Tibor bá’ fordítása online
BuzzFeed munkatársa Tom Chivers újságíró több értelmiségnek tette fel a kérdést, szerinte mi az élet értelme. A szerteszét szóródó válaszokat összegyűjtötte és átadta a BuzzFeed olvasóinak. Én pedig úgy gondoltam, hogy két napig ezen mi is elcsámcsoghatunk, ha lefordítom magyarra. Íme:
A globális kérdés, ha nincs túlvilág, vagy célja a Világmindenségnek, akkor mi értelme van az életednek?
Jerry Coyne, törzsfejlődés-biológus és a „Hit és tények: Miért nem fér össze a vallás a tudománnyal” című könyv szerzője. – Az élet értelmét pontosan úgy fogom fel, ahogy a legtöbb ember, beleértve vallásos embereket is. Lényegében élvezem a munkámat, munkám alapján személyem megbecsülését. Kielégítenek a szeretteim, művészetek, irodalom, zene. Az olyanokat, mint én nem érdekli a téma kozmikus szinten, mert tudjuk, hogy nincs semmilyen cél. Ami számit az, hogy mit nyerünk ki ebből a rövid ideig tartó létből.
Ha történetesen ateista vagy és törzsfejlődés-biológus, a következőkre gondolsz: Szerencsés vagyok, hogy van 80 egynéhány évem. Hogyan tudom én ezt a lehető legjobban kihasználni? Egy ateista felfogás lényege a valóság tudomásulvétele. A valóság pedig kétélű. Mint egyének előbb vagy utóbb meghalunk, mint az emberiség ki fogunk halni, hacsak nem tudunk átigazolni egy másik bolygóra.
Végeredményben van egy csomó dolog, amit figyelembe kell venni, bár nem nyeri el a tetszésünket. A lényeg, hogy megragadjuk a valóságot. Az élet a természetes kiválasztódás produktuma, csak úgy, mint a halál. Úgy fejlődtünk, hogy abban a halál is benne van, tehát el kell fogadni.
A Biblia azt mondja, hogy „Amikkor gyermek voltam gyermekhez illő dolgokkal játszottam, most hogy felnőttem, ezeket a gyermekhez illő dolgokat elhagytam.” És ugye, ezen gyermekhez illő dolgok egyike az a tévhit, hogy létezik egy felső cél. Legfőbb ideje annak, hogy az emberiség nyafogó gyermekkorát maga mögött hagyva, a valósággal foglalkozzon, és azzal, amit tennie kell.
Susan Blackmore pszichológus (szakterülete a halálközeli állapot) – Ha elkap az érzés, hogy mindez miért van, azt kérdezem magamtól, Mi az egésznek az értelme? Mert, ahogy én látom, semmi értelme sincs az egésznek, de azt is tudom, hogy mások nem így gondolják, ami meg nyugtatóul hat. Aztán eszembe jut, hogy én nem akartam ide születni. Úgy gondolom, hogy egy napon eltávozom, de fogalma sincs mi fog utána történni. Csak simán elmegyek, vége lesz az egésznek, ami megnyugtató, mert azt mondom magamnak, hogy az egésznek semmi értelme. Egy tökéletesen értelmetlen világban élek.
Tegnap éppen ezen gondolkodtam a kertem gyomlálása közben. Miért csinálom ezt? Amire a következő a válasz, mert kedvem telik benne, valójában imádok kertészkedni. Az életciklus miatt. Ugyanis így gondolkodtam. Mi az értelme újra ültetni az egynyári növényeket, mert a végén elhalnak, és a következő tavasszal újra el kell ültetnem. De hát nem ez adja az örömöket az életben? A babok jönnek és mennek, a termését megeszed. Kikel, elhal, amit végignézel. Ma kell megszületnie az első unokámnak, és róla ugyanígy vélekedek. A születés és a halál ciklikusan követik egymást. És itt vagyok én életem alkonyán – 64 éves vagyok – és én magam is azon a cikluson megyek keresztül, amin mindenki keresztül megy. Ez a tudat összekapcsol másokkal. Isten? Ez olyan szegényesen hangzik. Az élet értelmetlenségén nem kell túllépni, helyette ünnepelni kell, mert úgyis csak ez van.
Simon Coldham – „Apa, férj, és valakinek a fia” – Az élet megtapasztalások sorozata, és maga a folyamat a lényeg, nem pedig a vége. Tudom, hogy hol a vége, ami elkerülhetetlen, akkor pedig miért ne élvezzük, amíg lehet? Engem körülvesznek a családtagok és a barátok, akik puszta léte boldoggá tesz. Azzal, hogy gyermekeimnek lehetőséget biztosítok, hogy boldogok legyenek, hogy boldoguljanak, célt ad az életemnek. Az elkerülhetetlent nem tudom elkerülni, ezért élvezem azt, amit az élet nyújt nekem. Végül is, nem leszek itt, hogy megtapasztaljam, az egésznek nem volt semmi értelme.
Dr Adan Rutherford, genetikus és TV személyiség – Annak feltételezése, hogy a világmindenség létezésének van valami értelme, nem más, mint jelentéktelenségünk félreértelmezése. Én központú arrogancia azt gondolni, hogy van valahol valami/valaki, aki elárulja titkát, ha nagyon kutatjuk. A világmindenséget nem érdekli lényünk, de azért, nem vagyunk csupán génjeink szolgái.
A céltalan univerzum nem azt jelenti, hogy cél nélkül éljük életünket. Én ateista vagyok (olyan értelemben, hogy nem látok bizonyítékot egy természetfeletti létezésére, vagy szükségét annak, hogy létezzen), de azért próbálok úgy élni, hogy életemnek legyen értelme. – Tanulj és fedezd fel a világot, amennyire csak tudod. Oszt meg másokkal a tudásodat, csökkentsd a szenvedést, ha módodban áll, és élvezz mindent, ami élvezhető. Módunkban áll utódokat életre kelteni, és látni ennek a nagyszerűségét. Ez nem lenne elég? Engem ez teljesen kielégít.
Antalffy Tibor, az ország legidősebb blogere – Nézetemet nehéz elfogadni, pedig egyszerű és megállja a helyét. A lét, vagyis körülöttünk milliárd fényévekre minden, egyszerűen csak van, és mindig is volt. Csupán azért, mert nem lehet másképp. Olyan lehetne, hogy semmi sincs, de akkor tényleg nem lenne semmi. Tehát van, és ha már van, mi más lehetne, mint a legtökéletesebb elrendezés. Annyira tökéletes, hogy magától lehet minden, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Annyira minden, hogy még öntudat is kialakulhat, amire mi vagyunk a bizonyíték. Mivel senki nem hozta létre, senki se teremtette, senki se irányítja vagy felügyeli, nem is lehet célja. Egyszerűen csak van. Amit nekünk, öntudatra ébredt lényeknek tudomásul kell venni, és bele kell nyugodnunk, hogy nincs szerepünk, létezésünk a biológiai óra lejárta után megszűnik, helyet ad másnak, amit megédesíthet a tudat, hogy részese lehettünk a lehető legnagyobb csodának.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az egyéni öntudat is egyfajta társadalmi szoftver-termék, amit minden újszülöttbe szépen-lassan betölt a család, a környezet. Letöltési hibák adódhatnak egyéni „hardverhibák” és társadalmi kataklizmák miatt is. Ez az az idő, „ameddig úgy cselekszel mint egy gyermek”…
Azután elhagyod agyermekhez illő dolgokat, elindulsz azzal amid van, hogy szembesítsd a tágabb környezettel.
A végén rájössz, mindenki ugyanezt játsza, egy világot álmodik magának és keresi a kulcsait…
Ha persze a tudat tartalma nem más mint a végső valóság, akkor érdekes lesz a végjáték: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/50/Wigner_Jenő-emlékpad.gif
Persze a nagy többség az anyagiakon túl ebből semmit sem lát a napi betevő (falatok és/vagy élvezetek) után rohangászva…
Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde Éj
https://kbizabella.blogspot.com/2019/12/csongor-es-tunde-ej-monologja-reszlet.html
„Ismerd meg önmagad!”
…mert hiszen mi más is lenne az élet értelme.
Csak élvezeteknek élni fals. Az az állati szint, az ember ennél többre képes, legalább is a potenciál megvan mindenkiben, az hogy sokan nem használják, az más kérdés.
Ismerd meg önmagad, hiszen csak és kizárólag önmagadon keresztül érzékeled a világot, ha nem ismered önmagadat, nem ismerheted a világot se.
A világ pontosan olyan, mint amilyen a tudatod állapota.
Pontosan ez a buddhizmus a nirvána lényege. Elérkezni ahhoz a ponthoz, hogy a világot pontosan olyannak lássuk, mint amilyen. Erre ma rettentő kevés ember képes. Az egó, az előítéletek a rossz tudások, a hitek rossz kondíciók……stb….. ezer és ezer módon sérül a „tisztánlátás” képessége.
Az élet értelme eme tisztánlátás megszerzése. Se több se kevesebb.
A poszt elején van egy ilyen (veszélyes) mondat:
„Az olyanokat, mint én nem érdekli a téma kozmikus szinten, mert tudjuk, hogy nincs semmilyen cél. Ami számit az, hogy mit nyerünk ki ebből a rövid ideig tartó létből.”
Ez egy nagyon káros kijelentés. Ez számtalan szorongás és tulajdonképpen a hedonizmus melegágya.
Ahogy elindul az emberben ez a fajta szemlélet hogy ki kell nyernem a lehetö legtöbbet ebböl az életből, az kb. egy olyan világot szül, mint amilyenben most élünk…
Re:4
Pont ezért lett ez az ideológia kitalálva, hogy ilyenné váljon a világ, és hogy az emberek tudati szintje a béke popója alatt legyen, mert akkor bármire rávehetők, és bármilyen izmusokért képesek egymás fejét beverni.
Dajtás
hogy ki lett e találva azt én nem tudom megítélni, lehet.
Annyit tudok csak, hogy a céltalan materializmus veszélyeket rejt magában az egyén számára, és könnyen elviheti ebbe az irányba.
Köszönöm Tibor bá! Nagyjából pont így gondolom én is. A kérdés viszont felmerült bennem: vajon az öntudattal rendelkező ember képes lesz-e mesterséges öntudatot létrehozni (AI/MI), ha igen, az a „gépi” tudat vajon hogy fogja érzékelni önmagát és a világát?
Még egy érdekes gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy a géntechnológia megengedett. Így az ember a saját DNS-ét felhasználva gondolkodó, öntudattal rendelkezö intelligens állatokat teremt. Nem természetes úton. Az állatokat egy távoli szigetre telepíti és figyeli a viselkedésüket. Vajon az állatok, akik „teremtve lettek” a természet részei? Gondolhatják úgy hogy minden így van jó, ahogy érzékelik? A szigetről látják hogy vannak más szigetek, tenger. Ebben az esetben az intelligens állatok vajon kitalálnak-s maguknak egy teremtőt, hogy könyebb legyen elfogadniuk a létezést, vagy egyszerűen örülnek annak és nem kérdőjelezik meg azt? Mindeközben az emberek műholdakról tanulmányozzák őket észrevétlenül…
„Tehát van, és ha már van, mi más lehetne, mint a legtökéletesebb elrendezés. Annyira tökéletes, hogy magától lehet minden, mindenféle külső beavatkozás nélkül.”
Tibor bá
én az emberben nem látom ezt a tökéletességet. Az ember önmagában is tele van ellentmondásokkal és élete során még rengeteget gyárt hozzá.
Tökéletességről szó sincs.
Az emberi létezés egy átmeneti állapot lehet az állati létezés és valami magasabb rendü létezés között.
Az emberi létezés szükségszerüen a szenvedés sávja. Az öntudat garantálja a szenvedést. Ez nem lehet tökéletes.
Minato
ezt a gondolatkísérletet azért nehéz elvégezni mert emberi mivoltodtol és önmagadból származtatott gondolatmenetektöl nem fogsz tudni eltekinteni.
Egyébként ez a kísérlet elvégezhetö lenne gyerekekkel. Gyerekeket raksz egy szigetre és hagyod öket maguktol nevelés nélkül felnöni (biztosítva a kaját nekik). Aztan meglátod hogy nevelés nélkül is keresnék e istent vagy bármit.
6 – Minato:
Elvileg nincs akadálya annak, hogy az Ember csináljon mesterséges intelligenciát. Hiszen állítottam, hogy minden lehetséges. Azt viszont el se tudom képzelni,mi lesz a következménye.
–
8 – Curix:
Az idézett részt félreértetted.
Re:5
Véletlenek nincsenek.
Klasszikusokat idézve:
” A véletlen az, amiről nincs véleted”
Re:8
Az emberi létezés nem jár szükségszerűen szenvedéssel, ez a mai kor velejárója.
Nem volt ez mindig így, és nem is lesz mindig így.
Pöcegödör perspektívából nyilván ez tűnik valóságnak, de van ennek teteje is, sőt, szép zöld mező is lehet körülötte.
7 – Minato:
Érdekes felvetés. Elvileg, lehetünk mi is ilyen kísérleti állatok. Ez esetben létünk értelme a létrehozó kísérletezése, várva egy eredményt. De ez olyan, mint a teremtő isten létgezése. És őt ki teremtette? Mi az értelme a minket kísérletként létrehozók létezésének? Ott vagyunk, ahol a part szakad.
Az ateista felelősen gondolkodik.
Milliárd évek (végtelen idő?)kellett a megszületésemhez, ahhoz, hogy ráeszmélhessek a világra. Én vagyok az aki tudatosan alakítani képes a környezetét. Nem testálok felelősséget egy mindenhatóra. Itt és most kell helytállnom és amit teszek azért vállalnom kell a felelősséget.
Ha elszúrom, ha elszúrja az emberiség, azt nekünk embereknek kell helyrehozni.
A vallásost, a sok isten közül valamelyikben hívőt annyira azért nem aggasztja mit ront el élete során, hogy viszonyul másokhoz a környezetéhez. Ez másodlagos. Elsődleges az ő és isten kapcsolata, ez az élet értelme.
Így gondolkodik a vallásos. Az, hogy itt vagyok egy átmeneti állapot. Örök élet, több újjászületés és egyéb jó dolgok várnak a földi élet után. Lehetek bármilyen kegyetlen, környezetemet pusztító, azt az istenem elrendezi, megbocsájthatja, vagy egy másik életemben majd helyre hozom.
Káint száműzték, mert megölte a testvérét.
Isten védelmébe vette a testvérgyilkost. – Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia.
Az életnek jó pár értelmet lehet találni és a riportalanyok fel is sorolnak párat, de hogy egy mindenható istenben való hit és a vele való kapcsolat ápolása legyen az értelme. Látjuk hova vezetett.
12 – Károly:
” amit teszek azért vállalnom kell a felelősséget.” Nekem ezzel az a problémám, hogy „kivel szemben?”.
Re:12
Káinos sztoriban Jahve van, amit előszeretettel Istennek fordítanak, de valójában a kettő nem egy és ugyan az. Ugyan ilyen értelmezési hiba az Atya-Mindenható-Isten-Úr azonosság is, mert nem azonos jelentésűek, avagy „másokról” van szó, csak az idő vasfoga kissé megcsócsálta a pontos jelentésüket.
Érdekes felvetés, hogy a hit az okai a mai helyzetnek.
Én pont fordítva látom, hogy a hit nélküliség ad „erkölcsi felhatalmazást” arra, hogy fütyüljünk a következményekre, hisz csak egyszer élünk…
Aki hisz a feltámadásban, legyen az abszurdan egyszeri, vagy többszöri, amit amúgy reinkarnációnak hívnak, pont ellenkező módon viselkedik, mert ha valamit elszúr, akkor annak levét saját maga issza vissza a következő körben.
A mai kor tarthatatlansága pont a materialista ideológia eredménye, ettől teljesen független, hogy Isten zsebébe milyen bűnöket próbáltak a vallások beletuszkolni.
14.
„az idő vasfoga kissé megcsócsálta a pontos jelentésüket.”
Ez legyen a tananyag összeállítójának felelőssége, vagyis Istené.
Igaz is meg nem is.
Materialista ideológia túlontúl késő jött. Ha anno teret engednek a hitetleneknek is, mikor kapa, kasza is alig volt, akkor láthatnánk hová fejlődik az évezredek alatt az a társadalom. De valahogy a békeszerető istenfélő népek sorra legyűrték a pogány barbár kegyetlen népeket.
13. Tibor bá, “kivel szemben?”
Nem túlbonyolítva, felelősséget önmagáért vállalhat az ember.
Egy nagyon régi „szállóige” – valaki egyszer kitalálta, gyanítom, hogy magyar volt és rokonlelkek lehettünk (persze a humor értékére és nem a piálásra gondolok):
„A lét határozza meg a tudatot. Ha megiszom a lét, elmegy a tudtatom” 🙂
Amúgy pedig – se ateista, sem vallásos nem vagyok. Sokat olvastam, „mindenevõ” vagyok és voltam… valamikor még fiatal koromban rájöttem arra, hogy soha nem fogok válaszokat kapni (vagy bizonyitékot) néhány dologról. Vagyis egyetlen dolgot tehetek; el kell fogadnom, hogy néhány kérdésre egyetlen hihetõ választ kaphatok, ez pedig a „NEM TUDOM.” Ebbõl persze nem következik az, hogy senki nem tudja, de azóta eltelhetett vagy ötven év és nem találkoztam olyan személlyel vagy csoporttal aki/k/ bizonyíthatóan, érthetõen, elfogadhatóan… stb. magyarázatot adtak volna néhány sarkallatos kérdésemre. Ez – érdekes módon, nem okozott lelki törést az életemben. Az viszont mindig nagyon zavart amikor megjelent egy-egy megmondó ember aki el akarta hitetni velem, hogy az õ esz/e/me/nt-/futtatása az egyetlen és valóságos út a megvilágosodásomhoz.
Ezeket – rövid úton – elzavartam. (Némelyikük agresszív volt, a másik bárgyú, néhányan „felkészültek”… meggyõzõ ezek közül egy se volt). Találkoztam olyanokkal is akiket tiszteletre méltónak találtam, akár az elkötelezettségük miatt, akár emberségük, hitük, emberi méltóságuk és a felém mutató viszont-tiszteletük következményeként. Az erõszakos térítõk pedig azt kapták amit megérdemeltek: – A kiüzetést a privát-paradicsomomból, igaz, hogy lángpallosom nem volt, de elegendõ erõm mindig.
De – talán mert én így érzem – az életnek mindig volt és van értelme számomra:
Egy gyerekkor, ahol a szüleim édent teremtettek nekem és testvéremnek, az ifjúkor, ahol felfedezhettem, megismerhettem a mikrovilágot amibe beleszülettem és ha tudatlanul is de ösztönsen beleilleszkedtem, a felnõtt élet kihívásait, gyõzelmeit, életszeretetét, néha fájdalmát, az ismeretlenbe vezetõ útkeresést, apró és nagyobb gyõzelmeket, kultúrát ami olyanná formált, nevelt aminek segítségével kinyitható lett számomra az a világ ahol már én tudtam átadni másoknak környezetemben amit értéknek tartottam és megosztásra érdemesnek a környezetemben… Megismeri az ember a szerelmet, vele együtt a bánatot, néha a fájdalat majd kigyógyulást a fájdalomból, felfedezi magában az apró bölcsességeket, megtalálja a helyét a világban, megismeri a világot annak minden értékével és persze talmi csillogásával együtt. Irányt talál és meg is éli. Kis szerencsével, jó választással megteremti azt amit megálmodott, amit értékesnek talált, Végtelenek a lehetõségek, de csak a kezdetekben. A döntés után mindenki kijelöli a saját útját, átéli és elfogadja azt az életet amit többnyire sorsnak neveznek. Nem mindenkinek adatik meg és nagyon kevésnek sikerül elérnie a célját. Megismerjük a sikert megismerjük a gyõzelmet vagy a bukást, az újrakezdõ akarat erejét, miközben szeretünk, gyerekünk lesz, átéljük a betegséget, a felelõsséggel járó álmatlan éjszakákat, békét, lázadást, megbékélést, tagadunk vagy elfogadunk dolgokat, megerõsödünk esetleg elbukunk…
„Kaptunk” egy életnek nevezett valamit.
Nem tudjuk kitõl, nem tudjuk miért, a néhány, tétova választ csak magunk fogalmazzuk meg: itt vagyok, én vagyok, tudom mit akarok, mit szeretnék.
Tudjuk? Nem valószínü. De a saját életünket úgy kell formálni, hogy ne gyülöljük meg azt amit átéltünk.
Az élet szép. – Tudom, hogy csak „magamról” beszélek, de azt szeretném ha mindenki egy véleményen lenne velem a földünkön. Nem azért mert én így gondolom, hanem azért, mert mindenki maga építheti fel a saját biztonságos életét, ez nem csak joga de kötelessége is.
De ezt még sokunknak meg kell tanulnia. A vallás nem segít ebben, de az önmagunkba vetett HIT és annak ereje talán megmentheti az emberiséget.
Tudni nem tudom, de talán ez lehetne a válasz a feltett kérdése. Megmenteni, túlélésre érdemesnek találni az emberi fajt, hazát, családot és utódjainkat.
– A többiröl majd a következõ reinkarnált idõszakomban fogok írni. Tibor bá’-t ott is meg fogom találni!
12: Károly
„Káint száműzték, mert megölte a testvérét.
Isten védelmébe vette a testvérgyilkost. – Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia.”
Egy lehetséges értelmezés: száműzték, tehát nem kitüntették, mert akit száműztek az kitaszított.
Ezzel nincs vége, mert aki megöli maga is gyilkos lesz, vagyis a kitaszítottságban (hetediziglen) ő is osztozik….
Az emberi közösségben nincs helye (ember)gyilkosoknak…
Ennyi.
Az élet értelme kérdésnek az ember megjelenése előtt semmi értelme nem lett volna, az élet szépen fejlődött a maga öntörvényei alapján, szereplői követték a beléjük vésődött ösztönöket, ami nem más, mint a sikeresen túlélni képes volt elődök kódolt öröksége.
És ez elég volt a fajok fennmaradására, továbbfejlődésére anélkül, hogy ez bármilyen gondolati kontrollt igényelt volna a szereplők részéről.
Aztán szépen megjelent a tudat, ami gyorsan olyan pozícióba hozta az emberi fajt a földi életben, hogy nemcsak hogy képes lett ezt az új fegyvert arra használni, hogy legyőzze a természeti erőket, hanem önmagát is veszélyeztette, hiszen ez a fegyver igen alkalmas lett saját embertársaink, következésképpen magunk ellen is.
De ha ennek szabad utat adunk, akkor máris itt van a földi pokol, ahol nincs ember, aki biztonságban, boldogan élhetne, hiszen potenciális gyilkosok közt él, miközben magának is potenciális gyilkosnak kell lennie, készen állva bármire.
A bölcs emberek a nemzedékek során lassan rájöttek, hogy ez ellen egyetlen megoldás van, az emberi létet úgy kell megszervezni, hogy mindenki tudatában legyen a közös felelősségnek, saját érdekének is érezze a közös biztonságot, illetve a törvények és a morál is ezt szolgálják.
A sok renitens és opportunista között persze ehhez nem ártott egy szigorú istenkép, de van, akinek erre sincs szüksége, anélkül is tudatában van a közös felelősségnek, nevezhetjük lelkiismeretnek.
Számomra ez tűnik az élet céljának, ezt a közös felelősséget viselni saját magunk, embertársaink és utódaink érdekében, ebben kiteljesedni mindenkinek a maga korlátozott terepén…
És még ha korlátos is a létünk, amíg élünk meg kell próbálni ezt a legtovább a legelviselhetőbb módon fenntartani, a létezés örömét közösen megtapasztalni.
A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy mi értelme az öntudatnak?
Mert az életnek tényleg semmi.
19 – Curix:
Rosszul feltett kérdés. Azért evolválódott, mert életképesebbé teszi az embert.
17. Vaszil,
„Az emberi közösségben nincs helye (ember)gyilkosoknak…
Ennyi.”
„Így szól a Seregek Ura [az Úr]: … Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. … Saul pedig megveré Amáleket … a népet pedig mind kardélre hányatá.”
4 Móz. 15,36 „Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
Noé sztori, hogy betelt Istennél a pohár és a bárkán kívül minden állatot és embert példamutató módon kiirtott.
21: Károly
„Így szól a Seregek Ura… ”
Még idézhettél volna hasonlókat bőven, meg olyan könyvecskékből is amiket más vallások átvettek innen.
Ha ezt és a többit Istennek tulajdonítod, akkor sajnállak, de teológiai vitába nem bonyolódok.
Az élet értelme = az értelmes élet. Ez a téma. Csak rajtunk múlik hogy ezt kialakítsuk. Káin és minden szimbolikus történet (Noé is) megérthető ha a” Deus sive Natura” fogalmát elfogadjuk mint mindkét esetben teljességgel egyaránt megismerhetetlen „valamit”. Mert akkor túljuthatunk a szócséplésen és lesz egy használható kordinátarendszerünk, amiben itt a földön eligazodhatunk. Persze nem véletlenül átkozták ki ezért Spinózát, hogy mi máig apríthassuk egymást végtelen fogalmakon rágódva, egy tapodtat se jutva előre…
De aki átkoz az átkozott lesz… csak ki kell várni!
Vaszil,
Erre a bejegyzésre reagáltam.
„céltalan materializmus veszélyeket rejt magában az egyén számára”
Azért az istenhit veszélyesebb. Hoztam rá példákat.
Hubab gondolataival egyetértek.
23: Károly
„hubab gondolataival egyetértek”
Akkor tán azzal is amit én írtam… mivel én nem reklámoztam semmilyen istenhitet, pont arra utaltam hogy anélkül is érthetők ezek az ősi tanmesék. Sőt leginkább úgy érthetők!
„Az emberi közösségben nincs helye (ember)gyilkosoknak…
Ennyi”
A végjátékban majd kiderül, majd „ha elfáradt a vész haragja, s a viszály elvérzik a csatákon.” A többi szószaporítás.
A Sphinx rejtvénye.
«Τί εστιν ό μίαν έχον φωνήν τετράπουν και δίπουν και τρίπουν γίνεται;»
„Melyik lény áll reggel néggyel, délben kettővel és este hárommal?”
Ez volt az a rejtély, amelyet a Szfinx minden előtte elhaladó személyre tett. Ez egyértelmű a mítoszból. Aki nem válaszol, azt halálra ítéli. Leomlik az alvilágba.
https://arxaia-ellinika.blogspot.com/2013/04/to-ainigma-ths-sfiggas.html
Az idő múlik, de senki sem tud válaszolni. Sok a halott, nem tudták az igazságot. Egyszer azonban Oidipusz, az igazán bölcs ember, haladt el azon az úton.
A Szfinx úgy hangzik, mint az emberi faj belső hangja. Arra kényszeríti az embert, hogy elgondolkodjon a világban betöltött szerepéről és az élete pályájáról. A szemébe nézi. Totálisan, és rettenetesen. Ez arra kényszeríti őt, hogy megismerje önmagát. A választ először adják helyesen. Természetesen Ő maga az ember.
Oidipuszon keresztül, az emberiség először jön rá, hogy pontosan mi a szerepe a végtelen évszázadokon belüli nem létezésben. Önmagába néz. Messziről néz magára, de közelről is, anélkül, hogy az idő zavaró, káros hatással lenne. Az ember végre megérti.
Életciklusa előre meghatározott. Ebben a ciklusban három szakasz van. Születés, fejlődés és öregedés.Elkerülhetetlen szakaszok, és előre meghatározottak. Ez az első alkalom, hogy lerázza a halál félelmét, mivel sírások és könnyek nélkül elfogadja az elkerülhetetlent.
Így, egyedül maradva, tisztán látja, torzító lencsék nélkül a tegnapot, a mát és a holnapot. Ezért úgy dönt, hogy örökké fog élni. És egy a módja annak, hogy az ember soha nem haljon meg. Bátran és szenvedélyesen élni az élet minden pillanatát, élvezve a szerelem hűvös gyümölcsleveit és az erény ösvényét járva, hátrahagyva emlékműveket és látható és tapintható nyomokat.
„Azt mondod, ember!” lelkesedéssel válaszol. Ez a megállapítás, mint minden nagy felfedezés, fájdalmat és tudást hoz. De örömöt is. Az ember most már ismeri a határait. Ő „meghatározta” őket. Ott van előttük. Tiszteli őket, de már nem fél tőlük. Ő ott van, hogy legyőzze őket!
A rejtély memóriája.
Néhányan a következő évszázadokban emlékeznek a Szfinxre és annak szörnyű rejtélyére. A nagyok között, mint nagyszerű angyalok az ilyen üzenetekkel a QUEEN áll.
We will rock you,
egy olyan darab, amely aktív, pozitív hozzáállást késztet az élethez, függetlenül annak hatásaitól.
Tehát lelkesedéssel, örömmel és ártatlansággal kezdjük az életünket, hangunkkal zavarva a körülöttünk lévőket, mit sem törődve erről, még akkor is, ha sár van az arcunkon, éppen most született, nem tökéletes, de szeretett.
Később, fiatalok, erősek és függetlenek, hogy követeljük mindazt ami miénk, nyugtalanok az izgalomtól és a vérrel az arcunkon, készen állva a harcokra, a mi ötleteink zászlaja alatt.
Mig végül öregen, gyengeként, pénztelenül, megalázottan, sárral az arcunkon, ez
majd az értéktelenítés és a felejtés ideje követ, majd elnyom és teljesen kirekeszt az új ember, aki utánunk jön, és minket követ. És ez szégyen.
Epilógus
Ha van egy remény a világon, amelyben élünk, az a következő:
Ismerje meg újra önmagát, értse meg, mi az életének a területe és fogalmazza meg újra, ahogy azt kívánja, a neki adott kereteken belül. Így, bár meghal, soha nem fog félni, és életének valódi értelme lesz.
Így valóban élni fog.
Szerintem kiindulásképpen, a hívők és az ateisták között nincs különbség, az élet értelmének tudása témakörben. Nem rendelkezünk olyan rálátással, aminek következtében kijelenthetnénk a tudást! De nem áll meg a folyamat a tudás területén, hanem kiindul a hit.
Én azt hiszem nincs értelme… Én azt hiszem az az értelme hogy….
A hited meg fogja határozni, milyen irányba keresel tovább! Másokat nem tudsz meggyőzni, mert ez mindenkinek a saját útja! Nem is kell!
A keresztény iránynál 2 külön dologról kell említést tenni. 1. vallásos kereszténység. 2. nem vallásos, de keresztény hit.
1. csoport gyakorol valamit, aminek a valóságtartalmára nem igényes, csak maga a gyakorlás megléte számít.
2. itt érdekessé válik az értelmezés, mert pünkösdkor a Szent Lélek eljött a zsidó tanítványokra, akik elszakadtak a vallásuktól, és egy más információ alap, kapcsolati alap lett a meghatározó. Ez olyan eseményeket hozott magával, amit sem a világ, sem az egyház nem tudott magyarázni! Ez a kapcsolati információ tud lenni olyan hatással az emberre, amiben magának összeáll a kép, a saját életének értelme témakörben. Ezt nem kell másnak megérteni!
Ha vízesésben akarsz fürödni, el kell menned egy vízeséshez. Máshol nem tudod ezt megtenni! Ha meg akarod érteni az élet értelmét, akkor ott nem lehet, ahol az emberek agyalnak a számukra felfoghatatlanról! De a templomban sem, ahol vallásgyakorlást kapsz válaszul a keresésedre!
Persze mondhatod, hogy akkor miért nem mondom meg én, itt a lehetőség. Hogy neked mi az értelme, az a Te utad. Ha nem találod meg sohasem, akkor is a Tied.
Erre mondhatod, én megjátszom magam, mert nem tudok szembenézni azzal, hogy nincs értelme. Ezt lehet, de kapcsolat nélkül nem tudod ellenőrizni, mi van bennem, tehát a saját kérdésedre, nem kapsz olcsó választ mástól! Ha megfizeted a kapcsolat árát, akkor is csak az a garantált, hogy egy másik ember útját megismered, de az sem a Te utad.
Az élet értelmére keresni a választ?! Ezt megtehetjük a saját perspektívánkból, na de a világmindenségéből?!
Az öntudat pont, hogy egy viszonyrendszert jelent, az ‘Ön’ szemszögéből. Ebben a viszonyrendszerben lehet célunk és így értelme annak amit csinálunk. Ez lehet az, hogy megnyerjem a chilievő versenyt, vagy, hogy pusztán élvezzem létezésem, esetleg hogy ezt a viszonyrendszert vizsgáljam.
Ez a rendszer zárt mivel létezésem körülményei behatárolják Énre és minden másra, amit persze az ‘Énemen’keresztül vizsgálok.
Az Én és az öntudat ugyanaz, az egyéni létezés magja az ego. Szükségszerűen korlátolt nézőpont.
1.A semmiből nem lehet valami.
2. Létezés van,ezt talán tekinthetjük evidenciának, vizsgálódásunk kiindulópontja ez kell legyen.
3. Ha van és nem a semmiből, akkor a letezés értelemszerűen örökkévaló.
Mi az, hogy örökkévaló? A mi ismereteink szerint végtelen mennyiségű idő, se kezdete, se vége. Tehát akár egy más viszonyrendszerben egy pillanatnak is hívhatjuk, vagy talán nincs is idő.
Vagy talán a mi általunk megtapasztalható viszonyrendszerben csak az idő létezik mint alap, hogy az akciók, interakciók végbemehessenek. Mert semmi más nincs csak mozgás( nem fizikai). Egy atom is állandó mozgásban van, és az egész világ. Semmi egy pillanatra! sem statikus.
A létezés értelme maga a létezés. Ez színtiszta tautológiának hangzik, de nem az.
Ez a létezés csak egyvalamiből épülhet fel, önmagából. Semmi ‘külső’ nem lehet.
Tehát hogy akkor ki teremtette őt kérdések ebben a kontextusban értelmetlenek, mert maga magát teremti az egy pillanatában.
Az öntudat szó két részből áll. Az ön a korlátozó, mely az egész részhalmazára utal.
A tudat(melyet szintén tekinthetünk evidenciának) már korlátok nélküli, csak saját maga szabhat határt magának.
Mivel végtelen opciójú, ezért végtelen módon tapasztalhatja meg önmagát. Talán létének értelme ez, tapasztalni önmaga variációit.
Az ember meg keresheti a módját, hogy az ‘ön- részlegességét’ feloldja. Ezt-mivel részhalmaz- önmagában is megteheti önmagával, persze a teljesség igénye nélkül?.
A keresztények Jézusban, a buddhisták Buddhában, mint önrészlegességüket feloldott személyekben.
A vallásosok szeretnék meglátni Istent. De ha ember mivoltukban közelítenek, jó esetben az ürességet látják és nincs tovább. Persze mert innen, ebből a viszonyrendszerből nézve nincs is ott semmi. Eddig juthatnak.
Ha valóban megvilágosodhatnak akkor az egyéni szemlélőpontjuk eltűnik. A részhalmaz beleolvad az egészbe és mindenhol, mindenben csak Istent fogják látni. Valakinek ez az életcélja(no nem nekem), így tetteinek, gondolatainak stb. (és ezek összességének vagyis életének)ez ad értelmet valakinek meg hogy minél több kolbászt egyen.?
Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak az egyiknél bekövetkezik a különlét értelme, mikor szeparáltságából magára csodálkozhat a létezés!
26 – 27 – 28:
Aki sokat mond, az nem mond semmit. 😀
Zavaros hablaty, Balázs sem érti mit beszél.
” A mi ismereteink szerint végtelen mennyiségű idő, se kezdete, se vége.”
Kik azok a mi? Én nem tartozok közéjük az biztos. Az ismereteim szerint volt kezdete az időnek.
Az anyag az eredeti és örök energiából jött létre, amit fényként ismerünk. Ragyogott, és megjelentek a csillagok, a bolygók, az ember és minden a Földön és a világegyetemben. Az anyag a fény végtelen formáinak egy kifejeződése, mert az energia régebbi annál. A Teremtésnek négy törvénye van. Az első mindennek a forrása, a rejtélyes, sötét terv, melyet az elme nem tud elképzelni, vagy matematikai úton mérni. Ebbe a tervbe illeszkedik az egész világegyetem.
A második törvény kiterjeszt egy sötétséget, ami a fény igazi természete, a felfoghatatlanból, és ez alakul át fénnyé. A harmadik törvény a fény szükségessége, hogy a fény anyagává váljon. A negyedik törvény, hogy nincs kezdet és nincs vég; az előző három törvény folyamatosan zajlik, és a Teremtés örök.
Ne felejtsük el, hogy nem a görbült tér, hanem az emberi elme, amely nem képes felfogni a végtelent és az örökkévalóságot! Ha a relativitást világosan értené a teremtője, elnyerné a halhatatlanságot, akár még fizikailag, ha akarná.
Része vagyok egy fénynek, és ez a zene. A fény kitölti a hat érzékemet: látok, hallok, érzek, szagolok, érintek és gondolkodom. A gondolkodás jelenti a hatodik érzékemet.
31 – barba:
Mi késztet arra, hoty ilyen sületlenségeket összefirkálj?
Re: 30 n/a
Kérdés az, hogy mikor?
Re:31
Akkor te most Luciferánus hívő vagy? 🙂
Re:32
Jól össze vannak benne kutyulva a dolgok, de én értem mit ír barba. Nem akarom szétcincálni a hsz-t, mert csomó idő lenne, de több ponton is inog az elképzelése szerintem.
33 dajtás
„Kérdés az, hogy mikor?”
Mit mikor? Mi mennyi?
Egyetlen mondata volt Balázsnak, amit meg lehetett fogni, valótlan állított, a többi olyan mint egy részeg hagymázos motyogása.
Mindenki össze-vissza beszél, mintha beszívtak volna? Ráfogható ez a vasárnapra?
Re:35 n/a
Ezt írtad: „Az ismereteim szerint volt kezdete az időnek.”
Kérdés az, hogy mikor és miért volt kezdet?
(Van saját elképzelésem erről, de kíváncsi vagyok a véleményedre.)
Egyszer régen egy barátommal étteremben ebédeltünk az Államokban.A barátom kedvenc szórakozása abban az időben az volt ,hogy ismeretleneknek váratlanul nekiszegezte a kérdést :”szerinted mi az élet értelme?”. Most a pincérlány következett.De nem lepődött meg a kérdésen,könnyedén felelt:az életnek önmagában nincs értelme,pusztán csak lehetőség,értelmet mi adunk/tulajdonítunk neki.Frappáns válasz volt,talán a legjobb.(Lehet hogy filozófia szakos egyetemista volt). És hogyan tudunk értelmet adni az életünknek?Úgy hogy megismerjük önmagunkat,képességeinket ,vágyainkat,lehetőségeinket,stb.Ez nem csupán jótanács,hanem kötelesség is.Miért?Mert ha ismerjük önmagunkat akkor helyes döntéseken keresztül célt,értelmet és szépséget adhatunk az életünknek.Az emberi életben több a fájdalom mint az öröm,és kreatív módon csak úgy viselhető el ha célt,értelmet és szépséget találunk benne.A másik út a függőség,bűn,öngyilkosság,stb.Emberi alap hogy ne nyomorítsuk,és ne kínozzuk önmagunkat és másokat a boldogtalankodásunkkal.Ajánlott:Csányi Vilmos-Kisfiam Ikarosz,Viktor E. Frankl-Mégis mondj igent az életre.
32, 34,-
Mindössze két szót tartottam vissza a végén –
bár én nagy gyönyörüséggel olvastam …
… (Nikola Tesla)
30. n/a
Ja, beszívtam. Jó a cucc, barbával nyomjuk, dajtás hozta!?
Szerintem a lineáris időszemléletben nem lehet kezdete az időnek, sem vége.
Mi(emberek áltálaban, nem te konkrétan) lineáris időben gondolkodunk, hiszen létezésünk ilyen. Egymásutániság van (persze vannak egyidejű folyamatok, de most nem ez a lényeg). Egész agyi tevékenységünk is így működik leegyszerűsítve, input(inger, benyomás, behatás, vagy csak ránézek egy éticsigára stb.) feldolgozás, válasz(reakció).
1. szomjas vagyok
2. Innom kell
3. nyúlok a pohárért
Stb.
Tudom hihetetlen, de van más érzékelési tartomány is, ahol az idő másmilyen.
Sőt van időtlenség is!
Merész állítások, de logikailag levezethetőek.
Szegény ősrégi iratok ezerszámra telve utalásokkal. Bizonyos személyek koherens magyarázatai, Jézus feltámadása „mese” stb.
Egyébként én is kíváncsi lennék, hogy mikor kezdődött el az idő mint jelenség szerinted? Az ősrobbanással netán?
Előtte miben, milyen közegben sűrűsödött össze a cucc? A téridőben? Mi a téridő? Tér meg idő? Vagy már a tér is az időben létezik? Különben hogyan történhetne pl.mozgás a térben idő nélkül?
Egyáltalán idő nélkül lehet-e létezés?
Tudjuk, hogy nem, legalábbis ahogy mi ismerjük.
Szóval sok kérdés van bennünk is és ahogy minden gondolkodó és tudni vágyó ember mi is keressük a válaszokat.
U.i.:Pl. Ábel gondolataira is kíváncsi lennék. Egyrészt ő fizikus, másrészt vallásos, harmadrészt nagyon csípem!
Balázs
„Ja, beszívtam. Jó a cucc, barbával nyomjuk, dajtás hozta!?”
dajtás nézeteit és forrását ismerem.
http://www.antalffy-tibor.hu/2502-igy-tortent-holnaputan#comment-209040
Ez a fantáziálás az élet értelme?
Tibor bá! Én most, ennek a posztnak kapcsán érzek késztetést, hogy megköszönjem munkádat. A cikkben megszólalókkal, a Te hozzáfűzéseddel tudok azonosulni, sok helyen saját gondolataim, érzéseim köszönnek vissza. Kicsit unalmas ahogy a „hablaty szakosztály” eluralja a hozzászólásokat, de köszönet azoknak, akik írtak saját élet- és világlátásukról, hisz ezek a legintimebb gondolatok közül valók.
Tibor bá’.
Meghalt Bálint gazda (Isten nyugosztalja!), mostmár tényleg te vagy az ország legidősebb bloggere.
41 – Csont:
Sajnos “hablaty szakosztály” van, és marad, mert egyesek úgy gondolják, hogy joguk van kiélvezni a lehetőséget a szófosás ingerük kielégítésére. Ezért aztán összehordják azokat a fogalmakat, amiket itt-ott összeolvasnak. Nekem pedig seggre kellene esnem, hogy hű de sok értelmes fórumozó van itt.
Az igazat megvallva, nem volt türelmem mindent végigolvasni, de ha már Balázs felkérdezett, leírom én is, mit gondolok.
Szerintem ennek a földi emberi életnek az értelme az, hogy mindenki hozzátegyen valamit a világhoz, amitől az egy kicsivel jobb lesz. Ez már csak azért sem egyszerű, mert ha csak élünk, ha csak azt csináljuk, ami adja magát ebben a civilizált világban, akkor többet veszünk el belőle, mint amennyit visszaadunk. Fogyasztjuk a vizet, az áramot, a fosszilist, az ételt szarrá alakítjuk nap mind nap. Igyekezni kell hát, hogy valami olyat tudjunk adni, ami ezt kompenzálja!
És mindenkinek egyénileg meg kell találnia – tehetsége, vonzódása és lehetőségei szerint – hogy mi az a tevékenység, amivel ő hozzá tud adni, hogy a rend, szépség, tisztaság és jóság fokozódjanak és ne csökkenjenek a világban.
Nem egyszerű. Sokan csak sodródunk, és nem is látjuk, hogy áll az egyenlegünk. Néhányan kifejezetten a gonosz oldalára állnak, és olyanokat „adnak” az emberiségnek, amik futótűzként elterjedve rengeteget rombolnak.
Azért az élet mégis szép és megy tovább!
Észrevettétek, hogy egyáltalán nem említettem Istent vagy a túlvilágot? Szerintem ez egy ateisták számára is emészthető verziója Jézus példabeszédének a tálentumokról: Mt. 25.15-30.
Tibor bá’!
Emberi szemszögből nézve és logikailag is a céltalan Világmindenség nem lehet a Semmi alternatívája, mert semmiben nem különböznek egymástól. Csak a tudatos szemlélő képes különbséget tenni köztük. A Semmi egyetlen lehetséges alternatívája az a tudatos személyiség, aki képes meghatározni önmaga létezését a Semmihez képest és ura a saját létezésének. Az ember képes meghatározni önmaga létezését, de nem ura annak. Így kell lennie egy olyan tudatos létezőnek, akinek a létezése mindentől független és ura a világmindenségnek is. Ezt logikailag nagyon nehéz cáfolni.
Galapagos, én egyetértek a megállapításoddal, hogy ” Így kell lennie egy olyan tudatos létezőnek, akinek a létezése mindentől független és ura a világmindenségnek is.” – de a logikai levezetést teljesen nélkülözi a hozzászólásod. Egyáltalán semmilyen logikával nem támasztod alá, csak kijelented.
Gondolom, azért érzed ezt logikusnak, mert csak így tudod elképzelni. Ez lehet, hogy neked meggyőző, de érvként semmit nem ér, ugyanúgy, ahogy Tibor bá kijelentése sem, hogy „egyszerűen csak van, és mindig is volt.” A világ nem tartozik nekünk azzal hogy érthető vagy elképzelhető legyen, ezért az, hogy mit értünk vagy mit tudunk elképzelni, egyéni szoc. probléma, nem érv.
Végigolvasva a posztot a hozzászólásokat, rengeteg az ember gyártotta hablaty, a valóságtól elszakadt magyarázkodások. Ha a körülöttünk lévő dolgokat megvizsgáljuk, mérnök szemmel, látható, hogy a szervetlen anyagból, egy építőszekrény elv mentén, tipustervek alapján, előre megtervezett programokkal működő bio gépek nyüzsögnek a földön. Az alkotónak még arra is volt figyelme, hogy a körülmények változását elviselő, alkalmazkodó képességet is beépítsen a bio masinákba. Minden megfigyelés és tapasztalat azt erősíti meg, hogy minden egyszerűsödni, egyensúly állapotba igyekszik. Semmi sem akar önmagától bonyolult szerkezetekké alakulni. Tehát nyilvánvaló, hogy a biogépeket intelligens alkotó hozta létre. Valami human supremacy okán, ( emberi felsőbbrendűség) nem vagyunk hajlandóak elfogadni az Alkotó Intelligencia létezését, bármennyi megfogható, látható, hallható, számolható milliárdnyi bizonyítéka van. Helyette gyártunk ember alapú, emberi tulajdonságokkal felszerszámozott, emberi gondolatmenet mentén ELKÉPZELT istenséget. Még azon is összeveszünk, hogy ezt a képzelt faszit milyen néven nevezzük. Nem vagyunk képesek felfogni, az Alkotó miért hozta létre ezt a csodálatos rendszert. Agyalás helyett élvezni kellene az életet, a csodákat, amelyek körülvesznek. A legkellemesebben módon kellene megélni, ha már az Alkotó felszabadította az elménket, az állati lét önismétlő körforgásából.
45. Galapagos
Nem tudatos személy vagy személyes tudat csak a tudat. Aztán, hogy ez személyes-e az a későbbiekben alakul ki. Pl.neked személyes tudatod van.
Ezért alakulnak ki az Istenképek, mert megszemélyesítjük.
Igen kell egy tudatos! „figyelő”, különben mindegy hogy van-e világ vagy nincs, ha nincs tudatában magának.
De láthatjuk, hogy van tudatos figyelő, egy öntudat(min.1), épp olvas.
47.Bögözy
És miből dolgozik ez a intelligens tervező? Valamiből ami rajta kívülálló? Vagy valamiből ami szintén belőle van?
Értem én, hogy sokat hablatyolunk, de te is csak a tervezettséget látod, mint szükségszerűt. Ebből nem lesz anyag amiből gyurmázhat.
Igen, van evolúció is a rendszerben. Az evolúció nem zárja ki az intelligens valakit(ahogy hívod), erre már te is rajöttél.
46. Ábel
Köszi a hsz-t!
Magam is így gondolom az egyéni célt, csak ez ebben a körülményrendszerben igen nehéz. Próbálkozásunk maga a kulcs. Szándékettikai megfontolások is vannak.
Egyébként van logikai levezetése Galapagos felvetésének.
44 – Ábel : Ebben a hozzászólás tengerben a tiéd a dobogó felső foka. Minden embernek az általad leírtakat kellene szem előtt tartani és eszerint élni. Figyelmes szemlélő még azt is észreveheti, hogy a jó és a rossz oldalon ténykedők is elnyerik méltó jutalmukat illetve büntetésüket.
49: „Figyelmes szemlélő még azt is észreveheti, hogy a jó és a rossz oldalon ténykedők is elnyerik méltó jutalmukat illetve büntetésüket.” – Sokszor igen, de nagyon sokszor ebben az életben nem nyerik el. Égbekiáltó igazságtalanságok vannak, a gonoszok dőzsölnek és meghalnak mielőtt felelősségre vonhatnánk őket, sokan ártatlanul szenvednek, és a kiemelkedő építő egyéniségeket eltapossa az élet. Én hiszek abban, hogy a túlvilágon megérkezik az igazságszolgálatás, de nem tudom, hogyan kéne úgy figyelni, hogy ezt lássam is.
50 Ábel: igen, néha nagyon igazságtalannak tűnik. Nemrég láttam egy videót egy fiatalról, aki az idén halt meg. Testnevelés tanár volt, egyik lábát amputálták, majd kiderült, hogy gyógyíthatatlan. Ennek tudatában nyilatkozik, halála előtt nem sokkal. Ha nem lett volna vallásos, akkor nem tudom hogyan állt volna ehhez a kérdéshez 🙁
https://tinyurl.com/y844h8sr
50 – 51:
A papok erre már kitalálták a megoldást: „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Gyarló kis fasz emberek, ti ezt nem érthetitek meg. Itt magasabb (magasztosabb) szempontok érvényesülnek.
46: Ábel! Azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy emberi szemszögből nézve. Csak így tudjuk szemlélni a létezést. Ezért értelmetlen az utolsó mondatod, hogy a világ nem tartozik nekünk azzal, hogy érthető legyen. Mi csak abból tudunk kiindulni, amink van. Ez a valóság számunkra, a többi csak képzelgés és fantazmagória. Ezért helyes a logika emberi szemszögből nézve. Mert mi a különbség létezés szempontjából a Semmi és egy önmagáról nem tudó kődarab között, amiről senki sem tud?
Mi emberek azonban tudunk saját magunk és a Világmindenség létezéséről, de mindezt nem tudjuk befolyásolni. Létezésünk csak pillanatnyi alternatíva a Semmivel szemben. Abszolút értelemben csak egy tudatos személy lehet a Semmi alternatívája, aki tud önmagáról és ő maga a Létezés. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy emberi szemszögből nézve és logika alapján. Ami ezen felül van, az képzelgés. Nekünk nem azt kell megfejtenünk, hogy a Világmindenség mit „gondol” rólunk, hanem a mi tudatunk hogyan viszonyul a Létezéshez.
48: Balázs! Neked is csak azt tudom válaszolni, hogy önmagában a tudat az kevés. Kell lennie egy tudatos személynek, aki önmaga a Létezés. Mert az kevés, hogy én tudatos figyelőként szemlélem a Világmindenséget, ha a létezésem csak pillanatnyi. A Semmi alternatívájának egy mindig is létező tudatos személynek kell lennie.
53: A kődarab amiről senki nem tud, és a semmi között egészen pontosan a kődarab a különbség. Ez a felvetésed, hogy csak az a létezés számít amiről tud egy tudat, egy premissza. Ebből már következik, hogy lennie kell egy tudatnak, aki maga a létezés, de ez a premisszád a levegőben lóg. A meggyőződéseden kívül semmi sem támasztja alá.
Pl. a galaxis középpontjában lévő szupernehéz fekete lyukról fogalma sem volt az emberiségnek a közelmúltig, mégis ott volt. Ha nem lett volna ott, az egész galaxis története máshogy alakul, lehet, élet se lenne a Földön. Nem kellett tudnunk róla ahhoz, hogy hatással legyen ránk. Sőt, amíg élet sem volt a Földön, akkor is ott volt, és kifejtette a hatását.
Az, hogy csak az van, amit egy tudat megfigyel, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a valóságot a tudat érzékelése teremti meg. Tulajdonképpen azt állítod ezzel, hogy az egész valóságunk csak egy virtuális valóság, ami a Létező fejében játszódik csak.
Nem kizárt hogy így van, de én jobb szeretem feltételezni, hogy a fizikai létezők valóságos dolgok.
54 Ábel: ha ez az egész egy szimuláció, akkor van értelme annak a felvetésnek, hogy csak a tudat által megfigyelt dolgok léteznek. Amiről nem tud a tudat, azt nem kell „renderelni”, ezzel sok erőforrást megspórolhatnak a szimuláció üzemeltetői 🙂
55 Ha!
A premissza az, hogy a létezés=tudat mindenről tud, mert minden ő maga. Semmi rajta kivülálló nem lehet.
Ergo egy kődarabnak is van tudata. Az, hogy nem megy el vacsorázni, csak a hülyek nézik így.
Ő az erőforrás is, sajat magát használja fel.
A tudat önmagát leszabályozza( különféle mértékekben) mert csak így nyílik lehetősége rá, hogy önmagával kapcsolatba kerülhessen.
A teljesség(ami valójában)nem tud önmagára reflektálni, fel kell osztania magát és az adott részeknek „el kell felejtenie” ki, mi ő, az. El kell különíteni.
„Én és az Atya egyek vagyunk.”
És igen ha úgy vesszük ez egy szimuláció.
Nem véletlenül hívják maja fátylának.
50 Ábel : “ nem tudom, hogyan kéne úgy figyelni, hogy ezt lássam is” Én sem vagyok “látó” ember :), úgyhogy én is csak az evilági történéseket tudom észrevenni és értékelni.
50: Ábel
„Én hiszek abban, hogy a túlvilágon megérkezik az igazságszolgálatás, de nem tudom, hogyan kéne úgy figyelni, hogy ezt lássam is.”
Nos meredeket mondok, megláthatnád személyesen is, csak sokezer évet tudnál ehhezz élni. Ezért írták le ezeket több-ezer éve, akik már erre rájöttek. Mert egy kvázi végtelen zárt rendszerben a cselekedetek következményláncolata is akár sokezer év. Nem a „túlvilágon” érkezik az igazságszolgáltatás, ugyanezen a világon, csak a röpke életű egók számára látszik így… Az üdvtan lényege, és teljesen megnyugtató
Az idézett írás erre próbál rávezetni, hogy a sokezer-éves folyamatoknál (milliárdos számosságú halmazoknál!) nem tudatjuk mikor jön meg a „ház ura” – vagyis a környezet visszacsapása! Amiben természeti/társadalmi környezetben lezajló következmények egyaránt „résztvesznek”. Máténál nagyon jól tettenérhető a következményetika kifejtése…
54: Ábel! Ebben egyetértünk, hogy attól még számos dolog létezett és létezik, hogy nem tudunk róla. Milliárd évekkel ezelőtt is léteztek dolgok, amikről csak most szerzünk tudomást és léteznek dolgok, amiket még csak ezután fedezünk majd fel. Ezzel nincs is semmi probléma. A Létezést én nem ebben az összefüggésben vizsgálom. Viszonyítási pontot keresek a Semmi alternatívájaként.
Viszonyítani, felismerni, különbséget tenni abszolút értelemben csak egy tudatos személy képes. Aki ki tudja jelenteni önmagáról, hogy Vagyok. És ezt mindentől függetlenül meg tudja tenni. Minden tőle függ, mert ő a viszonyítási pont. Ezt egy kődarab és egy ember nem tudja megtenni, tehát nem lehet a Semmi alternatívája.
Mert a kődarabot meg tudod különböztetni a Semmitől, de mit csinálsz akkor, ha azt mondom: az összezárt tenyeremben van valami (de lehet, hogy semmi sincs) és miben különbözik ez a Semmitől? És képzeld mindezt úgy is el, hogy nincs tudat. Te sem tudsz semmiről, én sem, vagy van valami, vagy nincs, vagy van különbség, vagy nincs. Minden relatívvá válik egy abszolút értelemben vett tudatos személy nélkül.
Téma lezárva, minden további (stupid) hozzászólást törlök.
61 Igyekszem nem stupidan szólni, ha nem sikerül, legfeljebb törölsz.
59 Világos, hogy mindennek ezen a világon megvannak a következményei, de ha Józsi szemét és attól Pista szenved, abban hol az igazságosság?