A világpolitikai sakktábla gátlástalan nagymestere volt a százévesen elhunyt Henry Kissinger

VILÁG+

szerző                                                                                                   ( ENDRE AJÁNLÁSA )

NAGY GÁBOR

2023.11.30. 16:45

Nem létezik szenvedélyes érzelmek nélküli vélemény Henry Kissingerről, a skála a háborús bűnöstől a modern diplomácia legmeghatározóbb szereplőjéig terjed. Az viszont biztos, hogy a kormányzati pozícióban töltött alig nyolc éve olyan hatást gyakorolt az amerikai és világpolitikára, ami öt évtizeddel később is rezonál.

hirdetés

„Csakhogy megszabadultunk tőle. Henry Kissinger, a háborús bűnös, akit Amerika uralkodó osztálya imádott, végre meghalt.” Ezt a címet adta nekrológjának a The Rolling Stone amerikai magazin, és a szövegben sem kíméli a szerdán, connecticuti otthonában, százéves korában elhunyt Kissingert.

„Formálta a nemzet történetét a hidegháború idején” – búcsúzott a liberális The New York Times.

„Aki két elnök idején formálta a világpolitikát” – fogalmazta meg a bennfentes The Washington Post.

„Aki kialakította az amerikai külpolitikát a vietnámi és a hidegháború idején” – emlékezett rá a konzervatív The Wall Street Journal, amelynek hasábjain Niall Ferguson történész Kissinger évszázadáról írt, s nem feltétlenül az életkorára utalva.

A távolságtartó The Economist londoni hetilap pedig azzal vezette be a nekrológját: „Henry Kissinger soha nem igazán tartozott oda, ahol lenni akart”.

Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter integet a küldötteknek a republikánus konvención 1980. július 17-én Detroitban

AFP

Ha csak a szalagcímeket olvasnánk, akkor is világos lenne, hogy az 1923-ban a bajorországi Fürthben született, a holokauszt elől az Egyesült Államokban menedéket talált, német akcentusát levetkőzni soha nem tudó, intelligenciájában és cinizmusában is kiemelkedő, Heinzből lett Henry Kissinger az amerikai és világpolitika kiemelkedő alakítója volt. Jó és rossz értelemben egyaránt, és tele volt olyan ellentmondásokkal, amelyek dinamóként hajtották egyre magasabbra.

Már életében szobrot állított önmagának, amit mások kezdettől fogva igyekeztek ledönteni. Három részben írta meg önéletrajzát, az 1994-es Diplomácia című könyvét alapműnek tekintik, s élete alkonyán még a mesterséges intelligencia potenciáljával és potenciális veszélyével is foglalkozott.

A kötetei vaskosak, hiszen már a harvardi – Immanuel Kantra, Oswald Spenglerre és Arnold Toynbee-re koncentráló – 1950-es diplomamunkája is 383 oldalra rúgott, aminek nyomán az egyetem meghozta az informálisan Kissinger-szabálynak nevezett előírást, és ennek nagyjából a felében rögzítette a hasonló írásművek terjedelmét. Róla is számos életrajz született, Walter Isaacson alapos munkáját Kissinger nem kedvelte, a brit Christopher Hitchens 2001-es könyve pedig valóságos vádirat volt az általa háborús bűnösnek tekintett politikussal szemben.

Kissinger pénztelen bevándorlóból építette fel magát, de hírneve és befolyása csúcsán is kívülállónak tekintette az USA keleti partjának elitje, amely ugyanakkor kereste a társaságát, amivel ő készségesen szolgált, s intellektusa és rámenőssége miatt minden beszélgetést uralt.

hirdetés

A keleti parti elitet gyűlölő Richard Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadójaként, majd külügyminisztereként – a két posztot egy ideig, példátlan módon, egyszerre betöltve – tolerálta az elnök időről időre kitörő antiszemitizmusát, holott zsidó gyerekként ki kellett térnie a Hitlerjugend tagjai elől, ha a világéletében a szenvedélyének számító labdarúgás előtt akart hódolni, és focimeccsre tartott.

A reálpolitika tanítómesterének és megtestesítőjének tekintik, aki számára egy valami volt fontos: az Egyesült Államok kivételességének és kivételes hatalmának garantálása, illetve elismertetése a világpolitikában. Ehhez azonban először neki kellett közel kerülnie a hatalomhoz.

Bár a demokratákkal is jó kapcsolatokat ápolt, a mérsékelt republikánusokat és a keleti parti elitet egyszerre képviselő Nelson Rockefellerhez került közel. (A második felesége, Nancy Maginnes a megismerkedésükkor az akkoriban New York állam kormányzójaként működő Rockefeller bizalmas tanácsadója volt.)

Ez nem gátolta meg abban, hogy amikor az 1968-as republikánus előválasztáson Nixon állt nyerésre, átálljon mellé. Amikor pedig hírét vette – mert a külpolitikában már meglévő kapcsolatait kihasználva értesült a Párizsban folyó titkos tárgyalások részleteiről –, hogy az újrázni nem akaró, de a vietnámi háború befejezéséről egyeztető Lyndon Johnson elnök közeledik a megállapodáshoz az észak-vietnámiakkal, s ezzel a demokrata Hubert Humphreyt segítheti, súgott Nixonnak, aki elkezdett azzal kampányolni, hogy ő majd elhozza a békét.

Nixon választási győzelmét követően az elnök legfontosabb embere, külpolitikájának – az akkori külügyminisztert, William Rogerst statisztaszerepre kárhoztató – meghatározója és irányítója lett. Mint nekrológjában a Financial Times megállapította, a két politikus tökéletesen egymásra talált, és jól kiegészítették a másikat. Kissinger csodálta a hatalmat, amivel Nixon rendelkezett, és Nixon csodálta az intellektust, amivel Kissinger még legnagyobb ellenfelei által elismerten is bőséggel bírt. Ketten együtt pedig olyan válaszokat adtak az USA előtti három globális kihívásra, amelyek hatása ma is érződik: a Szovjetunió képviselte hidegháborús ellenfélre, a Kína és Vietnám jelentette ázsiai útra, valamint az arabok és Izrael szembenállásának éleződése jellemezte Közel-Keletre, amelynek fontosságát tovább növelte az olajkincs.

A vietnámi háborút hamarabb is le lehetett volna zárni, ám Kissinger, illetve az általa tüzelt Nixon a hivatalba lépésükkor elérhetőnél jobb feltételeket akartak, ezért az eszkaláció mellett döntöttek, ami újabb amerikai katonák és vietnámi katonák és civilek életét követelte. 1973 januárjában ugyan megszületett Párizsban a békeszerződés – amiért Kissinger és tárgyalópartnere, Le Duc Thu még abban az évben megosztott Nobel-békedíjat kapott –, ám a konfliktus csak 1975 áprilisában, Saigon elestével ért véget.

Kissinger bejelenti a békeszerződés megkötését:

Azóta kiderült, hogy Kissinger 1973-ban csak időt akart nyerni, hogy a fontosabb külpolitikai céljain dolgozhasson, és egy 2018-as interjújában elismerte: kezdettől félreismerték a helyzetet, amikor az Európában dúló hidegháború meghosszabbításának véltek egy vietnámi polgárháborút. Saigon elestét pedig nem véletlenül idézték az USA 2021-es kaotikus afganisztáni kivonulása idején. Azt látták, hogy Washington még mindig addig tud húzni egy háborút, amíg megalázó jelenetek közepette kénytelen távozni, maga mögött szétesést hagyva, és a kudarcért a helyi szövetségesét okolva.

Az eszkalációba – vagy ahogy Kissinger hívta: háború a békéért – beletartozott Kambodzsa és Laosz titokban elrendelt bombázása, amely hetekkel Nixon hivatalba lépése után kezdődött. Az USA a két ázsiai országra annyi bombát dobott le – Kissinger utasítására mindenkire, aki él és mozog –, mint a második világháború hadszínterein összesen, azzal az indokkal, hogy az észak-vietnámiak utánpótlási vonalai a két szomszédos országon át is futnak. Az nem számított, hogy olyan területeken, amelyeket egyiküknél sem tudott ellenőrizni a központi hatalom.

Az USA ezzel veszélyes precedenst teremtett háború idején semleges országok ellen a nemzetközi jogot felrúgó támadásokra – a fel nem robbant bombák máig veszélyt jelentenek a civil lakosságra a két ázsiai országban –, Kambodzsa ezzel is felgyorsított szétesése pedig megágyazott a vörös khmer rémuralmának.

Az ABC dokumentumfilmje Laosz bombázásáról:

Kambodzsa és Laosz sorsa jól illusztrálta, hogy Kissinger a világpolitikai sakktáblán csak gyalogokként tekintett a kisebb országokra, amelyek könnyen feláldozhatóak a fontosabb cél és az átfogó stratégia érdekében. Ilyen volt, amikor Washington hallgatólagosan támogatta Suhartót abban, hogy Indonézia 1975-ben lerohanja a portugál gyarmati sorból éppen szabaduló Kelet-Timort, ahol állítólag a lakosság negyede esett az invázió és megszállás áldozatául.

De nem érdekelte Kissingert az sem, hogy az 1971-ben kirobbant bangladesi függetlenségi háborúban a pakisztáni rezsim valóságos népirtást hajt végre az elszakadni akaró Kelet-Pakisztánban, amihez még amerikai fegyverszállítási segítséget is kapott.

A Fehér Ház ugyanis nagyobb játszmában gondolkodott, és szüksége volt a katonai hatalomátvétellel pakisztáni elnökké vált Jahja Khan segítségére egy sokkal fontosabb cél elérésében: Kína leválasztásában a Szovjetunióról. Khan segítségével indult meg az üzenetváltás Washington és Peking között, ami előbb a pingpongdiplomáciához, majd Kissinger titkos útjához vezetett, Nixon és Mao Ce-tung találkozójában csúcsosodott ki.

Richard Nixon amerikai elnök és Kissinger hivatalos látogatáson Mao Cetungnál Pekingben 1972. február 22-én

AFP

Az eredmény az USA és Kína diplomáciai kapcsolatainak felvétele lett, amire már 1979-ben került sor, annak a demokrata Jimmy Carternek az elnöksége alatt, akinek a nemzetbiztonsági főtanácsadója a harvardi évek óta Kissinger riválisának számító – szintén Európából, Lengyelországból bevándorolt – Zbigniew Brzezinski volt.

Kína leválasztása a Szovjetunióról a hidegháború amerikai megnyeréséhez vezető első nagy fegyvertény volt – a másodikat a Ronald Reagan által felpörgetett, Moszkvát megroppantó fegyverkezési verseny jelentette –, és a játszma Kissinger szája íze szerint folytatódott. A példaképének a napóleoni háborúk utáni európai rend megteremtésében meghatározó szerepet betöltő Metternich osztrák herceget tekintő – akiről 1957-ben a doktori disszertációját írta – Kissinger a Szovjetunióval szemben is erős szövetséget akart kovácsolni, s ezzel engedményeket kicsikarni.

Az USA és Kína közeledése után indulhatott el az enyhülés politikája, vagyis bejött Kissinger (és a vehemens kommunistaellenességét Pekinggel szemben a reálpolitika érdekében félretevő Nixon) számítása, hogy Moszkva tárgyalni kezd. Ennek eredménye lett az 1972-es ABM-szerződés, majd az 1975-ös helsinki megállapodás.

Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Henry Kissinger találkozója Moszkvában 1974 márciusában:

A nekrológokban és a történészi értékelésekben is ezt tartják Kissinger legfontosabb örökségének. Nem csoda, hogy Kína – amely az USA elismerése révén tört ki az elszigeteltségből, és vette át a nemzetközi diplomáciában, s legfontosabbként az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kínai Köztársaság, Tajvan helyét – egyértelműen méltatja a néhai amerikai külügyminisztert, akit mindig kitüntetett a megkülönböztető figyelmével.

Kissinger az egyetlen amerikai politikus volt, aki Mao óta minden kínai vezetővel találkozott, legutóbb, idén júliusban a modern egyeduralmat kiépített Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő fogadta Pekingben, a megromlott kétoldalú kapcsolatokra utalva, és a régi időket emlegetve, igencsak meleg szavakkal.

Ahogy Kína leválasztásának politikai gyümölcse Carternek jutott, úgy Kissinger közel-keleti politikája is a demokrata elnök idején érett be. Az 1973-as jom kippuri háború idején Kissinger és Nixon Izrael mellé állt, ám azt követően, Tel-Aviv, Kairó és Damaszkusz között ingázva a röviddel korábban külügyminiszterré kinevezett Kissinger engedményekre bírta rá a zsidó államot. Ez is egy nagyobb játszma része volt, mert normalizálta az USA és Egyiptom kapcsolatait, amivel sokak szerint megágyazott az 1978-as Camp David-i megállapodásnak. És kiszorította a brezsnyevi Szovjetuniót a Közel-Keletről, ahová a putyini Oroszország csak akkor tudott visszatérni, amikor katonai mentőövet nyújtott a szíriai polgárháborúban Basar Asszad rezsimjének.

Kissinger bűnének tartják azt is, hogy ha az USA érdeke úgy kívánta, akkor lepaktált diktatúrákkal, segített puccsokban, és ügyet sem vetett az emberi jogokra, amit ő a reálpolitika részének tekintett, bírálói viszont minimum cinizmusnak tartják.

Egy szuperhatalom titkai – a Deutsche Welle dokumentumfilmje Henry Kissingerről (angolul, angol felirattal):

A világpolitikai játszmák közepette Kissinger rajta tartotta a szemét az USA hátsóudvarának tekintett Latin-Amerikán is, ahol minden eszközzel védte a konzervatív rezsimeket. A leinkább látványos – és véres – példa erre Chile, ahol az amerikaiak keze alaposan benne volt abban, hogy Augusto Pinochet tábornok 1973. szeptember 11-én puccsal megdöntötte az elnöki palota ostroma során öngyilkosságot elkövető Salvador Allende hatalmát.

Seymour Hersh oknyomozó újságírónak a Kissingert nem túl jó fényben beállító, A hatalom ára című politikai életrajza szerint a chilei példát a nemzetbiztonsági főtanácsadó veszélyesebbnek tartotta, mint a kubait, mert a dél-amerikai országban nem forradalommal, hanem választások útján jutott hatalomra radikális baloldali párt.

Gerald Ford elnök társaságában a brüsszeli NATO csúcson 1975. május 30-án

AFP

Nixon bukása után a volt elnöknek kegyelmet adó Gerald Ford kormányában is megtartotta a külügyminiszteri posztot Kissinger – az alelnöki tisztet pedig Nelson Rockefeller kapta –, ám a befolyása alaposan csökkent, amikor 1975 novemberében a nemzetbiztonsági főtanácsadó Brent Scowcroft lett.

A Nixon bukásához vezető Watergate-botrányban ugyan nem volt szerepe, de ő is hozzájárult az elnök paranoiájának növekedéséhez, s a lehallgatások iránti vonzalmának erősödéséhez. Kissinger ugyanis az FBI segítségét kérte, amikor a vietnámi háborúról a Fehér Ház számára kellemetlen információk kezdtek a sajtóba kiszivárogni, és nemcsak újságírók, hanem egyes munkatársai illegális lehallgatását is elrendelte. Ez egyáltalán nem zavarta, hiszen a feljegyzett, gyakran cinikus aforizmáinak egyike az volt: „A törvénytelent azonnal megtesszük. Az alkotmányellenes kicsit tovább tart”.

#KÍNA#USA#VILÁG#SZOVJETUNIÓ#VIETNAMI HÁBORÚ#HENRY KISSINGER#RICHARD NIXON#VILÁGPOLITIKA#WATERGATE-BOTRÁNY

Milankovitch (orbitális) ciklusok és szerepük a Föld éghajlatában

Szerző: Alan Buis,
NASA Jet Propulsion Laboratory

Életünk szó szerint ciklusok körül forog: események sorozata, amelyek rendszeresen ismétlődnek ugyanabban a sorrendben. Több száz különböző típusú ciklus létezik a világunkban és az univerzumban. Néhány természetes, mint például az évszakok változása, az állatok éves vándorlása vagy a cirkadián ritmus, amely alvási szokásainkat szabályozza. Mások ember által termeltek, mint például a növények termesztése és betakarítása, a zenei ritmusok vagy a gazdasági ciklusok.

A ciklusok kulcsszerepet játszanak a Föld rövid távú időjárásában és hosszú távú éghajlatában is. Egy évszázaddal ezelőtt Milutin Milankovitch szerb tudós azt feltételezte, hogy a Föld Naphoz viszonyított helyzetében bekövetkező változások hosszú távú, kollektív hatásai a Föld hosszú távú éghajlatának erős mozgatórugói, és felelősek az eljegesedési időszakok (jégkorszakok) kezdetéért és végéért.

Pontosabban megvizsgálta, hogy a Föld körüli mozgások három típusának változásai hogyan befolyásolják, hogy mennyi napsugárzás (más néven insoláció) éri el a Föld légkörének tetejét, valamint hol éri el az insoláció. Ezek a ciklikus pályamozgások, amelyek Milankovitch-ciklusok néven váltak ismertté, akár 25% -os változásokat okoznak a bejövő insoláció mennyiségében a Föld középső szélességein (bolygónk körülbelül 30 és 60 fok között helyezkednek el az egyenlítőtől északra és délre).

A Milankovitch-ciklusok a következők:

1. A Föld pályájának alakja, excentricitáskéntismert;
2. A Föld tengelyének szöge a Föld keringési síkjához képest ferde;és
3. A Föld forgástengelyének iránya hegyes, precessziónak

Vessünk egy pillantást mindegyikre (további olvasmányok arról, hogy a Milankovitch-ciklusok miért nem magyarázhatják meg a Föld jelenlegi felmelegedését).

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Excentricitás – A Föld éves zarándoklata a Nap körül nem tökéletesen körkörös, de elég közel van. Idővel a Naprendszerünk két legnagyobb gázóriás bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz gravitációs vonzása miatt a Föld pályájának alakja majdnem kör alakútól enyhén elliptikusig változik. Az excentricitás azt méri, hogy a Föld pályájának alakja mennyire tér el a tökéletes körtől. Ezek a változások befolyásolják a Föld és a Nap közötti távolságot.

Az excentricitás az oka annak, hogy évszakaink kissé eltérő hosszúságúak, az északi féltekén a nyár jelenleg körülbelül 4,5 nappal hosszabb, mint a tél, és a tavasz körülbelül három nappal hosszabb, mint az ősz. Ahogy az excentricitás csökken, az évszakok hossza fokozatosan kiegyenlítődik.

A Föld Naphoz való legközelebbi megközelítése (perihélium) közötti távolság különbsége, amely minden év január 3-án vagy annak környékén következik be, és a Naptól való legtávolabbi távozása (aphelion néven ismert) július 4-én vagy akörül, jelenleg körülbelül 5,1 millió kilométer (kb. 3,2 millió mérföld), ami 3,4 százalékos eltérést jelent. Ez azt jelenti, hogy minden januárban körülbelül 6,8 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet, mint júliusban.

Amikor a Föld pályája a legelliptikusabb, körülbelül 23 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet bolygónk Naphoz legközelebbi megközelítésénél évente, mint a Naptól való legtávolabbi távozásakor. Jelenleg a Föld excentricitása nagyon lassan csökken, és megközelíti a legkevésbé elliptikus (legkörkörösebb) ciklusát, egy körülbelül 100 000 éves ciklusban.

A globális éves insoláció teljes változása az excentricitási ciklus miatt nagyon kicsi. Mivel a Föld excentricitása meglehetősen kicsi, viszonylag kis tényező az éves szezonális éghajlati változásokban.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Ferdeség – A Föld forgástengelyének szögét ferdeségnek nevezik, amikor a Nap körül halad. A ferdeség az, amiért a Földnek évszakai vannak. Az elmúlt egymillió évben 22,1 és 24,5 fok között változott a Föld keringési síkjához képest. Minél nagyobb a Föld tengelydőlésszöge, annál szélsőségesebbek az évszakaink, mivel minden félteke több napsugárzást kap nyáron, amikor a félteke a Nap felé dől, és kevesebbet télen, amikor elfordul. A nagyobb dőlésszögek kedveznek a jégtelenedési időszakoknak (a gleccserek és jégtakarók olvadása és visszahúzódása). Ezek a hatások globálisan nem egységesek – a magasabb szélességi körök nagyobb változást kapnak a teljes napsugárzásban, mint az egyenlítőhöz közelebb eső területek.

A Föld tengelye jelenleg 23,4 fokkal dől, vagyis körülbelül félúton a szélsőségek között, és ez a szög nagyon lassan csökken egy körülbelül 41 000 éves ciklusban. Utoljára körülbelül 10 000 évvel ezelőtt volt a maximális dőlésszöge, és körülbelül 10 000 év múlva éri el a minimális dőlését. Ahogy a ferdeség csökken, fokozatosan segít az évszakok enyhébbé tételében, ami egyre melegebb teleket és hűvösebb nyarakat eredményez, amelyek fokozatosan, idővel lehetővé teszik, hogy a magas szélességi fokokon lévő hó és jég nagy jégtáblákká alakuljon. Ahogy a jégtakaró növekszik, a Nap energiájának nagyobb részét veri vissza az űrbe, elősegítve a további hűtést.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Precesszió – Ahogy a Föld forog, kissé ingadozik a forgástengelyén, mint egy kissé középen elrugaszkodott forgó játékfelső. Ez az ingadozás a Nap és a Hold gravitációs hatásai által okozott árapály-erőknek köszönhető, amelyek miatt a Föld az egyenlítőnél kidudorodik, ami befolyásolja annak forgását. Ennek a hullámzásnak a tendenciáját a csillagok rögzített helyzetéhez viszonyítva axiális precessziónak nevezik. Az axiális precesszió ciklusa körülbelül 25 771,5 évet ölel fel.

Az axiális precesszió az évszakos kontrasztokat szélsőségesebbé teszi az egyik féltekén, és kevésbé szélsőségessé a másikon. Jelenleg a perihélium télen fordul elő az északi féltekén és nyáron a déli féltekén. Ez forróbbá teszi a déli félteke nyarait, és mérsékli az északi félteke szezonális változásait. De körülbelül 13 000 év múlva az axiális precesszió miatt ezek a körülmények megfordulnak, az északi féltekén több szélsőséget tapasztalnak a napsugárzásban, a déli féltekén pedig mérsékeltebb szezonális ingadozásokat.

A precesszió befolyásolja az évszakok időzítését a Föld legközelebbi/legtávolabbi pontjaihoz viszonyítva a Nap körül. A modern naptárrendszer azonban az évszakokhoz kötődik, így például az északi féltekén a tél soha nem fordul elő júliusban. Ma a Föld északi csillagai a Polaris és a Polaris Australis, de néhány ezer évvel ezelőtt Kochab és Pherkad voltak.

Van apsidális precesszió is. Nemcsak a Föld inog a forgástengelyén, hanem a Föld teljes keringési ellipszise – vagyis az ovális alakú pálya, amelyet a Föld a Nap körüli pályáján követ – is szabálytalanul ingadozik, elsősorban a Jupiterrel és a Szaturnusszal való kölcsönhatása miatt. Az apsidális precesszió ciklusa körülbelül 112 000 évet ölel fel. Az apsidális precesszió megváltoztatja a Föld pályájának orientációját az ekliptikus síkhoz képest.

Az axiális és apsidális precesszió együttes hatása átlagosan mintegy 23 000 éves teljes precessziós ciklust eredményez.

Egy klíma időgép

A Milankovitch-ciklusok által elindított kis változások külön-külön és együtt is működnek, hogy nagyon hosszú időn keresztül befolyásolják a Föld éghajlatát, ami több tízezer vagy százezer év alatt nagyobb változásokhoz vezet éghajlatunkban. Milankovitch kombinálta a ciklusokat, hogy átfogó matematikai modellt hozzon létre a napsugárzás különbségeinek kiszámításához a Föld különböző szélességein a megfelelő felszíni hőmérsékletekkel együtt. A modell olyan, mint egy éghajlati időgép: előre és hátra futtatható, hogy megvizsgálja a múltbeli és jövőbeli éghajlati viszonyokat.

Milankovitch feltételezte, hogy a sugárzás változásai bizonyos szélességi fokokon és bizonyos évszakokban fontosabbak, mint mások a jégtakarók növekedése és visszahúzódása szempontjából. Ezenkívül úgy vélte, hogy a ferdeség az éghajlat három ciklusa közül a legfontosabb, mivel nyáron befolyásolja a Föld északi magas szélességi régióiban a napsugárzás mennyiségét (a precesszió és a ferdeség relatív szerepe még mindig tudományos tanulmány kérdése).

Kiszámította, hogy a jégkorszakok körülbelül 41 000 évente fordulnak elő. A későbbi kutatások megerősítik, hogy 41 000 éves időközönként egy és hárommillió évvel ezelőtt fordultak elő. De körülbelül 800 000 évvel ezelőtt a jégkorszakok ciklusa 100 000 évre nyúlt, ami megfelel a Föld excentricitási ciklusának. Bár különböző elméleteket javasoltak ennek az átmenetnek a magyarázatára, a tudósoknak még nincs egyértelmű válaszuk.

Milankovitch munkáját korának más kutatói is támogatták, és számos publikációt írt hipotéziséről. De csak körülbelül 10 évvel az 1958-ban bekövetkezett halála után kezdte a globális tudományos közösség komolyan felfigyelni elméletére. 1976-ban Hays és munkatársai a Science folyóiratban mélytengeri üledékmagokat használva tanulmányban megállapították, hogy a Milankovitch-ciklusok megfelelnek az elmúlt 450 000 év jelentős éghajlatváltozási időszakainak, a jégkorszakok akkor következtek be, amikor a Föld különböző pályaváltozási szakaszokon ment keresztül.

Számos más projekt és tanulmány is megerősítette Milankovitch munkájának érvényességét, beleértve a grönlandi és antarktiszi jégmagok adatait felhasználó kutatásokat, amelyek erős bizonyítékot szolgáltattak a Milankovitch-ciklusokra több százezer évre visszamenőleg. Emellett munkáját az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Nemzeti Kutatási Tanácsa is felkarolta.

Folyamatban van a tudományos kutatás annak érdekében, hogy jobban megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek változásokat okoznak a Föld forgásában, és hogy a Milankovitch-ciklusok hogyan befolyásolják az éghajlatot. De az elmélet, hogy ezek határozzák meg a jég-interglaciális ciklusok időzítését, jól elfogadott.

( ENDRE POSZTAJÁNLATA )

Medical Tribune                                ( Endre posztküldése)

Az asztalon egy közepes méretű kék tabletta és egy apró piros kapszula hever. Ha mindkettő hatékonyan enyhíti a szorongást, Ön melyiket választaná? És melyiket gondolja jobbnak, ha a vérnyomás csökkentése a cél? Az első esetben a betegek jobban gyógyulnak a kéktől, a piros gyógyszer pedig leviszi a vérnyomást akkor is, ha semmilyen hatóanyagot sem tartalmaz, de a páciens hisz benne. A placebo némelyek szerint egyenesen az orvostudomány kulcskérdése.

A ráció, az érzelmek és társaink hatása

Placebo nemcsak gyógyszer lehet, hanem bármilyen terápiás célú beavatkozás, így műtét is, vagy orvosi eszköz, például ultrahang-berendezés, elektróda – mondja Bárdos György pszichofiziológus. A szó a Bibliából, a Zsoltárok könyvéből származik: „Placebo Domino in regione vivorum”, “Az Úr kedvében fogok járni/tetszeni fogok az Úrnak az élet földjén”. Arthur és Elaine Shapiro neves „placebológusok” definíciója szerint a placebo olyan terápiás beavatkozás vagy annak egy része, amelyet egy betegség gyógyítására vagy egy tünet enyhítésére alkalmaznak annak teljes vagy részleges tudatában, hogy specifikus hatást nem fejt ki a kezelt állapotra. Azaz placebohatás akkor is létrejöhet, ha a kezelést végzőnek nincs ilyen szándéka – szögezi le Bárdos György, akinek kutatócsoportja – PlaceBio – végzi e témában a legteljesebb magyarországi kutatásokat az ELTE-n. A Shapiro-szerzőpáros könyve (The Powerful Placebo: From Ancient Priest to Modern Physician) szerint a modern gyógyászat kialakulásáig az orvosi eljárások valójában mind a placebo-hatás miatt működtek. Bár ezt a megállapítást a New England Journal of Medicine könyvkritikusa, Luois Lasagna túlzásnak ítéli – szerinte több, évezredeken keresztül használt növényi szer, így például az ópium, a rezerpin, a digitálisz, a kuráre kiállja a tudományosság próbáját –, több hazai szakember is egyet ért vele. Bánki M. Csaba így kezdi a Magyar Neuro-pszichofarmakológiai Egyesület placebo-konferenciájára írt vitaanyagát: „Helytállónak tűnik az a kissé sarkos megfogalmazás, hogy a gyógyítás története az elmúlt másfél évszázadot leszámítva a placebo-kezelések története. Annál meglepőbb, hogy a placebo-hatás tudományosnak nevezhető vizsgálata csak alig néhány évtizedes, és a kérdés jelentőségét a legtöbb orvosi szakma ma is messze alulbecsüli.” A pszichiáter szerint a placebo-hatás a jövő nagy kérdése, a szervezet öngyógyító élettani apparátusának megértése alig belátható távlatokat nyitna, azonban a mai, természettudományos orvosi gondolkodás tagadni igyekszik minden kontinuitást évezredes mágikus múltjával. „A placebo nem csak analgesiát, hanem szerteágazó hatások sokaságát képes előidézni – folytatja Bánki M. Csaba a Psychiatria Hungarica című folyóiratban megjelent vitaanyagban –, talán éppen ez a nemspecifikus jelleg a placebo-hatás egyik fő karakterisztikuma, amelyhez ebben a tekintetben csak a stressz-fogalom hasonlítható.”

Nocebo: ártani fogok

Egy nemspecifikus szernek nem csak pozitív, de káros hatása is lehet: ha valaki kapott már például ópiát tartalmú fájdalomcsillapítót, és azt hiszi, hogy újra azt kap, gátlódhat a légzése (Benedetti, Pain). Ha a páciens bizalmatlan egy kezelés iránt, annak hatására tünetei rosszabbodhatnak, egy szer elhagyása pedig megvonást eredményezhet: posztmenopauzális hormonpótlás után a korábban hormont szedők kétharmada, a placebót kapók 40 százaléka számolt be ilyen tünetekről (Ockene, JAMA). Bárdos György fontosnak tartja körülhatárolni a placebo fogalom jelentését: „Gyakran vélik úgy, hogy a hipnózis placebohatáson alapul. Kimutatták azonban, hogy a hipnotikus hatásoknál más idegpályák működnek. A placebohatásban inkább a szuggesztibilitás, a hipnózisban a szuszceptibilitás játssza a fő szerepet.” Viszont a szuggesztibilitás és a szuszceptibilitás egyaránt nő bizonyos élethelyzetekben – pl. terhesség – és megbetegedés esetén, ami komoly lehetőséget ad az orvosnak. Az általános népesség egyharmada placebo-érzékeny, egyes betegségekben 60 százalékos is lehet az arány (Bárdos György, Köteles Ferenc: Nil nocere? A nocebo jelenség; Pszichológia).

Hogyan hat?

Többféle, egymást kiegészítő elmélet igyekszik magyarázni a placebo-hatást. Fontos a kondicionálás szerepe: ha a kísérleti állatnak rendszeresen cukros vízben adnak emetikumot vagy immunszuppresszánst, később a cukros víz önmagában is kiváltja a hányást, illetve gátolja az immunrendszert. Sok egyéb mellett a szérum vas-szintje, az inzulinszekréció és az oxidatív DNS-károsodás is kondicionálható. „Egy új, azelőtt sem módszerében, sem hatóanyagában nem ismert gyógyszer az alkalmazás első időszakában elérheti a kívánt hatást, majd hatékonysága csökken. Ez állatokban nem érhető el, valami jellegzetesen emberi mechanizmust kell tehát feltételeznünk a háttérben: ez az elvárás.” – mondja Bárdos György. A placebóhoz is hozzászokik a beteg, azonban az adag növelése (hacsak nem kíséri ilyen irányú szuggesztió is) nem állítja vissza az eredeti hatást. A csökkenés kivédhető, ha a folyamatos kezelés során csak időnként adunk placebót, ezáltal a valódi farmakológiai hatás is érvényesül, de csak akkor, ha a beteg számára ez nem tudatosul, és véletlenszerűen következik be, hogy melyiket kapja. Ha megmondjuk a betegnek, hogy placebót kapott, a hatás azonnal megszűnik.

Az elvárások erejét az is mutatja, hogy a fájdalomcsillapítók és a szorongásoldók sokkal kevésbé hatnak, ha a beteg nem tudja, hogy ilyen szert kapott. Alzheimer-kórban nem hat a placebo, valószínűleg azért, mert károsodott az elvárásokért felelős agyterület, a prefrontális cortex (Benedetti).

Közreműködő tényező a motiváció is: ha a beteg meg akar gyógyulni, kiélesedik a testérzékelése, a tüneteit máshogy értelmezi és viselkedése is módosul; jobban hat rá a placebo és jobban gyógyul (Geers, Journal of Behavioral Medicine). Ezzel ellentétben, ha egy betegben az a meggyőződés él, hogy bűnei miatt van a betegsége, és tulajdonképpen vezekelnie kellene, minden gyógyszer nocebóvá válik, és szenvedésteljes „mellékhatások” jelentkeznek nála – magyarázza Süle Ferenc pszichoanalitikus a már említett vitaanyagban. Azaz a páciens világképe, a kultúra, amiben él, szintén befolyásolja a placebo-hatás megjelenését: a gyomorfekélyes brazilok kevésbé gyógyulnak placebó hatására, mint az észak-európaiak, az ulcus Németországban kezelhető a leghatékonyabban aspecifikus szerrel, a német hipertóniások azonban mindenki másnál kevésbé placebo-responderek (Park, General Psychiatry).

A teljes gyógyszerhatás létrehozásáért tehát a farmakológiai összetevőn kívül mindig számos más tényező is felelős, nincs gyógyszer placebo-, illetve nocebo-hatás nélkül. A gyógyszer sajátosságai (íz, alak, szín, név), a gyógyszerszedő tulajdonságai (kor, műveltségi szint, személyiség, szocio-kulturális háttér, betegségtörténet, tapasztalatok), a gyógyszert felíró tulajdonságai (kor, személyiség, attitűd, státusz, tekintély), valamint a helyzet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, osztály, laboratórium, szociális esemény) egyaránt számít. Ezért törekednek gyógyító környezet (healing environment) kialakítására az egészségmegőrző kórházak mozgalom tagjai: a ’80-as évek óta a kórházépületek tervezésekor és a szervezeti kultúra kialakításakor figyelembe veszik a kórházi stressz csökkentésének lehetőségeit, pl. a műtőket és a büfét nem egymás közelébe helyezik, az ambulanciákon nem viselnek fehér köpenyt.

Valóság nem létezik

A placebó – és minden gyógyszer – hatásában fontos tényező az is, hogy a beteg meg akar felelni a szülőfigurát alakító orvos elvárásainak. A Pygmalion-effektus működésének modern tanulmányozása során is azt találták (Rosenthal), hogy jobban teljesít a diák pusztán attól, ha a tanára ezt feltételezi. A felettesek elvárásait az emberek könnyen magukévá teszik – ez az önbeteljesítő jóslat egyik formája, ahogy az optimista beállítottság is felfogható annak: a pesszimisták immunrendszere alulműködik.

Bányai Éva pszichológus is hangsúlyozza az orvos és a kezelőszemélyzet pozitív vagy negatív hozzáállásának szerepét: „a kritikus élethelyzetbe, így szuggesztióra fogékony állapotba került betegeknek pozitív szuggesztiókat kell adni. Vészhelyzetben az ember tudatállapota módosul, bármi, amit mondanak neki, mélyen beivódik az agyába, majd a szervezete aszerint működik. Ha baleset ér bennünket, önszuggesztióval arra érdemes törekednünk, hogy megnyugtassuk magunkat, és a sérülés gyors gyógyulásáról szőtt gondolatok járjanak a fejünkben. Ekkor a gyógyulás valóban gyorsabb lesz.”

Nincs a megfigyelőtől független külső valóság, ezt nem csak a kvantumfizika mutatja meg, de fMRI-vel is látható: a többiek által ránk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotunkat. Gregory Berns neurológus kísérletében az alanyoknak három vonalról kellett eldönteniük, melyik a hosszabb, miközben beépített emberek időnként helytelenül válaszoltak előttük. Az eredmény: négyből három ember legalább egyszer az előtte elhangzó helytelen válasszal értett egyet, illetve négy emberből egy a válaszai felében követte a társai által sugalmazott helytelen választ. Mindeközben agyuk látásért felelős tarkótáji területe volt aktív, a tudatosságért, a tervezésért és a magasabb rendű gondolkodásért felelős homloktáji területek pedig passzívak maradtak. Azaz a helytelenül válaszoló kísérleti alanyok nem hazudtak, tényleg másként látták a valóságot. A látás annyit jelent – magyarázza az eredményeket a kísérletvezető –, hogy elhisszük, amit a csoportunk hisz. Antonio Damasio neurológus ezt így kommentálja: Descartes tévedett, viselkedésünket a racionális gondolkodás csak részben befolyásolja, abban ugyanolyan fontos szerepet játszanak az érzelmek és a szociális kontextus is.

Test-lélek interface

Ma már értjük a mechanizmusát annak, ahogy egy elképzelés, egy érzés vagy egy kapcsolat megváltoztatja a fiziológia működését. „A test és a lélek megkülönböztetése nem jogos, funkcionálisan nincs alapja, ez egy dolog két aspektusa. Más kérdés, hogy mit és hogyan vizsgálok, a kutatómunkában segít a megkülönböztetés, mást nézek a fiziológia, és mást a pszichológia szintjén, de ez nem az élet. A vizsgálat után integrálni kell az eredményeket” – mondja Bárdos György. A pszicho-neuroimmunológia és a pszicho-neuroendokrinológia tudományágak ilyen integrátorok, a mentális folyamatok és az egészség közötti kapcsolatot vizsgálják. Az első kísérletet, amely aztán a pszichoendo-neuroimmunológia (PENI) létrejöttéhez vezetett, 1975-ben végezte Robert Ader és Nicholas Cohen. Az eredmény feltárta az immunrendszer már említett kondicionálhatóságát: az immunszuppresszáns elhagyása után az édes íz önmagában is kiváltotta az immunrendszer gátlását. Candace Pert 1985-ben felfedezte, hogy a neuropeptidek és a neurotranszmitterek az agy és az immunrendszer sejtjein egyaránt hatnak (felfedezte ezek receptorait az immunsejteken). Ezáltal bebizonyosodott, hogy az agy és az immunrendszer egységes, integrált védekező rendszert alkot, és kiderült, milyen mechanizmusok révén befolyásolják az érzelmek a gyógyulást. A gyulladásos citokinek például direkt agyi hatással bírnak, a makrofágokon kívül a hipotalamuszban is termelődnek, kialakítják a betegség-magatartást (láz, hiperalgézia, anorexia, aluszékonyság, letargia, depresszió). Az is elképzelhető, hogy a depresszió szisztémás gyulladás (infekció, autoimmun betegség, rák, stressz) következménye, az antidepresszánsok pedig valójában gyulladásos citokineket gátló hatásuknál fogva működnek (Dantzer, Nature Neuroscience). A depresszión kívül több más betegségben is fokozott ezen citokinek termelődése, ami közrejátszhat a gyógyszerekre adott alacsonyabb terápiás válasz létrejöttében. Lehetséges, hogy gyulladásgátlással kombinálva sok gyógyszer hatásfoka megnő. Az már ma is biztos, hogy a relaxációval, autogén tréninggel megnyugtatott immun- és idegrendszer gyorsabb gyógyulást biztosít, és a pozitív emocionális élmények felturbózzák a védekező rendszert. Ősi kollégáink, a sámánok is így gyógyíthattak: a rituálék hatására létrejövő misztikus élmény óriási pozitív érzelmi töltést adott (Roberts).

Placebó-kontroll: időszerű a reform

A klinikai gyógyszervizsgálatok múlt század közepén történt bevezetése irányította a modern gyógyászat figyelmét a placebó-hatásra, mert az nagyon megnehezíti az új eljárások értékelését. Buda Béla írása szerint „a nagyszabású klinikai próbákkal igazolt hatások, amelyekkel egy-egy gyógyszer megjelenik, ritkán időtállóak. Pár éven belül a legtöbb készítményről kiderül, hogy sokkal kevesebbet ér, mint amennyit az első nagy klinikai kipróbálások állítottak róla. Minden gyógyszernek megvan a maga szubjektív, illetve pszichoszociális ’felezési ideje’, amikor alábbhagy az ’eredeti’ közlemények, a ’legújabb tudományos irodalom’ és a sürgölődő gyógyszergyári ügynökök szuggesztív hatása az orvosban” (Psychiatria Hungarica).

Az első vakpróbát Macht végezte 1916-ban, amikor morfin fájdalomcsillapító hatását hasonlította össze sóoldatéval. Ekkor még csak a beteg nem tudta, melyik szert kapja, majd az orvos elvárásainak hatását kiszűrendő bevezették a kettős vak próbát, a placebó beteg általi lelepleződését elkerülendő az aktív placebót. Vizsgálni kellene azt is, mennyire tudják fenntartani a próba „vakságát”; ez általában kevéssé sikerül: végül a kezelőszemélyzet 71 százalékos biztonsággal meg tudja mondani, ki kapott placebót (Shapiro).

Egy tavalyi NewScientist-cikk megállapításai szerint a placebó-hatás aláássa az evidencia alapú orvoslást. Benedetti eredményei szerint ugyanis sok gyógyszer csak a placebó-hatást erősíti fel; sőt ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepamot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban. Ezért meg kell reformálni a placebó-kontrollált vizsgálatok módszertanát – mondja. A metodikai nehézségeket Bitter István és Vitrai József már másfél évtizede megemlítette Placebo: az orvostudomány kulcskérdése című írásában: „minél szigorúbb követelményeket alkalmaznak a vizsgálatokra, annál kisebb hatást tudnak egy adott terápia specifikus hatásának tulajdonítani”.

Kovács József megállapítása szerint (Lege Artis Medicinae) a hazai általános szabályozás nem segít a kutatók számára a placebokontrollált kutatások feltételeinek megfogalmazásában, ezért módosításra és kiegészítésre szorul. A bioetikus hozzáteszi: az EMEA (Orvosi Termékeket Értékelő Európai Hivatal/European Agency for the Evaluation of Medicinal Products) bírálja a Helsinki Deklarációt, amely hatásos kezelés létezése esetén tiltja a placebokontrollt. A hivatal szerint ugyanis a placebo alkalmazása tudományos okokból elkerülhetetlen.

Legsürgetőbb a reform igénye a gyerekgyógyászatban használt szerek klinikai vizsgálatában. Sok szert csak felnőtteken teszteltek, és az egyszerű, testsúlyra kalkulált dózisszámítás nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek más a metabolizmusa és fogékonyabbak a placebó-hatásra – írja Michael Brooks a PlosMedicine-ben.

Milyen a jó placebo? – A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága

A meleg színű tabletták – piros, narancs – jobbak stimulánsként, a hideg színűek – kék, zöld – depresszánsként. Ha a rendelés szabálytalan (pl. reggel 3, délben 1, este 2) az sokkal hatásosabb, mint a szokványos 3×1. A nagyobb méretű kapszulák jobbak a kicsiknél, két tabletta hatékonyabb, mint egy, az injekció placebóbb a tablettánál. A márkás és drága készítmények „erősebbek”. A jó placebót lelkes, támogató orvos adja: ha a doktor metakommunikációs jelzései is azt az üzenetet közvetítik, hogy a kezelés hatásos, az 20 százalékkal dobja meg a reagálók arányát. „A placebo-hatást a klinikai gyakorlatban mint kapcsolat-indikátort is használhatjuk”, írja Süle Ferenc. A jó orvos–beteg viszony a leghatékonyabb „tetszést kiváltó” tényező.

Az a placebo igazán markáns hatású, amelyik erősen ingerli az érzékszerveket, ezért találták ki az aktív placebót: az adott betegséget tekintve inaktív, de bizonyos mellékhatást produkáló szereket, pl. atropint adnak placebóként. Ha a beteg érzékeli a mellékhatást, feltételezi – és produkálja – a hatást is. Bárdos György munkacsoportja a teljes gyógyszerhatást is kutatja, megállapították, hogy a gyógyszer perceptuális tulajdonságai nagyon fontosak az együttműködésben és a terápiában való bennmaradásban; az emberek több mellékhatást várnak a színes, mint a fehér tablettáktól (Köteles, Bárdos: Tabletták várt hatása és színe/mérete közötti kapcsolatok, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika). A betegtájékoztatók szuggesztivitása is fontos: a PlaceBio vizsgálatai szerint ez utóbbi területen az alternatív termékek jobban teljesítenek, tájékoztatóik több hatás- és tünetleírást tartalmaznak.

Szerhasználat

Az USA-ban 2008-ban végzett felmérés szerint a belgyógyászok és a reumatológusok fele használt tavaly placebót (Tilburt, British Medical Journal/BMJ): 18 százalékuk sóoldatot, 12 százalékuk cukor tartalmú pirulát, 41 százalékuk OTC fájdalomcsillapítót, 38 százalékuk vitamint, 13 százalékuk antibiotikumot, ugyanennyien pedig nyugtatót. A BMJ szerkesztőségi cikke (David Spiegel) arra hívja fel a figyelmet, hogy aggasztóan magas azoknak az orvosoknak az aránya (majdnem egyharmad), akik tévesen diagnosztikai eszköznek vélik a placebót, és úgy gondolják, azok a betegek, akik placebó hatására javulásról számolnak be, valójában szimulánsok. Hozzáteszi: a ma használt orvosi eljárásoknak csak a fele alapul evidenciákon.

Egy dán vizsgálatban (Hróbjartsson) a körzeti orvosok fele mondta, hogy az elmúlt évben legalább tízszer használt placebót, a leggyakrabban azért, hogy elkerülje a konfrontációt a beteggel, ezért virális infekcióban antibiotikumot adott. Magyarországon még nem készült átfogó felmérés, Bárdos Györgyék most készülnek a családorvosok placebó-rendelési gyakorlatát feltárni.

PlaceBio

A gyógyítás hatékonysága rengeteget javult az 1960-as évek óta az új gyógyszerek és technikai berendezések révén, azonban ez a hatékonyságnövekedés elvonta a figyelmet a komplex gyógyításról – hívja fel a figyelmet a munkacsoport vezetője. A pszichofiziológus által nagyra becsült Bernard Engel Pszichoszomatikus orvoslás, viselkedés-orvoslás, egyszerűen csak: orvoslás című cikkében azt írja, hogy minden orvosi szakmának be kell építenie napi gyakorlatába a test-lélek integrált működéséről szerzett ismereteket. Hosszú távon a cél: a gyógyulási folyamat mentális, kognitív befolyásolása placebó nélkül. Azaz a PlaceBio csoport munkája paradox módon arra irányul, hogy a kutatás tárgya megszűnjön, és beépíthessük a megszerzett tudást a gyakorlatba. A jövő alapvető iránya az egészségfejlesztés, a prevenció, a konfliktuskezelés megtanulása kell legyen, ebben nyújthat segítséget a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály pozitív pszichológiája, amely nem azzal foglalkozik, hogyan kell meggyógyulni, hanem azzal, hogyan kell jól működni, egészséges maradni – mondja Bárdos György.

Hamász                                            / ENDRE POSZTKÜLDÉSE/

Egy7. október 2023-én a Hamász terroristái a Gázai övezetből megtámadták Izraelt. A szunnita iszlamista szervezet célja Izrael elpusztítása. 1988-as alapokmánya szerint a Hamász igényt tart a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti teljes korábbi palesztin mandátumra, és elutasítja a kétállami megoldást.

A Hamászt 1987-ben alapította Ahmed Yassin sejk az egyiptomi Muszlim Testvériség helyi ágaként, amikor a palesztinok erőszakkal fellázadtak az izraeli megszállás ellen az első intifádában. Versenyeznie kellett volna a Yasser Arafat által vezetett PLO-val. Az Al-Kasszám Brigádok a Hamász katonai-terrorista szárnya.

A Hamász 2007 óta irányítja a Gázai övezetet, miután erőszakos hatalmi harcot vívott az eddig domináns Fatah ellen. A Hamász megnyerte a választásokat a palesztin területeken az előző évben, de a Fatah nem akarta elhagyni a hatalmat.

Izrael, az EU és az USA terrorista szervezetnek minősíti. A név a Harakat al-Mukawamah al-Islamiyah (Iszlám Ellenállási Mozgalom) rövidítése, és arabul „vallási buzgóságot” jelent.

További olvasási tippek:

A Hamászt számos forrásból finanszírozzák: szimpatizánsok adományaiból, vállalkozások hálózatából – és Irán állami támogatásából. Időbe fog telni, hogy ez megváltozzon.

Mohammed Deif tervezte a Hamász Izrael elleni támadását. De nem ő az egyetlen hadúr. Kik azok az iszlamisták, akik Gázában, Dohában és Bejrútban ülnek?

Hezbollah

A „cionista állam” elpusztítása – ez mindig is a Hezbollah, németül „Isten pártja” célja volt. A milíciát Izrael 1982-es libanoni inváziójára válaszul hozták létre. Abban az időben több, az Iráni Forradalmi Gárda által kiképzett radikális síita csoport egyesítette erőit, hogy együtt harcoljanak a zsidó állam katonái ellen.

A libanoni polgárháború befejezése után a Hezbollah az 1990-es években politikai erővé vált. Jelenleg a libanoni parlament 14 helyéből 128-et birtokol, de hatásköre messze túlmutat a szavazatok ezen arányán. Valójában a Hezbollah ellenőrzi a főváros, Bejrút számos környékét és az ország egész déli részét, beleértve az izraeli határt is.

Becslések szerint a milíciának 20 000 harcosa, több mint 20 000 tartalékosa és több mint 100 000 rakétája, bombája és egyéb rakétája van. A Hezbollah a világ legerősebben felfegyverzett nem állami szereplője a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) szerint. A CSIS szerint az arzenál főként kis, hordozható és nem irányított föld-felszíni tüzérségi rakétákból áll. Ez sokkal jobb, mint az állami libanoni hadsereg a harci erő szempontjából. Ez az egyik oka annak, hogy a Hezbollahot Libanon legerősebb szervezetének tekintik.

Becslések szerint Irán évente akár százmillió dollárral is támogatja a szervezetet. A kormányban való részvétele mellett a Hezbollah társadalmilag is aktív, és különös gondot fordít a síita lakosságra, amely az összes libanoni körülbelül egyharmadát teszi ki. A Hezbollahnak van egy televíziós állomása és egy rádióállomása is.

A Hezbollahot 1993 óta Hassan Nasrallah vezeti. A Hezbollah politikai pártra és fegyveres milíciára oszlik. Aszad szíriai elnök szövetségeseként aktív és katonailag sikeres a Libanonnal határos szíriai konfliktusban is. Az erre szánt források egy része állítólag kábítószer-csempészetből, valamint külföldön élő libanoni átutalásokból származik. Az Egyesült Államok, Kanada és Izrael a Hezbollah egészét – azaz a pártot és a milíciát – terrorista szervezetnek minősíti. Az EU csak a fegyveres szárnyat tartja terrorista csoportként.

Iszlám Dzsihád (PIJ)

A Gázai övezetben az Iszlám Dzsihád messze felülmúlja a Hamászt, de a szervezetet a Közel-Kelet egyik legradikálisabb militáns csoportjának tekintik. 1981-ben alapították a Gázai övezetben – hasonlóan a Hamászhoz az egykori Muszlim Testvériség, egy Egyiptomban alapított iszlamista szervezet. Az Iszlám Dzsihád „Palesztina felszabadítására” törekszik fegyveres erővel és Izrael elpusztításával.

Az Iszlám Dzsihádot, akárcsak a Hamászt, elsősorban Irán finanszírozza. Becslések szerint évente körülbelül 70 millió dollár. A két iszlamista szervezet azonban politikai rivális. Ugyanannak a klientúrának a támogatását élvezik: a vallásos palesztinokét. A PIJ-t az EU és az USA terrorista szervezetnek minősítette.

Az elmúlt években a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakéták többségét a PIJ-nek tulajdonították. Megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a PIJ nem tudta volna végrehajtani a támadásokat a sokkal erősebb Hamász akarata ellenére.

Gázai övezet

A Hamász 7. október 2023-én terrortámadásokat indított Izrael ellen a Gázai övezetből. A lakosok több mint fele palesztin menekült, akiket az 1948-49-es függetlenségi háború idején Gázába utasítottak ki, és leszármazottaik. A következő évtizedekben a terület egyiptomi közigazgatás alatt állt, amíg Izrael meg nem hódította a Gázai övezetet és Ciszjordániát az 1967-es hatnapos háborúban.

Az 1990-es évek elején az oslói békefolyamat részeként a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes részei palesztin közigazgatás alá kerültek. 2005-ben az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon keresztülvitte Izrael teljes kivonulását, és elrendelte a fennmaradó 21 zsidó település evakuálását – saját pártja hangos tiltakozása közepette.

A Hamász megnyerte az első és egyetlen parlamenti választást a palesztin területeken a következő évben. A nemzetközi nyomás azonban a Fatahhal való nemzeti egységkormány felé terelte, amely addig domináns volt. A két palesztin csoport közötti egyre eszkalálódó vitában a Hamász 2007-ben erőszakosan győzedelmeskedett, és azóta egyedül uralja a Gázai övezetet. A Fatah hatalmon maradt Ciszjordániában.

A Hamász folyamatos rakétatámadásaira válaszul Izrael a következő években folytatta a Gázai övezet lezárását. Többször is voltak hatalmas izraeli katonai műveletek. Izrael utoljára 2014-ben nyomult be szárazföldi csapatokkal a Gázai övezetbe. Abban az időben körülbelül 1400,<> palesztint öltek meg.

Időközben Izrael egy 65 kilométer hosszú akadályt épített, és ellenőrzi az északi és keleti, valamint a nyugati Földközi-tenger határait. Egyiptom a Gázai övezet déli részén is lezárta határát. Körülbelül kétmillió ember él a 363 négyzetkilométeres Gázai övezetben, közülük 1,4 millió csak Gáza városában. A lakosság több mint fele 19 éves vagy annál fiatalabb.

Jeruzsálem és a Templom-hegy

Az izraeliek és a palesztinok egyaránt igényt tartanak Jeruzsálemre, mint fővárosukra. Az ENSZ 1947-ben elfogadott felosztási terve Palesztina számára független zsidó és arab államot írt elő, és Jeruzsálemet az ENSZ igazgatása alá kellett helyezni.

Az arab államok elutasították a tervet, és nem sokkal később megtámadták a fiatal izraeli államot. Izrael 1949-ben megnyerte a háborút, és elfoglalta annak a területnek egy részét, amelyet az ENSZ terve a palesztinok számára különített el, beleértve Jeruzsálem nyugati részét is. A jordán csapatok meghódították Jeruzsálem keleti részét, beleértve az óvárost és az Olajfák hegyét.

Az 1967. júniusi hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, és minden fontosabb intézményét a város nyugati részébe költöztette. Izraelieket telepítettek a város keleti részébe, és hivatalosan 1980-ban csatolták.

Nemzetközi szinten Jeruzsálem státusza vitatott: Németország és a legtöbb ország nagykövetsége Tel-Avivban van, és Donald Trump 2017-ben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.

A főváros kérdése az a pont, ahol a közel-keleti békefolyamat ismételten kudarcot vall. Izrael igényt tart az egész városra, a palesztinok az arab keleti részt jövőbeli államuk fővárosává akarják tenni.

Az óváros nagy szimbolikus jelentőséggel bír az izraeliek és a palesztinok számára, mivel itt található a Templom-hegy a Siratófallal, valamint a Sziklamecset és az Al-Aksza mecset – fontos helyek a zsidók és a muszlimok számára. A zsidók beléphetnek a Templom-hegyre, de ott nem imádkozhatnak. A zsidó nacionalista aktivisták újra és újra provokációra használják ezt a kiskaput.

Egy belső jelentésben számos uniós ország küldöttei sötét képet festenek. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás folyamatosan nő. De a város többvallású jellege is veszélyben van.

Ajánlott olvasmány:

Egy uniós jelentés szerint a keresztények jelenléte Jeruzsálemben egyre nagyobb veszélyben van. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás is folyamatosan nő. De Jeruzsálem sokvallású jellege is veszélyben van.

Ciszjordánia / Ciszjordánia

Ciszjordánia a Jordán folyó és Izrael hátországa közötti területek neve, amelyeket Jordánia az 1948-as háború után elfoglalt. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael meghódította az egész területet, beleértve az óvárost és Jeruzsálem keleti negyedeit, és lehetővé tette polgárai számára, hogy zsidó településeket hozzanak létre.

Az 1990-es évek közepén az oslói békefolyamat során Ciszjordánia egyes részei visszakerültek a palesztin közigazgatáshoz. Azóta A, B és C területekre osztották fel: A területek palesztin rendőrség és polgári ellenőrzés alatt állnak, B területek izraeli-palesztin rendőrség és palesztin polgári ellenőrzés alatt állnak. A C terület, Ciszjordánia mintegy 60 százaléka, teljes egészében Izrael ellenőrzése alatt áll.

Izraelben a területet Júdeának és Szamáriának hívják. Nagy szimbolikus jelentősége van bibliai története miatt. Nemzetközi szinten Izrael ciszjordániai telepes politikája és a palesztin lakosság bizonytalan helyzete ismételten heves kritikával találkozott.

Különböző becslések szerint két-három millió palesztin és körülbelül 500 000 zsidó telepes él Ciszjordániában. Emellett mintegy 200 000 izraeli él telepeken az annektált Kelet-Jeruzsálemben.

Golán-fennsík

Az Izrael, Szíria és Libanon közötti magas fennsík nagy stratégiai jelentőséggel bír, mivel Észak-Izrael nagy részét figyelmen kívül hagyja és ellenőrzi. A Jordán és a Galileai-tenger mellékfolyóinak forrása is, amelyek különösen fontosak Izrael vízellátása szempontjából. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta a területet Szíriától, és 1981-ben annektálta, de ezt nemzetközileg alig ismerik el. Donald Trump elnök alatt az Egyesült Államok 2019 márciusában elfogadta Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett.

Kibuc

Amikor a Hamász 7. október 2023-én megszállta Izraelt, több izraeli kibucban mészárlásokat hajtott végre. A szövetkezeti falvak többségét zsidó bevándorlók alapították az 1930-as és 1960-as évek között. A hangsúly a jövő szocialista változatán és a zsidó nép hazájának megteremtésének cionista elképzelésén volt. Az első években a kibucnak gyakran katonai jelentősége is volt.

A kibuc hasonló a mezőgazdasági szövetkezethez. A kibucmozgalom csúcspontján a lakosok gyakran közösségi szállásokon éltek, és megosztották tulajdonukat. Jelenleg mintegy 270 kibuc van, amelyek a mezőgazdaságban, de a turizmusban és a csúcstechnológiai iparban is tevékenykednek. A lakosokat kibucoknak hívják.

Fatah

A Fatah a palesztin mozgalom domináns világi ereje. A Hamásszal ellentétben nem iszlamista programot követ, hanem tisztán nemzeti programot a palesztin állam létrehozása céljából. 1958-ban alapította többek között Jasszer Arafat, és kezdetben gerilla- és terrorista szervezetnek tekintették.

Az 1990-es évek oslói békefolyamata során a Fatah és a PFSZ lemondott az erőszakos küzdelemről, és elismerte Izrael létezéshez való jogát, ami cserébe lehetővé tette a palesztin szervezetek számára, hogy a Palesztin Hatóságon keresztül igazgassák a Gázai övezetet és Ciszjordániát.

Az Izraellel kötött megállapodás azonban éket vert a különböző palesztin szervezetek közé – a Hamász ezt a közös célokkal való szakításnak tekintette. Amikor Arafat 2004-ben meghalt, Mahmúd Abbászt nevezték ki a PFSZ és a Fatah elnökévé. Még ma is az.

A Fatahot újra és újra korrupcióval és nepotizmussal vádolják. Az eddigi egyetlen parlamenti választáson, 2006-ban a Hamász lett a legerősebb frakció a palesztin területeken, majd a Hamász és a Fatah majdnem egy évig harcolt egymással. Végül a Gázai övezet a Hamász kezére került, ahol még ma is uralkodik. A Fatah ellenőrzi Ciszjordániát és a PFSZ-t.

Az utolsó órák eseményei,  a mai napig fájdalmasan égnek bennem. Szorítottuk egymás  kezét , de búcsúzni képtelenek voltunk.

Velem az orvos közölte, hogy csak órái vannak hátra, Ő érezte.  Én mint egy beakadt lemezjátszó, csak kétségbeesetten vinnyogtam: Drága Tibor, drága Tibor.. Ő kinyitotta behunyt szemeit, rám nézett és annyit mondott: Nagyon szeretlek Csibe.

Lényegében egyikünk sem számított a halálra. Pár nappal előtte még a jövő teendőit  tárgyaltuk, semmi nem utalt a végzetes napra. Állapotának hirtelen hanyatlása a mai napig talány számomra.

Az utolsó pillanatig vele voltam, csak a halál beálltakor voltam kénytelen elengedni a kezét.

Hirtelen a Stay with me  hasított belém, de a klippel ellentétben a halál nem vonult vissza vigyorogva, hanem harsány kacajjal azt mondta, elviszem magammal.

Miután rám tört a  visszavonhatatlan valóság, haragudtam, mérges voltam: Nem ezt ígérted, s én hittem Benned. Mindig azt mondtad, nem hagysz egyedül, velem maradsz még sokáig,  a mostani világvégi helyzetben  nagy az esély rá, hogy együtt halunk meg.

Hogy az életemmel mit tudok kezdeni Nélküled? Mindent próbálok úgy csinálni mintha velem lennél,  hiszen ez volt a kérésed, ha a halálról volt szó.

Drága Tibor, köszönöm a gyönyörű, szeretetben eltelt éveket, védelmet, amit nyújtottál.

NAGYON HIÁNYZOL. Tudod, nem sírok, csak valami a szemembe ment.

Életem végéig bennem élsz.

Egészségügyi problémák miatt néhány napig nem foglalkozom a bloggal.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tibor bá’ fordítása online

A globális társadalmi összeomlást legjobban Új-Zélandon lehet túlélni

A tanulmány az ipari civilizáció veszélyes állapotára utalva azt hozza ki, hogy alkalmazkodás szempontjából a mérsékelt égövi szigetek állnak az első helyen.

Az amerikai ítéletnapra váró közösség részére készült bunkernek új szerepe lett. Egy tanulmány azt ajánlja, hogy a népessége számára élelmiszert termelni képes országok védjék meg határaikat a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, és tartsák fenn elektromos hálózatukat ahhoz, hogy a nagy méretű megrázkódtatásokat ki tudják védeni.

Tibor bá’ fordítás online

Global Research

A dollár Végítélete„Már nincs szükség tartalékvalutára”

Írta: Mike Whitney és Dr. Paul Craig Roberts

Megszokásból és kényelemből fakadóan az amerikai dollárt világpénzként használják a nemzetközi kereskedelem egyensúlyhiányának rendezésére, de a szankciók ráébresztették a világot a dollár használatának kockázataira. Következésképpen a BRICS-országok hirtelen kibővültek, Argentínára, Egyiptomra, Iránra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre is kiterjesztették a tagságot. A szervezet ma már lényegében a világ olajtermelésének teljes egészét és a világ GDP-jének 40-45%-át tartalmazza. Az nyilvánvaló, hogy az átrendeződés már megtörtént.

Tibor bá’ online

Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.

Tibor bá’ vissza a múltba online

Az első zavaros (de rendkívül kellemes) hónapok után Sydneyből átkerültem The University of Melbourne-be, ahol percek alatt kiderült, hogy de most aztán tényleg meg kell tanulnom angolul. Elmentem az egyetemi könyvesboltba, ahol szembe találtam magam C.E. Eckersley – Essential English (for foreign studends) című könyvével, és mivel foreign-nek is (külföldi) meg studend-nek is (diák) éreztem magam, gyorsan vettem egy példány az első kötetből (összesen 4 kötetet írt a szerző). Nem voltam egy nyelvtehetség, de mit mondjak, a könyv tetszett. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ha nem ez a könyv kerül a kezembe, talán sose tanulok meg angolul. Különben csak később tudtam meg, hogy ez a világ legjobb angolt tanító könyvsorozata.

De ki ez az Eckersley (ejtsd: ekerszli)? 1892-ben született Észak Angliában, mászter fokozattal diplomázott angol nyelvből, amit aztán tanított, majd nyelvkönyveket írt egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ha nem tudsz elképzelni egy tipikus angol tanárt, akkor nézd meg jól itt balra a fényképét.

A 4 könyv első kiadása 1938-ban jelent meg, amit újabb és újabb kiadások követett csak minimális kiegészítéssel, ami halála után is folytatódott (ma már egyesek elavultnak tekintik). Nekem viszont egy szentimentális örökség a múltból. Persze az angol nyelv az elmúlt 60 év alatt rengeteget változott, ami indokolttá tenné, hogy angolul tanulók rá se nézzenek a könyvre, és nyilván senkinek se jut eszébe, hogy ennek a segítségével tanítson. Én viszont rengeteget tanultam belőle és még ma is emlékszem számtalan fordulatára, de nem a személyes élmény a mérvadó. Ezeknek a könyveknek maradandó érdemei vannak, amit – szerintem – mind a mai napig nem sikerült másoknak elérni. Mik lennének ezek?

Az angol nyelvű mondat normál felépítését, és a mondatok mintáit folyamatosan és szisztematikusan mutatja be. A tanulót végigvezeti az alapvető (essential) nyelvtanon a lehető legegyszerűbb módon, miközben minden egyes új konstrukciót ott íziben megmagyaráz és bemutat.

Mivel egy idegen nyelv megtanulásának alapja a beszéd ismerete, a könyv folyamán folyamatos „társalgás” történik, mégpedig tényleges társalgási stílusban. És mivel egy nyelvtanulás sikere azon múlik, hogy a tanuló érdeklődése fennmarad-e, a könyv írója mindent megtesz, hogy a tanulás keserű piruláját beburkolja a derű mázával. Ezért a kötelező kezdés után az olvasónak be van mutatva Mr Pristley a nyelvtanár, felesége, otthona, macskája és hat tanítványa, akik közül valamelyikkel az olvasó könnyen asszociálja magát. Ők aztán a négy köteten keresztül társalognak, vicceket mesélnek, felolvassák rövid történeteiket, és beszélgetnek Mr. Pristley-vel. A nyelvtanítás erre van felépítve.

Egyesek szerint mára Mr. Eckersley módszere elavulttá vált, ami nagy kár lenne, mert egy csodálatos, és hatékony, ráadásul rendkívül szórakoztató metódus. Az egyetlen hátránya, hogy a könyvek szerkesztéséből adódóan szükség van hozzá egy tanárra is, akik számára van 4 „teachers” book, teli útmutatókkal. Ez a hivatalos álláspont, de én magam is tanár nélkül tanultam a könyvből, persze besegített az élet, hiszen angol közegben éltem, ahol bárkinek tehettem fel kérdéseket, ha ennek szükségét láttam.

Az viszont fantasztikus, milyen mélységben képes az ember behelyezni magát a könyvben szereplő diákok közé, és szinte velük él. Ott van a mindig kedélyes, ügyes, és földön járó Pedró Spanyolországból, a csendes, óvatos szőke Olaf Svédországból, a szerény, kedves és nagyon csinos Frieda Svájcból, az aprólékosan szertartásos Jan Lengyelországból, a vidám, nem túl udvarias, és örökké viccelődő Hob (nem tudni honnan), végül a ragyogóan fiatalos Lucille Franciaországból. Időnként megjelenik az okos, de figyelmes Mrs Prisley, aki a maga módján vezeti a háztartást (és a férjét is) és szerepet kap Sally a házaspár macskája is.

Számomra Essential English azért halhatatlan, mert Mr Eckersleynek utolérhetetlen képessége van a nyelvtani finomságok megmagyarázására. Ez egy olyan különleges képesség, ami nem tanulható, amihez születni kell. Mr Eckersley folyamatosan alkalmazza a szabályos nyelvtani terminológiát és kifejezéseket, de valahogy mindig képes megtartani magyarázatának közvetlenségét, és egyértelműségét. Nincs szükség száz meg száz példára. A szerző magvas magyarázata tökéletesen elégséges. És ugyan bármily mértékben is változott az angol nyelv az elmúlt 60 évben, a nyelvtana megmaradt. Mr Eckersley borotvaéles meghatározásaiból ma éppen úgy lehet tanulni, mint bármikor a múltban.

Aki közületek ismeri az angol nyelvet, bizonyára értékelni fogja Mr Pristley néhány kiragadott magyarázata. Például: “I am really busy” nem jelenti ugyanazt, mint “I really am busy”. A második mondatban az elfoglaltságom sokkal jobban ki van hangsúlyozva. Ilyen és hasonló dolgokra a tanár folyamatosan rámutat.

Talán azt kellene még megemlíteni, hogy ezeket a nyelvkönyveket szórakoztató olvasni, amit más nyelvkönyvről nemigen lehet elmondani. Eckersley könyvei teli vannak szórakoztató történetekkel, és anekdotákkal, és összesen 3000 angol szót alkalmaz. Egy-egy olvasmányába ügyesen bevonja azt az anyagot, amit épen meg akar velünk tanítani. Észre se vesszük, és máris megtanultuk a legfontosabbakat, a segédigék alkalmazását, és a nyelvtani időket.

És akkor most jön a hab a tortára. Eckersley (Pristley) egy igazi gentleman a XIX. Századból. Bemutatja nekünk és megtanít minket a legszebb angolra, de nem csak a nyelvre, hanem a viselkedésére is. Olyan szituációkat mutat be, olyan fordulatokat tár fel, ami elénk tárja azt az angol társadalmat, ami kihalófélben van.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Tibor bá’ fordítása online

Global Times

Kína azt várja, hogy az Egyesült Államok provokálni meri-e Kína alapvető érdekeit a Dél-Kínai-tengeren

Az USA nem Dél-kínai-tenger parti állam;több mint tízezer kilométerre fekszik attól. Ennek ellenére az Egyesült Államok a Dél-kínai-tenger regionális fejlődésének legnagyobb destabilizáló tényezője.Potenciálisan veszélyes „időzített bombaként” továbbra is arról ábrándozik, hogyan lehetne a regionális országokat Kínával szembe fordítani.

Tibor bá’ fordítása online

A mocskos valóság

Korábban kijelentettem, hogy az ukrán oldalon a sebesültek és a halottak aránya nem a szokásos 3:1, ami különböző becslések használnak. Azonban anekdotikus beszámolók és különféle videó klipek alapján egy évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy az ukrán oldalon az arány inkább 1 az 1-hez, mert Ukrajnában az evakuálás és az egészségügyi ellátás szokatlanul színvonaltalan.

Tibor bá’ fordítása online

Az Egyesült Királyság még mindig nincs felkészülve a szélsőséges hőmérsékletekre – íme, mit kell tennie

Míg Dél-Európában, Kínában, az Egyesült Államokban és sok más helyen hatalmas hőhullámok hatnak, az Egyesült Királyságban esős az idő, és nem különösebben van meleg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne állna fenn az intenzív hőség veszélye. Ezen a héten az Egyesült Királyságban először mértek 40°C-t.

Tibor bá’ fordítása online

Az idő és a logisztika Ukrajna ellen dolgozik.

Ha Ukrajna be akar tartani Oroszországnak, akkor a nyugati koalíciónak tömegesen kell újra beindítani hadianyag ellátását. Az, hogy megvan-e erre a képessége vagy akarata, korántsem biztos.

írták: Zachary Yost, Matthew Bryant

Az amerikaiak az esélytelenség gondolatán nőnek fel. Ezek szerint a lelkes lázadók, akik puszta elszántsággal és nemességgel győznek le egy erősebb ellenfelet, a populáris kultúra alapvető közhelyei. Sajnos azonban a valóság az, hogy a jobban felszerelt hadseregek általában legyőzik a gyengébbeket, függetlenül attól mennyire nemes a céljuk. Omar Bradley tábornok egyszer azt mondta: „Az amatőrök stratégiáról; a szakemberek logisztikáról beszélnek.” Az ukrajnai konfliktus körüli jelenlegi diskurzus általában a hősi bravúrokra vagy az ügy igazságosságára összpontosít, és kevésbé a hadianyag, a termelési kapacitás és az általános munkaerő-problémák gyakorlati kérdéseire.

Tibor bá’ fordítása online

Putyin végre megértette?

Szerező: Paul Craig Roberts

Douglas McGregor amerikai ezredes egyetért velem abban, hogy az ukrajnai konfliktust le kell zárni, különben az szélesebb körű és veszélyesebb háborúhoz vezet.Mivel a russzofób neo-konzervatívok irányítják az Egyesült Államok külpolitikáját, blokkolhatnak és meg is fognak akadályozni minden nyugati erőfeszítést a konfliktus megszüntetésére.Emiatt Putyinnak kell összegyűjtenie a szükséges erőt Ukrajna gyors leveréséhez és a konfliktus lezárásához.

Tibor bá’ fordítása online

TASS

Irán bemutatta az új drónját, a Mohajer-10-et, amelynek hatótávolsága 2000 km

Az új pilóta nélküli légi jármű akár 210 km/h sebességgel is képes repülni, és minden lőszer tipust és bombát szállítani.

Tibor bá’ fordítása online

A demokratáknak Biden a problémája

2023. augusztus 7-én tűz égette le Lahainát, a hawaii Maui szigetén található város nagy részét, mintegy 12 700 lakossal. Otthonok ezrei pusztultak el. Legalább 115-en meghaltak, mintegy 850-en még mindig eltűntek. Több mint egy évszázada ez volt a leghalálosabb tűzeset az Egyesült Államokban.

Tibor bá’ fordítása online

Farsnews

Putyin: Visszafordíthatatlan a de-dollarizáció

Az amerikai dollár elveszíti globális szerepét egy „objektív és visszafordíthatatlan” folyamatban – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a dél-afrikai BRICS-csúcstalálkozó résztvevőinek kedden. Videolinken keresztül beszélt, miután úgy döntött, nem vesz részt személyesen az eseményen.

Tibor bá’ fordítása online

TASS

Oroszország az atomfegyvereket lehetséges válasznak tartja bizonyos fenyegetésekre – Lavrov

Az orosz külügyminiszter megjegyezte, hogy az Ukrajna körüli helyzet alakulása megerősíti Oroszország aggodalmait.

Tibor bá’ fordítása online

Most már elég erős: a BRICS-országok szemmel tartják a globális geopolitikai változást

JOHANNESBURG: A világ vagyonának mintegy negyedét adó BRICS feltörekvő gazdaságok vezetői ezen a héten Johannesburgban találkoznak, hogy kiszélesítsék a blokk befolyását és a globális geopolitika változását szorgalmazzák.

Tibor bá’ fordítása online

Ray McGovern, a CIA veterán oroszországi elemzője még soha nem félt jobban a nukleáris katasztrófától

Az orosz inváziót követő néhány napon belül írtam, amit most megismétlek. Ismerve az emberi természetet, biztosra veszem, hogy az emberiség egy rövid időn belül bekövetkező nukleáris világháború felé tart, ami szerintem elkerülhetetlen. Indoklás: Amerika vezetői évtizedek alatt hozzászoktak a világhatalomhoz, el se tudják képzelni, hogy veszítsenek. Oroszország vezetője (bár ki is legyen az) pontosan tudja, hogy nem veszíthetnek, mert az hazájuk (és saját maguk) halálát jelenti. Vagyis egyik fél se veszíthet. Legnagyobb valószínűséggel a szorongatott véghelyzetben Oroszország fog elsőnek az atomhoz nyúlni.

Tibor bá’ fordítása online

Az Egyesült Államok kapitalizmusa és miért nem változtat a „csodafegyverek” tombolása Ukrajnában

Írta: Finian Cunningham

Lassan és vonakodva a nyugati tisztviselők és szajha média számára tudatosul, hogy az ukrajnai ellentámadás kudarcot vall. Nemcsak a két hónapos ellentámadás, hanem az egész konfliktus. Ukrajnának nincs esélye felülkerekedni Oroszország fölényes erőivel szemben.

Tibor bá’ vissza a szatirikus múltba online

Nem mindenki emlékszik már rá, meg aztán van, aki később született. Nem árt egy kicsit visszatekinteni a közelmúltra. A hajdan volt gulyáskommunizmusnak már annyi, és lassan már megszokjuk, hogy a hipermarketek pénztárosnőit meztelenre vetkőztetve motozzák, átkutatva „testüregeiket” is, nehogy egy csomag rágógumit hazalopjanak kisfiúknak nyomorúságos fizetésük mellett. Nem volt ám ez mindig így. Most éppen átestünk a ló másik oldalára.

A gulyáskommunizmus éveiben érkeztem vissza szülőföldemre, ahol még életemben nem dolgoztam, nem ismertem a viszonyokat. Az első (és egyben utolsó) munkahelyem az Egyesült Izzó (valamikor és ma újra TUNGSRAM) volt, annak is a Műszaki Tájékoztató, később a Kutatás és Fejlesztési Osztálya. Az első nap programja: hivatalos intézgetés, bemutatás a leendő kollégáknak, majd az osztályvezetőm hozzám vágott 50 kiló szakirodalmat, rágjam át magam a tájékoztatási (azaz reklám és PR) szakma pillanatnyi állapotán. A munkaidő ½ 8-tól délután 4-ig tartott, és mivel nem akartam mindjárt az első nap elkésni, ezért „némi” ráhagyás miatt már 7-kor bent ültem a helyemen, és havi 1800 forintért beindítottam a szakirodalom olvasást. Az első kollégám, önhibáján kívül, ¼ 8-kor érkezett, ugyanis távolsági busszal járt dolgozni, és annak volt egy bizonyos menetrendi merevsége. Köszönés helyett azt kérdezte tőlem „mi az, te itt aludtál?” Erre a provokatív mondatra félszegen hebegtem valamit, de ő szóra se érdemesített. Azért ¾ 8 körül már majdnem mindenki bent volt, aminek a mechanizmusát nem nagyon értettem, de később kiderült, hogy aki 7.29-kor ér be, az minden gátlás nélkül valamennyi kolléga kártyáját lecsöngeti.

Végül azért 8 óra környékén az irodában szép lassan beindult az élet. Sanyi, a rajzoló, megtömte a presszógépet és előkészítette a poharakat. Lajos, a dokumentátor, kiterítette íróasztalára a Népsportot és nagyokat csámcsogott a Dózsa 3:0-ás győzelmén. Harkai Pista, aki semmihez se értett, de tíz nyelven beszélt (a minőség lényegtelen), megterítette az asztalát és elkezdte elkölteni villásreggelijét. Nem rég kapott lakást a József Attila lakótelepen, neki másfél óra volt az út idáig, és persze reggeli nélkül indult el otthonról. ¼ 9-re kifolyt Sanyi kávéja, szétporciózta és kiosztotta, majd egy csészével bevitt a másik szobában székelő osztályvezetőnek is. Mialatt – én balga – a General Electric katódsugárcsöveit tanulmányoztam igen behatóan. Kávészürcsölés közepette, úgy ½ 9 tájékán az Abigél nevű, sok nyelven beszélő vénkisasszony, hajdan volt horthysta katonatiszt leánya, megszólalt: „Tibor, magát spiclinek küldték közénk?” A hölgy akkor még nem tudta, hogy én lettem volna a tízmilliomodik, akit be tudtak volna szervezni, ezért megbocsátottam neki a kérdést, meg különben is addigra már volt némi elképzelésem mi lehet velem a bajuk. Ezért mindössze azt mondtam, hogy nagyon érdekes, amit olvasok. 9-re elfogyott a kávé, Harkai befejezte a reggelit és a társaság kipakolt az íróasztalokra, mintha dolgozni kezdenének, de nem. Kipattant az ajtó és egy előttem ismeretlen kollegina libbent be a szomszéd osztályról, kezében két szettel (így hívták a vékony fésűsfonalból kötött pulóver/kardigán együttest), amiket a férje hozott Bécsből. Ezeket kiterítette az egyik üres íróasztal tetejére és beindult a mustra. Kiderült, hogy Pipike, a gépírónő, aki családja révén harmadgenerációs Tungsramos volt, megvenné az egyiket, ha ráér három részletben kifizetni. Ráért. Pipike tehát bement a női öltözőbe, ami az egyik szekrény kihajtott ajtaja mögötti rész volt, és másodperceken belül virított rajta a halványlila szett egyik fele.

Már majdnem elkezdtek dolgozni, amikor az ajtó újfent kivágódott. Ez al­kalommal egy 16 év körüli kislány jött be egy kockás füzettel. Ebédjegynek ne­ve­zett apró cetliket osztott szét, engem egy kicsit megbámult, majd min­den­ki­től összeírta mit szeretne ebédelni a következő nap. Volt fapados és a-la-kárt. A fapados egy olcsó zsákbamacska volt. Az utóbbi viszont jelentett egy kis gondot, mert nehéz volt dönteni a sertés pörköl tarhonyával és a tepertős túrós csusza között, de ¼ 11-re ezen is átestünk. ½ 11 körül az osztályvezető kihozott 3 kézzel írt oldalt és megkérte az Abigéllel beszélgető gépírónőt gépelje le két példányban. Pipike a válla mögött hátraszólt „jól van János, tegye csak le az asztalomra” és folytatta a traccsolást. Én azt hittem nem hallok jól, de az irodában ezt egyedül csak én hittem, mindenki más ezt totálisan helyénvalónak találta, és zavartalanul folytatta korábbi tevékenységét, ami többnyire maszekolás volt. Ugyanis a gépírónőn és a rajzolón kívül mindenki beszélt nyelveket és a maszekfordításokat főleg munkaidőben végezték.

 Sanyi, miután elmosogatta a csetrest, beszedte a kávéért járó egy forintokat, majd nekilátott színes gyertyákat gyártani, ami akkor nagy divat volt, és a gyártásból beszerezhető üres lámpaburák különösen alkalmasnak bizonyultak e célra. Közben az éppen nem maszekoló kollégák ki-be jártak, mintha valamit intéznének, de ez csak illúzió volt, mert később kiderült, hogy a szomszédban vicceket mesélnek, amiket az én kedvemért saját irodahelyiségünkben elismételtek. Miután jól kiröhögtük magunkat, kezdtek befogadni, és azután érdeklődtek, mit fogok ebédelni, hiszen nincs ebédjegyem. Ez azonban sok hűhónak bizonyult semmiért, mert a minden lében kanál Pipike 12 előtt 20 perccel valahonnan hozott nekem egy ingyen fapadost. Ezek után nem volt semmi akadálya annak, hogy valamennyien felkerekedjünk és átvánszorogjunk a 400 méterre lévő étkezdébe. Azt felesleges mondanom, hogy az étkezés a fél órás ebédszünetből másfél órát vett igénybe, aminek egy része azzal telt el, hogy zaba után a büfében nagyokat válogattunk a megvehető cukrászsütemények között, amiket felvittünk magunkkal az irodába elcsámcsogás végett. 2 óra környékén Sanyi újabb kávét gyártott, amivel le lehetett öblíteni a franciakrémeseket. ½ 3-kor már majdnem elkezdtek dolgozni, illetve Pipike már jó ideje dolgozott is (amiről később kiderült, hogy maszekolás), amikor a kultúrfelelős személyében újabb vendég érkezett, aki színházjegyeket akart „ránk sózni” 20-22 forintos áron. Az én mércémmel mérve ez bagónak számított, ám a kollégák nem hallván a 20-30 dolláros nyugati jegyekről, alig álltak kötélnek.

Közben a Lógós Ilona nevű kollegina félóra „házon kívüli” tartózkodás után megjött, ami után Abigél és Pipike összenevettek a háta mögött. Csak napokkal később tudtam meg, hogy a derültség oka Lógós Ilona szoknyájába varrt cipzár volt, ami távozáskor a baloldalon, érkezéskor a jobb oldalon helyezkedett el, és állítólag azt jelentette, hogy az elmúlt fél óra alatt a szoknya egy rövid időre minden bizonnyal lekerült róla . Lógós Ilona köztudottan a függetlenített KISz titkárhoz járt munkaidőben kefélni (akkoriban dugás helyett keféltek). Amikor az eseményt illetően átestem egy alapos tájékoztatáson, nem tudtam, min csodálkozzak jobban, a munkaidő alatti kefélésen vagy azon, hogy a cég valakit azért fizet, mert KISz titkár. Aztán kiderült ez nem egy elszigetelt eset, mert az osztálynak volt két olyan dolgozója, akit sosem láttunk, csak a fizetésnapokon. Ők a Tungsram kézilabda csapat tagjai voltak. Ekkora a kollégák teljesen belendültek, és szemmel láthatóan élvezték a munkaidő végéig tartó kioktatásomat, illetve átnevelésemet.

A rákövetkező napok hasonlóan teltek csak volt némi variáció. A délelőtti foglalatoskodások közé tartozott még a szakszervezeti megbízott tagdíjbélyeg árusítása, ami elég vontatottan zajlott. Aztán valaki hetente kétszer megérkezett 10-15 hitelre árusított könyvvel, ami szintén nem volt teljesen zökkenőmenetes. Volt, aki frissen megjelent bélyegsorozatokat árult a posta megbízásából, de a gyár engedélyével. Ja, ha te Tungsrám, én Visegrád. Szóval a „munka” mindennek, csak monotonnak nem volt nevezhető. Még nem voltam ott tíz napja, amikor ránk virradt a Sándor nap, amit természetesen meg kellett ünnepelni. A piát Sanyi, az osztály rajzolója hozta, és aznap ingyen osztotta a kávét. Az ünneplés csak ebédig tartott, de délutánra mindenki be volt csípve, és az idő általános viccmeséléssel telt, ami a szólásmondás szerint „belefért a nyugdíjba”. Ez akkor nekem rettenetesen tetszett, mert ESP-vel nem rendelkezvén fogalmam se volt, milyenek lesznek majd a mai nyugdíjak.

Pár nappal később az osztályvezető összecsődített minket annak megvitatására, ki legyen kitüntetve április negyedike alkalmából, mert az osztály jelölhet egy személyt. Erre ráment fél nap, mert mindenki más szempontot tartott figyelembe veendőnek. Végül megszületett a kompromisszum. Pipikét tüntessék ki, mert ő az egyetlen munkásszármazású, és az unokatestvére a pártbizottságon dolgozik, őt biztos nem húzzák ki listáról, de a pénzbeli jutalmat közösen költse el az osztály az újpesti halászcsárdában. Ez különben össznépi játéknak bizonyult, mert néhány nappal később kapott az osztály 500 forint bérfejlesztést, és azt kellett kollektív eldönteni ki vagy kik kapjanak belőle és mennyit. Na hiszen! Abigél volt az egyetlen, aki tényleg dolgozott, neki illett volna kapni 2-300 forintos emelést, de nem volt gyereke, bár igaz, hogy beteg édesanyját egyedül tartotta el, viszont segítették a külföldi rokonok. Pipikének volt gyereke, de a férje élmunkás volt az Orvosi Műszergyárba és táskaszámra hordta haza a fusit. Harkai Pista új lakást kapott, amit be kellene rendezni, de a felesége külkeres és állandóan utazik, hordja haza a cuccokat. Engem meg se említettek, hiszen csak most jöttem. Sanyi se jöhetett számításba, mert agglegény volt. Pistuka nyolc nyelven fordított ide-oda (elképesztő slampossággal), de ő minden pénzét a „Kőműves” nevű kricsmibe hordta, belé kár volt minden forint. A vége az lett a dolognak, hogy az én kivételemmel mindenki kapott 50 forint emelést.

Aztán megtudtuk, hogy Hruscsov elvtárs hamarosan meg fogja látogatni az üzemet. A felkészülés abból állt, hogy a tervezett gyárlátogatási útvonalat a TMK kifestette, a büfében pedig néhány napig lehetett kapni téliszalámit, amit rúdszámra vásároltunk. Furcsa módon erre mindenkinek volt pénze. Manapság a téliszalámit 10 dekás csomagokban, gusztusosan felszeletelve, szétterítve, fólia alatt, védőgázzal töltve, tálcán árulják – mellesleg méreg drágán – és hegyek állnak belőle, de reggelente 300.000 kisdiák éhgyomorral indul az iskolába. Félve kérdezem, lehet-e, hogy közülünk „páran” a gulyás kommunizmusból egyenesen a korgógyomrú kapitalizmusba léptek át?  — Na, mindegy. Egy biztos, a gulyáskommunizmus valóban a legvidámabb barakk volt a KGST-én belül.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________