© Pacsay Imre
Nem az első alkalom, hogy Pacsay Imre blogtársunk szci fi története megjelenik a honlapon. A legújabb termékét most elolvashatjátok, még azok is, akik a fantasztikus irodalmat nem kedvelik, mert Imre témája, mint mindig, az általunk is vizionált jövőt vetíti elénk. A véleményetekre én is kíváncsi vagyok.
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
Jó kis regény, köszönöm, hogy elolvashattam!
Nekem kicsit túl komor a vége, de hát nem lehet mindig happy end.
Úgy tűnik Tibor bá’ az olvasók érdeklődése a ma feltett novella ügyében meglehetősen lagymatag. Pedig ennek is van némi aktualitása…
2:
A párizsi események mindent felülírnak.
Jó kis novella!
Csak így tovább!
Mikor jelenik meg a „Lélekfa gyümölcsének” a befejező része?
Nincs kedvem megdicsérni, pedig jó munka… 🙁
Nekem is tetszett, bár a tartáj szót ki kéne javítani.
6: Ne akadékoskoggy! 🙂
Az időt eltölteni nem rossz. De milyen aktualitása van ennek?
Egy teljesen elszállt, lehetetlen történet, hogy a Jupiter holdjáról jön valami fertőzés… lehet rajta borzongani egy jót, de amúgy 0 tanulság.
Amúgy milyen megfontosásból választottad a történet indításául egy kínos szarás érzékletes leírását? Nem vagyok grófkisasszony, nem traumatizált, csak nem értem, hogy ez mire jó.
4: Mackómuki, szerkesztés alatt van a regény. 2016
5: Arma, ha tetszik ne fukarkodj a szavakkal. Ha nem azt is oszd meg.
8: Ábel, a pánspermia elméletéről még nem hallottál? Itt az ideje hogy utánajárj. Az elmélet szerint a földi élet őse az űrből érkezett. S hogy mi a tanulság? Hát például az hogy nagy balhékkal terhes kicsiny világunkon bármikor véget érhet az utunk. Akár a földön kívülről érkezve.
A fosatós bekezdés pedig enyhe ironikus kezdés, tekintettel a történet tartalmára, amely egy járványról szól. Amely kezdődhet akár fosatós rosszulléttel is.
Ábel, gyere ki a rengetegből…