Chev

Tibor bá’ vidám hete

 

A sors úgy hozta, hogy az 1957-es kivándorlásunk után Miki barátom Sydneyben, én Melbourne-ben telepedtem le, de azért egymást szemmel tartottuk. Három hónap után már mindkettőnknek volt autója. Nekem egy 3 éves Morris Minor, amelyet 700 fontért vettem (életemben először és utoljára részletre). Miki viszont egy 1932-es Chevrolet-t vett 18 fontért, amelyet kápé fizetett, nagy kunszt.

1957-ben egy 1932-es évjáratú kocsi még nem volt veterán, egyszerűen csak lefutott roncs. Igaz viszont, hogy „üzemképes” állapotban volt. Az is igaz, hogy ez nem számított különösebb eredménynek, mert 1932-ben még annyi anyagot raktak egy benzinmotorba, és olyan alacsony volt a fordulatszáma, hogy ezek a kocsik még ma is „üzemképesek”, csak éppen nem tartozik hozzájuk már sem alváz, sem karosszéria. Azok már rég lerohadtak a motor környékéről.

Na szóval, Miki első gépkocsija működött, és ez volt a fontos. A tömegközlekedés nemcsak igen drága volt, de nem is lehetett rá mindig számítani. A tulajdonos a kocsiját nagyon előkelően csak Chevnek (ejtsd: sev) becézte, pontosan úgy, ahogy a papa pénzét költő selyem ifjak a Detroitból importált, méregdrága, vadonatúj gépóriásokat. Annyi volt a különbség, hogy egy roncs slusszkulcsát a tulajdonos nem pörgeti a mutatóujján a társaságtól való búcsúzása közben, ugyanis slusszkulcs helyett két drótot kellet összekötni a műszerfal alatt.

A kocsinak voltak még más apró hiányosságai is, de hát 18 fontért (amely egy heti fizetése volt) mi a fenét akarhat az ember. Így például a padlózata meglehetősen hiányos volt. Nem csak a kárpit kopott fel róla, de már a deszkázat is át-átlyukadt (abban az időben nem lemezből készült a padló), és bizony a kocsi alatt lapuló macskaköveket is látni lehetett. Na persze volt ennek előnye is, mert menet közben a kiürült sörösüvegeket (akkor még nem volt dobozos sör) nem kellett nagyívben kidobni a kocsiból, amit ugye a rendőr akár több száz yardról is láthatott, le lehetett engedni őket a padlón tátongó lyukakon keresztül. Szép csendben, sutyiban. Igaz, a gépkocsi büszke tulajdonosa ezt sosem engedte meg az utasainak, de ez nem jelentett semmit.

Az viszont kifejezetten bosszantó volt, hogy bal kanyar esetén a jobb ajtó kinyílt. Ennek egyszerű oka volt. Kanyarban az ajtó és az ajtókeret közti hézag (normális körülmények között 4-5 mm) sokszorosára, mondjuk két centire nőtt. Mivel a tulajdonos eredeti foglalkozása az autószerelés volt, nagy szakértelemmel rácsavarozott a karosszériára egy hatalmas WC-riglit, amelynek tollát mintegy három centire lehetett kitolni. Ez aztán megfogta az ajtót.

Ne is mondjam, a gépkocsi birtokában barátom ázsiója megnőtt a sydneyi társadalmi életben. A kocsit a gazdag ausztrálok nagyon jópofának tartották. Különben is mindenki tudta, hogy csóró magyar, most jött. Lesz neki még több pénze is (nem lett). A lényeg azonban mégis az volt, hogy hajnalban, egy-egy parti után volt mivel hazamenni a húsz-harminc kilométerre lévő albérleti szobába.

Mikinek volt egy gyerekkori osztálytársa, aki még a ’40-es években ment ki, akarom mondani, vitték ki a szülei. Ez a fiú ott járt középiskolába és egyetemre is. Ez az a két hely, ahol az életre szóló barátságok kötődnek, és az utóbbi a kulcsa az uralkodó rétegbe való bekerülésnek. Gyuri már bekerült, és mint ilyen, Mikit meghívatta egy rohadt előkelő partira. Biztosan azt mondta, „srácok, hozok szombaton egy igazi freedom fightert”, aki meg is érkezett a megfelelő időben és végig jópofáskodta az estét, mindenki dűlt a röhögéstől. Neki minden angol mondatról egy magyar vicc jutott az eszébe. Ezt csak le kellett fordítani, és az ausztrálok rettenetesen eredetinek találták (mi nem, még ma is azokat a vicceket hallom tőle, ki tudja hány ezredszer). Aztán jött az est fénypontja, a búcsú és a hazamenés. Ez azért fénypont, mert itt dől el, ki kit visz haza, stb. Kipárosítás után egyetlen facér lány maradt (persze az isten háta mögött lakott – lásd a „Tánciskola” című posztot) és két fiú, egyik a Miki. Na, ki vigye haza a csajt? Folyt a vita a két fiú között. Végül úgy döntöttek, megkérdik magát a lányt, mivel vigyék haza, egy VW-vel vagy egy Chevvel. Így előkelően: „ví-dabljú” vagy „sev”.

Na persze, a csajok Ausztráliában sem különbek, és már akkor sem voltak, így csak természetes, hogy a lány a Chevet választotta, és már előre lázban égett, mit fognak szólni a szomszéd ablakból leselkedő lányok, ha meglátják, hogy éjfél környékén egy hófehér Chevből száll ki.

A fiúk persze tudták, és az ablakhoz sorakozva nézték a hatást. Miki és a lány kimentek a kapun, és kezdtek végigmenni a járda szélén sorakozó gépkocsik mellett. Ötödik vagy hatodik helyen állt Miki kocsija. Olyan volt, mint egy ott felejtett emlékmű, robosztus és a rossz világítás mellett is láthatóan kopott. Mellette a csaj földig érő nagy estélyiben és tűsarkú cipőben. Megálltak. Az ablakban mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Megindult a beszélgetés.

– Ez mi?

– Ez egy Chev.

– Ez egy Chev?

– Ez az.

– Hol kell beszállni?

– Hol akarsz ülni? Elöl vagy hátul?

– Ahol lehet.

– Ülj mellém.

– Inkább hátra ülnék.

– Oda nem lehet.

– Mért nem?

– Lehet, de nem tűsarkú cipőben.

– Mér’, mi baj van a cipőmmel?

– Most még semmi, csak lesz, ha odaülsz.

– Hát ezt nem értem.

– Nézd, hátul nincs padló.

– Hogyhogy nincs padló?

– Úgy, hogy nincs padló.

– Hát mi van?

– Lyuk.

Dermedt csend, a lány nyilván arra gondolt, hogy ez egy rohadt nagy leégés, vissza kellene menni, de az még nagyobb leégés. Tehát egy hirtelen mozdulattal úgy döntött, beül előre, és nyúlt a kilincs után, beleakaszkodott, de az nem engedett. Tehát rángatni kezdte.

– Mit csinálsz?

– Ki akarom nyitni az ajtót

– Várj, előbb elhúzom a riglit

– Minek itt ez a rigli?

– Menetközben ez tartja csukva az ajtót.

– Mért, különben kinyílik?

– Ki.

– Azt ígérted, Chevvel viszel haza.

– Ez egy Chev.

– Lehet, de húszéves.

– Nem húsz, huszonöt.

– Ezt nem mondtad.

– Nem kérdezted, hány éves.

Ekkorra az ablakokban már olyan hangosan röhögtek, hogy nem lehetett nem meghallani. A lány menekülni akart a jelenet elől.

– Nem érdekes, csak indulj már el.

– Azt csinálom.

– Akkor mért nem indul?

– Nem találom a drótot, sötét van.

– Milyen drótot? Ez nem kulccsal működik?

– Ez nem. Ez dróttal.

– Ilyet még nem is hallottam.

– Én sem, én találtam ki.

– Na, indulj már!

– Nem akar, azt hiszem, meg kell kurblizni.

– Hát akkor kurblizd meg.

Szóval a kurblira sem indult be. Először lejöttek a fiúk és tolták. Oltári nagy heccnek számított. Végül kihívták az autóklubot, akik a tagjaik részére ingyenes kishiba-elhárítást szolgáltattak. Mikinek volt annyi esze, és a vételt követő napon belépett a klubba. Igen ám, de azon a héten akkor már harmadszor hívta ki a klubot, és ott már kezdték unni a dolgot, finom célzásokat tettek.

A végső eredmény a következő lett: a lány többet nem állt vele szóba, az autóklub nem állt vele szóba, Gyuri barátja nem állt vele szóba, és ugye a saját kocsijával sem tudott szót érteni. Miki barátom tehát gondolt egyet. A kocsiról levette a rendszámtáblát és „ott felejtette” valahol. Hazament és megfogadta, az életben többé nem vesz Chevrolet-t. Be is tartotta. Manapság csóró kegydíjasként tömegközlekedéssel jár.

___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
___________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „Chev

  1. ROTFLMAO! Sírva röhögtem a riglis résznél mikor olvastam a könyvben 🙂

  2. 1:
    Természetesen a Miki. Ilyen ócska tragacs mellé a világért nem álltam volna. 🙂

  3. 4: A fiúk túl hamar ráugrottak a tolásra, Kellett volna még egy kicsit várni, hogy muszáj legyen a lánynak meggondolnia a döntését a veszteségminimalizálás jegyében. 🙂 Persze úriemberek ezt nem várhatják meg.

    Ha alvázas kocsinál így kinyílik az ajtó, akkor az simán életveszélyes állapotú.

  4. A csajok akkor és ott sem voltak különbek, de ahogy olvasom a srácok se nagyon! 😀
    /Kicsit azért egyet tudok érezni Mikivel, egy 23 éves Ford volánja mögött… 😉 /
    Azt szeretném kérdezni, hogy akkoriban mennyire szigorúan vették az ittas vezetést, mert -feltételezem- még alkohol szonda nem létezett?

  5. 7:
    A tárolási költség 50 év alatt egy másik kisebb vagyon. 😀

  6. Tisztelt látogatók! Elnézést hogy nem a témához szólok. Szeretném a minimálbérért dolgozók országos érdekvédelmi szervezetét létrehozni. Hogy miért? Mert ezek az emberek termelik meg azok vagyonát akik nem veszik figyelembe ezt a tényt,továbbá egyértelmü hogy a nagy vagyonú emberek járnak csupán jól itt és külföldön is. Aki úgy gondolja van értelme egy ilyen szervezetnek, és szívesen csatlakozna,az irjon a danczyi@windowslive.com cimre. Köszönöm.

  7. 9. Az a baj gazdag emberek sem egyformák mert nagyon sokan a szarból jöttek és most a felső tízezerben vannak nem alaptalanul mert megdolgoztak érte mivel őket az motiválta,hogy feljebb kerüljenek,ha ő fogná és a vagyonát szétosztaná akkor pár ember szintén milliomos lenne de akkor neki is szét kellene osztani a pénzét,hogy újabb gazdagok szülessenek.
    Tehát ha neked lenne 2 milliárdod megőriznéd a pozíciód és létrehoznál 2-3 nap céget magadnak ami még tovább biztosítja a saját és családod felemelkedését vagy rábíznád 20 emberre a fejenkénti 100milliót…amit te saját magad kerestél meg 20 év alatt.Vajon 10 év múlva az a 2 milliárd több lenne vagy szép lassan elfolyt volna egyébként gazdaságélénkítő dolgokra(vásárlás,utazás,luxus) vagy lenne belőle másik 10 szintén milliárdos ember aki újra szétoszthatja a vagyonának pl:90%-át így újabb 200 ember lehetne elméletben milliárdos.

    Gazdagok sem egyformák meg a minimálbéresek sem de ha ez az állapot ami a gazdag-szegény ellentéten alapul eltűnne(mindenki egyenlő) akkor az emberiség olyan szellemi szintre jutna ami miatt rögtön megsemmisülhetne mivel neki már több célja,értelme nem lenne ebben a világban.

    Másik az autókhoz kapcsolódóan néztétek a 2011-es eladási toplistát ? Íme:
    Toyota corolla : 1.020 millió körül /Japán
    Hunday elantra : 1 millió és 10 ezer darab /Dél-Korea
    Wuling Shunshine vagy Sangshine:) : 940ezer /Kína-GM csak Kínában árusítják még….
    Ford focus:910ezer
    Kia rio:820 ezer /Dél-Korea
    Ford fiesta:780k
    VW jetta: 750k
    Toyota camry : 730k /Japán
    Chevrolet cruz : 690k /Dél-Koreában gyártják
    VW golf : 650k

    Ez elég sok mindent elmond a mostani helyzetről 🙂 Ázsia már régen nem egy leszakadt régió,ez főleg a kínai Wulang shunshine 8személyes kisbuszon látszik ami nemsokára exportra kerül és ezzel együtt nem sokára 5-10 millió darab lesz legyártva ami nem kecsegtet túl sok válsággal az ázsia részen mivel ok nélkül nem lenne pénz több millió új kisbuszra(magánszemélyek veszik) ami pont arra jó amire tervezték olcsón és gazdaságosan szállítani a több millió darab miatt olcsó alkatrészekkel szerelni,javítani.
    A magyar gépiparnak mindene meglenne egy helyben előállított licenc gyártott régi mercedes motor(w201 2.0 diesel 72 lóerő) felhasználásával létrehozott kisbuszra,ami olcsó és minimális korszerűsítéssel kiadna egy 8-9 személyes kisbuszt ami mérete ellenére(1,3-1,6 tonna/80-85 lóerő)keveset fogyasztana 7-8-9 liter.Ez a motor ha normálisan használt állapotot nézzük akkor 6,5.7,5 liter körül fogyaszt egy 1,2-1,3 tonnás személygépkocsi kasztnival.Nem kell több a magyar embernek ha több millió másiknak is elég az 1300ccm-is,83 lóerős kínai gépjármű.
    Szerintem egy ilyen konstrukciót amit vázoltam még mi is itt 30-40-en a blogból bármikor megvalósítanánk miután lenne anyagi hátterünk.

  8. Kedves ejha. Én nem vágyom milliárdokra,mert tök felesleges olyan dolgokat felhalmozni amiket nem tudunk örökké élvezni. Tudod a halál ellen nem véd meg a hétszáz négyzetméter alapterületü ötfürdőszobás úszómedencés és még egyébb mit tudom én mivel felszerelt vityilo. És attol sem véd,hogy halálod után azt az ugynevezett családod jól elherdálja. Szóval amire hivatkozol az teljességgel irreális. Húsz év alatt nem lehet megteremteni legálisan azt a vagyont ami ma egyesek kezében van-ez pedig a te naivitásod-csak ha attol veszed el,aki ténylegesen megdolgozott érte.

  9. Ugyan ez butaság mivel adok egy telefon számot vagy többet és magyarázd el Éberhardt birodalom vezetőjének,hogy ő aki kézipakolos ifával kezdte az építőipari anyagok forgalmazását egy 600nm telken a tanár feleségével 1992-ben,most miért milliárdos és miért ad munkát 10 embernek….nem kell irigynek és önzőnek lenni mert az nem vezet sehova,kivéve ha Robinhódként akarsz gazdagokat kirabolni és szegényeket megsegíteni,de ha te jutnál sok pénzhez vajon akkor is ilyen álláspontot képviselnél?

  10. Ejha.Hidd el nekem nincs semmi irigylésre méltó a milliárdosok életében. De tudod ha annyira jó emberek lennének mint ahogy azt te elképzeled,akkor nem csak az amúgy is nagy vagyonuk gyarapitásával törődnének és ha tényleg a nullárol kezdték nem felejtenék el a saját multjukat úgy hogy pénzen egy másik multat kreálnak maguknak.

  11. 10, ejha:
    Olyan óvatosan fogalmazol, mintha a munkahelyi vezetőd is olvasgatná a fórumot ! A bébi-mercedes károsanyagkibocsátási-mutatói miatt az eu-gyártást nyugodtan felejtsd el. Most akkor kisbuszról vagy személygépkocsiról beszélsz ?

  12. 13.Nem én képzelem el hanem ezek tények de mint emberek ők sem lehetnek tökéletesek,de szerintem az,hogy 10 embernek munkát ad bejelentve,több helyen is ingatlant épít saját magának de nem fusizva ezzel több éve munkát ad egy szintén korrekt vállalkozónak(kőműves aki 4-5 emberrel dolgozik bejelentve)leadózik mindent ahogy kell nem a legújabb 30 millás mercedessel jár hanem egy Toyota avensissel amit 3 évente cserél.Mit kéne még tennie ? Ma nálunk valakinek nem elég az,hogy egy vállalkozó bejelenti az alkalmazottakat,adót fízet,mellette gazdaságélénkítő folyamatokat visz végbe ? Ez pedig nem példa itt hanem a vállalkozók egy csoportja így csinálja,a többi akikről te beszélsz az adócsaló,feketén dolgoztató,nem korrekt vállalkozók pedig a megoldandó probléma.

    14 ha nálunk nem képesek modernizálni egy 200d blokkot akkor már vége az országnak,pár gépészetis egyetemista bármikor,de az se rontaná az összképet ha saját motort terveznénk,belelehet kötni sok mindenbe de inkább a megvalósításon kéne gondolkodni mert az újításokat lehetetlenként lefesteni nem vezet sehova.A munkahelyem meg már nem az amit leírtam mert nem ott dolgozom mivel messze van és a légkör sem olyan jó,de attól nem kívánok senkit sértegetni mert bármikor szükségem lehet rá és ez már évek óta folyamatosan igazolódik.
    Ha én segítek valakinek csak úgy minden szándék nélkül az többnyire később segítség formájában mindig visszatérül.
    Barátnőm bátyjának vittem 3 zsák kukoricát,ezek után dolgoztam vele tetőn(ács) és kaptunk ingyen 180 méter tetőlécet 5-6 méteres szálakban.Nekem volt kukorica amit megesznek a csirkéi,neki volt tetőléc amit felhasználunk a tetőcseréhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük