Ez a poszt először 2011-ben jelent meg. Azóta a helyzet csak rosszabb lett. És, 12 év alatt semmit nem javítottak.
A magyar egészségügyi helyzetnek egy belső vetülete
Második körben megosztanám veletek néhány további gondolatomat a magyar egészségüggyel kapcsolatban, kezdve a való életből vett történettel.
1. Amint azt már az előzőekben említettem, 2005-ben diplomáztam, 2005 októbere és 2007 novembere között rezidensként dolgoztam a magyar egészségügyben. 2003-ig egy átlagos magyar rezidens fizetése a következőképpen nézett ki: Volt egy alap közalkalmazotti bér, ami a bértábla alapján alakult, ami kb. 80.000 forint nettót jelentett havonta. Erre jöttek különböző pótlékok és járulékok, pl. a nyelvvizsga pótlék, ami felsőfokú nyelvvizsga esetén 20.000 forint körüli összeg volt, veszélyességi pótlék és munkahelyi pótlék, ezek együttesen kb. 30.000 forintot tettek ki, plusz ebben az időben még minden rezidensnek lehetősége volt havonta 6 kiemelt ügyeletet is vállalni, amit a minisztérium fizetett, nem az adott kórház. Így, mivel a kórháznak mindegy volt, ezért a legtöbb intézmény kérdezés nélkül beírta a rezidensnek az ügyeleteket, függetlenül attól, hogy az illető valóban megjelent-e az ügyeleten vagy sem (szakorvosi felügyelet hiányában a rezidens érdemi munkát egyébként sem végezhet – elméletileg – úgyhogy az ellátás minősége szempontjából sem volt jelentősége, hogy az illető tényleg ügyelt-e). Ez kb. 180.000 nettóra növelte a rezidens bérét, így ha az illető a kórházban is vállalt néhány ügyeletet (ezen persze már kötelező volt megjelennie, hiszen a kórház fizette), akkor akár 200 nettó is lehetett a rezidens orvos bére. Mindezeket az ESZCSM fizette (a vállalt kórházi ügyeleteken kívül), vagyis a rezidens foglalkoztatása az egészségügyi intézménynek egy fillérjébe sem került, szívesen is fogadták a rezidens orvost, bárhova is akart menni dolgozni. Ez 2005-re annyiban módosult, hogy 6 helyett csak 3 ügyeletet lehetett beírni, és ebből is csak 1 volt kiemelt. 2006-ban tovább változott a helyzet, a szakmák nagy részétől megvonták a veszélyességi pótlékot (még az aneszteziológusoktól és a radiológusoktól is, pedig az előbbiek nap mint nap kezelnek súlyosan fertőző betegeket, az utóbbi szakma pedig állandó sugárveszélyben dolgozik), megvonták a teljes nyelvvizsga pótlékot (arra hivatkozva, hogy Magyarországon a betegek úgyis magyarul beszélnek, minek az orvosnak nyelveket beszélni – ezt szó szerint értsétek, mert ez állt a hivatalos indoklásban), a maradék három ügyeletet is elvették, vagyis lényegében maradt a havi 80 nettó, plusz egy-két szakmában kb. 20.000 forint munkahelyi pótlék.
Mostanság pályakezdő rezidensek beszámolója szerint 2008-ban a munkahelyi pótlék is ugrott, vagyis maradt a 80 nettó. Persze időközben a kórházak finanszírozása is romlott, ezért a rezidens nem tud ügyeletet vállalni, ezzel sem tudja kiegészíteni a fizetését. Azt még megjegyezném, ha egy orvos karácsony éjszaka elmegy ügyelni, kemény 500 forintos órabérért teszi azt. Hétköznap éjszakai ügyeletért 250 forint az órabér, persze a számok intézménytől és szituációtól függően változhatnak (céges számlázás, jól menő kórházak, stb.), de az én ismerőseim között ilyen pénzek mennek.
Vagyis öt év alatt havi 180-200.000 forintos keresetről fölfejlődtünk 80.000-re. Nesze nektek orvosi bérfejlesztés. Ehhez képest tavaly a Medical Tribune című újságban azt olvastam, hogy egy kezdő orvos 2006-ban minimum 235.000 forint nettót tudott hazavinni (ügyeletek nélkül), egy kezdő szakorvos bére pedig minimum 350.000 nettó. Forrás: Népszabadság. Nekem a mai napig vannak szakorvos ismerőseim, akik húsz év szakorvosi munka után se kapják meg a 100.000 forint havi alap nettót, és szintén 250-500 forintos órabérért ügyelnek.
2. Ügyeletek. A 250-500 forintos órabér mellett itt még megjegyezném, hogy a volt évfolyamtársaim között egyre többen vannak, akik havonta 17-18 ügyeletet is bevállalnak, az átlag kb. havi 12 alkalom. És persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon az uniós és országos törvények ellenére sehol sem divat az, hogy az ügyeletes orvost reggel 8-kor hazaengedik pihenni, vagyis a munkamenet az, hogy reggel 8-kor bemegy az orvos dolgozni, 4 órakor bent marad ügyelni másnap reggel 8-ig, majd ismét lehúz újabb 8 órát délután 4-ig. Mindezt úgy, hogy pl. belgyógyászati osztályokon nem ritka, hogy egyetlen éjszakai ügyelet alatt 25-30 új beteg érkezik, plusz persze ott van a nemritkán százegynéhány intézeti ágy, az ezeken fekvő betegeket pedig szintén el kell látni.
3. Ha már az ügyeleteknél tartunk, szintén általános direktíva, hogy minden ügyeletes szakellátó intézményben az ügyeletes időszakban szakorvosnak kell lennie. A saját kollégáim beszámolói alapján ez ma Magyarországon az esetek mindössze 50-60%-ában teljesül, és az arány egyre romlik. Mind gyakoribb, hogy elsőéves, másodéves rezidens orvosokat vagy szakorvosjelölteket hagynak egymagukra úgy, hogy szakorvos még telefonon sem érhető el (vagy óriási „balhé” van belőle, ha az éjszaka közepén egy eset miatt fölhívják). Nem egy barátomra, közeli ismerősömre „húzták rá a vizes lepedőt” vagyis vonták be az engedélyét, vették el a diplomáját, indult ellene büntetőjogi eljárás azért, mert valami rosszul sült el, szakorvos nem volt sehol. Az intézetek ilyenkor persze nem büntethetőek, de valaki kell „bűnbaknak”.
4. A folyamatos kórházleépítéseknek köszönhetően mára a magyar egészségügyi rendszer hihetetlen kapacitásbeli gondokkal küszködik. A lakosság igényeihez mérten extrém kevés az aktív ágy, egyre több intézet kerül kilátástalan helyzetbe. Regionális ellátó központokban mára szinte mindennapos jelenséggé vált, hogy nincs se infúziós tű, se kötöző anyag, az alapvető gyógyszereket az osztályok egymástól „lopkodják össze”. A szakorvosi ellátásban olyan várólisták alakultak ki, amik szinte lehetetlenné teszik a gondos ellátást. Egy konkrét példa: egy ismerősöm észrevette, hogy az egyik anyajegye nőni kezdett. Időpontot kért a bőrgyógyászati szakambulancián, három és fél hónapra rá kapott volna időpontot. Szerencsére a tanácsomra elment egy magán bőrgyógyászhoz, ott kiderült: malignus melanomája (vagyis rosszindulatú festéksejtes daganata) van. Ez a betegség, ha idejében nem kapják el, az egyik legagresszívabb rákos megbetegedés, akár kb. 5 hónap alatt végez a betegekkel, ha nem távolítják el a daganatot még mielőtt áttétet adna. Szerencsére az ismerősöm „megúszta”, még nem volt áttét. Lehet, hogy életben sem lett volna három és fél hónappal később.
A kapacitások leépítése miatt egyre több a magánrendelő és egyre több a magánrendelésre járó beteg. Mára megszokottá vált, hogy az egyébként egészségügyi hozzájárulást fizető betegek 4-5000 forintokat kiadnak egy 15 perces szakorvosi vizsgálatért, majd a szakorvos hozzájárulásával az intézet infrastruktúrájában gyógyíttatják magukat soron kívül. Vagyis nem kevés plusz kiadásukba kerül, hogy hozzájussanak ahhoz az egészségügyi ellátáshoz, amit egyébként már kifizettek a TB járulék megfizetésével.
5. Annak ellenére, hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat fennen hangoztatja: tisztában van az egészségügyi munkaerőhiánnyal és mindent megtesz ennek kompenzálására, a gyakorlatban pont ellentétes tendencia figyelhető meg: egyre nehezebb szakorvosi képesítést szerezni. Például, az ugyan igaz, hogy az orvostudományi egyetemre felvett hallgatók létszáma az elmúlt 10 évben kb. megháromszorozódott (korábban egyetemenként 180-200 hallgatót vettek fel egy évben, ma 450-500-at csak az államilag finanszírozott magyar képzésbe), de ezeknek 2/3-a kihullik, mivel a képzésüket csak az első három, elméleti évben tudják megoldani, klinikai gyakorlóhely, egyetemi intézet nincs elég, vagyis bár fölvesznek 500 embert első évben, negyedévre csak kb. 160-170 marad, ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt – csakhogy 10 évvel ezelőtt 10-szeres túljelentkezés mellett eleve csak 160-170 embert vettek fel. Ez nem csak hiábavaló gyakorlat, de fölöslegesen költséges is, hiszen az orvostudományi képzés félévenként több mint egymillió forintba kerül (ismereteim szerint az ELTE-n 1,8 millió most egy félév), vagyis ha a felvettek 2/3-át negyedévre kirúgják az egyetemről, akkor a rájuk költött pénz teljesen kárba vész. Visszatérve a szakképzésre: 2005-ben az én területi grémiumomban (szakmai területi egység) összesen kb. 230 rezidensi hely volt, vagyis bőven volt hely minden, abban az évben végzett friss diplomás orvosnak (172-en végeztünk az évfolyamon), mára ennek kb. a fele maradt meg vagy még kevesebb. Erre tipikus példa, hogy a radiológiára 2005-ben 5 hely volt, 9 jelentkezőből végül 4-et vettek fel (a másik 5 ember máshova is nyert felvételt, és inkább a másik helyet választotta), idén 2 hely van és 40 jelentkező. Vagyis egy egyébként perifériának számító szakmába is hússzoros túljelentkezés van, mivel egyszerűen nincs elég rezidensi hely.
6. Ha jól emlékszem 2007 volt az az év, amikor az éppen regnáló kormányzat egyetlen tollvonással egész egyszerűen feloszlatta a Magyar Orvosi Kamarát. A kamara ugyan újjáalakult és most is több mint tízezer tagja van, de a jogosítványai alapján körülbelül a Hobbihorgászok Egyesületével azonos jelentőségű és súlyú szervezet. A magyar rendszerben egyetlen nyikkanás nélkül be lehetett szüntetni a szakma érdekegyeztetésének és kollektív fellépésének legfontosabb szervezetét, funkcióit azóta az ESZCSM látja el – megjegyzem, sokkal rosszabbul. Persze most, ha jól hallom, a Fidesz ismét szeretné bevezetni a kötelező kamarai tagságot. Kíváncsian várom a dolog további fejleményeit.
7. A bérezésről egy kicsit nagyobb aspektusban. Nemrégiben egy magyarországi szociológiai kutatócsoport készített egy munkaerőforrás-felmérést a magyar orvosok körében. Az egyik vizsgált tényező az volt, mekkora az a havi nettó jövedelem, ami mellett egy szakorvos ma egyrészt nem akarna máshova menni, másrészt nem fogadna el paraszolvenciát. A válaszadók által adott számok átlaga kb. 450.000 forint volt. Na, ezt számoljuk végig.
Magyarországon ma kb. 30.000 szakorvos dolgozik. Ha mindegyiknek kb. 6 millió forintot adunk egy évben (450.000×12 plusz ügyeleti pénz, 13. havi stb.), az ugye nettó 180 milliárd éves költség. Ha az ápolók, beteghordók, más egészségügyben dolgozók bérezésére is hasonló összeget fordítunk (akik ugye többen vannak, de kevesebbet is keresnek), az 360 milliárd. Összehasonlításképpen ma az egészségügyi kassza valahol 1400 milliárd forint körül van, csak a gyógyszerkassza kb. 320 milliárd forint. A gyógyszerkasszáról tudni kell, hogy mivel szinte 100%-ban arra költjük, hogy a külföldi gyógyszergyárak extraprofitját finanszírozzuk belőle, ezért ha csak annyit csinálnánk, hogy a Magyarországon használt gyógyszereket magyar állami nonprofit gyárakban gyártanánk, ezt az összeget valószínűleg teljes egészében meg lehetne takarítani, hiszen a gyógyszerkassza mellett a gyógyszerek nincsenek ingyen, a jelenleg az állami támogatáson felül fizetett áruk bőven fedezné a nonprofit előállításuk költségeit, sőt, személyesen az a véleményem, hogy még az a pénz is többszöröse annak, amennyiért egyébként elő lehetne állítani ezeket a szereket. Vagyis volna itt pénz bőven a szakellátási személyzet bérezésére, csak nem arra fordítjuk, hogy a magyar ellátó hálózatot fenntartsuk belőle, hanem arra, hogy külföldi befektetők zsebeit tömjük.
De hogy a dolgot egy kicsit más szemszögből is megvilágítsuk, auditur et altera pars (vagyis hallgassuk meg a másik fél véleményét is): Azért nem kell az orvosokat olyan nagyon sajnálni.
1. Mára nem egy olyan magas szintű egészségügyi szakintézményről tudok, ahol az alábbi algoritmus szerint „gyógyítják” a betegeket: Műtét kellene? 200.000 ennek vagy annak az orvosnak. Nincs? Akkor a kedves beteg mehet a másik (jóval gyengébb színvonalú) területi kórházba, majd ott csinálnak vele valamit. Valamilyen szövődmény lépett fel az egyik osztályos beteggel, újra kéne műteni? Újabb 200.000. Nincs? Akkor passzoljuk le a kisebb kórháznak.
2. A saját tapasztalatomból láttam, hogy bizonyos gyógyszerek propagálása Magyarországon ma így történik: Bemegy a gyógyszerügynök az intézetvezetőhöz. Ott az intézetvezető elmondja, hogy hát, kedves uram, akkor a cégük átutal 500.000 forintot erre meg arra az alapítványi számlára, azután ennek meg annak a kollégának az ilyen meg olyan szakmai utazását fedezni szíveskednek, utána garantálom, hogy még annak a betegnek is felírjuk a gyógyszert, akinek semmi szüksége nem lenne rá. Volt olyan eset, hogy az adott gyógyszer egyáltalán nem hatott, de a szakorvosok csak akkor írhattak fel más, hatásos készítményt, ha a beteg már negyedszer jött vissza. Ilyenkor egy-két szakorvos halkan megjegyezte: a professzor úr ajánlásával.
3. Nemrég megkérdeztem egy kollégámat, hogy készül-e áttelepülni külföldre. Azt mondta nem, méghozzá azért nem, mert gondoljam végig, ha ő naponta csak kétszer műt, és minden műtétért csak átlagosan 100.000 forintot kap (pedig ahol dolgozik, volt már egymillió forintos „para” is), akkor az havi 20 munkanappal számolva összesen négymillió forint havonta. Ennyit a büdös életben nem keresne meg egyik európai országban sem, akkor meg minek menjen el?
Szóval mindent összefoglalva, a helyzet szerintem a következő. Magyarországon az orvosi szakmai közösség és a mindenkori egészségügyi kormányzat között egy nagyon érdekes, soha ki nem mondott és le nem írt, de tökéletes kis „összeesküvés” működik (no nem gyakorlati értelemben, nem arra gondolok, hogy Nagy Testvér lebratyizott a professzorokkal). Az orvostársadalmat megosztja a paraszolvencia belülről rohasztó, elfogadhatatlan rendszere, mivel a szakma „krémje”, szakmai-hierarchális szempontból vezető néhány százaléka olyan pénzeket szakít etikátlan (de nem illegális!) módon, hogy nem érdekli sem a betegek ellátásának színvonala, sem a többi orvos munkakörülményei. Így aztán Magyarországon az orvosok soha nem tudtak és soha nem is fognak tudni egységesen fellépni akár a maguk, akár a betegek érdekében. Emlékezzünk rá: 2008 a sztrájk éve volt, sztrájkolt a MÁV, sztrájkolt a BKV. Orvosi sztrájkról ebben az évben egyről sem tudok, volt ugyan néhány szórványos eset korábbi évekből, de ezeknek többnyire olyan precedensértékű perek lett a vége, amit azóta se vesz figyelembe a kutya se (fizessék ki az ügyeleti pénzeket, stb. stb.). Általános összefogásra az orvostársadalom Magyarországon egyszerűen nem képes, mivel itt van neki a paraszolvencia, amit a mindenkori egészségügyi kormányzat színleg ellenez ugyan, de valójában semmit nem tesz ellene, mivel tudja, ha felszámolnák a paraszolvenciát, a magyar egészségüggyel nem tehetnék meg azt, amit az utóbbi időben megtettek. Cserébe azért, hogy a kormányzat elnézi orvosainknak ezt a kis „piramisjátékát”, a kormányzat szabad kezet kap: emberi-etikai-orvosi szempontok figyelembevétele nélkül dönthet szakmai kérdésekben, leépíthet, forrást szűkíthet, pusztíthat az ellátórendszer és így a magyar állampolgárok egészségének kárára; sőt, még olyan nyilvánvaló pofátlanságokat is közzétehet a napi sajtóban, mint a fent említett, Népszabadságban megjelent szemérmetlen hazugság.
Mi a megoldás? Ha én lennék az egészségügyi miniszter, a következőket tenném: Államosítanám a teljes magyar ellátórendszert és szigorúan állami, nonprofit, 100%-ban átlátható monopóliumokat vezetnék be minden, az egészségüggyel kapcsolatos eszközigény beszerzésére. Csak állami gyárakban gyártatnék mindent, ezzel elkerülhető lenne, hogy a pénz nagy része egy az egyben külföldi befektetők zsebébe kerüljön. Ezzel olyan mennyiségű pénzt lehetne megtakarítani, hogy a jelenlegi keretből bőven jutna az orvosok normális finanszírozására és az ellátórendszer fenntartására. Cserébe a magyar orvostársadalomtól elvárnám, hogy számolja fel a paraszolvenciát, és nagyon szigorú törvényekkel büntetném azt, ha valaki mégis elfogadja.
A probléma ezzel természetesen az, hogy ez egy szocialista modell, Magyarország pedig egyrészt ma már nem szocialista ország, másrészt az Európai Unió tagja, ami egy pillanatig nem hagyná, hogy ilyen folyamatok induljanak be akár egyetlen tagállamában is. Ugyanis az Unió mögött nem az állandóan hangoztatott, örömódás, csodás együttlétet látom, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelt pénzügyi szuperkorporációkat, lobbi erőket és gazdasági érdekeket. Az Unió fő célja, hogy a tagországok nemzetgazdaságát és társadalmait minél jobban és jobban kiszolgáltatottá tegye az új, globális pénzügyi érdekeknek.
A végére még valami: A latin és magyar írásmódok problémája egy nagyon érdekes létező-nem létező szemléletváltás kérdésére vezethető vissza. Klasszikusan az ún. patriarchális orvostudományban az orvos nem csak dolgát végző szakember, de bizonyos értelemben a beteg életével rendelkező, társadalmilag felsőbb személy, vagyis joga és kötelessége, hogy a beteg felett álljon. Ebben a rendszerben az orvos azért beszél latinul, hogy a beteg ne értse, és ez ebben a rendszerben így is logikus. Persze ma az orvos-beteg kapcsolatban ezt a modellt – elméletileg – felváltotta az ún. tájékozott beleegyezés elve, vagyis az orvosnak kötelessége, hogy a beteg számára érthetően és áttekinthetően végezze a munkáját. A magyar orvostársadalom a maga hierarchikus, ódivatú berendezkedése miatt nagyon nehézkesen fogadja el ezt a modellt, sőt, az egyetemről mostanság kikerülő orvosok jó része is teljes egészében elutasítja ezt. Hogy ez mennyire baj, azt mindenki maga döntse el. Én a közérthetőség és a tájékozottság mellett vagyok, egyszerűen csak azért, mert egy olyan rendszerben, ahol mindenki tájékozott, nehezebb visszaélni bárki helyzetével, illetve könnyebben, hathatósabban lehet egészségügyi nevelést végezni, ami szerintem az orvosi munka legfontosabb és egyben leghatásosabb módszere. Mindkét rendszer tud jól és rosszul is működni, én az utóbbi proponálom, a nemzetközileg elfogadott modell mindenképpen a tájékozott beleegyezés mellett teszi le a voksát, de hát sajnos a mai nemzetközi modellekben nagyon sok nyilvánvaló hülyeség is van.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Jancsika! Büszkeséggel tettem fel a posztodat, hogy minél többet olvashassák. Tisztelem benned az igazság, a valóság feltárásának öszinte szándékát, amiből az idelátogatók hatalmasat profitálak, hiszen mende-mondák helyett a fájó valósággal nézhetnek farkasszemet. KÖSZÖNJÜK.
u.i. Min 1-alatt láthatod máris közlésre átvették más bloggolók.
2: Igazán nincs mit, örülök, ha legalább ennyit megtehettem. Szívesen írok még ilyesmit, ha érdekel titeket. Szólj, ha kell, egy ilyesmi cikket mondjuk Angliáról vagy Németországról vagy Svédországról kb. egy este alatt meg tudok írni. Addig is várom a kommentelők kérdéseit.
jancsika, amit megoldásként felvázoltál az a „nemzetszocialista gazdaság” alapjai és egy ország, állam vagy inkább nemzetállam, másként jól nem működhet. Ez a megoldás nemcsak az egészségügyre érvényes, hanem a teljes gazdaság egészére. Amint leírod, hogy professzor főorvosokat hogyan vesznek meg gyógyszer lobbik, így vették meg a mindenkori politikai réteget is a „világelit”. Így követnek el nemzet és hazaárulást nap mint nap. Ezért jár ki nekik a kötél. Semmitől sem tudok jobban letargiába esni mint mikor valakik még bíznak zorbánba. Ha a hülyeség fájna ez az ország ordítana.
Jancsika helyzetelemése ismét fedi a magyar valóságot. Az egészségügy finanszírozása mai napig nem megoldott kérdés, és a Fidesz ahelyett, hogy Jancsika tanácsát megfogadná, tovább fogja rombolni a még meglévő rendszert. Ezt persze strúktúra váltásnak, és egyéb hangzatos jelszó alatt teszi.
Jelenleg az eü.-ben alaptétel, hogy magához a rendszerhez nem nyúlunk, csupán a meglévő, és eü.-re költhető pénzekhez igazítjuk az ellátsát.
Amennyi most kisejlik a Fidesz terveiből, hogy megyéket átívelő 8-10 régiós hálózatokat fognak létrehozni, és egy-egy régión belül további aktív ágyszám csökkenéssel kell számolni. Vagyis a jelenleg még aktív kórházak, krónikus ellátásra kényszerülnek. A Fidesz mindezt azzal fogja indokolni, hogy inkább legyen kevesebb ágy, de azon minőségi betegellátás folyjon. Ha így lenne, akkor túlzottan nem is látnám katasztrófálisan ez aü jövőjét, de nem így lesz.
A lecsökkentett ágyszámon továbbra is pocsék ellátás lesz, és még hosszabb várólisták fognak kialakulni.
Had pusztuljon a magyar.
Árpád
nem ér annyit az egész, hogy a fidesz fanoktól letargiába essél. Úgy látszik képtelenek vagyunk időben felismerni a pusztulásunk okát, még mindig túl „jó” állapotok uralkodnak ebben az országban ahhoz, hogy egy kritikus gondolkodó tömeget termeljen ki magából, pártkatonák helyett.
4: „jancsika, amit megoldásként felvázoltál az a “nemzetszocialista gazdaság” alapjai és egy ország, állam vagy inkább nemzetállam, másként jól nem működhet.”
Fuhh, hát, egyrészt, nem tudom, te hogy vagy vele, de engem kiráz a hideg, ha meghallom azt a szót, hogy „nemzetszocialista”. Ezt egyszer már játszotta a világ, nem lett jó vége. Másrészt azt ne felejtsd el, hogy a magyar egészségügy – többé-kevésbé – ilyen alapokon működött 1990 előtt! A már említett három cég (Egis, Richter, Medicor), akkor még állami tulajdonban az egészségügyi gyógyszer- és eszközigényünk több, mint 95%-át tökéletesen ki tudta elégíteni. Itt hangsúlyoznám, hogy mindezt nemzetközi szinten magas szinten tették! Márpedig 1990 előtt Magyarországon minden volt, csak nem nemzetiszocalizmus. Bár abban tökéletesen igazad van, hogy az elmúlt rendszer sokkal inkább tudta képviselni a nemzet érdekeit, mint a mostani.
Itt meg kell jegyezni, hogy a paraszolvencia bizony „kádárista” találmány volt. Mint általában az egész magyar gazdaságban, az egészségügyben is fontos elem volt az értelmiség alulfinanszírozása – ennek kompenziációját volt hivatva ellátni a paraszolvencia intézménye, amit a rendszer „megtűrt”. Szóval a rendszer már 1990 előtt kezdett el belülről rohadni, de a folyamatot még gyorsította ill. katalizálta az 1990 utáni társadalmi-gazdasági szemléletváltás.
Hát igen ,a problémák elég nagyok, nagyjából persze ezeket sejtettük, de ez igy konkrétan valóban mellbevágó. a megoldási javaslat biztosan életképtelen ( a szociban se működött ). Az én persze abszolút személyes véleményem szerint, inkább át kéne állni a magánklinikák rendszerére, amit a beteg a saját biztosítása után fizetne, nem pedig a már egyszer kifizetett és használhatatlan, de kötelezően finanszírozott (t.b.) szolgáltatás kifizetése után, úgyis a magánrendelőben találjuk magunk, ahol természetesen a nyugati szinvonalon és ennek megfelelő áron kezelnek bennünket, így már kétszer annyiért, ebből a nevetséges fizetésből amit nálunk adnak.
Tehát a T.B. járulék egy plusz adó amiért hovatovább semmit nem kapunk.
7: Bocs, de egyáltalán nem értek egyet. A probléma PONT OTT KEZDŐDÖTT, amikor behozták a magán rendszer bizonyos elemeit az egészségügybe. Minél több magán elem kerül bele a rendszerbe, annál működésképtelenebb és fenntarthatatlanabb az egész. Ennek a magyarázatát lásd az előző posztomban, most még egyszer nem rágnám végig a témát. A megoldás pont az ellenkezője lenne: MINDENT államosítani, illetve non-profit rendszerben működtetni. Ez természetesen nálunk még jó ideig nem fog megtörténni, és nem is működne. Magyarországon a non-profit alapú gazdálkodás illetve az állami gazdálkodás 1990 óta tökéletesen működésképtelen. Én ennek a magyarázatát egy generációs problémában látom, mégpedig:
1956-ban Magyarországon balhé volt, nem is kicsi. Hruscsov némi tépelődés után úgy döntött, nem hagyja kilépni a magyarokat a Varsói Szerződésből ill. úgy általában a keleti blokkból (szerintem ezen nem tépelődött olyan nagyon sokat, de talán egy pillanatra átsuhant az agyán a gondolat, hogy ha már szakítanak a sztálinizmussal, akkor talán elvileg szuverén országok erőszakos benntartása sem túl jó ötlet, de aztán gyorsan meggondolta magát). Miután a szovjet páncélos csapatok „rendet csináltak”, jött ugye a rehabilitáció kérdése. Csinálni kell egy működőképes rendszert. Ekkor jöttek Kádárék. Moszkva egyvalamit egyértelművé tett: A FEGYVERES FELKELÉST MINDEN ESZKÖZZEL EL KELL KERÜLNI.
7
A magánklinikák már most is a felső 10 ezer kiváltsága, hogyan tudna megfizetni ilyet egy átlag magyar?
A magyar rendszer elvileg a szolidaritás elvén működik, mindenki befizet, de nem mindenki veszi igénybe.
A gyakorlat persze mást mutat, de a rendszer alapja továbbra is ez.
Egy krónikus beteg sokkal többet vesz ki a rendszerből, mint amit betesz. Ezt finanszírozzák meg egészséges, járulékfizető társai.
A rendszer alapvetően humánus, és jó, csak kurva rosszul működtetik.
2-3 millió ember nem fog tudni ellátni 10 milliót.
Bocs, jön a folytatás. Szóval a fegyveres felkelést minden eszközzel el kell kerülni, akár még azon az áron is, hogy feladunk ezt-azt a szocialista eszmékből. Kádárék szempontjából ez a következőt jelentette: vagy csinálnak egy működőképes társadalmat itt, amiben az embereknek nem jut eszébe, hogy lázongjanak, vagy MEHETNEK A GULÁGRA. Ez kellő motivációs erővel bírt annak a generációnak, hogy valóban jó dolgok felé vezesse az országot. Engedélyezték a szabad piac illetve a magán gazdálkodás bizonyos elemeit (pl. a háztáji mezőgazdaságot). Ennek köszönhetően működött nálunk a gulyáskommunizmus. Persze gondok voltak, de azt hiszem, különösen figyelembe véve a keleti blokk más országait, nem volt okunk panaszra.
CSAKHOGY Kádár egyvalamit elfelejtett: a következő generáció, akik a 80-as években kerültek vezető pozíciókba az MSZMP és a KISZ berkein belül, már MAGAS ÍVBŐL LESZARTA AZ 56-OS ÉRTÉKRENDET. Nem is kellett nekik foglalkozni vele. Az ő esetükben már nem volt fenyegetettség szovjet részről, 1980 után a Szovjetuniónak más bajai voltak, mintsem Magyarországgal foglalkozzon. Summa summarum: FELNŐTT ITT EGY POLITIKUS GENERÁCIÓ, AKIK AZT HITTÉK (mind a mai napig azt hiszik), HOGY NEKIK BÁRMIT LEHET. A tetteiknek nincs következménye. Bezárkóztak egy elefántcsont toronyba, ahonnan úgy tűnik, mintha minden jó irányba menne Magyarországon. Megy is, de csak nekik. Az elit már abszolúte képtelen bármiért is felelősséget vállalni, felelősen gondolkodni, cselekedni. A képesség is hiányzik belőlük, hogy valódi problémákat oldjanak meg. Egyszerűen egy rakás semmihez nem értő, idióta gazember, akik nem is érdekeltek abban, hogy a munkájukkal bármilyen szinten gazdagítsák a magyar nemzetet.
A legnagyobb poén az, hogy AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELIT PONTOSAN UGYANÍGY MŰKÖDIK. Havi 8-10 millió forint „parából” származó bevétellel könnyen gondolhatják úgy, hogy működik a magyar egészségügy. Nekik működik is. Csak a betegek és az orvosok 90-95%-a jár rosszul.
Mindennek a lényege az, hogy Magyarországon, amíg ez a generáció a nyakunkon van, addig soha semmi nem fog működni, ami állami. Ez a kádári korszak legrosszabb értelemben vett öröksége. És a helyzet sajnos úgy áll, hogy ugyanez a gondolkodásmód nem csak az elitre jellemző, a magyar emberek mára TÖMEGÉVEL képtelenné váltak a racionális gondolkodásra, vagy akár arra is, hogy intelligensen kommunikáljanak egymással.
Pont tegnap láttam egy példát a fent leírtakra. Németországban 1990-ben privatizálták a teljes postát, és – Magyarországhoz hasonlóan – mivel a posta nem kevés pénzforgalmat bonyolít le, ezért ennek egy részeként létrehozták a német Postabankot (Postbank). Az, hogy Magyarországon ez mivel járt, azt mindannyian tudjuk. Eltűnt több száz (vagy inkább több ezer) milliárd forint, az egész pernek, ami ebből kibontakozott, az lett a vége, hogy a Postabank egyik volt vezetőjét, Princz Gábort megbüntették egy nevetséges néhány millió forintos összegre.
Németországban a Postbank viszont hihetetlenül nagy siker volt. Jelenleg ez a legolcsóbb és legjobb szolgáltatásokat nyújtó bank a németeknél, nekik van a legtöbb ügyfelük, minden postahivatalban ott egy ügyfélszolgálat, több, mint másfél millió terminálból ingyen lehet tőlük pénzt felvenni, stb. stb. A németeknek sikerült az, ami nekünk nem: egy korábban állami gazdálkodó szervezet racionális privatizációjával sikerült működő szabad piaci rendszert létrehozni. Persze, azért sikerült, mert a vezetők nem az első pillanattól kezdve azon voltak, hogy kilopják az egészből amit lehet.
Szóval összefoglalva nálunk soha nem működne a fent vázolt egészségügyi rehabilitációs modell. Egyszerűen elkorrumpálnák a politikusok az egészet – megint.
2. Jancsika, engem nagyon érdekelne az angliai helyzet. Én ugyanolyan katasztrofálisnak látom, mint az otthonit, sőt…
Közel 4 éve élek ebben az országban, de még 1x sem láttam pl. a háziorvosomat, s amikor időpontot kértem hozzá, (nem ő fogadott akkor sem)vmilyen megérzésből kifolyólag vittem magammal a magyar gyógyszeremet, s megkértem, ha van rá mód legyen szíves ezt felírni nekem. Egy szót nem szólt, megnézte, felírta s már ki is dobott. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Akkor várom a beszámolót.
12: Oké, hagyjuk ezt a posztot „lecsöngeni”, utána szívesen írok egy posztot Angliáról is (akkor legyen az a következő) mondjuk 2-3 nap múlva. A hét elején elküldöm Tibor bának az anyagot.
13: Rendben, és köszönöm Tibor bá-nak, hogy felrakja.
6.ne rázzon a hideg tőle, legalábbis ettől ne. Ennyi erővel nagyon sok mindentől, szinte mindentől kirázhat a hideg mert minden szó és minden fogalom le lett már járatva valamikor , valakik által. Egyébként teljesen mindegy hogy minek nevezzük, kommunista, nemzetszocialista vagy kínai-kapitalista gazdasági forma, a lényeg ugyanaz. A nemzeti közérdek minden más egyéni érdek fölé helyezése és ezt akkor lehet tőlem bárhogy nevezni…
Jancsika! Pontosítanék. A paraszolvenciát nem a „kommunista”‘ rendszer találta ki, nem a betegek találták ki, hanem a hiánygazdaság, amibe maguk az orvosok jól belejátszottak. A kezdeti időben a politikai rendszer aktívn küzött a hálapénz ellen (természetesen ideológiai alapon). Mindenütt ki volt függesztve, hogy „Lelkiismeretes dolgozó borravalót nem fogad el”. Természetesen a „dolgozó” alatt az orvost is kellett érteni. De a tábla nem csak korházakban, rendelőkben volt kirakva, de borbélynál, éttermeknél, taxikban stb. is. Csakhogy a hiánygazdaságban kevesebb a termék és a szolgáltatás, mint a kereslet. A kereslet csökkentésére alakult ki a borravaló-hálapénz. Amiből kevés van, abból csak az kap, aki „megfizeti”. Ha narancsot akartál venni, az csak pult all volt, és kellett adni az eladónak „jattot”. Akinél a keresett „cikk” nem extra volt, hanem alap, ott kikényszerítették a jattot. Ha a pincér nem kapott borravalót, akkor rád löttyentette a levest, ha az orvos nem kapott hálapénzt, akkor 2 órán kereszutül azokat hívták be előtted, akik jóval utánad érkeztek. De volt ennél sokkal durvább is, amitmindjárt csatolok.
Amikor disszidáltam még vissza volt szorítva a jatt, amikor a hetedik hónapban lévő feleségemmel visszajöttem, már nem, de én a korábbi tapasztalataimból éltem. Tehát a feleségem be a korházba, mert szülnie kell, csak éppen nem volt „orvosa”. Nekem ez természetes volt, és senki nem szólt, hogy ez nem így működik. A feleségem 3 napon át vajúdott, nem volt képes szülni, mert a szeméremcsontaj nem tágolt. Az egymást követő ügyeletesek egymásnak adták át úgy ahogy megkapták. A végén valaki úgy kapta meg reggel 8-kor, hogy nem volt biztos a tovább passzolásban, és ugye „elveszített” kismamával nem akarta rontani a statisztikáját. Tehát 9-kor műtőbe és császár. Isteni csoda, hogy a műtétet túlélte, amit 22 évének köszönhetett. felháborodott elbeszélésemre kaptam a választ: ha nincs orvosod, akkor ez van. Ezt követve a 8 hónapos fiam középfültő gyulladást kapott. Temészetesen felkerestem az ország legjobb specialistájárt, aki mind a két fülét sikeresen megműtötte, amiér nagyon tisztességes paraszolvenciát kapott két darab csodálatos, Bali szigeten vásárolt fafaragás formájában. Az igen nagy jómódban élő főorvos meg volt elégedve, mert ezeknek jobban örült, mint a kézpénznek. Én tehát beléptem a rendszerbe, mert meg volt hozzá az anyagi alapom. de ez nem volt elég, meg kellett tanulnom a ritust is. Az csak természetes, hogy a fiamra úgy vigyáztunk, mint a két szemünkre, még a szellőtől is féltettük. Ahogy lett neki egy kis baja, rohantam vele a Heim Pálba, ahol az illetékes főorvos (érdekes, hogy mindenki főorvos, orvossal sose találkozom) nagyon nyájas volt (ha-ha-ha bedsiede menners). Csinált valamit és másnapra visszarendelt. Mivel úgy gondoltam, hogy ez egy kezelés sorozat, ahol előre én nem tudom, hogy mennyire veszem igénybe az orvost, utolag adom a hálapénz (ami persze jogilag is így stimmel). Másnap mentem a gyerekkel – és mert előző nap nem kapott a főorvos út parát (micsoda undorító szó) közölte velem, hogy a gyerek nem tartozik hozzájuk, vigyem a kerületi rendelőbe.
De tudok olyan kecskeméti sebészről, aki előszőr felnyalta a 100 rongyot a műtétért és csak utána mondta meg a családtagoknak, hogy a papa nem élte túl a műtétet. Persze az ilyen történeteknek se vége se hossza, de a lényeg: nem a betegek találták ki és nem a betegek tartják fenn a parát. Az állam pedig tehetetlen, mert senki se akar idő előtt megdögleni. Majd, ha kap a sebész 5 évet, ahogy Ratkó alatt kapott egy kaparásért, akkor megszünik a para.
Ami pedig az állami és magán ellátást illeti, én a magán ellátásra szavazok. Nem írom le az egész történetet, mert hosszú, de az állami kardiológusok (5 darab) kivétel nélkül mind katéterezni akarták a szíve (mert az pénzt hoz a konyhára, ellentétben a vény felírással). A magánrendelésen 30.000-at fizettem, 2 órát csak velem foglalkoztak. A legmodernebb 3D szines ultrája volt. Eszébe se jutott a katéter, és mindent megbeszélt velem. Igen, megértettem, hogy a 10 milliós nagyságrendű berendezését valamiből meg kell venni, és nem sokaltam a 30 rongyot. És ha a TB befizetések helyett azt a pénzt összegyűjtötem, és befeketettem volna, a 30 rongyok meg se kottyannának. Jancsika! Az állam rossz gazda, korrupt gazda, nem törődöm, érdektelen a forgalomban, a páciens megyógyulásában se érdekelt. A magán vállalkozó orvos viszont igen, mert további pácienseket akar és óvakodik a rossz hírnévtől.
16
A magánorvosnak tényleg a gyógyulásod a lényeg! Mert lesz munkája! De ha az egész rendszert magánosítjuk akkor viszont megváltozik a helyzet! Mert a biztosítóknak lesz az érdekük, hogy hasznot termeljenek! Nem a doki lesz érdekelt, hanem a befektető! A doki onnantól kezdve is csak munkás lesz! Még azt is el tudom képzelni, hogy jobban lehúznák! Aztán ugye a megfizethetőség! Ameddig fizetsz van biztosításod. Olyan ez mint a lakásbiztosítás! Csak azt felejti el mindenki, hogy a lakásbiztosítók is mindent megtesznek csakhogy ne kelljen fizetniük!
Ráadásul attól kezdve, hogy mindenki magánrendelőbe járkál, már nem lesz rád 2 órája a dokinak!
Azt hiszem akármi is lesz, azok mindig is jól fognak járni akik az átlagnál gazdagabbak!
Aztán azt sem értem, hogy kuba, ahol cocializmus van mért annyival jobb egészségügy terén mint mi???
Azt értem, hogy nyugaton mért olyan jó az egészségügy, bár azt mindig elfelejtik, hozzátenni, hogy rengeteg kivándorló orvos és nővér van, akiket nem ők képeztek ki, tehát ingyen jön a szakképzett munkaerő, nem sok bérért(nyugatról nézve)! Aztán azt is elfelejtik, hogy az általuk gyártott gyógyszerek nekik pont azért lehet megfizethető, mert a fél világon azt nyomják, és a haszon jó része onnan jön!
Vagyis ugyanilyen jó lenne-e az egészségügyük akkor is ha nem lenne gyarmatuk?????
Mi ugye azt szeretnénk, ha legalább olyan jó egészségügyünk lenne mint pl. a svédeké! De ha a nyugati rendszer csak akkor működőképes ha van gyarmata, akkor 2 lehetőséget látok, vagy gyarmatot szerzünk, vagy kilépünk a gyarmati sorból, lásd kuba!
16: Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem – 9 éves voltam a rendszerváltás idején, így nyilván nem tudhatom, hogy régen hogyan is volt mindez – az élettapasztalatod többszöröse az enyémnek. Nekünk az egyetemen úgy tanították, hogy a paraszolvencia gyakorlatát a kádári rendszerben a hatalom már legalábbis „megtűrte” – sőt, idővel egyre inkább építettek rá, mert rájöttek, hogy ennek köszönhetően nem kell az orvosokat rendesen megfizetni. Az biztos, hogy ma a magyar egészségügy pillanatok alatt összeomlana, ha nem lenne paraszolvencia. Paraszolvenciás horror sztorikat persze én is holnap reggelig tudnék sorolni, szóval a probléma biztosan nem kicsi.
Ami a magán kontra állami egészségügy vitát illeti – ismét csak azt mondhatom: NE A MAGYAR RENDSZERBŐL INDULJ KI. Hidd el, vannak állami rendszerben nagyon jól működő rendszerek, például a svéd rendszer ilyen, és ragyogóan működik. Azt viszont a 10 milliós ultrahangnál megjegyezném, hogy ennek a berendezésnek a valós előállítási költsége kb. 4-500.000 forint. Hogy miért került 10 millióba (és hogy ezen keresztül mért hagytál ott 30 rongyot a kardiológusnál), annak a mechanizmusáról szólt az első posztom. Ez egyébként mindenhol probléma, mivel a nyugati országokban SEHOL sincs nullprofit alapú orvosi segédeszközgyártás (1990 óta). Vagyis a gyógyszereket még csak lehet nyomott áron beszerezni (az angol rendszer pl. ezt csinálja, erről majd akkor a következő posztban) bizonyos országokban, de az orvosi segédeszközök ára mindenhol horribilis, mivel itt mindent magánkézben lévő szabadalmak alapján gyártanak (főleg a modern diagnosztikai eszközök terén). A gyógyszerek között legalább a lejárt licenszűeket lehet versenyeztetni (hogy ez konkrétan hogyan működik, arról ismét majd a következő posztban fogok írni), így a gyógyszerköltségeket le lehet szorítani jól átgondolt állami gazdálkodással (persze a mi egészségügyünkben ennek nyomait sem látod).
15: Oké, értem, amit mondasz, egyet is értek vele, egyébként erre a gazdasági-társadalmi modellre van már egy név, ami sokkal kevésbé negatív csengésű, mint a nemzetiszocializmus, úgy hívják: protekcionalizmus. A magam részéről inkább ezt favorizálom. Még a nacionalizmus is jobb, mint a nemzetiszocializmus (igaz, ez is egy kicsit negatív kicsengésű). Azért az egyért ne használjuk a nemzetiszocializmust, mert a hitleri rendszer nem akarjuk vissza (ebben azt hiszem, egyetérthetünk), és ez az emberek fejében egyértelműen a hitleri politikával kapcsolódik össze.
Egyébként a 20. század nagy politikai-gazdasági filozófiáinak az újraértelmezése nagyon érdekes, és nagyon aktuális probléma. Van egy amerikai közgazdász, Richard Wolfnak hívják. Bevallottan marxista-kommunista nézeteket vall, de amit mond az NAGYON érdekes. Gyakorlatilag tökéletesen leírja a könyveiben illetve az előadásaiban, hogy mi történt az amerikai gazdaságban 1970 óta, csak azt az egyet hagyta ki a modellből, hogy mi volt az alapvető kiváltó ok (a lokális peak oil az USA-ban 1970-ben). Ha érdekel a téma, pl.:
Amit fentebb írtatok, hogy a magánklinika drága, rendben, de nem is ez a gond, hogy legyen állami kórház, meg rendelő vagy nem, hanem az, hogy ne kelljen már duplán (triplán) fizetnem a szükséges kezelésért. A biztosítás ugyanúgy megoldja az említett financiális problémákat, a lényeg, hogy pl. fizetem a T.B.-t kb 30 éve, gyakorlatilag nem voltam tápon, nem volt műtétem, de a fogászati kezelésemhez a T.B. egy fillérrel sem járult hozzá, mert az nem jár, ha magam köthettem volna biztosítást, biztosan olyat kötöttem volna,ami ilyen esetben legalább részben fizeti a költségeket, de most csak fizetek és nem kapok semmit, ha meg bajom van, fizessek a dokinak x pénzt, hogy ne szarjon le, hát ez az ami nem OK és az állami rendszer sajnos így működik,mert az emberi tényezőt nem lehet kiiktatni. A magán fogorvos drága, de legalább tudom az árát, nem kell kenőpénz, hogy működjön a dolog.
Amúgy az egész biztosítási ügy kisértetiésen hasonlít a magánnyugdíjpénztár dologra, az is kiszámíthatóbb lett volna az egyénnek, hát mindenki tudja hogyan végződött, ugyanezért nem lesz magán eü. biztosítás sem, de így meg szar az egész, viszont legalább idővel még szarabb lesz az biztos, ahogy az erőforrás válság mélyülni fog.Az egész pazarlás, meg tolvajkodás pontosan azért van, mert nincs választásom, mindenképp a szarul müködő TB finanszírozást kell választanom, ami igy monopolium, ami meg tudjuk, hogy csak nekünk nem jó, ha magam eldönthetném ,hogy az általam fizetett biztosítást hova adom, kit választok, talán más lenne a helyzet, s nem lenne drágább sem. Ja és ahogy Tibor bá fentebb leirta volt, a probléma nem a magánosítással kezdődött, legfeljebb csak romlott az addig is rosszul működő rendszer, mivel ez is a korrupció irányába hatott ( pl.nyereséges kórházi szolgáltatások ,részlegek privatizálása ).
17: A magánorvos azért dolgozik jobban, mint az állami, mert a fizetése a teljesítményétől függ. Teljesítményfüggő bérezést állami rendszerben is gond nélkül lehet működtetni. Persze, nálunk nem teszik, de az azért van, mert nálunk senkinek nem érdeke helyretenni az egészségügyet.
Egyébként, ha már a teljesítményfüggő bérezést nézzük, például a közteherviselésben is lehetne ilyen elemeket bevezetni. Például mért ne fizessen többet az, aki túlsúlyos vagy dohányzik? Nyilvánvalón saját hibájából potenciálisan többe fog kerülni a társadalombiztosításnak. Persze, ezt a magánbiztosítók is csinálják, csak az a különbség, hogy a társadalombiztosítás rendszeréből nem szabad kizárni valakit azért, mert kövér. Viszont a jövedelmének nagyobb hányadát kellene beszedni egészségbiztosítási járulékként – legalább lenne motivációja lefogyni.
Ne értsetek félre. A magánrendszernek számos előnye van, a szabad piac illetve az egészséges gazdasági verseny rengeteg mindent adott már az emberiségnek – AMIKOR MŰKÖDÖTT. Az egészségügyben a szabad piac SOHA nem működött, ráadásul 1970 óta azt a kort éljük, amikor a szabad piaci kapitalizmus globálisan is csődöt mondott, mivel a fenntartásához folyamatosan bővülő energiafogyasztásra lenne szükség, azt viszont a természetes erőforrások képtelenek fedezni.
20
Ne is akajál magán biztosításos rendszert, mert nálunk hidd el az sem fog működni. Még szerencsésebb fejlődésű (?) országokban, mint Hollandia sem működik. Elvileg azt a modellt vette volna át Lajcsi és Ági duó, az Szdsz ámokfutása idején. (basszus a hónapokban szabadultunk meg az utolsó széfektől, mert megvettük őket és mégse lett kötelező)
A biztosítók profitot akarnak, innentől fogva nincs miről beszélni.
Az ellátás javulását semmi nem garantálja, de azt, hogy rengeteg nem biztosított ember szaladgál majd az országban, azt garantálja az ország jelenlegi gazdasági helyzete.
Ne akard, hogy még egy profitszedő megjelenjen ebben a rendszerben, így is túl sok van már.
21-hez:
Azért az, hogy valaki dohányzik, vagy túlsúlyos és azért kellene többet fizetnie, az azért elég durva. Ilyen erővel a túl sovány, a sportoló, a nem sportoló, az allergiás, a cukorbeteg, a szívbeteg, a kőműves, az irodai dolgozó ésatöbbi mind, mind fizethetne többet.
Én bagós vagyok, de mióta dolgozom, Tizedannyi táppénzen voltam, mint a nem dohányzó kollégáim. Szóval nehogy már emiatt legyen megkülönböztetés.
Tudom, káros, tudom, nem csak nekem, hanem akik körülöttem vannak. De én ezzel tisztában vagyok és úgy dohányzom, hogy lehetőleg ha rá akarok gyújtani, akkor nemdohányzó lehetőleg ne legyen velem egy légtérben. Csak ott és akkor gyújtok rá, ahol és amikor lehet.
Én dohányzom, tehát tisztában vagyok vele, hogy légúti, keringési problémáim lehetnek. Ezért mindent megteszek, hogy ne legyenek. Az egy más kérdés, hogy nem mindig jól teszem a dolgom, mert most is eléggé érdekes a szitum, de ez egy másik történet.
18: Szeritem amikor az államosított egészségügyi ellátás mellett teszed le a voksod és a svéd modellre hivatkozol kihagysz a számításból egy látszolag nüasz tételt, de pont azon áll vagy bukik minden. Ez pedig nem más, mint az általános magyar MENTALITÁS. Ezért van az, hogy ami máshol jól működik, az nálunk nem működik sehogy. A magánosított rgészségügynél semmi se működhet jobban ebben az országban, mert ebben a rendszerben csak az orvos van és a beteg, és semmi nem lép, léphet közbe. Mind a két fél egyformán érdekelt. Ezen most tudnék meditálni órákon át, de (csak egy példa) a svédeknél nincs meg még a monarchiából átmentet ragkorság és tekitélyelv. Az ebédlőben a korházi főorvos asztalához legfelejebb a beosztott orvos ülhet le. Kényesen vigyáz arra, hogy a vizitnél milyen sorreneben mennek ki az ajtón és jönnek be. Ilyen közhangulatban az előrejutás semmi szin alatt sem érdem, rátermettség alapján történik. Kapcsolat, rokonság, befolyás, stb. Nem a legügyesebb műt, hanem a hierarchia csúcsán lévő, aki 65 éveds és 30 éve nem volt a kezében egy szakcikk és a prosztata és epeműtéteket úgy végzi, ahogy 25 éve végezték.
Kádár rendszer: Igaz, a Kádár rendszer alkalmazkodott a valós élethez. A jatt a társadalomban teljesen elfogadottá vált (a hiánygazdaség miatt) és mivel a hatalom kényesen ügyelt a nagy egyenlőtlenségek elkerülésére, a jattot figyelembevéve állapította meg a fizetéseket. Egy pincér például fele annyit keresett, mint a gépírónő azon az alapon, hogy úgyis fog kapni borravalót. Kapott is, de érdekes módon sokkal megértőbb társaság volt, mint az orvosok, ahol a főorvos addig nem adta át a szikét a beosztottjának, amig ki nem esett a kezéből. És szarva a beteg érdekeire a műtéteket úgy írta ki, hogy ő végezhesse el. Ha valami okból kifolyólag 3 napig nem ment be, akkor három napig nem volt műtét. A PÁCIENS FOGYÓANYAG VOLT ÉS MA IS AZ. A pincérek a borravalot összedobták, majd egyenlő arányban elosztották maguk között. Az én véleményem szerint a magyar értrelmiségnél nincs undorítobb fajta a világon (tisztelet a kivételnek) és ez a fő oka annak, hogy én csak az ellátás magánosításában látom a megoldást.
Tibor bá – Jancsika
Off, de másnak is hasznos lehet a kérdésem:
Most 5 hetes a kisbabánk és oltások beadatásával kapcsolatban szeretnénk döntést hozni. Mit tanácsoltok beadatni és mit nem?
Pneumococcus, Rota vírus, és egy kötelező – aminek nem tudjuk a nevét az opciók. Előre is köszi!
25: Ezt én átpasszolom Jancsikának. Nem mert nincs véleményem, hanem mert a döntés egyéni. Ez olyan, mint a kölcsönfelvétel. Van akinek (úgy gondolja) megéri, és van akinek nem. Ha egy oltásnak nem lehetne semmi következménye, akkor a válasz egyértelműen az lenne, hogy minden oltást, ami lehetséges. De van következménye, és a baj, hogy lehet olyan, ami nem kiszámítható. Például az immunrendszert felpiszkáló, a központi idegrendszer részére nem közömbös, szerves higany vegyület. Vajon milyen mértékben kummulálódik a hatása? meg hasonlók.
23: Gorgon, attól tartok, nem tudsz eléggé objektív lenni magaddal szemben. Ez valamelyest érthető. De legalább légy vele tisztában. Amikor azt mondod „mindent megteszek”, az nem igaz, mert akkor nem tennél olyat, ami „Tudom, káros, tudom, nem csak nekem, hanem akik körülöttem vannak.” Statisztikailag Te drágább kell legyél. Ezt Te bevállalod. A többieknek (társadalom) meg nincs választása a Te dohányzásodat illetően. „nemdohányzó lehetőleg ne legyen velem egy légtérben” A lehetőleg is egy gumihatár, azt sugallja, „valamennyi” belefér, akár mások kontójára.
Nem szeretném megbántani önérzeted, inkább elmondom, valaha régen én is doháhyoztam keveset, igaz nagyon mérsékelten, legtöbbször csak kaja után 1-1 szál cigi, de az igazán élvezetet nyújtott. Meg fröccsmenti társaság közben. De azt hiszem, okosodás volt mikor ezzel is felhagytam, pedig nagyon sokáig, sokszor jólesett volna. (Egy utolsó szálat bennehagytam egy dobozban és betettem egy fiók mélyére, hogy mindig ott legyen a lehetőség, amivel nem élek. Évtizedek óta ott van…)
Manapság az ilyen vitákról az a véleményem, nem kellene tiltani a füst szívását. De a KIFÚJÁSÁT semmi körülmények között sem szabadna engedni nem dohányzókkal egy légtérben. Az egészségügyi költségeket pedig talán a dohányáru árába kellene építeni és persze a helyükre is kellene áramoltatni.
25: Kedves Jeezah!
Magamat tekintve erősen oltás ellenes vagyok, de az ember babájának a legjobbat akarja ezért – viszolygásomat félretéve -a körzeti orvost, orvos barátokat, védőnőt meginterjúvolva és az internetet átböngészve a következő döntésre jutottam:
A kötelező oltásokon kívűl a szájon át adható Rota vírust és a Pneumococcust adattuk be. A Meningococcus fertőzés itthon nem veszélyes, de ha sokat jártok Anglia felé és onnan esetleg hazahozhattok fertőzést, akkor azt is érdemes.
A mellékhatások kivédése végett ajánlott a Silicea és Thuja 30CH homeopátiás bogyók adása oltás előtt és után (5-5 golyó kis vízben feloldva külön-külön beadva legalább fél óra eltéréssel)és az oltás kivezető nozódája segít visszaállítani a megbolygatott immunrendszert… állítólag :)… de ha nem is használ, ártani biztos nem árt
Gratulálok a babához!
Üdv,
egy egyéves leányzó gyakorló anyukája
Ui: ha Jancsika mást mond, akkor inkább rá hallgass… elvégre Ő az orvos 🙂
Érdekes bepillantás az egészségügy berkeibe. Ha jól értelmezem, az egyik fő frontvonal a kvázi állami egészségügy és az azt kiszolgáló magánszektor között húzódik. A magánszektor – a jobb erőforrás felhasználásának köszönhetően – megeszi, lepusztítja a védekezésre képtelen államilag szervezett egészségügyet. Nagy kérdés, hogy sok parazitához hasonlóan tudja-e majd, hol a határ, vagy addig folytatódik ez, amíg az utolsó orvos is elhagyja az egészségügyet. Az egyik legnagyobb rejtély számomra egyébként ebben a folyamatban, hogy a sok-sok évet tanulással töltő orvosok miért hajlandóak havi 100 nettóért rommá dolgozni magukat.
A megoldási javaslatról az a véleményem, hogy aligha működne. Lehet, hogy a szocializmusban működött, de akkor MINDENKI azonos körülmények között dolgozott. A mostani helyzetben, annyi történne, hogy a magán-állami frontvonal átkerülne a kórház-eü beszállító viszonylatból, egy eü beszállító-általános beszállító viszonylatba. A harc eredménye ugyanaz lenne, mint a mostaninak, csak a lefolyása gyorsabb (az eü beszállítók szakemberei gyorsabban húznának el más országba/szektorba). Szóval ha az állami szektor vereséget szenved egy területen, akkor aligha jó válasz kiterjeszteni a hatókörét.
Valószínűleg nem lehet megkerülni az állam szabályozó, felügyelő és felelősséget is vállaló szerepének felépítését. A jelenlegi nulláról.
Mi ujság a franciáknál, úgy tudom ott a legjobb az egészségügyi rendszer, ha megkéred akkor a védőnő még el is mosogat neked, ami itthon fel sem merül…
27: Ez a dohányzás kérdés egy olyan már rég, többször lerágott csont, amiben soha nem volt és nem is lesz egyetértés.
Abban egyetértek, hogy dohányozni mások zavarása nélkül kell. Amíg az emberek egy része nem rendelkezik annyi IQ-val, hogy így is legyen, a kérdést valamilyen szinten szabályozni kell.
Az általad említett többlet-költségek a cigaretta árában már jó ideje benne vannak. Egy doboz ötven-száz forint előállítási költségű cigarettát 600-700 forintért lehet megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy egy erős dohányos – mai értéken – több, mint napi ezer forinttal járul hozzá a költségvetéshez, akár évtizedeken keresztül. Kétlem, hogy ez az összeg nem fedezné a szükséges gyógykezelését. Nem beszélve a több évi megspórolt nyugdíjról, mert a dohányosok kimutatottan kevesebb ideig élnek.
Az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nemdohányzó beül az autójába és tüdőrákot okoz a kipufogógázaival. Az is, hogy egész télen fával és szénnel fűt a város közepén. És az is, hogy minden szart eléget, mert drága a szemétszállítás. És sorolhatnám…
24: „Ez pedig nem más, mint az általános magyar MENTALITÁS. Ezért van az, hogy ami máshol jól működik, az nálunk nem működik sehogy.”
Teljesen igazad van. Ezért is írtam a posztban, hogy amikor egy állami egészségügyre gondolunk, akkor ne Magyarországból induljunk ki.
A magán egészségüggyel kapcsolatban viszont nem értek egyet. Egyrészt, szerintem nem igaz az, amit írsz, hogy a magánpraxisban csak az orvos és a beteg van, és pont. Sajnos ma már az orvostudomány olyan technológiákkal dolgozik, amik nagyon torzítják ezt a képet. Gyógyszer kell? Melyik gyártótól? Melyik gyógyszerügynök fizette le jobban az orvost? Vizsgálat kell? Milyen műszer kell hozzá? Hány tízmillió forintba került? Mind-mind tényezők, amik az első posztban kifejtett mechanizmusokat erősítik. És ne felejtsd el: az orvos dönt, nem a beteg. Ezért megy a beteg az orvoshoz. Az orvosnak pedig nem érdeke a gazdaságilag legracionálisabb megoldást hozni, sőt. Abban érdekelt, hogy minél drágább szolgáltatásokat adjon el, hiszen azoknak az árából közvetetten ő is részesül (a gyógyszerügynökök is fizetnek ám „parát”). És ez sajnos nem magyar sajátosság – nézd csak meg az amerikai egészségügyet. Amíg nem lenne harmadik fél, addig az általad vázolt modell teljesen jól működne. De sajnos van, gyógyszergyárak, orvosi eszközgyárak formájában. És ők diktálják a piacot, mivel az orvostársadalom a zsebükben van.
Amit a magyar mentalitásról és azon belül az értelmiségről írsz, azzal messzemenőkig egyetértek. Miután „kivándoroltam”, először Angliába, aztán Németországba, ért is egy-két döbbenet, főleg a németeknél: pl. hogy a főorvos és az osztályvezető előre enged engem, kis kezdő senkiházit a vizitnél a betegszobába befelé vagy kifelé jövet. Ez otthon elképzelhetetlen lenne. Az angol társadalom lényegében egy osztálytársadalom (erről bővebben majd holnap este, küldöm az anyagot), de ott is teljesen más volt a kommunikáció a kollégákkal, mint otthon. Emlékszem, otthon egyszer egy fél óráig hordott le az egyik professzor, mert nem ismertem föl, hogy ő kicsoda (fül-orr-gégész professzor volt egyébként, és már nem adott elő az egyetemen, így esélyem se volt találkozni vele az esetet megelőzően).
No, de összefoglalva: Az állami egészségügy nem fog működni, mert Magyarország olyan, amilyen. A magán egészségügy sem fog működni, mert az sehol sem működik. Én ezek után azért teszem le a voksom az állami mellett, mert annak legalább az ELMÉLETI esélye megvan, hogy működjön. Márpedig akkor szerintem egy legalább elméletileg működő modell felé kellene törekednünk – hátha egyszer okosodik annyit a magyar nép, hogy működtetni is tudja a gyakorlatban (ha mind el nem pusztulunk addigra). Persze még egyszer: ezt nem Magyarországon kell elkezdeni (De ezt írtam is a posztban).
Édesapám mondta mindig (Isten nyugosztalja): A világ már csak olyan, hogy az ember nem szeretkezhet a világ összes csinos nőjével – de törekedni kell a tökéletességre.
25-26-28: Na, most megint jót kérdeztetek…
Erről írtam már egyébként az első posztban. Az biztos, hogy BIZONYOS védőoltásoknak hihetetlen sokat köszönhet az emberiség. A diphteria, pertussis, tetanusz régen rengeteg fiatal gyermeket öltek meg, mára gyakorlatilag eltűntek. Itt viszont felmerül egy alapvető kérdés:
Mára azért nincsenek ezek a betegségek, mert oltunk rájuk, vagy azért, mert annyit javult a közegészségügyi helyzet, hogy nincsenek meg a feltételek, hogy ezek a járványos betegségek elterjedjenek? Másképpen fogalmazva: ha holnaptól nem oltanánk, mennyi beteg gyerek lenne? Több lenne az emiatt meghalt vagy tartós egészségkárosodáson átesett gyerekek száma, mint az oltás mellékhatásai miatt, vagy kevesebb?
És a lényeg: szerintem erre a kérdésre senki nem tud válaszolni. Aki azt mondja, hogy tudja a választ, az szerintem hazudik vagy téved. Egyrészt Magyarországon ma egy általános orvos diphteriás vagy pertussisos gyereket maximum képen, ha láthat. Van talán évi 7-8 ilyen eset? Ezek a betegségek egyszerűen eltűntek. Szép dolog ezt egy az egyben az oltásoknak tulajdonítani – csak nem biztos, hogy helyes ez a feltételezés. Ráadásul, még ha lenne is néhány ilyen betegség, vagy akár néhány száz évente, ma már teljesen mások az eszközeink a fertőző megbetegedések kezelésére, mint mondjuk 50 éve, amikor elkezdtek ezekre oltani. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az is, hogy az oltások pontos mellékhatás-spektrumán felbecsülni lehetetlen. TÉNY, hogy exponenciálisan nő az autoimmun megbetegedések száma. Az is tény, hogy minél több védőoltást vezetnek be egy országban, annál több lesz az autoimmun beteg. Jó esély van rá (de persze nem biztos), hogy ezek között ok-okozati összefüggés van. De vajon az asztmás, lupuszos vagy mondjuk allergiás megbetegedések mekkora százalékáért felelős az oltás és mekkora százalék tulajdonítható más tényezőknek? Senki sem tudja még megbecsülni se. Ezért mondom én azt, hogy az oltás témát se pro se kontra nem tudja eldönteni senki sem. Az oltások rengeteg ember életét mentették meg régen. Hogy ma mekkora a közegészségügyi hasznuk, azt senki sem tudja.
A másik oldalon ott vannak az egyértelműen haszontalan oltások, influenza, azon belül korábban a madárinfluenza, most újabban a H1N1, azonkívül a HPV-oltás, Straphylococcus elleni oltások középfülgyulladásra, stb. stb. Ezek teljesen feleslegesek. A H1N1 egy óriási panama volt, erről össze is gyűlt jókora anyagom, ha gondoljátok, szívesen írok erről is egy posztot, megér egy misét. A WHO és a CDC (Center for Disease Control, amerika járványügyi hivatala) gyakorlatilag folyamatosan hazudtak, adatokat hamisítottak meg, és mindezt olyan szemérmetlenül, amire szerintem korábban még soha nem volt példa. Ha érdekel titeket, szóljatok, összefoglalom amit erről az elmúlt pár évben kiderítettem.
És a végére, hogy én a születendő gyermekemet beoltatnám-e? A Magyarországon kötelező védőoltásokkal valószínűleg igen, bár előtte nagyon végiggondolnám még azokat is. Influenzára, HPV-re meg a többi hülyeségre biztosan nem.
29: „Az egyik legnagyobb rejtély számomra egyébként ebben a folyamatban, hogy a sok-sok évet tanulással töltő orvosok miért hajlandóak havi 100 nettóért rommá dolgozni magukat.”
Van a nagyon-nagyon kis hányad, aki hivatástudatból teszi ezt, illetve szereti az áldozat szerepét játszani. A nagyobbik hányad vagy képes jövedelmet biztosítani magának más forrásból (én pl. a havi orvosi bérem kb. 4-szeresét kerestem meg szakfordításból rezidens koromban, illetve ide sorolhatóak még azok is, akiknek a férje/felesége/élettársa keres jó pénzt, így egy háztartáson belül még biztosítható az elfogadható egy főre eső jöveldelem), vagy arra spekulál, hogy ha majd jól menő orvos lesz, akkor neki is csöng a „para”. Sajnos a magyar egészségügyben maradók között ők vannak a legtöbben. Aki viszont jó érzésű, és nem gazdag családból való vagy nincs más normális jövedelme, az elmegy innen. Idén a tavalyihoz képest csak harmadannyi végzett orvos lépett be a rezidensképzésbe, és bár ennek adminisztratív okai is voltak, de sajnos az is benne van, hogy 5 év alatt 4-szeresére nőtt a diploma után azonnal külföldön munkát vállaló orvosok száma. Nem is csoda. Akinek egy csöpp esze van, az már csak azért is elmegy innen, hogy ez a rohadó rendszer ne zabálja föl még a megmaradt csöppnyi kis emberségét – nem is beszélve az anyagiakról és a munkakörülményekről.
30: Sajnos nem dolgoztam a francia egészségügyben, de nagyon jó lenne ott is dolgozni 4-5 évet. Ehhez először meg kéne tanuljak franciául – szóval ez nem most lesz. De ha túl vagyok rajta, ígérem, írok egy posztot!
„Az általad említett többlet-költségek a cigaretta árában már jó ideje benne vannak. Egy doboz ötven-száz forint előállítási költségű cigarettát 600-700 forintért lehet megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy egy erős dohányos – mai értéken – több, mint napi ezer forinttal járul hozzá a költségvetéshez, akár évtizedeken keresztül. Kétlem, hogy ez az összeg nem fedezné a szükséges gyógykezelését.”
MESSZE nem fedezi, ahogy a benzinbe épített jövedéki adó sem fedezi a benzinalapú gazdaság negatív externáliáit.
Számold ki: Magyarországon ha jól tudom, 1994-ben volt a legmagasabb a cigarettafogyasztás, azóta csökken (vagy csak akkor kezdték el hamisítani a statisztikát, hogy jobban nézzen ki), akkor olyan 2700 szál/fő/év volt. Ugye élünk itt 10 millióan. Az 2,7×10^3x1x10^7, azaz 2,7×10^10, azaz 27 milliárd szál cigaretta évente. Ha – számoljunk szép kerek számokkal – az állam 300 forintot keres egy dobozon, azaz 20 szál cigarettán (ami most már csak 19, de mindegy, most kerekítsünk az egyszerűség kedvéért), akkor könnyű kiszámolni, hogy 300/20×27 milliárd = 405 milliárd forintot keresnek a cigin évente. Persze ez nagyon durva becslés, de első közelítésben fogadjuk el ezt. Sok pénz ez? Elsőre rohadt soknak tűnik, még az 1400 milliárd egészségügyi kasszához képest is jelentős (vagy 30%), de számold bele, hogy itt nem csak az egészségügyi károkról van szó. Magyarországon évente kb. 25.000 ember hal meg a dohányzás következtében minden egészségügyi erőfeszítésünk ellenére. Ha csak ezt a két számot leosztod egymással: 405 milliárd osztva 25 milliárddal, az kb. 16.200.000 forint. Ennyit ér egy ember élete? (ha van egyáltalán pénzben kifejezhető értéke)
Egyébként találtam egy nagyon jó kis összefoglalót erről:
http://color.oefi.hu/adat.htm
31: Egyébként ha végiggondolod a negatív externáliák kérdését (amit részben már meg is tettél), arra jutsz, hogy a modern ipari gazdaságban NAGYON kevés olyan dolog van, ami hosszú távon nem ráfizetéses. Mennyit ér a természetes környezetünk teljes elpusztítása? (ami valószínűleg az emberi faj végét fogja jelenteni) Ha ezeket a tényezőket beépítették volna az árba az első pillanattól kezdve, a világ NAGYON nem úgy nézne ki, mint most. Lehet, hogy nem gyártanánk ennyi mindent, de nem is tettük volna tönkre a bolygónkat. Ebből is látszik, hogy a szabad piac „beárazásáról” szőtt elméletek ostobaságok. A szabad piac soha nem volt képes normálisan beárazni az összes tényezőt.
Csontnak:
A lehetőleg szót úgy akartam alkkalmazni, hogy ha rá akarok gyújtani, akkor ne legyen körülöttem nemdohányzó.
Ha van, akkor természetesen nem gyújtok rá.
Tehát rosszul alkalmaztam a szót.
Nos, így viszont máris javítok csakis akkor ha nincs nemdohányzó körülöttemre.
32: NEEEEEEM! Nem az orvos dönt, én döntök, a beteg. Az orvos információt ad, én pedig döntök. megállapítja, hogy koszorúér szűkületem van. Az ST depresszióm 2 mm. Bal kamra diszfunkció nincs, atropia nincs, szinusz görbe, anginás fájdalom nincs OK. Én meg megnézem, hogy ez mit jelent. Gyógyszeres kezelés, vagy sztent beültetés? Én döntök. Gyógyszer. Orvos: béta blokkoló kell. Én OK. Mi a hatóanyag. Orvos Bisobrolol. OK. Milyen márkák vannak. Concor 10.000 forintért és Bisoprolol Hexal 500 forintért. Akkor kérem az utóbbit. Ne válasszuk szét a véleményemet. Magán praxis + kiművelt betegek, akik hajlandók tenni az egészségükért. Ha ez utóbbi nincs, akkor természetesen marad nekik az SzTK, de legyen magán praxis is, hogy a nem hülyék oda mehessenek.
39: Az a baj Tibor bá, hogy a saját szintedből indulsz ki. Te egy intelligens ember vagy, aki nem rest tájékozódni a saját egészségedről (sőt, ahogy ismerlek, még tenni érte sem vagy rest), utánaolvasni, utánanézni az áraknak, a várható mellékhatásoknak, stb. A legtöbb embernek FINGJA NINCS ezekről. Szó szerint VAKON bíznak az orvosban. És itt a probléma. Figyelj, én eddig 5 ország egészségügyében dolgoztam, de elhiheted nekem, a TÖBBSÉG MINDENHOL SEGG HÜLYE. Hogy lehet az, hogy a kórházban ápolt betegek 90%-ánál életmódbeli okra vezethető vissza a betegség? Úgy, hogy az emberek nem tesznek az egészségükért, sőt, magas ívből tesznek az egészségükre. Te nyilván a saját szempontodból mérlegelsz, és a te szinteden, intelligenciádnak megfelelően, működne is a dolog. De a többség szintjén nem. És persze lehet azt mondani, hogy aki hülye, az meg is érdemli, hogy levegyék vagy hogy másodrangú ellátást kapjon az SZTK-ban, de hidd el, ez nem megoldás. Ha egy egész ország egészségügyében gondolkodsz, akkor sajnos figyelembe kell vedd a többség hülyeségét is. Márpedig Magyarországon rettentően rossz az emberek egészsége, ezzel csinálni kell valamit. És ezt a magán rendszer nem fogja megoldani – pontosan azért is, mert a legtöbb ember nem úgy gondolkodik, ahogy te (és azok miatt a dolgok miatt is, amikről én írogattam a posztokban).
39-40.
Tibor Bá a te oldaladat is támogatom, de sajnos egyet kell értsek jancsikával is.
Sajna nem tud mindenki orvossá válni, még csak alap szinten sem.
Hiába van a jogsihoz elsősegély oktatás, a feleségem, ha rosszul lennék, még egy stabil oldalfekvést sem tudna rajtam megcsinálni. Ezek után ha orvoshoz megy, mit is várjak el tőle? Egyértelmű, hogy amit az orvos fog neki mondani, azt a bogyót fogja beszedni, illetve a kicsinek adni, gyerekorvos vonalon.
Az egy dolog, hogy én pl. ismerek pár gyógyszert, kötözést, elsősegély-dolgot, de még ez is édeskevés egy komolyabb szituban. Ha pedig a dokinál van az ember, akkor nincs ideje, hogy elkezdjen ott netezni a rendelőben, hogy akkor most mit is kellene megdumálni az orvossal.
Irgalmatlan nagy tudásszint kell ahhoz, illetve specifikusan olyan témákat kellene elsajátítani ahhoz, hogy az ember majdnem egyenrangúként üljön le a dokijával szembe.
Így marad a tudatlanság.
Látod, jancsika sem tudott említeni olyan magyar nyelvű könyvet, amiből a magamfajta senkiházi kicsit tudna felkészülni.
Ez van. Elkeserítő.
40 & 41: Természetesen belátom azt, amit mondotok, de lehetővé kell tenni a magán praxist is, mert én eddig 5 SzTK ovossal vesztem össze. Volt egy katarakta műtétem 25.000-ért (plusz valamit kaptak utánam) egy magán klinikában és abszolút tökéletes volt, az ország legjobb (vendég) professzora végezte zsinorban a 15 lencse beültetést. Tegnap írtam, van egy magán kardiológusom, akihez évente megyek, abszolút jó. Ha elkap a pech, akkor csak telefonálok neki és az ismeretsége révén beutal a legjobb helyre mint „kebelbelit”. Cigaretta és pia helyett én erre költök. OK dolgozz a magyar egészségügy megjavításán, szívvel-lélekkel melletted állok, de hagyd meg nekem a magán praxisokat. Miőséget akarok és hajlandó vagyok fizetni érte, de nem fogadom el az umbuldát.
42: Tibor bá, ebben kiegyezhetünk. Semmi kifogásom magán praxisok ellen – illetve csak egyvalami. A magán praxisok lesznek szívesek kiépíteni a saját – magán – infrastruktúrájukat, klinikáikat, és nem az állami pénzen kiépített egészségügyi infrastruktúrát használni a magán rendelőből – mert most ezt csinálják. Itt viszont sajnos jelentős problémába ütközünk, legalábbis vidéken mindenképpen, mivel Budapesten kívül gyakorlatilag nincs elegendő kereslet arra, hogy eltartson egy magán egészségügyi ellátóhálózat-rendszert (még 1 megye 1 klinika szinten sem), főleg azokon az árakon, ahol ezek dolgoznának. Pesten még megoldható lenne a dolog – igaz, nem tudom, most a fővárosban hogyan is áll ez a helyzet.
Természetesen az is áll, hogy a magán klinika kapja meg a tőled kapott pénz felett még azt az állami támogatást is, amit egy állami vagy önkormányzati kórház kapna ugyanezért a beavatkozásért. Tiszta sor. Egyébként ha jól tudom, most ez aktuálisan nem teljesül.
Az viszont magától értetődően pofátlanság, hogy a magyarok háromszor fizetnek: egyszer befizetik a TB-járulékot, másodszor fizetnek a magán praxisban, hiszen a TB-jüket külföldi gyógyszergyárak profitjára költik ahelyett, hogy normális ellátóhálózati kapacitást tartanának föl belőle, harmadszor még a méregdrága gyógyszerárat is kifizetik a patikáknak, attól függően, hogy az orvost az éppen aktuális gyógyszerügynök most miről „győzte meg”. Ha te úgy döntesz, menj a magánpraxisba, de most sajnos az a helyzet, hogy a legtöbben egyszerűen KÉNYSZERŰSÉGBŐL mennek magán rendelőbe, mivel a közegészségügyi hálózatban egyszerűen nem kapnak értelmes időn belül ellátást. Én a múltkor hazalátogatom során – pechemre – pont otthon kaptam térdficamot, HÉT ÉS FÉL óra hosszát vártam a traumatológiai ambulancián. Pont mikor hívtam az egyik ortopéd ismerősömet, hogy mondjon egy magán traumatológust, ahova elmehetek, hívtak be a rendelőbe. És ami a legszomorúbb, hogy mellettem a VÉRZŐ BETEG 16 éves srác is két óra hosszát várt.
41: Gorgon, ez nem feltétlenül a magyar tankönyvek szegénységi bizonyítványa, sokkal inkább az enyém. Keresgéljél csak, biztos fogsz találni valamit.
43. jancsika! Mindent osszefoglaltal ez utolso bejegyzesedben! Verlazito, hogy 20 even keresztul fizettem (tudom, nem vagyok egyedul) NAGYON sok tb (es nyugdijj) jarulekot, ezen ido kozben szerencsemre (igaz teszek is erte rendszeresen) alig kellett orvoshoz fordulnom, de amikor megis erre kerult a sor, csak magan praxisban kaptam megfelelo ellatast. Ez egy akkora igazsagtalansag, amivel a mai napig nem tudok megbekelni (a masik a sokszorosan megadoztatott jovedelem, egy ado rendben van, de hogy tobbszor ugyan azt?!). Az, hogy az orvos maganpraxisaban az allami (tehat altalam is finanszirozott) infrastrukturan gyogyit, ugyan abban a rendeloben (nehanyuknak mar futja sajat berelt helyre is, tudom), csak egy masik idopontban (jo esetben egy tiszta kopenyben) az mindennek a teteje.
Jo olvasni benneteket, mert jo latni, hogy sokan latjak a valodi problemakat. Megjobb, hogy megtudhatjuk, vannak akik a problemak igazi gyokeret is latjak. Mar csak olyanok kellenenek, akik ezekre koncentralnak, nem a sajat zsebuk megtomesere akar masok elete aran is.
Szomoru vilag.
„Az egyik legnagyobb rejtély számomra egyébként ebben a folyamatban,hogy a sok-sok évet tanulással töltő orvosok miért hajlandóak havi 100 nettóért rommá dolgozni magukat”
Ebben a témában több alternatíva van felsorolva,melyeket kibővítenék még egyel:gyermekem az a sokat tanult belgyógyász,aki nem képes megtanulni egyetlen idegen nyelvet sem.Hiába tud nagyon sok szót,megszólalni nem tud,és a beszéd értéssel is gondja van.Írásban pedig beteggel kommunikálni nem lehet.Pedig ezt a külföldi munkavégzést Neki találták ki,a parát elutasítja,tehát boldogulni itthon nem,csak olyan országban tudna,ahol munkáját megfizetnék.Rengeteg pénz fizetett már ki különböző nyelvtanfolyamokra,de nem sikerült.
Szomorú sors.
46: Értelmes, művel emberek (egy részének) az esetében van egy belső gát, a helytelentől való félelem, ami lehetetlenné teszi az idegen nyelv megtanulását. Jobban mondva, alkalmazását. Pedig a nyelvet GYAKOROLNI kell. Van itt egy amerikai tanár, akkinek nagyon jó módszere van erre. Próbáljátok ki!
http://effortlessenglishclub.com/effortless-english-rule-1
http://effortlessenglishclub.com/effortless-english-rule-2
http://effortlessenglishclub.com/effortless-english-rule-3
47. Nem hallgattam végig az elsőt se még, de nagyon szépen tanulhatóan beszél… Tetszik, végighallgatom. Köszönöm szépen én is. Ugyan külföldre egyhamar nem hiszem, hogy visszamegyek, de ma este angolul kellett beszélnem és fél év nem használat után is dadogtam, mint az eszetlen…
47.Köszönöm szépen!A lehetőséget továbbítom,remélem még nem annyira kiábrándult,hogy ne próbálja ki.
43
Nekem egyik rokonom dolgozik a magyar egészségügyben . Még a rendszerváltás előtt lépett be így aztán van összehasonlítási alapja a mostani rendszer az egykori szocialista rendszer egészségügyi rendszere illetve a NER és a 1990 után egymás váltó kormányok egészségügyi politikája között. Osztályon kezdte majd jutott el SZTK át az igazgatási osztályig…..ő már nem reménykedik ennyi év után hogy bármi is javuljon . Nagyjából ugyanazt látja és gondolja mint itt sokan. Az orvosok között valóban van egy kiváltságos éinthetetlen réteg akiket ő csak orvosbároknak hív ……amíg ez létezik a vegyes rendszerre- magán és állami- átállás nem megoldás másrészt a magyar mentalitás úgy is tönkretenné azt ami más országban működik…..és így tovább. Egyébként személyes tapasztalat hogy az SZTK rendelésen egyes orvosok a maguknak és egymásnak keresik betegeket a magánpraxisukhoz és persze megvan arra is lehetőség hogyan juthat előbbre valaki a várólistán…..mi betegek meg csak fizetünk és fizetünk miután TB már levonták és közben egyre rosszabb minden közben rendszerek és kormányok jönnek- mennek. Azért mi magyarok tényleg tudunk valamit…szerintem elrettentés gyanánt lehetne tanítani külföldön: hogyan nem szabad egy egészségügyi rendszer felépíteni és működtetni…….ez is egy hungarikum csak negatív értelemben..
Had osszak meg egy kis történetet. Próbálom rövidre fogni de akár egy vendégposztnak is felérne:D Anyum még év elején bekerült a kórházba.Nem nevezem meg de a körzetünkhöz tartozó kórház nem pest megyében.Volt neki egy tályog de ott nem vállalták a műtétet.Ezért az abban a kórházban lévő egyik talán még emberséges orvos elküldte pestre a Semmelweis sebészeti klinikára leszívatni a tályogot mert csak ott van ilyen ulrahangos gép.Pár napot be is kellett feküdni.
Szóval a véleményem a kórházakról általában siralmas.Már eleve utál bemenni az ember.Szóval a Budapesti Semelweis 1 számú sebészeti klinikáján voltunk és később kontrollon.
Igazából teljesen más mint egy másik kórház.A bejáraton az üllői útról eleve hatalmas régi idők kőkerítése fogad minket hatalmas kovácsoltvas kerítéssel.Belépve az előudvarba hatalmas több évtizedes platánfák fogadnak bennünket.
Na és a bejárat : igazi nagy kőtömbökből összerakott bejárat ahol bele van vésve felül : Semmelweis Egyetem Sebészeti Klinkika.Namost nem kórház meg lyenek mert az ember gyomra egyből kifordul, hanme KLINIKA a megnevezés ami egyből
egy biztonságot sugall.Jöttem a klinikára, nem pedig a kórházba.
Kinyitva a nagy hatalmas több száz kg-os még talán eredeti faajtót egy széles lépcső fogad minket.Talán olyan mint a régi idők épületében.Régi még eredeti műkő kissé megkopottan.Az épületben és a kórtemekben mindenhol nagy a belmagasság.
A járókő is valószínű még eredeti a régi időkből de talán ez adja meg a szépségét az épületnek.Az épület több mint 100 éve épült és hihetetlen hogy akkor milyen építészeti stílusban építettek meg egy klinikát. (lásd képek Semmelweis sebészeti klinika googlen amikor épült) .Az épület apró téglákból épült mondhatni szó szerint millió téglából áll össze hatalmas aablakokkal és kőelemekkel amik még eredetiek, vagyis minden eredetiAz épületnek van alagsora, mert ez a régi időkben alap volt.Az épületet egyszer belülről közelítettük meg az alagsor felől.Ez is nagy élmény volt amikor a folyosókon barangolva bejutottunk az épületbe.
Az az igazi régi épület feelingje van az embernek mintha visszarepülne az időben de nem egy könyvben hanem a valóságban.Az épülettömb közepén egy kisebb tér van ami szintén egy sajátosságot ad az épületnek.Olyan régi időkre emlékeztet a belső udvar.Ide járnak kávézni a dolgozók.Az ablakok mindenhol hatalmasak , főleg azért is mert ugye itt orvosok képzése is folyik és előadóterem is van amit régen nagy ablakkal építettek .Hatalmas 5×10 méteres ablakok még az eredeti fából.
A kórteremből ki lehet menni az erkélyre .Az első emeleten vannak a betegek és az erkély az üllői útra néz. Hihetetlenül csodálatos amikor a beteg ki tud menni az erkélyre ami több tonna kőtömbből épült mniidt egy luxusszálloda és az adja meg a különlegességét hogy még minden az eredeti az 1930-as évekből .Még a korlát is gigászi kőtömbökből van.Egy székre kiülve pedig csodás látvány vár minket: a bejáratra látunk rá, a platánfák az épület 3-ik emeletéig érnek így hűs árnyék van, de mindemellett az üllői útra is ráláátunk, egyszerűen csodálatos. Mindamellett a nyílászárókon centis rések vannak és a bádogozás is megkopott az erkélyen de szerintem ez így jobb, az eredeti állapot mintha felújítanák műanyag nyílászárókkal.
A sebészeti klinika mellett van a fül orr gégészeti klinika és még 3 nagy tömb amit nem részletezek. a fül orr gégészet bejárata is külön utcáról nyílik szintén ugyanaz a stílusú kőtömmbe vésett névvel. előudvarral
Volt időm mert várakoznunk kellett ezért barangoltam a klinikán.Szóval a sebészeri klinikát és még 4 másik klinikát fulyosó köti össze át lehet menni pl a szülészetre, belgyógyászatra, neurológiára, különleges betegségeek osztályára Az üvegfolyosókból csodálatos látvány nyílik a semmelweis udvarra ami szintén elég nagy.A folyosókon bejártam a különböző blokkokat.A belgyógyászat a neurológia, szintén kisméretű téglákból építve egyszerúen csodálatos, kissé más de szinte ugyanaz az építészeti stílus a kb. 1930-as évekből.
Kimenve az udvarra a konyháig elmetem ami szintén kis téglákból áll amik idővel befeketedtek , de az érzés olyan volt mintha egy barakk mellett állnék és ha egy II világháborús jelenetet kellene forgatni akkor semmi díszlet nem kellene
, de ez benne a szép, mintha valódi 1930-as évekbe cseppentem volna .Az udvar tágas , az egész tömb brutális méretű a régi időkből.Néhol még padok is vannak de látni hogy már nem ül ki senki mert a kert egy része nem gondozott valahogy mintha megállt volna az idő.Persze a belső padokat aktívan használják az odatévedők.
folytatás
Közben el kellett mennem anitbiotikumért a mikszáth gyógyszertárba. Nem volt messze kb. 2 megálló, de gyalog mentem.Sétám során döbbenve tapasztaltam hogy pár száz méterrel arébb a Semmelweisnek van szemészeti klinikája , a bejárat ugyanaz
az építészeti stílus , hatalmas kőtömb (élőben teljesen más mint képen , sokkal nagyobb) belevésve hogy Semmeweis szemklinika ,mellette szülészet , belgyógyászat, gyerekklinika mindez egy udvarban szintén .Egyszerűen hatalmas épületkomplexumok.
Továbbmenve a mikszáth gyógyszertár közelében eddig talán csak elmentem volna a tábla mellett: Semmelweis egyetem pankreász betegségek intézete. Most meg döbbenve tapasztalom hogy még a hasnyálmirigy betegeknek is van egy külön épülettömb.(nem kicsi)
Az építészeti stílus szintén ugyanaz.Kis téglák talán a színe kicsit más,Természetesen itt is látszódik az alagsor.Nem tudom miért kellett ez régen , talán a háborúk miatt.Itt is az eredeti kerítés kőből, kovácsoltvassal és több évtizedes platánfákkal.
Érdekes , olyan vastag mindenütt a kovácsoltvas kerítés hogy annek ellenére hogy nem festették le régen az idő nem tudja megenni a több centis tömörvas rudakat.
Egyszerűen monumentális , és nem is tudtam hogy a Semmelweisnek ennyi blokkja van a közelben.Mindenhol felfedezhető a nagy ablak, ugyanis régen az oktatás úgy történt hogy mindegyik semelweis blokkban van egy nagy előadóterem és anno
régen még pl oktatási jelleggel ott műtöttek .A régi idők ott vannak mindegyik épületen mert ma már nem így oktatnák de ezeket nem lehet eltörölni egyszerűen csodálatos.Mert ugye a tudás átadás is itt megy .Klinika és egyben egyetem.Persze a kikerülők
ki tudja melyik halálkórházban fognak majd dolgozni.A közelben volt még egy fogorvosi tömb is, meg Semmelweis könyvtár. Hány tömb van még? a sebészettel szemben látom hogy megy egy nővér táskával át a zebrán.Hát még egy tömb.Semmelweis szövetminta vizsgálat.Hihetetlen.
Sajnos a tömböt bontották le és a helyére gondolom modern épület épül ami jó de egyben rossz is hogy egy több mint 100 éves épületkomplexumot bonatnak. Hihetetlen hogy akkor miket építettek.
És milyen érdekes hogy a metrómegálló neve is Semmelweis klinikák , nem pedig kórház.Egyszerűen tökéletes hogy kipattanva a metróból a semmelweis klinikáknál elszórva a környéken rengeteg Semmelweis épületkomplexum van.
Felemelő érzés lehet itt dolgozni.Én soha nem mentm volna orvosnak mert a hideg is kiráz a fehér köpeny és a halátábor, viszont itt járva az az ember érzése hogy ha az ember a semmelweisen dolgozna nem is olyan rossz szakma az orvos vagy az ápoló mert más dimenziót élnek meg ott.
Persze egy mezei kórházban orvosként az ember ézrése az hogy olyan semmilyen haláltábor az egész , de itt dolgozni szerintem szuper .Az épület varázsa, a tudás ,az oktatás és mellette közvetlen a klinika mindez egyben szuper.
Mikor vártunk a sebészeten a folyosón gyakran jelentek meg fiatalabb 20 fős tanulócsoportok ,Majd 2 óra múlva thai kinézetű lányok szintén tanulók.A folyosón orvosok szaladgáltak 5 pervcnként. Amikor anyum bent feküdt szintén
összedolgoztak az orvosok, konzultációk , konzílium stb…Radásul nem kispályás orvosok, mert májműtéteket és egyéb problémás sebészeti beavatkozésokat végeznek.Itt igazi nagyipar van és sok problémás eset kerül ide.
Elég sokat kellett várni így felmentem a 3-ik emeletre ahol a műtők vannak. Hát be akartam somfordálni mert mindig csodálattal néztem hogy pl milyen nagy tudás kell hozzá amikor fel van nyitva egy beteg és épp a máját műtik vagy akármi.
Persze be nem mehettem csak a zsilipig de érdekes volt.Lefelé jövet szintén egy távolkeleti fiatal nő jött le aki valószínű a műtéten volt mint tanuló.Műtét után özönlöttek le a fehér ruhás orvosok a liften.Érdekes hogy reggel kezdik és sokan csak délután jönnek ki.
A kórterekben a betegeknek lázlapok vannak mint régen, olyan pestiesen megmaradt ez a szokás,. Nem törték meg a régi tradíciót.A betegek sokszor azt látják, hogy hirtelen megjelenik 3-4 orvos kórteremben és pár tanuló, az orvosok pedig konzultálnak egymással a
betegekről.
Szerintem orvosként , ápolóként de még kertészként is szuper lehet ott dolgozni, az épület a kilátás az udvar , az összhang. a belváros bája és tényleg nem azt érzed hogy egy haláltáborban vagy hanem kellemes minden és ott a múlt gyökerei az évszázad elejétől.Egy teljesen más légkör van ott , nem haláltábor hanem tudás, oktatás, tapasztalat és nem kórház hanem klinika.
Számomra is a magyar egészségügy nagyon rossz, az ember gyomra kifordul , de én valahogy külön venném a magyar egésségügyet és Semmelweis egyetemet és klinikákat.Szerintem az országban de világviszonylatban is
csúcs.Mind az orvosok tudása mind a műszerezettség és hozzáállás.Szerencsére most jelenleg van lehetőség a semmelweisnek a magánszolgáltatását is igénybe venni.Persze nem olcsó pl. egy műtét de ha amerikához képest nézzük ahol méregdrága
ez a dolog akkor ne mis feltétlen olyan drága ha pl kellene egy epekőműtét mondjuk párszázezerért 50 eft /nap benntartózkodásért mert pl egy autó javítás is beleugorhat többszázezerbe.
Én eddig nem is gondoltam hogy a magyar egésségügynek létezik egy ilyen dimenziója , én ajánlom mindenkinek ha arra jár csak úgy bemenni az udvarba és tekeregni az épületben a tömbök közötti folyosókon vagy az udvarban.
Persze nem azt mondom hogy ott nincs baj : épületgépészet, fűtés nem mindig van,belgyógyászaton penész a falon, kaja kevés és nem jó ,fél nap várakozás stb… de ennek ellenére egy teljesen más dimenzió a Semmelweis klinikák a többi „kórházakhoz” képest és
szerintem szintben is egy városi kórház 20 pont, egy megyeszékhelyi 50 pont egy szemmelweis pedig 90 a 100-ból.
andrew
Az egészségügy elfordult az egészségtől. Haszontermelő iparággá változtatták.
A polgárnak az lenne jó, ha az egészségügy az egészség megőrzéséről szólna. Feltárni a betegségek okait, és az okokat a lehetséges legnagyobb mértékben kiküszöbölni.
Pl. Cukorbetegséget egyértelműen a rossz táplálkozás okozza. Az egészséges táplálkozásra kellene szorítani a polgárokat.
Megbetegedés esetén a teljes gyógyításra kellene törekedni, a betegség kezelgetése helyett.
Per pillanat az orvosnak, gyógszergyárnak akkor van bőséges bevétele, ha sok a beteg.
A finanszírozásnak a lakosság általános egészségügyi helyzetéhez kellene igazodni.
Kevés beteg, kevés táppénzes nap, nagyobb részesedés az orvosnak a betegbiztosító kasszából.
A megelőzésen lehetne a hangsúly.
Az egészségcentrumban nem betegeket fogadnának, hanem egészségeseket.
Mivel mindenki szervezete egy kicsit más, ezért egyénre szabott tudományos jótanácsot kapnánk egy alapos átfogó diagnosztikai vizsgálat után. Ezt már hívhatnánk egészségügynek.
Ösztönzésképp, aki megjelenik ezen a vizsgálaton az alacsonyabb egészségbiztosítási díjat fizetne.
A régi kínai szemlélet szerint egy-egy család addig fizetett orvosának, amíg egészséges volt, valakit újra egészségessé tenni az orvos kötelessége volt, melyért honorárium nem járt.