Antalffy Éva vendég posztja – Kutyáim

csibe„Kutya nélkül lehet élni, de minek?”-  írja Déry Tibor. És valóban, értek egyet az íróval.

Sir  Walter Scott (1791-1832), skót író, gondolatai viszont ragyogóan fogalmazzák meg a megoldhatatlan dilemmát: „A kutyatartásban az a szomorú, hogy oly korán elmennek. De ha 50 évig is élne mellettem, mi lesz velem, ha meghal?”

Mivel mindig is nagyon szerettem a kutyákat, amikor a megfelelő feltételek adottak voltak, boldog kutyatulajdonosként éltem életem. Ezáltal többfajta kutyát sikerült megismernem, s be kell, hogy valljam, csalódást egyik sem okozott, ellentétben az emberekkel.

1992-ben egy olyan kutyafajtát volt szerencsém megismerni, amelyikről még nem is hallattam, nem, hogy láttam volna. Ezt a fajta kutyát pedig úgy nevezik, Tibeti masztiff (Tibeti hegyi kutya). Mivel nap, mint nap igen szoros kapcsolatom volt velük, így sikerült megismernem csodálatos jellemüket, tulajdonságaikat. Hosszú évekig élveztem társaságukat majd az élet úgy hozta, hogy búcsúznunk kellett egymástól.

Természetesen, kutya iránti igényem igen gyorsan kielégítést nyert egy fantasztikus berni barát, Dezső személyében, akivel 13 nagyon boldog évet tölthettem el. Mikor eljött az idő, és szembe kellett nézni a ténnyel, hogy szeretett kutyámtól lassan búcsút kell venni, felmerült a kérdés. Hogyan tovább? Mivel, azzal tisztában voltam, hogy jó ideig, egy újabb Dezső látványa csak táplálná elvesztésének fájdalmát, kutyára viszont szükség van biztonsági szempontból, a választás nem volt kérdéses. Tibeti masztiff a nekünk megfelelő kutya, aki számításba jöhet.

Az elmélkedést követte a cselekedet, így került hozzánk Maci a szuka, valamint kb. félévvel később Athos és Dani a két kan. Mondanom se kell, nyugalomnak vége, szeretet áradatból és mókából viszont annál több.

Három kutya, három jellem. Maci a blue and tan bundával rendelkező szuka, egy elvarázsolt hercegnő. Minden nap arra várok, mikor történik meg csoda, és Maci egyszer csak a szemem láttára válik élő hercegnővé. Nyugodtsága, kimértsége, tündéri aranyos pofája egyszerűen lenyűgözi az embert. A mellé került két kicsit embert megszégyenítő gondossággal, odafigyeléssel nevelgette, gondozta. A mai napig is tiszteletnek örvend személye a kisebbeknél. Türelmes, jóindulatú kutya. Nagyon nehéz kihozni a nyugalmából, de ha igen, keményen lép fel, tudatva, okosabb dolog a haragját nem kiprovokálni. Az étkezés Macinál külön szertartás. Nyugodt lassú mozdulattal megközelíti az ennivalót, lehasal hozzá, körbenéz, hogy ki figyeli, eszik egy két falatot, majd feláll, pár lépest távolodik, de közben le ne veszi a szemét az ennivalóról. Ha valamelyik kan „arra téved”, gyors mozdulattal csap le a tolakodóra.  Athos red and tan bundájával olyan, mint egy oroszlán. Konok kis buksiját, ha megrázza, sörénye leng a levegőben, és nagy büszkén hirdeti, ő az oroszlánkirály. Nekem királyfi. Olyan, mint egy faltörő kos, félelmet nem ismer. Elszántan ront elő, minden ellenséges hangra, mozdulatra. Ellentétben Macival, Athos kérés nélkül is szívesen és készséggel osztogatja szeretetét, nyálas nyelvcsattogások kíséretével. Egy-egy ilyen szeretetözön felér egy tusolással. Hihetetlen energiájának levezetésében ötletei kifogyhatatlanok. Ami elmozdítható és rágható, az biztos nem kerüli el, hogy Athos tépőfogai próbára tegyék. Féktelensége ellenére, Athos nagyon szófogadó, fegyelmezett kutya is tud lenni. Ha szolgálatról van szó, nem történhet olyan esemény, ami elvonhatja a figyelmét a gazdik, vagy a terület védelméről. Az étkezésnek, minden alkalommal, nagy örömmel, és lelkesedéssel adja át magát. Ne is mondjam, a falatokat ő sem hajlandó megosztani. Úgy van vele, mindenki csak egye a saját adagját. Dani black and tan bundával rendelkezik. Ő számomra a kisherceg. Dani egy kis vadóc, mintha attól tartana, hogy ő csak így maradhat életben. Állandóan azt figyeli, honnan érheti támadás. Ennek köszönhetően sokszor minden ok nélkül a védekezési taktikát választja. Morog, durrog, biztos, ami biztos alapon. Dani a látszat ellenére, tüneményes, fantasztikus szeretetigénnyel és adással rendelkező kutya.  Minden jó szó, simogatás után hálásan bújik az emberhez. Ha kötözködős hangulatban van, az első dorgáló szóra azonnal visszavonulót fúj, és könyörgő szemekkel kéri, hogy ne haragudjanak rá. Dani feltételnélküli szeretetéhez nem fér kétség. Macinak és Athosnak méltó társa a házkörüli teendők ellátásában. Egy dologban azonban mérföldekre megelőzi a többieket, ez pedig a falánkság. Hát, bizony-bizony, Dani nem ismeri a határt, ha evésről van szó. Legtöbb esetben emiatt fordul elő nézeteltérés, Dani és társai között. Nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a többiek porciójába ne kóstoljon bele, s természetesen már ki is tőrt a balhé.

Három kutya, három jellem, de egyben nincs köztük semmi különbség. Ez pedig: hatalmas szívük, szeretetük és megvesztegethetetlen hűségük a szeretett gazdik iránt. Rettenhetetlen bátorságukkal, akár életük árán is képesek megvédeni a gazdáikat és a rájuk bízott területet, értéket. A tibeti masztiffban ez születése pillanatától benne van, nem igényel semmi féle tanítást. Igénye csak annyi, hogy szeressék, vegyék figyelembe, szabadságának korlátozását nehezen tűri, csak a következetes utasításokat, elvárásokat érti. Ha ezt megkapják bármit hajlandók végrehajtani.

Maci, Athos, Dani az én három testőröm. Biztonságot, szeretetet és sok-sok kellemesen eltöltött órákat köszönhetek nekik. Ha elmegyünk aggodva várnak vissza, kétségbe vannak esve, hogy nem tudnak vigyázni ránk. Majd mikor megjövünk, hosszas vizsgálódás, szaglászás után örömmel veszik tudomásul, a gazdikkal semmi baj nem történt.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlékezni Dezsőről a drága négylábú barátról, mindennapjaim szeretett társáról, aki jóban és rosszban mellettem volt. Látta, ha sírtam, látta, ha nevettem, és mindig az alkalomnak megfelelően viselkedett. Dezsivel szavak nélkül megértettük egymást, elég volt, ha csak összenéztünk, és már tudtuk mit szeretne a másik. Dezső sok mindenre megtanított, bezzeg ő tőlem nem tanult semmit, de nem is volt rá szüksége. Bölcs, okos kutya volt.

„Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám….akármeddig…..akárhol – ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz – ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.” —- Gene Hill

Búcsú DezsőtőlIgen Dezsi, szükségem lenne rád, de nem csak nekem, hanem a három ifjú neveletlennek is, akik hozzád bújva biztos menedéket találtak kölyökkorukban. Bár Maci, Athos, Dani elkísérték Dezsőt az utolsó útjára, utána mégis hetekig várták, mikor megy ki közéjük az udvarra, szaglásztak, figyeltek, aztán feladták. Lehet, hogy megértették, az-az út az utolsó út volt Dezsővel. – – – Szerintem így lehet, egy masztiffról még ez is elképzelhető.

____________________________________________________________
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

3 gondolat erről: „Antalffy Éva vendég posztja – Kutyáim

  1. Kedves Éva! Dezső iránti nagy szeretetedet megértem, Nekem is ilyen kutyám van, most 4. éves és imádni való nagyon okos és ragaszkodó hű társ!

  2. Kedves hovirag501!

    Köszönöm kedves soraid. Idén szeptemberben lesz 2 éve, hogy szeretett Dezső kutyámtól búcsúzni kellett, de hiánya a mai napig pótólhatatlan űr és fantasztikus fájdalom.

    Véleményem szerint, ha valaki a berni baráttal közeli kapcsolatba kerül, azt elkiséri egy életen keresztül meleg barna szeme, odaadó természete, megbízható jelleme.

  3. Ádáz kutyám

    Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
    Amióta a gazdád én lettem,
    ez a hely a legjobb hely tenéked:
    nem érhet itt semmi baj se téged.
    Rajtam csügg a szemed, hív imádás
    együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

    Mert boldog ki jámborul heverhet
    valami nagy, jó hatalom mellett.
    S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
    bosszújára megrablod a konyhát
    s csirkét hajszolsz vadul a salátás
    ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.

    Elcsavarogsz néha messze innen,
    el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
    avagy titkos kalandjaid vannak.
    Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
    zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
    ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

    Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
    Hol lehetne egyéb helyed ennél?
    Szimatodból ezer láthatatlan
    ösvény vezet téged mindenhonnan
    hívebben, mint bennünket a látás:
    minden ösvény ide vezet, Ádáz.

    Tudod, hogy itt valaki hatalmas
    gondol veled, büntet és irgalmaz,
    gyötör olykor, simogat vagy játszik,
    hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
    de te bízol benne. Bölcs belátás,
    bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

    Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
    bizalommal tudnék én is Annál
    megpihenni, aki velem játszik,
    hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
    égi gazda, bosszú, megbocsátás,
    s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

    Babits Mihály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük