölés: fűrészpor minősége, a füstölési idő.

  25. 24. Tibor’bá

    Azért recept és recept között van különbség… A füstölés is egy tudomány. És ahogy hallom, az igazán jó hentes nem darálja a húst meg a szalonnát, hanem késsel vágja apróra… mert más ha vágva van, és más ha trancsírozva…
    Szóval… a jó kolbászhoz tudás is kell, nem csak jó alapanyag.

  26. 20: Nekem az eddigiekből az jött le, hogy a szénhidrát a veszélyes (vagyis a fehérkenyér, pláne ha adalékos), a zsír és a fehérje nem. Vagyis abból, amit itt leírtál, ha a kenyeret elhagyod, a töpörtyű, a szalonna és a hagyma nyugodtan maradhat. Még a modern életmód mellett is, bár amúgy mozgásra nyilván szükség van, az étrendtől függetlenül.

    23: A mányi hentesnek nagyon finom kolbásza van. Lehet, hogy nem a gyulai recept, de nekem ízlik. És (bízom benne, hogy) nem tolja tele Na-glutamáttal.

  27. 26: Azt hiszem, itt is ütközhetnének különféle irányzatok, amelyek éles ellentétben állnak egymással.
    Az Atkins-pártiak azt mondják, ehetsz mindenféle húst, zsírt, olajtartalmú ételt, főzelékeket, csak a szénhidrátokat hagyd el szigorúan.
    Ettől persze egy vega beállítottságú ember lesápadna, azt mondaná, hogy a húsnál és állati terméknél nincs mérgezőbb és károsabb étel a föld kerekén, abból ne egyél egy falatot sem.
    Mindkettőt nem lehet betartani, mert akkor úgy jár az ember, mint a Bálám szamara, amelyik éhen halt két szénaboglya között. 🙂
    Ez számomra is komoly dillema, melyikben van több igazság?

  28. 27: A dilemmát részben áthidalja az az elmélet, miszerint a szénhidrát illetve a fehérje is emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer, és attól válnak károssá, ha együtt fogyasztod őket. A gondolatot alátámasztja, hogy a szénhidrátot a lúgos nyál emészti, míg a fehérjét a gyomorsav. Ha egyszerre eszed, a kettő semlegesíti egymást, és egyiket se tudod normálisan megemészteni. Erre jók a különválasztó diéták, mint pl. a 90 napos.

    De azért van átfedése is a két iskolának: nem jók az adalékok, a túlságosan feldolgozott, ipari élelmiszerek, és nem tesznek jót a magas glikémiás indexű szénhidrátok nagy mennyiségben.

  29. 26-27:
    Ez a Mány környéke egy afféle paradicsomi zárvány lehet, ahol az utcán a dió lehullása után elfekszik a földön, a hentes valódi békebeli kolbászt árusít, a fiatalemberek meg ha nem napkollektort terveznek akkor egy élhető világról adnak leírásokat… 🙂

    A vega-diéták vs. low-carb diétákhoz.
    Arra, hogy a vega életmód meghosszabbítaná az életet, nincs egyértelmű stat. adat, mivel a vegánok között sok az élet-mód fanatikus, akiknek általában egyéb szélsőséges életmód-beli szokásaik is vannak, ami viszont nem ritkán ellentétes irányba hat. Ha valaki biztos magában, hogy nem fanatikus és szélsőséges, ugyanakkor nagy akaratereje is van, annak szerintem ajánlható a vega-életmód.

    Az akaraterőt azért emeltem ki, mert a cukor és keményítő a véráramba kerülve “megdobják” a vércukorszintet (a cukor erősebben, hirtelen és rövid ideig, a keményítő ellapítottan, lassabban és hosszabb ideig), és sok inzulin kibocsátására ösztönzik a testet, aminek a vége a vércukor-szint gyors, vagy lassú csökkenése (éhség) lesz, vagyis még több szénhidrátot kívánunk. Ez egy idő után szénhidrátfüggőséghez vezethet, ezért nem képes a legtöbb ember tartósan lefogyni vega-típusú diétákkal.

    Az Atkins-tipusú diéták tehát könnyebben tarthatók. A South Beach, avagy déltengeri-diéta pl. bár hasonló az Atkinshoz, de kiküszöböli annak zsírfogyasztással kapcsolatos túlzásait, és megenged szénhidrát-fogyasztást, ha az alacsony glikémiás indexü szénhidrátból történik. (az esti nassolás itt is tilos)

  30. 13:
    Ezek megszokások és berögződések. Ha a pörkölt ehető minden nélkül (márpedig ehető, saját tapasztalat), akkor a halászlé is 😉
    Jelentős fehérje húson kívül még van a halban és a gombában is. Előbbiről ódákat zengenek, mint egészséges táplálék. A húsokkal sincs baj csak nem az agyon antibiotikumozott fajtából kell tonnákat felpakolni.

    18:
    Valóban lehet a fehérjeevés eredménye zsírlerakódás. Ha nem tud a szervezet a fehérjével mit kezdeni, glükózzá alakítja, amikor már azzal sem tud mit kezdeni, zsírrá. Ha az ember nem eszi magát degeszre szénhidrátokból, amiből szintén glükóz lesz, akkor nehezebben lehet annyi húst enni, amiből a végén mégis zsír lesz. Napi 15-30 deka húsnak pedig egyébként sem hiszem, hogy zsír lenne a vége. Az eltolást pedig főleg úgy értettem, hogy a szokásos 1/3 hús 2/3 köret mennyiséget lecserélni kb. 1/2-1/2 arányra, tehát 1/2 hús 1/2 zöldség.
    Szénhidrátokból pedig csak a minél lassabban felszívódókat megtartani, minél kisebb mennyiségben.
    Zsírokkal abszolút semmi baj, bár az állati zsírok nagymértékű fogyasztása gátolhatja a fogyást, főleg amikor már nem nagy leadandó többletről van szó. Ha már nem cél a fogyás, azokkal sincs semmi baj.
    Nem Atkins diéta, és az esetem sem egyedi. 🙂
    A finomított és magas GI-jű szénhidrátokban egyetértünk, nincs akkora hasznuk – már ha van egyáltalán – ami kárpótolna az általuk okozott károk miatt. Aki pedig agár-alkatú és semmi baja nincs a teljes kiőrlésű változatoktól (puffadás és társai), tényleg azt eszik a “maradékból”, amit csak akar.

  31. Én még abban hiszek, hogy nem a szénhidrát, vagy a zsír hízlal, hanem az összesített kalória. Lehet mindenből, (nyilván a nehezebben emészthető a jobb) csak legyen meg a kalóriadeficit.

    A töltött káposzta szerintem kifejezetten kalóriaszegény étel, ha nem úszik a zsírban. Teli van szinte 0 kalóriás káposztával.

    A téli szalámival csak az a gond, hogy az a minőség Olaszországban a noname, legalsó 8-10€/kg kategóriát képviseli. Megkóstolni csak arra volt pénzem, de szerintem kiváló az is a maga kis fehér penészes egérszagával

  32. 31:
    Igaz, de mindenki sokkal többet kalóriát visz be, mint amennyire szükség lenne. Tehát a szervezet dönti el, hogy mit tesz a többlettel.

  33. 33:
    Erősen félrevezető beszámoló. A helyes életmód valóban hosszabb életet eredményez, de a kedvező gének birtokában kisebb büntetés mellett lehet kirúgni a hámból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük