(1) A világon olyan diktatúra még nem létezett, amely házon belül a saját – önmagára nézve is életveszélyes – konkurenciáját nemhogy életben hagyta, de még támogatta is.

(2) Mennyire életszerű az, hogy az a Szaddam Husszein – aki nem mellesleg a nyugat-európai NATO tagállamoktól egyenesben szerzett be vegyi fegyvert és ezeket be is vetette a kurd lakosság ellen – bő tíz évvel az első Öböl-háború után tömeges vegyi fegyver csapást készít elő úgy, hogy se rakétája se zsebpénze, miközben a határainál százszor erősebb hadseregek állnak ugrásra készen.

Még ha lett volna is valamennyi vegyi fegyvere, mégis, hol és ki ellen vetette volna be és milyen katonai-stratégiai célokat követett volna ez a lépés?

Mielőtt belemegyünk Todd által felvázolt kérdésekbe, előtte fontosnak tartok tőle néhány gondolatot idézni ezen fejezet bekezdéséből – fontosnak, mert ezek alapvetően determinálják Todd nézeteit bizonyos kérdésekbe.

„Világunk azon képe, mely az utóbbi tíz-tizenöt évben alakult ki a Nyugaton élők szemében, igazán katasztrofális. Médiumaink napról napra gyűlölettől vezérelt, erőszaktól megtépázott bolygó képét tárják elénk (3), ahol egyre gyorsuló ütemben követik egymást a vérfürdők és népirtások: ruandai tömeggyilkosság…

…befejezésként említsük meg a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak Allah nevében véghezvitt ledöntését, amely olyan öngyilkos merénylők műve, akiknek származási helyét egykor a harmadik világnak neveztük (4). /37.-38. old./

(3) Azt gondolom, hogy jelen idő szerint ennek a napi aktualitásához továbbra sem fér kétség, a különbség csak annyi, hogy mostanra jelentősen bővült a démonizált államok és vezetőinek a listája. Sőt, mostanában a Nyugati világ zászlóshajójának a kapitánya is szóvá tette elégedetlenségét a nyugati mainstream médiával kapcsolatban, igaz, ő sokkal prózaibb okból.

(4) A tornyok ledőltek, de ehhez sok köze nem volt a kéthetes pilótaképzésen részt vett Attának és a Boeingnek sem, még akkor sem, ha valóban ő vezette volna az egyik gépet Nem a végrehajtó – és egyben fogyóeszköznek tekintett – baka a lényeg, hanem a Megrendelő/Finanszírozó és a Kitervelő/Szervező/Levezénylő, ugyanis nélkülük még soha egyetlen projekt sem valósult meg.Tartok tőle, hogy a jelzett titulussal bírókat Amerikához sokkal, de sokkal közelebb kellene keresni, mint Közép-Ázsia vagy akár Irak, de semmiképpen sem Afganisztán!

„Ebben az erőszaktól tépázott világban mostanság a történelemszemlélet egy sajátos formája kezd uralkodóvá válni: a visszafejlődésé. Mindezen öldöklésnek csak egy jelentése lehet: a bolygó életnívója süllyed, a fejlődés zátonyra futott, a haladást, amely a XVIII. századi Európa régi illúziója volt, az elévült fogalmak közé kell sorolni, s mint olyat, újra kell értékelni.

Ám amennyiben elvetjük, hogy valamely túlságosan együgyű, jobb vagy baloldali, marxista vagy neoliberális ökonomizmusra hagyatkozzunk, akkor hála a bőséges statisztikai anyagnak, magunk is lemérhetjük világunk óriási kulturális fejlődését, amely két alapvető mérőszámban nyilvánul meg: az írástudatlanság tömeges mértékben való felszámolásában és a születésszabályozás általános elterjedésében.” (5)

(5) A globális szinten csökkenő alfabetizmushoz mostanra hozzátehetjük nyugodtan a széles tömegek által a napi rutin szintjén használt kommunikációs eszközöket is, aminek alapfeltétele az írás/olvasás kompetenciája. Okos telefonokkal és közösségi oldalakkal manapság kormányokat lehet megdönteni „ideális esetben” akár órák alatt – a világ Legelső Színes Forradalma (1917. Oroszország) a mai Színes Forradalmakhoz és Tavaszokhoz képest csigalassúsággal haladt.

1980 és 2000 között a 15 éves vagy ennél idősebb korú, írni és olvasni tudó egyének aránya a teljes felnőtt lakossághoz mérten:

(Ha csak a 15-24 év közötti fiatalokat tekintjük, akkor Niger 22%, mali pedig 65%-ot produkál.)

„A folyamat nem befejezett, a kulturális fejlődési fokok pedig igen eltérőek. Ugyanakkor előrelátható, hogy a nem túl távoli jövőben bolygónk általánosan írástudó lesz. A gyorsulási tényezőt is figyelembe véve úgy számolhatunk, hogy a fiatal generációk számára a Föld általános alfabetizációja 2030-ra várható. Az írás feltalálása körülbelül Kr. e. 3000-re tehető, tehát az emberiségnek hozzávetőleg ötezer évre volt szüksége, hogy a maga teljességében megvalósítsa az írásbeliség forradalmát.”

Az író a globalizáció és az írásbeliség terjedés között is érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amely olyan alapvető tételre épül, mint az, hogy „amikor az emberek már megtanultak írni, olvasni és számolni, szinte természetesen jutottak el odáig, hogy kezükbe vegyék anyagi környezetük irányítását is.” Ami Európában az elmúlt 2-300 évben zajlott le ebben a kérdésben, az ma Ázsia és Latin-Amerika jelene. Véleménye szerint ezen térségek gazdasági felemelkedése a kulturális fejlődés következménye.

„Az egykori harmadik világ munkásai… tudnak írni, olvasni és számolni – ezért váltak kizsákmányolhatóvá.” A fejlett(ebb) technológiai színvonalat képviselő üzemek „alacsony bérszínvonalú zónákba”történő áttelepítése nem történhetett volna meg ezen területek kulturális fejlődése nélkül.

„Amikor az emberek, pontosabban a nők már tudnak olvasni és írni, akkor kezdődik el a terhességszabályozás. Korunk világa, amely 2030-ra általános alfabetizációval számolhat, demográfiai átmenetének szintúgy a vége felé tart.”A világ termékenységi mutatója 1981-ben 3,7 volt, ez 2001-ben visszaesett 2,8-ra, így nem kizárt, hogy a világ 2050. év körül elérheti azt az egyensúlyi állapotot, ahol a világ népességének növekedése megáll és egyensúlyi állapotba jut.

A szerző a könyvében a termékenység mérőszámául a TFR-t (Total Fertility Rate) használja, ami azt fejezi ki, hogy hány gyerek világra hozása esne egy nőre reproduktív életszakaszában, azaz 15. és 49. év között. Az egyszerű reprodukció szintjének a 2,1-2,2 közötti értéket tartják.

Néhány adat táblázatos formában – TFR:

Az alábbi táblázat a muzulmán országok népességszaporulatának alakulását mutatja be:

Az adatok alapján a demográfiai átmenet tendenciája előrehaladott állapotban van a muzulmán világban is, „a muzulmán világ, mint demográfiai entitás nem létezik.” A 2001. szeptember 11.-i esemény „tulajdonképpen az iszlámista láz hanyatló szakaszába robbant be”.

A szerző meglátása alapján „a világterrorizmus fogalma kizárólag Amerika számára hasznos, amennyiben szüksége van egy állandósult háborús állapot által lángba borított régi világra.”

Természetesen a fejezet további érdekes részeket tartalmaz az átmenet válságának elemzéséről, az iszlámista átmenet állapotairól, Jugoszláviáról, mint az elhalasztott és halmozott válságok iskolapéldájáról és közben nem fukarkodik a másik kedvenc szerzőm, S. P. Huntingon bírálatával sem. Ami viszont figyelemre méltó, 2002-ben az író két garantált új válságot ígért: Szaúd-Arábia és Pakisztán, melyek egyébként közvetlenül az amerikai hatalmi szférába tartoznak.

___________________________________________________________________________

Tibor bá’ megjegyzése: Saddam Husszein vetett be saját népe ellen vegyi fegyvereket. Ez történelmi tény.