Csak hiszed, hogy ez egy hülye kérdés. Ha a közösülés célja az utódnemzés, akkor az evolúciónak csak a férfit kellene jutalmazni, aki a spermiumokat bejuttatná akkor is, ha a nőknek nem lenne hozzá kedve. Ez már csak azért is igaz, mert számtalan nő frigid, és mit ad isten, lesz nekik gyerekük. A kérdés tehát tökéletesen legitim, miért van a nőknek orgazmusa? (nem, mintha sajnálnám tőlük 😀 )
Különben nem csak én voltam rá kíváncsi, sokan mások is. Ebből fakad, hogy évtizedeken keresztül vizsgálgatták a kérdést eredmény nélkül. Ezt a tényt az se változtatta meg, hogy az utóbbi időben két, ellentmondásos tanulmány is napvilágot látott, amelyek egészen biztos néhány nőt fel fog mérgesíteni. Na most kapaszkodjatok. Ezek szerint a nők orgazmusa a férfi orgazmusának a mellékterméke, mely utóbbinak – mint már utaltam rá – határozott evolúciós értéke van. Az állításra bizonyítást nem lehet találni, de érdemes megvizsgálni a kulturális implikációt.
A női orgazmusra a legnyilvánvalóbb magyarázat az lenne, hogy a nők így szívesen kopulálnak, tehát nagyobb eséllyel lesz gyermekük. Egy másik ráérzéses indoklás szerint elősegíti a pár összekapcsolódását, ami fontos eleme a szülővé válásnak. Aztán az is ismert, hogy orgazmus alatt a méh görcsösen összehúzódik, szívó hatást fejtve ki, ez pedig nagy segítség a gyengécske spermiumok, méretükhöz képest, hatalmas távolság végigúszásában. Azonban ezeket a feltételezéseket a gyakorlati tapasztalat nem húzza alá, és a kutatók ragaszkodnak a „melléktermék” teóriához. De mi is ez pontosan?
Világos analógia lehet a férfiak mellbimbója, aminek nyilvánvalóan nincs semmi funkciója, de logikusan következik a hím-nöstény közös embrió állapotból. Nos, ez lehet az oka a női orgazmusnak is. Azért van, mert a férfinek van. Ez persze a meghatározást némileg férfi-centrikussá teszi, és gyanítani lehet némi anti-feminizmust is. És ettől a ponttól kezdve kezd a távolság növekedni a férfi és a női kutatók között. Azt mondhatnánk, hogy kialakult a nemek háborúja. Az evolúció működéséből származó eredményeket nem mindig könnyű észlelni, és jócskán van tere a félreértékelésnek. Példa erre a női orgazmus kialakulásának evolúciós háttér keresése. Igen, a nők aktív szex-orientáltsága pozitív tényező. Egyszerű szavakkal megfogalmazva, az a nő, akinek van orgazmusa szeret szexelni, amelyik nő szeret szexelni az többször esik teherbe, tehát több utódja lesz. Ez egy közvetlen következtetés, de – és itt a kétely magja – az evolúció működésének céljából nincs feltétlen szüksége a közvetlen hatásra. Ez a magyarázat tehát nem perdöntő. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy amelyik nőnek az orgazmus készsége hibátlan, annak az orgazmusa sokkal kiterjedtebb, mint a férfiaké. (Remélem ezt az állítást nem kell vulgárisan megfogalmaznom.) – amit sokan tanúsíthatunk – akkor a „probléma” megoldásához egy picikét se kerültünk közelebb. Máskülönben bár ez lenne most a legnagyobb problémánk, ámbár hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy az elektromosság mentes világban, sötétedéskor mindenkinek ágyban lesz a helye. 😀
Egyre több kozmológus álláspontja szerint sose volt Ősrobbanás és Einstein téridő elmélete hibás.
Nekem, a 20 éve megírt Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás szerzőjének nagy elégtétel a NewScientist vezércikke, melynek címe: A Kezdet vége.
Tény az, hogy a kozmológiai „másként gondolkodók” konferenciát tartottak Krízis a kozmológiában címen. Álláspontjuk szerint az Ősrobbanás elmélete képtelen magyarázatot adni bizonyos megfigyelésekre. Konkretizálva:
– A Világmindenség hőfoka (2,7 °K).
– A Világmindenség tágulása.
– A galaxisok léte.
Való igaz, minden alkalommal, amikor az Ősrobbanásról kiderül, hogy egy megfigyelt eseménnyel nincs összhangban, megindul a foltozás: kitalálták a felfúvódást, a sötét anyagot, a sötét energiát (amikre dajtás állandóan hivatkozik).
A kozmológiai „másként gondolkozóknak” most telt be a pohár. Álláspontjuk szerint ez már nem tudomány és nehezményezik, hogy az Ősrobbanással ellentétes kutatásokra nem jut forrás, pedig ötletekben nincs hiány.
Például az Ősrobbanás elmélete szerint a leggyorsabban távolodó galaxisok olyan távol vannak tőlünk, hogy azokat az ősrobbanást követő első milliárd év állapotában kellene, hogy lássuk. Azonban, amiket látunk, azok nem fiatal galaxisok, hanem öregek, ugyanis több milliárd éves, vörös csillagokkal vannak tele, ami önmagában egy hatalmas ellentmondás.
Fényükben nagy vörös eltolódás mutató, vagyis nagyon távol lévő galaxis csoportok is láthatók. Csakhogy egy milliárd év kevés ahhoz, hogy galaxisok csoportokba „verődjenek”.
Éppen ezért a másként gondolkozók szerint a vörös eltolódást nem a Világmindenség tágulása okozza, hanem valami egészen más, ma még ismeretlen mechanizmus. Minden esetre, ha nem volt Ősrobbanás, akkor nem kell kitalálni a sötét energiát, ami a tágulást hivatott okozni.
A kozmikus háttérsugárzásnak se kell feltétlenül az ősrobbanástól származnia. Az Ősrobbanást megemészteni nem tudó, néhai Fred Hoyle szerint lehet, hogy a háttérsugárzás nem más, mint az abszorbeált csillagfény ismételt kisugárzása.
Problémák vannak a sötét anyaggal is, ami az Ősrobbanás egyik alaptétele. Ugyanis az Ősrobbanást követően az anyag homogén szétrepülése helyett „csomókba” sűrűsödött, ami csak úgy volt megmagyarázható, hogy a létező anyaghoz a kozmológusok hozzáképzeltek tízszer több láthatatlan, úgynevezett „sötét anyagot”. Mi több, ez a sötét anyag tartja össze a galaxisokat mind a mai napig, mert számítások szerint sötét anyag nélkül a galaxisok keringő külső csillagainak már rég ki kellett volna repülni a galaxis közi térbe.
A sztenderd kozmológiai modellhez, vagyis az Ősrobbanáshoz hozzátartozik a Világmindenség homogenitása, vagyis az, hogy minden irányban, mindenütt egyforma. Ezt azért kellett feltételezni, mert nélküle Einstein egyenleteit nem lehetett volna olyan szintre leegyszerűsíteni, hogy az a Világmindenségre alkalmazható legyen. De, ha ez a feltételezés rossz, akkor az egész elmélet borul.
A másként gondolkodók úgy vélik, további kutatások egy olyan Világmindenséget fognak körülrajzolni, ami merőben különbözni fog az Ősrobbanással fémjelzett, egyre bizarrabbnak tűnő elképzeléstől.
Mindent összevetve az Ősrobbanás elvetése erősen megingatja Isten és az isteni teremtés lehetőségét is.
Joe Biden hirosimai látogatása a G7 keretében ismét felszínre hozta annak a birodalomnak a cinikus emlékét, amely 78 évvel ezelőtt „ezer nap” erejét szabadította rá a védtelen lakosságra.
Julius Robert Oppenheimer az új-mexikói sivatagban látta atombombáját felrobbanni. 1945. július 16-a volt, és a Szentháromság-próba volt az imperialista racionalitás végső kifejeződése. A geopolitikai forgatókönyvhöz az atombomba is hozzájárult. „Tudtuk, hogy a világ már nem lesz a régi… egyesek nevettek, voltak, akik sírtak… a legtöbb ember csendben maradt” – emlékezett vissza Oppenheimer, miközben a földre nézett, talán öntudatos szégyenérzettel, mintha bocsánatot kérne a jövő generációitól. Az öröksége az azonnali és hatalmas halál volt.
Ezzel az Egyesült Államok lett a történelem első atomhatalma.
Néhány héttel később, augusztus 9-én ugyanezt a plutónium prototípust, a Fat Man-t ledobta az amerikai Bocks Car bombázó a japán Nagaszaki városára. Ha a hirosimai bomba, amely két nappal korábban megdöbbentette az emberiséget, a civilizációs hanyatlás apoteozisának a megnyilvánulása, Nagaszakié nem talál szavakat, amelyek igazolnák az ilyen fokú atrocitást, egy borzasztó horrort. A japán birodalmi hadsereg Kínában és Indokínában elkövetett egyetlen bűnét sem hajtották végre ezekkel a robbantásokkal, amelyek kétszer is „ezer nap” fényét robbantották rá a polgári lakosságra.
Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de az Egyesült Államok barbársága messze felülmúlta azt.
Az az érv, hogy ezeket a tömegpusztító fegyvereket (WMD) a további halálesetek elkerülésére és a háború befejezésére használták, egyike azon hamisságoknak, amelyekhez az amerikai imperializmus hozzászoktatta a világ déli részén élő népeket.
A tét valójában a geopolitikai fölény volt a második világháború közeli vége után, vagyis maga a kapitalizmus válsága által elindított hegemón átmenet.
Az Egyesült Államok számára a Szovjetunióval való, Japán elleni együttműködés központi problémává vált, amellyel szemben a „túlsúlyos hatalom” üzenetét kellett átadnia.
Egy kapitalista és gyarmati világban annak, aki királlyá akarta koronázni magát, romok és árnyékok hegyén kellett lovagolnia, gyakorolva ezt a hatalmat.
„Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de messze felülmúlta az Egyesült Államok barbársága.”
Az Enola Gay repülőgép tüzére és fotósa a következő szavakkal jellemezte a hirosimai detonációt:
„Elkezdtem számolni a tüzeket. Egy, kettő, három, négy, öt, hat… tizennégy, tizenöt… ez lehetetlen. Túl sok van ahhoz, hogy megszámoljuk. Itt jön a gombaforma, amelyről Parsons kapitány mesélt nekünk. Olyan, mint a bugyborékoló melasz tömege. Terjed a gomba (…) A városnak mindez alatt kell lennie. 70 000 ember halt meg villámgyorsan, árnyékuk az aszfalton maradt. A film- és fényképfelvétel lenyűgözően nagy és néma”.
A cél eléréséhez az erőt fel kell mutatni, látványossá kell tenni.
augusztus 15-én a legyőzött japán császár elmondja élete első rádióbeszédét:
„Az ellenség egy új és kegyetlenebb bombát kezdett bevetni, amelynek kárt okozó ereje valójában felbecsülhetetlen, és sok ártatlan életet követel. Ha folytatjuk a harcot, az nemcsak a japán nemzet végső összeomlásához és pusztulásához vezetne, hanem az emberi civilizáció teljes kihalásához is.”
Hirohito így fejezte ki Japán teljes megadását. Ez volt az első alkalom, hogy hangját nyilvánosan hallhatták. A kontinens feletti birodalmi terjeszkedés iránti vágya belefulladt a csend és a pusztítás tengerébe, amelyről soha nem gondolta, hogy saját nemzetét érheti. A két robbantásban több mint 250 000 ember halt meg, százezrek pedig vakságot, égési sérüléseket és rákot szenvedtek.
Amikor a B-29-es bombázó bombát dobott Hirosimára, a vadonatúj San Francisco Chartát – amelyből az ENSZ született – alig két hónappal korábban írták alá, hogy „megvédje a békét és az emberi jogokat a világban”. Miután látták ezt a barbárságot, úgy döntöttek, hogy létrehozzák az ENSZ-t. A világ tudatában kialakított koncentrációs táborokkal – amelyek a nácizmus előtt Európában elképzelhetetlenek voltak, de Délen évszázadok óta ismertek – a nyugati hatalmak nemzetközi rendszert hoztak létre az újabb emberi katasztrófák megelőzésére. De Japán nem volt Nyugat, sem Kína, sem Indokína, sem Afrika vagy Ázsia. A Mi Amerikánk sem volt az.
Miután az Egyesült Államokat nukleáris technológiájában 1949-ben a Szovjetunió, 1964-ben pedig Kína utolérte, nem jöhetett volna létre közvetlen háború a két nagy nemzetközi hatalmi tömb között. Ahogy Vijay Prashad kijelenti „Washington Bullets” című könyvében:
„A fő ellentmondás az 1945 utáni években nem Kelet és Nyugat között volt – a hidegháborúban –, hanem Észak és Dél között: imperialista háború a dekolonizáció ellen”.
A háború befejeztével az Egyesült Államok a „szabadság kezesévé”, a világbéke egyedüli őreként lépett elő, és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembeszálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal. Azt mondják, hogy a koreai háborúban, a Chosin-i csatában elszenvedett vereség után, ahol a kínai néphadsereg támogatása központi szerepet játszott a koreai kommunisták számára,
Douglas MacArthur tábornok 26 atomfegyver küldését kérte a kínaiak megtámadására.
Ennek az országnak nemcsak volt bátorsága új forradalmat kirobbantani, hanem egy testvérnemzet támogatására is a birodalmi hódítások ellen. Harry Truman amerikai elnök határozottan visszautasította.
Ugyanaz az elnök, aki két bombát dobott le, aki elindította a vezetéknevét viselő híres doktrínát, ezúttal nem humanitárius megfontolásból utasította vissza a kérést.
Eközben a tengely ellen harcoló népeknek most az ENSZ-ben megkötött jogok elismeréséért kellett küzdeniük, hogy a népirtások ne ismétlődhessenek meg láthatatlanul az első világon kívül. Az UNHCR szerint a vietnami háború 20 éve alatt 2-6 millió vietnami és közel egymillió amerikai katona – többségük afrikai származású – halt meg. Az imperialista gyarmatosítás nem tekintette méltó riválisának Vietnam népét, hiszen nem is tekintette őket embernek. A jenkik apokalipszist hagytak maguk után, de nem tudtak győztesen trónolni csonthegyükön.
„A háborúnak vége, az Egyesült Államok a „szabadság garanciájaként” jelent meg […], és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembe szálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal.”
A vietnami tehetetlenségüket bosszúból Afrikában vetették be. Ezen a kontinensen a CIA és bábkormányai igazi sporttá tették a népszerű vezetők meggyilkolását. Patrice Lumumba kongói meggyilkolásától kezdve az UNITA és az FNLA CIA általi támogatásáig és finanszírozásáig Angolában – amely késleltette a függetlenséget, és megtagadta az igazságosság és az egyenlőség jövőjét a szétesett országtól – egy háborúval, amely 800 ezer áldozatot, 4 millió menekültet és mintegy 100 ezer megcsonkítottat hagyott maga után. Évekkel később új fejezetük lesz a kontinens másik oldalán, Szomáliában, amikor „szabadságtól” és „humanitárius segélytől” védve beavatkoztak, hogy garantálják az ország állítólagos olajtartalékait. Szomáliaiak százai haltak meg, akiket helikopterekről lőttek le.
A globális káosz elvetésének nemzetvédelmi stratégiája
A hirosimai és a nagaszaki bombázást követő időkben az Egyesült Államok vezette kapitalizmus a legmodernebb technológia bevezetésével, a gazdasági növekedés és a területi terjeszkedés pillanatát élte meg. Világossá kell tenni, hogy az afrikai bennszülött és latin közösségek hasonló mértékű kizsákmányolást, rasszizmust és elnyomást szenvedek el a birodalmon belül. Szervezeteik és vezetéseik nagy része üldöztetés alatt áll; szelektív merényletekkel, mint például Malcolm X és Martin Luther King ellen, vagy több száz bebörtönzéssel. Jelenleg 200 őslakos közösségből származó ember van az Egyesült Államok börtöneiben; a bebörtönzöttek többsége több mint három évtizede raboskodik.
A Kelet elleni terrorista háborúk
Az első beavatkozás a Perzsa-öbölben Irak ellen 1991-ben történt. Az olaj volt a motiváció az Egyesült Államok imperializmusa megkezdte egyedi világuralmát, néhány hónapon belül több mint 200 000 ember halt meg. De a legszörnyűbb mészárlást nem a hagyományos fegyverek, hanem a gazdasági blokád okozta. Az ENSZ adatai – ami nem túl hasznos a háborúk megelőzésében, de értékes információkat generál azokról – azt mutatják, hogy körülbelül 1,7 millió iraki civil halt meg az Egyesült Államok által bevezetett brutális szankciórendszer következtében Az áldozatok fele gyermek volt.
Az iraki háború – a soha nem létező vegyi fegyverek háborúja – 2003-ban kezdődött, és legalább félmillió-egymillió halottja volt. Nafeez Mosaddeq Ahmed újságíró szerint csak Irak esetében a gazdasági háború 1991 és 2003 között 1,9 millió iraki halálát okozta. 2003-tól pedig még egymillióval kell számolni. Ez összesen körülbelül 3 millió iraki életet jelent. Ha hozzáadjuk az afganisztáni, pakisztáni és iraki halálos áldozatokat, a számok elképesztőek. A Bazz-párti értékeléseit eltekintve világossá vált, hogy az Egyesült Államok sem demokráciát, sem szabadságot, sem emberi jogokat nem hozott ezeknek az országoknak.
Szíriában nem sikerült megváltoztatni a politikai rendszert, de a háború közel 10 éve alatt 384 ezren haltak meg, többségükben civilek, valamint 5,7 millió ember menekült el és több mint hatmillió volt a belső menekült a harcok miatt. Szíriában, ahol egykor a régió egyik legmagasabb életszínvonala volt, a gazdaság és az infrastruktúra összeomlott, az újjáépítés költségeit több mint 400 milliárd dollárra becsülik. A bombázások mellett az imperializmusnak volt egy másik titkos fegyvere is, az ISIS, amely laboratóriumi patriarchális fundamentalizmusát alkalmazta, és amelyet a régió és különösen a kurd közösségi szervezetek elpusztítására importáltak.
Ha átfésülnénk ezt a sokszínű és gazdag teret, ami a Mi Amerikánk, akkor több közös elemet találnánk.
Van azonban egy, ami kiemelkedik: a terror és a kifosztás, amelyet a „világok elpusztítója” generál, az az imperialista barbarizmus, amely a Kubától néhány mérföldnyire fekvő Rio Bravo túloldalán száll síkra, és az emberek ellenállnak az ellenállhatatlannak: több mint 60 éve blokád alatt álló sziget.
Az ENSZ-nek benyújtott legutóbbi jelentés szerint 2019 októberében a blokád közel hat évtizedes alkalmazása során felhalmozott károk elérik a 140 milliárd dollárt. A Kuba elleni terrortámadások újabb fejezetet jelentenek. Becslések szerint legalább 3000 halálesetet okoztak. A terroristák mindig északról érkeztek, vagy ott kerestek menedéket, minden kiváltsággal.
Juan Bosch a birodalom feltételezett fia, a diktátor, Rafael Leonidas Trujillo bukása után lett a Dominikai Köztársaság elnöke. Mivel Bosch professzor szuverén és méltóságteljes politikája nem tetszett az USA oligarcháinak, 1963-ban puccsot hajtottak végre, amikor a Dominikai Forradalmi Párt még egy éve sem volt kormányon. Ám a népszavazás és az alkotmány védelmezői felvették a harcot, és hamarosan visszaszerezték a hatalmat, amikor Lyndon Johnson amerikai elnök, aki meg volt győződve a lojális erők vereségéről, és félt a „második Kuba” megjelenésétől a Karib-térségben, elrendelte, hogy az amerikai fegyveres erők „visszaállítják a rendet”.
április 28-án elindították az „Operation Power Pack”-et, ami a Trujillo-politika visszatérését jelentette, amely 31 évig vaskézzel uralkodott. Ez a politika több mint 50 000 ember haláláért volt felelős. „Kiemelkedő” eseményei közé tartozik az úgynevezett „petrezselyemmészárlás”, amelyben haitiak ezreit gyilkolták meg. A név annak köszönhető, hogy az elkövetők az „r” betű gyenge kiejtése alapján azonosították a sziget másik felén élőket. Így nyelvi rasszizmusuk lehetővé tette, hogy különbséget tegyenek azok között, akiket bebörtönöznek, és azokat, akik soha többé nem lélegeznek fel.
A MINUSTAH nem volt az első imperialista beavatkozás Haitin, de példaként szolgál a gyarmati-humanitárius diskurzusban alkalmazott elnyomásra. Ha figyelmen kívül hagyjuk a mészárosokat Papa Doc és Baby Doc – akik a CIA közvetlen parancsára és Ronald Reagan jóváhagyásával szétverték a haiti népet – és Jean Bertrand Aristide 2004-es államcsínyét, akkor több mint 10 000 kolera okozta haláleset, amelyet az amerikaiak irányítása alatt beavatkozó nemzetek sokaságának kisebb partnere, Nepál csapatokat hoztak be. Nincsenek pontos adatok a haiti nők elleni nemi erőszakról…
Pop és a piszkos háború Közép-Amerikában
A 80-as évek a popzene-export és a nagyfokú interferencia évei voltak Közép-Amerikában. Ezek voltak a nicaraguai „kontrák” és az el salvadori mészárlások évei, ahol a helyi hadsereg Washington parancsára mintegy 27 dokumentált civil mészárlást generált 1979 és 1985 között. Összességében az el salvadori háború körülbelül 80 000 embert követelt.
Guatemalában még mindig nincs hivatalos adat. A becslések szerint a háború végén 200 000 halott volt, 45 000 eltűnt, és közel 100 000 menekült el; a maja Quiché népének többsége, egy rasszizmus áldozata, amely a birodalmi politika pilléreként szolgál. A nők ellen elkövetett atrocitásokról sem rendelkezünk pontos adatokkal. De tudjuk, hogy sokan a hegyekbe menekültek, vagy meghaltak a harcokban, miközben sokan továbbra is az igazságosságért és az emlékezetpolitikáért küzdenek.
Guatemala 20. századának második fele reményekkel indult, de a United Fruit és a CIA megszakította azt. A Jacobo Árbenz elleni 1954-es államcsíny a puccsok és beavatkozások hosszú és sötét történetének kezdete volt. A panamai El Chorrillo negyed lakói sokat tudnak erről. Ez a külvárosi negyed viselte az 1989-es tengeri invázió súlyát. Egyetlen panamai kormány sem nyújtott be panaszt nemzetközi fórumokon, és egyetlen panamai elnök sem próbált igazságot tenni a halottakért. Még hivatalos adatok sincsenek. Csak egy elnök tette be a lábát El Chorrilloba, és még csak nem is volt panamai. 2015-ben a VII. Amerika csúcstalálkozóra tett utazása során..
A diktatúráktól a „kábítószer elleni háborúig”
Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákból a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákba való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára. Augusto Pinochet egy évtizeddel tovább marad hatalmon, mint a legtöbb diktátor, akárcsak Alfredo Stroessner Paraguayban. A katonai vezetést megfogalmazó Kondor-terv mögött olyan gazdasági és geopolitikai projekt állt, amely a térség gazdaságait a neoliberalizmus irányelvei szerint irányította.
Ha Chilében, Argentínában, Paraguayban, Bolíviában, Uruguayban, Brazíliában vagy Peruban gyilkoltak, kínoztak és eltűntek, az a tőke új szakaszát akarta elősegíteni, útközben szinte minden forradalmi folyamatot lerombolva.
Kolumbiának nem volt szüksége államcsínyre, mert a kormányzó civileknek nem kellett alkotmányellenes szempontot bevésniük rezsimjükbe. Kolumbia egy olyan ország, amely tudta, hogyan kell szembe menni, mert míg a 21. század elején a régió az integráció és a népi folyamatok új ciklusába kezdett belépni, a dél-amerikai ország katonai bázisokkal telt meg és alkalmazta a tervet. A kolumbiai „háborút a kábítószer-kereskedelem ellen” vívták, ami nem más, mint a felkelők elleni küzdelem a társadalmi igazságosság jegyében.
„Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákról a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákra való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára.
A kábítószer-kereskedelmet nemhogy felszámolták, de megerősítették, sőt Alvaro Uribe kormányával az elnöki posztot is elérte. Ám ennek a háborúnak 8 millió áldozata, 7 millió lakóhely elhagyása és 10 ezer nyomorultja volt 2000 és 2015 között.
Mindezt anélkül, hogy beleszámítanák az ország vidéki részein félkatonai szervezetek által elkövetett merényleteket és mészárlásokat. A kolumbiai uralkodó osztályok még mindig büszkék „hazafias munkájukra”. Az amerikai katonák itt nemcsak „exportálható stratégiai erőforrásaik” védelmét vállalták, hanem a gyerekeket is bántalmazták. Legalább 53 kolumbiai lányt erőszakoltak meg amerikai katonák és vállalkozók, akik rögzítették a visszaéléseket és eladták a videókat. A kolumbiai igazságszolgáltatás nem emelt vádat a tengerészgyalogság ellen, mert az Egyesült Államok katonai bázisainak területén követték el ezeket a nemi erőszakokat.
Ez a tragédia a 21. század első évtizedeinek mexikóihoz hasonlítható.
A „kábítószer-kereskedelem elleni háború” első következtetése az, hogy a valóságban mindig is az emberek elleni háború volt.
Mexikóban az áldozatok száma 250 000 halott, 71 000 eltűnt, és több millió ember kényszerült lakóhelyét elhagyni. Ez a háború egy történelmi kifosztás csúcsa volt, kezdve az ország felének amerikai kisajátításával, egészen az 1994-ben kezdeményezett szabadkereskedelmi megállapodásoktól az új gyarmatosításig.
És a lista a mai napig tart, egyre hosszabb, zordabb lesz. A puccsok és a destabilizációs kísérletek halmozódnak és átfedik egymást: Honduras, Paraguay, Brazília, Bolívia. Senkata, Sacaba mészárlásai, whipálák elégetése. Berta Cáceres, Marielle Franco meggyilkolása. Chilében az elnyomás, a nem látó szemek, a megerőszakolt fiatal nők. Folytatódik a Venezuela elleni háborúban és az egyoldalú kényszerintézkedésekben.
Valójában a modern kalózkodás legutóbbi akcióját a britek hajtották végre, akik ismerik a témát, és milliárdos venezuelai aranytartalékot őriztek.
Középen Elliott Abrams amerikai diplomata tért vissza az elátkozottak sikátorából, hogy tovább támadja a népeket. Azok a mészárlások, amelyekért Közép-Amerikában felelős volt, kiérdemelte a „Venezuela elpusztítója” kitüntetést. Ezt a népet sokszor mészárolták le a múltban, utoljára Caracazo idején. Ebből a parázsból Hugo Chavez emelkedett ki, aki ellen minden lehetséges módszert bevetnének, hogy megdöntsék.
Ez a hosszú folyamat egy egész civilizáció hanyatlását tárja fel, amely emberi lények millióit taszítja a mélységbe, hogy a leggazdagabb 1%-a obszcén luxusban élhessen.
Ezen a bolygón kétezer milliárdos – általában a globális északi fehér férfiak – kétszer annyi vagyonnal rendelkezik, mint 4,6 milliárd ember (a népesség 60%-a). Ugyanakkor 700 millió ember él rendkívüli vagy mérsékelt szegénységben. Ezek egy egypólusú hegemónia meztelen figurái, amelyet két atombombával, több ezer napalmbombával és több száz államcsínnyel köveztek ki. Mert a hatalomnak meg kell mutatkoznia, mint a bombáknak Japánban, vagy mint a gazdagoknak a Forbes magazinban. Ezt is el kell hallgattatni, mint a napsütést, amely árnyékot hagy maga után.
Ugyanazok az árnyékok tartották fenn az amerikai birodalmat.
Azon a júliusi napon az új-mexikói sivatagban új korszak kezdődött a Szentháromság-teszttel. Oppenheimer sötét miszticizmusából értelmezte a Bhagavad Gita mondataival, de Kenneth Bainbridge, az első atombombák egyik tervezője, évekkel később a Harvard Fizikai Tanszékének vezetője volt az, aki felfogta az új imperialista színpad természetét.
A robbanás után Bainbridge Oppenheimerhez fordult, és azt mondta: „Oppy, most már mindannyian kurvaként eladtuk magunkat a sátánnak.”
A posztok olvasása ingyenes, a hozzászólás csatolása ingyenes, a blog fenntartása nem.
Tibor bá’ fordítása online
2023 júliusa volt minden idők legmelegebb hónapja, 0,72 °C-kal volt melegebb az 1991-2020 közötti időszak júliusi átlagánál, és 0,33 °C-kal melegebb, mint az előző legmelegebb hónap, vagyis 2019 júliusa.
2023 júliusa 1,5 °C-kal volt melegebb, mint az 1850-1900 időszak átlaga, és ezzel elértük a Párizsi egyezmény által kitűzött értéket, ami alatt kellett volna tartani a Föld átlag hőmérsékletét.
Mi mindenre képes a nő, hogy felhívja a férfi figyelmét
Hogy a nők első számú kötelességnek érzik, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék, az nem egy új megállapítás. Nem is lehet, mert már majom korunkban is így volt. Végül is, ameddig a történelemkönyvek vissza tudnak menni, a nők mindig is meg akar termékenyülni és ehhez iparkodtak kiválogatni a megfelelő férfit, elvégre a művelethez férfire feltétlenül szükség van. És persze a sok gyakorlásnak meg is volt a gyümölcse. A nők ezer módon tudják felhívni magukra a figyelmet. Ennek a figyelemfelkeltésnek azonban mindig is megvolt az érvényes divatja, stílusa és rítusa, amit a nőknek illet betartani. Ehhez a le nem jegyzett szabályokhoz minden generációs és az összes kultúra hozzáadott valamit, így aztán mára szinte művészi szintet ér el a nő-férfi kapcsolatteremtése, legfeljebb nem tudatosodik bennünk.
Példának okáért általános nézet, hogy a férfiak imádják a hosszú lábú nőket. Abban a percben, amikor erre a nők rádöbbentek, elkezdtek magas sarkú cipőket viselni a hozzátartozó rövid szoknyával, hadd lássák a lábaikat. A nők egyszerűen nem akarják, hogy népességcsökkenésből kifolyólag kihaljon az emberiség. Most persze kiröhögsz, de tudsz-e róla, hogy a megfigyelések szerint, a peteéréskor a nők átlagosan magasabb sarkú cipőt húznak fel a lábukra és rövidebb szoknyát öltenek magukra, mint egyéb más időben. Bizony-bizony, a nők a menstruációs ciklusuknak megfelelően, tudatalattitól hajtva (vagy talán tudatosan – a vita még folyik) megpróbálnak kihívóak lenni. Nem hiszel nekem, hát jó, figyeld meg a feleségedet, hogy a menzeszét követő 14. És 18. Nap között milyen ruhát vesz fel. Ne szólj neki, csak figyeld meg. Arcodra fog fagyni az a vigyor, amivel most engem kinevetsz. Tudod mit, a biztonság kedvéért figyeld meg a tinédzser lányod öltözködését. Pedig, ha rákérdezel, egészen biztos nem akar teherbe esni az érettségije előtt.
Most egy kicsit analizáljuk ki magunkat. Abban ugye egyetértünk, hogy nincs szebb, mint egy kemény, kerek női segg, amihez képzelj oda egy keskeny derekat. Na ez aztán döfi! Menjünk rajta végig még egyszer. Tehát keskeny derék, lapos has, nagymérető-kerek-és-könnyen-megmarkolható fenék a férfi ideál. Na persze a nők ezt az indokolatlan hím preferenciát már rég kiszúrták és a nyakukat törik, hogy gömbölydedségükre felhívják a figyelmünket. A XIX. Században a nők a szoknyájuk alatt fémabroncsot hordtak, hogy kihangsúlyozzák csípőjüket. Mit gondolsz kényelmes volt? Egy francokat, de mit számít a kényelmetlenség, ha a cél szent. Ja igen, dédanyáink fűzőkbe szorították magukat, hogy csökkentsék derékbőségüket és kihangsúlyozzák a derék és csípő közötti méretkülönbséget. Majd bele döglöttek – szó szerint – mert nem egyszer a bordájuk is elrepedt a fűzőbe erőszakolástól. Sőt, volt nő, aki az alsó bordáit sebészeti úton távolította el. (Hm, a plasztikai sebészed előhírnökei)
Legyünk tárgyilagosak, a női fűző összepréselte a belső szerveket, hátráltatta a légzést, ami alapot adott a gyengébb nem unos-untalan bekövetkező elájulásának. A kor elemzői szerint az elájulás abszolút biztosíték volt arra, hogy a célzott férfi figyelmét felkeltsék vele.
Aztán a nők azt is felfedezték, hogy a férfiak imádják a hosszú nyakat. Lehet, hogy ez nem igaz, én például a nők nyakát nem szoktam nézni, de ha egy muzeális film nézése közben a feleségem felvisít, nézd, milyen gyönyörű hosszú nyaka van Audrey Hepburnnek, akkor én is elkezdek a nyakakra koncentrálni. És a hosszú nyakat mi tudja kiemelni? Arany nyaklánc, pupák! És ki fizet az arany nyakláncért? Na jó, ezt a vonalat ne folytassuk. Minden esetre a japán gésák a nyakukat fehérre festik, pedig ők aztán tényleg tudják, mi kell a férfiaknak. Izé, hogy miért fizetik a legtöbbet.
Nem azért mondom, de egyes kelet afrikai törzseknél a fiatal lányok fizikai úton nyújtják a nyakukat, ilyen fémkarikákkal. A végeredmény a kulcscsont, és persze a nyak, totális deformálása. Ráadásul a kívánt férfi megfogása után a karikákat nem vehetik le, mert a nyakizmok képtelen lennének a fejüket a helyén tartani, és a nyakuk egyszerűen kitörne. Elég nagy ár egy kis figyelemfelkeltésért!
Egyébiránt megérkezhetünk a jelenbe és ide Európába, ahol a nőknek szánt magazinok teli vannak gyönyörű, fiatal, csupa csont és bőr lányokkal, akik aligha tudnának kihordani egy gyereket, de ez már egyáltalán nem szempont. A body piercing, tetoválás, és semmit se takaró ruhadarabok mind azt célozzák, hogy a mai fiatal férfiak figyelmét felkeltsék. Villamoson, buszon azt nézem, milyen kurva kényelmetlen lehet a has rész csupaszon hagyása, mert a nadrágot csak az isten tartja a helyén, tekintve, hogy a csípő legszélesebb részéig van letolva.
Persze nem ez a non plusz ultra. Nem láttam, csak hallottam, az igazán menő nők csiklója is át van bökve egy arany karikával, amihez piszokul passzol egy piercelt fityma. Lehet, hogy ma már nem a fogamzás elkerülésée megy ki a játék?
Ez a poszt először 2011-ben jelent meg. Azóta a helyzet csak rosszabb lett. És, 12 év alatt semmit nem javítottak.
A magyar egészségügyi helyzetnek egy belső vetülete
Második körben megosztanám veletek néhány további gondolatomat a magyar egészségüggyel kapcsolatban, kezdve a való életből vett történettel.
1. Amint azt már az előzőekben említettem, 2005-ben diplomáztam, 2005 októbere és 2007 novembere között rezidensként dolgoztam a magyar egészségügyben. 2003-ig egy átlagos magyar rezidens fizetése a következőképpen nézett ki: Volt egy alap közalkalmazotti bér, ami a bértábla alapján alakult, ami kb. 80.000 forint nettót jelentett havonta. Erre jöttek különböző pótlékok és járulékok, pl. a nyelvvizsga pótlék, ami felsőfokú nyelvvizsga esetén 20.000 forint körüli összeg volt, veszélyességi pótlék és munkahelyi pótlék, ezek együttesen kb. 30.000 forintot tettek ki, plusz ebben az időben még minden rezidensnek lehetősége volt havonta 6 kiemelt ügyeletet is vállalni, amit a minisztérium fizetett, nem az adott kórház. Így, mivel a kórháznak mindegy volt, ezért a legtöbb intézmény kérdezés nélkül beírta a rezidensnek az ügyeleteket, függetlenül attól, hogy az illető valóban megjelent-e az ügyeleten vagy sem (szakorvosi felügyelet hiányában a rezidens érdemi munkát egyébként sem végezhet – elméletileg – úgyhogy az ellátás minősége szempontjából sem volt jelentősége, hogy az illető tényleg ügyelt-e). Ez kb. 180.000 nettóra növelte a rezidens bérét, így ha az illető a kórházban is vállalt néhány ügyeletet (ezen persze már kötelező volt megjelennie, hiszen a kórház fizette), akkor akár 200 nettó is lehetett a rezidens orvos bére. Mindezeket az ESZCSM fizette (a vállalt kórházi ügyeleteken kívül), vagyis a rezidens foglalkoztatása az egészségügyi intézménynek egy fillérjébe sem került, szívesen is fogadták a rezidens orvost, bárhova is akart menni dolgozni. Ez 2005-re annyiban módosult, hogy 6 helyett csak 3 ügyeletet lehetett beírni, és ebből is csak 1 volt kiemelt. 2006-ban tovább változott a helyzet, a szakmák nagy részétől megvonták a veszélyességi pótlékot (még az aneszteziológusoktól és a radiológusoktól is, pedig az előbbiek nap mint nap kezelnek súlyosan fertőző betegeket, az utóbbi szakma pedig állandó sugárveszélyben dolgozik), megvonták a teljes nyelvvizsga pótlékot (arra hivatkozva, hogy Magyarországon a betegek úgyis magyarul beszélnek, minek az orvosnak nyelveket beszélni – ezt szó szerint értsétek, mert ez állt a hivatalos indoklásban), a maradék három ügyeletet is elvették, vagyis lényegében maradt a havi 80 nettó, plusz egy-két szakmában kb. 20.000 forint munkahelyi pótlék.
Mostanság pályakezdő rezidensek beszámolója szerint 2008-ban a munkahelyi pótlék is ugrott, vagyis maradt a 80 nettó. Persze időközben a kórházak finanszírozása is romlott, ezért a rezidens nem tud ügyeletet vállalni, ezzel sem tudja kiegészíteni a fizetését. Azt még megjegyezném, ha egy orvos karácsony éjszaka elmegy ügyelni, kemény 500 forintos órabérért teszi azt. Hétköznap éjszakai ügyeletért 250 forint az órabér, persze a számok intézménytől és szituációtól függően változhatnak (céges számlázás, jól menő kórházak, stb.), de az én ismerőseim között ilyen pénzek mennek.
Vagyis öt év alatt havi 180-200.000 forintos keresetről fölfejlődtünk 80.000-re. Nesze nektek orvosi bérfejlesztés. Ehhez képest tavaly a Medical Tribune című újságban azt olvastam, hogy egy kezdő orvos 2006-ban minimum 235.000 forint nettót tudott hazavinni (ügyeletek nélkül), egy kezdő szakorvos bére pedig minimum 350.000 nettó. Forrás: Népszabadság. Nekem a mai napig vannak szakorvos ismerőseim, akik húsz év szakorvosi munka után se kapják meg a 100.000 forint havi alap nettót, és szintén 250-500 forintos órabérért ügyelnek.
2. Ügyeletek. A 250-500 forintos órabér mellett itt még megjegyezném, hogy a volt évfolyamtársaim között egyre többen vannak, akik havonta 17-18 ügyeletet is bevállalnak, az átlag kb. havi 12 alkalom. És persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon az uniós és országos törvények ellenére sehol sem divat az, hogy az ügyeletes orvost reggel 8-kor hazaengedik pihenni, vagyis a munkamenet az, hogy reggel 8-kor bemegy az orvos dolgozni, 4 órakor bent marad ügyelni másnap reggel 8-ig, majd ismét lehúz újabb 8 órát délután 4-ig. Mindezt úgy, hogy pl. belgyógyászati osztályokon nem ritka, hogy egyetlen éjszakai ügyelet alatt 25-30 új beteg érkezik, plusz persze ott van a nemritkán százegynéhány intézeti ágy, az ezeken fekvő betegeket pedig szintén el kell látni.
3. Ha már az ügyeleteknél tartunk, szintén általános direktíva, hogy minden ügyeletes szakellátó intézményben az ügyeletes időszakban szakorvosnak kell lennie. A saját kollégáim beszámolói alapján ez ma Magyarországon az esetek mindössze 50-60%-ában teljesül, és az arány egyre romlik. Mind gyakoribb, hogy elsőéves, másodéves rezidens orvosokat vagy szakorvosjelölteket hagynak egymagukra úgy, hogy szakorvos még telefonon sem érhető el (vagy óriási „balhé” van belőle, ha az éjszaka közepén egy eset miatt fölhívják). Nem egy barátomra, közeli ismerősömre „húzták rá a vizes lepedőt” vagyis vonták be az engedélyét, vették el a diplomáját, indult ellene büntetőjogi eljárás azért, mert valami rosszul sült el, szakorvos nem volt sehol. Az intézetek ilyenkor persze nem büntethetőek, de valaki kell „bűnbaknak”.
4. A folyamatos kórházleépítéseknek köszönhetően mára a magyar egészségügyi rendszer hihetetlen kapacitásbeli gondokkal küszködik. A lakosság igényeihez mérten extrém kevés az aktív ágy, egyre több intézet kerül kilátástalan helyzetbe. Regionális ellátó központokban mára szinte mindennapos jelenséggé vált, hogy nincs se infúziós tű, se kötöző anyag, az alapvető gyógyszereket az osztályok egymástól „lopkodják össze”. A szakorvosi ellátásban olyan várólisták alakultak ki, amik szinte lehetetlenné teszik a gondos ellátást. Egy konkrét példa: egy ismerősöm észrevette, hogy az egyik anyajegye nőni kezdett. Időpontot kért a bőrgyógyászati szakambulancián, három és fél hónapra rá kapott volna időpontot. Szerencsére a tanácsomra elment egy magán bőrgyógyászhoz, ott kiderült: malignus melanomája (vagyis rosszindulatú festéksejtes daganata) van. Ez a betegség, ha idejében nem kapják el, az egyik legagresszívabb rákos megbetegedés, akár kb. 5 hónap alatt végez a betegekkel, ha nem távolítják el a daganatot még mielőtt áttétet adna. Szerencsére az ismerősöm „megúszta”, még nem volt áttét. Lehet, hogy életben sem lett volna három és fél hónappal később.
A kapacitások leépítése miatt egyre több a magánrendelő és egyre több a magánrendelésre járó beteg. Mára megszokottá vált, hogy az egyébként egészségügyi hozzájárulást fizető betegek 4-5000 forintokat kiadnak egy 15 perces szakorvosi vizsgálatért, majd a szakorvos hozzájárulásával az intézet infrastruktúrájában gyógyíttatják magukat soron kívül. Vagyis nem kevés plusz kiadásukba kerül, hogy hozzájussanak ahhoz az egészségügyi ellátáshoz, amit egyébként már kifizettek a TB járulék megfizetésével.
5. Annak ellenére, hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat fennen hangoztatja: tisztában van az egészségügyi munkaerőhiánnyal és mindent megtesz ennek kompenzálására, a gyakorlatban pont ellentétes tendencia figyelhető meg: egyre nehezebb szakorvosi képesítést szerezni. Például, az ugyan igaz, hogy az orvostudományi egyetemre felvett hallgatók létszáma az elmúlt 10 évben kb. megháromszorozódott (korábban egyetemenként 180-200 hallgatót vettek fel egy évben, ma 450-500-at csak az államilag finanszírozott magyar képzésbe), de ezeknek 2/3-a kihullik, mivel a képzésüket csak az első három, elméleti évben tudják megoldani, klinikai gyakorlóhely, egyetemi intézet nincs elég, vagyis bár fölvesznek 500 embert első évben, negyedévre csak kb. 160-170 marad, ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt – csakhogy 10 évvel ezelőtt 10-szeres túljelentkezés mellett eleve csak 160-170 embert vettek fel. Ez nem csak hiábavaló gyakorlat, de fölöslegesen költséges is, hiszen az orvostudományi képzés félévenként több mint egymillió forintba kerül (ismereteim szerint az ELTE-n 1,8 millió most egy félév), vagyis ha a felvettek 2/3-át negyedévre kirúgják az egyetemről, akkor a rájuk költött pénz teljesen kárba vész. Visszatérve a szakképzésre: 2005-ben az én területi grémiumomban (szakmai területi egység) összesen kb. 230 rezidensi hely volt, vagyis bőven volt hely minden, abban az évben végzett friss diplomás orvosnak (172-en végeztünk az évfolyamon), mára ennek kb. a fele maradt meg vagy még kevesebb. Erre tipikus példa, hogy a radiológiára 2005-ben 5 hely volt, 9 jelentkezőből végül 4-et vettek fel (a másik 5 ember máshova is nyert felvételt, és inkább a másik helyet választotta), idén 2 hely van és 40 jelentkező. Vagyis egy egyébként perifériának számító szakmába is hússzoros túljelentkezés van, mivel egyszerűen nincs elég rezidensi hely.
6. Ha jól emlékszem 2007 volt az az év, amikor az éppen regnáló kormányzat egyetlen tollvonással egész egyszerűen feloszlatta a Magyar Orvosi Kamarát. A kamara ugyan újjáalakult és most is több mint tízezer tagja van, de a jogosítványai alapján körülbelül a Hobbihorgászok Egyesületével azonos jelentőségű és súlyú szervezet. A magyar rendszerben egyetlen nyikkanás nélkül be lehetett szüntetni a szakma érdekegyeztetésének és kollektív fellépésének legfontosabb szervezetét, funkcióit azóta az ESZCSM látja el – megjegyzem, sokkal rosszabbul. Persze most, ha jól hallom, a Fidesz ismét szeretné bevezetni a kötelező kamarai tagságot. Kíváncsian várom a dolog további fejleményeit.
7. A bérezésről egy kicsit nagyobb aspektusban. Nemrégiben egy magyarországi szociológiai kutatócsoport készített egy munkaerőforrás-felmérést a magyar orvosok körében. Az egyik vizsgált tényező az volt, mekkora az a havi nettó jövedelem, ami mellett egy szakorvos ma egyrészt nem akarna máshova menni, másrészt nem fogadna el paraszolvenciát. A válaszadók által adott számok átlaga kb. 450.000 forint volt. Na, ezt számoljuk végig.
Magyarországon ma kb. 30.000 szakorvos dolgozik. Ha mindegyiknek kb. 6 millió forintot adunk egy évben (450.000×12 plusz ügyeleti pénz, 13. havi stb.), az ugye nettó 180 milliárd éves költség. Ha az ápolók, beteghordók, más egészségügyben dolgozók bérezésére is hasonló összeget fordítunk (akik ugye többen vannak, de kevesebbet is keresnek), az 360 milliárd. Összehasonlításképpen ma az egészségügyi kassza valahol 1400 milliárd forint körül van, csak a gyógyszerkassza kb. 320 milliárd forint. A gyógyszerkasszáról tudni kell, hogy mivel szinte 100%-ban arra költjük, hogy a külföldi gyógyszergyárak extraprofitját finanszírozzuk belőle, ezért ha csak annyit csinálnánk, hogy a Magyarországon használt gyógyszereket magyar állami nonprofit gyárakban gyártanánk, ezt az összeget valószínűleg teljes egészében meg lehetne takarítani, hiszen a gyógyszerkassza mellett a gyógyszerek nincsenek ingyen, a jelenleg az állami támogatáson felül fizetett áruk bőven fedezné a nonprofit előállításuk költségeit, sőt, személyesen az a véleményem, hogy még az a pénz is többszöröse annak, amennyiért egyébként elő lehetne állítani ezeket a szereket. Vagyis volna itt pénz bőven a szakellátási személyzet bérezésére, csak nem arra fordítjuk, hogy a magyar ellátó hálózatot fenntartsuk belőle, hanem arra, hogy külföldi befektetők zsebeit tömjük.
De hogy a dolgot egy kicsit más szemszögből is megvilágítsuk, auditur et altera pars (vagyis hallgassuk meg a másik fél véleményét is): Azért nem kell az orvosokat olyan nagyon sajnálni.
1. Mára nem egy olyan magas szintű egészségügyi szakintézményről tudok, ahol az alábbi algoritmus szerint „gyógyítják” a betegeket: Műtét kellene? 200.000 ennek vagy annak az orvosnak. Nincs? Akkor a kedves beteg mehet a másik (jóval gyengébb színvonalú) területi kórházba, majd ott csinálnak vele valamit. Valamilyen szövődmény lépett fel az egyik osztályos beteggel, újra kéne műteni? Újabb 200.000. Nincs? Akkor passzoljuk le a kisebb kórháznak.
2. A saját tapasztalatomból láttam, hogy bizonyos gyógyszerek propagálása Magyarországon ma így történik: Bemegy a gyógyszerügynök az intézetvezetőhöz. Ott az intézetvezető elmondja, hogy hát, kedves uram, akkor a cégük átutal 500.000 forintot erre meg arra az alapítványi számlára, azután ennek meg annak a kollégának az ilyen meg olyan szakmai utazását fedezni szíveskednek, utána garantálom, hogy még annak a betegnek is felírjuk a gyógyszert, akinek semmi szüksége nem lenne rá. Volt olyan eset, hogy az adott gyógyszer egyáltalán nem hatott, de a szakorvosok csak akkor írhattak fel más, hatásos készítményt, ha a beteg már negyedszer jött vissza. Ilyenkor egy-két szakorvos halkan megjegyezte: a professzor úr ajánlásával.
3. Nemrég megkérdeztem egy kollégámat, hogy készül-e áttelepülni külföldre. Azt mondta nem, méghozzá azért nem, mert gondoljam végig, ha ő naponta csak kétszer műt, és minden műtétért csak átlagosan 100.000 forintot kap (pedig ahol dolgozik, volt már egymillió forintos „para” is), akkor az havi 20 munkanappal számolva összesen négymillió forint havonta. Ennyit a büdös életben nem keresne meg egyik európai országban sem, akkor meg minek menjen el?
Szóval mindent összefoglalva, a helyzet szerintem a következő. Magyarországon az orvosi szakmai közösség és a mindenkori egészségügyi kormányzat között egy nagyon érdekes, soha ki nem mondott és le nem írt, de tökéletes kis „összeesküvés” működik (no nem gyakorlati értelemben, nem arra gondolok, hogy Nagy Testvér lebratyizott a professzorokkal). Az orvostársadalmat megosztja a paraszolvencia belülről rohasztó, elfogadhatatlan rendszere, mivel a szakma „krémje”, szakmai-hierarchális szempontból vezető néhány százaléka olyan pénzeket szakít etikátlan (de nem illegális!) módon, hogy nem érdekli sem a betegek ellátásának színvonala, sem a többi orvos munkakörülményei. Így aztán Magyarországon az orvosok soha nem tudtak és soha nem is fognak tudni egységesen fellépni akár a maguk, akár a betegek érdekében. Emlékezzünk rá: 2008 a sztrájk éve volt, sztrájkolt a MÁV, sztrájkolt a BKV. Orvosi sztrájkról ebben az évben egyről sem tudok, volt ugyan néhány szórványos eset korábbi évekből, de ezeknek többnyire olyan precedensértékű perek lett a vége, amit azóta se vesz figyelembe a kutya se (fizessék ki az ügyeleti pénzeket, stb. stb.). Általános összefogásra az orvostársadalom Magyarországon egyszerűen nem képes, mivel itt van neki a paraszolvencia, amit a mindenkori egészségügyi kormányzat színleg ellenez ugyan, de valójában semmit nem tesz ellene, mivel tudja, ha felszámolnák a paraszolvenciát, a magyar egészségüggyel nem tehetnék meg azt, amit az utóbbi időben megtettek. Cserébe azért, hogy a kormányzat elnézi orvosainknak ezt a kis „piramisjátékát”, a kormányzat szabad kezet kap: emberi-etikai-orvosi szempontok figyelembevétele nélkül dönthet szakmai kérdésekben, leépíthet, forrást szűkíthet, pusztíthat az ellátórendszer és így a magyar állampolgárok egészségének kárára; sőt, még olyan nyilvánvaló pofátlanságokat is közzétehet a napi sajtóban, mint a fent említett, Népszabadságban megjelent szemérmetlen hazugság.
Mi a megoldás? Ha én lennék az egészségügyi miniszter, a következőket tenném: Államosítanám a teljes magyar ellátórendszert és szigorúan állami, nonprofit, 100%-ban átlátható monopóliumokat vezetnék be minden, az egészségüggyel kapcsolatos eszközigény beszerzésére. Csak állami gyárakban gyártatnék mindent, ezzel elkerülhető lenne, hogy a pénz nagy része egy az egyben külföldi befektetők zsebébe kerüljön. Ezzel olyan mennyiségű pénzt lehetne megtakarítani, hogy a jelenlegi keretből bőven jutna az orvosok normális finanszírozására és az ellátórendszer fenntartására. Cserébe a magyar orvostársadalomtól elvárnám, hogy számolja fel a paraszolvenciát, és nagyon szigorú törvényekkel büntetném azt, ha valaki mégis elfogadja.
A probléma ezzel természetesen az, hogy ez egy szocialista modell, Magyarország pedig egyrészt ma már nem szocialista ország, másrészt az Európai Unió tagja, ami egy pillanatig nem hagyná, hogy ilyen folyamatok induljanak be akár egyetlen tagállamában is. Ugyanis az Unió mögött nem az állandóan hangoztatott, örömódás, csodás együttlétet látom, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelt pénzügyi szuperkorporációkat, lobbi erőket és gazdasági érdekeket. Az Unió fő célja, hogy a tagországok nemzetgazdaságát és társadalmait minél jobban és jobban kiszolgáltatottá tegye az új, globális pénzügyi érdekeknek.
A végére még valami: A latin és magyar írásmódok problémája egy nagyon érdekes létező-nem létező szemléletváltás kérdésére vezethető vissza. Klasszikusan az ún. patriarchális orvostudományban az orvos nem csak dolgát végző szakember, de bizonyos értelemben a beteg életével rendelkező, társadalmilag felsőbb személy, vagyis joga és kötelessége, hogy a beteg felett álljon. Ebben a rendszerben az orvos azért beszél latinul, hogy a beteg ne értse, és ez ebben a rendszerben így is logikus. Persze ma az orvos-beteg kapcsolatban ezt a modellt – elméletileg – felváltotta az ún. tájékozott beleegyezés elve, vagyis az orvosnak kötelessége, hogy a beteg számára érthetően és áttekinthetően végezze a munkáját. A magyar orvostársadalom a maga hierarchikus, ódivatú berendezkedése miatt nagyon nehézkesen fogadja el ezt a modellt, sőt, az egyetemről mostanság kikerülő orvosok jó része is teljes egészében elutasítja ezt. Hogy ez mennyire baj, azt mindenki maga döntse el. Én a közérthetőség és a tájékozottság mellett vagyok, egyszerűen csak azért, mert egy olyan rendszerben, ahol mindenki tájékozott, nehezebb visszaélni bárki helyzetével, illetve könnyebben, hathatósabban lehet egészségügyi nevelést végezni, ami szerintem az orvosi munka legfontosabb és egyben leghatásosabb módszere. Mindkét rendszer tud jól és rosszul is működni, én az utóbbi proponálom, a nemzetközileg elfogadott modell mindenképpen a tájékozott beleegyezés mellett teszi le a voksát, de hát sajnos a mai nemzetközi modellekben nagyon sok nyilvánvaló hülyeség is van.
Valamikor Budapest volt a viccek fővárosa. barátom Sydney-ben 40 éven át volt a társaság közepe. Semmi mást nem csinált, mint a régi magyar vicceket lefordította angolra. A magyar vicceknek nem volt párja. A legszörnyűbb Rákosi rezsim közepette is egyre-másra születtek a jobbnál jobb politikai viccek. Hogy újabban nincsenek viccek az szinte megmagyarázhatatlan. Nekem az a feltételezésem, hogy az ország népe, a budapesti lakosok szarabbul érzik magukat mint Rákosi alatt, hogy már viccet gyártani sincs kedvük. — És akkor miért ezek az angol viccek? Be akarom mutatni, hogy az angol észjárás mennyire működik másképp, mint a magyar. Ezt elsősorban onnan lehet észrevenni, hogy az utolsó mondat elején se tudod előre kitalálni, mi lesz a poén.
I.) Éjjel 1 órakor egy rendőre megállít egy idős férfit, és kérdőre vonja, hogy mit csinál ilyen későn az utcán? A férfi azt állítja, hogy egy előadásra megy, ahol kioktatják az alkohol káros hatásáról. Na ne már – így a rendőr – és aztán ebben az időben ki a fene tartja azt az előadást? A feleségem – válaszolt a pasi.
II.) Egy idős hölgy elmegy a papjához és elpanaszolja, hogy van két papagáj tojója (nőstény), de azok állandóan azt kiabálják, hogy „kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” Hát ez szörnyű – mondja a pap – de van egy ötletem. Nekem van két hím papagájom, akik egész nap a rózsafüzért morzsolgatva imádkoznak. Zárjuk őket össze, majd azok leszoktatják a tojókat a ronda beszédről. Másnap az idős hölgy elviszi a két papagáját, amelyeket a pap egyből berak a hímek kalitkájába, ahol azok elrikkantják magukat: „Kurvák vagyunk, nem akarsz megdugni?” – Erre az egyik hím papagáj ledobta a rózsafüzért és elrikkantotta magát – hagyd abba, isten meghallgatta az imánkat.
III.) Egy chicagói férfi készült át repülni a napos Floridába, de egyedül kell mennie, mert a feleségét az utolsó pillanatban behívták a munkahelyén egy napra. Megérkezése után a férfi a szállodából e-mailt akart küldeni a feleségének, de nem találta a papírt, amire felírta címét, így aztán megpróbálta emlékezetből beírni a címet. Sajnálatos módon az elírt cím is kiment valakihez, pontosabban egy idősebb nőhöz, aki éppen az előző nap özvegyült meg. Mély fájdalmában a csöngetésre megnézte a számítógépet, ahol volt egy bejövő levél, amit elolvasva elájult és hanyatt vágódott a padlón. A zajra befutott a szobába a fia és a lánya, a lánya élesztgetni kezdte, míg a fia megnézte az üzenetet, ami így szólt: Drága kis feleségem, sikeresen bejelentkeztem, minden el van rendezve, várom a holnapi érkezésed. Szerető férjed. U.i. Itt aztán jól befűtöttek.
IV.) A temetkezési szertartás befejezése után két segéderő felemelte a koporsót és megindult vele a kripta felé, de az elől menő rosszul vette a kanyart, a koporsó a kripta bejáratába ütközött. Az ütközés után a koporsóból egy mély sóhajtás hallatszott. Kinyitották a fedelet, és meglátták, hogy az elhunyt feleség csak tetszhalott. Öt évvel később a nő újra meghalt. A temetési szertartást ugyan abban a temetőben végezték, de még a segédkezők is ugyanazok voltak. A szertartás után felemelték a koporsót és megindultak a kripta felé, mikor is a férj hangosan utánuk kiáltott – óvatosan a kanyarban!
V.) Az utcán egy taxit leintett egy apáca, majd beszállt. Ettől a perctől kezdve a sofőr nem tudja levenni a szemét az apácáról. Egy idő után megszólalt az apáca – fiam mért nézel rám ilyen feltűnően? – A sofőr így válaszolt: Tisztelendő anyám nem merem elárulni. Csak ki vele – így az apáca, nincs olyan, amit én már nem hallottam volna. Tisztelendő anyám egész életemben szerettem volna egy apácával csókolózni. Vágyad teljesítésének nincs semmi akadálya, de van két feltételem: nem lehetsz nős és katolikusnak kell lenned. Tisztelendő anyám én katolikus vagyok és nincs feleségem. Akkor fiam fordulj be ebbe a mellékutcába. Néhány perc csókolózás után a taxi folytatta az útját, de a sofőr hangos zokogásba kezdett. Mi a baj fiam – kérdezte az apáca. Tisztelendő anyám nagy az én bűnöm, mert hazudtam. Nős vagyok és zsidó. Semmi baj fiam, mert én Kálmán vagyok és egy jelmezbálba tartok.
VI.) A városba lóháton érkezett egy cowboy, megállt, a kocsma előtt bekötötte a lovát, bement a kocsmába, hogy csillapítsa szomját, ezért rendelt egy korsó sört. Ez után kiment a lovához, de annak csak hűlt helyét találta. Visszament a kocsmába, kért még egy korsó sört, elővette a coltját, kettőt a levegőbe lőtt majd megszólalt – mire ezt a korsó sört megiszom, ha nem hozzák vissza a lovamat azt fogom csinálni amit tegnap Texasban tettem. Csodák csodájára, mire megitta a sört a ló visszakerült a helyére. Felült a lovára, de a kocsmáros még utána kiáltott – áruld már el, Texasban pontosan mit csináltál? Mit csináltam? Hát mit csinálhattam volna? Gyalog mentem haza.
Tudom ezek vérszegények voltak a magyar mérce szerint. Le4gyen akkor itt egy ízig-vérig magyar zsidó vicc. Kohn lefekvés után forgolódik az ágyában, nem tud elaludni. A felesége kérdezi, hogy mi a baja? Szemben a Grünnek tartozom 100.000 forinttal, amit holnap reggel meg kellene adnom, de nincs egy vasam se. Erre Kohnné kinyitja az ablakot és átkiabál Grünnek: Grün úr. Mit akar Kohnné asszony – kérdezett vissza Grün. Úgy tudom, hogy a férjem tartozik magának 100.000 forinttal. Igen. És holnap reggel kellene megadnia. Igen. Vegye tudomásul, hogy nem fogja megadni. – és ezzel becsukta az ablakot. Na látod fiam – szólt a férjéhez – most majd ő idegeskedik.
A Kárpát-medence közepén elterülő magyar honban, aki még nem kapott olyan névre szóló színes nyomtatványköteget, melyben értékes díj megnyeréséről tájékoztatták, nos az nem számít igazi, törzsgyökeres, ízig-vérig piacgazdasági fogyasztónak. Bocsánat, fogyasztónak. Így, félkövéren szedve, mert ez a minimum. Ha történetesen te vagy az, aki ilyenben még nem részesültél, ne kapj a szívedhez és ne kapkodj levegő után, az egész csak idő kérdése és rád (is) sor kerül. De ha tényleg nem kaptál, akkor elmondom, mire számíthatsz. A dolog azzal kezdődik, hogy kapsz egy névre szóló, nagyalakú borítékot, amiből mindenféle színes nyomtatvány potyog ki. Kapkodod a fejed, mert elég nehéz kiigazodni rajtuk. Az viszont egyre világosabb, hogy személy szerint . . . valahogy így: Ön, kedves Gyanútlan János NYERT, megnyerte cégünk fődíját a 626-os meggypiros MAZDÁT.
Mivel az eddigi tapasztalataid szerint mindig más nyer, sohasem te, ezért nem akarsz hinni a szemednek. Forgatod a papírokat erre meg arra. Semmi kétség, itt van feketén-fehéren Önt kedves Gyanútlan János (aki ugye te vagy) nyertesnek választotta ki a számítógép. Az áldóját! Bözsi – üvöltesz ki a konyhába – Bözsi, gyere már! Nyertünk, érted, nyertünk. Idenézz!
Ön kedves Gyanútlan János MEGNYERTEaz első fordulót. Te, mi van ide írva ezekkel a bolhapöcs betűkkel? Az első fordulót? Igen, az elsőt. Na de akkor lehet, hogy van még hátra második forduló is? Kezd a dolog gyanús lenni. Forgatod tovább a papírokat. Az egyik kartonlapra fel van ragasztva egy autókulcsszerű valami. Idegesen letéped, alatta felírat: kedves Gyanútlan János ez az Ön nyeremény gépkocsijának a kulcsa. Ne bomolj Bözsi, itt a kocsi kulcsa. Jól van apukám, de hol van a kocsi?
Olvassátok tovább, lassan bontakozik ki a kép. Az alig megfejthető, meglehetősen rafinált fogalmazásból valahogy kiderül, nyertetek ugyan, de még nem egészen. Ahhoz, hogy egészen biztos ti nyerjétek meg ezt a 16-szelepes, 4WD-os, injektált, szervo csodát, full extrával, nos, ahhoz kell még tenni egyet és mást. Ez az „egyet és mást” kivétel nélkül, minden esetben tartalmaz egy fontos, mondhatnám nélkülözhetetlen közös elemet, és pedig azt, hogy fizetni kell. Igen, kedves GyanútlanJános, ha nyerni akarsz, akkor előbb rendelned kell a cégtől egy háromsebességes, kézi meghajtású citromfacsarót 2999 forintért + posta költség. Ne orrolj meg rám, de az egyszerűség kedvéért én ezt a 2999 forintos árat mostantól 3000-nek fogom szólítani. Tehát, ha részt akarsz venni a számítógépes ajándéksorsolás harmadik, egyben utolsó fordulóján, akkor 3000 forintért meg kell venned a cégtől a már említett háromsebességes, kézi citromfacsarót.
A helyzet az, hogy ez a háromsebességes, kézi meghajtásos citromfacsaró elég hülye, és persze elég felesleges egy jószág ahhoz, hogy az embernek ne menjen ki könnyen a fejéből. Így aztán beugrik, hogy négy hete pont ezt hirdették a „Tökkel ütöttek szuper infója” elnevezésű újságban, de csak 1999 forintért, vagyis pontosan egy ezressel olcsóbban. De ez semmi! A Király utcában, úgy két hete megnyílt a 26 ezredik kínai üzlet (amelyekben a hivatalosan itt tartózkodó 6000 kínai szolgál ki), ahol a tulaj 980 forintért akarta ránk sózni ugyanezt a citromfacsarót, amikor bementünk egy kis terepszemlére. Ráadásul az négysebességes volt, meg négy kerékmeghajtásos, és ha jól emlékszem leofilizált volt a fogantyúja. Ebből aztán röhögve következik, hogy a Mazda megnyerésével ijesztgető cég pontosan 2200 forinttal kér többet egyazon termékcsalád korábbi változatáért, mint a ferde szemű. Nem kell tehát csodálkozni, hogy azóta már két kézigránátot is bedobtak az ablakán (ismeretlen tettesek, ismeretlen típusút).
Nem akarom megvédeni a fajgyűlölőket, sem pedig a kézigránát dobálókat, de valahogy nem tartom helyesnek, ha a munkanélküliből kényszervállalkozóvá előlépő magyar állampolgár képtelen százezer forint hitelt kapni egy kóceráj megnyitásához. Ezzel szemben sok ezer kínai, sok ezer kilométerről simán beszivárog, rendszerint törvénytelenül, amihez néhány magyar tolmács, jó tippeket adó zugügyvéd és persze lefizetett rendőrtisztek boldogan adnak segítséget.
Uram, Ön nyert! De nem egy Mazdát, hanem némi tapasztalatot. Rádöbbent milyen olcsón megszámítják Önnek azt a totálisan felesleges kínai mütyürt, amit az isten tudja, miért hívnak eurófacsarónak. Már rég tudjuk, hogy a piacgazdaságban nem termelni, hanem eladni a kunszt. Trükk tehát van elég, amiket mi szép sorban megtanulunk. Aztán majd, ha minden trükköt megtanultunk, kiegészítjük néhány törzsgyökeres magyar trükkel és megépítjük saját hungarófacsarónkat. Cserébe a szegedi paprikagyártást átengedjük a dél-amerikaiaknak, majd a készterméket visszaimportáljuk, ha kapunk hozzá bizonylatot, hogy tartalmaz megfelelő mennyiségű aflatoxint.
A nyugati narratívából soha sem hiányzik az „agresszor” jelző, ha az Orosz Federációról van szó. Vajon, ez a megbélyegzés helyénvaló-e?
2013-ban az Európai Unió sürgette Ukrajnát, hogy írjon alá szabadkereskedelmi megállapodást vele. Oroszország, amely Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere volt, pénzügyileg kedvezőbb ellenajánlatot tett, és kevesebb politikai megszorítást kötött ki. Akkor Viktor Janukovics ukrán elnök elutasította az uniós megállapodást.
Az Egyesült Államok a német titkosszolgálattal, a BND-vel együtt hosszú távú kapcsolatokat ápol a nyugat-ukrajnai jobboldali csoportokkal, amelyek korábban együttműködtek a náci Németországgal, és a német Wehrmachthoz tartoztak. A CIA újraaktiválta ezeket a csoportokat, és színes forradalmat indított be Kijevben.
Ez a forradalom polgárháborúhoz vezetett, mivel a kelet-ukrajnai etnikai oroszok nagy része elutasította a nyugat-ukrajnai kisebbség által beiktatott új rezsimet. Az ukrajnai oroszok elvesztették az uralmat eredeti területeik többsége felett, de legyőzték az ukrán hadsereg megmaradt részét.
2015 a konfliktus elakadt, aláírták a minszki megállapodásokat, amelyek alapján Ukrajnát föderalizálni kellett volna, de Ukrajna elakadt a végrehajtásban. Eközben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az ukrán hadsereg visszaállítására és felfegyverzésére használta fel az időt.
2021-re Ukrajna készen állt a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság megtámadására. Oroszország aktiválta hadseregét, és figyelmeztetett, hogy adott esetben be fog avatkozni. Ezt követve leállították az ukrán támadás közelgő megindítását.
2022 elején az Egyesült Államok zöld utat adott az ukránoknak, hogy megindítsák régóta tervezett támadásukat. Oroszország közbelépett, és megkezdődött a jelenlegi háború.
Az Atlanti-óceánt a keringés összeomlása fenyegeti – ez még nagyobb éghajlati káoszt jelenthet Európa-szerte
Szerző: Robert Marsh, az óceánográfia és az éghajlat professzora, a Southamptoni Egyetemen
A halálos hőhullámokról szóló hírek közepette az északi féltekén egy egészen nagyobb léptékű éghajlati katasztrófa ijesztő kilátása is felmerül. A Nature Communications-ben megjelent új eredmények azt sugallják, hogy az Atlantic meridional overturning circulation (AMOC) aminek a Golf áramlat egy része, a következő néhány évtizedben – talán még az elkövetkező néhány évben – összeomolhat, ami még szélsőségesebbé teheti az európai időjárást.
Az AMOC egy olyan áramlatrendszert jelent az Atlanti-óceánon, amely a meleg vizet észak felé viszi, ahol aztán lehűl és elsüllyed.Ez a fő oka annak, hogy Európa éghajlata évezredek óta stabil, még akkor is, ha nehéz elhinni, hogy a mai kaotikus nyár a stabilitás része.
Sok a bizonytalanság ezekben a legújabb előrejelzésekben, és egyes tudósok kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy az összeomlás közeleg.Az AMOC is csak egy része a tágabb Golf-áramlat-rendszernek, amelynek nagy részét a szelek hajtják, amelyek akkor is fújnak, ha az AMOC összeomlik.Tehát a Golf-áramlat egy része túléli az AMOC összeomlást.
De már évtizedek óta tanulmányozom az atlanti áramlatok és az éghajlat közötti összefüggéseket, és tudom, hogy az AMOC összeomlása még nagyobb éghajlati káoszhoz vezetne Európa-szerte és azon túl .Ez egy olyan kockázat, amellyel érdemes tisztában lenni.
Az AMOC segít melegen és stabilan tartani Európát
Annak értékeléséhez, hogy az AMOC milyen mértékben befolyásolja az Atlanti-óceán északkeleti részének klímáját, gondold át, mennyivel van melegebb Észak-Európában, mint máshol, hasonló szélességi körökben. A következő térképek azt mutatják, hogy a felszíni levegő hőmérséklete hogyan tér el az átlagtól az egyes szélességi fokokon, és kiemelik a meleg és hideg foltok mintázatait a bolygó körül:
A NY Times cikkét Charlotta Gall írta, aki időnként valósághű riportokat hoz össze az ukrajnai földről.
Az ukrán katonákkal készült interjúk és egy közelmúltbeli támadásról készült katonai megfigyelés felvételeinek áttekintése azt jelzik, hogy sok ukrán egység súlyos veszteségeket szenved el.
Egy különleges hadműveleti kiképzéssel rendelkező csoport, amelyet a múlt hónapban az orosz állások megrohanására vezényeltek be a front nyugati részén található faluba. A négy napos támadás során olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy sikertelenül kellett visszavonulniuk. Miután az első napon páncélozott járműveiket nagyrészt megsemmisítették a tüzérségi csapások, felülvizsgálták azt a tervüket, hogy gyalog közelítsék meg a falut egy elaknásított fasoron keresztül.
Az ukránok aknamentesítő robbanóanyagokkal megtisztítottak egy keskeny ösvényt, amin keresztül az első katonák elérték az orosz állásokat és beugrottak egy árokba. Az eseményről készült drónfelvételek mutatták meg, mi történt ezután. Hirtelen robbanások voltak a lövészárkok belsejében, és más csapások értek katonákat a fasor szélén. A videófelvételt a The New York Times ellenőrizte. „A lövészárkokat elaknázták” – mondta a rohamparancsnok, aki a Voskres hívójelet használja, ami a Feltámadás rövidítése. „A srácaink elkezdtek ugrálni a lövészárokban és felrobbantak” – tette hozzá. Az orosz erők figyelték, és távolról felrobbantották az aknákat – mondta.
Azokat, akiknek sikerült elkerülniük az aknákat, több orosz kamikaze drón támadta meg. „Úgy tűnt, mindenre van egy drónjuk” – mondta. „Az oroszok felszerelése miatt ez olyan volt, mint a lehetetlen küldetés.”
Az ukrán „ellentámadás” megindítása óta az orosz védelmi minisztérium átlagosan napi 710 ukrán áldozatról számolt be. Az Egyesült Államok és ukrán meghatalmazottjai ezeket a katonákat küldte csatába, jól tudva, hogy az „ellentámadásnak” nincs esélye bármit is nyerni. Ahogy a Wall Street Journal egy hete írta: Amikor Ukrajna idén tavasszal megindította nagy ellentámadását, a nyugati katonai tisztviselők tudták, hogy Kijev nem rendelkezik megfelelő kiképzéssel vagy fegyverrel (lövedékektől a harci repülőgépekig) ahhoz, hogy kiszorítsa az orosz erőket. De abban reménykedtek, hogy az ukrán bátorság és találékonyság mindent megold.
A nagyrészt képzetlen behívottak középszerű felszereléssel, nem létező tüzérséggel és légi támogatással szándékosan olyan harcba lettek hajszolva, amelyben esélyük sem volt a győzelemre vagy a túlélésre. Kegyetlen politika volt. Ezt mindvégig tudták azok, akik lökdösték őket, és bárki, aki katonai képzettséggel és hadtörténeti ismeretekkel rendelkezik.
Lewis Wolpert-nek 2006-ban a fenti címen jelent meg a hitről szóló könyve, ami akkor nyomban megrendeltem (ha jól emlékszem, 15 font volt az ára + postaköltség), de csak most jutottam oda, hogy el is olvassam. A könyv cím Lewis Carroll-tól származik, akinek Alice Tükörországban könyvében elhangzott párbeszéd idézése. Alice arról panaszkodik, hogy lehetetlen dolgokat nem tud elhinni. Erre válaszolja a Fehér Királynő, hogy ő reggeli előtt hat lehetetlen dolgot is elhisz.
Az istenhívők jól sejtik, Wolpert maga ateista és nem érti, hogy lehetetlen dolgokat miért hisznek el a hívők. Ez az értetlenség vezetett oda, hogy mint evolúciónista biológus megvizsgálja miért hiszünk, mert annak fejlődéstörténeti okainak kell lenni. Végül is nem létezik olyan emberi társadalom, amely ne a hit köré épült volna. Hogy az ördögben lehet „lehetetlen” dolgokba hinni. Ó, az könnyű, van, aki még reggeli előtt elhisz hat lehetetlen dolgot.
Wolpert a 13 részre osztott könyvében világosan kifejti, hogy az ember hisz, mert a gének által erre van beprogramozva az agy. [Az én, 20 évvel korábbi meghatározásom szerint, az ember determinált a hitre] Wolpert külön foglalkozik a vallásos hittel, a paranormális hittel, az egészséggel kapcsolatos hittel, a tudományba vetett hittel, és ez volt az, ami engem felháborított, bár tudom, hogy ez többeknek nagyon tetszik. [Te is hiszel, te a tudományban hiszel] NEM.
Megfogalmazásom szerint hinni annyit tesz, mint igaznak elfogadni valamit bizonyíték nélkül. A tudományban nem hiszünk. Feltételezzük, hogy valós az, amit a tudomány bizonyít, ami sohase volt, és sohase lesz teljes. A tudomány mindig azt tükrözi, amit a pillanatnyi legjobb tudásunk takar.
Visszatérve a reggeli előtti lehetetlenségekre. Igen, a rendkívül éles eszű Carroll pontosan tudta, jó 100 évvel az agyat kutató neurobiológia megteremtése előtt, hogy az emberi agy készségesen fogad el lehetetlenségeket, míg a valóságot kétkedéssel fogadja.
Ez hihetetlenül hangzik, de mit mutatnak a tények? Az amerikaiak 70 százaléka hisz angyalok létezésében, 40 százalékuk elfogadja az asztrológiát valóságot visszaadó tudománynak, és az angol tudósok 13 százaléka alkalmazza a „lekopogom” babonát. Alice (Carroll) nevetségesnek találhatja a Fehér királynő tanácsát: „vegyél egy mély lélegzetet, és hunyd be a szemed” és máris el tudsz hinni hat lehetetlen dolgot még reggeli előtt.
U.i.: Isten nem ver bottal! 😀 az ateista Wolpert fiatalabb fia csatlakozott a Church of Christ fundamentalista szektához, akik a Bibliát szóról-szóra értelmezik. Egy nap a fiú közölte apjával, hogy irigyli. Az apa boldog mosollyal a száján érdeklődött, hogy mit irigyel rajta. – Hamarosan meg fogsz halni, legalább is sokkal hamarabb, mint én. – válaszolta. – És ez miért irigylésre méltó? – érdeklődött az apa. – Mert meg akarok halni, hogy minél előbb a Mennyekbe kerülhessek.
Az Európai Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálat (C3S) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) csütörtökön kiadott közös közleménye megerősíti, hogy július első három hete volt a valaha feljegyzett legmelegebb háromhetes időszak, és azt jósolják, hogy a hónap lesz a legmelegebb. amit valaha is tapasztalt az emberi civilizáció.
Carlo Buontempo, a C3S igazgatója a nyilatkozat részeként megjegyezte: „A rekordot döntögető hőmérsékletek a globális hőmérséklet drasztikus növekedési tendenciájának részét képezik. Az antropogén kibocsátások végső soron az emelkedő hőmérséklet fő hajtóereje.” Így folytatta: „Valószínűleg nem marad elszigetelt a júliusi rekord idén, a C3S szezonális előrejelzései szerint a szárazföldi területeken a hőmérséklet valószínűleg jóval az átlag felett lesz, meghaladva az évszakra vonatkozó éghajlati 80. százalékot.”
Az idén júliusban megdöntött rekordot utoljára 2016 augusztusában állították fel, amikor a globális átlaghőmérséklet 16,92 Celsius-fokra emelkedett az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatala (NOAA) mérése szerint. Július 3. óta azonban a világ 24 óránkénti átlaghőmérséklete az egekbe szökött, és július 6-án új magasságba 17,23°C-t, éppen az előző csúcs felett.
A Föld trópusait és az északi féltekét különösen erősen sújtotta a folyamatos hőhullám, ezekben a régiókban a hőmérséklet jelenleg 0,9°C-al, illetve 1,2C-kal az átlag felett van. Az Atlanti-óceán északi részén az óceánok hőmérséklete március óta dönti meg a szezonális rekordokat, közel 1,5°C-al az átlag felett, míg a világóceán hőmérséklete a sarkokon kívül 0,8°C-al az átlag felett marad, beleértve az új rekordot 21,1°C-al szintén márciusban játszódik.
Egyre valószínűbb, hogy 2023 lesz a valaha feljegyzett legmelegebb év. Az idei rekordhőmérséklet a legsúlyosabb következményei közé tartoznak a kanadai erdőtüzek, amelyek több mint 100.000 négyzetkilométeren égettek le, ami közel kétszerese az 1989-ben felállított rekordnak, és mérgező anyagokkal borították be Észak-Amerika északkeleti részét.
Dél-Európa, a Közel-Kelet, Dél-Ázsia és az Egyesült Államok egész déli részének nagy része volt vagy jelenleg is hőségriadó alatt áll.
Az árvizek 47 embert öltek meg az Egyesült Államokban, köztük 13-at a júliusi hirtelen áradások miatt, míg Európában és Észak-Afrikában több mint 40-en haltak meg az erdőtüzekben. Több százan haltak meg hőguta következtében Algériában, Kínában, Cipruson, Görögországban, Olaszországban, Mexikóban és Spanyolország. Ráadásul az éghajlatváltozás okozta katasztrófák most még katasztrofálisabb események előfutárai.
A Florida partjainál tapasztalható hőmérséklet: 38,38°C és az antarktiszi tengeri jég kiterjedése (több mint 2,6 millió négyzetkilométerrel az átlag alatt) jelzik, hogy mi várható. A melegedő óceánok a kritikus korallrendszereket és a globális planktonpopulációt betegségekkel és tömeges kihalással fenyegetik, ami viszont a teljes tápláléklánc alapját fenyegeti.
Az antarktiszi tengeri jég hiánya folyamatosan növeli annak halálos veszélyét, hogy a szárazföldi jég az óceánba hullik, világszerte megemelkedik az óceánok szintje, és tartósan elárasztja a part menti területeket, ahol a becslések szerint 3 milliárd ember él.
Ma már nem kétséges, hogy a globális felmelegedést a Föld erőforrásainak anarchikus kapitalista termelés általi kiaknázása okozta, különösen a szén, az olaj és a földgáz másfél évszázada lényegében szabályozatlan égetése. A sürgető kérdés a folyamatban lévő és gyorsuló ökológiai válság megoldása.
Ez lehetett volna a címe annak az 1958-as, fekete & fehér, hollywoodi filmnek, amiben a főszerepet a München-i születésű Curd Jürgens és Danny Kaye játszotta, aki ukrán zsidó bevándorló gyermekeként Brooklynban látta meg a napvilágot. Curd Jürgens egy arisztokrata lengyel ezredest játszott a II. világháború utolsó időszakában, míg Danny Kaye egy menekülő lengyel zsidót alakított. A szerepválasztás kitűnő, ugyanis a két karakter egymás tökéletes ellentétei voltak. A büszke lengyel ezredesnek, aki mélyen lenézi a zsidókat, aktákat kellene leszállítani az angoloknak. A menekülő kis zsidónak egy dolog volt csak fontos, az élete és annak megmentése érdekében bevetette az összes – mondjam mi? – zsidó furfangját. A film tényleges címe: Me and the Colonel (Én és az ezredes). A posztom címe viszont nem más, mint az ezredes meg-megismétlődő megjegyzése, ami az egész történetnek savát-borsát adja. Én a film minden egyes percét soha nem tapasztalt módon élveztem (különben nem írnék róla 60 évvel később), mert nem kevés szakértelemmel sikerült elérni, hogy a néző állandóan nevetésre fakad egy – valójában tragikus – menekülés végigizgulása közben.
Az ezredes és Jakobowsky Párizsban fut össze és egymásrautaltságuknál fogva együtt menekülnek (plusz egy csicskás, meg egy francia szerető) egy nyitott katonai személygépkocsin. Akinek nincsenek személyes élményei a háborúval kapcsolatban, az egy ilyen, eleve reménytelen menekülést aligha tud elképzelni, ami alatt percről percre kell improvizálni. Pontosan ez az, amit az arisztokrata ezredes nem képes kihozni magából, inkább hősi halált halna, olyan „The Charge of the Light Brigade” (A könnyű lovasság támadása) stílusban, ahol azonban semmi esetre se lenne ő Lord Cardigan (igen, akiről elnevezték a nők által kedvelt kardigánt). Jakobowsky – a szemfüles zsidó – még arra is képes volt, hogy – nem is egyszer – benzint szerezzen a gépkocsi kiürült tankjába, de mélyen ülő zsidó észjárásával számtalan problémát megold. Az ezredes – bár első számú kedvezményezettje Jakobowsky ügyeskedéseinek – minden alkalommal fogai között azt sziszegi: less and less I like this Jakobowsky (ez a Jakobowsky nekem egyre kevésbé tetszik). A film teli van szellemes párbeszéddel, és humoros jelenettel, élő példája az emberi nagyságnak akkor, amikor valóban szükség van rá. Persze a már rég elfelejtett háború utáni, ma már elavultnak tűnő stílusban. A rengeteg kaland során – amiket nem veszek sorra, de a filmet alant csatolom – az ezredes százszor ismétli el a „less and less i like this Jakowobszkyt” oly mély meggyőződéssel, amivel csak egy lengyel arisztokrata rendelkezhet. Éppen ez adja meg a rangját a film végén elhangzó slusszpoénnak. Ugyanis a végső pillanatban Jakobowsky, a „koszos kis zsidó” önzetlensége villan ki a lengyel hazafiság terén. Amit Curd Jurgens csendes elismeréssel érzékel, és a nézőnek egyetlen mondattal hozza tudtára: „more and more I like this Jakobowsky” (egyre inkább kedvelem ezt a Jakobowskyt).
Eszem ágában se volt egy közel 70 éve készült filmet minden ok nélkül bemutatni, de napjainkban egyre több szó esik a háborús hordákról, menekülésről, ezek mentén alkalmazható trükkökről. Nos, a filmből játékosan sokat lehet, észrevétlenül tanulni, átérezni az adott miliőt.
I.) Az idős George Orangevilleben készült lefeküdni, amikor a felesége rászólt: apukám égve hagytuk a villanyt a szaletliban, légy szíves kapcsold ki mert bevilágít a lámpa az ablakon, és nem tudok elaludni. George, a férj kilépett a hátsó ajtón, de észrevette, hogy két férfi a kertben összegyűjti az értékes dolgokat, nyilván el akarják lopni. Visszalépet a házba és azonnal hívta a rendőrséget. Halló, itt a rendőrkapitányság. Jósestét, azonnal jöjjenek ki hozzám, mert két betörő éppen szedi össze nálam a holmikat. Erre a kapitányság: nyugodjon meg uram, zárják magukra az ajtót, nincs emberem, majd ha lesz szabad járőr elküldöm a címre. George letette a kagylót, várt 20 másodpercet és újra hívta a rendőrséget: Most már nem kérem, hogy kijöjjenek, megoldottam a dolgot. Sörétes puskámmal a betörőket lepuffantottam, a két hulla ott fekszik a szaletli mellett, majd reggel intézkedem. Három percen belül hat rohamkocsi, egy tűzoltó és két mentőkocsi érkezett, egy helikopter pedig a ház felett keringett, és persze a két betörőt könnyedén elfogták. Az egység rangidőse odament Georgehoz és így szólt: Úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy lelőtte őket? Ühüm, de én meg úgy emlékszem, mintha azt mondta volna, hogy nincs szabad embere. (megtörtént eset)
II.) Egy 10 év körüli kislány egy hozzá képest nagyméretű ásóval gödröt ás a kertben. A lyuk már hokedli méretű, de a kislány csak ás tovább. A szomszéd férfi a kerítésre támaszkodva érdeklődik: minek ásod azt a gödröt? A kislány: meghalt az aranyhalam, azt akarom eltemetni. A szomszéd: Egy aranyhalnak nem kell ekkora gödör. Kislány: de az én aranyhalam a te rohadt macskádban van.
III.) A szerkesztőség azt kívánja, hogy sose légy ilyen öreg.
IV.) Négy katolikus férfi és egy katolikus nő a napfényes római Szent Péter téren együtt kávéznak és beszélgetnek. Az első férfi megszólal: Az én fiam pap, és amikor belép egy terembe, mindenki Atyámnak szólítja. Erre a második katolikus férfi így reagál: Az én fiam egy érsek, amikor bemegy egy szobába, az emberek méltóságodnak szólítják. Erre a harmadik katolikus férfi a következővel áll elő: Az én fiam bíboros, és kegyelmességednek szólítják. Amire a negyedik férfi nem kis szerénytelenséggel azt állítja, hogy az ő fia a pápa, és mindenki őszentségének szólítja. Mindeközben a katolikus nő csak a kávéját iszogatta. A négy férfi felé nézve csak ennyit mondott: na és te? Nekem – kezdte a katolikus nő a mondatát – csak egy lányom van, vékony, magas, 110 cm a mellbősége, 64 cm a dereka, és 92 cm a csípője, de amikor besétál egy szobába az emberek felkiáltanak, iiissstenem!
V.) Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológus az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy a te faszod a legnagyobb az összes barátod közül.
VI.) Ünnepelnek a NASA-nál, mert sikeresen befejezték az utolsó projektumot. Ekkor csöng a telefon és a főnököt kérik. A másik oldalon Barack Obama, aki két percig beszél, majd leteszi a kagylót, ami után a főnök a többiekhez fordul. Obama elnök gratulált, hogy 12 év megfeszített munka után sikerült 100 százalékos biztonsággal megállapítanunk, hogy van intelligens élőlény a Mars bolygón, de sajnos kaptunk egy új feladatot. Arra kér minket, hogy ezek után próbáljunk intelligens lényt találni az Amerikai Kongresszusban is.
VII.) Két barátnő beszélget
– Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.
– a rohadt anyját!
– és képzeld otthonról hordja el az óvszert.
– a rohadt anyját!
– de én az összesen kiszúrtam.
– a rohadt anyádat!
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hogyan lehet hűvösebbé tenni az otthonokat anélkül, hogy a légkondicionálót felcsavarnánk
A hőmérséklet világszerte emelkedik. A kaliforniai Halálvölgyben és a kínai Hszincsiang régióban is 50 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A Földközi-tengeren is hőhullám söpör végig, aminek következtében a hőmérséklet Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Görögország egyes részein meghaladhatja a 40 fokot.
A jövőben a perzselő hőmérséklet hatása túlmutat a hagyományosan meleg régiókon. Valójában új kutatásaink azt mutatják, hogy ha a globális hőmérséklet emelkedése 1,5 °C-ról 2 °C-ra emelkedik, akkor az északi szélességi körök országai, mint például az Egyesült Királyság, Norvégia, Finnország és Svájc szembesülnek a kellemetlenül meleg napokkal.
Ebben a helyzetben az emberek keresik a módját, hogy lehűtsék otthonaikat. A klímaberendezések gyakran az alapértelmezett megoldásokká válnak a hőmérséklet emelkedésekor, mivel gyors és hatékony mentességet biztosítanak a perzselő hőségtől.
De a klímaberendezések sok energiát fogyasztanak. Sokban fluortartalmú gázoknak nevezett hűtőközeget is használnak, amelyek szivárgásukkor nagy globális felmelegedési potenciállal rendelkeznek.
A klímaberendezések korlátlan használata a jövőben megnövekedett kibocsátást és további globális felmelegedést eredményez. Fontos tehát, hogy ismerjük azokat a javasolt lépéseket, amelyekkel az emelkedő hőmérséklet mellett is hűvösen tarthatjuk otthonainkat anélkül, hogy az éghajlatnak több kárt okozna.
Az épületeket meg lehet védeni a túl sok hőtől, ha gátat hozunk létre közöttük és a napsugarak között. Ezt többféleképpen lehet elérni, a fényvisszaverő és szellőző tetőktől a külső ablakok és napellenzőkig. Egyikünk Spanyolországban végzett kutatása szerint a külső redőnyök használatával akár 14%-kal is csökkenthető a hűtési igény.
Még az olyan egyszerű művelet is, mint a tető világos színűre festése, csökkentheti a belső hőmérsékletet. A nagyon forró pakisztáni városokban végzett kutatás azt találta, hogy a napenergiát tükrözve ez a megközelítés több mint 7%-kal csökkentheti a hűtési igényeket.
Egy másik hatékony technika a lombkoronák által biztosított árnyék kihasználása. Az ausztráliai Melbourne-ben végzett kutatások kimutatták, hogy az épületeket árnyékban borító fák akár 9°C-kal is csökkenthetik a falak felületi hőmérsékletét.
A rosszul szellőző épület lehűtésének egyik hatékony módja az ablakok kinyitása, amikor a külső hőmérséklet csökken. Ez lehetővé teszi a meleg levegő távozását, és hidegebb levegőt hív be.
De további funkciók, például szellőzőkémények és tetőszellőzők, beépíthetők az épülettervezésbe, hogy tovább segítsék a légáramlást. Ezek a jellemzők gyakran megtalálhatók forró és száraz éghajlaton, különösen a Közel-Keleten. Történelmileg az épületek ebben a régióban magas, kéményszerű szerkezeteket használtak, amelyeket szélfogóknak neveztek, és amelyek felfogják a hideg uralkodó szeleket, és átirányítják azokat az otthonokba. Ha éjszaka hűvös levegővel szellőztetjük az épületet, akkor nappal is tovább hűvös maradhat.
Az épületek „keresztszellőztetésűek” is lehetnek, ahol a friss szellő a szemközti oldalon lévő nyíláson át behatol, és egy másikon távozik. Ha szükséges, ez elősegíthető belső udvarok beépítésével – ezt a kialakítást évszázadok óta alkalmazzák melegebb éghajlaton az épületek hűtésére.
Korábbi kutatásunk azt találta, hogy a belső udvarok 26%-kal csökkenthetik azt az időtartamot, ameddig a lehűlés érdekében intézkedéseket kell hoznunk (az úgynevezett beltéri diszkomfort órákat).
A hűvösségről alkotott felfogásunkat nem kizárólag a hőmérséklet határozza meg. Az olyan tényezők, mint a páratartalom és a szél sebessége szintén szerepet játszanak abban, hogy jól érezzük magunkat.
Itt jönnek jól a ventilátorok, akár a plafonon vannak, akár önállóan állnak. A ventilátorok és a légkondicionálás kombinálásával a termosztát beállítását 24 °C-ról 27 °C-ra lehet emelni, és továbbra is hűvösnek érezhetjük magunkat. Ezzel az egyszerű beállítással több mint 20%-kal csökkenthető a háztartási hűtési energiafogyasztás.
A központi klímaberendezések gyakran a szükségesnél jobban lehűtenek bennünket, vagy akár energiát pazarolnak az üres helyiségek hűtésével. De megoldhatjuk ezt, ha a nyugodtabb hűtési beállításokat, például a termosztát emelését, személyes hűtőberendezésekkel, például asztali ventilátorokkal, hűtött ülésekkel vagy hordható termoelektromos hűtőkkel kombináljuk. Ezek az eszközök lehetővé teszik az emberek számára, hogy jobban kézben tartsák azonnali hűtési szükségleteiket anélkül, hogy egy egész teret le kellene hűteni.
Ha továbbra is szükséges a légkondicionálás, válasszunk alacsony globális felmelegedési potenciállal rendelkező hűtőközegeket használó, magas hatásfokú egységeket. Annak megállapításához, hogy mennyire hatékonyak, van egy energiahatékonysági aránynak (ERR) nevezett mutató – érdemes olyan egységet választani, amelynek ERR-értéke megközelíti vagy meghaladja a négyet.
Az épületek tervezésénél vagy átalakításakor elengedhetetlen az általános fűtési és hűtési igények figyelembe vétele. Például a szellőztetés maximalizálása megakadályozhatja a túlmelegedést nyáron, de a szellőztetés minimalizálása csökkentheti a fűtési igényt télen.
A kulcs az, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek könnyen adaptálhatók, így elkerülhető vagy csökkenthető az energiaigényes klímaberendezések telepítésének költsége. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az emberek kényelmesen érezzék magukat a melegebb hőmérsékleteken, anélkül, hogy az éghajlatot tovább veszélyeztetnék a jövő generációi számára.
A New York Times elismeri a hatalmas ukrajnai áldozatokat
Írta: Andre Damon
Ez év januárja óta a New York Times több tucat cikket közölt arról, hogy Ukrajna „tavaszi offenzívája” döntő fordulópontot jelentene az Oroszországgal vívott háborúban. De ez a most hat hetes offenzíva kudarcba fordult. Miközben az ukrán erők sehol sem törték át Oroszország fő védelmi vonalát, katonáik tízezrei haltak meg.
Ez az a kontextus, amelyben a New York Times közzétett és gyorsan megszerkesztett egy cikket, amely valósághű, tehát rémálomszerű ábrázolását mutatja be, hogy az ukrán csapatok alig több, mint ágyútöltelék, „cselekvésre kényszerítve”, hogy szembenézzenek a szinte biztos halállal.
Az Ukrajna offenzívájáról szóló kiterjedt és részletes jelentést az újság 9. oldalára temették el, és nem hivatkoztak rá a nyomtatott kiadás címlapján, így a címe: „Kimerült csapatok, megbízhatatlan lőszerek: Kijev akadályai keleten”. Tartalmaz egy alcímet, amely „borzasztó patthelyzetként” írja le az offenzívát.
A hétfői New York Times 9. oldala [Vagyis! Minato, Gyarmathy, stb. nem orosz propaganda.]
Ugyanilyen kevés bejelentéssel a cikk előző nap megjelent az interneten „Fáradt katonák, megbízhatatlan lőszerek: Ukrajna számos kihívása” címmel.
A cikk véres összeomlásként mutatta be Ukrajna offenzíváját, amelyben az ukrán erők hatalmas veszteségeket szenvedtek, akiket aztán idősebb újoncokkal váltanak fel, akik „kénytelenek” harcolni.
A cikk három új, korábban nyilvánosságra nem hozott kinyilatkoztatást dokumentált:
Létezik egy egység Ukrajnában, ahol „200 százalékos” a veszteségek aránya, ami azt jelenti, hogy minden tagja meghalt vagy megsebesült, majd újoncokkal helyettesítették, akik mindegyike meghalt vagy megsebesült.
Az Ukrajnának szállított lőszerek gyakran olyan régiek, hogy rendszeresen ben használhatók, vagy véletlenül felrobbannak, megsebesítve a katonákat.
Miután a fiatal katonákból álló csapatok megsemmisülnek a harcban, általában jóval idősebb katonákkal helyettesítik őket, ami annak a jele, hogy Ukrajnában kifogynak a harcképes korú csapatok.
A szlovákok felháborodtak Orbán Viktor tusványosi kijelentésén
A szlovák külügyminisztérium behívatta a magyar nagykövetet Orbán Viktor tusványosi beszéde miatt. A külügy azt kifogásolta, hogy Orbán Viktor szombaton Tusványoson Szlovákiáról mint „elszakított országrészről” beszélt.
A szlovák Indoklás: „Csehszlovákia (és később Szlovákia) vagy Magyarország egyformán utódállamai Ausztria–Magyarországnak. A mai Magyarországtól ezért semmit nem szakíthattak el. Szlovákia területi integritásának vagy szuverenitásának bármilyen közvetett vagy közvetlen megkérdőjelezése számunkra abszolút elfogadhatatlan”
És akkor boncolgassuk! „a mai Magyarországtól” természetesen semmit se szakítottak el. De ezt Orbán nem is állította. Azonban az Osztrák-magyar monarchiához a történelmi Magyarország tartozott, és ebből a felvidéket elszakították és Csehországhoz csatolták. Pont úgy, ahogy Erdélyt Romániához.
A helyzet az, hogy Szlovákia sohase létezett. Tehát nincs független szlovák történelem. Most a szlovák nemzeti öntudat történelem hamisítást akar ránk kényszeríteni a jószomszédi viszony nevében, mert mi a tót atyafiakra emlékezünk, honalapító hősök helyett.
Mert mi is történt? 1920-ban a francia uraknak nem volt pofája kreálni egy új országot az elszakított magyar területekből, tehát a Felvidéket a csehekhez csatolták. A cseh-szlovák viszony semmivel se volt jobb a magyar-szlovák viszonynál. Ezért különváltak. Így született Szlovákia 1993-ban. Az ország tehát összevissza 30 éves. Hamis tehát az a szlovák állítás, hogy Szlovákia az Osztrák-magyar monarchia utódállama. Bizony-bizony a felvidéket tőlünk elszakították, és a cseheknek adták, majd 73 évvel később lett belőle Szlovákia, akik megtették Pozsonyt fővárosnak, azt a város, ahol a Magyar királyság évszázadokon át országgyűléseket tartott.
A Vilniusi Csúcsértekezlet durva kísérlete arra, hogy a NATO felsorakoztassa Washington ellenséglistáját, hogy szélesebb körű támogatást szerezzen a közelgő globális konfliktusnak. A kampány célpontjai Oroszország és Kína, az úgynevezett „szabályalapú rend” fő ellenzői. Egyik ország sem jelent közvetlen biztonsági fenyegetést a NATO-ra vagy az Egyesült Államokra, de hirtelen újra felbukkanásuk az ázsiai kontinensen Washington de facto ellenségévé teszi őket. Az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy uralja Közép-Ázsiát, ami azt jelenti, hogy minden lehetséges riválist meg kell fékezni vagy le kell törni. A Vilniusi közlemény célja, hogy azonosítsa ezeket a riválisokat, felfedje állítólagos bűncselekményeiket, és a lehető legszigorúbb módon elítélje őket. Ez az, ahogy a NATO kiáll a háború mellett, és megalapozza a jövőbeli ellenségeskedéseket. Egy részlet a közleményből:
Az Orosz Föderáció jelenti a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetést a szövetségesek biztonságára, valamint az euro-atlanti térség békéjére és stabilitására. Oroszországot a teljes felelősség terheli az Ukrajna elleni illegális, indokolatlan és provokálatlan agressziós háborújáért, amely súlyosan aláásta az euro-atlanti és a globális biztonságot, és amelyért teljes mértékben felelősségre kell vonnia. Továbbra is a leghatározottabban elítéljük a nemzetközi jog, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, valamint az EBESZ kötelezettségvállalásainak és elveinek Oroszország általi kirívó megsértését. Nem ismerjük el és soha nem is fogjuk elismerni Oroszország illegális és illegitim annektálásait, beleértve a Krímet is. Nem maradhatnak büntetlenül az orosz háborús bűnök és más atrocitások, mint például a civilek elleni támadások és a polgári infrastruktúra lerombolása, amely ukránok millióit fosztja meg az alapvető szolgáltatásoktól. Minden elkövetőt felelősségre kell vonni az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéséért és visszaéléseiért, különösen Ukrajna polgári lakossága ellen.
A Vilniuszi bejelentés rideg hangvétele minden ellenérvet vagy véleményt megcáfolni kíván. A szerző megközelítése merev és rugalmatlan. Oroszországot sorozatos elkövetőként ábrázolják, akivel lehetetlen a tárgyalni. Így a diplomácia egy kézlegyintéssel, reflexszerűen ki van zárva. Egy háborús bűnössel csak katonai erővel lehet bánni. Ez a közlemény alapvető üzenete. A béketárgyalásokat mindenáron el kell kerülni, hogy Oroszország Ukrajnában stratégiai vereséget szenvedjen. Ez marad az elsődleges cél. Íme, továbbiak még a közleményből:
Oroszországnak haladéktalanul le kell állítania ezt az illegális agressziós háborút, be kell fejeznie az Ukrajna elleni erőszak alkalmazását, és teljes mértékben és feltétel nélkül ki kell vonnia minden haderejét és felszerelését Ukrajna területéről a nemzetközileg elismert határain belül, kiterjesztve annak felségvizeire is.
A közleménynek van egy káprázatos tulajdonsága, amely számos kritikát kapott minden oldalról. Miért szégyellnék magukat a szerzők amiért olyan követeléseket támasztanak, hogy nem tudnak kiállni a csatatéren? 17 hónapnyi harc után az észszerű emberek egyetérthetnek abban, hogy Oroszország megnyeri a háborút. Nem lesz „az orosz erők és felszerelések feltétel nélküli kivonása”, és Ukrajna sem fogja visszafoglalni az elvesztett területét. Zelenszkij már korán megkapta a lehetőséget, hogy elfogadja ezeket az engedményeket, de inkább Washington diktátumát követte. Most Ukrajna reménytelenül megosztott, és többé nem létezik életképes, összefüggő államként. Ez Zelenszkij választása volt, nem Putyiné. Itt vannak még továbbiak a közleményből:
Továbbra is biztosítjuk kollektív védelmünket minden fenyegetéssel szemben, függetlenül attól, hogy honnan erednek, 360 fokos (sic.) megközelítés alapján, hogy teljesítsük a NATO három alapvető feladatát: az elrettentés és védelem, a válságmegelőzés és -kezelés, valamint a kooperatív biztonság.
Így döntöttek a NATO mandarinjai, vagyis bejelentik a szervezet átalakulását regionális biztonsági szövetségből globális csendőrséggé, amely szabadon folytathat katonai műveleteket ott, ahol Washington dominanciája megkérdőjeleződik. Jelentős nézeteltérés van ebben a kérdésben a tagok között, akik közül sokan úgy gondolják, hogy a NATO-nak tevékenységét az európai színtérre kellene korlátoznia. Tanulságos tehát, hogy a fenti részlet egyáltalán bekerült a közleménybe. Ez azt mutatja, hogy a NATO-politikát nem az egyes tagok vagy parlamentjeik döntik el, hanem a milliárdos elit, akik fojtogatják Washingtont, és úgy döntöttek, hogy a NATO a preferált eszköz a Kína elleni háborúhoz. Itt egy részlet a Time Magazine-ból:
A NATO továbbra is fokozatosan halad az ázsiai-csendes-óceáni térség felé, hogy szembeszálljon Kína növekvő hatalmával.
A második egymást követő évben a NATO-tagsággal nem rendelkező Japán és Dél-Korea kapott meghívást az éves csúcstalálkozóra. Fumio Kishida japán miniszterelnök egy úgynevezett „partnerségi programmal” távozott a NATO-tól, egy ötoldalas megállapodással, amelynek célja Japán és a szövetség közötti védelmi együttműködés erősítése, egészen a közös gyakorlatok kiírásáig. A NATO közös közleménye egyértelműen kijelentette, hogy Kína potenciális fenyegetés, amelyet komolyan kell venni. Úgy tűnik, a NATO összehangolt döntést hoz Ázsiái tagok felvételéről, amikor a szövetség menedzseli Európa legnagyobb háborúja 1945 óta.
A NATO indoklása az ázsiai biztonsági ügyekbe való belemerészkedéshez elég világos. Az Egyesült Államok Kínát az „ütemezett kihívás” kategóriába sorolja, egy olyan országot, amely Washingtont igyekszik kiszorítani a világ vezető súlypontjaként. Miért hiba a NATO növekvő érdeklődése Ázsia iránt,
Time Magazin: A NATO ázsiai-csendes-óceáni térségbe történő telepítésének előnyeit nem lehet túlbecsülni. Először is, a NATO részvétele azt a benyomást kelti, hogy a nemzetek széles koalíciója támogatja az Egyesült Államok háborús szítását Ázsiában. Másodszor, az ázsiai katonai beavatkozás költségeit megosztják a 31 tag között. Harmadszor pedig egy erősebb NATO-USA szövetség háborús tömbökre osztja a világot (hasonlóan a hidegháborúhoz), amire Washington most törekszik, mivel végre rájön, hogy Kína irányítása a kommunista párt kezében maradt, és nem kerül át a nyugati oligarchák kezébe. Itt van még egy cikk a World Socialist webhelyről:
A 31 NATO-tag állam- és kormányfői által ezen a héten a litvániai Vilniusban elfogadott nyilatkozat a globális háború tervezete. A 24 oldalas dokumentumnak csak töredéke foglalkozik a csúcstalálkozó központi kérdésével, az ukrajnai háborúval. A többiben a NATO kinyilvánítja azon szándékát, hogy az egész világra rákényszerítse akaratát. Egyetlen kontinens és régió sem marad ki abból, amit a dokumentum a NATO „360 fokos (sic.) megközelítésének” nevez.
A közlemény középpontjában Kína áll, amelyet azzal vádolnak, hogy „politikai, gazdasági és katonai eszközök széles skáláját alkalmazza globális lábnyomának és projekthatalmának növelésére”. Károsítja a szövetség biztonságát „rosszindulatú hibrid és kiber műveletekkel”, valamint „konfrontatív retorikával és dezinformációval”, és megpróbálja „ellenőrizni a kulcsfontosságú technológiai és ipari szektorokat, a kritikus infrastruktúrát, valamint a stratégiai anyagokat és az ellátási láncokat”.
Az „Észak-atlanti” Szerződés Szervezete egy Frankenstein szörnyeteggé alakult, amely a földkerekség minden részén érvényesíti érdekeit és „értékeit”… A vilniusi NATO-csúcs a globális uralomra vonatkozó terveket ismerteti,
World Socialist Web Site: Feltűnő hasonlóság van a NATO-közlemény és a Biden-kormányzat nemzetbiztonsági stratégiája között. Valójában azt gyanítjuk, hogy a szerzők együttműködhettek a szöveg szerkesztésben. Mindenesetre a Kínára mint feltörekvő fenyegetésre való összpontosítás mindkét dokumentumban visszatérő téma, és az a következtetés is, hogy az Egyesült Államoknak – amely az elmúlt három évtizedben egyre versenyképtelenebbé vált – katonai erőt kell alkalmaznia, hogy megőrizze pozícióját a globális rendben.
Íme egy rövid részlet: A Kínai Népköztársaság az egyetlen versenytárs, amelynek szándéka a nemzetközi rend átformálása, és egyre inkább az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje. Pekingnek az a célja, hogy fokozott befolyási övezetet hozzon létre az indo-csendes-óceáni térségben. Kihasználja technológiai kapacitását, és egyre nagyobb befolyást gyakorol nemzetközi intézményekre, hogy megengedőbb feltételeket teremtsenek saját tekintélyelvű modelljéhez.
A Kínával kapcsolatos stratégiánk a következő: Befektetünk hazai erőnk alapjaiba, versenyképességünkbe, innovációnkba, rugalmasságunkba, demokráciánkba.
A Kínával vívott versenyben, akárcsak más színtereken, egyértelmű, hogy a következő tíz év lesz a döntő évtized. Jelenleg az inflexiós ponton állunk, ahol a döntéseink és a ma követett prioritásaink olyan pályára állítanak bennünket, amely hosszú távon meghatározzák versenyhelyzetünket.
Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája: Ebben a rövid kivonatban négyszer hivatkozik a „versenyre”, de sehol sem látunk arra utaló jelet, hogy Washington lépéseket tenne a versenyképesség javítására. Nincs szövetségi program a kritikus infrastruktúra fejlesztésére. Nincs szövetségi program az oktatás javítására. Nincs szövetségi program a munkavállalók képzésének bővítésére vagy a jövő iparágainak és technológiáinak támogatására. Az Egyesült Államok alapvetően teljesen feladta a versenyt, ráébredve, hogy a rendszert irányító rablóbárók elhatározták, hogy minél több vagyont kitermelnek, ahelyett, hogy a profitjukat újrahasznosítanák termelő üzletekbe, amelyek versenyképesebbé tennék az országot. Ez az oka annak, hogy „a világ legnagyobb gazdasága” már nem tud versenyezni Kínával. A kínai állam által vezetett modell nagymértékben felülmúlja Amerika kitermelő modelljét.
Hogyan vélekednek minderről a kínaiak? Hogy tetszik nekik az ötlet, hogy az amerikai elitek falánk mohóságáért okolják őket, akik 3 évtizeddel ezelőtt az amerikai munkást a busz alá dobták, hogy nagyobb nyereségre tegyenek szert az alacsony kínai fizetések kihasználásából. Hogy szeretik, ha lesajnálják őket sikereikért, vagy kritizálják őket amiatt, hogy tőkéjüket termelékenyebb vállalkozásokra fordítják? Hogy tetszik nekik, hogy egy ellenséges katonai szövetség gyökeret ver a szomszédságukban, hogy bajt szíthassanak és segítséget nyújtsanak Kína ellenségeinek?
Kivonatot a Global Timesból: A NATO stratégiai impulzusa az ázsiai-csendes-óceáni térségbe való beavatkozásra szintén küszöbön áll ezen a csúcson. A csúcstalálkozó másik fontos témája a négy „ázsiai-csendes-óceáni partnerrel” – Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal – való együttműködés bővítése. Ezzel kapcsolattal az amerikai média merészen kijelentette, hogy a NATO megpróbálja „elrettenteni Kína stratégiai ambícióit”.
Ez a második év, hogy Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland meghívást kap a NATO-csúcstalálkozóra. A NATO a tavalyi csúcstalálkozón az Egyesült Államok, Japán, India és Ausztrália „négyesnek” új nevet adott, „Ázsia-csendes-óceáni Négyes” (AP4). Ennek célja, hogy intézményesítse e négy ország és a NATO közötti együttműködést, és ténylegesen a NATO új szövetségesei legyenek az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Bárhová is megy a NATO, valószínűleg háborúk fognak kitörni. Ezek nemcsak a NATO által hagyott szubjektív benyomások, hanem nagymértékben objektív tények is.
Ázsia országainak többsége nemcsak hogy nem fogadja szívesen a NATO-t, hanem egy szörnyű szörnyetegnek is tekinti, amelyet minden áron el kell kerülni. Ennek az oka az, hogy a NATO csak biztonsági kockázatokat, háborús fenyegetéseket és fejlesztési nehézségeket hoz Ázsiába.
A transzatlanti katonai szövetség most kiterjeszti hatókörét az ázsiai-csendes-óceáni térségre. Hátsó szándékai jól ismertek a nemzetközi közösségben. Megosztottságot és gyűlöletet szítanak, csoport konfrontációkat keltenek és káoszt okoznak Európában, most az ázsiai-csendes-óceáni térség békéjének megzavarására törekszenek. Ennek határozottan ellenáll az ázsiai-csendes-óceáni térség országainak többsége. Két szigorú figyelmeztetést kell adni a NATO-nak, Global Times:
Nyilvánvaló, hogy Kína nem örül ezeknek a fejleményeknek, és miért is kellene örülnie? Végtére is, az Egyesült Államok soha nem hagyja abba a „szabad piac” csodáiról prédikálni mindaddig, amíg egy ázsiai ország nem használja fel a szabad piacot a saját javára, és nem válik a globális növekedés páratlan motorjává. Ekkor Sam bácsi egy gyors arckifejezést tesz, és azt állítja, hogy Kína sikere „az érdekeinket, biztonságunkat és értékeinket veszélyeztető politikát folytat.”
Brzezinski figyelmeztetése
Washington grandiózus terve, hogy egyszerre szálljon szembe Oroszországgal és Kínával, jól szemlélteti annak a politikai döntéshozó testületnek a hiányosságait, amely kizárt mindenkit, akinek nézetei csak kis mértékben is eltérnek a háborút szító konszenzustól. Érdemes megjegyezni, hogy Washington világuralmi tervének fő tervezője, Zbigniew Brzezinski végül teljesen elvetette az ötletet, és Oroszországgal és Kínával való kapcsolatteremtésre szólított fel. Brzezinski röviddel halála előtt írt cikkében a következőket mondta:
Ahogy a globális dominancia korszaka véget ér, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra átrendezésében.
Az Egyesült Államok még mindig a világ politikailag, gazdaságilag és katonailag legerősebb entitása, de a regionális egyensúlyok összetett geopolitikai eltolódásai miatt már nem a globális birodalmi hatalom.
Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra oly módon történő átrendezésében, hogy az erőszakot megfékezzék a globális rend lerombolása nélkül.
Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a megfelelő közel-keleti entitások számára egy hosszú és fájdalmas út, de a kezdetben korlátozott regionális alkalmazkodás felé az egyetlen járható út. Az Egyesült Államok részéről ez türelmes kitartást igényel néhány új partnerrel (különösen Oroszországgal és Kínával) való együttműködési kapcsolatok kialakításában.
A tény az, hogy soha nem volt igazán „domináns” globális hatalom egészen Amerika megjelenéséig. A 20. század második felében más hatalom még csak a közelébe sem került. Ez a korszak most véget ér. [Toward a Global Realignment, Zbigniew Brzezinski, The American Interest]
Brzezinskinek igaza van. Ahelyett, hogy több ellenséget teremtene, akik el akarnak pusztítani minket, az USA-nak olyan módokat kellene keresnie, amelyek megkönnyítik az átmenetet egy olyan világba, amelyben többé nem egy hatalmi központ diktál politikát. Ez nem jelenti azt, hogy Amerikának ne kellene megvédenie létfontosságú érdekeit. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a döntéshozóknak be kell látniuk, hogy a világ alapvetően megváltozott, és nekünk vele kell változnunk.
Ha az olcsó húsnak híg a leve, akkor milyen lehet az ingyen hús leve? Jó kérdés, mi? Boldogult nagyapám többször intett, óvakodjak mindentől, ami ingyen van. Ezt én akkor óriási marhaságnak tartottam, de imádtam a nagyapámat, hát inkább lenyeltem a választ. Pedig bölcs volt az öreg, csak akkor még nem tudtam róla.
A napokban csak úgy tébláboltam az egyik hiper-izében, na hogyan is hívják? Ja, igen, a fogyasztás szent templomában, ahol belebotlottam egy született bűbájba. A bűbáj negyven lehetett, de ez cseppet sem akadályozta abban, hogy húsznak akarjon látszani, ami persze nem sikerült neki, hiába mutogatta mosolyra emlékeztető arcmunka árán, fehér cementtel tömött fogait, valamint szilikonnal dúsított, nyakában cipelt kebleit. Szóval nem tudtam tőle tovább menni egyetlen lépést se. A rökönytől padlóhoz ragadt a lábam. A lemerevedés eme reflexszerű megnyilvánulását kihasználva a bűbáj úgy döntött, én leszek a következő áldozat, és már mellém is termett.
A bűbáj első ténykedésének keretein belül a kezembe nyomott egy nagy üveg kölnis doboznak látszó tárgyat és kérte fogadjam el, mint a cége ajándékát, aminek különben 5200 forint a fogyasztói ára, de én teljesen ingyen kapom meg a cégtől mert, hogy ők ezt a kitűnő francia kölnit be akarják vezetni a magyar piacra, és ebből a célból elsősorban ilyen intelligens emberekre gondolnak, mint amilyen én magam is látszok.
Ezen szóáradat közepette a nagy üveg kölninek látszó dobozt ki kapta a kezemből, és mellé tette a bal kezében szorongatott kisebb üveg dobozának látszó tárgyat. Közben biztosított arról, hogy a kettő együtt 8500 forint, de én megkapom az összeg feléért mert, hogy én olyan szimpatikus vagyok a cégnek, meg neki is személy szerint (hogy a mellettem álló feleségemnek közben leesett az álla, az egyáltalán nem zavarta). Azonban ha én úgy döntök – folytatta az éltes lady – hogy ez a két üveg nem kell fél áron, vagyis 4250 forintért mert, hogy nekem csak a nagy üveg kell ingyen, akkor a kis üvegért se kell fizetnem amennyiben ezt a három üveget venném meg 9900 forintért, jóllehet ezt holnap már csak 16000 forintért kaphatnám meg. Természetesen, ha éppen nincs nálam elég pénz, akkor az eredeti nagy üveget még mindig teljesen ingyen megkaphatom, ha a másik kettőt megveszem 4800 forint helyett már csak 1800 forintért. Persze ez az ajánlat csak nekem szól, mert ilyen kedvező feltételt a cég csak kimondottan finom úriembereknek ajánl fel, és naponta maximálisan három alkalommal, amennyiben erre méltó fogyasztóval találkoznak.
Ekkor a bűbáj kénytelen volt levegőt venni, ami a részemre háromtized másodperc időt engedélyezett régóta formálódó kérdésem gyors elhadarására: Tessék mondani, akkor most mit kapok ingyen?
Ha ebben a hivatásos bűbájban lett volna némi vagány becsület, akkor egy szót se szólt volna csak a könyökben behajlított bal karján lengetett volna egyet, és a nemzetközi egyezmények értelmében az ökölbe szorított jobb alsó karjával belecsapott volna a bal könyök belső hajlatába, tudod, az LFS előírásának megfelelően. De nem, ő elölről kezdte. Uram, ezt az 5200 forintos kölnit ingyen kapja a cégünktől, mert a másik kettő összesen 8900 forint, de ön a hármat 2900 forintért megkaphatja és így az 5200 forintos üveg teljesen ingyen kerül a birtokába, de a másik két üvegen is megtakarít 4300 forintot.
Jézusom, ez egy papagáj, futott át az agyamon. Ezt valahogy le kell állítani. Asszonyom! Üvöltöttem a száját befogni képtelen dögre. Válaszoljon egyszerű igennel vagy nemmel. Kapok-e öntől valamit anélkül, hogy a pénztárcámat elő kellene vennem? Erre aztán a bűbájnak is elfogyott a türelme, mert válasz helyett visszakérdezett, hülyének néz maga engem?
* * *
Egy hete telefonon felhívott egy simogató, szőke női hang és megkérdezte van-e feleségem. Már azon törtem a fejem, hogy letagadom, de még időben eszembe jutott, hogy hiába kértem Viagrát a háziorvostól. Állítólag Viagrát csak az urológus írhat fel TB által támogatott vényre, de az meg szóba se áll velem, hacsak minimum prosztataburjánzást nem tudok produkálni, ami egyelőre még nincs. Így aztán töredelmesen bevallottam, hogy feleségem, az van. Erre ez a simogató, szőke női hang azt mondta, akkor mind a kettőnket meghívja egy ingyen vacsorára ide meg oda. Na, mondom ez éppen kapóra jön, mert betudhatom a 120. házassági évforduló megünneplésébe (ja kérem, az idő relatív, ezt már Einstein is megmondta) és már le is fixáltam a dolgot.
Hát kérem, puccba vágtuk magunkat, és elmentünk az adott helyre, az adott időben. Első meglepetésünk az volt, hogy rajtunk kívül meghívtak még vagy hatvan másik házaspárt is, és persze ezek se fiatal vagányok voltak, hanem olyanok, akikről lerítt a viszonylag könnyű megfejhetőség. A második meglepetés maga a „vacsora” volt, ami néhány ütött-kopott, erősen másnapos szendvics formájában lett előadva. A harmadik meglepetés maga a simogató, szőke női hang volt, aki így élőben festett vörösnek tűnt, hatvanon éppen innen, de csak egy hajszállal ám, és kerek húsz kilóval többnek, mint ami rám még képes hatni (Viagra ide vagy oda). Viszont mindkettőnket nagy, meleg szeretettel libegett körbe és elkezdett mesélni a nyár szépségeiről, ami így január derekán nem tűnt túlzottan aktuálisnak.
Később összetereltek vagy húszunkat egy kisebb terembe, ahol a sarokban elhelyezkedett egy iskola tábla a hozzá tartozó angol nyelvű előadóval és egy jól megfizetett tolmácsnővel. Hamarosan beindult a szédítés, aminek lényege néhány millió forint kifizetése volt harminc év alatt, amiért cserébe össze-vissza üdülhettünk volna a nagyvilágban egy eléggé komplikált és nehezen érthető rendszeren belül. Piszok módon észnél kellett lenni, mert különben néhány kopott, alig használt szendvics könnyen hárommillióba kerülhetett volna. Szegény nagyapa meg foroghatna a sírjában.
* * *
Már megint csöng ez a rohadt telefon. Esküszöm az élő istenre, le fogom szereltetni. Egy kicsit még mindig monopolhelyzetben lévő T-online (mint MATÁV utód), segítségével fú-fa üzletet akar kötni velem. Tehát csöng.
Apám! Nem fogod elhinni mi történt. Kihúzott a komputer. Hát ez nem lehet igaz! Kihúzott, pont engem. Nem, nem és megint nem, nincs benne semmi átverés, semmi csalás. Teljesen frankó. Kihúzott a komputer és a cég nagy-nagy tisztelettel értesített, hogy a költségükön, teljesen ingyen (jaj, nagyapa!), másodmagammal elutazhatok a Kanári-szigetekre. Figyeld, már megint ingyen. Mi a franc lehet benne a trükk? Le fog zuhanni a repülő és életbiztosításomnak ők a kedvezményezettei? Hol akarnak átverni? Belehülyülök! Hol van elásva ez az eb?
A hathetes tanfolyamon kiokosított „üzletkötő” bizonygatja, ez publicitás és isten bizony teljesen ingyen repülhetek a Kanári szigetekre, méghozzá másodmagammal. Oda-vissza? Teszem fel az óvatos kérdést? Természetesen oda-vissza. Előre odaadják a jegyeket még itthon, Magyarországon. Kezd a gombóc oldódni a gyomromban. Jó, megyünk a jegyekért.
Feleségem dörzsöli a kezeit, spórolunk 2 x 90.000 forintot. Tudniillik ennyibe kerülne a két repülőjegy. Tehát a feleségem dörzsöli a kezeit, ugyanis ő a család pénzügyminisztere és a pénzügyminiszterek kedvenc szokása a kézdörzsölés. Tehát dörzsöli-dörzsöli, mígnem elkomorodik a tekintete, és vészjóslóan felvisít. Hol fogunk lakni? Hogy-hogy hol fogunk lakni, angyalom? Harminc éve lakunk ugyan ezen a helyen. Pont most jut eszedbe megkérdezni? Nem úgy értem, kiabál egyre vörösödő fejjel. Hol fogunk lakni a Kanári-szigeteken? Tényleg, hol?
Na, most mi telefonálunk a cégnek, ahol az okos komputer pont minket húzott ki (plusz még 1800 másik embert egyetlen nap alatt, de ezt csak később tudtuk meg). Szóval izé, van itt egy kis apróság, tessék mondani, hol fogunk megszállni a Kanári-szigeteken? Vigyünk magunkkal sátrat, vagy mi? Óh, dehogy! Jön a megnyugtató válasz. Semmi sátor, természetesen szállodában fognak lakni. És tessék mondani, a szálloda számlát ki fogja fizetni? Természetesen a kedves utas. Vagyis mi.
Anyukám hagyd abba a kézdörzsölést. Szállodába fogunk lakni és mi fizetjük a szálloda számlát. Igen? Hördül fel a feleségem, és mennyibe kerül egy kétágyas szoba? No, ezt nem tudják fejből, majd visszahívnak.
Mire tippelsz kedves olvasó, visszahívnak. Ha kitalálod, neked adjuk az ingyenes repülőjegyet. Hagyjuk az egészet. Elárulom, de csak neked, amiért olyan szimpatikusan és okosan, sőt intelligensen visszajársz a blogomhoz. Minimum egy hetet kell eltölteni a szállodában és a szállodai árba gyönyörűen beépítették a repülőjegy árát. Egy pici korrekcióval, mint a tőzsdén, korrekcióval 2 x 90.000 helyett 2 x 110.000. Tudod, ha lúd, akkor legyen kövér, esetleg hülye.
* * *
Na, most egy hete történt. Betértünk a közeli Auchan áruházba, vásárlás, majd kitérés, de nem ment, mert elénk pattant egy fiatal férfi, két kezében két parfüm szpréj. Elkapta Éva kezét, az egyikre az egyikből a másik kezére a másikból fújt, és közben jött a szöveg. Ezek szerint ki akarnak jönni egy új illattal, és arra kíváncsiak, hogy melyik tetszik a fogyasztóknak. Ha válaszolunk, akkor miénk a parfüm teljesen ingyen. Én meg csak hallgatok, mert valami rémlik. Éva válaszol (az még ingyen van). Erre a pasi közli, hogy Évának kitűnő az ízlése, és reám néz. Nekem mondja? Engem választott. – A pasi örül, hogy kitaláltam. – és ezzel felkap egy másik parfümöt és elkezdi, hogy a kettőt együtt. – Na ekkor rákiabálok, hogy semmit, semmilyen áron nem veszek meg. Nem is kell. Akkor mit akar? Most már semmit. Könyörgöm. ez a trükk már elkopott. Tessék újjal próbálkozni. Tegnap is bent voltunk, a pasi megismert, röhögött és hatalmasat köszönt, majd megszólalt. Van nálunk felvétel, nem jön el eladónak?
* * *
Nagyapámra való tekintettel ne firtassuk, hogy elmentünk-e a Kanári-szigetekre vagy vettünk-e ingyen kölnit esetleg egy time-sharing (így hívják) üdülési jogot. Azt viszont leszögezhetjük, hogy százezreket vernek át és akkor most viccen kívül egy kis kiokosítás. Az üdülési jog vásárlásánál összebizalmaskodtam az üzletkötő nővel. Megkérdeztem, hogy miért angolul magyarázzák el a time-sharing lényegét, amit egy tolmácsnő lefordít. Most kapaszkodj, de tényleg. Próbálták, egy-egy behívott csoportból (max. 100 fő, vagyis 50 család) magyar előadás esetében rendszerint senki nem állt kötélnek. Angol úriember + tolmács esetében 3-5 család szopja be a cuclit, ami 6-10 százalékos hatásfok. Hát ennyire vagyunk hülyék, itt Kelet-Európában, évekkel a csatlakozás után.
Normál körülmények között a Nő az óvodában döbben rá körülbelül 4 éves korában, hogy nőnek született, akkor amikor az Ádám nevű csoporttársa el akarja venni tőle a labdát, és mert ezt képtelen megakadályozni, sírásra fakad. Az óvó néni pedig nem veszi el Ádámtól a labdát, nem-nem, hanem Éva kezébe nyom egy babát és kedvesen megsimogatja a fejét. Éva ekkor döbben rá, hogy ez a világ a férfiak világa, és ha talpon akar maradni, akkor kell fogni magának egy Ádámot, aki megvédi egy másik Ádámtól és akkor addig játszik a labdájával, ameddig csak akar.
Na igen, de hogyan fogjon magának egy Ádámot? Erre a kérdésre csak tapasztalati úton lehet rájönni. Éva tehát próbálkozik, és hamarosan kiderül, ha állandóan egyazon Ádám nyakán csüng, akkor előbb vagy utóbb barátok lesznek, mert Ádám védekező mechanizmusa korlátolt. Ha egy Éva elég szívósan rátapad egy Ádámra, az a végén megadja magát, belenyugszik a sorsába. Persze a folyamatot fel lehet gyorsítani egy kis csokoládé megosztással vagy más apróbb juttatással (később jóval hatékonyabbakkal), amit Ádám szívesen bezsebel, mert közben rádöbben arra, milyen jól érzi magát, amikor Éváját megvédelmezheti, „másról” már nem is beszélve. Ráadásul Éva gyorsan fejlődő nyelvi készségének birtokában, konfliktus helyzetben azonnal Ádámjának segítségére siet verbális erejének maradéktalan bevetésével.
Aztán telnek az évek és a serdülőkor beköszöntével Éva azon veszi magát észre, hogy cicijei még alig érik el egy pingponglabda nagyságát, de a villamoson 20 és 80 között egyetlen férfi se tudja levenni a szemét róluk. Nagyokat röhög magában, amikor rájön, hogy bár szíve csücskében minden Ádám pedofil, irgalmatlan lelkesedéssel üldözik a többi pedofilt. Éva tehát rádöbben, gyengébb nem ide, gyengébb nem oda, lehet ez a férfiak társadalma, de van neki egy bikaerős szövetségese, ami nem más, mint a férfiak vérében található tesztoszteron, az a hormon, ami a férfiak heréjében termelődik, kizárólag abból a célból, hogy megpecsételje a sorsukat.
Évának most már csak arra kell rájönni, mi a fenének bámulják serdülő melleit a férfiak? A tapasztalat hamar megadja a választ. Az Ádámok legfőbb vágya (amilyen balgák) nem egy fényes karrier megteremtése, nem a maradéktalan önmegvalósítás, nem a legdrágább kozmetikumok beszerzése, nem rengeteg pénz elköltése, még csak nem is egy Ferrari birtoklása, nem, nem. Az Ádámok legfőbb vágya Éva mellének megkaparintása, ami csak az első lépés végső céljuk eléréséhez, hogy hímvesszőjükét, ha törik, ha szakad, bejuttassa Éva lábai közé, lehetőleg minél mélyebbre és minél gyakrabban, kizárólag abból a célból, hogy utána totálisan elmenjen a kedvük tőle, legalább is egy rövid időre. 😀
Éva először nem érti, hogy lehetnek az Ádámok ilyen gyengeelméjűek, de nem tépelődik rajta sokáig, hanem arra gondol, ha a pénzt, amit ő maga nem tud megteremteni, csak elkölteni, Ádám megteremtheti a részére, cserébe pedig biztosít lehetőséget arra, hogy megszabaduljon felesleges hormon töltetétől, miközben gondosan elrejti, hogy tulajdonképpen ez neki is jó.
Amikor Éva találkozik Ádámmal az első pillanattól kezdve a Napnál is világosabban kiderül, hogy Ádám mit akar, már csak azért is mert egyáltalán nem rejti véka alá. Éva tehát hazai terepen érezheti magát, a meccs még el se kezdődött, de ő máris nyerésre áll.
Ezzel szemben Ádámnak fogalma sincs arról, mit akar Éva. Illetve vannak olyan homályos elképzelései, hogy kábé azt akarhatja, amit ő. Ez azonban egy iszonyatosan nagy tévedés.
Na erre találták ki az angolok azt a mondást, hogy a férfi számára a szex ára a házasság, a nő számára a házasság ára a szex. Bizony-bizony! De ennek azért vannak apró árnyalatai, de egy egészen biztos, a vesztes minden esetben Ádám lesz.
Évának ugyanis esze ágában sincs elárulni igazi célját, sőt mindent megtesz, hogy Ádám rá ne jöjjön. A trükk nagyon egyszerű és hatásos. Éva első tevékenysége, hogy kipuhatolja, mi az, amit Ádám szeretne, és attól a pillanattól kezdve ez lesz Éva hangosan és meggyőzően deklarált célja is. Ha Ádám 6 gyereket akar, akkor Éva minden vágya a nagycsalád lesz. Ha Ádám hallani se akar gyerekekről, akkor Éva a gyereket elviselhetetlen nyűgnek fogja tartani. Ha Ádám kertes házban szeretne lakni, akkor Éva imádni fogja a saját virágokkal való pepecselést. Ha Ádám nem akarja feladni a modern, belvárosi lakását, akkor Éva irtózni fog a bogaraktól, amiktől semmi se véd, ha házad egy kert kellős közepén helyezkedik el. Ha Ádám fogához veri a garast, akkor Éva cikizni fogja a fogyasztói társadalom nevetséges költekezéseit. Ha Ádám világot akar látni, akkor Éva élni-halni fog az utazásért. És a sor folytathatnám hat oldalon keresztül.
Mindezek között Éva arra gondol, nekem te papolhatsz amit akarsz, itt az lesz majd, amit én akarok amint beteszem a házassági anyakönyvi kivonatot a fiókomba.
De nézzük hogyan néz ez ki a gyakorlatban! Ádám ül az íróasztala előtt és épp egy programozási problémán töri a fejét, amikor Éva megáll előtte és a ruter után érdeklődik, mert megszakadt az Internet kapcsolata. Ádám (genetikailag beprogramozott lelki kényszertől hajtva) készségesen segít, amit Éva egy kurta köszönömmel nyugtáz és megy a dolgára. Ádám természetesen nem veszi észre, hogy Éva kivetette rá a hálóját. Erre még akkor se döbben rá, amikor két napon belül már a harmadszor hozza őket össze a „sors”, pedig az iroda összes női alkalmazottja akkorra már tudja, hogy Ádám sorsa meg van pecsételve.
Hogy-hogy nem, ebédszünetben Ádám rádöbben, hogy milyen csinos ez az Éva és azon kezd el filózni vajon eljönne-e vele egy pub-ba. Szóval Ádám tépelődik, magyarul tököl, de ekkor a folyóson összetalálkozva Éva kedvesen rámosolyog, aminek hatására Ádám szájában összefut a tesztoszteron és rászakad az altesti vérbőség, de ajánlatával nem mer előállni. Közbe Éva dörzsöli a kezeit, mert most már a Napnál is világosabb, hogy Ádám éppen annyira mulya, amennyire kívánatos, azaz kellően irányítható, de még prezentálható a megfelelő társaságba.
Ami engem illet, én pontosan tudom, hogy ezt a kis figyelmeztetést egyetlen Ádám se fogja komolyan venni, mert abban a tévhitben él, hogy ez rá nem vonatkozik. Az Évák pedig elátkoznak, de különösebb riadalom nem lép fel közöttük, mert pontosan tudják, hogy a Pina nagyhatalom, amin egy vén kecske nem tud foltot ejteni. Ennek ellenére ezt a kis videót nézzétek meg.
Ez az álom legkönnyebben a török és arab férfiak esetében jön be, de ha válogathatsz, akkor inkább arab, mert ott több a zsozsó. Nem akarom nagydobra verni, de egy ilyen vegyes házasságnak számtalan előnye van. Először is ezek a nyelvek megtanulhatatlanok. Így aztán, amikor a férjed éppen el akar cserélni egy tevére (némi ráfizetés mellett, mert egy jó karban lévő teve egy kicsit többet ér, mint egy szűzhártyamentes magyar nő), szóval, amikor lecserél egy tevére, neked fogalmad sincs, miről beszélnek. Nem izgatod fel magad, semmi se változik, csak a pasid, holnaptól ez láthat fátyol nélkül, más továbbra se.
Látom, már kezded érzékelni az előnyöket. Ez természetesen nem minden. Előbb vagy utóbb megtanulod, hogy te valójában a mindenkori férjednek egy vagyontárgya vagy. Nem túl értékes vagyontárgya, mert végül is fogyóanyag vagy, de mégis csak az vagy. Úgy rendelkezik veled, mint mondjuk egy asztallal, csak egy kicsit másképp használ. De ezt is meg lehet szokni.
Erről jut eszembe, az „apukám ma fáj a fejem” szövegről gyorsan le kell szokni, mert arrafelé az a szokás, hogy a nők seggét encián kékre verik az első zokszóra. Arról se nagyon lehet szó, hogy elválsz és viszed a lakást, jaj, miket beszélek, viszed a közös sátrat, meg a „közös szerzemény” felét. Első bejelentésed hallatán a környék hangos röhögő görcsbe rándulna. Második bejelentésed már nem vennék viccnek és simán megköveznének, olyan bibliai módon.
Butikról, vagy divatáru üzletről szó se lehet. Maximum egy saját fekete lepel plusz fátyol, amiket sose kell kimosni, mert arrafelé ez nem szokás. Ezen kívül szükséged lesz némi földrajzi ismeretekre, mert naponta ötször térdelés közben be kell magad tájolni Mekka felé.
Érdekes szokások társulnak a gyerekszüléshez is. Ha leánynak adsz életet, azt viszonylag gyorsan megbocsájtják. Ha fiúnak, akkor attól elbúcsúzhatsz. Nincs ebben semmi furcsa, elvégre egy vagyontárgy szaporulata természetszerűen a tulajdonosé. Mindenesetre, ha elfogadsz tőlem néhány tanácsot, akkor felsorolnám őket. Tehát: Amikor a többi feleséggel megegyezel a házimunka felosztásáról, próbáld meg kisajátítani a mosogatást. Az arab férfiak alig hagynak maguk után csetrest. Ennek oka az, hogy evőeszköz helyett kézzel esznek és nem tányérból, hanem az asztalról, és szaporán büfögnek hozzá, amit neked is meg kell tanulni, mert étkezéskor a büfögés mellőzése modortalanságra vall.
Modortalanság után pedig a vendégek távozását követően addig lesz verve egy széles léccel a segged, amíg duplájára nem dagad. Indulás előtt gyakorold be a mezítláb mászkálást forró homokban, mert a tevegelő férjeket a felségek gyalog követik, tisztes távolság betartásával.
Legnagyobb ellenséged minden bizonnyal az anyósod lesz, aki a legmesszebbmenően gondoskodni fog arról, hogy a te életed egy fikarcnyival se legyen kellemesebb, mint az övé volt. Ha el tudod érni, hogy a csiklódat ne metssze ki, mindjárt a startnál, akkor már szerencsésnek érezheted magad. Ha induláskor arra gondolsz, legrosszabb esetben visszajössz Magyarországra, akkor ezt verd ki a fejedből. Esélyed se lesz rá. Ugyanis a frigy az útleveled elkobzásával kezdődik.
Arrafelé a szüzesség egy nő kutya kötelessége, ami alól az se mentesít, ha történetesen az arab pasid vette el. Na tehát, ha a szűzhártyád a múlté, jó pénzért restaurálható muzulmá-nokkal fertőzött helyeken, mint például Párizs.
Olyan trükk, hogy átlovagolsz egy másik pasira, elképzelhetetlen. A puszta gondolata is lefejezést von maga után. Igen, igen, a te fejedről van szó. Arra felé bevett szokás a csonkítás. Hogy a pasid Magyarországon tökéletes angol úriemberként viselkedik, az ne tévesszen meg, mert ez csak azt jelenti, hogy ragyogóan tudnak alkalmazkodni az adott körülményekhez, amit egyszáz százalékig tőled is meg fognak követelni. Aztán majd, ha két homokvihar közötti szünetben elfog a sírás, emlékezz, hogy én ezt előre megmondtam.
Persze, te most úgy véled, hogy ilyesmi veled nem történhet meg, az semmi más, mint a nők jól ismert alaptalan önbizalma, amiért születésük előtt háromszor álltak sorba, a helyett, hogy máshol tolakodtak volna. 😀
Scott Ritter szerint brit titkos ügynök lehet Zelenszkij
Szerző:Homoky Réka
Megdöbbentő videót tett közzé Scott Ritter: a felvételen a volt amerikai hírszerző azzal vádolja az ukrán elnököt, hogy valójában brit titkos ügynökként tevékenykedik és közvetlenül az MI6 vezetője, Richard Moore irányítása alatt áll.
A több mint félórás felvétel elején Ritter azt állítja, hogy Volodimir Zelenszkij televíziós sorozata, a 2015 és 2019 között vetített A nép szolgája című műsor sokat segített az ukrán elnök politikai karrierjén. A megszólaltatott szakértők kifejtették, hogy a sorozattal remekül szemléltették, miként lehet manipulálni az ukrán népet, valamint arra is rávilágítottak, hogy hogyan válhat egy színész egy ország elnökévé. Éric Denese egykori magas rangú francia hírszerző tiszt véleménye szerint a filmszerep tulajdonképpen felkészítette Zelenszkijt arra, hogy valóban Ukrajna vezetőjévé váljon. Kiemelte azt is, hogy a sorozatot követően indult Zelenszkij az elnökválasztáson 2019-ben, ami rendkívül ügyes manipulációnak bizonyult.
Scott Ritter szintén felhívja rá a figyelmet, hogy az emberiség valaha volt legjobb előválasztási kampányának bizonyult az, hogy a sorozat harmadik évada mindössze négy nappal a 2019-es elnökválasztási kampány előtt jelent meg. Az eredmények is azt támasztják alá, a valóságban remekül működött ez a módszer, Zelenszkij ugyanis elsöprő fölénnyel, 73,23 százalékkal nyerte az első fordulót.
Scott Ritter elmondása alapján ezt a forgatókönyvet bizonyára nem Ukrajna találta ki, hasonló koncepció alapján jelent meg 2003-ban az Államfőnök című amerikai vígjáték is, melyben egy színes bőrű férfit az USA elnökévé választanak. Ritter kiemelte, hogy ha ez a forgatókönyv működött Amerikában, akkor vajon egy olyan országban, amely Oroszországgal határos, vajon miért ne működhetne. Hozzátette: ez az egész nem más, mint az egyik titkosszolgálat gondosan előkészített akciója. A szakértő egyúttal egy 2018-ban készült interjúrészletet is felidézett, melyben Zelenszkij mögött egy milliárdos ukrán oligarcha, Ihor Kolomojszkij állt, akivel kapcsolatban maga az ukrán elnök is beismerte, hogy több filmen is együtt dolgoztak. Kolomojszkij azonban több korrupciós ügybe is belekeveredett, ami miatt február elején házkutatást tartottak nála. Ritter szerint pedig a 2021-ben megjelent Pandora-iratok Zelenszkij korruptságáról tanúskodnak.
A dokumentum kiemelte ugyanis, hogy hogy 35 jelenlegi és volt vezető offshore cégeket és számlákat nyitott, köztük Zelenszkij is, akinek külföldi cége 2012 és 2016 között 41 millió dollárt termelt.
Ám ez még nem minden, Scott Ritter arról is beszélt, Zelenszkij mögött áll a brit hírszerzés. A szakértő állítását azzal támasztotta alá, hogy az ukrán elnök 2020 októberében Londonban titokban találkozott az MI6 vezetőjével, Richard Moore-ral. Ritter szerint ugyanakkor az nem túl megszokott dolog, hogy egy háborúban álló állam vezetője egy külföldi hírszerző szolgálat képviselőjével találkozzon. Hozzátette: a megbeszélés csakis azt jelentheti, hogy Zelenszkij brit ügynök, aki közvetlenül az MI6 vezetőjének az irányítása alatt áll, és a brit hírszerzés is megfigyeli.
Ritter kitért Zelenszkij 2022 tavaszán Bucsában tett látogatására is, amikor az őt körülvevő egyik fegyveres ruháján fordítva volt az ukrán zászló. A szakértő szerint ha ez egy ukrán katonával történt volna, az állami jelképek megsértése miatt szigorú büntetést kapott volna, a külföldieknek azonban megengedett ez a tévedés.
A volt amerikai hírszerző egyébként rendkívül sokat foglalkozik Oroszországgal, nemrég közel egy hónapos könyvbemutató körutat tartott az országban, melynek során új, Leszerelés a peresztrojka idején című kiadványát népszerűsítette, derült ki a Times Union cikkéből. A cikk kiemelte, hogy Scott Ritter szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök minden idők egyik legnagyobb vezetőjeként vonul be a történelembe, hozzátéve, csak Putyinnak köszönhető, hogy Oroszország ma létezik, sőt nem csak létezik, egyenesen virágzik.
Akkor meg Orbán Viktor az orosz titkosszolgálat ügynöke.
A II. világháború végén az édesanyámat az előretörő orosz csapatok ölték meg, nevelő anyámat megerőszakolták, az oroszok által beállított Rákosi Mátyás tönkretette a nagykereskedő apámat. Az egész családom gyűlölte az oroszokat és a kommunizmust, de…. ez nem jelenti azt, hogy elvakultan oroszellenes legyek 2023-ben, és ne lássak tisztán, mert aki az érzelmei után megy az rendszerint komoly hibát követ el. — Az ukrán események láttán jól jön, ha az időben visszamegyünk 15 évet.
Mi történt 2008.08.08. reggelén? Megnyílt a pekingi olimpia és több hetes tervezés után, nagyon okosan, pont erre az eseményre időzítve, Grúz csapatok megindultak Dél Oszétia ellen. Első lépésként a határvonalon elhelyezett orosz békefenntartó katonákat támadták meg (tízet megöltek közülük), majd az apró (szakadár) országocska, határhoz közel eső „fővárosa” felé fordultak. Az oroszok nyomban tankokat indítottak a térségbe és vadászbombázókat vetettek be. Az összecsapást elindító Grúzia „honvédő háborúról” beszélve a NATO segítségét kérte.
Ezt az egyszerű esemény sorozatot azonban a magyar média nem volt képes közölni. A teljes mellbedobással támadó propaganda következtében, aki nem ismeri a hátteret, az meg lehet győződve arról, hogy ezek a szemét oroszok már megint piszkoskodnak.
Akkor most nézzük a hátteret! Az idősebb Bush elnök és Gorbacsov annak idején megállapodtak abban, hogy a hidegháborúnak vége, és akkor most a termonukleáris fegyvereket szétszedik, valamint egymás befolyási zónáját békén hagyják. Csakhogy a hidegháború végére a Szovjet birodalom valójában összeomlott, míg az Amerikai birodalom sértetlenül állt a talpán. A fiatalabbik Bush elnök pedig úgy gondolta (szó szerint), hogy isten őt választotta a Világ igazságosságának a megteremtésére. Ez alatt azt kell érteni, hogy az „amerikai életformát” (mindent nekünk, semmit másoknak) mindenáron fenn fogja tartani. De ezen belül is az amerikai plutokráciát kívánja hizlalni. Vagyis a gazdag legyen gazdagabb, a szegény pedig szegényebb (az Amerikai Egyesült Államokon belül is). Ennek pedig legjobb módja a háborúskodás.
Az amerikai hegemóniát azonban izgatja két dolog. Oroszország és Kína. Az USA ezekkel szemben kezdett el felkészülni. Ennek egyik lépése Oroszország „bekerítése” amerikai támaszpontokkal, illetve a NATO tagállamok kiterjesztése az Orosz határokig. Grúzia pedig, mint volt tagköztársaság, északon közvetlenül szomszédos Oroszországgal.
A NATO tagállamok (mi is) természetesen Amerika bábjai. A NATO keretein belül tulajdonképpen számottevő katonai erő kizárólag az USA. A szintén atomhatalom Anglia és Franciaország pedig jópofát vág hozzá. Most akkor szúrjuk közbe, hogy a NATO alapokmánya szerint, ez egy védelmi közösség, ahol a tagok segítségére sietnek annak, akit közülük valaki megtámad. NATO tagállamot több, mint fél évszázad alatt senki se támadott meg, viszont a NATO nevében Amerika annál többet.
Időközben a Világon lett egy kis energia árrobbanás. Az oroszoknak pedig rengeteg olajuk és gázuk van. Ebből kifolyólag az elhunyt szovjet birodalom poraiból feltámadott egy gazdaságilag egyre erősebb Oroszország, ahol Putyin elnök ragyogóan felhasználta bőséges energia forrásaiból származó lehetőségeit, és nem látja be, hogy a szava-szegett Amerika előtt miért kellene meghajolnia.
Grúzia szeretne NATO tag lenni, amit az oroszok elleneznek, az amerikaiak pedig megígértek. Az aprócska Grúzok olyan lelkesek, hogy 2000 katonát küldtek Afganisztánba (megjegyzem a Románok is legalább ilyen lelkesek) és a támadásuk előtt 1000 amerikai katonai „tanácsadó” volt Grúziában. Az oroszok ellenlépésként az északgrúz területen élőknek (oszétok), kérésre orosz állampolgárságot adnak és nem ellenzik elszakadásukat (mellesleg a tőlük nyugatra élő abházokkal együtt, akik szintén grúz területen élnek). Az oszték és abház elszakadók – nagyon helyesen – rámutatnak arra, hogy ha Amerikának az érdeke egy elszakadás – és itt Koszovóról beszélnek – akkor helyesli az önrendelkezést. Ha viszont osztékokról és abháziakról van szó, akkor nem.
A szövegszerkesztőm szerint eddig 440 szót írtam le, és úgy gondolom, hogy a helyzetet elég világosan sikerült tisztáznom. Vajon a magyar média erre miért nem volt képes? Öncenzúra a la Kádár-korszak? Igaz, nincsenek ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai csapatok (nincs is rá szükségük), de vannak betelepedett multinacionális cégek, akik többet visznek ki az országból, mint annak idején az oroszok. És persze épül itt is a plutokrácia. Egyesek nagyon gyorsan nagyon gazdagok lettek, a nagy többség pedig egyre szegényebb, és ezen egy miniszterelnök csere se fog változtatni.
Íme, hogyan fog véget érni az amerikai dollár globális dominanciája
Írta: Marcel Salikhov
A világ nagy része ma már támogatja a „dollárcsökkentést”. A detronizálás meg fog történni, de nem „nagy durranásként”, írta Marcel Salikhov, a moszkvai Közgazdasági Főiskola Gazdasági Szakértői Központjának igazgatója.
Folytatódik a globális pénzügyi rendszer dollártalanítása. Ezt az új pénzügyi technológia fejlesztése fogja elősegíteni. A központi bankok közvetlenül, a fejlett országok valutáinak felhasználása nélkül fognak egymással elszámolni. A jövőben a központi bankok digitális valutái nemzetközi tranzakciókhoz is felhasználhatók, csökkentve ezzel a gazdasági tranzakciók költségeit. Ez a folyamat azonban meglehetősen lassú lesz.
Az amerikai dollár régóta a világ meghatározó fizetőeszköze. Használata a nemzetközi tranzakciókban hosszú évtizedek óta messze meghaladja az amerikai részesedést a világgazdaságban, amely jelenleg 24% körüli. Például az IMF szerint 2002 végén a dollár a jegybankok nemzetközi tartalékainak 58,4%-át tette ki devizanemenként. A SWIFT szerint 2023 áprilisában a Greenback részesedése a bankközi átutalásokból 59,7 százalék volt. Ez lényegesen magasabb volt, mint egy évvel korábban.
Számos tényező járul hozzá az amerikai dollár használatának elterjedéséhez, még a harmadik világ országai közötti tranzakciókban is. Az amerikai gazdaság mérete (a pénzügyi eszközök legnagyobb és leglikvidebb piaca), a politikai befolyás és az amerikai multinacionális vállalatok szerepe a gazdaságban. Mindezek a szempontok kölcsönhatásban vannak, és hosszú időn keresztül kölcsönösen támogatják egymást. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2008-2009-es globális pénzügyi válság, amely magából az amerikai gazdaságból indult ki, nem befolyásolta a dollár globális helyzetét.
Sok, egykor demokratikus ország lefelé csúszik, egyre kevésbé szabadok – de vezetőik továbbra is élvezik a nép támogatását
Orbán markában tartja Magyarországot
A címben jelzett tendenciák vannak Magyarországon is. Orbán 2010 óta tölti be egymást követő ciklusban a miniszterelnöki posztot. 2022-ben megnyerte negyedik választását.
Orbán 2010 óta gondoskodik hatalma megerősítéséről. 2013-ban pártja parlamenti többségét arra használta fel, hogy olyan alkotmánymódosításokat hozzon, amelyek korlátozzák a bíróságok hatalmát. Az egyik változtatás az összes, 2012 előtti bírósági határozat megszüntetését jelentette, elvetve egy Orbán-kora előtti törvényt.
Orbán a közelmúltban, 2018-ban próbálkozott egy párhuzamos bírósági rendszer létrehozásával, amely lehetővé tette volna, hogy egy igazságügyi miniszter külön bírósági rendszerben felügyelje a választásokkal kapcsolatos ügyeket.
Az Európai Unió – amelynek Magyarország is tagja – nyomása azonban 2019-ben leállította ezeket a tervezett reformokat.
Orbán a független média gyengítésével is megszilárdította hatalmát. Ez az erőfeszítés magában foglalja a hírszervezetek sugárzási jogainak megújítását és a médiumok állami megvásárlását. Ez viszont megnehezíti, hogy az ellenzéki jelöltek eljuttassák üzenetüket a választókhoz. Egyes esetekben a nyomtatott sajtóorgánumoknak nem engedélyezték az ellenzék jelöltjei számára, hogy politikai hirdetéseket helyezzenek el.
Mindezek ellenére Orbán támogatottsága továbbra is magas, a 2022-es parlamenti választást követően 57 százalék körül mozgott.
Orbán a 2022-es választások előtt nagyvonalú juttatásokat nyújtott a családoknak, gyerekeknek és a fegyveres erőknek. Az általa bejelentett intézkedések némelyike a gyermekes családoknak nyújtott adó-visszatérítést, a fegyveres erők tagjainak kiegészítő fizetést és a 25 év alatti munkavállalók személyi jövedelemadójának eltörlését tartalmazza.
Orbán a bevándorló ellenes retorikában kifejezett nacionalizmust a választások során is támogatás szerzési stratégiaként használta. A „fajkeveredés” és a migráció hátrányait taglalta, hogy az újonnan érkezők beáramlása miatt aggódó magyarok támogatását elnyerje.
A tekintélyelvűség szélesebb irányzat
Erdoğan és Orbán hatalmi megszilárdítási kísérlete csak két példa a tekintélyelvűség szélesebb körű, növekvő tendenciájára szerte a világon.
A Freedom House adatai szerint 2022-ben összesen 60 országban – köztük Nicaraguában, Tunéziában és Mianmarban – csökkent a szabadság, míg csak 25 országban javult. Az Egyesült Államok 83-as pontszámot kapott, ez a lista szerint „szabad”, amely a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat veszi figyelembe, és ezek alapján pontozza az országokat.
A pénz felhasználása a választók ösztönzésére és a nacionalizmusra hivatkozva két módja annak, hogy az Erdoğanhoz és Orbánhoz hasonló vezetők fenntartsák a támogatottságukat. De más tényezők, például a növekvő egyenlőtlenség is szerepet játszhatnak abban, hogy az emberek miért fordulnak az erős vezetőkhöz válaszért.
Egy antifeminista ámokfutása: mennyi az egy orgazmusra jutó költséged? (OJK)
A fenébe minden másnap az összeomlással, beszéljük meg a kevésbé életbevágó dolgokat. Mibe kerül neked egy orgazmus? – Tette fel a kérdést egy amerikai hírportál. Én pedig az egész cikket átültettem magyarba, hogy szórakozzunk egyet. [A baloldali fénykép 9 éves.]
Szóval kétszer elvitted vacsorázni? Mennyibe került ez neked? 20.000 Forintba. Ebben benne van a borravaló is? Na jó, legyen 21.000 Forint. Mozi? Háromszor voltunk moziban. Az 6.000 Forint. Parkolás? Az ingyen volt a plázában. Benzin? Az nem lehetett több 4.000 Forintnál, esetleg 5.000. Akkor az összesen 32.000 Forint, és mi történt? A haverom dugta meg.
Egy másik barátom a múltkoriban panaszkodott, milyen sokba kerül egy válás, és a bírói döntés egyáltalán nem tisztességes. Felvetettem neki, hogy talán az lenne tisztességes, ha kiszámolnánk, hogy a házasság alatt hányszor szeretkeztetek, és az bruttó mennyibe került. De hogy lehet ezt kiszámolni?
Nem hagyott nyugodni a téma. Tényleg tudni szerettem volna, hogy kizárólag gazdasági alapon, mennyibe kerül nekem a szex. Na, próbáljuk ki! Számold össze mennyit költöttél udvarlás alatt a nőre és ezt oszd el az orgazmusaid számával. Nézzünk egy gyakorlatias példát! Ha te egy hagyományos béta hím vagy, akkor egy nőre költesz legalább 3 nem mindennapi vacsorát, aminek darabja 20.000 Ft. A harmadik vacsora után felmehetsz a lakására, esetleg ő a tiédre, és másnap talán folytatjátok. Ez akkor (3 x 20.000) : 2 = 30.000, tehát a OJK ez esetben 30.000 Forint, ami hatszor több mint egy jó minőségű kurva ára.
A saját OJK értékemet 4 hónapon keresztül mértem. 25.000, 32.000, 35.000 és 36.000 Forintokat kaptam. Ez egy kicsit magasnak tűnik, de a nőim a városon kívül laktak, ami megdobta a költségeket. Átlagosan azt mondhatom, hogy egyetlen hónap alatt 4-5 új csajom volt, a régiekkel együtt összesen 6-9 nő. Ez nekem 400.000 Forintomba került, amire 50 orgazmus esett, vagyis 8000 Forint volt az átlagos OJK értékem. Bevallom, hogy kissé, szélsőségesen vagyok szexmániákus, de szerintem ez a 8000 Forintos OJK elfogadható.
Most nézzük, hogyan néz ez ki nős férfiak esetében? Jézusmária, nem érdemes számolni, mert abszolút nevetséges összeg jön ki. De ennél is rosszabb, hogy amíg én bombázókkal töltöm az időm, a nős barátaim női egyre öregebbek, és persze mindig ugyanazok, hacsak időnként nem válnak el.
Nézzünk egy kicsit körül. Tudok olyan pasiról, aki egy milliárd forint kompenzációt adott azért, mert megcsalta a feleségét, de olyan híresség, mint Tiger Woods 250 millió dollárt nyújt át a feleségének a válás után. Tételezzük fel, hogy Tiger száz nővel csalta meg a feleségét, darabonként 5-5 alkalommal. Még ebben a szélsőséges esetben is az OJK-ja egy nevetséges fél millió dollár, vagyis 120 millió Forint. Miért? Mert 25 évesen elkövette azt az őrültséget, hogy elvette feleségül a szomszéd csajt.
El nem tudom képzelni, hogy ezek a férfiak mi a fenének vesznek meg egy tehenet, amikor mindössze tejet akarnak inni. — Jól van, ellenkezhetsz, nem mindenki kapar össze ennyi pénzt az élete alatt. Akkor nézzük az átlagot!
Mondjuk, 15 év házasság után a pasi elválik, és havonta hatszor szeretkezett a feleségével (ami a barátaim elbeszéléséből ítélve egy kisebb csoda). Ez összesen 720 orgazmus 15 év alatt. Na most, mennyi lehet az OJK?
Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a vizsgált pasi felesége háztartásbeli, azaz nem jár munkába. Ezen kívül tételezzük azt is fel, hogy egy fillérrel se kerül többe, mint egy nevelőnő/szakács/szobalány. Nos, 15 év alatt vettek egy házat, és csinos összeget tettek félre öreg napjaikra. Ezt természetesen a váláskor megfelezik, és legalább 8 évre meg fognak ítélni nőtartást, évi 30.000 $ értékben. A ház valószínű értéke 400.000 $, míg a spórolt pénzük 200.000 $. Ez összesen 540.000 $. Mindezekből az derül ki, hogy az elvált pasi OJK-ja 750 $ (180.000 Ft) és egyetlen egy olyan nővel bújt az ágyba, aki évről évre egyre kevésbé vált vonzóvá és minimum 15 kilóval nyom többet, mint az esküvő után. Én viszont 18-25 év közötti, gyönyörű pipikkel szexelek átlagosan 35 $-os OJK mellett (ami mindössze 8400 Ft) mert, hogy messze lakunk egymástól.
A nyilvánosságra hozott kalkulációm után a feministák nekem estek. Szex, szerelem és pénz nem keverhetők össze! Nem-e? A végén a szex mindig pénzről szól. Ha nem így lenne, akkor nem létezne gyerektartás, nőtartás, eljegyzési gyűrű, karikagyűrű, költséges esküvő, és amég sokkal költségesebb válás.
Nyolc és fél éves voltam, amikor szüleim kezdtek jó-módúak lenni. Tényleg jómódúak. Egyik napról a másikra egyszerűen megfordult velük a világ, és tegyük hozzá, nem a jó irányba.
1942 nyár végén, egy vasárnapi ebéd után, Apuval és Mamival kirándulni mentünk, ha ezt kirándulásnak lehet nevezni. A Rákóczi úton felszálltunk egy 76-os villamosra, ami átment az Erzsébet-hídon, végig a Krisztina körúton, majd a Déli vasútnál éles kanyart vett és rátért az Alkotás útra, felkanyarodott a Nagyenyed utcára és kiment a Farkasréti temetőig, a mai 59-es, illetve már az 56-os útvonalán. Mi leszálltunk az Istenhegyi út lábánál és felkaptattunk a Kis sváb-hegy felé. Az Orbán térnél megfordultunk és lenéztünk Pestre. Valahol ott állhattunk, ahol ma azok az irgalmatlan magas és nem kevésbé ronda házak állnak. Körülöttünk pusztaság, amiből egy U-alakú, vörös téglás épület emelkedett ki az istenhegyi út 32-es szám alatt (jelenleg világos vakolat takarja, és egy német nyelvű iskola van a helyén).
Látod Tibikém azt a nagy épületet? – kérdezte Mami. Nem válaszoltam, hatodik érzékszervével valahogy minden gyerek megérzi, ha a felnőttek valami kellemetlen dologban sántikálnak, legyen az egy beadandó injekció, vagy valami egyéb kellemetlenség. Én is azért maradtam néma, mert valamit ott vibrált a levegőben. Amikor a család ment valahova, a bevett szokás szerint nemigen törődtek velünk. Ildit, a húgomat rám bízták, hogy vigyázzak rá, ami alatt azt kellett érteni, hogy ne legyen az útjukban, semmi más nem volt érdekes. Most viszont megkülönböztetett figyelemmel kísérték, vajon látok-e egy ismeretlen épületet, mit szólok a kilátáshoz, és végül a csattanó. „Mit szólnál, ha ebben a szép nagy házban lakhatnál?”
Laknék? Futott át agyamon a gondolat. Én egyedül? Miért? Minek? Egy szót sem válaszoltam. Mami faggatni kezdett, – na, mit szólsz hozzá? – Nem szóltam egy szót sem. Ösztönösen éreztem, hogy valami nagyon nincs rendjén. Elképesztően jó gyerek voltam, nem azért, mert úgy születtem, nem azért mert úgy neveltek, hanem azért, mert állandó jelleggel meg voltam szeppenve a sok-sok kórházban, szanatóriumban eltöltött hónapok alatt átélt egyedüllét miatt. Mindegy – jelentette ki Apu – szeptembertől úgyis beadunk, – amihez Mami bólogatott, és ezzel a kirándulásnak vége szakadt, mert lassan elindultunk hazafelé.
Életem első három osztályát pontosan négy különböző iskolába jártam, így aztán nem alakulhatott ki különös kötődés egyikhez sem, és barátaim se nagyon voltak. Szüleimnek különleges érzékük volt ahhoz, hogy én legyek az ország legmagányosabb kisdiákja. Ezért aztán egy ötödik iskola lehetősége különösképpen nem hozott lázba, de furcsállottam, hogy ilyen messzire kelljen járnom.
Egészen a haláláig édesanyám nem ismerte fel gondolatvilágomat, ezért aztán félig gügyögő hangon próbált rábeszélni, hogy milyen jól fogom magam itt érezni. Ekkor már tudtam, hogy baj van, nagyon nagy baj, és szipogni kezdtem. Hazasétálás közben vigasztalásul kaptam egy fagylaltot, de visszafelé menet előbb még elmentünk a vaskerítéssel körbefont épület előtt, aminek homlokzatán egy hatalmas fehér tábla hirdette fekete betűkkel, hogy
SZENT JÓZSEF FIÚNEVELŐ INTÉZET. Szent Józsefről hamar kiderült, hogy Krisztus apja volt, mesterségét tekintve ács, de semmi több. Hogy fiúnevelés alatt mit kell érteni, azt szép lassan, sajátmagunk tapasztalhattuk meg.
Az internátus környékének meglátogatását követő napokban anyám azzal kötötte le magát, hogy az előírt mennyiségű zokni, alsónadrág, ing, zsebkendő, stb. vagyis személyes ruhaneműimre rávarrt egy-egy apró textil címkét, ami a 35-ős szám virított. Én lettem tehát a 35-ös számú növendék jelölt. Aztán persze eljött a szeptember elseje, amikor én és a kofferom szülői kísérettel megérkeztünk az internátusba, ahol kijelölték az ágyamat, a rajta virító 35-ös számmal. A raktárszobában kaptam egy polcot a fehérneműim részére, egy gyors búcsú a szülőktől és már mehettem is az osztályterembe, ahol ösztönösen az első sorba ültem, mert korábbi tapasztalataim szerint hátrábbról nem láttam. Hogy rövidlátó vagyok szüleimnek nemigen volt alkalma észrevenni, egymás megcsalásával voltak elfoglalva.
A katolikus fiúnevelésnek sok százéves hagyományai voltak. Vasszigor, vallásos agymosás, ami főleg a pokollal való fenyegetésben merül ki, rengeteg ájtatoskodás, az önmegtartóztatás kihangsúlyozása, testi fenyítés következetes alkalmazása, abszolút hűség az egyház és elöljárók irányába. Gondolom a testi fenyítést időközben abbahagyták, ma már politikailag nem lenne korrekt, és mint az egyház többi, korábban elkövetett bűnét, ezt is hamar elfelejtették. A vasszigor természetesen maradt, alkalmazható testi fenyítés nélkül is, elég a hatásos, sokszorosan bevált lelki terror.
A napirend monoton és lelketlen volt. Reggel hatkor ébresztő, mosakodás, öltözés, sorba állás és átvonulás az intézet kápolnájába, ahol szentmise. A kápolnában mindenkinek ki volt jelölve a helye a belső közlekedő folyosó jobb és baloldalán, sorban elhelyezkedő térdeplők mögött. Mise alatt tehát vagy térdeltünk, vagy álltunk. Személyes imakönyvünk be volt téve a térdeplő alatt kialakított mélyedésbe. Misénként három szenténeket énekeltünk el, ez volt a norma. Mise végén korgó gyomorral, sorba állás után, átvonultunk az ebédlőbe reggelizés végett, ami híg kávé és egy szelet csupasz kenyér volt.
Az ebédlőt egy belső oszlopokkal ellátott hatalmas terem jelentette, benne tizenkét-személyes asztalokkal. Az asztalok két oldalán egy-egy öt méter hosszú pad helyezkedett el 6-6 fiókkal, amikben a személyes szalvéta lehetett, esetleg egy megmaradt fél szelet kenyér. Étkezés előtt természetesen elrebegtünk egy fohászt: „Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott”. Aztán a már jól ismert sorba állás és felvonulás a tantermekbe.
Reggel nyolckor elkezdődött a tanítás, aminek az első és legfontosabb kelléke a Szentléleknek címzett fohász volt, hogy világosítsa meg elménket, ami alatt azt kellett érteni, hogy örömmel, kételkedés nélkül, lelkesen fogadja be a vallásos tanokat. A számtan, magyar, történelem, stb. tantárgyak természetszerűen nem különböztek a világi iskolákban tanítottaktól. A negyedik óra után, déli tizenkettőkor elimádkoztuk a Hiszekegyet, ami tulajdonképpen a romai katolikus anyaszentegyházra naponta megismételt felesküdéssel ért fel. Jó hosszú volt, és konkrétan így kezdődött: „Hiszek egy Istenben, a mindenható atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében, Jézus Krisztusban, a mi urunkban, az ő feltámadásában…..” végeredményben a drasztikusan lerövidített, de tételesen felsorakoztatott Ó és Újszövetségben.
A déli harangszó után volt még egy óra, aztán sorakozó és levonulás az ebédlőbe. Az ebéd előtt, és az ebéd után, a fohász annyira hozzátartozott a táplálkozáshoz, hogy többé már meg se említem. Maga az ebéd természetesen egy tál étel volt, minden második nap savanyú babfőzelék fehér babból. Nem zabáltuk magunkat halálra, mindenki annyit evett, hogy a gyomorkorgása megszűnjön. Nem tudtuk mi az a szörpi, kancsóból ittunk vizet. Nem volt büfé, se pénzbedobós automata, nem lehetett csipszféléket venni, a szülők nem nyomtak minden reggel 2-300 forintot a zsebünkbe, már csak azért se, mert sok kilométer távolságban voltak, és természetesen a 200 gyerek közül senki se volt kövér. A katolikus fiúnevelés jelszava: „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy életben maradjunk” a gyakorlatban tökéletesen be volt tartva.
Ebéd után sorakozó, majd kimentünk az udvarra, ahol szabadon futkoshattunk egy órát. Ezt követve „stúdium” azaz vissza az osztálytermekbe és egyéni tanulás. Egy-egy folyosó szakaszon 4-4 tanterem helyezkedett el szorosan egymás mellett. Ezek a tantermek összenyithatók voltak. Stúdium alatt össze is nyitották őket, és így egyetlen „kedves-testvér” fel-le mászkálva felügyelt négy osztályt. Egy pisszenés se volt, mert a kedves-testvér nem volt egészen magányos, kezében ott volt egy 80 centis nádpálca, amivel ma már csak az irodalomban lehet találkozni, és elnevezésükkel ellentétben, a felügyelő kedves-testvérek nemigen voltak kedvesek. Az viszont biztos, hogy a nádpálcával igen tekintélyeset lehetett odasózni fenékre, tenyérre egyaránt. Igaz, ami igaz, voltak kevésbé emberséges megoldások is. Például két újjal elkapni a gyerek „pajeszát” azaz a fül melletti hajat, és azt felfelé húzni. Ez természetesen a gyereknek fáj és a fájdalom enyhítése végett pipiskedve lábujjhegyre áll, valamint fél oldalra fordítja az arcát. Ekkor kell elengedni a hajat és ugyanazzal a tenyérrel egy hatalmas frászt lekeverni a gyerek arcára, ami szinte kínálkozik a pofonra. Ez a bánásmód biztosítja, hogy a 200 gyerek néhány nap alatt kisbárányként viselkedik és egyetlen csettintésre pontosan tudja, mit kell tennie.
Stúdium után az ebédlőben uzsonnaosztás volt, ami szertartásosan a következők szerint bonyolódott. A kétkilós kenyerek hosszban ketté lettek vágva, a fél kenyerek pedig fel lettek szeletelve. A szeletek bekerültek egy ruháskosárba, amiből egy kedves-testvér egyet-egyet kivet és egy bödönből kanállal rácsurgatott vízzel felfőzött „gyümölcsízt”, majd az ily módon preparált kenyeret belerakta a felé nyújtózó néhány tucat kéz egyikébe, és ezt addig ismételte, amíg a szeletek vagy a nyújtózkodó kezek el nem fogytak. A kenyér barna volt és savanyú, legfeljebb a sercli volt ehető, mert az főleg kenyérhéjból állt.
Sebaj, uzsonna után még futkoshattunk az udvaron egy órácskát, majd megint stúdium és végül vacsora. Vacsora végén mindenki kapott egy almát, amit valószínűleg az Egészségügyi Minisztérium írt elő. Elvégre a Nagy Magyarország megteremtéséhez katonákra volt szükség, és mi valamennyien fiúk voltunk. Vacsora után felmentünk a hálókba, ahol cipőpucolás, mosakodás, lefekvés, ima (Én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem, de a tied nyitva atyám, amíg alszom vigyázz reám, vigyázz az én szüleimre….. elvégre a tartásunkért a szülők fizettek), lámpaoltás. Lámpaoltás után valamelyik kedves testvér a sötétben elmesélt egy tanulságos történetet, amiből kitűnt, hogy aki hisz, aki jót tesz felebarátjával, azt az isten megjutalmazza, ellenben a gonoszokat megbünteti. Az pedig mindenki előtt világossá vált, hogy az a gonosz, aki nem hisz a papoknak és az a jó, aki hisz nekik. Az a világ sokkal egyszerűbb és világosabb volt, mint a mai, mert manapság szociológizálnak, politológiáznak, pszichológizálnak, meg a fene tudja még mit nem, ja, igen: fogyasztanak-fogyasztanak és fogyasztanak. Akkor persze nem volt mit.
A hét természetesen 6 munkanapból állt, ahol a szombat pont olyan volt, mint a vasárnap. Elvégre az úr a teremtés könyvében azt mondta, hogy a hetedik napon kell pihenni, és a 40 órás munkahétről egyetlen hangot se hallatott (igaz, a többit is csak sugallta). Vasárnap egy órával később keltünk, de azért misével kezdtük a napot, majd reggeli. Délelőtt játék, de délután szigorúan stúdium (amiről már tudjuk, hogy tanulást jelent), aztán megint egy kis játék és a végén lefekvés.
Látogatásra, vagyis a mi meglátogatásunkra minden második vasárnap került sor. A szülök délután 2 és 4 között jöhettek meglátogatni gyermekeiket, mint kórházakban a betegeket. Ilyenkor be voltunk terelve az osztálytermeinkbe és mindig azokat szólították, akinek megérkeztek a szülei. Nekem nem jöttek a szüleim, legalább is együtt nem. Beosztották egymás között, hol az egyik jött, hol a másik, hol egyik sem. Viszonylag hamar megszoktam, hogy ha jött is hozzám valaki, az fél 4 körül érkezett és ezért hamar távozott. Talán természetesnek fogtam volna fel a dolgot, ha 2 előtt nem várakozott volna az internátus kapuja előtt több tucat túl korán érkező szülő. Így azonban nem volt nehéz észrevenni, hogy a szüleimnek én valamivel kevesebbet jelentek, mint a többiek.
Negyedikben Róbert testvér volt a tanító. Ekkorra már természetesen fújtuk az egyszeregyet, amit újabban szorzótáblának becéznek. Róbert testvérnek a nagy-egyszeregyet kellett belénk verni a szó legszorosabb értelmében. Mivel már jó ideje az emberek kalkulátorral számolnak, elárulom mi az a nagy-egyszeregy. Ez nem más, mint a 10-től 20-ig terjedő számok 1-től 10-ig terjedő szorzata. Például 7 x 17, ami egyenlő 119. A tanítás úgy folyt, hogy az osztály felállt és mindenki kilépett a padból. Ekkor Róbert testvér egy 80 centis nádpálcával fel-alá mászkált közöttünk és elkiáltotta magát „6 x 13” és pálcájával rábökött valamelyikünkre. Ekkor a potenciális áldozat vagy rávágta, hogy 78, vagy kitartotta egyik kezét, tenyerével felfelé, amibe Róbert testvér a nádpálcájával belecsapott egy hatalmasat, miközben ő adta meg a helyes választ. Az is előfordult, hogy a válasz hibás volt. Ilyen esetben Róbert testvér pálcájával intett, hogy elő az egyik kézzel és a folytatás az előbb leírt nádpálcás művelet volt. Nem tudom meg kell-e jegyeznem, hogy soha senki nem állt bukásra, és mindenki megtanult számolni.
Az internátusban pénzünk természetesen nem lehetett, ha lett, akkor azt le kellett adni. Mi lett a leadott pénzzel? Nos, Paszkál testvér egy kockás füzetben „folyószámlákat” vezetett, és a kulcsra zárható szekrénye be volt rendezve szatócsboltnak. Ha valakinek betelt a füzete, elhegyezte a ceruzáját, vagy bármi más okból kifolyólag legitim szüksége támadt, akkor azt kontója terhére Paszkál testvér pótolta. Ha a folyószámlán nem volt pénz, akkor Paszkál testvér hitelt folyósított és az szintén bekerült a kockás füzetbe. A következő látogatás alkalmából a tartozás be lett hajtva a szülőkön. A rendszer olajozottan működött. Paszkál testvér haszonkulcsa természetesen üzleti titok tárgyát képezte, és mint ilyen, sose derült rá fény. Minden esetre év vége előtt néhány nappal fogrém, fogkefe, cipőpaszta, stb. ellenőrzés volt, és aki nem tudta bemutatni a felsorolt tárgyak egyikét azt bevásárlásra kötelezték. Elvégre nagyméretű raktári készlettel belépni a nyári pangásba kifejezetten rossz üzletpolitika.
A bentlakók a szülőkkel levelezhettek, de csak levelezőlapokon, amit természetesen cenzúráztak, hiszen mi nem tudtuk postára vinni. Panaszkodásról szó sem lehetett, mert nem szabad a szülőket felidegesíteni. Ez az indok már egy tíz éves gyereknek is átlátszó, éppen ezért megpróbáltuk kijátszani a cenzúrát. Az Istenhegyi úton volt egy postaláda körülbelül 100 méterre a hegy felé. Néha egy-egy gyerek kiszökött és vitt magával néhány levelezőlapot, amiket bedobott. Ezek biztos célba értek, de semmi változást nem produkáltak. Én magam is azt hittem, hogy „ez” csak azért történhet meg velem, mert gondoskodó szüleim nem tudnak róla, nem tudhatnak, hiszen nem írhatom meg. Aztán rá kellett döbbenni a valóságra, hogy ha tudnak is a valóságról, megváltoztatásról szó se lehet. Egy-kettőre megszületett a keserű diákhumorral telt strófa, ami éppen ráfért egy levelezőlapra: Drága szüleim! – Fáznak a füleim – Küldjetek egy sapkát – Csókolom a macskát.
Érdekes módon 10 évesen ezt az állapotot természetesnek, szükségszerűen bekövetkezőnek fogtam fel. Nagyon szerettem volna otthon lenni, az internátusi életet egy hatalmas, ki nem érdemelt büntetésnek fogtam fel, de nem kerestem felelősöket. A gyerek szereti a szüleit, és fel se merül benne, hogy ez a szeretet talán csak egyoldalú. Végül is, amikor odabújok az anyámhoz, átölelem és megcsókolom az apámat, nem löknek el maguktól, hagyják a szeretet megnyilvánulását, talán még élvezik is az egyoldalú rajongást, és arra gondolnak, ha minden kötél szakad, öreg korukban lesz kire támaszkodniuk.
A folyosó végén volt a WC, amit a 10 perces szünetekben látogathattunk. A WC bejárattal szemközt álló falán volt egy hatalmas, rácsos ablak, ami higiéniai okokból december-január kivételével mindig nyitott volt. Szünetről-szünetre percekig álltam az ablak előtt és bámultam az egyébként csodálatos pesti látképet. A Keleti pályaudvar hatalmas kupolája jól kivehető volt. Ez, mint kiindulási pont, meghatározta hol is lakunk, merre van a Bezerédi utca 8, amit addig-addig bámultam, míg könnyeim el nem homályosították látásomat.
Szerencsére karácsonykor és húsvétkor néhány napra hazavittek. Micsoda öröm volt, mekkora boldogság! Igaz, volt néhány gyerek, akik ilyenkor is bent maradtak, de az én szüleimnek a bent hagyásomra már nem volt mersze. Elvégre a szöveg az volt, hogy ők nekem a „legjobb nevelést” akarják biztosítani. A barátok és a rokonok előtt a karácsonyi távolmaradásomat nehéz lett volna megmagyarázni.
Szóval kiskamaszos öntudatara ébresztgetésem ilyen körülmények között zajlott, és mert nem volt összehasonlítási alap, ezt tartottam normális gyereksorsnak. Ehhez hozzájárult még a katolikus nevelés, ami mindenre meg tudta adni a választ. Nem baj, ha szenvedsz itt a földön, a Mennyországban majd elnyered érte a jutalmadat. Ha nélkülözöl, elnyered Isten kegyét, aki egyébként mindent tud, és mindent lát. Ha pedig bűnözöl, akkor az örökké tartó pokol tüze vár rád.
Ha különösképpen áldozatkésznek mutatkoztunk (bármiben), akkor jutalmunk egy szentkép volt, amit betehetünk az imakönyvünkbe. De isten mellett állandóan jelen volt a sátán is, akinek egyetlen vágya a mi elkárhoztatásunk volt, aminek érdekében állandóan kísértésnek tett ki bennünket. A sátán minden iparkodása az volt, hogy minél több lelket lerántson magához a pokolba. – Szó, ami szó, mindent megtettek annak érdekében, hogy hívő katolikusakká indokrináljanak minket.
Aztán jött az ostrom, átment rajtunk a Vörös hadsereg és az internátust romokká lőtték. A hatodik osztályt már a Nagyatádi Szabó István utcában lévő iskolában folytattam (amit persze ma már Kertész utcának hívnak), ahol a teljes tanári kar havonta változott. A káosz leírhatatlan volt, de a hitoktatás úgy működött, mint egy jól olajozott gépezet. Hitoktatás? Tulajdonképpen arra ügyeltek, hogy ne felejtsük el mindazt, amit eddig sikerült bevésni a fejünkbe. Meg aztán „oktatni” kell a hitet? Mit kell azon oktatni? Aki kitalálta a „hitoktatás” szót, mint tantárgyat, nem vette észre, hogy elárulta magát. Kilóg a lóláb, senki se hinné azokat a tanokat, ha nem oktatnák őket rá.
Minden esetre a hatnapos tanítási hét után vasárnap reggel is kötelező gyülekező volt az iskolában és testületileg mentünk át a terézvárosi templomba, ahol végig imádkoztuk a 8 órai istentiszteletet. Jaj, volt annak, aki hiányzott. Abban az időben minden második vasárnap az egész család kiment Sashalomra, nevelőanyám szüleihez, amolyan rokoni látogatásra. Anyámnak esze ágában se volt megvárni, amíg a miséről hazaérek, tehát nem mehettem el. Az Egyház viszont mindenre gondol! Ezekben az esetekben a szabvány megoldás az volt, hogy Sashalmon kellett elmennem a misére, majd a mise után a sekrestyében igazolást adtak az ottani szentmisén való részvételemről, amit hétfőn bemutattam a tisztelendő úrnak.
13 éves korban estem át a bérmáláson, ami tulajdonképpen egy püspök által tartott szertartás annak bebiztosítására, hogy ne rendüljön meg a serdülő hite, mert ugye közbeszól az ébredező nemi ösztön, ami méltó versenytársa a vallásos indokrinálásnak. A bérmálást egy 3-4 napig tartó lelkigyakorlat előz meg, ami rettenetesen hasonlít egy kommunista szeminárium sorozatra (már akinek ilyenben volt része). Reggeltől estig be van osztva az idő. Papok, jezsuita szerzetesek adják egymásnak a kilincset és a lehető legmeggyőzőbb érvekkel adják elő a katolikus hit tanait, alásegítve olyan hókuszpókuszokkal, mint amilyeneket jól láthattunk és hallhatunk egy-egy kereszténydemokrata nagygyűlésen. Ötkilós cipó az asztalon, átkötve nemzetiszín szalaggal, mellette a feszület, stb.
Ez különben nem egy új keletű dolog. Úgy értem a serdülő emberi agy öncélú befolyásolása. A török hadsereg által elrabolt gyerekekből nevelték a legjobb janicsárokat. Sztálin tanaival indokrínálta a Komszomolba tömörített ifjakat, és lényegében így fanatizáltak a Hitler Jugendben is, a kamikaze pilótákról nem is beszélve, és akkor ne feledkezzünk meg az új keletű, fundamentalista-iszlám öngyilkos merénylőkről se.
A különbség mindössze annyi, hogy a Romai Katolikus Anyaszentegyház az agymosást kétezer éve praktizálja, alapos gyakorlata van benne! Nem csoda, hogy 14 évesen, tökéletesen elfogadtam a tanokat. Részemre nem volt abszurd, hogy Jézus a vízen járt (én meg úszni se tudtam), feltámasztotta a halott Lázárt, sőt önmaga is feltámadt és persze felment a Mennybe, az atyja mellé. Nem tartottam paradoxonnak az egy isten-három személyt, azaz a trinitást (bár elképzelni se tudom, mind a mai napig). Az egyház teljes gyermekded meséjét elfogadtam valóságnak. Tudomásul vettem, hogy a Vatikán egyes könyveket indexre tesz, azaz minket, az egyszerű hívőket meg akar óvni a sátán kísértésétől, amiről eszembe se jutott a cenzúra. Nem figyeltem fel arra a jogi nonszenszre, hogy 6000 évvel ezelőtti ősanyám almába harapása miatt én eleve bűnösnek születtem. Nem ötlött fel bennem, mekkora baromság, hogy isten saját (és egyetlen) fiának a halála kiengeszteli ő magát, és megbocsátja azt a bűnt, amit el se követtem, de ami különben is triviális (egy alma leszakítása) saját fia halálához képest. Nem vettem észre a rejtett következtetést, hogy akkor ez nem egy végtelenül jó Isten, hanem egy vérengző fenevad, aki saját maga által alkotott 5. parancsolatot (Ne ölj!) önnön fia vonatkozásában áthágja. Ábrahámnak meg egyenesen megparancsolja, hogy gyilkolja le Izsákot, saját fiát.
Csak hát a gyerek nem marad mindig 14 éves, egy-két év és szép lassan kezd kinyílni a szeme. Persze, már akinek. Nekem kinyílott és csodálkozással vettem tudomásul, hogy értelmes, művelt, felnőtt embereknek nem nyílik ki. Napjainkban, a XXI. század kezdetén csodálkozással nézem és látom a TV képernyőjén, hogy vallásos gyülekezetekben átszellemült emberek szinte megbabonázottan csüngenek a gyülekezett vezetője ajakán.
Mindennek az elképesztően sok érthetetlenségnek egyetlen egy közös oka van, ez pedig a HIT. Az emberek hisznek. Az emberek szeretnek hinni. Az emberek akarnak hinni, de miért?
A Romai Katolikus Anyaszentegyház „katekizmusát” kb. 80 évvel ezelőtt verték belém nádpálcával. Nem csoda, ha életem végéig emlékezni fogok rá. A Katekizmus különben kérdések és feleletek formájában összeállított vallási irányelv. Íme:
1. ”Mi végből vagyunk a világon? Avégből vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és csak neki szolgáljunk.” Eltekintve a kissé ódon nyelvezettől, a szánkba adott válasz kifejezetten feudális. Végül is 1940-et írtunk, és akkor Magyarországon feudálkapitalizmus dúlt (szó szoros értelemben) megspékelve egy parlamentáris diktatúrával, amire az államvallásnak jelentős rálátása volt. Aztán változtak az idők, és 1995-ben a hamvaiból feltámadt Anyaszentegyház eljönni látta az időt, hogy a katekizmust egy kicsit modernizálja. Íme:
1. ”Miért élünk a világon? Azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, azt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre.” És még mondja azt valaki, hogy Róma visszahúzza a fejlődést. Már nem kell istent feltétel nélkül szeretnünk, mindössze viszonyoznunk kell az ő szeretetét. Ez már sokkal demokratikusabb. A cél viszont egy kicsit ellentmondásos. Azért élünk a világon, hogy eljussunk az örök életre? Az örökkévalósághoz képest, ez a néhány évtized, amit eltöltünk itt a Földön, igazán semmiség. Miért van rá szükség? Nem lett volna egyszerűbb beleteremteni minket közvetlenül az örök életbe? De erre is kapunk választ, legfeljebb nem egyértelműt. Íme:
Mi Isten terve az emberrel? Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratából megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. „A végtelenül boldog isten….” Egy kicsit nehéz elképzelni a végtelen boldogságot, de filozófiailag nem lehetetlen. Meg merem kockáztatni a felvetést, ha valaki „végtelenül boldog” akkor aligha van bármire is szüksége. Madách Imre írhatta, hogy „teremteni kényszerültél általa”, mert Madách istene nem volt „végtelenül boldog” hiszen kialakult némi összetűzése Luciferrel. Na, de bukott angyalok az egyház szerint is voltak. Ezek szerint isten felett nem volt teljesen felhőtlen az ég. Szóval nekem gyanús ez a „végtelen boldogság.” De nem veszem el tőle, csak úgy kikívánkozott belőlem. Sokkal inkább témánkba vág a következő kérdés. Íme:
Az emberben miért él az Isten utáni vágy? Ezt kérdezem én is „Mi végből hiszünk?” Lássuk a hivatalos választ! Mert Isten azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.
Hát igen. A papság már évezredek óta felismerte a tényt, hogy az „ember szívében van a vágy, természete szerint vallásos lény”. Most már csak arra kellene rájönni, hogy miért?
Mit jelent az El Niño a veszélyes éghajlati billenő pontok számára
Szerző: Jack Marley
Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) megerősítette: az El Niño állapot beköszöntött, és várhatóan mérsékelt-erős lesz a következő másfél évben. Az El Niño (aminek teljes neve: El Niño Southern Oscillation vagy ENSO) a Föld éghajlati rendszerében egy természetes ingadozás forró szakasza, ami általában 1,5 – 2 évig tart.
Az idei év forrónak bizonyul. A széles körben elterjedt hőhullámok hozzájárultak az eddig legmelegebb júniushoz. Az Atlanti-óceán északkeleti részén a hőmérséklet 5°C fokkal melegebb a szokásos júniusi értéknél. Az Antarktisz körüli tengeri jég pedig 2,5 millió km2-el kisebb az évszak átlagánál.
Ez az El Niño esemény még csak most kezdődik, és így csak részben felelős a közelmúlt szélsőségeiért. De mivel a globális átlaghőmérséklet már idén is magas, az El Niño jövőre erősödése miatt 2024 a rekord legmelegebb évévé válhat. Az El Niño akár 0,2°C-kal is növelheti a globális átlag hőmérsékletet.
A WMO szerint most nagyon valószínű, hogy 2027-re a Föld hőmérséklete átmenetileg 1,5°C-kal meghaladja az iparosodás előtti átlagot. Ez az a hőmérsékleti határ, amelyre a világ vezetői a Párizsi Megállapodás aláírásakor ígérték meg, hogy igyekeznek korlátozni a hosszú távú felmelegedést. A tudósok azt jósolják, hogy ezen túlmenően az éghajlatváltozás hatásai gyorsan fokozódnak.
A tengerfelszín hőmérséklete a Csendes-óceánon megerősítette az El Niño június eleji érkezését.
Ezek a hatások magukban foglalhatják az éghajlati billenő pontok átlépését, az éghajlati rendszer önfenntartó változásait, amelyek pusztító változásokat léptetnek be a kritikus felmelegedési szintek túllépése után. Példa erre a nyugat-antarktiszi jégtakaró, amelynek visszafordíthatatlan elolvadása végül 3 méterrel növeli a globális tengerszint emelkedését.
A közelmúltbeli kutatások úgy ítélték meg, hogy ezek közül az éghajlati billenő pontok közül több valószínű 1,5 °C fölött áll, és még a jelenlegi 1,2 °C körüli felmelegedés mellett sem zárható ki. Tehát az El Niño által az elkövetkező években felturbózott globális hőrekord elérhető közelségbe hozhatja ezeket a billenési küszöböket.
A rövid távú szélsőséges hőség továbbra is destabilizálja az olyan rendszereket, mint a korallzátonyok és az Amazonas esőerdői. Néhány kisebb ökoszisztéma is megbillenhet, de valószínűleg nem haladja meg azt a több ezer kilométert, amely ahhoz szükséges, hogy az éghajlati fordulópontnak számítson. A tengeri jég visszahúzódása az Antarktisz-félsziget közelében azt sugallja, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részeit is több meleg éri, ami még a jelenlegi felmelegedési szint mellett is megbillenhet. A legtöbb tudós azonban nem várja el, hogy a világ több éghajlati billenő pontot érjen el, ha az El Niño miatt a világ hőmérséklete rövid időre átlépi a 1,5 °C-ot.
A billenő pontok eredménye
Az éghajlati billenő pont küszöbére vonatkozó becsléseink azon alapulnak, hogy mi történne, ha a globális felmelegedés hosszú évekig ezen a szinten maradna. Tehát a becslések szerint 1,5 °C-ra rúgó billenési küszöböt csak akkor érik el, ha a globális átlaghőmérséklet körülbelül egy évtizedig nem lesz 1,5 °C.
A becslések szerint az egyes billenési pontok széles tartománya azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor válik elkerülhetetlenné a billenés, csak azt, hogy az adott tartományon belüli felmelegedés minden töredékével a billenés valószínűbbé válik. Egyes rendszerek, például a jégtakarók, lassan reagálnak a globális felmelegedésre, és előfordulhat, hogy a feltételek néhány évtizedre átmenetileg meghaladhatják a kritikus küszöböt. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a felmelegedés ismét alább kerüljön, mielőtt a rendszer garantáltan új állapotba kerülne.
Egyes kommentátorok attól tartanak, hogy a közelmúlt hőmérsékleti és tengeri jeges szélsőségei maguk is a billenő pontok közeledtének következményei lehetnek. Ennek oka az, hogy egyes összetett rendszerekről azt gondolják, hogy stressz alatt „villognak”, rövid időre új állapotba ugranak, majd vissza, mielőtt véglegesen felborulna. Még azt is felvetették, hogy a közelmúlt szélsőségei annak bizonyítékai lehetnek, hogy a billenés már folyamatban van.
A billenés előtti villódzás lehetséges, de az olyan rendszerekről, mint az antarktiszi tengeri jég vagy az óceáni áramlatok, nem ismert, hogy így viselkednének.
Az antarktiszi jég visszaveri a napfényt az űrbe, lehűti a Földet.
Ahelyett, hogy egy előre nem látható fordulópont közeledne, a hőmérséklet és a tengeri jég kiterjedésének drámai szélsőségeit leginkább a hosszú távú felmelegedés melletti természetes változékonyság magyarázza. Más szóval, a globális felmelegedés következtében gyorsan felfelé tolódó természetes tartományon belül helyezkednek el. A hajózásból származó napfény-visszaverő aeroszolok kibocsátása is meredeken csökkent 2020-ban az új szabályozással. Ezek megakadályozták a felmelegedés egy kis részét, amely most kezd újra megjelenni.
Az El Niño esemény során megdöntött hőmérsékleti rekordok a mögöttes globális felmelegedés tünete, és ez a hosszú távú felmelegedés az, amely végső soron klíma billenő pontokat vált ki, különösen, ha a globális átlag meghaladja az 1,5 °C-ot. Egy El Niño esemény segít destabilizálni bizonyos rendszereket, amelyek felborulhatnak, ha kisebbek, vagy gyorsan reagálnak.
Tehát nem valószínű, de nem lehetetlen, hogy ez az új El Niño esemény közvetlenül kiváltja az éghajlati billenő pontokat. Ehelyett az elkövetkező El Niño események és az ember által vezérelt globális felmelegedés továbbra is hőmérsékleti rekordokat döntenek meg, és a billenő pontok átlépésének esélye tovább növekszik a hosszú távú felmelegedés előrehaladtával.
„Feltüzelt sportviadalok”*: vagyis a sportolók kábítószer alkalmazásának engedélyezése komolyabb problémákhoz vezethet, mint a csalás
*Angolul „Enhanced Games” az elnevezés. Lehet, hogy van elfogadott magyar megfelelője, én ennél jobb fordítást nem tudok kitalálni.
Szerző: John William Devine – a Swansea Egyetem Sport- és Edzéstudományi Tanszékének etikai vezető oktatója
Milyen lenne a sport, ha engedélyeznék a teljesítményfokozó készítményeket? Milyen gyorsan tudtak futni a leggyorsabb sportolók? Milyen magasra tudtak ugrani? Mekkora súlyt tudtak emelni? A feltüzelt sport viadalok ezekre a kérdésekre keresi a választ azáltal, hogy eltöröl minden doppingkorlátozást.
A teljesítményfokozó szerek tilalmának feloldásával a feltüzelt sport viadalok megkérdőjelezi a modern sportetika egyik alapelvét – azt, hogy a sportnak doppingmentesnek kell lennie.
Amikor 2024 decemberében megrendezésre kerülnek az első feltüzelt sport viadalok, az öt versenykategória – atlétika, úszás, súlyemelés, torna és küzdősportok – sportolói bármilyen anyagot fogyaszthatnak, amivel javítani kívánják teljesítményüket.
Nem lesznek tesztek, tiltások, korlátozások. Egyesek, köztük a játékok alapítója, Aron D’Souza számára a feltüzelt sport viadalok a sport fejlődésének következő lépése, mások számára azonban erkölcsi foltot jelent a sportéleten.
A feltüzelt sport viadalok szószólói azt állítják, hogy ha a sportolóknak megengedik, hogy bármilyen kábítószert használjanak, az lehetővé teszi a sport számára, hogy próbára tegye az emberi potenciál határait, tiszteletben tartsa a sportolók testi autonómiáját, és elkerülje a sikertelen doppingellenesség által generált csalási botrányok véget nem érő körforgását.
Azonban korántsem világos, hogy a feltüzelt sport viadalok új távlatokat nyitnának a sportteljesítményben, támogatná a sportolói autonómiát vagy elősegíti-e a tisztességes versenyt.
Csúcsteljesítmény?
A doppingellenes szabályok korlátozzák azokat az anyagokat, amelyeket a sportolók a csúcsteljesítmény eléréséhez használhatnak. Az anabolikus szteroidok segíthetnek a súlyemelőknek nagyobb súlyemelésben, az eritropoetin pedig segíthet a távfutóknak gyorsabban futni. Úgy tűnik tehát, hogy ezen anyagok betiltása plafont szab a sportteljesítményre való törekvésnek.
Az atlétikai kiválóság azonban nem redukálható az eredményekre.
Egy hátszélben futó sprinter, egy metrón közlekedő maratoni futó vagy egy trambulint használó magasugró nincs jobb helyzetben ahhoz, hogy feltárja az emberi potenciál határait saját sportágában.
Minden esetben egy külső segédeszköz (vagyis a hátszél, a metró és a trambulin) segíti a sportolót abban, hogy hatékonyabban érje el a kívánt eredményt, de anélkül, hogy további atlétikai készségeket vagy képességeket mutatna be. Ezek az állítólagos „javítások” inkább elhomályosítják, semmint fejlesztik az atlétikai kiválóságot.
A teljesítményfokozó szerek használata számos esetben jobban hasonlíthat a hátszélben való futáshoz, mint egy új atlétikai készség elsajátításához.
Bármely sportteljesítmény értékelésénél az eredményt nem lehet elválasztani a megvalósítás eszközétől. A filozófusoknak és a sporttudósoknak még több munkát kell végezniük annak meghatározására, hogy a kábítószerrel segített teljesítmény mikor terjeszti ki valóban az emberi teljesítmény határait, ahogyan azt a feltüzelt sport viadalok szervezői is elképzelték.
Ezenkívül a sportokat úgy tervezték, hogy teszteljék a készségek és képességek meghatározott csoportját, beleértve a fizikai, pszichológiai, taktikai és technikai képességeket. A teljesítményfokozó szerek bizonyos fizikai tulajdonságok, például az erő és az állóképesség fontosságát emelik.
A kábítószer-tilalom feloldása megváltoztatná a sportok természetét azáltal, hogy növelné a fizikai tulajdonságok ezen részhalmazának jelentőségét más fizikai tulajdonságok, például a koordináció és a mozgékonyság, valamint a nem fizikai tulajdonságok, például a stratégiai képességek, a mentális képességek, rugalmasság és műszaki jártasság rovására.
A feltüzelt sport viadalok szószólói által felhozott másik érv az, hogy a tilalom feloldása szélesebb körű kontrollt biztosít a sportolóknak testük felett. „Az én testem, az én választásom” – ahogy D’Souza mondja. Ha megengedjük a sportolóknak, hogy tetszőleges szereket használjanak, az jobban tiszteletben tartja autonómiájukat – így hangzik az érvelés.
A doppingtilalom feloldása azonban lehetővé tenné – talán még ösztönözné is – a sportolókat, hogy veszélyes vagy nem tesztelt drogokat nyeljenek le. A fokozott sport támogatói szerint ez nem jelent erkölcsi aggodalmat, feltéve, hogy a sportolók szabad és tájékozott beleegyezést nyújtanak.
Még ha jótékonyan feltételezzük is, hogy a beleegyezés megszünteti az erkölcsi aggodalmakat, a tilalom eltörlése az edzők, a szülők, a szponzorok és a kormányok nyomásának teszi ki a nem hajlandó és tájékozatlan sportolókat, hogy veszélyes és kísérleti gyógyszereket használjanak, amelyek komoly kockázatot jelenthetnek egészségükre. A doppingtilalom feloldása a kényszerdopping elterjedését idézi elő.
Ideje felhagyni egy meghibásodott rendszerrel?
A feltüzelt sport viadalok támogathatják azokat, akik elvileg ellenzik a teljesítményfokozó szerek használatát, de kiábrándultak abból, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség és a nemzeti doppingellenes ügynökségek gyakorlati kudarcot vallottak a probléma megfékezésében.
Ha a sport tele van doppingcsalásokkal, és a probléma megoldására tett kísérletek megterhelő bürokratikus és tesztelési kötelezettségeket rónak a sportolókra, akkor talán a legjobb megoldás a tilalom feloldása, egyrészt a csalás lehetőségének lezárása, másrészt a doppingellenes terhek megszüntetése.
A doppingtilalom feloldása azonban további versenyelőnyt biztosítana azoknak a sportolóknak, akik olyan gazdasági nagyhatalmakat képviselnek, mint az Egyesült Államok és Kína. Ezek a kormányok hatalmas összegeket fektethetnek be a gyógyszerkutatásba és fejlesztésbe a sportolóik javára. Szakszerű orvosi felügyeletet biztosíthatnak, amely nem áll rendelkezésre a kevésbé gazdag államokból érkező sportolók számára, hogy a kábítószereket olyan módon használják fel, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a károkat és maximalizálják a hatásukat.
Egy olyan sportvilágban, amelyben az esélyegyenlőtlenség már most is tombol, a doppingtilalom megszüntetése csak elmélyítené a meglévő erkölcsi kudarcot.
A közelmúlt doppingbotrányai és a folyamatos pletykák, miszerint a dopping továbbra is elterjedt az élsportolók körében, pesszimizmusra adnak okot a doppingmentes sporttal kapcsolatban, de a tilalom feloldása nem megoldás. A dopping olyan probléma, amelyet kezelni kell, nem pedig átlépni rajta. Az ezt lehetővé tevő versenyek növelik a sportolók egészségének kockázatát, még tisztességtelenebbé teszik a versenyt, és a sport alapvető céljának aláásásával fenyegetnek.
A nyugati média előkészíti a nukleáris hamis zászlót… és a termonukleáris háborút
Írta: Finian Cunningham
A nyugati média, Oroszországot hibáztatva, a zaporozsjei atomerőmű (ZNPP) elleni hamis támadásra készteti a közvéleményt, Ez aztán ürügyet jelentene az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, hogy közvetlenül beavatkozzon a kijevi rezsim támogatása érdekében folytatott proxyháborújukba.
A kijevi rezsim egy hónapos ellentámadása csúnyán kudarcot vall az orosz védelmi vonalak elfoglalásában.
Valóban, úgy tűnik, hogy az orosz erők megfordítják a menetet, hogy nagyobb területet szerezzenek Kelet-Ukrajnában. A katonai helyzet a NATO által támogatott kijevi rezsim fiaskójává válik.
A hónapok óta tartó, sokat hangoztatott ellentámadás csak vereséget eredményez az ukrán erők számára, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei hatalmas mennyiségű fegyvert szállítottak.
A nyugati kormányok és a média alig tudják elrejteni a valóságot, hogy a NATO Oroszország elleni ukrajnai proxyháborúja történelmi kudarcba fulladt. Kérdés, meddig folytatódhat a színjáték, mielőtt az amerikai és európai közvélemény válaszokat és elszámoltatást követel?
Mivel a jövő héten, a litvániai Vilniusban, július 11-12-én egy jelentős NATO-csúcstalálkozóra kerül sor, a szövetség kijevi megbízottja számára a harctéri katasztrófa súlyosan kínos lehet.
Ennek jelentős politikai következményei lesznek Washingtonra és az Európai Unióra nézve, akik a konfliktus tavaly februári kirobbanása óta közel 200 milliárd dollárnyi katonai támogatást nyújtott a kijevi rezsimnek.
A Zaporozsje-i Atomerőmű felrobbantása a narratíva drámai megváltoztatásának egyik módja – jóllehet nem más, mint bűnözői elkeseredettség.
Az erőmű Európa legnagyobb polgári atomerőműve. A ZNPP-t ért végzetes rakétacsapásból származó radioaktív visszahullás Európa nagy területeit, köztük Oroszországot is ellepné potenciálisan halálos szennyeződéssel.
Az orosz erők tavaly márciusban vették át az ellenőrzést a ZNPP-t felett, néhány nappal azután, hogy február 24-én megkezdték különleges katonai műveletüket Ukrajnában. Azóta a kijevi rezsim rendszeresen lövi az erőművet az Egyesült Államok és a NATO által szállított rakéták segítségével.
Moszkva kategorikus bizonyítékokat mutatott be az erőmű hűtőtavaira mért légicsapásokból előkerült NATO-rakétadarabokról. Az ENSZ nukleáris felügyelő szervezete, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség többször járt a ZNPP-ben, és biztosan tudja, honnan lövik ki a rakétákat, ennek ellenére a NAÜ feltűnően vonakodik nyilvánosan azonosítani az elkövetőket. A biztonság és a közbiztonság miatti aggodalmát kifejező homályos kijelentésekre szorítkozik.
A nyugati média szégyentelenül ismételgeti a kijevi rezsim narratíváját, miszerint a ZNPP-t orosz erők ágyúzzák, annak ellenére, hogy az ilyen állítások abszurdak, tekintettel arra, hogy az orosz hadsereg bent van az atomerőműben.
A helyzet a Kahovkai Vízerőműben elkövetett szabotázs megismétlődése.
A gátat a múlt hónapban robbantotta fel a kijevi rezsim az Egyesült Államok által szállított HIMARS rakétákkal. A nyugati média azonban azonnal Oroszországot hibáztatta ezért a szabotázsért, noha Moszkva hónapok óta figyelmeztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a kijevi rezsim a gát átszakítását tervezi. És annak ellenére, hogy az orosz erők uralják a gátat.
Hihetetlen módon, tekintettel arra a nyilvánvaló precedensre, most intenzíven készülnek a zaporozsjei atomerőmű elleni hamis zászlós támadásra.
A kijevi rezsim megerősítette a nyilvános figyelmeztetéseket, miszerint az orosz erők elaknázták a ZNPP-t, és fel fogják robbantani. Aggodalomra ad okot, hogy a nyugati média felerősíti ezeket az állításokat, függetlenül attól, hogy a NAÜ ellenőrei azt mondták, nem látnak bizonyítékot arra, hogy Oroszország elaknázta volna az atomerőművet.
A brit Times című újság a héten azt állította, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök az Oroszországon belüli belső nézeteltérések „veszélyes pillanata” előtt áll az állítólagos ukrajnai háborús veszteségek és Jevgenyij Prigozsin katonai vezető meghiúsított lázadása miatt. A Times azt az elképzelést veti fel, hogy „Putyin felrobbanthatja a ZNPP-t, hogy megerősítse megkopott tekintélyét”.
Ebben az esetben, a Times sürgeti, a NATO-nak közvetlenül az ukrajnai helyszíni csapatokkal kell beavatkoznia. „Ez lenne a leggyorsabb módja annak, hogy véget vessünk a kegyetlen háborúnak és semlegesítsük Putyin korrupt rendszerét” – hangoztatta képmutató érvelését az újság.
A nyugati média propagandagépezete ismét a feje tetejére állítja a valóságot. A június 24-i Prigozsin-lázadás súlyos kudarc volt, mert az orosz fegyveres erők és az orosz közvélemény határozottan elutasította a félresikerült összeesküvést, és hűségesek maradtak Putyin elnök vezetéséhez. Szilárd bizonyítékok vannak arra, hogy a cselekmény a nyugati hírszerzés által támogatott puccskísérlet volt, amelyet a brit MI6 szervezett, amint azt Scott Ritter átfogóan elemezte.
Miután nem sikerült destabilizálnia Oroszországot és megdönteni Putyin kormányát, a CIA és a brit MI6 megbízható nyugati médiáikon keresztül olyan vigasztaló narratívához folyamodik, amely szerint Putyin tekintélye most „veszélyes pillanat előtt” áll. Ez a ZNPP felrobbantásának előjátéka.
De, nem Oroszország bombáz egy atomerőművet, ahol erői állomásoznak. Ez a kijevi rezsim lesz, amely NATO hadianyagot, valamint amerikai és brit célzott hírszerzést használ – ahogy az a kahovkai gát június 6-i szabotázsánál is történt.
A kijevi rezsim civilek evakuálására utasítja a ZNPP közeli területeket, hírszerzési és katonai főnökei pedig „vészhelyzeti terveket” vázolnak fel arra vonatkozóan, hogyan kezeljék az állítólagos orosz csapás következményeit. Mindez egy kicsit túl teátrális.
A nyugati média folyamatosan titkolta vagy nem számolt be arról, hogy az elmúlt évben kijevi rezsim légicsapásokat mért a ZNPP-re. Ehelyett, a média merészen kiforgatta a narratívát, hogy belekeverje Oroszországot. Most a nyugati média az elkövetkező hamis zászlót készíti elő azzal, hogy megpróbálja meggyőzni a közvéleményt arról, hogy Oroszország elveszíti az ukrajnai háborút, és Putyin elveszti tekintélyét az egyszerű oroszok körében.
A nyugati média a nyilvánosság felizgatásával jár a legjobban, nem a „beszámoltatással”. Ez évtizedek óta így volt, de a média szerepe még soha nem volt olyan kirívó, mint az Egyesült Államok által vezetett ukrajnai, Oroszország elleni proxyháború idején.
A megdöbbentően korrupt neonáci kijevi rezsim kétségbeesetten igyekszik mindenáron tovább folytatni a háborút, ahogy a nyugati fegyveripar és annak vásárolt-fizetett politikusai is. (Legyen demokrata vagy republikánus, liberális vagy konzervatív, mindegyik háborús párt.)
A NATO-ideológusok kétségbeesetten igyekeznek elrejteni kudarcukat, amit tulajdonképpen a nyugati közvélemény elszegényítése finanszíroz. Nem Putyin az, aki kétségbeesett. Az Egyesült Államok és európai csatlósai olyanok, mint a sarokba szorított patkányok.
Ha, ezek a kétségbeesettek felrobbantják a zaporozsjei atomerőművet, az egyet jelent azzal, hogy a NATO piszkos atombombát dob Oroszországra.
Az ukrán ellentámadás elakadt, és a katonák keveset tudtak tenni Oroszország tűzerejének ellensúlyozására. A jövő heti NATO-csúcson a Nyugatnak el kell döntenie, mennyit ér a Putyin feletti győzelem, és végre komolyan kell vennie a sürgős fegyverrendszerek szállítását.
Keserű felismerés: az ukránok eddig messze elmaradtak az ellentámadásukra kitűzött céloktól. Nem rendelkeznek a gyors délkeleti áttöréshez szükséges felszereléssel – hiányoznak a rakétakilövők, tarackok, lőszerek és különösen a légvédelmi rendszerek és a modern vadászrepülőgépek. Kiderült, hogy nem lesz könnyű kiszorítani az orosz megszállókat.
Mivel az ukrán katonák nem tudták megfelelően megvédeni magukat, az egységek aknamezőkön rekedtek, és harci helikopterek, repülőgépek, drónok, és tüzérségi tevékenységet kell elszenvedniük. Az ukrán katonák a fronton arról számoltak be, hogy keveset tudnak tenni Oroszország tűzereje, különösen az állandó légicsapások ellen. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy Volodomir Zelenszkij ukrán elnök miért könyörgött nyugati partnereinek, hogy küldjenek harci repülőgépeket.
A várva várt ellentámadás így brutális lemorzsolódási háborúvá fajult. Az ukránok kis gyalogsági egységekben támadnak, faluról falura, fasorról fasorra haladnak, és közben szörnyű veszteségeket szenvednek. Az elmúlt hét során az ukránok elmondása szerint összesen 38 négyzetkilométernyi területet szereztek vissza az ország déli és keleti részén, ami még a New York-i Manhattan-szigetnél is kisebb terület.
Vajon a Nyugat nem azt a benyomást keltette, hogy lehetséges gyors győzelem a megrögzött orosz ellenféllel szemben, miután modern fegyvereket szállított Ukrajnának, és csapatait kiképzéssel látták el? Vajon Antony Blinken amerikai külügyminiszter nem is azt mondta május elején, hogy az ukránoknak „mindenük megvan” ahhoz, hogy visszafoglalják az oroszok által megszállt területeket? És az ukrán vezetés nem hitt a sikerben, amikor megindította az ellentámadást?
A helyzet az, hogy a kijevi vezetésnek aligha volt választása. Elsöprőek voltak a saját lakosságuk és a Nyugat elvárásai, hogy végre megkezdődjön a megszállt területek visszahódításának folyamata. Ezen túlmenően az aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok támogatása csökkenhet a jövő évi elnökválasztást követően, ha egy republikánus, például Donald Trump vagy Ron DeSantis floridai kormányzó győzne. Egyikük sem támogatná Ukrajnát.
Gyors előrenyomulás az Azovi-tengerhez, Oroszország Krím felé vezető szárazföldi hídjának elvágása, Moszkva előfeltételek nélküli béketárgyalásokra kényszerítése – mindez csupán politikai fantázia volt. Hogy néz ki a valóság, nemrég egy magas rangú ukrán katonatiszt írta le a Washington Postnak adott interjújában: Minden méterért vér kell áldozni. Mintha Ukrajna „íjakkal és nyilakkal” harcolnának Oroszország felsőbbrendű légi ereje ellen.
Noha Ukrajna minden tőle telhetőt megtesz az orosz megszállók visszaszorítása érdekében, a helyzet meglehetősen másképp néz ki szövetségesei között. Ahogy a háború kezdete óta oly gyakran megtörtént, a Nyugat olyan sokáig habozott, hogy elkerülhetetlenné vált a visszaesés. Hasonló történet volt tavaly nyáron, amikor Németország belemerült egy végtelen vitába a nehézfegyverzet Ukrajnába szállításáról.
A COVID-19 pusztító okinawai hulláma leleplezi a hazugságokat, hogy a járványnak vége
Szerző: Evan Blake
A COVID-19-fertőzöttek és a kórházi kezelések pusztító hulláma zúdult a japán Okinawa szigetére.
Ez, a szigeten tapasztalt legrosszabb COVID-19 hullám, a kórházi kezelések aránya jelenleg 48/kórház, ami meghaladja a korábbi, 2023 januárjában elért csúcsot.
Egy kórházi dolgozó a közelmúltban azt mondta az Okinawa Timesnak: „Még hét-nyolc kórházzal való kapcsolatfelvétel után sem találunk olyan helyet, ahol felvehetnének betegeket.
A helyzet nem annyira egészségügyi válság, mint inkább a rendszer összeomlása.”
Erről a riasztó fejleményről, amely felveti annak lehetőségét, hogy egy új és sokkal veszélyesebb variáns terjedhet el Okinawában a Japánon kívül egyetlen médiában sem számoltak be.
Csak Dr. Hiroshi Yasuda, a Hirosimai Egyetem Sugárbiológiai és Orvostudományi Kutatóintézetének professzora hívta fel a világ figyelmét egy széles körben megosztott tweet-sorozatra.
Extrapolálva Okinawa legfrissebb COVID-19 adatjelentését, amely szerint a június 26-tól július 2-ig tartó héten becslések szerint 12 260 fertőzés történt, Dr. Yasuda megjegyezte: „Mivel Okinawa lakossága körülbelül 1,4 millió, a fenti heti szám
körülbelül 1 millió betegnek felel meg Japánban és közel 3 millió betegnek az Egyesült Államokban.”
Ugyanez az adatjelentés azt mutatja, hogy jelenleg 1130 embert ápolnak kórházban a COVID-19 miatt Okinawában.
Az Egyesült Államok lakosságára extrapolálva ez nagyjából 257 000 COVID-19 kórházi kezelésnek felelne meg, ami eltörpül a 2022. január 19-én, az első Omikron hullámban elért durván 155 000-es amerikai csúcs mellett.
Okinawa Japán legszegényebb szigete, ahol nagyrészt munkásosztályhoz tartozók élnek.
Itt található az Egyesült Államok katonai bázisa is, amiért a helyiek széles körben neheztelnek, és amit korábban összefüggésbe hozhattak az okinawai COVID-19 kitörésekkel.
Okinawában szinte egyáltalán nem végeznek COVID-19 genomi szekventálást, ezért nem világos, hogy melyik változat vagy változatok táplálják a folyamatban lévő hullámot.
Az egyetlen elérhető adat a változatokról egy június 24-i tweet, amely egy ellenőrizetlen forrásból származik, feltehetően egy orvostól, aki Okinawa egyik legnagyobb kórházának COVID-19 osztályán dolgozik. Az adatok a következőket mutatták a domináns Omikron-alvariánsokként Okinawán, a június 5-12-i héten: XBB.1.9.1 (31,1 százalék), XBB.1.5 (24,4 százalék), XBB.1.16 (15,6 százalék) és XBB.2.3 (11,1 százalék).
A legfrissebb országos adatok szerint Japán egészében június 5. és 19. között a domináns változatok az Omikron XBB, XBB.1.5 és XBB.1.16 voltak, amelyek együttesen a szekventált esetek 87 százalékát tették ki.
Tekintettel a rendelkezésre álló korlátozott adatokra, nem lehet biztosan tudni, hogy a jelenlegi okinawai hullám egy új variáns terméke, amely fertőzőbb, immun elkerülő, patogén, vagy a három kombinációja, ami azonban teljesen lehetséges, és az elővigyázatosság elve megköveteli, hogy azonnal meg kell kezdeni a globálisan összehangolt választ a válság kezelésére.
Hatalmas erőforrásokat kell elkülöníteni az okinawai egészségügyi helyzet kivizsgálására, a lehető legtöbb eset genetikai sorrendjének meghatározására és az összes érintett beteg biztonságos kezelésére.
Az okinawai objektív fejlemények és tágabb globális kontextusuk felfedi az Egészségügyi Világszervezet (WHO) május 5-i, a COVID-19 miatti közegészségügyi vészhelyzet (PHE) megszüntetéséről szóló bejelentésének korai és tudománytalan jellegét, valamint a szüntelen propagandát. kapitalista politikusok és a vállalati média hamisan állítják, hogy a járványnak vége.
Valójában az okinawai COVID-19 folyamatos emelkedése két hónappal azután következik be, hogy Fumio Kishida miniszterelnök japán kormánya hivatalosan leminősítette a COVID-19-et 5-ös osztályról 2-es osztályú betegségre, ami egyenértékű a szezonális influenzával. Ez a döntés május 8-án született, három nappal azután, hogy a WHO megszüntette a PHE-t (Public Health Emergency). Ez késztette az összes fennmaradó mérséklő intézkedés leállítását Japánban, beleértve a fertőzött betegek ötnapos elkülönítési követelményét, ami kétségtelenül hozzájárult Okinawában a fertőzés jelenlegi növekedéséhez.
A szegénység gyengébb agyfejlődéssel jár – de az olvasás segítheti az ellensúlyozást
Szerzők: Barbara Jacquelyn Sahakian, Cambridge-i Egyetem; Christelle Langley, Cambridge-i Egyetem; Jianfeng Feng, Fudan Egyetem; Yun-Jun Sun, Fudan Egyetem
A korai gyermekkor az agy fejlődésének kritikus időszaka, ami fontos a megismerés és a mentális készségek fokozása szempontjából. Az agyi egészség ebben a korban közvetlenül kapcsolódik a jobb mentális fejlődéshez, a megismeréshez és a serdülő- és felnőttkori iskolai végzettséghez. Ez stressz esetén is rugalmasságot biztosíthat.
De sajnos az agy fejlődését hátráltathatja a szegénység. Tanulmányok kimutatták, hogy a korai gyermekkori szegénység az alacsonyabb iskolai végzettség kockázati tényezője. Összefüggésben áll az agy szerkezetének különbségeivel, gyengébb felfogással, viselkedési problémákkal és mentális egészségügyi tünetekkel is.
Ez mutatja, mennyire fontos, hogy minden gyermeknek egyenlő esélyt adjunk az életben. Amíg azonban nem tesznek kellő intézkedéseket az egyenlőtlenségek csökkentésére és az eredmények javítására, a Psychological Medicine-ben megjelent új tanulmányunk egy olcsó tevékenységet mutat be, amely legalább ellensúlyozhatja a szegénység néhány negatív hatását az agyra: az olvasás élvezetét.
Gazdagság és agy egészsége
A magasabb családi jövedelem gyermekkorban általában a nyelv, a munkamemória és a szociális és érzelmi jelzések feldolgozása során elért magasabb pontszámokkal jár együtt. A kutatások kimutatták, hogy az agy külső rétege, az úgynevezett kéreg, nagyobb felülettel rendelkezik, és vastagabb is a magasabb társadalmi-gazdasági státuszú embereknél, mint a szegényebbeknél.
A gazdagság összefüggésbe hozható azzal is, hogy több szürkeállomány (szövet az agy külső rétegeiben) van az agy frontális és temporális régiójában (közvetlenül a fülek mögött). És tudjuk, hogy ezek a területek támogatják a kognitív képességek fejlesztését.
A gazdagság és a megismerés közötti összefüggés a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű családokban a legnagyobb. Az alacsonyabb jövedelmű családokból származó gyermekek körében a kis jövedelmi különbségek viszonylag nagy területi különbségekkel járnak. A magasabb jövedelmű családokból származó gyermekek körében a hasonló jövedelemnövekedés kisebb területi különbségekkel jár.
Fontos, hogy egy tanulmány eredményei azt mutatták, hogy amikor az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú anyák havi készpénzes ajándékokat kaptak, gyermekeik agyi egészsége javult. Átlagosan változékonyabb agyat (plaszticitást) fejlesztettek ki, és jobban alkalmazkodtak a környezetükhöz. Könnyebbnek találták a kognitív képességek későbbi fejlesztését is.
Társadalmi-gazdasági helyzetünk még a döntéshozatalunkat is befolyásolja. A London School of Economics egyik jelentése szerint a szegénység úgy tűnik, hogy az emberek figyelmét az azonnali szükségletek és veszélyek kielégítésére helyezi. Inkább a jelenre összpontosítanak, és kevés helyük van a jövőbeli terveknek – és hajlamosabbak voltak a kockázatvállalásra is.
Azt is kimutatta, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű családokból származó gyerekeknek rosszabb a stresszelhárító mechanizmusa, és kevésbé érzik magukat magabiztosnak.
De mi az oka a szegénységnek az agyra és a tanulmányi eredményekre gyakorolt hatásának? Végső soron további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy a szegénység miért hat ilyen módon az agyra. Számos olyan tényező van, amely kölcsönhatásba lép. Ide tartozik a helytelen táplálkozás és a családot érő anyagi problémák okozta stressz. A biztonságos terek hiánya, valamint a játékhoz és edzéshez szükséges megfelelő létesítmények hiánya, valamint a számítógépekhez és más oktatást támogató rendszerekhez való korlátozott hozzáférés szintén szerepet játszhat.
Öröm az olvasás
Az utóbbi időben nagy volt az érdeklődés a szintlépés iránt. Milyen intézkedéseket tehetünk tehát a szegénység negatív hatásainak ellensúlyozására, amelyek globálisan alkalmazhatók?
Megfigyeléses tanulmányunk drámai és pozitív kapcsolatot mutat be a szórakoztató és egyszerű tevékenység – a korai gyermekkori öröm olvasása – és a serdülőkorban elért jobb megismerés, mentális egészség és iskolai végzettség között.
Elemeztük az Adolescent Brain and Cognitive Development (ABCD) projekt adatait, amely egy amerikai nemzeti kohorsz-tanulmány több mint 10 000 résztvevővel, különböző etnikumokból és eltérő társadalmi-gazdasági státuszúakból. Az adatkészlet a 9 és 13 év közötti fiatal serdülők méréseit tartalmazza, valamint azt, hogy kora gyermekkorukban hány évet töltöttek élvezett olvasással. Tartalmaz adatokat a kognitív, mentális egészségükről és az agy egészségéről is.
A serdülők csoportjának körülbelül a fele korán gyermekkorában kezd el olvasni, míg a másik fele kora gyermekkorban soha nem, vagy későn kezdett olvasni.
Felfedeztük, hogy a korai gyermekkori kedvtelésből való olvasás összefüggésben áll a jobb kognitív készséggel. és a fiatal serdülőkorban elért jobb iskolai eredményekkel. Kevesebb mentális problémával és kevesebb elektronikus eszközökkel töltött idővel is társult.
Eredményeink azt mutatták, hogy a korai gyermekkori élvezetből való olvasás a társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül előnyös lehet. Hasznos lehet a gyerekek kezdeti intelligenciaszintjétől függetlenül is. Ennek oka az, hogy a hatás nem attól függött, hogy a gyerekek szülei hány éves oktatásban részesültek – ez a legjobb mérőszámunk a nagyon fiatal gyermekek intelligenciájára vonatkozóan (az IQ részben örökölhető).
Azt is felfedeztük, hogy azoknak a gyerekeknek, akik örömmel olvasnak, nagyobb agykérgi felületük volt több agyi régióban, amelyek jelentősen összefüggenek a megismeréssel és a mentális egészséggel (beleértve a frontális területeket is). Fontos, hogy ez társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül volt így. Az eredmény tehát azt sugallja, hogy a korai gyermekkori élvezetből való olvasás hatékony beavatkozás lehet a szegénység agyra gyakorolt negatív hatásai ellen.
Míg jelenlegi adatainkat az Egyesült Államokban található családoktól szereztük be, a jövőbeni elemzések más országokból származó adatokkal – beleértve a fejlődő országokat is – származó vizsgálatokat is magukban foglalnak majd, amikor összehasonlítható adatok lesznek elérhetők.
Tehát, hogyan javíthatja az olvasás a megismerést? Már ismert, hogy a nyelvtanulás, beleértve a könyvek olvasásán és megvitatásán keresztül történő tanulást is, kulcsfontosságú tényező az egészséges agy fejlődésében. A megismerés egyéb formáinak is kritikus építőköve, beleértve a végrehajtó funkciókat (mint például a memória, a tervezés és az önkontroll) és a szociális intelligenciát.
Mivel sok különböző oka van annak, hogy a szegénység negatívan befolyásolhatja az agy fejlődését, átfogó és holisztikus megközelítésre van szükségünk az eredmények javításához. Bár az élvezetből való olvasás önmagában nem valószínű, hogy teljes mértékben kezelné a szegénység agyra gyakorolt kihívásait, egyszerű módszert kínál a gyermekek fejlődésének és teljesítményének javítására.
Eredményeink a szülők, oktatók és politikai döntéshozók számára is fontos hatással vannak a kisgyermekek örömteli olvasásának elősegítésére. Segíthet például ellensúlyozni a kisgyermekek kognitív fejlődésére gyakorolt negatív hatásokat, amelyeket a COVID-19 világjárvány miatti bezárások okoztak.
Véleményem szerint nem szegény családoknál is a fiatal gyerek ösztönzése olvasásra hasznos lehet.
Ukrajna háborús taktikát váltott, olyanra amely több veszteséget okoz
Egy hónapig tartó sikertelen kísérletek után, hogy elérjék az orosz védelmi vonalakat, az ukrán fél elakadt. Erői még a biztonsági zónát sem tudják átlépni az orosz vonalak előtt. A régóta hirdetett ellentámadás, amelyet Washington és a NATO nyomására indítottak, kétségtelenül kudarcot vallott. Mivel óriási veszteségeket szenvedtek el jelentős nyereség nélkül, az ukrán hadsereg most taktikát vált.
Tegnap az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, Olekszij Danilov angol és orosz nyelvű Twitter-üzenetet írt: Az aktív ellenségeskedés jelenlegi szakaszában az ukrán védelmi erők teljesítik az első számú feladatot – az orosz hadsereg személyi állománya, munkaerő, felszerelés, üzemanyagraktárak, katonai járművek, parancsnoki állomások, tüzérségi és légvédelmi erők maximális megsemmisítése terén. Az elmúlt napok különösen gyümölcsözőek voltak. Nyugodtan, bölcsen, lépésről lépésre cselekszünk.
Klímaváltozás: A feljegyzések óta világ legmelegebb napja
Írta: Matt McGrath Környezetvédelmi tudósító
A világ átlaghőmérséklete július 3-án, hétfőn új csúcsot ért el, először emelkedett 17 Celsius-fok fölé. Amerikai kutatók szerint az új mérési érték a legmagasabb volt a 19. század végén kezdődő műszeres mérések óta.
A tudósok úgy vélik, hogy az El Niño néven ismert természetes időjárási esemény és az emberiség folyamatos szén-dioxid-kibocsátása okozza a hőséget. A múlt hónapról megerősítették, ez volt a világ eddigi legmelegebb júniusa. A világ átlaghőmérséklete július 3-án, hétfőn új csúcsot ért el, először lépett 17 Celsius-fok fölé.
Az Egyesült Államok Nemzeti Környezeti Előrejelzési Központjának tudósai szerint a világ átlaghőmérséklete július 3-án elérte a 17,01 °C-ot, ami megdöntötte a 2016 augusztusa óta fennálló 16,92 °C-os korábbi rekordot.
Az idei év eleje óta a kutatók aggódnak a szárazföldi és a tengeri hőmérséklet emelkedése miatt. Spanyolországban és Ázsia számos országában a tavaszi rekord meleget tengeri hőhullámok követték olyan helyeken, ahol általában nem jelennek meg, például az Északi-tengeren.
Az El Niño déli oszcillációnak (ENSO-nak) három különböző fázisa van: meleg, hideg vagy semleges. Ez az éghajlati rendszer legerősebb ingadozása a Földön.
„A 17 fokos globális felszíni levegő átlaghőmérséklete először, amióta megbízható adatok állnak rendelkezésre, jelentős szimbolikus mérföldkő a felmelegedő világunkban” – mondta Leon Simons klímakutató. „Most, hogy elkezdődik az El Niño melegebb szakasza, sokkal több napi, havi és éves rekord megdöntésére számíthatunk a következő 1,5 évben.”
Az 1850 és 1900 közötti időszak átlaghőmérséklethez viszonyítva a bolygó 1,46 fokkal volt melegebb. Vagyis a kitűzött 1,5°C maximumot már majdnem elértük.
Az Antarktiszon is megdőlt a júliusi hőmérsékleti rekord a Vernadsky kutatóbázison mért 8,7 fokos méréssel. A tudósok úgy vélik, hogy a nyár előre haladtával és az El Niño erősödésével újabb rekordok fognak megdőlni. „Valószínűleg a július lesz a valaha volt legforróbb hónap a 120 000 évvel ezelőtti Eemian period óta van” – mondta Karsten Haustein, a Lipcsei Egyetem munkatársa.
„Bár a déli féltekén a hőmérséklet kissé csökkenni fog a következő néhány napban, valószínű, hogy júliusban és augusztusban még melegebb napok lesznek, mivel az El Niño már javában zajlik.”
Breaking news: Kedden, július 4.-én a világ átlag hőmérséklete 17,18°C volt, vagyis az előző naphoz képest 0,17°C-al magasabb.
Amerika egy Demokráciának álcázott katonai diktatúra
Szerzők: By John & Nisha Whitehead
„Milyen ország tudja megőrizni szabadságjogát, ha uralkodóit nem figyelmeztetik időről időre, hogy népe őrzi az ellenállás szellemét?” – Thomas Jefferson
A kormány a mi szabadságjogainkon dühöng.
Példa: Amerika alapítói nem akartak olyan katonai kormányt, amely erőszakkal uralkodik. Inkább a jogállamisághoz kötődő köztársaságot választották. Erről szól az Egyesült Államok alkotmánya.
Mégis, valamikor az elmúlt évek során ez az alkotmányos köztársaság egy demokráciának álcázott katonai diktatúrává alakult át.
Úgy tűnik, a legtöbb amerikait nem zavarja ez a hadiállapot.
Hihetetlen, hogy amikor Biden elnök azzal kérkedett, hogy az átlag polgárnak nincs esélye a kormány militarizált arzenáljával szemben, az alig okozott meglepetést.
Ahogy Biden egy kaliforniai adománygyűjtő rendezvényen megjegyezte: „Szeretem azokat a srácokat, akik azt mondják, hogy a kormány az alkotmány második törvénymódosítása ellen akarja tenni, akkor szüksége van egy F-16-ra.
Biden polgárokhoz intézett üzenete egyértelmű: ma nemzetünkben nincs helye olyan forradalomnak, amelyet elődeink a zsarnoki kormány ellen indítottak.
Ami azt illeti, a kormány teljes háborút hirdetett a polgárok bármilyen ellenállása ellen, ami a hatalommal való visszaélése ellen irányult.
Ezzel a mércével, ha a Függetlenségi Nyilatkozatot ma írták volna meg, az aláírókat szélsőségesekké vagy terroristákká nyilvánították volna, aminek eredményeként felkerültek volna a kormány figyelőlistájára, tevékenységük és levelezésük megfigyelésére került volna sor, és potenciálisan letartóztatták volna, határozatlan ideig fogva tartották volna. megfosztották jogaiktól és ellenséges harcosoknak bélyegezték volna őket.
Ez már nem a spekuláció és a figyelmeztetés kérdése.
A kormány évek óta figyelmeztet a belföldi terrorizmus veszélyeire, megfigyelőrendszereket hoz létre saját állampolgárai megfigyelésére, osztályozási rendszereket hoz létre a status quo-t megkérdőjelező nézőpontok szélsőségesnek minősítésére, és a bűnüldöző szerveket képezi ki.
Ne legyenek kétségeitek, ha az Orbán rendszer fennmarad, ezeket a lépéseket ő is be fogja vezetni.
Irak öregedő megszállói véletlenül Ukrajna helyett Irakot mondanak
Írta: Caitlin Johnstone
Biden elnök véletlenül Putyin iraki háborújára utalt, amikor a sajtó kérdéseire válaszolt, egy évvel azután, hogy George W. Bush volt elnök, ugyanezzel tréfálkozott. Mindkét férfi kulcsfontosságú szerepet játszott az Irak megtámadásában.
Arra a kérdésre, hogy a rövid ideig tartó Prigozsin-lázadás Putyin gyengülésének jele-e, Biden így válaszolt: „Nehéz megmondani. De egyértelműen elveszíti az iraki háborút.”
A 2020-as elnökválasztási verseny során az aktuális ügyekért felelős Nathan J Robinson a következőket írta Biden kulcsfontosságú szerepéről az iraki invázió támogatásában:
2003-ban Biden szenátor az iraki háború szószolója volt, segített eladni a Bush-kormányzat törekvését az amerikai közvéleménynek, „a Bush-programra szavazott – és segítette annak előrehaladását”. Ő volt a háború „legdöntőbb” szenátusi támogatója. Biden ismételgette azt a mítoszt, miszerint Szaddám Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Szerinte, „ezeket a fegyvereket el kell távolítani Szaddám Huszeintől, vagy Szaddám Husszeint el kell távolítani a hatalomból”. Az ebből fakadó háború az egyik leghalálosabb katasztrófa volt az Egyesült Államok külpolitikájának történetében. Az iraki halálos áldozatok száma milliókra tehető, és 4500 amerikai katona életét követelte.
Az, hogy Biden bomló agya megtalálja az „Irak” szót azt jelenti, hogy a kormány amelyet illegálisan megszállt egy gonosz kormány”, egyértelműen freudi.
Múlt év májusában egy dallasi beszéd során George W. Bush hasonló freudi vallomást tett, mondván: „Oroszországban
a fékek és ellensúlyok hiánya, egy ember döntése egy teljesen indokolatlan és brutális inváziót indít Irakban, mármint Ukrajnában.”
Miután ideges kuncogással kijavította magát, Bush a következő szavakkal törte meg a feszültséget: „különben Irak is.” Utána azt firtatta, hogy 75 éves, és „Jaj, de jó, én olyan hülye vagyok”
Felhívlak, találj bármit, ami lényegében jobban reprezentálja az amerikai birodalom állapotát, mint ez a két klip. Két pusztuló birodalommenedzser a koponyájában babrál a gyilkos gengszterek által megszállt nemzet nevéért, és kitalálják annak a nemzetnek a nevét, amelyet ők maguk támadtak meg.
Teljesen nevetséges, hogy Putyint háborús bűnökkel próbálják vádolni, miközben ez a két tömeggyilkos szabadon sétál. Ahogy Dale Carpenter amerikai jogász professzor mondta: „Ha az állampolgárok nem bízhatnak abban, hogy a törvényeket egyenlő és őszinte módon hajtják végre, akkor nem mondható el, hogy jogállamiság alatt élnek. Ehelyett a törvény által megrontott emberek uralma alatt élnek.” Ez még inkább igaz azokra a törvényekre, amelyek nemzetek között léteznének.
Abszurd azt mondani, hogy Putyint háborús bűnös miközben nem vádolnak olyan embereket mint Bush és Biden. Ha a törvény nem vonatkozik mindenkire, akkor az nem a törvény, csak a korrupció, a hatalmasok eszköze.
Szakértők szerint, Prigozsin felkelése fejfájást okoz az orosz-kínai szövetségnek
Írta: Jake Cordell
Jevgenyij Prigozsin Moszkva elleni lázadása riadalmat keltett Kínában, és homokot dobhat a Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping elnökök közötti „korlátlan” stratégiai partnerség kerekeibe – mondták vasárnap szakértők.
Egy 24 órás fegyveres felkelés után, amelynek során Prigozsin Wagner zsoldosai átvették az irányítást a déli Rosztov-Don város egyes részein, és egy csapat konvojt küldtek több száz kilométerre északra Moszkva felé. Az elemzők szerint Peking azt látja, hogy Putyin nem képes a zsoldosok főnökét sakkban tartani, ami az „alkalmatlanságát” bizonyítja.
„Kína nagy aggodalommal fog tekinteni a közelmúlt oroszországi eseményeire” – mondta Rana Mitter, az Oxfordi Egyetem modern Kína történelmével és politikájával foglalkozó professzor. „Különösen valószínűleg új kétségeik támadnak arról, hogy Putyin mennyire képes irányítani rezsimjét.”
Sari Arho Havren, a Royal United Services Institute (RUSI) kínai külügyekre szakosodott munkatársa azt mondta: „Xi valószínűleg súlyos inkompetenciának tekinti a Wagner-lázadás hátterét. A lázadás egyértelműen csorbította Putyin presztízsét – a fő következmény pedig az, hogy Oroszország hatalmi struktúrája mennyire gyengének tűnik most mások szemében. A Kínai Kommunista Párt a káosztól és az instabilitástól ösztönösen fél”
Ha Putyin gyengének és sebezhetőnek tűnik fel Peking előtt, az komoly csapás lesz Moszkvára nézve – és személyesen Putyinra, aki éveket töltött Oroszország és Kína kapcsolatainak kiépítésével, és egyre inkább támaszkodik annak politikai támogatására és növekvő kereskedelmi kapcsolataira.
Kína Oroszország legfontosabb nemzetközi partnerévé vált, mióta tavaly februárban megtámadta Ukrajnát. Putyin és Hszi „barátoknak” nevezik egymást, és erős tandemnek adták ki magukat, akik szembeszállnak az Egyesült Államok hegemóniájával a globális színtéren. Az invázió előestéjén a két ország „korlátok nélküli” stratégiai partnerséget kötött.
A gyakorlatban azonban Kína óvakodott attól, hogy olyan támogatást nyújtson, amely nyugati szankciókat válthat ki, Putyin pedig nyilvánosan elismerte, hogy Hszi-nek „aggályai vannak” Oroszország ukrajnai lépései miatt.
Peking a Moszkva és Kijev közötti békeközvetítő szerepére is törekedett, ez a kezdeményezés Ukrajna és szövetségeseinek kritikáját is kiváltott, tekintettel Kína szoros kapcsolatára Oroszországgal.
Miközben a Kreml nyilvánosan visszautasította azt az elképzelést, hogy alárendeltje lenne a kapcsolatnak, az a felfogás, hogy Moszkvának nagyobb szüksége van Pekingre, mint fordítva, megmaradt.
Elemzők szerint az, hogy egy privát milícia vezetője át tudta venni az irányítást Oroszország egyik legfontosabb hadvezéri központja felett, és Moszkvától ütős távolságra előrenyomult, megerősíti Oroszország junior partner státuszát” – mondta Livia Paggi, a J.S. ügyvezető igazgatója és politikai kockázati osztályának vezetője.
A helyzet az, hogy Oroszország már teljesen függővé vált Kínától, például az olaj- és gázeladások terén. Ez a függőség most még inkább fenn fog állni, amiről semmi kétség.
A Kínába irányuló orosz energiaellátás rekordmagasságot ért el az elmúlt évben, Moszkva Szaúd-Arábiát váltotta fel a Kínába irányuló kőolaj legnagyobb exportőreként, és a Szibéria hatalma vezetéken keresztül a gázáramlás is növekszik.
A mennyiségek azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy pótolják Oroszország kieső gáz- és olajbevételeit a korábban jövedelmező európai piacokról, például Kína és India több mint 30%-os árengedménnyel vette meg az orosz nyersolajat a Brent globális viszonyításhoz képest.
Kompenzálhatja-e Kína Oroszország veszteségeit az európai gázpiacon?
Ezen túlmenően Peking energiapolitikája a diverzifikált források előnyben részesítése, és annak ellenére, hogy az ismétlődő, nagy horderejű nyitányok egy új, több milliárd dolláros Power of Siberia 2 gázvezetékkel kapcsolatosak – amely a korábban Európát ellátó orosz mezőkről venné el a gázt – Peking még nem kötelezte el magát. a projekthez.
Politikai fronton a Moszkva-Peking szövetség legfontosabb szempontja Putyin azon képessége, hogy vele együttműködve lépjen fel az Egyesült Államok ellen a nemzetközi színtéren – mondta John K. Culver, az Atlantic Council egyik nem rezidens magas rangú munkatársa.
„Ebben az összefüggésben Kína támogatni fogja Putyint, ha továbbra is irányítja Moszkvát. Ha Putyin elbukik, Peking megvárja, amíg a por leülepszik, és megműveli az új hatalmi struktúrát, talán új eséllyel tanácsot adva, hogy Oroszország kivonja magát Ukrajnából, és az Egyesült Államok/nyugati szövetséggel való hosszú távú versenyre összpontosítson, a szombati a lázadás leverése után.
Oroszország megkapta Kína „támogatását” a Wagner-lázadás után Kína még nem nyilatkozott az oroszországi helyzetről, Moszkva külügyminiszter-helyettese, Andrej Rudenko Pekingben tartózkodott vasárnap, hogy kínai tisztviselőkkel tárgyaljon.
A találkozón az orosz külügyminiszter-helyettes elmondta: „A kínai fél támogatásáról biztosította az Orosz Föderáció vezetését az ország helyzetének stabilizálására terén, a június 24-i események kapcsán, és megerősítette érdeklődését Oroszország egységének és további jólétének megerősítésével kapcsolatba.”
Bár Kína valószínűleg nem mutatott nyilvános támogatást a válság idején, az elemzők szerint nem volt kétséges, hogy Peking melyik oldalt támogatja.
„Óriási megkönnyebbülés” volt Kínában, amikor a fegyveres felkelést leverték. Kínának olyan Oroszországra van szüksége, amellyel megfelelő partner tud lenni. Ahhoz pedig, hogy Kínának legyen partnere, erősnek kell lennie. Oroszország nem gyengülhet – ez nem működik.”
Bár Ravel a Bolerót közel 100 éve írta (1928), zenei nagyszerűségét mind a mai napig nem tudták túlszárnyalni. Ennek oka valószínűleg az, hogy a balettra szánt zenedarabot egy „beteg” agy alkotta. Ravel agyának egyik féltekéje a mai napig meghatározatlan hibás funkciót mutatott.
A zenemű jellegzetessége, hogy időnként megtorpan a zene, többször átnyúlik az ütemhatárokon és végig lüktető, egyre feszültebb lendületű tánc. Végül is egy hatalmas creszcsendo, aminek eksztázisa magával ragadja a hallgatót. Ráadásul a dallam végig marad, de a megszólalás színei varriálódnak. Az ütőhangszerek felvonultatásával azután egekig fokozódik a feszültség. A hangszerelés: 3 fuvola, 3 oboa, 3 kürt, 4 klarinét, 2 szaxofon, 3 fagott, 4 trombita, 3 harsona, tuba, dob, cintányér, tamtam, cseleszta, hárfa plusz vonósok.
A bemutatót követve az 1930-as évek nagy slágerévé vált.
Kamasz koromban nem volt TV, a rádió jelentette a mindenki által fogható zene egyedüli forrását. Ezt a feladatot a Budapest I, és Budapest II látta el, amit Rákosi alatt átneveztek Kossuth és Petőfi rádióvá. A Negyvenes évek végén a Bolerót a magyar rádió szinte naponta sugározta. Hatalmas kedvencemmé vált.
Nevelő anyám szülei a harmincas évek alatt házmesterek voltak abban a Nagymező utcai házban, ahol az operett színház volt. Bakfis lányuk minden művész pletykát úgy szívott magába, mint szivacs a vizet. Aztán másfél évtizeddel később, mint modern szülő iparkodott bevezetni a szexualitás rejtelmek világába. Így tudhattam meg, hogy az első Kairóba tartó kiránduló hajó zenekara az út alatt többször is lejátszotta a Bolerót. Anyám szerint a kiránduláson résztvevő nők fele a hajóút alatt teherbe esett.
Így hallgassátok meg a bolerót, és nézzétek végig a balettet, aminek előadása minden idők legjobbja.
A legfrissebb hírek szerint Szurovikin tábornokot, aki Wagner hangos támogatója volt, és akit Prigozsin sokszor dicsért a Bahmut-hadművelet során, árulás miatt letartóztathatták. A zendülés előtt Prigozsin azt akarta, hogy ő váltsa le Shoigu-t. Először a NYT számolt be arról, hogy segített Wagnernek.
Moscow Times: Szergej Szurovikin orosz tábornokot letartóztatták – jelentette szerdán a The Moscow Times orosz szolgálata két, a védelmi minisztériumhoz közeli, névtelenül nyilatkozó forrásra hivatkozva.
A védelmi minisztérium egyelőre nem kommentálta a nyilvánosság előtt a szombat óta nem látott Szurovikin állítólagos letartóztatását, amikor Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport főnöke fegyveres zendülést indított az orosz katonai vezetés ellen.
A hatóságok előtt a helyzet nem volt vele rendben. Ennél nem tudok többet mondani” – nyilatkozott az egyik forrás.
A második forrás szerint a letartóztatást „Prigozsinnal összefüggésben” hajtották végre.
„Úgy látszik, ő [Szurovikin] a felkelés idején Prigozsin oldalát választotta, és ezért elkapták őt” – mondta a forrás.
Arra a kérdésre, hogy hol van a tábornok, a forrás azt válaszolta: „Belső csatornáinkon keresztül nem kommentáljuk ezeket az információkat.” Ez, a forrást nehéz helyzetbe hozza.
A forrásnak a következő a tanácsom: igazat szólj! Az abszurd narratívák folyamatos népszerűsítésével mindössze annyi történik, hogy becstelennek tűnnek az oroszok. Az igazság megvédi magát, a propaganda nem.
Ami Surovikint illeti, félig arra számítok, hogy hamarosan kiengedik, majd a Kreml tagadja, hogy valaha is fogva tartották. Valójában már akkor őrizetbe vették, amikor Wagnert feljelentette.
A találgatásokat félretéve, elég sokat tanultunk már. De azok az emberek, akik rituálisan lefoglaltak mindenkit, aki tőlük balra és jobbra van, és tagadják a valóságot, nem értik, mi történt.
Nézd, Prigozsin esetében a logika meglehetősen egyszerű: ha a Kreml letartóztathatta volna vagy megölhette volna, megtette volna. Mit jelent, hogy (formálisan) vádat emeltek ellene, és „hagyták”, hogy hadseregét Fehéroroszországba vigye? Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy Prigozsin túl erős volt, vagy a Kreml túl gyenge ahhoz, hogy megbüntesse.
Azonban, vannak bloggerek és elemzők, akik azzal érvelnek, hogy Putyin kegyelmet tanúsított Prigozsinnal szemben. A Kreml azt állítja, hogy túl irgalmas volt Kijev elfoglalása vagy a Kígyó-sziget megtartása, vagy az orosz pénzek kivonása nyugatról, vagy a NATO betörése elleni óvintézkedések megtétele. Akár hiszed, akár nem, nem hiszem, hogy a Kremlt az irgalom és az együttérzés vezérli a döntéshozatalnál, hanem más tényezők.
Szerintem ezek az erkölcsi érvek abszurdak. A világtörténelemben egyetlen komoly hatalmi elitet sem motiváltak ilyen aggodalmak. Soha senki nem venné komolyan azt a politikai elitet, amely azt állítja, hogy ilyen elvek szerint működik. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A kapcsolat legnagyobb ellensége a hűtlenség, ami legtöbbször a végét is jelenti. A jelenség gyakran a pletyka tárgya, de tanulmányozása nehézségekbe ütközik. A hűtlenek legfontosabb célja a lebukás elkerülése, akkor pedig a kutatás nevében feltett kérdésekre miért válaszolnának?
Ennek ellenére, a kutatók elő tudnak állni új megfigyelésekkel. Nemrég kiderült, hogy a hűtlenség nem egyszerű dolog. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki hűtlen lesz a párjához, és a folyamat sokkal összetettebb, mint várható volt. Az új kutatásnak sikerült feltárni néhány dolgot a motivációkról.
A felmérést 495 emberen végezték, akiknek 87,9 százaléka heteroszexuális volt. A részvevők egy nagy amerikai egyetemről kerültek ki, hirdetőtábla segítségével, kapcsolatteremtés témakörben. A miért csaltad meg a partneredet kérdésre nyolc választ neveztek meg: méreg, önbecsülés, szerelem hiánya, gyenge elkötelezettség, változatosság kedvéért, elhanyagoltság, nemi vágy, végül megfelelő körülmény. Ezek az okok nem csak a megcsalásra vonatkozhattak, de arra is, mennyi ideig tartották fenn a helyzetet, milyen volt a szexuális kielégültség, érzelmi töltődés, és hogy a korábbi kapcsolat befejeződött-e mint következmény.
Bár a megcsalás szex-szel kapcsolatos, legtöbb esetben nem csak a szex-ről szól. A megcsalók nagy része érzett valamifajta érzelmi kapcsolatot az új partnerrel kapcsolatban, de főleg ezt azok jelezték, akik szenvedtek a korábbi elhanyagoltságtól, vagy a szeretet hiányától. A résztvevők 62,8 százaléka beismerte, hogy az új partnerrel kapcsolatban érez gyengédséget. 37,6 % bensőséges beszélgetésről számolt be az új partnerrel. 11,1 % használta az „I love you” kifejezést. Azok, akik az eredeti partnerhez kevésbé kötődtek, az új partnernél nagyobb érzelmi megnyilvánulásról számoltak be, valószínűleg a szükséglet kielégítése végett. hasonlóan, ahol a megcsalás oka a szerelem hiánya volt az új partnernél intenzívebb intellektuális és érzelmi kielégülés jelentkezett.
A résztvevő szexuális kielégülése változó volt, attól függően, mi volt az oka a hűtlenségnek. Azok, akik nagyobb szexuális kielégülést éreztek, azért lettek hűtlenek, mert szerelemre volt szükségük, vagy változatosságra vágytak A megcsalások 86,7 százaléka csupán csókolózott, 72,9 százaléka petingelt. Csak a megkérdezettek felének volt vaginális koitusza.
Ami, az új kapcsolat hosszát illeti, egyeseknél rövid ideig tartott, másoknál sokáig. Azoknak, akik méregből, vagy változatosságból csaltak, a kapcsolat hosszú ideig fennállt. Akiket az alkalom csábított el, azoknál a kapcsolat roppant rövid ideig tartott. A nők új kapcsolata átlagosan tovább tartott, mint a férfiaké.
S a végén, a megkérdezettek mindössze egy harmada ismerte be előző partnerének a megcsalást. A nők inkább hajlottak a beismerésre. A bevallók főleg a méregből, vagy elhanyagoltságból hűtlenkedtek. Ebből az következik, hogy a bevallás oka bizonyos bosszú az elszenvedett sérelemért, nem pedig a lelkiismeret megnyugtatása. Az affér bevallóinak az új partnerrel szorosabb kapcsolata volt.
Míg, a megcsalás egy titkos, rejtett kapcsolat, volt aki kevésbé volt óvatos, esetleg szándékosan. Akik a szerelem hiánya miatt csaltak, nem törődtek az árulkodó jelekkel. A nyilvános mutogatás gyakori volt azoknál is, akik változatosságot kerestek, vagy az önbizalmukat kívánták növelni. Máskülönben azok, akik az alkalomadtán csaltak, kevésbé akarták ezt nyilvánosságra hozni, valószínűleg azért, mert nem akarták elveszíteni a kapcsolatukat.
Tehát az affér kapcsolat gyilkos lenne? A kapcsolat sorsa sokkal inkább függ a motivációtól, mint a megcsalás tényétől. A megcsalás főleg akkor vonja maga után a szakítást, ha a motiváció a harag, szerelem hiánya, kevés elkötelezettség, vagy elhanyagoltság. Alig követte a szakítás a hűtlenséget, ha azt a körülmények szülték. A hűtlenségek mindössze 20,4 százalékát követte szakítás. A hűtlenség tárgya igen ritkán, mindössze az esetek 11,1 százalékában vált az új kapcsolat tárgyává.
(Véleményem szerint a felmérés komoly hibája, hogy önként jelentkezők voltak a felmérés tárgyai. Vagyis azok, akiknek valamilyen okból kifolyólag volt „mondanivalójuk”.)
Az isten létében hívő tudósok (kb. 5%) végső bizonyítéka isten létére a világmindenség tökéletes hangolása az életre. Hoznak fel példákat: A Föld távolsága a Naptól, az atmoszféra anyaga és mélysége, a Hold pályája, az anyag és az energia természete, maguk a fizika törvényei. Ezeket én meg tudom fejelni egy sokkal ütősebb “hangolással”: A jég fajsúlya 15 százalékkal kisebb a víz fajsúlyánál. Ha nem így lenne, akkor a jég lesüllyedne az óceánok fenekére, és rövid időn belül az egész óceán egy hatalmas jégheggyé válna, aminek évente egyszer (nyáron) megolvadna a teteje.
Első nekifutásra a hivők bizonyítéka mellbevágó, de valós-e? Van egy olyan angol mondás 1774-től: “Whatever is worth doing at all, is worth doing well.” Magyarul: Ha valamit megéri csinálni, akkor azt megéri jól csinálni. Ez olyasmi mint Occem beretvája. Ha a világmindenség csak úgy van magától, akkor miért lenne más mint tökéletes.
Máskülönben az evolúció csodákat képes tenni. Ha például ha a Föld távolsága a Naptól nagyobb lenne, vagyis a földi klíma hidegebb, akkor a kialakult értelmes ember nem 37°C-on működne, hanem mondjuk 15°C-on. Ha az atmoszférában az oxigén arány nem 20 % lenne, akkor ennek a 15 fokos lénynek pont ennyire lenne szüksége.
Az istenhívők másik kedvenc témája az önmagát reprodukáló aminosav molekula kialakulásának valószínűsége oly kicsiny, hogy az sohase következhet be. Nos anyám több száz petesejtje és apám több száz millió spermiumából egy-egy adott találkozásának esélye lehetetlenül kicsiny, és mégis itt vagyok. De, ha nem én születtem volna meg, akkor valaki más született volna helyettem.
Vagyis, vagyunk, és a Lét egyértelműen kitölti a teret, méghozzá isten segítsége nélkül. Igen a fizikai törvények teszik lehetővé a Lét megnyilvánulásait. Az lenne meglepő, ha nem így lenne.
De van fajsúlyosabb érv is: Ha az univerzumot egy tökéletes, mindenható Isten „finomhangolta” az életre, miért csinált ilyen szegényes munkát? Miért hozták létre 13,73 milliárd évvel ezelőtt a 93 milliárd fényév átmérőjű univerzumot… csak azért, hogy az emberi élet törékeny folyamata egyetlen parányi naprendszerben néhány százezer évre? Miért pusztíthatja el ezt az életet bármikor egy aszteroida, vagy bármilyen más csillagászati esemény? De folytatom, ha az univerzumot „finomhangolták” az élet létrejöttéhez, miért lett annak nevetségesen túlnyomó többsége olyan barátságtalan az élet számára? Még ha van is élet más bolygókon, ami elméletileg lehetséges, a lényeg továbbra is fennáll: Miért olyan abszurd módon kicsi az Univerzum életbarát része?
És akkor a kedvencem. Ha én teremtettem volna az embert, akkor a fehérje megemésztéséhez nem sósavat rendeltem volna a gyomorba, ami miatt a rendszernek kunsztozni kell, hogy a gyomorsav nehogy megeméssze magát a gyomrot. És a sejtek tápláléka nem glükóz lenne, ami önmagában roppant agresszív egy vegyület, koncentrációjának szabályozása a vérben szintén felesleges kunsztozást igényel. Isten! Teremtésed osztályozhatatlan fusi. 🙂
Tizennégy éves koromtól kezdve rendszeresen látogattam hangversenyeket, és persze nem heavy-metalra kell gondolni, hanem klasszikusra, ami nyáron szabadtéri koncerteket jelentett, télen pedig a Zeneakadémiát. Ennek ellenére tíz év alatt egyszer se futottam össze a Carmina Buranával. Életemben először 24 évesen hallottam lemezről a melbournei Queen’s Collage dohányzójában. Mivel azonnal levett a lábamról, kénytelen voltam utána nézni, hogy miért hiányzott ez a budapesti repertoárból? Végül ráakadtam, mert az 1937-ben írt kantátáról elterjedt, hogy „náci zene”. Nagy kár! Persze ez már lassan egy negyed százada nem téma, már csak azért se, mert hülyeség. Hitler szerethette Wagnert, amitől Wagner zenéje nem lesz náci. És akkor most ismerkedjetek meg a művel, az is, aki már hallotta!
Véleményem szerint Carl Orff műve, a Carmina Burana a XX. század legsikeresebb komolyzenei kompozíciója, olyannyira, hogy – legalább részletekben – megjelenik a könnyűzenében is, sőt elég gyakran hirdetések aláfestését is szolgálja. Az induló akkordok annyira monumentálisak, hogy az minden mást elsöpör.
De mi az a Carmina Burana? Lényegében egy versgyűjtemény, amelyet 1803-ban a bajorországi Benediktbeuern bencés kolostor könyvtárában fedeztek fel kb. 700 évvel az összegyűjtésük után. A vaskos kézirat 254 verset és prózai szöveget tartalmaz. Ezeket főleg a XIII. században írták. A szövegek nyelve többnyire középkori latin, de van közöttük ó-német is. És kik lehetnek a szerzők? Valószínűleg, főleg huncut diákok és persze papok. Ami a műfajokat illeti: bordalok, szerelmes költemények, erkölcsi intelmek és a szerencse felmagasztalása (ami enyhén szólva is vallásellenes). A mű négy részből áll: 1) A kocsmában (in taberna), 2) Udvarlás (Cour d’amours), 3)Tavasz (l primo vere), 4)A szabadban (Uf dem anager). Összességében 28 összetartozó szöveg.
Orff ehhez a sok százéves szöveghez elképesztően korhű(nek tűnő) zenét komponált, bőségesen igénybe véve szóló énekeseket és énekkarokat is, a kitűnően hangszerelt zenekarral együtt. De arról se feledkezzünk meg, hogy a szerző érzékelte az eredeti szöveg pogányság felé hajlását, ami a bigottul katolikus Középkorban nem volt semmi. Ez a megállapítás a zenéből egyértelműen kitűnik. Egyben azt is megtudhatjuk, hogy abban az időben az ember puszta létéhez is szerencse kellett. Különben a zene tökéletesen alkalmas tömeghipnózisra, mert elemi erővel hat a hallgatóra.
A teljes szöveget természetesen nem közlöm, csak az első verset, mert ez is megfelelő ízelítőt ad az egész műből. Különben a verseknek van több magyar fordítása is, amelyeknek közös tulajdonsága, hogy a verselés miatt messze nem szöveg hűek. Éppen ezért én a pontos fordítást közlöm.
O Fortuna, velut luna, statu variabilis, semper crescis aut decrescis; vita detestabilis, nunc obdurat et tunc curat, ludo mentis aciem, egestatem, potestatem dissolvit ut glaciem.
Sors immanis et inanis, rota tu volubilis, status malus, vana salus semper dissolubilis, obumbrata et velata michi quoque niteris; nunc per ludum dorsum nudum fero tui sceleris.
Sors salutis et virtutis michi nunc contraria, est affectus et defectus semper in angaria. Hac in hora sine mora corde pulsum tangite; quod per sortem sternit fortem, mecum omnes plangite!
Ó Fortuna, olyan vagy mint a Hold, állandóan változol, növekszel, majd elfogysz, gyűlöletes élet, előbb elnyomsz, majd megnyugtatsz, ahogy kedved tartja, szegénység hatalom, úgy olvasztod el őket, mint a jeget,
A Sors rettentő és üres, te forgó kerék, rosszindulatú vagy, a hiábavaló jólét mindig semmivé lesz, árnyékban és elfedve, engem is sújtasz, most a játéktól lecsupaszított hátamat felajánlom a gaztettedhez .
A Sors teljesen ellenem van, üldöz az erényben és rabszolgasorsra ítél. Ezért ebben az órában, késedelem nélkül pengesd a vibráló húrodat, mert a sors lesújt az erős emberre. Zokogjatok velem.
Most pedig ne sajnáljátok rá az időt, hallgassátok végig a művet.
Az élet oly szép. Meg kellene becsülni, nem pedig tönkre tenni.
A poszt egy jeles orosz blogger (Rolo Slavskij) bennfentes gondolatai. Az eredeti orosz gondolat teli lehetett sajátos orosz szlenggel, amit a szerző kínlódva ültetett át angolba, amit én kínlódva üktettem át magyarra. Nézzétek ezt el nekem. Remélem ki fogtok igazodni a rejtélyes mondatok között.
Prigozsin zendülése
Az elmúlt 24 óra valójában Wagner-győzelemmel zárult. Csak kevesen értik, mi történt, ezért van a csalódás érezhető légköre a levegőben. Ezt most tisztázzuk. Itt az a célom, hogy a lehető legobjektívebb legyek, és ne Wagnert vagy Shoigut védjem, hanem csak a tényeket ismertessem.
Hadd kérdezzek valamit: mik voltak Wagner céljai ebben a 24 órás zendülésben? Várj, várj, várj. Valójában tegyünk egy lépést hátra, és emlékeztessük magunkat, hogy valójában mi vezetett a megtörtént eseményekhez: először is, Prigozin (valószínűleg) túlélhetett egy merényletet, a HM (nem valószínű) légitámadását árulónak nyilvánították, és Oroszország teljes politikai elitje ellenük gyűlt. És most hol vannak? Nos, Lukasenko közvetítésével békésen tárgyaltak a Kreml-lel. Látod, milyen előrelépés történt itt? Hadd szögezzem le most: Wagner egyértelműen jobb helyzetben van, mint a 24 órás zendülés alatt volt. Hadd mondjam el a nyilvánvalót is: Prigozsin kitűzött célja, hogy leváltsa Sojgut és összeesküvését a HM-nél, Ez NEM valósult meg.
Nagyon meglepődnék, ha a Kreml valaha is beleegyezne, hogy bármilyen körülmények között végezzen Shoiguval és barátaival. Lehet, hogy Geraszimovot a legelőre engedik, de még vele együtt sem tartom vissza a lélegzetem. Shoigu rendkívül korrupt, ami azt jelenti, hogy mélyen be van ágyazva a zsarolás és a kompromat hálójába, amely a Kreml elitet tartja életben.
Shoigunak annyi piszka van a vezető embereken, annyi vér van a kezén, és annyi adóssága van (és mások adósságában is nyakig van), hogy nyilvánvalóan az egész hálózat összeomlana, ha műtéti úton kivonnák őt az intrikák és összeesküvés pókhálójából kivonni.
Ez valóban egy „amíg a halál el nem választ” forgatókönyv Shoigu, Putyin és a többi „szürke eminencia” között a Kreml függönye mögött. Egy másik pont, amelyet senki sem vitathat: Prigozsin barátai elvesztek a Kremlben. És ez a lényeg. Az a tény, hogy veszítettek, az zendülés kezdete előtt egyértelmű volt! Nem érted, ha Prigozsin barátai felülkerekednének a Kremlben, akkor eleve nem lett volna szükség Prigozsin 24 órás zendülésére! Amikor Prigozsin elindította különleges katonai hadműveletét, ő és támogatói már elvesztették ezt a kört a trónok harcában!
Prigozsin már kénytelen volt térdhajlítani Soigu elött! A tárgyalások megszakadtak, és Wagner ultimátumot kapott! Add meg magad vagy halj meg! A nulla órában véget ért a játék! Noha Prigozsin nem tudta megdönteni a Kreml-et, nyilvánvalóan ismét tárgyalóasztalhoz tudta ültetni őket. El kell képzelni, milyen rossz volt a helyzet ahhoz, hogy egyáltalán beleegyezzenek ezekbe a megalázó tárgyalásokba, nem kevésbé Lukasenko közvetítésével, akit a Kremlben hevesen utálnak.
Igen, valóban, a Kreml nyilvánosan beszart a gatyájába, és a bűz kezd áradni országszerte és külföldön. Azok számára, akik odafigyeltek, megtudják, hogy a Kreml annyira harcias, inkompetens és annyira kicsinyes személyes érdekeihez ragaszkodott, hogy majdnem polgárháborút okozott az országban. A Kreml annyira gyenge, hogy tárgyalásra kényszerítheti mindössze 4 ezer fős legénység (a 20.000 főből).
Ami a legújabb és titkos békeszerződést illeti, nem tudjuk, hogy mik a benne foglalt feltételek, és hacsak Luka nem szivárogtatja ki, mint a Kijev-Moszkva „konkordátumot”, valószínűleg soha nem is fogjuk. Ha tudok valamit a Hominus Kremlinoidicusról, egyszerűen csak arra szánják az idejüket, hogy összegyűjtsék az erőiket, megszilárduljanak és megbüntessenek Prigozsint (aki jelenleg biztonságban van), amikor készen állnak, Fehéroroszországban.
Más szóval, hamarosan a Rebellion Round 2.0 – A kán bosszúja című filmmel fogunk kedveskedni fizetős rendszerben. Ha már a kánról beszélünk, Shoigu nyilvánvalóan nem megy sehova. És nem kell Peszkov felháborodott nyikorgása, hogy elmondja nekünk: A tárgyalások során nem került szóba a személyi változások az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumában egy magánhadsereg tulajdonosának, Jevgenyij Prigozsinnak a fegyveres lázadása után.
Ezt Dmitrij Peszkov, az Orosz Föderáció elnökének sajtótitkára mondta el újságíróknak. „Nem került szóba a védelmi minisztérium személyi változásai a Prigozsinnal folytatott tárgyalások során” – mondta Peszkov újságíróknak. Hangsúlyozta azt is, hogy nincs tudomása Vlagyimir Putyin orosz elnök és a védelmi minisztérium képviselői közötti viszony változásáról.
Shogun leverése Putyin leütését jelentené. Prigozsin pedig végrehajtotta a klasszikus „lázadás a császár ellen a császár nevében” manővert, és az egész lázadás alatt egy szót sem szólt Putyin ellen.
A japán császárokhoz hasonlóan „Putyin” is nagyrészt szertartásos, vallásos és szent figura Oroszországban. Szomorú, hogy miniszterei, tisztviselői vezetik félre. Ha Putyin tudná az igazságot, akkor mellénk, hazafias alattvalói mellé állna. Talán ha fellázadunk, látni fogja, mennyire támogatjuk őt.
Nem, nem vagyok szarkasztikus. Ez a blog gátlástalanul Putyin-párti, és mindig is az volt, és mindig is az lesz egészen addig a pontig, amikor Putyint megdöntik, és bitorlója szobrot állít a tiszteletére, és azon túl is, egészen az univerzum hőhaláláig.
A zűrzavar abból adódik, hogy Ön és én másképp értjük azt, amit az oroszok csak „Putyinként” ismertek az intézetben. Hadd magyarázzam el úgy, hogy azt hiszem, megértenéd. Ugye most nem várnád el, hogy egy rizstermesztő megharagudjon a birodalmi családra, amiért nem vezetik megfelelően az országot?
Lám, a Császár túlságosan el van foglalva azzal, hogy ne essen le a nap az égről ahhoz, hogy ilyen hétköznapi dolgokkal foglalkozzon. A parasztok szó szerint így látják a helyzetet akkor és most és mindig. Ha jó populista akarsz lenni, megtanulod ezt a leckét, másold le Prigozsin példáját, változtass ennek megfelelően a retorikán, és ne dühöngj rajtam, amiért nem csináltam ebből a blogból a „Putyin-gyűlölet központi jelentését”.
Egyébként. Összefoglalva, a Wagner elleni vádakat a mai napig ejtették. És gondoljunk csak bele, milyen hülyének néz ki a Twitteren vagy a YouTube-on Wagner-vérért követelő Kreml-shilling most, amikor az urak kénytelenek voltak elásni a csatabárdot, és kibékülni azokkal az emberekkel, akiket szó szerint órákkal ezelőtt „terroristának” neveztek. Vigyort csal az arcomra, és kuncogok az orrom alatt, miközben beírom. Szerencsére a Duran emberek, Ritter és Macgregor számára teljesen szégyentelenek.
Az oroszországi lázadásnak vége, de attól még Putyinnak kárt okozott
Az orosz Wagner-zsoldoscsoport lázadását követően úgy tűnik, hogy a vezető visszahívta csapatait, de a felkelés belföldön és külföldön egyaránt helyrehozhatatlan károkat okozhatott Vlagyimir Putyin presztízsének – állítják elemzők.
Jevgenyij Prigozsin, az ukrajnai harcokban túlméretezett szerepet betöltő magánhadsereg vezetője szombaton azt állította, hogy ő irányítja Oroszország rosztovi katonai főhadiszállását, ami a Kreml által használt kulcsfontosságú létesítmény, az ukrajnai offenzív hadműveleteinek bázisaként. A Wagner-erők ezután elindultak Moszkva felé, ami puccskísérletnek tűnt.
Órákon belül azonban Prigozsin – Putyin egykori közeli bizalmasa, aki azzal vádolta az orosz katonai vezetést, hogy megtámadta és megölte katonáit – azt mondta, hogy utasította katonáit, hogy térjenek vissza bázisaikra.
Alexander Gabuev, a Carnegie Russia Eurasia Center igazgatója szerint a zendülés látszólagos vége ellenére az orosz vezetőt kétségtelenül meggyengíti a tekintélyével szembeni erős kihívás.
„Megpróbálja kompenzálni azzal, hogy még gyakorlatiasabbá teszi a rezsimet” – mondta Gabuev az NPR-nek. „A rezsim egyre elnyomóbb lesz itthon.”
Lehet, hogy Prigozsin felkelése helyrehozhatatlan károkat okozott Vlagyimir Putyin elnök imázsában itthon és külföldön egyaránt.
Michael McFaul, az Egyesült Államok korábbi oroszországi nagykövete szerint „nem kétséges”, hogy Prigozsin lázadása meggyengíti Putyint, és „kétségeket ébreszt afelől, hogy képes-e továbbra is hatékonyan kormányozni Oroszországot”.
Prigozsin hónapok óta szokatlanul hangos kritikusa az orosz hadseregnek, és különösen Szergej Sojgu orosz védelmi miniszternek, akit alkalmatlansággal vádolt, és akinek lemondását követelte.
Prigozsin szombat éjjel a közösségi médiában bejelentette, hogy csapatai befejezik a Moszkvába tartó „igazságért való menetelést”, amely során a zsoldosok a déli Rosztov városából az orosz főváros felé igyekeztek. Megparancsolta a katonáinak, hogy „fordítsák meg a menetoszlopaikat, és menjenek vissza az ellenkező irányba egy táborba
Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy a Prigozsin és lázadó társai elleni büntetőeljárást megszüntetik, és a Wagner főnöke „Fehéroroszországba megy”. Azok a Wagner-csapatok, akik nem vettek részt a felkelésben, szerződést kötnek az orosz védelmi minisztériummal.
Samuel Charap, a Rand Corp vezető politológusa arra figyelmeztet, hogy jelenleg keveset tudunk, de „egy dolgot biztosan tudunk, hogy Putyin tekintélye helyrehozhatatlanul sérült”.
„Olyan ez, mint egy Óz varázslója, amikor kiderül, hogy azok, akiknek fegyverük van, nem hajlandók arra használni, hogy megerősítsék az ön tekintélyét” – mondja.
Oleg Ignatov, a Crisis Group vezető orosz elemzője szerint lehetséges, hogy Prigozhint letartóztatják vagy megölik, és Wagnert „feloszlatják vagy beolvasztják a hagyományos fegyveres erőkbe”.
„Akkor az ukrajnai háború minden bizonnyal folytatódni fog, és valószínűleg még több oroszországi szigorítás történik” – mondja.
Miután Prigozhin bejelentette, hogy leáll, Julia Ioffe, Oroszország-szakértő és a Puck News washingtoni tudósítója Twitter-üzenetet írt: „Rendben, akkor most mi lesz? Nem tudom elképzelni, hogy Putyin azt mondja, hogy minden visszamegy a normális kerékvágásba?”
Eközben a zűrzavaros felkelés, amely a világ szeme láttán zajlott, jó hír Ukrajna számára, ahol Volodimir Zelenszkij elnök azt mondta a lázadásról, hogy „Oroszország gyengesége nyilvánvaló”.
Andrew Weiss, aki az Oroszországgal és Eurázsiával kapcsolatos kutatásokat felügyeli a Carnegie Alapítványnál, úgy gondolja, hogy Putyin tekintélye összetört, de ezzel nem lehet számolni.
„Nem téveszthetjük össze a Vlagyimir Putyin vezette orosz rezsim általános hanyatlását és leépülését az ukrajnai háború eredményeként” – mondja Weiss.” Az a probléma, hogy Putyin beragadt, és nincs kiút abból a zűrzavarból, amelyet saját maga és Oroszország egésze számára teremtett.”
„De ez egy olyan vezető, aki több mint 20 évet túlél, mert nagyon taktikus és nagyon okos, tudja, mikor kell ütni” – mondja. „Ez az a fickó, akivel dolgunk van, nem pedig olyan valakivel, aki a sarokba húzódik, és kínos helyzetben megalázottnak érzi magát.”
Néhány gondolat az Oroszországban folyamatban lévő felkelési kísérletről.
Vajon ki vagy mi csábította Jevgenyij Prigozsint ennek a bohózatnak a színrevitelére.
Körülbelül tizenkét óra múlva a dolgok valószínűleg megnyugszanak.
A „nyugati” seggnyalók hetekig fantáziálnak az általuk kívánt eredményükről, ami természetesen soha nem fog megtörténni.
Az egész történet Machiavelli zsoldosok elleni figyelmeztetésére emlékeztet, tehát:
Azt mondom tehát, hogy a fegyverek, amelyekkel a fejedelem védi országát ha zsoldosok, segédcsapatok akkor haszontalanok és veszélyesek;és ha valaki ezekre alapozva tartja meg helyzetét, nem áll sem szilárdan, sem biztonságban; mert nagyravágyók és fegyelem nélkül, hűtlenek. Vitézkednek a barátok előtt, gyávák az ellenség előtt. Nem félnek Istentől, nem hűek az emberekhez, és pusztítása csak addig halasztható, amíg a támadás fennáll; mert békében megrabolják az embert, háborúban pedig ellenség. A helyzet az, hogy csekély zsold nem elég ahhoz, hogy hajlandóak legyenek meghalni érted.
Szeretném tovább demonstrálni a zsoldosok alkalmatlanságát. A zsoldos kapitányok vagy alkalmas emberek, vagy nem. Ha igen, nem bízhatsz bennük, mert mindig saját nagyságukra törekednek, akár elnyomnak téged, aki gazdájuk vagy, akár másokat, akik szándékaiddal ellentétben állnak; de ha a kapitány [azaz a zsoldosok vezetője] nem ügyes, akkor a szokásos módon elveszíti a háborút.
Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Kreml „korlátozott katonai hadművelete” egyre kiterjedtebb, nukleáris konfrontációhoz vezető háborút fog eredményezni, és kétségtelen, hogy a konfliktus tovább erősödik.
A legújabb fejlemények közelebb visznek minket az atomfegyverek használatához. Az F-16-osokat, amelyeket Biden szerint soha nem adnak Ukrajnának, most megkapták. Ráadásul meggondolatlanul ingyen adják. Az F-16-osok első szállítmánya olyan repülőgépekből áll, amely módosítva vannak, lehetővé téve őket nukleáris fegyverekkel való felszerelésre.
Hogy megértsd, mennyire meggondolatlan ez, a Kremlnek nincs más választása, mint azt fontolgatni, hogy a repülőgépeiket taktikai nukleáris fegyverek célba juttatására használhatják az orosz csapatok támogatása végett. Ennek a lehetőségnek a figyelmen kívül hagyása katasztrofális kockázattal járna.
Ahogy mondtam, ez a legutóbbi provokáció lényegesen kiszélesíti a háborút. A Kreml most fontolgatja, hogy megtámadja azokat az európai légi bázisokat, amelyekről az F-16-osok fel fognak szállni. Más szóval Putyint most megfosztják attól a színleléstől, hogy a konfliktus korlátozott.
Képtelen voltam bármilyen intelligens indokot felhozni Putyin számára, hogy megengedje a háború 16 hónapra történő elhúzódását, aminek különben gyorsan véget kellett volna érnie, még mielőtt a Nyugat belekeveredik. Úgy tűnik, Putyin azt várja, hogy a Nyugat észhez térjen, mielőtt túl késő lenne. Ha igen, akkor az amerikai propaganda évtizedek óta tartó sikerét mutatja, hogy Putyin minden bizonyíték ellenére még ma is úgy gondolja, hogy valahol Nyugaton van egy alapvető jó szándék, amely érvényesülni fog, mielőtt a végzetes lépés megtörténik.
A Nyugat felismerésének hiánya még rosszabb. A 20. században zajló hidegháború idején az Egyesült Államok kormánya és a NATO-országok kormánya együttműködött a szovjet kormánnyal a feszültségek oldásán, valamint a nukleáris fegyverkezési verseny lelassításának és megállításának érdekében. A kubai rakétaválság, amelyet az amerikai nukleáris rakéták Törökországban az orosz határon való elhelyezése és a CIA/Joint Chiefs Castro megdöntésére tett erőfeszítése váltottak ki, felismertette Washingtonban és Moszkvában, hogy Armageddon közeledik. A Kennedy és Hruscsov által megkezdett deeszkalációs folyamatot Nixon vezetésével megújították, amiért a CIA „Watergate”-tel, a „Russiagate”-hez hasonló álhírrel büntetett, és Nixont elmozdította hivatalából. De a deeszkaláció folyamata folytatódott. Még a Jelen Veszély Bizottsága is, amelynek tagja voltam, támogatta a szovjetekkel való feszültségek csökkentését.
1963-ban megszületett a nukleáris kísérleti tilalomról szóló szerződés. Következett az űrszerződés, amely megakadályozta az atomfegyverek keringetését. Aztán a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés. Az 1970-es években létezett a SALT 1 és a SALT 2, a ballisztikus rakéták elleni egyezmény, valamint a biológiai és mérgező fegyverekről szóló egyezmény. Az 1980-as években megszületett a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés. 1991-ben a stratégiai fegyverzetcsökkentési tárgyalások arra a következtetésre jutottak, hogy korlátozták a hagyományos fegyverek bevetését Európába.
Ma ezek az eredmények, amelyek csökkentették a feszültséget és a nukleáris háború valószínűségét, romokban vannak. A Szovjetunió 1991-es összeomlásával a neokonzervatívok esélyt láttak a hegemóniára, és az Armageddon elkerülésére kötött szerződéseket az amerikai hatalomgyakorlás akadályának tekintették. Washington atomháború kirobbantását okozó őrültsége a NATO-t Oroszország határához juttatta. A NATO a volt szovjet területek kormányainak megdöntéséhez és Oroszország elleni támadáshoz nyújt segítséget. Az Oroszország elleni háborús propaganda szintje ma olyan magas, mint a Németország és Japán elleni propaganda a második világháború idején.
Washington nem elégedett meg azzal, hogy Oroszországot ellenséggé változtassa, így tett Kínával és Iránnal is.
Ez őrültség. Ennek csak a civilizáció pusztulásával lehet vége.