A fertőzés felfutása várhatóan június végén éri el a tetőpontját, körülbelül heti 65 millió fertőzéssel, ami ez ideig az ország második legnagyobb járvány hulláma. Tekintettel azonban a tesztelés hiányára, ez is nagymértékben alulbecsült érték, mint minden, a folyamatban lévő COVID-19 világjárványra vonatkozó adat. Nevezetesen, Kínában jelentős számú idős és kiszolgáltatott ember él, akik nagyrészt beoltatlanok.

Kínához hasonlóan más fertőzési hullámok veszélyeztetik Délkelet-Ázsia, Dél-Ázsia, Kelet-Ázsia és Brazília lakosságát. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) helyzetjelentése szerint továbbra is vannak forró pontok Thaiföldön, Indonéziában és Indiában, ahol a halálozások száma is emelkedik.

Thaiföldön Dr. Tares Krassanairawiwong, a járványügyi osztály főigazgatója megerősítette, hogy május 14. és május 20. között 2632 beteget szállítottak kórházba COVID-19 miatt. Ezek közül 401-nek volt tüdőfertőzése, 226-nak volt szüksége lélegeztetőgépre, és 64 halálesetet dokumentáltak. A megugrást az esős évszaknak és a gyermekek osztályon belüli oktatásának tulajdonították. Általános óvintézkedésekre szólított fel, viseljenek maszkot és kerüljék a zsúfolt beltéri tereket.

Eközben Brazíliában, annak ellenére, hogy megpróbálják eltitkolni a járvány valódi állapotát, a közösségi médiában és az online forrásokban megjelent legújabb jelentések arra utalnak, hogy a kórházak ismét zsúfolásig megteltek betegekkel, és a gyógyászati oxigénnek akut hiánya van. Ezeket különböző egészségügyi szervezetek, helyi orvosok és kutatók is megerősítették Brazíliában.

További érintett országok közé tartozik Vietnám, Fülöp-szigetek, Mongólia és kisebb mértékben Japán, Dél-Korea és Ausztrália. Kiugrások vannak az afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Zöld-foki Köztársaságban, Ugandában és Mauritiuson is.

Ezek a fejlemények csak megerősítik, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilatkozata, miszerint eljött az ideje a nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzet megszüntetése, korai volt. Ahelyett, hogy komolyan értékelné a világjárvány állapotát, inkább hasonlít George Bush korábbi elnök által két évtizeddel ezelőtt, 2003. június 5-én, az Egyesült Államok iraki meghódításának idő előtti megünneplésére a „megvalósult küldetés” (mission accomplished) nyilatkozata szerint.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amikor tavaly Szergej Vlagyimirovics Surovikin tábornok, az orosz légierők parancsnoka az ukrán hadszíntéren átvette az orosz hadsereg parancsnokságát, Vlagyimir Putyin elnök és vezető katonai tanácsadói arra a következtetésre jutottak, hogy eredeti feltételezéseik a háborúról tévesek. Washington gyógyíthatatlanul ellenségesnek bizonyult Moszkva tárgyalási ajánlataival szemben, és a szárazföldi haderő, amellyel Moszkva tárgyalásra akarta kényszerítésére Kijevet, túl kicsinek bizonyult.

Surovikin széles mozgásteret kapott a parancsnoki kapcsolatok egyszerűsítésére és a hadszíntér átszervezésére. A legfontosabb, hogy Surovikin cselekvési szabadságot kapott egy olyan védekezési stratégia végrehajtására, amely maximalizálta a támadási vagy csapásmérő rendszerek használatát, miközben az orosz szárazföldi erők mérete és ütőereje bővült. A Bakhmut „Húsdaráló” lett az eredmény.

Amikor világossá vált, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és kormánya Bahmutot az orosz katonai hatalommal szembeni ukrán ellenállás szimbólumának tekinti, Surovikin Bahmutot az ukrán katonai hatalom temetőjévé változtatta. 2022 őszétől Surovikin kihasználta Zalenszkij Bahmut iránti megszállottságát, hogy véres huzavonába keveredjen a város irányításáért. Ennek eredményeként több ezer ukrán katona halt meg Bahmutban, és még többen megsebesültek.

Surovkin lépései egy másik orosz katonatisztre emlékeztet: Alekszej Antonov tábornokra. A szovjet vezérkar első helyetteseként Surovikin nyugati szóhasználattal a stratégiai tervezés igazgatója volt. Amikor Sztálin új nyári offenzívát követelt egy 1943 májusi találkozón, Antonov, a védekezési stratégia mellett érvelt. Antonov ragaszkodott ahhoz, hogy Hitler, ha megengedik, elkerülhetetlenül megtámadja a szovjet védelmet a Kurszk kiemelt részén, és ezzel elpazarolja a német erőforrásokat.

Sztálin, akárcsak Hitler, úgy gondolta, hogy a háborúkat támadó akciókkal lehet megnyerni, nem védekező műveletekkel.

Sztálint nem hatotta meg a szovjet veszteség. Antonov a félelem légkörében ismertette érveit a védekező stratégia mellett, tudva, hogy Sztálinnak való ellentmondás az életébe kerülhet. Alekszandr Vaszilevszkij és Georgij Zsukov marsallok meglepetésére, akik jelen voltak az ülésen, Sztálin beletörődött és jóváhagyta Antonov működési koncepcióját. A többi, ahogy a történészek mondják, történelem.

Ha Putyin elnök és magas rangú katonai vezetői külső bizonyítékokat akarnak szerezni Szurovikin bahmuti stratégiai sikerére, a nyugati beismerés a jelek szerint ezt megadja: Washington és európai szövetségesei úgy gondolják, hogy ez egy befagyott konfliktus – amelyben a harc szünetel, de egyik fél sem győz. Egyetért-e bármelyik fél azzal, hogy a háború hivatalosan véget ért – ez lehet a NATO számára politikailag legkedvezőbb hosszú távú kimenetel. Más szóval, Zelenszkij hívei már nem hisznek az ukrán győzelem mítoszában.

Mindenkiben felmerül a kérdés, mi lesz ezután?

Washingtonban a hagyományos bölcsesség azt diktálja, hogy az ukrán erők ellentámadást indítsanak Dél-Ukrajna visszafoglalására. Természetesen a hagyományos bölcsesség gyakran fontosabb a konvenciónál. Feltételezve, hogy Ukrajna feketeföldje június közepe előtt kellőképpen kiszárad a szárazföldi manőverek támogatásához, az ukrán erők több tengelyen csapnak le az orosz védelemre, és május végén vagy júniusban visszaszerzik az irányítást Dél-Ukrajna felett. A Nagy-Britanniában, Németországban és más NATO-tagállamokban kiképzett 30 ezer ukrán katona tér vissza Ukrajnába, és adják majd az ukrán ellencsapás alapját.

Valerij Geraszimov tábornok, aki most az ukrán hadszíntérben irányítja az orosz erőket, tudja, mire számítson, és kétségtelenül az ukrán offenzívára készül. Az orosz erők részleges mozgósítása azt jelenti, hogy az orosz szárazföldi erők ma már jóval nagyobbak, mint az 1980-as évek közepe óta voltak.

Tekintettel az egy hadműveleti tengely megfelelő ellátásához rendelkezésre álló lőszer hiányára, valószínűtlennek tűnik, hogy egy ukrán offenzíva két vagy több tengelyt magában foglalva képes lenne áthatolni az orosz védelmen. A folyamatos megfigyelés szinte lehetetlenné teszi az ukrán erők számára, hogy áthaladjanak a huszonöt kilométeres biztonsági zónán, és az orosz erőket lezárják, mielőtt az ukrán alakulatok jelentős veszteségeket szenvednének.

Amint Ukrajna támadóereje kimerül, Oroszország valószínűleg támadni fogja. Semmi sem ösztönzi az orosz offenzív műveletek késleltetését. Amint az ukrán erők többször is bizonyítják, a bénulás átmeneti. Az infrastruktúra és a berendezések javítása megtörténik. Új erőt soroznak be a meggyengült alakulatok újjáépítésére. Ha Oroszország el akarja érni célját, vagyis Ukrajna demilitarizálását, Geraszimov biztosan tudja, hogy továbbra is be kell zárnia és be kell fejeznie a megmaradt ukrán szárazföldi erők megsemmisítését.

Miért nem kímélik meg Ukrajna népének a további vérontását, és miért nem tárgyalnak Moszkvával a békéről, miközben Ukrajnának még mindig van hadserege? Sajnos ahhoz, hogy hatékony legyen, a diplomáciának kölcsönös tiszteletre van szüksége, Washington Oroszország iránti gyűlölete pedig lehetetlenné teszi a diplomáciát. Ezzel a gyűlöletkel csak az uralkodó osztály nagy részének arroganciája vetekszik, akik nagyrészt becsmérlik az orosz katonai hatalmat, mert az amerikai erőknek a koreai háború óta volt szerencséjük elkerülni a konfliktust egy nagyhatalommal. Washington, Párizs, Berlin és más NATO-fővárosok józanabb vezetőinek másfajta cselekvést kellene sürgetniük.

A szerzőről:

Douglas Macgregor, nyugalmazott ezredes az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a védelmi miniszter egykori tanácsadója a Trump adminisztráció alatt kitüntetett veterán és öt könyv szerzője.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

A nem fizikai szellembe vetett hit rendkívül régi. Úgy gondolják, hogy a sírtárgyakkal ellátott temetkezések egy olyan szellembe vetett hit bizonyítékai, amely túléli (és ezért más anyagból van), mint a fizikai test, és az ilyen temetések legalább százezer éves múltra tekintenek vissza. Bár a hiedelem az őskorból származik, talán a leghíresebb filozófiai megfogalmazása Descartes-tól származik, aki azt állította, hogy az ember egy fizikai anyagból (res extensa) és egy éteri, spirituális vagy mentális anyagból (res cogitans) áll. Ezt a megfogalmazást karteziánus dualizmusnak hívták. xxx Számos modern tudományos és filozófiai tudatelmélet a dualizmus álcázott formája, és azt állítja, hogy valami – valamilyen kiváltó ok vagy mechanizmus a fizikai agyban – nem fizikai érzést kelt. A fizikai mechanizmus – a tudat idegi korrelátumai – tanulmányozható, de ennek nem fizikai járuléka – maga az érzés – kívül esik a tudomány határain. Ebben a formában a dualizmus befolyásolta a modern tudatnézeteket, például a következőképpen tárgyalt nehéz problémákról szóló nézetet.

William James, akit néha a modern pszichológia megalapítójának is neveznek, az 1800-as évek végén alkotta meg a „tudatfolyam” kifejezést. Számára a tudat folyamatosan változó, folyamatosan áramló tartalma magában foglalta a gondolatokat, érzékszervi benyomásokat, érzelmeket, döntéseket, emlékeket. , A tudat, hogy Ön a világ többi részétől elkülönülő személy, és minden más, ami pillanatról pillanatra átélhető.

Ha a tudat egy mentális tartalom folyama, akkor a tudat megértése talán annak megértése, hogy az agy hogyan számítja ki ezt a tartalmat. Ahogy a számítástechnika a 20. század közepén megjelent, a tudat mechanikus nézete, mint számítógépes tartalom gyűjteménye, kezdett elfogadhatónak tűnni. 1950-ben Turing azzal érvelt, hogy a számítógépeket végül be lehet programozni úgy, hogy úgy gondolkodjanak, mint az emberek.

Az 1970-es években azonban kezdett kialakulni egy filozófiai perspektíva, részben a számítógépes analógiára adott reakcióként. Az új perspektívát Nagel filozófus fogalmazta meg „Milyen denevérnek lenni?” című esszéjében. Ezt később Chalmers filozófus is összefoglalta, aki népszerűsítette a „nehéz probléma” kifejezést. Az új filozófiai perspektívában a tudat nem a konkrét tartalomról szól, hanem a tartalom egy részéhez kapcsolódó szubjektív tapasztalatról.

Megnyitás új lapon Dia letöltése

Mi ez a szubjektív tapasztalat? Miért csak bizonyos belső tartalom jár érzéssel? A pszichológusok egy évszázada tudják, hogy az agyban végbemenő feldolgozás nagy része rejtett, és anélkül történik, hogy bármiféle szubjektív érzés kapcsolódna hozzá. Hogyan kötődik tehát a tapasztalat lényege az agy egyes elemeihez, másokhoz pedig nem? A nehéz probléma felfogásában, mivel a szubjektív tapasztalat, a „milyen érzés” komponens alapvetően magánjellegű, mivel nem olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkező tárgy, mint a tömeg, ezért alapvetően kívül esik az objektív tudomány körén. Ez önmagában soha nem lesz megmagyarázva. Innen ered a „kemény probléma” kifejezés, ami eufemisztikusan a megoldhatatlan problémát jelenti.

A nehéz probléma perspektívája kategorikusan elválasztja a tudat nem fizikai érzését az agy fizikai mechanizmusaitól és az információtartalomtól, amely esetenként ennek az érzésnek a tárgya. Ha a tudat nem arról szól, hogy összetett információ legyen a fejedben, hanem inkább egy szubjektív tapasztalat, akkor egy denevér is szubjektív tapasztalatot szerezhet a világáról (ahogyan Nagel javasolta). Vagy egy egér. Vagy egy méh. Vagy talán egy mikroba.

Az egyik fő módja annak, hogy a nehéz probléma perspektívája befolyásolja az idegtudományt, a tudat idegi korrelációinak tanulmányozása. Ebben a megközelítésben a tudósok az agyban zajló eseményeket tanulmányozzák, amelyek korrelálnak az emberi tudatjelentéssel. Ha így teszünk, akkor minden tőlünk telhetőt megtettünk tudományosan, miközben maga a kialakuló tudatos tapasztalat tudományosan nem érinthető.

Legalább egy tudatelmélet, a globális munkaterület-elmélet összhangban van ezzel a neurális korrelációs megközelítéssel. Elméletileg, amikor az agyban lévő információ jelerősségét a figyelem mechanizmusai fokozzák, eljut egy központi hálózathoz, a globális munkaterülethez. Amint belép a globális munkatérbe, egy szubjektív érzés alakul ki ebből az információból. Az ember tudatában lesz ennek. Tanulmányozhatjuk az információkat, a figyelmet és a globális munkateret, de ami az abból fakadó szubjektív élményt illeti… egyszerűen megjelenik.

A tudat egy második elmélete, a magasabb rendű gondolatelmélet azt állítja, hogy amikor az alacsony szintű érzékszervi információt beépítik a magasabb rendű gondolatokba, akkor szubjektív tudatérzet keletkezik. Tudományosan megérthetjük, hogyan mozog az információ az alacsony szintről a másikra. magasabb rendű, de végül egy alapvetően redukálhatatlan jelenség lép fel – a szubjektív érzés.

Egy harmadik jelenleg népszerű elmélet, az integrált információelmélet azt állítja, hogy amikor egy rendszer információt tartalmaz, és amikor ezt az információt egy matematikai mérőszám szerint „integrálják”, akkor a tudatosság érzése keletkezik. Tudományosan leírhatjuk, hogy milyen feltételek mellett fellép a tudatos érzés – de maga az érzés redukálhatatlan marad.

Mindezek az elméletek, és még sok más, egy gyakran ki nem mondott filozófiai perspektívából, egy dualista perspektívából fakadnak. Ebből a szempontból az agy egy fizikai motor, amely tudományosan is értelmezhető; a motor alapvetően nem fizikai terméket, szubjektív érzést vagy élményt generál; és az a termék meghaladja a további megértést vagy a mechanikus dekonstrukciót.

Az utolsó perspektíva az önmodell perspektívája véleményem szerint a következő természetes lépés. A nehéz probléma perspektívájában az információ puszta feldolgozása – például egy alma színének feldolgozása – nem magyarázza meg a tudatos tapasztalatot. Valami extrának jelen kell lennie, egy nem fizikai esszenciának, egy érzésnek, amit a tudomány nem tud tovább dekonstruálni. Az önmodell felfogásában ismét csak az alma színére vonatkozó információk feldolgozása nem elegendő az alma tudatos megtapasztalásához. Valami másnak is jelen kell lennie. Az extra összetevő azonban mechanikailag érthető, és hasznos szerepet játszik a megismerésben.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az önmodell megközelítés, először vegyünk egy apró, de kulcsfontosságú logikát. Minden, amiről azt gondolod, hogy igaz magadról – bármennyire biztos is vagy benne –, az agyban lévő információból fakad, különben nem tudnád gondolni a gondolatot vagy megfogalmazni az állítást. Az agy modellépítő. Modelleket vagy információcsomagokat épít, amelyek leírják a világ dolgait. A vizuális rendszer vizuális modelleket, objektumokat reprezentáló gazdag információkészleteket épít fel. A testséma olyan információhalmaz, amely a test fizikai felépítését és állapotát reprezentálja. A világról alkotott általános hiedelmeink inkább kognitív szintű modellek.

Hol marad ez a tudat tekintetében?

A legtöbb ember teljesen biztos abban, hogy van egy kimondhatatlan, szubjektív érzése, amely végigkíséri gondolkodását és észlelését. A szokásos érv így fogalmazható meg: „Tudom, hogy nálam van, mert éppen most tapasztalom. Érzem’. De ez az érvelés egy klasszikus tautológia, egyenértékű azzal, hogy azt mondjuk: „Tudom, hogy megvan, mert megvan; Tudom, hogy igaz, mert igaz. Tudom, hogy van érzésem, mert érzem az érzést.

Mi történt itt? Normális esetben, ha valaki teljesen biztos valamiben – akár hihető, akár nem – akkor megértjük, hogyan kell értelmezni a helyzetet. Az ember agya felépített egy információhalmazt, amely alapján létrejön a hiedelem és a bizonyosság. A szubjektív érzés esetén az agy egy logikai hurokban ragadt. A megismerés hozzáférést kapott egy információhalmazhoz; az információkészlet egy önmodell része; olyan információ, amely az én valamely aspektusát írja le. Ezen információk alapján a megismerés eljut ahhoz a hithez és bizonyossághoz, hogy egy nem fizikai érzés van jelen. De ez az önmodell nem valószínű, hogy szó szerint pontos ábrázolás. Azt gondoljuk, hogy van bennünk valami nem fizikai és megfoghatatlan, mert bármi is legyen, amivel valójában rendelkezünk, bármilyen fizikai folyamat is legyen ennek az én-modellnek a tárgya, a modell azt hiányosan ábrázolja.

Ezt a perspektívát néha illuzionizmusnak is nevezik, mert a tudatos tapasztalatról azt mondják, hogy illúzió. Azt állítottam, hogy az illuzionizmus kifejezés nem helyes. Azt a benyomást kelti, hogy senki sincs otthon, és semmi sem létezik a fejünkben. De ez nem helyes. Az a meggyőződésünk, hogy bennünk van egy tudatos érzés – minden más hitünkkel, meggyőződésünkkel, észlelésünkkel és gondolatainkkal együtt – az agyban lévő információkból fakad. A tudat tudományos kérdése azzá válik: mi az a döntő információhalmaz, az én-modell, amitől függ egy nehéz tudati problémába vetett hitünk?

A figyelmi séma elmélet (AST) tudomásom szerint a tudat önmodell elméletének legteljesebben kidolgozott változata. Az AST a szubjektív tudatosság és az objektív figyelem szoros kapcsolatára összpontosít. A figyelem egy olyan mechanizmus, amellyel bizonyos elemek jelölés kapnak az agyban, és ezáltal mélyebben dolgoznak fel, és nagyobb befolyást szereznek a kimeneti rendszerekre. A figyelem mozog és változik, különböző elemeket rögzít az idő múlásával. A belső gondolatokra, emlékekre éppúgy fókuszálhat, mint a külső ingerekre. Ez az az eszköz, amelyen keresztül az agy az erőforrásokat arra összpontosítja, ami pillanatnyilag a legfontosabbnak tűnik.

Bár a figyelem csupán egynek tűnhet az agyban zajló számos folyamat közül, különös jelentőséggel bír. Vitathatatlanul ez a kulcsa bármilyen összetett intelligencia számára, mert lehetővé teszi az agy korlátozott erőforrásai számára, hogy a kiválasztott elemeket nagymértékben feldolgozzák, és összetett válaszadásra jussanak. Ez egy teljesen mechanikus, fizikai folyamat, olyannyira, hogy sok mesterséges intelligencia rendszerbe beépítették a figyelem változatait.

A szubjektív tudatosság sok tekintetben hasonló. Amikor tudatában vagyunk valaminek, úgy érezzük, hogy feldolgozzuk, megragadjuk az elmével, képesek vagyunk reagálni rá. Ebből a szempontból a tudatosság és a figyelem hasonlóan hangzik. Ráadásul a figyelem és a tudatosság szinte mindig együtt mozog. Az, amivel az agyad foglalkozik, szinte mindig szubjektíven tisztában vagy.

A figyelem és a tudatosság olyan szorosan összefügg, hogy csábító azt gondolni, hogy ugyanannak a folyamatnak különböző címkéi lehetnek. Kiderült azonban, hogy elválaszthatók egymástól. Laboratóriumi körülmények között lehetséges manipulálni az embereket, hogy figyeljenek egy vizuális ingerre (abban az értelemben, hogy az agy feldolgozási erőforrásait ráirányítjuk), anélkül, hogy az inger szubjektív tudatában lenne. Ha az inger nagyon halvány vagy rövid, akkor a figyelem ráirányul, miközben a személy ragaszkodik ahhoz, hogy semmi sem jelent meg.

Mit szólhatunk ehhez a különös kapcsolathoz a tudatosság és a figyelem között, két folyamat, amelyek legtöbbször ugyanúgy működnek, úgy, hogy az egyik nyilvánvalóan felesleges, de időnként elcsúsznak, és külön-külön lépnek fel? Mit jelent az, hogy a figyelem egy fizikai, objektíven mérhető folyamat az agyban, míg a tudatosság olyan tulajdonság, amelyről csak személyesen „tudunk” és tanúsítunk?

Az AST egyszerűen értelmezi ezt az összetett mintát. Elméletileg az agy egy figyelemmodell segítségével irányítja a figyelmet. Ez a modell vagy a „figyelem séma” egy folyamatosan frissülő információhalmaz, amely leírja a figyelem jelenlegi állapotát, és megjósolja, hogyan alakulhat át a figyelem a jövőbeli állapotokba. A modell nélkül az agy nem tudja irányítani a figyelmet. A vezérlőrendszerek általános elve az, hogy ahhoz, hogy valamit jól tudjon irányítani, a rendszernek szüksége van egy hasznos modellre az általa irányított dologról.

Az AST szerint, amikor azt állítjuk, hogy szubjektív tudatunk van valamiről, az állítás az adott figyelem sémában lévő információból ered. Például, amikor egy almát nézel, az almával kapcsolatos tudásod – annak színe és formája – a vizuális rendszerben felépített szenzoros modellből származik. De a meggyőződése, hogy van valami más, egy szubjektív élmény, egy érzés, ami az alma feldolgozásával jár. Ez a meggyőződés egy figyelemsémából, a figyelem folyamatának modelljéből fakad.

Miért hisszük, hogy a szubjektív tudatosság nem fizikai lényeg, Mert félrevezet minket az a figyelemmodell. A tökéletlen, részleteket nélkülöző modell lévén a figyelem ábrázolása titokzatos, nem fizikai esszencia, amely képes megragadni a tárgyakat, és élénken ismeri azokat. Ez azt jelenti, hogy a tudat illúzió? Nem, ez azt jelenti, hogy a mágikus esszencia, amiről azt gondoljuk, hogy rendelkezünk, egy hasznos karikatúra. Modellként működik, amelyre az agy működéséhez szüksége van.

A tudatkutatás egyik kihívása, hogy ha tudatában vagyunk valaminek, nincs sok határozott, kimutatható haszna. Van a tudatnak valami célja? Van-e az embereknek olyan képessége, amely a laboratóriumi vizsgálatok szerint szubjektív élmény meglététől függ? Az AST igent mond, és az adatok biztonsági másolatot készítenek róla. Kiderült, hogy az egyik ilyen képesség a figyelem irányítása. Ha nem vesz tudomást arról, hogy egy bogár repül el a látása szélén, akkor a figyelme az önkéntelenül oda szállhat, de az endogén kontrollja e felett, a figyelem megbénult. Képtelen leszel elnyomni, fenntartani a figyelmet, vagy stratégiailag átirányítani a figyelmet az adott hibára tekintettel.

Tudatosság nélkül (anélkül, hogy a kontrollmodell megmondaná az agynak, hogy mit csinál a figyelem), a figyelem kontrollja összeomlik. Amikor a figyelem kontrollja összeomlik, viselkedésünk összeomlik. Végül is egy kognitív terv létrehozása és végrehajtása a figyelem irányított, szekvenciális mozgását követeli meg egyik elemről a másikra. Az intelligens cselekvés lényege a figyelem irányításától, tehát a tudatosságtól függ.

Az AST-ből számos következmény következik. Először is, a szubjektív tapasztalat nem csak bónusz ajándék, hanem az agy boldog mellékhatása. Sajátos, adaptív funkciója van. Lehetővé teszi számunkra, hogy irányítsuk saját figyelmünket. Másodszor, valószínűleg akkor kezdett el fejlődni, amikor az állatok kifinomult képességet fejlesztettek ki saját figyelmük irányítására, valószínűleg néhány száz millió évvel ezelőtt. Az emlősöknek és a madaraknak, esetleg a hüllőknek, hasonló alapmechanizmussal kell rendelkezniük. Harmadszor, az emberi agyban rámutathatunk olyan hálózatokra, amelyek valószínűleg ezért felelősek, olyan hálózatokra, amelyekről ismert, hogy részt vesznek a figyelem szabályozásában. Pontosan ezek azok a hálózatok, amelyek megsérülésekor általános zavarokhoz vezetnek a tudatosságban, például a térbeli elhanyagolás klinikai szindrómáját. Végül a technológia iránt érdeklődők számára az AST lehetőséget kínál a mesterséges intelligencia számára. A szubjektív tapasztalat nem egy titokzatos tulajdonság, amely akkor keletkezhet, ha elég nagy mesterséges neurális hálózatot épít ki. Ez egy sajátos, érthető, megtervezett tulajdonság, amely hasznos funkciót szolgál.

Az AST nem feltétlenül mond ellent minden korábbi tudatelméletnek. Némelyiknek sok érvényessége lehet. De az utolsó lépést megmagyarázatlanul hagyják. Érintetlenül hagyják a szubjektív tapasztalat kérdését, mintha egy karteziánus res cogitans emelkedne ki az elmélet mechanisztikus részeiből. Az AST megteszi ezt az utolsó lépést. Ez megmagyarázza, hogy a biológiai számítástechnikai gépek miért gondolják azt, hogy a tapasztalat varázslatos esszenciája van bennük, és ez az önmodell miért kulcsfontosságú a jó kognitív funkciókhoz.

Michael Graziano a Rethinking Consciousness: A Scientific Theory of Subjective Experience című könyv szerzője.

A tudatosság szónak különböző jelentése van különböző emberek számára. Michael Graziano azt állítja, hogy a tudat három fő perspektívája – a spirituális, a nehéz probléma és az önmodell – előrelépést jelent a megértésünkben, és csak az én-modell kerete képes számot adni a szubjektív tapasztalatokról.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ezek az állítások nem véletlenek. Ahogy Moszkva ukrajnai „különleges hadművelete” hosszú és nehéz háborúvá fajul, az orosz messianizmus régi ideológiája, amely már a Kreml által kedvelt közvélemény-manipulálási eszközzé vált, a rezsim egyfajta meghatározó indokává keveredett. Oroszország többé nem egyszerűen csak a gyönge és esztelen Ukrajnát hozza a sarkára, amely a „neonácik” bűvöletébe esett. Az új keretek szerint Oroszország igazi harca a hatalmas Egyesült Államok ellen folyik, amely el akarja pusztítani, miközben Ukrajna – akárcsak az Európai Unió és a NATO – csupán egy engedelmes amerikai csatlós. A Kreml számára egy baljós amerikai összeesküvés kényelmes magyarázatot ad arra, hogy miért húzódik olyan sokáig a háború, és miért bizonyult Putyin mégsem olyan nagy katonai stratégának. Ez is segít elmagyarázni az átlagos oroszoknak, hogy miért tört ki a háború.

Ebben az összefüggésben a „különleges hadművelet” az elveszett birodalmi területek visszaszerzésére irányuló erőfeszítésből fejlődött civilizációs harcba az Oroszország által megtestesített jó erők és az Egyesült Államok által megszemélyesített gonosz erők között. Ez az egyszerű ötlet máris extravagáns méreteket öltött. Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács vezetője májusban azt jósolta, hogy az amerikaiak hamarosan áttelepítési célokra igyekeznek majd kihasználni Oroszország hatalmas területeit, mert a Yellowstone Nemzeti Park alatti szuper vulkán közelgő kitörése miatt nem lesz hol lakniuk. (Az, hogy egy magas rangú orosz tisztviselő egy ilyen abszurd összeesküvés-elméletet helyeselt, egy közösségi média riffet váltott ki III. Sándor cár híres mondásából: „Oroszországnak csak három szövetségese van: a hadsereg, a haditengerészet és a Yellowstone-i vulkán.”)

Az Egyesült Államokkal kapcsolatban Putyin a hidegháború ideológiai alapjait alkotó késői sztálinista doktrínákba nyúl: az Egyesült Államok uralja a világot, és mindig is gyengíteni, ha nem elpusztítani akart minket. Természetesen az átlag orosz – legalábbis amikor az orosz állam nem mondja másként – hajlamos volt közömbös vagy akár részlegesen viszonyulni az Egyesült Államokhoz. De amint azt Sztálin tudta, és Putyin is felfedezte, ezek a hozzáállások hatékony propagandával megváltoztathatók.

Egy aljas, teljhatalmú ellenfél megidézésével a Putyin-rezsim új igazolást teremthet egy rendkívül költséges háborúhoz, amely már jóval több mint egy éve húzódik, és valószínűtlennek tűnik, hogy egyhamar véget érjen. Egy ilyen erős külső ellenség jelenléte természetesen indokolja a belső ellenségek – másként gondolkodók, polgárjogi aktivisták, jogászok, újságírók, professzorok és különféle „külföldi ügynökök” – fokozott elnyomását is. A kései sztálini rezsim ugyanezen logika szerint működött. 1951 áprilisában George Kennan ezt írta a Foreign Affairsben: „Egyetlen uralkodó csoport sem szereti beismerni, hogy csak úgy kormányozhatja népét, ha bűnözőnek tekinti és kezeli őket. Emiatt mindig hajlamosak vagyunk a belső elnyomást a külvilág fenyegető gonoszságára való rámutatással igazolni.”

ÁTOK YANKEES

Az orosz idegengyűlöletnek eredetileg nem az Egyesült Államok volt a középpontjában.Az első világháború idején Németországot tekintették a fő ellenségnek, és a hazafias hisztériát a németellenesség szította.Aztán a korai szovjet években Franciaországot és az Egyesült Királyságot tekintették a fő ellenfélnek – míg az Egyesült Államok egy távoli, jól fejlett, de lélektelen kapitalista társadalom volt, ahonnan technológiát és ipari szakembereket lehetett kölcsönözni.Az Egyesült Államok főellenséggé állítása inkább háború utáni jelenség volt: Sztálint már akkor is jobban foglalkoztatta, ahogy 1946-ban fogalmazott, „Hitleri uralmának Churchill uralmával való felváltása”, és növekvő anglofóbiájában figyelmen kívül hagyta Amerika vezető hatalommá válását.Ám a propagandával és az elnyomással is gyorsan kárpótolt, amikor az „angol-amerikai kémek” színre léptek.

A második világháború idején azonban a dolgok teljesen másképp voltak: a szovjet katonák és a szovjet lakosság erős affinitást mutatott angol-amerikai szövetségeseik iránt. Az 1945. júliusi potsdami konferencián a Vörös Hadsereg dal- és táncegyüttese a szövetségesek két legnépszerűbb dallamát adta elő: az „It’s a Long Way to Tipperary” című brit menetdalt, valamint a „There’s a Tavern in the Town” amerikai népdalt.

Nem csak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok zenéje volt sztratoszférikusan népszerű a háború végére.Maguk a szövetségesek is így voltak vele.Május 9-én reggel, miután hajnali 3-kor a rádió bejelentette, hogy Németország megadja magát, hatalmas, ujjongó tömegek özönlöttek Moszkva utcáira.Édesapámat, aki éppen betöltötte a 17. életévét, hajnali négykor felébresztette egy osztálytársa, és rohantak a Vörös tér felé, amely már tele volt ünneplőkkel.A nap folyamán az emberek a közeli térre is sereglettek, ahol az Egyesült Államok nagykövetsége volt.

Sztálin késői éveiben az Amerika-ellenesség a szovjet propaganda sarokkövévé vált.

„Természetesen meghatódtunk és örültünk a közérzet ezen megnyilvánulásának, de tanácstalanok voltunk, hogyan reagáljunk rá” – emlékezett vissza Kennan, a nagykövetség akkori ügyvivője, aki még nem vált híressé „hosszúságáról”.Az elragadtatott moszkoviták bárkit katonai egyenruhában emeltek fel, és készek voltak ugyanígy megtenni egy baráti hatalom nagykövetségének munkatársait is.Az oroszul beszélő Kennan megkockáztatta, hogy kimászott a nagykövetség bejárata feletti mellvédre, és így kiáltott: „Gratulálok a győzelem napjához!Minden tisztelet a szovjet szövetségeseknek!”

Bár akkor a szovjet emberek nem vették észre, Kennan azonban már érezte a hidegháború kibontakozó feszültségeit.John Gaddis történész szerint a három nagy szövetség tagjai már a Hitler felett aratott diadal nyomán is háborúban álltak egymással, legalábbis ideológiailag és geopolitikailag.A Sztálin-rezsim későbbi éveiben az Amerika-ellenesség fontos stratégiai célt szolgált, szembeszállva a Nyugat új, szovjet befolyási övezetei fenyegetésével.Az Amerika-ellenesség a külpolitika, a propaganda és az ellenpropaganda sarokkövévé vált az egész hidegháború alatt.Nem meglepő, hogy a mai Nyugattal való hasonló konfrontáció kihozta a régi dzsinnt a palackból – nincs ennél hatékonyabb eszköz.

„BOMBÁK LESZNEK”

2022-ben az anglosaksi (angolszászok) becsmérlő kifejezést hirtelen gyakran használták a Kreml vitáiban, és bekerült a hétköznapi oroszok szókincsébe is. De ez a kifejezés, amely az engedelmes európai csatlósokat vezető amerikaira utal, semmiképpen sem a Putyin-rezsim találmánya. Közvetlenül az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a szovjet hatalmi lexikonból származik, amikor a Szovjetunió legfontosabb ellenfeleire használták. Moszkva jelenlegi ideológiájában és propagandájában intuitívan vagy tudatosan visszaszorította a klasszikus orosz összeesküvés-elméleteket, amelyek mindig is – mind a szovjet, mind a posztszovjet történelemben – egyszerű, univerzális módjai voltak Oroszország problémáinak vagy uralkodói expanziós lépéseinek magyarázatára.

A hidegháború idején például a KGB aktívan támogatta a Szovjetunió elleni titkos amerikai összeesküvést. Gondoljunk csak a KGB által beszervezett orosz történész, Nyikolaj Jakovlev 1979-es, széles körben terjesztett CIA Target: The USSR című könyvére. Többek között Jakovlev kifejtette az orosz biztonsági szervek és az orosz nacionalista körökben akkoriban népszerű elméletet, miszerint létezett egy amerikai „Dulles-terv” (a C.I.A. Allen Dulles) arra hogy elpusztítsa a Szovjetuniót. Amint Viktor Shnirelman orosz történész kimutatta, ezt az ötletet valószínűleg az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa 1948-as irányelvének szándékos félreértelmezése ihlette, amely a szovjet hírszerzés számára ismertté válhatott. (Az irányelv valójában kizárólag védekező volt, és egyetlen szót sem tartalmazott az „orosz nép elpusztításáról”.) A „terv” létezéséről szóló mítosz néhány orosz történelemkönyvbe is bekerült.

A KGB azt az elképzelést hirdette, hogy van egy titkos amerikai összeesküvés a Szovjetunió elpusztítására.

Bár a szovjet kormány a Mihail Gorbacsov-korszakban sokkal közelebb került az Egyesült Államokhoz, a szélsőséges Amerika-ellenesség továbbra is virágzott a szovjet és a posztszovjet állam egyes szegleteiben. Az 1990-es években például Filip Bobkov, a KGB egykori magas rangú tisztje azt állította, hogy a Szovjetunió összeomlását az Egyesült Államok tervezte a „Jakovlev-csoport” segítségével – ezúttal Alexander volt a szóban forgó Jakovlev. a peresztrojka kitalálója és Gorbacsov jobbkeze. Ezek az összeesküvés-elméletek változatlanul tovább éltek Oroszország nacionalista peremén, többek között Ivan Iljin (1883-1954) orosz emigráns filozófus munkásságában, akinek a globális „színfalak mögötti világ” vagy illuminátus koncepciója divatossá vált. (Az ilyen filozófusok Putyinra gyakorolt hatását azonban nem szabad eltúlozni: talán két alkalommal idézte Iljint; egyszer pedig hivatkozott a klasszikus orosz filozófusra, Nyikolaj Berdjajevre, bár valószínűleg nem tud róla többet, mint Brezsnyev. Lényegében csak azt mutatta be, hogy a Nyugattal szemben álló oroszság történelmi eszméje megmaradtak.

A veszedelmes nyugatról és az ezzel szembeni orosz ellenállásáról szóló Kreml összes tézise, amit Putyin megállás nélkül ismétel, már régen a késő Sztálin-korszakban megfogalmazódott, néha még versekben is. 1951-ben a Pravda kiadta a „A szovjet atomról” című versét, amelyet Szergej Mihalkov gyermekköltő írt, aki a szovjet, majd az orosz himnuszhoz is írt szavakat. Nagyjából lefordítva valahogy így hangzott: „Bombák lesznek! / Vannak bombák! / Ezt figyelembe kell venni! / De nem szerepel a terveinkben / Más országok meghódítása.” Ezeket a sorokat egyenesen Putyin egyik beszédéből lehetne kiemelni.

Aztán ott van az a gyakorlat, hogy Oroszország amerikai ellenségeit hülyének ábrázolják. Valójában ez az üzenet: „Ellenfeleink ravaszak, de mi jól átlátunk rajtuk.” A késői sztálini években a kommunista vezetés azt a klisét terjesztette, hogy az amerikaiak kamerákkal barangolnak Moszkvában, és édességgel vesztegetik meg a gyerekeket, hogy szomorúnak tűnjenek, hogy ezzel is megmutassák a Szovjetunió életének levertségét. Hasonlóképpen Putyinnak és Dmitrij Medvegyevnek, az egykori orosz elnöknek és a Biztonsági Tanács alelnökének is szokása, hogy beszédeikben „bolondoknak” nevezik és megszégyenítik nyugati ellenségeiket. Ezt kíséri Putyin növekvő rögeszméje az LMBTQ témákkal és a nyugatiakkal kapcsolatos obszcén viccekkel kapcsolatban.

AMERIKA ELSŐ, OROSZORSZÁG MÁSODIK

A hivatalos Oroszország gyakran Amerika-ellenes volt, de régóta megszállottja az Egyesült Államok gazdasági hatalmának, sőt az Egyesült Államok áruinak és élelmiszereinek is. Az 1960-as évek Hruscsov-korszakának egyik fő szlogen arra irányult, hogy az egy főre jutó hús-, tej- és vajtermelés tekintetében megelőzze az Egyesült Államokat. Amikor Putyin hatalomra került, a felzárkózási fejlesztés gondolata aligha volt kevésbé jelen. Bizonyos értelemben az „Amerika az első” valójában Putyin egyik szlogenje: mindent az Egyesült Államok és a Nyugat prizmáján keresztül néznek. Másnak lenni azt jelenti, hogy nem úgy nézünk ki, mint a nyugati emberek, és nem úgy élünk, mint ők. Pontosabban azt jelenti, hogy a saját erejére támaszkodva, a szuverenitás és az „eredetiség” megőrzése mellett hasonló sikereket kell elérni, és gyakorolni az importhelyettesítést. Más szóval, mind az orosz állam, mind a társadalom továbbra is az Egyesült Államok és európai szövetségesei mércéjéhez méri magát.

A minta egészen a legkorábbi szovjet évekig nyúlik vissza. Az amerikai „burzsoá specialisták” az 1920-as és 1930-as években, Sztálin iparosítása idején jelentek meg a Szovjetunióban. Valentin Katajev szovjet író kissé ironikusan ábrázolta őket, de az igazság az, hogy az amerikai technológia nélkül nem valószínű, hogy az ipari áttörés lehetséges lett volna. Amikor az Egyesült Államok 1959-ben Moszkvában bemutatta az Amerikai Nemzeti Kiállítást – ez az esemény a szovjet közönség több mint kétmillió tagját vonzotta, akik megkóstolták a Pepsit és először pillantottak meg az amerikai mosógépekbe. Nikita Hruscsov és Richard Nixon a híres „ konyhai vita” címmel a vásár helyszínén zajlott, amelyen a kapitalizmus és a szocializmus egymáshoz viszonyított érdemeit taglalták. Akkoriban a szovjet vezetés egyértelműen érezte elmaradottságát a fogyasztói szférában. Ezért is kellett a Szovjetuniónak élen járnia az űrversenyben: ki kell szabadulnia a felzárkózási mátrixból.

Az Amerika, az amerikai életről szóló orosz nyelvű magazin, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériuma adott ki, áhított cikk volt, bár kevésbé, mint a farmer, a rágógumi és az üdítők. Jellemző, hogy a folyóiratot 1948-ban betiltották, amikor a sztálinista Amerika-ellenesség teljes erővel élt, és az 1950-es években, Hruscsov antisztálinista felolvadása idején jelent meg ismét. Az 1970-es évek elején Leonyid Brezsnyev örömmel fogadta az amerikai autóipar prototípusait, mint ajándékot az amerikaiaktól, ami tovább fokozta az enyhülés hangulatát. Amikor pedig 1975 júliusában a Szojuz és az Apollo küldetések közösen kikötöttek az űrben, Moszkvában a történelmi eseményről elnevezett cigarettában az „igazi virginiai dohány” megjelenésével emlékeztek meg: nem az anyaország fojtogató füstjével, hanem az anyaország illatos aromájával. A Szovjetunió szürkületi éveire a szovjet ipar annyira függött a nyugati szállítmányoktól és technológiáktól, hogy az afganisztáni invázió miatt Moszkvával szemben kirótt szankciók egész iparágakat, például a vegyészetet veszélybe sodorták.

Putyin mindent az Egyesült Államok és a Nyugat prizmáján keresztül néz.

Még a posztszovjet korszakban is az amerikai modellekhez való orosz kötődés és Putyinnak az Egyesült Államok által rákényszerített egypólusú világról szóló beszéde a „tőlük” való elkerülhetetlen függőség érzését keltette. Az orosz fókuszcsoportok válaszadói néha azt mondták, hogy Oroszország 1993-as alkotmányát Washingtonban írták, és Putyin módosításai szükségesek ahhoz, hogy az ország valóban szuverén legyen. Ugyanakkor az emberek megértik, hogy az Egyesült Államok egy olyan gazdasági erő, amelytől Oroszország sokat tanulhat az azonos életszínvonal elérése érdekében. Ismét az orosz felsőbbrendűség és az orosz alsóbbrendűség kombinációja nyilvánult meg Moszkvának az amerikai riválisával szembeni ellentmondásos hozzáállásában.

Mindazonáltal, amíg Putyin 2012-ben vissza nem tért az elnöki székbe, és Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, az oroszok Egyesült Államokkal kapcsolatos komplexusai nem voltak annyira feltűnőek. Uralkodásának kezdeti éveiben, 2000-től Putyin még mindig alkalmazkodott a Nyugathoz, és óvakodott attól, hogy elpazarolja elődje, Borisz Jelcin örökségét. Oroszországot nem tekintette a Nyugat által vezetett világrend irányadójának. A 2007-es müncheni biztonsági konferencián Putyin beszédében kifejezett nyílt ellenséges Nyugat azonban az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megromlásának kezdetét jelentette – amit csak kis mértékben késleltetett Medvegyev négyéves elnöksége alatti „reset” kísérlete. 2014-re Moszkva új hangsúlya az orosz büszkeségre és az újjáéledt nagyhatalmi törekvésekre visszahozta az Egyesült Államokkal kapcsolatos összes régi akadályt, kvázi hazafias hisztériát szítva. De a legerősebb megnyilvánulás a „különleges hadművelet” tavalyi kezdete óta került felszínre.

Azóta az oroszok hozzáállása az Egyesült Államokhoz drasztikusan romlott. 2022 februárjában az oroszok 31 százaléka pozitívan viszonyult az Egyesült Államokhoz. Egy évvel később a független orosz közvélemény kutató szervezet, a Levada Center szerint a válaszadók mindössze 14 százaléka vélekedett pozitívan az Egyesült Államokról, 73 százalékuk pedig negatívan. Az Európával kapcsolatos pozitív attitűdök csökkenése nem marad el emögött: 2023 februárjában a megkérdezett oroszok mindössze 18 százaléka volt pozitív véleménnyel az uniós országokról, míg 69 százalékuk nem. Az összeesküvés-elméletekkel és Putyin egyre növekvő elszigeteltségével kombinálva az orosz kötődés a militarizmus hatékony receptjévé vált.

AZ OROSZ MAGATARTÁS FORRÁSAI

Putyin konspiratív Amerika-ellenessége különösen veszélyes, mert rezsimje egyre inkább figyelmen kívül hagyja a régi vörös vonalakat. A hidegháború idején legalábbis mindkét fél egyetértett abban, hogy az egymásnak okozott károk elfogadhatatlanok lennének. Putyin problémája – tulajdonképpen az egész világ problémája jelenleg – az, hogy az orosz kormányból hiányzik az egyetlen ösztön, amely az 1960-as évek vége óta folyamatosan a Nyugattal szembeni enyhüléshez vezetett: a tárgyalási hajlandóság. Ehelyett Putyin felfüggesztette a nukleáris fegyverek elterjedésével kapcsolatos együttműködést, infantilis könnyelműséggel tárgyalt egy nukleáris csapás lehetőségéről, tinédzserek panaszait fejezte ki, és nem hajlandó a párbeszéd minimális szintjét sem fenntartani. Mindezek a tettek kedvezőtlenül különböztetik meg Putyin Amerika-ellenességét néhai szovjet elődeiétől.

„A mai szovjet hatalom politikai személyisége – írta Kennan 1950-ben – az ideológia és a körülmények eredménye. Ha megnézzük az orosz magatartás mai forrásait, akkor a körülmények a küldetése megszállottja. Ami az ideológiát illeti, Oroszország új külpolitikai koncepciója az ország „eredeti állami civilizációként, hatalmas eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalomként elfoglalt különleges helyzetére” utal – ez egy figyelemre méltó új kifejezés. Ez a koncepció továbbá hivatkozik Oroszország szerepére „az orosz nép és más népek, amelyek az orosz világ kulturális és civilizációs közösségét alkotják” megszilárdításában – egy olyan földrajzi térben, amelynek határai nincsenek meghatározva.

Ennek az ideológiának az eklektikus esszenciáját, amely Oroszország történelmi fejlődésének különböző szakaszaiban újra felbukkant, okosan írta le Vlagyimir Nabokov „Beszélgetési darab, 1945” című novellája, amelyben az Egyesült Államokba emigrált Fehér Hadsereg egykori ezredese kijelenti. „A nagy orosz nép felébredt, és a hazám ismét egy nagyszerű ország.” Így folytatja: „Három nagyszerű vezetőnk volt. Volt Ivánunk, akit ellenségei Szörnyűnek neveztek, aztán volt Nagy Péterünk, most pedig Joszif Sztálinunk. Ma minden szóban, ami Oroszországból kijön, érzem a régi Oroszország erejét, érzem a pompáját. Ismét a katonák, a vallás és az igazi szlávok országa.

Május 9-én, a győzelem napi beszédében Putyin kijelentette, hogy Oroszország ellenségei a felsőbbrendűségi ideológiájukról nevezetesek. Érdekes, hogy szinte mindent felhasznál, ami róla elmondható. Ebben rejlik az orosz Amerika-ellenesség mélyebb célja: mindent az Egyesült Államoknak tulajdonítani, amit maga tervez, mindazokat az erkölcstelen terveket, amelyeket kidolgoz.

De ez a feltámadt ideológia a kétpólusú hidegháborús rend eltűnését és az ezzel járó orosz nagyság és hatalom elvesztését is tükrözi. Így amikor Putyin és csapatának tagjai egy új, többpólusú világról beszélnek, egyszerűen csak megpróbálják megerősíteni Moszkva elveszett nagyhatalmi státuszát, és vezérfényként tüntetik fel magukat a volt szovjet köztársaságok, valamint Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai számára. Mindez a Szovjetunió összeomlásának lelki traumájának a következménye, amit a 2000-ben hatalomra került elit magával vitt. Huszonkét évvel később ez a trauma globális katasztrófához vezetett.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna lakossága is sokkal kisebb, mint Oroszország. A jelenlegi arány körülbelül 5 orosz 1 ukránra. Sokkal kisebb népesség és sokkal nagyobb áldozatok száma miatt Ukrajna jóval Oroszország előtt fog kifogyni az épkézláb férfiakból.

Várhatóan Oroszország, amely már négy ukrán megyét és Krímet is magába foglal, további négy megyét akar elvenni Ukrajnától. Ez a nyolc megye és a Krím történelmileg oroszok által lakott terület. Az elmúlt harminc évben folyamatosan oroszbarát jelöltekre szavaztak, míg a nyugat-ukrajnaiak következetesen az oroszellenes jelöltek mellett döntött. Ukrajna egy diszfunkcionális  szegény állam lesz.

Nem lesz békeszerződés Ukrajnában. A háborút mindkét fél egzisztenciálisnak tekinti. Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket az ország részének tekint. Ukrajna biztonsági garanciákat akar a „nyugattól”, amit Oroszország ellenez. A hipernacionalizmus (fasizmus) problémája az ukrán oldalon szintén lehetetlenné teszi a békét. Aztán ott van az a probléma, hogy Oroszország, miután hazudtak neki a minszki megállapodásokkal kapcsolatban, nulla bizalommal van a „nyugati” szóval kapcsolatban.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az összeesküvés-elmélet hívei azt állították, hogy az előadás valójában egy igazi, sátáni rituálé, amelyet a hollywoodi sátánisták elit kultusza rendezett.A feltételezett célja?Morálisan felforgatni a társadalmat a fiatalok agymosásával.

Alig néhány hónappal korábban hasonló tömeges online pánik vett erőt a Balenciaga-botrány formájában. Az összeesküvés-elméletek hívei azt állították, hogy a divatmárka titokban gyermekkereskedelemmel és sátáni rituális visszaélésekkel foglalkozik.

Ez azután történt, hogy a legutóbbi kampányhoz készült fényképeken olyan gyerekeket ábrázoltak, akik mackótáskákat tartottak, és úgy tűnt, hogy rabságfétis ruhába voltak öltözve.

Ezek csak a legújabbak a sátáni összeesküvés-elméletek sorában, a 2014-es hampsteadi álhírtől, amely egy észak-londoni iskolában működő sátáni pedofil gyülekezet hamis állításait foglalta magában, egészen a mára hírhedt QAnon mozgalom felemelkedéséig, ahol a támogatók úgy vélik, hogy A sátánimádó elitek megpróbálják átvenni a társadalom irányítását.

A sátánizmus megijeszt

Az Egyesült Királyságban és távolabbi területeken hosszú története van annak az állításnak, hogy léteznek titkos, Sátánimádó kultuszok, amelyek rituálisan bántalmazzák és feláldozzák a gyermekeket.A „sátánizmus-rémületként” ismert erkölcsi pánik formájában felbukkanó pletykák és mítoszok a második századi Rómáig vezethetők vissza.Mégis a középkorban váltak igazán jelentőssé.

Ezt a sátáni mitológiát gyakran használták a zsidó közösségek démonizálására.Különösen gyakran szerepeltek hamis állításokban, miszerint a zsidók általában keresztény gyermekek vérét használják fel rituális célokra.

A 15., 16. és 17. században lezajlott európai boszorkányüldözések magukban foglalták az ördögimádás és a gyermekáldozat állításait is.

Míg a sátáni visszaélés vádjait többször is megalapozatlannak találták, és az állításokat megcáfolták, ezek a pletykák és összeesküvés-elméletek nagyon is valós károkat okozhatnak.

A hamis sátáni visszaélésekre vonatkozó vádak zaklatáshoz, halálos fenyegetésekhez és online támadásokhoz vezettek. Egy esetben egy gyermeket elraboltak, miután egy csoport hamisan azt hitte, hogy sátáni rituális visszaélés áldozata lett. És még halálos ítéletek is születtek (később hatályon kívül helyezték), az egyik 1990-es évekbeli gyilkossági perben az Egyesült Államokban.

Valójában a sátánizmus ijesztgetése a boszorkányüldözés egy formájának tekinthető.Az 1980-as és 1990-es években az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tömeges sátánizmus jelent meg, ami „sátáni pánik” néven vált ismertté.

Ebben az epizódban sok embert hamisan megvádoltak, letartóztattak és időnként elítéltek sátáni visszaélés miatt.A bíróságok a mai napig dolgoznak a hamisan megvádoltak felmentésén.

Az egyik esetben egy amerikai házaspár 21 évet töltött börtönben, miután bűnösnek találták sátáni rituális visszaélésben.Elítélésüket végül a hamis tanúvallomás miatt hatályon kívül helyezték.

A leghíresebb eset a McMartin óvodai per volt, amely még mindig a leghosszabb ideig tartó és legdrágább per az Egyesült Államok történetében. Ezt a hamis állítások követték, miszerint több száz gyereket bántalmaztak szexuálisan és vettek részt sátáni rituálékban egy kaliforniai óvodában. Félelmet keltett, hogy a gyerekeket és a szélesebb társadalmat a sátáni erők támadják.

A sátáni pánik a vallási tévécsatornáktól, a hatóságoktól és talán leginkább a bulvármédiától kapott lendületet. Mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban a kultuszokkal és a gyermekbántalmazással kapcsolatos, már meglévő társadalmi morális pánikra, valamint a meglévő homofób narratívákra támaszkodott.

A mai elméletek

Úgy tűnik, hogy az összeesküvés-elméletek olyan válságok idején újra előkerülnek, mint a COVID-járvány és a terrortámadások. Gyakran használják arra, hogy bűnbakká tegyenek bizonyos csoportokat, amelyek felelősek a széles körben elterjedt társadalmi szorongásokért.

A sátáni kultikus összeesküvés-elméletek manapság más összeesküvés-elméletekbe is beépülnek. A világjárványt követően gyakran beépülnek az oltásellenes narratívákba és a COVID-19 összeesküvés-elméletekbe.

Ezek némelyike azt állítja, hogy a vakcina a „fenevad jele”, vagy az állítólagos „sátáni elit” kísérlete a tömegek ellenőrzésére.

Az ilyen állítások a homofób és transzfób narratívákhoz is ragadtak, összefonva a sátáni rituális visszaélésekkel kapcsolatos állításokat a meglévő jobboldali elképzelésekkel, amelyek megpróbálják az LMBTQ+ közösségeket a pedofíliával társítani.

Emellett „új világrend” összeesküvéseket is tartalmaznak, amelyek gyakran kifejezetten antiszemita jellegűek. Ezek azt állítják, hogy létezik egy erős elithálózat, amelynek rejtett, felforgató sátáni programja van.

Bár az ilyen állítások távolinak tűnhetnek, és nehéz lehet megérteni, hogyan hihetnek bennük az emberek, a sátánizmus félelmei két nagyon gyakori ellenség: a Sátán és a gyermekbántalmazók köré épülnek. Ebben az értelemben egyfajta démonológiai tervként működnek.

Sokan először azért keverednek bele ezekkel az elméletekbe, mert őszintén aggódnak a gyermekbántalmazás vagy a „kultusz” miatt. De ezek a kezdeti aggodalmak az összeesküvés-elméleti retorikával és az online félretájékoztatással manipulálhatók.

Azon túl, hogy ezek az összeesküvés-elméletek pusztán a hamisan megvádoltakat érintik, érzelmileg is károsak lehetnek a bennük lévőkre és családjukra nézve.

A sátánizmusról alkotott kép, amelyet ezek az elméletek javasolnak, szenzációt keltő okkult sztereotípiákra és horror-esztétikára támaszkodnak. Egyesíti őket a boszorkányság, a sátánizmus, a paranormális és ceremoniális okkultizmus fogalmaival, hogy a gonosz egybevont képét hozza létre.

Ez azért fontos, mert megmagyarázza, hogy a „sátáni pánik” miként képes elhárítani a fontos politikai és társadalmi kérdéseket.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Sok nemzet a saját útját járja, amit „stratégiai autonómiának” neveznek. Ez a koncepció továbbra is az el nem kötelezett indiai külpolitikát fémjelzi, még akkor is, ha javítja az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokat. Az egykori amerikai barátokkal, például Szaúd-Arábiával is egyre nagyobb teret hódít, és megjelent Emmanuel Macron francia elnök áprilisi találkozóját követő megjegyzéseiben Pekingben.

Freeman, aki valaha az Egyesült Államok szaúd-arábiai nagyköveteként szolgált, azt mondja: „A világ változik; a kaleidoszkóp mozgásban van. Igyekszünk minden alkatrészt a helyére tenni” – mondja. „Külpolitikánk alapvető célja az elsőbbség megtartása, de ez lehetetlen. Semmi sem örök. Egyetlen nagyhatalom se tart örökké.”

„Nem csak arról van szó, hogy a Pax Americana, az American Century, amely körülbelül 70 évesnek bizonyult, véget ért” – teszi hozzá – hanem az 500 éves euroatlanti globális felemelkedésnek is vége.

Kína már régóta pozicionálja magát, hogy kihasználja a váltás előnyeit. „A reform és az 1970-es évek végén történt nyitás óta Kína a kölcsönös előnyök és egymás tisztelete alapján fejleszti és elmélyíti kapcsolatait más országokkal” – mondta Hongda Fan, vezető kínai szakértő és a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetem Középtudományi Egyetemének professzora.

„Kína évtizedek óta nem provokált aktívan konfliktusokat más országokkal” – teszi hozzá Fan. „Ezáltal Kínának kevés ellensége marad a világon, és lehetővé teszi számára, hogy jó fejlesztési környezetet szerezzen.”

Bár Kínának számos területi vitája van kulcsfontosságú szomszédaival, a Népköztársaság közel 130 ország legfőbb kereskedelmi partnerévé vált. Elősegítette gazdasági és diplomáciai befolyását a globális déli országokban, beleértve Afrikát és Latin-Amerikát is, olyan vállalkozásokkal, mint a Xi által  vezérelt Belt and Road (övezet és út) kezdeményezés, amely közel 150 országot felölelő infrastrukturális projektek hálózata.

A Közel-Kelet udvarlása különösen értékesnek bizonyult Kína, a világ első számú olajimportőre számára. Irán és Szaúd-Arábia egyaránt helyet szeretne kapni a BRICS Plusz és a Sanghaji Együttműködési Szervezet kereskedelmi és biztonsági tömbjében. Tagságuk lehetőséget adna Pekingnek arra, hogy ellenálljon egy esetleges amerikai szankciós kampánynak, mint amilyen az Oroszország elleni ukrajnai háború miatt kiszabott kampány.

Az olaj a második világháború utáni stratégiai partnerség középpontjában állt az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között. De Joe Biden elnök Mohammed bin Szalmán koronaherceget „páriának” minősítése, valamint a Szaúd-Arábia által vezetett jemeni háborús erőfeszítésekhez nyújtott csökkentett amerikai segélyek és az Iránnal kötött nukleáris megállapodás újjáélesztésére tett kísérletek jelentős szakadást okoztak Rijáddal.

„Az Egyesült Államok valóban figyelmen kívül hagyta a közel-keleti országok sürgős fejlődési igényeit” – mondja Fan -, „vagy nem fordított erre kellő figyelmet.”

„Washingtonnak meg kell értenie, hogy az ilyen kihívások nemcsak Kínából, hanem sok más országból is érkeznek” – teszi hozzá Fan. „Egyre több ország, köztük Kína is abban reménykedik, hogy irányítani tudja saját sorsát, és abban reménykedik, hogy többpólusú világ fog kialakulni.”

Szaúd-Arábia esetében ez azt jelenti, hogy az energia befolyást geopolitikai tőkévé kell változtatni. Washington óvatosan fogadta ezt az elmozdulást, ahol Biden a „következményekre” figyelmeztetett, miután Rijád dacolt az Egyesült Államok olajkitermelésének növelésére irányuló felszólításával, és ehelyett tavaly októberben csatlakozott az OPEC Plusz többi államhoz, köztük Iránhoz és Oroszországhoz a kitermelés csökkentésében.

Mohammad al-Sabban, a szaúdi energiaügyi miniszter volt vezető tanácsadója a Newsweek-nek azt mondta: „Az Egyesült Államok továbbra is azt gondolja, hogy ő az egyetlen pólus a világon, ami nem igaz.”

„A világ többpólusú lett. Van Kína, van Oroszország, van az Egyesült Államok, van az Európai Unió és ott van a Szaúd-Arábiai Királyság is.”

Nem csak az olaj növeli a szaúdi befolyást. Szaúd-Arábia egyedülálló státusszal rendelkezik a muszlim világban az iszlám két legszentebb helyének őrzőjeként, a Királyság pedig, a világ leggyorsabban növekvő gazdasága, az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet vezető tagja.

Sabban azt mondja: „A Szaúd-Arábiai Királyság saját érdekei szerint hozza meg döntéseit, különösen a gazdasági és politikai érdekei szerint. A Szaúd-Arábiai Királyság nem törődik semmilyen más véleménnyel.”

Egyes diplomaták aggódnak amiatt, hogy a közel-keleten és másutt történt események, 30 évvel a Szovjetunió bukása után azt mutatják, hogy az Egyesült Államok katonai, pénzügyi és kulturális ereje elvesztette vonzerejét a világ nagy része számára. Jack Matlock, az Egyesült Államok utolsó Szovjetunióbeli nagykövete azt mondja: „A példa, amelyet ma a világnak kínálunk, nem olyan vonzó, mint 1991-ben lehetett.”

Míg Washington a demokráciák és a tekintélyelvűek közötti harcként ábrázolja a világot (amelyben az olyan létfontosságú partnerek, mint Szaúd-Arábia nem férnek kényelmesen el), Matlock szerint „az ideológiának és a kormányformának nem szabad számítania”.

„Hogy egy békés, virágzó világ képes megbirkózni az olyan példátlan kihívásokkal, mint a környezetromlás, a terrorizmus és mindenféle erőszak, a tömeges népességáramlás, a világjárványok veszélye, a nukleáris háború elkerülése vagy más tömegpusztító fegyverek használata, ahhoz országgal tisztelettel kell bánnunk” – mondja.

Figyelmeztet, hogy a pusztulásra ítélt Szovjetunióhoz hasonlóan az Egyesült Államok megközelítése arra az elavult meggyőződésre támaszkodik, „hogy az Egyesült Államoknak megvan a tudása és ereje a világ átalakításához, ha katonai és gazdasági dominanciáját használja más társadalmak megváltoztatására”.

Matlock szerint ez a gondolatmenet azt az elképzelést terjeszti, hogy „megnyertük a hidegháborút”, hogy a Szovjetunió felbomlása jelentette a hidegháború végét, Oroszország pedig a legyőzött fél. A rendszer bebizonyította, hogy a kapitalizmus és a „demokrácia” az emberiség elkerülhetetlen jövője, hogy az atomfegyverek legyőzhetetlenné tettek bennünket, és ezért a mi vezetésünk szükséges volt a világ átalakításához.” „Ezek azonban hamis feltételezések és lehetetlen célok voltak” – érvel Matlock.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez az elképzelés volt az alapja az Obama-adminisztráció kezdeti fellépésének Kínához, bár Washingtonban elveszítette vonzerejét, mivel a Pekinggel fennálló feszültségek tovább nőnek Tajvan és más kérdések miatt. Mindazonáltal, ha az ukrajnai háború megtanít nekünk valamit, akkor az bármit is akarjanak Amerika vezetői, nemigen lesz más választásuk (a háborún kívül), mint megosztani a globális kormányzási felelősséget Kínával, és a geopolitika új fordulatában. Indiával is. Végtére is, ez a felemelkedő atomfegyverrel rendelkező nemzet ma a legnépesebb a bolygón, és hamarosan a harmadik legnagyobb gazdasággal is rendelkezik majd. Más szóval, ha el akarjuk kerülni a globális katasztrófát, akár tetszik az amerikaiaknak, akár nem, ennek az országnak nem lesz más választása, mint elkezdeni a feltörekvő G-3 tervezést.

Két kérdés jut azonnal eszembe: Miért a G-3, és miért valószínű, hogy felbukkanása az ukrajnai háború elkerülhetetlen következménye?

A G-3 pontosan azért lesz a jövőnkben, mert sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem képes elérni azt, amit vezetői a háború kielégítő kimenetelének tartanak. Moszkva részéről Ukrajna mint működő állam kiirtásának lehetősége figyelemre méltó kudarcnak bizonyult; Washingtonnal szemben Oroszország teljes veresége és Vlagyimir Putyin halála nagyon valószínűtlennek tűnik.

Az ukrajnai háború véget nem érő katasztrófája közepette egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Kína és India valószínűleg ki fogja alakítani a végső megoldását. Oroszország nem tud tovább harcolni e két ország támogatása nélkül, köszönhetően annak, hogy nem hajlandók betartani a szigorú nyugati szankciókat, folytatják a Moszkvával folytatott kereskedelmet, és hatalmas mennyiségű orosz fosszilis tüzelőanyag-tartalékot vásárolnak. Ezen túlmenően egyik ország sem akarja, hogy a háború eszkalálódjon vagy sokáig elhúzódjon, tekintettel arra, hogy az árt a globális növekedésüknek. Különösen a kínaiak számára váltott ki súrlódásokat azokkal a döntő fontosságú európai kereskedelmi partnerekkel, akik nehezményezik Peking Moszkvához fűződő folyamatos kapcsolatait. A két ország vezetői saját okuk miatt valószínűleg egyre nagyobb nyomást fognak gyakorolni Moszkvára és Kijevre, hogy olyan tárgyalásos kimenetelre törekedjenek, amely magától értetődően egyik felet sem elégíti ki.

Ugyanakkor, miközben az ukrajnai háború felfedte Oroszország korábban dicsőített hadseregének megdöbbentő gyengeségét, feltűnő módon felfedte az amerikai hatalmi korlátokat is. Végül is, amikor 2022 februárjában elkezdődött a háború, Joe Biden elnök abban bízott, hogy a világ nagy része csatlakozik az Egyesült Államokhoz és Európához Moszkva elszigetelésében, többek között az orosz energia beszerzések leállításával és az országgal szembeni szigorú szankciók bevezetésével. Számára ez még az Amerikai Század volt. „Az Egyesült Államok nem egyedül teszi ezt” – jelentette ki akkor. „Hónapok óta építjük a globális gazdaság több mint felét képviselő partnerek koalícióját… Korlátozzuk Oroszország azon képességét, hogy dollárban, euróban, fontban és jenben üzleteljen.”

Amint ez megtörténik, úgy tűnik, egy új, még meghatározandó korszakba léptünk, amelyet az Egyesült Államok csökkenő globális befolyása jellemez. Végül is, annak ellenére, hogy Washington és NATO-szövetségesei eltökélt erőfeszítéseket tettek Oroszország globális gazdasághoz való hozzáférésének korlátozására, Moszkvának nagyrészt sikerült talpon tartania magát, még akkor is, ha finanszírozta az egyre drágább ukrajnai katonai katasztrófát. Köszönet ezért Kínának és Indiának, amelyek továbbra is hatalmas mennyiségű orosz olajt és földgázt vásárolnak (még ha erősen kedvezményes áron is).

Nem kevésbé jelentős, hogy Washingtonnak nagyrészt nem sikerült meggyőznie a globális déli országok többségét, beleértve az olyan kulcsfontosságú feltörekvő hatalmakat, mint Brazília, India és Dél-Afrika, hogy elfogadják Biden elnök nézetét az ukrajnai háborúról, mint a liberális demokratikus államok és az illiberális államok közötti „egzisztenciális” harcról. Ahogy egy évvel ezelőtt Varsóban mondott beszédében: „Újra léptünk a szabadságért vívott nagy harcban, a demokrácia és az autokrácia, a szabadság és az elnyomás, a szabályokon alapuló rend és az általunk irányított harcban.”

De Európán kívül az ilyen kijelentések nagyrészt süket fülekre találtak, mivel a nem nyugati vezetők saját nemzeti szükségleteiket hangsúlyozták, és helytelenítették a Nyugat képmutatását az általa betartott globális „szabályok” védelmében. Különösen arról panaszkodtak, ahogyan az Oroszországgal szemben bevezetett ilyen szankciók megemelték az élelmiszer- és műtrágyaárakat saját országaikban, polgáraik millióinak kárt okozva.

„Még mindig szeretnék egy szabályokon alapuló világot látni” – mondta jellemzően S. Jaishankar, India külügyminisztere Roger Cohennek, a New York Times munkatársának. „De amikor az emberek elkezdenek nyomást gyakorolni rád egy szabályokon alapuló parancs nevében, hogy add fel, köss kompromisszumot olyan dolgokban, amelyek nagyon mély érdekek, akkor attól tartok, hogy ebben a szakaszban fontos ezt megvitatni, és ha szükséges, ki kell emelni.”

Hiába foglalkozott Washington ilyen szempontokkal, egy dologgal számoljunk: Ukrajna után egy új világrendben találjuk magunkat. A várható ukrán tavaszi/nyári offenzíva után, amely valószínűleg nem fogja kiszorítani az összes orosz katonát a tavaly február óta elfoglalt területekről, India és Kína szinte biztos, hogy mindkét országot egy olyan békerendezés felé fogja ösztönözni, amelynek célja inkább a globális nézet visszaállítása semmint alapvető elvek tiszteletben tartása.

Valójában a kínai béketerv, bár a legtöbb nyugati elemző figyelmen kívül hagyja vagy szidalmazza, végül a rendezés leghatékonyabb tervezetének bizonyulhat, homályos felhívásával az összes állam szuverenitásának tiszteletben tartására, valamint a szankciók felszámolására, a globális ellátási elrendezések, valamint az orosz és az ukrán gabonakereskedelem felszabadítására. Valójában vonakodva, de még Antony Blinken külügyminiszter is elismerte, hogy ez mintaként szolgálhat egy jövőbeli egyezséghez.

Miért a G-3?

Bár az ukrajnai háború kimenetele továbbra is kétséges, egy dologgal számoljunk: Kína és India főszereplőjeként való megjelenése segít meghatározni a jövőbeli világrendet, amelyben az Egyesült Államoknak meg kell osztania a globális kormányzási felelősséget Kínával és Indiával, a világ másik két nagy hatalmi csomópontjával. Európa, belső megosztottsága és az Egyesült Államok katonai erejétől való függése miatt, nem alkalmas ilyen szerep betöltésére. A G-3 országok azonban rendelkeznek néhány alapvető jellemzővel, amelyek megkülönböztetik őket minden más hatalomtól, és valószínűleg a jövőben még hangsúlyosabbá válnak.

Kezdjük a népességgel. 2022-ben Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban élt a világ legnagyobb, második és harmadik legnagyobb népessége, amelyek együttesen a becslések szerint 3,2 milliárd embert, vagyis a bolygó összes emberének körülbelül 40%-át teszik ki. Míg India várhatóan megelőzi Kínát a világ legnépesebb nemzeteként ebben az évben, ez a három ország 2050-ben is valószínűleg továbbra is a népesedés tetején marad, és becslések szerint 3,4 milliárd embert fogad majd be. Természetesen senki sem tudja, hogy a nagy éhínségek, járványok vagy éghajlati katasztrófák milyen hatással lehetnek ezekre a számokra, de ezek a populációk óriási előnyökkel járnak a termelésben, a fogyasztásban, sőt, ha szükséges, a háborús küzdelemben is.

Ezután vegyük figyelembe a gazdasági befolyást.Az Egyesült Államok és Kína régóta a világ első és második gazdasága, India a hatodik helyen áll, és emelkedik a Japán, Németország és az Egyesült Királyság mögött.Idén azonban várhatóan megelőzi az Egyesült Királyságot, és egyes előrejelzések szerint 2030-ra eléri a harmadik helyet. A G-3 így együtt nagyobb részt fog képviselni a globális gazdasági tevékenységben, mint a következő 20 ország együttvéve, beleértve az európai és Japán gazdaságát is.Gondoljunk arra, hogy ez a hatalom olyan formája, amelyet senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Széles körben azt feltételezik, hogy az Egyesült Államok és Kína birtokolja a világ két legnagyobb és legerősebb hadseregét, és Oroszország továbbra is a harmadik helyet foglalja el, bár hadserege az ukrajnai háborúnak köszönhetően jelentősen lecsökkent, és valószínűleg nem fogja visszanyerni háború előtti erejét. (vágy vezérelt gondolatok) India hadserege valóban nagy, becslések szerint 1,4 millió egyenruhás férfi és nő (Kína kétmilliójához, Oroszország kevesebb, mint egymilliójához és Amerika 1,4 milliójához képest), de nincs olyan jól felszerelve fejlett fegyverekkel, mint a másik három. Az India azonban dollár milliárdokat költ fejlett harcrendszerek beszerzésére Európából, Oroszországból és az Egyesült Államokból. A globális vagyonból való részesedésének növekedésével számítsunk arra, hogy Új-Delhi egyre több pénzt fektet be fegyveres erőinek „modernizálására.”

Van még egy olyan terület, ahol Kína, India és az Egyesült Államok vezeti a világot szám szerint: szén-dioxid és más éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében.Mivel mindhárman továbbra is a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak energiafogyasztásuk nagy részénél, Kína, India és az Egyesült Államok várhatóan a következő évtizedekben vezeti majd a világ szén-dioxid-kibocsátóinak listáját.A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2050-re a G-3 a globális szén-dioxid-kibocsátás 42%-áért felel majd, ami több, mint Afrika, Európa, Latin-Amerika és a Közel-Kelet együttvéve.

A G-3 a gyakorlatban

Mindezeket a tényezőket összeadva nyilvánvaló, hogy Kína, India és az Egyesült Államok valószínűleg uralni fogja a jövőbeli világrendet.Sajnos ez nem jelenti azt, hogy együttműködésre szánják magukat – távolról sem.A versengés és a konfliktus kétségtelenül maradandó jellemzője marad kapcsolataiknak. (Gondoljunk csak a Kelet-ázsia, Eurázsia és Óceánia közötti forgó szövetségekre és ellentétekre, George Orwell prófétai disztópikus regényében, 1984.) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: nincs nagy globális probléma, legyen az éghajlatváltozás, gazdasági katasztrófa vagy egy másik halálos világjárvány, vagy egy ukrán típusú háború nem oldódik meg megoldódik, ha ez a három hatalom nem tud valamiféle együttműködést kitalálni.

Volt legalább egy korábbi pillanata a háromirányú összhangnak. 2014 novemberében, a jövő évi párizsi klímacsúcsot megelőzően Barack Obama elnök munkaszövetséget kötött Hszi Csin-ping kínai elnökkel, hogy sikeres eredményt érjen el, majd Narendra Modi indiai miniszterelnököt is bevonta közös erőfeszítésükbe. Ben Rhodes, a Fehér Ház akkori nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese szerint a párizsi csúcstalálkozó elején Xi-vel és Modival folytatott találkozóinak az volt a célja, hogy „erős üzenetet küldjenek a világnak az éghajlatváltozás iránti erős elkötelezettségükről”. Sok elemző úgy véli, hogy a 2015-ös csúcs soha nem sikerült volna Obama, Xi és Modi együttes vezetése nélkül.

Mondanunk sem kell, hogy ez a kezdő partnerség felborult, amikor Donald Trump belépett a Fehér Házba, és felmondta az Egyesült Államok csatlakozását a megállapodáshoz. Szomorú, hogy a következő években Washingtonnak Pekinggel és Újdelhivel az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködése nagyrészt megszűnt, miközben az amerikaiak Kínával folytatott vitái a kereskedelemről, Tajvanról és a Dél-kínai-tengerről csak fokozódtak. Ma a világ két legnagyobb gazdaságának vezetői alig beszélnek, és fegyveres erőik szinte bármelyik pillanatban készen állnak egy összecsapásra. Továbbra is vitatkoznak Ukrajnával kapcsolatban, Washington azt követeli Pekingtől, hogy szakítsa meg a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, a kínaiak pedig ragaszkodnak Moszkvával kötött „vaskalapos” szövetségük legitimitásához.

Megint csak, túlságosan szomorú, az ilyen ellentétek nagyobb valószínűséggel adják a normát az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatokban, mint az együttműködés 2014-2015 közötti rövid megvalósítása.És bár India az elmúlt években közelebb került az Egyesült Államokhoz – nagyrészt azért, hogy egyensúlyba hozza Kína növekvő gazdasági és katonai erejét –, vezetői irtóznak attól, hogy túlzottan függővé váljanak bármely idegen hatalomtól, bármennyire is közel álljanak egymáshoz politikai értelemben.A prognózis tehát továbbra is törékeny és gyakran feszült kapcsolatokra vonatkozik a G-3 országok között.

Mindazonáltal ennek a három nemzetnek nem lesz más választása, mint hogy valamilyen módon megbirkózzon egymással, amikor a mindegyikükkel szembesülő főbb globális problémákról van szó.Az éghajlatváltozás minden bizonnyal a legsürgetőbbek közé tartozik: ha a globális szén-dioxid-kibocsátás az IEA jelenlegi előrejelzéseinek megfelelően tovább emelkedik, a világ hőmérséklete jóval több mint 2,0 Celsius-fokkal meghaladhatja az iparosodás előtti értéket, a kitűzött cél felső határát,a párizsi klímaegyezmény alapján.Ez viszont katasztrofális új valóságot biztosít mindhárom ország számára (valamint a világ többi részén), beleértve a szélsőséges tengerparti elöntést, a kiterjedt elsivatagosodást és a nagy fokú vízhiányt.Egyedül egyikük sem kerülheti el ezt a következményt.Csak azáltal, hogy összehangoltan dolgoznak a globális kibocsátás csökkentésén, amivel elkerülhetik azt, ami egyébként valószínűleg éghajlati katasztrófát jelentene saját maguk és a bolygó számára.

Ugyanez vonatkozik minden más jelentős globális kihívásra, beleértve a jövőbeli súlyos gazdasági válságokat, egy világjárvány kitöréseit, a jelentős regionális konfliktusokat és a nukleáris fegyverek további elterjedését. Bármennyire is kényelmetlenül érzik magukat Kína, India és az Egyesült Államok vezetői, amikor a társaikkal való együttműködésről van szó, nem sok választásuk lesz, ha meg akarnak menekülni az egyre szerencsétlenebb jövő elől. Akár tetszik, akár nem, el kell fogadniuk a G-3 együttműködés valamilyen formáját, bármennyire is kevéssé ismerték el először. Idővel, amint felismerik kölcsönös egymásrautaltságukat, még formálisabb, barátságosabb együttműködést is találhatnak, mindenki javára.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

A következtetés az volt, hogy Oroszország annyi katonai felszerelést veszített Ukrajnában, hogy az árnyéka annak a katonai szuperhatalomnak, amely korábban a Szovjetunió volt.

Oroszország minden bizonnyal súlyos veszteségeket viselt (bár minden külföldi háborút folytató ország katonai hardverét feltehetőleg aktív szolgálatban, nem pedig ünnepélyes felvonuláson tartaná).

De kerülnünk kell, hogy önelégültek legyünk. Az igazság az, hogy a háború a Nyugatnak sem megy jól.

Amikor Putyin tavaly február 24-én tankokat küldött Ukrajnába, a nyugati országok gyorsan kétirányú stratégiát fogadtak el.

Az egyik az volt, hogy nem vesznek részt közvetlen katonai konfliktusban, hanem fegyverekkel és egyéb katonai felszerelésekkel támogatják Ukrajnát. Egyes országok gyorsabbak voltak, mint mások, de a stratégia ezen része figyelemre méltó sikert aratott. Ukrajnának sikerült ellenállnia az orosz erőknek, és sok területről visszaszorítania őket, még akkor is, ha az eredmény még korántsem biztos.

A Nyugat azzal kezdett bele szankciós háborújába, hogy túlértékelte befolyását a világban. A másik stratégiai lépés azonban sikertelennek bizonyult: a Moszkvával vívott gazdasági háború terve, amely soha nem látott mértékű pénzügyi sokkot szabadít fel.

Oroszországot szinte teljesen el kellett vágni, szankciókkal és bojkottokkal minden importot és exportot, kivéve a humanitárius termékeket, például a gyógyszereket. Az elmélet szerint Putyin Oroszországa elszegényedne.

Nyugaton kevesen vannak tisztában azzal, hogy a háború ezen aspektusa milyen rosszul megy.Európa maga is magas árat fizetett azért, hogy részlegesen bojkottálja az orosz olajt és gázt.Az Egyesült Királyság fosszilis tüzelőanyag-importja Oroszországból 2021-ben elérte a 4,5 milliárd fontot;a 2023 januárja előtti évben ez (hivatalosan) 1,3 milliárd fontra csökkent.2020-ban az EU gázának 39 százalékát és olajának 23 százalékát Oroszországból szerezte be. A tavalyi harmadik negyedévben ez 15, illetve 14 százalékra csökkent.

De ezek a számok nem magyarázzák meg az orosz gazdaság károsodásának mértékét. Hamar világossá vált, hogy míg a Nyugat lelkesedik a gazdasági háborúért, a világ többi része nem. Ahogy Európába irányuló olaj- és gázexportja visszaesett, Oroszország gyorsan növelte Kínába és Indiába irányuló exportját. Mindkettő szívesebben vásárolt olajt kedvezményesen, mint hogy fellépjen Ukrajna inváziója ellen. Ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy az Indiába exportált orosz olaj egy részét visszaszippantották Európába, és megnőtt azoknak a hajóknak a száma, amelyek finomított olajt szállítanak Indiából a Szuezi-csatornán keresztül.

Úgy tűnik, hogy a másik irányban is van áramlás. A Bild német lap vizsgálata az Oroszországgal szomszédos országokba irányuló exportját, és zavaró növekedését tárta fel. A német gépjárművek behozatala például Kazahsztánba 2021 és 2022 között 507 százalékkal, Örményországba pedig 761 százalékkal nőtt. Örményországba 110 százalékkal, Kazahsztánba 129 százalékkal nőtt a vegyipari termékek exportja. Az elektromos és számítástechnikai berendezések eladása Örményországban 343 százalékkal nőtt. Nem könnyű megállapítani, hogy mi történik ezekkel az árukkal, miután eljutnak ezekbe a volt szovjet köztársaságokba, de az egyik valószínű magyarázat az, hogy eltérített kereskedelmi forgalomként Oroszországba kötnek ki. És még ha hivatalosan nem is exportálják ezeket az árukat, sok orosz állampolgár vízummentesen léphet be ezekbe az országokba, és átviheti áruit a határon.

A Nyugat olyan politikát folytatott, hogy gazdasági szankciókkal próbálja célba venni a gazdag oroszokat. De ironikus módon ők azok, akik a legkönnyebben hozzáférhetnek a nyugati árukhoz az eltérített kereskedelem révén. Nekik van kettős útlevelük; akik megengedhetik maguknak, hogy külföldre utazzanak luxustermékeik vásárlása érdekében. Az Oroszország elleni nagykereskedelmi globális bojkottól eltekintve nagyon nehéz megakadályozni, hogy a nyugati gyártású áruk a gazdag oroszok kezébe kerüljenek.

A Nyugat a világra kiterjedő saját befolyásának eltúlzott tudatában kezdett bele a szankciós háborúba. Amint azt felfedeztük, a nem nyugati országokból hiányzik az akarat, hogy szankciókat vezessenek be akár Oroszország, akár az orosz oligarchák ellen. A téves számítás eredményeit mindenki láthatja. Tavaly áprilisban az IMF előrejelzése szerint az orosz gazdaság 2022-ben 8,5 százalékkal, idén pedig további 2,3 százalékkal zsugorodik. Mint kiderült, tavaly mindössze 2,1 százalékkal esett vissza a GDP, idén pedig kis, 0,7 százalékos emelkedést prognosztizál az IMF. És mindez annak ellenére, hogy az ukrajnai háború sokkal rosszabbul ment, mint ahogyan azt sokan elképzelték tavaly februárban. Az orosz gazdaság nem ment tönkre; csupán átalakították, átirányították, hogy inkább keletre és délre nézzen, semmint nyugatra.

Nem feltétlenül volt rossz gazdasági háborút üzenni Oroszországnak. Az ország károkat szenvedett a nyugati szankciók miatt, még akkor is, ha semmi olyan mértékű, mint amilyennek elképzeltük, hogy bevethetnénk. De ha a Nyugat azt gondolja, hogy a jövőben pusztán gazdasági eszközökkel, bombák és golyók nélkül vívhat háborút, akkor nagyot téved. A nyugati katonai felszerelés lehetővé tette Ukrajnának, hogy felvegye a Dávid–Góliát csatát, amelyet még megnyerhet – és minden bizonnyal elkerülheti Putyin annektálását. Ami viszont a gazdasági szankciókat illeti, még egyszer át kell gondolni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A város hajléktalan lakosságának egyetlen éjszaka alatti, 2023 januárjában lezajlott számlálása alapján a környéken a hajléktalanok száma 8944-re nőtt az előző évi 7605-ről.

A jelentésben szereplő mind a kilenc joghatóság – a District of Columbia; Montgomery, George herceg és Frederick megye Marylandben; valamint Arlington, Fairfax, Loudoun és Vilmos herceg megyékben, a szomszédos független városokban ezeken a megyéken belül, valamint Alexandriában Virginiában – növekedést tapasztaltak, Columbia körzetében és Montgomery megyében pedig a legnagyobb számbeli növekedést. D.C.-ben a hajléktalanok száma 4922 főre nőtt a tavalyi 4410-hez (11,6 százalék) szemben. A virginiai Arlingtonban a jelentés 110 százalékos növekedést figyelt meg a nem védett hajléktalanok számában, és 32 százalékkal a családok sürgősségi menedékhelyeinek növekedésében.

A tanulmány összesítette a régióban a menedék nélkül élők számát, valamint azt, hogy hányan vettek igénybe téli menedékhelyet, egész évben igénybe vehető menedékhelyet, menedéket, átmeneti lakhatást és számos más kétségbeesett lakhatási megoldást.

A jelentés összefoglalója, arra a következtetésre jutott, hogy bár a régió ellátási politikája „hatékony volt a hajléktalanság megelőzésében és felszámolásában”, a COVID-19 közegészségügyi vészhelyzet kezdete óta végrehajtott egyes programok – például a kilakoltatási moratóriumok – leállítása; a munkanélküli segély; a kiterjesztett gyermek jövedelemadó kedvezmény és a rendkívüli lakhatási segély – nagymértékben megnövelte a hajléktalanok számát az Egyesült Államok fővárosában és környékén.

Ezeket a programokat a Biden-kormány hagyta hatályon kívül helyezni, sok családot elzárva a segélytől, és a munkásosztály lakosságát tömeges kilakoltatásnak és szegénységnek téve ki.

Azok, akik arról számoltak be, hogy 2022-hez képest először tapasztalt hajléktalanság, 37 százalékkal nőtt. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ez nagyrészt „mind a pandémiával kapcsolatos segítségnyújtás, mind a kilakoltatási moratórium megszűnésének köszönhető”.

Az ország számos részén és szerte a világon a munkásosztálybeliek egyre nehezebben élnek városokban, mivel a bérleti díjak folyamatosan emelkednek, ami komoly mértékben rontja megélhetésüket. Washington D.C. környéke sem kivétel. A jelentés szerint az adatok „megerősítik, hogy a hajléktalanság megszüntetésének egyik legmakacsabb akadálya közösségeinkben a megfizethető és elérhető állandó lakhatási lehetőségek elégtelen száma a legalacsonyabb jövedelmű háztartások számára”.

A Smart Asset pénzügyi tanácsadó cég 2019-es jelentése szerint a jövedelem 28 százalékos bérleti korlátját feltételezve egy D.C.-ben élő munkavállalónak évente 132 857 dollárt kellene keresnie ahhoz, hogy megengedhessen magának egy két hálószobás lakást átlagosan havi 3100 dolláros bérleti díjjal. A fővárosi háztartások medián jövedelme az elemzés szerint 82 372 dollár. Csak San Francisco (196 843 dollár 4593 dolláros átlagos bérleti díjért) és New York (162 857 dollár 3800 dolláros átlagos bérleti díjért) végzett magasabban.

Két napos hír: Budapesten egy 54 m2-es lakás bérleti díja meghaladja a 200.000 forintot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az elmúlt évek során Washington visszaélése az Egyesült Államok pénzügyi erejével, mint például Oroszországgal és más országokkal szembeni szankciók, valamint az orosz jegybanki tartalékok ellopása, arra tanította a világot, hogy Washington a dolláralapú rendszert kényszerítő célokra használja, hogy megtámadja más országok függetlenségét. Következésképpen, amint Pepe Escobar kifejti, gyors elmozdulás történt a dollár tartalékvalutaként való használatától. Más szóval, a dollár iránti kereslet csökken. https://www.lewrockwell.com/2023/04/no_author/de-dollarization-kicks-into-high-gear/Az amerikai költségvetési hiányok billió dollárokra rúg. Közben a Federal Reserve csökkenti a gazdasági növekedést és az adóalapot, és semmit sem lehet tenni az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya ellen. Az amerikai gyártás offshore-ra vonatkozó döntése gazdaságromboló döntés volt. Az Apple, a Nike, a Levi és az összes többi Kínában és Ázsiában gyártott áruk importként kerülnek az Egyesült Államokba. Az USA-nak, miután a gyártást offshore költöztette, alig van exportja, hogy fedezze az importból eredő kereskedelmi hiányt. Azáltal, hogy az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi többleteiket az amerikai kincstárjegyek megvásárlására használták fel, vagyis külföldiek finanszírozták az Egyesült Államok költségvetési hiányát, ténylegesen az Egyesült Államok háborúit. Ahogy az országok egyre inkább egymás valutáikkal rendezik kereskedelmi tevékenységüket, az Egyesült Államok adóssága iránti külföldi kereslet csökken.

Ennek az a következménye, hogy a dollárkínálat növekszik, de a irántuk a kereslet csökken. Ez a dollár árfolyamának csökkenését jelenti, ami az importárak emelkedését jelenti. A legrosszabb inflációt egy valuta árfolyamának csökkenése okozza. Ez egy olyan infláció, amelyet a jegybank nem tud leküzdeni azzal, hogy munkanélküliséget generál.

Ez Amerika jövője, és nem tíz éves távon. Figyelmeztettem erre a fejleményre, de a szajha média nem közöl semmilyen, a hivatalos narratívával ellentétes tényt, amelyek mindegyike hazugság. Az Egyesült Államok még egy ideig kitarthat, ha a japán, az európai és a brit központi bank nyomtatott valutáján amellyel dollárt vásárol és ezzel tompítva a dollár hanyatlását. De ennek az a következménye, hogy ezeknek a valutáknak az értéke is csökkenni fog a dollárrendszeren kívüliekhez képest. Más szóval, a dollár sorsa az egész birodalomra kiterjed.

A Wall Street, a kapzsi vállalati vezetők és igazgatóságok, valamint az inkompetens washingtoni politikai döntéshozók kihelyezték az amerikai gyártást, és importfüggővé tették az Egyesült Államokat. Ezután megsemmisítik a dollárt, mint a világ tartalékvalutáját, és ezzel a dollárt más valutákkal szembeni leértékelésre ítélték, ami meg fogja semmisíteni az Egyesült Államok hatalmát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Képzeljük el, Hszi Csin-ping elnök tiszta taoista türelmet gyűjt, hogy elszenvedjen egy telefonhívást ezzel a háborút szító, izzadt pólós színésszel, miközben megpróbálja megtanítani neki az élet néhány tényét – azzal az ígérettel kiegészítve, hogy magas szintű kínai delegációt küld Ukrajnába a „békéről” tárgyalni.

Sokkal több van, mint amennyi az élesen látó szemet elhomályosítja ez a túlfeszített diplomáciai „győzelem” – legalábbis a NATO  szempontjából.

A kérdés elkerülhetetlen: mi értelme ennek a telefonálásnak? Nagyon egyszerű: csak üzlet.

Megismétlem: A pekingi vezetés teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a NATO ukrajnai, Oroszország elleni proxyháborúja a Sáv és Út kezdeményezés (BRI) elleni háború elválaszthatatlan része.

Egészen a közelmúltig (2019)a Peking volt Kijev legfőbb kereskedelmi partnere (az import 14,4%-a, az export 15,3%-a). Kína alapvetően gépeket, berendezéseket, autókat és vegyi termékeket exportált, élelmiszereket, fémeket és néhány gépet importált.

Nyugaton nagyon kevesen tudják, hogy Ukrajna még 2014-ben csatlakozott a BRI-hez, és 2018 óta működik egy BRI kereskedelmi és befektetési központ Kijevben. A BRI-projektek között szerepel a kijevi metrórendszer negyedik vonalának 2017-es megépítése, valamint a 4G telepítése. 2022 óta minden leállt.

A Noble Agri, a COFCO (China National Cereals, Oils and Foodstuffs Corporation) leányvállalata egy mariupoli napraforgómag-feldolgozó komplexumba és a nemrég épült Mikolajiv gabonakikötő termináljába fektetett be. A következő lépés szükségszerűen a donbászi hatóságok és a kínaiak közötti együttműködést jelenti majd, amikor a háború során megsérült eszközeik újjáépítéséről lehet szó.

Peking az ukrajnai védelmi szektorban is igyekezett erőteljesen részt venni, sőt a Motor Sich-et is meg akarta vásárolni; amit Kijev blokkolt.

Tehát ami Ukrajnában van, az  kínai szemszögből nézve a BRI, a vasút, a katonai felszerelés, a 4G és az építőipari munkák kereskedelmi/befektetési koktélja. És akkor a kulcsvektor: neon.

A félvezetőgyártáshoz használt neon nagyjából felét egészen a közelmúltig két ukrán cég szállította; Ingas Mariupolban és Cryoin Odesszában. A Különleges Katonai Művelet (SMO) kezdete óta nem üzletelnek. Ez, közvetlenül érinti a félvezetők kínai gyártását. Fogadni lehet, hogy a helyzet miatt nem alszanak nyugodtan a kínaiak..

Ukrajna értéket képvisel Kína számára, mint a BRI válaszútja. A háború nemcsak az üzleti életet szakítja meg, hanem a Nyugat-Kínát Kelet-Európával összekötő kereskedelmi folyosók egyikét is. A BRI minden kulcsfontosságú döntést meghatároz Pekingben – hiszen ez a kínai külpolitika átfogó koncepciója a század közepéig.

És ez megmagyarázza Xi telefonhívását, leleplez minden NATO ostobaságot jelezve, hogy Kína végre odafigyel a háborút szító színészre.

A BRI-hez hasonlóan fontos a pekingi geopolitikát meghatározó, átfogó kétoldalú kapcsolat: az Oroszország-Kína átfogó stratégiai partnersége.

Tehát térjünk át a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) védelmi minisztereinek e hét eleji találkozójára Delhiben.

A legfontosabb találkozó Indiában Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter és kínai kollégája, Li Shangfu között zajlott. Li nemrég Moszkvában tartózkodott, és Putyin személyesen fogadta egy különleges beszélgetésre. Ezúttal meghívta Shoigut Pekingbe, amit azonnal elfogadtak.

Fölösleges hozzátenni, hogy az SCO-ban és azon túl minden egyes szereplő, beleértve azokat a nemzeteket is, amelyek pillanatnyilag csak megfigyelők vagy párbeszédpartnerek, valamint mások, amelyek a teljes jogú tagságra vágynak, mint például Szaúd-Arábia, nagyon nagy figyelmet fordítottak a Shoigu-Shangfu barátságra. .

Ha a mélyrehatóan stratégiai közép-ázsiai „állomás”-ról van szó, akkor ez a hegemón vágyálom miatti kezelés alatt álló hat lábat jelöli, hogy ezeket egy „Oszd meg és uralkodj” sémában használják fel, Oroszországot Kínával szembeállítva.

Shoigu-Shangfu finom üzenetet küldött az SCO-tagoknak, Indiának és Pakisztánnak is, hagyják abba a veszekedést, Delhi esetében pedig a fogadások fedezését, valamint a teljes jogú tagnak (2023-ban), Iránnak és a közel jövőbeni tagnak, Szaúd-Arábiának: itt van a helye, ez az, ami számít.

A fentiek mindegyike a BRI és az SCO közötti növekvő összekapcsolódásra is utal, mindkettő Oroszország-Kína vezetése alatt.

A BRICS alapvetően egy gazdasági klub, saját bankjával, az NDB-vel kiegészítve – és a kereskedelemre összpontosít. Az SCO leginkább a biztonságra összpontosít. Kemény erőről van szó. Együtt ez a két kulcsfontosságú szervezet, amely kikövezi a többoldalú utat.

Ami Ukrajnából marad, azt már olyan nyugati mega-játékosok vásárolják meg, mint a BlackRock, a Cargill és a Monsanto. Peking, azonban biztosan nem számol azzal, hogy kimarad. Különösebb dolgok történtek, mint egy működőképes kereskedelmi és összeköttetési BRI-partnerként pozicionált a jövőbeli Ukrajna.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az orosz fegyveres erők a „Kinzhal” hiperszonikus rakétával megsemmisítették a Patriot amerikai légvédelmi komplexumot Kijevben. A támadás során az ukrán légvédelem több tucat Patriot rakétát használt el, de nem sikerült megakadályozni az orosz csapást. Különlegessége, hogy ez esetben az egységhez a szokásos 2-3 helyett nyolc kilövőrendszer tartozott.

A Patriot radarját az oroszok bemérték és indítottak ellene egy hiperszonikus Kinzhalt. Ezt a Patriotot kezelő ukránok észlelték  és kétségbeesetten próbálták megsemmisíteni a feléjük repülő „Kinzhalt”. Az összes rendelkezésükre álló ellenrakétát elhasználták. A 32 ellenrakéta elrepült, de egy se talált. Ennek eredményeként a „Kinzhal” elpusztította ennek a Patriotnak a szívét, a radart és az irányító központot.

Ez azt bizonyítja, hogy a Patriot radar nem tudta meghatározni a Kinzhal közeledését. És csak amikor világossá vált, hogy a Kinzhal feléjük tart, akkor kezdtek el visszalőni. De a Patriot nem tud lelőni egy Kinzhalt. Az elpazarolt 32 ellenrakéta nagyon sokba kerül. Az eset a Patriot teljes hatástalanságát jelzi a hiperszonikus komplexussal szemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

1. A vírust egy kínai laborban állították elő

Mivel a járvány a kínai Wuhanban ütötte fel a fejét, Donald Trump és mások bizonyítékok nélkül azt állították, hogy egy ottani laborból került ki az emberek közé. Bizonyos összeesküvés elmélet szerint biológiai fegyvernek volt előállítva.

Ez miért valótlan: A amerikai titkosszolgálat kategorikusan tagadja annak lehetőségét, hogy a vírust laboratóriumban állították volna elő. Ez egybeesik a tudományos világ véleményével, ami szerint a COVID-19 vírusát nem ember állította elő, vagy ember módosította volna genetikailag.

Mért hiszek el az emberek: A COVID-19 által okozott szenvedés és gazdasági hátrányok bekövetkezésére bűnbakot akarnak találni. Erre a célra Kína könnyű választás.

 

2. A CIVID-19 nem rosszabb, mint az influenza

Mindjárt a járvány kezdetén Trump elnök kijelentette, hogy az nem rosszabb, mint a szezonális influenza. Trump később beismerte, hogy szándékosan tagadta a járvány erősségét.

Ez miért valótlan: A COVID-19 pontos mortalitását nehéz megállapítani, de az epidemiológusok szerint sokkal magasabb (5,4 %) mint a szezonális influenza kb. 0,1%-os értéke. Ráadásul, sokak immunisak az influenzára.

Miért hiszik el az emberek: Mert a vezetők mondják, és mert az emberek könnyen elhiszik azt, ami kellemes.

 

3. Kell-e maszkot viselni:

Annak ellenére, hogy a szakemberek között tökéletes az egyetértés, miszerint a maszkviselés csökkenti a vírus terjedését, sokan nem hajlandók viselni, mert felesleges nyűgnek tartják.

Mért valótlan ez a vélekedés: A szakemberek a maszkról már rég tudják, hogy megakadályozza a beteg ember betegségének a szétszórását egészségesek felé. A Lancet közölte 170 tanulmány eredményét, ami szerint az arc maszk megelőzi a COVID-19 fertőzést. Az is tény, hogy tünetmentes betegek terjeszthetik a járványt.

Miért hiszik az emberek, hogy felesleges: A maszkkal kapcsolatos korai híresztelések a WHO és helyi hatóságok részről megtévesztők voltak. Azt állították, hogy a maszk viselése felesleges, mert a betegek a tünetekről felismerhetők. Ráadásul a kezdetben mindenütt maszkhiány volt tapasztalható. Bár sok helyen a maszkviselés kötelező, az emberek egy része úgy gondolja, hogy ez a rájuk erőszakolás sérti emberi jogaikat.

 

4. Az oligarchák a vakcinát a vagyonuk növelésére használják fel

Könyvben és filmen is megjelent a feltételezés, hogy Fauci és Bill Gates profitál a COVID-19 vakcinából. Az erről szóló YouTube filmet több mint 8 millióan tekintették meg, majd tették fel a közösségi médiára. Nem csoda, hogy általánosan elfogadottá vált.

Miért valótlan ez az állítás: Nem merült fel semmi bizonyíték, hogy Fauci és Gates profitál a vakcinából. Fauci folyamatosan felhívta a figyelmet a veszélyre. Gates pedig közismert jótékonyságáról.

Miért hiszik el az emberek: Gazdag és befolyással bíró emberek, mint Gates és Fauci gyakori szereplők az összeesküvési elméletekben. Ugyanakkor az állami vezetők támadják Faucit, mert szeretnék a vírusveszélyt kicsinyíteni azzal, hogy a figyelmeztetőket riogatóknak nevezik.

 

5. Hidroxilkloroqin hatékony kezelés biztosít

Amikor egy jelentéktelen tanulmány Franciaországban azzal áll elő, hogy a hidroxilkloroqin malária elleni gyógyszer hatékony lehet a COVID-19 kezelésére, Trump és sokan mások megragadták az alkalmat az ötlet terjesztésére. Később kiderült, hogy a jelentés vaklárma.

Miért valótlan az állítás: További kipróbálások felfedték a tényt, hogy a gyógyszernek semmi kedvező hatása nincs, de a szívre veszélyes lehet. Ezt követve a kísérletezéseket felfüggesztették.

Az emberek mikért hiszek benne: Az első jelentések azt állították, hogy a gyógyszer hatékony. Az emberek ezt örömmel fogadták, és az eredeti meggyőzősüket nem könnyen adják fel, ami „rögzült elfogultságnak” neveznek. Trump többször jelentette, hogy a gyógyszer hatékony, ami az emberekben megerősítette az elfogadást.

 

6. Azért van több fertőzés, mert többet tesztelnek

Ezt az elképzelést először Trup terjesztette, de más vezetők is átvették.

Miért hamis ez az állítás: Ha igaz lenne, akkor a pozitív teszt eredmények az idő múltával egyre kevesebbek lennének. Azonban az analízisek az ellenkezőjét mutatják.

Miért hiszik el az emberek: A járvány kitörésének a kezdetén hiány volt a teszt készletek terén, és amikor ez megváltozott a több teszt több pozitív esetet eredményezett.

 

7. A nyáj immunitás meg fog minket védeni, ha engedjük, hogy a vírus végigfertőzze a társadalmat

A járvány elején Anglia és Svédország tervezte, hogy szabad utat ad a vírus terjedésének addig, amíg el nem érik a nyáj immunitást. Vagyis azt az állapotot, amikor már elég sokan immunisak ahhoz, hogy a vírus ne tudjon tovább terjedni. (Megjegyzendő, hogy mind a két ország kormánya tagadta, hogy ez lenne a céljuk). Később azonban Angliában elrendelték a teljes vesztegzárat, de Svédország a vesztegzár ellen döntött.

Miért hamis az állítás: Alapvető probléma, hogy a szakértők szerint a nyáj immunitáshoz a lakosság 70 százalékának kell immunisnak lenni. Tekintve, hogy a mortalitás magas, a 70 százalék eléréséhez rengeteg halottal kell számolni. Ráadásul kiderült, hogy míg Svédországban az egymillió főre eső halottak száma többszöröse a szomszédokhoz viszonyítva, a svéd gazdaság semmivel se vészelte át jobban az első hullámot, mint a szomszédok. Az áldozat hiábavaló volt.

Miért hiszik el az emberek: Az emberek minél hamarabb szeretnének visszatérni a normális élethez, ami a széleskörűen alkalmazható COVID-19 vakcina nélkül nem érhető el. Tehát egyetlen mód, ha létrejön a nyáj immunitás.

 

8. A COVID-19 vakcina nem lesz biztonságos

Olyan jelentések járnak körbe-köbe, hogy ha megjelenik a vakcina, nem engedik magukat beoltani. Olyan összeesküvés elméletek keringenek, hogy a vakcinától milliók fognak meghalni. Egy másik keringő összeesküvési elmélet szerint Gatesnek titkos terve van, ami szerint az emberekbe a vakcinával chipeket fognak behelyezni.

Ez miért hamis: A vakcinák évente sok millió ember életét mentik meg. Mielőtt egy vakcinát törzskönyveznek, háromfázisú tesztnek kell alávetni, bizonyítva azt, hogy sok tízezer emberen hatékony és biztonságos.

Miért hiszik el az emberek: A vakcinákkal szembeni óvatosságnak vannak okai, mert a jóváhagyásba beleszól a politika. Azonban kilenc vakcina fejlesztéssel foglalkozó vállalkozás esküdött arra, hogy ragaszkodnak a tudományhoz, és nem megfelelő vakcinával nem jönnek ki a piacra.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A szex egyszerű tevékenységnek tűnhet, de valójában nagy fokú koordinációt jelent az agy és a testrészek között.A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy az erekciós diszfunkció körülbelül minden ötödik brit férfit érint, a 40-70 éves korcsoportban ez az arány 50%-ra emelkedik.

Ezeket az adatokat szem előtt tartva arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudnánk matematikailag modellezni a férfiak szexuális reakcióinak lényegét, és javítani a tapasztalaton.Azt találtuk, hogy a túl sok pszichológiai izgalom a szexuális stimuláció előtt vagy alatt megnehezítheti a csúcspont elérését.

Egészen a közelmúltig keveset tudtunk tudományosan a fiziológiáról és a pszichológiáról, vagyis arról, hogy mi történik, amikor az emberek szexelnek.Az áttörést az 1960-as években William Masters és Virgina Johnson amerikai kutatók munkássága jelentette.Több mint 380 nőt és több mint 300 férfit hívtak meg egy laborba, ahol megfigyelték a szexuális tevékenységüket, és feljegyezték a bekövetkező fiziológiai változásokat.

Több mint 10.000 szexuális aktus adatait gyűjtve Masters és Johnson 1966-ban publikálták eredményeiket „Human Sexual Response” című tanulmányukban.Az emberi szexuális ciklusa: az izgalom, a plató, az orgazmus és a visszavonulás.Masters és Johnson minden egyes szakaszban részletesen leírta a nemi szervek fiziológiai változásait, valamint általánosabb reakciókat, mint például a hiperventiláció (levegő utáni kapkodás), a megnövekedett pulzus és a vérnyomás, valamint az önkéntelen izzadás közvetlenül az orgazmus után.

Míg a nők szexuális reakcióit kevésbé értik, a férfiaknál a Masters-Johnson szexuális ciklus kiállta az idő próbáját, és még mindig a legjobban mutatja be azokat a szakaszokat, amelyeken a férfiak a szex során átmennek.A későbbi tanulmányok által gyűjtött adatok azt mutatták, hogy a nők szexuális reakciói változatosabbak, és nem követik a Masters-Johnson modell izgalom-plató-orgazmus-leállás lineáris progresszióját.

Gyakorlati meglátások

A Masters-Johnson keretrendszer egyik kritikája az volt, hogy nem veszi figyelembe a szexuális reakció pszichológiai összetevőit.Matematikai modellünkben a férfiak szexuális reakcióinak fiziológiai és pszichológiai vonatkozásai közötti interakciókat szerettük volna megragadni.Modellünk arra összpontosított, hogy a fiziológiai és pszichológiai izgalom (bekapcsolás) szintje hogyan változik a szexuális stimuláció során.

A Masters-Johnson tanulmány fiziológiai válaszaira vonatkozó adatokat ötvöztük a 2003-tól 2011-ig szexuális életet élő embereken végzett öt funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vizsgálat eredményeivel. Az MRI méri az agyi aktivitással fellépő kis változásokat a véráramlásban.

Modellünk két feltételezéssel élt.Először is, ez a pszichológiai bekapcsolódás fokozódik, ha valakit fizikailag izgat, pornót néz, vagy megfigyel egy partnert és érintkezik vele.Azt is feltételeztük, hogy a szex után a pszichológiai izgalom végül alábbhagy.

Túlélni az izgatottságot

Modellünk eredményei azt mutatják, hogy ha egy férfi pszichológiailag túlzottan izgatott lesz, akár a szex előtti kezdeti pszichológiai bekapcsolódási szint miatt, akár szex közben, az ronthatja az orgazmus elérésének esélyét.Ennek egyik magyarázata az, hogy ha valaki túlzottan izgatott, akkor túlságosan a szexuális teljesítményére vagy az orgazmus elérésére koncentrál.

Ez szorongást okozhat, ami maga is a pszichológiai túlstimuláció állapota.Ennek eredményeként az emberek olyan frusztráló állapotba kerülhetnek, hogy gyötrelmesen közel vannak a csúcsponthoz, de nem tudják elérni azt.A megoldás erre az, ha mentálisan kikapcsolod és lazítasz, hogy a pszichológiai izgalom csökkenjen.

Modellünk másik megállapítása, hogy a pszichés stimuláció hatására a fizikai izgalom szintje csökken.Bár ez ellentmondónak tűnhet, illeszkedik a körülbelül 15 évvel ezelőtti MRI-vizsgálatok adataihoz, amelyekben 21 férfit helyeztek be egy MRI-szkennerbe, és arra kérték, hogy önstimulációval, vagy saját eszközük segítségével hozza el magát az orgazmusig.

Az eredmények azt mutatták, hogy közvetlenül az orgazmus előtt az agy számos területe deaktiválódik.Ezek közé tartozik az amygdala (az érzelmek és a fenyegető ingerek feldolgozásáért felelős), a frontális kérgi régiók (szabályozza az ítélethozatalt és a döntéshozatalt) és az orbitofrontális kéreg (integrálja az érzékszervi bemenetet, és részt vesz az érzelmi és jutalommal kapcsolatos viselkedés döntéshozatalában).

Tehát az orgazmus az elengedéshez kapcsolódik – ez ugyanúgy mentális felszabadulás, mint fizikai.

Ugyanez az eredmény következik a Yerkes-Dodson törvényből is, amely több mint 100 évvel ezelőtt megállapította, hogy bizonyos feladatoknál az optimális fizikai teljesítmény közepes pszichológiai izgalmi szint mellett érhető el. Például a nehéz vagy intellektuálisan megterhelő feladatok alacsonyabb szintű izgalmat igényelhetnek (a koncentráció megkönnyítése érdekében), míg az állóképességet vagy kitartást igénylő feladatok magasabb szintű izgalmat igényelnek (a motiváció növelése érdekében).

Mi a következő?

A nőknek sokféle szexuális reakciójuk van, beleértve az egyszeri vagy több orgazmust is.

A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy míg a heteroszexuális férfiak az esetek 95%-ában érnek el orgazmust, addig a heteroszexuális nőknél ez az arány alig 65%.

Szavazzatok. Ez anonim, nyugodtan beírhatjátok a valóságot. Én ezt a 95 %-ot nem hiszem el.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

40 év alattiak számára nehéz emlékezni arra az időre, amikor nem a szén-dioxid felhalmozódásról, „üvegházhatásról”, „globális felmelegedésről”, „klímaváltozásról”, vagy most „klímaválságról” szóltak hírek.

35 évvel ezelőtt, 1988 hosszú forró nyara volt az a pillanat, amikor a világ vezetői elkezdték a megfelelő jámborságokat szövegelni

Az elnökjelölt (és hamarosan elnökké vált) George H.W.Bush azt mondta, hogy a „Fehér Ház-effektust” fogja használni az üvegházhatás helyett (nem tette). Margaret Thatcher brit miniszterelnök figyelmeztetett egy óriási kísérletre, amelyet „magával a bolygó rendszerével” folytatnak.

Harmincöt év. De valójában 35 évvel ezelőtt, ebben a hónapban 70 évvel ezelőtt figyelmeztettek először a szén-dioxid légkörben való felhalmozódásának veszélyéről.

A szén-dioxid által csapdába ejtett hő vitathatatlan volt. John Tyndall ír tudós (valószínűleg egy amerikai, Eunice Foote munkájára támaszkodva) kimutatta, hogy ez már az 1800-as évek közepén sikerült. Ugyanis Tyndall kísérletet végzett az üvegházhatás demonstrálására.

1895-ben a svéd Nobel-díjas, Svante Arrhenius azt jelezte, hogy a kőolaj, szén és gáz elégetésekor felszabaduló szén-dioxid több száz év alatt felhalmozhat annyi hőt, hogy megolvasztja a tundrát és a fagyos telek a múlté válnak. Munkáját megkérdőjelezték, de az ötlet időnként felbukkant a népszerű folyóiratokban.

1938-ban Guy Callendar angol gépészmérnök azt közölte a londoni Királyi Társaságnak, hogy a felmelegedés folyamatban van.

Ám 1953 májusának elején, az Amerikai Geofizikai Szövetség ülésén Gilbert Plass kanadai fizikus – aki levelezett a Callendarrel – azt ismeertette az egybegyűlt tudósoknak, hogy baj van.

Plass azt mondta, hogy: Az ipari tevékenység nagymértékű növekedése annyi szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, hogy az átlaghőmérséklet évszázadonként 1,5 fokkal emelkedhet.

Ezt az Associated Press és más hírszolgálatok felkapták a hírt, és világszerte megjelentek az újságokban (még a Sydney Morning Heraldban is). Plass figyelmeztetése május 18-án a News weekben és a május 25-i Time-ban is felbukkant.

Az a tény, hogy a világ felmelegszik a tudósok körében nem volt vitatott. De a Plass által a szén-dioxiddal való hangsúlyos jelzés, szemben az olyan versengő elméletekkel, mint az orbitális hullámzás vagy a napfoltok aktivitása, hírértékű volt.

Plass akkor kezdett érdeklődni a szén-dioxid felhalmozódása iránt, amikor a Ford Motor Companynál dolgozott.Megvizsgálta, hogy a szén-dioxid valójában hogyan működik a való világban, nem csak a tengerszinten (anélkül, hogy túlzottan technikai lett volna. Sok tudós elutasította Arrhenius korábbi munkáját azon hamis meggyőződés alapján, hogy a szén-dioxid ott ugyanúgy működik, mint a sztratoszférában).

Plass az 1950-es évek hátralévő részében műszaki és népszerű kiadványokkal dolgozott a kérdésen.1956-ban a Tellus svéd tudományos folyóiratban publikált egy tudományos cikket „az éghajlatváltozás szén-dioxid-elméletéről”, valamint egy népszerű cikket az American Scientistben.És jelen volt az első nagyobb találkozókon, hogy megvitassák a szén-dioxid felhalmozódását.

Eközben a szén-dioxid-elmélet egyre nagyobb teret kapott a tudományos újságírók körében.Az egyik, George Wendt az akkoriban nagy tekintélynek örvendő UNESCO Courierben írta le a leleteket, és 1954-ben ez kivonat került az Irish Times-ba, abban az évben, amikor a brit újságírók elkezdték emlegetni.

1957-ben az akkor új New Scientist folyóirat megemlítette. Az 1950-es évek végére bárki, aki újságot olvasott, tisztában lehetett az alapgondolattal.

Az 50-es és 60-as években amerikai, svéd, német és szovjet tudósok vizsgálták a kérdést.1965-ben Lyndon Johnson elnök még a Kongresszushoz intézett beszédében is ellenőrizte a szén-dioxid felhalmozódását.

Az 1960-as évek végén megkezdődött a nemzetközi együttműködés, bár még mindig csak óvatosan.Például 1969 áprilisában Charles Keeling amerikai tudós, aki a légkör szén-dioxid-koncentrációját mérte egy hawaii obszervatóriumban, felfedte, hogy arra kérték, változtassa meg előadásának címét: „Ha a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid megváltoztatja az ember életét,mit fogunk tenni ellene?”„Megváltoztatja-e a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid az ember környezetét?”

Az olyan klímatörténészek számára, mint én, az 1970-es évek az intenzív mérés, modellezés, megfigyelés és gondolkodás lenyűgöző időszaka volt, amely az évtized végére működőképes konszenzust eredményezett arról, hogy komoly bajok állnak előttünk. Valójában Plassnak sikerült.

Amikor Plass megszólalt, a szén-dioxid légköri koncentrációja körülbelül 310 ppm volt. Ma már 427 ppm-nél tartunk. Évről évre egyre több olajat, szenet és gázt égetünk el, a koncentráció növekszik, és egyre több hő kerül csapdába.

Mire a Plass figyelmeztetése 100 éves lesz, a koncentrációk sokkal magasabbak lesznek. Nagyon jó eséllyel túllépjük a korábban még „biztonságosnak” tartott 2°C-os felmelegedési szintet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ennek az a következménye, hogy a világon folyamatosan csökken a befolyásunk, kilép a dollár uralta pénzügyi rendszerből, és Washington öncélú szabályai helyett a jogállamisághoz ragaszkodik.

A nyugati világra a valuta csökkenése, az infláció és az alacsonyabb életszínvonal, az energiahiány és a társadalmi hanyatlás vár a bevándorló-megszállók nem asszimilált tömegei miatt, miközben a nyugati világból hiányzik az önbizalom, hogy visszaverje támadásukat.

A pusztító háború katasztrofális következményekkel is járhat a Nyugat számára, amelynek fegyverrendszere rosszabb, mint Oroszországé, és amelynek hadseregeit demoralizálja a „sokszínűség előmozdítása” és a fehérek elleni indoktrináció.

Putyin orosz elnök „őrültnek” minősítette az amerikai hegemónia neokonzervatív ambícióját. Putyin felmérte a Nyugatot: „A felsőbbrendűség bármely ideológiája természeténél fogva undorító, bűnöző és halálos. A globalista elitek folyamatosan ragaszkodnak kivételességükhöz; szembeállítják egymással az embereket, megosztják a társadalmakat, véres konfliktusokat és puccsokat provokálnak, gyűlöletet, russzo-fóbiát és agresszív nacionalizmust szítanak, lerombolják a hagyományos családi értékeket, az emberré válás zálogát.”

Putyin, Washington „szabályalapú rendjét” a „rablás, az erőszak és az elnyomás rendszereként írja le a nemzetközi porondon”.

Az amerikaiak az oroszok, kínaiak és a világ többi részének érdekeivel ellentétben az amerikai katonai/biztonsági komplexum és neokonzervatív csatlósaik a Nyugatot a világ többi részének ellenségeként intézményesítették. A következmények Amerikára és birodalmára nézve katasztrofálisak lesznek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Physical Review Letters folyóiratban közzétett ismertető leírja, hogy keletkezett a sötét anyag és hogyan figyelhető meg csillagászati úton.

A tanulmány bemutatott egy új összefüggést a részecskefizika és az asztronómia között. A sötét anyag olyan új részecskékből áll, amelyek az Ősrobbanás előtt keletkeztek, és eddig ismeretlen hatásuk volt a galaxisok szétszóródására. Ezt az összefüggést  fel lehet használni az azonosításukra és következtetést tesz lehetővé arra, hogy mennyivel keletkeztek az Ősrobbanás előtt. Állítja mindezt  Tommi Tenkanen, aki a Johns Hopkins Egyetem poszt doktorandusza fizika és csillagászat szakon, valamint a tanulmány szerzője.

Miközben a sötét anyag eredetéről sokat nem tudnak, a csillagászok kimutatták, hogy fontos szerepük van a galaxisok és galaxis halmazok kialakulásában. Bár közvetlenül nem megfigyelhetők, a sötét anyag létezéséről a tudósok gravitációs hatásukból, valamint a látható anyag mozgásából és térbeli eloszlásából kifolyólag tudnak.

Sokáig a kutatók úgy gondolták, hogy a sötét anyag az Ősrobbanásból maradt vissza, de mindez ideig az erre alapozott kutatások sikertelenek voltak.

Ha a sötét anyag valóban az ősrobbanás maradéka lenne, akkor számtalan kutatónak közvetlen jeleket kellett volna érzékelni a részecskefizikával kapcsolatos kísérletek folyamán.

Új, egyszerű matematikai keretek alkalmazásával a tanulmány azt mutatja, hogy a sötét anyag az Ősrobbanás előtt keletkezhetett egy olyan időszakban, amit kozmikus felfúvódásnak neveznek, amikor is az űr igen gyorsan terjedt ki. A felfúvódás a feltételezések szerint bizonyos részecskék jelentős mennyiségű létrehozását eredményezte, amelyeket szkalároknak neveznek. Ez ideig mindössze egyetlen szkalár részecskét fedeztek fel, a híres Higgs bozont.

„Nem tudjuk, hogy mi a sötét anyag, de ha van valami köze a szkalár részecskékhez, akkor idősebb lehet az Ősrobbanásnál. A javasolt matematikai szcenárió mellett a gravitáción kívül nem kell feltételeznünk egy újfajta kölcsönhatást a látható és a sötét anyag között, amiről tudjuk, hogy jelen van.” Adta a magyarázatot Tenkanen.

Míg az elmélet, hogy sötét anyag létezett az Ősrobbanás előtt,  nem volt képes olyan új kalkulációkat adni, amelyek alátámasztották volna az ötletet. Az új tanulmányból az következik, hogy a kutatók minden esetben figyelmen kívül hagyták azt a legegyszerűbb matematikai szcenáriót, ami a sötét anyag eredetével lehetett volna kapcsolatos.

Az új tanulmány javasol egy tesztet a sötét anyag eredetével kapcsolatban, aminek lényege a sötét anyag hatásának megfigyelése a világmindenségben található anyag eloszlását illetően.

Míg ez a fajta sötét anyag túlságosan rejtett ahhoz, hogy részecske kísérletnél érzékelhető legyen, jelenléte fellehető csillagászati megfigyeléseknél. Hamarosan többet fogunk megtudni a sötét anyag eredetével kapcsolatban a 2022-ben felbocsátott Euklídesz műhold segítségével. Rendkívül izgalmas azt megfigyelni, hogy a sötét anyag nyakon csíphető, mert segítségével feltárható az Ősrobbanás előtti idő.

Tibor bá’ hozzáfűzése:

A tanulmány lényege egy észszerű sejtés, ami szerint a sötét anyag az Ősrobbanás előtt is létezhetett, amit egy új műhold segítségével igazolni lehet.

A magam részéről a fejleménynek rendkívüli mértékben örülök, mert alátámasztja észszerű sejtésemet a Léttel kapcsolatban, ami szerint mindig is volt, vagyis nem az Ősrobbanással kezdődött. A Lét teremtő(isten) és teremtés nélkül mindig kellet, hogy legyen. A Léten belül az anyag szerkezete és a létező erők lehetővé teszik a legfantasztikusabb formák kialakulását mindenféle beavatkozás nélkül. Ennek látható bizonyítéka a Föld és a földi élet, és bizonyos értelemben maga az Ősrobbanás is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Noha az Egyesült Államok Oroszországot és Kínát tekinti a legnagyobb fenyegetésnek, nem csak Amerika ellenségei menekülnek a dollártól. XI-vel Kínában folytatott találkozót követően Emmanuel Macron francia elnök valószínűleg megdöbbentette és feldühítette az Egyesült Államokat azzal, hogy felszólította Európát, hogy csökkentse függőségét az „USA-dollártól.

Az amerikai Dollártól való menekülésre vonatkozó felhívások nem pusztán gazdaságiak, hanem geopolitikaiak is. Arra szólítanak fel, hogy alakítsák át a világrendet az Egyesült Államok hegemóniájának kihívásával és a multi polaritás támogatásával. A Dollár monopóliuma nemcsak az Egyesült Államok gazdagságát, hanem az USA hatalmát is biztosította. A legtöbb nemzetközi kereskedelem dollárban zajlik, és a legtöbb devizatartalékot dollárban tartják. Ez a dollárdominancia gyakran lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy ideológiai igazodást diktáljon, vagy gazdasági és politikai strukturális kiigazításokat kényszerítsen ki más országokból. Azt is lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok a világ egyetlen országává váljon, amely hatékonyan szankcionálhatja ellenfeleit. A dollár hegemóniája alóli emancipáció egyben az USA hegemóniájából való emancipáció. Az amerikai dollártól való menekülés egy olyan mechanizmus, amely az Egyesült Államok által vezetett egypólusú világot egy többpólusú világgal helyettesíti.

Ahogyan az USA nemrég Kubában, Venezuelában, Afganisztánban, Iránban és Oroszországban is bebizonyította, a dollár monopóliuma lehetővé teszi, hogy nagyon erőteljesen és gyorsan fegyverré tegyék.Az országok pénzeszközeit túszul ejthetik, és szankciókkal kényszeríthetik az országokat a sorba rendezésre.Ennek a hatalomnak a közelmúltbeli demonstrációi sok országot saját sebezhetőségére ébresztettek.

Janet Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a közelmúltban kijelentette: „Fennáll annak a veszélyre, hogy ha dollár szerepéhez kapcsolódó pénzügyi szankciókat alkalmazunk, ez idővel aláássák a dollár hegemóniáját.”Kifejtette: „Természetesen ez felkelti a vágyat Kínában, Oroszországban és Iránban, hogy alternatívát találjanak.”

És ez pontosan az, ami megtörtént. De nem csak Kína, Oroszország és Irán próbál most kibújni a nyomás alól. Amerika barátai is fontolgatják, hogy elmenekülnek a dollár elől.

A NATO-szövetséges Franciaország is ezt kéri Európától.Az el nem kötelezett országok is vagy beszélnek róla, vagy már csinálják.

India növekvő gazdasági hatalom.És Kínához hasonlóan India is jelentősen növelte kereskedelmét Oroszországgal.India és Oroszország most megkezdte a tárgyalásokat az India és az orosz vezetésű Eurázsiai Gazdasági Bizottság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról.A két ország most „előrehaladott tárgyalásokat” folytat egy új kétoldalú beruházási szerződés megkötéséről.Oroszország érdeklődését fejezte ki a „nemzeti valuták és a baráti országok valutái” kereskedelme iránt.India is „nagyon törekedett” a dollár hátrahagyása felé azáltal, hogy „növeli rúpia valutáját az Oroszországgal folytatott kereskedelemben”.India pedig a közelmúltban megkezdte az orosz olaj vásárlását orosz rubelben.

Az USA-dollár hegemóniája is veszélybe került Amerika hátsó udvarán. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök azt javasolta, hogy „egy latin-amerikai valuta létrehozásával” meneküljenek meg a dollár ellenőrzése alól. Miközben Kínában XI-vel találkozott, Lula megkérdezte: „Ki döntött úgy, hogy a dollár lesz a [világ] valuta?” Ezután saját kérdésére válaszolt. Márciusban Brazília és Kína kibújt az amerikai dollár alól azzal, hogy egy-egy bankját bízta meg a brazil reál és a kínai jüan kétoldalú kereskedelmével.

Pakisztán immár saját pénznemében is kereskedik Kínával. Irán és Oroszország elmenekült a Dollártól, és most Riálban és Rubelben számolják el a kereskedelmet. Nemrég bejelentették, hogy kijátszották az Egyesült Államok pénzügyi rendszerét azzal, hogy bankrendszereiket a SWIFT alternatívájaként összekapcsolták az egymással folytatott kereskedés érdekében. Szaúd-Arábia kijelentette, hogy „nincs probléma” az olajjal az amerikai dolláron kívüli pénznemekben való kereskedésben. Robert Rabil, a Floridai Atlantic Egyetem politológia professzora szerint az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Izrael mind elmozdult az amerikai dollártól.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió megállapodott egy „szakaszos átállásról” a „deviza” kereskedelemről a „Rubelben történő elszámolásra”.

Talán még meglepőbb volt az Egyesült Államok számára a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek március 30-31-i ülésén hozott döntés az amerikai dollártól való függés csökkentéséről.Az ASEAN-t Indonézia, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar és Brunei alkotja.Az ülésen közös nyilatkozat született a „pénzügyi rugalmasság erősítésére a helyi valuta használatával”.De ami a leginkább nyugtalanító lehetett az Egyesült Államok számára, az indonéz elnök, Joko Widodo döntésének magyarázata volt. Widodo azt mondta, hogy a lépésre azért van szükség, hogy megvédjék magukat a „lehetséges geopolitikai következményektől”. Mit akart ezzel mondani?– Legyen nagyon óvatos – magyarázta.”Emlékeznünk kell az Egyesült Államok által Oroszországgal szemben bevezetett szankciókra.”

Yellennek igaza volt.Widodo szerint az Egyesült Államok Oroszországgal szembeni szankciói rávilágítottak arra, hogy mennyire sebezhetőek az országok, ha amerikai dollárokra és külföldi fizetési rendszerekre támaszkodnak.Azt mondta, hogy az ASEAN helyi valutával történő tranzakciós rendszerének alkalmazása a helyi valutákkal való kereskedéshez segítene kezelni Indonéziának azt az igényét, hogy felkészüljön arra a lehetőségre, hogy az Egyesült Államok hasonlóképpen szankcionálhatja.

Nem az EEU és az ASEAN az egyetlen olyan szervezet, amely feltérképezi az USA-dollártól való menekülését. A BRICS egy hatalmas nemzetközi szervezet, amelynek elsődleges célja az Egyesült Államok hegemóniájának kiegyensúlyozása egy új, többpólusú világban. Brazíliából, Oroszországból, Indiából, Kínából és Dél-Afrikából áll, és a világ népességének 41%-át teszi ki. A BRICS is arról beszél, hogy a tagok valutáival, vagy akár egy új BRICS valutával kereskedjenek.

Lula a közelmúltban azt javasolta, hogy „a BRICS-banknak van egy valutája Brazília, Kína, és más BRICS-országok közötti kereskedelem finanszírozására”, hogy az országok ne legyenek kénytelenek „dollárokat kergetni az exportra, amikor saját valutájukban exportálhatnak”.”Alekszandr Babakov, az orosz Állami Duma alelnöke a közelmúltban szintén azt mondta, hogy a BRICS saját valuta létrehozásán dolgozik.

Egy BRICS-valuta kihívást jelenthet a dollárnak a BRICS-országok határain túl.”Mivel a BRICS-csoport minden tagja gazdasági nehézsúlyú a saját régiójában, a világ országai valószínűleg hajlandóak lennének üzletet kötni” ebben a pénznemben – utal a Financial Post egyik jelentése.

Az egyik ilyen régió Afrika.Júliusban Szentpéterváron tartják az orosz-afrikai csúcstalálkozót. Olayinka Ajala, a Leeds Beckett Egyetem politikájának és nemzetközi kapcsolatainak adjunktusa, és a „Semlegesség esete: Az afrikai álláspontok megértése az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban” című könyv szerzője egy közelmúltbeli levelezésben azt mondta nekem, hogy „Oroszország és Kína fő hangsúlya Jelenleg az a cél, hogy rávegyük az afrikai országokat a javasolt BRICS-valuta támogatására.”Azt mondja, hogy „ez a következő konferencia egyik fő témája lesz”. Ajala kifejti, hogy „Afrika fogyasztó kontinens, ami azt jelenti, hogy rengeteg árut és szolgáltatást importálnak.”Azt mondja, hogy „a több mint 1,4 milliárd lakosú Oroszország és Kína meg tudja győzni az afrikai országokat arról, hogy el kell vetni a dollárt, ami óriási csapás lesz az Egyesült Államokra”.

Afrikától Délkelet-Ázsiáig és Latin-Amerikáig, Oroszországtól és Kínától Indiáig, Iránig és Szaúd-Arábiáig az országok feltérképezik útjukat az USA-dollártól való repülés irányába. Az Egyesült Államok hegemóniájából a többpólusú világba való átmenet mechanizmusaként a gazdasági hatások nagyszerűek lennének, de a geopolitikai hatások még nagyobbak is lehetnek.

Ted Snider az Antiwar.com és a The Libertarian Institute állandó rovatvezetője az Egyesült Államok külpolitikájával és történelmével kapcsolatban. Emellett gyakori munkatársa a Responsible Statecraftnak és a The American Conservative-nak. í/i>

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A robbanás 1500-sor volt nagyobb, mint a hirosimai és nagaszaki bombák együttes ereje, illetve tízszer volt több mint a II. világháború alatt, az összes harcoló egységek által felrobbantott töltet ereje. A robbanás gombafelhője 75 km magasra szállt fel. A felhő szélessége 106 km volt, ereje pedig 50 megatonna. Az akkor ismert technológiával el tudták volna rendezni úgy, hogy az ereje kétszer nagyobb legyen.

A videótól eláll az ember lélegzete, mert arra emlékeztet, hogy ezzel a borzalommal kell együtt élnünk generációk óta, és az egyetlen ok, amiért még mindig élünk, csupán szerencse dolga. Nem egyszer, nem kétszer, hanem sokkal többször centikre álltunk a nukleáris háború kitörésétől a hidegháború évei alatt, félreértések, technikai hibák miatt, és a végeredmény könnyen lehetett volna az ellenkező.

Most pedig Amerika gyors tempóban megy egy új hidegháború felé, nem egy, hanem két nukleáris fegyverekkel rendelkező országgal szembe. Miközben egy háború kimenetele egyetlen jottányival se lett biztonságosabb. Az emberek azt hiszik, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező országokban egy embernek van az ujja a piros gombon. Valójában, a Világon sok ezer ember van abban a helyzetben, hogy beindítson egy nukleáris háborút, összezavarodás, elvétett kommunikáció, vagy egyéb előre nem látott lehetőség miatt.

A nukleáris katasztrófapolitikának számtalan apró részlete van, amelyek mindegyike félresikerülhet. Ezek ellenőrzés alatt tartása szinte lehetetlen.

Az Earth’s Future című folyóiratban, 2014-ben megjelent jelentés szerint mindössze 100 nukleáris töltet felrobbantására lenne szükség, hogy 5 Teragramm korom kerüljön a Föld sztratoszférájába évtizedeken át, meggátolva a napsugárzás Földre érését, lehetetlenné téve a növények fotó szintézisét. Ebből kifolyólag a Föld minden élőlénye éhen halna, amennyiben előtte nem halt bele radioaktív sugárzásba. Kínának néhány száz töltete van, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak több ezer.

Nagy bajban vagyunk, csak nem tudunk róla, mert a szajha média nem beszél róla. Legalább akkora bajban vagyunk, mint 1961-ben voltunk, és csak azért érezzük magunkat biztonságosabban, mert az elmúlt hidegháborúból jól jöttünk ki.

Sőt, nagyobb bajban vagyunk, mert az Egyesült Államok hanyatlóban van, miközben Kína egy olyan világrend felé lavíroz, ahol az amerikai dollár, vagy az amerikai hegemónia nem dominál. A valóság az, hogy fejjel megyünk Washingtoni ortodox értékelésébe, vagyis, hogy az egypólusú dominanciát minden áron fenn kell tartani. Az elkerülhetetlen trónfosztás soha nem következhet be.

A sarokba szorított vadállat veszélyes, különösen akkor, ha éles körmei, és szemfogai vannak. Egy haldokló birodalom veszélyes, különösen, ha nukleáris fegyverei vannak.

Ennek a figyelembevételével, szeretnék előállni egy gondolat kísérlettel:
Képzeld el, hogy érzékelsz egy hatalmas robbanást, odalépsz az ablakhoz, és látsz a távolban egy növekedő gombafelhőt.
Tényleg, próbáld elképzelni, hogy fog az kinézni.
Tényleg, tedd magad ebbe a helyzetbe és menj végig a következő kérdéseken:
Mit érzel?
Mire gondolsz legelőször?
Mit érzel a szeretteiddel kapcsolatban?
Kielégít-e az hogy az utóbbi időben mennyi időt töltöttél velük?
Meg vagy elégedve azzal, ahogy bántál velük?
Kielégít-e a korábbi életed?
Egyetértesz azzal, hogy értékítéleted egyezik az elvárásokkal?
Az elmúlt hónapok alatt az összes idődet és mentális energiádat ideális módon használtad-e fel?
Az összes idődet és mentális energiádat úgy használtad-e fel, mintha tudtad volna, hogy lehetséges egy nukleáris háború?
Mert (és ez a gondolat kísérlet vége) nukleáris háború, bármely  pillanatban kitörhet?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A hajó szeptember 22-én hagyta el Szentpétervárt, és várhatóan két hét múlva éri el Murmansk Arkáik kikötőt.

A hajó képes cseppfolyósított földgáz szállítani az Arktikról. A hajónak a ”Nukleáris Titanic” becenevet a Greenpeace adta. A hajó hossza 173 méter, magassága 15 méter, és képes 3 m vastag jeget is feltörni.

Moszkva felgyorsítja jégtörő hajóinak a gyártását annak érdekében, hogy az Oroszország-hoz tartozó Arktik parttal párhuzamosan az Csendes- és Atlanti-óceán közötti rész navigálható legyen.

Vjacseszláv Ruksa, a Rosatom Északi Tengeri Út Igazgatóságától jelezte, hogy „Egy modern nukleáris jégtörőhajó flotta, mely képes egész évben, biztonságosan navigálni az egész Északi Tenger Útvonalán, az ország részére stratégiai fontosságú.”

Vlagyimir Putyin szerint az ország Arktik flottája legalább 13 nagy kapacitású jégtörőből kell, hogy álljon, amelyek nagy része nukleáris meghajtású.

Az Arktik alatt óriási olaj és gáz tartalékok vannak, amikre Oroszország szemet vetett, más országokkal együtt, mint például az USA, Kanada és Norvégia.

Két másik hasonló hajó, az Ural és a Sibir, építés alatt állnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az elmúlt évek sajnálatos tapasztalata, hogy a „meleg nyár” már nem azt jelenti, hogy néhány napig, hétig jobban izzadunk a megszokottnál. A hőhullámok mára hazánkban is rendre meghaladják azt a szintet, amely egészséges az emberi szervezetre, sőt közvetve ezrek idő előtti halálát okozza a forróság. Ha pedig a statisztikákat nézzük, a hőhullámok száma egyre gyarapszik amellett, hogy összességében is melegebbek a nyarak: a mérések 1901-es kezdete óta például 2022 volt a legforróbb Magyarországon.

Reménykedhetünk ugyan abban, hogy az idei nyár majd jobb lesz, elmaradnak a hőségperiódusok, ám a klímaváltozás tükrében ez általánosságban is csupán hiú ábránd. Idén ráadásul egy bolygószinten ható időjárási jelenség kialakulása is arra utal, hogy 2023 minden rekordot meg fog dönteni – az utóbbi hetekben számos híradás számolt be erről az El Niñót nevezve meg „bűnösként”.

Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa is rendkívül meleg nyárra számít, és úgy véli, 2024 még durvább lesz. Miért? Honnan lehet ezt előre borítékolni, és mi benne az El Niño szerepe? Erről kérdeztük a szakembert.

ENSO: a fiú meleg, a lány hideg

Dél-Amerika északnyugati partjaitól nagyjából Indonéziáig húzódik az a tőlünk nézve messzi-messzi régió, amely az úgynevezett ENSO jelenségen keresztül az egész bolygó időjárását nagyon komolyan befolyásolja. A betűszó kibontva El Niño – Southern Oscillation, azaz El Niño – Déli Oszcilláció. Az oszcilláció váltakozást, ingadozást, eltérést jelent. És hogy tényleg érthető legyen:

Az ENSO a Csendes-óceán hatalmas, több millió négyzetkilométeres felületén kialakuló, tengerfelszíni hőmérsékleti anomália

Az anomália mozgatórugói a mindig keleti irányból fújó passzátszelek. Ha erős a légmozgás, az vertikálisan is „megforgatja” az óceánt, a dél-amerikai szárazföldnek ütközve hideg víz tör a felszínre. Logikusan minél erősebb a passzátszél, annál több hideg víz áramlik fel és annál nagyobb tengerfelszínt borít el a fent említett óriási területen. Amennyiben a szél gyenge, úgy ennek ellenkezője történik, azaz alulról érkező hűtés hiányában a víz felszín hőmérséklete egyre csak emelkedik. Hosszú, akár évekig tartó folyamatokról van szó, ezt a pozitív-negatív váltakozást takarja az ENSO betűszó.

A vízfelszín hőmérsékletét havonta regisztrálják, +/– 0,5 Celsius-fokos eltérésnél még semleges állapotról beszélünk. A pozitív irányban történt, fél fokot meghaladó eltérésnél viszont már létrejön az El Niño-hatás, ugyanilyen negatív változásnál pedig a La Niña. Előbbi Jézusra utalva „a fiú” jelentéssel bír, mivel a jelenség karácsony táján erősödik meg igazán. Ellentéte, 0,5 fokos negatív anomáliánál „a lány”, La Niña jelentkezik.

Túl a másfél fokon

Az elmúlt három évben, pontosabban 2020 májusától 2023 februárjáig az ENSO La Niña fázisban volt, jelenleg pedig semlegesben, ám több mint 60 százalék az esély, hogy júliusra pozitív irányban lépjük át a fél fokot, és elkezdődik az El Niño. Honnan tudjuk? Maga az „ENSO-terület” négy régióra oszlik, az egyes és a kettes egészen kicsi Dél-Amerika partjainál, de maga a folyamat e térségben indul, innen lehet előre jelezni.

Most ott tartunk, hogy a két régió olyan gyorsan melegszik, amelyre még soha nem volt példa. Ez indokolja a média ingerküszöbét is átütő izgatottságot, hiszen a meteorológus szakember szavaival: „történelmi jelentőségű folyamatról van szó, soha nem látott mértékű El Niño kialakulása várható 2023 őszén-telén”. Már az idei nyár is rekord meleg lehet, de a késleltetett hatás miatt valószínűbb, hogy jövőre robban a bomba:

A 2024-es év 1,5-1,7 Celsius fokkal lehet melegebb az átlagnál, míg az eddigi rekord 1,35 fok volt 2016-ban, amely szintén egy erős El Niño-szezon után következett be.

Tettünk róla, hogy így legyen

Hogyan befolyásolja a tengerfelszín hőmérséklete a globális éghajlatot? Minél melegebb a víz, annál intenzívebben párolog, és olyan irdatlan területről van szó, hogy a többlet a teljes földi légkör páratartalmát megnöveli. A vízpára pedig üvegházhatású gáz, a több nedvesség több egységnyi hőt tart vissza a légkörben.

Az eddigi „rekorder” El Niño 2015 őszén vette kezdetét, de csak a következő évre futott fel, a csúcson +2,6 fok volt az anomália, a bolygó átlaghőmérséklete pedig 2016-ban 1,35 fokkal volt a sokéves átlag felett. Ez ideig az volt a legmelegebb évünk. A jelenlegi adatok alapján idénre +2-2,6 fokos anomália szerepel az előrejelzésekben, azonban Molnár László kiemeli, ezt még valószínűleg felfelé fogják korrigálni. A „végállomás” pedig a becslések szerint 1,5-1,7 fokos átlaghőmérséklet emelkedés lehet, minderre több tényből is következtethetünk.

Egyrészt az elmúlt hét évben sem fogtuk vissza magunkat, még tovább emelkedett az üvegházgázok koncentrációja, amelyek hatását erősíti a megnövekedett mennyiségű vízgőz. Másrészt most eleve a bázis is sokkal magasabb. A La Niña rendszerint 0,2-0,3 fokkal téríti el lefelé a Föld középhőmérsékletét, míg az El Nino ugyanennyivel emeli meg. Az elmúlt La Niña szezonban ez csupán arra volt elég, hogy többé-kevésbé az átlagon maradjunk, így a következő másfél évben markáns, 0,4-0,6 fokos melegedésre számíthatunk a 2020-2022 években tapasztalt hőmérséklethez képest.

Forróság, pára, viharok Magyarországon

A következményeket tekintve sok jóra nem számíthatunk. Az ENSO-val érintett területen Dél-Amerikától Ausztráliáig, Kínáig, Indiáig a csendes-óceáni szigetvilágot is beleértve rettenetes szárazságot és brutális hőséget idéz elő egy erős El Niño, de a világ minden pontján komoly hatást gyakorol.

Európában az átlagnál melegebb és csapadékos, fülledt idő várható, a nyarat viharokkal intenzíven tarkított augusztus zárhatja le, majd enyhe, a szokásosnál jóval csapadékosabb ősz és tél követheti idén. A folytatást pedig majd meglátjuk, az anomália tényleges mértékén múlik, de 2024 valószínűleg még rosszabb lesz.

Ugyanez igaz hazánkra is: párás, forró, viharos nyár, majd enyhe, esős tél, a szokásosnál akár 20 százalékkal is több csapadék hullhat.

Összegzésként Molnár László kiemeli, hogy történelmi esemény kapujában állunk. Az El Niño várhatóan egy hónapon belül hivatalosan is „megszületik”, és gyors felfutású lesz, hiszen eleve magasabb globális bázishőmérsékletről indulunk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

„Kedveském, nem maradt egyetlen értelmes kapcsolatom sem”, mondta nekem. „Mindenki meghalt. És tudod mit? Mindezek után én is el akarom hagyni ezt a világot.” Kicsit közelebb hajolt, mintha egy titkot mondana el nekem, és így folytatta:

Elmondjam mi vagyok? Erős vagyok. Bevallom magamnak és neked is, hogy itt számomra semmi nem maradt. Több mint készen állok az indulásra, amikor eljön az időm. Valójában ez nem jöhet elég gyorsan.

Sok idős embert kérdeztem meg kutatás céljából. Időnként megdöbbent az őszinteség, amellyel egyesek úgy érzik, hogy életük befejeződött. Úgy tűnik, belefáradtak az életbe.

Tagja vagyok a European Understanding Tiredness of Life in Older People Research Networknek, ami geriáterek, pszichiáterek, társadalomtudósok, pszichológusok és halálkutatók csoportja. Szeretnénk jobban megérteni a jelenséget, és ki akarjuk válogatni, mi az egyedi benne. A hálózat emellett a politikusok és az egészségügyi gyakorlatok számára nyújtott tanácsokon, valamint a gondozók és betegek támogatásán is dolgozik.

Els van Wijngaarden, a gondozási etika professzora és kollégái Hollandiából egy csoport idősebb embert hallgattak meg, akik nem voltak súlyosan betegek, mégis vágytak arra, hogy véget vessenek életüknek. Az ilyen embereknél azonosított kulcsproblémák a következők voltak: sajgó magány, a nem számított fájdalom, az önkifejezéssel való küzdelem, az egzisztenciális fáradtság és a félelem attól, hogy teljesen függő állapotba süllyednek.

Ennek nem kell, hogy egy életen át tartó szenvedés következménye, vagy az elviselhetetlen fizikai fájdalomra adott válasz legyen. Úgy tűnik, hogy az élet fáradtsága azokban az emberekben is megjelenik, akik úgy gondolják, hogy teljes életet éltek. Egy 92 éves férfi ezt mondta a hálózat kutatóinak:

Semmire nincs hatásom. A hajó elindul, és mindenkinek van munkája, de én csak rakomány vagyok nekik. Ez nem könnyű, ez nem én vagyok. A megaláztatás túl erős szó, de határos a valósággal. Egyszerűen figyelmen kívül hagynak, teljesen marginalizáltnak érzem magam.

Egy másik férfi azt mondta: Nézd meg, milyen állapotban vannak azok az idős hölgyek a szemközti épületben. Félholtan, értelmetlenül tolószékben ülnek. Ennek már semmi köze az emberhez. Ez egy életszakasz, amin egyszerűen nem akarok átmenni.

Egyedülálló szenvedés

Philip Roth amerikai regényíró azt írta, hogy „az öregség nem csata,, az öregség mészárlás”. Ha elég sokáig élünk, elveszíthetjük identitásunkat, fizikai képességeinket, partnerünket, barátainkat és karrierünket.

Néhány emberben ez azt a mélyen gyökerező érzést váltja ki, hogy az élet értelmét megfosztották, és a céltudat újjáépítéséhez szükséges eszközök visszahozhatatlanok.

Helena Larsson gondozó professzor és kollégái Svédországban az időskori fokozatos „fénykioltásról” írtak. Azzal érvelnek, hogy az emberek folyamatosan elengedik az életet, amíg el nem érik azt a pontot, ahol készek kikapcsolni a külvilágot. Larsson csapata felveti a kérdést, hogy ez mindannyiunk számára elkerülhetetlen lehet-e?

Természetesen az effajta szenvedésnek közös jellemzői vannak (lehangoló és fájdalmas), és az élet más pontjain tapasztalható gyötrelem.De ez nem ugyanaz. Vegyük fontolóra az egzisztenciális szenvedést, amely egy halálos betegségből vagy a közelmúltbeli válásból fakadhat. Ezekben a példákban a szenvedés egy része összefügg azzal a ténnyel, hogy az életben még többet kell megtenni, de az út hátralévő része bizonytalannak tűnik, és már nem úgy néz ki, ahogy elképzeltük.

Ez a fajta szenvedés gyakran egy olyan jövő gyászolásához kötődik, amelyről úgy gondoljuk, hogy nekünk kellett volna szólnia, vagy egy olyan jövőtől való félelemhez, amelyben bizonytalanok vagyunk. Az élet fáradtságában az egyik különbség az, hogy nincs jövő utáni vágy vagy gyász;csak egy mély érzés, hogy az utazás véget ért, mégis fájdalmasan és végtelenül elhúzódik.

A globális nézet

Azokban az országokban, ahol az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság legális, orvosok és kutatók azon vitatkoznak, hogy az élet fáradtsága eléri-e a küszöbét annak a fajta szüntelen érzelmi szenvedésnek, amely jogot biztosít az embereknek az eutanáziához.

Az a tény, hogy ez a probléma elég gyakori ahhoz, hogy a kutatók megvitassák, azt sugallhatja, hogy a modern élet kizárta az időseket a nyugati társadalomból. Talán a véneket már nem tisztelik bölcsességük és tapasztalatuk miatt. De ez nem elkerülhetetlen. Japánban az idős életkort tavasznak vagy újjászületésnek tekintik a munkával és gyermekneveléssel járó mozgalmas időszak után. Egy tanulmány azt találta, hogy Japánban az idősebb felnőttek magasabb pontszámot értek el az élet szemléletében, mint a középkorúak, míg az Egyesült Államokban ezzel ellentétes életkori mintát találtak.

Atul Gawande sebész és orvosprofesszor azt állítja, hogy a nyugati társadalmakban az orvostudomány megteremtette az ideális feltételeket az öregedés „hosszú, lassú elhalványulásához”. Úgy véli, az életminőséget figyelmen kívül hagyták, miközben erőforrásainkat a biológiai túlélés felé irányítjuk. Ez példátlan a történelemben.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna még nem áll készen a nagy offenzívára, de nincs más választása. Kijev be van zárva egy tavaszi, vagy nyári lépésre, annak ellenére, hogy olyan gyorsan használja el a lőszert, hogy azzal a Nyugat nem tud lépést tartani. Szerencsére Oroszország is kifogyott az ötletekből.

Miközben az ukránok gyorsan igyekeznek alkalmazkodni a 230 új és felújított nyugati harckocsihoz, és 1550 páncélozott járműhöz, még mindig hiányzik nekik a megfelelő légvédelem egy nagy offenzív hadművelethez. Ugyanis, veszélyezteti őket az orosz légierő. Nyugati védelmi források is bizonytalanok abban, hogy a magas rangú parancsnokok, valamint katonáik a helyszínen képesek-e alkalmazkodni az új rendszerekhez.

Kijevnek azonban nemigen van más választása, mint egy nagy tavaszi vagy nyári offenzíva beindítása. Vezetői egyre inkább beskatulyázódnak. Ahogy egy amerikai védelmi tisztviselő fogalmazott: „Az ukránok a múltban Putyin mellett minket is megleptek, de most sokkal kevesebb mozgásterük van, amit az oroszok tudnak.”

Zelenszkij elnök nagy szakértelemmel irányította a Nyugatot, de támogatásának fenntartásához be kell valamit mutatnia, amit washingtoni bennfentesek ízléstelenül „a befektetés megtérülésének” neveznek.

Zenemszkijnek a belpolitikát is egyensúlyoznia kell.Az olyan vész madarak, mint Kyrylo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés főnöke, megakadályoznak minden érdemi tárgyalást, noha a kormány egyes tagjai úgy gondolják, hogy itt lenne az ideje.Egy kijevi nyugati diplomata „szürreális párhuzamos tapasztalatot” írt le, amikor beszélgetőpartnerei „egyik este megbeszélik a tárgyalások lehetséges formátumait”, majd másnap a nyilvánosság előtt „kiáltják, hogy Oroszországgal nem lehet tárgyalásokat folytatni”.

A háború alatt Kijev először felégette a reguláris hadseregének személyi állományát.Ezután nagy mennyiségű szovjet kori felszerelést kapott a Varsói Szerződés egykori tagjaitól, amit felégetett.Mostanra „nyugati” fegyvereket kapott egy második hadsereg számára, amely nagyrészt mozgósított, kevés katonai tapasztalattal rendelkező civilekből állt.Miután az ellentámadás lefutott, az eredménytől függetlenül a második hadsereg nagyrészt megsemmisül.Nem lesz több anyag és személyi állomány egy következő hadsereg számára.

Ezzel szemben az orosz hadsereg nagyrészt sértetlen. Mondja ezt Cavoli tábornok, az Egyesült Államok európai parancsnoka:

Az orosz szárazföldi erők jelentős veszteségeket szenvedtek Ukrajnában. E kudarcok, valamint a felszerelés- és hadianyag-készleteik csökkenése ellenére az orosz szárazföldi erők még mindig jelentős képességekkel és kapacitással rendelkeznek, és továbbra is képesek veszteségeiket regenerálni.

Oroszország továbbra is félelmetes és kiszámíthatatlan fenyegetést jelent, amely a belátható jövőben kihívás elé állítja az Egyesült Államok és Európa érdekeit. Az orosz légi, tengeri, űr-, kiber- és stratégiai erők nem szenvedtek jelentős leépülést a jelenlegi háborúban. Sőt, Oroszország valószínűleg újjáépíti jövőbeli hadseregét egy jelentős és erősebb szárazföldi haderővé. Oroszország hatalmas raktárkészletet tart fenn telepített és nem telepített nukleáris fegyverekből

Oroszország katonai modernizációs programot folytat, amely a fejlett hagyományos, hibrid és nukleáris képességek sorát helyezi előtérbe a Nyugat kényszerítésére. Ezek a fegyverek aszimmetrikus fenyegetést jelentenek a NATO számára, akiket új kihívások elé állítják.

Még nyitott kérdés, hogy az ukrán ellentámadás megkezdődik-e, és mikor. Az időjárás a fő tényező:

A tavaszi esőzések idén a szokásosnál sokkal intenzívebbek voltak. Az elmúlt hetek heves felhőszakadásai Zaporizzsjában sűrű levessé változtatták a csatateret.

„Szokatlan tavasz volt” – mondta a dandár egyik parancsnoka. – Még soha nem volt ennyi eső.

Természetesen felmerül a lőszer kérdése is.Ukrajnának már most  hiányzik elegendő számú tüzérségi töltet.Minden nap többet használ fel, mint amennyit kap, és amit kap, az több, mint amennyit a „nyugat” elő tud állítani. Az ellentámadás a megmaradt lőszert elfüstöli.Akkor mi van?

A brit védelmi minisztérium ajánlatokat kér az iparágtól néhány konkrét felszerelésre. Ezek között megtalálhatóak a harckocsikhoz való aknatörő felszerelések.

A körülbelül 40 tonnás szovjet tankok lényegesen könnyebbek, mint a „nyugati” harckocsik, amelyek tömege elérheti a 70 tonnát. Az újonnan leszállított Leopárd és más tankok nem tudnak áthaladni a tipikusan ukrán hidakon anélkül, hogy azokat ne rongálnák meg súlyosan. A szükséges infrastruktúra és támogató berendezések nélkül a „nyugati” harckocsik nagyrészt használhatatlanok. Ilyen felszerelés nélkül nem igazán lehetséges ellentámadást indítani a megedzett orosz védelmi vonalak ellen.

De várni sem lehet.Nemcsak Washington és az ukrajnai háború támogatói gyakorolnak rájuk nyomást, hanem állandóan fennáll az orosz csapások veszélye is a felhalmozott készletekre.Minél tovább tartózkodnak a felkészülési területen, annál nagyobb az esélye, hogy felderítik és megsemmisítik őket.

Az elmúlt két hétben Oroszország a Herson és Pavlograd régióban megsemmisítette az ukrán légvédelem nagy részét.  Ezeket a rendszereket nem lehet helyettesíteni.

Ennek ellenére a brit védelmi minisztérium azt hiszi, hogy a háború még néhány évig folytatódik.

100-300 km hatótávolságú rakéták szállítását kérik az  ukránok, amelyek szárazföldi, tengeri vagy légi kilövésre lennének alkalmasak, és amelyek terhelhetőség 20-490 kg lenne.

Ennek a kérésnek a zárónapja május 4. Ha véletlenül van néhány rakéta a közelben, vagy ha sikerül előállítani azokat, akkor még két napod van az ajánlat megtételére.De reálisan az ilyen rakéták lehető legkorábbi szállítása valószínűleg 2024/25-ben lesz.Kíváncsi lehetsz, hogy Ukrajna ott lesz-e még akkor is.

Yves Smith az az ellentámadás lezajlása utáni a tűzszünet esélyeiről tárgyal. Úgy találja, hogy Oroszország nem valószínű, hogy beleegyezik anélkül, hogy jelentős engedményeket ne kapna:

Nem értem, hogyan jutnának el bárhová a béketárgyalások. A vészmadarak még mindig a vezetőülésben ülnek, és vagy visszautasítják a tárgyalásokat, vagy előfeltételeket állítanak fel. Emlékezzünk vissza Oroszország korábban elutasított előfeltételeire. Még ha most bele is mennének, nagyon nagy az esély, hogy a Nyugat kezdeti követeléseit, például az azonnali tűzszünetet elutasítanák, vagy gyorsan ellen követeléssel

állnak elő: „Csak ha felfüggeszti a szankciókat”. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz visszacsatolás a csatornán, de ne várd, hogy messzire menjen.

Mindezek ellenére jótékonyan tételezzük fel, hogy a Nyugat valóban felkéri Oroszországot, hogy tárgyaljon.Hacsak a kérés nem nyilvánvalóan elfogadhatatlan módon történik, Oroszországnak eleget kell tennie.

De nem értem, hogy ez hogyan megy végbe, amíg a nyugati vezetők valóban be nem vallották, hogy Oroszország nagyszerűen tartja magát, és nincs jó oka a leállásra, amíg nem igázza le Ukrajnát.

Oroszországnak pedig csak annyit kell tennie, hogy érdemben szabotálja a tárgyalásokat, hogy elővegye azt a követelést, amelyet Putyin a 2007-es müncheni biztonsági konferencia óta különböző formákban megfogalmazott, vagyis a biztonsági garanciákat.

Ki adja nekik?A Minszki Megállapodásokkal kapcsolatos kettősség vidám francia és német beismerése azt jelenti, hogy egyetlen NATO-államban sem lehet megbízni, kivéve talán Törökországot (és ha Erdogan túléli, valószínűleg túl közel kerül Oroszországhoz ahhoz, hogy elfogadható legyen).Az USA-ban egyértelműen nem lehet megbízni.Kína nem lenne elfogadható, és nem is alkalmas a szerepre (nem szárazföldi hatalom, és nincs jelen a helyszínen).

Tehát hacsak nem történik néhány rendkívüli esemény (és Taleb arra figyelmeztet, hogy erre nincs sok esély), továbbra is az áll fenn, hogy Oroszország a háborút választja, amíg nem szab ki feltételeket Kijevre.

Eközben Ukrajnában a társadalmi-gazdasági helyzet egyre rosszabb:

A zálogházi forgalom az ukrajnai növekvő szegénység válságát szemlélteti, amelynek valósága ellentétben áll Kijev éttermeinek és bárjainak felszíni nyüzsgésével, ahol gyakran nehéz asztalhoz jutni, miközben sokan bizonytalan életet élnek.

Ukrajnában, 2022-ben a szegénység 5,5%-ról 24,2%-ra nőtt, ami 7,1 millióval több embert taszított a szegénységbe, aminek a legrosszabb hatást a vidéki falvakban észlelhető, derül ki a Világbank friss jelentéséből.Mivel a munkanélküliség nem hivatalosan 36 százalékos volt, az infláció pedig 26,6 százalékot ért el 2022 végén, az intézmény kelet-európai regionális igazgatója, Arup Banerji arra figyelmeztetett, hogy a szegénység szárnyalhat.

Sztyepanov a Kincsem ablaka mögött leírja azokat a nehézségeket, amelyeket még azok is átéltek, akiknek van munkájuk. „Mindennek felment az ára. Az élelmiszer a legdrágább, aztán az autók üzemanyaga. Néhány dolog 40-50%-kal emelkedett. „A háború előtt a feleségem a szupermarketbe járt vásárolni, és 200 hrivnyába került, most ugyanez a bolt 400-500.”

Az Ukrajnának „nyugat” által biztosított dollármilliárdokat és eurókat lefölözik azok, akik Kijev díszes éttermeibe és bárjaiba látogatnak. Azoknak, akik nem vesznek részt a kenőpénz-fogadó körökben, hozzá kell szokniuk az éhezéshez.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bagdadban, a Firdos téren Szaddám Husszein szobrának ledöntése az irakiak felszabadítását és a Ba’ath Párt 35 éves iraki uralmának végét kívánta szimbolizálni.Mégsem ez volt az amerikai invázió nagy fináléja, hanem egy hosszú és véres lázadás és fegyveres felkelés előjátéka.

A nyolc évig tartó amerikai megszállás utórengéseket idézett elő a regionális instabilitásban, és több százezer iraki halálát okozta, olyan soknak, hogy erről senkinek sincs pontos száma.

Az Egyesült Államok vezette iraki koalícióhoz hasonlóan az orosz kormány is arra számított, hogy 2022-ben illegális inváziója Ukrajnában gyors és határozott győzelemmel zárul.

Az orosz hadsereg saját legyőzhetetlenségének érzésétől megtévesztve bevonult Ukrajnába, hosszú oszlopokban, mint egy májusi felvonulásban, ami könnyű célpontja lett az Egyesült Államokban gyártott Javelin rakétáknak.Arra számítottak, hogy napokon belül végigvonulnak Kijev utcáin, de helyette egy évvel később az oroszok továbbra is egy elhúzódó és véres háborúban rekedtek.

Tehát Vlagyimir Putyin orosz elnök megismételte Bush 20 évvel ezelőtti iraki hibáit (illetve sokak számára a bűneit)?Mennyi a közös ebben a két korszakot meghatározó invázióban?Mik a különbségek?

A rövid válasz: A párhuzam mélyen húzódik, a hamis ürügyektől, amelyek alapján elindították őket, és az Egyesült Nemzetek rendszerének hibáitól, amelyeket a háborúk mutattak, egészen a katonai magánvállalkozók igénybevételéig.Hadtörténészek és elemzők szerint azonban alapvető különbségek vannak a háborúkat kiváltó mélyebb motivációk között.Az amerikai hadsereg pedig hatékonyabbnak bizonyult egy iraki hagyományos háború megvívásában, mint Oroszország Ukrajnában.

„Megteremtjük saját valóságunkat”

Mind az Egyesült Államok vezette koalíciót Irakban, mind Oroszországot Ukrajnában féktelen elbizakodottság vezette a háborúba. A két konfliktusnak ez volt a „kulcsfontosságú eleme” – mondta Ibrahim al-Marashi, a Kaliforniai Állami Egyetem iraki történelemprofesszora.Mindkét támadó azt feltételezte, hogy könnyű lesz megsemmisítő támadást indítani, és az általuk megszállt országok kormányait olyan barátságos rezsimekre cserélni, amelyek egyszerűen az ő érdekeiket szolgálják.

„Az USA-ban elérték a lefejezést, de valóban félreértették az iraki lakosságot” – mondja al-Marashi.„Az Egyesült Államok úgy gondolta, hogy felszabadítókként fogják őket üdvözölni, akik megbuktatják Szaddám Huszeint, de ez nem történt meg.Mit gondolt Oroszország?Hogy az ukránok is felszabadítóként fogadják őket üdvözölni az úgynevezett „fasiszta rezsim” megdöntése miatt.”

A végeredmény mindkét esetben ugyanaz volt – egy „makacs nemzeti ellenállás, amely mindkét hatalmat megalázta” – mondta.

Az elbizakodottság sokféleképpen megmutatkozott.

Miután a Bush-adminisztráció magas rangú tisztviselői elhatározták, hogy megszállják Irakot, az iraki rezsim megdöntésére irányuló együgyű elhatározásuk figyelmen kívül hagyta a háború nem szándékos következményeit.

Ez egyben elvakította őket a kényelmetlen igazságokkal szemben is. A Fehér Ház egyik tisztviselője állítólag Ron Suskind újságírónak mondott. „Most egy birodalom vagyunk, és amikor cselekszünk, megteremtjük a saját valóságunkat”.

A „saját valóság” megteremtése a nemzetközi jog és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának figyelmen kívül hagyását jelentette, amelyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió eredetileg aláírt. Az a képtelenség, hogy megállítsák a két harcias hatalmat a szuverén államok megtámadásában, egyértelműen felfedte a második világháború utáni nemzetközi rend gyengeségeit.

Oroszország és az Egyesült Államok is hamis ürügyek, az általuk teremtett alternatív valóságok hátán indult háborúba.Az Egyesült Államok és az iraki invázióban legszorosabb szövetségese, az Egyesült Királyság esetében a kétes hírszerzés Szaddám Huszein Irakját az al-Kaida támogatójává, a tömegpusztító fegyverek felhalmozójává és egy mindenre kiterjedő nemzetközi veszélyként festette le.

Al-Marashinak közvetlen tapasztalata van erről.Egy általa írt tanulmányt az Egyesült Királyság kormánya plagizált egy 2003-as dokumentumban, amelyet Irak megszállásának ügyében használtak, ez az úgynevezett „fura dosszié”.Al-Marashi azt mondta, hogy munkáját „egy diktátor képének megalkotására használták fel, akit meg kellett buktatni”.

Oroszország egy ellenséges kijevi adminisztráció képét konstruálta meg, amelyet meg kellett buktatni, és ezt a hazugságok abszurd külső határaiig vitte, Volodimir Zelenszkij ukrajnai zsidó elnököt egy elvetemült gonosznak ábrázolva, aki a neonácik kormánya felett elnököl.

„Az első „ok”, amiért Putyin elfoglalta Ukrajnát, az volt, hogy megmentette az ukránokat az országot irányító kábítószer-őrült bűnöző náci bandától” – mondja Margaret Macmillan, az Oxfordi Egyetem történészprofesszora.”És amikor kiderült, hogy sok ukrán támogatja a kábítószer-őrült bűnbandát, a háború most az ukránok ellen dúl, aztán szóba került az átnevelésük.”

Különböző hátterek

Mint egy állam, ahol a hatalom egy emberben összpontosul, Oroszország ukrajnai háborúja Putyin háborúja – saját birodalmi terveinek brutális megtestesülése – mondták a szakértők.

Jade McGlynn, a londoni King’s College Háborús Tanulmányok Tanszékének tudományos munkatársa és a Russia’s War című könyv szerzője szerint Ukrajna inváziója az orosz nemzet identitásért és felfogásaiért vívott háború.

Putyin „összemosta magát Oroszország hatalmi struktúráival” – mondta McGlynn, és „egy posztszovjet orosz identitást épített fel, amely nagyon függ Ukrajnától és egy nagyobb Oroszország gondolatától”.

Al-Marashiszerint szerint, aki korábban az ukrán Ivan Franko Egyetemen tanított, az orosz háborúnak kétségtelenül birodalmi vonatkozása van, amely Ukrajna orosz birodalomba való bekebelezésére és az „oroszosítás” szándékos politikájára vezethető vissza, amely megkísérelte megtagadni az ukrán kultúrát.és identitás a 19. században.Ennek a „birodalmi gondolkodásmódnak” hosszú története van – mondta al-Marashi, Nagy Katalin Ukrajnáról „Új Oroszországként” írt leírásától Putyinig.„Ezek birodalmi kapcsolatok, amelyeket szerintem nem tagadhat le” – mondta.

A szakértők szerint az Egyesült Államok birodalmi beállítottságát is nehéz figyelmen kívül hagyni az általa megszállt országokkal kapcsolatban.De van egy kulcsfontosságú különbség, amelyre az iraki és ukrajnai háború alapját képező összefüggésekre világítanak rá.

Macmillan szerint Oroszország „az utolsó létező európai birodalom”. De ez egy omladozó birodalom, és a beszédeket és a revizionista történelmi értekezéseket, amelyek Putyin ideológiai alapjait fektették le Ukrajna megtámadására, gyakran a történelmi veszteség érzése szövi át. Putyin a Szovjetunió felbomlását „valódi tragédiának” minősítette, amelyben „polgártársaink és honfitársaink tízmilliói találták magukat Oroszország határain túl”.

Háborújának oka Oroszország nagyságának, vélt elvesztése, a Nyugat által okozott megaláztatás és árulás, valamint a szakértők szerint Oroszország helyének visszaszerzése.”Putyin a KGB ügynöke volt, amikor Kelet-Németországból szemtanúja volt a szovjet birodalom összeomlásának ” – ismertette al-Marashi.

De egészen más volt a helyzet Bush esetében, aki „örökölte” a hidegháború végének váratlan eseményeit, és „meglovagolta” az USA szuperhatalomként való megjelenését egy egypólusú világban.

Befejezetlen ügy

Al-Marashi szerint Irak 2003-as inváziója „egyedülálló történelmi pillanatban” következett be az Egyesült Államok számára, amikor hegemóniája viszonylag vitathatatlan volt, és „a világot igyekezett átformálni” saját képére.

Amikor Bush indult az elnökválasztáson, a belügyekre összpontosított, nem a külföldi beavatkozásra – mutatott rá al-Marashi. De ez megváltozott a szeptember 11-i támadások után, amelyek felbátorították a kormányzat sólyomjait, akik úgy érezték, hogy az Egyesült Államoknak befejezetlen ügyei vannak Irakban.

Hasonló módon a Putyin-rezsimnek is voltak befejezetlen dolgai Ukrajnában. A szakértők szerint Putyin úgy érezte, hogy tartós megoldásra van szükség az orosz nacionalistákat az 1991-es szovjet felbomlás óta sújtó Ukrajna-kérdésre. Ez a kérdés – nevezetesen, hogy mit tegyünk, ha Ukrajna a Nyugat ölelése felé sodródik – azóta egyre sürgetőbbé vált.

Az orosz „Vietnám” – Afganisztán katasztrofális 1979-es inváziója, majd kilenc évvel későbbi visszavonulása – egy figyelmeztető mese volt a megszállt nép ellenállásának alábecsüléséről. Ám, ennek a háborúnak az emléke elhalványult, és az orosz külpolitikai sólymok számára közelebb voltak biztatóbb történelmi példák: a csecsen függetlenség brutális elnyomása, és az újabb katonai sikerek Bassár el-Aszad szíriai rezsimjének támogatására.

Ifjú Bush számára a Közel-Keletre való visszatérés lehetőség volt arra, hogy befejezze azt, amit apja az első Öböl-háborúban elkezdett. A második Bush-kormány kulcsfontosságú tisztviselői és ideológusai az idősebb Bush alatt szolgáltak, köztük alelnöke, Dick Cheney, Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes, Richard Armitage külügyminiszter-helyettes és Robert Zoellick, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője. Ezek régóta szorgalmazták az Egyesült Államok külföldi katonai beavatkozását.

Wolfowitz, Armitage és Zoellick, három vezető „neokon” egy másik kulcsfontosságú háborús tervezővel, Bush védelmi miniszterével, Donald Rumsfelddel együtt 1998-ban írták alá, azt a Bill Clinton elnöknek írt levelet, amelyben az iraki rendszerváltásra szólítottak fel.

„Az egyetlen elfogadható stratégia az, amelyik kizárja annak lehetőségét, hogy Irak tömegpusztító fegyvereket használjon, vagy azzal fenyegessen” – áll a levélben. „A közeljövőben ez azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk katonai akcióra, mivel a diplomácia egyértelműen kudarcot vall. Hosszú távon ez Szaddám Husszein és rezsimjének hatalomból való eltávolítását jelentette.

„Mindenesetre az amerikai politikát továbbra sem béníthatja meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában az egyhangúsághoz való téves ragaszkodás.”

Blackwatertől Wagnerig

A biztonsági aggodalmak, bár erősen eltúlzottnak bizonyultak, belejátszottak az Egyesült Államok és Oroszország azon döntéseibe, hogy megkezdik illegális inváziójukat.

 

Moszkva rámutatott a NATO-bővítéstől és az ellenséges Ukrajna jelentette egzisztenciális fenyegetettségtől való félelmére, és szomszédját csupán a Nyugat helyettesítőjeként írja le. Putyin véleménye szerint ez a legújabb epizód az Oroszország megbénítására tett nyugati kísérletek hosszú története.

Bizonyos mértékig önbeteljesítő próféciává vált. A NATO európai támogatottsága sokkal nagyobb, mint az invázió előtt, Oroszország pedig elszigeteltebb, gazdaságilag sebezhetőbb, és  szankciókkal néz szembe.

Hasonlóképpen, szeptember 11-ét követően paranoia kúszott be az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok szárazföldjét ért első nagyobb támadás felfedte a világ egyetlen szuperhatalmának sebezhetőségét, és mélyen megdöbbentette az amerikai közvéleményt. Noha Iraknak semmi köze a támadáshoz, az amerikaiak „készek voltak hinni a kormánynak, ha azt mondják nekik, hogy Irak a felelős” – mondta Macmillan.

Végül mindkét háború az őket kiváltó országokat – és a világot általában – kevésbé biztonságossá tette, mint korábban volt, és ahogy a költségek és a veszteségek növekedni kezdtek, állampolgáraik előre láthatóan óvatosak lettek. Szeptember 11. utóhatásai azt mutatták, hogy  az Egyesült Államokban elindultak a háborúellenes mozgalmak. Bush utolsó mandátumának végére a háború nyilvános támogatottsága zuhant.

Az orosz közvéleményt sokkal nehezebb felmérni. Betiltották a háború bírálatát, és kíméletlenül leverték a korai nyilvános rosszallást, de a behívés elkerülése végett az oroszok százezrei kivándorolnak, ez némileg jelzi a közhangulatot.

Amikor 2014-ben elkezdődött a donbászi háború, „nacionalista újjászületés volt”, mondta McGlynn, „látott embereket, akik önként jelentkeztek Donbászba. 2022-ben más volt a helyzet, az emberek szorongtak.”

Úgy tűnik, Putyin ismét követte Bush példáját. Az Egyesült Államok nem támaszkodott a hadkötelezettségre az iraki háború megvívása során, de mindazonáltal óvakodott attól, hogy a reguláris katonák holttesteinek folyamatos áramlása ne legyen nyilvánvaló, mert ez károkat okoz a közvéleményben.Az iraki katonai magánvállalkozókra való széles körű támaszkodás azonban segített megoldani ezt a problémát.

Az iraki háború áldásos volt az olyan biztonsági cégek számára, mint a Blackwater, amelyek zsoldosai részt vettek polgári gyilkosságokban.Oroszország követte a példát Ukrajnában, és kiszervezte a háborút olyan magáncégekhez, mint a hírhedt Wagner-csoport, amely széles körben toborzott börtönökből.

Az újonnan toborzott, rosszul képzett elítélteket a szabadság ígéretével kényszerítették szolgálatra, és állítólag ágyútöltelékként használták őket a legintenzívebb ukrajnai harcokban.Wagner harcosai is részt vettek a folyamatban lévő háború legrosszabb atrocitásaiban.

Ki nyert, és ki veszített

Az Egyesült Államoknak nem volt szilárd kilépési stratégiája Irakban, ezért egy durva konfliktus csapdájába került, mondta Macmillan, hozzátéve, hogy Oroszország is elkövette ugyanezt a hibát.

Mégis az orosz és az amerikai invázió eredményeit a megszállt lakosság érezte a legélesebben – az iraki társadalmat „összetörte” az USA „döbbenet és félelem” offenzívája, mondta Macmillan, miközben Ukrajna újjáépítésének költségei valószínűleg magasabbak lesznek, mint az Iraki.

Mindazonáltal vannak különbségek a következmények között, amelyekkel az Egyesült Államok szembesült, és amelyekkel Oroszország valószínűleg még évekig szembesülni fog.

Míg az Egyesült Államok csaknem egy évtizedig saját alkotta ingoványban ragadt, lakossága nem szenvedett jelentős gazdasági nehézségeket.Az Egyesült Államok gazdasága nem szenvedett háború okozta sokkot, nem kellett szankciókkal és diplomáciai elszigeteltséggel szembenéznie, és hadseregét nem alázták meg úgy, ahogyan Oroszországét.

Az Egyesült Államok lépéseinek elítélése végül következmények nélkül maradt. Az Egyesült Államok egyszerűen túl biztonságos volt globális hegemón szerepében ahhoz, hogy pária államként kezeljék, és elképzelhetetlen volt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adjon ki Bush vagy bármely más magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő ellen, ahogyan azt Putyin számára kiadták.

Oroszország esetében más a helyzet.Oroszország nem a Szovjetunió, hanem egy állam, amelynek gazdasága túlságosan függ a szénhidrogén-exporttól.Hadserege, amelyet valaha a világ legkifinomultabb csoportjainak tartottak, egyre inkább Potyomkin-hadseregnek tűnik, amikor próbára teszik.

Az ukrajnai háború azzal fenyeget, hogy hozzájárul a globális bizonytalansághoz.Irakban az olajellátás instabilitása mellett a háború tovagyűrűző hatása nagyrészt a Közel-Keletre korlátozódott.Ukrajna ezzel szemben jobban integrálódott a világgazdaságba, és kenyérkosár, amely fenntartja a globális élelmiszerpiacokat, miközben az Oroszországgal szembeni szankciók destabilizálták a globális energiaellátást.

A konfliktus akkor is bekövetkezik, amikor a nagy gazdaságok közötti háborúkat visszatartó, egymással összefüggő globális rend védőkorlátai szétesnek.„A globalizáció fellazul”, mondta Macmillan.

A globális attitűd az olyan lobbanáspontokkal kapcsolatos kérdésekhez, mint Tajvan, egyre keményebb, ahogy az Egyesült Államok és Kína a nyílt konfliktus felé közeledik – stratégiai döntéseiket valószínűleg részben az ukrajnai sakktábla minden lépése befolyásolja.

Röviden a Világ veszélyesebb hely, mint két évtizeddel ezelőtt. Egy nagy nukleáris hatalom olyan háborúban vesz részt, amely beszippantja a NATO-erőket. És még a szuperhatalmak sem képesek alternatív valóságot létrehozni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De tényleg mindenre kell egy elmélet? És közel vagyunk ahhoz, hogy ezt elérjük? A két legjobb természetelméletünk a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet, amelyek az univerzum legkisebb, illetve legnagyobb léptékét írják le.Mindkettő rendkívül sikeres, és kísérletileg újra és újra tesztelték. A baj az, hogy egymással sok tekintetben matematikailag összeegyeztethetetlenek.

„Az általános relativitáselmélet a geometriáról szól.Így görbül a tér, és hogy a téridő is görbül – vagyis az egységes entitás, amely három térdimenziót és egy idődimenziót tartalmaz –  magyarázza Vlatko Vedral, az Egyesült Királyság Oxfordi Egyetem fizikaprofesszora.”A kvantumfizika valójában az algebráról szól.”

A fizikusoknak már sikerült egyesíteniük a kvantumelméletet Einstein másik nagy elméletével: a speciális relativitáselmélettel (amely elmagyarázza, hogyan hat a sebesség a tömegre, az időre és a térre). Ezek együttesen egy „kvantumtérelméletnek” nevezett keretrendszert alkotnak, amely a részecskefizika szabványos modelljének alapja, ami a legjobb keretünk az univerzum legalapvetőbb építőköveinek leírására.

A standard modell az univerzum négy alapvető ereje közül hármat ír le – az elektromágnesességet, valamint az atommagot irányító „erős” és a „gyenge” magerőket. Tehát a gravitációt nem.

Míg a standard modell megmagyarázza a részecskefizikai kísérletekben tapasztaltak nagy részét, van néhány hiányosság.Ezek áthidalására egy „szuperszimmetria” nevű kiterjesztést javasoltak, amely arra utal, hogy a részecskék mély kapcsolaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz.A szuperszimmetria azt sugallja, hogy minden részecskének van egy „szuperpartnere”, amelynek tömege azonos, de forgása ellentétes.Sajnos a részecskegyorsítók, mint például a svájci Cernben található Large Hadron Collider (LHC) nem találtak bizonyítékot a szuperszimmetriára – annak ellenére, hogy kifejezetten erre tervezték őket.

Másrészt, az LHC és a Fermilab az Egyesült Államokban a közelmúltban utal arra, hogy létezhet egy ötödik természeti erő.Ha ezeket az eredményeket meg lehetne ismételni és tényleges felfedezésekként megerősíteni, az hatással lenne a kvantummechanika és a gravitáció egyesítésére.

„Azt hiszem, [egy új erő felfedezése] csodálatos lenne” – mondja Vedral. „Ezt a már jó fél évszázada létező dolgot megkérdőjelezné, már hogy négy alapvető erő létezik”.

Vedral azt állítja, hogy ha felfedeznénk egy ötödik erőt, az első lépés az lenne, hogy megállapítsuk, leírható-e a kvantummechanika.

Ha lehetne, az azt jelezné, hogy a kvantumelmélet végső soron alapvetőbb lehet, mint az általános relativitáselmélet, mivel ötből négy erőt tud kifejteni – ami arra utal, hogy az általános relativitáselméletet végül módosítani kell.Ha ez nem sikerülne, az felrázná a fizikát – ami arra utal, hogy esetleg a kvantummechanikát is módosítanunk kell.

Mi a helyzet a többi titokzatos tulajdonsággal?

De mit kell tartalmaznia egy mindenről szóló elméletnek?Elég lenne egyesíteni a gravitációt és a kvantummechanikát?És mi a helyzet más titokzatos tulajdonságokkal, mint például a sötét energia, amely az univerzum gyorsulását okozza, vagy a sötét anyag, egy láthatatlan anyag, amely az univerzum anyagának nagy részét alkotja?

Amint azt Chanda Prescod-Weinstein, a New Hampshire-i Egyetem fizika és csillagász adjunktusa kifejti, a fizikusok szívesebben használják a „kvantumgravitáció” elméletet a „mindenség” elmélete helyett.

„A sötét anyag és a sötét energia alkotja a világegyetem anyagenergia-tartalmának legnagyobb részét.Tehát ez valójában nem mindenre vonatkozó elmélet. – érvel.„Éppen ezért örülök, hogy munkánk során nem használjuk a „mindenség” elméletét.

Bár lehet, hogy nem magyaráznak meg mindent, de a kvantumgravitációnak számos javasolt elmélete létezik.Az egyik a húrelmélet, amely azt sugallja, hogy az univerzum végső soron apró, vibráló húrokból áll.Egy másik a hurok kvantumgravitáció, ami azt sugallja, hogy Einstein tér-ideje kvantumhatásokból származik.

„A húrelmélet egyik erőssége az, hogy a a kvantumtérelméletre épül” – magyarázza Prescod-Weinstein.”Az egész standard modellt magával hozza, amit a kvantumgravitáció nem ugyanúgy csinál.”De a húrelméletnek is megvannak a maga gyengeségei, érvel, például olyan extra dimenziókat igényel, amelyekre nem láttunk bizonyítékot.

Az elméleteket nehéz kísérletileg tesztelni – sokkal több energiát igényelnek, mint amennyit bármely laboratóriumban elő tudunk állítani.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mint már többször írtam a 4. elemitől (általánostól) bentlakásos felekezeti iskolába jártam. Itt belénk verték, hogy ha bűn alatt halunk meg, akkor a pokolba jutunk, ahol az örök tűzben fogunk égni az idők végtelenségéig. Bűnözni bűnözhetünk, de azt meg kell gyónnunk és akkor feloldozást kapunk. Ezen kívül, ha egymás követő 9 hónapon át a hónap első péntekén gyónunk és áldozunk, akkor a Szűz anya gondoskodik róla, hogy ne kerüljünk a Pokolba.

A fentieknek megfelelően, minden első péntek előtti napon jött egy felszentelt pap, akinek meggyónhattuk bűneinket. A pap egy szobában,  egy három lépcsős emelvényen helyezkedett el, ahogy a királyok ülnek a trónjukon. Nyakában stóla, arca szigort sugárzott, elvégre isten földi szolgája, vagyis képviselője volt. Mi a folyosón álltunk sorban, várva, hogy ránk kerüljön a sor.

Beléptem a szobába, a látványtól majd összeszartam magam. Az emelvényen ült egy szigorú arcú pap, alatta vörös szőnyeggel leterített lépcső. A pap intett, hogy térdeljek le a lépcsőre. Letérdelés után elmakogtam a köszönést, vagyis a dicsértessék az úr Jézus Krisztust, amire a válasz: mindörökké ámen. Ezt követve eldadogtam a begyakorolt szöveget: Gyónom a mindenható istennek, isten helyett neked lelki atyám, hogy az utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követem el. [már itt óriási hiba mutatkozik. Isten mindenható, pontosan tudja mit követtem el, mér kell meggyónnom?]

Persze készültem az eseményre de milyen bűnöket tud elkövetni egy 10 éves gyerek, ráadásul nem mai gyerek, hanem a régi jó időkben (pofonokkal) nevelt. És akkor most nekem elő kell adnom, hogy vétkezem. Elő kell adnom, mert elvárják őket. Nem fogadtam szót 5 alkalommal, nem mondtam igazat 10 alkalommal, kétszer ellöktem magamtól a szárazbab főzeléket.

Erre a lelkiatya 3 Miatyánk és 3 Üdvözlégy Mária elimádkozására ítélt. Majd azt mondta, hogy feloldozlak téged bűneidtől az atya és a fiú és a Szentlélek nevében. Erre nekem el kellett rebegnem, hogy telje szívemből bánom minden bűnömet, fogadom, hogy ezentúl a bűnt, és a bűnre vezető utat elkerülöm.

Akkor a pap intett, hogy elmehetek. Másnap áldozhattam, sőt harmadnap is. Mind addig, amíg nem követtem el egy újabb bűnt(persze halálosat, mert a bocsánatos bűn  nem zárja ki az áldozást). Mivel minden nap volt mise, és minden nap lehetett áldozni, érdekes volt nézni, hogy napról napra miként fogyott az áldozók száma. Nyilván, mert közben követtek el bűnt.

Tekintve, hogy a gyónás után pont úgy tettem-vettem mint előtte, valójában nem követhettem el bűnt, de ez nyilván nem elfogadható, így 5-6 nap után tovább nem áldoztam.

Csakhogy a gyónás egész intézménye szörnyű volt. Pszichésen erősen megviselt, pedig egy hónap múlva megismétlődött. Aztán újra és újra. Nem csoda, hogy az iskola elhagyása után soha többé nem mentem el gyónni. Viszont annál többet gondolkodtam a vallásos eseményekkel kapcsolatban.

Például volt olyan élményem, hogy péntek délben elmenve a szerzetesi étterem ajtaja előtt, az ajtó megnyílt, mert valamelyik szerzetes kilépett rajta. Miközben az étteremből sült hús illata tódult ki az ajtón. Pénteken! Isten szolgáinak nem kell böjtölni, csak nekünk isten gyermekeinek? A tíz éves gyerek nem hülye csak kicsi. Legalább is én nem voltam hülye.

Miért kell nekem gyónni. Isten tudja mit tettem. Nyilván a papok akarják tudni mit cselekedtem. Micsoda óriási előnyt ad nekik mindenkikkel szemben, hogy pontosan tudják mit tettek. Mert ugye a katolikus királyok, miniszterek, diplomaták is gyónnak, legalább is katolikus országokban. Csoda, hogy a Vatikán 2000 éven át zavartalanul létezik, prosperál.

Ez a szenteskedő, sötét banda ujjai köré csavarja a fél emberiséget. Most például Ferenc Pápa a „menekültek” hóna alá nyúl, mert őket nem zavarják a beözönlő muszlim tömegek, akik az ő számításaik szerint hamarosan meg fognak térni, és erősíteni fogják a kihasználható hívők táborát.

Isten nincs, az ember találta ki magának. Hívők viszont vannak, akik be vannak szarva a haláltól és a pokol örök tüzétől.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A zöldhasú részesedése a globális tartalékokból tavaly az elmúlt két évtized átlagos sebességének tízszeresére csökkent, mivel számos ország alternatívát keresett, miután Oroszország ukrajnai inváziója szankciókat váltott ki – írta Jen és kollégája, az Eurizon SLJ Capital Ltd., Joana Freire jegyzet. Az árfolyamváltozásokhoz igazodva a dollár 2016 óta mintegy 11%-ot veszített piaci részesedéséből, 2008 óta pedig ennek a dupláját – közölték.”A dollár 2022-ben elképesztő összeomlást szenvedett tartalékvalutaként való piaci részesedésében, feltehetően a szankciók izmos alkalmazása miatt” – írta Jen és Freire. „Az Egyesült Államok és szövetségesei Oroszország elleni kivételes lépései megdöbbentették a nagy tartalékot tartó országokat”, amelyek többsége az úgynevezett globális dél feltörekvő gazdasága.

Tavaly a Bloomberg zöldhasú mérőszáma 16%-ot emelkedett, mivel a konfliktus elősegítette a globális infláció növekedését, amely széles körű kamatemeléseket indított el, amelyek a kötvény- és devizapiacokat egyaránt lerombolták.

A kisebb nemzetek a dollárcsökkentéssel kísérleteznek, míg Kína és India igyekszik nemzetközivé tenni valutáikat a kereskedelmi elszámolások érdekében, miután az Egyesült Államok és Európa kivonta az orosz bankokat a SWIFT néven ismert globális pénzügyi üzenetküldő rendszerből. Az is aggodalomra ad okot, hogy a dollár állandó politikai eszközzé válhat, vagy egyfajta gazdasági államformaként használható fel arra, hogy extra nyomást gyakoroljon az országokra olyan szankciók végrehajtására, amelyekkel esetleg nem értenek egyet.

Az Eurizon-páros szerint az amerikai fizetőeszköz jelenleg a globális hivatalos tartalékok mintegy 58%-át teszi ki, ami 2001-ben 73% volt, amikor még „vitathatatlan hegemón tartalék” volt.

Ennek ellenére a dollár nemzetközi fizetőeszközként betöltött szerepe nem lesz egyhamar megkérdőjelezhető, mivel a fejlődő országoknak még nincs lehetőségük arra, hogy a nagy, likvid és jól működő pénzügyi piacaik miatt megváljanak a zöldhasútól a tranzakciók érdekében, Jen és Freire. írták.

Ennek ellenére ezeknek a feltételeknek a fennmaradása „nem előre elrendelt”, és eljöhet az idő, amikor a világ többi része is aktívan kerülni fogja a dollár használatát – írták.

„Az amerikai dollárról mint tartalékvalutáról „nincs itt semmi látnivaló”, az uralkodó nézet túlságosan ártalmatlannak és önelégültnek tűnik” – írták. „Amit a befektetőknek értékelniük kell, hogy míg a globális dél képtelen teljesen elkerülni a dollár használatát.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A 16 oldalas vádirat és az azt kísérő tényközlés arról számolt be, hogy Trump „egy olyan tervezetet készített, ami befolyásolja a 2016-os elnökválasztást azáltal, hogy azonosította és negatív információkat vásárolt róla, hogy elnyomja a közzétételt, és javítsa a vádlott választási kilátásait”.

Alvin Bragg „állami jogokra” hivatkozik, amelyeket 1865-ben Lincoln déli államok felett aratott győzelme semmisített meg, hogy megvédje magát és Trump elleni hamis perét az Egyesült Államok Kongresszusának felügyeletétől. Jim Jordan amerikai képviselő megkérdezte, honnan származnak szövetségi források egy állam számára, hogy hamis ügyet alkossanak egy volt amerikai elnök ellen? Ha egy állam politikai indíttatású okokból vádat emelhet egy elnök ellen, akkor sérül a szövetségi és a tartományi kormányok közötti hatalmi ágak szétválasztása, így a szolgálatban lévő elnökök veszélybe kerülnek abban, hogy a nemzeti érdekeket az állami érdekek fölé helyezzék. Így Bragg beperli Jordant azért, amit maga Bragg tesz.

Egy másik nő is megjelent (meglepetés, meglepetés). Ez azzal vádolja Trumpot, hogy negyed évszázaddal ezelőtt megerőszakolta. Amikor Trump tagadta a megalapozatlan vádat, a nő rágalmazási pert indított Trump ellen. Más szóval, Trump azzal, hogy megvédte magát, állítólag megrágalmazta vádlóját. Ha ez így van, akkor az „ártatlan, amíg be nem bizonyítják bűnösségét” kifejezésnek vége. A vád egyenlő lesz a meggyőződéssel.

https://www.theepochtimes.com/trump-lawyers-granted-deposition-of-rape-accuser-amid-claims-of-ties-to-democrat-funding-questionable-credibility_5196345.html?utm_source=News&src_src

A zászlót lobogtató hazafias republikánusok a vélt ellenségek ellen háborús rabok a katonai/biztonsági komplexum szerint, és így képtelenek a békére. Az „Egy Kína” elv az Egyesült Államok külpolitikája a fél évszázaddal ezelőtti Nixon-adminisztráció óta. Az Egyesült Államok Egy Kína politikája értelmében Tajvan Kína része. Ám ha Kína lépéseket tesz a szakadár Tajvannal való egyesítés érdekében, ahogy a republikánusok tették, hogy megakadályozzák a szakadár Konföderációt, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke szerint az Egyesült Államok Kongresszusa engedélyezi a közvetlen katonai konfrontációt Kínával. Más szóval, a republikánusok támogatják az uber alles nemzetbiztonsági államot.

https://www.unz.com/aanglin/retarded-faggot-republican-threatens-to-invade-china-as-anal-empire-keeps-slipping/

Ugyanezt az idiotizmust látjuk a republikánusok azon fenyegetésében, hogy az amerikai hadsereget Mexikóba küldik, hogy háborúba lépjenek a drogkartellek ellen.

https://www.rt.com/news/574552-republicans-mexican-cartels-war-fentanyl/

Míg a demokraták megpróbálják vád nélkül vádat emelni Trump ellen, egy jogi csoport bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy az FBI által Trump floridai otthonában indított razziát a Bideni Fehér Ház kezdeményezte. Ez alátámasztja azt a gyanút, hogy az FBI Trump floridai otthona elleni razziája politikai cselekmény volt, amely nem kapcsolódik a rendfenntartáshoz.

https://sputnikglobe.com/20230411/bombshell-docs-appear-to-reveal-biden-admins-direct-involvement-in-raid-on-trumps-estate-1109367065.html

A guantánamói bírósági bejelentésből kiderül, hogy a CIA kapcsolatba került két állítólagos szeptember 11-i gépeltérítővel. Ez azt jelenti, hogy a CIA előzetes figyelmeztetést kapott, ha hiszel a 9/11 hivatalos történetében. Valószínűbb, hogy az állítólagos gépeltérítőket egy belső munka fedezésére szervezték. A gépeltérítők nem helyezték el azokat a robbanóanyagokat, amelyek lerombolták a 3 WTC felhőkarcolót.

https://www.rt.com/news/574490-cia-dirty-deeds-nine-eleven/

Az, hogy az amerikaiaknak nehéz jövő elé néznek, még mindig titkolják. Most, hogy a szövetségi és tartományi kormányok, a vállalkozások és a fogyasztók mélyen eladósodtak, a geopolitika aláássa az amerikai dollárt. Hogy elkerüljék Washington szankcióit és pénzügyi zaklatását, az országok különböző pénznemekben rendezik kereskedelmi mérlegeiket. Szaúd-Arábia elfogadja az olajért más pénznemekben történő fizetést, így súlyosan veszélyeztetve a petroldollárt. A dollárkínálat tovább növekszik, de a kereslet irántuk csökken. Tekintettel az Egyesült Államok importfüggőségére, az amerikai feldolgozóipar a munkahelyek kihelyezésének köszönhetően a dollár árfolyam-csökkenése az infláció növekedését jelenti. Amikor az inflációt a dollár összeomlása okozza, a Federal Reserve tehetetlen. A válasz nem lehet monetáris korlátozás, mert a dollárban denominált adósságot kell kibocsátani a fizetési mérleg és az államháztartás hiányának fedezésére. Az eredmény az amerikaiak számára az infláció és az életszínvonal csökkenése lesz.

Az amerikai gazdaság a Clinton-rezsim óta folyamatosan olyan súlyos károkat szenvedett, hogy a fellendülés nem valószínű. Harminc éven át tartó rossz gazdálkodást nehéz kiheverni.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A rekord Lyttonban született, egy kis faluban, néhány órányi autóútra Vancouvertől, a világ azon részén, ahol igazán nem úgy tűnik, hogy ilyen hőmérsékletet kellene tapasztalni.

Lytton volt a csúcspontja annak a hőhullámnak, amely azon a nyáron sújtotta az Egyesült Államok és Kanada csendes-óceáni északnyugati részét, és sok tudóst sokkolt.Pusztán statisztikai szempontból ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

Egy klímatudósokból álló csapat tagja vagyok, akik azt akarták kideríteni, hogy a csendes-óceáni északnyugati hőhullám egyedülálló volt-e, vagy más régiókban tapasztaltak-e ilyen statisztikailag valószínűtlen eseményeket.És fel akartuk mérni, hogy a jövőben mely régiók vannak leginkább veszélyeztetve.Eredményeinket most a Nature Communications folyóiratban tettük közzé.

Ezeknek a kiugró hőhullámoknak a nyomon követése nemcsak azért fontos, mert maguk a hőhullámok veszélyesek, hanem azért is, mert az országok hajlamosak a kollektív emlékezet legszélsőségesebb eseményeire való felkészülésre.Egy példátlan hőhullám ezért politikai válaszlépéseket válthat ki a jövőbeli hőség hatásának csökkentésére.

Például egy súlyos kánikula Európában 2003-ban a becslések szerint 50.000-70.000 többlethalálozást okozott. Bár azóta voltak intenzívebb hőhullámok, a 2003-at követően a felkészülés miatt egyik sem vezetett ilyen magas halálozási számhoz.

Az egyik legfontosabb kérdés ezeknek az extrém hőhullámoknak a tanulmányozása során, hogy „meddig kell várnunk egy másik, hasonlóan intenzív eseményre?”. Ez, egy kihívást jelentő kérdés, de szerencsére van a statisztikának egy olyan ága, az úgynevezett szélsőérték-elmélet, amely módokat ad arra, hogy a múltbeli események alapján pontosan meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést.

De a csendes-óceáni északnyugati hőhullám egyike azon számos közel múltbéli eseménynek, amelyek megkérdőjelezték ezt a módszert, és a szélsőséges értékek elmélete szerint nem lett volna szabad megtörténnie.A statisztikák ezen „lebontását” az okozza, hogy a hagyományos szélsőérték-elmélet nem veszi figyelembe a fizikai mechanizmusok sajátos kombinációját, amely a történelmi feljegyzésben szereplő eseményekben esetleg nem is létezik.

Valószínűtlen hőség mindenhol lehet

Az 1959-től 2021-ig terjedő történelmi adatokat áttekintve azt találtuk, hogy a Föld szárazföldi felületének 31%-a tapasztalt már ilyen statisztikailag valószínűtlen hőséget (bár a csendes-óceáni északnyugati hőhullám még ezen események között is kivételes) .Ezek a régiók az egész világon elterjedtek, egyértelmű térbeli mintázat nélkül.

Hasonló következtetésekre jutottunk az éghajlati modellek által előállított „nagy együttes” adatok elemzésekor is, amelyekben számítógépek szimulálják a globális klímát. Számunkra ezek a szimulációk rendkívül hasznosak, mivel ennek a szimulált „történelmi rekordnak” az effektív hossza jóval nagyobb, és így sokkal több példát adnak ritka eseményekre.

Míg azonban a legkülönlegesebb események elemzése érdekes, és óva int attól, hogy pusztán statisztikai megközelítést alkalmazzunk a fizikai szélsőségek határainak felmérésére, munkánk legfontosabb következtetései a spektrum másik végéről származnak – olyan régiókból, amelyek korábban nem tapasztaltak extrém eseményeket.

Eddig,  néhány helynek szerencséje volt

Számos olyan régiót azonosítottunk, amelyekben az elmúlt hat évtizedben (a „várható” éghajlathoz képest) nem volt extrém hőség.Ennek eredményeként ezekben a régiókban valószínűbb, hogy a közeljövőben rekordot döntenek.És ha nincs tapasztalatuk ilyen hatalmas kiugró értékről, akkor semmi se ösztönöznek arra, hogy felkészüljenek rá, ezért különösen árthat nekik a rekord kánikula.

A társadalmi-gazdasági tényezők, beleértve a népesség nagyságát, a népesség növekedését és a fejlettségi szintet, súlyosbítják ezeket a hatásokat.Ennek eredményeként a globálisan leginkább veszélyeztetett régiók értékelésénél figyelembe vesszük a népesség és a gazdasági fejlődés fokát.

Veszélyezett régióink közé tartozik többek között Afganisztán, több közép-amerikai ország és távol-keleti Oroszország.Ezek a régiók meglepőek lehetnek, mivel nem azok az emberek, akikre általában az éghajlatváltozás szélsőséges hőhatásaira gondolnak, mint India vagy a Perzsa-öböl.De ezek az országok a közelmúltban súlyos hőhullámokat éltek át, ezért már most is megtesznek mindent a felkészülés érdekében.

Közép-Európa és számos kínai tartomány, köztük Peking környéke is sérülékenynek tűnik a rekord szélsőségességét és a népességszámot tekintve, de fejlettebb területekként valószínűleg már tervezik a súlyos hatások mérséklését.

Összességében munkánk két fontos szempontot vet fel:

Az első az, hogy statisztikailag valószínűtlen hőhullámok bárhol előfordulhatnak a Földön, és nagyon óvatosnak kell lennünk, ha a történelmi feljegyzéseket elszigetelten használjuk a lehetséges „maximális” hőhullám becslésére.A döntéshozóknak szerte a világon fel kell készülniük a rendkívüli hőhullámokra, amelyeket a jelenlegi rekordok alapján valószínűtlennek tartanának.

A második az, hogy számos olyan régió van, amelynek történelmi rekordja nem kivételes, és ezért nagyobb valószínűn lehet a bekövetkezés. Ezeknek a régióknak eddig szerencséjük volt, de ennek következtében valószínűleg kevésbé lesznek felkészülve a közeljövőben bekövetkező példátlan hőhullámra. Különösen fontos, hogy ezek a régiók az eddig tapasztaltnál intenzívebb hőhullámokra készüljenek fel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Elsőre egy kis áttekintést.Ahogy ez a Föld történetében az összes többi fajjal megtörtént, kivéve néhány túlélőt, az emberiség ki fog halni. Jelenleg a hatodik tömeges kihalás közepén járunk. Mint a megelőző öt ilyen eseménynél, a Föld lakóinak nagy része viszonylag rövid időn belül ki fog halni.

A Perm utáni tömeges kihalás során, körülbelül 252 millió évvel ezelőtt, a földi élet több mint 90 százaléka kihalt. A korábbi tömeges kihalások közül ez volt a legrosszabb. Ahogy ez a Föld korábbi öt tömeges kihalásakor történt, a Földnek több millió évre volt szüksége ahhoz, hogy élénk, kezdetleges, többsejtű organizmusok hada terjedjen el. A jelenlegi helyzet mögött tízszer gyorsabb atmoszferikus szén kibocsátás van, mint ami a Perm korszak után előállt. Ezért nem meglepő, hogy a jelenlegi tömeges kihalás nagyságrenddel gyorsabban halad, mint a Perm korszakot követő tömeges kihalás. Az Egyesült Nemzetek 2010. augusztusi jelentése szerint, becslésre támaszkodva naponta 150-200 faj hal ki. Az elmúlt néhány év alatt a tényleges szám meghaladta a napi kettőszázat.

Az én esetemben az elhíresülés annak köszönhető, hogy megjósoltam a Homo sapiens 2026-ra történő kihalását. Így tehát csatlakozni fogunk a másik hat Homo nemzetséghez, amelyek már kihaltak.

Specifikusan azt jósoltam meg, hogy nem lesz ember a Földön 2026-ra, amit a bolygó hőmérséklet növekedésének kivetítésére alapoztam, valamint arra, hogy létünk fenntartásához hozzájáruló fajok tízezrei pusztulnak el.

Ez milyen mértékben tér el a már bekövetkezett klímaváltozásról alkotott fősodrú elképzeléstől?

Az én nézetem a konvencionális, konzervatív nézettől mindössze az időzítésben tér el.

Minden konzervatív biológus tudja, hogy fajunk csatlakozni fog a többi kihalóhoz, nem sokkal azt követve, hogy elveszítjük életterünket. Ennek ellenére kevés tudós hajlandó összerakni a képet, ami küszöbönálló halálunkat írja körül, munkaköri és családi okok miatt. A családi körülményekhez tartoznak a kiskorú gyerekek. Munkaköri ok a kiváltságos alkalmazás elveszítése.

Hogy, mikor, és miért jutottál ezen tétel elfogadásához?

Egész életem alatt a bizonyítékokat kerestem, amihez társult a konzervatív biológia ismerete, ez vezetett engem annak elfogadására, hogy a közel jövőben a kihalással kell szembenéznünk.

A konzervatív biológia nyugszik 1) a speciation-on (új fajok kialakulása az evolúció során) tehát mikor, milyen elődökkel jön létre egy új faj. 2) Valamint a kihaláson (egy faj utolsó tagja mikor hal meg), végül 3) élettéren (számtalan tényezőből áll, melyek egy faj populációját fenntartja: tiszta levegő, ivóvíz, egészséges étel, és lehetőség, hogy a test hőmérsékletét fenn tudja tartani egy szűk határértéken belül).

Csakúgy, mint bármelyik másik faj, az ember-állat túlélése az élettéren múlik.

Több mint 15 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy a Homo sapiens utolsó tagja 2030-ra meghal. Abban az időben másodmagammal szerkesztettünk egy, a klímaváltozásról szóló könyvet, az található bizonyítékok levettek a lábamról.

A konklúzió olyan lehangoló volt, hogy a témáról két évig nem beszéltem, nem írtam róla. Közeledő emberi kihalás következtetésre jutásom után nem egész két évvel felfedeztem az időhúzó mentő-passzolást, amiről azt hittem, hogy néhány generációra elkerüli a kihalást: Peak olaj, nettó energia csökkenés.

Sajnos 2005-ben vagy 2006-ban átlépve a hagyomány olajkitermelés csúcsát, nem következett be a civilizáció motorjának a leállása. Ráadásul 2011-óta kiderült, hogy az ipar leállása ténylegesen felgyorsítaná az ember kihalását.

Több mint egy évtizede elkezdtem nyilvánosan hirdetni az emberi kihalást. Néhány éve csatlakoztam ahhoz a hagyományos elképzeléshez, miszerint az emberiség kábé 100 év múlva kihal. Ahogy további bizonyítékok álltak elő, az időpontot előbbre hoztam 2050, 2035, 2030, végül pedig 2025-re.

Fajunk 2025 előtt el fogja veszíteni globális életterét, ami egyben azt jelenti, hogy elérkezik a funkcionális kihaláshoz. Fajunk néhány tagja az élettér elvesztése után még fennmarad, míg a Homo sapiens utolsó néhány tagja magányosan, éhesen, szomjasan, és zavart állapotban meg fog halni.

Milyen tudományos bizonyítékok vannak, legyen az saját kutatásodból, vagy másoktól származók, amelyekből ezt a következtetést vontad le (ha lehetséges laikus nyelven fogalmazva)?

Ez rutinszerűen két paradoxont ír le, valamint azt a tényt, hogy a hatodik tömeges kihalásban vagyunk.

Először a paradoxonok:

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) arra a következtetésre jutott az ötödik, hőn várt kiértékelésben, hogy majd mindegyik 2100-ig tartó elképzelés elvárja az atmoszférában lévő széndioxid nagy fokú kivonását és tárolását. Ezt a geoengineering eljárást elképesztő méretben kellene elvégezni, ha életben akarunk maradni. Olyan ismert technológia nem létezik, amivel ez megvalósítható lenne, mutatott rá az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiája, valamint hasonló státuszú Európai testület. Röviden, amire szükség lenne, az csak a fantáziákban létezik.

A második paradoxonhoz tartozik az üvegházhatású gázok, és az eroszól részecskék árnyékoló hatásával kapcsolatos ismereteink. A termodinamika törvények szerint a civilizáció egy hőerőgép, még akkor is a civilizáció „megújuló” technológiát alkalmaz. Mégis, ha a civilizációs hőerőgépet kikapcsoljuk, a Föld még gyorsabban melegedne az eroszólok árnyékoló hatása miatt (ami megszűnne). Az ipari tevékenység részecskéket juttat az atmoszférába, részletesebben szulfátokat, ami a szén elégetéséből származik. Ez, mint egy ernyő működik, ami a bejövő napsugarakat megakadályozza abban, hogy elérjék a Föld felszínét. Ezek a részecskék folyamatosan leszállnak az atmoszférából, de az ipari tevékenység folyamatosan pótolja a leszálló részecskéket.

Míg az iparosodás okozta üvegházhatású gázok „paplanként” hatnak, visszatartva a hőt, az iparosodás okozta részecskék „ernyőként” hatva nem engedik, hogy a hő a Földre jusson.

Szar, ha csináljuk, akkor is szar, a nem csináljuk. A civilizáció egy időben elpusztítja a földi életet legnagyobb részét, miközben a földi élet hatalmas hányadát pedig megóvja. Az ipari civilizáció közeli kihalását okozó hőmérséklet hirtelen emelkedése a legtöbb faj részére túl gyors ahhoz, hogy lépést tudjon vele tartani.

Az emberi táplálkozáshoz szükséges növények nem tudnak elmozdulni. Mi nem tudjuk őket kellő gyorsasággal mozgatni, és létük különleges környezeti körülményektől függ (vagyis: adott hőmérséklet, adott csapadék, szükséges talaj, szükséges társnövények).

Mintha két paradoxon nem lenne elég, a hatodik földi kihalás közepén helyezkedünk el. A minket életben tartó fajok életterének az elpusztítása önmagunk kiirtásához vezet. Az Ember életterének jelenlegi elvesztése a közeli elhalásunkhoz vezet.

Adtam tényekkel alátámasztó részleteket a Nature Bats Last esszében (Utoljára a természet jön).

(https://guymcpherson.com/climate-chaos/climate-change-summary-and-update/).

Ez a hosszú esszé alig tesz említést a sarki óceán jégmentességének valószínűségéről és következményeiről.

Finnország elnöke, Niinistö több mint egy éve rámutatott, a jégmentes északi sarkot gyorsan fogja követni az emberi élettér elvesztése http://finlandtoday.fi/president-niinisto-in-north-russia-if-we-lose-the-arctic-we-lose-the-world/.

2012-ben a hamarosan bekövetkező „kék óceánt” 2016 ± 3 évben adták meg egy az Annual Review of Earth and Planetary Sciences-ben megjelent cikkben.

(https://www.annualreviews.org/doi/suppl/10.1146/annurev-earth-042711-105345).

Ha ez így van, akkor a többi tudós miért nem vette észre azt, ami neked oly nyilvánvaló?

A legtöbb tudósnak nincsenek ismeretei más tudományágban, ami szükségszerű a konzervatív biológiánál. A többség egy szűk területre fókuszál, ahol ezért jutalmazzák. A legtöbb tudósra érvényes a közmondás, nem látja fától az erdőt. Ezen kívül a klímatudósok jelentős ismerettel rendelkeznek biológiából és ökológiából. Azt hiszik, mindenféle környezeti körülményt túl tudunk élni az intelligenciánk következtében, és nem veszik észre, milyen fontos az élettér fajunk számára.

A politika, vagy valami más társadalmi mechanizmus játszik-e szerepet a nyilvánvaló „tagadásban”, aminek egy része a kollégáidtól származik az „abrubt” (hirtelen) jelző miatt.

Feltételezem, kevés tudós hajlandó lemondani három tételről, ezek: remény, privilégium és az emberi felsőbbrendűség. Remény, mint félelem, a jövő bekövetkezését vetíti elő. Úgy, mint a félelem, a remény megbénít.

Ez a két 4-betűs szó (angolban: hope, fear) a legtöbb embert megbénítja. És most hogy, a „hirtelen” bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozás közepén vagyunk, már túl késő tenni valamit arra, hogy elkerüljük az emberiség kihalását.

A privilégiumokat az „első világ” kaukázusi férfijai élvezik. Nekem pedig nagyon sok tapasztalatom van ezzel a privilégiummal kapcsolatban. Nagyon ritka azon egyén, aki kockáztatja privilégiumát, ami a mai társadalomban jól fizetett tudósnak jár.

Végül pedig a legtöbb ember meg van fertőzve azzal a képzettel, hogy az Ember a többi lényhez képest felsőbbrendű. Hatalmas agyunk lehetővé tette, hogy átalakítsuk a Földet, növeljük élettartamunkat, elképesztő kényelmet teremtve magunknak. Végül azonban mi függünk egy zöld Földtől, amely teli van élettel. Azzal, hogy vágjuk azt a faágat, amin ülünk, fajunkat a kihalás felé hajtjuk. (hogy idézzem Paul Ehrlich körülírását a konzervatív biológiáról).

Meggyőződésedért megfizetted az árát: légy szíves >részletezd!

Ahogy az néhány másik tudósnál is van, engem nyíltan cenzúráztak az Arizonai Egyetemen foglalkoztatásom alatt. És ahogy azt a legtöbb tudós teszi, én is cenzúráztam saját magam.

A végén, különböző okok miatt, úgy döntöttem több mint, 9 évvel ezelőtt, hogy különböző okok miatt hátat fordítok az egyetemnek. Így elvesztettem a fizetésem, és hallgatóságomat. Azzal, hogy elhagytam az egyetemet, szabadon fejthettem ki a véleményemet, és kitettem magam karaktergyilkosságnak, rágalmazásnak, és becsületsértésnek.

Elképzelhető, hogy meggondolhatják néhánya magukat a mainstream médiában, ha igen, akkor mi provokálhatja azt ki?

Egy ilyen változás természetesen lehetséges.

Ha ez bekövetkezik, amit nem hiszek, akkor azt nagy fokú privilégium elvesztése okozhatja. Amint a víz és élelem beszerzése nehézségekbe ütközik, a tömegek észre fogják venni a hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozást.

Sajnos a hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozás következményeinek az észlelése nem teszi azt se visszafordíthatóvá, se pedig lassabbá.

Hogy birkózol meg ezzel az „elutasítással” miután az életedet feláldoztad az elképzelésednek?

Camust utánozva, az életet az abszurditás lencséjén keresztül nézem. Az én elképzeléseimet erős bizonyítékok motiválják, vagyis racionalista vagyok.

Értem, hogy másokat miért nem motiválnak bizonyítékok, de ez a megértés nem hajt engem el a racionalitástól.

Van-e olyan fontos szakértő, aki támogatja az elképzeléseidet?

Nézeteimnek alapja az elképesztően konzervatív „refereed journal” kiadványokban közzétett esszék. [Tibor bá’ magyarázata: refereed  journal-nak nevezik azokat a kiadványokat, ahol egy szakértő csoport dönt a felett, hogy egy közlésre beadott szakcikk tartalma elfogadható-e a szakterületen tevékenykedők részére. Ez tehát egy szakmai minősítésre utal]

Nincs olyan szakmabéli tudós, aki vitatná azokat a bizonyítékokat, amiket bemutatok. Lényegében ezeket a bizonyítékokat azok a szakmabéliek adták a kezembe, akik becsmérelnek, rágalmaznak, és sértik a becsületemet. Következésképpen ezek a szakmabéliek abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy választaniuk kell a következők közül (a) elfogadják azokat a bizonyítékokat, amikkel ők álltak elő, (b) cáfolják azt a szakmabélit (vagyis McPhersont), aki ezeket a bizonyítékokat összerakja, integrálja és szintetizálja.

Egy közvetlen válasz a kérdésedre. Dr. Peter Wadhams és Paul Ehrlich támogatják munkámat és következtetéseimet. Támogatnak még a Sam Carana álnév alatt publikáló tudósok is.

Költséges tevékenység-e üzeneted átadása a fennálló hatalmi rendszer (esztáblisment) makacssága ellenében?

Ha az évezred szépítő körülírása (understatement) a célod, akkor megfontolhatod a „Mission accomplised”-t [Tibor bá’: utal George W. Bush elnök 2003-as beszédére az USS Abraham Lincoln csatahajón, aki szerint a „műveletet végrehajtottuk”]

Egy neves egyetemen feláldoztam a professzornak járó fizetésemet, az ezzel járó privilégiumomat és az esszékért járó pénzt, és gyakorlatilag az összes kapcsolatomat a racionális tudomány érdekében.

Téziseidet néhány éve alkottad meg: a naponta közzétett új adatok mellett van-e ok, ami miatt megváltoztatnád a véleményedet?

Ahogy azt már korábban megjegyeztem, gyakran változtatok a véleményem. A változás az összegyűlő bizonyítékok súlya alatt a Homo sapiens kihalásának időpontjának előrehozását jelenti.

Hogy látod a Nagy Veszélyt, amiről beszélsz, hogyan fog kialakulni (amikor megérkezik)? Milyen veszélyekkel jár együtt a rendfenntartás, és társadalmi béke területén? Megfékezhető-e valamilyen módon?

Az úgynevezett vezető réteg tudja azt, amit én tudok. Ennek eredménye, erősen feltételezem, nyilvánvaló és jelentős katonai akció felé tart. Cél a globális hegemónia fenntartása. Bármilyen szükséges eszköz be lesz vetve, amik nem fognak eredményt hozni, és amik után bekövetkezik a társadalom összeomlása. A meglévő és fenntarthatatlan elrendezést nem lehet örökké életben tartani. Utoljára a természet jön.

Szerinted az uralkodó réteg, vagy annak egy része tud a te aggodalmaidról? Ha tud, akkor mi lehet a POA (Plan of Action = Tervbe vett teendő)?

Lásd válaszom a megelőző kérdésre.

Elképzelésed a környezeti krízissel kapcsolatban szokatlan azért, mert úgy tűnik egy javíthatatlan, végső állapotot jelöl meg. Létezik elképzelhető alternatíva?

Civilizációk jönnek és a mai napig majd mind elment. Az eroszól árnyékoló hatásának megszűnése okozta hirtelen bekövetkező hőmérséklet emelkedés az ipari civilizációnak különleges helyzetet teremt a történelemben.

Fajok jönnek és elmennek.

Közel se vagyunk olyan bölcsek, mint amit hiszünk magunkról. Feltételezem, hogy a Homo nemzetség ma már kihalt hat fajtájának legalább néhány tagja szintén úgy gondolta, hogy különleges helyzetben vannak.

Ha igazad lesz, mi fog történni az evolúcióval? Minden kihal, beleértve a Földet is?

Ha a hatodik tömeges kihalás követi az előző öt eseményeit, akkor a Föld egy élénk, zöldellő bolygóvá válik, amire jellemző lesz a többsejtű életforma körülbelül 10 millió év múlva. Ez az optimista feltételezés, aminek alapja a bolygó történelem.

Ennél egy reálisabb kiértékelés magában foglalja a jelenlegi kihalás sebességét a korábbiakhoz viszonyítva, plusz a Föld atom reaktorainak kellemetlen leolvadását.

Összhangban a Fermi Paradoxonnal, feltételezem a felügyelet nélkül maradt, több mint 450 atomerőmű katasztrofális leolvadását, ami a Földi élet összes élőlényét elveszejti.

Természetesen nem azonnal, és talán egyáltalán nem.

Azonban nem tudom megérteni, hogy az ionizáló sugárzásban fürdés, vagyis több generáción át tartó, halálos mutáció miért lenne hasznos a földi életre. Valamint bizonyos ionizáló sugárzás esetleg megfosztja a Földet atmoszférájától, aminek következtében a Földünk csatlakozni fog a Mars bolygóhoz, ami egy élettelen szikla, keringve egy közömbös világmindenségben.

Véleményed szerint, hogy jutottunk ide? A modern életforma meg tudja-e

A nem kíván történelmi pontra egyedülálló lépés sorozattal érkeztünk meg.

A szembeforduló hüvelykujj vezetett volna minket a halálhoz? Vagy, hogy lemásztunk a fáról? Esetleg a tűz feltalálása? Vagy talán a stabil, hűvös hőmérséklet, miután a Föld kijött az utolsó jégkorszakból és megajándékozott minket az egyedül álló lehetőséggel, hogy gabonát termeljünk, tároljuk és szétosszuk megfelelő mértékben (vagyis, hogy a civilizáció kinőhessen)? Az ipari forradalom, vagy az atom meghódítása lett volna? Esetleg az összes együttvéve?

Nem tudom!

Nem hiszem, hogy valaha is biztosan meg tudjuk. Mégis itt vagyunk az emberi történelem legkiváltságosabb pillanatában, ami egyben (talán nem) egyúttal az emberi történelem végét is jelenti. Hamarosan a kihalás következik.

Bizonyára tudsz az észak-dél választó vonalról a globális ügyekkel kapcsolatban. Szerinted a hibáztatást egyformán kellene felosztani?

Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az Észak több fossziliát éget el, mint a Dél. Ez azt jelentené, hogy Északon mindenki egyformán hibás?

Semmi kétség, hogy az Egyesült Államok vezeti a sort az elkerülhetetlen halálunk felé. Azt jelentené ez, hogy az Egyesült Államokban mindenki egyformán hibás?

Az ember meggondolatlanul szokott vádaskodni.

Nem hiszem, hogy ezzel túl sokra megyünk. Nincs időnk igazságot tenni a hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozással kapcsolatban.

Ha ezt az elképzelést behelyezzük a társadalomba, mondható, hogy a nagyvállalatok és a plebsz egyformán hibáztatható?

Még egyszer, semmi kétség, hogy néhány ember „bűnösebb”, mint a többi a hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozással kapcsolatban. Ezek sokkal előbb tudtak, mint legtöbbünk a kollektív tevékenységünk következményeiről.

Az ember gyorsan kiosztja a bűn elkövetését.

Nem hiszem, hogy sokra megyünk vele. Nincs idő az igazság megkeresésére a hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozással kapcsolatban azon rövid idő alatt, ami még hátra van.

Volt-e olyan időpont a lényeg megismerését követően, amikor még visszafordítható lett volna ez a vágtatás a szerencsétlenség felé.

Feltételezésem szerint a hamarosan bekövetkező emberi kihaláshoz vezető, hirtelen bekövetkező, visszafordíthatatlan klímaváltozást garantálta az elmúlt három évtizedre jellemző, egyre nagyobb méretű fosszilia égetés.

Vagy talán az volt rá garancia, amikor az Ember befogta az atomot, esetleg amikor az ipari forradalom beindult. Esetleg, amikor az első civilizáció beindult.

Ezek akkor mind jó ötletnek tűntek.

Úgy gondolod, hogy mindent megtettél, hogy megmentsd a Földet?

Feltétlenül!

Évtizedeken keresztül szorgalmasan dolgoztam, az olyan akadályok ellenére, amik minden más, általam ismert embert leállított volna. Lemondtam pénzről, időről, és kapcsolatokról.

Feltételezem, hogy nehezen találnál olyat, aki többet tett volna mint én a teljes igazságért folytatott harcban a bizonyítékokra támaszkodva. Hogy ez mibe került nekem? Minden elveszítettem, kivéve a becsületemet.

Minden úgy megy előre, ahogy azt te látod. Van valami, ami elhiteti velünk, hogy létezik „intelligens tervező” aki teremtett?

Az intelligens tervezésre nincs semmi bizonyíték. Ha van teremtő, akkor a teremtményében rettenetesen csalódhat.

Mi a személyes véleményed istennel, vallásokkal, stb. kapcsolatban?

Tudós vagyok,

Racionálisan gondolkodom.

Munkám során agnosztikus vagyok. Magánéletemben – filozófiai berendezkedésemből kifolyólag – naponta változom közömbös agnosztikustól a harcias isten ellenségig.

Általában 5 százalék esély van arra, hogy egy elképzelés nem állja meg a helyét: elképzelhető, hogy nincs igazad?

Feltételezem, hogy a bizonyítékok, amikre támaszkodom, rendkívül konzervatívok, mert így készültek.

Ha ezek nem felelnek meg a valóságnak, akkor valószínűleg olyan irányba térnek el a valóságtól, amiből további létezésünk nem húzna hasznot.

Mi kellene ahhoz, hogy „bizonyítsa” elképzelésed hibás, a világvége kivételével?

A két paradoxon és a hatodik kihalás visszafordulása.

Aki kíváncsi, hogy tud hozzájutni az elképzeléseidhez? Van-e honlapos? Van-e megfelelő könyv, cikk? Más forrás?

Munkámhoz szabadon hozzá lehet férni guymcpherson.com.

Munkásságom eredménye számtalan forrásból táplálkozik, elsősorban ellenőrzött folyóiratokból. Mint egy hírneves egyetem nyugalmazott professzora hozzáférhetek egy olyan könyvtárhoz, ami teli van online publikációkkal. Lehetőségem van (és élek vele) olyan prímér irodalomhoz hozzáférni, amit viszonylag kevesen olvashatnak.

Egyszer azt mondtad, hogy nem lesz gyereked a bizonytalan jövő miatt. Ez a döntés nem traumatizált?

Különösképpen nem.

Késő tinédzser koromban racionális, radikális voltam miután kezembe került a „Növekedés határai” és befejeztem a biológiai szakot.

Könnyen beláthattam a folyamatosan fenntartott exponenciális populáció növekedés valószínű következményeit.

A szenvedés már elindult.

A felgyorsításának nem láttam értelmét.

Mit javasolsz az átlagembernek, készüljön fel a végsőre, amennyiben igazad van?

Nem ismerek átlagembereket. Csak különleges embereket ismerek.

Fogadd el a teljes igazságot a hamarosan bekövetkező kihalással kapcsolatban. Senki se ússza meg, senki se marad életben, ami vonatkozik mind az egyénekre, mind pedig a fajra.

Maradj nyugodt: Semmi sincs leszabályozva. Kivétel az általad ismert emberek képeznek. Mond el a teljes igazságot. Kezeld az embereket, beleértve önmagadat is méltósággal és tisztelettel.

Keresd a tökélyt. Bár ez kevés külső jutalommal jár, szégyenkezés nélkül nézhetsz a tükörbe.

Mit javasolt azoknak, akik megszabják az irányvonalat ezzel a témával kapcsolatban (hogy az állampolgárok kevesebbet szenvedjenek)?

Mondják el a teljes igazságot.

Adják meg az embereknek a tiszteletet és a kellő méltóságot.

A legjobbat várd el az emberektől.

Jutalmazd őket, ha teljesítenek.

Mi a végső üzeneted az emberiségnek?

Majd minden nap tanácsot kérnek tőlem, hogyan éljenek. Javaslom a teljes életet. Éljenek kitűzött céllal. Éljenek gyorsan úgy, hogy gondolnak a halálra. Javaslom, törekedjenek a kiválóságra. Javaslom, hogy keressék a szerelmet. Nem csoda, hogy engem a korosztályom tudósai gyakran kigúnyolnak, csúfolódnak velem, elutasítanak és kiközösítenek. Tekintve, hogy az életed hátralévő része igen rövid, csakúgy, mint az enyém, még hangosabban javaslom a fent felsoroltakat. Annál is teljesebb mértékben, amit el tudsz képzelni, kultúránk korlátozásainak határágig, sőt azon túl.

Neked, nekem, nekünk, itt és most.

Élj nagyvonalúan. Légy önmagad, és bátrabb, mint bármikor voltál. Élj úgy, mintha haldokolnál. Mert haldoklasz.

Semmi bűntudat.

Valamennyien fogságba születtünk. Nincs bűnbak. Nincs szégyen.

A kihalás szélén csak a szeretet marad meg.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

 

 

 

Szerzők: Wasantha Rupasinghe, Benjamin Mateus

Megdöntve a Narendra Modi miniszterelnök szélsőjobboldali BJP-kormánya által hirdetett hazugságokat, miszerint az indiai világjárványt „sikeresen megfékezték”, az új COVID fertőzések száma országszerte felgyorsult, a napi megbetegedések száma a múlt héten folyamatosan meghaladta a 10.000-et.

Április 20-án Indiában 12 580 új COVID esetet regisztráltak, ami nyolc hónap óta a legmagasabb szám. Ezzel a COVID fertőzöttek teljes hivatalos száma elérte a 44,85 milliót. Jelenleg 65 286 aktív esetet követnek nyomon.

A COVID-19-es esetek számának jelenlegi növekedése közvetlenül összefügg az XBB.1.16 jelzésű Omikron vírus gyorsan burjánzó leszármazottjával.Ez az alvariáns először az év elején Indiában keltett nemzetközi figyelmet.Március 22-én felkerült a WHO „figyelendő” változatainak listájára. Indiával együtt több mint 33 országban észlelték.

A múlt héten az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az új változatot „figyelemre méltó variáns” státuszra emelte, tekintettel az Omikron többi alvariánshoz képest fertőzőbb természetére és erősen immunrendszert  elkerülő tulajdonságaira.

A WHO megjegyezte: „Jelenleg nincs korai jel a súlyosság növekedésére.A kezdeti kockázatértékelés folyamatban van, és várhatóan a következő napokban teszik közzé.”

A Seito Labs XBB.1.6-ra vonatkozó adatai magasabb halálozási arányt és súlyos betegségeket jeleztek ennél a variánsnál.A magas oltási arány és a korábbi fertőzések miatt azonban a vírus hatása a lakosság nagy részére tompul.

Ám az oltatlanok, a rossz egészségi állapotúak és az idősek esetében nagy a súlyos betegség kockázata.Indiában a veszélyeztetettek száma több száz millió ember – a legtöbb kétségbeesetten szegény, elszigetelt vidéki területeken vagy városi nyomornegyedekben élnek, és alig vagy egyáltalán nem férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz.

A növekvő fertőzöttek száma Indiában nemcsak a szubkontinens lakosságát fenyegeti, hanem az egész világot.Százmillió új eset százmillió új lehetőséget jelent a SARS-CoV-2 számára, hogy új, fertőzőbb és halálosabb variáns jöjjön létre.

A koronavírus nagyszámú alvariánsa azt mutatja, hogy megőrzi gyors mutálódási képességét, a természetes evolúciós nyomás pedig előnyben részesíti azokat a mutációkat, amelyek jobban elkerülik az oltást.

Más országokhoz hasonlóan az indiai média is ragaszkodott a hivatalos kormányzati források megjegyzéseihez, amelyek bagatellizálták az XBB.1.16 felfutásának jelentőségét, hogy rávegyék a lakosságot arra, hogy jóindulatúnak tekintsék a halálos és káros vírussal való folyamatos fertőzést.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A hihetetlen tendencia aggasztja a szakértőket, hogy mi várhat ránk, különösen, mivel az előrejelzések szerint az El Niño idén nyártól már beindul, és ezzel együtt olyan hatások, mint a szélsőséges hőség, a veszélyes trópusi ciklonok is beindulnak.

A La Niña és az El Niño a trópusi Csendes-óceán természeti jelenségei. La Niñát az átlagosnál hidegebb óceáni hőmérséklet jellemzi, míg az El Niño az átlagosnál melegebb hőmérsékletet hoz. Mindkettő nagy hatással van szerte a világon az időjárásra. Az El Niño-ra való átállás pedig szinte biztosan melegebb globális hőmérsékletet hoz magával.

Daniel Swain, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem klímakutatója elmondta, hogy a trópusi Csendes-óceánon már beindult a „drámai átmenet” a La Niña és El Niño között.

„Jelenleg a légkör és az óceán szinkronban van, és a következő néhány hónapban az El Niño gyors fejlődését jelzik” – mondta.

Az elmúlt három év a legmelegebbek voltak, még a La Niña hűsítő hatása ellenére is.

Nem világos, hogy az eljövendő El Niño milyen erős lesz. Egyes modellek azt jósolják, hogy elérheti a szuper erőt, mások szerint viszont ennél mérsékeltebb lesz. Az azonban világos, hogy az El Niño súlyos és példátlan hatásokat idéz elő a világ számos részén.

A világ először lépheti át a 1,5 fokos felmelegedést

Most az El Niño először emelheti a világ felmelegedését 1,5 Celsius-fok fölé az 1800-as évek közepén mért értékhez viszonyítva.

A világ országai a párizsi klímaegyezményben vállalták, hogy a globális felmelegedést jóval 2 fok alá, lehetőleg 1,5 fokra korlátozzák az iparosodás előtti hőmérséklethez képest. A tudósok a 1,5 fokos felmelegedést kulcsfontosságú fordulópontnak tekintik, amely felett drámaian megnőhet a szélsőséges áradások, aszályok, erdőtüzek és élelmiszerhiány esélye. Nem beszélve az emberi tűréshatás hivatalos 51°C-os érték átlépéséről.

Scaife szerint egy erős El Niño akár ideiglenesen is idáig melegítheti a bolygót.

„Valószínűleg 2024-ben lesz a világ legmelegebb éve” – mondta Josef Ludescher, a potsdami klímahatás kutató intézet vezető tudósa a CNN-nek. Az eddigi legmelegebb év 2016 volt, amit egy nagyon erős El Niñó váltott ki.

A világ már 1,2 fok körüli felmelegedést tapasztal, miközben az emberek továbbra is fosszilis tüzelőanyagokat égetnek el, és a bolygó fűtését okozó szennyezést okozzák. A La Niña három év hűtése ellenére a hőmérséklet veszélyes szintre emelkedett.

Európában 2022-ben volt a legmelegebb nyár, amikor a hőmérséklet meghaladta a 40 Celsius-fokot. Pakisztánban és Indiában pedig égető hőhullám volt, ahol az ország egyes részein a hőmérséklet meghaladta a 49 Celsius-fokot.

Végső soron az, hogy a 1,5 fokos küszöböt elérjük-e, vagy csak megközelítjük, „nem igazán számít” – mondta Scaife. „Ez az első alkalom az emberiség történetében, hogy ez az érték elérhető közelségbe kerül, és ez ami számít.”

Bármi legyen is az El Niño fűtésének pontos értéke, bizonyos hatásai – beleértve a szélsőséges hőmérsékleteket is – nagy valószínűséggel példátlanok lesznek, mondta Scaife. „Minden alkalommal, amikor bejön az El Niño, az egyre nagyobb globális felmelegedést eredményez.”

„Míg a La Niña történelmileg „szárazságkeltő” az Egyesült Államok kontinentális részén, addig El Niño „szárazságtörő”” – mondta Rippey a CNN-nek.

A Colorado folyó helyzetét, amely nagyjából 40 millió ember számára biztosít ivóvizet, öntözést és elektromos áramot Délnyugaton, a túlzott használat és az éghajlatváltozás okozta aszály sújtja. A vízválság annyira súlyossá vált, hogy a szövetségi kormány soha nem látott kötelező vízcsökkentést jelentett be az elmúlt két évben.

Jon Gottschalck, a NOAA Klíma-előrejelző Központjának vezető előrejelzője Rippey-t visszhangozta, megjegyezve, hogy egy erősebb és meghosszabbított csendes-óceáni futó áramlat (a felső légkör gyors légáramlatai) befolyásolják a napi időjárást, intenzívebb csapadékot okoz délen.

Szárazság, hőség és tűz máshol

A világ különböző részein az El Niño felerősítheti a szárazságot, a heves hőhullámokat és a veszélyes erdőtüzeket.

Dél-Afrikát és Indiát az aszály és a szélsőséges hőség fenyegeti, csakúgy, mint a Csendes-óceán nyugati partja közelében fekvő országokat, köztük Indonéziát, Ausztráliát és a csendes-óceáni szigetországokat, például Vanuatut és Fidzsi-szigeteket.

Ausztrália számára az El Niño valószínűleg sokkal szárazabb, melegebb időt hoz, különösen az ország keleti területein. 1900 óta az El Niño 27 évéből 18 kiterjedt téli és tavaszi aszályt jelentett, mondta az ausztrál Meteorológiai Iroda szóvivője a CNN-nek.

A közelmúltbeli áradások szintén növelték a félelmet egy különösen pusztító bozóttüzek időszakától, mivel a megnövekedett növényzet tüzekre vezethet, amint az időjárás szárazabbá és melegebbé válik.

India is készül az El Niño hatásaira, amely gyengítheti a monszunt, ami a víztartó rétegek feltöltéséhez és a növények termesztéséhez szükséges csapadékot hozza.

A monszunra leginkább akkor van hatással, amikor egy La Niña télről (amit most láttunk) átfordul egy El Niño nyárba, ami valószínűleg a 2023-as nyár lesz – mondta Raghu Murtugudde, az Egyetem Földrendszer-kutatója. Marylandből.

„A monszun csapadék teljes hiánya  akár 15%-ot is elérhet” – mondta a CNN-nek.

Az El Niño is megemelheti a hőmérsékletet Indiában, ahol már szokatlanul korai hőhullámok vannak. Ez „összetett veszélyt jelent, mivel a hőhullámok és az El Niño késleltetik a monszun kezdetét” – mondta Kieren Hunt, az angliai Reading Egyetem kutatója. A hónapokig tartó száraz időszak „iszonyatosan megterhelné a vízbiztonságot” – mondta.

Gottschalck szerint az El Niño egyik első ujjlenyomata nyilvánvaló lesz a trópusi ciklonok aktivitásának változásában.

A La Niñával ellentétben az El Niño csökkenti az atlanti hurrikánok aktivitását, de ezzel ellentétes hatást vált ki a Csendes-óceánon, ahol a meleg vizek intenzívebb tájfunokat okozhatnak.

„A trópusi ciklonok gyakran kialakulhatnak nyugatabbra a medencében, és tovább maradnak erősebbek, így a Hawaiira gyakorolt ​​potenciális hatások megnövekednek” – mondta Gottschalck.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Délkelet-Ázsiában néhány országban a valaha mért legmagasabb hőmérsékletet értéket mérték ezen a héten, és az indiai szubkontinensen a rekkenő hőség több mint egy tucat ember halálát okozta.

Maximiliano Herrera időjárás történész szerint Laosz a legújabb ország, ahol minden idők új rekordját állították fel, mivel Luang Praban 42,7 °C-ot mértek kedden.

A hétvégén Thaiföldön története során a hőség először haladta meg a 45°C-ot  a thaiföldi meteorológiai osztály adatai alapján. Az északnyugati Tak városában a hőmérséklet szombaton elérte a 45,4 °C-ot, míg az ország nagy része március vége óta az alsó 40-fokok környékén mozog.

Az óceánok éppen elérik a rekord hőmérsékleteket, amikor az El Niño bejelentkezik.

A hónap elején a thai hatóságok egészségügyi riasztást adtak ki több tartományra, mivel az előrejelzések szerint a hőindex eléri az 50°C-ot a főváros Bang Na kerületében. A hőindex az, amit az ember „érez”. Ez a levegő hőmérsékletét és páratartalmát egyaránt figyelembe veszi.

Prayut Chan-o-cha thaiföldi miniszterelnök kedden aggodalmának adott hangot a „Thaiföld különböző részein tapasztalható veszélyesen magas hőmérséklet” miatt, és azt mondta Bangkok Bang Na területén, a miniszterelnöki nyilatkozat szerint a hőmérséklet „elérheti az 52,3 °C-ot” .

A szomszédos Mianmar áprilisi hőmérsékleti rekordot döntött hétfőn, amikor a Sagaing régió középső részén fekvő Kalewa elérte a 44 °C-ot  – írta Herrera a Twitteren.

Április és május jellemzően az év legmelegebb hónapjai Dél- és Délkelet-Ázsiában, mivel a hőmérséklet a monszun esők kezdete előtt emelkedik.

A thaiföldi hőséget tetézi az intenzív szmogos évszak, amit a szennyezés-szint megugrását okozott.

Az északi Chiang Mai turisztikai központja hét napig a világ legszennyezettebb városa volt, mivel az erdőtüzek füstje és a széles körben elterjedt terméségetés rontotta a levegő minőségét. A városban legalább egy kórház azt mondta, hogy elérte a „teljes osztálykapacitást”, mivel a betegek légzési problémák miatt fordultak orvoshoz.

A perzselő hőmérséklet Kínában is széles körben elterjedt.

Herrera szerint kedden 42,4 °C-ot  mértek az országban a délkeleti Yuanyangban, ami csak 0,3 °C-al marad el az országos áprilisi rekordtól.

Jim Yang klimatológus szerint hétfőn 12 tartomány több mint 100 meteorológiai állomása döntötte meg áprilisi hőmérsékleti rekordját.

Bár a legtöbb esetben nem rekordot döntött, a hőség Dél-Ázsiában is elterjedt – és halálos. Pakisztánban, Indiában, Nepálban és Bangladesben napok óta meghaladta a 40°C-ot.

Az indiai meteorológiai osztály szerint 48 meteorológiai állomás 42°C feletti hőmérsékletet mért kedden, a legmagasabb hőmérséklet 44,2°C volt a keleti Odisha államban.

Maharashtra állam nyugati részén legalább 13-an haltak meg hőguta következtében, miután részt vettek a vasárnapi állami díjátadón. A városi rendőrség illetékese szerint több mint 1 millióan vettek részt a Navi Mumbaiban tartott eseményen, amiből 50-60 ember került kórházba.

Eközben legalább két állam, az északkeleti Tripura és a keleti Nyugat-Bengália elrendelte az iskolák bezárását ezen a héten, mivel a hőmérséklet több mint 5 Celsius-fokkal a normális fölé emelkedett – közölte a Reuters.

Az indiai munkaügyi minisztérium tanácsot adott ki minden államnak és régiónak, hogy biztosítsák a dolgozók biztonságát – különösen a szabadtéri munkásokat és a bányászokat – a szélsőséges hőségben. Ez magában foglalja a megfelelő ivóvíz biztosítását, a jégcsomagokat és a gyakori pihenőket.

Indiában a hőhullámok általában március és július között zajlanak, de az utóbbi években ezek a hőségek intenzívebbé, gyakoribbá és hosszabbá váltak.

Tavaly Indiában égető hőhullám volt, ahol az ország egyes részein a hőmérséklet meghaladta a 49 °C-ot. Ahogy az ember okozta klímaválság hatásai felgyorsulnak, és a globális hőmérséklet tovább emelkedik, a tudósok szerint a hőhullámok egyre gyakoribbak lesznek.

Egy 2022-es tanulmány megállapította, hogy a veszélyes hőhullámok a századfordulóra háromszor-tízszer gyakoribbak lesznek.

A tanulmány megállapította, hogy az Ázsia nagy részét felölelő trópusokon az emberek az év legtöbb napján veszélyes hőségnek lehetnek kitéve. A „rendkívül veszélyes hőség” napjai – amelyet 51 °C-ban határoznak meg – megduplázódhat, és a szakértők szerint ez a hőség az emberi túlélés határait feszegeti.

A rendkívül meleg hőmérséklet Dél- és Délkelet-Ázsiában várhatóan folytatódik.

A CNN Kocha Olarn Thaiföldről, Manyeena Suri New Delhiből tudósította a CNN-t

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A szén-dioxid (CO₂) Mauna Loában 424,83 ppm volt 2023. április 17-én, ami a hawaii Mauna Loában végzett mérések során rekord értékű.

Az átlagos CO₂ 422,88 ppm volt a 2023. április 9-ével kezdődő héten, ami szintén rekord magas a hawaii Mauna Loában végzett mérések során.

A havi CO₂ ez év márciusában 421 ppm volt, ami szintén új rekord.

Lényeges, hogy csökkenteni kell a metánkibocsátást. Az 1200 ppm CO₂e-nél (CO₂ egyenérték) lévő Felhők Billenőpontján már 2027-ben át lehet lépni, pusztán a metán emelkedése okozta kényszer (forcing) miatt, és ennek a fordulópontnak önmagában történő átlépése további 8°C-os emelkedést eredményezhet. Ha a pusztán metánból származó kényszert is figyelembe vesszük, akkor ez akár korábban is megtörténhet, mint 2027.

El Niño és további változók

Közben egy El Niño belép az időjárás formálásába.

Ha egy La Niña aljáról egy erős El Niño csúcsára haladunk, az több mint fél Celsius-fokkal megemelheti a Föld átlag hőmérsékletét.

A NOAA kiadott egy El Niño jelentést, ami szerint az év vége felé a lehetőségek között szerepel egy erős El Niño is.

A hőmérséklet különbség 2022 novembere és 2023 márciusa között már körülbelül fél Celsius-fok, és még nem is vagyunk El Niñóban.

Az El Niño várhatóan néhány éven belül eléri teljes erejét, maximum 2026-ban lehetséges.

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a napfoltok éveken belül elérik a tevékenységük maximumát, és a 2022-es Tonga tengeralatti vulkánkitörése hatalmas mennyiségű vízgőzt juttatott a légkörbe.

Óceánhő, visszacsatolások és fordulópontok

Idén (2023) a tenger felszínének hőmérséklete (60°S-60°N között) már 25 napja 21°C felett van. Ilyen hőmérsékletekre nem volt példa az 1981-ben kezdődött NOAA feljegyzésekben.

Idén hatalmas mennyiségű óceáni hő áramlik az Északi-sark felé. A tengeri jég további olvadásával és az örök fagy olvadásával a Jeges-tenger várhatóan egyre több hőt kap az elkövetkező néhány évben. Több hőt kap a közvetlen napfénytől, több hőt a hőhullámoktól, és több óceáni hőt az Atlanti-óceántól és a Csendes-óceántól.

Tavaly, szeptember elején az észak-atlanti tenger felszínének hőmérséklete rekordmagasságot, 24,9°C-ot ért el. Az emelkedő hőmérséklet a tengeri jég tömeges elvesztésével (tehát az albedó elvesztésével) és a Jeges-tenger fenekéről metánkitörésekkel fenyeget.

Ez azzal fenyeget, hogy a Jeges-tenger fenekén lévő metán-hidrátok gyors destabilizálódását okozza, ami robbanásszerű metánkitörésekhez vezet, mivel térfogata 160-180-szorosára nő, amikor a hidrátbol légneművé válik.

Következtetés

A következő néhány évben tehát hatalmas hőmérséklet-emelkedés fenyeget. Összességében az iparosodás előtti időszakról 2026-ra több mint 18°C lehet.

Eközben az emberiség valószínűleg kihal a 3°C-os emelkedés hatására, és az élőlények nagy többsége is eltűnik a Földről az 5°C-os emelkedés hatására.

Hamarosan több mint 5°C-os emelkedés következik be valószínűleg 2026-ra.

A posztot április 14-én tették fel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Lehet, hogy az Egyesült Államok politikai hatalma gyengült, de az Egyesült Államok ellenőrzése a régió gazdaságai felett, továbbra is erős.

1944-ben 44 szövetséges nemzet megállapodott, hogy különféle valuták értéke az amerikai dollár értékéhez igazodik, nem pedig az arany értékéhez. Azóta a nemzetek az amerikai dollárra támaszkodtak, mint tartalék valutára, külkereskedelem és banki tranzakciók esetén.

Mi a helyzet? Az Egyesült Államok az első helyen állt az áruk előállításában és marketingjében, így feltehetően a dollár értéke stabil és kiszámítható marad. A dollár könnyen hozzáférhető lenne a bankárok és a kereskedők számára, és értékelése egyértelmű lenne. A nemzetek a devizatartalékot is felépíthetik az általuk felhalmozott dollárral az egyre inkább eladósított Egyesült Államok által eladott kötvények formájában.

Az Egyesült Államok részesül előnyben. A dollárt érintő valutacserékben az amerikai vállalatok és az egyének csak csekély kiegészítő költségeket viselnek. Az amerikai importőrök tudják, hogy minél inkább feljebb tolják a dollár értékét, annál olcsóbbak lesznek, amiket külföldön vásárolnak. Az Egyesült Államok külföldi hitelfelvételi költségei viszonylag alacsonyak, mivel az Egyesült Államok kötvényei és az általuk képviselt befektetések dollárban különféle okokból vonzóak.

A dollár dominanciája fájdalmat okozott külföldön. Az Egyesült Államokba irányuló exportőrök akkor szakítanak nagyot, amikor a dollár csere értéke gyengül. Az amerikai áruk importőrei veszítenek, amikor a dollár megerősödik.

A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok kormányának lehetősége nyílik az ellenséges országok megbüntetésére azáltal, hogy a dollárt használják a nemzetközi tranzakcióknál. Ez olyan gazdasági szankciókat vezet be, amelyek megkövetelik, hogy a dollárt ne használják fel egy megcélzott ország tengerentúli tranzakcióiban. Az Egyesült Államok Pénzügy Minisztériuma bünteti a nem engedelmeskedő külföldi bankokat és vállalatokat. A szankcionált nemzetek között szerepelt Kuba, Irán, Észak-Korea, Szíria, Venezuela, Nicaragua, valamint az utóbbi időben Kína és Oroszország is.

Az Egyesült Államok kormányának a gazdasági szankciók gyakori igénybevétele nagymértékben hozzájárult egy új nemzetközi valutarendszer megteremtéséhez. Az Egyesült Államokat az Iráni, Venezuelai és Afganisztáni bankbetétek elkobzása szintén ösztönözte a változás iránti felhívásokat.

Március 29 -én Kína és Brazília bejelentette, hogy saját valutáikat fogják használni  az egymással folytatott kereskedelemben. Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere Kína. A kínai Renminbi valuta jelenleg Brazília valutatartalékának fő részét képezi.

2023 elején Brazília és Argentína javasolta az együttműködést a közös valuta megteremtése érdekében. A latin-amerikai és a karibi államok (CELAC) közössége januári ülésén, a brazil elnök, Lula Da Silva azt állította, hogy „ha rajtam múlik, akkor egységes valutát népszerűsítenék a régió számára”. Ezt „Sur”-nak (dél) nevezi. Az Alba Regionális Szövetség 2009-ben egy „Sucre” nevű elektronikus valutát javasolt, amelynek célja a dollárfüggőség csökkentése.

A volt brazil elnök, Dilma Rousseff az új, Sanghajban székelő fejlesztési bank nemrégiben kinevezett vezetője, aki kiszolgálja a BRICS Nemzetek (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) érdekeit. A bank az Egyesült Államok által irányított IMF és Világbank alternatíváját képvisel.

A dollárfüggőségtől való elmozdulás másutt is nyilvánvaló.

A közelmúltban egy orosz-indiai „stratégiai partnerség” fórumon egy orosz tisztviselő bejelentette, hogy a BRICS államok új valutát fognak létrehozni, és hogy a hivatalos bejelentést a Dél-Afrikában, az augusztusi BRICS csúcstalálkozó ülésén fogják közzétenni.

A BRICS-országok „a globális népesség 40% -át és a globális GDP egynegyedét” teszik ki. A People’s Dispatch szerint Irán és Szaúd -Arábia, a közelmúltban béke megállapodást írt alá, és hamarosan csatlakoznak a BRICS-hez. Egyiptom, Algéria, az Egyesült Arab Emírségek, Mexikó, Argentína és Nigéria nyilvánvalóan megfontolás állapotában vannak. Az új valuta fedezete nem egy másik valután, hanem a „termékek, ritka földi ásványi anyagok vagy termőföld” értékén fognak nyugodni.

Irán és Oroszország januárban megállapodtak a Swift Banking System, az Egyesült Államok dollár dominanciájának kiszolgálására szolgáló amerikai eszköz megkerülését szolgáló módszerekről. Az Egyesült Államok szankcióinak elkerülése érdekében a két ország tranzakcióit saját valutában rendezik.

A márciusi csúcstalálkozón az orosz és a kínai vezetők megismételték a kétoldalú kereskedelem kibővítésére és a saját valutájuk felhasználására irányuló szándékukat. Kína egyre inkább saját valutáját használja az ázsiai, afrikai és latin -amerikai országokkal folytatott tranzakciók során. A jüan „a Globális Idők szerint a világ ötödik legnagyobb fizetési valutájává, harmadik legnagyobb valutájává és ötödik legnagyobb tartalék valutájává vált”.

Szaúd-Arábia az olaj és a földgáz értékesítését dolláron kívüli valutákban is végzi. Kína időnként Jüanban fizet az Arab -öböl Nemzeteinek.

A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagállamainak pénzügyi miniszterei és kormányzói március 28-án találkoztak Indonéziában. A napirendjük elején „megbeszélések voltak az amerikai dollártól, euróból, jen-től való függőség csökkentése érdekében. Az ASEAN nemzetek, a 10 délkelet-ázsiai nemzet szövetsége, digitális fizetési rendszert dolgoz ki a tagállamok tranzakcióihoz.

A dollár dominanciája valószínűleg elveszíti vonzerejét az otthonhoz közelebb. Jim O’Neill, a Goldman Sachs volt vezető közgazdásza azt állítja, hogy az Egyesült Államok dollárja túlságosan domináns szerepet játszik a globális pénzügyekben. Amikor a Federal Reserve Board megkezdte a monetáris szigorítás periódusait, vagy az ellenkezőjét. A hatások drámaiak voltak.”

Gillian Tell, a Financial Times szerkesztőbizottságának elnöke megjegyzi, „aggodalmak merülnek fel, hogy az amerikai banki zavarok, az infláció és a fenyegető adósság-mennyezeti csata a dollár alapú eszközöket kevésbé teszi vonzóvá ” Ráadásul: „A multipoláris minta sokk lehet az amerikai politikai döntéshozók számára, tekintettel arra, hogy mennyi külső finanszírozást igényel az Egyesült Államok.”

Az argentin közgazdász, Julio Gambina Bemoans „A világgazdaságban a rendellenességet, [és] az egyoldalúságot az Egyesült Államok szankciói képviseli”. A március 29-én egy interjúban Gambina rámutat arra, hogy „a vagyonnak van apja és anyja: munka és természet”.

Hozzáteszi, hogy: „Latin-Amerika és a Karib-térség, ahol legjobban növekszik  az egyenlőtlenség, a magasan képzett munkásosztálybeli, hajlandó továbbvinni a vagyon termelését. Megállapítottuk a szuverén fejlesztéshez szükséges közös eszközöket, amelyek révén népeink érdekeit,  a természet, az élet és a társadalom reprodukcióját védik. ”

T. Whitney Jr. nyugdíjas gyermekorvos és politikai újságíró, aki Maine -ben él.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ebben nyertesek és vesztesek vannak.

A nyertesek:

• Irán, amely most még könnyebben át tudja majd törni az Egyesült Államok által emelt szankciófalat.
• Szaúd-Arábia, amely most valószínűleg képes lesz véget vetni katasztrofális és költséges háborújának Jemen ellen.
• Kína, amiért ennek elérése révén felülmúlta az Egyesült Államok külügyminisztériumát.
• Irak, Szíria, Jemen békésebbé válnak, ahogy a két középső hatalom a saját területén befolyásolja a politikát, véget vet a rivalizálásának.

A vesztesek:

• Izrael, mert mostanra csökken az esélye annak, hogy az Egyesült Államok háborúba lépjen Iránnal. A remélt koalíció a szaúdiakkal nem jön létre.
• Az Egyesült Államok, mert a közel-keleti hagyományos befolyás zónáján felülmúlták.
• Irán-ellenes erők mindenhol.
• Az Emirátusok legalább egy részét elveszítették annak a kereskedelemnek, amit Szaúd-Arábia az Iránnal folytatott szembenállás által kiváltott szankciók megszűnése idéz elő.

A Szaúd-Arábia és Irán közötti kapcsolatok felélesztése sok új dolgot tesz lehetővé.

Az, hogy Irán és Szaúd-Arábia elfogadta Kína közvetítését, Peking új pozíciójának elismerése a világpolitikában. Ez önmagában elég ok arra, hogy a Fehér Ház gyűlölje a megállapodást.

Azt jósoltam, hogy az Egyesült Államok és Izrael mindent megtesz annak érdekében, hogy szabotálja a megállapodást, vagy legalábbis megnehezítsék a végrehajtását.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Post legújabb vezércikk: „Új megvilágítás, és elhúzódó kérdések a vuhani rejtélyében” korábbi kijelentéseinél egy lépéssel tovább megy, mivel teljesen leválasztja az alaptalan vádak litániáját a vuhani eredet minden vizsgálatáról.

A korábbi vezércikkekben a Post szerkesztősége úgy érezte, hogy legalább foglalkoznia kell azzal a ténnyel, hogy az elsöprő tudományos konszenzus elutasítja a „laborkiszivárgás” összeesküvés-elméletét. De a Post feladata, hogy szembe ússzon az elsöprő tudományos konszenzussal, egyre nehezebbé vált, mivel a tudományos bizonyítékok súlya felgyülemlett a természetes eredet mellett.

Az elmúlt hónapban a tudósok felfedezték azt a közvetlen eszközt, amellyel az állatok a Sars-CoV-2-t zoonózison keresztül az emberre vitték át. Ez a folyamat minden más emberi világjárvány kialakulásához vezetett a történelemben. Dr. Florence Débarre, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ evolúciós biológusa által végzett legutóbbi tanulmány feltárta, hogy a vuhani élőállat piacról származó, Sars-CoV-2-t tartalmazó minták érzékeny állatok, például mosómedvék DNS-ét is tartalmazták.

A Post szerkesztősége a tudományos bizonyítékok növekvő tömegével foglalkozik, amelyek cáfolják állításait.

A Post szerkesztőségét a tudósok hangosan elítélték. „Egy dolog világos: ha valóban „új megvilágítás van” ebben a témában, az nem a Washington Posttól származik” – írta Peter Hotez oltástudós. „Minden vakmerő spekuláció, amely figyelmen kívül hagyja a nagyobb folyóiratokban megjelent tudományos bizonyítékok túlsúlyát.”

Volt egyetlen link is a tudományos közleményre, amely alátámasztotta ezt az Ed Board kijelentést? Egyet sem találtam. Tudod miért? Mert ilyenek nincsenek.

Ezt a Wash Post 3 vagy 4 alkalommal tette ebben a kérdésben. Tehát ez nem újonc hiba vagy baleset. Itt van egy napirend. Kezd a régi Hearst-Pulitzer sárga vagy bulvár újságírás határán lenni.

Ez egy utalás William Randolph Hearst, a New York Journal tulajdonosának szerepére, aki demagóg és szenzációhajhász tudósításokkal szisztematikusan agitálta az Egyesült Államok belépését az 1898-as spanyol-amerikai háborúba.

Hearst szerepét jól példázza Frederic Remington művésznek írt állítólagos távirata: „Te készítsd el a képeket, én pedig a háborút.” Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok hadat üzent Spanyolországnak, Hearst „Hogy tetszik a Journal háborúja?”

Hearst propagandájához hasonlóan az a törekvés, hogy Kínát hibáztassák a COVID-19 világjárványért, egy média által szervezett gyűlöletkampány, amelynek célja a kínai-ellenes idegengyűlölet népszerűsítése, a háború igazolása céljából.

Ahogy Hotez helyesen kijelenti, ez nem hiba, hanem tudatos politika. A Washington Post azonban nem csupán önmagáért vagy tulajdonosáért, a milliárdos Jeff Bezosért beszél. Az amerikai állam nevében beszél.

Februárban Christopher Wray, az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója nyilvánosan kijelentette, hogy „a járvány eredete nagy valószínűséggel egy lehetséges vuhani laboratóriumi incidens”.

Wray azért tette ezt a kijelentést mert az Egyesült Államok szándékosan konfliktust akart szítani Kínával Tajvan miatt. Az elmúlt három hónapban az Egyesült Államok megnégyszerezte a Tajvanon állomásozó amerikai csapatok számát, véget vet az „egy Kína politikájának”, és közvetlenül felfegyverezte Tajvant, hogy rávegye Kínát a sziget megszállására, amit az USA felhasználna arra, hogy jelezze Kína adta le az „első lövést” egy kínai-amerikai háborúban.

Wray vádja valójában szándékos hazugság, összhangban a Bush-kormányzat hazugságaival, amelyekkel igazolja a 2003-as iraki inváziót.

A Post által a Wuhan Lab hazugságáról szóló megújított promóció háttere, hogy az egész amerikai és nyugati média nyíltan elfogadja azt az elvet, hogy a kormánynak joga van hazudni a nyilvánosság felé.

A hónap elején egy sor kiszivárgott dokumentum feltárta, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen félrevezeti az amerikai közvéleményt az Egyesült Államok részvételével kapcsolatban az ukrajnai háborút illetően. A dokumentumok azt mutatják, hogy több mint 150 NATO-katonát telepítettek Ukrajnába.

Válaszul a New York Times nyilvánosan azonosította a dokumentumokat nyilvánosságra hozó személyt, ami miatt néhány órával később letartóztatták, míg a Washington Post kijelentette: „A titkok őrzése elengedhetetlen egy működő kormánynál” Ez a kijelentés teljesen elutasítja a Thomas, Jefferson és az amerikai forradalom más vezetői által megfogalmazott demokratikus elveket.

A kormányzati hazugságokkal szemben talán a legkirívóbb védekezés a brit Guardian újságtól származott, amely egy vezércikkben kijelentette, hogy a kormány hazugságait leleplező valódi információk nyilvánosságra hozatala „életeket kockáztat”, és „soha nem lett volna szabad megtörténnie”.

Egy különösen súlyos esetben, vagy különösen súlyos időpontban, például háború alatt, a kiszivárogtatás segíthet az ellenségen, elriaszthatja a szövetségeseket, gyengítheti a morált, és legalábbis potenciálisan megváltoztathatja a katonai egyensúlyt, és életeket kockáztathat.

A Guardian nyilatkozata, amely 2013-ban Edward Snowdennel együtt dolgozott azon, hogy felfedje a Bush-kormány által a „terror elleni háború” leple alatt létrehozott hatalmas, indokolatlan hazai kémprogramot, miszerint a valódi információk felfedése „gyengítené a morált”. Kérdés, milyen mértékben vált a média egyszerűen az állam gépezetévé?

Értelmetlen az a minősítés, miszerint nem szabad valódi információkat közzétenni „háború alatt”, mert az Egyesült Államok évtizedek óta állandó háborúban áll. Valójában az Egyesült Államok háborúban állt, amikor a Guardian beszámolt Snowden kinyilatkoztatásairól. Ezzel a logikával a Guardian 2013-as kinyilatkoztatásait „soha nem kellett volna látni”, mert azok is gyengítették volna a „morált”.

A The Guardian a vezércikkét azzal zárja, hogy európai szemszögből a legfontosabb szempont az Ukrajna képességével kapcsolatos dokumentáció, képes-e megvédeni magát az orosz légierővel szemben. Ezt az információt soha nem lett volna szabad ilyen módon nyilvánosságra hozni. Ez azt sugallhatja, hogy Ukrajna alacsony fegyverkészletei miatt a várt tavaszi offenzíva nehezen kivitelezhető, és így Kijev nagyon sebezhető lesz az orosz ellentámadásokkal szemben. Ez kevésbé határozott offenzívát, helyette pedig elhúzódó, alacsonyabb intenzitású konfliktust jelenthet. Ha ez az eredmény, akkor ezek a kiszivárogtatások megváltoztatták a történelem menetét is.

Más szavakkal, azáltal, hogy a háború katonai megoldásának nem létező kilátását mutatják, a kiszivárogtatások „gyengítik a morált”, amivel a közvéleményt a háború békés megoldásának támogatására ösztönzik.

Ez nem más, mint a hazugság dicsőítése. A „kiszivárogtatások” és „államtitkok” körüli felháborodás mögött a média egyszerűen azt az elvet védi, hogy a lakosság ne tudja, mi történik.

Ugyanakkor a média igyekszik saját tudósításokat közölni a kiszivárogtatásokról, hogy igazolja a háború további eszkalációját. A New York Times szombaton megjelent cikkében a kiszivárogtatásokról azt írta, hogy „néhányan Ukrajnában üdvözölték a nyilvánosságra hozatalt, mivel megerősítik azt, amit hónapok óta mondanak – hogy erőinek égetően több fegyverre és hadianyagra van szüksége”.

Ez visszavezet minket a vuhani laboratóriumi hazugsághoz. Ha a média felsorakoztatása az ukrajnai háborúval kapcsolatos valós információk kiszivárogtatása ellen az Oroszországgal fennálló konfliktus erősítését célozza, a Wuhan Lab hazugsága a Kínával való háború előmozdítását célozza.

Ez alapvetően nem különbözik Biden hazugságától, miszerint „nem küldök amerikai katonákat harcolni Ukrajnába”, vagy a Fehér Ház hazugságától, miszerint „a NATO nem vesz részt” az ukrajnai háborúban.

Végső soron azonban az Egyesült Államok kormányának és a médiának azon erőfeszítései, hogy szisztematikusan hazudjanak a nyilvánosságnak az interneten és a közösségi médiában hozzáférhetők maradnak.

Ez a valóság magyarázza az Egyesült Államok kormányának és a nagy médiáknak az internet cenzúrázására és az amerikai háborús bűnöket leleplezők üldözésére irányuló szisztematikus erőfeszítéseit. A Wikileaks kiadóját, Julian Assange-ot négy év börtönbüntetésre ítélték, és a kémtörvény értelmében kiadatásra és büntetőeljárásra kell számítani az Egyesült Államokban. A háború baloldali ellenfelei pedig könyörtelen cenzúrakampánynak vannak kitéve.

Egy közismert mondás szerint, ha a geometriai axiómák érintenék az emberi érdekeket, minden bizonnyal megpróbálnák megcáfolni azokat. Márpedig az állam érdekei a Kínával való háború kiváltásában megkívánják a vuhani laboratóriumi összeesküvés-elmélet népszerűsítését, az elsöprő tudományos konszenzus ellenére.

Az Egyesült Államok uralkodó osztályának háborús törekvése az az eszköz, amellyel az egész társadalmi életet az államnak rendelik alá, és az amerikai média egyre inkább diktatórikus elveket hirdet. Ahol az uralkodó osztály és a tudomány érdekei ütköznek, az amerikai média világossá tette, hogy a tudományos igazságot fel kell áldozni a háború oltárán.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Itt egyetlen olajtermelő ország sem lép fel nagyot mondó Jánosként. Az egészben az a szép, hogy Szaúd-Arábia és hét másik OPEC-ország váratlanul úgy döntött, támogatják Oroszország erőfeszítéseit és egyoldalúan csökkentik a kitermelést.

Míg a nyolc OPEC-ország májustól az év végéig napi egymillió hordós csökkentésről beszél, Oroszország ugyanerre az időszakra, 500 ezer hordóval növeli a márciusban megkezdett önkéntes kiigazítását.

Ha ehhez hozzáadjuk az OPEC+ által korábban már elhatározott termelési kiigazításokat, az összes további önkéntes termelési kiigazítás bő 1,6 millió hordó/nap értéket jelent.

Mi vezetett ehhez? Alapvetően, ahogyan azt sok elemző előre figyelmeztette, az orosz olajjal szembeni nyugati szankciók torzulásokat és anomáliákat idéztek elő az olajpiacon, és felborították a kereslet és kínálat kényes ökoszisztémáját, amihez hozzájárult a G7 hihetetlenül kockázatos döntése az Egyesült Államok parancsára: A Pénzügyminisztérium árplafont írjon elő Oroszország külföldre történő olajértékesítésére.

Ráadásul a Biden-adminisztráció provokatív lépései az amerikai stratégiai kőolajtartalékból való rendszeres olajkibocsátásra törekednek az olajárak mikromenedzselésére és abnormálisan alacsonyan tartására az amerikai fogyasztók érdekében, valamint az inflációs nyomás ellenőrzése alatt. Ez sérti az olajtermelő országokat, amelyek gazdasága kritikusan függ az olajexportból származó bevételtől.

Az OPEC+ a kitermelés csökkentését „elővigyázatossági intézkedésnek nevezi, amelynek célja az olajpiac stabilitásának támogatása”. Az OPEC+ döntés hatásának részeként az elemzők rövid távon az olajárak emelkedésére és a nyugati jegybankokra nehezedő nyomás növekedésére számítanak az infláció esetleges megugrása miatt.

Az OPEC+ döntéséből kiemelkedik, hogy Oroszország azon döntését, hogy év végéig csökkenti az olajtermelést, a fő arab termelők egyöntetűen támogatták. Független, de időben összehangolt nyilatkozatokat tett Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Irak, Algéria, Omán és Kazahsztán, Oroszország pedig megerősítette azon szándékát, hogy az év végéig meghosszabbítja saját napi 500 ezer hordós termeléscsökkentését, ami márciusban megkezdődött.

Lényeges, hogy ezeket a kijelentéseket pontosan az OPEC azon legnagyobb olajtermelői tették, amelyek a meglévő kvótájuk teljes kihasználásáról rendelkeznek. Másképp fogalmazva, a termelés csökkenése valós lesz, nem csak papíron fog létezni.

Legalább részben az amerikai és európai bankválság késztette az OPEC+-t a beavatkozásra. Bár Washington lekicsinyli, márciusban a Brent olaj hordónkénti ára 2021 óta először esett hordónkét 70 dollárra, miközben több amerikai bank csődbe ment, és Svájc egyik legnagyobb bankja, a Credit Suisse halál közeli állapotba került . Az események a nyugati bankrendszer stabilitásával kapcsolatos aggodalmakat és az olajkeresletet befolyásoló recessziótól való félelmet váltottak ki.

Minden valószínűség szerint fokozódhatnak a feszültségek az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között, mivel a magasabb olajárak nyomják az inflációt, és még nehezebbé teszik az amerikai jegybank szerepét az irányadó ráta emelése és a pénzügyi és gazdasági stabilitás fenntartása között. x

Ugyanígy a Biden-adminisztrációnak is dühösnek kell lennie amiatt, hogy továbbra is folytatódik az együttműködés Oroszország és az OPEC-országok, különösen Szaúd-Arábia között, annak ellenére, hogy a Nyugat megszabta az orosz olaj árplafonját, és Moszkva márciusi döntése egyoldalúan csökkenti a kitermelést.

A Biden-adminisztrációnak azonban csak korlátozott lehetőségei vannak, hogy válaszoljon az OPEC+ meglepetésszerű lépésére: 1) Újabb olajkibocsátás a Stratégiai Kőolajtartalékból. 2) nyomás gyakorolás az amerikai termelőkre, hogy növeljék a hazai olajtermelést. 3) Hátráltató jogszabály létrehozása, ami lehetővé tenné az Egyesült Államok számára, hogy, hogy beperelje az OPEC nemzeteket. 4) Az Egyesült Államok benzin- és gázolajexportjának megfékezése.

Az biztos, hogy az OPEC+ termeléscsökkentése szembemegy a nyugati olajkitermelés növelésére irányuló keresettel, még akkor is, amikor szankciókat vezettek be az orosz olaj- és gázexport ellen. Másrészt az oroszországi olajszállítás zavarai hozzájárultak az EU-országok inflációjának növekedéséhez.

Az Egyesült Államok azt akarta, hogy az Öböl-menti arab államok lépjenek közbe és fokozzák az olajtermelést. Utóbbiak azonban  úgy érezték, hogy Nyugaton nincs elég gazdasági aktivitás, és a várakozásokkal ellentétben egyértelműen a recesszió jelei mutatkoztak.

Így Európa az Oroszország elleni szankciók következtében az infláció és a recesszió-közeli összetett helyzettel, úgynevezett stagflációval néz szembe. A valóságban az alkalmazkodó és agilis OPEC + helyesen olvasta a helyzetet, és megmutatták, hogy hajlandók időben cselekedni. Egy olyan időszakban, amikor a világgazdaság egészséges ütemű növekedéssel küzd, az olaj iránti kereslet viszonylag kisebb lenne, és az áregyensúly fenntartása érdekében érdemes csökkenteni az olajtermelést.

A nyugati vezetők csak arra panaszkodhatnak, hogy az OPEC+ olajkitermelés csökkentése nem megfelelő időben jött. A nyugati gazdaságok gondjait azonban nem lehet az OPEC+ asztalára tenni, mivel vannak benne rejlő problémák, amelyek most felszínre kerülnek. Például a nyugdíjreform elleni nagyszabású franciaországi tüntetések vagy a magasabb bérekért Nagy-Britanniában zajló széles körű sztrájkok azt mutatják, hogy ezekben a gazdaságokban mély strukturális problémák vannak, és a kormányok tehetetlennek tűnnek ezek megoldásában.

Geopolitikai értelemben az OPEC+ lépésére Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes és Abdulaziz bin Szalmán herceg szaúdi energiaügyi miniszter rijádi március 16-i találkozója után került sor, amelynek középpontjában az olajpiaci együttműködés állt. Ezért széles körben az Oroszország és Szaúd-Arábia közötti kötelék szorosabbra fűzésének tekintik.

Valójában májusban, amikor az OPEC legnagyobb tagállamai csatlakoznak Oroszországhoz a kitermelés egyoldalú csökkentéséhez, a kvóták egyensúlya és a piaci részesedések aránya az OPEC+ megállapodásban résztvevők között és közöttük visszaáll a 2009. évi megállapodás megkötésekor meghatározott szintre.

A nagy kérdés az, hogy Moszkva hogyan profitálhat az OPEC+ döntéséből. A kőolaj árának emelkedése különösen előnyös Oroszország számára. Egyszerűen fogalmazva, a termeléscsökkentések megfeszítik az olajpiacot, és így segítik Oroszországot abban, hogy jobb árat biztosítson az általa értékesített kőolajért. Másodszor, az új megszorítások azt is megerősítik, hogy Oroszország továbbra is szerves és fontos része az olajtermelő országok csoportjának, annak ellenére, hogy a nyugatiak megpróbálják elszigetelni.

Harmadszor, a vasárnapi döntés következményei annál is súlyosabbak, mert az OPEC+ csoport korábbi, a járvány csúcsán vagy tavaly októberben végrehajtott megszorításaival ellentétben ma a globális olajkereslet lendülete felfelé, nem pedig csökkenőben van.

Vagyis az OPEC+ meglepetésszerű kitermelés csökkenése tovább erősíti a szaúdi-orosz energiaszövetséget azáltal, hogy összehangolja termelési szintjeit, így egyenlő pozícióba helyezi őket. Ez egy pofon Washingtonnak.

Tévedés ne essék, ez egy újabb jelzés egy új korszakra vonatkozóan, amikor a szaúdiak már nem félnek az Egyesült Államoktól, hiszen az OPEC „áttétele” Rijád oldalán áll. A szaúdiak csak azt teszik, amit tenniük kell, és a Fehér Háznak nincs beleszólása az ügybe. Nyilvánvaló, hogy a regionális és globális dinamika mostanában elindult átdolgozása egyre nagyobb lendületet kap. A petrodollár jövője pedig egyre bizonytalanabbnak tűnik.

A szerző MK Bhadrakumar egykori diplomata. India nagykövete volt Üzbegisztánban és Törökországban.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1939 számított az utolsó békeévnek, és mindent ahhoz mértek, mikor érjük utol, mikor szárnyaljuk túl. A roncsokból villamosok születtek, Budapesten elővették a jobb kormányos buszokat még a balra hajts idejéből(1941) és néhány évig azok működtek. A nemzet élni akart. Születtek könyvek, játékfilmek. De ami nagyon érdekes volt, elfelejtettük a múltat.

Olyan volt, mintha az élet 1945-ben kezdődött volna. Nem nyúltunk vissza semmihez. Például a 30-as években, a 40-es évek első felében sok és igen érdekes magyar film készült, kellemes slágerek láttak napvilágot, de ezekből szinte semmi se élte túl a háborút.

Persze a rendszerváltás, vagyis az úgynevezett népi demokrácia kialakítása sok kellemetlenséggel járt. A nemzet nagy többsége nem örült neki, de tudomásul vettük, hogy a sors ezt hozta ránk és megpróbáltunk együtt élni vele. Tudomásul vettük a szegénységet, és elfogadtuk az állam nyújtotta lehetőségeket, amit beépítettünk a terveinkbe.

Hogy ezek miért jutottak most az eszembe? A TV-ben van egy műsorszám: „Önök kérték”. Ezen belül rendszeresen  nyúlnak vissza 1957-be, 1963-ba, és énekelnek el 60-70 éves dalokat, film betéteket. Ez olyan mintha 1950-ben 1880-ba nyúltak volna vissza. Nem 70 évre, még 5-re se emlékeztek. Senkit nem érdekelt a múlt. Ez a nosztalgia hullám most söpört végig a nemzeten. Mi lehet az oka?

Csak nem arról van szó, hogy nincs jövőképünk? Nosztalgiázással menekülnünk vissza a múltba.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A metánt olyan források bocsátják ki, mint az olaj, és földgázrendszerek, a hulladéklerakók és az állatállomány, amelyek különösen gyorsan nőttek 2020 óta. A tudósok szerint a lassulásnak semmi jele nincs annak ellenére, hogy a tudósok és a döntéshozók ismétlődő, sürgős felhívásai szerint a rendelkezésre álló idő fogy.

„A NOAA tudósai által 2022-ben összegyűjtött megfigyelések azt mutatják, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is riasztó ütemben növekszik, és több ezer évig meg fog maradni a légkörben” – mondta Rick Spinrad, a NOAA adminisztrátora a jelentést kísérő nyilatkozatában. „Eljött az ideje annak, hogy foglalkozzunk az üvegházhatású gázok szennyezésével, és csökkentsük az emberi eredetű kibocsátásokat.

A metán 14 ppb-vel, 1911,9 ppb-re emelkedett 2022-ben. Valamivel gyorsabban nőtt 2020-ban (15,20 ppb) és 2021-ben (17,75 ppb).

A földgázkutakból és földgázvezetékekből szivárog, trágyatavakból, bomló hulladék lerakókból és közvetlenül az állatállományból szivárog.

„Biztosak vagyunk abban, hogy a metánkibocsátás több mint fele olyan emberi tevékenységekből származik, mint az olaj- és gázkitermelés, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás és a hulladéklerakók” – mondta Benjamin Poulter, a NASA kutatója.

A tudósok továbbra is tapasztalják, hogy mind a fosszilis iparból, mind a környezetből származó metánkibocsátást nagymértékben alábecsülik.

„A kérődzők: kecskék, birkák, és tehenek a metán egyik legnagyobb ember által keltett forrása” – mondta Stephen Porder, az ökológia professzora és a Brown Egyetem fenntarthatóságért felelős megbízottja.

Az elmúlt néhány évben az emberi tevékenységből származó metán pontos mennyisége jelenleg nem ismert, de a tudósok szerint az embereknek alig van befolyása az ökoszisztémákra, amelyek a felmelegedés miatt több metánt bocsátanak ki.

Drew Shindell, a Duke Egyetem professzora, a NASA egykori klímatudósa szerint, ha ez a gyors növekedés az éghajlatváltozásra  vizes élőhelyek és természetes rendszerek reagálnak, akkor az nagyon ijesztő, mert nem tudunk sokat tenni ennek megállításáért. „Ha metán szivárog a fosszilis tüzelőanyag-szektorból, akkor szabályozást hozhatunk. De nem hozhatunk szabályozást arra vonatkozóan, hogy mit csinálnak a mocsarak.”

A tudósok azt is vizsgálják, hogy a makacs, kábé hároméves La Niña mintázat a trópusi Csendes-óceánon hogyan befolyásolhatta a metánkibocsátást a trópusi vizes élőhelyek magasabb csapadékszintje miatt.

De ezek a légköri viszonyok „segítettek a hőmérséklet visszaszorításában és az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátásának hatását is” – írja a The Guardian a NOAA közleményére hivatkozva. „A tudósok szerint a hő most az óceán felszínére emelkedik, ami egy lehetséges El Niño mintára utal a trópusi Csendes-óceánon az év későbbi szakaszában, amely növelheti a szélsőséges időjárási viszonyok kockázatát, és további kihívást jelenthet a globális hő rekordokra.”

A NOAA előzetes adatai szerint az óceánok átlaghőmérséklete április eleje óta 21,1°C, ami alig haladja meg a korábbi, 2016-os 21°-os csúcsot. „A jelenlegi pálya úgy néz ki, mintha lefelé haladt volna a grafikonokról, megdöntve a korábbi rekordokat” – mondta az Új-Dél-Wales-i Egyetem klímaváltozása. tudós Matthew England.

A hosszan tartó La Niña „lenyomta a globális felszíni átlaghőmérsékletet az üvegházhatású gázok légköri növekedése ellenére” – értett egyet a NOAA vezető kutatója, Dr. Mike McPhaden. „Most, hogy ennek vége, valószínűleg hangosan és tisztán látjuk a klímaváltozás jelét.”

A Brown Egyetem Porder munkatársa szerint a fosszilis tüzelőanyagoktól való átállás és a kérődző állatok számának csökkentése „biztos módja annak, hogy csökkentsük a légkörben lévő metánt és korlátozzuk a felmelegedést” – írja az AP. A Nemzetközi Energia Ügynökség becslései szerint a 2022-es metánkibocsátás 70%-al csökkenthető a meglévő technológiával.

A NOAA jelentése szerint a szén-dioxid és a dinitrogén-oxid, amelyek 285-szörösét hordozzák a CO2 melegítő hatásának, szintén jelentős növekedést mutattak 2022-ben. xxx

A szén-dioxid szintje 417,06 ppm-re emelkedett 2022-ben, vagyis mára 50%-kal magasabb, mint az iparosodás előtti szint – írja az AP. A nitrogén-oxid, amely a NOAA szerint a harmadik legjelentősebb ember által kibocsátott üvegházhatású gáz, 335,7 ppb-re emelkedett, nagyrészt a terjeszkedő mezőgazdasági szektorból származó műtrágyáknak és trágyának köszönhetően.

A jelentés fő részét az Associated Press készítette, és a The Canadian Press 2023. április 6-án újra közzétette.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Gallup szalagcíme:  “Más forrásokból származó híreket óvatosan kezelnek”, amit 20.046 találomra kiválasztott felnőtt amerikai megkérdezéséből nyertek.

Az amerikaiak 69 százaléka úgy gondolja, hogy „más” hírforrásokból származó híreket óvatosan kell kezelni, de ez saját hírforrás esetében csak 29 százalék gondolja hasonlóképpen. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Demokrata párti információforrást a demokraták fogadják el. Míg a Republikánus párti információs forrást a republikánusok fogadják el. Nálunk ugyanez a helyzet, a Fidesz pártiak nem csak, hogy a Fidesz hírforrásokat fogadják el, de mást nem is olvasnak, vagy néznek. Egyik oldal se fogadja el a másik híreit.

Ez a helyzet nagymértékben elősegíti a nemzet polarizációját. Minél nagyobb az előítélet, annál nagyobb lesz a polarizáció. Ez természetesen várható, de a Gallup most egy új empirikus bizonyítékot talált, vagyis azt, hogy Amerikában az állampolgárok elfogultsága nagymértékben fokozza a politikai polarizációt. Mindkét oldal propagandára vágyik, nem az igazságra, de minkét oldal csak azt a fajta propagandát akarja, amit a milliárdosok pénzelnek. Ezek azonban nem csak a propagandáért fizetnek, de megveszik a politikusokat is. Összegezve: Az amerikai politikát az a konfliktus irányítja, amit liberális milliárdosok és a konzervatív milliárdosok között létezik, röviden, a politikát teljes mértékben a milliárdosok irányítják. (ahelyett, hogy a választó állampolgárok irányítanák). Van itt egy liberális csorda, és egy konzervatív csorda, de mind kerttő csorda. Mind a két csordát a milliárdosai vezetik. Itt le van írva, hogy ez miként történik. Mivel milliárdosok irányítják a pártokat, ezért a milliárdosok irányítják a Kormányt. Ez az oka, hogy a Kormányt nem érdekli az amerikai emberek igénye. A szeptember 11.-i Gallup adatok segítenek megérteni az eredményt.

Se a demokraták, se pedig a republikánusok nem tudnak a másik oldal bizonyítékairól, és argumentumairól, hacsak az nem egyezik meg (legalább részben) a sajátjukéval. Ha, valaki nem látja a másik oldal szempontjait, akkor bezáródik saját elképzelésébe.

Ennek egyenes következménye az elfogultság. Így az amerikai politikát nagymértékben az előítéletek vezetik. A tömegek olyan források felé néznek, amelyek azt hirdetik, amit eleve hisznek. Ezzel párhuzamosan iparkodnak elkerülni azokat a forrásokat, amelyek kényelmetlenségeket okoznának. Következésképpen ez a tömeg könnyen manipulálható. A republikánus milliárdosok a konzervatív médiájukkal könnyen képesek manipulálni a republikánusokra szavazókat. Ugyanígy a demokrata milliárdosok liberális médiájukkal könnyen képesek manipulálni a demokratákra szavazókat.

Abban az országban, ahol egy arisztokrácia irányít, a népnek nincs beleszólása. Ez nem demokrácia, ez egy kollektív diktatúra. Mindkét párt hívei a milliárdosok (arisztokraták) programjai szerint szavaznak, vagyis arra, ami mind a liberális, mind pedig a konzervatív agenda tartalmaz – milliárdosok pénzelik mind a két pártot: demokratákat és republikánusokat, és ezért mind a két pártot irányítják. Ebből következik, függetlenül attól, melyik párt nyer, a nép elkerülhetetlenül veszít, mert a választás csak egy mérkőzés a milliárdosok között.

De nem csak elnökválasztásról van szó. Példának okáért, 2002-ben és 2003-ban: „Iraki rezsim csere”, „Szadám tömegpusztító fegyvere”, benne volt mind a demokrata, mind pedig a republikánus programban. Tehát az emberek megették azt a hazugságot, amit mindkét oldal programjában szerepelt. Tehát, a közel 2 billiárd (10¹²) dollár inváziós és megszállási költséget az országnak el kellett viselni. Persze, egy ilyen ország állampolgárai, egy agyon manipulálható csőcseléknek nevezhető.

Igen gyakran a két párt nézetei hazugságon nyugszanak, olyan hazugságokon, amit a tömegeknek el kell fogadni. Ezen kívül az igazság mellett átsiklanak, vagy egyszerűen csak letagadja a két oldal médiája. Ennek megfelelően, az egyének ellen alkalmazott előítélet fokozódik azokban a „hírekben”, amit az emberek láthatnak, olvashatnak. Az igazság csak akkor emelkedhet felül, ha az emberek folyamatosan szkeptikusok a felhasznált hírforrások tekintetében.

Ami ezeknél is lehangolóbb: az amerikai oktatási rendszer, leginkább a főiskolák és egyetemek. Ezek nem elősegítik, hanem hátráltatják az elfogulatlanságot. Minél iskolázottabb egy amerikai, annál elfogultabban gondolkodik.

A felsőfokú képzésben részesült amerikaiak 52 százalék aggódik amiatt, hogy a „más” forrásból érkező hírek megbízhatatlanok, míg az aluliskolázottak esetében, ez csak 45 %. Minél magasabb az iskolázottság, annál inkább manipulálható az egyén, és annál inkább részrehajló.

A liberálisok 80 százalékát, míg a konzervatívok 68 százalékát aggasztja a „másik” média megbízhatatlansága. Vagyis a liberálisok 1,18-szor elfogultabbak.

Tovább menve, mivel az alul iskolázottak további iskolázottságra törekszenek – anélkül, hogy tudnál – arra törekszenek, hogy egyre kevésbé legyenek nyitottak az ellenvéleményekre. Ennek egyik kellemetlen következménye, hogy megfojtja a nyitottságot és a kreativitást, ami helyett megy a megszokott merev és bürokratikus úton.

Egy másik rossz következmény, hogy az emberek elfordulnak a tudástól, a tudományoktól, mert a professzorokat azért fizetik, hogy a hallgatókat erre neveljék rá.

Ez egy perverz szituáció, ami megmérgezi az egész nemzetet, Egy ilyen ország nem csak arisztokrácia, demokrácia helyett, de egyúttal nagymértékben hátrányos a művészetek és a tudomány részére. Az ország dinamikus jövőjének elérése helyett, értéktelenné válik. A nemzet süllyedni fog.

A demokrata párt elnökválasztási jelöltjei Joe Biden és Bernie Sanders voltak. Sanders azt állította, hogy az ország számára a milliárdosok jelenléte előnytelen. Biden az ellenkezőjét állította. A milliárdosok tettek róla, hogy Sanders veszítsen. Egy olyan országban, ahol ilyen hatalmas jövedelemkülönbségek vannak, a demokrácia nem lehetséges. A másik probléma, hogy az országban valójában csak egy párt van, a dollár pártja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amióta világ a világ az emberiséget főleg egy kérdés érdekli, hogy győzheti le a halált, de legalább is hogyan hosszabbíthatja meg az életét. Jelenleg fontos szerveket tudunk mesterségesen létrehozni, és kitűnő protéziseket, amelyek segítségével az emberek normális életet élhetnek. Most pedig új kutatások azt jelzik, hogy az embereknek nem kellene félni a haláltól.

A Kanadai Western University-ben, valamint a Belgiumi University of Liege-ben folytatott kísérletek szerint általánosságban a haldoklás egy pozitív élmény. A kutatás úgy találta, hogy a halál közeli állapotban (NDE) átesett emberek legnagyobb részének kellemes érzésben volt része, oly annyira, hogy nem akartak visszatérni az életbe.

Az új tanulmányban szövegbányászást és AI-vel végzett analízist alkalmaztak 158 páciensnél az NDS leírásában, amiben kulcsszavakat válogattak ki. Olyan pozitív szavak, mint „fény” (67%), „Jól” (65%) gyakorisággal jelentek meg, míg a „félelem” mindössze 24%, a „halál” pedig 18% gyakoriságot mutatott.

A kutatók rámutattak, hogy a szövegbányászás egy pártatlan megközelítést ad a legmisztikusabb folyamat megértésénél. Ez nagyon fontos, mert az emberek nem viszonyulnak negatívan saját NDS tapasztalatukhoz.

A szövegbányászásban nincs elfogultság, ami élesen elkülönül a Greyson tanulmány lényegétől, aminél az egyéneknek specifikus kérdéseket tesznek fel – állítja Anrea Soddu a Western University Fizikai és Asztronómiai tanszék egyetemi docense. „A szövegbányászás tökéletesen részrehajlástól mentes, teljesen automatikus, és mi, mint kutatók semmit se feltételezünk.”

Sam Parnia doktornő, a new yorki orvostudomány egyetem újraélesztési részlegének igazgatója szerint, aki több száz beteget hozott már vissza a halálból, állítja, hogy még azok is kellemesnek ítélték a halál közeli állapotot, akiknek előtte komoly fájdalmaik voltak.

Ezek a betegek leírják a tapasztalataikat az elhunyt rokonaikkal kapcsolatban, akik mintha örömmel fogadnák őket. Gyakran állítják, hogy nem akartak visszajönni, mert ott kellemes és olyan, mintha mágnesként vonzaná őket.

Dr Parnia nyomatékosan közölte, hogy NDE alatt látni dolgokat nem jelent bizonyítékot a halál utáni életre, sokkal inkább az emberi agy túlélési technikája.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kognitív hanyatlás nemcsak a sakkjátékodat vagy a sudoku képességedet fogja rontani, hanem elérheti azt a pontot, ahol súlyosan befolyásolja mindennapi tevékenységeidet. Amikor ez bekövetkezik, az orvosok demenciáról kezdenek beszélni.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, az Egyesült Királyságban a demencia a legnagyobb gyilkos. Több embert öl meg, mint a rák vagy a szívbetegség, és a kognitív hanyatlással kezdődik – az emberek gondolkodási, okoskodási és emlékezőképességének romlásával. Tehát annak kiderítése, hogy mi okozza a kognitív hanyatlást, fontos és sürgető tudományos törekvés.

Az alacsonyabb iskolai végzettség a demencia magasabb kockázatával jár. Úgy gondolják, hogy az oktatás lehetővé teszi az ember számára, hogy „kognitív tartalékot” építsen fel – egyfajta puffert a kognitív hanyatlás ellen.

Tanulmányok kimutatták, hogy az oktatás néhány fontos kognitív képesség, például az érvelési és verbális készségek, életkorral összefüggő lassú csökkenésével jár. A legújabb eredmények azonban kevésbé biztatóak.

Egy metaanalízis (több kapcsolódó tanulmány összesített eredménye) megállapította, hogy az iskolázottság átlagos hatása a kognitív hanyatlásra nulla. Érdekes módon ez a metaanalízis rávilágít arra, hogy a „vizsgálatok közötti heterogenitás” – vagyis az, hogy az eredmények mennyire ellentmondásosak a bevont tanulmányokban – jelentős és nagyrészt megmagyarázhatatlan. Dióhéjban az átlagos hatás nulla, de az eredmények tanulmányonként jelentősen eltérnek. És nem tudjuk miért.

Ezek a kissé rejtélyes megállapítások részben a tanulmányok megtervezésének és lefolytatásának a következményei lehetnek. Évekbe telhet, mire a kognitív hanyatlás nyilvánvalóvá válik, különösen a 60 év alattiak körében. A hanyatlás mértékének megbízható becsléséhez több évtizedes adatokra van szükség. A területen csak néhány tanulmány követte a résztvevőket ilyen hosszú időn át.

Tanulmányunk közé tartozik a körülbelül 2000 japán felnőttet folytatott eset, amelynél a vizsgálat kezdetén 40 és 79 év közötti személyek voltak. A résztvevőket körülbelül 25 évig követték. Többször tesztelték a kristályos intelligencián (az ismeretek, tények és készségek felhalmozásának képessége) és a fluid intelligencián (az érvelés és a rugalmas gondolkodás képessége). Kollégáimmal azt találtuk, hogy az iskolázottság egyik tesztben sem befolyásolja a kognitív hanyatlás arányát.

Ez az eredmény ellentmondásosnak tűnik. Amint láttuk, a képzettebb embereknél kisebb az esély a demencia kialakulására. Tehát miért nincs hatással az oktatás a kognitív hanyatlásra? Végül is a demencia akkor fordul elő, amikor egy személy kognitívan már nem működik.

Lehetséges magyarázat

Két mechanizmus játszhat szerepet. Először is, bár az iskolai végzettségnek nincs hatása a kognitív hanyatlásra, gyakran azt találták, hogy valamivel magasabb alapszintű kognitív készségekkel jár, vagyis még az életkorral összefüggő hanyatlás megkezdése előtt. Általában a magasabb végzettségűek valamivel jobban teljesítenek a kognitív feladatokban az olyan tanulmányok kezdetén, amelyek sok éven át követik nyomon az embereket. Tanulmányunkban is ugyanez a minta látható.

Az életkor előre haladtával mindenki tapasztalja a kognitív funkciók esését. De ha magasabb alapvonalról indul ki, a kognitív hanyatlás hosszabb ideig tart, amíg eléri a demencia küszöbét. Bizonyos mértékig ez lehet az oka a demencia magasabb arányának az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében.

A másik lehetséges mechanizmus valószínűleg jelentősebb. A demenciához olyan tényezők társulnak, mint az elhízás, a légszennyezettség és a fejsérülések, és ezek a dolgok agykárosodást okozva növelik a demencia kialakulásának esélyét. Lényeges, hogy mindegyik az oktatáshoz kapcsolódik.

Például a magasabb iskolai végzettségűek átlagosan gazdagabbak, így általában megengedhetik maguknak, hogy kevésbé szennyezett területeken éljenek. A társadalmi-gazdasági állapot és az elhízás közötti kapcsolat tragikusan jól ismert. Végül, a magasabban képzettek kisebb valószínűséggel végeznek fizikai munkát, amelyek némelyike a fejsérülés kockázatával jár.

Az oktatás tehát közvetett módon hozzájárulhat a demencia megelőzéséhez. Bár az oktatás nem menti meg a kognitív hanyatlástól, mégis előnyt jelenthet a demencia ellen.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Amikor a férfiak hatástalanná válnak, a társadalom összeomlik. Amerikában ez a nélkülözhetetlen erőforrás pusztulásban van.

A fiúkkal kezdődik, ami azt jelenti, hogy soha nem lesznek férfiak. Emlékszem a fiúk nevelésére. Több fegyelmet, és több függetlenséget kaptak, mint a lányok, akiket gyerek nevelésre és anyaságra képeztek ki. A nemek szerepei éppúgy elkülönültek, mint a nemek. Nem volt olyan, hogy lány, aki fiú akart lenni, vagy fiú, aki lány akart lenni. A transzneműség egy beteg és haldokló társadalom találmánya.

Mindent betiltottak, ami a férfivá válással kapcsolatos. Az iskolai játszótéri verekedések, amelyek ma ürügy a rendőrség hívására és a gyerekek letartóztatására, a felnőtté válás részét képezték. A sport volt az a hely, ahol önbizalmat fejleszthettél, amikor megtanultál elkapni egy labdát, földre esni, ütni, vagy elmenekülni. A fiúkat biztatták. Volt saját terük, csapatok, cserkészet. Iskola utáni munkájuk volt – újságírás, élelmiszerek zsákolása, pázsit nyírása, autómosás.

A lányok fejlesztették a főzési, varrási készségeket, a művészi készségeket, a tiszta magatartást. Mindez nem jelenti azt, hogy a nőket eltiltották a szakmai élettől. Voltak szerzők, bejegyzett ápolónők, könyvelők, jogvédők, tanárok, tudósok.

A férfiasság  kipusztulása a feminizmussal kezdődött. A feministák voltak az első transzneműség szószólói. Ragaszkodtak ahhoz, hogy ne legyen különbség a férfiak és a nők szerepében. A feministák ragaszkodása ahhoz, hogy a férfi szerep jobb, mint a nőé, és hogy a nők férfiszerepeket vegyenek fel, és a férfi szexuális promiszkuitás. A férfiakat mint nőgyűlölőt megtámadják, tönkre zúzták a férfiak szerepét a társadalomban.

Hirtelen nem volt rendben, hogy a fiúknak legyen szerepük. A cserkészeknek lányoknak kellett lenniük. Gondolkozz el ezen egy percre. A szülők úgy érezték, támogatniuk kell a lány játékosokat. Kiadós dicséret követi azt a lányt, aki elkap egy magas labdát.

Ahogy Amerikában a „sokszínűség” és a „multikulturalizmus” fejlődött, kevésbé volt biztonságos a lányok számára, hogy olyan függetlenek legyenek, mint a fiúk. Az egyenlőség, amelyhez a feministák ragaszkodtak, tehát azt jelentette, hogy a fiúk függetlenségét kellett korlátozni. Ma azokat az amerikai szülőket, akik megengedik fiúgyermekeiknek az én generációm függetlenségét, letartóztatják gyermekveszélyeztetés miatt.

Az a feminista vágy, hogy a nőket férfiakká alakítsák, a férfi vezetői szerepek csökkenését jelentette a társadalomban, mivel a nők beléptek a politikába, és a vállalatokat arra kényszerítették, hogy „nemek közötti egyensúlyt” teremtsenek a vezetői szerepekben és a tudományos életben. Ahogy a fehér embereket azzal vádolják, hogy elnyomják a feketéket, ugyanúgy a férfiakat azzal vádolják, hogy elnyomják a nőket.

Christina Hoff Sommers évekkel ezelőtt foglalkozott a férfi szerep rombolásával a családban és a társadalomban. De a figyelmeztetéséből nem lett semmi. A tanulságot nem vonták le. Ma a fiúk viselkedési problémáit, hanyatló tanulmányi teljesítményét, depresszióját és szerepvesztéséből adódó öngyilkosságokat hamisan a lányok jobb önkontrolljával, a fiúk lassúbb fejlődésével magyarázzák, és állítólagos hormonális és neurológiai okoknak tulajdonítják. Senki sem veszi észre, hogy ezek az okok új keletűek, ahogy a körülmények is. Sem okok, sem feltételek nem léteztek, amikor a fiúknak vezető szerepük volt.

A tények egyértelműek. A normál fiatal fehér heteroszexuális férfiak nem érdemeken alapuló társadalomban nőnek fel. Az idősebbek preferálják a feketéket és a szexuális perverzeket. Mit hoznak ki ebből a normális fehér férfiak? Vezetői szerepük ellopása miatti hibáztatást.

Nemrég hallottam, hogy az elmúló férfi nemzedék  összehasonlítja a korabeli nőket a mai nőkkel. Fiatal nők a sztriptíztáncos G-string strandöltözetét átveszik, a nők trágár szavakat használatát stb. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a feleség által a férjnek nyújtott érzelmi támogatás a múlté. Kíváncsiak voltak, mit jelent ez a fiatalabb generációk házasságaira nézve. A házasfelek válásának, amely egykor kudarcot jelentett, ma már nincs negatív konnotációja. Elkötelezettségmentessé válnak a házasságok? A házasság ideiglenes szexuális és gazdasági szerződéssé vált, amely amint találnak egy jobbat, érvénytelenné válik?

Az én időmben a fiúknak tilos volt lányokat zaklatni. Ma a férfiakat a nők zaklatják. A férfiak szerepe ma az, hogy kitérjenek a nők és a preferált faji kisebbségek útjából. Ez nem egy sikeres társadalom képe.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Jött az 1947-es húsvét, amikor is vasárnap kimentünk a nevelő anyán szüleihez Sashalomra. A papa tartott disznókat. A január elején levágott disznó hátsó sonkája néhány tucat főtt tojás kíséretében azt várta, hogy megegyük. Előtte azonban el kellett mennem a helyi plébánia templomába és kérni kellett a sekrestyéstől igazolást, hogy ott voltam. Nem voltam egyedül, mert népszokás volt a budapestieknek a nagyszülők húsvéti látogatása, akik többnyire vidéken éltek.

Persze a sekrestyésnek gyanús volt, hogy csak a mise végére gyűlt össze két tucat gyerek, ezért kérdezgette mi volt a mise alatt? Itt segített engem ki a Szent József fiúnevelőben töltött évek. Tudtam róla, hogy a pénteken letakart feszületről leveszik a takarót, hiszen vasárnap Jézus feltámadt.

Nem sokkal a Feltámadás után jött a sonka zabálás. 14 évesen bámulatraméltó mennyiséget tudtam megenni egyszerre, főleg, ha ízlett a kaja. A nagyszülők boldog elégedettséggel nézték, hogy a házi sonka állomány tisztességesen csökken.

Este hazamentünk HÉV-vel és 76-os villamossal. Hazafelé a Filmmúzeum előtt kaptunk a húgommal fél-fél liter pattogatott kukoricát, és evvel húsvétvasárnap tetőzött. Hátra volt még hétfő. Húsvéthétfőn a húgom keresztapja törvényszerűen látogatott és hozott magával egy nagy rakás Stühmer csoki tojást. Tehette, mert volt valami kapcsolata a Stühmer családdal és így neki nem került semmibe se az édesség.

Kedden az iskolában leellenőrizték az igazolásokat. Nem tudom mit akartak ezzel elérni, de istenhívőbbek nem lettünk. Egy évvel később az őszi beiratkozáskor kiderült, hogy a hittan fakultatív lett. Én nem iratkoztam be, az én hócipőm teli volt a vallásos agymosással. A következő évben már egyáltalán nem volt hittanóra. Ennek ellenére az ország boldogan ülte a katolikus ünnepeket. Kiderült az ünnepléshez (megállás nélküli zabáláshoz) nincs szükség az istenhitre.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________