Márki László írása

 

Kedves Tibor bá’! Nap, mint nap olvasom az írásaidat. Már-már „http://www.antalffy-tibor.hu/” függővé váltam.Egy gondolatom szeretném megosztani Veled.

Volt egyszer egy Magyarország

 

Falun drága az élet.
Nem süt itt már a pék, kenyeret.
Azt a messzi városból hozza,
Kemencéjét ott gazdaságosabban tartja.
 
Falun a kenyér drága.
A földműves is feladta.
A városban lelt új otthonra,
A kemény munkát már nem tudja.
 
Falun drága a lét.
Elment innen mindenki jobb életért.
Csak azok maradtak, kik a temetőben nyugszanak,
Egykor itt emberek éltek, de kihaltak.
 
Városban az élet drága.
Az orvos is elment gazdagabb országba.
Nem gyógyít már hazájában,
Más embereknek állt szolgálatába.
 
Városban az élelem drága.
Külföldi országból hozzák hazánkba.
Menekül innen, ki teheti,
Jobb élet reményét keresi.
 
Az országban az élet drága.
Lassan nem marad lakossága.
Míg a pártok egymással versenyeztek,
Az emberek innen mind elmentek.
 
S most élhető a magyar táj.
Idegenek tőlünk elhódították.
Hol egykor magyarok laktak,
Ma idegen parasztok aratnak.
 
Olcsó a kenyér, jó a megélhetés.
Szép a táj, gyönyörű a vidék.
Mind ez többé már nem a tiéd,
Azt hitted, hogy jobb lehet, elvesztetted létedet.
 
Elsírom magam, ha rágondolok,
Drága kis hazámban idegen vagyok.
Maradtam, mert hű vagyok,
Mert halni csak itt akarok.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
 

6 gondolat erről: „Márki László írása

  1. Ha így van, akkor ideje változtatni rajta. Nem szabad sírdogálni, cselekedni kell. Nézd meg a blogomban a veteményesünket. Tőzsgyökeres fővárosiak vagyunk, és eljöttünk a Bakonyba, hogy összeomlás esetére hátországot biztosítsunk a családnak. Korán kelünk, korán fekszünk, sok a dolog a kertben. Tudom, nekünk könnyebb volt változtatni, mert nyugdíjasok lettünk, nyuggerek, ahogy a fiatal generációk titulálnak bennünket. De legalább csinálunk valamit. És még nem akarunk meghalni, de nem ám. Terveink vannak, még az is lehet, hogy újból költözünk, éppen Jásdot nézegetem, itt van a közelünkben. Csendesebb falunak tűnik. A miénkben túl nagy a turistaforgalom. Gyönyörű kis falu (Csesznek) de forgalmas és ez nagyon zavar engem.

    Mindenki tud tenni valamit, ha akar.

  2. A verssel és Tarával is egyet tudok érteni.
    Balsors akit régen tép, az vegye kezébe a sorsát.

  3. Nekem is ilyen érzéseim vannak a hazával kapcsolatban. Mi is veteményezünk, de az csak városi hobby szinten működik. Kisgazdálkodásból nem lehet Magyarországon megélni. Ahhoz, hogy meg tudjon valaki élni ebből, ahhoz nem igazán gazdálkodás kell, hanem egy olyan sikeres PR-t kitalálni, ami oda vonzza a nagyvárosi sznob vevőket a „bio” termékekre. És ez is csak keveseknek sikerül.

  4. 3. nippur
    Ez attól is függ, mit értesz megélhetés alatt. Ha azt, hogy pénzt keress, importtermékeket vásárolhass, akkor valóban nem lehet. Ha az élelmet termelnéd meg a családodnak, hajlandó lennél annyit dolgozni, mint egy paraszt száz éve, be is érnéd annyival, akkor meg lehetne élni.

  5. No, ez egy jó kis „akasszuk fel magunkat az első fára” hangulatú költemény.
    Írója, ha német lenne, hörögve zigheillezne a sok betelepült mohamedán miatt, ha japán, megharakirizné magát Fukusima miatt, ha amcsi, akkor pedig lelődözné a kollégáit. Mivel magyar, hát nyafog.
    Na jó, csak költőileg túloztam, bocs Márki Laci…. 🙂

    Hát, Nekem is van ám problémám. Itt a nyockerbeni bérelt udvari lyukban, ahol heti 4 napot vagyok, 35 fok van, a „tanyán” pedig a mult héten 4 csirke megdöglött, 3 at elvitt valami állat 1 et kinyírt és megevett a kutyám.

    Elhatároztam, hogy a balsors ellen tenni fogok:
    – Lemegyek a terembe és szíjjelverem a boxzsákot a dühöm miatt
    – Beburkolok egy tábla tibicsokoit a boldogsághormon miatt

    Merugye, ahogy egy más költő mondta: „…tenni, tenni kell!” 🙂

  6. A megélhetés alatt azt értem amit jelent most és nem 100 éve: táplálkozunk, lakunk egy lakásban (amit fel kell építeni, és javítani, gondozni kell), fűtünk ha hideg van, gyerekeim iskolába járnak, van tb ellátásom, horribile dictu adót fizetek…
    Ismerek sok álmodozót, aki azt hiszi meg lehet élni így, de egyről sem tudok aki meg is valósítja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük