Mégis, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, az amerikai-orosz kapcsolatok történetében soha nem volt olyan probléma, amely szükségessé tenné a közöttünk lévő háborút.

Amerikának soha nem volt létfontosságú érdeke, hogy ki uralkodik Kijevben.

A 19. században és szinte egész 20. században Ukrajna az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió része volt, Moszkvából irányítva. És ez az állapot nem okozott aggodalomra adó okot a 8000 km-re lévő USA-ban.

Számunkra ebben az ukrán-orosz háborúban nem az a döntő aggodalom, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, hanem az, hogy az Egyesült Államok ne lépjen be egy olyan háborúba Oroszországgal, amely világháborúvá és atomháborúvá fajulhat.

Ez Amerika legfőbb érdeke ebben a válságban.

Kelet-Európában semmi se indokolná, hogy az Egyesült Államok totális háborút vívjon Oroszországgal. Végül is, Moszkva uralta Kelet- és Közép-Európát az 1945-től 1989-ig tartó hidegháború alatt.

Az Egyesült Államok pedig soha nem vitatta katonailag a második világháború ezen eredményét.

Amikor 1956-ban a magyarok felkeltek a szabadságért és a függetlenségért, az Egyesült Államok nem volt hajlandó beavatkozni. Dwight Eisenhower elnök ahelyett, hogy háborút kockáztatott volna Oroszországgal, a magyar hazafiakat sorsukra hagyta.

Hogyan változott a világ a 21. században?

Ma az Egyesült Államok nem köteles háborút indítani Ukrajnáért, a NATO-szerződés értelmében mi kötelesek vagyunk háborúba bocsátkozni, ha Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát, Lettországot vagy Észtországot megtámadják.

És bár Kijev nem tagja a NATO-nak, az Egyesült Államok Ukrajna finanszírozója, az Oroszországgal a Krím-félszigeten és a Donbászon vívott háborújában, amely Nagaszaki óta először nukleáris fegyverek bevetésével járhat.

Röviden: létfontosságú érdekünk – az Egyesült Államok és az atomfegyverrel felfegyverzett Oroszország elleni háború elkerülése, ami hamarosan ütközhet Ukrajna stratégiai háborús céljaival, vagyis a Krím és a Donbász teljes visszaszerzésével.

Ha Putyin komolyan gondolja a határozatlan ideig tartó háborút, hogy a Krímet és a Donbászt orosz területként tartsa fenn, meddig vagyunk hajlandók elmenni, hogy segítsünk Ukrajnának abban, hogy kiűzze az oroszokat és visszavegye ezeket a területeket?

Úgy tűnik, hogy valami ehhez hasonló helyzet alakul ki:

Miközben az amerikai fegyverek segítenek kiűzni az orosz katonákat Ukrajna megszállt régióiból, Oroszországot és Putyint sarokba szorítják, ahol a rájuk maradt lehetőségek kettőre zsugorodnak: elfogadják a vereséget, a megaláztatást és annak minden következményét, vagy eszkalálják azzal, hogy ragaszkodjanak ahhoz, ami van nekik.

Egy ponton a vereség megelőzése érdekében történő eszkalációhoz szükség lehet a nukleáris küszöb átlépésére. Putyin és kísérete pedig ezt mondta.

A lényeg: A konfliktus egy pontján Ukrajna háborús céljainak eléréséhez Moszkvát az eszkaláció megfontolására vagy a vereség elfogadására kell kényszerítenie.

Oroszország számára minél rosszabb a háborús helyzet, annál hamarabb jön el a nap, amikor Putyinnak vagy ki kell játszania az ászt, hogy elkerülje a vereséget, vagy el kell fogadnia a vereséget, a megaláztatást és az esetleges megbuktatást.

Mivel Oroszország nukleáris fegyvereinek alkalmazása olyan háborúhoz vezethet, amelybe az Egyesült Államok is belép, Kijev könyörtelenül törekszik létfontosságú érdekeire: az összes Oroszország által elfoglalt terület visszaszerzésére, beleértve a Donbászt és a Krímet is, ami végül veszélybe sodorja az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit.

Ha, Kijev amerikai fegyverekkel és támogatással kiszorítja az oroszokat a Krímből és a Donbászból, Kijev egyre közelebb tolja az Oroszországgal folytatott háborúját az atomháborúhoz.

Ahogy Kijev igyekszik visszahódítani az Oroszországtól 2014 óta elvesztett összes területét, egyre közelebb taszítja Oroszországot a vereség és a nemzeti megaláztatás elkerülésének egyetlen módja, a taktikai nukleáris fegyverek bevetésének mérlegeléséhez, ami az Egyesült Államokkal való háborúhoz való közeledést jelenti.

Minél magasabb a Putyin-féle orosz áldozatok aránya, minél rosszabb vereséget mérnek Oroszországra az Egyesült Államok fegyveres és felszerelt ukránjai, annál nagyobb a valószínűsége, hogy Oroszország kijátssza az adu ászát, beveti a nukleáris fegyvereket, hogy elkerülje a vereséget és a megaláztatást, és biztosítsa a rezsim túlélését.

Röviden, minél közelebb kerül Putyin a vereséghez, annál közelebb kerülünk az atomháborúhoz, mert egyre inkább úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozza az orosz vereséget, szégyent és megaláztatást.

Az amerikaiaknak meg kellett volna fontolniuk, hogy mi lehet ennek a háborúnak az eredménye, amely véget vethet a vérontásnak, visszaállíthatja Ukrajna nagy részét Kijevhez, de nem tekintik Oroszország történelmi megaláztatásának.

Egyes amerikaiak ebben a háborúban lehetőséget látnak arra, hogy vereséget és szégyent okozzanak Putyin rezsimjének és Oroszországnak. Az ilyen célokra törekvőknek fel kell ismerniük, hogy minél közelebb kerülnek céljaik eléréséhez, annál közelebb kerülünk az atomfegyver használatához.

Emlékezzünk vissza: John F. Kennedy elnök arra törekedett, hogy tisztességes kiutat biztosítson a kubai rakétaválságból.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás.

Az orosz belföldi hírszerző szolgálat, az FSZB, múlt szerdán Kirillo Budanov ukrán katonai hírszerzés vezetőjét azonosította a krími támadás kitalálójaként. „Forrásokra” hivatkozva a New York Times és a Washington Post is Kijevre mutatott. Az Északi Áramlat-1 megbénult, az Északi Áramlat-2 egyik vezetéke sértetlen maradt. Putyin a múlt héten azt mondta, hogy beüzemeltethetik a vezetéket, és Oroszország évente mintegy 27 milliárd köbméter gázt szállíthat. „A labda az Európai Unió oldalán van, ha akarják, megnyithatjuk a csapot” – mondta.

Mélységesen kínos pillanat ez az EU számára. A diadal megszűnt, mivel Európát több éves recesszió fenyegeti, amelyet az Oroszország elleni szankciók okoztak, mivel az Egyesült Államok ragaszkodott a Moszkvával fennálló energiakapcsolatok megszakításához. Az EU mára az USA piacává vált, és az LNG-t a kért áron vásárolja, ami hat-hétszer magasabb, mint az USA belföldi ára. (A németországi hosszú távú orosz szállítás szerződéses ára 1000 köbméterenként körülbelül 280 dollár volt, szemben a jelenlegi 2000 dollár körüli piaci árral.)

Egyszerűen fogalmazva, az európaiakat az amerikaiak szépen megvezették. Indiának fel kell figyelni az Egyesült Államok önérdek képviseletére. Alapvetően a Biden-adminisztráció kiagyalt energiaválságot hozott létre, amelynek valódi célja a háborús haszonszerzés.

Az október 8-i krími híd elleni támad sokkal komolyabb. Zelenszkij átlépett egy vörös vonalat, amelytől Moszkva többször is figyelmeztette. Putyin nyilvánosságra hozta, hogy három terrortámadás is történt a Kurszki Atomerőmű ellen. Az oroszok nem kevesebbel fognak megelégedni, mint a Zelenszkij-rezsim megdöntése.

Súlyos következményekkel jár az orosz megtorlás Ukrajna „kritikus infrastruktúrája” ellen, amitől Moszkva eddig tartózkodott. Október 9. óta Oroszország szisztematikusan célba vette Ukrajna villamosenergia-rendszerét és vasútjait. Vlagyiszlav Shurygin neves orosz katonai szakértő az Izvesztyiának azt mondta, hogy ha ezt a tempót egy hétig fenntartják, az „megzavarja az ukrán hadsereg teljes logisztikáját – a személyzet, a katonai felszerelések, a lőszerek, a kapcsolódó rakomány szállításának rendszerét, valamint a katonai és javító üzemek működését.”

Az amerikaiak öncélú narratívájukkal szürreális világába kerülnek, ami szerint Oroszország „elvesztette” a háborút. A való világban, azonban Ivan Tertel, a fehéroroszországi KGB főnöke él, akinek bennfentes véleménye van Moszkváról. Múlt kedden azt mondta, hogy mivel Oroszország növeli csapatainak erejét a háborús övezetben, valamint fejlett fegyverzetet vet be, ezért „a katonai művelet kulcsfontosságú szakaszba lép. Becsléseink szerint a fordulópont az ez év novemberétől jövő év februárjáig tartó időszakban fog bekövetkezni.’

Delhiben a politikai döntéshozóknak és stratégáknak gondosan fel kell jegyezniük az idővonalat. A lényeg az, hogy Oroszország a teljes győzelemre törekszik, és nem elégszik meg mással, mint egy barátságos kijevi kormánnyal. A nyugati politikusok, köztük Biden is megértik, hogy az oroszokat most semmi sem állítja meg. Az Egyesült Államok tartalékai fogynak, mivel Kijev folyamatosan többet kér.

Arra a kérdésre, hogy találkozna-e Bidennel a G20-ak Balini összeröffenésén, Putyin pénteken gúnyosan megjegyezte: „Őt (Bident), kell megkérdezni, hogy kész-e ilyen tárgyalásokat folytatni velem vagy sem. Őszintén szólva, nem látom szükségét.. Egyelőre nincs platform semmilyen tárgyalásra.

Washington azonban még nem dobta be a törülközőt, és a Biden-adminisztráció továbbra is az orosz hadsereg kimerítésének megszállottja – még Ukrajna pusztulása árán is. És az oroszok számára is van még mit kidolgozni a harctéren. Például mi legyen az elnyomott orosz lakossággal Odesszában (akik kimondhatatlan szörnyűségeket szenvedtek el a neonáciktól). Mikolajivban, Zaporizsjában, Dnyipropetrovszkban, Harkovban várják a „felszabadulást”. Ez, egy nagyon érzelmi kérdés Oroszország számára. Ukrajna „demilitarizálásának” és „denacizálásának” átfogó programját logikus lezárásig kell vinni.

Amikor mindennek vége, Putyin tudja, hogy Biden nem is akar majd találkozni vele. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a múlt héten azt mondta: „Bárki aki komolyan hiszi, hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak, az egy másik világban él. A valóság másképp néz ki. A valóságban ilyen kérdésekről csak Washington és Moszkva között lehet beszélni. Ma Ukrajna csak azért képes harcolni, mert katonai segítséget kap az Egyesült Államoktól…

„Ugyanakkor, nem gondolom Biden elnök valóban alkalmas lenne ilyen komoly tárgyalásokra. Biden elnök túl messzire ment. Elég csak felidézni Putyin orosz elnöknek tett nyilatkozatait.

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás. Sajnálatos módon az indiai elitnek le kell mondani az „egypólusú helyzetről”. Európa, beleértve Nagy-Britanniát is, megsemmisült, és érezhető az elégedetlenség az Egyesült Államok „transzatlanti vezetése” miatt. Az indo-csendes-óceáni stratégia reménytelenül sodródik. Új erőközpontok alakulnak ki India kiterjedt szomszédságában, amint azt az OPEC Washingtonnal szembeni visszautasítása is mutatja. Mélyreható kiigazításra van szükség az indiai stratégiai számításban.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A múlt héten közzétett cikkükben a tudósok kifejtették, hogy izolálták az Omikron variáns tüskeproteinjét, és egyesítették a 2020 elején keringő eredeti törzs „gerincével”. Ezzel egy olyan vírust hoztak létre, amely „hatékonyan elkerüli a vakcina által kiváltott immunitást”, és „súlyos betegséget” okoz laboratóriumi egerekben, amelyek 80%-a elpusztult a vizsgálatok során – áll a cikkben.

Noha a csapat elismerte, hogy mutáns törzsük valószínűleg kevésbé lenne halálos az emberre, mint az egerekre, azt találták, hogy ötször annyi vírusrészecskét termel a laboratóriumban növesztett emberi tüdősejtekben, mint az Omikron variáns.

A cikk még szakértői értékelésre vár.

A kutatás hírei felháborodást váltottak ki az interneten, mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a kínai Wuhani Virológiai Intézetben végzett hasonló kutatás, ami a egy kórokozó megváltoztatását írja le, fokozza annak hatékonyságát. A kínai Wuhan Virológiai Intézethez vezetett vissza a globális Covid-19 járvány. Az Egyesült Államok finanszírozott egy ilyen kutatást a wuhani intézetben, bár még mindig nem világos, hogy a járványt okozó konkrét koronavírus a laboratóriumból származik-e.

„Ezt teljesen be kell tiltani, mert ez játék a tűzzel” – mondta Shmuel Shapiro, az Izraeli Biológiai Kutatóintézet korábbi vezetője a bostoni kísérletekről. „Hányszor mondták a virológusok, hogy nem teszik halálosabbá a SARS-vírusokat? – írta a Twitteren Paul Thaker riporter.

Nem a bostoni csapat az egyetlen tudós csoport, akik a járvány után visszatérnek a potenciálisan veszélyes kutatásokhoz. Az EcoHealth Alliance, a Wuhan Institute 2020 előtti funkciójavítási kutatásainak nagy részéért felelős magáncég 650 000 dolláros támogatást kapott az Egyesült Államoktól a múlt hónapban, hogy tanulmányozza a denevér koronavírus jövőbeli megjelenésének lehetőségét Mianmarban, Laoszban és Vietnámban.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Putyin azt gondolja vagy gondolta, hogy Oroszország és a Nyugat közös értékeket vall. Ez azt mutatja, hogy Putyin milyen kevéssé ismeri a Nyugatot. A Nyugat egyenlő Washington, a Nyugat többi része pedig nem független országok, hanem Washington bábjai. Washington egyik bábja sem képviseli saját állampolgárait, és Washington sem. Washington értékeit csak erőfölényben és pénzben mérik.

Washington, csak a mindenki más felett álló,  politikai, katonai és pénzügyi hegemóniájával foglalkozik, beleértve a saját népét is, akik napról napra felébrednek egy egyre szigorodó rendőrállamban, ahol apránként, napról napra törlik az Egyesült Államok alkotmányát.

Az FBI a Demokrata Párt Gestapójává vált. A nyugati média Washington propagandaminisztériuma. Az igazságot, amely nincs összhangban az uralkodó hivatalos narratívákkal, elnyomják. A kormány és sajtóhivatalai hazugságokkal táplálják az embereket, és azt mondják nekik, hogy ez az igazság.

Putyin beszédeket tart, amelyekben megmutatja, hogy ezt érti, de tettei nem tükrözik a megértését. Putyin szavai és tettei között szinte végtelen a távolság.

A Kremlnek teljesen el kellett szakadnia a valóságtól, amikor úgy gondolta, hogy Washington korlátozza katonai műveletét Donbaszban. Hogy lehet valaki a Kremlben ennyire naiv, ilyen hiszékeny, ennyire tájékozatlan? Ez minden képzelet felett áll.

Hogyan lehetséges, hogy a Kreml azt gondolhatta, hogy miután Washington megpróbálta kikényszeríteni az orosz katonai beavatkozást Donbászban, nem állt szándékában a háborút nagymértékben kiterjeszteni? Itt tanúi vagyunk az orosz hírszerzés tökéletes kudarcának és az ellenség megértésének teljes hiányával. Valójában még az sem világos, hogy Oroszország megérti-e, hogy háborúban áll a Nyugattal. Itt-ott  mond ilyet, de a tettek megcáfolnak minden ilyen megértést. A Kreml továbbra is energiaellátással próbálja megmenteni Európát, hogy Európa folytathassa háborúját Oroszország ellen. Hogy lehet ezt megérteni?

Ilyen még nem volt a történelemben, hogy egy háborúban álló ország ellátja ellenségeit üzemanyaggal, amellyel háborút folytathat önmaga ellen. A Kreml könyörög Európának, hadd adjunk el energiát Önöknek, hogy ne kelljen bezárnia a hadiiparukat. Tehet-e a Kreml bármi mást, hogy az orosz kormány a világ legnevetségesebb kormányának tűnjön?

Tegyük tényszerű kontextusba az Ukrajnában folyó és egyre szélesedő háború eredetét. 2014-ben az amerikai neokonzervatívok, akik uralják az amerikai kormányt, megdöntötték az Ukrán kormányt, miközben az orosz kormány, teljesen figyelmen kívül hagyva az eseményeket, arra koncentrált, hogy Szocsiban megpróbálja elnyerni, hogy a Nyugat fogadja el az olimpia házigazdájaként. Más szóval, a Kreml úgy gondolta, hogy az olimpia fontosabb, mint Ukrajna.

A Kreml érzéketlensége séta galoppá tette Ukrajna Washingtoni bekebelezését. Aztán a Kreml hirtelen szembesült azzal, hogy ukrán neonácik tiltják az orosz nyelv használatát, terrorizálják és meggyilkolják az orosz etnikumot, akik Donbászban és Krímben, Oroszország azon történelmi részein élnek, amelyeket a szovjet hatóságok a Szovjetunió oroszországi tartományából átköltöztettek. a szovjet Ukrajna tartományba.

Ukrajnának ezek az orosz területei hatalmas többséggel megszavazták, hogy újra egyesüljenek hazájukkal, de a Kreml csak az 1700-as évek óta Oroszországhoz tartozó Krím kérelmét fogadta el. A Kreml elfogadta a Krímet, mert ott található a szovjet összeomlás óta Ukrajnától bérelt orosz fekete-tengeri haditengerészeti bázis, amelyet a szovjet összeomlás választott el Oroszországtól.

Az az amerikai neokonzervatív puccs kiszolgáltatottan hagyta a donbászi oroszokat, ami garantálta a katonai konfliktust. Az ukrán neonácik által a donbászi oroszokra kiszabott büntetés két független köztársaság létrejöttét eredményezte: Donyeck és Luhanszk. Hogy megvédjék magukat a neonácik megszállásától, a két köztársaság kormányt és milíciát szervezett. Miután elveszítették területük egy részét az ukrán neonáci milíciák támadásának eredményeként, a donyecki és a luhanszki köztársaság leállította az előrenyomulást, de nyolc éven át tüzérségi támadásoknak voltak kitéve, amelyek ma is tartanak.

Putyin és Lavrov megpróbálták a Nyugatra hárítani a felelősséget, és ostobán, bár a legjobb szándékkal, de diplomatikusan próbálták kezelni a problémát, megmutatva, milyen kevéssé ismerik a Nyugatot. Putyin előállt az Ukrajna és a két donbászi köztársaság által aláírt, Franciaország és Németország által garantált kivitelezhetetlen minszki megállapodással.

A minszki egyezmény értelmében Donbasznak Ukrajnán belül kellett maradnia, de elegendő autonómiával rendelkezne ahhoz, hogy saját rendőri erővel rendelkezzen, nehogy a neonáci ukrán rendőrség üldözze őket.

Szinte azonnal világossá vált, hogy Ukrajna nem fogja betartani az általa aláírt megállapodást, Franciaország és Németország pedig nem hajtja végre vállalt kötelességét. Hogy a Kreml miért gondolta úgy, hogy két washingtoni bábállam érvényre juttat egy olyan megállapodást, amely lehetővé tette Oroszországnak, hogy elkerülje a katonai konfliktust, az minden képzeletem felett áll. Az, hogy Putyin nyolc évig próbált megmenteni egy olyan megállapodást, amelynek betartására soha nem volt kilátása , azt mutatja, mennyire elszakadt a Kreml a valóságtól.

Ezzel, a tényszerű háttérrel érkezzünk ma a jelen konfliktushoz.

Ha, a nemzetközi jogról van szó, Putyin az egyetlen ember a világon, aki betartja azt. Washington biztosan nem. Putyin a nemzetközi jog betartásával minden előnyt megad Washingtonnak a konfliktusban.

A nemzetközi jog szerint, Ukrajna orosz inváziója agressziónak minősül. Putyin tehát, ügyelt arra, hogy ne támadja meg Ukrajnát, annak ellenére, amit a sajtóból hallanak. A két donbászi köztársaság, amelyet Oroszország késve ismert el, nyolc évvel a segítség kérés után, hogy megakadályozzák a Nyugat által kiképzett és felfegyverzett ukrán hadsereg behatolását.

Ha, 2022 februárjában a Kreml megengedi a neonáciknak, hogy kiirtsák a donbászi oroszokat, akkor minden legitimitását elvesztetté volna az oroszok szemében.

Más szóval, Washington sikeresen manőverezte az orosz kormányt,  Washington érdekeit szolgáló háborúba. Nyugat propaganda szerint Oroszország volt az agresszor. Oroszország energia függőséggel felforgatta Európát. Oroszország újjáépíti a szovjet birodalmat. A következő lépésben Oroszország újraalkotná a Varsói Szerződést, és kiterjesztené azt Nyugat-Európára, az Oroszországtól való energiafüggőséggel. Természetesen, Nyugaton senki sem hallgatott a Kreml magyarázatára.

Washington elkezdte ellátni Ukrajnát modern fegyverekkel, hírszerzéssel és hadászati információkkal. Amikor az orosz offenzíva szünetelt, mert Putyinnak vagy az orosz hadseregnek nem volt elég előrelátása ahhoz, hogy felismerje, hogy az offenzívához tartalékok szükségesek, és ennek következtében nem voltak tartalékai, az Egyesült Államok/UK által kiképzett ukránok megkezdték saját offenzívájukat, ami részben sikerült is. a gyengén védett orosz vonalakkal szemben.

Az orosz visszavonulásokat, miközben erősítésre vártak, a nyugati médiában, például a New York Timesban és a UK Telegraphban, úgy mutatták be az orosz erőket, akik rémülten menekülnek a csatatérről, hátrahagyva felszerelésüket.

Nem ez történik, de nem a tények számítanak, hanem az, hogy a média hogyan magyarázza a helyzetet. A Washington és sajtóorgánumainak narratívái létrehozzák saját „tényeiket”.

Putyin orosz hadserege hihetetlenül minimális erőbevetéssel és tartalékok nélkül háborúzik. A korlátozott elkötelezettsége miatt az orosz erőknek egyszerűen hiányzott az embererő, hogy megvédjék a vékony vonalakat, miután Putyin leállította az offenzívát és átadta a kezdeményezést Washingtonnak. Ez az egyik legostobább hiba, amit egy háborús parancsnok elkövethet.

Valójában az történik, hogy a Kreml, Washingtont helytelenül értelmezve, nem sejtette, hogy Ukrajnát végtelen számú modern fegyverrel, hírszerzéssel és célzott információkkal látják el. A Kreml nem volt felkészülve az igazi háborúra.

Még, ha a Kreml jobban megértette is a helyzetet, nem mutatott megértést a háború megvívásához. Nyolc hónapja van egy konfliktus, amelyet Oroszország egy hét alatt rendezhetett volna. A hatalmas Oroszország védekezésre kényszerült északon Harkovban, délen pedig, Herszonban visszavonulnak. Az elvesztettnek vélt háborúk elveszíthetik a lakosság támogatását.

Hogy világos legyen, amikor a mozgósított orosz erősítés (aminek már a konfliktus kezdetén meg kellett volna történni) valamikor decemberben kész lesz, az oroszok visszaszerzik az elvesztett területeket. De még mindig nincs garancia arra, hogy Putyin megérti, hogy Oroszország háborúban áll az Egyesült Államokkal és Európával, vagy ha megérti, mit tegyen. A Kreml szóvivője szerint folytatódik a korlátozott művelet Donbászban. Ha igen, és semmi más, akkor az egyetlen lehetséges következtetés az, hogy Oroszország sokáig szenvedni fog. Egy olyan katonaság nem győzhet, amely nem tudja megtámadni az ellenség kommunikációs és katonai infrastruktúrát, valamint az ország területének nagy részét, amellyel háborúban áll. A Kreml nyolc hónapja háborúzik, és semmit sem tett annak megakadályozására, hogy Kijev háborút vívjon. A Kreml azon nézete, miszerint nem áll háborúban Ukrajnával, és csak rendőri akciót hajt végre az ukrán erők Donbászból való eltávolítására, önámító ötlet, amely megakadályozza, hogy a Kreml győzzön.

Az igazat megvallva, a Kreml háborús magatartása gyerekes. Egy 10 éves gyerek is jobban tudná vezetni. Vajon a Kreml gondolkodott-e  amikor úgy gondolta, hogy háborút folytathat úgy, hogy a szemben álló kormányt tökéletes biztonságban tartja a háború alatt? Oroszország megtagadta a kijevi kormány leállítását, lehetővé téve ezzel ellenségének, hogy ellenállás nélkül háborút folytasson ellene. Ez az első alkalom az emberiség történetében, amikor egy háborúban álló kormány megengedi, hogy az ellenfél működjön, mintha nem is háborúzna. Nincs orosz kísérlet Zelenszkij elpusztítására, Kijev leállítására, Ukrajna kommunikációjának és infrastruktúrájának megzavarására.

Minden olyan ország, amelyik ilyen önpusztító módon folytat háborút, tulajdonképpen meggyőzi ellenfeleit, hogy nem áll szándékában megnyerni a háborút.

Az orosz elhatározásnak ez a vélt hiánya arra készteti a Nyugatot, hogy erősebben nyomuljon, és több orosz vörös vonalat lépjen át. Az orosz vörös vonalak megsértése semmi következménnyel nem jár a Nyugat számára, mivel Oroszország soha nem tesz semmit a vörös vonalak megsértése ellen. Az orosz tiltakozások nem más, mint értelmetlen orosz duma – mondja a Nyugat.

Hacsak a Kreml nem szándékozik letenni a fegyvert és megadni magát Ukrajnának és a Nyugatnak, a rendkívüli gyengesége és határozatlansága, amelyet „korlátozott katonai hadműveletében” tanúsított, további agressziót fog kiváltani a Nyugattól, és közvetlenül a harmadik világháborúhoz vezet. Zelenszkij már megelőző nukleáris csapásokra szólít fel Oroszország ellen.

Putyin úgy tűnik, soha életében nem tanulta meg az „egy lépést se hátrálok” politikáját. Putyin úgy gondolja, hogy ezt pusztán szavakkal meg lehet tenni, de nem. Putyin tétovázása és a provokációk toleranciája aláásta a hitelességét.

Mivel, a Nyugat nem fél az ellenfelétől, Putyin viselkedése elhozza nekünk az Armageddont. Minél tovább tart a háború, annál jobban belép a Nyugat, annál nagyobb tétje van a hatalmas érdekcsoportoknak, mint például az Egyesült Államok katonai/biztonsági komplexumának, és annál kevésbé van kilátás a deeszkalációra.

A Kreml az állandó határozatlanság, a szélsőséges provokációk elfogadása és a tárgyalásokért való könyörgés által meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország harcképtelen. Washington szemszögéből Oroszországtól nem kell félni, csak el kell távolítani az útból.

Rendkívüli, hogy a világ talán legerősebb katonai erejének kormánya meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország katonailag impotens.

Ez Putyin vívmánya azzal, hogy megpróbálta megmenteni a donbászi oroszokat anélkül, hogy valódi háborút kellene vívniuk.

Andrej Martyanov, a kerecsensólyom és Dmitrij Orlov komolyan félrevezették oroszbarát közönségüket. Martyanov és Saker hangsúlyozta az orosz tűzerő és taktikai hadműveletek fölényét, ami igaz volt, de figyelmen kívül hagyták az orosz „korlátozott hadművelet” beépített stratégiai kudarcát. Ráadásul az orosz taktikai előny csökkent, amikor a Putyin által vállalt korlátozott erők túlságosan megfogyatkoztak ahhoz, hogy megvédjék a hódítás határait, a Nyugatról érkező modern fegyverek és a célzott információk pedig jelentősen csökkentették az orosz tűzerő-előnyt.

Putyin, miután ostoba módon hónapról hónapra hagyta folyni a háborút, amelyet egy hét alatt kellett volna megvívnia, időt adott az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak egy nagyobb ukrán hadsereg kiképzésére és modern fegyverekkel való felszerelésére. A Kreml számára az első naptól kezdve nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ez benne van a pakliban. Valahányszor elhúznak egy háborút, az előny arra az oldalra kerül át, amelyet nem korlátoznak önmaga által kiszabott kényszerek. Ha Sztálin úgy harcolt volna, ahogy ma Putyin, akkor ma nem lenne Oroszország.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A hadművelet során az ukránok kísérletet tesznek, hogy megszüntessék az orosz csoportosulást a Herson régióban. Ugyanakkor a régió nyugati frontvonalain, a Davidov Brodtól délre súlyos harcok folynak.

Az ukránok állítólag 60 ezer katonát halmozott fel Herson irányában. Az orosz hadsereg újabb nagyszabású ukrán támadására készül a térségben. A mozgósított katonákat és katonai felszereléseket a térség katonai állásaira helyezik át.

Eközben a civileket evakuálják az orosz ellenőrzés alatt álló településekről. A hersoni nőknek és gyerekeknek azt javasolták, hogy hagyják el a régiót a folyamatos ellenségeskedések közepette.

Az orosz hadsereg továbbra is sikeresen veri vissza az ukrán támadásokat a zaporozsjei Hersonban. Az ukrán erők nem dolgoznak ki offenzívát az LPR-ben, és nem tudnak visszavonulni a DPR-ben.

Az orosz sikerek az orosz katonai felső vezetésben bekövetkezett változások és az ukrajnai csoportosulás nemrégiben mozgósított katonákkal való megerősítésének első eredményei. Minden nap, amikor Ukrajna vár, Oroszországnak nagyobb esélye van visszatartani őket.

Mindannyian csak a nagy összecsapásra várunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez a „titokzatos” balti robbanások, több mint egy rendkívül veszélyes eszkaláció a NATO Oroszország elleni, be nem jelentett háborújában. Egyúttal, azt is jelzik, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb geopolitikai változása már megtörtént – és az angol-cionista elit megértette, hogy birodalmi dominanciája, és az egypólusú állapot végleg elmúlt.

Valójában nem kell sokat foglalkozni a „whodunnit” (ki tette) kérdésével. A Global Times (jól tájékozott, a kínai kormányhoz közel álló forrás) így foglalta össze az egyértelműen nyilvánvalót:

„Ha, Oroszország le akarja állítani Európa gázellátását, akkor a legegyszerűbb módja a szelep elzárása a saját vezetékének felrobbantása helyett, amivel Moszkva megőrizheti előnyét az energiaválság kezelésében” – mondta Shen Yi, a School of Energy professzora.

„Technikailag úgy tűnik, hogy Oroszország nem szabotálja a balti-tengeri csővezetékeket” – mondta. Mivel, a Balti-tengeren a tenger alatti tevékenységeket a hidegháború óta a NATO-tagok vagy szövetségesek uralták megfigyelő eszközökkel az akkori Szovjetunió és most Oroszország ellen, hogyan tudná Moszkva könnyen felrobbantani a vezetékeket, ami ráadásul nem kedvező dolog a maga számára, – kérdezte Shen.

„Ki akarhatja szabotálni az Oroszország-EU energiaügyi együttműködést? A válasz elég egyértelmű” – mondta Ming Jinwei, egy korábbi újságíró és blogger a Global Timesnak szerdán.

„Az Egyesült Államok a robbantással három célt érhet el: csökkenti az orosz energiaexportot, hogy megtámadja általános gazdasági és pénzügyi bevételeit, korlátozza Európa energiaellátását, hogy több kőolajat és gázt vásároljanak az USA-tól, természetesen magasabb áron, valamint szigorúan ellenőrizni tudja az európai országok gazdasági erejét.”

Ez illeszkedik Mike Whitney egy előrelátó cikkének téziséhez, amely az Unz Review-ban jelent meg még februárban:

„Az ukrán válságnak semmi köze Ukrajnához. Németországról van szó, és különösen a Németországot Oroszországgal összekötő vezetékről, az Északi Áramlat 2-ről. Washington úgy látja, hogy a vezeték veszélyt jelent rá, és minden lépésnél megpróbálta szabotálni a projektet.

„Az amerikai külpolitika nem örül ezeknek a fejleményeknek. Nem akarják, hogy Németország jobban függjön az orosz gáztól, mert a kereskedelem bizalmat épít, és a bizalom a kereskedelem bővüléséhez vezet. Ahogy a kapcsolatok melegebbek, egyre több kereskedelmi akadály szűnik meg, enyhülnek a szabályozások, nő az utazás és a turizmus, és új biztonsági rendszer alakul ki. Egy olyan világban, ahol Németország és Oroszország barátok és kereskedelmi partnerek, nincs szükség amerikai katonai bázisokra, nincs szükség drága USA-ban gyártott fegyverekre és rakétarendszerekre, és nincs szükség NATO-ra sem. Nincs szükség amerikai dollárban lebonyolított energiaügyletekre vagy amerikai kincstárjegyek felhalmozására a számlák kiegyensúlyozása érdekében. Az üzleti partnerek közötti tranzakciók saját pénznemükben bonyolíthatók le, ami a dollár értékének meredek csökkenését és az USA gazdasági hatalmának drámai változását idézi elő.

„Ez az oka annak, hogy a Biden-adminisztráció ellenzi az Északi Áramlatot. Ez nem csak egy csővezeték, hanem egy ablak a jövőbe, egy olyan jövő, amelyben Európa és Ázsia közelebb kerül egymáshoz egy hatalmas szabadkereskedelmi övezetben, amely növeli kölcsönös hatalmukat és jólétüket, miközben az Egyesült Államok ezt kívülről nézi. A Németország és Oroszország közötti melegebb kapcsolatok az „egypólusú” világrend végét jelzik, amit az Egyesült Államok felügyelt az elmúlt 75 évben. Egy német-orosz szövetség azzal fenyeget, hogy felgyorsítja a nagyhatalom hanyatlását, amely jelenleg közelebb kerül a szakadékhoz. Ezért Washington eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az Északi Áramlat szabotálása érdekében. Ez a túlélés kérdése.”

Ez nagyon egyértelműen a rövid távú nyereségről is szól. A Bloomberg júniusban rámutatott, hogy az Egyesült Államok az összes cseppfolyósított földgázának csaknem háromnegyedét Európába küldte 2022 első négy hónapjában, a régióba irányuló napi szállítás pedig több mint háromszorosa a tavalyi átlagnak. Fogalmam sincs, mennyit ér, de mivel a szaúdi petrol dollár újrahasznosítási mechanizmusa egyértelműen összeomlik, elég logikus, hogy az Egyesült Államok olyan módszerekre  törekedne, amelyek adósságtól sújtott fiat valutájukat elválaszthatatlanul összekapcsolják az energia üzletággal. Lépjen be az európai gázdollárba, mert természetesen az LNG-t nem Euróban, hanem USD-ben fizetik.

Ha a pénzről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a NATO ukrajnai proxyháborúja (ami egyre terjed!) az amerikai adófizetőktől magánérdekeknek átutalt pénzek hatalmas mosása. A fegyvereladásoktól az eltűnő segélypénzekig néhány ember hatalmas pénzösszegeket mozgat, és ebből a piszkos bevételből néhány tartalék köteget visszaadnak a politikusoknak és a médiának, akik továbbra is nyomást gyakorolnak a háború fenntartásáért.

„Az Egyesült Államok elsődleges érdeke, amelyért évszázadok óta háborúkat vívtak, (az első, a második és a hidegháborút) Németország és Oroszország kapcsolata volt, mert ezek egyesülése az egyetlen erő, amely fenyegetheti Amerikát. Meg kellett bizonyosodni arról, hogy ez az egyesülés nem történik meg.” – mondotta George Friedman, a STRATFOR vezérigazgatója a Chicagói Külügyi Tanácsnál.

A csővezeték felrobbantása és az amerikai elit érdekei közötti összefüggést a hét elején a Sky News Arabiának adott interjúban fejtettem ki, amely gyakran egészen másképp látja a világ ügyeit, mint az ismert és nem kedvelt Sky News:

„Tekintettel arra, hogy Ukrajnának szinte biztosan hiányzik a képessége egy ilyen kifinomult támadáshoz, kristálytiszta, hogy ki hajtotta végre azt. Nordstream szabotázsnak csak egyetlen haszonélvezője van a – az amerikai pénzügyi-ipari komplexum és politikai bábjai.

„Oroszországnak biztosan nem áll érdekében saját vezetékeit megsemmisíteni. Most, hogy tele vannak tengervízzel, a csövek gyorsan korrodálódnak, és gyorsan javíthatatlanok lesznek. Ez nemcsak óriási tőkevesztést jelent, de véget vet annak a lehetőségnek is, hogy a télen fagyoskodó németek népharagja arra kényszerítheti a berlini rezsimet, hogy a német érdekeket helyezze előtérbe, és közeledést keressen Moszkvához.

„Tehát a négy robbanás nemcsak néhány erősen védett csövet rombolt le, hanem Oroszország Németországra és így az egész EU-ra is gyakorolt potenciális befolyását is. A Nordstream elvesztése azt jelenti, hogy Ukrajna gyakorlatilag meggátolhatja az Oroszországból Németországba és az Európai Unióba irányuló gázszállítást. Teljesen értelmetlen lenne most Moszkvával alkut kötni, most Kijev birtokolja a  csővezeték megmaradt szelepeit.”

„Minden kétséget kizáróan az Egyesült Államok okolhatóak a pusztításért. De naivitás lenne azt feltételezni, hogy az egyetlen, vagy akár az elsődleges célpont Oroszország volt. A Nordstream 2 soha nem működött, míg a Nordstream 1 augusztus óta bezárt. Tehát bár ez óriási veszteség Moszkvának az elvesztett vételár és a potenciális politikai haszon, a jelenlegi és akár a várható jövőbeni bevételek szempontjából  nem számít. Valójában a megnövekedett energiaárak, amelyek a következő télen beépülnek a globális piacokra, azt jelentik majd, hogy Oroszország az Ázsiába irányuló értékesítésből származó nyereség növekedése révén visszakapja az elvesztett pénz nagy részét.

„A legnagyobb kár nem Oroszországot, hanem Németországot éri. A megfizethető orosz gázhoz való visszatérés minden reményének vége, azt jelenti, hogy az ország dezindusztrializációja még jobban felgyorsul. A BASF vegyi üzemeinek bezárása ma már valószínűleg elkerülhetetlen, és még saját szakértőik is bizonytalanok abban, hogy ha egyszer lekapcsolják, újra működésbe hozhatók-e. Ezek az üzemek adják azt az alapanyagot, amelytől az egész német és a környező országok ipara függ. Azok a cégek, amelyek tevékenységüket külföldre helyezhetik át, most hatalmas ösztönzést kapnak arra, hogy a termelést az USA-ba helyezzék át, de a túlnyomó többség egyszerűen összeomlik. A Nordstream szabotázsa tehát kíméletlen gazdasági háborús tett volt Németország és Európa ellen.”

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az egyetlen ok, amiért az Egyesült Államok képes „európai szövetségeseit” megbénítani, az az, hogy saját politikai elitjük az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy szisztematikusan felszámolta saját termelésű energiaiparát. Láttuk a szénipar (és a belőle élő közösségek) pusztulását, az új gázmezők fejlesztésének virtuális moratóriumát és az atomenergia megfojtását. Ezzel együtt az a nézet is elterjedt, hogy mindezeket a megbízható energiaforrásokat a megbízhatatlan és groteszk módon nem hatékony „megújuló energiaforrások” helyettesíthetik.

A Rand vállalat belső titkos dokumentumait egy orosz, ötödik oszlopos áruló írta, aki most az Egyesült Államokban él és dolgozik? Vagy a dokumentum hamisítvány. Az utóbbira fogadnék, bár természetesen az teszi olyan meggyőzővé a hamisítást, hogy szépen összefoglalja a valóságot, hogy mi és miért történik.

Sajnálom, ha ez csalódást okozott vagy feldühített, de nem tesz jót az igazság ügyének, ha olyan dokumentumokkal próbálnák bizonyítani, amelyeket a liberális média, ha szükséges, hitelesen hamisítványként írhat le. Főleg, ha a washingtoni, londoni, brüsszeli és kijevi bűnözők tevékenységének tényei magukért beszélnek.

E tények közül az egyik legfontosabb az, amit Washington tesz Németországgal. Megerősítik Németország vazallusi státuszát az infrastruktúra lerombolásával, amely fizikai lehetőséget adott neki az alávetettség megszüntetésére. Nem tudsz elszakadni, ha ez a társadalmad teljes összeomlását jelenti, de ahhoz, hogy ilyen sebezhető legyél, a társadalmat az összeomlás és a teljes függőség közelébe kell hozni.

„Miért követ el öngyilkosságot Németország?” – tette fel a kérdést David Chu cikkében. „Ugyanazok az okok, amelyek miatt az EU/UK dezindusztrializálódnak” – válaszolta saját kérdésére.

Az Egyesült Államok Európát teljesen függővé teszi mind energia, mind technológia tekintetében. A világ többi része a BRI és a BRICS felé halad. Az egyetlen hely, ahol az amerikaiak számára nyitott a fosztogatás lehetősége az  Európa (plusz Japán és Dél-Korea).

Ezzel eljutottam ahhoz a döntő fontosságú geopolitikai ponthoz, amelyre tudomásom szerint eddig egyetlen más elemző sem jutott el. Ahhoz, hogy Németországot, az EU-t és az Egyesült Királyságot engedelmes és hasznos vazallusokként használhassa fel egy hosszan tartó hideg- vagy meleg háborúban, az USA-nak hatalmas modern fegyverkészlettel és több gyártási képességgel kell rendelkeznie.

A konfliktus kirobbanása óta azonban csak annyit láttunk, hogy fegyvereket és lőszereket dobtak be a Donbas húsdarálójába, aminek következtében a katonai szakértők Nyugat- és Közép-Európa-szerte figyelmeztettek, hogy fegyveres erőik kifogytak a harci kapacitásból. megvédeni saját területüket, nem beszélve a NATO ukrajnai proxy háborújáról.

Még ennél is hihetetlenebb, hogy az ipari kapacitás, amelyre az EU-nak és az Egyesült Királyságnak szüksége lenne egy hosszan tartó hagyományos háború megvívásához, megszűnik.

Tekintettel arra, hogy az atomháború minden érintett számára öngyilkosság lenne, ez csak azt jelentheti – bár meggondolatlanságuk atom armageddont okozhat – a Biden-adminisztrációt irányító baljós erők valójában nem tervezik a harmadik világháború megvívását. Ismétlem, senki sem készül fel a háborúra úgy, hogy lerombolja szövetségesei azon képességét, hogy azt velük együtt vívják.

Ennek megértése egy geopolitikai kinyilatkoztatáshoz is eljut. Ezt ismét kifejtettem a Sky News Arabia legújabb darabjában:

„Az Egyesült Államok elitje tudja, hogy már elveszítette a világ hegemóniáját. Épp most látjuk a kétségbeesett kárelhárításban. A második világháború végén és a régi hidegháború idején az USA rendkívüli erőfeszítéseket tett nemcsak azért, hogy Nyugat-Európát a maga oldalán tartsa, hanem azért is, hogy különösen Németország ismét gazdasági erővé váljon. A hidegháború vagy a hagyományos forró háború megvívásához acélművekre, vegyi üzemekre, járműgyárakra és mezőgazdasági termelésre van szüksége. Ez az oka annak, hogy Washington olyan gyorsan mozdult el a legyőzött Németország Morgenthau-tervtől az újjáépítését célzó Marshall-terv felé. A gazdag és gazdaságilag erős Nyugat-Európát a Szovjetunió elleni alapvető védőbástyának tekintették – gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag egyaránt.

„A hatalmas ellentét a Marshall-terv és a jelenlegi energiablokád között megmutatja, mennyire változtak az idők. Washington tudja, hogy az egypólusú pillanat elmúlt; A kölcsönös nukleáris megsemmisítésen kívül semmi sem akadályozhatja meg Kínát-Oroszországot-Indiát és a „globális Délt”, hogy kifejlessze saját gazdasági hatalmát, és ebből kihagyja Amerikát. A globális hegemóniáért folytatott hosszú küzdelem elvesztésével Európa megszűnt lényeges szövetségese lenni.

„Az ukrán háború első célja az volt, hogy akkora éket verjen Németország és Oroszország közé, hogy Berlin és EU-hátországa ne sodródjon az új eurázsiai közös jóléti szféra pályájára. Ez sikerült is, de nem volt sikeres konfrontációja Eurázsiával. Ahhoz, hogy ezt megtegye, Washingtonnak nemcsak kívülről van szüksége Németországra és az EU-ra.

„Németország és az EU ehelyett a vagyonfosztás és a tönkretevő drága energiaellátások értékesítésének célpontjává vált. A „Nyugat” elvesztette az uralmat a világ felett, ezért, hogy megpróbálja ezt pótolni, Amerika megmozdult annak biztosítására, hogy ő legyen az egyetlen gazdasági nagyhatalom Nyugaton. Nem világos, hogy ez az óriási fosztogató akció meddig támaszthatja alá az adósságokkal sújtott dollárt, de a Wall Street és a Fehér Ház szemszögéből nagyon cinikus értelme van.

Összegezve, ez már nem az eurázsiai földtömeg ellenőrzéséről szól. Washingtonnak ahhoz, hogy ezt még meggondolja, nemcsak nyugat-európai hadkötelesekre, hanem német ipari kapacitásra is szüksége lenne. Ezenkívül még a sorkatonáknak is hajlandónak kell lenniük a harcra, de a zöld program őrültségétől és az energiaszabotázstól tönkretett társadalomért nem lesz érdemes harcolni.

Tehát a Washington/Wall Street célja nem a globális hegemónia fenntartása vagy helyreállítása. Megpróbálja biztosítani az Egyesült Államok dominanciájának fennmaradását a zsugorodott Nyugat birodalmában. A világ mindössze tizenöt százalékában!

Még egyszer, hogy a lényegre jussunk, kövessük a pénzt. A pánikba esett „Az Univerzum mesterei” feláldozzák európai szövetségeseiket, nem a globális győzelem reményében, hanem azért, hogy megpróbálják még egy darabig életben tartani a fiat dolláros Ponzi-sémát – még akkor is, ha az államadósság meghaladja a 30 billió dollárt.

A minap egy arab újságíró utolsó kérdésére adott válaszommal fejezem be, aki megkérdezte, mit gondolok, mit tegyen Oroszország, hogy megtorolja a balti robbanást:

„Senki sem tudja megjósolni, hogy Oroszország mit fog tenni, bár biztosak lehetünk abban, hogy az USA-nak kellő időben igen tetemes számlát fognak benyújtani ezért a legutóbbi tettéért. „Te robbantsd fel a mi csővezetékeinket, mi felrobbantjuk a tiédet” ez az a fajta, túlzottan elhamarkodott reakció, amelyre a nyugati hatalmak hajlamosak. Oroszország válasza valószínűleg finomabb módon, valahol máshol történik.

„Tekintettel arra, hogy energiaellátásról van szó, a Nordstream számlája magában foglalhatja például azokat az eszközöket, amelyekre Szíriának és Iránnak szüksége van a NATO szíriai és iraki helyettesítő erőinek felszámolásához. A szíriai amerikai olajlopási hadművelet befejezése nyilvánvaló és nagyon helyénvaló válasz. Tekintettel Vlagyimir Putyin ígéretére, miszerint az Oroszország elleni támadásokra aszimmetrikus választ adnak, nagy meglepetés lenne, ha megtörténne.

„A világtörténelem az 1960-as évek óta az Egyesült Államok agressziójának, és borzalmas külpolitikai tévedéseinek hosszú sorozata volt, amelyek Samu bácsi arcába csapnak bele. Nincs ok arra, hogy ez másként alakuljon.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Továbbá azt állítja, hogy a Covid eredetét széles körben eltitkolták, és részletezi azokat a személyes támadásokat, amelyeket a megszólalása miatt érték.

*Jeffrey David Sachs (1954. november 5.) amerikai közgazdász, akadémikus, közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem Föld Intézetének korábbi igazgatója, ahol egyetemi professzori címet visel. A fenntartható fejlődés, a gazdasági fejlődés és a szegénység elleni küzdelem terén végzett munkájáról ismert.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A dokumentum ígéretet tett arra, hogy kiterjeszti az amerikai hadsereget, „integrálja” a gazdasági életet a háborúskodással, és „megnyeri a 21. századi versenyt” a „döntő évtizednek” nevezett időszakban.

A 2018-as nemzetvédelmi stratégiát alapvetően átfogó, Donald Trump leendő fasiszta diktátor által közzétett, és Biden nemzetbiztonsági stratégiája megerősíti, hogy az Egyesült Államok egzisztenciális nemzeti konfliktusba van bezárva Oroszországgal, de mindenekelőtt Kínával.

„Egy Amerika és a világ számára meghatározó évtized első éveiben járunk” – jelenti ki Biden személyes bevezetője a dokumentumhoz. „A nagyhatalmak közötti geopolitikai verseny feltételei meg vannak szabva.”

Ezek a nyitóbeszédek visszhangozzák Biden márciusi nyilatkozatát, miszerint a világ egy „új világrend” küszöbén áll, amiben „nekünk kell a vezető szerep”.

Biden stratégiája, akárcsak Trump 2018-as nemzetbiztonsági stratégiája, erőszakosan nacionalista, kijelenti, hogy az Egyesült Államok nem az emberiség vagy szövetségesei érdekében cselekszik, hanem alapvetően önző érdekeinek megőrzése érdekében. „A stratégiánk nemzeti érdekeinkben gyökerezik” – jelenti ki Biden.

„Katonai hatalmunk tovább növekszik” – fenyegetőzött a dokumentum, és ígéretet tett arra, hogy „korszerűsítjük és megerősítjük katonaságunkat, hogy az fel legyen szerelve a stratégiai verseny korszakára”.

Ezen okok miatt a dokumentum azzal fenyeget, hogy „a nemzetek újra belátják, miért nem jó az Amerikai Egyesült Államok ellen fordulni”.

„A nukleáris elrettentés továbbra is a nemzet legfőbb prioritása”, és „alapja” az Egyesült Államok stratégiájának.

Biden bevezetőjében azt mondja, hogy a háború a nemzeti megfiatalítás forrása lesz: „Az Egyesült Államokban hagyománya van annak, hogy… a külföldi kihívásokat olyan lehetőségekké alakítsa át, amelyek ösztönzik… az otthoni fiatalítást.”

A dokumentum felvázolja az „integrált elrettentés” koncepcióját, és kulcsfontosságú koncepciókat dolgoz ki Trump 2018-as nemzetvédelmi stratégiájában, amely ígéretet tett arra, hogy „a hosszú távú stratégiai versenyhez a nemzeti hatalom több elemének: diplomácia, információ,  gazdaság, pénzügyek, hírszerzés, bűnüldözés  zökkenőmentes integrációja szükséges.”

Hasonlóképpen az új nemzetbiztonsági stratégia kijelenti: „Nemzeti hatalmunk minden elemét felhasználjuk stratégiai versenytársaink leküzdésére”

Hozzáteszi: „Nemzetvédelmi Stratégiánk az integrált elrettentésen alapul: a képességek zökkenőmentes kombinációján, hogy meggyőzze a potenciális ellenfeleket arról, hogy ellenséges tevékenységeik költségei meghaladják az előnyeiket. Ez magában foglalja: Területek közötti integrációt, annak felismerését, hogy versenytársaink stratégiái, katonai… és nem katonai (gazdasági, technológiai és információs) területeken is érvényesülnek, amire nekünk is muszáj felkészülni.”

A dokumentum talán legborzongatóbb szakaszában kijelenti, hogy „A Biden-Harris-kormányzat lebontotta a választóvonalat a bel- és a külpolitika között”.

Ezek a Trump-adminisztráció idején úttörő elképzelések, amelyek nyíltan a Harmadik Birodalomból merítettek ihletet, visszaadják Alfred Jodl, a német főparancsnokság főnökének a második világháború alatti hírhedt „totális háborús” kiáltványát, amely kijelentette, hogy „csak az állam, a fegyveres erők és az emberek biztosíthatják a sikert a háborúban.”

A New York Times riportere, David Sanger, rámutatott Trump fasiszta „Amerika az első” ideológiájával való folytonosságra, megjegyezte, hogy „az elnök szokatlan pozíciókat foglalt el, ami különös egy demokrata számára”. Megjegyezve még, hogy „sötét nézetet képvisel a globalizáció előnyeivel kapcsolatban, és leírja hosszan, hogyan szította a világjárványokat és a félretájékoztatást, és hogyan járult hozzá az ellátási lánc hiányához.”

Az Egyesült Államok központi célpontja Kína. A dokumentum kijelenti: „Hatékonyan fogunk versenyezni a Kínai Népköztársasággal, ami az egyetlen versenytárs, akinek szándéka átalakítani a nemzetközi rendet, és egyre inkább képes is rá”

Annyira Kínára összpontosít, hogy az ukrajnai háborút egyetlen alkalommal sem említi. Annak ellenére, hogy a Biden-adminisztráció azt állítja, hogy a világ úgy virágozna, mint egy kert, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök nem támadná meg Ukrajnát. A stratégia nem támasztja alá az amerikai katonai felépítést és a háborúra való felkészülést az orosz elnök tetteire.

Az Egyesült Államok küzdelme a 21. század „megnyeréséért” inkább azon a tényen alapszik, hogy „a hidegháború utáni korszak végleg véget ért, és verseny folyik a nagyhatalmak között a dolgok következő alakításáért”.

Annak ellenére, hogy a nemzetbiztonsági stratégia Kínát tűzte ki célul, az Egyesült Államok továbbra is masszívan eszkalálja az Oroszországgal folytatott háborút. Az Egyesült Államok vezette Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén Lloyd J. Austin védelmi miniszter világossá tette, hogy az Egyesült Államok utasította az ukrán erőket, hogy a tél folyamán folytassák az offenzívát.

„Arra számítok, hogy Ukrajna a tél folyamán továbbra is mindent megtesz, hogy visszaszerezze területét és eredményes legyen a csatatéren, mi pedig mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek” – mondta Austin.

A NATO e heti csúcstalálkozója előtt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár világossá tette, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a saját nukleáris kardcsörgésével válaszolnak Oroszország azon fenyegetéseire, hogy a konfliktusban nukleáris fegyvert alkalmaznak.

Stoltenberg bejelentette: „A jövő héten a NATO megtartja régóta tervezett elrettentő gyakorlatát, a Steadfast Noon-t”. Ezen kívül kiképző küldetést indít nukleáris képességű bombázók számára Dél-Európában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította a NATO-t, hogy megelőző csapásokat mérjen Oroszországra, Oroszország pedig nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzött Ukrajnában. A NATO gyakorlata a háború további eszkalációjával fenyeget.

Ha a jelenlegi konfliktust Biden nemzetbiztonsági stratégiájának kontextusában szemléljük, egyértelmű, hogy az amerikai imperializmus stratégái az ukrajnai háborút, bármilyen szörnyű és véres is, csak egy még nagyobb és katasztrofálisabb háború előfutárának tekinti.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Rand Corporation, több mint három éve publikált tanulmánya vitathatatlanul bizonyítja, hogy az ukrajnai háború valójában az Oroszország elleni szándékos konfrontáció megnyilvánulása, amelynek során az Egyesült Államok megpróbálja meggyengíteni és leigázni Moszkvát.

Ami történik, az kétségtelenül az Egyesült Államok régóta tartó tervezésének csúcspontja. Ez egészen más értelmet ad a jelenlegi – immár nyolcadik hónapja tartó – ukrajnai konfliktusnak. Ez nem az „orosz agresszió” által „provokálatlan” Ukrajna és a „nyugati demokratikus értékek” elleni támadás, ahogyan azt a nyugati kormányok és a média állítja. A konfliktust szándékosan szították, és most súlyosbították Washington és NATO-partnereinek politikai döntései.

A Rand Corporation az Egyesült Államok egyik legrégebbi agytrösztje, amit 1948-ban alapítottak. Egyik alapítója Curtis LeMay tábornok, a légierő parancsnoka volt, az 1945-ös tokiói tűzbombázás, valamint a hirosimai és nagaszaki atomholokauszt megvalósítója. LeMay egy régi hidegháborús sólyom volt, aki a Szovjetunió elleni megelőző nukleáris csapásokat javasolta John F. Kennedy elnöknek az 1960-as évek elején. Az általa létrehozott vállalatot, a Randot, az Egyesült Államok kormánya finanszírozza, és bizonyos szempontból a Pentagon és a CIA nyilvános agyának és szájának tekinthető.

A fent idézett, „Overextending and Unbalancing Russia” című, 2019 áprilisában publikált tanulmány számos független megfigyelő figyelmét felkeltette a közelmúltban. Aktuálissá teszi, hogy a valós események úgy zajlanak ahogy azt amerikai tervezők elképzelték.

A „lehetőségek” listáján, amit a Rand szerzői sürgettek Oroszországgal szemben, a következők voltak:

• Komoly katonai segély nyújtása Ukrajnának
• Az európai NATO-tagok mozgósítása
• Mélyebb kereskedelmi és gazdasági szankciók bevezetése
• Az Egyesült Államok energiatermelésének növelése Európába irányuló exportra
• Európa import infrastruktúrájának bővítése az Egyesült Államok cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítására

Az Egyesült Államok által támogatott kijevi puccs, 2014 februárjában kulcsfontosságú esemény volt, amely lehetővé tette a későbbi tervezést. A hatalomra került rezsim vadul oroszellenes volt, és neonáci ideológiával fertőzött. Az amerikai és a NATO-politika buzgó eszköz volt Oroszország fenyegetésére. A kijevi rezsim nyolc éven át megtagadta a békeszerződéseket, és az Egyesült Államok és a NATO teljes támogatásával népirtó háborút folytatott az orosz ajkúak ellen a magukat Donbásznak kikiáltott köztársaságokban. Ezek a köztársaságok mostanra csatlakoztak az Orosz Föderációhoz, két másik volt ukrán régióval együtt.

Oroszország Ukrajna elleni, 2022. februári katonai invázióját a NATO által támogatott könyörtelen agresszió váltotta ki nemcsak az ukrajnai oroszok, hanem maga Oroszország ellen is. Vitathatatlanul szükségszerű háborúvá vált Oroszország számára nemzeti érdekei védelmében, amelyet az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei által kiváltott proxy háború indított el.

A Rand Corp tanulmánya teljesen világossá teszi, hogy a nukleáris hatalmak között kibontakozó veszélyes konfliktust  kezdetektől az Egyesült Államok szervezte. A világ egy kvázi harmadik világháborúnak megfelelő helyzetnek lehet a tanúja, ahogy azt Declan Hayes cikkírónk a héten írta.

Kegyetlen módon, az Egyesült Államok és NATO-partnerei egyre több halálos fegyvert halmoznak fel Ukrajnában, ami lehetővé teszik az orosz terület elleni közvetlen támadást. Washington és London aljas gyámsága alatt a kijevi rezsim elhárít minden diplomáciai erőfeszítést, hogy politikai megoldást találjon a béke érdekében. A jó szándékú békejavaslatokat olyan nemzetközi szereplők terjesztik elő, mint Elon Musk vállalkozó, vagy a zeneművész és a Pink Floyd társalapítója, Roger Waters.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok, az európai elit és a kijevi rezsim az őrültség spirálját gerjesztik.

A Kreml arra figyelmeztetett, hogy „minden szükséges eszközt” bevet a védekezésre, ha Oroszország egzisztenciális biztonságát „hagyományos fegyverek” is veszélyeztetik. A dinamika itt egy katasztrofális nukleáris háborúra mutat, úgy hogy az 1962-es kubai rakétaválság ehhez képest ártatlan hadgyakorlatnak tűnik. Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi veszélyes helyzetet tudatosan az Egyesült Államok politikai döntései vezérelik.

Emlékezzünk vissza, hogy Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter (1977-1981) amerikai elnökválasztási stratégája 1997-es „The Grand Chessboard” című könyvében Ukrajnát az Eurázsia feletti hegemón irányítás „forgópontjaként” és Oroszországot destabilizáló hídfőként üdvözölte.

Brzezinski volt az „Afghan Quagmire” építésze is, amelyet az Egyesült Államok rejtetten ösztönzött arra, hogy bevonja a szovjet csapatokat egy tízéves háborúba (1979-1989). Ezt a háborút az afgán meghatalmazottak (akik később Al-Kaidává és más izlamista terrorhálózatokká fejlődtek) amerikai felfegyverkezéssel szándékosan tervezték, hogy a Szovjetuniót behúzzák „saját Vietnámjukba”. Az „afgán csapda” vitathatatlanul okozója volt a Szovjetunió 1991-es összeomlásának.

Ami jelenleg Ukrajnában történik, annak megtéveszthetetlen párhuzamai vannak. Ahogy a Rand Corp mohón várta, a konfliktus célja „Oroszország kiegyensúlyozatlanságának kialakítása”. Nem kétséges, hogy a Moszkvára gyakorolt ​​és kifejtett katonai, gazdasági és politikai nyomás az orosz állam meggyengüléséhez, a kormányzó struktúrák összeomlásához, rendszerváltáshoz és a nemzeti terület különálló mini államokká válásához vezet. Ez felett az Egyesült Államok hegemón uralmat gyakorolhat Oroszország hatalmas természeti gazdagságának kiaknázása érdekében. Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég rámutatott, hogy Oroszország legyőzésének geopolitikai célja korunk próbaköve.

Más források megerősítik azt a következtetést, hogy ez a konfliktus választás háborúja. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár – valószínűleg nem szándékosan – a Financial Times múlt havi véleménycikkében közölte, hogy az Egyesült Államok vezette katonai tömb 2014 óta fegyverezi Ukrajnát az Oroszországgal való feszültség szítása céljából.

Így, az Ukrajnába pumpált NATO-fegyverek nem „válasz” az Oroszország elleni „védelemre”. Az offenzív katonai segélyek csak felgyorsulnak a volt szovjet köztársaság és Oroszország közvetlen nyugati és történelmileg közeli szomszédjának több éves provokatív fegyverkezése után.

A múlt hónapban egy másik magas rangú NATO-parancsnok, Rob Bauer admirális, a blokk katonai bizottságának elnöke azt a pimasz beismerés tette, hogy: „A [jelenlegi háború] tervezése évekkel ezelőtt elkezdődött, és most végrehajtjuk.”

Ezért vitathatatlan, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei bűnös, hogy szándékos agressziós háborút folytatnak Oroszország ellen, amelyet már régóta terveztek.

A nürnbergi elvek szerint ez nem csak háborús főbűn, de az egész bolygó létét is komoly veszélybe sodorhatja. Lehet valami, ennél istenverte gonoszabb?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vlagyimir Putyin orosz elnök szépen összefoglalta: „Ez egy terrortámadás, amelynek célja az Orosz Föderáció kritikus polgári infrastruktúrájának megsemmisítése.”

Alekszandr Basztrykin, az orosz nyomozóbizottság vezetője Putyinnal négyszemközt megerősítette, hogy a Terror a hídon az SBU (ukrán különleges szolgálatok) művelete volt.

Bastrykin azt mondta Putyinnak: „Már ismerjük a robbantásban részt vevő teherautó útvonalát: Bulgária, Grúzia, Örményország, Észak-Oszétia, Krasznodar. A szállítókat azonosították. Az FSZB munkatársainak segítségével sikerült azonosítani a gyanúsítottakat.”

Az orosz hírszerzés döntő fontosságú információkat szivárogtatott ki Alekszandr Kots katonai tudósítónak. A rakományt egy ukrán állampolgár rendelte: 22 raklapba, fóliatekercsbe csomagolt robbanóanyagot szállítottak Bulgáriából a grúz Poti kikötőbe. Ezt követően a rakományt felpakolták egy külföldi rendszámú teherautóra, és a szárazföldön Örményország felé haladtak.

Az örmény-orosz határon a vámkezelés zökkenőmentesen zajlott – az Eurázsiai Vámunió szabályai szerint (Oroszország és Örményország is tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, vagyis az EAEU-nak). A rakomány nyilvánvalóan elkerülte a röntgensugarak észlelését. Ez az útvonal szabványos az Oroszországba tartó kamionosok számára.

A teherautó ezután ismét belépett Grúziába, és ismét átlépte az oroszországi határt, de ezúttal a Felső Larsi ellenőrző ponton keresztül. Ez az amit oroszok ezrei használnak a részleges mozgósítás elől. A teherautó Armavirban kötött ki, ahol a rakományt átrakták egy másik teherautóba, arra, amelyik az orosz szárazföld felől érkezett a krími hídra.

Nagyon fontos: az Armavirból egy szimferopoli szállítási címre történő szállításnak október 7-én kellett volna megtörténnie, vagyis Putyin elnök születésnapjára, péntekre 7.-re időzítve. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ezt egy nappal elhalasztották.

Az első kamion sofőrje már vallomást tesz. Jusubov, a hídon felrobbant második teherautó sofőrje „vak” volt: fogalma sem volt, mit cipel, meghalt.

Ebben a szakaszban két következtetés a legfontosabb.

Először is: ez nem egy szabványos ISIS-szerű kamionos öngyilkos merénylet volt. A vezetőnek fogalma se volt arról, hogy meg fog halni. Egyszerűen feláldozták.

Másodszor: A csomagolás minden bizonnyal Bulgáriában történt. Ez, ahogy az orosz hírszerzés rejtélyesen utalt rá, „külföldi különleges szolgálatok” részvételére utal.

Amit az orosz hírszerzés nyilvánosság elé tárt, az csak egy részét meséli el a történetnek. A The Cradle egy másik orosz hírszerzői forrástól kapott forró értékelése sokkal érdekesebb.

A robbanás során legalább 450 kg robbanóanyagot használtak fel. Nem a teherautóra, hanem magára a Krími híd nyílásába szerelve. A fehér teherautó csak a terroristák csalija volt, „hogy az ok-okozatiság délibábját alkossák”. Amikor a teherautó elérte a hídon azt a pontot, ahol a robbanóanyagot felszerelték, a robbanás távirányítással megtörtént.

A forrás szerint a vasúti alkalmazottak azt mondták a nyomozóknak, hogy létezik egyfajta elektronikus eltérítés; a terrorműködtetők átvették az irányítást a vasút felett, így az üzemanyagot szállító szerelvény megállási parancsot kapott, mert téves jelzést kaptak arról, hogy forgalmas az út.

A híd-fesztávokra szerelt bombák egy munkahipotézis volt, amit, valamint a víz alatti drón használatát a hétvégén vitattak az orosz katonai csatornákon.

A meglehetősen kifinomult terv végül nem tudta követni a feltétlenül merev időzítést. A felhelyezett robbanótölteteknél az elhaladó kamion és az üzemanyagot szállító szerelvény megállt. A kár korlátozott volt, és könnyen megfékezhető. A töltet/teherautó az út jobb külső sávjában robbant fel. A külső sávnak csak két szakaszán keletkezett kár, a vasúti hídon alig.

A Terror on the Bridge végül rövid, pirruszi PR-győzelmet hozott – amelyet a kollektív Nyugaton kellőképpen ünnepeltek – elhanyagolható gyakorlati sikerrel: nagyjából 14 óra múlva folytatódott az orosz katonai rakomány vasúti szállítása.

És ezzel el is jutunk az orosz hírforrás-értékelés legfontosabb információihoz: a whodunnit-hoz (ki tette).

Ez a brit MI6 terve volt, mondja ez a forrás, anélkül, hogy további részleteket közölt volna. Amit – fejt ki – az orosz hírszerzés több okból is „külföldi különleges szolgálatként” játssza az árnyjátékot.

Meglehetősen beszédes, hogy az amerikaiak siettek a valószínű tagadhatóság megállapítására. A közmondásos „ukrán kormánytisztviselő” azt mondta a CIA szócsövének, a The Washington Postnak, hogy az SBU tette ezt. Ez egyenesen megerősítette az Ukrainska Pravda egy „azonosítatlan bűnüldöző tisztviselőn” alapuló jelentését.

Már a hétvégén egyértelmű volt, hogy átlépték a végső piros vonalat. Az orosz közvélemény és a média dühös volt.

Ráadásul ez egy személyes terrortámadás volt Putyin és az egész orosz biztonsági apparátus ellen.

Tehát sorra ukrán terroristák robbantották fel Darja Dugina autóját Moszkva külvárosában (elismertek); Az Egyesült Államok/Egyesült Királyság különleges erői (részben) robbantották az Északi Áramlatot 1 és az Északi Áramlat 2-t (bevallották, majd visszavonták); és most a Krymsky elleni terrortámadás (még egyszer: elismerték, majd visszavonták).

Nem beszélve a belgorodi orosz falvak ágyúzásáról, a NATO nagy hatótávolságú fegyvereket szállításáról Kijevnek, és az orosz katonák rutinszerű kivégzéséről.

Darja Duginára, az Északi Áramlatokra és a Krím-hídra a válasz tehát ezúttal elkerülhetetlen volt. Meg sem várva az Orosz Biztonsági Tanács február 10-én délutánra tervezett első ülését.

Moszkva elindította az orosz Shock and Awe első hullámát anélkül, hogy a Különleges Katonai Művelet (SMO) státuszát Terrorellenes Műveletre (CTO) változtatta volna, annak minden súlyos katonai/jogi vonatkozásával együtt.

Hiszen az orosz közvélemény már az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése előtt is masszívan állt a kesztyű levétele mögött. Putyin még csak nem is tervezett kétoldalú találkozót egyik taggal sem. Diplomáciai források arra utalnak, hogy a döntés az erős kézről már a hétvégén megszületett.

A Shock and Awe nem várta meg az ukrajnai ultimátum bejelentését (ez néhány napon belül megérkezhet); hivatalos hadüzenet (nem szükséges); vagy akár bejelenti, hogy Ukrajnában mely „döntéshozó központokat” sújtják.

A villámcsapás de facto azt jelenti, hogy a kijevi rezsimet és az azt támogatókat immár legitim célpontnak tekintik, akárcsak az ISIS-t és a Dzsabhat al-Nuszrát a szíriai terrorellenes hadművelet idején.

A státuszváltás pedig – ez most egy igazi terrorellenes háború – azt jelenti, hogy a terrorizmus minden szálának – fizikai, kulturális, ideológiai – megszüntetése abszolút prioritást élvez, nem pedig az ukrán civilek biztonsága. Korábban a civilek biztonsága volt a legfontosabb. Még az ENSZ is kénytelen volt elismerni, hogy több mint hét hónapja alatt a civil áldozatok száma viszonylag alacsony volt Ukrajnában.

Az orosz Shock and Awe arca az Aerospace Forces orosz parancsnoka, Sergey Surovikin hadseregtábornok, mára teljesen központosított új főparancsnok.

Megállás nélkül feltették a kérdéseket: Moszkva miért nem hozta meg ezt a döntést még februárban? Nos, jobb későn, mint soha. Kijev most megtudja, hogy rossz sráccal kavartak. Surovikint széles körben tisztelik. A beceneve „Armageddon tábornok”. Mások Kannibálnak hívják. A legendás csecsen elnök, Ramzan Kadirov az orosz hadsereg vezérezredese is dicséri Surovikint, mint „igazi tábornokot és harcost, tapasztalt, erős akaratú és előrelátó parancsnokot”.

Surovikin 2017 óta az orosz légierő parancsnoka; elnyerte az Oroszország hőse címet a szíriai hadművelet vezetéséért.Az 1990-es években csecsenföldi gyakorlatot szerzett.

Az MI6-nak van néhány jól elhelyezett vakondja Moszkvában. A britek figyelmeztették Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és a vezérkarát, hogy az oroszok „figyelmeztető csapást” indítanak ezen a hétfőn.

Nem „figyelmeztető csapás” történt, hanem egy több mint 100 cirkálórakétából álló hatalmas offenzíva, amelyet „levegőből, tengerről és szárazföldről indítottak”, ahogy Putyin megjegyezte, az ukrán „energia-, katonai vezetési és kommunikációs létesítmények” ellen.

Az MI6 azt is megjegyezte, hogy „a következő lépés” Ukrajna energetikai infrastruktúrájának teljes megsemmisítése lesz. Ez nem egy „következő lépés:” már megtörténik. Öt régióban, köztük Lvivben és Harkovban teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, másik ötben pedig komoly fennakadások vannak, köztük Kijevben is.

Az ukrán elektromos hálózatok több mint 60 százaléka már ki van iktatva. Az internetes forgalom több mint 75 százaléka eltűnt. Elon Musk Starlink netcentrikus hadviselését „lekapcsolta” a védelmi minisztérium.

A Shock and Awe valószínűleg három szakaszban halad tovább.

Először is: Az ukrán légvédelmi rendszer túlterhelése (már bekapcsolva).

Másodszor: Ukrajna a sötét középkorba süllyesztése (már folyamatban van).

Harmadik: Az összes jelentős katonai létesítmény megsemmisítése (a következő hullám).

Ukrajna a következő napokban szinte teljes sötétségbe borul. Politikailag ez egy teljesen új játékot nyit meg. Figyelembe véve Moszkva védjegyének számító „stratégiai kétértelműséget”, ez egyfajta sivatagi vihar remixe lehet (tömeges légicsapások, amelyek szárazföldi offenzívát készítenek elő); vagy, ami valószínűbb, „ösztönzés” a NATO tárgyalásra kényszerítésére; vagy csak egy könyörtelen, szisztematikus rakétaoffenzíva az Elektronikus hadviseléssel (EW) keverve, hogy összetörje Kijev hadviselési képességét.

Vagy a fentiek mindegyike lehet.

Továbbra is kulcskérdés, hogy egy megalázott nyugati birodalom hogyan emelheti fel a tétet most, az atomerőművön kívül. Moszkva túl sokáig tanúsított csodálatra méltó visszafogottságot. Senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy az igazi Nagy Játékban – hogyan kell koordinálni a többpólusú világ kialakulását – Ukrajna csupán egy mellékszereplő. De most jobb, ha az oldalsó futók fedezékért futnak, mert Armageddon tábornok szabad kezet kapott.

Hová viszi Hszi Kínát? Hszi ideológiai megnyilatkozásai világos képet festenek az országgal kapcsolatos víziójáról: „Kína sokkal erősebb, mint valaha volt”, és a kínai vezető „fel kívánja használni ezt az erőt a történelem menetének megváltoztatására”. Hszi véleménye szerint „Kína végső győzelme garantált, mert a történelmi determinizmus erői Peking oldalán állnak, a Nyugat pedig strukturális hanyatlásban van”. Ez a gondolkodás „mélyreható hatással van a kínai politika és külpolitika valós tartalmára”. És ahogy Kína tovább növekszik, „Hszi ideológiai üzenetét a Nyugat figyelmen kívül hagyja saját veszedelmére”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez az élmény nagyon gyakori az olyan embereknél, mint te, mert a valóság pontos érzékeléséből fakad. Az emberi civilizáció kezdettől fogva a hatalmon lévők érdekeinek kiszolgálására épült, a vallástól a filozófián, és a művészeteken át a jogig. Ahogy a világ kisebb lett, és lehetővé vált a kultúra mesterséges előállítása a tömegesen terjesztett médiával, ez egyre inkább így lesz.

Éppen ezért minél többet tanulsz a világról, civilizációnk annál hamisabbnak és értelmetlenebbnek tűnik. Ez azért van, mert hamis és ostoba. Híreink, szórakozásunk, munkáink, jogrendszereink, politikai rendszereink, oktatási rendszereink, pénzügyi, monetáris, gazdasági és kereskedelmi rendszereink; az egész civilizációnk felépítésének és szervezettségének semmi köze ahhoz, hogy mi igaz és mi jó, és semmi köze ahhoz, hogy az emberek engedelmesen forgatják a kapitalizmus és a birodalom fogaskerekeit.

A mainstream kultúra egy ügyes pszichológus, ami arra irányul, hogy fenntartsa az elnyomó gépezetet működtető embereket. Nem valami nagy összeesküvés miatt (bár abból is van bőven), hanem azért, mert a kultúra gyártóinak alapvető érdeke, hogy megőrizzék egészségtelen állapotunkat. A médiát plutokraták birtokolják, akik abban érdekeltek, hogy minden, amit közzétesznek, fenntartsa azt a birodalmi status quo-t, amelyre királyságaik épülnek. A Pentagonnak nagyobb befolyása van Hollywoodra, mint az olyan embereknek, mint te vagy én.

A dolgok a figyelem és befolyás általános szintjére emelkednek azon emberektől, akik rendelkeznek vagyonnal és hatalommal, hogy felemeljék őket, és mindig olyan dolgokat fognak emelni, amelyek az érdekeiket szolgálják azáltal, hogy beleegyeznek a status quo-ba, amin vagyonuk és hatalmuk alapszik. Nem olyan dolgokról van szó, amelyek sértik az érdekeiket, mint például amelyek kiterjesztik az osztálytudatot vagy kiemelik az Egyesült Államok központosított birodalmának romlottságát.

Tehát a mainstream kultúra hamis képet mutat a valóságról. Ez be van írva minden tömeggyártás kódjába – nem csak a Prager Egyetemen a szocializmus gonoszságáról szóló előadásokon vagy a tömegpusztító fegyverekről szóló propagandisztikus hírekbe, hanem a szituációkba, reklámokba, ruhamárkákba, popzenébe, tankönyvekbe, trendekbe. Amikor nem arról van szó, hogy állandóan azt üzenik, hogy a kapitalizmus tökéletesen működik, és a világ többé-kevésbé józan és igazságon alapuló módon van elrendezve, akkor ezek olyan manipulációk, amelyek célja értékeink és önértékelésünk formálása, hogy jobb kiszolgálókká váljunk.

Ha észreveszed ezt a mindenütt jelenlévő csalást, az nem azért van, mert eltávolodsz a társadalom többi részétől, hanem azért, mert egyre bensőségesebbé válik veled. Nagyon közel kerülsz, olyan közel, hogy láthatod a csavarokat, láthatod, hogyan készül a kolbász.

Tehát ha ez történik veled, ne aggódj. Nem válsz valami kimerült egyeddé, csupán csak a baromságot látod annak ami. Persze a mainstream kultúra elutasítása lehet pusztán ego-vezérelt „nézz rám, én olyan különleges vagyok” baromság, de ez történik akkor is, ha őszintén belevágunk az emberi civilizáció tömeges lélektani szövetébe.

 Erről beszélt Terence McKenna, amikor azt mondta: „A józanság ára ebben a társadalomban az elidegenedés bizonyos foka.” És ez az, amire Jiddu Krishnamurti mutatott, amikor azt mondta: „Nem az egészség mércéje, ha jól alkalmazkodunk egy mélyen beteg társadalomhoz.” A valóság világos felfogása ma szükségszerűen együtt jár majd a mindig jelenlévő baromság szagával.

És ez nem a te hibád. Nem a te hibád, hogy ebbe a világba születtél, ahol annyi minden hamis és hülye. Légy tehát gyengéd magaddal az elidegenedés érzésében. És vigasztaljon a tudat, hogy mások is látják azt, amit te.

De főleg azzal kell megvigasztalódni, hogy a logók, a képernyők, a külvárosok és az embereknek játszó hollywoodi színészek alatt a valóság dübörög. A csodák és a hitelesség egész világa vadul ragyog a felszín alól. Egyszerűen semmi köze ahhoz a mesterséges kultúrához, amelyet a hatalmasok tömegesen gyártottak és az elménkbe juttattak.

Az összes szociális tervezés és hatalmat kiszolgáló vezérlőmechanizmusok alatt ott van a nyers földi élet, amely sokkal, de sokkal régebbi és sokkal-sokkal erősebb, mint a gép hazugságai. Mindenhol látni lehet, hogy recseg, még a mátrix legsűrűbb részein is.

Láthatod az égen. Láthatod a bokrokban és az állatokban. De láthatod a buszok óriásplakátjain és felhőkarcolóin, a villogó táblákon és a harsogó képernyőkön is. És ezt láthatod az óriási agyú, kétlábú főemlősökben, akikkel nap mint nap körülvesznek, és éppen a fejükben a birodalmi csalás tánca mögé bújnak. Még azokon is látszik, akik a legjobban alszanak a volánnál, a gép elmevírusainak leginkább rabszolgáiban. Amint megtanulod látni, megfigyelheted, ahogy a természet rád kacsint még belülről is, a legdühösebb szakértők és a leginkább önfeledt társasági dühöngők. Ott van.

Valójában ez az elidegenedés érzése csak egy kínos átmeneti szakasz a birodalmi álomvilágba való bevásárlás és az emberiséggel való mély intimitás között, mivel ez valójában minden kellemetlen programozás alatt áll. A hamis arcbábok ellenszenvén túl valami ősi, hiteles tánc található. És ez valóságosabb és igazabb, mint az ettől a civilizációtól való undorunk.

Nézd meg közelebbről, és láthatod a csalást. Nézd még közelebbről, és meglátod, mi az igazi. Az elidegenedés érzése teljes mértékben érvényes, és az igazságon alapul, de nem arra való, hogy ott maradjunk. Az igazság előre int bennünket. Az igazság mindannyiunkat előre int. És ezek az elmeketrecek, amelyeket nekünk építettek, nem elég valódiak ahhoz, hogy sokáig tartsanak bennünket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Oroszország úgy érzi, hogy ez a háború áll biztonsági érdekeinek középpontjában. Az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot. Oroszország ezt az Egyesült Államokkal vívott proxy háborúnak tekinti. Bármit is gondol erről az ember, ez a rendkívüli, veszélyes eszkaláció útja. És nagyon félek. A világ nagy része elborzadva nézi ezeket az eseményeket, és a világ sok részének nem tetszik ez a NATO-bővítés, amit a dolog magjaként értelmeznek. Kompromisszumot akarnak látni az Egyesült Államok és Oroszország között.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetében szavazásról szavazásra alapvetően a nyugati nemzetek szavaztak a szankciók mellett. Míg a világ nagy része, a népességgel számolva, a pálya szélén áll. Ők csak úgy tekintenek erre, mint egy szörnyű összecsapásra Oroszország és az Egyesült Államok között. Nem tekintik ezt, ahogy a médiában leírják „Oroszország provokálatlan támadását, Ukrajna ellen”

Az Egyesült Államokban mindenki azt gondolja, hogy „na, mi más ez?” De ez annak köszönhető, ahogy a médiánk beszámol erről. Ez a konfliktus messzire nyúlik vissza, nem 2022. február 24-én kezdődött. Maga a háború 2014-ben kezdődött, nem 2022-ben, és még ennek is voltak előzményei.

A világ nagy része nem úgy látja, ahogy mi leírjuk. Őszintén szólva a világ nagy része éppen most retteg.

Hihetetlen azt hallani az egyik oldalon, hogy atomfegyvert fognak használni, ha kell, míg a másik oldalon azt mondják: „Nem ijeszthetsz meg minket.”

Európa nagyon-nagyon erős gazdasági visszaesésben van. A termelés és az életszínvonal meredek csökkenése az árak emelkedéseként is megmutatkozik, de a fő tény az, hogy az európai gazdaságot az energia, hirtelen leállásra kényszeríti.

És most, hogy végleges legyen, az Északi Áramlat csővezeték megsemmisítése (amire lefogadom, hogy az Egyesült Államok akciója volt) bebiztosítja ezt.

BLOOMBERG HOST: Jeff, itt meg kell állnunk. Miért érzed úgy, hogy ez az Egyesült Államok akciója volt? Milyen bizonyítékod van erre?

JEFFREY SACHS: Nos, először is közvetlen radarbizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rendszerint Gdanskban állomásozó amerikai katonai helikopterek köröztek ezen a területen. Az Egyesült Államok [Biden elnök] fenyegetett minket az év elején, hogy „így vagy úgy, véget fogunk vetni az Északi Áramlatnak”.

Volt egy figyelemre méltó nyilatkozatunk a biztonságiaktól is. Blinken múlt pénteken egy sajtótájékoztatón azt mondta, „ez is egy óriási lehetőség”.

Tudom, hogy ez ellenkezik a mi narratívánkkal, nyugaton nem szabad ilyet mondani, de a helyzet az egész világon az, hogy amikor emberekkel beszélek, azt hiszik, hogy az Egyesült Államok tette ezt. Még a lapjaink érintett újságírói is azt mondják nekem, hogy „természetesen” [az Egyesült Államok tette], de ez nem jelenik meg a médiánkban.

[A médiába és a kormányba vetett bizalom hiányáról]

A nagyobb probléma az, hogy jelentős geopolitikai konfliktusaink vannak, nemcsak az Egyesült Államok és Oroszország, hanem az Egyesült Államok és Kína között is. Ismét hatalmas provokáció keletkezik az Egyesült Államok részéről.

Jelenleg Európában sokan azt mondják, hogy az Egyesült Államok a legközelebbi szövetségesük, amihez ragaszkodni kell, de figyelniük kell, mi történik politikailag. Európában felfordulás van. Országról országra. Hatalmas instabilitás időszakába lépünk. És jelenleg instabil  vagyunk az Egyesült Államokban. Átmentünk egy lázadáson, még mindig nem vagyunk túl ezen.

Tehát az elmúlt évtizedek leginstabilabb geopolitikai korszakába lépünk. Több mint 40 év óta az első hiperinflációba lépünk. És 60 év óta az első nukleáris szakadékig tartó eszkalációhoz értünk. 60 éve pontosan ebben a hónapban volt a kubai rakétaválság. Ez a legveszélyesebb pillanat a kubai rakétaválság óta.

Rendkívüli túlterhelésről van szó, és nem teszünk kísérletet arra, hogy ezt csillapítsuk vagy elhallgattassuk. Minden nap az eszkalációról szól. „Le fogjuk győzni a másik oldalt, megvannak a jogaink, kiállhatunk azért, amit akarunk.” Pelosi Tajvanra repül. Számtalan provokációnk van a hatalmas instabilitás közepette!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

„Az Egyesült Államok és szövetségeseinek fegyverszállítása nemcsak elhúzódó vérontással és újabb áldozatokkal jár, hanem növeli egy közvetlen katonai összecsapás veszélyét Oroszország és a nyugati országok között” – mondta szerdán Anatolij Antonov Oroszország amerikai nagykövete.

„Ezt az országunk stratégiai érdekeit fenyegető közvetlen veszélynek tekintjük” – mondta, miután Joe Biden amerikai elnök kedden ígéretet tett egy újabb, Ukrajnának szánt, 625 millió dolláros katonai segélycsomagra.

Az amerikai segélycsomag tartalmazná a nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer (HIMARS) kilövőket, amelyeket állítólag Ukrajna közelmúltbeli ellentámadásai során sikeresen használtak az orosz erők ellen.

A múlt héten Washington bemutatott egy 1,1 milliárd dollár értékű fegyvercsomagot is Ukrajna számára, amely 18 HIMARS indítórendszert, kísérő lőszereket, különféle típusú drón- és radar rendszereket tartalmazott.

A múlt heti fegyvercsomagot azonban az Ukrajna Biztonsági Asszisztencia Kezdeményezése (USAI) finanszírozta, ami azt jelenti, hogy a kormánynak az iparból kell beszereznie a fegyvereket, nem pedig a meglévő amerikai fegyverkészletekből.

A legutóbbi bejelentéssel több mint 16,8 milliárd dollár értékű amerikai biztonsági katonai segélyt jelent Kijevnek azóta, hogy Oroszország februárban megkezdte az általa „különleges katonai műveletnek” nevezett hadjáratot Ukrajnában, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok vezette NATO katonai szövetség és Kijev nem tudott biztonsági garanciákat adni a NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatban.

A segélycsomag az első a négy volt ukrán terület – Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsija – Orosz Föderációhoz való csatlakozása óta, miután a népszavazás eredménye Oroszország szerint túlnyomóan támogatta a lépést.

Putyinék nem tudnak mást tenni, mint állandó figyelmeztetéseket közölni, de mivel a figyelmeztetést nem követi cselekvés, Amerika egyre jobban vérszemet kap. Ennek a vége nem lehet más, mint az első taktikai atomtöltet elpuffantása. Ez viszont Amerika számára jogalapot fog jelenteni a válaszcsapásra. Öngyilkos elképzelés, de a világ nem tud tenni ellene semmit.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az elképzelés az volt, hogy Oroszországot néhány héten belül csődbe vigyék. A szankciókkal kapcsolatban a megtévedt embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mekkora hatás várható. A szankciók semmilyen módon nem befolyásolták Oroszországot, de következményeik, Európában energiahiányhoz vezettek, és növelték az amúgy is magas inflációt. Oroszországban az infláció csökkent, és az általános gazdasági mutatók jók lettek. A magasabb energiaárak elegendő többletbevételt generálnak a háborús erőfeszítések teljes finanszírozásához.

Egy épeszű szereplő arra a következtetésre jutna, hogy a szankciók bevezetése tévedés, és hogy feloldásuk többet segítene Európának, mint Oroszországnak. De nem, az Egyesült Államok és az európai ál elit, már nem képes józan módon cselekedni. Ehelyett megduplázzák a legőrültebb szankciós rendszert, amelyről valaha is hallottak:

Az Európai Unió szerdán előállt egy ambiciózus, de kipróbálatlan tervvel Oroszország olajbevételeinek korlátozására.

Ha az olaj világpiaci ára továbbra is magas marad, az megnehezítené az Európai Unió azon törekvését, hogy árplafont írjon elő az orosz olajra, amely várhatóan csütörtökön kapja meg a végső jóváhagyást, miután az EU tárgyaló felei megegyezésre jutottak a Moszkva elleni új szankciócsomaggal kapcsolatban.

A terv szerint egy bizottság, amely az Európai Unió képviselőiből, a 7 nemzetből álló csoport és más, az árplafonnal egyetértő országok képviselőiből állna, rendszeresen ülésezne, hogy döntsenek arról, milyen áron kell eladni az orosz olajt.

Az EU diplomaták szerint Görögország, Málta és Ciprus – az árplafon által leginkább érintett tengeri nemzetek – biztosítékot kaptak üzleti érdekeik megtartására.

A diplomaták szerint az országok visszatartották a nyolcadik szankciócsomagot, amelyet az Európai Unió fogadott el Ukrajna orosz megszállása óta, mert attól tartanak, hogy a blokkon kívülre exportált orosz olaj árplafonja hatással lesz a hajózásra, a biztosításra és más iparágakra.

A magas olajárakkal Oroszország több milliárd dolláros bevételre tesz szert, még akkor is, ha kisebb mennyiséget ad el. A felső határ – a Biden-adminisztráció által szorgalmazott széles körű terv része, amelyről a G7-ek a múlt hónapban megállapodtak. Az orosz olaj árát a jelenleginél alacsonyabbra, de még mindig a költségek fölé kívánják állítani. Az amerikai pénzügyminisztérium számításai szerint a felső határ éves szinten több tízmilliárd dollártól fosztaná meg a Kreml-et.

Hogyan lehet elérni, hogy egy ritka áru nagy termelője az általános piaci ár alatt adja el ezeket az árukat? Hacsak nincs egy nagyon erős vásárlói kartell, amely a máshonnan származó terméket is meg tudja venni, a csökkentett árú vásárlást nem tudja sikeresen megtenni. Ez gazdasági lehetetlenség.

Az intézkedés hatékonysága érdekében az Egyesült Államoknak, Európának és szövetségeseiknek meg kellene győzniük Indiát és Kínát, amelyek jelentős mennyiségű orosz olajt vásárolnak, hogy csak a megállapodott áron vásároljanak. A szakértők szerint még készséges partnerek esetén is nehéz lehet a korlátot megvalósítani.

Oroszország kijelentette, hogy nem ad el olajt egyetlen olyan félnek sem, amely támogatja a G7 árrögzítési rendszerét. Éppen ezért sem Kína, sem India, sem az EU-n és az Egyesült Államokon kívül más ország nem fognak beleegyezni a csatlakozásba.

Az új szabályok értelmében az orosz olajszállításban részt vevő vállalatok – beleértve a hajótulajdonosokat, biztosítókat és biztosítási kötvényeket – azon lennének, hogy az általuk szállított olajt a felső határon vagy az alatt adják el. Ha rajtakapják őket abban, hogy segítettek Oroszországot drágábban eladni, a szankciók megsértése miatt pert indíthatnak hazájukban.

Az orosz nyersolaj december 5-én kerül embargó alá az Európai Unió nagy részén, februárban pedig a kőolajtermékek. Az EU-n kívüli szállítások árplafonja Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter kiállt az európai olajembargó szükséges kiegészítéseként.

Görögország, Málta és Ciprus továbbra is folytathatják az orosz olaj szállítását. Ha nem állapodtak volna meg abban, hogy cégeiket az árplafon alkalmazásának élére állítják, megtiltották volna nekik, hogy az Európai Unión kívülre szállítsák vagy biztosítsák az orosz olajrakományt, ami óriási sláger a nagy iparágakban.

Az oroszországi olajt jelenleg szállító tartályhajók több mint fele görög tulajdonban van. A kereskedelmet alátámasztó pénzügyi szolgáltatások – beleértve a biztosítást, a viszontbiztosítást és az akkreditíveket – túlnyomórészt az Európai Unióban és Nagy-Britanniában találhatók.

Ez természetesen nyílt meghívás más országok számára, hogy európai vállalatok költségén lépjenek be az olajszállítási és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokba.

Kína és India egyaránt arra törekszik, hogy növelje piaci részesedését ezeken a területeken. Hajóik orosz olajt szállítanak annak, aki a mindig alkudható orosz árengedménnyel csökkentett piaci áron akarja megvenni. A görög hajók tétlenül fognak ülni, vagy eladják őket, miközben az indiai, kínai és más ázsiai tartályhajók nagyon-nagyon elfoglaltak lesznek. Kína nagy biztosítótársaságai boldogan csatlakoznak ehhez az új globális szolgáltatási üzletághoz.

Az, hogy az európai bürokraták beleegyeztek egy ostoba amerikai ötletbe, ami elsősorban az európai vállalkozásoknak fog fájni, újabb jele annak, hogy Brüsszel lemondott arról, hogy legyen ügynöksége. Ma az OPEC+ országok, az olajárusító kartell úgy reagált az őrült szankciós ötletre és a közelgő globális válságra, hogy megállapodtak napi kitermelésük 2 millió hordóval történő csökkentésében. Ezt nem az Oroszországgal szembeni szaúdi szolidaritásból tették. Szaúd-Arábiának 80 dollár/ml feletti olajra van szüksége költségvetésének finanszírozásához.

A Brent nyersolaj, amely szeptember 26-án 83 dollárra esett, azóta 93 dollárra emelkedett.

Az olaj iránti globális kereslet körülbelül 100 millió hordó naponta. A kereslet fennmaradása esetén az OPEC+ kitermelésének 2%-os csökkenése jelentős árhatással jár, a hordónkénti 100 dollár könnyen elérhető lesz.

De az OPEC+ elkötelezett a stabil árak mellett, nem pedig a jelentős áremelések mellett.

Az év eleje óta a kőolaj kivételével minden szénalapú energia ára jelentősen emelkedett. Abdulazis azzal érvelt, hogy az OPEC+ felelősen kezeli az olajárakat. Az EU biztosan nem tesz hasonlót.

A Biden-kormányzat időközben csaknem felére csökkentette az Egyesült Államok Stratégiai Kőolajtartalékának tartalmát. Ez azért van így, hogy az Egyesült Államok benzin kutainak árai csökkenjenek, és a demokraták hatalmon maradhassanak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A sikernek több oka is volt. Az orosz erők a térségben még kisebbek voltak, mint azt az emberek gondolták, és Ukrajna kész volt minden tartalékát bedobni az orosz védelmi vonalakon. Az orosz tüzérség ugyanolyan kevés volt, és nem tudott elegendő fegyvert, például több rakétavető rendszert bevetni a rohamozó ukrán erők megállítására.

Ennek következtében Ukrajna meglehetősen nagy földdarabot foglalt el. Ezek nagy része gyengén lakott vidéki terület volt. Még Lyman városának is, amelyről az orosz lemondott, kevesebb mint 30 000 lakosa volt a háború előtt.

De, egy másik ukrán ellentámadás kétségbe vonja a Harkov melletti területveszteségek magyarázatát.

A Herson-Nikopol régióban az ukránok többször is megpróbálták kiszorítani az orosz erőket a Dnyeper folyótól északra fekvő szárazföldről. Mindez kudarcot vallott, az ukrán fél nagy veszteségei miatt. De az elmúlt héten az ukránok új támadást próbáltak ki a folyó mentén, és áttörték az orosz frontvonalat.

Az orosz csapatok rendben visszavonultak, az ukránok pedig továbbnyomultak.

Sem a túl kevés ember magyarázata, sem a túl kevés MLRS-rendszer vagy lőszer magyarázata, (amely megmagyarázhatja a harkovi sikert) nem állja meg a helyét Herson régióban.

A nyár folyamán az orosz csapatokat kivonták a harkovi régióból, és délre küldték a Herson régiók védelmére. Sok orosz egység van a területen, köztük sok tüzérségi rendszer. És bár az ukránok megrongáltak néhány hidat, amelyek átkelnek a Dnyeperen, az orosz erőknek elegendő kompfelszerelésük van az utánpótlás fenntartásához. A legtöbb korábbi ukrán támadást meglehetősen könnyen legyőzték.

Ezért nehezen tudom megmagyarázni a jelenlegi helyzetet.

Pillanatnyi „érzésem” az, hogy az orosz csaapatok fentről kapnak parancsot az erők megőrzésére, a szárazföld átengedésére és a visszavonulásra, amikor a nyomás elég nagy lesz, és valószínűsíti a súlyos orosz áldozatot.

Miért adtak ilyen parancsokat? Milyen tervek vannak mögöttük?

Nem igazán tudom. De biztos vagyok benne, hogy megtudom, amikor Oroszország megnyitja a háború új szakaszát.

Az időjárás meglehetősen rossz lett Ukrajnában, mivel az eső szinte lehetetlenné tette a tankokkal való mozgást. Ezért a déli támadás egy út mentén haladt előre. Két hónapon belül valószínűleg befagy a föld Ukrajnában.

Úgy tűnik, hogy az orosz katonai vezetés úgy gondolja, hogy az ukrán hadműveletek hamarosan leállnak, és a mozgósított erősítések a tél beálltával döntően megváltoztathatják a képet.

Egy másik lehetséges ok, az erők megőrzésére és a területek bármilyen áron való megtartásának tilalmára irányuló parancs mögött politikai ok lehet. Az orosz közvélemény kezdett kissé belefáradni a háborúba, de a harkovi régióban elszenvedett veszteségek után a tévészakemberek a háború megnyerését szorgalmazták. Ez lehetővé tette az orosz elnök számára, hogy elindítsa a tartalékosok mozgósítását. Az azóta bekövetkezett további veszteségek célja több politikai intézkedés lehetővé tétele lehet.

Az orosz parlament felsőháza ma elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a négy régió visszatérjen Oroszországhoz, miután száz éven át Ukrajna része volt:

A dokumentumok szerint a DPR és az LPR megtartja köztársasági státuszát Oroszországhoz való csatlakozást követően, és az orosz lesz a hivatalos nyelvük. A Herson és a Zaporozhye régió is csatlakozik Oroszországhoz, mint alkotó egységek, és továbbra is „régióknak” fogják nevezni őket. A köztársaságok és régiók határai megegyeznek azokkal, amelyek „létrehozásuk és Oroszországhoz való csatlakozásuk napján léteztek”. A nemzetközi egyezmények előírják, hogy más országokkal fennálló határaikat Oroszország államhatárainak tekintik. Ugyanakkor az alkotmányos törvények értelmében a DPR és az LPR csatlakozik Oroszországhoz az alkotmányukban rögzített 2014-es határok alatt.

Putyin elnöknek alá kell írnia az új törvényt, hogy hatályba léptesse azt. A DPR és az LPR vezetői már aláírták az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló szerződéseket ratifikáló törvényeket.

A megalkotott törvényekkel a különleges katonai művelet háborúvá válik az orosz területeken végrehajtott támadások megakadályozására és Oroszország jelenleg ukrán megszállás alatt lévő részei visszafoglalására.

Arra számítok, hogy a kesztyűt, amelyeket Oroszország még a legutóbbi műveletek során is viselt, leveszik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Elengedhetetlen az Oroszország nukleáris fegyvereket használatának a megtervezése. A veszély akkor lenne a legnagyobb, ha a háború döntően Ukrajna javára fordulna. Ez az egyetlen szituáció, amelyben elfogadható lenne az oroszok arra való ösztönzése, hogy vállalják ezt a félelmetes kockázatot, és megpróbálják megakadályozni a vereséget azzal, hogy Ukrajnát és NATO-támogatóit leállásra késztessék. Az oroszok ezt úgy tehetik meg, hogy egy vagy néhány taktikai nukleáris fegyvert bevetnek az ukrán erők ellen, vagy szimbolikus robbanást hajtanak végre egy üres területen.

Három általános lehetőség létezik, amelyeken belül az amerikai döntéshozók találnának egy választ az Ukrajna elleni orosz nukleáris támadásra. Az Egyesült Államok dönthet úgy, hogy (1) Retorikusan elítéli a nukleáris robbanást, de katonailag nem tesz semmit. (2) Válaszcsapást indít el. (3) Tartózkodhat a nukleáris ellentámadástól, de nagyszabású hagyományos légicsapásokkal és a szárazföldi erők mozgósításával közvetlenül beléphet a háborúba. Ezek a lehetőség azonban rosszak, mert nincs kicsi kockázatú lehetősége a nukleáris tabu megszüntetésére. A háborús válaszlépés a legkevésbé rossz, mert elkerüli akár a gyengébb, akár az erősebb opciók magasabb kockázatát.

VERSENY KOCKÁZATBAN

Az elmúlt három évtizedben az amerikai döntéshozók kevés figyelmet fordítottak a nukleáris eszkaláció lehetséges dinamikájára. Ezzel szemben a hidegháború idején a kérdés a stratégiai vita középpontjában állt. Akkoriban a NATO volt az, amely elvileg a szándékos eszkaláció lehetőségére támaszkodott – kezdve a taktikai nukleáris fegyverek korlátozott használatával – a szovjet invázió megállításának módjaként. Ez a stratégia ellentmondásos volt, de elfogadták, mert a Nyugat úgy gondolta, hogy hagyományos hadereje alacsonyabb rendű, mint a Varsói Szerződés. Ma, amikor a hidegháború óta megfordult az erőegyensúly, a jelenlegi orosz „eszkalálódni deeszkalálódni” doktrína a NATO hidegháborús „rugalmas válasz” koncepcióját utánozza.

A NATO retorikailag hirdette a rugalmas reagálás politikáját, de az ötlet stratégiailag mindig ingatag volt. Az általa készített tényleges készenléti tervek sosem vezettek konszenzushoz, egyszerűen azért, mert a nukleáris fegyverek használatának megkezdése kockáztatta a cseréket, amelyek egy apokaliptikus korlátlan háborúba torkollhatnak. Amint azt J. Michael Legge, a NATO Nukleáris Tervezési Csoportjának egykori résztvevője a RAND Corporation számára készített 1983-as tanulmányában megjegyezte, a csoport nem tudott megállapodásra jutni a pszichológiai hatás kezdeti szimbolikus „demonstrációs lövésén” túlmenően konkrét további lehetőségekről. attól tartanak, hogy Moszkva mindig meg tud felelni, vagy feljebb tud lépni. Ma azt remélik, hogy ez a régi dilemma elriasztja Moszkvát attól, hogy elengedje a nukleáris dzsinnt.

A NATO döntéshozóinak azonban nem szabad Moszkva önmérsékletére támaszkodniuk. Putyinnak nagyobb tétje van a háborúval, mint Ukrajna nukleáris fegyveres támogatóinak az országon kívül, és megfogadhatna, hogy Washington kevésbé lenne hajlandó orosz rulettet játszani, mint ő. Eljátszhatja az őrültet, és nukleáris sokkot alkalmazhat, mint elfogadható kockázatot a háború orosz feltételekkel történő befejezésére.

ESZKALÁCIÓS SZINTEK

Miközben a NATO szembesül azzal a lehetőséggel, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket használjon, az első kérdés, amelyet meg kell válaszolnia, az az, hogy ez az eshetőség valódi határvonalat jelent-e a Nyugat számára. Más szóval, egy orosz nukleáris támadás beindítja-e a NATO elmozdulását Ukrajna puszta ellátásáról a közvetlen harcba való bekapcsolódásra? A taktikai nukleáris fegyverek bevetésének orosz indoklása elriasztaná a NATO-t attól, hogy átlépje ezt a határvonalat, és Ukrajnát a megadásra kényszeríteni. Ha néhány orosz nukleáris fegyver nem provokálja közvetlen harcra az Egyesült Államokat, Moszkva zöld utat kap, hogy még több ilyen fegyvert használjon, és gyorsan szétzúzza Ukrajnát.

Ha a ma már csak hipotetikus kihívás valóban megérkezik, a nukleáris háborúba való belépés könnyen olyan kísérletként sújthatja az amerikaiakat, amelyeket nem akarnak végrehajtani. Emiatt nagyon is fennáll annak a lehetősége, hogy a politikai döntéshozók a leggyengébb megoldást választják: az orosz fellépés elképzelhetetlen barbárságáról riogatnak, és végrehajtják a még rendelkezésre álló kihasználatlan gazdasági szankciókat, de katonailag nem tesznek semmit. Ez azt jelezné, hogy Moszkva katonailag teljes cselekvési szabadsággal rendelkezik, beleértve az ukrán védelem eltörlésére irányuló nukleáris fegyverek további felhasználását, lényegében elismerve az orosz győzelmet. Bármennyire is becstelenül hangzik a behódolás a sólymok számára, ha valóban eljön az ideje, akkor annak erős vonzereje lesz az amerikaiaknál, mert elkerülné a nemzeti öngyilkosság végső kockázatát.

Egy nukleáris háború könnyen lecsaphat az amerikaiakra olyan kísérletként, amelyet nem akarnak végrehajtani.

Ezt az azonnali fellebbezést ellensúlyozni kell a hosszabb távú kockázatokkal, amelyek azt a korszakos precedenst teremtik meg, hogy a nukleáris támadás megindítása kifizetődő. Ha a Nyugat nem akar meghátrálni – vagy ami még fontosabb, ha Putyint el akarja riasztani a nukleáris gambittól –, a kormányoknak a lehető leghitelesebben jelezniük kell, hogy az orosz atom használata provokálná a NATO-t, nem pedig megzavarná.

Ha a NATO úgy dönt, hogy visszavág Ukrajna nevében, akkor további kérdések merülnek fel: használnak-e atomfegyvert is, és ha igen, hogyan. A legelterjedtebb elképzelés egy „szemet szemért” nukleáris ellentámadás, amely olyan orosz célpontokat semmisít meg, mint az eredeti orosz támadás. Ez az a lehetőség, amely intuitív módon fordul elő, de nem vonzó, mert lassított eszmecserét idéz elő, amelyben egyik fél sem adja fel, és végül mindkettő megsemmisül.

Alternatív megoldásként Washington nagyobb léptékű nukleáris csapásokkal válaszolhat, mint az orosz első csapás, aránytalan veszteségekkel fenyegetve Moszkvát, ha további korlátozott nukleáris támadásokkal próbálkozik. Több probléma is van ezzel az erősebb opcióval. Egyrészt, ha Ukrajnán belül orosz erők ellen használnák, az amerikai nukleáris fegyverek járulékos károkat okoznának saját szövetségesüknek. Ez nem új keletű probléma. A hidegháború idején a taktikai atomfegyverekre támaszkodó stratégák a megszálló szovjet erők elleni küzdelemben kritikusan fogalmaztak: „Németországban a városok mindössze két kilotonnára vannak egymástól.” Az oroszországi célpontok helyett nukleáris fegyverek alkalmazása fokozná a korlátlan háború kirobbantásának veszélyét.

A második probléma az oda-vissza taktikai nukleáris lövésekkel, hogy Oroszország előnyben lenne, mivel több taktikai nukleáris fegyverrel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ez az aszimmetria megkívánná, hogy az Egyesült Államok döntéshozói hamarabb folyamodjanak úgynevezett stratégiai erőkhöz (interkontinentális rakétákhoz vagy bombázókhoz), hogy megőrizzék előnyüket. Ez viszont azt kockáztatná, hogy elszabadul a nagyhatalmak városainak kölcsönös elpusztítása. Így az aránytalan megtorlási lehetőségek elrettentően nagy kockázatot jelentenek.

Egy kevésbé veszélyes megoldás az lenne, ha egy nukleáris támadásra légi hadjáratot indítanának pusztán hagyományos lőszerrel orosz katonai célpontok ellen, és a szárazföldi erőket mozgósítanák az ukrajnai csatában való esetleges bevetésre. Ez két erőteljes nyilvános nyilatkozattal párosulna. Először is, hogy ezt az alacsony szintű lehetőséget gyengének tekintsék, a NATO döntéshozói hangsúlyoznák, hogy a modern precíziós technológia szükségtelenné teszi a taktikai nukleáris fegyvereket olyan célpontok hatékony lecsapásához, amelyeket korábban csak a megkülönböztetés nélküli tömegpusztító fegyverekkel szemben sebezhetőnek tartottak. Ez azt jelentené, hogy Oroszország nukleáris csapásokhoz folyamodik, nemcsak barbársága, hanem katonai elmaradottsága újabb bizonyítékaként. A hagyományos szintű háborúba való közvetlen belépés nem tenné semlegesítené a pánikot Nyugaton. De ez azt jelentené, hogy Oroszország azzal a kilátásokkal nézne szembe, hogy egy olyan NATO ellen harcol, amely lényegesen felülmúlja a nem nukleáris erőket, és amelyet nukleáris megtorló képesség támogat, és kevésbé valószínű, hogy visszafogott marad, ha Oroszország nukleáris csapásait az Egyesült Államok, nem pedig az ukrán erők ellen fordítja. . A második fontos hangsúlyozandó üzenet az lenne, hogy minden későbbi orosz nukleáris felhasználás amerikai nukleáris megtorlást váltana ki.

Ez a hagyományos lehetőség aligha vonzó. A nagyhatalmak közötti, bármilyen szinten meginduló közvetlen háború tömegpusztításig terjedhet. Egy ilyen stratégia gyengébbnek tűnik, mint a természetbeni megtorlás, és inkább rontaná az oroszok elkeseredettségét a veszteség miatt, nem pedig enyhítené azt, így megmaradna az eszkaláció eredeti indítéka, valamint annak a lehetősége, hogy még több nukleáris fegyvert használnak. Ez elengedhetetlenné tenné, hogy a NATO katonai válaszát a lehető legtöbb kozmetikai engedményt magában foglaló rendezési feltételek ajánlatával párosítsák, hogy Oroszország becsülettel adhassa meg a béke látszatát. A hagyományos opció fő erénye egyszerűen az, hogy nem lenne olyan kockázatos, mint sem a gyengébb semmittevés, sem az erősebb nukleáris lehetőségek.

A NYUGAT DILEMMÁJA

Egy orosz nukleáris detonáció esetén a NATO-nak két, egymásnak ellentmondó célja lesz. Egyrészt a szövetség meg akar majd semmisíteni minden olyan stratégiai hasznot, amelyet Moszkva a detonációból nyerhet; másrészt el akarja kerülni a további eszkalációt. Ez a dilemma aláhúzza azt a nyilvánvaló kényszert, hogy mindenekelőtt maximalizálni kell Moszkva visszatartó erejét a nukleáris bevezetéstől.

Ennek érdekében a NATO-nak nemcsak hiteles megtorlással kell fenyegetnie, hanem ki kell építenie a harmadik felek támogatását is, akiket Putyin meg akar akadályozni, hogy ne csatlakozzanak a nyugati ellenzékhez. Moszkvát eddig az ösztökélte, hogy Kína, India és más országok nem hajlandók teljes mértékben csatlakozni a Nyugat által bevezetett gazdasági szankciós kampányhoz. Ezeknek a kerítésvédőknek azonban tétje van a nukleáris tabu fenntartásában. Elképzelhető, hogy rávehetik őket annak kinyilvánítására, hogy Oroszországgal való folyamatos gazdasági együttműködésük attól függ, hogy tartózkodik-e az atomfegyverek használatától. A még mindig hipotetikus eshetőségre vonatkozó nyilatkozatként a semleges országok ezt olcsó gesztusnak tekinthetik, egy módot arra, hogy távol tartsák a Nyugatot egy olyan helyzet kezelésével, amelyre nem számítanak.

Washington mindig elég homályosnak fogja tartani a bejelentett fenyegetéseket és stratégiát ahhoz, hogy rugalmasságot és menekülési lehetőséget biztosítson. Mindazonáltal Putyin minden további atom kardcsörgése egyszerű, de erőteljes emlékeztetőket kell, hogy indítson Washingtonban arról, amit Putyin tud, de máskülönben meggyőzheti magát arról, hogy a Nyugat elfelejtette: Oroszország teljes mértékben ki van téve a nukleáris megtorlásnak, és ahogyan mindkét oldalon gondolkodók és gyakorló nemzedékek megismételte: az atomháborúnak nincs győztese.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Putyin 40 perces beszédet mondott, amely annak ellenére, hogy az állami médiában nagy horderejű és fontos beszédként emlegették, egyszerűen átvette a korábbi beszédekben elhangzottakat. A beszéd lényegében egy végtelen tiráda a „nyugati hegemónia” ellen, és hosszú történelmi kitérőt tartalmazott az európai rabszolga-kereskedelemről, az ópiumháborúkról, az amerikai őslakosok népirtásáról és az atomfegyverek 1945-ös, Japán elleni bevetéséről.

Hirosima említése („az Egyesült Államok precedenst teremtett”, jegyezte meg Putyin) volt az egyetlen utalás arra a lehetőségre, hogy Oroszország esetleg saját nukleáris arzenálját használja Ukrajnában. Ebből az alkalomból nem volt közvetlen fenyegetés, úgy tűnt, hogy egybecseng Washington értékelésével és az uralkodó szakértői véleményekkel, miszerint Moszkva nem valószínű, hogy ilyen halálos módon eszkalálja a háborút.

Putyin többször hangoztatta, hogy az elcsatolt területek lakói örökre orosz állampolgárok lesznek, és Moszkva soha nem fogja elárulni őket. Sem magát Putyint, sem a Kreml propagandistáit semmilyen módon nem hozta zavarba, ezeknek a kijelentéseknek a nyilvánvaló hamissága: Putyin beszédének pillanatában az orosz erők visszavonulni készültek a stratégiailag jelentős Lyman városból.

Szombat reggelre az orosz védelmi minisztérium bejelentette erőinek Lymanból való kivonását. Az áldozatok és a visszavonulás során elhagyott járművek száma nem ismert. Lyman volt a következő logikus célpont az ukrán erők számára, miután visszafoglalták Balakliya és Izyum városait a harkovi régióban. Az orosz csapatok két hétig védték Lyman fontos közlekedési csomópontját, és az északi luhanszki régiót a további támadásokkal szemben. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter júliusban üdvözölte a luhanszki régió teljes „felszabadítását”, ami a nyár egyetlen orosz katonai győzelme volt.

Vasárnap estére a frontvonal már újabb 30 kilométerrel keletre mozgott Lymantól, Kreminna városa közelében. További körülbelül 30 kilométer választja el Kreminnát Szievierodonyecktől és Liszicsanszktól, a Luhanszk régió két nagyvárosától, amelyeket Moszkva irányít. Ők lesznek az ukrán hadsereg következő célpontjai. Ugyanakkor az ukrán csapatok folytatták gyors előrenyomulásukat délen, és vasárnap 25 km-t tettek meg a Herszon régióban.

A Moskow Timeds beszámolója kiemeli a katonai vesztességeket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy jelezze, az annektálás túl korai volt, valószínűleg politikai döntésre került sor. Ugyanakkor, azt is jelenti, hogy Moszkva komoly harcászati lépésre készül, mert értelmetlen lenne visszafoglalt területeket beolvasztani Oroszországba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az atomfegyverek a leghalálosabb fegyverek. Ha kitör egy irányíthatatlan atomháború, az a pusztulás szakadékába sodorja az emberiséget. Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államok és Oroszország közötti teljes körű nukleáris háború több mint 5 milliárd ember halálát okozná világszerte.

Most egy veszélyes jelzés jelenik meg: akár kiadják a felek haragját, akár nagyot beszélnek, a nukleáris fegyverekről szóló megbeszélések gyakorisága nő. De, az atomfegyver semmi esetre sem olyan gránát, amit a derekára fel lehet kötni, és ki lehet venni, hogy kedvünk szerint mutogassák, hogy megrémítsék az embereket. A háború spirális eszkalációja gyakran kiszámíthatatlan. Az atomháború kérdésében nincs idő a sajnálkozásra.

Ezért elengedhetetlen, hogy az érintett felek mielőbb lehűtsék a helyzetet, és megteremtsék a feltételeket a béketárgyalások előmozdításához. Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi „nukleáris feszültség” a geopolitikai játszmákban tapasztalható erős bizonytalanság érzéséből fakad. Ennek fontos oka, hogy nő a nagyhatalmak közötti konfliktus lehetősége, és a globális stratégiai stabilitás rohamosan megingott. És az egyszerű igazság az, hogy minél békésebb és stabilabb a környezet, annál vastagabb lesz a por az atomfegyvereken. Ám amint a világ abba az ördögi körbe kerül, hogy „nagyobb biztonságot keres – egyre kevésbé biztonságos – többet kíván az abszolút biztonságért”, az atomfegyvereket valószínűleg előveszik és csiszolják.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó rendszer sérülékenyebb, mint valaha. Ebben a tekintetben az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak kell viselnie a fő felelősséget. Az évek során az Egyesült Államok és a Nyugat „nukleáris kettős mércéje” olyan volt, mint egy tű, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló globális erőfeszítéseket szúrja, egymás után kiskapukat képezve, ami alacsonyabb nukleáris küszöböt és nehéz helyzetet eredményezett. Az atomfegyver elterjedését nehéz megakadályozni.

Emellett az USA a hidegháborús gondolkodásmódtól vezérelve megerősítette a blokk politikáját és katonai szövetségeit, abszolút stratégiai előnyre törekedett, konfrontációt váltott ki a táborok között az eurázsiai kontinens mindkét végén, és előmozdította a nukleáris rakéták és más stratégiai erők előrevetítését. A „nukleáris feszültség” lényege a negatív lépések sorozata.

Ma Washington a nemzetközi színtéren a legaktívabb szereplő az atomháborúval kapcsolatos „aggodalmak” kifejezésében. Meggyőződésünk, hogy ha Washington komolyan gondolja, amit mond, atomhatalomként és a világ egyetlen szuperhatalmaként, akkor konkrét lépésekkel többet kellene tennie a nemzetközi közösségben, különösen a nagyhatalmak körében tapasztalható bizonytalanság érzésének enyhítése érdekében.

Például leállíthatja a globális rakétaelhárító rendszerek fejlesztését és telepítését, felhagyhat a földi bázisú, közepes hatótávolságú rakétarendszerek tengerentúli telepítésével, a külföldre telepített nukleáris fegyverek mielőbbi visszavonásával, és tartózkodhat a „nukleáris megosztási” megállapodások megismétlésétől az ázsiai-csendes-óceáni térségben stb. Csak akkor lesz képes követeléseket megfogalmazni másokkal szemben, ha az Egyesült Államok ezt először megteszi.

A legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező Egyesült Államoknak és Oroszországnak ténylegesen eleget kell tennie a nukleáris leszerelés terén fennálló különleges és preferenciális történelmi felelősségének, és ellenőrizhető, visszafordíthatatlan és jogilag kötelező erejű módon tovább kell csökkentenie saját nukleáris arzenálját, hogy megteremtse a feltételeket a teljes nukleáris leszerelés végső megvalósítására. Továbbá felszólítjuk az atomfegyverrel rendelkező államokat, hogy hagyjanak fel nukleáris elrettentési stratégiájukkal, amelyek a megelőző csapásokra összpontosítanak. Mint ismeretes, Kína az egyetlen az öt atomfegyverrel rendelkező állam közül, amely elkötelezte magát, hogy „nem használja először” az atomfegyvereket. Nem fog nukleáris fegyvert használni, vagy azzal fenyegetőzni,  atomfegyverrel nem rendelkező államok, vagy nukleáris fegyverektől mentes övezetek ellen. Ez rendkívül fontos szerepet játszik a nukleáris kockázatok csökkentésében és a nukleáris konfliktusok megelőzésében. Reméljük, hogy más atomfegyverrel rendelkező államok, különösen az atomhatalmak, követik Kína példáját.

Az év elején az öt atomfegyverrel rendelkező állam, köztük Kína, Oroszország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország vezetői kiadták az öt nukleáris fegyverrel rendelkező állam vezetőinek közös nyilatkozatát az atomháború megelőzéséről és a fegyverkezési verseny elkerüléséről, megerősítve, hogy „nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”.

Az atomháború megelőzése alapvető fontosságú a globális stratégiai stabilitás megőrzésében és mindenki számára a töretlen biztonság biztosításában. Csak így tudnak a rendelkezésre álló nukleáris fegyverek „védelmi célokat szolgálni, elrettenteni az agressziót és megakadályozni a háborút”, és biztonságos környezetet teremteni, amely alkalmasabb a leszerelés előmozdítására és végső soron egy nukleáris fegyverektől mentes világ felépítésére.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke: Oroszország állampolgárai, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok állampolgárai, Zaporozsje és Herszon régió lakosai, az Állami Duma képviselői, az Orosz Föderáció szenátorai,

Mint ismeretes, a Donyecki és Luganszki népköztársaságban, valamint a Zaporozsje és Herszon régiókban népszavazást tartottak. A szavazatókat megszámolták, az eredményeket kihirdették. Az emberek meghozták egyértelmű döntésüket.

A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a Zaporozsjei és a Hersoni régió Orosz Föderációhoz való csatlakozásáról szóló szerződéseket. Nincs kétségem afelől, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja az Oroszországhoz való csatlakozásról és négy új régió létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, az Orosz Föderációt alkotó új egységeinket, mert ez emberek millióinak akarata.

(Taps.)

Ez kétségtelenül az ő joguk. Az ENSZ Alapokmányának 1. cikklye kimondja a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvét.

Ismétlem, ez az emberek önrendelkezési joga, ami történelmi rokonságunkon alapszik. Ez a jog vezette győzelemre elődeink generációit, azokat, akik az ókori Rusz időszaka óta évszázadokon át építették és védték Oroszországot.

Itt, Novorosszijában [Pjotr] Rumjancev, [Alexander] Szuvorov és [Fjodor] Usakov vívta csatáit, Nagy Katalin és [Grigorij] Potyomkin pedig új városokat alapított. Nagyapáink és dédapáink itt harcoltak a végsőkig a Nagy Honvédő Háború idején.

Mindig emlékezni fogunk az Orosz Tavasz hőseire, azokra, akik szembe szálltak a 2014-es ukrajnai neonáci államcsínnyel, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy joguk legyen anyanyelvük használatára, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat és vallásukat, valamint az élethez való jogukat. Emlékezzünk Donbász katonáira, az „odesszai Khatyn” mártírjaira, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozataira. Megemlékezzünk önkéntesekről és fegyveresekről, civilekről, gyerekekről, nőkről, idősekről, oroszokról, ukránokról, különböző nemzetiségűekről, Donyeck népszerű vezetője Alekszandr Zaharcsenko; katonai parancsnokok Arsen Pavlov és Vladimir Zhoga, Olga Kochura és Aleksei Mozgovoy; a Luganszki Köztársaság ügyésze, Szergej Gorenko; Nurmagomed Gadzhimagomedov ejtőernyős és minden katonánkról és tisztünkről, akik hősi halált haltak a különleges katonai művelet során. Ők hősök.

(Taps.)

A nagy Oroszország hőseiért, kérem, csatlakozzon hozzám egy perc csenddel, hogy megemlékezzünk róluk.

(Percnyi csend.)

Köszönöm.

A donyecki és luganszki népköztársaságok, a zaporozsjei és a hersoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Az elviselt megpróbáltatások ellenére Oroszország iránti szeretetetüket az évek során továbbvitték. Ezt senki sem tudja elpusztítani. Ezért az idősebb generációk és a fiatalok – akik a Szovjetunió tragikus összeomlása után születtek – egységünkre, közös jövőnkre szavaztak.

1991-ben Belovežszkaja Egyezmény szerint az akkori pártelit képviselői úgy döntöttek, hogy megszüntetik a Szovjetuniót, anélkül, hogy megkérdezték volna az egyszerű állampolgárokat, mit akarnak, és az emberek hirtelen elszakadtak hazájuktól. Ez szétszakította és feldarabolta a nemzeti közösséget, és nemzeti katasztrófát váltott ki. Ahogyan a kormány az 1917-es forradalom után a színfalak mögött fellépve csendben kijelölte a szovjet köztársaságok határait, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson az emberek többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették az országunkat. és egyszerűen kész tényekkel szembesítették az egykori köztársaságok lakosságát.

Bevallom, azt sem tudták, mit csinálnak, és a végén milyen következményekkel járnak tetteik. De most már mindegy. Nincs többé Szovjetunió, nem térhetünk vissza a múltba. Valójában Oroszországnak ma már nincs szüksége rá. De nincs nagyobb erő, mint több millió ember eltökéltsége, akik kultúrájuk, vallásuk, hagyományaik és nyelvük alapján Oroszország részének tekintik magukat, akiknek ősei évszázadokon át egyetlen országban éltek. Ezért erős elhatározásuk, hogy visszatérnek igazi történelmi hazájukba.

Nyolc hosszú éven át népirtásnak, ágyúzásnak és blokádnak voltak kitéve Donbassban az emberek; Herszonban és Zaporozsjében bűnös politikát folytattak Oroszország ellen, és minden orosz iránti gyűlöletet hirdettek. A kijevi rezsim most is a népszavazások során megtorlással és halállal fenyegette meg a tanárokat, a választási bizottságokban dolgozó nőket. Kijev elnyomással fenyegette meg az akaratukat kifejezni akaró emberek millióit. De, Donbass, Zaporozhye és Herson lakossága nem tört meg, és elmondták a véleményüket.

Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi nyugati vezetői halljanak engem, és azt akarom, hogy mindenki emlékezzen: a Luganszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjében élők örökre a mi állampolgárainkká váltak.

(Taps.)

Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és minden ellenségeskedést; hogy véget vessünk a háborúnak, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza  a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ahogy azt már nem egyszer elmondtuk. De, a donyecki, luganszki, zaporozsjei és hersoni emberek választásáról nem lesz szó. A döntés megszületett, Oroszország nem fog ettől elállni.

(Taps.)

Kijev jelenlegi hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a népakaratot, nincs más út. Ez az egyetlen út a békéhez.

Minden erőnkkel és erőforrásunkkal megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonsága érdekében. Ez nemzetünk nagy felszabadító küldetése.

Mindenképpen újjáépítjük a lerombolt városokat, lakóépületeket, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat. Helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, valamint a társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségügyi és oktatási rendszereket.

Minden bizonnyal azon fogunk dolgozni, hogy javítsuk a biztonságot. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezhessék Oroszország minden köztársaságának támogatását.

(Taps.)

Barátaim, kollégák!

A mai napon a különleges hadműveletben részt vevő katonáinkhoz és tisztjeinkhez, Donbass és Novorosszija harcosaihoz szólok, azokhoz, akik a részleges mozgósításról szóló végrehajtási rendelet alapján behívólevél kézhezvétele után kerültek katonai toborzóirodákba, és akik ezt önként tették, szívük hívására válaszolva. Szeretném megszólítani szüleiket, feleségüket és gyermekeiket, elmondani nekik, hogy népünk miért harcol, milyen ellenséggel állunk szemben, és ki taszítja a világot új háborúkba és válságokba, amiből számukra vérfoltos előnyök származnak. Ez egy tragédia.

Honfitársaink, ukrajnai testvéreink, akik egységes népünk részét képezik, saját szemükkel látták, mit készített fel a Nyugat uralkodó osztálya az emberiség egésze számára. Ledobták a maszkjukat, és megmutatták, valójában mi az igazi arcuk.

Amikor a Szovjetunió összeomlott, a Nyugat úgy döntött, hogy a világon mindenki végleg csatlakozzon a diktátumhoz. 1991-ben a Nyugat úgy gondolta, hogy egy ilyen megrázkódtatás után Oroszország soha nem fog feltámadni, és magától darabokra fog hullani. Ez majdnem megtörtént. Emlékszünk a borzalmas 1990-es évekre, amikor éhesen, fázva és reménytelenül néztünk a jövő elé. De Oroszország állva maradt, életre kelt, megerősödött, és elfoglalta a világban az őt megillető helyet.

Mindeközben a Nyugat tovább keresi az újabb esélyt, hogy csapást mérjen ránk, hogy meggyengítse és összetörje Oroszországot, amiről mindig is álmodtak. Tervük, hogy megosszák, egymás ellen állítsák, a szegénységre, és a kihalás ítélve a népeket. Nem nyugodhatnak meg tudván, hogy van egy ilyen nagyszerű ország egy hatalmas területtel, természeti gazdagsággal, erő forrásokkal és emberekkel, akik nem tudnak és nem is akarják mások parancsait teljesíteni.

A Nyugat készen áll bármit átlépni, hogy megőrizze azt a neo-gyarmati rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a világ kihasználásából éljen, kifosztja azt a dollár és a technológia uralmának köszönhetően. Éppen ezért, érdekükben áll a teljes deszuverenizáció. Ez magyarázza a független államok, a hagyományos értékek és az autentikus kultúrák iránti agressziójukat, a nemzetközi és integrációs folyamatok aláásására tett kísérleteiket, az új globális valuták és az általuk nem irányítható technológiai fejlesztések ellenzését. Rendkívül fontos számukra, hogy minden országot rákényszerítsenek arra, hogy adják fel szuverenitásukat az Egyesült Államok érdekében.

Ezt egyes országokban az uralkodó elitek önként vállalják, önként vállalják, hogy vazallusokká váljanak, másokat megvesztegetnek vagy megfélemlítenek. És ha ez nem működik, egész államokat pusztítanak el, hátrahagyva humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement és elrontott emberéletet, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa sújtotta övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat. Semmi se érdekli őket, csak a saját hasznuk.

Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy telhetetlenségük és eltökéltségük, hogy megőrizzék korlátlan dominanciájukat, a valódi okai annak a hibrid háborúnak, amelyet a kollektív Nyugat folytat Oroszország ellen. Nem akarják, hogy szabadok legyünk, azt akarják, hogy gyarmat legyünk. Nem akarnak együttműködést egyenlőségi alapon, zsákmányolni akarnak. Nem szabad társadalomnak akarnak minket látni, hanem kiszolgáltatott rabszolgák tömegének.

Gondolatainkat és filozófiánkat közvetlen fenyegetésnek tekintik. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani őket. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk, mert a verseny fokozódik. Nekik nincs szükségük Oroszországra, de nekünk igen.

(Taps.)

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a múltban a világuralmi ambíciók többször is összetörtek népünk bátorsága és szívóssága miatt. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is megvédjük értékeinket és Szülőföldünket.

A Nyugat a büntetlenséggel számol, azzal, hogy bármit megúszhat. Ami azt illeti, ez egészen a közelmúltig így volt. A stratégiai biztonsági megállapodásokat tönkretették; a legmagasabb politikai szinten elért megállapodásokat meséknek nyilvánították; a szilárd ígéretek, hogy nem terjesztik ki a NATO-t keletre, átadták a helyüket a piszkos megtévesztésnek, amint korábbi vezetőink bevállalták. A rakétavédelmi, a közepes hatótávolságú és a rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződéseket különböző ürügyekkel egyoldalúan felszámolták.

És csak annyit hallunk, hogy a Nyugat ragaszkodik a szabályokon alapuló rendhez. Ez honnan jött egyébként? Ki látta már ezeket a szabályokat? Ki fogadta el, vagy hagyta jóvá őket? Figyelj, ez csak egy csomó ostobaság, teljes megtévesztés, kettős mérce, vagy akár hármas mérce! Biztos hülyének tartanak minket.

Oroszország egy hatalmas, ezer éves hatalom, egy egész civilizáció, és nem fog ilyen rögtönzött, hamis szabályok szerint élni.

(Taps.)

Az úgynevezett Nyugat lábbal tiporta a határok sérthetetlenségének elvét, és most saját belátása szerint dönti el, kinek van önrendelkezési joga és kinek nincs, ki méltatlan rá. Nem világos, hogy mi alapján döntöttek, vagy hogy ki adott nekik először döntési jogot. Csak feltételezték.

Ezért dühíti őket a krími, szevasztopoli, donyecki, luganszki, zaporozsji és hersoni emberek választása. A Nyugatnak nincs erkölcsi joga a demokrácia szabadságát mérlegelni. Nincs és soha nem is volt.

A nyugati elit nemcsak a nemzeti szuverenitást és a nemzetközi jogot tagadja. Hegemóniájukban a totalitarizmus, a despotizmus és az apartheid markáns vonásai vannak. Pimaszul felosztják a világot vazallusaikra – az úgynevezett civilizált országokra – és a többiekre, akiket a mai nyugati rasszisták tervei szerint fel kellene venni a barbárok és vadak listájára. Az olyan hamis címkék, mint a „gazember ország” vagy a „tekintélyelvű rezsim”, már ki vannak osztva, és egész nemzetek és államok megbélyegzésére szolgálnak, ami nem újdonság. Nincs ebben semmi új: lényegében a nyugati elit tagjai, ugyanazok a gyarmatosítók maradtak. Megkülönböztetik és felosztják a népeket a különböző szintekre.

Soha nem fogunk egyet érteni ilyen nacionalizmussal és rasszizmussal. Ez mi más, ha nem rasszizmus, a russzofóbia, ami terjed a világban? Mi, ha nem rasszizmus, a Nyugat dogmatikus meggyőződése, hogy civilizációja és neoliberális kultúrája vitathatatlanul követendő modell az egész világ számára? – Vagy velünk vagy, vagy ellenünk.

A nyugati elitek még saját történelmi bűneik bűnbánatát is mindenki másra hárítják, és azt követelik, hogy országaik polgárai és más népek valljanak be olyan dolgokat, amelyekhez semmi közük, például a gyarmati hódítások időszaka.

Érdemes emlékeztetni a Nyugatot, hogy gyarmati politikáját már a középkorban elkezdte, majd a világméretű rabszolga-kereskedelem, az indián törzsek népirtása. India és Afrika kifosztása, Anglia és Franciaország Kína elleni háborúja, aminek következtében kénytelen volt megnyitni kikötőit az ópiumkereskedelem előtt. Azt csinálták, hogy egész nemzeteket szoktattak rá a kábítószerre, és céltudatosan kiirtottak teljes etnikai csoportokat a terület és az erőforrások megszerzése érdekében, állatokként vadászva az emberekre. Ez ellenkezik az emberi természettel, az igazsággal, a szabadsággal és az igazságossággal.

Miközben – büszkék vagyunk arra, hogy a 20. században hazánk vezette a gyarmatellenes mozgalmat, amely a világ számos népe számára nyitott lehetőséget a fejlődésre, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére, valamint az éhezés és a betegségek leküzdésére.

Hangsúlyozandó, az évszázados russzofóbia, a nyugati elitek Oroszországgal szembeni nem titkolt ellenségességének egyik oka éppen az a tény, hogy nem engedtük, hogy kiraboljanak minket a gyarmati hódítások idején, és arra kényszerítjük az európaiakat, hogy kereskedjenek velünk. kölcsönösen előnyös feltételek mellett. Ezt úgy sikerült elérni, hogy Oroszországban egy erős centralizált államot hoztak létre, amely az ortodox kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus, valamint az orosz kultúra és az orosz beszéd mindenki számára nyitott erkölcsi értékei alapján nőtt és erősödött.

Számos terv készült Oroszország megszállására. Ilyen kísérletek történtek az 1917-es forradalom utáni megpróbáltatások időszakában. Mindegyik kudarcot vallott. A Nyugatnak csak a 20. század végén sikerült megragadnia Oroszország vagyonát, amikor az állam elpusztult. Barátoknak és partnereknek neveztek minket, de gyarmatként bántak velünk, különféle sémákkal dollármilliárdokat pumpáltak ki az országból. Emlékszünk. Nem felejtettünk el semmit.

Néhány napja Donyeckben és Luganszkban, Herszonban és Zaporozsjeban kinyilvánították, hogy támogatják történelmi egységünk helyreállítását. Köszönöm!

(Taps.)

A nyugati országok évszázadok óta mondogatják, hogy szabadságot és demokráciát hoznak más nemzetek számára. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Ahelyett, hogy elhozták volna a demokráciát, elnyomtak és kizsákmányoltak, és ahelyett, hogy szabadságot adtak volna, rabszolgává tettek. Az egypólusú világ eredendően antidemokratikus és semmiképpen se szabad; keresztül-kasul hamis és képmutató.

Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely kétszer alkalmazott nukleáris fegyvert, elpusztítva Japánban Hirosimát és Nagaszakit, és ezzel precedenst teremtett.

Emlékezzünk vissza, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a legcsekélyebb katonai szükség nélkül rommá döntötte Drezdát, Hamburgot, Kölnt és sok más német várost. Ezt hivalkodóan tették, és ismétlem, minden katonai szükség nélkül. Egyetlen céljuk volt, akárcsak a japán városok atombombázásánál: megfélemlíteni hazánkat és a világ többi részét.

Az Egyesült Államok mély sebhelyet hagyott Korea és Vietnám népének emlékezetében szőnyegbombázásaikkal, valamint napalm- és vegyi fegyvereikkel.

Az USA valójában továbbra is megszállja Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot, és más országokat, amelyeket cinikusan egyenlő félként és szövetségesként emlegetnek. Nézzük! Miféle szövetség ez? Az egész világ tudja, hogy ezekben az országokban a legfelsőbb tisztségviselők után kémkednek. Szégyen ez, szégyen azoknak, akik ezt teszik, és azoknak, akik rabszolgákként némán és szelíden lenyelik ezt az arrogáns viselkedést.

Nemes orvosi kutatásnak nevezik azokat a parancsokat és fenyegetéseket, amelyeket vazallusaiknak adnak euro-atlanti szolidaritásnak megfelelően, valamint a biológiai fegyverek megalkotására és az emberi kísérleti alanyok alkalmazására Ukrajnában is.

Pusztító politikájuk, háborúik és rablásuk indította el a mai hatalmas migránshullámot. Emberek milliói szenvednek el nehézségeket és megaláztatást, vagy halnak meg ezer számra, akik megpróbálnak eljutni Európába.

Most gabonát exportálnak Ukrajnából. Hová viszik a legszegényebb országok élelmezésbiztonságának álcája alatt? Hová megy? Nyugat – európai országokba viszik. Mindössze öt százalékot szállítottak a legszegényebb országokba. Újabb csalás, leplezetlen csalás.

Valójában az amerikai elit ezeknek az embereknek a tragédiáját használja fel riválisainak gyengítésére, nemzetállamok elpusztítására. Ez vonatkozik Franciaországra, Olaszországra, Spanyolországra és más, évszázados múltra visszatekintő országok identitására.

Washington újabb és újabb szankciókat követel Oroszországgal szemben, és ezzel az európai politikusok többsége engedelmesen egyetért. Egyértelműen megértik, hogy az Egyesült Államok az orosz energia és egyéb erőforrások teljes feladására kényszerítve Európát gyakorlatilag az ipartalanítás felé tolja annak érdekében, hogy az egész európai piacot megszerezze. Ezek az európai elitek mindent értenek, de tudatosan mások érdekeit szolgálják. Ez már nem szolgalelkűség, hanem saját népeik közvetlen elárulása.

Az angolszászok azonban úgy vélik, hogy a szankciók már nem elegendőek, és most a felforgatáshoz fordultak. Hihetetlennek tűnik, de tény – az Északi Áramlat Balti-tenger fenekén áthaladó nemzetközi gázvezetékein robbantást okozva valójában Európa teljes energetikai infrastruktúrájának tönkretételét indították el. Mindenki számára világos, természetesen azok felelősek, akik hasznot húznak belőle.

Az USA diktátumát az ököl törvénye támasztja alá. Néha gyönyörűen be van csomagolva, néha nincs csomagolás, de a lényeg ugyanaz – az ököl törvénye. Ennek eszköze a katonai bázisok százainak telepítése és fenntartása a világ minden sarkában, a NATO-bővítés, és kísérletek új katonai szövetségek létrehozására, mint például az AUKUS és hasonlók. Sokat tesznek a Washington-Szöul-Tokió katonai-politikai lánc létrehozásáért. Minden olyan állam, amely valódi stratégiai szuverenitással rendelkezik, vagy arra törekszik, és képes a nyugati hegemónia megkérdőjelezésére, automatikusan ellenségnek minősül.

Ezek azok az alapelvek, amelyek az USA és a NATO katonai doktrínáinak hátterében állnak, és amelyek teljes uralmat igényelnek. A nyugati elitek ugyanilyen képmutatással mutatják be neokolonialista terveiket, békés szándékra hivatkozva, valamiféle elrettentésről beszélnek. Ez a kitérő szó egyik stratégiáról a másikra vándorol, de valójában csak egy dolgot jelent – ​​minden szuverén hatalmi központ aláaknázását.

Hallottunk már Oroszország, Kína és Irán elrettentéséről. Úgy gondolom, hogy a sorban más ázsiai, latin-amerikai, afrikai és közel-keleti országok, valamint jelenlegi amerikai partnerek és szövetségesek következnek. Hiszen tudjuk, hogy ha kell, szankciókat vezetnek be szövetségeseik ellen is – egy adott bankkal, céggel szemben. Ez az ő gyakorlatuk, és ki fogják bővíteni. Mindent a szemük előtt tartanak, beleértve a szomszédainkat is, a FÁK-országokat.

Ugyanakkor a Nyugat egyértelműen vágyálmokkal foglalkozik már régóta. Az Oroszország elleni szankciós villámháború megindításakor például arra gondoltak, hogy parancsukra ismét felsorakoztathatják az egész világot. Mint kiderült azonban egy ilyen fényes lehetőség nem mindenkit izgat – kivéve a teljes politikai mazochistákat és a nemzetközi kapcsolatok egyéb, nem szokványos formáinak csodálóit. A legtöbb állam megtagadja a „tisztelgést”, ehelyett az Oroszországgal való együttműködés észszerű útját választja.

A Nyugat nyilvánvalóan nem számított ilyen engedetlenségre. Egyszerűen hozzászoktak ahhoz, hogy egy sablon szerint cselekedjenek, zsarolással, megvesztegetéssel, megfélemlítéssel azt tesznek, amit akarnak, és meggyőzték magukat, hogy ezek a módszerek örökké működnek, mintha a múltban megkövültek volna.

Ez az önbizalom nem csupán a kivételesség hírhedt koncepciójának közvetlen terméke – bár nem szűnik meg ámulatba ejteni –, hanem a valódi nyugati „információéhségnek” is. Az igazság a mítoszok, illúziók és hamisítványok óceánjába fulladt, rendkívül agresszív propagandát használva, úgy hazudva, mint Goebbels. Minél hihetetlenebb a hazugság, az emberek annál gyorsabban hiszik el – ezen elv szerint működik.

De az embereket nem lehet etetni papírra nyomtatott dollárral és euróval. Nem lehet etetni őket ezekkel a papírdarabokkal, és a nyugati közösségimédia-cégek virtuális, felfújt kapitalizációja nem tudja felfűteni otthonaikat. Minden, amit mondok, fontos. És amit az imént mondtam, az nem kevésbé az: papírral nem lehet megetetni senkit – élelem kell; és senki otthonát nem fűtheti fel ezekkel a felfújt kapitalizációkkal – energiára van szüksége.

Éppen ezért Európában a politikusoknak meg kell győzniük polgártársaikat, hogy kevesebbet egyenek, ritkábban zuhanyozzanak, és otthon melegebben öltözködjenek. És azok, akik elkezdenek tisztességes kérdéseket feltenni, mint például: „Miért van ez valójában?” azonnal ellenségnek, szélsőségesnek és radikálisnak nyilvánítják. Visszamutatnak Oroszországra, és azt mondják: ez minden bajotok forrása. Még több hazugság.

Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy minden okunk megvan azt hinni, hogy a nyugati elit nem fog konstruktív kiutat keresni a globális élelmiszer- és energiaválságból, amiért csak őket okolhatjuk. hosszú távú politikájuk, amely jóval az ukrajnai, donbászi különleges katonai műveletünk előtti időszakra nyúlik vissza. Nem áll szándékukban megoldani az igazságtalanság és az egyenlőtlenség problémáit. Attól tartok, inkább más formulákat használnak, amelyekkel kényelmesebbek.

És itt fontos felidézni, hogy a Nyugat az I. világháborúval kimentette magát a 20. század eleji kihívásokból. A második világháborúból származó nyereség segített az Egyesült Államoknak végre leküzdeni a nagy gazdasági világválságot, és a világ legnagyobb gazdaságává válni, valamint elérni, hogy a bolygón a dollár, mint globális tartalékvaluta létezzen. És az 1980-as évek válságából – a dolgok az 1980-as években ismét tetőpontra jutottak – a Nyugat sértetlenül kerüljön ki belőle, jórészt a széthullott és megszűnt Szovjetunió örökségét és erőforrásait kisajátítva. Ez tény.

Most, hogy megszabaduljanak a kihívások legfrissebb hálójától, mindenáron szét kell bontaniuk Oroszországot és más államokat, amelyek szuverén fejlődési utat választanak, hogy tovább rabolhassák és felhasználhassák más nemzetek vagyonát foltozzák be a saját lyukaikat. Ha ez nem történik meg, nem zárhatom ki, hogy megpróbálják az egész rendszer összeomlását előidézni, és mindent ennek számlájára írnak, vagy ne adj isten úgy döntenek, hogy a háborús gazdasági növekedés régi formuláját alkalmazzák.

Oroszország tisztában van a nemzetközi közösséggel szembeni felelősségével, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hidegebb fejek érvényesüljenek.

A jelenlegi neokoloniális modell végső soron kudarcra van ítélve; ennyi nyilvánvaló. De ismétlem, mesterei a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen nem tudnak mást kínálni a világnak, mint hogy fenntartsák ugyanazt a fosztogató és zsaroló rendszert.

Cseppet sem törődnek azzal, hogy emberek milliárdjai, az emberiség többségének természetes joga van a szabadsághoz és az igazságossághoz, a saját jövőjének meghatározásához. Már áttértek az erkölcsi, vallási és családi értékek radikális tagadására.

Válaszoljunk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdésre. Most szeretnék visszatérni ahhoz, amit mondtam, és az ország minden polgárához – nem csak a teremben tartózkodó kollégákhoz –, hanem Oroszország minden polgárához is szólni szeretnék: szeretnénk-e itt, hazánkban, Oroszországban anya és apa helyett? két női vagy két férfi szülőt:  Akarjuk-e, hogy iskoláink olyan perverziókat kényszerítsenek gyermekeinkre, amelyek az iskolás koruktól kezdve leépüléshez és kihaláshoz vezetnek? Be akarjuk-e dugni a fejükbe azt a gondolatot, hogy bizonyos más nemek is léteznek a nők és férfiak mellett, és akarunk-e nekik nemet-váltó műtétet ajánlani? Számomra ezek elfogadhatatlanok. Ezt akarnánk hazánknak és gyermekeinknek?

Hadd ismételjem meg, hogy a nyugati elitek diktatúrája minden társadalmat megcéloz, beleértve magukat a nyugati országok polgárait is. Ez mindenki számára kihívás. Ez a teljes lemondás arról, hogy mit jelent embernek lenni, a hit és a hagyományos értékek megdöntése, valamint a szabadság elfojtása egy „visszafordított valláshoz” – a tiszta sátánizmushoz – kezd hasonlítani. Jézus Krisztus a hamis messiásokat leleplezve ezt mondta a Hegyi beszédben: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ezek a mérgező gyümölcsök már nyilvánvalóak, de nem csak hazánkban, hanem minden országban, többek között a Nyugaton is.

A világ egy alapvető, forradalmi átalakulás időszakába lépett. Új hatalmi központok alakulnak ki. Ők képviselik a többséget – a többséget! – a nemzetközi közösségé. Nemcsak érdekeik kinyilvánítására készek, hanem arra is, hogy megvédjék azokat. A többpólusúságban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ami azt jelenti, hogy valódi szabadságot, történelmi távlatokat, saját önálló, kreatív és sajátos fejlődési formájukhoz, harmonikus folyamathoz való jogot nyernek.

Ahogy már mondtam, sok hasonló gondolkodású emberünk van Európában és az Egyesült Államokban, és érezzük és látjuk támogatásukat. Az egypólusú hegemónia elleni, lényegében emancipatív, gyarmatellenes mozgalom formálódik a legkülönfélébb országokban és társadalmakban. Az ereje idővel csak nő. Ez az erő határozza meg jövőbeli geopolitikai valóságunkat.

Barátaim!

Ma egy igazságos és szabad útért küzdünk, elsősorban magunkért, Oroszországért, hogy a diktátumot és a despotizmust a múltban hagyjuk. Meggyőződésem, hogy az országok és a népek megértik, hogy egy olyan politika, amely bárkinek a kivételességén és más kultúrák és népek elnyomásán alapul, eredendően bűnöző, és hogy le kell zárnunk ezt a szégyenteljes fejezetet. A nyugati hegemónia folyamatos összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: a dolgok soha nem lesznek olyanok, amilyennek akarják.

A csatatér, amelyre a sors és a történelem kihívott bennünket, népünk, a nagy történelmi Oroszország harctere. (Taps.) A nagy történelmi Oroszországért, a jövő nemzedékeiért, gyermekeinkért, unokáinkért és dédunokáinkért. Meg kell védenünk őket a rabszolgaságtól és az olyan szörnyű kísérletektől, amelyek célja, hogy megnyomorítsák elméjüket és lelküket.

Ma azért harcolunk, hogy soha senkinek ne jusson eszébe, hogy Oroszországot, népünket, nyelvünket vagy kultúránkat ki lehet törölni a történelemből. Ma konszolidált társadalomra van szükségünk, és ez a konszolidáció csak a szuverenitáson, a szabadságon, az alkotáson és az igazságosságon alapulhat. Értékeink az emberség, az irgalom és az együttérzés.

És egy igazi hazafi, Ivan Iljin szavaival szeretném zárni: „Ha Oroszországot szülőföldemnek tekintem, az azt jelenti, hogy oroszként szeretek, oroszként szemlélek és gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép lelki erejében. Szelleme az én szellemem; sorsa az én sorsom; szenvedése az én bánatom; és boldogulása az én örömöm.”

E szavak mögött egy dicsőséges lelki választás húzódik meg, amelyet az orosz államiság több mint ezer éves fennállása alatt őseink sok generációja követett. Ma ezt a döntést hozzuk; a donyecki és a luganszki népköztársaság polgárai, valamint a zaporozsjei és ahersoni régió lakosai döntöttek így. Úgy döntöttek, hogy népükkel, szülőföldjükkel, osztoznak annak sorsában, és együtt győznek vele.

Az igazság velünk van, mögöttünk pedig Oroszország! (Taps.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Unió hirtelen felbomlása 1991-ben rakoncátlan szakaszokhoz vezetett az újonnan létrehozott köztársaságokban. Az orosz etnikumhoz tartozó emberek hirtelen olyan területen találták magukat, amelyet már nem Moszkva uralt. Több új országban a nem orosz ajkú többség elkezdte elnyomni az orosz kisebbségeket. Kitűnő példa erre  balti országok, Észtország, Lettország és Litvánia.

1991 előtt Ukrajna soha nem létezett államként. A korai kozák törzsek a térkép sárga és zöld részein orosz védelmet kértek a Lengyelországból, Litvániából és más szomszédokból érkező támadások ellen. Az új Ukrajnában az oroszok a lakosság közel felét tették ki, és az általuk támogatott pártok több országos választást is megnyertek. Nagy szavazati különbségek voltak láthatóak regionális/etnikai viszonyok mentén. Az ország erős gazdasági kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Ipara az orosz gáztól függött, míg gép- és acélexportja szinte teljes egészében Oroszországba irányult.

Az USA-nak ez nem tetszett. Ellenőrizni akarta Ukrajnát, hogy nyomást tudjon gyakorolni Oroszországra. Kétszer, 2004-ben és 2014-ben „színes forradalmakat” szervezett a megválasztott ukrán kormányok megdöntésére, amelyek többnyire gazdasági okokból inkább az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat részesítették előnyben.

A 2014-es színes forradalom kivételesen brutális volt. Az Egyesült Államok szélsőjobboldali csoportokat szervezett, hogy átvegyék a vezetést az erőszakos tiltakozásokban. (Ugyanezek a csoportok az 1940-es évek elején német nácikkal szövetkeztek, majd 1948 és 1952 között CIA vezette gerillaháborút folytattak a Szovjetunió ellen.) Az utcai harcok Ukrajna kormányának alkotmányellenes megváltoztatásával végződtek.

Az első törvény, amelyet az új puccskormány végrehajtott, az volt, hogy elutasította az oroszt Ukrajna egyik államnyelveként. Az ukránok mintegy 50%-ának az orosz a mindennapi nyelve. Maga az ukrán egy orosz nyelvjárás. Az ukránok közel 100%-a ért oroszul.

Az ukrajnai orosz ajkú nép attól tartott, hogy eltörlik a nyelvhasználatukat. A Krím orosz védelem mellett megszavazta és kikiáltotta függetlenségét, és csatlakozzon Oroszországhoz. Moszkva elfogadta a lépést.

Ukrajna más egykori orosz részein tiltakoztak az emberek, keleten pedig néhányan fegyvert ragadtak. Kétszer is legyőzték az ukrán hadsereget és az ellenük küldött önkéntes alakulatokat. Az ezt követő Minszk I. és II. egyezmény megkövetelte Ukrajnától, hogy jelentős autonómiát biztosítson ezeknek a donbászi régióknak. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elismerte és támogatta a megállapodásokat. De az ezek végrehajtására tett minden kísérletet az Egyesült Államok szabotált a kijevi kormányt irányító fegyveres jobboldali mozgalmakon keresztül.

Nyolc hosszú éven át a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság lakossága védte határait az ukránok állandó próbálkozásaival szemben, hogy erőszakkal oldják meg a konfliktust. Míg ezekben a köztársaságokban az emberek a köztársaságaik függetlenségére szavaztak, illetve hogy Oroszország részévé váljanak, a Kreml ezt nem fogadta el. Azt akarta, hogy ezek a köztársaságok Ukrajnán belül maradjanak, és ragaszkodott a minszki megállapodások végrehajtásához.

2015-ben az Egyesült Államok és a NATO megkezdte az új ukrán hadsereg felépítését. Sikerült nekik. 2021-re nagyobb volt, mint a NATO-országok legtöbb hadserege. Tervek készültek a donbászi köztársaságok megszállására. 2021-ben Oroszország tudomást szerzett arról, hogy hamarosan megteszik az első kísérletet. Saját hadseregének nagy manővereit indította nyugati határa közelében, hogy elrettentse az ilyen próbálkozásokat. A helyzet rendeződött.

Ukrajna bármilyen kísérlete a Donbász elfoglalására, és az azt követő progromok végrehajtására olyan helyzetet teremtettek volna, amelyben az orosz kormányt a saját népe kényszerítette volna a beavatkozásra. Az oroszok e területek lakóit saját népük részének tekintik.

Amikor a Kreml tudomást szerzett a donbászi köztársaságok 2022-es támadására vonatkozó új tervekről, állást foglalt. Kvázi ultimátumokat küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, és olyan biztonsági megállapodásokat kért, amelyek megtagadják Ukrajna NATO-tagságát. Az ultimátumokat elutasították. Az USA háborút akart Ukrajnában, hogy az „gyengíti” Oroszországot, és erősebb ellenőrzést szerezhet európai „szövetségesei” és gazdasági versenytársai felett.

Február 17-én az ukrán hadsereg tüzérségi előkészületeket indított a donbászi köztársaságok elleni teljes támadásra. A következő napokban az ágyúzás napi 40 tüzérségi robbanásról napi 2000 fölé emelkedett. Oroszországnak cselekednie kellett. Február 22-én elismerte a donbászi köztársaságok függetlenségét, és védelmi megállapodásokat írt alá velük. Február 24-én csapatait küldi, hogy legyőzzék az ukrán hadsereget, és lehetetlenné tegyék a Donbász elleni jövőbeli támadásokat.

Azóta Oroszország és szövetséges helyi erői megszerezték az ellenőrzést Luhank egésze, Donyeck 60%-a és a déli régiók nagy része, Herszon és Zaparozsja felett. De, Oroszország azt is megtudta, hogy az általa küldött nagyon korlátozott erők nem tudták teljesíteni célját, Ukrajna lefegyverzését. A tartalékos katonák behívásához és igénybevételéhez jogi változásra volt szükség. Az orosz ellenőrzés alatt álló területek helyi tisztségviselői népszavazást szerveztek annak eldöntésére, hogy függetlenné válnak-e Ukrajnától, és csatlakozzanak Oroszországhoz. Nagy többséggel megszavazták a javaslatokat.

A pénteki napon az Orosz Föderáció elnöke megállapodást írt alá a köztársaságokkal, hogy Oroszország részévé váljanak.

Minden megtámadási kísérlet most már Oroszország elleni támadás. Az Orosz Föderáció, annak hadserege és szövetségesei teljes védelme alatt állnak.

Ukrajna számára a háború folytatása hadseregének biztos vereségét és további feldarabolását jelenti, mivel újabb régiók csatlakoznak Oroszországhoz és Lengyelországhoz, Magyarország és Románia pedig megpróbálja bevenni korábban általuk irányított ukrán régióikat.

A „nyugati” propaganda „álságnak” nevezi az Oroszországhoz való csatlakozásra leadott szavazatokat, a folyamatot pedig „annexiónak”. De, a szavazatok nagyon is valóságosak voltak. Az Oroszországhoz való csatlakozás nagyon magas eredményei érthetőek, Ukrajna elutasította ezeket az embereket, és az Oroszországot ellenzők már rég elhagyták ezeket a régiókat.

Az ENSZ Alapokmánya elismeri az önrendelkezési jogot. Az Egyesült Államok maga (vissza)él ezzel a jogával, amikor politikai céljait támogatja:

Az ENSZ-hez intézett beszédében Biden kitartott amellett, hogy a szavazás színlelt volna, ezért soha nem ismernék el, mert ez „az ENSZ alapokmányának rendkívül jelentős megsértése”. Ennek az állításnak az Egyesült Államok külpolitikai érdekeitől függő gördülékenységét mutatja, hogy Biden három nappal korábban szinte egyidejűleg kitart amellett, hogy „Tajvan saját maga dönt a függetlenségéről. Ez az ő döntésük.” Nem sérti az ENSZ alapokmányát, ha Kína ellen szól. Viszont sérti az ENSZ alapokmányát, ha Oroszország számára működik. Ezenkívül az Egyesült Államok hivatalosan elismeri a többi annektálást is, legutóbb Nyugat-Szahara marokkói annektálását.

De a képmutatás, amely leginkább felháborítja Oroszországot, az Koszovói esemény 2008-ban, amikor Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától anélkül, hogy népszavazást tartott volna. Az Egyesült Államok elismerte a Jugoszlávia területi integritását fenntartó ismételt ENSZ-határozatok elleni nyilatkozatot. Sakwa arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta „a Nemzetközi Bíróság hírhedt tanácsadó véleményét, amely szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása „nem sértette meg az általános nemzetközi jogot”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken aláírta az Ukrajna egyes részeinek annektálásáról szóló szerződéseket a nemzetközi jog ellenére, és ígéretet tett arra, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel” megvédi az újonnan egyesült régiókat az ország hét hónapja tartó inváziójának újabb eszkalációjában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy reagált, hogy országa kérelmet nyújt be a NATO katonai szövetséghez való „gyorsított”   csatlakozására.

Putyin sürgette Ukrajnát, hogy üljön le a béketárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne tárgyaljon a megszállt régiók visszaadásáról – ezzel ütközésben tartva őt az ukrán kormánnyal és nyugati támogatóival, amelyek elutasították a földfoglalást.

A díszes Szent György-teremben tartott Kreml-szertartáson Ukrajna megszállt részeinek annektálását hirdetve Putyin azzal vádolta a Nyugatot, hogy szítja az ellenségeskedést, mivel Oroszországot „gyarmattá” kívánja változtatni. Pozíciójának megszilárdulása a több tízezer ember halálát és sebesülését okozó konfliktusban tovább növelte a feszültséget, amely már a hidegháború óta nem látott mértékű.

A Kreml ceremóniájára három nappal azután került sor, hogy Moszkva megszállt vidékein lezárultak az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló „népszavazások”, amit Kijev és a Nyugat fegyverrel fenyegető, hazugságon alapuló földfoglalásnak minősített.

Putyin azonban az ünnepségen mondott tüzes beszédében kitartott amellett, hogy Ukrajnának „tisztelettel” kell kezelnie a Kreml által irányított szavazatokat.

Az Oroszországhoz való csatlakozási szerződések aláírási ceremóniája után a megszállt régiók Moszkva által beiktatott vezetői Putyin köré gyűltek, és mindannyian összefonták egymás kezét, majd csatlakoztak az „Oroszország! Oroszország!”-ot kiáltó közönséggel.

Putyin a Nyugattal szemben is sértődötten azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy Oroszország elpusztítására törekednek. Azt mondta, hogy a Nyugat „parazitaként” viselkedett, és felhasználta pénzügyi és technológiai erejét, hogy „kirabolja az egész világot”.

Oroszországot úgy ábrázolta, mint aki történelmi küldetést teljesít, hogy visszaszerezze posztszovjet nagyhatalmi státuszát, és ellensúlyozza a szerinte összeomló nyugati uralmat.

„A történelem egy csatatérre hívott bennünket, hogy harcoljunk népünkért, a nagy történelmi Oroszországért, a jövő generációiért” – mondta.

Újabb orosz háborús tervekről még nem hallani, de arra lehet számítani, hogy Oroszország reakciója az ukrán támadásokra, valamint a NATO-támogatásra hamarosan sokkal súlyosabb lesz. Korábban Putyin azt mondta a háborúról, hogy „még el sem kezdtük”.

Mindenkinek azt lehet tanácsolni, hogy vegye ezt komolyan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kilenc értékelt rendellenesség a következők voltak: cerebrovaszkuláris, kognitív és memóriazavarok, perifériás idegek rendellenességei, epizodikus rendellenességek, extrapiramidális és mozgási rendellenességek, mentális egészség, mozgásszervi, érzékszervi és egyéb neurológiai vagy kapcsolódó állapotok, mint például Guillain-Barre és agyvelőgyulladás.

Mind a kilenc rendellenesség-kategória esetében megemelkedett a kockázat, a legjelentősebb növekedés pedig a kognitív és memóriazavarokat érinti. A kilenc kategóriában olyan gyakori állapotok szerepelnek, mint a szélütés, az Alzheimer-kór, a fejfájás és görcsrohamok, a Parkinson-kórhoz hasonló tünetek, a szorongás és a depresszió, a szédülés, a szaglás és az ízlelés elvesztése, valamint a fülzúgás. Ezen rendellenességek mindegyike jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.

A vizsgálatot Dr. Ziyad Al-Aly, a Veterans Affairs St. Louis Health Care System kutatási és oktatási szolgálatának vezetője, nefrológus végzettsége és a Long COVID szakértője, valamint Dr. Benjamin Bowe és Yan Xie vezette. A tanulmányban összesen 154 068 COVID-19-fertőzött személyt értékeltek, átlagosan több mint 400 nap alatt. Összehasonlították őket 5,6 millió korabeli és 5,8 millió korábbi kontrollal, amelyek rendkívül robusztus adathalmazt szolgáltatnak az elemzéseikhez.

Dr. Al-Aly a Twitteren a tanulmány széles körben megosztott anyagában megjegyezte: „A memória és a kognitív zavarok, az érzékszervi rendellenességek és rendellenességek kockázatai, beleértve a Guillain-Barrét [immunrendszeri rendellenesség, amelyben az immunrendszer megtámadja az idegeket és gyengeséget okoz, ritka esetekben életveszélyes] és az encephalitis vagy encephalopathia [agygyulladás] erősebb fiatal felnőtteknél. Ezeknek a rendellenességeknek a fiatal életekre gyakorolt ​​hatásai mélyrehatóak, és nem lehet túlbecsülni.”

A tanulmány vitarészében a szerzők határozottan megjegyzik: „Elengedhetetlenül fel kell ismernünk a Long COVID által támasztott óriási kihívásokat és annak minden későbbi hosszú távú következményét. E kihívásoknak való megfelelés sürgős és összehangolt (egyelőre nem létező) globális, nemzeti és regionális válaszstratégiákat igényel.”

Arra figyelmeztetnek, hogy a COVID-19 fertőzésekkel összefüggő neurológiai betegségek „mélyreható következményei” lesznek a lakosság egészségére, az egészségügyi rendszerekre és a gazdasági termelékenységre, beleértve a „kiszélesedő egyenlőtlenségek” kockázatát is. Ezeket a figyelmeztetéseket az az aprólékos kutatás támasztja alá, amelyet Dr. Al-Aly és csapata a világjárvány során a Post-Acute Sequalae SARS-CoV-2 fertőzés (PASC), más néven Long COVID klinikai vonatkozásairól folytatott.

Egy közelmúltbeli interjúban Dr. Al-Aly megjegyezte, hogy a Long COVID iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor elolvasta a New York Times-ban Fiona Lowenstein írását, amely a 2020. áprilisi fertőzéséből való felépülése utáni Long COVID-szal kapcsolatos megpróbáltatásait írta le. és Dr. Al-Aly megkérdezte: „Mi az a Long COVID?” és „Kit érint ez?” Mint kifejtette: „széles megközelítést alkalmaztunk, hogy ne hagyjunk szó nélkül, és jellemezhessük a COVID-19 poszt-akut következményeit.”

Az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának integrált elektronikus egészségügyi nyilvántartásaihoz való hozzáférés lehetővé tette Dr. Al-Aly és csapata a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karán, a Missouri állambeli St. Louis-ban, hogy áttekintsék a több mint 74 000 SARS-CoV-fertőzött veterán diagramját, és hasonlítsa össze ezeket a kortárs és történelmi kontrollokkal, hogy kezelje a COVID-19 népesség egészségére gyakorolt ​​hatásának relatív és abszolút kockázatát.

Az eredmények elképesztőek voltak. Dr. Al-Aly felidézte, hogy az emberek által tapasztalt „szervi működési zavarok széles skálája” a velejéig megrázta. Aggasztóbb volt számára, hogy még azok is jelentős mértékben érintettek, akiknek olyan enyhe tüneteik voltak, amelyek nem tették szükségessé a kórházi kezelést.

Dr. Al-Aly és csapata a következő tanulmányokat is elvégezte, amelyek a Long-COVID szív- és érrendszerre, vesére, anyagcsere-funkciókra és mentális egészségre gyakorolt ​​hatását vizsgálták. Mindegyik kategóriában az eredmények károsnak bizonyultak.

• Az akut vesekárosodás relatív kockázata kétszer magasabb volt a korabeli és történelmi kontrollokhoz képest, amelyek a COVID-fertőzöttek egy százalékát érintették. Egy kicsi, de jelentős kisebbség szenvedett jelentős vesefunkció-csökkenést a fertőzés nélküliekhez képest.
• Bármely szív- és érrendszeri betegség kockázata 60 százalékkal nőtt az akut COVID-fertőzést követő első évben, és körülbelül 4,5 százalékkal több embernél alakultak ki ezek a betegségek. A súlyos kardiovaszkuláris események esetében az abszolút megnövekedett kockázat 2,3 százalék volt. Bár ezek a kockázatok jelentősek voltak a súlyos COVID-fertőzéssel kórházba került betegeknél, még az enyhe betegségben szenvedő betegeknél is jelentősen megnőtt a kardiovaszkuláris kimenetel.
• A mentális egészségi zavarokat vizsgálva azt találták, hogy a COVID-19 fertőzés 35 százalékkal növelte a szorongásos zavarok relatív kockázatát és 39 százalékkal a depressziót. Ezeknél a betegeknél nagyobb arányban szedtek gyógyszereket a tüneteik enyhítésére. Ezenkívül rossz alvást és kognitív hanyatlást szenvedtek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Dr. Al-Aly figyelmeztetett: „Adatainkban korai jeleket láttunk – amelyek remélem nem folytatódnak tovább különösen a SARS-CoV-2 fertőzésben szenvedők körében. Ez megkívánja a figyelmünket, hogy az elején elcsípjük.”
• Hasonlóképpen, 40 százalékkal nőtt a cukorbetegség, 1 és 2 százalék közötti többletterhelés mellett. Sokan, akiknél cukorbetegség alakult ki, gyógyszert kellett felírni a megemelkedett vércukorszint szabályozására. Ha ezeket a kórházi kezelést igénylő populációra extrapoláljuk, akkor a számok jelentősek, 8-14 százalék körüliek. Még az „enyhe” COVID-19-ben szenvedők esetében is 5 százalékkal nőtt az abszolút kockázat a nem fertőzött kontrollokhoz képest.
• Az év elején Dr. Al-Aly és csapata közzétett egy tanulmányt, amely megállapította, hogy az oltás után áttöréses fertőzésben szenvedőknek csak 15 százalékkal kisebb az esélyük a hosszú COVID kialakulására, és nagyobb a halálozás és a szervkárosodás kockázata a kontrollokhoz képest, akik soha nem fertőződtek meg. Ez igaz maradt a szezonális influenzával összehasonlítva, eloszlatva a polgári sajtó állandó hivatkozását, miszerint a COVID nem károsabb, mint az influenza.

Dr. Al-Aly a COVID-19 okozta tragikus haláleseteket és kórházi kezeléseket egy hatalmas jéghegy csúcsához hasonlította, ahol a vízvonal alatti hosszú COVID-hoz kapcsolódó hatalmas, hosszú távú következmények találhatók. Egy gyűjtőfogalom, a Long COVID több mint pusztán agyköd és fáradtság. A test szinte minden szervére hatással lehet, és a boncolási jelentések bebizonyították, hogy a COVID-19 továbbra is komoly veszélyeket jelent a lakosságra.

Legújabb tanulmányukban Dr. Al-Aly et al. fontos megfigyeléseket tesz a világjárvány hosszú távú neurológiai következményeiről, és ezt írja: „Tekintettel a világjárvány kolosszális léptékére, és annak ellenére, hogy ebben a munkában közölt abszolút számok kicsik, ezek az egész országban nagyszámú érintett személyt jelenthetnek. Ez valószínűleg hozzájárul a neurológiai rendellenességek növekedéséhez.”

Hozzáteszik: „Ez nagyobb hangsúlyt fektet a nem gyógyszerészeti beavatkozások (például maszkolás) és oltások révén megvalósuló, többrétű primer prevenciós stratégiák folyamatos szükségességére, hogy (amennyire lehetséges) csökkentsék a SARS-CoV-2 fertőzés kockázatát. Sürgős szükség van továbbá hosszú távú fenntartható stratégiák kidolgozására a SARS-CoV-2 tömeges fertőzésének megelőzésére, valamint annak meghatározására, hogy ezek a hosszú távú neurológiai (és egyéb) szövődmények megelőzhetők-e vagy más módon enyhíthetők-e olyan embereknél, akik már SARS-CoV-2-vel fertőzöttek.”

Ami ezeket a lektorált tanulmányokat kritikussá teszi, az nem csupán a COVID-19 világjárvány által az emberekre jelentett egészségügyi veszélyek bemutatása. Politikai jellegűek is, mivel e munkák célja kezdettől fogva az volt, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a végrehajtott pandémiás politikák következményeinek mértékéről. A világjárvány szörnyű következményei nemcsak a COVID-19 által okozott több mint 20 millió halálesetben számolnak világszerte, hanem abban is, hogy világszerte több tízmillió ember szenved a legyengítő Long COVID-tól.

Dr. Al-Aly Twitteren megjegyezte: „A Long COVID megelőzésének legjobb módja a COVID megelőzése.” Ez arról szól, hogy mélységesen szükség van egy globális felszámolási stratégiára a járvány egyszeri megállításához. Világméretű COVID-ellenes mozgalom hiányában, amely minden országban egyesíti a tudósokat. A világjárvány folytatódással fenyeget, új változatokkal tömeges fertőzések hullámai jelentkeznek, több millió ember halálát és legyengülését okozva, ez utóbbi a Long COVID jelenség miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bár. ezt a lépést a keményvonalasok már a kezdetek óta szorgalmazták, a kormány megpróbálta a konfliktust visszafogott „speciális katonai műveletként” bemutatni, nem pedig olyasvalamiként, amely közvetlenül érintené a polgárokat. Lehet, hogy ez most megváltozik.

Szergej Sojgu védelmi miniszter a Russia 24 tévécsatornának adott interjújában elmondta, hogy Oroszországnak 25 millió hadra fogható férfi áll a rendelkezésére, de csak 300 ezret hív be, katonai tapasztalattal. Kiegészítő képzésben részesülnek, mielőtt a frontra küldik őket, és nem lesznek köztük főiskolai hallgatók vagy volt hadkötelesek.

Sojgu azt is állította, hogy eddig 5397 orosz katona halt meg a konfliktusban.

Kedden a Duma törvényt fogadott el, amely büntetést szab ki a fosztogatásért, a harc megtagadásáért, a megadásért és a dezertálásért.

Az új szabályok a mozgósítás, a háborús és a hadiállapot idején is érvényesek – a kormány eddig nem szívesen emlegette az ukrajnai inváziót háborúként, helyette a „különleges katonai művelet” kifejezést használta. Az új rendelet szerint a tartalékosokat a rendes, szerződéses katonákkal azonos bánásmódban részesítik, ha nem jelentkeznek szolgálatra.

„Vesztésre áll a háborút, és tenni akarnak valamit, hogy ne veszítsék el” – mondta Oleg Ignatov, a Crisis Group moszkvai elemzője az Al Jazeerának.

„Szerintem a fő probléma az, hogy kevés az ember a fronton, nincs elég katonájuk Ukrajna megtámadására, vagy akár a megszállt területek védelmére. Le akarják zárni a harcot az ukránokkal, ezért hirdették meg a mozgósítást.”

A közelmúlt kudarcai miatt az orosz hadseregnek máshol kellett ember anyagot keresnie. Jevgenyij Prigozsin oligarcha és a zsoldos csapat állítólagos vezetője egy börtöntelepen azt mondta az elítélteknek, hogy ha készen állnak a hat hónapos szolgálat teljesítésére, elengedik a büntetésüket.

„Vagy katonai magáncégek és rabok [harcolnak Ukrajnában], vagy az Ön gyermeke” – mondta később Prigozhin közleményében.

Korábban, a kirgizisztáni újságírók feltártak egy közösségi médiakampányt, amelyben „biztonsági őröket” alkalmaztak Ukrajnában dolgozni, havi 240 000 rubelért (4383 dollárért), valamint az orosz állampolgársághoz való egyszerűsített útért. Hamar kiderült, hogy ez Wagner újabb toborzási akciója.

Kirgizisztán és szomszédai Üzbegisztán és Tádzsikisztán migráns munkavállalók forrása Oroszországba. Szerdán a moszkvai kirgiz nagykövetség figyelmeztette honfitársait, hogy egy idegen hatalom nevében való konfliktusba keveredés odahaza bűncselekménynek számít.

Bár az év elején állítólag több tízezer szíriai és más külföldi harcost soroztak be Moszkva nevében harcolni, úgy tűnik, hogy jelentős idegenlégió még nem jött létre.

Míg a kormány ígéretet tett arra, hogy csak katonai gyakorlattal rendelkezőket hívnak be, valójában semmi sem akadályozza meg, hogy a tapasztalattal nem rendelkezőket is besorozzák. Válaszul a tavaszi ifjúsági demokratikus mozgalom a mozgósítás elleni demonstráció megújítására szólított fel Moszkva, Szentpétervár és minden orosz város központjában.

„Vlagyimir Putyin most jelentette be a részleges mozgósítást Oroszországban. Ez azt jelenti, hogy orosz férfiak ezrei – apáink, testvéreink és férjeink – a háború húsdarálójába kerülnek” – írta a Spring Instagram-oldalukon.

„Most a háború valóban minden otthont és családot érint. A hatóságok azt szokták mondani, hogy csak „szakemberek” harcolnak, és ők nyernek. Kiderült, hogy nem nyertek és elkezdték toborozni a frontra. A háború már nem „odakint”, hanem hazánkban, otthonainkban van és a rokonainkért jött el.

A mozgósítás szükségességéről naponta kiabáló képviselők meleg székeikben maradnak, élnek és virulnak. Hiszünk abban, hogy mozgósítani kell őket, és Ukrajnába kell küldeni őket – hadd haljanak meg beteges fantáziáikért, ne pedig hétköznapi srácokat küldjenek a halálba.”

Mintha ezt előre sejtené, Ilja Remeslo, a Kreml-barát kommentátor azt írta a Telegramjában, hogy „megbízható források” közölték vele, elsőként az „illegális gyűléseken” részt vevőket mozgósítják.

„Azonnal a helyszínen ellenőrzik az iratokat, azonosítják, őrizetbe veszik és elküldik a belügyi szerveknek” – állította. „Ezután a katonai regisztrációval és toborzással együtt meghatározzák a behívott kategóriáját. Azokat, akik nem felelnek meg azonnal az első kategóriába [a 300 000 tapasztalt katonából], azokat későbbi sorozásra regisztrálják. Szóval, várunk benneteket, – tette hozzá. – Ideje szolgálni.”

Szerda este tüntetések zajlottak Oroszország városaiban, bár azok kisebbnek tűntek, mint a februáriak.

Ivan Zsdanov, a bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij közeli szövetségese kijelentette, hogy a Navalnij csapat kész támogatni minden háborúellenes akciót: „Ha készen áll nagyobb dolgokra, beleértve a katonai toborzóirodák felgyújtását is, mi is készek vagyunk segítséget nyújtani.”

Ignatov azonban azt mondta, hogy komoly tiltakozások nem valószínűek, mivel az orosz társadalom annyira atomizálódott.

„Nincs szolidaritás az orosz társadalomban, és nincs egység. Nincs civil társadalom, és Oroszországban a 2000-es évek óta nem voltak szabad választások” – mondta.

„Szerintem minden tiltakozást megpróbálnak megakadályozni, és aki ellenzi a mozgósítást, azt szigorúan megbüntetik. De szerintem az emberek megpróbálják szabotálni ezt a döntést. A hímek el akarják kerülni a mozgósítást, el akarnak bújni a besoroztatni próbáló emberek elől.

A Google Trends szerint a Putyin bejelentése előtti órákban a „hogyan hagyjuk el Oroszországot” kérdés feltűnést keltett a keresőkben, csakúgy, mint a „hogyan törjünk el egy kart”. Szerdán az összes isztambuli és szinte minden jereváni járat betelt.

De a tengerentúli menekülés nem mindenki számára választható. Azok a katonák, akik eddig azzal a kiskaput használva elkerülték az ukrajnai bevetést, hogy nem háborút hirdettek (vagyis nem kötelesek részt venni), most zárva találják az ajtót.

NN, egy szakaszparancsnok, aki névtelenül beleegyezett, hogy beszél az Al Jazeerával, azt mondta, hogy felmondólevelet írt, de a hadsereg nem fogadja el.

„És ha most nem csatlakozom a különleges művelethez, akkor a mozgósítás miatt börtönbe zárnak. Általánosságban elmondható, hogy a hadseregünkből való elbocsátás folyamata nagyon bonyolult – nem lehet csak úgy kilépni” – mondta. ”

A [bevetési] parancs már megérkezett, és nem tudom, mit tegyek. nem akarok menni; az állam érdekei nem esnek egybe a közérdekekkel. Sokan [a hadseregből] osztják a véleményemet.”

Mások azonban inkább beletörődnek a bevetés lehetőségébe.

„Ez közvetlenül érint engem az életkorom miatt, szolgáltam és megfelelő képzettséggel rendelkezem, így minden kritériumnak megfelelek, kivéve talán azt a tényt, hogy a haditengerészet nem igazán hasznos [Ukrajnában]” – mondta a 35 éves. Valentin Szentpétervárról, aki 2009-2010 között szolgált a haditengerészetnél.

„Néhány srácnak más a véleménye. Valaki el akarja hagyni [az országot], de a legtöbbünk elmegy, ha azt mondják. Nem félek. Ha megkapom az értesítést, megyek, de én sem sietek.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ezek azok az aggodalmak, amelyek arra késztették Macron francia elnököt, hogy előhívja Charles de Gaulle szellemét, és sürgesse Európát, hogy forduljon el az általa a NATO „agyhalottnak” nevezett hidegháborújától, és az USA-pártiaktól, kereskedelmi megállapodások, amelyek növekvő költségeket rónak Európára, miközben megtagadják az Eurázsiával folytatott kereskedelemből származó potenciális nyereséget. Még Németország is tiltakozik azon követelésekkel szemben, hogy fagyasszák be az orosz gáz importját.

Oroszország és Kína valódi katonai fenyegetése helyett az amerikai stratégák problémája az ilyen fenyegetés hiánya.

Az Egyesült Államoknak arra volt szüksége, hogy provokálja Oroszországot, majd Kínát, hogy reagáljanak az Egyesült Államok fenyegetéseire oly módon, hogy „szövetségeseit” a szankciós politikájának követésére kötelezze.

Az igencsak eltompult európai vezetés bedőlt a trükknek.

Az Egyesült Államok megszervezte az ukrán támadást a lázadók által birtokolt Donbas régió ellen. Ez február 17-én kezdődött a Dombas-állások elleni intenzív tüzérségi előkészületekkel, amint azt az EBESZ megfigyelői a határon rögzítették. Oroszországnak reagálnia kellett, vagy eltűrni, hogy ezeken a területeken az oroszokat megnyomorítják.

Ezt nem lehetett más módon megakadályozni, mint katonai eszközökkel. Február 22-én Oroszország független államként ismerte el a Donbászi Köztársaságokat, és védelmi megállapodásokat írt alá velük.

Ugyanezen a napon Olaf Scholz német kancellár lemondta az Északi Áramlat II. tenger alatti vezeték elindítását, ami az orosz gázt Németország iparához és fogyasztóihoz szállította volna.

Az európaiak rendkívül kemény gazdasági szankciókat indítottak Oroszország ellen, amelyeket az Egyesült Államok ösztönzésére hónapokkal korábban előkészítettek.

Oroszország különleges katonai művelete az ENSZ Alapokmánya 51. cikke értelmében február 24-én kezdődött.

Michael Hudson február 28-án kijelentette, hogy Németország egy évszázadon belül  harmadszor szenvedett vereséget.

A Világban 1991 óta az Egyesült Államok a katonai erő. A Varsói Szerződés és a NATO országainak kölcsönös leszerelését elutasították. Ehelyett bekövetkezett a Clinton-kormányzat amerikai politikája, amely a NATO-n keresztül új katonai terjeszkedést akart megvalósítani. Ezért Nyugat-Európa és más amerikai szövetségesek külpolitikáját a NATO formálja.

Ahogy Biden elnök kifejtette, a jelenlegi katonai eszkaláció („Prodding the Bear”) valójában nem Ukrajnáról szól. Biden már az elején megígérte, hogy nem vesznek részt amerikai csapatok. De több mint egy éve követeli, hogy Németország akadályozza meg az Északi Áramlat 2 vezetéket abban, hogy iparát és lakásait olcsó gázzal lássa el, és forduljon a sokkal drágább amerikai beszállítókhoz.

Tehát a NATO Oroszországgal való konfrontációjának legsürgetőbb amerikai stratégiai célja az olaj- és gázárak szárnyalása.

Az Északi Áramlat II-t azért hozták létre, hogy Németország függetlenné váljon a Lengyelországon és Ukrajnán áthaladó vezetékektől. Ennek blokkolása volt Németország legostobább lépése, amit Scholz kancellár megtett.

A következő hónapokban Lengyelország blokkolta a Jamal vezetéket, amely szintén orosz gázt szállított Németországba. Ukrajna ezt követően elvágott két orosz vezetéket. Sorra meghibásodtak az Északi Áramlat I. vezeték fő kompresszorállomásai, amelyeket a német Siemens épített ki, és amelynek karbantartási szerződése is van. Viszont a szankciók megtiltják a Siemensnek a javítást.

Nem Oroszország blokkolta a gázt és az olajt az európai piacokról. A német, a lengyel és az ukrán kormány tette ezt.

Oroszország valójában örülne, ha többet adna el. Putyin nemrég ismét felajánlotta, hogy a lehető legtöbb orosz gázt az Északi Áramlat II-n keresztül Németországba küldi.

Hiszen ha sürgősen szükségük van rá, ha annyira rosszak a dolgok, csak menjenek, és szüntesse meg a szankciókat az Északi Áramlat 2 ellen, az évi 55 milliárd köbméterrel – csak meg kell nyomniuk a gombot, és beindul . De a németek úgy döntöttek, hogy maguk zárják le, nem tudnak megjavítani egy vezetéket, és szankciókat vezettek be az új Északi Áramlat 2 ellen, a megnyitása helyett. Mi vagyunk a hibásak ezért?

A német kormány a hibás az ajánlat elutasításáért.

Az Oroszország elleni gazdasági háború, amelyet a szankciókkal akartak megnyerni, nem tudta megingatni Oroszországot. A Rubel erősebb, mint valaha. Oroszország rekordnyereséget termel akkor is, ha kevesebb gázt és olajt ad el, mint a háború előtt. Oroszországban lehet egy kis recesszió az idén, de az életszínvonala nem csökken.

Amint az könnyen megjósolható volt, és ahogy Michael Hudson kifejtette, az oroszellenes szankciók Európán belüli gazdasági következményei ezzel szemben óriási katasztrofális következményekkel járnak Európa iparára, társadalmaira és politikai helyzetére.

A kormányok és a média mindeddig tartózkodott attól, hogy felfigyeljenek a közelgő óriási problémákra, amelyekre az iparág vezetői már korán rámutattak. Csak az elmúlt két hétben kezdték el a sürgős figyelmeztetéseket.

A Der Spiegel, a legnagyobb német hetilap azt kérdezi: Mennyire lesz rossz a német recesszió? És, kimondja a nyilvánvalót:

Az első német vállalatok elkezdték bedobni a törülközőt, és a fogyasztás összeomlik a kirobbanó energiaárak következményeként. A gazdaság szinte ellenőrizetlenül csúszik egy olyan válságba, amely tartósan meggyengítheti az országot.

A Der Spiegel azt az öt szakaszt tárgyalja, amelyek mentén a katasztrófa bekövetkezik.

Első szakasz: A termelés befagyasztása mert Németországban egyre drágább a gyártás.

Második szakasz: Az árcsapda – Senki sem vásárol olyan magas áron, amibe most a német termékek kerülnek.

Harmadik szakasz: A fogyasztói válság – Magas energiaárakat kell fizetniük. A német fogyasztók mindenből kevesebbet vásárolnak.

Negyedik szakasz: A csődhullám.

Ötödik szakasz: A munkaerőpiacról szóló jelentés.

Amikor Németországban 6-10 millió munkanélküli, a kormánynak kevesebb adóbevétele lesz, mivel csak néhány cég lesz nyereséges, a szociális rendszer összeomlik.

Az európai ipar megbénul a megugró energiaárak súlya alatt – írja az Irish Examiner: A Volkswagen, Európa legnagyobb autógyártója a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy átcsoportosítja a termelést Németországból és Kelet-Európából, mert az energiaárak nem csökkennek.

Európa hétszer annyit fizet a gázért, mint az Egyesült Államok, ami rámutat a kontinens ipari versenyképességének drámai eróziójára, ami tartós károkkal fenyeget a gazdaságban. Mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök megkétszerezte háborús erőfeszítéseit Ukrajnában, kevés jele van annak, hogy a gázáramlás – és a lényegesen alacsonyabb árak – a közeljövőben helyreállna Európába.

Az OilPrice.com szerint Európa az energia intenzív iparágak elvándorlásával néz szembe.

Valójában az EU alva jár az anarchiában:

Lehet, hogy minden szem a ma reggeli olasz választási eredményekre szegeződik, de Európának sokkal nagyobb gondjai vannak, mint egy jobboldali kormány megalakítása. Jön a tél, és Európa saját maga által kiváltott energiaválságának katasztrofális következményei már az egész kontinensen érezhetők.

Miközben a politikusok irreális energia megtakarítási terveket dolgoznak ki, a valóság az, hogy a megugró energiaárak és a csökkenő kereslet már több tucat energiaigényes iparági üzemet: üveg-, acél-, alumínium-, cink-, műtrágya-, vegyipar, stb. kényszerít csökkentett termelésre, vagy a termelés leállítására, ami több ezer dolgozó elbocsátását okozza. Még a háborúpárti New York Times is kénytelen volt a közelmúltban elismerni azt a „bénító” hatást, amelyet Európában a brüsszeli szankciók gyakorolnak az iparra és a munkásosztályra. „A magas energiaárak sújtják az európai ipart, a gyárakat a termelés gyors leállítására és több tízezer alkalmazott szabadságolására kényszerítve” – számoltak be.

Valóban az európai politikusok erőtlenségének jele, hogy a gyorsan közeledő sziklafal ellenére senki sem tudja rávenni magát, hogy kijelentse a nyilvánvalót: véget kell vetni a szankcióknak. Egyszerűen semmi erkölcsi ok arra, hogy európaiak millióinak megélhetését tönkretegyék Putyin iskoláztatása érdekében, még akkor sem, ha a szankciók segítették e cél elérését, ami nyilvánvalóan nem igaz.

Az Egyesült Államok ugyancsak recesszióba kerül, de ahogy tervezte, profitálni fog az európai katasztrófából.

A Handelsblatt üzleti napilap arról számol be, hogy a német vállalatok Észak-Amerikába helyezik át a termelést.

Washington olcsó energiával és alacsony adókkal vonzza a német cégeket.

A német kormány azt állítja, hogy ezt meg akarja akadályozni, de ez lehetetlen az energiaszankciók megszüntetése nélkül.

Amerikában a gyári munkák úgy virágoznak, mintha az 1970-es években lennének.

Az egyesült államokbeli gyártás fellendülést tapasztal, a vállalatok a termékek iránti nagy fogyasztói kereslet közepette munkaerőt vesznek fel.

Az Egyesült Államok európai politikusok segítségével háborút folytat Európa népe és életszínvonala ellen. Most a háború megnyerésének küszöbén állnak. Hogy ez ne történhessen meg Németországnak meg kell nyitni az oroszországi vezetékeket. Ezt nyilvánvalóan az amerikaiak is tudják, ezért robbantották fel a tenger alatti vezetékeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jelentés szerint Kazahsztán legnagyobb bankja, a Halyk Bank is felfüggesztette a Mir kártyákkal végzett tranzakciókat termináljain és ATM-jein. A bank ugyanakkor az Interfaxnak kifejtette, hogy tavasszal leállította a Mir kiszolgálását ATM-hálózatában, és azóta sem vezetett be újabb korlátozásokat. A Mir kártyákkal a bank által kiszolgált POS-terminálokon keresztül lehet fizetni – közölte.

Ezen a héten több törökországi bank bejelentette döntését, hogy leállítja az orosz bankkártyák elfogadását, miután Washingtonból figyelmeztették, hogy a pénzintézetek másodlagos szankciókat kockáztatnak, ha segítik Moszkvát az amerikai büntetések megkerülésében.

A múlt héten az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) bejelentette, hogy kész szankciókat bevezetni minden Oroszországon kívüli intézmény ellen, amely az ország fizetési rendszerét használja.

A Mir-t az Oroszországi Központi Bank fejlesztette ki a Visa és a Mastercard hazai alternatívájaként, miután 2014-ben Moszkvával szemben első körben bevezették a szankciókat. Az új fizetési rendszer bevezetése óta az orosz bankok több mint 129 millió Mir kártyát bocsátottak ki. Elfogadták Törökországban, Vietnamban, Örményországban, Dél-Koreában, Üzbegisztánban, Fehéroroszországban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Dél-Oszétiában és Abháziában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok egymás után zsigerelte ki a fegyverzetkorlátozási szerződéseket, NATO-szövetségesei pedig régóta egzisztenciális helyzetbe taszították Oroszországot.

Jelenleg szülőhazájában, Ausztráliában tartózkodik, és sajnálatát fejezi ki, hogy az egymást követő canberrai kormányok hogyan könyörögtek a Kínával és Oroszországgal szembeni könyörtelen amerikai ellentét megszütetéséért. Szerinte ez az alárendeltség és a független külpolitika hiánya aláássa Ausztrália nemzetgazdaságát, és erodálja a békét és a biztonságot az ázsiai-csendes-óceáni térségben.

Dr. Helen Caldicott 1938-ban született Melbourne-ben. M.D. és számos könyv szerzője, köztük a Sleepwalking to Armageddon. Több nemzetközi díj kitüntetettjeként több filmben is szerepelt, köztük a Nyolc perc éjfélig című filmet, amelyet 1981-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

Interjú

Kérdés: Mint a globális nukleáris leszerelés tapasztalt harcosa, aggaszt-e Önt egy katasztrofális háború kirobbanásának veszélye a korábbi időkhöz képest?

Helen Caldicott: Igen, az 1962-es kubai rakétaválság óta soha nem voltunk közelebb a nukleáris megsemmisítéshez. Ismertem Robert McNamarát, aki Kennedy elnök védelmi minisztere volt, és az Ovális Irodában volt a válság idején, és később azt mondta. nekem: „Helen, három percre voltunk az atomháborúhoz.”

Kérdés: Ön szerint milyen tényezők növelik a világháborút és a nukleáris tűzveszélyt?

Helen Caldicott: Nos, a kubai rakétaválság óta először fordult elő, hogy a két nukleáris hatalom, amelyek mindegyike több ezer nukleáris fegyverrel van felfegyverkezve, és riadóban állnak egymással szemben a harctéren. És az Egyesült Államok nem volt hajlandó tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki azt kérte, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a NATO-hoz, és hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO-országokban elhelyezett, Oroszországot célzó rakétákat. Putyin a falig hátrált, és egy bizonyos ponton már azt javasolták neki, hogy egy kis taktikai atombombát robbantsanak, ami több ezer embert égetne el, és ennél is még többen halnának meg akut sugárbetegségben. Azonban ez a lépés nukleáris reakciót válthat ki az Egyesült Államokból, amely aztán teljes körű nukleárissá fokozódhat.

Mindazonáltal hozzáteszem, hogy Putyin ukrajnai inváziója és a most zajló szörnyű gyilkolás miatt fáj a szívem.

Kérdés: Ön szerint az Egyesült Államoknak súlyos felelőssége van a világbéke aláásásában, tekintettel arra, hogy elsősorban az Egyesült Államok mondta fel az olyan kulcsfontosságú fegyverzet-ellenőrzési szerződéseket, mint az ABM, az INF és a Nyitott Égbolt Szerződés?

Helen Caldicott: Igen, igen. Nem értem a motivációjukat ha megvizsgáljuk azokat a neokonokat, akik mindig is gyűlölték Oroszországot, annak ellenére, hogy az ma már kapitalista ország. Victoria Nuland, Robert Kagan, Antony Blinken és mások, akiket Biden a kabinetjébe emelt, komolyan gondolják az orosz ellenességet. Ezeket az embereket jól finanszírozza az örökké erős katonai-ipari komplexum, amely óriási hasznot húz minden háborúból, beleértve természetesen Ukrajnait is.

Kérdés: Több mint 30 évvel az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti hidegháború állítólagos vége után a világ polarizálódni látszik az Egyesült Államok vezette NATO katonai blokk alatt. Mi magyarázza ezt a látszólagos anakronizmust és a globális béke hiányát?

Helen Caldicott: Nos, a hidegháború vége egyáltalán nem felelt meg az amerikai hadiipari komplexumnak, ezért Norman Augustine, a Lockheed Martin vezetője keresztes hadjáratra indult, hogy rávegye az újonnan felszabadult országokat, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz és váljanak „demokráciákká”, és ennek során mindegyiküknek dollármilliókat kellett költeniük arra, hogy fegyverekkel szereljék fel magukat, amelyeket természetesen a Lockheed Martin és társaitól vásároltak. Így a béke eltűnt. A NATO pedig, ami valójában az USA, Oroszország déli határát vette körül Oroszországot célzó rakétákkal. Nem csoda, hogy Putyin mélyen aggódik. Képzeld el, mit tenne az Egyesült Államok, ha a Varsói Szerződés hasonló helyzetet teremtett volna Kanada északi határán. Valószínűleg felrobbantja a világot, ahogy a kubai rakétaválság idején közel került ahhoz.

Kérdés: Joe Biden amerikai elnök a közelmúltban tett első útját az ázsiai-csendes-óceáni térségbe, amit Washington ma „indo-csendes-óceáni”-ként emleget. Megnyugtat Biden nyilatkozata arról, hogy az Egyesült Államok megvédi a „szabályokon alapuló rendet”?

Helen Caldicott: Nem is tudom, mi az az úgynevezett szabályalapú rend. Nyilvánvaló, hogy valami, amit az USA álmodott meg. Valahogy Amerika a maga naivságában, ostobaságában és arroganciájában azt hiszi, hogy katonailag kell irányítania a világot. Jelenleg több mint 800 katonai bázissal rendelkezik 80 országban, és rákszerűen metasztatizált az egész világon

Kérdés: Aggasztja, hogy Ausztráliát az Egyesült Államok vezette militarista konfrontációba keverik Kínával?

Helen Caldicott: Igen, aggaszt, és úgy tűnik, hogy ausztrál politikusaink vakon elfogadják az Egyesült Államok diktátumait, még attól is tartok, hogy új munkáspárti kormányunk ugyanígy tesz.

Már otthont adunk a Pine Gapnek, egy kifinomult CIA-bázisnak országunk közepén, amely az Egyesült Államok stratégiai arzenáljának ellenőrzése alatt áll, és koordinálna egy nukleáris háborút Oroszországgal. Gough Whitlam, volt miniszterelnökünk (Munkáspárt, 1972–1975) másnap a parlamentben éppen a Pine Gap munkatársait akarta megnevezni, amikor az akkori főkormányzó, Sir John Kerr elmozdította hivatalából. Amerikai tengerészgyalogságokat is vendégül látunk Darwinban, az Egyesült Államoknak van egy haditengerészeti létesítménye Nyugat-Ausztráliában Northwest Cape néven, és részt vettünk amerikai háborúkban, beleértve Irakot, Koreát, Vietnámot, Afganisztánt stb.

Kérdés: Nevezetesen, Ausztrália új miniszterelnöke, Anthony Albanese (Munkáspárt) hivatali idejében első feladatává tette, hogy részt vegyen a Quad-csúcson Japánban, ahol határozottan támogatja az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal kapcsolatos politikáját. Elődje, Scott Morrison (liberális párt) az Egyesült Államok érdekeinek és Kínával szembeni ellentétének határozott hirdetője volt. Milyen kilátásai vannak az új canberrai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok terén?

Helen Caldicott: Nos, várnunk kell, és meglátjuk. Mindazonáltal nagyon izgulok, hogy követni fogják az Egyesült Államok Kínával szembeni ellentétét, Tajvan és Hongkong tekintetében. Az Egyesült Államok már provokálja Kínát azzal, hogy újabb katonai hajókat küld a Dél-kínai-tengerre.

Kérdés: Ön szerint az ausztrál közvélemény hogyan ítéli meg a különböző canberrai kormányok közelmúltbeli politikáját? Tekintet nélkül a névleges eltérő politikai irányzatokra, Ausztrália hivatalos álláspontja úgy tűnik, hogy aláássa a nemzetközi biztonságot azáltal, hogy előmozdítja az Egyesült Államok Kínával fennálló ellenséges kapcsolatait. Ez aláássa Ausztrália és Kína gazdasági kapcsolatait is. Látja-e a közvélemény ezt a nyilvánvaló anomáliát, amikor kormányaik oly módon cselekszenek, hogy rontják a gazdasági fejlődést és az ausztrál munkavállalók életkörülményeit azáltal, hogy rontják a Kínával, az ország legnagyobb kereskedelmi partnerével fennálló kapcsolatokat?

Helen Caldicott: Nos, előző miniszterelnökünk, Scott Morrison (2018-22) megsértette Kínát azzal, hogy a Covid egy vuhani laboratóriumból származik. Ez a kínai kormányt annyira bosszantotta, hogy leállították a bor, az árpa, a marhahús, a homár és a szén importját, ami valóban megviselte gazdaságunkat.

Kérdés: Felmerülhet az a kérdés, hogy az ausztrálok miért szavaztak egyik pártra vagy a másikra, ha nincs sok alapvető különbség a fontos külpolitikában?

Helen Caldicott: Igen, ezen én is kíváncsi vagyok, de mivel a médiánkat szinte teljesen egy magántulajdonos, Rupert Murdoch irányítja, az emberek nem igazán képzettek, tájékozottak vagy naprakészek ezekkel a politikákkal és eseményekkel kapcsolatban.

Nagy megkönnyebbülésemre és mások örömére azonban a Zöldek tartják az erőviszonyokat a szenátusban, és sok független jelölt, főként intelligens, befolyásos nők is sok helyet szerzett az alsóházban, így az új miniszterelnök tárgyalni kénytelen velük. Tehát bár a dolgok komornak tűnnek, a politikákban némi javulás következhet be. Bár kétlem, hogy sok minden megváltozik az Egyesült Államokkal való kapcsolatunkban és háborús politikájában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De a kilátások leginkább Oroszország számára változott meg, és ez jelentős új kockázatokat rejt magában mind Ukrajna, mind a Nyugat számára. Putyin két lehetőséget tart a levegőben, amióta 2022 februárjában elbukott Kijevet elfoglaló villámcsapása. Az egyik a háború hosszú távú fenntartása egy békeidőben működő orosz hadsereggel, miután azt feltételezte, hogy Ukrajna hadserege gyengébb, és hogy egy elhúzódó háború Oroszországnak kedvez. A másik az, hogy az orosz társadalom továbbra is elszigetelve maradjon a háborútól, feltételezve, hogy Putyin képes fenntartani a hazai támogatás magas szintjét mindaddig, amíg a hétköznapi oroszok nem szenvedik meg a háború költségeit. Ukrajna Harkov környéki harctéri sikerei azonban drámaian felborították ezeket a lehetőségeket.

Putyin most kemény döntések sorozata előtt áll. Korlátozottan tarthatja Oroszország katonai elkötelezettségét, fenntartva a jelenlegi csapatszintet és folytatva az orosz társadalom elszigetelését, vagy elrendelheti a tömeges mozgósítást. Mindkét lehetőség komoly veszélyt jelent Putyin legitimitására. Ha az előbbit választja, Putyin feladná az orosz győzelem kilátását, és a közvetlen vereség kockázatát vállalná. Az általa felszabadított nacionalista háborúpárti erők már most is egyre elégedetlenebbek a háború lebonyolításával. Földet és dicsőséget ígértek nekik egy gyors hadjáratban. Ehelyett elképesztő halálos áldozatokat kaptak kisebb területi előrelépések miatt, amelyek mostanra egyre bizonytalanabbá váltak. A status quo folytatása veszélyes új repedéseket okozhat Putyin rezsimjében.

A mozgósítás viszont radikálisan felborítaná a Kreml gondos otthoni háborúkezelését. Az orosz munkaerő drasztikus növelése logikus választásnak tűnhet egy olyan ország számára, amelynek lakossága háromszor akkora, mint Ukrajna, de a háború népszerűsége attól függött, hogy távol marad-e. A Kreml „denacizálási” retorikája ellenére az orosz lakosság számára az ukrajnai háború teljesen eltér attól a közvetlen, egzisztenciális harctól, amelyet Oroszország a második világháborúban vívott. A mozgósítás meghirdetésével a Kreml azt kockáztatná, hogy hazai ellenállásba ütközik egy olyan háborúval kapcsolatban, amelynek megvívására a legtöbb orosz nincs felkészülve.

Természetesen, Putyin ezek közül a lehetőségek közül egyiket sem választja. Megpróbálhatja megváltoztatni a háborút azáltal, hogy megtalálja a középutat a teljes mozgósítás és a status quo folytatása között. Bár Putyin öntörvényű ember, de ha nagy a tét hajlamos elhalasztani a határozatot, és szívesebben lép bele a helyzetekbe anélkül, hogy megoldaná azokat. 2014-ben, a Krím annektálása után Oroszország diplomáciai egyezményt írt alá, majd évekig vacillált, nem haladt és nem vonult vissza. Ellenben Szíriában Oroszország 2015-ben lépett, katonailag támogatta Bassár el-Aszadot, és az ő javára fordította a helyzetet. De Szíria továbbra is a levegőben van, és a háború politikai megoldása teljesen elmaradt.

Putyin nemcsak azzal ártott rezsimjének, hogy megnyitotta hadseregét a Harkov körüli kudarcok előtt, hanem azzal is, hogy Ukrajnában az extravagáns politikai célokat csekély és nem hatékonyan összeválogatott eszközökkel párosította. Ukrajnában a Putyin előtt álló lehetőségek bármelyike ​​jelentős következményekkel jár. Bármi legyen is a következő lépése, Európának és az Egyesült Államoknak továbbra is el kell látnia az ukrán hadsereget azokkal az eszközökkel, amelyekre a leginkább szüksége van ahhoz, hogy támadásban maradhasson. De ,figyelembe kell venniük a nagyobb horderejű következményeket is egy olyan rezsim számára, amelyre esetleg egyre nagyobb nyomás nehezedik otthon, miközben új utakat keres, hogy maximális fájdalmat okozzon Ukrajnának és szövetségeseinek. Putyin számára a kétségbeesett idők nem nyújtanak észszerű intézkedéseket.

EGY BIRODALMI FELHÍVÁS A CSATÁRA

Putyin döntése az orosz lakosság mozgósításáról, a besorolás megindításáról és több százezer új katona behívásáról komoly új kihívásokat vetne fel mind Oroszország, mind a Nyugat számára. Még ha csak részlegesen is, a Kreml által elrendelt mozgósítás teljes mértékben elismeri, hogy az ország háborúban áll. Ez a háború Oroszország számára is egzisztenciális. Eddig az orosz lakosság nagy része nem is háborúként fogta fel Ukrajna megtámadását. Katonai hadműveletnek nevezték, amely a gyakorlatban egy proxy háború volt, amely az Ukrajnával és Ukrajna szövetségeseivel kapcsolatos téves túlzott önbizalomra és hamis feltételezésekre épült. A mozgósítással azonban Oroszország nyilvánosan egy nagy háborúba lép be. A „különleges hadművelet” pedig háborúvá változik, amit az oroszoknak meg kell vívnia és meg kell nyernie. A vereség az orosz vezetés számára elfogadhatatlan, mert az még valószínűtlenebbé tenné a tárgyalásos eredmény kilátását.

Oroszország eddigi katonai teljesítménye aligha utal arra, hogy több katona harcba irányítása jobb eredményeket hozna Moszkva számára. Ráadásul a katonák kiképzése időbe telik, és Oroszországnak megfelelő mértékben növelnie kell a katonai felszerelést. Ugyanakkor sok olyan orosz bevonásával, akik nem érdekeltek a harcban, a mozgósítás inkább súlyosbíthatja, semmint megoldaná az orosz hadsereg morális problémáit. Mindenekelőtt, akár teljes, akár részleges, a mozgósítás nem feltétlenül jelenti Oroszország győzelmét. A mozgósítást elérhető stratégiai célokhoz kell kötni.

A mozgósítás során Putyinnak kezelnie kell a katonai veszélyeket, miközben megtartja azokat a militarista és nacionalista választókerületeket, amelyeket a háború felhatalmazott, és amelyek minden bizonnyal örömmel fogadnák ezt a lépést. A katonai veszély az időzítés kérdése. A megfelelő képzésen túlmenően az újoncokat is be kell vonni a harcoló egységekbe, ami sok hónapot vesz igénybe – egy olyan időszakban, amikor az orosz tisztikar a fronton le van kötve, és amelynek tagjai már most is nagy számban halnak meg. És minden múló hónapban, ahogy a Putyin által elrendelt mozgósítás megkezdődik, fegyverek és segítség árad majd Ukrajnába, az ukrán hadsereg pedig megszilárdítja erejét. Ha Oroszország megpróbálja kivárni a telet, és új erőkkel új offenzívát indítani tavasszal, az egy olyan ország ellen irányulna, amely sokkal felkészültebb és harcedzettebb, mint 2022 februárjában.

A szerzők teljes mértékben mellőzik azt a tényt, hogy Putyin olyanokat hív be, aki maximum egy éve szereltek le, tehát kiképzett, modern fegyvereket ismerő katonák.

A másik dolog, amire rá kell mutatnom, mert még senki se hozta fel. Február 24.-én (nem tudom miért) az orosz csapatok a II. világháborús lendülettel hatalmas páncélos bevetéssel törtek utat maguknak. A tisztikar nem volt tisztába azzal, hogy az ukránok el voltak látva a legmodernebb, vállról indítható tankelhárító rakétákkal. Az ukránok sorra lőtték ki az orosz tankokat. Ekkor hagytak fel Kijev elfoglalásával és tértek át az alapos tüzérségi puhítás taktikájára. Vagyis az ukránok többé már nem számíthatnak az orosz tankok tömeges öngyilkosságára.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Királyság Egészségügyi Biztonsági Ügynöksége (UKHSA) COVID-variánsokról szóló legfrissebb tájékoztatója megjegyezte, hogy az augusztus 14-ével kezdődő héten az Egyesült Királyságban a BA.4.6 a minták 3,3%-át tette ki. Azóta a szekvenált esetek körülbelül 9%-át teszi ki.

Hasonlóképpen, a Centers for Disease Control and Prevention szerint a BA.4.6 a közelmúltban előforduló esetek több mint 9%-át teszi ki az Egyesült Államokban. A variánst a világ több más országában is azonosították.

Mit tudunk tehát a BA.4.6-ról, és miért kell aggódnunk? Vessünk egy pillantást az eddig rendelkezésünkre álló információkra.

A BA.4.6 az omikron BA.4 variánsának a leszármazottja. A BA.4-et először 2022 januárjában észlelték Dél-Afrikában, és azóta az egész világon elterjedt.

Nem teljesen világos, hogyan jelent meg a BA.4.6, de lehetséges, hogy ez egy rekombinált változat. A rekombináció akkor következik be, amikor a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) két különböző változata ugyanazt a személyt egy időben fertőzi meg.

Míg a BA.4.6 sok tekintetben hasonló lesz a BA.4-hez, mutáció következett be a tüskeproteinben, a vírus felszínén lévő fehérjében, amely lehetővé teszi, hogy bejusson a sejtjeinkbe. Ezt a mutációt, az R346T-t más változatokban is észlelték, és az immunelkerüléssel jár, ami azt jelenti, hogy segít a vírusnak megszökni az oltásból és/vagy a korábbi fertőzésből származó antitestek elől.

Súlyosság, fertőzőképesség és immunelkerülés

Szerencsére az omikron fertőzések általában kevésbé súlyos betegségeket és kevesebb halálesetet okoznak, mint a korábbi variánsok. Azt várjuk, hogy ez a BA.4.6-ra is vonatkozzon. Valójában még nem érkezett jelentés arról, hogy ez a variáns súlyosabb tüneteket okozna.

De azt is tudjuk, hogy az omikron alvariánsok általában jobban átvihetők, mint a korábbi variánsok. Úgy tűnik, hogy a BA.4.6 még jobban kijátssza az immunrendszert, mint a BA.5, a jelenlegi domináns variáns. Bár ez az információ egy még meg nem jelent publikáción alapul (olyan tanulmány, amelyet még szakértői áttekintésre vár), más felbukkanó adatok is alátámasztják ezt.

Az UKHSA korai becslések szerint a BA.4.6 6,55%-os relatív fitneszelőnnyel rendelkezik az angliai BA.5-höz képest. Ez azt jelzi, hogy a BA.4.6 gyorsabban replikálódik a fertőzés korai szakaszában, és nagyobb a növekedési üteme, mint a BA.5-nek.

A BA.4.6 relatív erőnléti előnye lényegesen kisebb, mint a BA.5-é a BA.2-vel szemben, amely 45-55% volt.

Az Oxfordi Egyetem jelentése szerint azok az emberek, akik három adag Pfizer eredeti COVID-oltóanyagot kaptak, kevesebb antitestet termelnek a BA.4.6-ra, mint a BA.4-re vagy a BA.5-re. Ez aggasztó, mert azt sugallja, hogy a COVID-oltások kevésbé hatékonyak a BA.4.6 ellen.

A BA.4.6 immunitás kikerülési képességét azonban bizonyos mértékig az új bivalens emlékeztető oltások kezelhetik, amelyek kifejezetten az omikront célozzák meg, az eredeti SARS-CoV-2 törzs mellett. A hatékonyságot az idő fogja megmondani.

Eközben egy (nyomtatásra  váró) tanulmány azt mutatja, hogy a BA.4.6 elkerüli az Evusheld (antitest terápia) elleni védelmet, amit arra terveztek, hogy megvédje azokat az embereket, akik immunhiányosak, és nem reagálnak megfelelően a COVID-oltásra.

Az oltás kulcsfontosságú

A BA.4.6 és más új változatok megjelenése aggasztó. Ez azt mutatja, hogy a vírus még mindig nagyon velünk van, és mutálódik, hogy új lehetőségeket találjon a védőoltások és a korábbi fertőzések által okozott immunválasz leküzdésére.

Tudjuk, hogy a korábban COVID-fertőzött emberek újra elkaphatják a vírust, és ez különösen igaz az omikronra. Egyes esetekben a következő fertőzések rosszabbak lehetnek.

A védőoltás azonban továbbra is jó védelmet nyújt a súlyos betegségek ellen, és továbbra is a legjobb fegyver a COVID elleni küzdelemben. A bivalens emlékeztzetők nemrégiben történt jóváhagyása jó hír. Ezen túlmenően, a több változatot célzó multivalens koronavírus-vakcinák kifejlesztése még tartósabb védelmet nyújthatnak.

Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az orron keresztül beadott multivalens koronavírus-vakcina erős immunválaszt váltott ki a SARS-CoV-2 eredeti törzse, valamint két aggodalomra okot adó változat ellen egérmodellekben.

Az új változatok, köztük a BA.4.6 szoros figyelemmel kísérése sürgős, mivel ezek a COVID-járvány következő hullámához vezethetnek. A lakosság számára megéri óvatosnak maradni, és betartani minden olyan közegészségügyi intézkedést, amely megakadályozza a továbbra is nagyon fertőző vírus terjedését.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Értelmezésünk szerint a jelenlegi meleget a Föld rekord méretű energia egyensúlytalansága ösztönzi, amit viszont az üvegházhatású gázok gyors növekedése, az emberi eredetű aeroszolok mennyiségének csökkenése, és a napsugárzás ciklusának emelkedő szakasza ösztönöz. A NOAA és az érintett tudományos közösség azt jósolja, hogy a La Nina legalább a következő télen folytatódik, már a harmadik egymást követő évben.

Az El Nino/La Nina a globális hőmérséklet-ingadozásokat köztudottan nehéz megjósolni néhány hónapnál tovább. Mindazonáltal, rendelkezünk néhány bennfentes információval, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy megkockáztassuk a következő három év globális középhőmérsékletének előrejelzését. A 2022-es éves globális hőmérséklet előrejelzése jelenleg gyerekjáték: az idei utolsó négy hónap átlagában magasabbnak kell lennie, mint a tavalyi év azonos hónapjainak, így a 12 hónapos futó átlag ez év végére kb. a 2022-t megközelítőleg holtversenybe hozza a 2017-tel, ami a rekordok szerint a 4. legmelegebb év.

Globális felszíni hőmérséklet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.

A 2023-as év melegebb lesz az erős bolygó energia-egyensúlytalanság, amit elsősorban az üvegházhatású gázok növekedése okoz. Talán az év második felében kezdődik egy El Nino, de az El Nino globális hőmérsékletre gyakorolt ​​hatása 3-4 hónappal késik. Tehát a 2023-as hőmérsékletnek magasabbnak kell lennie, mint 2022-ben, vetekedve a legmelegebb évekkel.

Végezetül azt jósoljuk, hogy 2024 valószínűleg lecsúszik a grafikonról, mivel a legmelegebb év lesz. Bennfentes információ nélkül ez veszélyes jóslat lenne, de mi ezt gondoljuk, mert nem valószínű, hogy a jelenlegi La Nina negyedik évre is folytatódik. Még egy kis El Nino-nak is ( mint a 2018-19-es trópusi felmelegedés, amely alig minősült El Nino-nak) elegendőnek kell lennie a globális hőmérsékleti rekordhoz. Egy klasszikus, erős El Nino 2023-24-ben körülbelül +1,5 °C-ra tolhatja a globális hőmérsékletet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Utalva „a vezető NATO-országok egyes magas rangú képviselőinek nyilatkozataira a tömegpusztító fegyverek  Oroszország elleni alkalmazásának lehetőségéről és megengedhetőségéről, Putyin a következőket mondta:

„Szeretném emlékeztetni azokat, akik Oroszországgal kapcsolatban ilyen kijelentéseket tesznek, hogy hazánkban is vannak különböző típusú fegyverek, és ezek egy része korszerűbb, mint a NATO-országok fegyverei. Ha országunk területi egységét fenyegető veszély lép fel, valamint Oroszország és népünk védelme érdekében minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert bevetünk. Ez nem blöff.”

A „minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszerre” való hivatkozás félreérthetetlen volt. Putyin atomháborúval fenyegetőzött.

Putyin utolsó, rövid mondata egy ember végső kétségbeesését leplezi le. Putyin tudja, hogy ha rá kényszerítik, meg fogja nyomni a gombot, amit szeretne elkerülni, de az nem rajta múlik.

Pénteken az orosz Sarmat interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása nem volt véletlen. A Pentagonnak el kell dönteni, hogy el tudja-e hárítani.

Putyin beszédében ezeket is mondta: „A Nyugat célja országunk meggyengítése, megosztása és végső soron elpusztítása. Most nyíltan elmondják, hogy 1991-ben sikerült feldarabolniuk a Szovjetuniót, és most van itt az ideje, hogy ugyanezt tegyék Oroszországgal is. A NATO ágyútöltelékként használja az ukrán népet, és háborúba taszította őket. Az ukrán hadsereget a NATO-szabványok szerint képezik ki, és nyugati tanácsadóktól kapnak parancsokat. Fegyveres erőink a kollektív Nyugat teljes katonai gépezete ellen harcolnak.

Az Oroszország által, Észak-Ukrajnában elszenvedett katonai katasztrófa során az ukrán erők néhány nap leforgása alatt több tucat mérföldnyi területet foglaltak el. Nem kizárt, hogy a Kreml ebből a katonai katasztrófából azt a következtetést vonja le, hogy hatalmas katonai eszkalációt kell végrehajtani, ami a NATO eszkalációjához vezetne. Paradox módon a Kreml kétségbeesett erőfeszítései, hogy megegyezzenek az imperializmussal, nem zárják ki a termonukleáris háborút kiváltó akciók sorozatát.

Putyin figyelmeztetésére, miszerint a jelenlegi konfliktus nukleáris lángokkal fenyeget, Biden néhány órával Putyin beszéde után benzint öntött a tűzre. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében felszólaló Biden kijelentette, hogy a második világháború óta Európában a legnagyobb szárazföldi háború „egy ember által választott háború volt”, kijelentve, hogy Putyin aggodalmai képzeletbeliek. „Putyin azt állítja, azért kellett cselekednie, mert Oroszországot megfenyegették” – mondta Biden. „De senki nem fenyegette Oroszországot, és Oroszországon kívül senki más nem keresett konfliktust.”

Beszédében Biden a háború eredetének hazug bemutatását ötvözte azzal a szemtelen képmutatással, amely az amerikai imperializmus állandó jellemzője. Elítélte Oroszországot, amiért „szégyentelenül megsértette az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveit – ami nem fontosabb, mint annak egyértelmű tilalma, hogy az országok erőszakkal elfoglalják szomszédjaik területét”.

Biden el akarja felejtetni a világgal, hogy az Egyesült Államok ismételten és kirívóan megsértette az ENSZ Alapokmányát, amely tiltja a háború felhasználását politikai célok elérése érdekében. A sok közül a legkirívóbb példa a 2003-as iraki invázió volt, amely Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár szerint „nem volt összhangban az ENSZ alapokmányával” és „illegális”. De, ez csak egy volt az amerikai hadsereg által elpusztított sok ország közül, beleértve Jugoszláviát, Afganisztánt, Líbiát és Szíriát is, amihez hozzá kell tenni az USA által támogatott Szaúd-Arábia Jemen és Izrael Palesztina elleni háborúját.

Miközben képmutatóan moralizált, hogy elfedje azt a tényt, hogy egy jelentős nemzetközi válság nukleáris háborúhoz vezet, Bidennek egyáltalán nem volt javaslata a katasztrófa elhárítására.

De, lépjünk tovább, még ha a legrosszabbat el is kerüljük, és a helyzet nem lép atomháborúba, az eszkalációs spirál emberek százezreit fenyegeti halállal, milliókat pedig szegénységgel, beleértve Ukrajna népét is, akikre az imperialista hatalmak úgy tekintenek, teljesen feláldozható az Oroszországgal való konfliktusukban.

A médiában senki sem foglalkozott azzal, hogy megkérdezze Bident, hány életet hajlandó feláldozni az amerikai imperializmus geostratégiai imperatívuszaiért. A válasz azonban nyilvánvaló az uralkodó osztálynak a COVID-19 világjárványra adott válaszában, amelyben több mint 1 millió ember halálát tekintették elfogadható költségnek, annak biztosítására, hogy az amerikaiak profittermelő tevékenységében ne legyen fennakadás.

Én nem látok kiutat ebből a katasztrofális eszkalációs spirálból. Putyin védi országát, népét, teljesen nyilvánvaló, hogy nem engedhet. Biden gyors válasza pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a végsőkig elmennek, mert domináns szerepüket nem hajlandóak feladni. Két kecske megy egymással szembe a keskeny pallón. A meséből tudjuk, hogy a palló közepén egymásnak esnek és mind a ketten a vízben végzik. Most miért lenne másképp.

Csak, hogy van egy olyan tétel, ami szerint, hatalmas előnyre tesz szert az, aki elsőnek lép. A Pentagon kidolgozta, hogyan hajtsák végre a meglepetésszerű, első csapást, minimális válaszcsapás lehetősége mellett. Ezt tudja a másik fél is, és ha teljesen biztos az ellenfél első csapásában, csábítást érez a dolgok megfordítására. Ilyen helyzet már volt 1983-ban, amikor majdnem kitört a termonukleáris háború, mert mind a két fél attól félt, hogy a másik elindítja. Ez azt jelenti, hogy senki se fogja megsejteni, hogy mikor indulnak. Helyette egy szép napon arra ébredünk, hogy többé már nem ébredünk fel. És ez akár holnap is bekövetkezhet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Börtön büntetés otthona fűtésére? A „szabad” világban? Ez hogyan lehetséges 2022-ben, amikor Svájc és a Nyugat többi része a történelem legnagyobb gazdasági sikerét érte el, hogy az európai kontinensen olyan téllel nézünk szembe, mint valamikor a sötét középkorban?

Szankciók.

Míg a szankciókat régen a háború kevésbé pusztító alternatívájaként hirdették, a szankciók valójában háborús cselekmények. És amint azt az intervencióról és a háborúról tudjuk, az eredmény gyakran nem kívánt következmény, nem egyszer ellencsapás.

Az Oroszország elleni, Ukrajna év eleji inváziója miatt bevezetett európai szankciók valószínűleg jó példaként vonulnak be a történelembe arra, hogy a szankciók miként vezethetnek nem kívánt következményekhez. Miközben az Európai Unió politikusai meg akarták büntetni Oroszországot a gáz- és olajimport leállításával, megfeledkeztek arról, hogy Európa teljes mértékben függ az orosz energiaellátástól, és hogy az import leállítását csak maguk az európaiak szenvedhetik meg.

Az oroszok egyszerűen délre és keletre fordultak, és rengeteg új vevőre találtak Kínában, Indiában és másutt. Valójában, az orosz állami Gazprom energiavállalat arról számolt be, hogy nyeresége 100 százalékkal nőtt az idei év első felében.

Oroszország meggazdagodik, miközben az európaiak fagyos téllel és gazdasági összeomlással néznek szembe. Mindez, annak a tévhitnek köszönhető, hogy a szankciók költségmentes módja annak, hogy más országokat arra kényszerítsenek, hogy azt tegyék, amit szeretnének.

Mi történik, ha az emberek azt látják, hogy a kormány buta politikája az energiaszámlákat az egekbe löki, miközben a gazdaság leáll? Kétségbeesnek, és tiltakozásul az utcára vonulnak.

Ezen a hétvégén osztrákok ezrei vonultak az utcára a „szabadsággyűlésen”, hogy a szankciók megszüntetését és az év elején, megnyitás előtt álló Északi Áramlat II gázvezeték megnyitását követeljék. A múlt héten becslések szerint 100.000 cseh vonult Prága utcáira, hogy tiltakozzanak a NATO és az EU politikája ellen. Franciaországban a „sárga mellényesek” újra az utcákon tiltakoznak gazdaságuk tönkretétele ellen, Oroszország „legyőzésének” nevében Ukrajnában. Németországban, Szerbiában és másutt tiltakozások zajlanak.

Még a Washington Post is kénytelen volt elismerni, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem érik el a kívánt hatást. Egy tegnapi cikkében a lap aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szankciók mindössze járulékos károkat okoznak Oroszországban, és potenciálisan akár azokat az országokat is károsíthatják, amelyek bevezetik őket. Egyesek még amiatt is aggódtak, hogy a Putyin elrettentésére és gyengítésére szánt szankciók végül felbátoríthatják és megerősíthetik őt.”

Mindez, előre megjósolható. A szankciók megölnek. Néha ártatlanokat ölnek meg a megsemmisítésre szánt országban, A megoldás, mint mindig, a be nem avatkozás. Nincsenek szankciók, nincsenek „színes forradalmak”, semmi beavatkozás.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vezető tudósok szerint a világ esélye arra, hogy elkerüljék a klímaromlás legrosszabb pusztításait, rohamosan csökkennek, ahogy a „pusztítás feltérképezetlen területére” lépünk azáltal, hogy kudarcot vallottunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében és a katasztrófa elhárításához szükséges intézkedések megtételében.

A United in Science kedden közzétett jelentése szerint az elmúlt években egyre erősödő figyelmeztetések ellenére a kormányok és a vállalkozások nem alkalmazkodnak elég gyorsan. A következmények már most is láthatók az egyre szélsőségesebb időjárásban szerte a világon, és fennáll a veszélye annak, hogy billenő pontokat lépünk át a klíma rendszerben ami gyorsabb és bizonyos esetekben visszafordíthatatlan eltolódásokat jelent.

A közelmúltban bekövetkezett pakisztáni áradások, amelyek az ország egyharmadát víz alá borították, a szélsőséges időjárás legújabb példája, amely pusztító hatással van a teljes földkerekségre. Az Európa-szerte, beleértve az Egyesült Királyságot is, ezen a nyáron fellépő hőhullám, Kínában elhúzódó szárazság, az Egyesült Államokban uralkodó nagy méretű aszály és Afrika egyes részein éhínséghez közeli állapotok is az egyre inkább elterjedt szélsőséges időjárást tükrözik.

António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a következőket mondta: „Nincs semmi természetes a katasztrófák új léptékében. Ezek az emberiség fosszilis tüzelőanyag függőségének ára. Az idei United in Science jelentés azt mutatja, hogy az éghajlati hatások a pusztulás feltérképezetlen területére tartanak.”

A jelentés szerint a következő öt évben valószínűleg nem lesz 1,5 Celsius fokkal magasabb hőmérséklet az iparosodás előtti szintnél. A kormányok megállapodtak abban, hogy a tavaly novemberi glasgow-i mérföldkőnek számító ENSZ Cop26 klímacsúcson arra összpontosítanak, hogy a hőmérsékletet az 1,5 °C határon belül tartsák, de a kibocsátás csökkentésére tett ígéreteik és intézkedéseik elmaradtak a szükséges mértéktől.

A Cop26 óta az ukrajnai invázió és a szárnyaló gázárak arra késztetnek egyes kormányokat, hogy visszatérjenek a fosszilis tüzelőanyagokhoz, köztük a szénhez. Guterres figyelmeztetett a veszélyre: „Minden évben megduplázzuk a fosszilis tüzelőanyag-függőséget, annak ellenére, hogy a tünetek gyorsan rosszabbodnak.”

A jelentés megállapította, hogy a világ nem tudott alkalmazkodni a klímaválság következményeihez. Guterres elítélte a gazdag országokat, amelyek segítséget ígértek a fejlődő világnak, de nem teljesítették. „Botrány, hogy a fejlett országok nem vették komolyan az alkalmazkodást, és vállat vontak a fejlődő világ megsegítésére vállalt kötelezettségeikre”, mondta.

A gazdag országoknak évi 40 milliárd dollárt kellene biztosítani, hogy segítsék a fejlődő országok alkalmazkodását, mondta, és ezt évi 300 milliárd dollárra kell emelniük 2030-ig.

A szélsőséges időjárás hatásaihoz való alkalmazkodás, valamint a sérülékeny országok által elszenvedett „veszteségek és károk” kérdése valószínűleg az egyik kulcskérdés lesz Egyiptomban a novemberben sorra kerülő Cop27 ENSZ klímatárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban  a vezetők aggódnak,  mivel a geopolitikai megrázkódtatások veszélybe sodorták a Glasgow-ban elért törékeny konszenzust.

Tasneem Essop, a Climate Action Network ügyvezető igazgatója szerint a kormányoknak olyan cselekvési tervekkel kell felkészülniük a Cop27-re, amelyek tükrözik a válság sürgősségét. „A United in Science jelentés által felfestett félelmetes kép már megélt valóság a visszatérő éghajlati katasztrófákkal szembesülő emberek milliói számára. A tudomány világos irányt mutat, de a kapzsi vállalatok és gazdag országok fosszilis tüzelőanyag-függősége veszteségeket és károkat okoz azoknak a közösségeknek, amelyek a legkevesebb mértékben okozhatták a jelenlegi klímaválságot.”

Hozzátette: „Azok számára, akik már szenvedik az éghajlati vészhelyzetet, különösen a déli térségben, az egyiptomi Cop27 konferencián új finanszírozást kell elfogadni, hogy életüket újjáépíthessék.”

A United in Science jelentést a Meteorológiai Világszervezet koordinálta, és így részt vesz benne az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentő Hivatala, a Világéghajlat-kutatási Program, a Global Carbon Project, az Egyesült Királyság Met Office és a Városi Klímaváltozási Kutatóhálózata.

Az Oxfordi Egyetem kutatói külön is állítják, hogy a globális gazdaság alacsony szén-dioxid-kibocsátású alapokra állítása legalább 12 milliárd dollárt takarítana meg 2050-re, a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás jelenlegi szintjéhez képest. A gázárak emelkedése megmutatta a fosszilis tüzelőanyagoktól függő gazdaságok sebezhetőségét.

A Joule folyóiratban kedden megjelent tanulmány megállapította, hogy a megújuló energiaforrásokra és a tiszta energia más formáira való gyors átállás előnyös lenne a gazdaság számára, mivel a zöld technológia költségei zuhantak.

Rupert Way, az Oxfordi Smith School of Enterprise and the Environment posztdoktori kutatója, a tanulmány társszerzője elmondta: „A zéró szén-dioxid-kibocsátású energiára való átállás magas költségeit jósló múltbeli modellek eltántorították a vállalatokat a befektetéstől, és idegessé tették a kormányokat a döntéshozatallal kapcsolatban. Olyan politikákat illetően, amelyek felgyorsítják az energetikai átállást és csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. Megjegyzendő, hogy tiszta energia költségei meredeken estek az elmúlt évtizedben, sokkal gyorsabban, mint ahogyan azt a modellek várták.”

A United in Science jelentés a következőt találta: Az elmúlt hét év volt az eddigi legmelegebb, és 48% az esélye, hogy a következő öt évben legalább egy évben az éves középhőmérséklet átmenetileg 1,5 C-kal magasabb lesz, mint az 1850-1900 közötti átlag.

Az előrejelzések szerint 2022 és 2026 között a globális átlaghőmérséklet 1,1°C és 1,7°C közötti értékkel lesz magasabb az iparosodás előtti szintnél, és 93%-os valószínűséggel a következő öt évben legalább egy évben melegebb lesz, mint 2016-ban, a legmelegebb évében.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkenése a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos lezárások idején átmeneti volt, és a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid-kibocsátása tavaly visszatért a pandémia előtti szintre.

Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások nem elegendőek ahhoz, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C alatt tartsák.

Az éghajlattal összefüggő katasztrófák napi 200 millió dolláros gazdasági veszteséget okoznak.

A bolygó csaknem fele, 3,3–3,6 milliárd ember, az éghajlati válság hatásai miatt rendkívül érzékeny területeken él, de az országok kevesebb, mint fele rendelkezik korai figyelmeztető rendszerrel a szélsőséges időjárás miatt.

A globális felmelegedés növekedésével nem zárhatók ki a billenő pontok elérését a klíma rendszerben . Ezek közé tartozik az Amazonas esőerdőinek kiszáradása, a jégsapkák olvadása és az atlanti meridionális keringés felborulása, az úgynevezett Golf-áramlat gyengülése.

A 2050-es évekre 97 városban élő több mint 1,6 milliárd ember lesz rendszeresen kitéve, legalább 35°C-ot elérő háromhavi átlaghőmérsékletnek.

Eredeti cím: World heading into ‘uncharted territory of destruction’, says climate report.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

William M. Arkin, a Newsweek újságírója szerint a tekintélyelvű elnök kifogyhat a lehetőségekből, miközben azért küzd, hogy megőrizze az ország feletti uralmát.

Érvei alátámasztására Arkin a hadsereg és a hírszerzés tisztviselőitől származó értékeléseket hozta fel, akik ismerik az Oroszországban zajló eseményeket.

„Putyin jövőre vonatkozó lehetőségei kilátástalanok, különösen azért, mert egyre jobban érzi a hazai ellenállás hevét” – mondta egy titkosszolgálati tisztviselő, Per Arkin, aki azt is megjegyezte, hogy „a több mint 60.000 orosz áldozat hatása, valamint a szankciók hatása és az utazások ellenőrzése kihívást jelent Putyin számára”.

Egy másik tisztviselő is beleszólt abba, amiről tanúi vannak. „Egyre többet halljuk a nyugati fegyverek hibáztatását” – mondja -, mintha ez ürügy lenne arra, hogy Oroszország miért veszít. Ironikus, tekintve, hogy Putyin és követői általában azzal érvelnek, hogy képesek legyőzni a NATO-t. Most pedig azzal, hogy „nem nyerhettünk volna a nyugati beavatkozás nélkül”, ami Moszkváról akarja elhárítani a felelősséget.

Szóval, hogyan tartja magát Putyin? A korábbi világbajnok sakkozó, Garri Kaszparov a közelmúltban értékelte Putyin vezetését, és azt, hogy miként tarthatja meg pozícióját.

Kaszparov a Kyiv Postnak nyilatkozva azt mondta: „Putyin még soha nem kezelt ilyen helyzeteket.” Azt is megjegyezte, hogy Putyin „szerencsés volt, hogy mindig meg tudott szökni.

„A háború folytatása az egyetlen módja annak, hogy Putyin hatalmon maradjon” – mondta Kaszparov az interjúban.”

Extra káoszt akar teremteni a szabad világban, abban a reményben, hogy új lehetőség nyílik meg előtte. Ez tényleg csak egy elhúzódó gyötrelem. Cinikus és ostobaság, de Putyin hajlandó civilek ezreit sírba küldeni az elkövetkező hónapokban, mielőtt egész Ukrajna felszabadul, ha ez lehetővé teszi számára, hogy megőrizze hatalmát.”

Egy katonatiszt is megosztotta előrejelzését arról, hogy mi várható, miközben Putyin korlátozott hosszú távú lehetőségein is elgondolkodott.

„Nem vagyok biztos abban, hogy egyetértek a „hosszú háború” jóslataival” – mondta a hadsereg tisztje, miközben azt sugallta, hogy Putyin kifogy az életképes megtérülés lehetőségeiből. „Mindenki arról beszél, hogy Putyin a gázkontrolljával uralja Európát, hogy ez az ő ásza a gödörben. De, ha odahaza fokozódik a feszültség, Putyinnak egy saját maga okozta téli katasztrófára kell fordítania a figyelmét.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A koronavírus-járvány kezdeti napjaiban ez a termék a németek szorongásának mértékét szolgálta. Minél meredekebb a fertőzés mértéke, annál üresebbek a polcok. A higiéniai termékek gyártói még a járvány haszonélvezői között voltak. Most ismét országszerte nőnek az aggodalmak a WC-papír esetleges hiánya miatt, de ezúttal teljesen más okok miatt. A közel 100 éve alapított Hakle német háztartási márkanév a múlt héten csődöt jelentett.

A közepes méretű papírgyártó az egyik első áldozata az egész országot felemésztő válságnak. Energiára van szüksége ahhoz, hogy a fát WC-papírrá alakítsa, elég sok. A Hakle csak düsseldorfi üzemében évente 60.000 MWh földgázt és 40.000 MWh villamos energiát használ fel, amit a cég már nem engedheti meg magának. Az egekbe szökő energia- és nyersanyagárak együttesen lenyomták Haklet.

És nincsenek egyedül. Országszerte gyűlnek a rossz hírek a cégekről.

„A műtrágyagyártó leállás előtt áll.”

„Az Arcelor-Mittal felfüggeszti a termelést két németországi telephelyen.”

„Görtz cipőkereskedő fizetésképtelen, 2500 munkahely van veszélyben.”

A cégek vezérigazgatói és szakszervezeti vezetői most nyíltan beszélnek félelmeikről. „A legrosszabb még hátravan” – mondja Klaus-Dieter Maubach, a német földgázimportáló óriás, az Uniper vezérigazgatója az energiaárakra utalva. Yasmin Fahimi, a nagyhatalmú DGB szakszervezet vezetője pedig a DER SPIEGEL-nek adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy ha a kormány nem hoz gyors ellenintézkedéseket, fennáll a dominóeffektus veszélye, amely Németország dezindusztrializációjához vezethet, az katasztrófa lenne.

A kérdés már nem az, hogy eljön-e a válság. A kérdés az, hogy mennyire lesz rossz és meddig fog tartani.

Ennek a tragédiának öt felvonása van, és az energiaársokkal kezdődik. Első áldozatai a villamos energiától és a gáztól erősen függő gyártók voltak: papírgyártók, műtrágyagyártók, acélgyártók. Az áremeléseket – a második felvonást – más ágazatokra hárítják át, az ipari cégektől a kis- és középvállalkozásokig. A Német Iparágak Szövetsége (BDI) friss felmérése szerint, sok vállalat számára ma már csak a túlélés a kérdés.

A cégeknek általában nincs más választásuk, mint áthárítani az áremeléseket a fogyasztókra, akiknek már így is spórolniuk kell, hogy fedezzék az egekbe szökő villany- és gázszámláikat. És ez felhúzza a függönyt a harmadik felvonás előtt, amely egy gazdasági katasztrófát idéz elő: a fogyasztói hangulat rosszabb, mint a háború utáni német történelemben valaha volt.

Vakáció? Egy vacsora? Új bútorok? „Ezek olyan vásárlások, amelyeket most Németországban emberek milliói fognak elhalasztani” – figyelmeztet Sebastian Dullien gazdaságkutató, a szakszervezetekhez tartozó Makrogazdasági Politikai Intézet (IMK) igazgatója. Az égbe szökő energiaárak szerinte, „gigantikus makrogazdasági sokkot” jelent. Egyes háztartások nem tudják, hogyan fizetik ki a következő fűtésszámlát – figyelmeztet a közgazdász. Ha a fűtőberendezés egyáltalán működik.

A fogyasztás csökken, az első cégek bedobják a törülközőt, és egy ponton nő a munkanélküliség. Üdvözöljük a gazdasági dráma negyedik és ötödik felvonásában. Van egy szó erre a horror forgatókönyvre, amely ősi félelmeket ébreszt: recessziót. És úgy tűnik, az ország hamarosan a kellős közepébe kerül.

2022 második negyedévében a német gazdaság elenyésző 0,1 százalékkal nőtt. A gazdaságkutatók és a döntéshozók meg vannak győződve arról, hogy a következő negyedéves számok negatívak lesznek. A kérdés az, hogy a politikusoknak sikerül-e mérsékelnie a következményeket – vagy fennáll-e a több évig tartó gazdasági válság veszélye, amely „elképzelhetetlen mértékű jólétveszteséggel jár” – mondta Peter Adrian, a Szövetség elnöke. Ez egy olyan válság, amely felemésztheti az ország lényegét, aláásva a társadalombiztosítási alapokat és az állam cselekvőképességét. Ez számos cég végleges megszűnéséhez is vezethet. Válság, amely szegényebbé tenné a németeket.

Manapság nehéz megmondani, hol húzzuk meg a határt a pesszimizmus és az indokolt pánik között. Annyi bizonyos, hogy Putyin gazdasági háborúja Németországot sújtja ott, ahol a legjobban fáj: a már több mint négyszeresére nőtt gázár szinte minden iparágban tönkreteszi a versenyképességet,.

A jelenlegi gázválság minden „összetevővel rendelkezik ahhoz, hogy ez legyen az energiaipar Lehman Brotherse” – mondta nemrég Mike Lintilä finn gazdasági miniszter. Még 2008-ban a befektetési bankok globális pénzügyi és gazdasági válságot váltottak ki azzal, hogy mérgező lakáshiteleket adtak el értékpapír-konstrukciókhoz. Ezúttal a magas gáz- és áramárak válthatnak ki rendszerszintű összeomlást.

Első felvonás: A termelés befagyasztása

Alexander Becker kétségbeesett. „Már tényleg nem tudjuk, mit tegyünk” – mondja a Georgsmarienhütte Csoport (GMH) vezérigazgatója. – Sokkos állapotban vagyunk.

A cég Németország egyik legnagyobb acélgyártója. 21 telephellyel, 6000 alkalmazottal, saját öntödékkel és évi 1 TWh áramigénnyel. Ez több mint 300 000 családi ház áramfogyasztása.

Tavaly a cég 120 millió eurót fizetett az áramért és a gázért. Ha, az árak a jelenlegi szinten maradnak, a költségek jövőre 1,2 milliárd euróra emelkednek. A legrosszabb esetben 1 milliárd eurós veszteség keletkezne a következő évben. „Azonnal csődbe mennénk” – mondja Becker.

Ennek elkerülése érdekében a GMH-nak 50 százalékkal kellene emelnie acélárát. „Az ügyfelek nem fognak egyetérteni ezzel” – mondja Becker. Még a már alkalmazott 20 százalékos áremelést sem lehet két helyen végrehajtani, mert a vásárlók már régen Kínából és Indiából kezdték vásárolni acéljukat, ahol eddig csak mérsékelten, ha egyáltalán emelkedtek az energiaköltségek. Becker még saját, általában hazai acélt feldolgozó kovácsműhelyeit is arra utasította, hogy olcsóbban vásároljanak Ázsiában, ami különösen fájdalmas neki. „Ha a döntéshozók nem tesznek gyorsan, Németország energia intenzív ipari vállalatai nem maradnak életben” – figyelmeztet Becker. Ennek ellenére üzeme még mindig működik.

„Tényleg már nem tudjuk, mit tegyünk.”

Alexander Becker, a Georgsmarienhütte Csoport ügyvezető igazgatója egyelőre feladta. A cég a közelmúltban bejelentette, hogy határozatlan időre leállítja két gyártóüzemét Hamburgban és Brémában az „energiaárak túlzott emelkedése” miatt. Ezt tetézi a gyenge piaci kereslet és a negatív gazdasági kilátások. A cég azt mondta, hogy gazdaságilag már nem életképes minden üzemét működtetni.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy a modern gyártási folyamatok milyen könnyen kibillenthetők a szinkronból. Az ellátási láncok egymásba kapcsolódnak, mint egy óra belseje, és ha egy fogaskerék meghibásodik, az egész gépezet leállhat.

Példa erre a németországi Lutherstadt Wittenbergből származó kis cég, amely az elmúlt napokban bekerült a főműsoridős híradások közé, mert termékeire szinte mindenhol szükség van. „A gyártásunkat teljesen leállítottuk” – mondja Torsten Klett, az SKW Stickstoffwerke Piesteritz társügyvezető igazgatója. „És csak akkor tudjuk újraindítani, ha jelentősen csökken a gáz ára, vagy ha a politikusok hatalmas támogatást nyújtanak nekünk.” A vegyipari vállalat Németország egyik legnagyobb műtrágya és AdBlue gyártója. A földgáz is túl drága lett az SKW számára. Ha a politikai segítség nem érkezik meg hamarosan, a cég kénytelen lehet októberben 860 alkalmazottját szabadságra küldeni.

Kevés modern dízelmotor üzemeltethető AdBlue nélkül, vagyis az a mintegy 800 000 teherautó, amelyek mindenféle árut szállítanak naponta Németország útjain. Ha a cégek már nem kapnák meg a saját termelésükhöz szükséges termékeket, az eredmény pusztító lenne, és szinte minden ágazatot érintene.

A logisztikai ágazatot képviselő országos szövetség elkezdett figyelmeztetni a lehetséges szűk keresztmetszetek miatt, holott az AdBlue-t a BASF és a norvég Yara is gyártja. A BASF azonban a megemelkedett gázárak miatt tavaly elkezdte csökkenteni az ammóniatermelést. A világ legnagyobb vegyipari vállalata továbbra is világpiaci vásárlással tudja kompenzálni a hiányt, bár a költségek tovább emelkednek.

A vegyipari ügyfelek hajlandósága és képessége a most követelt magasabb árak megfizetésére rohamosan csökken – mondja Wolfgang Grosse Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) vezérigazgatója. Mivel a gazdasági fejlődés kilátásai egyre borúsabbak, az építkezéseket elhalasztják, az emberek felfüggesztik az új autók vásárlását, és a régi mosógépeket javítják ahelyett, hogy újat vennének.

Második felvonás: Az árcsapda

Gunnar Kilian, a Volkswagen humán erőforrás vezérigazgató-helyettese tulajdonképpen hozzászokott a szükségállapotokhoz. 2020 tavasza óta a legnagyobb német autógyártó válságstábjai nagyjából heti rendszerességgel találkoznak, csak éppen ezeknek a találkozóknak a fókusza folyamatosan eltolódott. Először a koronavírus, majd a mikrochiphiány, majd az ukrajnai háború és most az égbekiáltó energiaválság. Körülbelül 20 szakember figyeli az olyan kérdéseket, mint például az üzemek energiaigénye, és az üzemi tanács munkavállalói képviselőivel is megvitatják, milyen alacsonyra állíthatják a helyiség hőmérsékletét a gyárcsarnokokban a gázmegtakarítás érdekében.

„Az évek során válságállóbbak lettünk” – mondja Kilian. Azt mondja, továbbra is szükség van munkaerőre a jövő olyan területein, mint a szoftverek és az akkumulátorok. Az, hogy a cég nehezen tud lépést tartani a termeléssel, elsősorban az alapanyag- és autóalkatrész-hiányra vezethető vissza. Az ügyfeleknek néha egy évet kell várniuk egy új Golfra. Ha az árút nem lehet előállítani, a jelenséget túlkeresletnek nevezik.

Ez azonban gyorsan keresleti válsággá fajulhat. „A magas energiaárak és a kialakuló recesszió miatt az új autókat vásárlók vonakodnak vásárolni” – mondja Ferdinand Dudenhöffer, a Center Automotive Research igazgatója. Ha pedig az ügyfeleknek ezután kevesebb kedvezménnyel és magasabb finanszírozási költséggel is számolniuk kell, „az autópiac, a gazdaság egészével együtt, recesszióba fog esni”.

A Német Autóipari Szövetség (VDA) a múlt héten drámaian korrigálta Németországra vonatkozó piaci előrejelzését a korábbi 3 százalékos növekedésről 6 százalék csökkenésre. „A gazdasági modellünk kérdéses” – figyelmeztet Hildegard Müller, a VDA elnöke. Németországban öt termelőből kettő nem tudja áthárítani a magas energiaköltségeket ügyfeleire – mondja.

Ez is láncreakciót váltott ki. Minél mélyebb válságba kerül az autóipar és a vegyipar, annál kevesebbet fektetnek be új gépekbe. A szövetség lobbistái elkezdték beszámolni arról, hogy a cégek elhalasztják a klímabarátabb termelő létesítményekbe tervezett beruházásokat. „Ugyanakkor szükségünk van ezekre a beruházásokra a megújuló energiákba, a hidrogéngazdaságba és a villamosenergia-infrastruktúrába, hogy megoldjuk problémáinkat” – mondja Karl Haeusgen, a Német Mérnöki Szövetség (VDMA) elnöke.

Még az olyan fellendülő ágazatokban is, mint az építőipar, amely több mint 6 százalékkal járul hozzá Németország bruttó hazai termékéhez, jelenleg megbillent a hangulat. Júniusban az új megrendelések 11,2 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Tim-Oliver Müller, a Német Építőipari Szövetség vezérigazgatója szerint az ágazat továbbra is teljes kapacitással működik, és befejezi a meglévő építési projekteket. De egyre több projektfejlesztőnek kell elhalasztania vagy akár le is mondania az új építési projekteket az egekbe szökő költségek miatt.

Jens Rautenberg, a Conversio Wahre Werte elemzőcég ügyvezető igazgatója úgy becsüli, hogy jelenleg az összes új lakásépítési projekt mintegy 40 százalékát leállították. A jelentősebb intézményi befektetők, mint például a biztosítók és a nyugdíjalapok, a kamatlábak meredek emelkedése miatt leállították az ingatlanvásárlást. A lakásvásárlás iránti magánkereslet is „néhol nullára” zuhant.

Azok a projektfejlesztők, akik nem rendelkeznek elegendő tőkepufferrel, nem bírják sokáig. Csak a közelmúltban érte a válság a berlini székhelyű Terragon céget, amely drága öreg lakásokra specializálódott. A cég már nem tudott megbirkózni az építési költségek hatalmas növekedésével. Miután felfalta a tőkéjét, most új befektetőt keres.

Harmadik felvonás: A fogyasztói válság

A németek nemcsak olyan nagy projekteken spórolnak, mint az új otthon beszerzése, hanem a mindennapi életükben is visszafogják a vásárlásokat. Mivel az élelmiszerárak is emelkedtek, sok család kénytelen volt alaposan kalkulálni, amikor a szupermarketben vásárol. Nem számít, hol kéred – elektronikai kereskedőktől, divatláncoktól vagy bútorkereskedőktől –, a visszafogottság mindenhol ott van. „Egyszerűen félnek az emberek” – mondja egy nagy bútorlánc tulajdonosa. „Sok akciós értékesítést szeretnék kihagyni, és csak kivárni a válság végét. De ha ezt megteszem, akkor egyáltalán nem jön senki.”

Ezzel a félelemmel, jelenleg sok kollégája osztozik. Így, megnövelnék marketing-költségvetésüket – abban a reményben, hogy ha termékeik elég olcsók, az emberek vásárolni fognak. A lényeg, hogy ezen a télen kiürítik a raktárakat. „Az iparágban mindenkinek problémái vannak a túlzott készletekkel” – mondja Carlo Focke, a Modehaus Bruns kis áruház tulajdonosa Neuruppin városában.

Az egészséges cégek néhány hétig képesek lehetnek az ilyen promóciókra. Ám az amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdő cégek, mint például a Galeria Karstadt Kaufhof (GKK) nagy áruházlánc, nagyon kemény télre számít. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a kedvezményes csatákat. A már fizetésképtelenségen átesett, a kormány által 700 millió euróra megtámasztott cég tartalékai elolvadnak.

Egy bennfentes szerint a következő néhány hét meghatározhatja a lánc sorsát. Egyes üzletekben az energiaköltségek megtízszereződtek az elmúlt hónapokban, az áruk vásárlása többe kerül, és a vásárlók visszariadnak. „Ha a karácsonyi üzlet a tervek szerint alakul, akkor nyolc-kilenc hónapnyi pihenőnk van.” És ha nem, az üzenete egyértelmű, a dolgok kemények lesznek.

És a kilátások nem jók. A CIMA tanácsadó cég által összeállított „Németországi Városközpont-tanulmány” 20 százalékos „nettó látogatóveszteséget” vetít előre minden korcsoportban, és különösen a jómódú rétegek valószínűleg otthon maradnak. Ez súlyosan érintené a kiskereskedőket.

Sok német ahelyett, hogy bemenne a városba és vásárolna, bankokba rakja megtakarított pénzét a koronavírus-járvány idején. De ezek a megtakarítások is csökkennek, a magas infláció felemészti őket. Így „a magánfogyasztás Németországban valószínűleg nem fog gazdasági motorként működni az év hátralévő részében” – figyelmeztetnek az Ifo Institute, a tekintélyes gazdasági agytröszt szakértői.

Negyedik felvonás: A csődhullám

Sok vállalat nem valószínű, hogy túléli a válságot. Egyedül augusztusban negyedével nőtt a fizetésképtelenségek száma a döntően középvállalkozásoknál. Októberre Steffen Müller, a hallei Leibniz Gazdaságkutató Intézet munkatársa egyharmados növekedést jósol 2021-hez képest. És ez még a megnövekedett energiaköltségeket és az inflációt sem veszi figyelembe. Müller szerkezeti változásra számít a német gazdaságban. Az energia, a bérek, a köztes termékek és a hitelkamatlábak hosszú távú költségnövekedése miatt „egyes üzleti modellek már nem fenntarthatók”. Müller szerint a gyenge vállalatok „most elhagyják a piacot”.

Ami őt aggasztja, az a vállalati csődök természete. Míg a járvány elsősorban a szolgáltatási ágazatot sújtotta, a jelenlegi válság most az ország ipari magját sújtja. Müller szerint a nagyobb fizetésképtelenségben érintett munkahelyek 40 százaléka ipari munkahely, ahol többnyire átlagon felüli fizetés van, amihez a kormány magasabb béradója járul, a alkalmazottak vásárlóereje pedig magasabb.

A német kormány a fizetésképtelenségi szabályok lazításával próbálja megakadályozni a csődhullámot. Robert Habeck, a zöldpárti gazdasági miniszter a szövetségi parlamentnek, a Bundestagnak nyilatkozva „széles körű mentőcsomagot” ígért, amely a kis- és középvállalkozások számára is könnyítést jelent. „Megvédjük a német vállalatokat” – mondta csütörtökön a képviselőknek a költségvetésének bemutatásakor.

„Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal.”

Stefan Kooths, az IfW Kiel alelnöke: De a mentőcsomagok és a sebtében összekötött segélyintézkedések legfeljebb a fájdalom enyhítésére szolgálnak. „Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal”.  Szerinte Németországnak „stratégiai átirányításra” van szüksége az energiapolitikájában. „Hosszú távon támaszkodunk az LNG-re? Megengedjük a repesztéses kitermelést. Átértékeljük az atomenergiát.” Szerinte a cégek csak akkor tudják meg, hogy milyen energiaárakra számíthatnak a jövőben, ha meghozzák ezeket az alapvető döntéseket. „Ezután célzott segélycsomagokat állíthatunk össze, hogy enyhítsük a „fájdalmakat” – mondja Kooths.

Az intézet az idei évre továbbra is 1,4 százalékos gazdasági növekedést vár. Jövőre azonban a bruttó hazai termék 0,7 százalékos csökkenésére számít. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de nem, ha összehasonlítjuk azzal a fellendüléssel, amelyet a közgazdászok határozottan terveztek a koronavírus-válság után. „Négy százalékponttal lefelé kellett módosítanunk az előrejelzésünket” – mondja Kooths. „A remélt gazdasági fellendülés helyett fájdalmas recessziót fog átélni Németország.”

Ötödik törvény: A munkaerőpiacról szóló záróokmány

Az állás elvesztésétől való félelem már évtizedek óta elkerüli a németeket – senki sem akar visszamenni a 2000-es évekbe, amikor Németországban 5 millió ember keresett munkát.

Ma a helyzet paradox. Míg egyes cégek továbbra is kétségbeesetten keresnek szakképzett munkaerőt, mások bejelentették, hogy a németországi rövidített munkaidőnek nevezett szabadságprogramba küldik az alkalmazottaikat. A kormány által támogatott programok keretében csökkentik a munkaidőt, és a kormány fizeti a dolgozók bérkiesésének egy részét. Az a tény, hogy a recesszió és a munkaerőhiány egyszerre jelentkezik, szokatlan helyzet – mondja Enzo Weber, a nürnbergi székhelyű Foglalkoztatáskutató Intézet (IAB) munkatársa. „Évtizedek óta nem volt még ekkora munkaerőhiány. Jelenleg 2 millió üres állás van, és gyakorlatilag minden ágazatban még mindig égető szükség van emberekre.” Emiatt sok vállalat eltökélt szándéka, hogy a válság idején is megtartsa alkalmazottait – érvel Weber. Ez megnövelheti a rövidített munkaidőben dolgozók számát, de megakadályozhatja a tömeges elbocsátásokat is.

A kérdés csak az, hogy mennyi rövidített munkaidőt engedhet  meg magának az ország. A programot adminisztráló Szövetségi Munkaügyi Hivatal pénztára üres. A járvány idején 40 milliárd eurót költött az állam rövidített munkaidőre. A munkaközvetítők egész Németországban régóta válságban vannak. A szakértők most azt kérdezik, hogy vajon a rövidített munkaidő még mindig csodaszer a elszabaduló válságra – vagy inkább fizetésképtelenségi segélyre és teljesen új intézkedésekre lesz szükség a jövőben.

A Hakle vezérigazgatója, Volker Jung mintegy 200 munkahelyet szeretne megmenteni a WC-papírt gyártó vállalkozásnál, míg a termelés egyelőre folytatódik. A kormány segítsége nélkül azonban kevés esélyt lát. „A kérdés az lesz, hogy egyáltalán megengedhetjük-e magunknak a papírgyártást Németországban” – mondja, mielőtt energiaár-plafon bevezetését kérte a kormánytól.

Ez elég lesz? Igaz, a cég története tele van rekordokkal: az első háromrétegű WC-papír, az első nedves WC-papír, majd még a négyrétegű papír is.

Másrészt Hakle csak kétszer termelt nyereséget az elmúlt 10 évben, utoljára a járvány által kiváltott vécépapír-boom idején. Az ügyfelek akkoriban mindent felhalmoztak, beleértve az olyan drága márkákat is, mint a Hakle.

De a rendelkezésre álló jövedelmek zsugorodásának korszakában a németek ismét elsősorban olcsóbb termékek után nyúlnak, és boldogulnak a két réteggel. Úgy tűnik, hogy a fogyasztók ott vágnak vissza, ahol csak tudnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nem teljesen meglepő, hogy vannak olyanok, akik vitatják a történteket. A COVID-tagadás sokféleképpen fordul elő, a vírus hatásainak lekicsinylésétől egészen a létezésének teljes tagadásáig, a „hoax” összeesküvés-elméletekbe vetett hit révén.

Bár mindenféle ember képes megőrizni ezeket a hiedelmeket, kutatócsoportommal azt találtuk, hogy a fiatalabbak gyakran, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek.

Nem teljesen értjük, hogy ez miért van. De bármi is legyen az ok, az összeesküvés-elméletekbe vetett hit hihetetlenül káros lehet. Tehát ellenállnunk kell, és lehetőség szerint kapcsolatba kell lépnünk azokkal, akik tagadják a tényeket.

Kutatásunk

A világ minden tájáról származó 133 tanulmány eredményeit vizsgáltuk meg, hogy megvizsgáljuk, mi vezet a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitre, és ki hisz bennük nagyobb valószínűséggel. Míg a hamis összeesküvés-elméletek ennek részét képezték, kutatásunk az összeesküvés-hiedelmeket szélesebb körben vizsgálta.

Megfigyeltük, hogy valószínűleg több tényező kombinációja támasztja alá a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitet. Például, bizonyos személyiségjegyek, mint például a paranoia és a nárcizmus, valamint a kognitív tulajdonságok, mint például az analitikus és tudományos gondolkodás alacsonyabb szintje, összekapcsolódtak ezekkel az összeesküvés hiedelmekkel.

Az általunk áttekintett tanulmányok többsége azt mutatta, hogy a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek. Ennek egyik lehetséges oka a társadalmi és kulturális összefüggésekre vezethető vissza, amelyek az egyéni vonások mellett az összeesküvés-elméletekbe vetett hittel is korrelálnak.

Konkrétan azt tapasztaltuk, hogy azok a hátrányos helyzetűek, akik nem bíznak a kormányban, és akik úgy érzik, kevésbé irányítják életüket, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben. Ez az összefüggés gyakrabban vonatkozhat a fiatalabbakra, akik például alacsonyabb jövedelműek.

Maradj éber

A csaló összeesküvés-elméletekbe vetett hit általában együtt jár a megfelelő védekező magatartás (például maszkviselés vagy védőoltás) megtagadása. Ez veszélybe sodorhatja az összeesküvés-elmélet híveit és a körülöttük élőket is.

Bár a legtöbbünk számára könnyen meg kell különböztetni az ál-összeesküvés-elméleteket az igazitól, nehezebb lehet megvédeni magunkat a téves információkkal szemben, amelyek megkérdőjelezik a betegség súlyosságát vagy nagyságát.

Például a „COVID-minimalizálók” azt sugallják, hogy a fertőzések vagy halálozási arányok nem olyan súlyosak, mint a hivatalos jelentések szerint. Ha a COVID-ból származó fenyegetést kisebbnek állítják be, mint amilyen valójában, az azt jelenti, hogy azok, akik elhiszik az ilyen elképzeléseket, kevésbé fontosnak tartják az óvintézkedéseket, ami segíti a vírus terjedését.

Hasonlóképpen, a járvány előrehaladtával néha azt halljuk, hogy a legújabb változatok „enyhék”, vagy a járványnak „vége van”. Noha az omikron átlagos tünetei kevésbé súlyosak, mint a korábbi változatoké, ez az álláspont a legjobb esetben félreértheti, vagy a legrosszabb esetben tagadhatja, hogy a COVID továbbra is vírus, amellyel számolni kell.

Például a hosszú COVID még a korábban egészséges fiatal felnőtteknél is legyengítő lehet. Egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a COVID hatással lehet az agyra, például a betegségek, például a demencia megnövekedett aránya révén.

Figyelnünk kell arra, hogy ne engedjünk annak a gondolatnak, hogy a járvány elmúlt, vagy már nem súlyos. Ez nem jelenti azt, hogy örökre COVID-korlátozásokra lesz szükségünk. Inkább a kormányoknak be kell fektetniük a folyamatban lévő világjárvány hosszabb távú megoldásaiba, például a beltéri levegő jobb minőségének szellőztetéssel történő biztosításához, hasonlóan ahhoz, mint a 19. századi londoni kolera megelőzését célzó vízhigiénés javításokhoz.

A COVID-összeesküvések leküzdése

Az összeesküvés-elméletek beindítják evolúciós reakciónkat a fenyegetés érzékelésére, részben az érzelmi nyelvhasználaton keresztül. Ez azt jelenti, hogy a száraz tudományos tények ismétlése nem versenyezhet. A tudományos kommunikációnak vonzónak kell lennie, és a mai digitális korban könnyen elérhetőnek kell lennie a közösségi médián keresztül.

Erre kiváló példa a Dear Pandemic, a Facebook és a Twitter tudósok által vezetett csoportja. Ezenkívül az interaktív online játékokat úgy tervezték, hogy megtanítsák az embereket a félretájékoztatáshoz kapcsolódó trükkökre és manipulációkra.

De, nem elég tudományos tényeket közölni és a kritikai gondolkodást tanítani. Az embereknek erőforrásokra, helyi és nemzeti kormányaikba vetett bizalomra és közösségi érzésre van szükségük. A közösség azért fontos, mert hajlamosak vagyunk elhinni, amit a körülöttünk lévők csinálnak, és nagyobb valószínűséggel követjük a COVID-irányelveket, ha a közösségi hálózatunkban mások is ezt teszik.

Minél jobban megértjük a COVID-tagadás és az összeesküvés-elméletek gyökereit, és azokat a lépéseket, amelyeket megtehetünk, nemcsak e hiedelmek ellensúlyozására, hanem az emberek támogatására a helyes információk megszerzésében, annál jobb lesz mindnyájunknak, ha folytatjuk a járvány feltárását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kutatások azt sugallják, hogy általánosságban ezt sikerül elérniük. A gazdasági bevándorlók általában pénzügyileg jobban boldogulnak célországukban, mint otthon.

De boldogabbá teszi őket, ha gazdagabbak lesznek? Új kutatásunk szerint ez attól függ, hogy a migránsok mire költik a pénzüket. És hogy olyan módon használják-e, ami segíthet nekik megbirkózni azzal a magányossággal és elszigeteltséggel, amely egy új országba költözésből fakad.

A migránsok nem mindig érzik jól magukat, mert a befogadó országokban élők egy része számára a migráció gondolata továbbra is vita és felháborodás forrása. A bevándorló ellenes retorika a médiában és a politikai szférában természetesen nem segít. A globális események pedig még rosszabbá tehetik a dolgokat, például amikor a COVID megtorpant a világban, ami sok migráns számára megnövekedett diszkriminációt jelentett.

Ennek eredményeként az elszigeteltség érzése és a társadalmi kirekesztés a legstresszesebb tényezők közé tartozik, amellyel a migránsok szembesülnek célországukban. Az Egyesült Királyságban egy nemrégiben készült jelentés szerint a migránsok 58%-a az elszigeteltséget tartja a legnagyobb kihívásnak.

Kutatásunk során a résztvevők gyakran említettek hasonló érzéseket. Egyikük ezt mondta: „Amikor az Egyesült Államokba költöztem, nagyon egyedül éreztem magam, és elszigetelődtem mindenkitől, aki körülöttem volt. Nehéz volt barátkozni, mert úgy éreztem, mintha kikerültem volna a társadalomból, bármennyire is próbáltam szocializálódni.”

Egy másik azt mondta: „Egyszerűen csak elszigetelve éreztem magam, mert csak körülbelül négy hónapig voltam az országban, és bár folyékonyan beszélek angolul, nem tudtam kapcsolatba lépni a körülöttem lévő emberekkel.”

Egy másik pedig így nyilatkozott: „Az, hogy egy másik országból jöttem, azt jelenti, hogy körülöttem mindenki hasonló , kivéve engem. Ez önmagában is ijesztő volt, és úgy érzem, mintha kilógnék, még mielőtt az összes fizikai különbséget számba vennénk.”

Nem egyszerű segíteni a migránsoknak megbirkózni ezekkel az érzésekkel. A nyelvi nehézségek és a kulturális különbségek jelentős akadályok lehetnek például a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Kutatásunk azonban potenciális megoldást kínál azáltal, hogy arra összpontosít, hogy a migránsok hogyan használhatják fel pénzüket mentális egészségüket javító módon. Ez olyan korábbi tanulmányokat fejleszt ki, amelyek rávilágítanak az „anyagi” vásárlások (például egy óra) és a „tapasztalati” vásárlások (például egy nyaralás) közötti különbségre.

Korábbi tanulmányok ismételten azt találták, hogy az emberek tartósabb elégedettséget és boldogságot érnek el a tapasztalatok szerzése révén, mert segítenek nekik kapcsolatba lépni másokkal.

Azt tapasztaltuk azonban, hogy a migránsok gyakran szívesebben költik pénzüket anyagi vásárlásokra, amelyek kézzelfoghatóak és jól láthatóak mások számára, mint a tapasztalati  ismeretekre. Azért vásárolnak dolgokat, hogy kapcsolatot létesítsenek célországuk fő sodrú kultúráival.

A mentális egészség javítására fordított kiadások

A korábbi kutatások szerint ennek az az oka, hogy a társadalmi kirekesztés elősegíti az anyagiasságot. Az elmélet szerint az anyagi javakat egyfajta „boldogság gyógyszerként” kezelik a magány elleni küzdelemben. Munkánk azt jelzi, hogy a bevándorlók számára előnyös lenne, ha a rendelkezésükre álló pénzből többet költenének tapasztalatok szerzésére, nem pedig anyagi vásárlásokra, hogy csökkentsék a magány érzését és fokozzák a kapcsolat érzését.

Korábbi kutatások azt is sugallják, hogy az úgynevezett „proszociális vásárlások”, amelyek másokra költenek, nem pedig magunkra, boldoggá tehetik az embereket. Segíti az embereket, hogy kapcsolatba lépjenek másokkal, és elősegíti az intimitást. Ez különösen fontos a bevándorlók esetében, mivel sokukat eredetileg az motiválta, hogy távol otthonuktól, megtalálják a lehetőséget az otthon maradt családtagok anyagi segítésére.

A proszociális vásárlások azt az érzést keltik az emberekben, hogy jótékony hatást gyakorolnak másokra, ami viszont növeli a társadalmi státuszt és pozitív érzéseket hoz. Tanulmányunk pedig azt tapasztalja, hogy a proszociális vásárlások még a tapasztalati vásárlásoknál is hatékonyabban növelik a migránsok boldogságát.

A megélhetési költségek globális válsága idején azonban ez a fajta költekezés (és valójában az összes többi fajta) kétségtelenül szűkül. Ezért a vele járó pszichológiai és társadalmi előnyök veszélybe kerülnek, nemcsak a migránsok, hanem mindenki más számára is.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tények: Az orosz erők kivonultak Harkov területéről az Oszkol folyó bal partjára, ahol jelenleg megvetették a lábukat. A Harkov-Donyec-Luganszk vonal stabilnak tűnik. Krasznij Limant fenyegetik, ostromolják a felsőbbrendű ukrán erők, de nem halálosan.

Senki – még Maria Zakharova, Hermész mai női megfelelője, az istenek hírnöke sem tudja, mit tervez az orosz vezérkar (RGS). Ha azt mondják, hogy tudják, akkor hazudnak.

A jelenlegi állás szerint elég bizonyosan arra lehet következtetni, hogy a – Szvjatogorszk–Krasznij Limán–Jampol–Belogorovka vonalat elég sokáig meg tudják tartani a jelenlegi helyőrségeikkel, amíg friss orosz erők nem tudnak csatlakozni és rákényszeríteni az ukránokat, hogy vonuljanak vissza a Seversky Donets vonalon túlra.

Gyakorlatilag a pokol elszabadult, hogy mi történt Harkovban? Oroszországnak soha nem volt elég embere egy 1000 km hosszú frontvonal megvédésére. A NATO teljes hírszerzői képessége ezt észrevette, és profitált belőle.

Az elfoglalt településeken nem voltak orosz fegyveres erők, csak Rosgvardia, és ezeket nem képezték ki a katonai erők elleni harcra. Kijev kb. 5:1 emberelőnnyel támadott. Az orosz erők visszavonultak, hogy elkerüljék a bekerítést. Nincsenek orosz csapatveszteségek, mert nem voltak orosz csapatok a térségben.

Állítólag ez egyszer történhetett meg. A NATO által irányított kijevi erők egyszerűen nem képesek sehol, se Donbászban, se Herszonban, se Mariupolban megismételni ezt. Ezen helyeket mind erős, reguláris orosz egységek védik.

Gyakorlatilag magától értetődő, hogy ha az ukránok Harkov és Izyum környékén maradnak, hatalmas orosz tüzérség porrá töri őket. Konsztantyin Szivkov katonai elemző azt állítja, hogy „az ukrán fegyveres erők legtöbb harcképes alakulatát most leterítik. Sikerült őket a szabadba csalogatni, és most szisztematikusan megsemmisítjük őket”.

A NATO által irányított, NATO-zsoldosokkal kitömött ukrán erők 6 hónapot töltöttek felszerelések felhalmozásával és a kiképzett eszközök visszatartásával, pontosan erre a harkovi pillanatra – miközben eldobható eszközöket juttattak el egy hatalmas húsdarálóba. Nagyon nehéz lesz fenntartani egy olyan összeszerelősort, hogy ismét valami hasonlót lehessen létrehozni.

A következő napok megmutatják, hogy Harkov és Izyum kapcsolódik-e egy sokkal nagyobb NATO-nyomuláshoz. A NATO által ellenőrzött EU-ban a Desperation Row-hoz közelít a hangulat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az ellentámadás azt jelzi, hogy a NATO végleg belép a háborúba, miközben meglehetősen csekély, elfogadható tagadhatóságot mutat. Hamis  titkosságuk fátyla nem tudja elfedni a „tanácsadók” és a zsoldosok jelenlétét.

Dekommunizálás mint feszültségmentesítés

A Különleges Katonai Hadművelet (SMO) fogalmilag nem a terület meghódításáról, hanem a megszállt területeken élő orosz polgárok védelméről, tehát a demilitarizációról, a denacifikációról szól, legalább is eddig.

Lehet, hogy ez a koncepció  most módosítva lesz. És ez az a hely, ahol az oroszországi mozgósításról szóló kanyargós, trükkös vitára sor kerül. Lehet, hogy még a részleges mozgósításra sem lesz szükség: tartalékokra van szükség ahhoz, hogy az orosz erők megfelelően lefedhessék a védelmi vonalakat. A Kadirov-kontingenshez tartozó kemény harcosok továbbra is támadnak.

Tagadhatatlan, hogy az orosz csapatok elvesztettek egy stratégiailag fontos csomópontot Izyumban. Enélkül Donbass teljes felszabadítása jelentősen megnehezül.

Mégis a kollektív Nyugat számára ez sokkal többet számít, mint egy kisebb katonai előrenyomulás: így az a dicsekvés megállja a helyét, hogy Ukrajna mindössze négy nap alatt képes kiűzni az oroszokat egész Harkovból. Miközben az oroszoknak 6 hónapjuk volt a Donbász felszabadítására.

Tehát Nyugaton az uralkodó felfogás  az, hogy az orosz hadsereget olyan „kalapácsütés” érte, ami után aligha fog felépülni.

Harkov értékes időzítést kapott, hiszen Tél tábornok a sarkon van. Az Ukrajna-kérdés már akkor is szenvedett a közvélemény kimerültségétől; és a propagandagépezetnek szüksége volt egy lökésre, hogy felturbózza a több milliárd dolláros fegyveres patkányvonalat.

Harkov kényszeríthette Moszkva kezét, hogy növelje az ütéseket. Ez néhány jól elhelyezkedő Kinzhal úron keresztül történt, akik elhagyták a Fekete- és a Kaszpi-tengert, hogy bemutassák névjegykártyáikat Északkelet- és Közép-Ukrajna legnagyobb hőerőműveinek. Ukrajna fele hirtelen elvesztette az áramot és a vizet. A vonatok megálltak. Ha Moszkva úgy dönt, hogy egyszerre kivonja az összes nagyobb ukrajnai alállomást, csak néhány rakétára van szükség ahhoz, hogy teljesen szétzúzzák az ukrán energiahálózatot – új értelmet adva a „dekommunizációnak”, az áramtalanításnak.

Szakértői elemzés szerint „ha a 110-330 kV-os transzformátorok megsérülnek, akkor szinte soha nem lehet üzembe helyezni. És ha ez egyszerre legalább 5 alállomáson megtörténik, akkor minden rendben van. Örökös Kőkorszak.

Marat Bashirov orosz kormánytisztviselő sokkal színesebb volt: „Ukrajna a 19. századba süllyed. Ha nincs energiarendszer, nem lesz ukrán hadsereg sem. A helyzet az, hogy Volt tábornok érkezett a háborúba, majd Moroz (Fagy) tábornok.

És így lehet, hogy végre belépünk az „igazi háborús” területre. Putyin hírhedt viccelődésében, hogy „még el sem kezdtünk semmit”.

A következő napokban végleges válasz érkezik az RSG-től.

Ismét parázs vita dúl arról, hogy mit fog tenni Oroszország ezután (az RGS végül is kifürkészhetetlen, kivéve Yoda Patrushevet).

Az RGS máshol is dönthet egy komoly, lefejezés jellegű stratégiai csapás mellett. Dönthet úgy, hogy több katonát küld a frontvonal védelmére (részleges mozgósítás nélkül). És legfőképpen kibővítheti az SMO mandátumát – az ukrán közlekedési/energia-infrastruktúra teljes megsemmisítését, a gázmezőktől a hőerőművekig, alállomásokig és az atomerőművek leállításáig.

Nos, ez mindig lehet a fentiek keveréke, példátlan társadalmi, gazdasági katasztrófát generálva. Ezt Moszkva már táviratozta: bármikor és néhány óra alatt visszavethetjük a kőkorszakba. Az Ön városai fűtés nélkül, fagyos vízzel, áramkimaradásokkal és csatlakozás nélkül köszöntik majd Tél tábornokot.

Terrorelhárítási művelet

Minden gondolat arra irányul, hogy a „döntési központokban” hamarosan Kinzhal-látogatást kapnak-e. Ez azt jelenti, hogy Moszkvának elege van. A siloviki biztosan megtette. De még nem tartunk ott. Mert egy kimagaslóan diplomatikus Putyin számára az igazi játék az EU gázellátása körül forog, az amerikai külpolitikának ez a csekély játékszere.

Putyin minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a belső fronton nyomás nehezedik rá. Még a részleges mozgósítást is elutasítja. Tökéletes jelzője annak, hogy mi történhet télen, a felszabadított területeken zajló népszavazások. A határidõ november 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja, az októberi forradalom ünnepét 2004-ben bevezetett megemlékezés.

Ezeknek a területeknek Oroszországhoz való csatlakozásával minden ukrán ellentámadás az Orosz Föderációhoz tartozó régiók elleni háborús cselekménynek minősülne. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Fájdalmasan nyilvánvaló lehet, hogy amikor a kollektív Nyugat háborút vív, a hírszerzéstől a műholdadatokon át a zsoldosok hordáiig, és a másik oldal ragaszkodik egy ködösen meghatározott különleges katonai művelet végrehajtásához, csúnya meglepetések jöhetnek.

Az SMO státusza tehát hamarosan megváltozhat: minden bizonnyal terrorellenes hadműveletté válik.

Ez egy egzisztenciális háború. Az amerikai geopolitika, geoökonómiai célja az orosz egység lerombolása, a rendszerváltás kikényszerítése és a hatalmas természeti erőforrások kifosztása. Az ukránok nem más, mint ágyútöltelékek, egyfajta csavaros történelem-feldolgozásban Timur a koponyák piramisának modern megfelelőit 120 toronyba ragasztotta, amikor 1401-ben lerombolta Bagdadot.

Ha az RSG felébred, „kalapácsütést” igényel. Előbb, mint utóbb, a kesztyűk lekerülnek a kézről. Putyin lépj ki az SMO-ból. Lépj be a háborúba.  

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.Miben különböznek a frissített emlékeztető oltások?

Az újonnan engedélyezett oltások az eredeti, 2020 végén bevezetett COVID-19 vakcinák első frissítései,. Ugyanazt az mRNS-technológiát használják, mint az eredeti vakcinák. A legfontosabb különbség az eredeti COVID-19 felvételek és az új „bivalens” változat között az, hogy az utóbbi olyan mRNS keverékéből áll, amely mind az eredeti SARS-CoV-2 vírus tüskés fehérjéit kódolja, mind az újabb omikron-alvariánsokat, a BA-t. (BA.4 és BA.5). 2022 augusztusának végén a BA.4 és BA.5 omikron alvariánsok dominánsokká váltak világszerte. Az Egyesült Államokban jelenleg a COVID-19 fertőzések 89%-át a BA.5, 11%-át pedig a BA.4 okozza. Az eredeti vakcinatörzsek képtelenek megakadályozni az újrafertőződést és a hosszú távú védő immunitást kiváltani, ezért szükség volt az újraformált vakcinákra.

2.Hogyan vált ki egy bivalens vakcina immunválaszt?

Egy tényleges COVID-19 fertőzésben a SARS-CoV-2 vírus a kiálló tüskeproteinjét használja az emberi sejtekhez való rátapadásra és a sejtekbe való bejutásra. A tüskefehérje úgynevezett neutralizáló antitestek termelését váltja ki, amelyek a tüskefehérjéhez kötődnek, és megakadályozzák, hogy a vírus más sejtekbe behatoljon.

De, amikor a vírus mutálódik, a korábban a vírusra termelődött antitestek már nem tudnak hatékonyan kötődni az újonnan mutált tüskeproteinhez. Ebből a szempontból a SARS-CoV-2 vírus az álcázás mestereként viselkedik, megváltoztatja konfigurációját, és elkerüli az immunrendszer felismerését. A folyamatban lévő vírusmutációk miatt az eredeti vakcinatörzsekre válaszul termelődő antitestek idővel kevésbé hatékonyak az új változatok által okozott fertőzések kivédésében. A kétértékű vakcinák koncepciója, amelyek egy vírus két különböző törzsével szembeni védelmet célozzák, nem új keletű. Például a Cervarix az FDA által jóváhagyott bivalens vakcina, amely védelmet nyújt két különböző típusú humán papilloma vírus ellen, amelyek rákot okoznak.

3.Mennyire védenek az új oltások a fertőzésekkel szemben?

Egyelőre nem végeztek humán vizsgálatokat az új bivalens vakcinának az újrafertőződések megelőzésében és a hosszú távú immunvédelemben való hatékonyságáról.

Humán klinikai és laboratóriumi vizsgálatok során azonban mind a Pfizer-BioNTech, mind a Moderna azt találta, hogy a bivalens vakcina eredeti változata, amely az eredeti SARS-CoV-2 vírus és egy korábbi omikron törzs, a BA.1 ellen irányult, erős immunválasz ad és hosszabb védelmet nyújt mind az eredeti törzzsel, mind pedig a BA.1 variánssal szemben. Ezenkívül arról számoltak be, hogy ugyanaz a korai kombináció szignifikáns antitest-választ generált a legújabb omikron-alvariánsok, a BA.4 és BA.5 ellen, bár ez az antitest-válasz alacsonyabb volt, mint a BA.1 alvariánssal szembeni válasz.

Ezen eredmények alapján 2022 tavaszán az FDA elutasította a BA.1 bivalens em lékeztetőket, mert az ügynökség úgy érezte, hogy ezek nem nyújtanak megfelelő védelmet a legújabb BA.4 és BA.5 törzsekkel szemben, amelyek akkor már gyorsan elterjedtek. az USA-ban és a világon. Ezért az FDA felkérte a Pfizer-BioNTech-et és a Modernát, hogy fejlesszenek ki kifejezetten a BA.4-et és a BA.5-öt célzó bivalens vakcinákat a BA.1 helyett.

Mivel a klinikai vizsgálatok időigényesek, az FDA hajlandó volt figyelembe venni az állatkísérleteket és egyéb laboratóriumi eredményeket, például az antitestek vírussemlegesítő képességét, hogy eldöntse, engedélyezik-e a kétértékű emlékeztető szerek használatát.

Ez a döntés vitákat kavart arról, hogy helyénvaló-e, hogy az FDA jóváhagyjon egy emlékeztetőt anélkül, hogy azt közvetlen emberi adatok alátámasztanák. Az FDA azonban kijelentette, hogy emberek milliói kapták biztonságosan az mRNS-oltást – amelyeket eredetileg embereken teszteltek, és hogy a vakcinák mRNS-szekvenciájában bekövetkezett változások nem befolyásolják a vakcina biztonságosságát. Így arra a következtetésre jutottak, hogy a bivalens vakcinák biztonságosak, és nem kell várni a humán klinikai vizsgálatokra.

Figyelemre méltó az is, hogy az influenza elleni védőoltásokat minden évben a valószínűleg domináns törzs előrejelzése alapján vezetik be, és az ilyen készítmények nem esnek át új klinikai vizsgálatokon.

A korábbi COVID-19 vakcinákból származó rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nagyon valószínűnek tartjuk, hogy az új emlékeztető oltók továbbra is erős védelmet nyújtanak a súlyos COVID-19 fertőzéssel szemben, amely kórházi kezeléshez és halálhoz vezet. De hogy megvédenek-e az újrafertőződéstől és az áttöréses fertőzésektől, az még várat magára.

4.Csak emlékeztető oltás lesz?

A bivalens oltások csak emlékeztető oltásként alkalmazhatók legalább két hónappal az alapszéria – vagy a kezdeti kötelező oltások – vagy egy korábbi emlékeztető oltás után. A Moderna bivalens vakcina 18 évesnél idősebb, míg a Pfizer bivalens vakcina 12 évesnél idősebbek számára engedélyezett.

A bivalens vakcinák felsőbbrendűsége miatt az FDA az eredeti monovalens Moderna és Pfizer COVID-19 vakcinák emlékeztető oltású felhasználási engedélyét is visszavonta 18 éves és annál idősebb, illetve 12 éves vagy annál idősebb személyeknél.

Az új bivalens vakcinák alacsonyabb dózisú mRNS-t tartalmaznak, ezért csak emlékeztetőként használhatók, nem pedig olyan embereknél, akik még soha nem kaptak COVID-19 oltást.

5.Az új felvételek védelmet nyújtanak a jövőbeli változatok ellen?

Az, hogy a bivalens vakcinák milyen jól teljesítenek az esetlegesen felmerülő új variánsokkal szemben, a jövőbeni tüskefehérje-mutációk természetétől függ.

Ha az eredeti törzzsel vagy a BA.4 és BA.5 omikron variánsokkal összehasonlítva kisebb mutációról vagy mutációk halmazáról van szó, az új oltások jó védelmet nyújtanak. Ha azonban egy feltételezett új törzs rendkívül egyedi mutációkat tartalmaz a tüskeproteinjében, akkor valószínű, hogy ismét megkerülheti az immunvédelmet.

A másik oldalon a frissített vakcinák sikeres fejlesztése azt bizonyítja, hogy az mRNS vakcina technológia kellően fürge és innovatív ahhoz, hogy egy új változat megjelenése után néhány hónapon belül már valószínűleg lehetséges olyan új vakcinák kifejlesztése és terjesztése, amelyek személyre szabottan egy feltörekvő változat leküzdésére készültek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az 1970-es években találkoztam Hitler egyik vezető propagandistájával, Leni Riefenstahllal, akinek epikus filmjei a nácikat dicsőítették. Véletlenül ugyanabban a kenyai hotelban szálltunk meg, ahol fotózási megbízatáson volt, mivel megúszta a Führer többi barátjának sorsát. Elmondta, hogy filmjei „hazafias üzenetei” nem a „felülről jövő parancsoktól” függnek, hanem attól, amit a német közvélemény „behódoló ürességének” nevezett.

Megkérdeztem, Ebbe beletartozott a liberális, művelt burzsoázia?  – Igen, különösen ők – mondta.

Erre gondolok, amikor körbenézek, és látom a nyugati társadalmakban a ma már nézet megmásító propagandát.

Természetesen nagy a távolság az 1930-as évek Németországától. Információs társadalomban élünk. Globalisták vagyunk. Soha nem voltunk még tudatosabbak, jobban érdeklődők.

Mi a nyugaton egy médiatársadalomban élünk, ahol az agymosás alattomos és könyörtelen, és hatása az állami és vállalati hatalom igényei és hazugságai szerint szűrhető le.

Az Egyesült Államok uralja a nyugati világ médiáját. A 10 legerősebb médiavállalat egy kivételével mindegyik Észak-Amerikában található. Az internet és a közösségi média – a Google, a Twitter, a Facebook – többnyire amerikai tulajdonban van, és annak ellenőrzés alatt áll.

Életem során az Egyesült Államok több mint 50 kormányt döntött meg, vagy kísérelt meg megdönteni, többnyire demokráciákat. 30 országban avatkozott be a demokratikus választásokon. 30 ország lakosaira dobott bombát, többségük szegény és védtelen. 50 ország vezetőit kísérelték meg meggyilkolni. 20 országban harcolt a felszabadító mozgalmak elnyomásáért. Ezek a tények köztudottak. Ennek ellenére sokan Amerika barátok.

Ennek a vérengzésnek a mértékét nagyrészt nem jelentették be, nem ismerik el, és a felelősök továbbra is uralják az angol-amerikai politikai életet.

Harold Pinter megtörte a csendet

A 2008-as halála előtti években Harold Pinter drámaíró két olyan rendkívüli beszédet mondott, amelyek megtörték a csendet.

A külpolitikát – mondta – „legjobban a következőképpen lehet meghatározni: csókold meg a seggem, különben szétrúgom a fejed. Ez ilyen egyszerű és durva. Az érdekes benne, hogy hihetetlenül sikeres. A dezinformáció, a retorikahasználat, a nyelvtorzítás struktúráival rendelkezik, amelyek nagyon meggyőzőek, de valójában hazugságcsomag. Nagyon sikeres propaganda. Megvan a pénzük, megvan a technikájuk, minden eszközük megvan, hogy megússzák, és meg is teszik.”

Pintér az irodalmi Nobel-díj átvételekor ezt mondta: „Az Egyesült Államok bűnei szisztematikusak, állandóak, ördögiek, és könyörtelenek voltak, de nagyon kevesen beszéltek róluk. Világszerte klinikailag manipulálta a hatalmat, miközben az egyetemes jót szolgáló erőnek álcázza magát. Ez egy zseniális, sőt szellemes, nagy sikerű hipnózis.”

Pintér a barátom volt, és valószínűleg az utolsó nagy politikai bölcs. Megkérdeztem tőle, hogy az általa említett „hipnózis” a Leni Riefenstahl által leírt „behódoló üresség”.

Ugyanaz – válaszolta. „Ez azt jelenti, hogy az agymosás olyan alapos, hogy beprogramoz egy rakás hazugságot lenyelésére. Ha nem ismerjük fel a propagandát, akkor normális információnak fogadhatjuk el, és elhihetjük.”

Vállalati demokrácia rendszerben a háború gazdasági szükségszerűség, az állami támogatás és a magánprofit tökéletes házassága: szocializmus a gazdagoknak, kapitalizmus a szegényeknek. Szeptember 11. másnapján megugrottak a hadiipari részvényárfolyamok. Újabb vérontás következett, ami nagyszerű az üzleti életben.

Ma a legjövedelmezőbb háborúknak saját márkájuk van. Ezeket „örök háborúknak” nevezik – Afganisztán, Palesztina, Irak, Líbia, Jemen és most Ukrajna. Mindegyik hazugságcsomagon alapul.

Irak a leghírhedtebb a tömegpusztító fegyvereivel, amelyek nem léteztek. Líbia 2011-es NATO általi elpusztítását egy bengázi mészárlás indokolta, amely nem történt meg. Afganisztán kényelmes bosszúháború volt szeptember 11-re, aminek semmi köze nem volt Afganisztán népéhez.

Ma az afganisztáni hírek arról szólnak, hogy milyen gonoszak a tálibok – nem arról van szó, hogy Joe Biden amerikai elnök 7 milliárd dollár lopása az ország banki tartalékaiból, széles körű szenvedést okoz. Nemrég a washingtoni Nemzeti Közszolgálati Rádió két órát szentelt Afganisztánnak – és 30 másodpercet éhező népének.

Az Egyesült Államok által ellenőrzött NATO júniusi madridi csúcstalálkozóján stratégiai dokumentumot fogadott el, amely militarizálja az európai kontinenst, és eszkalálja a háború lehetőségét Oroszországgal és Kínával. Javaslatot tesz „több területre kiterjedő háborús harcra az atomfegyverrel rendelkező versenytársak ellen”. Más szóval atomháborúra.

Ezt állítják: „A NATO bővítése történelmi siker volt.” Hitetlenkedve olvastam.

Az ukrajnai háború hírei többnyire nem hírek, hanem a torzítás, az elhallgatás egyoldalú litániája. Számos háborúról beszámoltam, és soha nem találkoztam ilyen átfogó, széles körű propagandával.

Februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát válaszul a határukon fekvő Donbass orosz nyelvű régiójában csaknem nyolc évig tartó gyilkosságra és bűnös pusztításra.

2014-ben az Egyesült Államok támogatta a kijevi puccsot, amely elüldözte Ukrajna demokratikusan megválasztott, oroszbarát elnökét, és beiktatta az utódját, akivel  amerikai bebiztosította, hogy az ő embere legyen.

Az elmúlt években amerikai „védő” rakétakilövőket telepített Kelet-Európába, Lengyelországba, Romániába, Csehországba, , hamis biztosítékok kíséretében Oroszországot célozva, megszegve James Bakernek 1990 februárjában Mihail Gorbacsov szovjet vezetőnek tett „ígéretét”, hogy a NATO soha nem terjeszkedik túl Németországon.

NATO Hitler határvonalán

Ukrajna a frontvonal. A NATO gyakorlatilag elérte azt a határvidéket, amelyen keresztül Hitler hadserege 1941-ben megrohamozta a Szovjetuniót és több mint 23 millió halottat hagyott maga után.

Tavaly decemberben Oroszország messzemenő biztonsági tervet javasolt Európának. Ezt elutasították, a nyugati médiában  kigúnyolták, vagy eltitkolták. Ki olvasta el lépésről lépésre szóló javaslatait? Február 24-én Volodimir Zelenszkij elnök nukleáris fegyverek kifejlesztésével fenyegetőzött, hacsak Amerika fel nem fegyverzi és megvédi Ukrajnát. Ugyanazon a napon Oroszország megtámadta, ami a nyugati média szerint gyalázatos, provokálatlan cselekedett, ami ha sikeres, Oroszország további országokat fog megtámadni, mert Putyin vissza akarja állítani a volt Szovjetuniót.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amikor a csapat rohant, hogy lemeneküljön a jégről, Box megdöbbent, milyen melegnek érezte a levegőt az arcán. A forró Chinook szelekre emlékeztette, amelyek télen végigsöpörnek Coloradón, havat és jeget olvasztva az útjukba.

Igaza volt, amikor sejtelmesnek találta. A következő néhány napban a meleg időjárás jelentős olvadási epizódot váltott ki Grönlandon, ami  egy lenyűgöző szeptemberi esemény, mivel ez jellemzően a jégtakaró olvadási szezonjának végét jelzi.

Az epizód szombati csúcspontján körülbelül 12 milliárd tonna jég olvadt el és ömlött a tengerbe. A tudósok becslése szerint a jégtakaró több mint 500.000 km² területét érintette az olvadás, ami nagyobb, mint Kalifornia területe.

Xavier Fettweis, a belgiumi Liège-i Egyetem klímakutatója szerint az epizód valószínűleg az eddigi legerősebb szeptemberi olvadási esemény.

Fettweis egy e-mailben hozzátette, hogy „kivételes” egy ilyen erős olvadási eseményt látni az év végén.

Az olvadó grönlandi jégtakaró a klímatudósok és az emberi társadalom egésze számára a legnagyobb gondot okozza a Föld felmelegedése közben. Grönland jelenleg körülbelül 250 milliárd tonna jeget juttat évente az óceánba, omladozó gleccserek és felszíni olvadás formájában. Ez a bolygó legnagyobb mértékű hozzájárulása a tengerszint emelkedéséhez.

Grönland fő olvadási időszaka a nyár. Amikor a jég a felszínen elolvad, a folyékony víz egy része visszacsorog a jégtakaró tetején lévő porózus hóba, ahol újra megfagy. De egy másik része az óceánba fut, ahol hozzájárul az emelkedő tenger szinthez. Ezek a lefolyási események nagy gondot okoznak a tengerszintet figyelő tudósoknak.

A nagy olvadási események általában súlyosbítják a lefolyási problémát, a további folyadék problémán túl. Egy bizonyos pont után megtelik a porózus hó, és nincs hely több folyékony víznek, hogy beszivárogjon.

Fettweis figyelmeztetett, hogy a késői szezonban bekövetkező olvadás a jégtakarót is felkészíthetik arra, hogy a következő nyáron még több víz folyjon le. A tél közeledtével a víz gyorsabban újrafagy, és kemény lencséket képez a jégtakaró felületén. Ezek a lencsék megnehezíthetik a jövő évi olvadékvíz behatolását a felszínre, és arra kényszerítik, hogy az óceánba folyjon.

Az idei olvadási szezon viszonylag szerény volt a szeptemberi epizódig. A National Snow and Ice Data Center szerint júliusban egyetlen „hőhullám” szakította meg, ami mérsékelt olvadási hullámot okozott a jégtakarón.

A jégtakaró azonban az elmúlt nyarakon rendkívüli módon olvadt. A 2019-es szezon az eddigi legerősebb olvadást és a legnagyobb tömegveszteséget hozta (Climatewire, 2019. augusztus 2.). 2021-ben pedig számos nagyobb olvadási esemény történt júliusban és augusztusban. A tavaly augusztusi esemény során a tudósok a történelem során először figyeltek meg esőt a grönlandi Summit állomáson (nagy magasságban, kb 3200m) A hőmérséklet ott ritkán emelkedik fagypont fölé.

A tudósok arra figyelmeztettek, hogy az ilyen jellegű események gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak, ahogy a régió folyamatosan felmelegszik, ami növeli Grönland hozzájárulását a globális tengerszint emelkedéséhez. Az erős szeptemberi olvadás még mindig ritka. De ez változhat a következő években. Fettweis szerint a tanulmányok azt sugallják, hogy Grönland olvadási időszaka melegebb éghajlaton meghosszabbodik, és gyakrabban fordulhatnak elő a késői események.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Most, hat hónappal a háború kezdete és a szankciók bevezetése után sok megfigyelő megkérdőjelezi, vajon a nyugati szankcióknak megvan-e az ígért kemény hatása. A nemzetközi megfigyelők, például a Nemzetközi Valutaalap felülvizsgálták az orosz GDP-re vonatkozó előrejelzéseiket az év elejeihez képest. A közvetlenül a szankciók bevezetését követő kezdeti előrejelzésekhez képest az orosz gazdaság jobban teljesített a vártnál, részben az ügyes technokrata orosz politika, részben pedig a szűkös globális energiapiacok miatt, amelyek magasan tartották az olaj és a gáz árát.

Oroszország gazdasági teljesítését azonban kontextusba kell helyezni. Kevés megfigyelő és politikai döntéshozó számított arra, hogy a szankciók elég fájdalmat okoznak ahhoz, hogy Oroszországot néhány hónapon belül kikényszerítsék a konfliktusból, így Oroszország háború fenntartása, az orosz gazdaság, még mindig a 2008-as pénzügyi válság idején tapasztaltnál meredekebb növekedési lassulást szenved el, és nem valószínű, hogy a válság után követni fogja a fellendülés. Az életszínvonalat szociális kiadások támogatják, amelyeket nehéz lesz fenntartani, és amelyek valószínűleg kemény döntéseket kényszerítenek ki a következő évben a kormányzati költségvetéssel kapcsolatban. Putyin eddig azt ígérte az oroszoknak, hogy „különleges hadműveletet” folytat, nem pedig olyan háborút, amely súlyos áldozatokat róhat a lakosságra. Az idő múlásával azonban a háború ára és a szankciók hatása a hétköznapi oroszokra csak nőni fog.

A NADRÁGSZÍJAK MEGHÚZÁSA OROSZORSZÁGBAN

Az orosz gazdaság állapot felmérését kezdjük néhány makrogazdasági adattal. Oroszország GDP-je mintegy öt százalékkal zsugorodott tavalyhoz képest, és a csökkenés üteme a háború kezdete óta minden hónapban nőtt. Az ipari termelés, amely magában foglalja az orosz olaj- és gázkitermelést is, csak mintegy két százalékkal esett vissza tavalyhoz képest, bár az orosz feldolgozóipari szegmens 4,5 százalékkal esett vissza. Az infláció valamivel több mint 15 százalékon áll, némileg elmaradva a rubel márciusi zuhanása, majd fellendülése utáni közel 18 százalékos csúcstól. Az inflációtól megtisztított havi bérek mintegy hat százalékkal csökkentek tavalyihoz képest. (Egyes elemzők szkepticizmusukat fejezték ki Oroszország hivatalos adataival kapcsolatban, de nincs bizonyíték arra, hogy az állami statisztikai hivatal nagyszabású manipulációt folytatott volna.) Előfordulhat, hogy Oroszország inflációs statisztikái nem tudják teljes mértékben megragadni azt a valóságot, hogy bizonyos termékek vásárlása ma már esetenként nehéz (pl. az iPhone-ok), vagy szinte lehetetlen (a Lexus autók esetében). Hasonlóképpen, az inflációs adatok nehezen tudják számszerűsíteni a minőségromlás hatását. Az orosz kormány például módosítja a szabályozást, hogy lehetővé tegye légzsák vagy blokkolásgátló nélküli járművek értékesítését, amelyeket a szankciók okozta ellátási problémák miatt nehéz előállítani. Ez a minőségromlás nem jelenik meg az inflációs adatokban, de végül az oroszok, különösen a városi, gazdagabb oroszok fogják érezni, akik többet fogyasztanak a most nehezebben hozzáférhető importtermékekből.

A kormányzati statisztikák által rögzített inflációt is figyelembe véve a bérek meredeken csökkennek, mintegy hat százalékkal alacsonyabbak a tavalyinál. A szociális jóléti juttatások, például a nyugdíjakat, ami az idős oroszok elsődleges bevételi forrásai, a háború kezdete óta erodálta az infláció. A kormány júniusban több mint nyolc százalékkal megemelte a nyugdíjakat, hogy kompenzálja az inflációt, de a következő hónapokban az átlag orosz jövedelme csökkenni fog. Az a tény, hogy a kiskereskedelmi forgalom közel tíz százalékkal visszaesett, arra utal, hogy a fogyasztók már takarékoskodni kezdtek, számítva a jövőbeli szűkös költségvetésre

AZ OLAJ FOLYAMATOSAN TERMELŐDIK

Bár a háztartások még csak most kezdik érezni az alacsonyabb életszínvonal hatását, egyes iparágak már most is súlyosan érintettek. Ahelyett, hogy az összesített termelési adatokat néznénk, amelyek a nyersanyagokat és a feldolgozóipari vállalatokat is magukban foglalják, sokkal áttekinthetőbb az egyes ágazatok külön elemzése. A nyersanyagszektort csak kis mértékben érintették, ami nem meglepő, mivel az árak magasak, és a nyugati szankciókat úgy alakították ki, hogy a legtöbb nyersanyag – az olajt is beleértve – szabad áramlását biztosítsák. Az orosz gazdaság ellenálló képességének nagy részét a természeti erőforrások értékesítésének köszönheti. Az Egyesült Államok csendes diplomáciai támogatásával az Egyesült Királyság és az EU felhígította azokat a szankciókat, amelyeknek az orosz olajexport ellen még idén hatályba kellett volna lépniük, annak érdekében, hogy az energiaárak ne emelkedjenek, a Nyugat meghátrált bizonyos lépésektől, amelyek célja, hogy Oroszországot megakadályozzák olajexportjának más ügyfelekhez, például Kínához és Indiához irányítását. Most, a szankciók legutóbbi módosítása értelmében az európai cégek szállíthatnak orosz olajt harmadik fél részére.

Mivel Nyugat kevés szankciót vezetett be Oroszország olaj- és gázexportjára, és az EU olajimport-tilalma csak decemberben lép életbe, az orosz olajexport volumene a szankciók bevezetése óta lényegében változatlan. A szankciók arra kényszerítik Oroszországot, hogy hordónként 20 dollár körüli árengedménnyel adja el az olajt a globális referenciaárakhoz képest. Ennek ellenére az orosz kormány által az olaj megadóztatásából származó bevételeiről közzétett legfrissebb havi adatok azt mutatják, hogy az ország nagyjából annyi exportbevételt termel, mint januárban. Ezzel szemben a földgázexportból származó bevételek – amelyek sokkal kevésbé fontosak Oroszország számára visszaestek, miután a Kreml korlátozta, annak Európának történő értékesítését.

IPARI PROBLÉMÁK

Az orosz energiaipartól eltérően az orosz ipari szektor többi részét súlyosan érintették. A legsúlyosabban érintett ágazatok közé tartoznak az autók, a teherautók, a mozdonyok és az optikai kábelek, amelyek mindegyike több mint felére esett vissza. Más, összetett ellátási láncoknak kevésbé kitett ágazatokban, mint például a textil- vagy élelmiszer-feldolgozás, a termelés a tavalyi évhez képest kiegyenlített, vagy egyes esetekben nőtt. Ennek az ipari zavarnak az egyik oka az Oroszországban gyárakkal rendelkező japán, amerikai és európai cégek kivonulása. Ezen gyárak egy része új orosz tulajdonban fog megnyílni, de önálló működtetésük nehézkes lehet. A gyártók küzdenek a szükséges anyagok beszerzésével. Az összetevők külföldről való megrendelése ma már sokkal bonyolultabb, mert még a korlátozások alá nem tartozó termékeket is nehezebb elérni, szállítani és fizetni. „Nem mondhatom, hogy teljes blokád előtt állunk” – mondta az orosz médiának a Transmashholding, a moszkvai székhelyű vasúti berendezéseket gyártó cég vezérigazgatója, utalva arra, hogy cége nehézségekkel küzd az importált alkatrészek szállítása és fizetése terén. „De megnövekedett súrlódásokkal kell szembenéznünk.”

A következő hónapok kulcskérdése az, hogy ezek az ipart sújtó zavarok felerősödnek-e, vagy megoldódnak-e. Egyrészt Oroszországnak mostanra közel fél éve van arra, hogy alternatív fizetési és logisztikai hálózatokat hozzon létre, amelyek lehetővé teszik, hogy néhány döntő fontosságú, nem szankcionált import elérje az országot. Másrészt az orosz cégek a felmérés során azt mondják, hogy továbbra is a meglévő készletekből merítenek, ami arra utal, hogy még mindig küzdenek a szükséges alkatrészek beszerzésével. A havi adatok azt mutatják, hogy az ipari termékek és alkatrészek orosz importja messze a háború előtti szint alatt marad.

A szankciók hatása a hétköznapi oroszokra csak növekedni fog. Az orosz ipari szektor sorsa több okból is számít. Az ipar kulcsfontosságú foglalkoztatási forrás, különösen ott amit Oroszország különálló városoknak nevez, gyakran az Urálban vagy Szibériában, amelyek egyetlen gyártól vagy iparágtól függenek. A múltban az ilyen városokban történt elbocsátások jelentős tiltakozásokat és társadalmi felfordulásokat okoztak, amelyek politikailag destabilizálónak bizonyultak. Egy orosz agytröszt nemrégiben végzett kutatása szerint ezen városok felénél közvetlen negatív hatás lesz érzékelhető a szankciók miatt. Az orosz kormány küzdeni fog, hogy forrásokat találjon a szankciók sújtotta vállalkozásoknak. Az orosz államháztartást egyre nehezebb elemezni most, hogy a Kreml feltehetőleg a háború költségeinek eltitkolása érdekében nem közölt részleteket a kiadásokról. Áprilisban, az utolsó hónapban, amelyről Oroszország részletes adatokat közölt, a védelmi kiadások 40 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Az Ukrajna elleni támadás finanszírozásához szükséges magasabb fizetések és működési költségek mellett a Kremlnek jelentős jövőbeli forrásokat kell fordítania az ukrán harctereken megsérült vagy megsemmisült hatalmas felszerelések újjáépítésére. A háború költségei összeadódnak, nemcsak a központi kormányzat mérlegében, hanem a regionális önkormányzatok számára is, amelyeknél önkéntes zászlóaljakat kell felállítani.

Ez a kiadási hullám inflációs nyomást fog gerjeszteni a következő évben. A kormány nem hoz annyi bevételt, mint korábban. Az olaj világpiaci árának június óta tartó mérsékelt csökkenése – plusz a jelentős kedvezmények, amelyek mellett Oroszországnak most el kell adnia olaját – az Összjövedelmet normálisabb szintre süllyeszti az invázió utáni első hónapokban elért bevételekhez képest. Az inflációt kiigazítva 2022 első hét hónapjában a nem olajból származó bevételek mintegy 15 százalékkal csökkentek, ez a szám valószínűleg tovább fog növekedni az év hátralévő részében.

Ennek eredményeként, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az orosz költségvetés jelentős hiány felé fordul, Ez a helyzet változhat a következő hónapokban, különösen, ha az olajárak emelkednek. Mégsem valószínű, hogy a kiadási igények eltűnnek, amíg a háború folytatódik és az életszínvonal csökken.

Ha a költségvetési hiány nagysága nő, a Kreml bonyolult helyzetbe kerül. Adósság nélkül lépett be a háborúba, de a nyugati szankciók megakadályozták, hogy a legtöbb külföldi befektető számára új kötvényeket bocsásson ki. Hagyhatja, hogy a rubel lecsökkenjen a dollárral szemben, ami, mivel Oroszország kormányzati kiadásai csak rubelben denomináltak, a költségvetés egyensúlyát segítené. De a rubel zuhanása felpörgetné az inflációt, és ezzel együtt az életszínvonalat is aláásná, és aláásná a Kreml narratíváját, miszerint a szankciók nem működnek, és hogy az orosz gazdaság stabil.

SZERELÉSI KÖLTSÉGEK

Bizonyos értelemben igaza van a Kremlnek, amikor azt állítja, hogy Oroszország gazdasága stabilizálódott. Bankjai fizetőképesek, a legtöbb iparág a megszokott módon működik, és a kulcsfontosságú energiaszektor továbbra is olajt pumpál. A boltok polcain rengeteg élelmiszer található, még akkor is, ha a luxusautók hiánycikknek számítanak. Az autók és mosógépek gyártása jóval alacsonyabb lesz a vártnál, így a fogyasztók ha tehetik, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat. A Kreml optimista forgatókönyve az, hogy az oroszok meghúzzák a nadrágszíjat.

Mindazonáltal a háború és a szankciók költségei összeadódnak, még akkor is, ha a kezdeti hatás kevésbé volt drámai, mint ahogyan a Nyugat remélte vagy Oroszország tartott. Oroszország vezetői egyelőre boldogok, hogy túlélték a hat hónapos nyugati szankciókat. Az elkövetkező évben azonban az orosz ipar továbbra is küzdeni fog, hogy alkalmazkodjon egy olyan helyzethez, ahol nem importálhat nyugati alkatrészeket. Az olajárak emelkedésétől eltekintve az orosz kormánynak keményebb kompromisszumokkal kell szembenéznie a szociális kiadások folytatása, valamint a költségvetési hiány és a magas infláció elviselése között. Oroszország gazdasága nem fog úgy összeomlani, hogy a Kreml háborús erőfeszítéseit leállítsa. Az ország azonban éles recesszióval, az alacsonyabb életszínvonal beálltával néz szembe, és nem sok reménye van a gyors fellendülésre.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A SANA szerint egy nappal korábban az Egyesült Államok 64 olajszállító tankert küldött a hasaki mezőkről Irakba. A szíriai kormány régóta vádolja Washingtont azzal, hogy ellopja a szíriai természeti erőforrásokat, például olajat, gázt, sőt búzát is. Augusztus 8-án a szíriai olajügyi minisztérium közleménye szerint az amerikai erők ellopják Szíria olajtermelésének 80 százalékát. Az amerikai erők és zsoldosaik átlagosan napi 66 000 hordó olajat lopnak el Szíriában, mivel az ország átlagos napi olajtermelése a becslések szerint 2022 első felében elérte a 80 000 hordót.

Augusztus 29-én a szíriai olajügyi minisztérium közleménye szerint az Egyesült Államok szíriai gyakorlata, beleértve a szíriai olaj illegális kereskedelmét, eddig mintegy 107,1 milliárd amerikai dollár közvetlen és közvetett veszteséget okozott Szíria olaj- és gázszektorának. Az Egyesült Államok szíriai jelenléte, valamint az országban lévő természeti erőforrások és energiamezők feletti ellenőrzése megfosztja a szíriai népet erőforrásaitól „egy olyan időszakban, amikor Szíria már most is akut energiahiányban szenved” – szögezte le a minisztérium.

Pitiáner dolog Amerika részélről, hogy demokrácia megteremtése helyett (ilyen kis tételben) olajat lopnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Zelensky a koldulást is családi üggyé változtatta, feleségét, Olenát az USA elnöke, és a First Lady üdvözölte a Fehér Házban, miközben az Egyesült Államok Kongresszusa előtt is beszédet mondott, és könyörgött, hogy biztosítsanak sok készpénzt és olyan dolgokat, amelyek meghiúsítják Vlagyimir Putyin ambícióit. Úgy fogalmazott, aggódik, hogy fia és lánya ősszel nem tudnak visszatérni az iskolába és az egyetemre. Majd megjegyezte, hogy „tudnánk válaszolni, ha lennének légvédelmi fegyvereink”, amelyek lehetővé tennék „a győzelmet az élet, a szabadság és a boldogság keresése nevében”.

A legutóbbi bohóckodás csúcspontja a Vogue magazin egyedi címlapfotózása, amelyen a szerelmes-galambpár Volodimir és Olena vigyorogva ölelkezik a kamerák előtt. A Vogue-t leszámítva, az egész Zelensky-előadás, amelyet az adminisztráción belüli és kívüli neokonok koreografáltak, tökéletesen összehangolt szín- és képvilág. Zelenszkijnek végtelen mennyiségű olajszürke pólója van, és Kijevben állandóan szórakoztat államférfiakat, sőt kormányfőket Európából és az Egyesült Államokból, természetesen olajszürke pólóban. A páros természetesen nem foglalkozik olyan lehetséges ukrán háborús bűnökkel, mint Darja Dugina nemrégiben elkövetett moszkvai meggyilkolása, mivel ez nem része Biden/Blinken megbízatásnak, Valójában Zelenszkij Fehér Ház által jóváhagyott üzenete mindig ugyanaz: „adjon nekünk pénzt és fegyvert, és legyőzzük a ruszkokat”. Tehát, Joe Biden megadja nekik a készpénzt és az eszközöket, amik becsapódnak az éjszakába, és cserébe kiadós kézfogást kapnak, Felmerül a kérdés, vajon Z úr a megbízható forrás-e bármire is, tekintettel az ismétlődő hírekre, miszerint néhány adományozott fegyver máris bekerül a feketepiacra, ahonnan a pénz a tisztviselők zsebébe kerül. Zelenszkij a kritikákra úgy reagált, hogy bezárta az ellenzéki pártokat és a médiát, meggyilkolt másként gondolkodó politikusokat, és kirúgott vagy bebörtönzött minden olyan tisztviselőt, aki esetleg nem ért egyet vele.

Ezen kívül állítólag háború folyik, ami nem biztos, hogy az elnöki palotában zajló kereskedésből derül ki. Az is ellentmondónak tűnik, hogy az oroszok, akiket bizonyítékok nélkül hibáztatnak az atrocitások miatt, nyilvánvalóan hajlandónak bizonyultak arra, hogy Zelenszkijt zavartalanul szórakoztassák. Ha az oroszok valóban sok háborús bűnt követtek el, miért nem adnak hozzá még egyet a listához azzal, hogy felrobbantják a kijevi elnöki palotát, megölik Zelenszkijt, és valószínűleg egy csapásra véget vetnek a háborúnak?

Valójában két háború zajlik egyszerre. Az biztos, hogy harcok dúlnak Donbász körül, de a fontosabb konfliktus az a hamis háború, amelyet a Biden adminisztráció és számos európai kancellária vív annak támogatására, ami valójában történik Ukrajnában. A háborúnak ez utóbbi aspektusa a világ talán legfojtóbb – és leghatékonyabb – propagandatevékenysége. Tartalmazza Joe Bident és bohócdandárját, de van egy mellékszereplője is, amely a NATO-ból, számos európai államfőből és gyakorlatilag a teljes nyugati médiából áll. A közösségi média is csatlakozott a küzdelemhez, betiltotta az orosz eredetű híreket és véleményeket, valamint algoritmusokat és más manipulációs formákat alkalmaz a Moszkvának kedvező tudósítások megszüntetésére. A szövetségesek Oroszország legyőzésére és elpusztítására irányuló erőfeszítései hazugságokon, féligazságokon és nyílt megtévesztéseken alapulnak. De minek foglalkozni vele? Ez azért van, mert a háború megelőzhető és elkerülhető volt, amit a Fehér Ház és más kormányok nem ismerhetnek el a nyilvánosság előtt. Ennek semmi értelme, és senkinek sem lesz haszna, ha vége lesz, és a „vége” azt jelentheti, hogy „tényleg vége”, mivel a nukleáris fegyverek terítéken vannak.

De mi a helyzet a jó öreg amerikai kivételességgel, amelyet Biden-Blinkennek és az a derék harcosnak, Merrick Garlandnak kellene védenie? Számukra az ukrajnai háború soha nem kezdődött volna el, ha az Egyesült Államok és az európaiak a legapróbb erőfeszítéseket tették volna, hogy tárgyalásos megoldást találjanak.

Az amerikai légierő egykori ezredesének, Karen Kwiatkowskinak érdekes története van. Ezt írja: „…Láttam, hogy a Salamon-szigetek visszautasította az amerikai parti őrség kérését, hogy jöjjön ki a kikötőbe, vegyen üzemanyagot. Miért lebegett az amerikai parti őrség a Csendes-óceán déli részén – vajon elvesztek? Miután teljesebb képet kaptak – törvénysértő halászokat kerestek, és ide vitte őket a küldetésük…” Szóval mi volt az Egyesült Államok válasza erre a felháborodásra, amelyet azonnal a kínaiak beavatkozásnak találtak? Szükségünk van egy „új nagykövetségre a Salamon-szigeteken… és egy új ötéves kötelezettségvállalási tervre a Csendes-óceánon”.

A hidegháború idején, a Szovjetunió 1991-es összeomlása előtt, egy általánosan hallható megjegyzés az volt, hogy az ország gazdaságilag és politikailag „rakétákkal ellátott Felső-Voltává” vált, ami arra utalt, hogy a Szovjetunió annyit költött fegyverekre, hogy a polgári gazdaság kiéhezett. Nos, üdvözöljük a volt Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a nemzet hanyatlását és bukását kétségtelenül elősegíti majd az Amerika déli határain átáramló, többségében latin „menedékkérők” milliói, az USA mint „nukleáris bolívia” megfelelőbb lehet. A világnak elege van Washingtonból, a falak pedig elkerülhetetlenül le fognak omlani, amikor a Biden által fenntarthatatlanul több billió dolláros adósságemelkedés Argentína típusú csődöt idéz elő. Egy éles irányváltás megoldhat néhány problémát, de közeleg egy választás, amelyet a Fehér Ház szeretne megnyerni azzal, hogy szavazatokért cserébe játék pénzekkel árasztja el dédelgetett választókerületeit. Ezt a gyakorlat egykor régen korrupciónak tekintették volna. Ha jobban belegondolunk, az USA banánköztársasággá vált, amelyet egy alapvetően bűnöző banda irányít, amely néhány évente felváltva demokráciát játszik. Ennél nem lehet sokkal lejjebb kerülni, de Biden biztosan próbálkozni fog.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Hétfőn a The Bulletin of the Atomic Scientists – amely feltalálta a Doomsday Clockot – figyelmeztetést közölt arról, hogy mi vár Európára a közeljövőben.

A probléma óriási, ahogy Alexandre Tuel és A. B. Eltahir szerzők kifejtették: Európa nagy részét hatalmas aszály sújtja, amely 500 évben legfeljebb egyszer fordul elő, és amely pusztítást végzett a természetes ökoszisztémákban, a növényekben és a gazdaság számos ágazatában.

A víz felhasználást számos országban szigorúan korlátozták. Franciaországban több mint 100 városba kellett kamionnal szállítani az ivóvizet. Számos európai folyó rekord alacsony vízszintet ért el, ami jelentős hatással van a növénytermesztésre és az energiatermelésre, valamint a folyami hajózásra.

Az olaszországi Pó folyó, amelynek medencéje az ország mezőgazdasági termelésének 40 százalékát adja, jelentősen zsugorodott, ami veszélyezteti a rizstermést. A franciaországi Loire folyón helyenként gyalogosan is át lelhetett kelni, míg a Rajna olyan alacsonnyá vált, hogy a hajózást erősen csökkenteni kellett, ami fontos ellátási problémákat okozott Svájcban és Németországban.

A folyók magas hőmérséklete arra kényszerítette az erőműveket, hogy csökkentsék a termelést, és az oxigénszintet is csökkent, ami veszélyezteti a halpopulációkat.

A tározókban tárolt víz mennyisége különösen alacsony Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, ami csökkenti a vízienergia-termelést.

A főbb termények hozama legalább 10-20 százalékkal csökkenhet a csapadékhiány és a vízkorlátozás miatt, miközben hamarosan előfordulhat az állatállomány leselejtezése, mivel a gazdálkodók máris csökkenteni kénytelenek a téli élelmiszerkészleteiket.

A folyók vízszintjének csökkenése a partok közelében sós víz behatolást is eredményezett, ami tovább veszélyezteti a mezőgazdasági termelést. A szárazság és a magas hőmérséklet kombinációja ideális hőmérsékletet teremtett az erdőtüzek számára. Augusztus 27-ig 740 000 hektárt égettek fel a lángok az Európai Unióban, ami körülbelül háromszorosa az év ezen időszakában mért átlagnak. Spanyolországot, Portugáliát, Romániát és Franciaországot különösen súlyosan érintették.

A nyári hőhullámok Európában egyre gyakoribbak, és intenzívebbek, és sokkal erőteljesebb, mint azonos szélességi körökön. Hőhullám volt 2003-ban, 2010-ben, 2015-ben, 2018-ban, 2019-ben és most 2022-ben. A hőhullámos nyarak listája rohamosan hosszabbodik, és úgy tűnik, hogy a kontinens szó szerint „forrópont” lesz. Az éghajlatváltozást okolják ezért a közelmúltbeli tendenciáért, de mi teszi Európát, különösen annak déli felét az éghajlatváltozás „forrópontjává”?

A Föld légkörében bekövetkezett változások – amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkező üvegházhatású gázok, például szén-dioxid és metán felhalmozódó koncentrációja okoz – megzavarták a Földközi tengert – folytatta Tuel és Eltahir. Kiemelték, hogy a csapadékban és a terméshozamban már számszerűsíthető csökkenés tapasztalható, különösen az alacsonyan fekvő területeken, amelyek öntözése a gleccserek olvadásától függ.

„Nyár elején az Ibériai-félszigeten, Marokkóban és Algériában 1000  évben egyszer előforduló szárazság sújtotta” – hangsúlyozta Tuel és Eltahir, hozzátéve, hogy „a helyzet különösen súlyos volt, mivel a vízből már eleve hiány volt, három csapadékszegény  év után.

Az enyhe és száraz tél a hegyek hótakarójának erős csökkenéséhez is vezetett, amelyre a nagy folyók, például a Rajna és a Pó nyáron támaszkodnak.”

Tuel és Eltahir professzor kijózanító jóslattal fejezték be: „A 2022-es európai hőhullámok kivételes nagyságrendűek és időtartamúak voltak, és nagyon valószínűtlenek lettek volna az ember okozta klímaváltozás nélkül. Mindazonáltal a további felmelegedés elkerülhetetlen mindaddig, amíg az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább emelkedik.

Kevesebb mint néhány évtizeden belül, a 2022-es nyár megszokottá válhat” – zárta gondolatait Tuel és Eltahir. „Hogy Európa, a bolygó egyik legfejlettebb régiója, már most is küzd, hogy ellenálljon a mai szélsőséges nyári éghajlatnak. Itt az ideje, hogy alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna ezzel elvesztette az esélyét, hogy fellépjen bármilyen jelentős új orosz lépéssel szemben. És ezek a lépések jönni fognak.

Soha nem voltam háborúban. De volt egy több éven át tartó katonatiszti képzésem, valamint több hónapos tartalékos szolgálatom zászlóalj szinten. Rengeteg könyvet olvastam és filmek tucatjait néztem meg az első világháborúról, a második világháborúról, Koreáról, Vietnámról, Afganisztánról stb. és az ott vívott frontharcokról. Ha valaki visszagondol ezekre az eseményekre és az ábrázolásokban leírt részletekre, akkor kialakul bizonyos „érzéke”. Aztán ott van a műveleti matematika, mint a négyzetkilométerenként leadott tüzérségi lövedékek száma, a csapatsűrűség és az ilyen tüzérségi bombázások által elkerülhetetlenül jelentkező áldozat szám.

Az ukrán katonáknak soha nem volt esélyük ellenállni az orosz hadsereg erejének. Ez már a háború kezdetétől felismerhető volt. Logikátlan volt, hogy az ukrán kormány és támogatói megpróbáltak ellenállni a támadásnak.

A „nyugatnak” meg kellett volna adnia azokat az engedményeket, amelyeket Oroszország követelt.

Az ukrán kormány szigorúan ellenőrzi a médiát és a frontvonalról érkező tudósításokat. Csak orosz jelentéseket kaptunk nagyszámú ukrán áldozatról. Vannak, akik kételkednek az oroszok által megadott számokban. Én nem. Leginkább megfelelnek a tanultaknak és a számításoknak.

A Washington Post egyik riportere most olyan kórházakba jutott el, ahol az „ellentámadásban” részt vevő sebesült ukrán katonák megpróbálnak felépülni. John Hudson jelentése zord, még ha nem is a frontvonalból származik.

A katonák azt mondták, hogy hiányzik a tüzérség, amely ahhoz szükséges, hogy elűzzék Oroszország erőit, és tátongó technológiai szakadékot emlegettek ellenfeleikkel szemben. Az interjú alanyok közvetlen beszámolót adtak az elfoglalt területek visszafoglalására irányuló törekvésekről, amelyek annyira érzékenyek, hogy az ukrán katonai parancsnokok megtiltották az újságíróknak, hogy felkeressék a frontvonalat.

Minden tettünk után öt embert veszítettünk” – mondta Ihor, egy 30 éves szakaszparancsnok, aki megsérült a hátán, amikor a harckocsi, amelyen utazott, az árokba csapódott.

Az orosz Orlan drónok a fejük felett több mint egy kilométeres magasságból tárták fel az ukrán állásokat, olyan magasságban, hogy soha nem hallották a repülőgép zümmögését a mozgásukat követve.

Orosz tankok emelkedtek ki az újonnan épített betonerődökből, hogy nagy kaliberű tüzérséggel robbantsák a gyalogságot – közölték a sebesült ukrán katonák. A járművek ezután visszahúzódtak a beton óvóhelyek alá, ami megvédte őket a rakétatűztől.

A radarrendszerek automatikusan észlelték és megtalálták azokat az ukránokat, akik lövedékekkel vették célba az oroszokat, válaszul tüzérségi tüzet zúdítottak rájuk.

Orosz hacker eszközök eltérítették az ukrán kezelők drónjait, akik látták, hogy repülőgépeik tehetetlenül az ellenséges vonalak mögé sodródnak.

Olekszandr szerint, az orosz tüzérségi tűz könyörtelen volt. „Mindig tűz alá vettek minket” – mondta. „Ha kilőttünk három gyalogsági aknát, akkor cserébe 20-at kaptunk.”

Az ukrán katonák azt mondták, hogy gondosan be kellett osztani a lőszer használatot, de még akkor is, amikor lőttek, gondot okozott a célpontok eltalálása. „Amikor megadja a koordinátákat, annak pontosnak kell lennie, de nálunk nem volt az” – mondta, megjegyezve, hogy felszerelése 1989-ből származik.

Az orosz elektronikus hadviselés is állandó fenyegetést jelentett. A katonák beszámoltak arról, hogy befejezték műszakukat, és bekapcsolták telefonjukat, hogy felhívják, vagy üzenjenek a családtagoknak – ez azonnal kiváltotta az orosz tüzérségi tüzet.

„Amikor bekapcsoljuk a mobiltelefonokat, vagy a rádiót, azonnal felismerik jelenlétünket” – mondta Denys. – És akkor kezdődik a tüzelés.

Nem tudták megerősíteni az ukrán állításokat olyan falvak visszafoglalásáról, mint Vysokopillya, bár a megkérdezett katonák elmondták, hogy képesek voltak előrenyomulni, néhány korábban orosz ellenőrzés alatt álló faluba. Ezek a katonák elöljáróik utasításaira hivatkozva nem voltak hajlandók megnevezni a falvakat.

Egyértelmű képet Ukrajna veszteségeiről nem lehetett kialakítani.

Denys egyenesen a kórházi ágyán ülve elmondta, hogy 120 fős egységének majdnem minden tagja megsérült, bár csak ketten haltak meg.

Egy 25 éves katona, akit repeszsebekkel kezelnek, azt mondta, hogy 100 katonából álló egységén belül heten meghaltak és húszan megsebesültek. Ihor, a szakaszparancsnok elmondta, hogy a parancsnoksága alatt álló 32 emberből 16 megsérült, egy pedig meghalt.

Arra tippelek, hogy az ukrán veszteség nem ötszöröse, hanem tízszerese az orosz fél veszteségének. A nyílt sztyeppén keresztül, egy technológiailag kiváló páncélos haderő elleni támadás öngyilkos küldetés.

Az orosz katonák nem hordhatnak magukkal mobiltelefont. Nem tudom eldönteni, hogy az ukrán katonák miért rendelkezhetnek és használhatnak ilyeneket. Öngyilkosok akarnak lenni?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1936-ban – tekintve, hogy Hitler büntetlenül megszegte a nemzetközi megállapodásokat, és felkészítette Németországot egy háborúra (aminek veszélyét a nyugati hatalmak nem vettek komolyan) – Benjamin egy marxista zsidó, aki természetszerűen náci ellenes volt, állította, hogy a modern fasizmus akkor sikeres, ha elkápráztató. Pontosabban, egy modern fasiszta vezető az, aki olyan különleges igénnyel kápráztat el, amely tetszik a tömegeknek, és ami biztosítja a követőket, hogy az ő nyelvükön beszél.

Benjamin meglátása, ami úgy tűnik mára már elfelejtődött, az, hogy a fasizmust megakadályozni a térnyerésben úgy lehet, hogy észlelni kell, hogyan használják az esztétikus elkápráztatást a mozgalmuk létesítésére. Ehhez, szükség van annak beismerésére, hogy Trump egy művész – igaz, hogy tahó, felületes, és egyértelműen önmagát magasztaló művész. Ennél is fontosabb, hogy mozgalmának van egy különleges bája, ami rá van szabva.

Benjamin kulcs bekezdése az 1936-ban kiadott „A művészet munkája a mechanikus szaporodás” című munkájából megérdemli a pontos idézést:

A fasizmus megpróbálja beszervezni az újonnan létrehozott proletár tömegeket, úgy, hogy közben nem tesz változtatást a vagyoni helyzetre, amit a tömegek természetesen meg akarnak szüntetni. A fasizmus ezeknek a tömegeknek nem ad jogot, de lehetőséget biztosít, hogy kifejezzék magukat. Vagyis a fasizmus iparkodik szólásszabadságot adni nekik, miközben megtartja a vagyoni viszonyokat. A fasizmus logikus következménye az esztétika bevezetése a politikai életbe.

Mivel Benjamin elsősorban Adolf Hitler miatt aggódott, aki 1933-1945 között volt Németország ura, esszéjében külön kiemeli Hitler különleges kedvtelését, katonai erőfitogtatásban. Itt van egy nyilvánvaló közös vonás Trumppal, aki cifra katonai látványosságokkal, példátlan módon imponált támogatóinak, és háborút hirdetett saját állampolgárainak nagy része ellen, szintén imponálás végett. Ehhez, Benjamin idézte Filippo Tommaso Marinetti olasz fasisztát, aki üdvözölte a háború kitörését.

„A háború szenzációs, mert megteremti az ember felsőbbrendűséget a gépek felett, gázmaszkokkal, lángszórókkal és tankokkal. A háború nagyszerű, mert megteremti az ember felsőbbrendűségét az emberi test felett. A háború gyönyörű, mert a virágba borult rétet gépfegyverekkel népesíti be. A háború csodás, mert közös szimfóniába vonja a puska tűzet, az ágyúk hangját, a tűzszünetet, és a rothadás bűzét.

Az nyilvánvaló, hogy Trump művészeti és szórakoztató ipari ismerete megelőzte a katonai mutogatást, és ez rámutathat miként lett az első olyan elnök, akinek se politikai, se katonai gyakorlata nincs. Tudomásul véve, hogy ténylegesen nem írt olyan könyvet, mint „Az egyezség művészete”, ami híressé tette volna, ennek ellenére eljátszotta a dúsgazdag befektetőt, és a pimasz építtetőt, ami jellemző volt korai épületeire. Az „Inas”című tévé shownak ő volt a főszponzora tíz éven keresztül, addig, amíg 2016-ban elhatározta, hogy elnök lesz. Ekkor, képességeit erre a célra használta fel. Ajánlásainak célja az volt, hogy minél népszerűbbé tegye magát. Elsődleges eszköze a tweeter volt (Hitler idejében a rádióbeszédek. Orbán péntek reggelenként szól a néphez).

Amikor Trump (Hitler/Orbán) támogatói rájönnek, hogy bizonyos intézkedések érdekeiket szolgálja, egyszerűen átlépnek ellenséges intézkedéseken, amiket bizonyos kisebbségek ellen hoznak (ami Trump/Hitler/Orbán esetében nem ugyanaz). Trump támogatói trikókat hordanak ezzel a felirattal: „őrjítsd meg a liberálisokat”. Hitler zsidó ellenes jelszavakat kreált, Orbán buzik ellen buzdít. De itt abba is hagyom a párhuzamokat, magatok is észlelhetitek.

Trump az ötleteit a hagyományos politikai karrier árnyékában művelte, megkérdőjelezte a demokráciát, de nem tett ellene semmit. A problémát az adja, hogy Trump nem egy hagyományos politikai figura, mert a fasizmus jelei rajta vannak. Sok ötlet van, ami elősegíti a fasiszta mozgalmat. Ilyen például egy elképzelt múlt dicsérete, ellenségeskedés kiélezése az intellektuálisakkal szemben, szembehelyezkedés a „behatolókkal”, a nacionalizmus idillikus beállítása, a nők megvetése, a nem szabványos szexualitás elítélése. Amikor egy fasiszta „emberekre” hivatkozik, nem az emberi jogokra gondol, hanem egy „monolit entitásra”, ami mögött vele közös akarat húzódik meg, természetesen az ő vezetésével. Aztán felszólítja a követőket, játsszák el a „nép” szerepét.

Az átlag amerikai olyan problémákkal találja magát szemben, amiket a baloldal definiál, mint megoldandó problémát: bérminimum, egészségügy, kíméletlen kölcsön folyósítás, stb., amelyek mind a kapitalizmus következményei. Ennek ellenére a fasizmus addig, amíg ügyes propagandával képes megtartani támogatóit, a baloldalt sikeresen tudja a háttérbe szorítani. A diktátor követői bajaik forrását súlyosan eltévesztik. Benjamin ezt mind előre látta.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A pénzügyi oligarchák és politikai lakájai, lényegében visszavontak minden járványt enyhítő intézkedést a COVID terjedése ellen. Arra kényszerítették a lakosságukat, hogy a SARS-CoV-2 vírust a mindennapi élet állandó elemeként fogadják el.

A COVID járvány harmadik évének végéhez közeledve közel 600 millió fertőzést jelentettek, és csaknem 6,5 millióan haltak meg. Azonban, a globális többlethalálozás megközelíti a 23 milliót, vagyis 3,6-szor magasabb a hivatalos adatoknál.

Bár, hivatalosan napi 650.000 körülire becsülik a globális fertőzési rátát, az Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) jelenlegi becslései megközelítik a napi 13,3 milliót, ami 20-szor magasabb. Ez, rámutat azokra az erőfeszítésekre, ami szerint minden lényeges mérőszámot (és veszélyt) el kell titkolni a társadalmak elől.

A WHO főigazgatója hozzátette, hogy az elmúlt hónapban a heti COVID halálozások száma elérte a 15 000-et, ami „teljesen elfogadhatatlan, ha minden eszközünk megvan a fertőzések megelőzésére és életek megmentésére”. Tekintettel a jelentési kritériumok változásaira és az adatbázisok lebontására, nem meglepő, hogy az Economist modellje szerint a többlethalálozás ötszöröse-hatszorosa a hivatalos adatoknak.

Ezzel Japán esete jól illusztrálja azokat a veszélyeket, amelyeket a jelenlegi COVID politikák jelentenek, amelyeket azért fogadtak el, hogy biztosítsák a nemzetgazdaságok közegészségügyi aggályaitól való mentességét.

A csaknem 125 millió lakosú Japánt a világsajtó dicsérte a járvány kezeléséért. Mindazonáltal, az ország az Omikron rendkívül fertőző BA.5 alvariánssal a fertőzések és halálozások legsúlyosabb hullámával néz szembe, annak ellenére, hogy lakosságának 80 százaléka teljesen beoltott, és állampolgárainak kétharmada (az idősek közel 90 százaléka). megkapták az emlékeztető oltásokat. Azt a kétes megkülönböztetést élvezheti, hogy jelenleg Dél-Korea és Ausztrália mellett a COVID járvány epicentruma.

Ez ideig, Japánban több mint 17 millió COVID esetet jelentettek, szemben a 2022. január 1.-jei 1,7 millióval. Az eddigi több mint 37.000 COVID halálozás több mint fele a járvány Omikron-fázisában történt. A hétnapos halálozások átlaga jelenleg a járvány csúcsán, napi 266.

2022.augusztus 19-én az ország az egynapos fertőzések számának csúcsát jelentette, közel 260.000 felett. A hónap eleje óta a hétnapos megbetegedések átlaga folyamatosan napi 200.000 felett maradt, ami messze meghaladta a korábbi, napi 100.000 fertőzési csúcsot, amikor február elején az eredeti Omikron variáns, a BA.1 ellepte az országot. .

Más országokhoz hasonlóan a fertőzések özönével szembesülve a japán sajtó megjegyzi, hogy a betegeket egészségügyi intézményekbe szállító mentők nehezen találnak olyan kórházakat, amelyek befogadhatják őket. Ez viszont késedelmet okoz a sürgős orvosi segélyhívásokra való reagálásban.

A kormány azonban ígéretet tett arra, hogy nem korlátozza az üzleti életet vagy az emberek mozgását. Eközben Fumio Kishida miniszterelnök karanténban él, és otthonról dolgozik, miután egyhetes vakációja során elkapta a COVID-ot, akárcsak kollégája, Joe Biden elnök.

Az Egyesült Államokhoz, az Egyesült Királysághoz és az EU-hoz hasonlóan Japán is a csak oltást tartalmazó stratégiára tér át a legújabb COVID-oltás emlékeztető szerek népszerűsítésével. Az Egyesült Királyság a múlt héten hagyta jóvá a Moderna bivalens emlékeztető oltását, bár úgy van kialakítva, hogy az eredeti és a BA.1 törzs fehérje-ekvivalensét adja együtt. Az Egyesült Államok felkérte a két mRNS COVID vakcinagyártó óriást, a Pfizert és a Modernát, hogy készítsenek egy bivalens oltást a BA.5 alvariánsra szabva, annak ellenére, hogy nem álltak rendelkezésre klinikai adatok a döntés meghozatalához.

Dr. Paul Offit, gyermekfertőző betegségek specialistája és a Philadelphiai Gyermekkórház vakcinaoktatási központjának igazgatója megjegyezte a 2022. június 28-i, az FDA virtuális tanácsadó bizottságának a COVID-19 vakcinák frissítésével kapcsolatos ülése után: „Nem észszerű feltételezni, hogy az Omikron BA.1 vakcinához generált adatok könnyen extrapolálhatók a BA.4-re és BA.5-re. Ezek az új Omikron alvariánsok nagymértékben átvihetők. Ezért nagyon magas szintű semlegesítő antitestekre lesz szükségük, amelyek jelen vannak az expozíció időpontjában a tünetekkel járó fertőzés megelőzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a vakcina BA.1 komponense csak szerény mértékben növelte a semlegesítő antitestek számát, hozzátette: „Miért gondolnánk, hogy a BA.4 és a BA.5 használata más lenne?”

A japán tapasztalatok csak rávilágítanak arra, hogy a korábbi immunitás, az oltások magas szintje és a bivalens vakcináktól való függés kevéssé tesz lehetővé a fertőzések számának, és a világszerte tapasztalható magas halálozási számnak a csökkentésében.

Mint a főigazgató megjegyezte, a tavalyi és tavalyelőtti figyelmeztetésben: „Az északi féltekén egyre hidegebb idő közeledtével az emberek több időt töltenek zárt helyeken a következő hónapokban, ezért csak nő az intenzívebb fertőzés és kórházi kezelés kockázata. Főleg, mivel az USA-ban és az EU-ban, valamint Északkelet-Ázsiában beköszöntő őszi és téli hónapokban az iskolákban visszatérnek az osztályon belüli oktatáshoz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Damien Ernst professzor szerint, az uniós háztartások az energiaszámláik kiegyenlítéséről le fognak maradni. Szerinte az energiapiacokon kialakult „vihar” várhatóan jelentős gazdasági hatással lesz mind a háztartásokra mind pedig a vállalkozásokra.

Ernst azt jósolta, hogy Belgiumban a háztartások átlagosan évi 10 000 eurót fognak fizetni áramért és fűtésért.

Az energiaválság sokkal rosszabb lesz, mint a 2008-as pénzügyi válság és az 1970-es évek olajsokkjai – mondta, hozzátéve: „Ennek, különösen a vásárlóerő tekintetében, gazdasági következményei lesznek, és pénzügyi korlátozásokhoz vezet.” Ernst figyelmeztetett, hogy az energiaárak ilyen megugrásával „lehetetlen lesz kordában tartani az inflációt”.

Az energiaárak Európában továbbra is rekordmagasságokat értek el, fokozva a régió energiaválságát, és félelmet keltve, lesz-e zavartalan áram ellátás és fűtés, amint az időjárás kezd lehűlni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Encyclopedia of Shakespeare’s Language program a Lancaster Egyetemen nagyszabású számítógépes elemzéseket alkalmaz. Ennek során átalakította azt, amit Shakespeare nyelvéről tudunk. Néhány megállapítást beépítve újra megvizsgáltunk öt olyan dolgot, amelyekről azt hittük, hogy ismeri Shakespeare-t, de valójában nem ismeri.

1. Shakespeare rengeteg szót alkotott.

Nos, megtette, de nem olyan sokan, mint gondolják. Még, a nevesebb források is több mint 1000 szót feltételeznek. A Shakespeare Birthplace Trust 1700-ra teszi, de óvatosan hozzá kell tenni, hogy ez a szám olyan szavakra vonatkozik, amelyek legkorábban Shakespeare műveiben jelentek meg.

A „hobnail” (jancsiszeg) szó először egy Shakespeare-nek tulajdonított szövegben jelenik meg, de nehéz elképzelni, hogy egy kreatív költői aktusból származott volna. Valószínűbb, hogy az akkori beszélt nyelvben használták, és Shakespeare műveiben jelentkezett legkorábban. Az arra vonatkozó becslések, hogy Shakespeare hány szót talált ki, általában nem tesz különbséget a között, amit ő alkotott,, és a között, amit először egy neki tulajdonított írásos dokumentumban rögzítettek.

Még ha nem is tesz különbséget, és belefoglaljuk az összes olyan szót, amely először jelenik meg egy Shakespeare-nek tulajdonított műben, akár megalkották, akár lejegyezték, a számok durván fel vannak duzzadva. Jonathan Hope-pal és Sam Hollands irodalmi és nyelvészeti akadémikusokkal együttműködve számítógépeket használtunk arra, hogy több millió szóból álló, Shakespeare előtti szövegekben keresgéljünk. Ezzel a módszerrel úgy találtuk, hogy mindössze kábé 500 szó tűnik fel valóban először a Shakespeare munkáiban.

Természetesen az 500 szó még mindig hatalmas, a legtöbb író nem használ ennyi új szót.

2. Shakespeare az angol nyelv

Az a mítosz, hogy Shakespeare rengeteg szót alkotott, részben táplálta azt a mítoszt, hogy Shakespeare nyelve a mai angol nyelv szavainak egy negyedét, felét vagy akár az összest kiteszi.

A különféle szavak száma Shakespeare szövegeiben körülbelül 21.000. Ezek a szavak természetesen ismétlődnek, így jutunk el a Shakespeare-nek tulajdonított művek összesen mintegy egymillió szavához. Az Oxford English Dictionary körülbelül 600 000 különböző szót tartalmaz, de sok a homályos szakkifejezés. Tehát kerekítsük le 500 000.-re

Még ha Shakespeare művein belül minden szót ő talált volna ki (ami természetesen nem felelhet meg a valóságnak), ez még mindig csak a mai angol nyelv 4,2%-a lenne. Tehát Shakespeare csak nagyon kis töredékével tudott hozzájárulni az angol nyelvhez, bár valószínűleg többel, mint a legtöbb író.

3. Shakespeare hatalmas szókinccsel rendelkezett

Nevetséges módon, a Shakespeare hatalmas szókincsével kapcsolatos népszerű állításokat az a tény vezérli, hogy írásai összességében nagyszámú különböző szót tartalmaznak (mint fentebb megjegyeztük, körülbelül 21 000). De minél többet írsz, annál több lehetőséged van több különböző szó használatára. Ez azt jelenti, hogy Shakespeare valószínűleg felülmúlja a szókincs méretével kapcsolatos spekulációkat, pusztán azért, mert rendkívül nagy mennyiségű munkája van.

Néhány kutató más módszereket is használt a jobb találgatások érdekében (ezek mindig csak találgatások, mivel nem lehet megszámolni a szavakat valakinek a fejében). Például Hugh Craig, egy shakespeare-i tudós, aki úttörő volt a számítógépek használatában, megvizsgálta az azonos hosszúságú írások mintáiban használt különböző szavak átlagos számát. Megállapította, hogy kortársaihoz képest a különböző szavak átlagos gyakorisága Shakespeare műveiben kifejezetten … átlagos.

4. Shakespeare-nek egyetemes jelentése van

Természetesen az ember témái vagy aspektusai univerzálisak, de ne ragadtassuk el magunkat és ne állítsuk, hogy Shakespeare nyelve egyetemes. A történeti nyelvész mantrája az, hogy minden nyelv változik – és ez Shakespeare-re is vonatkozik.

A változások finomak és könnyen kikerülhetők. Vegyük az „idő” szót, ami  biztosan univerzális, ami egy univerzális fogalmat jelöl? Hát, nem.

Shakespeare szövegében minden egyes szóhoz számítógépet használtunk, hogy azonosítsuk a többi szót, amelyhez kapcsolódnak, mert ezek az asszociációk felfedik a szavak jelentését.

Az „idő” például gyakran előfordul a „nappal” vagy „éjszaka” kifejezéssel együtt (például Hamletből: „Mit bitorolsz ebben az éjszakai időben”). Ez Shakespeare korának (körülbelül 1450-1750) időfelfogását tükrözi, amely szorosabban kapcsolódott a hold és a nap ciklusaihoz, és így a kozmosz tágabb erőihez.

Ezzel szemben manapság az olyan kapcsolódó szavak, mint a „pazarlás”, „fogyasztani” és „költeni”, azt sugallják, hogy az időre, mint az emberi irányítás alatt álló értékes erőforrásra tekintenek.

5. Shakespeare nem sokat tudott latinul

Egyes színházi körökben felmerült az az elképzelés, hogy Shakespeare nem sokat tudott latinul. Valójában a kortárs drámaíró, Ben Jonson híres írása szerint Shakespeare-nek „kicsi a latinja és kevésbé a görögje”. Shakespeare nem rendelkezett egyetemi végzettséggel. Egyetemi végzettséggel rendelkező, féltékeny, döcögős drámaírók szívesen lehúzhatták.

Caterina Guardamagna latin szakértővel együttműködve azt találtuk, hogy Shakespeare 245 különböző latin szót használt, míg más drámaírók darabjaiban csak 28 volt. Az, hogy Shakespeare egyetemi végzettség nélkül annyi latint használt, növelte sikerét.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________