Antalffy Tibor honlapja

SZENDI GÁBOR egy nehéz eset (II.-tejbegríz)

Szendi Gábor azért nehéz eset, mert sok mindenben nem csak igaza van, de kifejezetten merész szembenállója a téves ismereteknek, amikből a híres szaktekintélyek nem engednek és hevesen ellenállnak minden jobbító elképzelésnek. Szendi tehát könnyen, és nem alaptalanul lopta be magát sokak szívébe. Felmerül viszont a kérdés, hogy vajon mindig, mindenben igaza van-e? Mivel nincs tévedhetetlen ember, a kérdésre rizikómentesen azt  válaszolhatjuk, hogy nincs. A következő kérdés, akkor miben nincs Szendi Gábornak igaza? Mert ezt a kérdést kell körbe járni.

Személy szerint én különösképpen nem foglalkoznék Szendi Gáborral, mert testtömeg indexem éppen 25, ami az én koromban ritkaságszáma megy. Fogyókúrázni nem akarok. Pszichiátriai kezelésre nem csak én nem szorultam soha, de a családomba se senki, soha. Felületesen ismertem az ez irányú munkáit, de különösképpen nem foglalkoztam vele, mert van egyéb dolgom. Ekkor azonban valaki elhívta a figyelmem, hogy Szendi Gábor szerint a koleszterinnek (az én koromban) nem hogy nincs káros hatása, de egyenesen jótékony. Tekintettel arra, hogy 6 éve „állítólag” ateroszklerózisom van, ami egy trombózist megelőző állapot, és a klasszikusok szerint a plakk lerakodás elsőszámú bűnöse az LDL-koleszterin, természetesen felkaptam a fejem. Szendi ugyanis totálisan szembe megy azzal, amit az orvostudomány 50 éve hirdet. Ráadásul a tét óriási, mert a fejlett világban minden második halál oka szív-érrendszeri betegség, amit a magas koleszterinszint vált ki. Az csak természetes, hogy nem mehettem el az új „felfedezés” mellet csak úgy, közönyösen. Első dolgom volt, hogy Szendi ismertetőjéből kiírtam hivatkozásait és elsőnek átnéztem a legnagyobb horderejű tanulmányt a „Framingham Heart Study”-t. ( http://www.framingham.com/heart/backgrnd.htm ) Ekkor ért az első hatalmas meglepetés, az 50 éven át folytatott, sok országot áthidaló, és a WHO által szponzorált tanulmány pont az ellenkezőjét állítja annak, amit Szendi. Akkor pedig hogyan lehet rá hivatkozni? Blöffölés? Nem elképzelhetetlen, hiszen a tanulmány nyelve az angol, ami azt jelenti, hogy Szendi állítását kíváncsiság és nyelvismeret hiányában, minden ezredik olvasó ellenőrzi le. Aki mégis kifogásolja a következtetés félre magyarázatát, annak az a válasz jut, hogy a különböző országokban mért eredmények grafikonra történő kitűzése konfúzus, a trend nem állapítható meg egyértelműen. Tehát a téma át van passzolva a statisztikusoknak. Ha továbbra is kételkedni merészelek Szendi állításában, akkor szíveskedjem kitanulni a statisztikát. Ehelyett én elfogadom a WHO kiértékelését. Miért? Azért, mert az elmúlt 30 évben sok száz, különböző országokban elvégzett tanulmányt készítettek, melyek kivétel nélkül mind alátámasztják a Framington tanulmány eredményeit. Néhányat felsorolok, hogy akinek van kedve Googlizzon: 1) Coronary Primary Prevention Trial (CPPT), 2)  Oslo Study Diet and Antismoking Trial, 3) Helsinki Heart, 4) Coronary Drug Study, 5) Stockholm Ischemic Heart Study 6) Scandinavian Simvastatin Survival Study (4S) 7)  West of Scotland Coronary Prevention Study (WOS) 8/ Bristol-Myers Squibb Pravachol Study. Ezek mindegyike azt hozta ki eredményként, hogy az LDL-koleszterin csökkentés és a HDL-koleszterin növelés a mortalitást 30 százalék körül csökkenti. Nálam nem az a tét, hogy több példányt adok el a diéta könyvemből, vagy többet beszélnek rólam az emberek, esetleg fellendül a honlapom forgalma (ahol hirdetések után fizetnek). Nálam a tét a szaros életem. Szendi Gábor ne hülyéskedjen az én életemmel. Hülyéskedjen a sajátjával, majd ha eljön az ideje.

Persze, az hogy be vagyok szarva, az nem cáfolat. 3000 tanulmány azt mondja, hogy az LDL-koleszterin káros. Ezzel szemben Szendi azt állítja, hogy 50 felett a koleszterin kifejezetten védő hatású. Mi van akkor ha mégis neki van igaza? OK, felveszem a kesztyűt. Van egy olyan magyar találmány, amit úgy hívnak, hogy Arteriográfia. Ennek az a lényege, hogy egy vérnyomásmérő érzékelőjét rákötik a vizsgált személyre. A kapott jeleket csatlakoztatják egy számítógépre, amin telepítve van a találmány lényegét képező program. Aztán a gép kiprinteli az eredményt. Vagyis? Minden egyes szívdobbanásra (szisztolé) az erekben végigfut egy lökéshullám, ami az érfalakról (endotél) visszaverődik. Minél merevebb az érfal, vagyis minél meszesebb, a visszaverődés annál gyorsabb. Ezt kell tehát megmérni és levonni belőle a megfelelő következtetést. Nálam az első vizsgálat 11,32 m/s pulzushullám terjedési sebességet mért. Mivel 9,7….12 m/s „emelkedet” (12 m/s felett már „kóros”) ez azt jelenti, hogy csak egy hajszállal volt a kóros alatt. Ezt követve szigorú koleszterinmentes diéta és kevés sztatin szedése után 2 év múlva az eredmény 9,85 m/s értékre változott. Vagyis majdnem lementem a „normális” tartományba. A vizsgálatot végző orvos nem akart hinni a szemének. Ilyen még nem volt. Az ereim évekkel lettek fiatalabbak. Egyetlen egy dolog történt. A koleszterin szintemet 5,2 mmol/l-ről levittem 2,8 mmol/l-re és ott tartottam 2 éven keresztül (és még ma is tartom). Minden tiszteletem Szendi Gáboré, de én maradok az alacsony koleszterin mellett.

Igen ám, de Szendi most újabb vizekre evezett. Feleségem kapott is tőle egy körlevelet, aminek lényege, hogy a tejbegríz „öl, butít és nyomorba dönt” . Mint már oly sokszor blogjaimban kifejtettem, nem vagyok közgazdász, szociológus, biológus, még atomfizikus se, de van józan eszem, amit elő szoktam venni. És most a tejbegríz főellenségnél elő is  veszem. Szendi paleo étrendjének a mottója, hogy szervezetünk nincs hozzászokva a hatalmas szénhidrát terheléshez, tehát ne együnk  krumplit, rizst, tésztán, kenyeret, stb. Olyan sok ember van megfertőzve ezzel a szénhidrát ellenességgel, hogy nincs nap, amikor valaki ne keresné nálam a „szénhidrát mentes lisztet”. Szerencsétlen, tudatlan emberek. Azt szó nélkül átvették, hogy a szénhidrát az ellenségünk, de azt már nem tuják, hogy ilyen liszt nem létezik, pedig ők úgy szeretnének kenyeret is enni, és a szénhidráttól is távol tartani magukat, mert Szendi mester ezt tanácsolta. Szendit láthatóan nem zavarja, hogy a primitív szegény népek jóformán nem esznek semmi mást, mint nap mint nap rizst, és természetesen nem halnak bele. Lehet itt hülyéskedni evolúcióval, ahol 40.000 év szinte semmi. Meg a majmok DNS állományának mindössze 2 százalékos eltérésével, de ezt a témát más oldalról kell megközelíteni.

Az emberi nyálban van olyan enzim, ami a szénhidrátok emésztését lehetővé teszi. Az ember tehát alkalmas a szénhidrát emésztésre (a cellulózra például nem, míg a kecske igen). Igaz, Szendi nem mondja, hogy nem ehetünk szénhidrátot, csak ne sokat, mert azt a hasnyálmirigyünk nem tűri. Ezt kellene most megcáfolnom. Lássuk! Középiskolában volt egy osztálytársam, akiről kiderült, hogy egy vesével született. Rettenetesen sajnáltuk, mert valahogy „nyomoréknak” képzeltük. Aztán megmagyarázta, hogy semmi baj, pontosan úgy élhet mint bárki más, mert az ő egyetlen veséje belenőtt a szerepébe és ragyogóan ellátja két vese feladatát. Ugyanis - és ezt mindig elfelejtik - az élettelen tárgyak használat közben kopnak, aztán használhatatlanná  válnak. Az élő szervezet viszont a használattól megedződik, erősebbé válik, hogy jobban állja a gyűrödést. Ezt használják ki a testépítők. Ezért van „sport szíve” vagyis az átlagosnál erősebb szíve a sportolóknak. A kerékpárosok tüdejébe kétszer több levegő fér, mint a kishivatalnokéba, mert állandóan csúcsra járatja, amikor a lejtőn felfelé hajtja a pedálokat. Ebből az következik, hogy egy egészséges, fiatal ember hasnyálmirigye is alkalmazkodik a nagyadag szénhidrátokhoz és esze ágában sincs bedobni a törülközőt. Természetesen nem idős, beteges emberekről van szó. De azt tudjuk, halál ellen nincs orvosság. Viszont a halál előtt kár lemondani a könnyen emészthető és jóízű szánhidrátokat tartalmazó, megszokott ételek élvezetéről. Éljen a tejbegríz! Minden reggel azt eszem. :D   

Hirtelen szívhalál

A tegnap esti hírekben hallottam, hogy edzés közben az olaszliszkai pályán már megint meghalt egy 26 éves futballista. A szemtanú szerint a játékos a felé lőtt labdát mellre vett, ami után megtántorodott. Aztán a hírbemondó ejt néhány szót a hősies újraélesztési kísérletről és ennyi. Én meg olyan faszul szocializálódtam, hogy csupa felesleges dolgot tudok, például ezt is. Na lássuk, miről is van szó?  

Egy tizenéves fiú csuklását társa barátságos mellkas veregetéssel próbálta megállítani. Hirtelen a csuklás leállt, vele együtt a fiú szívverése is. Egy-két percen belül beállt a halál. Egy másik fiút hólabda talált el szívtájon, az eredmény ugyanaz. Ezeket a furcsa és hirtelen haláleseteket 1876 óta ismeri a világ és (angol nyelvterületen) „commotio cordis” névvel illeti. Lényege, ha megfelelő időpillanatban, a megfelelő helyen, megfelelős erősségű ütés éri a mellkast, a szív leáll, és bár újraélesztése lehetséges lenne, de a közelben tartózkodóknak fogalmuk sincs a dolog komolyságáról. Mire kiderült mi történt, már réges-régen késő.

Az alábbiakban egyetlen szívütés (sematikus) EKG képét láthatjátok, ami körülbelül 0,5 másodpercet ölel át. Ebből az időkeretből 15 ezredmásodpercnyi szakasz nevezhető „halál zónának”.

Lehet, hogy erről sose hallottál, de egyedül az USA-ban 1975 és 2000 között több mint 60 sportoló halt meg baseball játék közben, kifejezetten commotio cordis következtében. Azon se lehet csodálkozni, ha első hallásra senki se hiszi el, hogy egy barátságos mellkas veregetés halálos is lehet, főleg ha meggondoljuk, hogy az áldozat egy életerős fiatal férfi.

Csakhogy a kutatások végül is fellebbentették a fátylat, hogyan lehet az, hogy a mellkasra mért egyetlen, nem túl erős ütés azonnali halálhoz vezethet. A mechanizmus egyszerű. Az ütés következtében a szív először remegésbe kezd, majd leáll (a mi focistánk se halt meg azonnal). De mi is történik pontosan? Normál körülmények között minden egyes szívverést a szívizom sejtek membránjain keresztül vezető csatornákban áramló ionok indítják el. Ez az ionvándorlás megváltoztatja a potenciál különbséget a membránok között. Még mielőtt a következő szívverés beindulna, a membránok közti ion eloszlást egy szivattyúhatás megváltoztatja, visszaállítva így az eredeti állapotot. Ez az ion „feltöltés” nem tud bekövetkezni egyazon időpillanatban az egész szívre kiterjedve. A bal kamra, amely az oxigéndús vért a tüdőből átpumpálja a testbe, fokozatosan töltődik fel. A folyamat a kamra egyik oldalából indul ki és jut el a másik oldalába. Amennyiben az izom összehúzódás beindul, még mielőtt az egész kamra feltöltődne, a rendezett izommunka kaotikussá válik.

Most már csak az a kérdés, hogy egy viszonylag gyenge ütés a szívtájra be tud-e indítani egy idő előtti összehúzódást? A kérdésre megpróbált választ találni Mark Link (Boston Medical Center), és pedig úgy, hogy sertések mellkasát bombázta labdákkal. A labdák betalálása a sertés szívritmusának más és más időpillanataiban következett be az előre elrendezett szisztéma szerint. A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy commotio cordis bekövetkezéséhez elképesztő méretű balszerencsére van szükség. Magyarul, igen ritkán következhet csak be.

Ezek szerint a labda becsapódásának eléggé precíz időpillanatban kell bekövetkezni (lásd grafikon), merőlegesen, pontosan a szív felett, és lehetőleg 65 km/ó sebességgel.

Még egy adat. Fiatalok körében jóval gyakoribb ez a fajta szívleállás, mint időseknél. Ha arra gondolsz, hogy a fiatalok labdáznak, míg az idősek újságot olvasnak, akkor mellélőttél. A fiatal borda rugalmasabb, és ezért továbbítja az ütést. Az idős borda merev, ellenáll az ütésnek (vagy törik). Hitted volna, hogy van, ami a vén fasziknak kedvez?

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Szendi Gábor és a koleszterin

Néhány napja tettem fel két posztot is a zsírokkal és a koleszterinnel kapcsolatban. Természetesen nem az ujjamból szoptam ki az adatokat, hanem (nem kevés fáradtsággal) utána kellett néznem. Két nappal később „Tara” nevű hozzászóló metakommunikációval közölte a honlapon, hogy ő bizony egy szót se hisz az egészből, inkább követi Szendi Gábor tanácsát. Szendi Gáborról sok minden köztudott, nekem például nagyon tetszik kiállása a pszichiátriai gyakorlattal szemben. Most azonban egy másik véleményéről van szó, nevezetesen, szerinte a koszorúér elmeszesedés (infarktus) és a szérum koleszterin szintje között nincs összefüggés. Illetve idős korban (50 felett) a magas koleszterin kifejezetten mortalitás csökkentő tényező. Mivel én idős vagyok,  számomra ez egy  nagyon jó hír, mert akkor újra zabálhatok tojást, sajtot, pacalt, szalontüdőt és rántott sertésvelőt, ami belefér. Heje-huja-haj! Egyetlen szépséghibája a dolognak, ha Szendi téved (amire kurva nagy esély van, elvégre az egész világ 40 éve úgy tudja, hogy a koleszterintől döglünk), akkor néhány hónap és nincs többé se Tibor bá, se a honlapja. Nem biztos, hogy ez téged idegesít, engem azonban igen, bár nem annyira a honlap, mint inkább saját magam. Vettem tehát magamnak (már megint) a nem kevés fáradtságot és megkerestem Szendi Gábor „Koleszterin elméletét”, (http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/myokardialis-infarktus-koleszterin-es-szenhidrat-elmelete.php?olvas) aminek a lényege, hogy a magas koleszterinnek semmi köze a miokardiális infarktushoz. Aztán majdnem elröhögtem magam, mert két bekezdés közé be van építve egy hirdetés. Íme:

Magas a koleszterin?

A SuperGreen segíthet

Kérdezze dr. Tihanyi László orvost

Ez a szerencsétlen dr. Tihanyi miért pont ide teszi a hirdetését? Hiszen itt éppen arról van szó, hogy a magas koleszterin egyáltalán nem számít. Aztán rájöttem, hogy van ebben rafinéria. Aki dr. Szendinek elhiszi, hogy a koleszterin nem számit, abból dr. Szendi húz ki némi pénzecskét aprócska nyugdíjából. Aki viszont továbbra is be van majrézva a koleszterintől, abból dr. Tihanyi húz ki némi pénzecskét. Aki ide téved, ha nem is hagyja itt a fogát, a pénzének egy részét egészen biztosan. Na, de nézzük a felsorakoztatott bizonyítékokat! Szendi három nemzetközi tanulmányra hivatkozik: 1) MONICA, 2) Framingham, 3) ALLHAT. És mit szűrt le ezekből a tanulmányokból? Idézem Szendit: „Évtizedes kutatások nem tudták meggyőzően igazolni a táplálék telített zsír- és koleszterintartalmának atherogén hatását. és a megelőzési programok is kudarcot vallottak”.Akkor most nézzük mint mond erről a MONICA (természetesen nem a show-ra kell gondolni )!

http://href.hu/x/ctj0

Megéri rákattintani. Kiderül, hogy az első jelentős tanulmányt Framingham-ban (Massachusetts, USA) készítették még az 1950-es évek elején. Ekkor derült ki, hogy az aterogén hatást (vagyis az ér elmeszesedést) különböző tényezők befolyásolják, amiket akkor elneveztek rizikófaktornak. Ezek közül a legnagyobb hatást a szérum koleszterin szintje fejtette ki. Akkor most idézem az eredeti angolt, majd a fordítás következik:

The most consistent and powerful of these, in explaining coronary risk, the classic risk factors, were cigarette smoking, blood pressure and blood cholesterol. Others were less common (diabetes mellitus, obesity and alcohol). The dominant blood cholesterol concentration varied significantly across populations. It correlated with the amount and type of fat in the diet and correlated strongly with population coronary disease rates.

A rizikófaktorok közül a legjelentősebb és legkövetkezetesebb az érelmeszesedés kialakításában, a klasszikus rizikófaktorok. A dohányzás, vérnyomás, és a szérum koleszterin szintje. A többi tényező (cukorbetegség, elhízás és alkohol) kevésbé jellemzőek. A domináns szérum koleszterinszint a különböző népcsoportok között jelentősen eltérő volt, de összefüggött az étkezésben szereplő zsírsav mennyiségével és minőségével, valamint jelentősen összhangban volt a szívbetegség gyakoriságával az adott népcsoportban.

Hoppá, Dr. Szendi Gábor. A kimásolt és lefordított rész a MONICA tanulmány elejéről származik. Akkor néhány szót erről a tanulmányról. A Framingham tanulmány környékére az USA-ban hihetetlen mértékben felfutott az infarktusok száma, de ez a 60-as évek elejére csökkenő trendet mutatott, amit a többi iparilag fejlett ország követett, de mások nem. A különböző országokban a szívérrendszeri betegségek előfordulási gyakorisága és a mortalitás ismert statisztikai adat volt. Arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző népeknél (populáció) hogyan állnak a rizikótényezőkkel. Ekkor (1979) indult be a MONICA program, ami 1996-ig tartott, 21 országban, 38 populációra terjedt ki (különböző nagyvárosok). Ennek a hatalmas programnak a  szabványosítása és kiértékelése gigantikus munka volt, és nem is mindig sikerült. Tehát a MONICA célja nem a rizikófaktorok és a szívérrendszeri betegségek közötti korreláció megállapítás volt, mert ahhoz nem fért kétség, hanem a rizikófaktorok felmérése. De, ha úgy is lenne, ahogy azt dr. Szendi állítja, egy 14 éves tanulmányra nemigen lehet hivatkozni, már csak azért sem, mert a MONICA-ban össz-koleszterint mértek. Ma viszont már tudjuk, hogy nem annyira az össz-koleszterin számít, mint inkább az aterogén index, vagyis az össz-koleszterin osztva a HDL-koleszterinnel.

Akkor idézzünk http://ije.oxfordjournals.org/cgi/reprint/30/suppl_1/S35.pdf a MONICA project angol beszámolójából:

Mean levels of cholesterol generally showed downward trends, which, although the changes were small, had large effects on risk.

A koleszterin középszintje (10 év alatt) általában csökkent, ami - bár a változás kicsiny volt - a kockázatot jelentősen csökkentette.

Ezek után az ALLHAT tanulmányt meg se kerestem. Elméletileg természetesen nem lehetetlen, hogy a koleszterinnek semmi köze az érelmeszesedéshez, de ezt se a Framingham, se a MONICA tanulmányok nem támasztják alá. De akkor dr. Szendi honnan vette? Én mindenesetre nem kezdek el zabálni tojást, sajtot, pacalt, szalontüdőt és rántott sertésvelőt. Kár, nagyon kár!

Transz-zsírsavak és koleszterin (FOLYTATÁS)

Az már tudjuk, hogy egy bizonyos zsírsav konfigurációja lehet cisz és transz. A helyzet az, hogy a természetben gyakorlatilag csak cisz konfiguráció létezik. Transz-zsírsavakat az ember állít elő úgy, hogy növényi olajakból margarint gyárt. A margarin gyártás lényege, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavakat magas hőmérsékleten, nyomás mellett hidrogénnel „dúsítják”, vagyis a növényi olajban lévő többszörösen telítetlen zsírsavak kettős kötését feltépik és lehetővé teszik, hogy a felszabadult szén vegyi kötését hidrogén befogására használja fel. A folyamatot azonban nem fejezik be, vagyis nem tartják fenn annyi ideig, hogy az összes kettős kötés felszakadjon és hidrogént vegyenek magukhoz, mert akkor a kapott zsírsavak szobahőmérsékleten túl kemények lennének, márpedig a cél a kenhetőség. A hidrogénezés folyamatának a megszakításával a többszörösen telítetlen zsírsavból egyszeresen telítetlent produkálnak. Ez még nem okozna gondot, mert az egyszeresen telítetlen zsírsav még nem tragédia. Csakhogy a folyamat közben a megmaradt kettős kötés transz konfigurációt vesz fel. És ez a játék most már száz éve folyik. Hivatalos számítások szerint az USA-ban évente 20.000 ember haláláért közvetlenül a transz-zsírsavak a felelősek. Az egészben a legbosszantóbb, hogy ennek nem kellene így lenni. Ugyanis alternatív eljárás lehetne, ha az eredeti hidrogénezést addig tartanák fenn, amíg az összes kettős kötés fel nem bomlana és kizárólag telített zsírsavat kapnának. Ez szobahőmérsékleten nagyon kemény anyagot adna, amihez ezt követve többszörösen telítetlen zsírsavakat kellene keverni, hogy a megfelelő konzisztenciájú keveréket megkapják. Ez azonban egy sokkal költségesebb eljárás lenne, és mivel a 100 százalékos hidrogénezés nem elérhető, valami kevés transz-zsírsav mindenképpen visszamaradna.

Mi a baj a transz-zsírsavakkal? 1) A testet felépítő sejtek membránjában zsírsav van, ha ide transz-zsírsav kerül, az a sejtmembránt merevvé változtatja, és így a sejt a normál funkcióját nem tudja ellátni. 2) Az étkezés folyamán a szervezetbe került transz-zsírsav megemeli a szérum LDL-koleszterin tartalmát, ami növeli a szívkoszorúerek elmeszesedésének az esélyét. 3) Csökkenti a szérum HDL-koleszterin szintjét és növeli a triglicerid tartalmát. Ez a két folyamat elősegíti az inzulin rezisztencia kialakulását, ami kapcsolatba hozható diabétesz (cukorbetegség), a magas vérnyomás, és a szívérrendszeri betegségek kialakulásával.  4) Káros hatással van az agyra és az idegrendszerre. Az ideg szövetek főleg zsírokat tartalmaznak (amit az alkohol kitűnően old, ezért káros az elmeállapotunkra az italozás). A neuronok mielin hüvelyben futnak, aminek 30 %-as fehérje, de 70 %-át zsírsavak teszik ki (főleg Oleik sav és DHA). Az élelmiszerrel bekerült transz-zsírsav beépül az agysejtek membránjába, beleértve a mielint, ami szigetelőként hat a neuronok között. A DHA-t felváltó transz-zsírsav káros hatással van a neuronok kommunikálására, neuron degenerálódáshoz vezethet, ami  csökkenti az egyed mentális készségét. (A Multiple szklerózis, Parkinson kór, Alzheimer kór közös tulajdonsága a sejtmembrán sorvadás). — Ehhez hozzá kell még tenni, a kanadai tanulmányok kimutatták, hogy margarin fogyasztás miatt az anyatej zsírtartalmának 7,2 százalék transz-zsírsav.

Hogy állunk a koleszterinnel? A szérum magas koleszterin szintje növeli a szívérrendszeri betegségek kialakulásának az esélyét. A koleszterin szintet befolyásolja a táplálékkal magunkhoz vett koleszterin, és a zsírsavak minősége. A szérum koleszterin szintje csökkenthető a táplálékkal magunkhoz vett koleszterin mennyiségének a csökkentésével, a megevett rostanyagok növelésével, a telített zsírsavak csökkentésével és a többszörösen telítetlen zsírsavak növelésével.  Az alábbi grafikon azt mutatja be, hogy a különböző zsírsavak milyen mértékben befolyásolják a szérum koleszterin tartalmát.   

A grafikonból egyértelműen kitűnik, hogy a 18:1 tehát egyszeresen telítetlen, de transz-zsírsav a lehető legrosszabb hatást váltja ki. A rossz koleszterint növeli, a jót pedig csökkenti. Míg ugyanennek a zsírsavnak a cisz konfigurációja a rosszat csökkenti, a jót pedig növeli, pedig csak egyszeresen telítetlen. Ezzel szemben a 18:2, azaz többszörösen telítetlen zsírsav kétszer akkora mértékben csökkenti a rossz koleszterint és egyben az össz-koleszterint is csökkenti.

A szérum koleszterin szintje olyan következetesen függ az elfogyasztott zsírsavaktól, hogy lehetséges volt képletet felállítani a kiértékeléshez. Íme:

                          ΔÖ = 1,2(1,8 ΔTt - 0,1 ΔE - 0,5 ΔT)

Ö = össz-koleszterin

Δ = százalékos változás

Tt = telített zsírsavak

E = egyszeresen telítetlen zsírsav

T = többszörösen telítetlen zsírsav

Nézzünk egy példát! Feltételezzük, hogy napraforgó olajról átállunk repce olajra. A pálma olajban van: 41% Tt, 46% M, 11% T. A repce olajban van: 6% Tt, 62% E, 32% T. Változás: ΔTt = -35%, ΔE = +16%, ΔT = +21%. Megszorozva az együtthatókkal: 1,2(-1,8×35 - 0,1×16 - 0,5×21) = 78. Következtetés: Amennyiben pálmaolajról átállunk repceolajra, a szérum koleszterin szintjének 78 százalékos csökkenését várhatjuk el. Érdemes megfigyelni, hogy a telített zsírsav csökkentése 3,6-szer nagyobb mértékben csökkenti a koleszterint, mint a többszörösen telített zsírsav növelése. A legfontosabb tehát a telített zsírsavak csökkentése.

Most tekintsük át, milyen értékekhez kell tartani magunkat!

Olajok, zsírok, zsírsavak

Tombol az Internet, boldog-boldogtalan azt rak fel, amit akar. Sokan csak okoskodnak, még többen anyagi hasznuk érdekében torzítják el a tényeket. Napjainkban az emberi táplálkozás előtérbe került, aminek millió oka van. Először is az élelmiszeripar kihasználva a kapitalizmus adta lehetőségeket a nagyobb profit érdekében nem törődik a lakosság egészségével. Másodszor ott vannak a fitnesz, testépítő, sport klubok, akik szintén beleszólnak a helyes táplálkozásba. Harmadsorban, a fejlett ipari országokban a lakosság elhízott, „modern” betegségekben szenved és hal meg, amelyek visszavezethetők a táplálkozásra. Negyedszer pedig ott van a táplálék-kiegészítő, és a gyógyszer ipar, amelyeknek szintén anyagi érdeke fűződik termékeik értékesítéséhez. Aztán itt vagyunk mi, a fogyasztók, akiknek lassan már fogalmunk sincs, mi helyes és mi nem. Még az is tehetetlen, aki különben hajlandó lenne betartani a jó tanácsot, ha hozzá tudna jutni. A baj az, hogy az ezzel kapcsolatos ismeretek ágas- bogasak , nehezen tudunk bennük eligazodni, ezért aztán becsaphatók vagyunk. Ezen az állapoton szeretnék segíteni egy összefoglaló és mindenre kiterjedő esszében. Tartsatok velem, és ha kell olvassátok el újra és újra. 

A zsiradékoknak (lipidek) olyan olajos vegyi anyagok tömkelegét nevezzük, amelyek vízben nem oldódnak, csak szerves oldóanyagokban. A lipidekehez tartoznak a monogliceridek, digliceridek, trigliceridek, fosfatidek, cerebroszidek, sztirolok, terpének, zsíralkoholok és zsírsavak. Elég szép kis társaság, de élelmezési szempontból nem lesz mindegyikre szükségünk. Az étkezésre használt zsírokból energiát nyerünk ki, hordozzák a zsírban oldódó vitaminokat (A, D, E, K), ezen kívül jó antioxidáns és bioaktív vegyületek. Zsírokra szükség van még a központi idegrendszernek és a sejt membránoknak is.

Az alábbiakban táblázatba szedek néhány fontosabb, olyan zsírsavat, amikkel gyakorta találkozhatunk. A táblázatban megtalálhatjuk a zsírsav mindennapi nevét, a tudományos nevét, a benne szereplő szénatomok, és a kettős kötések számát, amikről a későbbiekben majd szó lesz. Végül, az is fel van tüntetve, hogy főleg miben találhatjuk meg őket.

A zsírsavakban három elem található: szén (C), hidrogén (H), és oxigén (O), melyek úgynevezett szénláncban helyezkednek el. A lánc végén van egy karboxil gyök (-COOH). Azt tudjuk, hogy a szén 4, az oxigén 2, a hidrogén pedig 1 vegyértékű. A szénhez az egyik oxigén két vegyértékkel, míg a másik oxigén csak egy vegyértékkel kapcsolódik. A második oxigén maradék vegyértékével a hidrogént köti magához. A szén atom a maradék vegyértékével a szénlánchoz kapcsolódik. Ahogy azt majd az alábbi ábrán láthatjuk a szénláncban a szén atomok sorban, egymáshoz kapcsolódnak. A maradék 2-2 vegyértékükkel egy-egy hidrogént kötnek le. Egy ilyen szénlánc komplett, amit éppen ezért telítettnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a vegyületben annyi hidrogén atom van, amennyit a szén atomok képesek lekötni.

                              Butirik sav

Ennek a molekulának az alternatív felírása a következő: CH₃CH₂CH₂COOH  illetve CH₃(CH₂)₂COOH. Különben a Butirik sav adja a vajnak azt a jellegzetes vaj ízt.

Előfordulhat, hogy egymás mellett lévő két szénatom két vegyértékkel kapcsolódik egymáshoz, azaz kettős kötés van közöttük. Ez telítetlen zsírsavnak nevezzük, mivel ez a molekula képes lenne még egy hidrogén atomot beépíteni a szénlánca, amikor is a kettős kötés természetszerűen megszűnne. Ha egy szénláncban több, mint egy helyen van kettős kötés, akkor azt többszörösen telitetlen zsírsavnak nevezzük. Az alábbi ábra egy telítetlen zsírsav molekulát mutat be.

A telített, telítetlen és többszörösen telítetlen fogalmaknak biológiai szempontból óriási jelentősége van. A telített zsírsavak élettanilag károsak az emberi szervezetre. A telítetlen zsírsavak, mondjuk úgy, semlegesek. A többszörösen telítetlen zsírsavak pedig kifejezetten hasznosak, sőt az Ω-3 és az Ω-6 zsírsavak (később részletesen tárgyalom) esszenciálisak, ami azt jelenti, hogy nélkülözhetetlenek és az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, tehát a táplálékkal kell magunkhoz venni.

A megnevezéseknél a név előtt található számok arra utalnak, hogy a kettőskötés hol helyezkedik el, azaz hányadik helyen van a sorban. A karboxil gyökben lévő szén atom az első. Kiírt görög számok (di, tri, tetra, hexa. stb.) a szénlánc hosszára utalnak. Például: „9,12-oktadekadienoik sav” azt jelenti, hogy a szénláncban 18 szén atom van (okta-deka), két darab kettőskötéssel (di-en), Amelyek a 9. És 12. Helyen lévő szén atomoknál van. Az elején pedig egy karboxil gyök (oik sav) található. A molekula felépítése  ez: CH₃CH₂CH₂CH₂CH₂CH=CHCH₂CH=CHCH₂CH₂CH₂CH₂CH₂CH₂CH₂COOH
Amit hétköznapi nyelven „Linoleik sav” elnevezéssel illetünk. Ezt a hosszú felépítést le lehet rövidíteni: CH₃(CH₂)₄CH=CHCH₂CH=CH(CH₂)₇COOH. A zsírsavak jelölését tovább szokták rövidíteni, például C18:2, ami azt jelenti, hogy a szénláncban 18 szén atom van és két darab kettős kötés. Igaz, ezt a kritériumot több zsírsav is kielégíti, de mindig a természetben előfordulóra gondolunk, ez esetben a linoleik savra. Amikor egy szénláncban két darab kettős kötés van, amelyeket mindössze egyetlen szénatom választ el egymástól, akkor „konjugált linoleik savról” (CLA) beszélünk. Bár ez C18:2 jelölést kapja, de elrendezésben lehetnek különbözők: 9,11-CLA, vagy 10,12-CLA. Ezek megfelelnek a 9,11-oktadekadienoik és a 10,12-oktadekadienoik savaknak. Az előző molekula felépítése a következőképpen néz ki: CH₃(CH₂)₅CH=CH-CH=CH(CH₂)₇COOH.

Ezzel sajnos még nem értünk a végére, mert a molekulák konfigurációi még hátra vannak. Ugyanis nem mindegy, hogy a kettős kötésű szén atom melyik oldalán „hiányzik” a hidrogén atom. Itt jön be a transz-zsírsav és a cisz-zsírsav fogalma. Ugyanis a kettős kötés igen erős, megakadályozza a szénatom elforgását a kötés tengelye körül. Tehát szerkezeti különbséget jelent a kettős kötésben résztvevő szénatomokhoz kötődő hidrogénatomok helyzete. Íme az ábrák:

Ez a két 3-D molekula kép bemutatja a 9-oktadekenoik sav két izomerét (azonos alapú) cisz és a transz konfigurációkban. Vörössel a két oxigénatomot, kékkel pedig a hidrogénatomokat jelöltem. A „cisz” és a „transz” latin előszavak a hidrogénatomnak orientációját jelzik a kettős kötéshez képest. A cisz azt jelenti, hogy „azonos oldalon”, a transz pedig „az ellenkező oldalon”. A természetben előforduló zsírsavak rendszerint cisz konfigurációt mutatnak, megjegyzem ez az egészséges. A mesterségesen kezelt olajok, zsírok (margarin) tartalmaznak transz-zsírsavat. A bemutatott cisz-9-oktadekenoik sav, vagyis oleik sav az olíva olajban található.

Térjünk rá az Omega-3 (Ω-3 vagy ω-3) és az Omega-6 (Ω-6 vagy ω-6) zsírsavakra! Mint már jeleztem, ezek rendkívüli jelentőséggel bírnak, mert az emberi máj a többi zsírsavból nem tudja szintetizálni (a lebontáshoz szükséges enzimmel nem rendelkezik), ezeknek benne kell lenni a táplálékainkban. De pontosan mit is jelölünk ezekkel? A szénlánc első szén atomjának (a karboxil gyökben lévő) Alfa a neve, míg az utolsónak Omega. Az Omega után következő szám azt jelzi, hogy az utolsó (Omega) szén atomtól számítva hányadik szén atom után van a kettős kötés. A Linoleik sav egy Ω-6 zsírsav, mivel a kettős kötés az utolsó szén atomtól számított hatodik után van. Megjegyzem, hogy a Linoleik Ω-6 zsírsavnak fontos szerepe van a koleszterin csökkentésben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korlátlan mennyiségben fogyaszthatjuk, mert fontos jelentősége van a táplálékkal bevitt Ω-6 és Ω-3 arányának is. Ideálisnak mondható, ha az Ω-6 zsírsavból legfeljebb kétszer fogyasztunk többet, mint az Ω-3 zsírsavból. A „modern” étkezésnél ez az arány 15:1-től akár 100:1 is lehet, ami szív-érrendszeri betegséghez, rák kialakulásához, különböző gyulladásokhoz és autoimmun betegségekhez vezethet. A helyes megoldás azonban nem az, hogy csökkentjük az Ω-6 többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztását, hanem növeljük az Ω-3 többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztását.

Mikor étkezünk helyesen olajok, zsírok tekintetében? A fentiekben körvonalazottak szerint, összefoglalva az optimum: 1) Minél kevesebb telitett zsírsav. 2) Minél több Ω-6 és Ω-3 többszörösen telített zsírsav. 3) Az Ω-6 és Ω-3 aránya minél jobban közelítse meg az 1:1-et de semmiképpen ne lépje túl a 4:1-et az Ω-6 javára. 4) Minden körülmények között kerüljük el a transz-zsírsavak fogyasztását, aminek módja: a) ne hevítsük fel az olajt, b) ne fogyasszunk mesterséges (margarin) zsiradékot, függetlenül attól, hogy mi van ráírva (szívbarát, meg hasonlók - ne dőljünk be, szívbarát margarin nem létezik).

Az alábbiakban egy táblázat található, ami különböző olajok összetevőit mutatja be százalékos formában, ezek közül lehet válogatni. Van azonban a válogatásnál más szempont is. Olajat általában úgy nyernek egy növényből, hogy kipréselik. Kipréselés után azonban még nagyon sok olaj marad vissza, amit kár lenne veszni hagyni (legalább is a gyártónak), ezért magasabb hőfokon a visszamaradt présélményt - ami legtöbbször valaminek a magja - szerves oldóanyagba rakják, majd átszűrik. A mag maradványok - immáron majd teljesen olaj nélkül - mellékterméknek számit. A szerves oldóanyagot és az olajat elválasztják egymástól. Az oldóanyagot újból felhasználják, az olajat pedig palackozzák. A probléma az, hogy 1) Az olaj fel lett hevítve. 2) Mindig marad vissza csekélyke oldóanyag. Éppen ezért kizárólag „hidegen sajtolt” felirattal ellátott termék fogyasztását javaslom. Aztán, hogy ez be van-e tartva, azt már nem tudom garantálni.

Ebből a táblázatból világosan kitűnik, hogy a repceolaj gyakorlatilag felülmúlhatatlan. Az Ω-6 és Ω-3 aránya közelít a   2:1-hez. Ezenkívül mindössze 6 % telített zsírsavat tartalmaz.  A kizárólag repceolajjal való főzésnek azonban van egy hátulütője. Étkezésünk során gyakorlatilag elkerülhetetlen más zsírok fogyasztása, hiszen húsokat is eszünk, már pedig ezekkel együtt jár állati zsiradék is. Például a sertészsírban van Ω-6, de egyáltalán nincs Ω-3. Ez pedig a két Omega zsírsav arányát megváltoztatja. Éppen ezért én magam úgy járok el, hogy 7 dl repceolajhoz hozzákeverek 2 dl lenmagolajat. Mivel a lenmagolajban egy elképesztő 53 %-nyi Ω-3 van. Ezzel a keverékkel a következő arányt érem el —> 186:176. Ez pedig nagyon közel van az 1:1-hez, más zsiradékok (pl. tejben lévő vaj) arányrontása belefér. Böngésszétek át a táblázatot, hogy kiderüljön, az agyon hirdetett olajok milyen nagy mértékben egészségtelenek. Kereskedelmi polcokon 20-30 féle olíva olajat lehet találni „szűz” vagy „extra szűz” felirattal. Minél  csicsásabb a címke, annál drágább az olaj. Akad 4000 forintért is. És mit tud? Nem sokat, Ω-3 tartalma mindössze 1 %. Ennél is hátrányosabb a pálma olaj, aminek majdnem fele telitett zsírsav, és ne feledjétek az összes „vajas” péksüteményben (például túrós táska) ezt sütik bele. A kakaóvaj ( csokoládékban) még ennél is rosszabb, 63 % telített zsírsavat tartalmaz.

Ki kell még térnem a margarin ellenességemre. A növényi olajak anál folyósabbak minnél több telítetlen zsírasv van bennük. Hogy a (szoba hőmérsékleten) folyékony növényi olajból kenhető margarin váljék egy “hidrogenizálás” elnevezésű műveletnek vetik alá. Magas hőfokon, nyomás alatt hidrogén gázt kevernek az olajokhoz. Ennek következménye, hogy a kettős kötések felbomlanak és a telítetlen szén atom felvesz még egy hidrogént. A zsírsav telítetté válik. A problémát az adja, hogy közben transz konfigurációk jönnek létre, ami élettanilag igen káros. Szabályként megállapíthatjuk, hogy a természetben talált telítetlen zsírsavak konfigurációja majd mindig cisz, a mesterségesen átalakítottaké pedig majd mindig transz. Ezért kell kerülni a margarionok fogyasztását. Tehetnek bele vitaminokat, ásványi anyagokat, ezek a tényen nem változtatnak, vagyis a transz-zsírsav tartalmon. 

Csak még egy utolsó kérdés: miért irtózom a telített zsírsavaktól? Mert a vérben csökkenti a HDL (jó) koleszterint, és növeli az LDL (rossz) koleszterint. Ez pedig a szívinfarktus és a sztrók bekövetkezésének elsőszámú oka.

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————

Hirtelen halál

Az utóbbi időben, főleg sportolók körében, divattá vált a hirtelen halál. Ez a tragédia utoljára Varga Zoltánt érte. Én viszont szörnyülködve hallom, hogy a megkérdezett „szakemberek” hülyeségeket nyilatkoznak a televízióban, mert a szereplésvágyuk nem engedi, hogy befogják a pofájukat, viszont „hivatástudatuk” el akarja kendőzni a valóságot. A valóság az, hogy az áldozatokat a sportorvosok vagy nem figyelmeztetik, vagy maguk se tudják a lényeget, a hirtelen halál lehetőségét. Mi a hirtelen halál. Egyszerű, a szív minden figyelmeztetés nélkül megáll. Ismert jelenség, egészen fiatal korban is, de az okok markánsan különböznek.

Kezdjük a szívvel. A szív egy hatalmas izomköteg, aminek az a funkciója, hogy születésünk pillanatától kezdve (sőt jóval korábban) életünk utolsó pillanatáig folyamatosan működjön egyetlen apró pihenés, vagy leállás nélkül. Aki már evett szívpörköltet az tudja, hogy a szívizom valami egészen más, mint a sertés combja vagy bármely más izomzata, mely utóbbiak vagy simaizomszövetek vagy harántcsíkolt izomszövetek. A szívizomszövet ezektől eltér. Legfontosabb eltérés abban mutatkozik meg, hogy egységei nem rostok, hanem térhálózatot alkotó sejtek. Ennek hozadéka, hogy míg a közönséges izmaink időnként elfáradnak, a szívizom soha nem fárad el, folyamatosan működik, akár 80-90 éven át. A szív működése akaratunktól független, az úgynevezett sinuscsomóból kiinduló jelek irányítják, de pontos működését számtalan más dolog is befolyásolja (például a nyaki ütőér vérnyomás érzékelője). Minden esetre azt tudnunk kell, hogy a szív minden időpillanatban a feladatának maradéktalan ellátására törekszik. Ha erőt fejtünk ki, az izmainknak több vérre van szüksége, ezért a szív több vért pumpál (perctérfogat növekedés).

Most váltsunk témát. A mozgó tárgyakat feloszthatjuk élőkre és élettelenre. Az élettelen mozgó tárgy, például egy gépkocsi a működése közben folyamatosan kopik, amíg teljesen el nem kopik, vagyis használhatatlanná válik. Az élő mozgó „tárgy” például az ember működése közben nem csak kophat, de „edződhet” is. Vagyis a természet az erősen használt testrészt megerősítheti. Ez az alapja a sportedzésnek. Fokozott igénybevétel esetén még a szív is megerősödhet, amit „sport szívnek” nevezünk. Természetesen sportolni inkább csak fiatalon szoktunk, ezért a sportszív nem nevezhető kórosnak. Az időskori szívmegerősödés viszont káros (hipertrófia), amit például a nem kezelt magas vérnyomás vált ki, hiszen a szívnek napi 24 órán keresztül felfokozott tempóban kell működnie. Ez előbb vagy utóbb szívelégtelenséghez vezet.  

Most már lehet sejteni, hogy hova fogok kilyukadni. A fiatal szív edzhető, az idősebb szív nem. Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy „sportosnak” maradni életünk végéig egy egészséges dolog. A hirtelen halál bekövetkezésének oka minden esetben a szív ritmusában fellépő zavar. Ez nem azt jelenti, hogy minden ritmuszavar halált vált ki! Azonban kiválthat. Fiatal korban az erőltetett igénybevétellel a pulzusszámot fel lehet engedni 180-ra is. Ezekben az esetekben a teljesítmény tovább fokozásának nem a szívműködése szab határt, hanem a tüdő oxigén felvétele, illetve az izmok teljesítőképessége. Miközben a szívben semmiféle ritmuszavar nem jelentkezik, vidáman ver akár 200-at is. Időskorban sokkal alacsonyabb frekvencián is bekövetkezhet a ritmuszavar. És igen, bizonyos esetekben az agyonhajszolás már akár 30 éves korban is végzetes lehet.

Mit lehet tenni? Ma már lehet kapni csuklóra szerelhető pulzus mérőt. Erős fizikai igénybevételnél (pl.  hegymászás) egy ilyet felkötsz a csuklódra és figyeled a pulzusodat. Ha eléred a kritikus határt, le kell állnod. Mi a kritikus érték. 220-ból le kell vonnod az életkorodat, az így kapott szám a megengedett maximális érték, amit a biztonság kedvéért meg szokás szorozni 0,85-el, vagyis venni az érték 85 százalékát. Az én esetemben 220 - 77=143 x 0,85 = 121. Nekem ezt az értéket semmi körülmények között nem szabad átlépnem.

Lesznek akik nem értenek velem egyet, és találhatsz az Interneten mindenféle magyarázatot a hirtelen szívleállásra. Ezek mind igazak, de csak olyan értelemben, hogy kiváltják a ritmuszavart, ami aztán a szív leállását eredményezi. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egész nap a fotelban ülve nem terheled a szívedet, akkor jót teszel vele. Nem, még egészen idős korban is a szívet időnként, rövid időre (mondjuk fél óra) kellő (de nem eltúlzott) terhelésnek kell kitenni. Mert az „élő mozgó tárgy” használaton kívül helyezése elsorvadáshoz vezet.    

A kardiológusok nem gyógyítani akarnak,

hanem kiszedni a pénzt a páciens és a Társadalombiztosítás zsebéből. Ne hökkenj meg, Szendi Gábor pszichológus szerint a pszichiáterek se gyógyítani akarnak, hanem gyógyszerforgalmat kreálni a Big Pharma számára. Mefisztó szerint a pénz körül forog az egész világ, nincs ebben semmi meglepő. Ami - némileg meglepő - hogy nem veszik jónéven, ha a fejükre olvassák. Nekem 6 évvel ezelőtt a szívem néha „feldobogott” (extraszisztolé), ezért a háziorvos elküldött Budagyöngyére, ahol Dr. Zafír Terézia fogadott. A doktornő PR pszichológiában tanított viselkedésének felépítése, engem a taxisokra emlékeztetett.

[Ifjú koromban a Sváb-hegyen lakott a család. Ha lekéstem az utolsó Fogaskerekű szerelvényt, akkor taxival kellett felmennem a hegyre. A Fogas előtt volt egy taxi-droszt, ahol mindig állt 4-5 kocsi. Beszálltam az elsőbe, és bemondtam a címet. A taxis bólintott, majd elkezdett barátkozni, ami egészen az Istenhegyi út lábáig tartott, ahol elkomorult. A Gyöngyvirág útnál kezdődött a sopánkodás. „Jaj uram, ha tudtam volna, hogy ilyen meredek - tudja szűkítő van berakva a karburátorba - el se vállaltam volna a fuvart." - Majd 2 perccel később - „Lehet, hogy fel se tudok odáig menni." Természetesen felvitt, az egész csak arra volt jó, hogy extra „erőfeszítéséért" extra borravalót kapjon.]

Szóval Zafír Terézia doktornő is kedélyeskedett: EKG - ennél nem lehetne jobb. Ultrahang - száz évig fog élni. Végül terheléses ÉKG, azaz ergometria. Az addig vidám Zafír Terézia hirtelen elkomorodott. „Sajnos komoly bajok vannak.” Én természetesen összefostam magam, mert a „komoly bajok” úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. „Készüljön fel, 2-3 héten belül meg kell katéterezni.” Ezt követve néhány röpke szóval elintézte a katéterezést, ami 2-3 nap befekvést jelent, nem jár fájdalommal, érfestés, csak egy kis melegséget fogok érezni. Katéterezés után majd döntünk a további teendőkről, addig is felír nekem gyógyszert, amiből naponta vegyek be egy szemet, és majd telefonáljak, mikor tudok befeküdni.

Kiváltottam a gyógyszert (Betaloc 50 mg) és elkezdtem szedni. Minden bizonnyal hipochonder vagyok, mert egyre szarabbul éreztem magam. A szívem napról-napra rohamosan romlott. Gyakorlatilag nem tudtam éjszaka aludni, mert állandóan össze-vissza kalapált. Már majdnem befeküdtem katéterezésre, de előbb szétnéztem a világhálón, majd megvettem Szauder Ipoly akkor megjelent könyvét a „Kardiológiai - hypertonologiai manuálét”. Ez utóbbiból megtudtam, hogy a Betaloc a „Béta blokkolók” családjába tartozó gyógyszer (ott viszont csak első generációs) és csodálatos eredményeket értek el vele (véletlenül jöttek rá), de a szedését a fenntartó dózis egy tizedével kell kezdeni és szép fokozatosan kell hetek alatt emelni. Dr. Zafír Terézia ezt elfelejtette velem közölni. A feledékenysége okozta rosszullét nagy mértékbe segített rábeszélni, hogy vessem magam alá a katéterezésnek, de szerencsére, nem álltam egyből kötélnek.

De mi ez a katéterezés? Az ágyékban átszúrják az artériát és egy szondát felnyomnak egészen a szív koszorúerekig. Ekkor a röntgenen árnyékot adó anyagot fecskendeznek be (amit megtévesztő módon „festésnek” neveznek), aminek segítségével láthatóvá válik az érszűkület (sztenózis). Ekkor döntenek, hogy a katéterbe beépített ballont 5 légköri nyomással felfújják-e, ami az eret kitágítja, vagy egy rácsos fémcsövecskét (sztent) beültessenek-e, ami kifeszítve tartja az elszűkült eret, végül pedig, akár by-pass műtétre is sor kerülhet. Esetleg ne csináljanak semmit, mert az ergometriai lelet (mondjuk 2 mm-es ST-depresszió) téves volt. Itt merül fel a kérdés, hogy elkerülhető-e a katéterezés? A válasz egyértelműen, IGEN. Ugyanis, ha nincs anginás panasz (mint ahogy nekem nem volt), vagyis a feltételezett szűkület (sztenózis) még elégséges vért ereszt át a mindennapi tevékenységhez, akkor a sima gyógyszeres kezelés tökéletesen kielégítő. Sőt, adott esetben jobb. Csakhogy gyógyszer felírásért senki se ad hálapénzt, míg a 3 napos befekvésért igen. Ami érvényes a TB-re is. A gyógyszerhez ugyan hozzájárul támogatással (viszont a katéterezés a gyógyszerfogyasztást nem akadályozza meg), de az angioplasztikához (a szerintem elkerülendő katéterezéshez) jóval nagyobb támogatás jár, természetesen a kórház részére. De miért lenne elkerülendő?

Az artériák elmeszesedését az úgynevezett plakk lerakódás előzi meg. A plakk maga egy zsíros anyag, aminek lerakódását elsősorban az érbelhártya (endotel) sérülése, gyulladás és magas koleszterin szint okozza. A katéter felnyomásakor az érbelhártya megsértése gyakorlatilag garantált. Tehát a szűkület megjavítása közben beindítják a következő szűkülés folyamatát. A tortára a hab még annyi, hogy az esetek 2 százalékában leáll a szív, és 4 leállás közül csak 3-nál sikerül az újraindítás, amit úgy intéznek el, hogy „van egy kis rizikó, amit vállalni kell” - természetesen aláírással. Az elpatkolásom esélye 1:200-hoz. Aztán veszek egy lottószelvényt, ahol a nyerési esélyem 1:43.000.000-hoz és bizakodom, hogy nyerek.

Semmi cicizés, irány az Országos Kardiológiai intézet, ahol Dr. Szőke Sándor kezei alá kerültem, aki a Betaloc-ot felcserélte Betaloc Zok-ra, mert a modernebb, és nem is értette miért ezt írták fel nekem. Valamint kiegészítette a gyógyszereimet vérhígítóval (Aspirin protect), hogy a kisebb lyukon is átférjen, és néhány vérnyomás csökkentővel, amit Dr. Zafír Terézia kartársnő  is megtehetett volna, de neki csak a katéterezés volt a fontos. Viszont kiderült, hogy Szőke doktornak is. Ekkor már volt vérnyomásmérőm, koleszterinmérőm, és kívülről fújtam az összes vérnyomás csökkető gyógyszercsalád nevét, és tulajdonságait. 3 hónap múlva kellett volna befeküdnöm, de nem tettem. Helyette kinyomoztam Dr. Szauder Ipoly munkahelyét, majd egy szép napon megleptem. A kórháza éppen átalakítás, illetve megszűnés alatt állt, de lelkesen foglalkozott velem, amikor elmondtam, hogy szökésben vagyok az angioplasztika elől. Dr. Szauder ugyanis nem híve ennek az invazív (testbehatoló) vizsgálati módszernek. Kérdésemre, hogy miért akar minden kardiológus katéterezni, azt válaszolta, mert van nekik hozzá berendezésük. Ez logikusnak tűnt. Ő viszont megállapította (helyesen), hogy az extraszisztoléim valódi oka „ideg eredetű” és felírt Xanax-ot. Tíz hónap után először aludtam éjszaka. Különben - állította - extraszisztolékban még senki se halt bele. Aztán a doktor urat áthelyezték egy másik korházba, ahol volt berendezés angioplasztikához, és akkor nagy hirtelen kiderült, hogy mégiscsak szükségem van rá. De akkor már egy dörzsölt szívbeteg voltam, és meghunyászkodás helyett közöltem vele, hogy NEM. Erre az európai hírnévnek örvendő kardiológus azt mondta, hogy „tudom, hogy most jól érzi magát, de ez egy-két hónapon belül meg fog változni.” Erről csak annyi, hogy kardiológusnak egészen biztos jobb, mint jósnak, mert közben eltelt 5 év, és még mindig nagyon jól érzem magam angioplasztika nélkül.

A vérnyomáscsökkentőket én állítottam be, és én vittem le a koleszterinemet is 6,0-ról 2,8-ra. Viszont ezek a gyógyszerek igen drágák támogatás nélkül. Támogatást pedig csak akkor adnak, ha évente elmegyek felülvizsgálatra. Így esett, hogy visszamentem Budagyöngyére (oda tartoztam), de közben a jó öreg Dr. Zafír Terézia már csak a múlté volt. Volt helyette Dr. Papp András, akinél az ST-deperesszióm 3 mm volt, és természetesen felajánlotta az oly jól ismert angioplasztikát. Elutasításomat személyes sértésnek vette, de túltette magát rajta, mert valami kísérletet végzett és kellettem volna neki kísérleti alanynak. Elképesztően hülye öreg fasznak nézhetett, mert az volt a dumája, hogy ezzel mennyire hasznos lehetek az utánam következő szívbetegek részére. Amikor nem álltam kötélnek, akkor olyan mérges lett, hogy a gyógyszer javaslatot nem írta alá, kirohant és otthagyott. A nővérek pecsételték le és firkantottak oda valamit aláírás helyett.

Közben megint átszervezték az egészségügyet. Egy év lejárta után a János Kórházba kellett mennem, amely kórház időközben újra felvette a „szent” előnevet. Ott futottam össze Dr. Győrfi Melinda doktornővel, aki egy földre szállt angyal. Itt, most, megjósolom, hogy soha a büdös életben nem lesz főorvos asszony. Ő volt az első, aki (néhány év késéssel - ami nem az ő hibája) elmondta mind azt, amit már rég tudtam, de amit Dr. Zafír Teréziának kellett volna elmondani, azért a 20 rongyért, amit begyűrtem a zsebébe.

Még valamit. - tudod minden szentnek maga felé hajlik a keze - ha többet szeretnél megtudni a témáról, és nem akarsz úgy járni mint én, akkor rendelj nálam egy példányt a Szeretném, ha sokáig dobognál című könyvemből. Megéri!            

Az ω-3 zsírsavról még egyszer

Mielőtt eszedbe jutna, hogy az ω-3 a vesszőparipám, elárulom, mi indította el bennem ezt az írást. Néhány napja a kereskedelmi TV állomásokon hirdetnek egy margarint a következő, nagyon megnyerő szöveggel (emlékezetből): Az embernek alapvető szükséglete az esszenciális zsírsav, amit nem tud előállítani, tehát a táplálékkal kell magához venni. A xxxxx margarin tartalmaz ω-3 esszenciális zsírsavat. És nem is hazudnak! Csak éppen nem mondják el a teljes igazságot, mert ha elmondanák, vagy ráírnák a dobozra, akkor senki nem venné meg azok közül, akik elolvasnák és meg is értenék. Mi tehát a teljes igazság?

Az ω-3 és az ω-6 valóban esszenciális zsírsavak, nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben, és valóban táplálékkal kell magunkhoz venni. Azonban maga az ω-3 jelző még nem definiál egy bizonyos zsírsavat, csak egy zsírsav családot, amelyeknek közös tulajdonsága, hogy a COOH végződésű szénlánc másik végében az első dupla kötés a harmadik szén atom után van. Értelemszerűen az ω-6 esetében pedig a hatodik szénatom után. A helyzet az, hogy nekünk, embereknek tulajdonképpen 3 egymástól különböző ω-3 zsírsavra van szükségünk. Ezek a következők:

alfa linolénsav (ALA) amiben 18 szénatom van

eikosapentanolsav (EPA) amiben 20 szénatom van

andokozahexanoiksav (DHA) amiben 22 szénatom van.

Ideális esetnek számít, ha mind a hármat megtaláljuk a táplálékunkban, de ez ritka, mint a fehér holló. Rengeteg tengeri halat kellene hozzá zabálni. Szerencsére az emberi máj az ALA-ból tud szintetizálni EPA-t és DHA-t is. Elvileg tehát elégséges, ha megfelelő mennyiségű ALA jut belénk, amiből rengeteg található a lenmagolajban (54%), mérsékeltebb mennyiség a tökmagolajban (15%) és a szójaolajban (11%), és csekélyke mennyiség van még a dióban és a repcében is. A széles körben használt napraforgóolajban és a méregdrága, de agyonhirdetett olíva olajban semmi.

Ez azonban a meglehetősen összetett képnek csak egy szegmense. Az embernek szüksége van ω-6 zsírsavra is, amihez viszonylag könnyen hozzájut (állati zsiradékban is van). Sajnálatos módon az ω-3 és az ω-6 bizonyos értelemben konfliktusban vannak egymással. Konkrétan az ω-6 jelenléte akadályozza, hogy a máj az ALA-ból előállítsa a másik két szükséges ω-3 zsírsavat (kb. 5 százalékos hatásfokkal), vagyis az EPA és a DHA-t. Ezért a szaktanács az, hogy diétánkban legfeljebb ötször lehet több ω-6, mint ω-3. Sajnos a helyzet az, hogy az európai étrend szerint ez az arány 1:20 környékén van. Vagyis iparkodnunk kellene nagyobb mennyiségű ALA ω-3 zsírsav fogyasztására. Erre a legalkalmasabbnak a hidegen sajtolt lenmagolaj bizonyul, de még a repceolaj is megfelel, ha nem „hígítjuk” fel az újabban agyonhirdetett mangalica zsírral.

Nekem úgy tűnik (és ezt senki nem fogja megerősíteni) hogy bár őseink 1-200.000 éven át, vagy talán még tovább, halászással-vadászással és gyűjtögetéssel szerezték be a táplálékukat, ezt a képet egy kicsit módosítani kellene. Az ősembert ábrázoló fantázia rajzokon rendszerint az látható, hogy 20-30 dárdával felfegyverzett ősember körülvesz egy mamutot zsákmányejtés céljából. Bennünk ez a kép rögzült. Én azonban valószínűbbnek tartom, hogy sokkal inkább halásztak, mint vadásztak. Jelentősen könnyebb, és főleg veszélytelenebb halászni, mint nagyvadat elejteni. Nem beszélve arról, hogy néhány tonna húst se megenni, se konzerválni nem tudtak. Azért pedig kár kockáztatni az életüket, hogy a sakálok napokon át lakmározzanak. Ha viszont hosszú időn keresztül (százezer éveken át) a hal volt a főtáplálékunk, akkor anyagcserénk ehhez alkalmazkodott. Biztos vagyok abban, hogy ha sertés és marhahús helyett naponta ennénk halat, nem lenne ómega-zsírsav problémánk. Ami aztán más problémához vezet, például gyulladások kialakulásához. Máskülönben teljesen nélkülözhetetlenek a központi idegrendszer hibátlan működéséhez.

Visszatérve a margarinhoz. Annak nincs semmi akadálya, hogy keverjenek bele egy kis lenmagolajat és akkor már nem is hazudtak. Csak sajnos a gyártás folyamán keletkezik transz-zsírsav is, ami viszont rendkívül hátrányos. Ha tisztességesek akarnának lenni, akkor azt hirdetnék, hogy az xxxx margarin transz-zsírsav mentes, és ezt az állítást be is tartanák. Mi tehát a tanácsom? Margarint egyáltalán ne egyetek. Főzni állati zsírok helyett étolajjal főzzetek, de nem napraforgóval, hanem repceolajjal, aminek ω-3 tartalma 8%, ω-6 tartalma pedig 26%, tehát az arány nagyon jó. Az ALA ω-3 zsírsavból a napi adag 1,5 és 4 g között változik, attól függően, hogy melyik új keletű tanulmányt vesszük alapul. A többit számoljátok ki. Ha a bevitt mennyiség kevésnek tűnik, akkor a repceolajhoz lehet keverni lenmagolajat, amiben az ω-3 tartalom 54%. Ha nem tudsz meglenni margarin nélkül, akkor már inkább vajat egyél, csak ne kend túl vastagon a kenyérre.     

TRANSZZSÍRSAV - Margarin az emberiség átka

Az angina pektoriszt, a hírhedt mellkasi fájdalmat, a szív koszorúereinek a nagyfokú szűkülete (sztenózis) okozza. Napjainkban szinte népbetegségnek számít, de 150 éve olyan ritka volt, mint a fehér holló. A tűnet első leírását W. Herbeden készítette 1768-ban, de nem volt tisztában a fájdalom szívtől származó eredetével. A pontos okot még jó száz évvel később se ismerték, ezért számtalan elmélet forgott közszájon. Az angina pektorisz kiváltásának okát csak a múlt század elején sikerült tisztázni, amikor előfordulása egyre gyakoribb lett, ami körülbelül egybeesett a margarin felfedezésével, illetve fokozatos elterjedésével. Hogy a kettő között lenne összefüggés, az senkinek se jutott az eszébe, nem is juthatott. A XX. században oly sok új dolog született, és kezdett elterjedni, hogy a közöttük esetleg létező összefüggésre nem figyeltek. Különben is, a margarin közönséges növényi olajból készül, ami nyilvánvalóan ártalmatlan. Én magam több mint tíz éve kezdtem foglalkozni a témával, és nagyon hamar gyanút ébresztett bennem, hogy ezek talán összefüggnek. Nem, nem azt akarom mondani, hogy én fedeztem fel, de aki, vagy akik nálam hamarabb jöttek rá az összefüggésre, egyszerűen csendbe maradtak. Miért? Az emberiség hatalmas mennyiségű margarint fogyaszt, sokszor úgy, hogy nincs is vele tisztában (például péksütemények, kekszek, nápolyik, fagylaltok, sütemények, stb. formájában, amelyekre rá is van írva, hogy tartalmaznak „hidrogénezett pálmaolajat” de persze fogalmunk sincs róla, hogy az egzotikus elnevezés mit takar). A mindenható multiknak alapvető gazdasági érdeke, hogy ez a fogyasztás meg is maradjon. Mivel napjainkban akár egy évtizedig, vagy még tovább elhúzódó szívbetegség okozza minden második ember halálát. A multinacionális gyógyszergyárak elképesztő profitokat vágnak zsebre, mert a szívbetegek 5-6 igen drága gyógyszerek segítségével tartják magukat életben, mint írtam hosszú-hosszú éveken át (aki szerencsés). A havi gyógyszerszámla könnyedén lépi át a 20.000 forintot, de esetenként ez akár 50.000Ft  is lehet (ha nem a beteg, akkor az egészségbiztosító fizeti). Mielőtt egy isémiás (elmeszesedett erű) beteg meghalna, 3-4 kisebb, és esetleg egy nagyobb műtéten is áteshet, ami pedig tekintélyes hálapénz átadásával jár. Szóval a margarin bűnének a felfedése nagyon sok ember, igen komoly érdekét veszélyezteti. Mik a tények a mai ismereteink szerint?

Mint már jeleztem, a margarin nem más, mint valamelyik növényi olaj, vagy azok keverékének a hidrogenizációnak, vagyis a zsírsav molekulák megváltoztatása úgy, hogy több hidrogént tartalmazzanak. Ennek következménye, hogy a folyékony étolajból kenhető margarin lesz, hiszen pont ez a cél. Sajnálom, hogy egy kicsit tudományoskodni kell, de másképp nem érthető. A zsírsavak úgynevezett szénlánc vegyületek (egyik végükben COOH-val), amik különböző hosszúságúak lehetnek, ráadásul a szénláncban itt-ott lehetnek kettős kötések, ami itt látható: 

                                         I     I    I                  I    I     I

                                      -C-C-C-C=C-C-C-C-

                                         I    I     I     I      I     I    I     I

Ehhez egy picit kell tudni kémiául. A szénatomból (amit C-vel jelölnek) kis pálcikák nyúlnak ki, amik a vegyi kötéseket jelöli. Illetve azt jelöli, hogy az atomok össze vannak kapcsolódva. A fenti ábrán az atomokból kinyúló kötések másik végén H (hidrogén) atomok vannak, csak nem rajzoltam ki őket. A különböző elemeknek nem egyforma a vegyértékük, ami 0-8 között változhat. A hidrogén egy vegyértékű, a szén  notórius módon 4 vegyértékű, és képes arra, hogy egymáshoz is kötődjön vagy 1 vagy 2 vegyértékkel. A fenti példasorban ez egy helyen látható kettős kötés. A középső két C atom egymáshoz duplán kapcsolódik és így már 3 vegyértéküket felhasználták, ezért már csak egy-egy hidrogént képes magához csatolni, míg az összes többi C atom két-két hidrogént köt le. Ha ezt a kettős kötést feltörjük, akkor a molekula fel tud csípni még két hidrogén atomot. Ezt a folyamatot hívják hidrogenizációnak, és így lesz a folyékony olajból kenhető margarin. Ha egy szénláncban minden szénatomhoz 2-2 hidrogén kötődik, akkor azt „telített” zsírsavnak nevezzük. Ha van benne kettős szénkötés, akkor „telítetlennek” hiszen még férne bele hidrogén. Ha a szénláncban több helyen van kettős szénkötés, akkor azt „többszörösen telítetlennek” nedvezzük. Most sóhajts egy nagyot, pihenünk egy kicsit, de csak egy kicsit. Összegezve tehát egy zsírsav lehet: telített, telítetlen és többszörösen telítetlen. Sajnos ezzel nem ért véget a bonyodalom, mert a telítetlenség kétféleképpen lehetséges, amit itt be is mutatok.

Baloldalon látható a telített kötés (és most a hidrogének is be vannak jelölve). A középső és a jobboldali ábra viszont telítetlen kötéseket mutat be. Igen ám, de ez kétféleképpen lehetséges, a hidrogének azonos oldalon vannak, vagy az ellenkező oldalon. Külön van nekik nevük is: cisz és transz. A helyzet az, hogy a valami ismeretlen okból kifolyólag a természetben transz zsírsav nem fordul elő, [kivételt képeznek a kérődző állatok – és az ember – tejében található „vaccén zsírsavat” (18:1-transz 11) amiről egy 2008-as tanulmány kimutatta, hogy patkányok esetében kifejezetten hasznos. Az ember kísérletek folyamatban vannak, de ha az anyatejben is van, nagy valószínűséggel nem lehet káros.]. Következésképpen őseink millió évek alatt nem találkoztak vele. Az ember viszont a vegykonyhájában akaratlanul is előállította. Aminek az volt a következménye, hogy a margarin jócskán tartalmaz transzzsírsavat. Még mindig nem volt semmi baj, mert azt hittük, hogy egy molekulán belül az atomok elrendeződése édeskeveset számít. Arra viszont rájöttek, hogy a telített zsírsavak károsak az emberi szervezetre (és most elsősorban az érelmeszesedésre kell gondolni), a telítetlenek nem osztanak, nem szoroznak, a többszörösen telítetlenek pedig nem csak kifejezetten hasznosak, de két formátuma egyenesen nélkülözhetetlen (esszenciális). Ugyanis a többit, ha kell, a máj össze-vissza, át tudja alakítani, de ezt a kettőt (Ω-3 és Ω-6) nem képes előállítani, pedig nagyon kellene. Hogy miért jelöljük őket Ω-val, azzal nem terhellek.

Most már csak azt kell közbeszúrni, hogy főleg a vérben lévő koleszterin okozza az érelmeszesedést. Hogy ne legyen könnyű az életed, a koleszterinből is van néhány fajta, de végeredményben csak a jó (HDL) és a rossz (LDL) koleszterinre kell összpontosítani. Kiderült, hogy ezeknek az aránya (ami nyilván fontos) és összmennyiségük attól függ, hogy az elfogyasztott zsírokban milyen arányban vannak a telített, telítetlen és a többszörösen telítetlen zsírsavak. Ezeknek tudatában divatos lett a koleszterinről és a zsírsavakról írni, beszélni és ismertetni a leendő páciensekkel J, hogy milyen tápanyagban mi van. Természetesen nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy úgy elmondják, ahogy én most leírtam (és jó néhány helyen hülyeséget is lehet olvasni), az emberek pedig nem érdeklődtek mélyebben csak bevették a „jó szándékú” propagandát, hirdetéseket. Szívbarát margarin, meg hasonlók. Hazudtak? Nehéz rá válaszolni, mert például az egyik margarint azért merik szívbarátnak titulálni, mert van benne Ω-3 zsírsav, míg a másikban nincs. A tengeri halak teli vannak Ω-3 és Ω-6 zsírsavakkal, amit nem győznek kihangsúlyozni. Persze rengeteg honlap és ismeretterjesztő cikk egymástól veszi át az adatokat, és ha egyszer valami beindul, úgy értem ráharapnak, akkor az szárnyakat kap. Aztán a tengeri hal értékesítésben érdekeltek se hazudnak, csak elhallgatnak dolgokat, például, hogy növényi olajban is van Ω-3 és Ω-6. De nem ez a fő disznóság. A katasztrófa az, hogy a különben telítetlen, tehát elméletileg kedvező zsírsav a transz konfigurációban gyakorlatilag halálos méreg. Már pedig minden margarinban van, és keletkezik forró étolajban is (McDonalds) és sütés közben is („vajas” péksütemények). És úgy mellesleg az agyonreklámozott, valamint méregdrága „szűz” olíva olaj az emberi szív szempontjából a leghitványabb (de nem ártalmas) az összes közül. Viszont a pálma olaj (palm oil), amit oly nagy lelkesedéssel alkalmaz az élelmiszeripar, már káros, mert 48 % százaléka telített zsírsav. Ez azonban az élelmiszeripart a legkisebb mértékben se érdekli.

Nem fogod elhinni, a vaj és a sertészsír, bár nem a legideálisabb a szív-érrendszeri betegségek szempontjából, de sokkal jobbak, mint a margarin, amit az én megítélésem szerint vagy ki kellene vonni a forgalomból, vagy meg kellene találni a módját annak, hogy ne legyen benne transzzsírsav, de addig is, tartsd magad távol tőle!  

Összefoglaló:

Többszőrösen telítetlen zsírsavak: előnyösek.

Ezen belül az Ω-3 és Ω-6 zsírsavak: nélkülözhetetlenek.

Telítetlen zsírsavak: közömbösek.

Telített zsírsavak: károsak.

Transz zsírsavak (egyébként telítetlenek): halálosak. 

Szívizom hipertrófia

A szívizom hipertrófia alatt a szívizomzatának megvastagodását (megerősödését) értjük, ami a szívelégtelenség egyik állomása. Ha te, mint isémiás szívbeteg a leleteden ezt a megállapítást olvasod, akkor nyilván tudni szeretnéd, mi a jelenség háttere. Erről szól ez a cikk.

Azzal nyilvánvalóan tisztában vagy, hogy használat hatására az élettelen tárgyak fokozatosan elkopnak. Ezzel szemben az élő szervezet reakciója többnyire a megerősödés. Erre épül fel a sportolók edzése. Ha valamelyik testrészed (ésszerű határokon belül) az átlagosnál erőteljesebben veszed igényben, ami leginkább az izmokra vonatkozik (de vonatkozik például még az agyvelőre is), akkor az igénybevett, vagyis „edzett” izom megerősödéssel válaszol. Ezt használják fel például a body building edzéseknél, ahol kifejezetten az izmok növelése a cél. Egy atlétánál vagy kerékpárosnál a cél a sebesség fokozása, de ahhoz az izom igénybe vételének fokozása kell, tehát az izom megerősödés ott is jelentkezik, mintegy „melléktermékként”. Igen ám, de az izommunkához oxigénre van szükség, azt pedig a vér szállítja és minél több vért kell szállítani, a szívre annál nagyobb feladat hárul. Ebből következik, hogy például a biciklistának nem csak a combizmai vastagodnak meg, hanem a szívizmai is. A szívnek ilyen módon történő megerősödését sportszívnek nevezik, ami egy természetes folyamat, és a sportolás felhagyása után visszafejlődik. Ez a hipertrófia tehát nem kóros, csak a mechanizmus megismerése végett írtam le.

Most vizsgáljuk meg a szívet. A szívizom munkájához is oxigénre van szükség, amit a vér szállít, a szív esetében az úgynevezett koszorú erek segítségével. Ezek az erek az aortából ágaznak le és körbeölelik a szívet. A szív tehát elsősorban önmagát látja el vérrel. A koszorúereknek van azonban egy kellemetlen tulajdonságuk, éspedig az, hogy ők kezdenek el legelőször meszesedni, már akár 20 éves korban is. Mivel az emberi szervezetben minden túl van méretezve, a koszorúerek szűkülete egy jó ideig nem jelent semmi problémát, mert a megfelelő mennyiségű vér még szűkebb keresztmetszet esetén is át tud áramlani és el tud jutnia szívizmokhoz. Aztán bekövetkezik az a fokú sztenózis (szűkület), amikor a koszorúerek által ellátott szívizmok nem jutnak elég oxigénhez. Az általános fizikai (áramlástan) törvények szerint egy csövön keresztül hajtott folyadék mennyisége két tényezőtől függ. Az egyik a cső keresztmetszete, a másik a folyadék áramlását biztosító nyomás. Mivel a keresztmetszett adott, nyilvánvalóan a nyomást kell növelni, esetünkben a vérnyomást. A koszorúér szűkület tehát vérnyomás emelkedéssel jár. A magasabb vérnyomás biztosítását a szív csak nagyobb izommunkával tudja elérni, az álladó nagyobb izom igénybevétel pedig a szívizom megvastagodását, azaz hipertrófiát eredményez. Ez pedig már egy kóros állapot. A hipertrófiás balkamra egy idő után kitágul, működése csökken. Fellép az úgynevezett szívelégtelenség. Ez azt jelenti, hogy a balkamra összehúzódásakor kipréselt vér mennyisége csökken. Ennek számszerű kifejezését az ejekciós frakció (EF) adja meg [lásd ott]. A nagyfokú balkamra diszfunkció következménye, hogy a szív a balpitvarból érkező vért nem képes továbbítani. Így a tüdőből áramló vér feltorlódik, ami végül tüdővizenyőhöz vezet. Ez pedig már egy rendkívül súlyos állapot. 

Amennyiben a témával bővebben akarsz foglalkozni, akkor tudom javasolni „Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvem megrendelését evatibor(kukac)t-online.hu                     

ST depresszió

Ma már a szívbeteg kézhez kapja a teljes vizsgálati eredményt, amihez viszonylag kevés magyarázatot fűznek, esetleg semmit, csak felírják a gyógyszereket. Ezért fontos az, hogy a szívbeteg tisztában legyen az egyik legfontosabb fogalommal, vagyis az ST depresszióval. Miről van szó?

Szívbeteg jelöltek, azaz olyanok esetében, akiknek van némi panaszuk, de még semmit nem állapítottak meg. Illetve már megállapított koronária, vagy koszorúér szűkület, vagy isémia, vagy silent angina (amik végeredményben mind ugyanazt jelentik), 6 vagy 12 havonta felülvizsgálatra hívják be a beteget, ha volt invázív beavatkozás, ha nem. A vizsgálat rendszerint EKG-vel kezdődik, ami nagy valószínűséggel negatív. Természetesen rutinszerű a vérnyomásmérés is, ami idősebbek esetében szinte borítékolható, hogy „emelkedett”, tipikusan 150/valami. Ezt feltétlenül kezelni kell a sokfajta vérnyomás csökkentők valamelyikével, de maga az emelkedett vérnyomás nem perdöntő, elsősorban azért mert az orvostudomány mai állása szerint az esetek 90 százalékában fogalmuk sincs, mi okozza. A vizsgálatot folytatják ultrahangos megfigyeléssel, ami már kimutathat kisfokú meszesedést, nem tökéletesen záródó billentyűket, visszaáramlást, szívizom vastagodást, aorta megnyúlást, stb. szóval némi eltérést a tökéletestől. De hát 60-80 éves korban mért pont a szív lenne tökéletes, amikor 45 éves kor után már a szemnek is olvasószemüvegre van szüksége? Ha különben a jobb, de főleg a balkamra a funkcióját ellátja, különösebb ok nincs az aggodalomra. Az orvos kíváncsiságától függően beiktathatnak egy 24 órás Holter megfigyelést, aminek a kiértékelése számítógéppel automatikus és jól kimutatja a szív 24 órán át tartó működését. Ezzel detektálni lehet időnként fellépő szívritmuszavart (amit komolyan kell venni) és más szívműködési adatokat, például hébe-hóba fellépő extraszisztolés ütéseket, esetleg bradikardiális (alacsony szívritmus) hajlamot, stb. Az eddigiek szerint a betegjelölt mindössze idős, de állapota nem aggasztó. Ha pedig kontrollra jelentkezett, megállapítható, hogy állapota nagy valószínűséggel nem romlott, vagy enyhe progresszió detektálható. Az igazi vízválasztó most jön, amit ergometriának, azaz terheléses ÉKG-nak neveznek.

Az ergometria lényege, hogy a beteget egy gépen bicikliztetik, vagy futószalagon futtatják, azaz fizikailag fokozatosan terhelik, miközben a szívet folyamatosan ÉKG-vel figyelik, és nagy gyakorisággal mérik a vérnyomását. Az egy fiziológiai tény, hogy izomterheléshez a szívnek több vért kell juttatni a véráramba, tehát eredményesebben kell pumpálni, ami pulzusszám és vérnyomás emelkedéssel érhető csak el. A fizika törvényei az emberi szervezetre is érvényesek. Azonban terhelés alatt a teljesen egészséges szív és a koszorúereiben részben leszűkült szív által keltett ÉKG hullámok eltérnek egymástól. Ahogy a mellékelt (sematikus) ábra is mutatja, a szív által kibocsátott hullámjelnek különböző csúcsai vannak. Tapasztalati tény, hogy az S és a T csúcs közötti szakasz viselkedése korrelációba hozható a koszorúerek állapotával. A szakasz (nagyvonalakban) vízszintes részének a bázisvonal alá süllyedését nevezzük ST depressziónak (emelkedését pedig, elevációnak). Egy 2 mm-es ST depresszió már 70 százalékos bizonyossággal koszorúér meszesedést valószínűsít. Az évente ismételt vizsgálatnál, amennyiben az ST depresszió értéke növekszik, akkor az biztos jele a meszesedés (eldugulás) fokozódásának, amit „progresszió” néven illetnek. A vizsgálatot végző kardiológus ezt természetesen nem nézi zsebre tett kézzel, hanem elő fog állni valami megoldás javaslatával. Amennyiben a témával bővebben akarsz foglalkozni, akkor tudom javasolni „Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvem megrendelését evatibor(kukac)t-online.hu             

Ejekciós frakció (EF)

Régebben a már nem tökéletesen működő szívre azt mondták, hogy „dekompenzált”, ma inkább azt a kifejezést használják, hogy „szívelégtelenség”, ami nagyon jól kifejezi a helyzetet. A szív működik, de nem elégségesen. Ebbe az állapotba az emberek legtipikusabban egy infarktus után kerülnek, hiszen az infarktus miatt a szívizom egy része elhal. A másik gyakori eset, amikor infarktus nem volt, de más okokból kifolyólag, például huzamosabb ideig fennálló magas vérnyomás következtében, a túlterhelt szív izomzatának megvastagodásával válaszol, amit hipertrófiának neveznek. A hipertrófia a balkamra elégtelenségét eredményezi és elsősorban ultrahangos vizsgálattal lehet megállapítani.

Neked tehát a rutin vizsgálat után a kezedbe nyomnak egy leletet, felírnak valami gyógyszert, vagy az addig szedett gyógyszerek tovább szedését javasolják és berendelnek 6 vagy 12 hónappal későbbre. Otthon aztán nézegeted a leletet, és egy árva szót se értesz belőle. Nem csodálom. A leletnek van egy fontos része, amit egyszerűen csak „EF”-ként neveznek meg, nagyritkán kiírják, hogy „ejekciós frakció” és van utána egy százalék. Például: EF = 65 %. Nem tudod, miről van szó, de teljesen kétségbeesel, hiszen úgy különben egészen jól érzed magad, miközben az EF értéked csak 65 %. Nyugodj meg, az ösztönös ráérzésed most alaposan becsapott. 100 %-os ejekciós frakció nem létezik. A 65 % azt jelenti, hogy szíved balkamrája funkcióját tökéletesen elvégzi. Ugyanis az űrtartalmának 65 százalékát préseli ki egy-egy összehúzódás (dobbanás) alkalmából. Ennyi van tőle elvárva. A tény az, hogy 60 %-ig a balkamra tökéletesen működik. Általános megítélés szerint az EF 40-50 % közötti értéke enyhe, 30-40 % közepes, míg 20-30% súlyos szisztolés szívelégtelenséget jelent. Amennyiben a témával bővebben akarsz foglalkozni, akkor tudom javasolni „Szeretném, ha sokáig dobogná” című könyvem megrendelését: evatibor(kukac)t-online.hu.              

Transzzsírok (kékkel szedett rész az eredeti cikk bővítménye)

Mottó: Ha vaj helyett margarint, sertészsír helyett étolajat fogyasztasz, még nem tettél semmit az infarktus elkerülése végett.

Ezerszer ismételt statisztikai adat, hogy hazánkban a halálesetek 50 százaléka szív és érrendszeri betegségtől származik. Az ezzel kapcsolatos közöny főleg abból származik, hogy a fiatalok feltételezése szerint ez a betegség az időseket érinti és végül is valamiben mindenkinek meg kell halnia. Cikkem célja ennek az attitűdnek a megváltoztatása.

Először is, ma már 30-35 éves fiatal férfiak is kapnak infarktust. Másodszor pedig az infarktushoz vezető ok, az érelmeszesedés egy „öregedési” folyamat, ami már 20 éves korban beindul, egyedenként más é más sebességgel. Harmadszor pedig statisztikai tény, hogy míg korábban (úgy 150 éve) ritka volt, mint a fehér holló, az elmúlt 100 évben folyamatosan nőtt az előfordulása.

Néhány szót a betegség mechanizmusáról. A vérben jelenlévő, és fiziológiailag szükséges, koleszterin gyűjtőnéven emlegetett lipoproteinek lerakódnak az érfalra. Egészen pontosan ma úgy tudjuk, hogy az LDL (rossz)-koleszterin lerakódik, a HDL (jó)-koleszterin felszedi a lerakódást. Amikor a szív koszorúerei szűkületet okozva, részlegesen eldugulnak, megemelkedik a vérnyomás (hogy kisebb keresztmetszeten ugyanannyi vér haladhasson át), ami egy idő után szívelégtelenséghez, illetve halálhoz vezet. [A koszorúér hirtelen eldugulása okozza az infarktust.]

A megelőzést tehát a vérben lévő koleszterin két komponensének (LDL és HDL) fiziológiailag optimális szinten tartása adja (LDL < 3,0 mmol/l és HDL > 1,4 mmol/l). [Az értékek állandó vita tárgyát képezik, de a trend az értékek folyamatos „szigorítása.]

A megelőzés érdekében azonban feltétlenül tudnunk kell, mi szabályozza a koleszterin jelenlétét. Vérbe koleszterin kétféle képen kerülhet: 1) Koleszterint tartalmazó ételből felszívódik a bélrendszeren keresztül. 2) A máj szintetizálja, méghozzá a szükségletnek megfelelően, de ezt a „szükségletet” a máj szigorúan magánügynek tekinti.

A küzdelem elején a kitalált védekezés a koleszterin dús ételek elhagyása volt, de ez csak silány eredményt hozott a máj fent említett tevékenysége miatt. Ebből következik, hogy az „egészséges”(-nek vélt) étrend (margarin, étolaj) nem hozott számottevő eredményt.

A következő megfigyelés szerint a vér koleszterinszintjét sokkal jobban befolyásolja az elfogyasztott telített és többszörösen telítetlen (főleg az úgynevezett W-3) zsírsavak aránya, vagyis minél kevesebb telitett és minél több többszörösen telítetlen (az egyszeresen telítetlen zsírsavak aránya nagyvonalakban közömbös). Ugyanis az előző az LDL-t az utóbbi a HDL-t szaporítja. Azonban a kívánt hatást egy ilyen diéta se hozta meg.

Közben folyamatban volt olyan gyógyszerek kidolgozása, amelyek a májat befolyásolják a szérum koleszterinszintjének kívánt értéken tartására. Ezekkel értek is el egész jó eredményeket, de a küzdelem sziszifuszinak tűnt. Olyan volt ez, mintha egy kádat úgy akarnánk megtölteni vízzel, hogy közben a dugó ki van húzva.

Ekkor jött a nagy felfedezés. Kiderült, hogy a különben telítetlennek számító zsírsavak egy része károsabb, mint a telített zsírsavak. Ezek az úgynevezett transzzsírok. Mik ezek?

Egy zsiradék annál lágyabb vagy folyósabb minél kevesebb benne a hidrogén. Körülbelül 100 évvel ezelőtt kitalálták, hogy bizonyos nyomás és hőfok hatására hidrogént vesznek fel a zsírsavak. Ha tehát növényi olajt „hidrogenizálnak” akkor kenhető „margarint” kapnak. Beindult a margaringyártás, ami egyre népszerűbb lett és ezzel párhuzamosan egyre több lett a szívbeteg. Nézzük, miről van szó! 

Természetesen a szénláncnak csak egy szegmensét láthatjuk. Egyben az is érthetővé válik, hogy mit jelent a „telítetlen” (a kettős szénkötés miatt nem marad hely két hidrogén atom számára) és a telített (több hidrogénnek már nincs helye a szénláncban). A többszörösen telítetlen nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a szénláncban több helyen is van kettős szénkötés.

Meszes erek meg egyebek

Charles De Gaulle (1890-1970) tábornokból lett francia köztársasági elnök az anekdota szerint egyszer kifakadt és azt mondta, hogy lehet egy olyan országot hatékonyan irányítani, ahol csak sajtból 370 fajta van forgalomban?

De Gaulle után szabadon felteszem a kérdést, mennyire lehet komolyan venni azt a tudományágat, ahol a jól ismert „érelmeszesedést” 6 különféle szóval jelölik.  Nekem úgy tűnik a fő orvosi törekvés, hogy a beteg lehetőleg minél kevesebbet értsen az egészből. Ma már a leletet, vagy zárójelentést nem ragasztják borítékba, hanem kötelező a beteg kezébe nyomni, de nem ér vele semmit, mert nem érti, miről van szó. Éljen a medicina szent hagyománya, és tartsuk fenn körmünk szakadtáig. Igaz, napjainkban a latin kifejezéseket egyre inkább felváltják az angol szakszavak.

Nem tehetek róla, de belőlem mindig a profi ismeretterjesztő beszél, vagyis minden vágyam, hogy az olvasóim minél többet értsenek a témából. Pillanatnyilag (egyes források szerint) a világon évente közel 1 millió orvostudományi cikk, kutatási eredmény jelenik meg. De olyan egyszerű kérdésre: Miért meszesednek el az artériáink és mit tehetünk ellene? Egyértelmű választ nemigen lehet kapni. Ismétlem, egyértelműt.

Sokan azzal vádoltak, hogy „orvos ellenes” vagyok. Miért lennék orvos ellenes, mert az állítottam, hogy alapvető ismeretek nem jutnak el a kardiológusokhoz? Onnan pedig a beteghez? Azért mert ismeret terjeszteni akarok?  Nos nézzünk egy „apróságot”!     

 Wikipedia: „In the mid-twentieth century, it was assumed (incorrectly) that atheromata simply expanded into the lumen and produced stenosis as they grow, since the disease always developed between the inner endothelial lining and the muscular wall. This belief was based on angiographic views of the blood column within arteries and a belief that the smooth muscle wall of an artery would not change in size and structure over time. This belief continued despite increasing contradicting evidence that this was an overly simplistic theory and did not explain many empirical observations. Most artists’ illustrations of atheromata and the atherosclerosis process in 2004 still portray this concept, even though quite incorrect.”

És akkor most a fordítás: „A huszadik század derekán (helytelenül) feltételezték, hogy a meszesedés a véna belső átmérőjének a rovására növekszik, és így okoz érszűkületet, mivel a lerakódás minden esetben az érbelhártya és az izomfal között jön létre. Erre a következtetésre azért jutottak, mert a kontrasztanyagos röntgensugaras érvizsgálás az artériáknál ilyen képet produkált a véráramlásról. Azt feltételezték még, hogy az artéria simaizom falának mérete és felépítése az idő múlásával nem változik. Ezt a nézetet folyamatosan fenntartották annak ellenére, hogy egyre több ellentétes bizonyíték született miszerint ez egy túlzottan leegyszerűsített elmélet és nem ad magyarázatot számos gyakorlati megfigyelésre. Az érelmeszesedés folyamatát bemutató illusztrációk még 2004-ben is erre a koncepcióra épültek, annak ellenére, hogy ez teljességgel helytelen.” Íme egy ilyen ábra.

A Wikipedia szövegét azzal egészíteném ki, hogy tegnap (2008.07.27.) voltam az ürömi orvosi rendelőben, ahol vadonatúj plakátok voltak kifüggesztve a falra, a koleszterinről is. Mivel jó sokat kellett várnom (arra akit oda vittem megvizsgáltatás céljából) alaposan áttanulmányoztam a falon található irományokat. Az egyiken az állt, hogy a koleszterin maximális értéke 5,2 mmol/liter. A másik szerint iparkodni kell a koleszterin értékét 5,0 mmol/liter alatt tartani. A harmadik plakátról megtudhattam, hogy ha egészséges akarok maradni, akkor a koleszterinem nem lépheti túl a 4,5 mmol/litert. Megjegyzem könyvemben már kitértem arra, hogy minél alacsonyabb annál jobb és az 5,2 (ami hosszú éveken át érvényben volt) túlzottan magas, de a lényeg most más. A 2008-as plakát megegyezik a 2004-es plakáttal. Vagyis az érelmeszesedést bemutató grafikai rajzok mind a mai napig azt mutatják, mintha a plakk kizárólag a lumen (az artéria belső térfogat metszete) rovására növekedne. Kellően illusztrálja ezt a fentiekben bemutatott (totálisan helytelen) kép, ahol jól látható, hogy a plakk lerakódás kizárólag befelé terjed, amivel szűkíti a lument. Pedig a Wikipedia szerint, erről szó sincs. Tehát a kardiológus vagy nem tudja mi a valóság, vagy tudja, és naponta százszor elmegy az inkorrekt plakát mellet, és nem tesz semmit. A kettő közül vajon melyik?

Különben a rizikó faktorok felsorolása az oktató plakátokon már a könyökünkön jön ki. Kerüljük el a bőszen kutatott rizikó faktorokat? OK. Nem iszom, nem dohányzom, nem hízom el, elégséges fizikai munkát végzek, nem idegeskedek, (de persze férfi maradok és idős) és akkor garantáltan nem kapok infarktust? A francokat! A másik pasi iszik, hatalmas sör hasa van, egész hétvégén a TV előtt ül, idegességében napi 60 cigarettát szív el, és elél kilencven évet. Szóval miért hal meg minden második magyar szív-érrednszeri betegségben, míg 100 éve a betegség szinte ismeretlen volt? Jobban sérül az érbelhártya? Több méreg van a vérünkben? Ugyan már! Még senki se kapott infarktust, mert az aortájában túl sok koleszterin rakódott le.

Könyvbéli „kirohanásom” a katéterezéssel szemben az angina pektorisz (a szívizom vérellátási zavara által okozott erős mellkasi fájdalom) jelentkezése előtti érelmeszesedésnek szólt, mert feltételeztem, hogy akinek már vannak anginás fájdalmai, az már járt orvosnál és tud néhány dolgot. Infarktus esetén kizárólag az azonnali katéterezés segít, ebben nincs vita. Nem vagyok by-pass (Eldugult érszakasz kiiktatása az alatta és felette beültetett, elkerülő érdarabkával) ellenes se. Miért lennék az? Súlyos koronária (Szívkoszorúér elmeszesedés) esetében, amikor a sztenózis (szűkület) érkanyarban vagy hosszan helyezkedik el és az értágítás nem megoldható, csak a by-pass segít. Ez se Kolumbusz tojása. Könyvem mondanivalójának a lényege, hogy az anginás panaszok megjelenése előtt, felesleges és veszélyes, sőt kifejezetten ártalmas a katéterezés, amikor a mai gyógyszeres kezelés pont olyan jó eredményt ad, és statisztikailag kisebb a mortalitási ráta. Hosszútávon pedig határozottan jobb. Viszont kevesebb hálapénzzel jár. [Ez tehát a sokak által megfogalmazott „elvakult orvos ellenességem”, le mertem írni, hogy katéterezés után rendszerint adnak hálapénzt, recept felírás után rendszerint nem.]

Érdekes módon véleményemmel nem vagyok egyedül. InforMed cikkszám: 15897 – „Boden és munkatársai a COURAGE vizsgálat keretében hasonlították össze a PCI-val (értágítás, vagy sztent –fémcsövecske-  beültetése) kiegészített gyógyszeres kezelés és a csak hagyományos gyógyszeres kezelés hatását stabil koszorúér betegségben. Az eredmények azt mutatták, hogy a két kezelési csoportban nincs különbség a szívinfarktus gyakoriságában és a betegek mortalitásában sem.” Magyarul a katéteres invaziv (az emberi testbe behatoló) beavatkozás totálisan felesleges, sőt, mivel bizonyos rizikóval jár, kifejezetten hátrányosabb. Akkor miről beszélünk?

De vegyünk egy konkrét példát! Mondjuk egy 50 éves férfinek hetente egyszer-kétszer „feldobog” a szíve (extra szisztolé). Elmegy a kardiológushoz. Vérnyomása 140/85. Na ez határérték. ÉKG? Szabályos görbe. Ultrahang? Hipertrofiának (kóros izomnövekedés) még nyoma sincs, kóros falmozgás nincs, ejekciós frakció (a balkamra térfogata és az általa kipumpált vér mennyiségének hányadosa) természetesen tökéletes (mondjuk 60 %), még relaxációs zavar sincs. Holter, 24 órás monitor? Semmi rendkívüli. Eddig tehát minden negatív. Most ugrik a majom a vízbe! A pácienst terheléses ÉKG-nek (ergometria) vetik alá. Eredmény? 2 mm-es ST-depresszió (Lásd a cikk végén). Fennáll az elmeszesedett koszorúerek lehetősége. [Az Orvosi továbbképző anyagból: ”Az ST-depresszió értékelése technikailag bonyolult, nehéz A 2 mm-nél kisebb, tünetmentes depresszió nem diagnosztikus értékű, így nem tekinthető a „silent” iszkémia jelének.] Tehát lehetséges, hogy a koszorúerek egy bizonyos fokig el vannak meszesedve. A betegség valószínűségét el kell fogadni. Ha a páciens nem fogadja el, akkor lehet még izotópos vizsgálatot végeztetni, de szerintem okosabb elfogadni a verdiktet. A kardiológusok gyakorlatilag egységesen a katéterezéssel egybekötött „érfestést” javasolják. Én pedig azt mondom, hogy egy harmadik generációs bétablokkoló (vérnyomást és pulzusszám csökkentő, ritmuszavart javító gyógyszercsalád pl. Bisoprolol) és egy harmadik generációs ACE-gátló (A vesétől származó vérnyomást emelő parancsot elnyomó gyógyszercsalád  (pl. Enalapril) kombináció alacsony dózisú szedése jobb megoldás (természetesen az ellen javallatok figyelembevételével. Pl. Túl lassú szívritmus esetében – bradikardia – a bétablokkoló elkerülendő vagy csak nagyon kis dózis alkalmazandó). Mégpedig úgy, hogy a vérnyomás értéke 120/80 alá essen. Közben fel kell deríteni mi a helyzet a szérum koleszterin szintjével!!!

Ugyanis a „bűnös” ágens a koleszterin. A cél pedig minél kevesebb LDL-koleszterin és minél több HDL-koleszterin. Hogy ezt miképpen lehet elérni? Na erről várjuk az orvosok véleményét! Szabad a gazda, lehet kísérletezgetni, de az nem válasz, hogy mozogjak többet. Tudok olyan 75 éves nőről, aki egésznap csak ül a hatalmas fenekén, kövér mint a disznó és a HDL koleszterinje 1,7 mmol/liter.

De van itt még más is! Ne feledkezzünk meg róla. Kórházanként más és más, de általánosságban a katéterezett betegek 2 százalékának áll le a szíve. Az invazív vizsgálatra az orvosok természetesen fel vannak készülve és megkísérlik az újraélesztést. Az esetek kábé felében sikerül is. A mortalitás, azaz halálos kimenetelű katéterezés valamivel 1 % alatt van. Igen, a beteggel aláíratják, de soha senki nem említi meg, hogy 1 százalékos eséllyel nem kelnek fel az ágyról. Arról se esik sehol szó, hogy a katéteres értágítás, sztent beültetés közben szétrepedhet az ér és súlyos vérzés állhat elő.

Ezen kívül a kardiológusok zöme nem közli a beteggel, hogy béta-blokkoló esetében a fenntartó dózist fokozatosan, több hét alatt kell elérni. Pedig Szauder Ipoly: Kardiológiai-hypertonologiai manuále című könyvében, amit 2004-ben adtak ki, világosan írja a 91. oldalon: - „Kezdő dózis igen alacsony (céldózis 1/8-1/16-a). A dózis fokozatos emelése hetente történjen.”

Most térjünk vissza az invazív beavatkozás jogosságát „igazoló” ST-depresszióra. Az alábbi ábra egy egészséges szívtől származó, ÉKG által megjelenített hullám sematikus rajza, amin fel vannak tüntetve a csúcsok (P,Q,R,S,T), valamint egyes szakaszok. Ezek közül az ST szakasz a „leghíresebb”, mivel ennek süllyedése vagy emelkedése fontos információval bír.

Egyetlen szépséghibája, hogy messze nem pontos. Egyes források szerint a 2 mm-es ST-depresszió az esetek 40 százalékában nem jelent koszorúér elmeszesedést, amire a kardiológusok a katéterezés során (utólag) rájönnek, de a beteg csak ritkán. És ugye a katéterezés közben felsértett érfalban aztán tényleg beindulhat a meszesedés. A rákövetkező értágítás tehát már valóban indokolt lesz. 

Ha a betegségedről többet is meg szeretne tudni érthető magyar nyelven, akkor rendelje meg a “Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvemet. Csak egy kattintás ide: evatibor(kukac)t-online.hu

A sztatinokról

A sztatinok alatt egy gyógyszercsaládot értünk (fluvastatin, lovastatin, simvastatin, atorvastatin, stb.), amit koleszterincsökkentés végett írnak fel a betegeknek. A különböző sztatinok, különböző betegeknél, különböző dózisokban kb. 20-50 %-al csökkentik a (rossz) LDL koleszterint, kb. 15-30 %-al csökkentik a triglicerid (az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap), és 5 % körül növelik a (jó) HDL koleszterint.

Korábban alkalmaztak fibrátokat és nikotinsavat koleszterin csökkentésre, de ezek a sztatinokkal nem vehetik fel a versenyt. Miután rájöttek arra, hogy a sztatinok a koleszterin csökkentés mellett más hasznos dolgot is végeznek, a (nyugati) orvosok részéről néhány éve egészen komoly javaslatok érkeztek, hogy 50 felett minden férfinek szedni kellene valamilyen sztatint, ha van rá szüksége, ha nincs. De mik ezek a jó tulajdonságok? Na és vajon, van-e közük a gyógyszergyáraknak ehhez az eléggé széleskörű javaslathoz. Szúrjuk közbe, nálunk például 30 db atorvastatin tabletta, vagyis egy hónapra elegendő mennyiség ára 7.000 forint körül van. Az persze más lapra tartozik, hogy az összeg jelentős részét az állam állja.

Ide azért bekívánkozik, hogy a magas koleszterin szint elleni harc első lépése nem a gyógyszer szedése, hanem az étkezésünk átszabása, a cigarettázás beszüntetése, a testtömeg index 25 alá szorítása (magyarul lefogyás), több mozgás. Igaz, hogy legtöbbünk zabál tovább, ahogy megszokta és este bevesz egy szem Atorvastatint és részéről a dolog el van intézve. De lépjünk tovább, nézzük miért kellene szedni ezt a gyógyszert apraja-nagyjának? 1) Gyulladásgátlás; 2) Egyesek szerint vírusölő hatása is van; 3) Késlelteti az Alzheimer kór és a szklerózis multiplesz progresszióját. Igaz vannak, akik a sztatinokat „Drága aszpirinek” nevezik, mert szerintük a szív-érrendszeri betegségben bizonyított kedvező hatása elsősorban gyulladás gátló tulajdonságának tudható be. Na és mi a helyzet a mellékhatásokkal? Nos a http://www.newscientist.com/article.ns?id=mg19225720.300 alatt található cikk beszámol arról, hogy több mint 90.000 páciensen végzett 14 kísérlet eredménye szerint a sztatinok szedése rendkívül biztonságos. Ez azért nem egészen van összhangban a gyógyszerhez adott tájékoztatóval, ami szerint például Atorvastatin esetében izomfájdalmak és izomgörcsök jelentkezhetnek. Ezen kívül ajánlják háromhavonta a májfunkció vizsgálat elvégeztetését, és ha valamelyik érték meghaladja a normális háromszorosát, akkor javasolják a gyógyszer szedésének a felfüggesztését vagy a dózis csökkentését. Igaz, ez az „elriasztásként” ható figyelmeztetés elsősorban tulajdonképpen a majdan kártérítési peren spekuláló beteg kedvének az elvételét célozza. Összességében azonban az elvégzett kísérletek szerint a sztatint szedők 1 százalékának máját megtámadja a drog, viszont a folyamat reverzibilis. A sztatin szedésének beszüntetésével a folyamat visszafordul. Észleltek viszont memória zavart, agresszió, irritálhatóság és öngyilkossági hajlam növekedést valamint csökkenő szexuális potenciát is, természetesen a vizsgáltak igen alacsony százalékánál.

Máskülönben a sztatinok koleszterin csökkentésre valóban rendkívülien jól működik. Viszont egyre inkább kezd teret hódítani az a nézet, hogy bár a magas koleszterin szint és az infarktusok előfordulása között valóban van korreláció, a történet ennél összetettebb. Élnek emberek magas koleszterin szinttel évtizedeken keresztül, és kapnak emberek infarktust alacsony koleszterin szint mellett is. És talán ennél is nyomosabb érv a nyakló nélküli sztatin szedés ellen az a viszonylag széles körben ismert tény, hogy ha egyszer valaki koleszterin csökkentőt kezd szedni, nem ajánlatos abbahagyni. Magyarul, szedheti az élete végéig.

A legfigyelemreméltóbb mégis az a tény, hogy a vizsgálódások időtartama egyetlen esetben se haladta meg az 5 évet. Mi a helyzet akkor, ha a páciens 30 éven át szedi a sztatint? A választ természetesen senki se tudja. Azt viszont tudjuk, hogy tüdőrák néha 30-40 év dohányzás után alakul ki. Nem elképzelhetetlen, hogy 30 év múlva a sztatinokat egészen másként fogjuk megítélni. Azt viszont, akit néhány éven belül bekövetkezhető infarktus veszélye fenyeget, aligha érdekli, hogy mi fog vele történni 30 év múlva.

Ezt a cikket itt tulajdonképpen be is fejezhetném, ha nem lenne a dolognak még egy – meglehetősen különös – aspektusa, de van. Nem tudni, hogy őszinte meggyőződésből, vagy a „Big Pharma” (ahogy Amerikában a gyógyszeripari konszerneket nevezik) nyomására, de az amerikai gyerekgyógyászok egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a szülőkre, hogy gyermekeiknek adjanak valamilyen sztatint. Konkrétan az „American Academy of Pediatrics is now recommending that some kids as young as 8 might benefit from cholesterol-reducing medication.” Vagyis az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia állásfoglalása szerint akár 8 éves gyerekre is jó hatással lehet a koleszterin csökkentő gyógyszer. Az ajánlás alátámasztása minimum érdekes: „Gyermekeink elhíznak (ahogy a szüleik), egészségtelenül táplálkoznak (mint a szüleik), keveset mozognak (mint a szüleik) és jeleit mutatják egy jövőbéli egészségügyi probléma kialakulásának – magas koleszterin szint – aminek következménye lehet a korai szívinfarktus (csak úgy mint szüleiknél).        

Tehát, amikor egy gyereknél a koleszterin szint megugrik, a gyerekgyógyászok javasolják, hogy ha a családban volt infarktus, akkor fontolják meg a gyerek koleszterin szintjének a gyógyszeres lenyomását. Ehhez viszont a gyerekek koleszterin szintjének rendszeres mérésére van szükség. Újabban ezt nálunk is propagálják és el is végzik különböző rendezvényeken, de felnőtteken, ami rendben is van. Elvégre a magas vagy alacsony koleszterin szintnek semmi látványos jele nincs, ellentétben például az alacsony vagy magas vércukor szinttel. Csakhogy ezt Amerikában már 2 éves (nem elírás, kettő) gyerekeknél is elvégezni javasolják.

Az amerikai gyerekgyógyászok aggódása a gyermekekért érthető. Már szinte évtizedek óta járatják a szájukat (hiába), hogy 2 év feletti gyerekek fogyasszanak kevesebb édes ételt, teljes kiőrlésű lisztből készült készítményeket egyenek és alacsony zsírtartalmú tejet igyanak. Valamint naponta 60 percnyi mozgással járó játékban vegyenek részt, ami alatt nem azt értik, hogy ujjaikkal elektronikus játékokat mozgassak.

Az egészségünk kulcsa és a jövő generáció egészségének a kulcsa tehát a mi kezünkben van és nem a gyógyszeriparéban. Ők mindössze kihasználják az adódó lehetőségeket. Ne hagyjuk!

Aki a különböző koleszterin csökkentő gyógyszerek összehasonlító táblázatára és az ehhez kapcsolódó témákra kíváncsi, annak javaslom, hogy fél áron rendelje meg a „Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvemet. Ezen a címen:  evatibor(kukac)t-online.hu

Borban az igazság

Tisztelettel jelentem, hogy az amerikai bor-lobby újabb sikereket könyvelhet el magának. Rövidre fogva a szót, a következőkkel lepte meg a világot: A borban található vegyi anyagok megóvják az egészséged, de nem hosszabbítják meg az életedet.

Ez ugyan egy kicsit ellentmondásos, mert ha (a borivásnak köszönhetően) egészséges vagyok, akkor illik egy kicsit tovább élnem, mint kevésbé egészséges honfitársaim, de sejtésem szerint ez is egy PR trükk. Ugyanis, ha csupa jót írnak valamiről,akkor az egy kicsit gyanús. Ők pedig – és most én a bortermelőkre gondolok – nem akarják, hogy ez a tudományos eredmény gyanússá váljon. De miről is van szó tulajdonképpen?

A múlt héten (július elején) az amerikai tudósok egy csoportja meglepő kutatási eredményekkel lepte meg a nagyérdeműt, vagyis minket, potenciális borvásárlókat. Ezek szerint a vörösborban lévő RESVERATROL nevű vegyi anyaggal etetett egészséges, életük delén rágcsáló egerek (és emberek? – szegény Steinbeck) elkerülték az infarktust, a csontritkulást és az izomsorvadást. Ezzel szemben egyetlen árva nappal se éltek tovább, mint a Resveratrol áldásától megfosztott társaik.

Hogy valami bűzlik Dániában (az előbb mutattam rá) azt Brian Kennedy, az University of Washington biokémikusa is érezte (könnyű volt neki, ugyanis nem vett részt a kísérletben), ezért a következőket nyilatkozta. „A hosszabb élet titkát kutatók fantasztikus munkát végeznek, de valahogy nem jutnak előre egy centit se.”

Minden esetre egy dolog már halál biztos. Ha egészséges akarsz maradni, akkor igyál vörösbort. Ha sokáig akarsz élni, akkor egyél minél kevesebbet. A koplalás kifejezetten élettartam hosszabbító. Na igen! Tessék mondani, mennyivel kell kevesebbet enni? A válasz könnyen megjegyezhető, de nehezen betartható: 30-50 százalékkal. Ha nem tudsz százalékot számolni (amit kétlek) akkor elárulom, körülbelül edd a felét annak, amit eddig ettél.

Kicsit később, a bor-lobby után, mások is rákéredzkedtek a kocsira, mert a tudósok hozzátették, Resveratrol nem csak a vörösborban található, de zöldségekben és gyümölcsökben is. Aztán van még egy érdekes mondat, ami tényleg megérdemli a kiértékelést: Resveratrol valamilyen formában leutánozza azokat a biológiai változásokat, amit a koplalás okoz.

Tehát ne koplalj, igyál inkább vörösbort, mert az olyan mintha koplalnál, és ugye attól tovább élsz. És evvel visszakerültünk a kályhához. Hiszen azzal kezdték, hogy a vörösbortól nem fogsz tovább élni.

Na, mindegy. Én leközöltem a hírt, te pedig annyit hiszel el belőle, amennyit akarsz és persze annyit is iszol – természetesen vörösbort.

Wine chemical improves health but not longevity - health - 03 July 2008 - New Scientist

Érelmeszesedés mindannyiunk réme

Valójában az Atheromatosisról lesz aszó, ami definíció szerint: „Az artériák belső falának elváltozása „arterioszklerózisnál” (tehát érelmeszesedés esetében), ami zsírból, koleszterinből, mészből megtapadt vérsejtelemekből áll.” Ezt az élettanilag nem csak felesleges, de veszélyes anyagot ATEROMA néven említik, kissé „parasztosabban” PLAQUE-nak (Plakk) nevezik. A témával kapcsolatban a legmegdöbbentőbb az, hogy az alábbi ismertetett tényeket a patológusok, már több mint 20 éve tudják, de ez az alapvető ismeret a kardiológusokhoz mind a mai napig nem jutott el.

Ez az anatómiai kóros elváltozás általában a gyermekkorban indul be, jóval a 10. életévet megelőzően (!!!), majd idővel egyre kifejezettebbé válik (PROGRESSZIÓ). Figyelemreméltó tény, hogy a vénákban soha sincs meszesedés, kizárólag csak artériákban. Ha viszont műtéti úton a lábszárból kivett vénát beültetnek artériás funkció ellátására, a volt véna artériaként viselkedve már meszesedhet. Ez az én megítélésem szerint azt jelenti, hogy a meszesedési folyamatnak semmi köze az ér szerkezetéhez. A kutya az ér funkciójában van elásva. Hogy mi a valós ok, azt az orvos kutatóknak illett volna már régen kitalálni.

A kardiológusok felfogása szerint (ami a laikusok körében is elterjedt) az ateroma az artériák belső falára lerakodó koleszterin, ami idővel elmeszesedik, miközben az ér keresztmetszetének belső területét (LUMEN) egyre csökkenti. Előáll tehát egy érszűkület (SZTENÓZIS). Ha ez a szűkület a szív koszorú ereiben történik, akkor angina pektorisz illetve infarktus a végeredmény. „Gyógyítása” angioplasztikával történik, ami alatt azt kell érteni, hogy egy katétert az ágyékban felnyitott artériában felnyomnak a beszűkült koszorúérig, amit aztán kb. 5 Atm nyomással felfújt balon kitágít, és hogy ez a tágítás meg is maradjon beültetnek egy fémhálóból készül cső-darabkát (SZTENT). A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy az első tágítást 6 hónapon belül gyakorta egy második tágítás követ, és így tovább. Gyógyításról tehát szó sincs.

Valójában azonban az ateroma (plakk) az érbelhártya (ENDOTEL) és az ér simaizma közé ékelődik be a lumen változatlanul hagyása mellett. Ugyanis a feszítésnek az érfal enged (miközben az artéria vastagodik, de a lumen változatlan marad). Aztán bekövetkezik egy állapot, amikor az érfal már nem enged tovább és ekkor, de csakis ekkor kezd a lumen szűkülni. Ezzel szemben például a várótermekben kifüggesztett plakátokon az érelmeszesedést bemutató grafikai rajzok mind a mai napig azt mutatják, mintha a plakk kizárólag a lumen rovására növekedne. Pontosan úgy, ahogy egy vascsőben lerakódik a vízkő.

Elsőre nézzük ezt a „plakk lerakódást”! A lerakodás kezdetén ellentétben a korábbi hiedelmekkel nem zsír, hanem fehér vérsejtek gyűlnek össze, főleg makrófágok, amik aztán magukhoz vonzanak oxidált, kissűrűségű lipoprotein részecskéket (LDL-KOLESZTERIN). Elhalnak sejtek, további makrofágok gyűlnek össze és kialakítanak egy sejten kívüli zsír (LIPID) magot, közel az ateroma felületéhez. Később az ateroma magja elmeszesedik.

Hogy lesz ebből angina pektorisz? Egyszerű. Amikor a lumen olyan kicsire zsugorodik, hogy a nagyobb terheléshez szükséges vérmennyiség már nem tud átáramlani, jelentkezik egy mellkasi fájdalom. Na ekkor a beteg nitroglicerint tablettát tesz, vagy nitroglicerin szpréjt fúj a nyelve alá, ami másodperceken belül elvégzi az értágítást és megszünteti a fájdalmat. Akinek szerencséje van, évekig élhet ilyen állapotban.

Hogy lesz az ateromából infarktus? A közhiedelem szerint úgy, hogy az ateroma a teljes lument elzárja. Frászkarikát! A koszorúér beszűkülés fokozódásának alig van köze az infarktushoz. Különben már évtizedek óta ismerik a kardiológusok a jelenséget, miszerint egyes esetekben egészen kisfokú meszesedésből is lehet egy hirtelen infarktus, míg más (szerencsés) esetben jelentős (90%-os) elzáródás se okoz infarktust. Mi ennek az oka?

A valóság az, hogy infarktus rendszerint egy olyan hirtelen elzáródásból származik, amihez a dugulást okozó anyag egy felrepedt ateromából szabadul ki. Illetve, amikor a felrepedés helyén vérlemezke összetorlódás hirtelen elzáródást okoz. Hogy ez a felrepedés mikor következik be azt senki se tudja. Ez az oka annak, hogy hiába végeznek tanulmányok után újabb tanulmányokat a bekövetkező infarktusok számát jelentősen semmi se befolyásolja. Ezért van az, hogy egyes, magas koleszterinszinttel rendelkező emberek évekig vidáman élnek, míg mások alacsonyabb koleszterinszinttel hirtelen meghalnak. 

Mindössze az bizonyos, hogy több és nagyobb méretű ateromák esetében az esély valamelyik felrepedésére nagyobb, mint ha kevesebb, és kisebbek vannak belőlük. Ez viszont azt teszi logikussá, hogy törekedni kell a minél alacsonyabb koleszterinszint, valamint a normál értékű vérnyomás fenntartására.

Azt leszögezhetjük, hogy minden embernek az artériái bizonyos mértékben el vannak meszesedve. A kérdés hogyan lehet ennek mértékét észlelni? A helyzet az, hogy nagyfokú koszorúér szűkület esetén sincs még semmi árulkodójel. Az illető kitűnően érzi magát. EKG tökéletes, Ultrahangos vizsgálat tökéletes, 24 órás Holter monitorozás nem mutat semmi kórosat. Modernebb eszközök: CT, MRI, eredmény nulla, mert a koszorúerek vékonyak, a bordák alatt helyezkednek el és állandóan mozognak a szívverés miatt. A detektálás módja (a meglehetősen bizonytalan eredményt adó, ez mellett igen drága izotópos vizsgálaton kívül) a terheléses EKG (ERGOMETRIA), ami alatt a 12 pólusú EKG diagramon az ST szakasz a Q pont alá süllyedve koszorúér meszesedést sejtet. –2 mm-es depressziót általában kórosnak fognak fel, bár egyáltalán nem biztos.

A különben panaszmentes „beteg” –2 mm-es ST depressziója Magyarországon arra sarkalja a kardiológusokat (mert ez „szakmailag indokolt”), hogy a beteget katéterezzék, azaz az ágyékba behatoljanak az artériába, és a katéder végét felnyomják egészen a szívig. Itt kontrasztanyagot fecskendeznek ki, ami a röntgenen láthatóvá teszi a szűkületet, ami lehetővé teszi az angióplasztika elvégzését (lásd fent). Ha nem találnak szűkületet, akkor a dolgot elmismásolják. A baj csak az, hogy 100 esetből két páciens szíve megáll, amivel a kardiológusok nagy része előre nem dicsekszik el, legfeljebb motyog valami „apró kis rizikóról”.

Mára számtalan tanulmány világosan kimutatta, hogy panaszmentes koszorúér szűkület esetében a kizárólag gyógyszeres kezelés utáni túlélési esély semmivel se kisebb, mint az angióplasztikával kezelt betegé. Ennek ellenére évente tízezer számra hajtanak végre angióplasztikát Magyarországon. [Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy Magyarországon fajlagosan négyszer több angióplasztikát hajtanak végre, mint tőlünk nyugatra. Ugyanez a helyzet a császármetszéssel is.]  Az okok a paraszolvenciára vezethetők vissza. A cél érdekében a kardiológusoknak van egy remek taktikájuk.

Megállapítják az ST depressziót és javasolják a katéterezést. Egyúttal felírnak gyógyszert, béta-blokkolót (ez egy gyógyszercsalád). Azt viszont elfelejtik megemlíteni, hogy a felírt adagot (fenntartó dózis) nem szabad azonnal bevenni, hanem csak tört – mondjuk negyed – részét, és hetek alatt, fokozatosan kell eljutni a teljes dózis bevételéhez. A hirtelen alkalmazott teljes dózis kifejezett szívpanaszokat okoz (hemodinamikai romlás, gyengébb pumpafunkció miatt) akár 3 hónapig is, amikorra a béta-blokkoló hatására a szívizom megerősödik. De a hirtelen jött rosszabbodás arra készteti a beteget, hogy ráálljon a katéterezésre. A dokumentált ST-depresszió fedezi az orvost. Szakmailag indokolt a béta-blokkoló és a katéterezés is. Hogy a béta-blokkoló fokozatos bevezetését elfelejtik említeni – hát istenem, ki tudja ezt bizonyítani. Persze egy kicsit a gyógyszergyárak is összejátszanak az orvosokkal (kéz kezet mos?). Ugyanis a gyógyszer mellé berakott tájékoztatón csak az szerepel, hogy a gyógyszer szedését nem szabad hirtelen abbahagyni, csak hosszan, fokozatosan, elnyújtva. De arról egy szó sincs, hogy az elkezdést ugyanígy kell bevezetni.

Ezen érdemes elgondolkozni! Ha valaki felteszi nekem a kérdést, hogy orvosi beavatkozás nélkül ki lehet-e gyógyulni a koronáriából (koszorúér elmeszesedés) akkor azt válaszolom, hogy IGEN.

Kedves olvasóm, ha a koszorúered történetesen el van meszesedve, és egy kicsit tovább szeretnél élni (mint  ilyenkor lehet), akkor vegyél egy példányt a “Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvenből. Olyasmiket tudhatsz meg, amit egy kardiológustól sose hallhatsz.

Kedves Olvasóm! Ha érelmeszesedésben szenvedsz, és szeretnél meggyógyulni, vagy félsz az infarktustól, és elszeretnéd kerülni, akkor rendelj egy példányt a “Szeretném, ha sokáig dobognál” című könyvemből, féláron, E-mail cimemen: evatibor(kukac)t-online.hu .

A beteg oldaláról nézve

Jól tudom, hogy ezt a blogot elsősorban szív és érrendszeri betegségben szenvedők, illetve az ezen betegségtől tartók olvassák. Az alábbi cikk ennek ellenére az idegrendszeri rendellenességben szenvedőkről szól (ami akár egy enyhébb sztrók után is bekövetkezhet). Ennek oka az, hogy rá szeretnék világítani, a beteg, minden beteg, milyen hatalmas mértékben van kitéve orvosai döntésének abban az esetben, ha saját betegségét nem „tanulja meg”.

Ha őszintén magunkba tekintünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy az elme­beteg­séget nem igazán tekintjük „betegségnek”, inkább egy fajta istencsapásnak, amitől vagy inkább, akiktől jobban kell félteni magunkat és a társadalmat, mint mondjuk a leprától. Az elmebeteget, a pszichiátriai kezelésre szorultat, nem igazán tekintjük embernek. Sajnos pontosan így gondolja ezt a legtöbb pszichiáter is, jó okuk van rá, gondolják ők. Persze a keresztény kultúrkör nem tette lehetővé az elmebetegek közvetlen elpusztítását (legfeljebb szégyenteljes elhanyagolásukat) ezért aztán a pszichiáterek megtettek mindent (szinte szó szerint) hogy meggyógyítsák őket. Hogy ki számít gyógyultnak, azt természetesen ők határozták meg.

Hogy a fenti kemény szavak nem valamifajta pszichiáter ellenes túlkapás részét képezik arra bizonyíték Richard Bentall pszichológus professzor (Machester University)  Madness Explained című könyve (Allen Lane kiadás). Művében a professzor többek között beszámol személyes tapasztalatairól azt követve, hogy kísérleti célból bevett 5 mg antidepresszánst.

Az átélt „élményt” követő első megnyilvánulása egy tömör kijelentés volt, miszerint a pszichiátria semmivel se egzaktabb, mint az asztrológia. Ez a megjegyzés mindenképpen magyarázatra szorul, amivel Dr. Bentall elő is állt. Véleménye szerint az emberek azért hisznek (természetesen alaptalanul) a csillagok járásában, mert úgy gondolják, azok mondanak nekik valamit önmagukról és sorsukról. De hát pontosan ez a helyzet egy pszichiátriai diagnózissal is, ami szintén róluk és sorsukról szól. Csakhogy egy ilyen diagnózis nem tudja megjósolni se a betegség lefolyását, se pedig azt, melyik kezelés fog eredményre vezetni.

De ez nem minden. A WHO a skizofrénia két legszélsőségesebb szimptómájának a képzelődést (érzéki csalódás) és a hallucinációt (hangok hallása) nevezi meg, és ezt a pszichiáterek nagy általánosságban el is fogadják. Csak hogy a közvélemény kutatások szerint a megkérdezett emberek 10 százaléka időnkint „hall hangokat”. A másik szimptóma, az érzéki csalódás pedig nehezen definiálható. Ugyanis a definíció szerint a beteg olyasmiben hisz, ami valójában nem létezik. Ez alá azonban sok minden beseperhető. Például Egy hívő keresztényt mégsem lehet skizofrénnek bélyegezni. Igaz, hogy az alaptalan feltételezés a leggyakoribb formája az üldözési mánia, vagyis amikor a beteg úgy érzi „követik” illetve „összeesküsznek ellene”. Na jó, játszunk el ezzel a gondolattal! Egy háziasszony három helyre megy be vásárolni egyetlen délelőtt. Mind a három helyen az eladó méltatlanul bánik vele. Ismerős? Bizony nem lehetetlen. Skizofrén-e ha olyan érzései támadnak, hogy ilyesmi csak vele fordulhat elő? Egy biztos, aki természetéből fakadóan viktimizálódik[1], hajlamos arra, hogy hiedelmei támadjanak.  

Dr. Bentall számára megdöbbentő volt, hogy bár az egyetemi tankönyvek szerint a pszihózis kiváltásánál környezeti tényezők nem léteznek, az élet mást mutat. Erre a legplasztikusabb példa az emigránsok között előforduló nagyarányú paranoiás beteg [hahó Irány Ausztrália olvasók]. Mi lenne elfogadhatatlan abban, hogy akit üldöznek az lassan paranoiássá válik.

A legmegdöbbentőbb Dr. Bentall személyes élménye volt az 5 mg droperiodol lenyelése után, amire egy csoportos kísérlet alatt került sor. Ezt a kísérletet nem fejezték be, mert majdnem az összes résztvevőből elfogadhatatlan reakciót váltott ki. Az egyik pszichiáter olyan súlyos állapotba került, hogy folyamatos megfigyelés alá kellett helyezni.

Dr. Bentrall a gyógyszer bevétele után azonnal letargiába esett és szedált állapotba került. Nem sokkal ezt követve hozzálépett a kísérletre felügyelő pszichológus és azt mondta neki: „Ricsikém ne haragudj, olyan zsenáns, de ezt a tesztlapot ki kellene töltened.” A „zsenáns” a dologban az volt, hogy a tesztlapot maga Dr. Bentall szerkesztette tíz évvel korábban, aki most legszívesebben kiugrott volna a bőréből, mert tehetetlennek és nyugtalannak érezte magát. Leírása szerint akart valamit tenni, de semmire se volt képes. Ekkor a kísérletre felügyelő újra megszólal: „Nem vagy valami jó bőrben, nem ennél valamit?” Ezt a kérdést azonban a kísérleti alany egy parancsnak fogta fel. (Később ki is derült, hogy neuroleptikus[2] gyógyszerek hatása alatt a betegek az egyszerű állítást vagy kérdést parancsnak fogják fel.) Ezért azt válaszolta, hogy „szeretne”. A felügyelő pszichológusnő folytatta: „Van itt egy ételautomata, az megfelel?” Az alany erre természetesen megint konfirmatív választ adott, de annyi energiája nem volt, hogy megfelelő mennyiségű pénzt dobjon be a gépbe. Így az első, keze ügyébe kerülő érmét bedobta, amiért mindössze egy Mars rudat kapott.

Később a teszt alatt Dr. Bentall olyan erős sírógörcsöt kapott, hogy nyugtató injekciót kellett neki beadni, és a kísérletre felügyelő kivezette a friss levegőre. Ezt követve az alany legyőzhetetlen késztetést érzett arra, hogy mindent bevalljon, ami miatt az életében bármikor felelősnek érezte magát. Ezután elaludt, de három órával később felébredt és úgy érezte, hogy egy üvegfal választja el őt az egész világtól és ez az állapot egy teljes hétig tartott egyetlen adag gyógyszertől.

Akinek van bátorsága az most képzelje el, hogy lelkileg összeroppan, bekerül a krízis prevencióra, ahol enyhe hallucinációt állapítanak meg és beadnak egy gyógyszer, ami a fent leírt hatást váltja ki egy héten keresztül. Nem lehet más következtetésre jutni, mint, hogy a páciens tapasztalatait senki sem veszi figyelembe. A legszörnyűbb az, hogy betegek nem ritkán 80 mg-ot is kapnak abból a gyógyszerből, amit Dr. Bentallnak adtak be. Ez egy tizenhatszoros dózis!!

Természetesen Dr. Bentall nem állítja, hogy gyógyszereket nem szabad adni a betegeknek. Számtalan gyógyszer kifejezetten kellemesebb elmeállapotba hozza a beteget, amikről ők maguk is vallanak. Éppen ezért az lenne a legjobb megoldás, ha a betegeket arra biztatnák, hogy próbálják ki őket és döntsék el, hogy melyiket gyógyszert választják.

Rendben van! De mi van a közveszélyes elmebetegekkel? Talán az első lépésként el kellene dönteni, hogy tényleg közveszélyesek-e. A legtöbb esetben a közveszélyes egyáltalán nem az, csak megfelelően kell őket kezelni. Várjunk csak! Kit visznek be az elmegyógyintézetbe akarata ellenére? Azt, aki nem hajlandó magát alávetni a kezelésnek. És miért nem hajlandóak? Azért mert a legtöbb „gyógymód” sértő és elviselhetetlen.

A legérdekesebb kérdés talán az, miért azonosult Dr. Bentall a betegekkel? A válasz talán meglepő. Húszas évei végén, néhány éven belül elvesztette apját egy közúti szerencsétlenségben, felesége elvált tőle, bátyja öngyilkosságot követett el, ő maga pedig depresszióba esett. Megállapítása szerint az emberek negatív elmeállapotukat a családjuknak köszönhetik. Véleménye szerint az emberek életük folyamán különböző akadályok elkerülésével vannak elfoglalva, amit egyesek nagyon nehezen viselnek, mások kevésbé.

Minden esetre, állítja Dr. Bentall, nem hihetjük azt, hogy minden problémára helyes választ adni tudó, professzionális elit vagyunk.

Az érelmeszesedés visszafordítható

Forrás:http://www.nol.hu/cikk/399378

Az érelmeszesedés folyamata visszafordítható, és a kialakult állapot nem végleges. Az amerikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a koleszterinszint drasztikus csökkentésével az érszűkületes állapot javítható Állítja az Amerikai Kardiológiai Társaság.

A kísérletben részt vett betegek 80 százalékánál a vér koleszterin szintjét a felére lehetett csökkenteni. Az érfalakról készített belső felvételek tanúlsága szerint az elzáródás mérséklődött.

Becslések szerint Magyarországon a felnőtt lakosság felének koleszterin problémja van, az érintetteknek mégis alig 20 százalékát kezelik. Ezek közül is csak minden negyedik betegnél sikerül elérni a kívánt koleszterin szintet.

Egyes vélemények szerint már húsz éves korban indokolt lenne a vérvizsgálat elvégzése a koleszterin szint feltárása végett. Amennyiben az érték 4,2 alatt van, a következő 5 évben nem kell aggódni.

Ezek szerint az Amerikai Kardiológiai Társaság nálam is “szigorúbb”, mert én a könyvemben az első koleszterinszint ellenőrzést 40 éves korban jelöltem meg. Igaz, arra gondoltam, hogy ismervén a mai fiatalokat nem valószínű, hogy egy ilyen tanácsot megfogadnának. Ami azt illeti semmilyen tanácsot se!

Az egészséges étkezés

Aki az elmúlt 30 évben komolyan elhatározta, hogy a rengeteg felhívás hatására, bármily okból kifolyólag, egészségesen fog étkezni, az nagy bajban van (volt). Pedig úgy tudjuk, hogy egészséges étkezés nélkül 20-30 évvel hozzuk előre saját halálunkat, sejtetik a különböző magazinokban megjelenő, különböző irományok. A baj csak az, hogy ha pontosítani akarjuk, a legnagyobb jóindulat mellett se tudjuk eldönteni mit is együnk, és hogyan.

Müzlik, sok gyümölcs és zöldség, rostok, vitaminok, nyomelemek, adalékok, kapszulák, Q-ez, Q-az, W-ilyen, W-olyan, halolajok, meg még, ami eszünkbe jut, illetve nem is nekünk, hanem a minket irányító „karvaly-tőkének” ha-ha-ha. Ugyanis nem tud egy fogyasztó olyan hülye lenni, hogy ne vegye észre, a különböző tanácsok egymásnak ellentmondanak, illetve amit szabad ma, azt nem szabad holnap és fordítva.

Ezt a káoszt természetesen nálam okosabbak is észrevették, ezért aztán még 2002-ben a WHO[1] és az UN Food and Agriculture Organization[2] közösen elhatározta, legfőbb ideje, hogy az „étrend és egészség” témájában tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ugyanis a „négy nagy gyilkos” vagyis a rák, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek valamint a csontritkulás elkerülésével kapcsolatban tényleg nem ártana, ha tudnánk mihez tartani magunkat.

Az Egyesült Nemzetek fent nevezett szervezetei munkába láttak, vagyis több mint 400 tanulmányt vizsgáltak meg, illetve vetettek össze. Az eredményt „Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases”[3] címen 2003-ban nyilvánosságra hozták, amit az is indokolttá tett, hogy a becslések szerint 2020-ben a világon a halálesetek 75 százalékáért ez a négy betegség lesz a felelős.

A nagy meglepetés az lett, hogy az étrend és a „big four”[4] korábban feltételezett 140 összefüggése közül csak 10 esetben találtak meggyőző bizonyítékot. A jelentés mindössze a következő biztos tényeket tudta megállapítani:

1) A túl sok zsír és só fogyasztása növeli a szív és érrendszeri betegség bekövetkezését. Miközben a gyümölcsök, zöldségek és tengeri halak fogyasztása csökkenti.

2) 50 év felett a csontritkulás esélyét csökkenti a nagyobb mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztása.

Mi az oka annak ennek a soványka kis eredménynek? Az egyik fő ok az, hogy a táplálkozási kutatások egyetlen étel komponensre koncentrálnak. Vagyis az étkezésből kiválasztott egyetlen tápanyag, vagy az étrendből és életvitelből kiemelt tápanyag vizsgálata. Csakhogy egyetlen kiszemelt tápanyag fogyasztása vagy távoltartása nincs nagy hatással a szervezetünkre, hiszen legalább 50 különböző tápanyagra van az embernek szüksége.

Persze hatalmas szerepe van a médiának is, ugyanis imádják a szenzációt, különösen, ha egy hír ellentétes a korábban feltételezettekkel, vagy valami divatos témához tartozik, mint „szénhidrátmentes diéta” vagy „transz zsírok”. Teljesen nyilvánvaló, hogy előzetes (még nem teljesen bizonyított) kutatási eredményeket nem kellene közölni a sajtóval, és akkor az emberek nem hinnék, hogy az étrenddel kapcsolatos tanácsok hetente változnak.

Az eredmények kialakulása ellen hat az, hogy az emberekkel kapcsolatos kutatómunka minden csak nem könnyű. Általánosságban elmondható, hogy háromfajta kutatás lehetséges. Az elméletileg legszigorúbb eljárás a metabolizmus vizsgálat, amikor is a kutatók a résztvevők étkezését 100 százalékos biztonsággal irányítják napokon vagy heteken keresztül. Ezzel értékes adatokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tápanyag vagy étrend milyen mértékben hat ki például a szérum koleszterinszintjére. Igen ám, de ezek a vizsgált személyek nem valós életkörülmények között léteznek, és nem tartanak elég sokáig ahhoz, hogy a kapott összefüggések reálisnak legyenek tekinthetők.

Kevésbé megbízhatók, és sokkal gyakoribbak azok a vizsgálatok, amikor a kutatok összeszednek jó néhány egészséges embert és feljegyzik, mit esznek hónapokon, akár éveken át, miközben figyelik egészségi állapotukat. Csakhogy ebben az esetben olyan tényezők kicsúsznak a megfigyelés alól, mint fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és további több tucat befolyásoló tényező. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után megbízható eredményt tud produkálni.

A kettő közé helyezhető a ’találomra[6] beavatkozó vizsgálat’. Ezekben a tanulmányokban az egyik csoportot arra kérik fel, hogy étrendjükben valamit változtassanak meg, például egyenek kevesebb zsiradékot vagy több gyümölcsöt hónapokon vagy akár éveken át. Miközben a másik csoport étkezését folytatja a megszokott módon. A végén a kutatók megnézik, hogy milyen gyakorisággal fordult elő például a vastagbélrák az egyik és a másik csoportban. Azaz az étrend megváltozásának volt-e erre hatása. Általános felfogás szerint ez a harmadik fajta vizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, amennyiben azt akarjuk megtudni, hogy ennek vagy annak a fogyasztása megváltoztatja-e az egészséget valamelyik irányba. Ez a vizsgálatfajta azonban nagyon költséges és igen ritka. Ráadásul a ’találomra beavatkozó vizsgálatot’ nagyon nehéz hibátlanul megszervezni. A főprobléma a résztvevők állhatatossága. Kezdetben a résztvevők nagyon lelkesek, de az idő múlásával fellazulnak. Közben a kontrol csoport azt tehet, amit akar és a különböző (propaganda) hatásokra meg is változtatják kezdeti étrendjüket. Ennek nettó hatása az, hogy a két csoport étrendje folyamatosan közelít egymáshoz. Most jön a 22-es csapdája. Jó eredmény eléréséhez a vizsgálatnak minél tovább kellene tartani, de minél tovább tart a vizsgálat a két csoport étrendje annál jobban közelít egymáshoz. Más szavakkal az elméletileg ideálisnak mondható ’találomra beavatkozó vizsgálatot’ lehetetlen lefolytatni.

Mindent összevetve az eredmények bizonytalanok. A „komoly” kutatók pedig bevallják, a publikált eredményekre mérget venni nem lehet. Igen, az általános elvek érvényesek. A sok zsiradék, vörös-hús fogyasztása előnytelen, a több gyümölcs és zöldség viszont előnyös. A bevitt kalória legnagyobb hányadát szénhidrátoknak kell fedezni a finomított cukor és édesség kivételével. Spórolósan kell bánni a tejtermékekkel, tojással, száraz hüvelyesekkel és diófélékkel. Viszont ezen túlmenően, a részleteknek túl nagy jelentőséget adni teljességgel felesleges.

Most néhány szót a legújabb szenzációról a „transz zsírok” szerepéről. Kezdjük azzal, hogy 5 évvel ezelőtt lényegében senki se tudta, mik azok a transz zsírok. Nem csoda, hogy Magyarországon még ismeretlen fogalom. Viszont Nyugaton mára már az elsőszámú ellenséggé váltak. Ugyanakkor az élelmiszeripar legnagyobb jótevői egyszerűen azért, mert nem tud megavasodni. Ebből következik, hogy amelyik élelmiszerben van, annak nagymértékben meghosszabbítja a felhasználhatóságát. Ide tartoznak elsősorban a tejtermékek beleértve a sok tucat kenhető és kanalazható terméket, de nem maradnak ki a sorból a főzőolajok és sütőipari termékek se.

Ugyanakkor bizonyítékok vannak rá, hogy elősegítik az erek elzáródását és a szívinfarktust, növelik a szérum LDL (rossz) és csökkentik a HDL (jó) koleszterinszintjét. Egyes kutatók azt is tudni vélik, hogy csökkentik a tanulási készséget és rontják a memóriát.

Forrtás: NewScientist „The Good, the Fat and the Unhealthy”

Oh, miszter Alkohol

Lépen-nyomon olyan szívbetegekbe botlok, aki jóindulatúan ajánlják nekem a napi 2 deci vörösbort, mert az nagyon jó a szívbetegeknek, és hozzáteszik, hogy nekik az orvos mondta.
Most felejtsük el egy pillanatra, hogy az orvosok sok mindent ajánlanak a betegeknek, amit azok vagy betartanak, vagy nem. De ezt a vörösborivást, mindenki betartja. A kérdés, hogy van-e benne igazság? Lenne, ugyanis a vörösborban van flavonoid, ami jót tesz az érrendszernek, csakhát flavonoid sok minden másban is van, például feketeteában, keserű csokoládéban, stb. Tehát az orvosi tanács jó lenne, ha lehetne kapni alkoholmentes vörösbort, de ilyen nincs. Az alkohol pedig nagyon ne való az emberi szervezetbe, ugyanis méreg.
Alkohol alatt általában etil alkoholt C2H5OH (vegyész nyelven: etanol) értünk, mert a metil alkohol (metanol) kismennyiségben vakit, nagyobb mértékben öl. Hogy melyik italban hány százalék van, melyiknek milyen az íze, meg hasonlók, azt felejtsük el, inkább csak beszéljünk a vegytiszta alkoholról.
Az alkohol kitűnő oldóanyag, az ipar főleg erre használja. Igen jól oldja például a különböző zsírokat. Tekintettel arra, hogy az emberi agy, gerincvelő és idegpályák zsírokkal vannak “kipárnázva”, ezeknek kioldása az elfogyasztott alkohol segítségével, finoman szólva nem szerencsés, parasztosan szólva, az alkohol gyilkolja az agysejteket. Persze van belőle elég, vagy 30 milliárd, tehát jut is marad is. De, csak azért, mert az ötös lottón nyertem 6 milliárd forintot, még nem szükséges ezerforintosokat kidobálnom egy száguldó vonat ablakán.
Nem kell tehát elcsodálkoznunk, ha az alkohol mentális következményei széles spektrumot ölelnek fel. Az alkoholfogyasztás fő motiváló tényezője, az eufória, aminek eléréséért nagy árat kell fizetni. Az első a kognitív károsodás, ami kábé IQ csökkenést jelent (40 év alatt reverzibilis). Aminek oka elsősorban a jobb féltekén jelentkező atrófia beindulás, ami lényegében a mentális öregedés gyorsítását jelenti, ezt MRI vizsgálatok egyértelműen igazolták.
A szervezetünkben lévő alkohol csökkenti a reakcióidőt (tompult reflexek), viselkedési és személyiségzavart okoz, megered tőle a nyelvünk és a jókedvünk mellett felelőtlenebbekké válunk. Persze van, akinek megéri.
Hogy egy-egy korsó jéghideg sör megivása után hány idegsejtünk pusztul el, arról nem szerzünk tudomást és meg se állapítható. Ismert viszont az alkohol élettani hatása, úgy értem vannak, akik számára ismert. Alkohol hatására a koszorúér elmeszesedésben szenvedők vérnyomása, perctérfogata csökken; terhelésre az EKG-n jelentkező ST depresszió viszont nő, az anginás fájdalom bekövetkezéséhez szükséges idő, és isémiás erekben a véráramlás csökken (forrás: Prof. Dr. Morvai Veronika, Semmelweis Orvostudományi Egyetem).
Különben az alkoholt fogyasztók gégerák, gyomorrák, nyelőcsőrák, stb. előfordulási valószínűsége tizenhétszeres. Gondoltam, jobb, ha tudjátok.
Antalffy Tibor

Vigyázat EZETIMIBE

A 2002-ben piacra dobott Ezetimibe (C24H21F2NO3) egy koleszterincsökkentő gyógyszer: Ezetrol, Zetia és Ezemibe nevek alatt. A gyógyszer valóban csökkenti az LDL koleszterint úgy, hogy megakadályozza felszívódását a vékonybélben. A gyakorlatban statinok mellé adták 10 mg-os dózisban. A cél a még erőteljesebb koleszterincsökkentés volt.
Most kiderült róla, hogy kombinációban semmivel se hatékonyabb, mint a statin egymagában. Sőt a kísérletek során rádöbbentek, hogy Ezetimibe kombinációt szedők halálozási esélye effektíven megnőtt. A gyógyszert az amerikai piacról visszahívták.
Antalffy Tibor

Aszpartam az édes méreg

A cukrot kiváltó “mesterséges” édesítőket az emberiség évtizedek óta használja, ezek közül a legismertebb a SZAHARIN, de használatban volt még a NÁTRIUMCIKLAMÁT, illetve néha a kettő keveréke. Elsődleges alkalmazásuk a cukorbetegek táplálkozásánál nyert szerepet, mivel a betegség jellegéből kifolyólag a napi szénhidrát fogyasztást igen alacsony értéken kell tartani. Ezek a betegek kávét, teát vagy keserűen kénytelenek inni vagy valamelyik mesterséges édesítőszerrel. Nem sokkal a II. világháború után a nyugati világban kezdett elterjedni az elhízás, aminek visszaszorítása érdekében a különböző üdítőital gyártók “light” változatokat kezdtek el gyártani azzal a reklámmondattal, hogy “nem hizlal”. Más szavakkal az italokban cukor helyett mesterséges édesítőt tettek. Egyszeriben óriási igény keletkezett a mesterséges édesítőszerek után. Körülbelül ebben az időben bukkantak rá véletlenül az ASZPARTAM elnevezésű, a cukornál sok százszor édesebb és filléres költséggel előállítható mesterséges édesítőszerre.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott a gyártási jogot megvette a Monsanto multinacionális cég (hírhedtséget a génmanipulált szójababbal és kukoricával sikerült szereznie, melyek gyomirtó rezisztensek) és NutraSweet néven hozta forgalomba. Ezen kívül óriási mennyiségben használják az üdítőital gyártásnál. Ezzel így nem is lenne semmi baj, de már a nyolcvanas években kiderült, hogy az ASZPARTAM gyakorlatilag méreg. Egészen pontosan nem maga az aszpartam, hanem, a bomlás terméke. Ugyanis az aszpartam a vérbe kerülve lebomlik, és így képes elterjedni az egész emberi testben, és lerakódni bármelyik szövetben. A ciklamáttal vagy a szaharinnal ellentétben az aszpartamot megemészti a szervezet. Elfogyasztása után a benne lévő metanol (faszesz) formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul. A formaldehid halálos méreg, kisadagban rákkeltő. További összetevő a fenil-alanin és aszparginsav pedig mérgek.
Mi a teendő, ha nem akarod magad megmérgezni? Semmit ne igyál, ami “light”. Olvasd el minden termék összetevőit és, amiben aszpartam van, azt ne vedd meg. Most néhány tipikus élelmiszer, amiben majdnem biztos, hogy aszpartam van: rostos és szénsavas üdítők, joghurt, fagylalt, preparált reggeli készítmények, pezsgőtabletták, vitaminitalok, rágógumik, lekvárok, egyes édesítőszerek (folyékony, tabletta, kristályos vagy por alakban).
Lehetséges aszpartam mellékhatások: álmosság, memóriavesztés, végtagzsibbadás, görcsök, látászavar, fülcsengés, fejfájás, remegés, ingerlékenység, álmatlanság, szapora szívverés, hányinger, nehézlégzés, kiütés, nyelési fájdalom, bőrviszketés, hajhullás, testsúlycsökkenés, ízületi fájdalmak. Gyakorlatilag tehát bármi, az egyén hajlamától függően.
Utószó: Bizonyos hatóságok tudnak róla, de a Monsanto-val senki se kezd ki. Túlságosan sok pénz forog kockán.