Antalffy Tibor honlapja

Az igazság keresése (58-i) Stephen Hawking eladta lelkét az ördögnek

Moccanni se tud, mégis ráhajt a pénzre. Úgy tűnik ez alól senki se tud szabadulni. Hawking ugyanis interjút adott a Discovery Channelnek. Személy szerint nekem Hawking sose volt szimpatikus. Olyan matematikus, mint ő, tucatjával rohangál a világban, persze csak ő egyedül nyomorék. A médiának pedig ez kell. Hogy valaki fiatal felnőtt korában idegsorvadást kap, az egy tragédia, ami mindenkiből megértés és szánalmat vált ki. Amikor betegsége nyilvánvalóvá vált, udvarolt egy ifjú hölgynek (Jane Wilde), aki a  betegség előrehaladtával is mellette maradt, feleségül ment egy totális nyomorékhoz, majd szült három gyermeket (hogy miként fogant, azt el se tudom képzelni, de az asszonykának nem kevés fejtörést okozhatott, az biztos). Aztán Hawking 26 év után ráunt a feleségére, elvált tőle és  feleségül vette gondozónőjét (Elaine Manson), akitől néhány évvel később szintén elvált. A legantipatikusabb nyilatkozata az volt, a mikor egy riporter megkérdezte mennyi az IQ-ja? Hawking a következőket válaszolt: „Fogalmam sincs, de akik az IQ értékükkel felvágnak, azok mind lúzerek.” Először is, az angol egyetemeken mindenkinek felmérik az IQ-ját, tehát hazudott. Másodszor mások IQ értékéről nem kértek tőle véleményt, mégis előhozakodott vele. Ő természetesen nem lúzer, mert a nyomorékságát alaposan kihasználta, mondhatnám visszaélt vele, és világ életében a pénzre tört. Hogy a pénzzel mit csinál, azt csak a jóisten tudja. Legújabb szakmai marhaságát, ami a tömegek beetetésére kiválóan alkalmas, a londoni „The Telegraph” adta le, én pedig az alábbiakban közlöm a fordítást.

A híres asztrofizikus félti az emberiséget, mert veszélyben van a jövője, ugyanis, ha fenn akar maradni, akkor ki kell mennie a világűrbe. Az interjúban felsorolta azokat a veszélyeket, amikkel az emberiségnek szembe kell néznie: háború, erőforrások kimerülése, túlnépesedés [a pasi egyszerűen zseniális]. A következő 100 év alatt nehéz lesz elkerülni valami katasztrófát. „Egyetlen túlélési esélyünk abban  van, ha szétszóródunk az űrben. Az elmúlt száz év alatt fantasztikus haladást értünk el, de ha ezt folytatni akarjuk a következő 100 év alatt is, akkor jövőnk a világűrben van. Ezért helyezem előnybe az űrutazást.” Néhány hónappal korábban Hawking professzor [2009 októberében nyugdíjba vonult] figyelmeztetett, hogy az űrkutatás nem teljesen veszélytelen. A Discovery Channelen futó sorozatában figyelmeztetett, hogy más élőlények az űrben nem feltétlenül barátságosak. De amig a saját galaxisunkban mi maradunk az egyedüli intelligens lények, és elkerüljük az önpusztítást, biztonságban leszünk. [Hatalmas szavak, óriási blöffökkel! A mi galaxisunk a "tejút" (http://www.5min.com/Video/What-is-the-Milky-Way-38356434http://www.5min.com/Video/What-is-the-Milky-Way-38356434) átmérője 100.000 fényév. Ezen belül mi maradunk az egyedüli intelligens lények? Röhögnöm kell! Ha feltalálják a közel fénysebességgel közlekedő űrhajót, akkor is 100.000 év amíg átérünk a másik végére. A Tejútban minimum 200.000.000 csillag, vagyis Nap van. A bolygók száma ennek tízszerese. És ennek mind mi vagyunk at úrai. És a nép nyeli, mint kacsa a nokedlit. Hawking pedig gyüjti a milliókat.

„Az emberiség számára óriási veszélyeket látok. Ilyen  volt például a Kubai válság 1963-ban [valójában 1962-ben volt, de mindenre ő se emlékezhet]. Az ilyen események gyakorisága valószínűleg fokozódni fog. Azonban én optimista vagyok. Ha a következő 200 év alatt el tudjuk kerülni a katasztrófát, akkor a fajtánk biztonságban lesz, mivel szétterülünk az űrben.” Erre az állításra Katherine Freese a Michigani Egyetemről csendben megjegyezte. A legközelebbi állócsillag a Proxima Centauri 4,2 fényév távolságra van. A jelenlegi űrhajóinkkal 50.000 év alatt érnénk oda.

Eddig a The Telegraph cikke, most pedig néhány hozzászólás: 1) Nem tudok elképzelni annál undorítóbbat, mint a „szabadság” széthordását a világmindenségbe. A legfontosabb, amit itt a Földönt tehetünk, hogy véget vetünk az Amerikai Egyesült Államoknak és az összes emberellenes tettének. 2) Mr. Hawking vagy szocializmus lesz vagy barbarizmus, választhat! 3) Őszintén, hogy a fajtánk maga mögött hagyja a Földet és a nyomorunkat széthordjuk másfelé, hányingert hoz rám. 4) Szóval „felfedezzük” mások bolygóját és „megtanítjuk” nekik hogyan legyenek szabadok és higgyenek Jézus Krisztusban. Kérdezz meg egy amerikai őslakós, mit jelentene „ember az űrben”! 5) Az elit hamarosan eltávozik oda, velünk pedig senki se fog törődni. Az emberiség túlélése nem vonatkozik mindenkire. 6) Lehet, hogy Hawking intelligens, de egyben nagy álmodozó is. Meghódítani a Világmindenséget? Sokkal könnyebb megszabadulni az USA-tól és elölről kezdeni mindent. 7) Én még ilyen idióta állítást életemben nem hallottam. Bánjunk úgy a Földdel, mint egy lerobbant gépkocsival, amit egyszerűen kidobunk? Bármikor szert tehetünk egy másik Földre, ahol elölről kezdhetjük az elszúrást? A tudósok néha tényleg kibaszott hülyék, és olyan arrogánsak, mint egy elkényeztetett gyerek. 8/ Szerintem a tudósok miatt halunk ki. Tudományosan felépített űrhajókban élni, tényleg szörnyű lenne.

Ezek után nekem már nincs is mit hozzáfűznöm. Csak elgondolkodom, hogy ezért a fantasztikus interjúért mennyit kaphatott Hawking, aki természetesen nem lúzer.

Az igazság keresése (57-i) A terrorizmus margójára

Normál körülmények között két apró gyermek anyja az élet szimbóluma lehetne, de nem Gázában, ahol a halállal, az önpusztítással egyenlő. Az anyát úgy hívták, hogy Reem Raiyshi, aki 2004 januárjában négy izraelit vitt magával a halálba, hátrahagyva egy 18 és egy 36 hónapos gyereket. Az izraeli propaganda nyomán, a  közvélemény úgy tudja, hogy az anya öngyilkosságra hajlamos, labilis személyiséggel rendel­kező, szegény, vallási fanatikus lehetett, de pszichológusok és antropológusok, valamint etológusok véleménye szerint ez az elképzelés ennél messzebb aligha lehetne a valóságtól.

Mivel a “jelenség” korunk egyik legnagyobb kihívása, az alapos megismerés elkerülhetetlennek tűnik. Magyarországon az emberek zöme természetesen hallott már az öngyilkos merénylőkről, de majd mindenki úgy hiszi, hogy ez kizárólag a palesztin-zsidó szembenállás “mellékterméke”. Ez nagyon nincs így. Az öngyilkos merénylet módszerét gyakorolják még a Tamil tigrisek, az Iraki Ellenállási Csoport, az Al Aksza mártírjai, a Kashmir Szeparatisták, Hamas, Al Kaida, Jihad, Csecsen Szeparatisták, a Kurd Munkáspárt. Úgy tűnik, hogy korunk körülményei igen kedvezőek a különböző terrorcselekmények végrehajtásához. Ez azonban még nem magyarázza meg miért dobja el magától az életet, például egy kétgyermekes fiatal anya. Azt minden esetre ki kell verni a fejünkből, hogy az öngyilkos merénylők szegény, tanulatlan, vallási fanatikusok. Szó sincs róla, de akkor mi az igazság?

Kezdjük azzal, hogy az „öngyilkos merénylet” nem egy új keletű jelenség. A „megölöm magam, de velem jön az ellenségem is” kétségbeesett taktikát a zsidó Zéloták is alkalmazták a Judeát megszálló rómaiak ellen Kr.u. az I. évszázadban. Ők voltak a „türelmetlenek”. Szorosan utánuk nyomultak az Iszlám Assassin rend tagjai Kr.u. a XI. és XIV. század között. De a japán kamikáze pilóták II. világháborús bevetése hallatán a világ pont olyan érthetetlenül állt, mint most. Egyedi hősök mindig is voltak, csak gondoljunk a magyar(nak kinevezett) Dugovics Tituszra. És talán ebben van a lényeg, aki az egyik oldalon terrorista, azt a másik oldal hősnek vagy mártírnak nevezi. A ma terroristát kiáltó izraeli kormány „jogelődje” az államot alapítani akaró zsidó „hazafiak” annak idején az angol helyőrséget robbantgatták, és természetesen nem érezték magukat terroristáknak.

Az első modern öngyilkos merényletre 1983 áprilisában került sor, amikor a Hezbollah mozgalom az Iszlám Jihad (vagyis szent háború) elnevezés alatt megtámadta a Bejruti USA követséget egy teherautóba rejtett pokolgéppel, hatvanhárom amerikai áldozatot követelve. Az öngyilkos merényletben az „öngyilkos” kitétel a megdöbbentő. Kiegyensúlyozott pszichével megáldott emberek részére ez az emészthetetlen. Mivel öngyilkosok mindig is voltak, legegyszerűbb volt annak feltételezése, hogy egy-egy mozgalom megkeresi sorai között az öngyilkosságra hajlamos egyéneket, és ha már meg akarnak halni, akkor tegyék azt hasznosan, kötnek tehát rájuk néhány összehegesztett csőbombát. Csakhogy a dolog nem így működik, állítják a témát feldolgozó pszichológusok.

Második vonalbéli elképzelés a vallási fanatizmusban kereste az okokat. A terrorista csoportok propagandájának fókuszában a paradicsom ígérete áll, ahová az önmagát felrobbantó mártír soron kívül bekerül. Ez azonban megdőlni látszik, mert például a harminc libanoni öngyilkos merényletből huszonkettőt szekuláris (világi) csoportok hajtottak végre. A Tamil tigrisek pedig vallástagadó  Marxista-Leninisták. Ennek ellenére a terrorista csoport háttérkultúrája jelentős szereppel bír. Amikor egy közel-keleti terrorista vezérnek álcázott, beépített angol titkos ügynök afelől érdeklődött az IRA-nál, hogy a protestánsok elleni harcba miért nem vezetik be az öngyilkos merényleteket is, a válasz egyértelmű volt. A katolikus háttér lehetetlenné teszi az öngyilkosságot, és ha mégis találnának olyat, aki hajlandó lenne rá, a katolikus tömegek nem fogadnák el, és az IRA ellen fordulnának. Hasonló eredménnyel járt az amerikaiból tálibbá vált harcos kihallgatása is. John Walker Lindh fiatal amerikai fiút 2001-ben fogták el Afganisz­tánban. Elbeszélése szerint az egyik Al-Kaida vezér megkérdezte tőle nem akar-e mártír lenni. Lindh elutasította az ajánlatot, aminek okát, a szakértők szerint, a megtagadott, ám pszichéjében valahol mégiscsak létező keresztény neveltetésében kell keresni. Mégis, ha pedig egy terrorista csoport vallásos meggyőződése nem kiváltó ok az öngyilkosság vállalására, akkor mi? Mi lehet az oka annak, hogy egy épeszű, tanult, kellően jómódú, többnyire fiatal férfi vagy nő ilyen irracionális, szélsőséges tettre szánja el magát?  

Talán a legfontosabb tényező a társadalmi elfogadottság. Gázában vagy Ceylon tamil városaiban az öngyilkos merénylőket plakátokon ünneplik, dalokban örökítik meg, tettüket sporteseményeken, nagy tömegeket vonzó szórakozó helyeken nyilvánosan dicsőítik. Ilyen hangulatban (lásd Kossuth ceglédi beszéde) sokan a pillanat hatására bejelentik, hogy vállalják a mártírságot. Kicsit később, lehiggadt állapotban a jelentkező rendszerint meggondolja magát, de az aktivisták résen állnak. A jelentkezőket kisebb csoportokba tömörítik, és tréningnek vetik alá, ami sok esetben hosszú hónapokig tart. Videó felvételekben a leendő mártírok hitet vallanak eszméjük mellett, üzennek a családjuknak, és a többieknek, majd elbúcsúznak tőlük. Ezek után a mártírjelöltet elviselhetetlen társadalmi megaláztatás érné, ha ki akarna szállni az akcióból. Az évek folyamán a felkészítők egyre nagyobb rutinra tettek szert, így ma már több száz, tartalékban tartott mártírjelölt felett diszponálna (a szó legszorosabb értelmében).

A robbantásában meghiúsított mártírjelöltek vizsgálata feltárt még egy fontos dolgot, amin a terrorelhárítóknak érdemes lenne elgondolkozni. A kiképzett mártírjelöltek szűklátókörű egyének, akik a világból alig ismernek valamit, de van egy közös vonásuk. Gyermekkorban valamennyien átestek egy egész életre kiható traumán. Mint gyerek átélték a totális tehetetlenséget, amikor apjukat szemük láttára ölték meg az izraeli katonák. 2003-ban Rachel Corrie-t egy palesztin ház lerombolása miatt tudatosan halálra gázolt egy izraeli buldózer. Ma ezt a nevet 100 millióan ismerik, és a legfrissebb hírek középpontjában álló hajó is az ő nevét viseli: Rachel Corrie.   

Az igazság keresése (56-i) Néhány keresetlen szó Albert Einsteinről

Ellentétben a széles körben elterjedtekkel, Einstein nem volt egy matematikai zseni. Nemcsak arról van szó, hogy a kvantummechanikát nem értette - amit különben büszkén vallott, hiszen Lánczos Kornélhoz írt levelében a kvantummechanikát telepatikus kockajátékhoz hasonlította, és a maga részéről elfogadhatatlannak ítélte - hanem vannak bizonyos sötét ügyek is. Nem közismert, hogy egyetemi évei alatt Einstein a matematikai előadásokra nem járt el, és így nem is vált gyakorlott matematikussá. Hogy le tudjon vizsgázni, a budapesti születésű Grossmann Marcell jegyzeteit használta fel. Einsteinnek jók voltak a ráérzései, de a ráérzések matematikai kidolgozását rendszerint mások végezték el helyette. Az első időkben Grossmann, később pedig szerb nemzetiségű felesége, Maric Mileva. A speciális relatívitás elméletét megalapozó tanulmány kéziratán, amit az „Annalen der Physik” folyóiratnak küldtek be, szerzőként még Albert Einstein és Mileva Einstein szerepelt. Mire a cikk nyomtatásban megjelent, a szerző már egyedül Albert Einstein lett. Nem nagyon kell ezen elcsodálkozni, mert tudománytörténeti tény, hogy a házaspár 1916-ban bekövetkező válása után, Einsteinnek nem volt több jelentősebb publikációja. Az is tudománytörténeti tény, hogy Einstein a téridő világhírű „felfedezője”, nem volt képes a téridő négy dimenzióját elhelyezni a Bolyai-féle nem euklideszi geometriában. Erre munkatársa, Grossmann vezette rá. Tudományos pályafutását később asszisztensei, a magyar Lánczos Kornél és Kemény János egyengették. A relativitás elméletét pedig egészen egyszerűen Lorentztől lopta el. Ugyanezt tette a fényelektromos hatással, amit viszont Plancktól lopott el, és kapott érte egy Nobel-díjat.

Felmerül a kérdés, hogy volt ez lehetséges? Az én válaszom életszerű. Egy vérbeli tudós nem foglalkozik a PR-ral, hanem kutat. Einstein viszont karrierista volt, nem tudós. Főfegyvere a PR volt, amit egyesek szinte a génjeikben hordoznak magukkal. Einstein pont egy ilyen „egyesek” volt, és mivel valamit konyított a fizikához és a matematikához - kábé annyit, mint egy korabeli középiskolás tanár - ez arra jó volt, hogy hülyeséget ne kövessen el, de ahhoz nagyon kevés, hogy kutatómunkát végezzen. Einstein messze megelőzve a későbbi kor szellemét, mindent fordítva csinált. Kitöltötte a végeredményt, és mindent úgy intézet, hogy az jöjjön ki. Ez napjainkban éli fénykorát. A gyógyszergyárak megrendelnek egy kutatást és a tudósok tálcán nyújtják át az elvárt eredményt. Mire kiderül a turpisság, a gyógyszergyár már dollár milliárdokat sepert be. De nézzük a híres Einstein egyenletet, amit még az is kívülről tud, aki még a szorzótáblát se ismeri. A képleteiből több dolog is adódik, de ezek a földi ember felfogása szerint eléggé képtelenek. Az E = mc2 képlet azt állítja, hogy nagyon pici anyag nagyon sok energiává alakulhat át. Ezt a „nagyon sokat” a különben is hatalmas értéket adó fénysebesség négyzete biztosítja, hiszen a tömeget ezzel kell megszorozni. A képlettel mindössze az a baj, hogy nem lehet tudni hogyan került bele a fény sebessége, hiszen a fénynek semmi köze a dologhoz. Ha pedig egy kicsit gondolkodunk, akkor mi magunk is megcáfolhatjuk a képlet helyességét. Nagyon kérlek, most ne rezelj be, mert egészen biztos meg fogod érteni, ha figyelmesen, türelmesen, lassan, elgondolkodva olvasol. Akkor most kezdem!

Jól ismert tény, hogy a fény (foton) energiája frekvencia függő (minél magasabb a frekvenciája, annál több az energiája), vagyis nem a sebességétől, hanem a rezgésszámától függ. Következésképpen a tömeg energiába történő átalakításánál, ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van), akkor nem a sebességével, inkább rezgésszámával kellene beleszólnia a végeredménybe. Persze a tömeget egy hatalmas számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk az energia egyenértékét, de az a hatalmas szám nem a fény sebessége, legfeljebb közel áll a fénysebességhez, méghozzá oly közel, hogy nyugodtan össze is cserélhetjük a kettőt.

Különben Einstein (szokása szerint) visszafelé gondolkodott, ésszerű sejtése szerint az Energia egyenlő a tömeggel. Ez a matematika nyelvén így néz ki: E = m. (Figyelem, ez az m nem méter, hanem tömeg) Ki kell még hozzá találni egy arányossági tényezőt, egy jó nagy számot, de ez nem igazán lényeges. Fontos viszont, hogy egyeznek-e a dimenziók, ami alatt itt most nem térbeli kiterjedést, hanem mértékegységeket kell érteni. Hát lássuk! Az energia = erő * út. Ebből az erő dimenziója m * kg * s^-2,  az úté pedig m (méter). Így az energia (emlékszel! Erő * út): m * kg * s^-2 * m (az utolsó m = út), ami egyenlő a tömeggel, ami viszont mindössze kg. Na most ezt arányosítsuk!

                                     m * kg * s^-2 * m  =  kg * ?

Mi hiányzik a jobb oldalról? Az m * s^-2 * m (hiszen a kg már ott van), vagyis m^2/s^2 azaz (m/sec)^2. A m/s nem más, mint sebesség. Ami tehát hiányzik, az egy sebesség négyzete. Mivel pedig a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű, úgy tűnt, hogy a fény sebessége nagyságrendileg megfelelő, ugyanis 300 000 000^2 = 90 000 000 000 000 000 vagyis a fény sebességének a négyzete méterben megadva durván 17 nagyságrend, azaz tapasztalati érték.

Na most a másik nagy Einstein találmány a tér görbülete. Einstein azt állítja, hogy nem a tömeg vonzza magához az anyagot, hanem a tömeg jelenlétében a tér behorpad (görbül), és az anyag egészen egyszerűen csak követi a tér görbületét. Mindennapi nyelvre fordítva a következőkről van szó. Egy 10%-os lejtőn a teherautó motor nélkül lefelé gurul, de nem azért, mert a Föld tömegvonzása lehúzza, hanem mert egyszerűen csak követi az utat. Hogy az út lefelé megy? Hát Istenem, ez van.

Most térjünk vissza a fényhez. Szóval volt egy-két furcsa eredmény, és az egész „speciális relativitást” úgy, ahogy volt, kevesen értették, de voltak olyan fizikusok, akik kifejezetten ellenezték. Azután 1919-ben volt egy napfogyatkozás, ami jó alkalmat adott arra, hogy Einstein elméletét próbának vessék alá. Mi is történt? Azt természetesen nem tudták kísérleti úton bizonyítani, hogy fénysebességnél a tömeg végtelen naggyá nő (ami szintén adódik az elméletből, csak úgy mint a fény abszolút sebessége), maradt tehát az, hogy a tömeg jelenlétére a tér begörbül, amit már lehet bizonyítani. Hogyan történt ez a bizonyítás? A Nap elég nagy tömeg ahhoz, hogy a teret érezhetően begörbítse, ha a tömegnek valóban van ilyen képessége. Az 1919-es napfogyatkozáskor, amikor a Hold pontosan takarta a Napot, egy olyan csillagot figyeltek meg (erre lehetőséget csakis a napfogyatkozás adott), ami akkor éppen a nap mögött volt, és mint ilyen, a Nap takarása miatt nem lett volna látható. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha látszólag a Nap közvetlen szomszédságában lenne. Tény az, hogy az 1919-es mérési eredmények szerint a fénysugár útja valóban megtört, a Nap mellett nem haladt el egyenesen, hanem „becsúszott” a görbült tér „lyukába”. Az egész világ Einsteint ünnepelte. Véleményem szerint egy kicsit korán. A „bizonyításnak” van ugyanis más magyarázata is. Álláspontom szerint az 1919-es napfogyatkozás eredménye mindössze azt mutatja, hogy az egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző fény a Nap hatására egyenes pályáját megváltoztatta, amit már Newton is megjósolt volna, ha történetesen valaki megkérdezte volna erről. Einstein szerint a fény követte a tér görbületét. Szerintem egyszerűen csak engedelmeskedett a gravitációs vonzásnak, magyarul a Nap egy kicsit maga felé húzta. (Ne feledjük, az elmélet szerint a fotonnak csak nyugalmi tömege nincs.)

Az természetes, hogy egy tudósnak van sejtése (amit be kell bizonyítania), tehát Einsteinnek is lehetett és persze volt, nagyon is sok. Ami viszont szokatlan, hogy Einstein egy kicsit Istent játszott, fejében eldöntötte, mi a valóság, vagyis felállított egy hipotézist, és utána mindent megtett, hogy ezt matematikai formába öntse, ami rendszerint az élő valóság megerőszakolása volt. Az ördög pedig, mint mindig, a részletekben van elbújtatva. A „mindent megtett” alatt elfogadhatatlan dolgokat kell érteni. Erre a legjobb példa a „kozmológiai állandó”. Huble felismerése (1926) előtt, abban az időben magától értetődő, meg nem kérdőjelezett tény volt a világmindenség statikus volta. Isten megteremtette, aztán kész. Csakhogy Huble kimutatta, hogy a Világmindenség tágul. Ja úgy, akkor mivel ez nem volt összhangban korábbi elképzelésével, Einstein egyszerűen megváltoztatta a képletet, behelyezte a kozmológiai állandót. Ebből a magatartásból világosan lehet következtetni. Einstein mindig a végeredményből indult ki és onnan ment hátrafele, ügyelve arra, hogy az alkalmazott matematika formálisan ne legyen hibás.

Az igazság keresése (55-i) Kettős állampolgárság

Az anyaország politikusait és állampolgárait egy nevetséges ambivalencia terheli a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Egy felöl 90 év után is siratják a trianoni vesztességet, másfelől a határon kívül rekedt magyarokat lerománozzák, leszerbezik és ha tehetik éreztetik velük, hipotetikus másodrendűségüket (tisztelet a kivételnek). Mindezt annak ellenére, hogy 90 év alatt nem csak anyanyelvüket őrizték meg sikeresen, de magyar kultúrájukat is, sok esetben felülmúlva az anyaország lakót. Személy szerint én felháborítónak tartom, hogy bármilyen nehézséget gördítsenek eléjük a magyar határ átlépésekor, letelepedési szándékuk esetén és egyáltalán. Szégyenletes, hogy 20 év nem volt elég a kettős állampolgárság biztosítására anyanyelvi és kulturális alapon. Hogyan lehetséges az, hogy a magyarországi történelemórákon a Pozsonyi Országgyűlésről, az Aradi Vértanukról, az Erdélyi Fejedelemségről, Gábor Áronról, stb. tanulnak; matematikaórákon nem feledkeznek megemlékezni a két Bolyairól; irodalmi órák tananyaga a felvidéki Madách Ember tragédiája, Mikszáth Kálmán munkássága. Viszont ezen magyarok utódainak élő társaitól megtagadjuk a magyar állampolgárságot?

Az ellenzők legfőbb érve az euró-konformság hiánya. Nem tetszik a románoknak, a szlovákoknak, stb. Miért nem mondják ezt Izrael államnak? Függetlenül anyanyelvétől, kultúrájától, de még istenbe vetett hitüktől is, egy zsidó bárhol szülessen a világban, kérésre automatikusan Izraeli állampolgár. A Kádár rendszer alatt, ha egy magyar zsidó kijutott Bécsbe és felkereste az Izraeli követséget, a helyszínen megkapta az izraeli útlevelet és a letelepedéshez 20.000 $ segítséget lakás vásárláshoz vagy házépítéshez. Ha Izrael megteheti, hogy teljesen elnégeresedett, helyi nyelvet beszélő etióp zsidók ezreit befogadja, mi miért nem tudunk magyar állampolgárságot adni határon kívül rekedt honfitársainknak, hogy érezhessék, bárhol is élnek, tartoznak egy nemzethez, nem holmi megtűrt senkiháziak.

Most, hogy Orbán Viktor 2/3-os győzelméhez csak órák kellenek, nagyon remélem, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvény elsőként kerül a parlament elé.             

Az igazság keresése (54-i) Egy öngyilkosság margójára

Megértem azt az idős férfit vagy nőt, akire élete végén semmi más nem vár, mint iszonyatos szenvedés, amit nem kíván végigcsinálni. Ezen kívül azonban megvetek minden más öngyilkosságot, és magát az öngyilkost is. Szememben nem követ el semmi mást, mint megfutamodik a nehézségek elől. Sok féle emberi nehézség van, amelyeket milliók oldanak meg így vagy úgy, mert az élet a nehézségek, problémák megoldásának sorozata. Szememben az se felmentő ok, ha valaki „lelki beteg”. Daróczi Dávid esetében ez a lelki betegség meglehetősen hézagos volt. Voltak „nőügyei”, gondolom celebek dugása közben nem volt lelki beteg. Kitüntetéseikor, előreléptetéseikor se volt lelki beteg. Nagy presztízzsel járó munkája közben se volt lelki beteg. Hát akkor mikor? Jeles tevékenykedései közt fellépő szünetekben? Célja volt kikerülni a putriból, ami sikerült neki, egy a tízezerhez esély mellett. Nyilván hatalmas sikerélményt jelentett. Nem tudta feldolgozni? Korunk egyik, belénk sulykolt műszava. Mit kell feldolgozni? Hogy csirkelopás helyett kormány szóvivő vagyok? Fel kell dolgoznom, hogy egy BMW helyett nekem csak egy használt Matiz jutott, hogy szorít a cipőm, hogy kiütést kapok a sonkától, hogy el vagyok maradva egy havi törlesztéssel? Ezeket nem feldolgozni kell, hanem vagy belenyugodni, vagy megtalálni a megoldást! A megoldás sokszor az igényeink lejjebbadását jelenti. Elhagyott anyát két gyerekkel kilakoltatnak. Lehet ennél reménytelenebb egy helyzet? Aligha! Tömegesen követnek el öngyilkosságot? Nem! Valami szerény megoldáson törik a fejüket és segítség után néznek. Mert van felelősség tudatuk. Daróczi Dánielnek nem volt, annyi se volt, mint köröm alatt a piszok. Sok tízezer cigány ifjúval hitette el, hogy nem csak a csirkelopás lehet az élet célja és ez a társadalom nem cigányellenes, hanem cigánykultúra ellenes. Annak a cigánynak igenis van helye közöttünk, aki hátat tud fordítani a „tradícióknak”. Nem a fekete szem, fekete haj és barna bőrtől irtózunk, hanem a rugósbicskát a zsebében szorongató, gátlástalan útonállótól. Most ezek a fiatal cigányok egy új üzenetet kaptak. Ha kikecmeregsz a putriból és tisztességes állampolgárrá válsz, akkor azt nem tudod feldolgozni, vagyis lelki beteg, és végül öngyilkos leszel. Daróczinak erre kellett volna gondolnia, amikor csomózta a kötelet, lehet, hogy menten elszállt volna a lelki betegsége.  

Az igazság keresése (53-i) Hoppá!

1933 márciusában (amiről az angol „The Daily Express” 1933. március 24-én számolt be 1 pennyért), jóval azt megelőzően, hogy Hitler Németország diktátora lett volna, és elkezdte volna nyirbálni a németországi zsidók jogait, az AJC (American Jewish Congress) kihirdette bojkottját a német áruk ellen. Egyben egy „szent háborúra” hívták fel a világ zsidóságát, aminek keretei között a német gazdasági érdekek megbénítása volt a cél. Az újság hozzátette, hogy Németországnak most szembe kell nézni egy nemzetközi bojkottal, ami kereskedelme, beruházása és ipara ellen irányul.

Történelmi tény, hogy négy nappal később 1933. március 28-án Hitler elrendelte a németországi zsidó üzletek és termékek bojkottját, ami természetesen mindössze válasz volt a Németország ellen néhány nappal korábban, a világ zsidó vezetői által meghirdetett gazdasági hadiállapotra. Ennek a tragikus eszkalációnak volt 10 évvel később a végső állomása a Holokauszt. 

Az igazság keresése (52-i) Műbalhé

Percekkel ezelőtt jelentette be a TV2, hogy két izraeli repülőgép (a képek szerint robot gépek, amivel Pakisztánban „célzott kivégzéseket” hajtanak végre 20-30 collateral, azaz „járulékos” civil áldozattal) berepült hazánkba, tett egy kört és távozott. A honvédelmi minisztérium nem tudott róla. A miniszterelnök nem tudott róla. A külügyminisztérium nyilatkozata szerint diplomáciailag az ügy rendben van. Az izraeli nagykövetasszony cinikusan beleröhögött a kamerába és azt mondta (angolul), hogy az ilyesmi rutinszerű. Véleményem szerint az egész arra akar rámutatni, hogy fingunk sincs mi történik a légterünkben, amiért mi vagyunk a hibásak, mert nem engedjük hogy a Tubesen NATO (értsd: amerikai) radar épüljön.

Az igazság keresése (51-i) Honlap látogatók

A honlap adminisztrátora a rendelkezésére álló statisztikából és a személyének küldött E-mailekből jóval többet tudhat meg a látogatókról, mint maguk a látogatók. Ma kicseréltem a főoldal tool-bar „navigálás” rovatát „Hasznos tudnivalók”-ra. Itt közlök néhány fontosabb statisztikai adatot. A nem fontosakra pedig most térek rá.

A körülbelül 300 napi látogatóból 100 úgy téved ide valahonnan. A másik 200 visszatérő látogató, akikből kb. annyi marad el, amennyi az ide tévedtekből itt is ragad. A kb. 300-as szám tehát stabilan marad. A látogatók 10 százaléka a hétvégén távol marad, ezek tehát kizárólag a munkahelyükről csatalakoznak. Szerintem ez nem sok. 90 százalék viszont a hétvégén otthonról is csatlakozik, amire büszke vagyok. A legérdekesebb az, hogy a látogatók fele nő. Ez azért érdekes, mert a hozzászólásokból ez nem derül ki. Úgy bizony, nők, akik szép csendben olvasgatnak, de nem szólalnak meg. Nem szólnak hozzá, pedig a közvélemény úgy tudja, hogy a nők nem képesek befogni a szájukat. Ezek a nők képesek rá, mert nem átlagosak. Ráadásul hálásabbak, mint a férfiak, legalább is verbálisan. Viszont, ami a könyvrendelést illeti, az összes rendelés 90 százaléka nőktől érkezik. Uraim! Szembe kell néznetek a ténnyel, hogy (átlagosan) a magyar nők kulturáltabbak, mint a magyar férfiak. Különben ezt a tényt a könyvkereskedések is megerősítik. Szóval fogjátok csak vissza azokat az agarakat!

Az igazság keresése (50-i) BKV - BSzKRT

Budapest tömegközlekedésének is meg van a története, ami visszanyúlik (nem fogod elhinni - 1832-ig). Az első sínekhez kötött, de lovak által vontatott tömegközlekedés 1866-ban indult be a Kálvin tér és Újpest között. Valószínűleg meglepetésként fog hatni, de az első villamos árammal hajtott járművet 1887-ban üzemelték be a Király utca és a Nyugati-pályaudvar között. A fejlődés villámgyors volt. 1896-ra elkészült a földalatti vasút az Andrássy út alatt és megépültek a helyi érdekű vasutak (HÉV) is. Végül a századfordulóra megjelentek az első autóbuszok. Ezek a vállalkozások mind magánkezdeményezésre jöttek létre más és más elnevezés alatt, amivel nem érdemes foglalkozni. Végül azonban 1922. December 27-én megszületett a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT), amit mindenki Beszkártnak nevezett, és amely vállalkozás néhány év alatt egységesen magába tömörítette a főváros valamennyi tömegközlekedési vállalkozását. Amikor én eszmélni kezdtem az 1930-as évek végén a Beszkárt egy olajozottan működő, nem túl olcsó, de roppant kényelmes, tömegközlekedést biztosító részvénytársaság volt, és ez utóbbin van a hangsúly. A villamossínek és az autóbusz járatok, kiegészítve a Fogaskerekűvel, Budapest minden részét összekötötték, beleértve a peremvárosokat is, amelyek 1950. január 1-én egyesültek a 14 kerületre osztott Budapesttel. A Beszkárt kocsikon mindig volt ülőhely, a három kocsiból álló körúti szerelvényen az egy villamosvezetőn kívül három kalauz is tartózkodott. Beszkárt szerelvényt meg lehetett rendelni egy adott időre, és adott helyre. Egy iskola például felsorakozhatott a keleti pályaudvar előtti megállóban, majd 8:10-kor megjelent egy teljesen üres, három kocsiból álló szerelvény, amire az egész iskola felszállt. A szerelvény pedig kivitte az egész iskolát a Hűvösvölgybe, majd délután vissza. Hogy úgy különben közvetlen járat a Keleti és Hűvösvölgy között nem volt, az nem jelentett problémát, mert a villamosvezető a megfelelő helyeken a váltókat átállította a célnak megfelelően. Rend és rendezettség volt mindenütt.

Most gondoljatok bele! A kezdett kezdetén Pesten és Budán szekerek közlekedtek, infrastruktúra egy sem. Le kellett fektetni, csak az isten tudja hány száz kilométernyi sínpárt. Ki kellett építeni a felső vezetéket, amiket szakaszokra bontva el kellett látni tápvezetékkel az egyenirányító házaktól. Meg kellett vásárolni a kocsiparkot. Ki kellett építeni a remízeket és a járműjavító egységeket. Minden egyes kocsiban volt kalauz. Mindezek ellenére a részvénytársaság év végén osztalékot tudott fizetni a részvényeseinek. Magyarul a vállalkozás nyereséges volt.

1949. szeptember 30-án Rákosi a Beszkártot államosította, ami természetesen egyben átkereszteléssel is járt, de lényegében semmi sem változott, legfeljebb nem voltak részvényesek. A bevezetett és jól működő rendszerek lerohasztásához idő kell. Végül is a legfontosabb, az emberi tényező marad, az államosítást követően legfeljebb az igazgatókat rúgták ki. Illetve itt is érvényesült a kommunista rögeszme, mindig, mindent átszervezni. A Beszkárt utódját szétdarabolták. Húsz év kellett ahhoz, hogy rájöjjenek ez a feldarabolás nem volt szerencsés. Csak ugye, ha egy vállalatból ötöt csinálnak, akkor keletkezik négy üres szék, ahová be lehet ültetni egy-egy új vezérigazgató elvtársat, akik alatt igazgatók és főosztályvezetők egész hadserege lapul. Nem csoda, a hajdan volt nyereséges Beszkárt utódai veszteségesek lettek, és ezen már a részvállalatok 1968. Január 1-én történő összevonása se segített sokat. Létrejött tehát a Budapest Közlekedési Vállalat, a BKV. Intézkedésekben és ötletekben nem volt hiány. Először megszüntették az egy szerelvényen lévő három kalauzt. Aztán bevezették a KN, azaz kalauz nélküli szerelvényeket. Az utasszámlálást, járat ritkítást, majd a folyamatos viteldíjemelést. A BKV mindezek ellenére egyre veszteségesebb lett. A vezetői pedig egyre pofátlanabbak. A legfelsőbb vezetés egyre gyakrabban váltotta egymást és ugye minden távozott vezető hatalmas végkielégítést kapott. Aki nem távozott az pedig prémiumokat. Aba Botond - gondolom - azért kapott 30 milliós prémiumot, mert a BKV évi vesztessége csak 40 milliárd volt, holott lehetett volna akár 50 milliárd is. Ez szép az állami vállalatoknál, a tulajdonos a mindenkori kormány. A lopás megállás nélkül folyik, és most? HOPPÁ! Sorra buknak le azok és azért, akik, és amiért 4-8-12-16 vagy akár 20 éve is lebukhattak volna. Nem kell tehát csodálkozni, hogy a lebukottak csodálkoznak. Mi nem buktattunk le titeket, ti miért buktattok le minket? Ez lenne a vagánybecsület? Érdekes kérdés! Szabad a gazda? Ugyanis nekem van egy hatodik érzékem, ami most hangosan kiabálni kezdett, veri az asztalt itt bent a fejemben (legalább lesz ok, hogy bezárjanak a Lipótmezőre - ja, oda már nem, mert néhány milliárdért eladják, na, majd találnak egy másik helyet, olyan Recsk-félét). A narancsosok két harmadot szeretnének, politikai hatalmat egyszer és mindenkorra. Nem is olyan rossz, legalább lesz egy kis rend. Aztán majd meglátjuk. A kétharmadhoz viszont a kormányon levőket porrá kel zúzni. És legyünk őszinték, akiknek nem jó a zsozsó nylon zacskóban leszállítva, hanem ragaszkodik a Nokiás dobozhoz, azok nem érdemlik meg, hogy hatalmon maradjanak.  ;-)    

Az igazság keresése (49-i) „Meg akarjuk tudni az igazságot” mozgalom

Aki látta a World Trade Center ikertorony összeomlását. (hogy lehet ilyen hülyén kezdeni egy posztot!) Szóval, aki az előbb említett két torony összeomlását több mint húszszor látta, az előbb vagy utóbb megkérdezi önmagmától, hogy a fenében? Aki történetesen építész, az már az első alkalom után tette fel magának a kérdést. Akik pedig a tornyokat tervezték és építették, habzó szájjal tiltakoztak. Ilyen nincs. Ugyanis a tervezés egyik kifejezett szempontja éppen az volt, hogy ha a magas épületbe véletlenül becsapódna egy ilyen hatalmas utasszállító gép, akkor se történhessen a toronnyal semmi katasztrofális esemény. Történt! Ilyenkor természetesen létre szokás hozni egy vizsgáló bizottságot, aki mindenkit meghallgat, de csak annak a tanúvallomása kerül be a jegyzőkönyvbe, akit ők akarnak. Kicsit hasonlít a középkori inkvizíciós perekhez. Csakhogy volt egy nagyrakás szakember, aki nem hagyta annyiban a dolgot és csakhamar megalakult a „Meg akarjuk tudni az igazságot” mozgalom. Hogy mire jutottak azt később ismertetem, mert most talán egy kicsit fontosabb, de minden esetre figyelemreméltóbb dolog történt. A mainstream media sok éves agyonhallgatás után megszólalt. Nyolc országban (Nagy Britannia, Kanada, Dánia, Franciaország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia és Oroszország) az állami televíziónak meg lett engedve a kétségek kiszellőztetése. A kétségek pedig úgy szólnak, hogy az amerikai kormányon belül bizonyos „erőknek” van valami köze a támadáshoz. Azt pedig ne felejtsétek el, hogy Afganisztán és Irak megtámadásának a tornyok lerombolása (9/11 a beceneve) adta a legitimációt, legalább is az amerikai nép szemébe. Ilyen nemzetközi visszhang után nehezen képzelhető el, hogy az amerikai média továbbra is csendben maradhat. A kilátások tehát felmérhetetlenek. És akkor most nézzük a tényeket.

Egészen 2009-ig statikai számításokra, fizikai törvényekre, és néhány élve maradt tűzoltó tanúvallomására tudtak csak támaszkodni a kételkedők. Hogy a két becsapódó gépen kívül más robbanások is voltak, azt a tényt nemigen lehetett cáfolni, de elméletileg nem volt kizárható valamifajta szabotázs cselekedett. Mondjuk egy nappal korábban azok a huncut, öngyilkosságra is elszánt arabok robbanóanyagokat helyeztek be a vécétartályokba. Ezzel azonban van egy kis probléma. Ma már olyan technika áll rendelkezésre, aminek segítségével a bűnözés szinte lehetetlen, ha a bűnüldözőknek van rá elég kapacitásuk. Csak a példa kedvéért említem meg, hogy a több mint 3000 éve meghalt Tuten-Kamen fáraóról megállapították, hogy maláriában halt meg és ki volt a nagyanyja. A Dubaiban elkövetett, Hamas vezér legyilkolásával megbízott 9 Mossad ügynökről kiderült, hogy valamennyien különböző, de kizárólag Ausztriában lévő mobil telefonnal tartottak kapcsolatot, egymással sose beszéltek, az angol útleveleik pedig nem voltak hamisítványok. Szóval, aki ma ekkora tétben akar bűnözni, az jobban teszi, ha felköti a gatyáját.

Ugyanis egy tucat kutató, a tornyok lerombolása után, gyűjtött néhány marék port a roncsok alól. Aztán néhány év és az időzített információs bomba felrobbant: Scientific Paper Finds Nano-thermite Explosives in World Trade Center Dust, April 3, 2009  Ez kérem magyarul a következőket jelenti: “2009. Április 3. Egy tudományos tanulmány szerint a World Trade Center porában nano-temit robbanóanyagot találtak.” Az első kérdés az - mert nem kötelező tudni -  mi az a termit? Alumínium és vasoxid cserebomlása vagy reakcióba lépése a következők szerint (ne ijedj be, egyáltalán nem komplikált) Fe₂O₃ + Al –> Al₂O₃ + Fe. Vagyis az oxigén a vasból átmegy az alumíniumba. Igen ám, de a reakció 2400 °C hőmérsékletet gerjeszt, ami igen alkalmassá teszi gyújtóbombák gyártására. Bár esetünkben nem ez történt. Ugyanis amit a tudósok a porban találtak az nano-termit volt, és itt most a nanon van a hangsúly.

Dr. Niels Harrit a Koppenhágai Egyetem kémia professzorának szakterülete a nanotechnológia.

Persze most egy kicsit megint meg vagy lőve. Mi a fene ez a nanotechnológia? [Bezzeg, ha vettél volna egy példányt a „Van-e jövőnk"-ből, akkor most tudnád]  A nanotechnológia arra épül, hogy az anyag egészen piciny méretekben (100 nanométer alatt) egészen másként viselkedik, mint ahogy azt az életben megszoktuk. A nanotechnológia teszi lehetővé az atomi szinten történő építkezést. Ismert példa szerint. Ha egy kést a lehető legtökéletesebben megfenünk, akkor annyi felesleges vas atomot távolítunk el, amíg a kés élén csupán egyetlen egy vasatomból álló sorozat van. Nanotechnológia szerint a vasatomokat úgy rakjuk össze, hogy egyetlen atomsorból álló él alakuljon ki. Eddig tehát a „felesleges” anyagot eltávolítottuk. Nanotechnológiával a „szükséges” anyag atomjainak az irányított összerakása történik. Még annyit, hogy a nanotechnológiai igen új keletű, és roppant nagy szakértelmet, műszerezettséget igényel. 

Akkor vissza Dr. Niels Harrit professzorhoz, aki 2009, április 3-án az „Open Chemical Physics Journal”-ban (egy úgynevezett „peer-reviewed” folyóirat, amiben cikk csak akkor jelenhet meg, ha a szakterület nagyágyúi azt elolvasták és jóváhagyták) publikált egy egy cikket, amiben kifejtette, hogy a World Trade Center-nél talált porban nano-termitet talált, ami egy alig ismert, magas-technológiával előállított robbanóanyag. A kutatásban résztvevő három fizikus és vegyész a három különböző helyről vett pormintából kimutatta az „egyértelmű vörös/szürke szemcsék” jelentős mennyiségű jelenlétét. A vörös anyagban lévő alumínium és vasoxid azt jelezte, hogy nano-termittel van dolguk, ami különben rendkívül robbanékony (amikor a részecskéket hőhatásnak tették ki, azok mini robbanást produkáltak, vagyis az anyag még mindig aktív volt.) ellentétben a közönséges termittel, ami mindössze csak ég. A cikk szerint: „Ennek megfelelően és egyéb megfigyelésekre támaszkodva a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a WTC porban talált vörös/szürke szemcsék aktívak, reakcióba még nem lépett termit anyag, amit nanotechnológiával hoztak össze, és rendkívül nagy erejű, robbanóanyagnak fogható fel.”

Dr. Niels Harrit a Dán TV2 híreiben elmondta, hogy az 1893-ban fedezett termit alumínium és vasoxid részekékből áll. Amennyiben ezt a két anyagot nanotechnológia segítségével keverik össze a megfelelő adalékanyag segítségével 2500 °C előállítására képes, vagy pedig robbanóanyagnak használható. Ereje meghaladja a dinamitét. A nanotechnológiához szükséges szaktudást nem lehet leakasztani a fogasról. És mi a porban reakcióba nem lépett nano-termitet találtunk.

Dr. Harrit egy német interjú alkalmából kitért arra, hogy nincs olyan nanotechnológiával foglalkozó szakember, akinek ne lenne köze a haderőhöz. Ezt az anyag kizárólag katonai felügyelet mellett állítható elő az USA-ban. Az teljességgel kizárt, hogy egy afganisztáni barlangban kutyulták volna össze.

Kevin Ryan vegyész, a kutató csoport másik tagja, ennél is tovább ment. Azt állította egy korábbi jelentésében, hogy olyan robbanó nano-termitet állítottak elő amerikai tudósok a Lawrence Livermore National Laboratories-ben, amit bármilyen felületre rá lehet festeni. Ezt az állítást korábban a Pentagon elismert.

A tekintélyes angol Nanotechnológiai Intézet 2009 júniusában kijelentette, hogy „Harrit tanulmánya cáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az igen nagyhatásfokú, nano-termitnek nevezett robbanóanyagból, mind a három, New York-ban összeomlott épület porában találtak részecskéket.”

Befejezésül hadd tegyek fel egy kérdést, milyen következtetést lehet levonni a fent részletezett tényekből?  

Az igazság keresése (48-i) Találkozásom Dr. Szabó Jánossal

Három napja az összes TV adó a híreit azzal kezdte, hogy kommandósok hatoltak be a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, és meglepetésszerűen berontottak a rektor (professzor Dr. Szabó János nyugalmazott dandár tábornok) szobájába. A jó erőnlétben lévő rektor ellenállt, de végül leteperték, megbilincselték, mely művelet végrehajtása közben Dr. Szabón keletkezett némi hámsérülés. — Tudom, nem minden olvasóm rendelkezik 77 évvel a háta mögött, ezért előzékenyen ismertetek néhány dolgot, még mielőtt a címben beígért nagy találkozást folytatnám. Valamikor volt egy Kertészeti Főiskola, egy Állatorvosi Főiskola, egy Katonai Főiskola u.s.w. (azok részére, akik Némettagozatú Főiskolát végeztek) Ezekből, az utóbbi időkben, sorban egyetemek lettek. Tudom ez neked fel se tűnt, de én még mindig Fürst Sándor utcát emlegetek, mert ha az ember egy nevet megszokott, akkor nehezen felejti el. (Az Andrási út, Sztálin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, Andrási út kivételt képez) Nekem még ma is az Állatorvosi Főiskola ugrik be, ott laktam vele szemben. Na, jó, de minek ennyi egyetem? Hát azért, mert az idő előtt, kedvezményesen nyugdíjba vonuló elvtársak, életük hátralévő éveiben, professzorok kívánnak lenni, és a professzorok alá kellenek egyetemek is, a dolog másként nem megy. — Ja, igen, a hámsérülés! Ez kérlek alássan, egy látleletet kiállító orvosi műszó. Ha téged a hiteleződ egy kicsit agyonver, és nem nyugszol bele, akkor rendőrséghez, vagy bírósághoz kell fordulnod. Eközben, a külsérelmi nyomaid lassan begyógyulnak, és hogy voltak, azt látlelettel kell igazolnod. Ha csak két oltári nagy pofont kaptál, akkor nyomok nemigen maradnak. Ha eltörték a karod, az természetesen egyértelműen egy brutális bántalmazás. Ami a kettő között van, mondjuk, ököllel pofán vágnak, vagy nadrágon keresztül szétrúgják a segged, az „hámsérülést” okoz. És akkor most vissza a hírekhez.

A Nemzetvédelmi Egyetem rektorát nevezték diszkréten Sz. Jánosnak, akit időközben a bíróság 1 hónap előzetes letartóztatásba helyezett, a fényképeken nem fedték le a szemeit, ami az utóbbi időkben szinte kötelező. Még furcsább a dologban, hogy az állítólagos befolyással való visszaélést a sértett fél (DHL szállítmányozó) már fél évvel korábban jelentette. Fél évig tehát nem történt semmi. Arra hivatkoztak, hogy megfigyelés alatt tartották a gyanúsítottakat. Jó duma, csak emészthetetlen. Ha én augusztus 1-én felajánlom valakinek, hogy katonás precizitással kinyalom a seggét, ha cserébe alkalmazza a barátom cégét, és ezt a kinyalandó segg tulajdonosa jelenti a rendőrségen, akkor mi a fenét lehet 6 hónapon át megfigyelni, azon kívül, hogy ki az a marha, aki ezt elhiszi? Mondjuk én nem. Aztán eltelt 3 nap és hirtelen ki lett takarva a szem, csukja a fejre és már nyilatkozik is valamelyik sztárügyvéd: „Védence csak jó szándékúan figyelmeztette a DHL-t, hogy a rendőrség nyomoz, fegyver és kábítószer csempészés ügyben, és ezért az információért cserébe, nem kért semmit.” Becsületére legyen mondva, a sztárügyvéd a mondata végén már majdnem röhögött. — Az igazság kedvéért, hozzá kell tennem, hogy a rendszerváltást követően senki se köteles feljelentést tenni, ha egy bűnügy tudomására jut. Törvénysértés tehát nem történt. Ennek ellenére, egy nyugalmazott dandártábornoktól, katonai professzortól az ember valahogy elvárná, ha ilyen dolog a tudomására jut, (erről jut eszembe, honnan a fenéből tudta meg?) akkor értesítse a megfelelő szerveket, ne pedig a fegyvercsempészőket, hogy figyelik őket. Nekem úgy tűnik, elterjedt a híre, hogy az ügyészség és a bíróság minden maszlagot bevesz, ha úri kedvük úgy diktálja.

Most viszont kapaszkodjatok meg! Dr. Szabó Jánossal személyesen találkoztam, az ám, de nem most, hanem 15 éve és a találkozásunk nem nevezhető „futó”-nak. Meglehetősen tartós találka volt. Ugyanis Dr. Szabó János és felesége, 1995-ben megvett a borosjenői mamut telkembők, 750 négyzetmétert, és épített rá egy házat. A telekvásárlás még az ingatlanár robbanása előtt volt, így mindössze 4 milliót kellett nekik leperkálni, de Jánosnak (közben igen jóba lettünk) nem volt csak 2 milliója, a másik kettőre tehát várni kellett. Miután a telek a nevére került, az építkezést nem kezdte el azonnal, feltételeztem, hogy előbb pénzt kellett hozzá szerezni. Aztán jöttek a 98-as választások, amit a Fidesz nyert meg, igen jelentős kisgazda segítséggel. Kormányalakítás, a vele járó nehézségekkel, ugyanis a Kisgazdapártnak semmiféle szakembere nem volt, már pedig el kell kezdeni a minisztériumi munkát. A kisgazdák akkora szarban voltak, hogy Jánost felkérték legyen államtitkár helyettes a Honvédelmi minisztériumban. Mivel egy aktív katonatiszt a politikát nem ismeri, képes volt rá, hogy töprengjen, elfogadja-e. Ha persze tudta volna, milyen perspektívák nyílnak majd meg előtte, akkor két kézzel ragadta volna meg az alkalmat, de így csak egy kézzel nyúlt utána, és csak ímmel-ámmal. Derekát főleg azért adta be, mert a felesége szeretett volna államtitkár helyettes felesége lenni. Minden esetre a pozíció elfoglalása után felgyorsultak az események, a 100 milliót érő ház hetek alatt elkészült, és a helyettes államtitkár úr rádöbbent, hogy egy csomó fiatal nő rohangál körülötte. Otthagyta a kész házat feleséggel és gyerekekkel együtt, és nyomban épített egy másikat, máshol, és ettől kezdve megszakadt napi kapcsolatunk. Viszont amíg tartott, igen érdekesnek bizonyult.

Lakásunkban tett első látogatása alakalmából János felmérte, hogy milyen könyveket rejtenek a polcaim. Mivel szociológia volt a szakterülete, elsősorban az ilyen témájú könyvek érdekelték. Engem a szociológia túlzottan nem érdekelt, de hát mindenkivel arról beszélgetek, amiről az illető beszélgetni szeret. Így aztán megtudtam, hogy János - ahogy mondani szokás - szociálisan egyáltalán nem érzékeny. Szerinte a mélyszegénységben élők dögöljenek meg, mert maguknak köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol vannak. Hiába mutattam rá, hogy a mélyszegénységbe született gyermek nem sokat tud tenni sorsa könnyítése érdekében, ha a társadalomtól nulla segítséget kap. János hajthatatlan maradt, aki szegény, az megérdemli. A maga módján igaza is volt. Első fia a Kádár rendszerben született, így csak természetes, hogy az jól csengő IVÁN, orosz keresztnevet kapta. A második fia már a rendszerváltást követve látta meg a napvilágot. Mit tippelsz, mi lett a keresztneve? Eltaláltad, a legnépszerűbb angolszász keresztnév, TAMÁS. Ezt kell tenni a nincsteleneknek is. Az valahogy elkerülte a figyelmét, hogy 3 millió szegény nem lehet államtitkár helyettes, és nem lehet olyan rámenős se, mint ő. Hogy rámenős volt-e? Az nem kifejezés. Bár egy családi ház falát minimum 3 méterre kell építeni a kerítéstől, János nem csak ráépítette az elválasztó vonalra, de fél méterrel át is nyúlt hozzám. Mivel a kezdeti időben nem volt közöttünk kerítés kihúzva (megjegyzem ez az ő dolga lett volna, a végén saját költséggel én csináltam meg) rendszeresen átjárt hozzám, amikor valamire szüksége volt, és az se zavarta, ha éppen nem voltam otthon. Elvitte a szerszámaimat, majd visszahozta eltört nyéllel. Eltörte a köszörű tárcsámat (mit köszörülhetett?), és még csak nem is szólt. Rá kellett kérdeznem, hogy ő volt-e a tettes. Az építkezéshez az én területemen járt fel teherautóval, az útban álló 6 gyümölcsfámat kivágta, természetesen megkérdezésem nélkül. Úgy gondolta, hogy ha már tőlem vette a telket, akkor kutya kötelességem mindent elnézni házépítése közben. Egy ízben (természetesen szokás szerint távollétemben) elvitt 600 db kistéglámat, mert nekik elfogyott. Mondjuk ez érthető, mindenki kerülhet vészhelyzetbe. De utána leállt vitatkozni, hogy a rakás nem 600 darab volt csak 500. Egy más alkalommal, másfél köbméter sóderemmel jártam így. Magyarul, Dr. Szabó János bemutatta, hogyan kell érvényesülni, ha valaki történetesen szegénynek születik. Így! Nincs kegyelem, mindenkin át kell gázolni. Van-e slusszpoén? Nem fogod elhinni, van. Már készen állt a háza, amikor gyermekeim szerettek volna halálom előtt örökölni. Nem nagy dolog, manapság ez a divat. Megpróbáltak jogi úton megszabadulni tőlem, ami nem sikerült. Ekkor Szabó szomszéd felajánlott nekik némi baráti segítség nyújtását. „Kihozok néhány biztonsági emberemet és kipucoljuk innen az öreget.” A dologból nem lett semmi, mert bár kisebbik fiamnak pénzre volt szüksége, hámsérülést nem kívánt okozni az apjának. Dr. Szabó János professzor urat sikerült akkor egy életre a szívembe zárni.

Epilógus: A régi elvtársak még mindig igen erősek. A katonai ügyészség fiatal szóvivőjét, aki a nyugdíjas katona- és rendőrtisztekkel kapcsolatban dehonesztáló (de teljesen tényszerű) kijelentést tett, azonnal leváltották.

Az igazság keresése (47-i) Papi szex-botrány

Amióta katolikus papok vannak, azóta vannak papi szex-botrányok is. Ennek kifejezetten a papok az okai. Na, nem azért, mert botrányosan viselkednek, hanem mert ők tartják fenn a „szex = botrány” képletet. Mi a fenének erőltetnek olyasmit, amit maguk képtelenek betartani. Nézzék meg, hogy a hinduk vagy Buddha követői milyen jókat kefélnek és mégis a mennyországba jutnak (na, jó, ott másképp hívják). Szerintem a baj az, hogy vizet prédikálnak és (mise) bort isznak, az utolsó alkalommal Németországban. A hírek szerint közel 100 papról tételezik fel, hogy az elmúlt években abúzust követett el. Sok-sok év után, végre megszűnt a süketítő csend.

Az előzmények: A Hit Doktrína Kongregációja latin nyelven elkészített egy függelékkel is ellátott 24 oldalas összeesküvésnek felfogható dokumentumot. Ez egy szokásos belső használatra készült bizalmas irányelv az összes katolikus püspök részére, akiktől megkövetelik, hogy mindörökre titokban tartsák az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében. Az irányelvet az úr 1962. évében bocsátották ki, tárgya pedig meglehetősen kényes: „A meggyónt szex-vétek.” Persze a Vatikán nem fejezi ki a dolgokat egyértelműen, szívesebben használ visszafogottabb kifejezést annak körülírására, mi történik akkor, amikor egy pap a nyájának valamelyik tagját téves irányba vezeti a gyónás előtt vagy után - más szavakkal kifejezve, amikor egy bűnbánót tisztátalan és obszcén dolgok felé terel „szavakkal, jelzéssel, bólintással vagy érintéssel.”

A Rómától érkező utasítások szerint a püspöknek minden egyes esetben igen szigorúan kell eljárni - olyan szigorúan, hogy minden feltárt adat a Szent Széken belül maradjon. Végül is a Hit Doktrína Kongregációja (amit korábban Inkvizíciónak neveztek) sok százéves tapasztalattal rendelkezik, belső vizsgálatok elvégzése terén. Az ilyen vizsgálatok esetén a Vatikán mindig saját soraiból nevezte ki a vádemelőket, védőket és a bírákat, a dokumentumokat pedig titkos archívumba helyezték el.

Hivatalosan a Vatikán célja nem más, mint a gyónás szentségének a védelme. A valóságban azonban a Római Katolikus Egyház, mint a legfőbb erkölcsi autoritásának a fenntartása a cél. Ezt az autoritást semmi se mocskolhatja be, beleértve a világszerte sok ezer pap, gyermekek és serdülők sérelmére elkövetett szexuális abúzusát, a titkos szexuális kapcsolatot a lelkipásztor és házvezetőnője között, a papok törvénytelen gyermekeinek az eltitkolását, és a homoszexuális papok nemi kapcsolatát. Mindez azért következik be, mert az emberek, beleértve a papokat is, nehezen tudják magukat alávetni a pápai enciklikának. Ezt az elhallgatási szabályt évtizedeken keresztül fenntartották, egyes esetekben informálisan, más esetekben vatikáni utasításra, mint például az említett 1962-es irányelv.

Most azonban a hallgatás fala Németországban leomlott. A folyamat egy elit, jezsuita középiskolából, a berlini Canisius Kollégiumból indult el, ahol feltárták a rend néhány tagjának piszkos múltját. Ezek a papok a múlt század 70-es és 80-as években az iskola növendékei közül egyeseket szexuálisan zaklattak. A feltárást követve a volt áldozatok nap, mint nap, egymás után jelentkeztek. Február ötödikéig több mint 40 volt növendék vádolt három jezsuita papot, gyermekek és serdülők molesztálásával. Berlin után jelzések jöttek a Hamburgi St. Ansgar Iskolából, a Fekete Erdei St. Blasien Kollégiumból, illetve az Észak Német és Alsó Szász tartományok plébániáiból. Azonban, ez csak a jéghegy csúcsa, állítja Klaus Mertes páter, a Canisius Kollégium jelenlegi igazgatója. Évtizedeken keresztül a német püspökök másfelé néztek, amikor papjaik szexuális abúzust követtek el, illetve elbagatellizálták, a problémát “elszigetelt” jelenségnek tűntetve fel. Most végre, de vonakodva, előállnak saját adataikkal. A Der Spiegel felmérése szerint, amit 27 egyházmegyében végzet (de csak 24 válaszolt), legalább 94 papról feltételezik, vagy feltételezték, hogy 1995-óta megszámlálhatatlan számú gyermek és serdülő sérelmére követett el szexuális abúzust.

Gyermek Menhelyek Kerekasztal elnevezésű csoportja nemrég hozott nyilvánosságra egy belső használatra szánt jelentést, amiben drámai események is szerepelnek. A jelentés az 1950-es évektől olyan gyermekek és serdülők sérelmére elkövetett abúzusokkal foglalkozik, akik gyermekotthonokban nőttek fel. Ezen otthonok felét a Katolikus Egyház irányította. A jelentés szerint az elmúlt hónapokban több mint 150 sértett állt elő, hogy elmondják az őt ért sérelmeket. Az egyik ilyen nő szerint 15 éves korában a gyóntatószékben kellett ülnie és nézni a pap maszturbálását. Amikor megpróbált elfutni, az intézmény nevelőapácái elkapták és megverték. Eddig még sohase rendeltek el egy szisztematikus vizsgálat, hogy hány katolikus iskolában, otthonban, plébánián követtek el abúzust, még akkor sem, amikor ilyen esetről történtek bejelentések. A Kerekasztal csoport az év végére tervezi jelentésének a közreadását.

A németországi Katolikus Egyházat most természetesen megrázzák az események, elsősorban azért, mert lehet, hogy csak egy beinduló lavinaomlás kezdetét látjuk, amire eddig példa csak Amerikában és Írországban volt, ahol sok ezer esetre derült fény. Elképzelhető, hogy Németországra hasonló sors vár, tekintve, hogy a botrány éppen csak elkezdődött, de máris elképesztő hatást váltott ki a szülők körében, akik a katolikus iskoláktól elvárják gyermekeik morális nevelését; a volt áldozatok között, akik most arra vannak kényszerítve, hogy szembenézzenek múltjuk sötét jeleneteivel, miután évtizedeken át iparkodtak elfelejteni azt; a hívők között, akik most kiábrándulnak az egyházból. Nem csupán arról van szó, hogy az egyházban pedofil papok vannak, de arról is, hogy az egyház évtizedeken keresztül szisztematikusan védte a vétkeseket és figyelmen kívül hagyta az áldozatokat, miközben a saját soraik között meghúzódó bűnöket eltusolták. Ezen egyházi hozzáállás vezetett oda, hogy pedofil papok évtizedek alatt érzelmileg szétrombolt gyermekek hadát hagyhatták maguk mögött. Az eredeti cikk megjelenéséig (Február 8.) A Német Püspöki Konferencia Elnöke, a Freiburg érseke, Robert Zollitsch nem állt elő egyetlen bocsánatkérő szóval vagy jóvátételi ígérettel az egyház kétszínű nemi erkölcsének áldozatai számára. A SPIEGEL interjú kérésére napokig vacillált, majd úgy döntött, hogy nem vállalja. A Katolikus Egyház nem hajlandó lehetővé tenni, hogy az áldozatainak a szenvedése topik legyen, mert az nem illene bele az Egyház hipokrita világnézetébe. A Püspöki Konferencia a szex-skandalumot napirendre se tűzi Február 22. előtt. A Püspöki Konferencia titkára Hans Langendörfer jezsuita atyát idézve: „a reveláció az egyháznak olyan sötét arcát mutatja, ami engem megijeszt. - Kifejezetten követelünk egy alapos vizsgálatot.” Mindezek ellenére a papok nagyon messze állnak egy önkritikától, vagy egy mindenre kiterjedő vizsgálat elfogadásától, mert ehhez szükség lenne, hogy revideálják a fentről diktált egyházi erkölcstelenség elfojtását. Őszintén meg kellene fontolni a cölibátus fenntartását és a fenntartásának a következményeit, különösen akkor, amikor a papi hivatás betöltésére egyre nehezebb találni jelöltet. Számtalan kitűnő karakterű fiatal férfit éppen a házasságra lépés tilalma tart vissza a papi hivatás választásától, aminek következménye, hogy az üres helyeket kénytelenek betölteni arra alkalmatlanokkal. Ez természetesen azt jelenti, hogy az Egyház (híven 2000 éves makacsságához) el fogja kerülni a fontos témák megtárgyalását, ahogy azt mindig is tette, annak ellenére, hogy a legújabb események fényében ez nem lesz könnyű. A jezsuita offenzíva a teljes papságot nyomás alá helyezte. A jezsuita rend szándéka egy szisztematikus abúzus vizsgálat saját soraik között, függetlenül attól milyen következményekkel jár, bár az egymás után felbukkanó áldozatok száma arra utal, hogy a rend történetében ekkora krízissel még sohasem kellett szembenézniük. Stefan Dartmann atya, a németországi Jezsuita rend főnöke szerint: „egy soha nem látott méretű tragédia felbukkanása elkerülhetetlen.” Ez nyilvánvaló a tanúskodásokból.

Robert K. egyike egy jezsuita atya testvéri szeretetének az élvezői közül a Bad Godesberg iskolához kapcsolódó emlékei között kutatva így nyilatkozott: „Mint fiatal fiúk, részünkre nagyon nehéz volt a papok szexuális közelítését elszenvedni. Ilyen volt például gyónás alatt a rendkívül kényes vallomások legapróbb részleteire történő rákérdezés, de nem volt ritka a csókok vagy simogatások kikényszerítése, egészen a konkrét szadista szexuális lerohanásig.” S. atya, rendfőnök „kisfiúkat hívott a szobájába, deréktól lefele levetkőztette őket, ráfektette őket az ágyára. Ezt követve pedig kegyetlenül megverte őket egy kötéllel, majd kényeztette őket.” Ilyen abúzusok visszavezethetők egészen az 1950-es évekig.

Egyes papok nyilvánvalóan képesek ösztöneiket többé-kevésbé ellenőrzés alatt tartani, így nem figyelnek fel rájuk, mint amilyen például a már elhunyt M. atya volt, aki a Canisius Kollégiumban matematikát tanított és imádta figyelni a hetedikes fiúk úszóleckéit. Mások meghívtak néhány fiút egy kis autózásra a BMW kocsijukon. A fiúk elviccelődtek azzal, hogy kocsikázás közben a pap élvezettel fogdosta őket. Az események után a pap és tanítványai nyögtek a bűntudatuk alatt, zavart csendben voltak, és vezeklésen estek át. A Canisius Kollégium három, most feltárt, erkölcstelen papjainak egyik R. Péter atya volt, egy kövér hitoktató, aki oldal szakállt és napszemüveget viselt. Péter atya most mindent tagad és megpróbálja magát feltüntetni egy olyan joviális papnak, aki megérti a fiatalokat. A pap által vezetett mikró-busz rendszámában benne volt az „SJ” (Societas Jesu) vagyis a „Jézus társaság” jelzése, de a Kollégium tanulói szerint tulajdonképpen a „Seine Jungs” (az ő srácai) rövidítése lehetett.

1973-tól, nyolc éven át R. Péter a Canisius Kollégium játszóterén egyfajta ifjúsági központot honosított meg „Mária Kongregáció” néven. A paptanár által kiválasztott csoportvezetők bebocsátást nyerteke ebbe a délutáni klubb épületbe, aminek „Burg” (kastély) volt a neve, és akiket aztán a hétvégére meghívott „továbbképzésre” egy bajor jezsuita üdülőbe. A korabeli fotókon látszik a szerzetes, aki ragaszkodott hozzá, hogy tanítványai Péternek szólítsák, és akit szeretett tanítványai körülvesznek. R. Péter elkísérte „fiait” síelésre, úszásra. A fényképeken látható serdülő fiúk farmerekben és gyapjú pulóverben vannak. Látható, amint sört és bort isznak közvetlenül az üvegből. Első ránézésre az egész miliő kiváltságos fiatal fiúk teljesen ártatlan időtöltését sejteti, akik Nyugat Berlinben a körülölelő kommunista rezsim ellenére egy szabad iskolában érzik magukat. A ma 52 éves Ansgar Hocke visszaemlékezései szerint a jezsuitákat az optimizmus szelleme jellemezte. Akkoriban ő és társai úgy gondolták, hogy „a diákokkal üvöltöző, reverendába öntözött, javíthatatlanul konzervatív szerzetesek, akiknek egyetlen útmutatójuk a katekizmus volt, végnapjai közelegnek.” Fiatal, atletikus szerzetesek új életet leheltek az iskolába. „Nem láttuk, hogy milyen betegesek és labilisak voltak.” állítja Hocke.

A diákok úgy gondolták, hogy a szexuális élvezetek az emberi boldogság részét képezik. „Tudatában voltunk annak, hogy a fiatal szerzetesek ebből a boldogságból ki vannak rekesztve, és gyakran láttuk, mennyire tehetetlenek.” számol be tapasztalatairól Hocke, akinek személyes élményei nem voltak a lelki gátlásaikkal kapcsolatban, de mások szörnyű árat fizettek érte. R. atya belső köréhez tartozó diákok állandóan „négyszemközti” beszélgetésekre voltak meghívva. Ezekre a „beszélgetésekre” a kastély pincéjében került sor, ami hamarosan hírhedté vált a diákok között és a „maszturbációs pince” vagy „kihallgató szoba” gúnynedvet kapta. Egy volt diák szerint: „Le kellet vennem a nadrágomat és rá kellett feküdnöm az ágyra. Péter atya végig akarta nézni a maszturbálásomat, ami közben fogdosott. Amikor kész voltam, megkérdezte, hogy jó volt-e?”

A szégyen és a félelem, az állandó veszély, és a szerzetesek részéről a bizalmaskodás, de egyben a baráti gesztusok, valamint mint a diákok barátjának a képe, az áldozatokat arra késztette, hogy éveken át megőrizzék titkaikat, vagy legjobb esetben is utólag viccnek fogják fel. Az abúzusnak rendszerint az vetett végett, hogy a sértett idősebb lett, és R. atya már nem tartott rá igényt. Johannes Siebner, aki korábban a Canisius Kollégium diákja volt, és most, mint jezsuita pap a St. Blasien Kollégium igazgatója, azt mondja, hogy „Akkoriban valamennyien hallottunk a pincéről és hogy ott mik történnek, de csak nevettünk rajta.” Később a diákok egymásnak írt leveleiből kiderült, hogy a feltételezések megfeleltek a valóságnak. „Amit megtudtam az egy tökéletes meglepetés volt, annak ellenére, hogy mindig volt bennem valami kellemetlen érzés…. Az egész dolog számomra egy totális sokk hatását keltette, amit nehezen tudtam feldolgozni. Ez az egész annyira hihetetlen, miközben undorító és velejéig romlott….. Aztán ott volt a rendszer rád nehezedő nyomása, ami alól nehezen lehetett kibújni, ha egyszer bekerültél. De nem értem a szerzetesrendet sem, hogy lehet ilyen elképesztően felelőtlen…. Amikor ezt írom, remeg a kezem és félek.”

Peter Rueth ministráns volt az északnyugati Paderborn város közelében álló fiúotthonban, amit a Salvatorians rend tartott fenn. Peter Rueth így számolt be gyermekkori élményéről. „Az egyik reggel, amikor a pappal egyedül voltunk a sekrestyében, a gyónásom előtt bezárta a sekrestye ajtaját és azt mondta „csak egy tiszta lélek szolgálhatja az urat”. Leültetett egy székre, majd a stólájával bekötötte a szemem és egy másik ruhadarabbal összekötötte a kezeimet, amit azzal magyarázott, hogy ezt azért csinálja, mert gyónás közben nem láthatjuk egymást. Aztán kérte, hogy mondjam fel a bűneimet. Ezt követve azt mondta, hogy a penitenciám részeként ki kell nyitnom a számat, amibe egy ecetbe mártott szivacsot helyez, ahogy azt a keresztre feszített Jézussal tették. A végrehajtott orális szex után a pap a fiúra parancsolt, hogy mondjon három miatyánkot és mossa ki a száját.

Ilyen és hasonló visszaidézései a múltnak sokak szájából hangzott el. Amerikai becslések szerint a katolikus papok 2 %-a pedofil, ami azt jelenti, hogy Németországban 400 potenciálisan pedofil pap lehet. A megtörtént eseteket azonban az egyház bagatellizálja, agyonhallgatja és konkrét esetekben a papot áthelyezik egy másik iskolába, ahol természetesen folytatja korábbi tevékenységét. Miért is ne folytatná? Viszont az elöljárók miből gondolják, hogy fel fog vele hagyni? A probléma szőnyeg alá seprése semmit se old meg, pedig lenne mit. A papi pályára kerülő fiatalok nincsenek tisztában az emberi szexualitással. Természetes vonzódásukat a nők felé, el kell nyomniuk. Szexuálpszichológusok szerint ez homoszexualitás és pedofília felé tereli őket. Problémáikra segítséget senkitől se kérhetnek, mert az 1139-óta fenntartott cölibátust isteni erénynek tekintik. A német pápa, Joseph Ratzinger intellektuális világában a papok által elkövetett abúzusnak nincs helye. Felfogása szerint a gyermekek sérelmére elkövetett bűnök az istentelenségből fakadó legszörnyűbb tettek, amiket papok is elkövethetnek. Legutolsó megszólalásában a pápa azt ajánlotta papjainak, hogy kövessék Szent Domonkos példáját, aki magát teljes egészében az imádságnak és a tanulásnak szentelte. Ennek ellenére XIV. Benedek pápa volt az első, aki hajlandó volt találkozni néhány áldozattal, igaz nem hivatalos kihallgatáson, hanem az amerikai látogatásának egy mellékepizódjaként, miután a tanácsadói napokon át hezitáltak. Az írek viszont nem kaptak még egy pápai sajnálkozó levelet se, pedig ott is több évtizedes abúzusra derült vény.  Közben a püspökei teljes mértékben tisztában lévén a valós helyzettel, mindent megtesznek papjaik megmentése érdekében. Amerikában például a Romai Katolikus Egyház több mint 2 milliárd dollár kártérítést fizetett a volt áldozatoknak. Konkrét adatok szerint ezt körülbelül 5000 pap által elkövetett abúzusért fizettek ki közel 12.000 áldozatnak.

Az erkölcstelenségen túl a témának van egy másik, kevéssé ismert vagy feldolgozott aspektusa is. A pedofília végül is a büntetőtörvénybe ütközik. Ennek Németországban az elévülése 10 év. Kiskorúak esetében a 10 év a nagykorúságtól számít. Ez azt jelenti, hogy egy orális abúzuson átesett 13 éves sértett legfeljebb 28 éves koráig tehet világi feljelentést. A tapasztalat azt mutatja, hogy az áldozatok 40 éves koruk előtt nemigen képesek feldolgozni gyermekkoruk abúzusait. Amikor végül megszólalnak, a bűnös pap már vagy halott, vagy nem büntethető. A berlini Canisius College esetében a sértettek 20-30 év múltán álltak elő.

Levonva a végső következtetés, meg kell állapítani, hogy az elmúlt ötven év az emberi szexualitást egy teljesen más dimenzióba helyezte a nyugati világban, mint amire valaha is példa lett volna. A mai társadalom természetesnek tekinti az ember jogát a szexuális örömök megszerzése terén. A szexualitást nyíltan tárgyaló társadalomban a Katolikus Egyház végképp nem dughatja a fejét a homokba, és 2000 év után rá kellene már ébrednie, hogy ultra konzervatív magatartását, saját érdekében, fel kellene adni. 900 év után a cölibátust az egyháztörténelem szemétdombjára kellene dobni. Ezzel az egyszerű intézkedéssel sok tízezer pap és sok százezer sértett pszichés torzulása lenne megelőzhető. 

Az igazság keresése (46-i) Amit a sertésinfluenzáról nem szabad tudnod

2009. június. 11-én, Margaret Chan, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) főtitkára, a sertésinfluenzát pandémiának deklarálta (declared ). Ez, a figyelmeztetések hatodik fokozata (phase 6 ), egyben a legmagasabb. 41 év után (hivatalosan) ez az első, az egész világra kiterjedő (pandémiás) influenzajárvány. A főtitkár asszony szerint (warns ) „ez lesz minden idők legnagyobb influenza járványa.” Ehhez még hozzátette, hogy „a múltbéli tapasztalatok szerint ez a járvány hónapokig, talán évekig fogja kísérni az emberiséget.” Ennek a deklarációnak (amit Magyarországon is többször bejátszottak a kereskedelmi tévéadók) súlyos következményei voltak. A hatodik, legmagasabb riasztási fokozat, pandémiát jelent, amit szükségállapotnak megfelelő intézkedések követnek. A hatodik fokozat megengedi, hogy a vakcinát már akkor elkezdjék beadni a lakósságnak, amikor a vakcina vizsgálata még folyik. Éppen ezért a pandémia deklarálása nagy felelősséggel jár. 

Chan asszony döntése a pandémia deklarálásával kapcsolatban, szavai szerint: „A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján történt, ezeket a bizonyítékokat szakemberek szolgáltatták, és kielégítették az influenza pandémia kritériumait.” Chan asszony azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy a pandémia kritériumát a WHO időközben lejjebb húzta meg. 2005-ben, még szükséges lett volna egy új influenza altípusú vírus megjelenése a pandémia deklarálására. 2009 májusától kezdve viszont már az is elégséges volt, ha egy influenza vírus az eredeti altípushoz viszonyítva mutáción ment át. Az új kritérium szerint a pandémiának nem szükséges nagyszámú halált okozni. Ebből következően a WHO a hatos (pandémiás) fokozatot akkor hirdette meg, amikor az egész világra nézve mindössze 144 haláleset fordult elő H1N1 fertőzés következtében. Összehasonlításként megemlítendő, hogy korábban a XX. század folyamán, még a legenyhébb szezonális influenza világjárvány is egymillió áldozatot szedett.

Jom Jefferson, járványügyi szakértő a svéd televízióban azt mondta (says ) hogy, „A WHO azt a részt vette ki a kritériumból, amely a széleskörű elterjedésről és magas elhalálozásról szólt. Ezért, most, 2009-ben már a szezonális influenzára is vonatkozhat. Következésképpen fogalmam sincs, hogy most mi a különbség a kettő között. Az új meghatározás a küszöbértéket lejjebb húzta meg a pandémiára, azért aztán hivatalosan már jó ideje pandémia van, és a hatodik fokozat mind a mai napig (day ) érvényben van, ami teljesen nyilvánvalóan azoknak kedvez, akik a vakcinákat gyártják.”

Ez tehát eléggé egyenes beszéd és vastag ceruzával húzza alá a hazai tiltakozó orvosok szavait. És mivel nem volt olyan nagyon régen, emlékeznünk kell rá, hogy az egészségügyi minisztertől lefelé, mindenki a TV nyilvánossága előtt oltatta be magát. Aztán, naponta adták hírül, hogy egy kismamát bevittek a korházba, másnap császárral szült, harmadnap lélegeztető gépre tették, negyedik nap még mindig ott volt, és két héten át képesek voltak ugyanarról a kismamáról beszélni és képeket bemutatni, de csak egyszer tettek említést arról, hogy a magyar állam 6 millió vakcinát rendelt, amit 1800 forintért árultak (például kismamáknak) és a felét se használták fel. De ezzel a történetnek még egyáltalán nincs vége.

Az új meghatározás szerint majdnem minden mutáns vírus okot ad a pandémi bejelentésére, abban az esetben, ha képes emberről emberre terjedni. Várható tehát, hogy ezen túl, a fogyasztói társadalomnak, minden ősszel influenza vakcinát is kell vásárolni, amennyiben nem kíván lélegeztető gépre kerülni. A magam részéről a magyar közigazgatásban egyáltalán nem bízom, és igaz szívemre mondom, fogalmam sincs, hogy a tiszti főorvosunk kapott-e (jaj hogy is nevezzem) paraszolvenciát az Omninvesttől, vagy sem. Éppen ezért kénytelen vagyok a holland adatokhoz nyúlni. A Holland Közegészségügyi Intézet jelentése (reports ) szerint évente influenza szövődményben 200…1000 állampolgár hal meg. A Közegészségügyi Intézet, már 2009. december 24-én közölte, hogy a sertésinfluenza járványnak vége és Hollandiában összesen 51 ember halt bele, akiknek legnagyobb része az influenza fertőzéskor már eleve beteg volt.

Most jön viszont az igazi meglepetés, már ha meg lehet még bárkit is lepni bármivel, ebben a mai világban. Ami különben az osztrák Profil elnevezésű magazin egyik cikkéből (article ) származik. 1998-ban a WHO finanszírozását nagy részben különböző országok kormányai által történt. 2004-ben azonban a WHO „önkéntes adományozókat” keresett és talált. A múlt évben például a büdzséje (budget ) 2,3 milliárd Euró adomány bevételt jelentett, ami háromszor több mint, amennyiből korábban gazdálkodnia kellett. Az csak természetes, hogy a pandémiás döntés előtt a vakcina gyártók képviselőit meghívták az „egyeztetésekre”. Ebből vonja le mindenki azt a következtetést, amit akar.

Minden esetre én úgy látom, hogy a hatalmas szavak mögött aprócska számok állnak. A WHO szerint (according to ) a sertésinfluenza az egész világon mindössze (14,000 lives ) életet követelt. [tegyük hozzá, hogy csak az USA-ban évente 50.000 ember hal meg az utakon gépkocsi balesetekből kifolyólag) De még ez a 14.000 ember se mind egyértelműen a sertésinfluenza áldozata. A tapasztalat azt mutatja, hogy az „influenzaszerű” megbetegedéseknek mindössze 7 százalékát okozza influenza vírus.   

Posztomat egy nagyon szomorú bejelentéssel kel lezárnom. Maga Margaret Chan (emlékeztek, ő a WHO főtitkára) az utóbbi időben (recently ) azt mondta: „Vége van azoknak az időknek, amikor a lehető legjobb tudományos és egészségügyi adatokra támaszkodva adnak tanácsot a tiszti főorvosok, amit a lakosság aztán meg is fogad.” Valóban vonakodunk megfogadni, de ennek elsősorban ők az okai.

Az igazság keresése (45-i) Igazságszolgáltatás

Ezt a posztot kb. 10 éve írtam, aktualitását az adja, hogy 4 hónap múlva újfent érvénybe lép. Az se lebecsülendő, hogy most még felrakhatom. A jövőbe pedig senki se lát.    

Az utóbbi időben kamionokkal jött divatba az ütközés. Értem én, elképesztő bátorságot kölcsönöz egy ilyen húsz tonnás jármú az ember segge alatt. Nem nézek se jobbra, se balra, merész hirtelenséggel kivágódok egy mellékútról, és aki nem tud idejében kitérni az utamból, az igya meg a levét a tunyaságának. Ez ugyanis nem gyilkosság, még csak nem is emberölés. Ez mindössze foglalkozás közben elkövetett emberélet kioltása egy millió enyhítő körülménnyel. És ez egy kicsit magyar specialitás! A napokban egy félőrült magyar kamion sofőr Svédországban „eltévedt”. Természetesen ez nem az első eset, de ennek a pasinak 1,8 ezrelék alkohol volt a vérében - mivel előre tudta, hogy másnap nem fog semmire se emlékezni - támadt egy eredeti ötlete. Nemes egyszerűséggel megfordult az autópályán és elkezdett visszafelé menni a forgalomba. Ettől a szándékától addig nem állt el, amíg öt svéd ott nem hagyta a fogát.

A hír beolvasása után a hírbemondó szörnyűködve tesz említést arról, hogy a sofőr tettéért „akár 3 évet is kaphat”, amitől a szívem menten összeszorul. A bibliai időkben szem járt szemért és fog járt fogért, azaz ezt a pasit ötször akasztották volna fel egymás után, de inkább csak megkövezték volna, mert az valamivel kellemetlenebb. Persze az régen volt. Napjainkban 5 ember = 36 hónap, ami egy emberre lebontva 7 hónap és hat napot jelent. Én például az anyósomért zokszó nélkül ülnék ennyit, és lehet, hogy fogok is, ha készülő könyvem kéziratát elolvassa. Mindegy a sofőr kioltotta 5 ember életét, legalább négyszer ennyi embernek okozott egy életre szóló szomorúságot, és akkor mindenki őt sajnálja. Nyilatkozott a feleség is. Megtudtuk, hogy az öt embert megölő sofőr két kisgyerek apukája (akik hazavárják, és akkor most egy kis szipogás) és nem haramia, hanem nagyon rendes ember. Gondolom 1,8 ezrelék alkohol után még nem veri a feleségét, ahhoz kell minimum 3,0 ezrelék. Hogy az öt halottat kik, mik és hányan várták haza arról egy szó se esik. Most vagy a világ hülyült meg, vagy én. De hát ez van! Azokat már úgyse lehet visszahozni a sírból, ezt meg várja haza két kisgyerek. Az viszont biztos, hogy aki az „úgyse lehet visszahozni….” logikát követi még sose hallott a preventív elriasztásról. Ha ma nem hagyjuk, hogy két kisgyereknek hiányozzon az 1,8 ezrelékes apuka, akkor holnapután nagyon sok gyereknek fognak hiányozni, esetleg ezrelékek nélküli apukák.

Már éppen kezdek belenyugodni abba, hogy az uniós fizetések reményében a halálbüntetések tucatjait nem oly nagyon régen kihirdetető bíróság szíve egy csapásra meglágyult. Még az is átvillant az agyamon, hogy ez talán így van rendjén, elvégre a bíróság tekintélyét nem illik rombolni. Ám ekkor érdekes dolog történik. Egy tökkelütött suhanc pont azt a jeepet akarta meglovasítani, amiben Orbán Viktor gyermekei ültek. A gyerekekre vigyázó civil ruhás rendőrnő előkapta stukkerét és megpróbálta szitává lőni a peches, és mellesleg fegyvertelen tolvajt. A tettet követő eljárás során semmi se számított. Nem volt önvédelem, nem volt életveszély, nem volt felszólítás, nem kellett számba venni, hogy az utcán mások élete forgott kockán. Az enyhén ámokfutó rendőrnőt duplán előléptették, megjutalmazták és még az is lehet, hogy fel fogják terjeszteni Kossuth-díjra, esetleg jelölik a Nobel béke-díjra is. Ugyanis a törvény előtt egyenlők vagyunk. Persze vannak egyenlőbbek is, de ez nincs kodifikálva.

Aztán az aktákon általában évtizedekig ülő bíróság egy hét alatt meghozta a jogerős ítéletet. Enyhítő körülménynek véve, hogy a vádlottat több pisztolygolyó eltalálta, hogy mélyen megbánta tettét, hogy rajta kívül senkinek haja szála se görbült, és persze azt is, hogy bűntény nem, mindössze bűntény megkísérlése történt, az ítélet 8 év börtönben letöltendő szabadságvesztés lett. Érzéseim szerint az ítélet igazságossága alig különbözik azon ó-kori szokástól, ami szerint a rossz hírt hozó küldönc fejét el kell választani testétől. Ez alkalommal tehát a 3 életben hagyott, sőt, életét még csak nem is veszélyeztetett gyerekért 96 hónap járt, ami egy gyerekre lebontva 32 hónapot jelent.  Ez a szám jó ötszöröse a megöltek tarifájának. Ha ez nem magyar specialitás, akkor elmegyek Svédországba kamionsofőrnek.

 A napokban láttam egy olyan videó klipet, amit az amerikai rendőrség vett fel autós üldözés közben. A gépkocsi tolvaj rémülten vette észre, hogy az eltulajdonított kocsiban van egy mózeskosaras csecsemő is. Leállt a kocsival, kirakta a csecsemőt, és persze elkapták. Micsoda őrült, ha megöli a csecsemőt, nálunk biztos kevesebbet kap, mint amit most kapni fog csecsemő gyilkosság nélkül, persze ez csak akkor igaz, ha a meg nem ölt csecsemőnek nem Orbán a vezetékneve.

Az igazság keresése (44-i) Tibor bá a rasszista

Minden relatív, szokták idézni Einsteint, pedig az elméletének nem is ezt a címet akarta adni, csak egy korabeli piáros rábeszélte. És milyen igaza volt. Az emberek zabálják ezt a „minden relatív” dumát. Lehet apukám, hogy ez a 30.000 forintos kalap szerinted randa, de szerintem nem lehet nélküle meglenni. Nem apukám, vedd tudomásul, hogy minden relatív. Bizony-bizony! 1956-ban Bécsben mi freedom fighterek voltunk, azaz szabadságharcosok. Ezzel szemben viszont Budapesten ellenforradalmárok, akiket, ha tehették, felakasztottak. Lehet, hogy Einstein tulajdonképpen ezért kapott Nobel-díjat? :-) Mert az elméletéért nem (nézz utána, nem blöffölök).

És akkor most egy ilyen alapos felvezetés után akad egy aprócska kérdésem. Mit mondanál rám, ha kijelenteném, hogy minden keresztény nőt meg kell menteni attól, hogy zsidóhoz menjen feleségül? Szerintem, ha nem hinnéd azt, hogy viccelek, akkor kénytelen lennél kikiáltani rasszistának. Persze azt is írhattam volna, hogy minden magyar nőt meg kell menteni attól, hogy egy cigánnyal álljon össze, de én a zsidót választottam. Ezek szerint nem csak rasszista vagyok, de ráadásul még antiszemita is. Hát akkor ide süss! Találtam az Interneten egy cikket a következő címmel: Israel’s Fear of Jewish Girls Dating Arabs; Team of Psychologists to “Rescue” Women. (Izrael állam fél, amiért zsidó lányok arab fiúkkal járnak; Egy pszichológus csoport feladata, hogy ezeket a nőket megmentse). A teljes cikket nem fordítom le, mert a lényeget tekintve felesleges, de a lényeg eléggé érdekes, íme.: „Izraeli hatóságok bejelentették, hogy felállítanak egy speciális fiatal pszichológus csoportot, akiknek az lesz a feladata, hogy felfedjék azokat a zsidó nőket, akik arab férfiakkal találkoznak és megmentsék őket.” - Tekintve, hogy én egy picivel tovább látok az orromnál, számomra az is kiderül, hogy ez a pszichológuscsoport szaglálással, kémkedéssel, megfigyeléssel is meg van bízva, nem csak „megmentéssel”, ami azért egy kicsit már csúnya, de menjünk tovább! - „Az utolsó ilyen intézkedést a Tel Aviv szomszédságában lévő Petah Tikva önkormányzata hozta, ami az utolsó volt az egymástól független, de sorozatosan létrehozott intézkedések között. Ezen intézkedések beindítói hivatalos szervek, rabbik, civil szervezetek és olyan izraeli állampolgárok csoportjai, akik megpróbálják megakadályozni a fajok közötti házasságot.” - Ebben a bekezdésben a szemem megakadt a „fajok közötti” kifejezésen. Amióta az eszem tudom (na, jó, majdnem) szóval mind a szocializmus építése alatt, mind pedig a jelenlegi liberális demokráciában politikailag nem korrekt az emberiségen belül „fajokról” beszélni. De nézzünk inkább a beszámoló folytatását! - „Az üggyel kapcsolatban az izraeli média jelentette, hogy a Kelet Jeruzsálemi Palesztin negyed közepébe telepített Pisgat Zeev nevű zsidó településen létrehoztak egy figyelő szolgálatot, abból a célból, hogy arab férfiak ne léphessenek kapcsolatba a helyi zsidó lányokkal. Az etnikai keveredéssel kapcsolatos ellenséges érzés számtalan zsidóban megvan, akik szerint ez a vegyes házasság veszélyezteti az ország zsidó jellegét. Egy felmérés szerint a zsidó lakosság több mint fele úgy véli, hogy a vegyes házasság egyenlő a hazaárulással. Az ország 1948-as kikiáltása óta több jogi lépésre is sorkerült, amelyek mind azt célozták, hogy az arabok és a zsidók között ne jöhessen létre szorosabb kapcsolat. Ezt célozta például a megosztott iskolarendszer, (magyarul szegregáció). Ehhez még hozzáadódik, hogy Izraelben polgári házasság nem létezik, ami azt jelenti, ha egy zsidó és egy arab mindenképpen házasságot akar kötni, akkor külföldre kell távozniuk. Visszatérésük után ezt a házasságot azonban elfogadják.” - Ezen kívül már csak egy érdekes része van a híradásnak, ami szerint az eltévelygett zsidó lányok legnagyobb része az Szovjetunió összeomlását követő zsidó kivándorlásból származik.

Roppant sajnálom, de lehetetlenség, hogy ne jusson eszemben. Elsősorban a magyar zsidóság nyomására alakult ki nálunk az a helyzet, hogy a helyi cigánysággal kapcsolatban semminemű diszkrimináció nem elfogadható. Nem lehet külön cigány osztály. El tudom képzelni, mekkora felháborodást váltana ki, és micsoda ombudsman tiltakozással járna, ha egy Keveredés Ellenes Gárda alakulna azzal a céllal, hogy megakadályozzák magyar lányok cigány társaságba kerülését. - Különben az eredeti riport a Názáretben élő Jonathan Cook újságíró tollából származik, akinek honlapja: www.jkcook.net  

Az igazság keresése (43-i) Afganisztánban néhány napja megöltek 8 CIA ügynököt

Jelentették apró betűkkel a különböző médiák. Hatalmas csapás. ami megmozgatta egész Amerikát. Igaz, nálunk ennek nemigen van hír értéke, de éppen ezért érdekes. Én meg egy kicsit utána szimatoltam a dolognak.

Az igazság keresése (42-i) (Rém)Hírszerző portál

sirius jóvoltából megismerkedhettünk a www.hirszerző hírportál által közreadott Gere Ádám által cégjegyzett zagyvaságot. Bocsánat, nem zagyvaság, hanem szándékos hazugság. Gere azt állítja, hogy a ’klímagate’-ként emlegetett botrány lényege, hogy a Kelet-Anglian Egyetem klímaváltozást kutató tanszékének számítógépét feltörték és a kilopott anyagokból kiderült, hogy a globális felmelegedés annyiban köszönhető az emberi tevékenységnek, amennyiben a tudósok csalása emberi tevékenység. Mert amit ők összeleveleztek azt méltán hívják a modern idők legnagyobb tudományos botrányának.

Természetesen utánanéztem a dolognak. A klímakutatók valóban E-mail kapcsolatban vannak egymással, beszámolnak eredményeikről, stb. Munkájuk rendkívül nehéz, mert sokváltozós függvényekkel, matematikai lemodellezéssel kell foglalkozniuk, ami a számítógépet megelőző időkben nem is lett volna lehetséges. Egy különlegesen bonyolult matematikai levezetésnél X azt írta Y-nak, hogy nagyon jó trükköt alkalmazott. A szöveg természetesen angol, és a használt szó „trick”, ami kétségtelen elsősorban „trükköt” jelent magyarul. Ebbe aztán a matematikához mit sem értük belekapaszkodtak, hogy a „tudósok trükkökkel másították meg a valós adatokat”. Ez vagy szándékos csúsztatás, vagy hülyeség. Ugyanis, ha megnézték volna az angol értelmező szótárt, akkor ezt (is) ott találták volna: „Special ingenious techniques used in a profession or craft” ami magyarul, röviden azt jelenti, hogy „szakmai fortély”.   

Az igazság keresése (41-i) A manipuláció nagymesterei

Olvasom tegnap a Spiegel online cikkeit, aztán nem akarok hinni a szememnek: Klimatológusok nem értik miért állt le a globális felmelegedés.

http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,662092,00.html

Ez valami vicc akar lenni? De nem, Teljesen komoly a dolog. „Úgy látszik, hogy a globális felmelegedés az elmúlt 10 évben leállt. A klimatológusok nem tudják megmagyarázni a vitathatatlan tényeket.” Olvasom tovább a cikket, a stílus a megtévesztésig tudományos. Idéz neves intézetekből tudósokat (igaz a neveket eddig nem ismertem), akik bőszen kijelentik, hogy milyen ciki pont Koppenhága előtt derül ki ez az arcpirítóan kényelmetlen helyzet. 1970-től a hőmérséklet egészen a 90-es évek végéig szép csendben emelkedett, elérte a 0,7 °C fokot, de ott le is állt. A valószínű oknak megemlítették a napfolttevékenység csökkenését. Aztán külön fejezetben kitérnek arra, hogy hát a klímát megjósolni milyen nehéz és fáradtságos munka. Ennek ellenére ironikus, hogy a konferencia idején Koppenhágában azért egy fokkal melegebb lesz, mint a szokásos. Na ez legalább segít a döntéshozásban, bla, bla, bla. Első gondolatom az, hogy a fenében lehetséges, erről eddig nem hallani. Ha 10 éve nem emelkedik a hőmérséklet (bár 2003 elég szar volt), akkor én ezt miért nem tudom? Mint egy félőrült rohanok a RealClimate-hoz. Ahol a klimatológusok káromkodnak, hogy még a Der Spiegel is megvehető. Hogy a fosszilis energiahordozókban utazók keze milyen messze elér. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az Index, Origó, meg a hasonló magyar nyelvű tudományoskodó portálok átveszik-e ezt az egyértelmű manipulációt. „Gyerekek Nem kell beszarni, hiszen látjátok, a tudósok se biztosak a dolgukban. Dehogy melegszik a Föld, egy kis ingadozás, meg napfolttevékenység, de aztán majd minden visszabillen a helyére.” Sajnálom, hogy a tudományos rémhírterjesztést Hágában nem ítélik el.   

Az igazság keresése (40-i) Dízelolaj

Durván számolva (az árak különben is állandóan változnak) Magyarországon egy liter dízelolaj 300 forint, illetve másfél dollár. Hogy ez kinek sok és kinek kevés, az most nem érdekes. Azt is tudjuk, hogy a globális felmelegedést okozó széndioxid kibocsátás elsődleges forrása a cseppfolyós üzemanyagok elégetése. Jó lenne nem égetni, de akkor nincs közlekedés és nincs áruszállítás. Most azonban nézzük meg az érem másik oldalát. Mennyi üzemanyag megy el a háborúskodásra, mert háborúskodni tényleg nem muszáj. És akkor most kapaszkodj meg.

Irakban és Afganisztánban, ahol közel 200.000 nyugati katona harcol minden egyes katonára, minden egyes nap, átlagosan 80 liter dízelolajt használnak el. Ez pedig napi 16 millió litert tesz ki. Ez eléggé mellbevágó, de a történetnek még nincs vége. Ezt a temérdek mennyiségű üzemanyagot a helyszínre kell szállítani sok száz kilométer hosszú úttalan utakon, ami közben egyik-másik üzemanyag szállítót felrobbantják, elrabolják, eltérítik és a korrupció áldozatává válik. Mire a helyszínre ér és felhasználják egy liter dízelolaj ára 100 dollár azaz (most éppen) 18.000 forintba kerül. Nem, nem tévedek csont! A számot ötször leellenőriztem, tizennyolcezer forint, azaz 100 $ egyetlen liter ára. És mennyi esik egy katonára? 80 liter naponta, tehát 8.000 $ = 1.440.000 Ft. Ez messze-messze túllép az elhihetőség határán, pedig igaz.          

Az igazság keresése (39-i) Karády Katalin

Karády esete jól példázza, hogy a legenda és a valóság még köszönő viszonyban sincs egymással. Tízéves koromban Szeleczky Zitába voltam „szerelmes”, amiből egyértelműen következik azok számára, akik ismerik mindkét színésznőt, hogy Karádyt ki nem állhattam. Első alkalommal nyolc éves koromban találkoztam vele a Városi Színház[1] színpadán, egy Mikulás matiné alkalmából. Mivel szexuális nevelésem kifejezetten egészségesnek volt mondható, Karády 42-es lába, csontos ló pofája és mély-alt fekvésű búgása nem dobogtatta meg a szívemet. Anyám szerint, akinek volt szerencséje személyesen ismerni, egy tehetségtelen trampli kurva volt. Az első jelző valóságtartalmát akkor nem, csak később, filmmúzeumi látogatásaim alkalmából érezhettem saját bőrömön és nemigen értettem, miért tartják mások kimagasló művésznek.

Karádytól egy évvel fiatalabb apám róla alkotott véleménye nem volt ilyen tömör. Tizenéves korukban közel laktak egymáshoz és szombat esténként egy helyre jártak szórakozni, a Törekvésbe,[2] ahol anyámat is megismerte. Kanczler Katót, mert hogy ez volt Karády eredeti neve, némi ellenszolgáltatás fejében bárki megdughatta a kőbányai szürkületben állva, a palánknak[3] döntve, vagy a gázgyári tartályok tövében. Anyja egyedül, apa nélkül nevelte három felnőtt, és négy kisebb gyermekét egy, a Százados út és a Hős utca sarkán álló, faépületben. Kató mindkét bátyja meleg volt, ő maga mindössze biszexuális. A mama lányától hamar megszabadult, feleségül adta egy Varga nevű géplakatosnak, aki a Ruggyanta gyárban dolgozott, de házasságuk tiszavirág életűnek bizonyult. Ezek azok az adatok, amik Karády CV-jéből totálisan hiányoznak, és a volt Tinódi moziban rendezett Karády kiállítás se utalt semmi ilyesmire.

1943-ban a hirtelen sok pénzhez jutó anyám egy gyenge pillanatában lement az Athenaeum könyvesboltjába és rendelt 3 méter könyvet. Hát ebben volt minden, amit az eladó jónak tartott, többek között Zilahy Lajos egy kötetbe szedett Halálos Tavasza és Szépapám Szerelme. A Halálos Tavasz természetszerűen megfogta kiskamasz fantáziámat, amire a filmváltozat – Köszönet Karádynak – egy hatalmas antiklimaxnak bizonyult. Ám ezzel a szememben nem zárult le Karády „bűnlistája”. Az iskolai szénszünet alatt, hétköznap délelőtt Karády muszkaföldre[4] küldött tábori levelezőlapjának történetét minimum húszszor elénekelte a Budapest I[5] rádió­adóban, ha történetesen az nap nem voltak berepülések[6].  

Gondolom, most már kezd kibontakozni, hogy az 1908-ban született (minden más dátum mindössze a fantázia szüleménye) Karády körül akad némi anomália. Már a nevével is baj van. Ugyanis a két háború között se művésznevet sem pedig névmagyarosítást nem lehetett ipszilon-végződéssel írni. Karády tehát az ipszilont a neve végén nem használhatta (volna).

A szerencse akkor kezdett rámosolyogni, amikor az előkelő pesti meleg körökbe bejáratos testvérei bemutatták húgukat Egyed Zoltánnak, aki, nem tudni miért, nagy művészi lehetőséget látott benne. A többi már, ahogy mondani szokás, történelem, és mint ilyen teli van vele a sajtó. A háború Karádynak kedvezett. Légiriadók, bombázások és a frontról érkező kegyetlen hírek miatt a társadalom kollektív lelkülete, – ha ilyenről lehet beszélni – nem a finom, mondjuk úgy, nőies nőkre lett fogékony. Karády egészen egyszerűen nem volt se színésznő, se kém, de még kalapos sem. Karády egész életében az volt, amire tizenéves korában szocializálódott, kurva.

Mata Harikban különben sincs értelme hinni. A felső tízezer kurvái (lásd például Gábor Zsazsa, akinek ékszerész apja közismert orgazda volt, és minden lopott aranyat készségesen megvett, természetesen negyed áron.) nem kémek, mindössze kéjnők. Az a nő, aki hol német tisztekkel, hol franciákkal vagy éppen oroszokkal mulatozik, hall valamit az egyiktől és elmondja a másiknak és fordítva. A mulatozó tiszt urak pedig, akár nyerik a háborút, akár veszítik azt, nem szoktak hálásak lenni. Így aztán Karády, a nagy ellenálló, nem több mint népszerű pletyka, amit meg lehet írni, ki lehet nyomtatni és a Karádyról szóló cikket tartalmazó napilapot egy kicsit jobban el lehet adni.         

Mindent összevetve a Karády kultusznak a visszaszivárgása teljességgel érthetetlen. Nem ő volt az első tehetségtelen senki, ráadásul az utolsó sem, akiből valaki lett. Ezen nem lehetne kiakadni és az is érthető, hogy egy nemzetnek szüksége van idolokra. Ami érthetetlen, hogy igazi nagy művészekben nem szűkölködő nép miért választ magának arra kifejezetten érdemtelen bálványokat. 

Az igazság keresése (38-i) Amire Amerika büszke lehet

Hiszed vagy nem, Amerika az egyetlen ország az egész világon, ahol 73 darab 14 évnél fiatalabb gyerek van tényleges életfogytiglanra ítélve. Vagyis 60-70 évet tölthet börtönbe, ahonnan majd kiviszik a temetőbe. Még egy apróság, amit azoknak a magyar liberálisoknak ajánlok a figyelmében, akik időt és fáradtságot nem kímélve az amerikai szabadságot hirdetik hazánkban, mind a 73 gyerek néger. Mert ott aztán nincs ám kirekesztés! ! ! A hírt természetesen nem én találtam ki, megnézheted a csatolt URL-en magad: http://www.alternet.org/rights/143776/hard_to_believe%3A_73_u.s._kids_sentenced_to_life_without_parole_at_14_or_younger%2C_and_all_are_black/   

Az igazság keresése (36-i) A Goldstone-jelentés (Israel Shamir nyomán)

Gondolom, hogy Israel Shamirral kell kezdenem, akinek a figyelemfelkeltő cikke nélkül ez az írás sohase jelenthetett volna meg. Israel Shamair egy orosz születésű, hírneves izraeli újságíró, aki az újságírás elhivatottságát komolyan veszi. A második kérdés az, hogy ki ez a Goldstone? Richard Goldstone egy önmagát cionistának valló, dél afrikai zsidó, a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmány Bíróság volt tagja, akinek lánya Tel Avivban élt, és aki elkötelezte magát a közel keleti béke megteremtése mellett. És ugye, aki ezért felemeli a szavát, az automatikusan antiszemita lesz. Ha az illető történetesen zsidó, akkor az „öngyűlölő zsidó” bélyeget ragasztják rá. És akkor most maga a jelentés.

a 2008 év karácsonyi politikai pangást kihasználva, december 27 és január 17 között Izrael véres öldöklésbe kezdett a Gázai övezetben, aminek következtében 1400 ember vesztette életét, közöttük 200 gyerek esett áldozatul a rég betiltott foszforos lövedékeknek és a válogatás nélküli gyilkolásnak. Az események az egész világon kiverték a biztosítékot. Magam nem vagyok egy kifejezett pacifista, de el nem tudom képzelni, hogy Izrael mit akart ezzel elérni. Aminek értelme lenne, a másfél millió palesztin kiirtásának, arra ez a másfélezer áldozat nem elég. A felesleges vérengzésből pedig semmi haszon nem származik, de hát nem én vagyok Izrael miniszterelnöke. Minden esetre az ENSZ Emberjogi Bizottsága megbízta Goldstonet, aki korábban már végzett vizsgálatokat Ruandában és Jugoszláviában, egy tényfeltáró vizsgálatra. Sokan kifogást emeltek a kinevezés ellen, mert olyan ez, mint kecskére bízni a káposztát. Goldstone egy cionista zsidó, ilyen ügyre egy pártatlanabb személyt kellett volna felkérni. Ezzel kapcsolatban viszont van egy probléma, Izrael senkit nem enged be a Gázai övezetbe (és persze ki se enged), akivel kapcsolatban bármilyen Izrael ellenességi gyanú felmerül, és az objektivitás természetesen Izrael ellenességnek számít. Az út megnyílt tehát Richard Goldstone bíró előtt, aki elment Gázában, tényfeltárást végzett és megírta jelentését.

Ekkor jött a meglepetés. Goldstone nem a zsidó érzelmeire hallgatott, hanem győzött benne a hivatástudat és jelentésében leszögezte: „Izrael háborús és emberiség ellenes bűnt követett e.” jelentése végén Goldstone javasolta az Emberjogi Bizottságnak, hogy az ügyet tegyék át a Hágai Nemzetközi Bíróságra. A meglepett Izrael azonnal elkezdte lobby tevékenységét, hogy megakadályozza a jelentés továbbjutását. Első lépés az izraeli bábú, Mahmud Abbas megfenyegetése volt, aki mindent megtesz csakhogy a Fatah vezetője maradhasson. Abbas tehát utasította az ENSZ-ben ülő emberét, hogy blokkolja a Goldstone-jelentést, de akkora volt a palesztinok felháborodása, hogy ezt azonnal visszavonta.

A zsidó államnak az USA 6. Flotta, az USA szenátus és a Holokauszt Múzeum árnyékában kialakult hatalmas önbizalma minden határon túl nőtt. Obama kérését, hogy a zsidó települések építését állítsák le, Ehud Barak és Bibi Netanyahu egyszerűen kiröhögték. A települések leállítása helyett, felgyorsították az építkezést, megmutatva az USA elnökének, ki az úr a házban. És akkor most nagy hirtelen előfordulhat, hogy az Izraeli miniszterelnököt Hága megidézi, mintha szerb vagy szudáni politikusok lennének? Felháborító! Izrael tehát bevetette tartalékait, az amerikai Külügyminisztériumot és az Izraeli lobbyt. A Külügyminisztérium mindent megpróbál, hogy a jelentés ne jusson el az ENSZ Biztonsági Tanácsához, mert az USA ugyan megvétózhatja, de nagyon nem lenne elegáns. De még ennél is nagyobb baj lenne, ha a megalázott Obama „elfelejtene” vétóztatni egy Izrael ellenes indítványt.

Az Izraeli diplomácia 1000-re kapcsolt. Avigdor Lieberman, az orosz születésű izraeli külügyminiszter ide-oda rohangált Moszkva és Jeruzsálem között és ékes orosz nyelven adta elő kívánságát. Néhány hete maga Netanyahu titokban (és tegyük hozzá, hogy váratlanul, mert az oroszok is csak akkor tudták meg, amikor gépe megközelítette az orosz határt) Moszkvába repült és üvöltözésig fajult vitában követelte Medvedevtől a pozitív hozzáállást (értsd: ne fogadják el a Goldstone-jelentést). Aztán az izraeli elnök, Peres Szocsiban találkozott Medvedevvel. Agenda? Irán elleni szankció megszavazása, Goldstone- jelentés elutasítása. Cselesen bedobták, hogy ha ma kritizálni hagyják, hogy az izraeli tábornokokat és minisztereket bírálják, akkor evvel precedenst teremtenek, és holnap majd az oroszokat fogják bírálni a csecsenyi „események” miatt. Persze a hasonlat sántít, mert a csecsenyek lényegében orosz állampolgárok teljes állampolgári jogokkal, míg a gázai araboknak semmiféle joguk nincs. A gázai arabok nem hagyhatják el Gázát, és Gázába nem engednek be senkit és semmit, még segély szállítmányokat sem. Igaz, hogy az elszakadni akaró csecsenyek leverése kegyetlen volt, de nem összemérhető a gázai vérengzéssel. Különben is precedens már van Milosevics személyében, aki bizony a végén Hágában találta magát. Ami itt valóban kockán forog, hogy a zsidók és tetteik a törvény felett állnak-e vagy sem? Az Izraeliek biztosak voltak abban, hogy az oroszok beadják a derekukat. Először is igen virágzó kereskedelmi kapcsolatuk van. Izraelben szépszámú oroszszármazású közösség él, és évente sok százezer orosz zarándok megy el a Szentföldre. Ráadásul a következő Közép Keleti Békekonferenciának Moszkva akar helyet adni. Végül pedig, de nem utolsó sorban, Moszkvában is létezik egy befolyásos Cionista Lobby. Igaz a legbefolyásosabb zsidó oligarchák eltűntek, vagy Tel Avivba tették át székhelyüket, vagy valamelyik szibériai börtönbe. Az orosz hatalom Putyin és Medvedev kezében van. Következésképpen a Goldstone-jelentést az oroszok minden izraeli erőlködés ellenére elfogadták. És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Mi volt a szavazás eredménye?

Összesen 47 állam szavazhatott volna. Ebből öten, igen ügyesen kihúzták magukat. Meglepő, hogy a nem szavazók között volna Nagy Britannia és Franciaország is. Tizenegy ország tartózkodott a szavazástól, többek között Belgium, Japán, Norvégia és még Szlovénia is. Mi természetesen nem voltunk képesek tartózkodni a szavazástól. Mi mindig a csatlósai vagyunk valakinek. Az MSZP annak idején kiszolgálta az Oroszokat, most pedig az USA-Izraelt szolgálja ki. Az oroszok előtt a németeket, előtte pedig nem volt „független” Magyarország. Mi nem fogadtuk el a Goldstone-jelentést két másik seggnyalóval együtt (Ukrajna és Szlovákia). Az USA, Olaszország és Hollandia természetesen a jelentést nem találta elfogadhatónak. Elfogadta viszont 25 ország, közöttük Oroszország, Kína, India és Brazília. Nyilvánvaló, hogy Eurázsia földrajzi területének hatalmas hányada az igazságot preferálja, míg az angolszászvilágot a kapzsiság hajtja. A két orosz vezető, Putyin és Medvedev világosan kifejtették nézetüket Irán lebombázásának izraeli terveivel kapcsolatban, és természetesen az Irán ellenes szankciók se nyerik el tetszésüket, amiben Kína teljes testbedobással csatlakozik hozzájuk. Minden esetre az orosz szavazás egy hatalmas mérföldkő a nemzetközi diplomáciában. Nézzük mi is jelent:

(1) Helyben hagyja az egyenlőség elvét. Ha a Nemzetközi Büntető Bíróság elé lehet vinni Milosevicset, akkor az Izraeli miniszterelnököt is.

(2) Oroszország független nem csak Washingtontól, de Tel-Avivtól is. Az orosz cionista lobby erős, de nem mindenható.

(3) Számtalan nő, gyerek és férfi életét menti meg, mert ezt követve egy izraeli tábornok kétszer is meggondolja, hogy lebombázzon-e civil célpontokat. De zsidó gyermekek életét is megmenti, mert el fog maradni a palesztin válaszcsapás.

(4) Oroszország visszanyeri azt a pozícióját, amit Gorbacsov és Jelcin elvesztettek. Oroszország a szabad világ vezetője lett, úgy értem az amerikai bázisoktól szabad országoké.

(5) A cionizmus fő fegyvere, hangjuk hallatása, megkopott. Valamikor régen egyéneket és nemzeteket meg tudtak győzni „igazukról”. Ennek már vége. A cionista Szirén hangok már nem tévesztik meg az emberiség nagyobbik hányadát.

Bebizonyosodott, hogy a két vagy hárompólusú világ az egész emberiségre nézve jobb, mint az egypólusú. A monopólium nem csak a gazdaságban, de a politikában se kívánatos.    

Az igazásg keresése (35-i) A háborús bűnös békedíjat kap

George Orwell (emlékeztek: 1984) lidércnyomásos könyvében megjósolta, hogy majd a háború békét jelent, a szabadságból elnyomás lesz és a butaság erővé válik. Ennek az orwelli lidércnyomásnak csak 25 év kellet ahhoz, hogy valósággá váljon. Most derült ki a napnál is fényesebben, hogy a hazugság egyenlő az igazsággal.

Hadd térjek át Nobel Alfrédre, aki több mint 100 éve felfedezte a dinamitot, ami egy felől milliomost csinált belőle, másfelől pedig alaposan megkönnyítette az embernek, hogy legyilkolja embertársát. Nobel idős korában lelkiismeretétől üldözve, létrehozta az alapítványát, a jól ismert Nobel-díjat. A díjjal kb. 1 millió dollár jutalom jár, ami még ma is 200 millió forint környékén van, de a presztízs értéke felbecsülhetetlen. Ezzel aztán a Nobel-bizottság néhányszor vissza is élt. Számomra a legnagyobb csalódást a Sorstalanságért odaítélt irodalmi Nobel-díj volt, amely hírnek hallatán a büszkeségtől kidagadt a mellem. Rohantam megvenni a könyvet, amiért hosszú, tömött sorokban álltak az emberek. Aztán elkezdtem olvasni, és kiesett a könyv a kezemből. Ez a pasas nem tud magyarul! Olyan, mintha egy idegen nyelvből, egy nálunk tanuló arab diák fordította volna le magyarra. Kínai termékek mellé adnak ilyen szintű, magyar nyelvű használati utasítást. Ha nem olvastad volna, akkor most idézek egyetlen mondatot, mert különben azt hiheted, hogy túlzásba bocsátkoztam, vagy sznobságból túl magasra emelem a lécet. Íme, 141. oldal: „Végtére csak itt is összeültek, mondhatnám: összedugták a fejüket igen valószínűen, ha ugyan nem is épp diákok, természetesen, hanem meglett, felnőtt emberek, esetleg, sőt minden bizonnyal, ha meggondolom, urak, tekintélyes öltözékben, szivarral, rendjelekkel, csupa parancsnok vélhetően, akiket e percben nem lehet zavarni – így képzeltem.” Eltekintve a (messze ki nem érdemelt) Nobel-díjtól, külön művészet úgy leírni egy több, mint 300 karakteres mondatot, hogy egyszerűen nincs neki alanya. Fogalmunk sincs, hogy mindez a zagyvalék kikről szól!

Szóval az első magyar irodalmi Nobel-díj kiverte nálam a biztosítékot, de aztán elgondolkoztam. A bizottság nyilván nem tudott magyarul, tehát a könyvnek egy fordítását olvashatták. Márpedig ilyen szart nem lehet lefordítani, nekem elhihetitek. Elképzelhető, hogy az angol vagy német fordításban ekkora baromságok nincsenek. Maga a téma jó. Egy 15 éves gyerek szemével bemutatni a haláltáborok mindennapjait. És ezzel a könyv nálam lekerült a műsorról. De most meg itt van Obama ! ! ! Megáll az eszem. Obama a hazugságra megindított Iraki háborút folytatja, az Afganisztáni háborút fokozza, és új háborút indított Pakisztánban. A izraeli vérengzést Gázában jóváhagyta, fegyvereket szállít hozzá és az agresszornak katonai segélyt ad, végül Iránt megtámadással fenyegeti, mert élni merészel szerződésben rögzített jogaival.

Indoklásában a Nobeli-bizottság elnöke többek között a következőket állította: „A világ figyelmét Obamához hasonló ember csak ritkán vonja magára ilyen mértékben, és nyújt reményt az embereknek egy jobb jövő elérésére.” Mivel a jobb jövő – ne legyünk maximalisták – egy elfogadható jövőhöz a globális felmelegedés leállítása is hozzátartozik, nyugodtan állíthatjuk, hogy Obama nem tesz abszolút semmit az emberiségért.

Az igazság keresése (34-i) A sertésinfluenzától (H1N1) egyszerűen nem kell félnünk

A média bőségesen ellát minket a sertésinfluenzával kapcsolatos hírekkel, azt a látszatott keltve, mintha az ítélet napjával kellene szembe néznünk. Péntek reggel (2009.09.25.) megtudhattuk, hogy már két magyar halottja is van a H1N1 járványnak, bár járvány hivatalosan még nincs, de persze bármelyik percben kitörhet. Miközben oltóanyag még mindig nincs, de ha majd lesz, akkor a körzetis 200 forintot kap minden egyes oltásért, amit keveslenek, pedig ez fejenként 120.000 forintot jelent, de mit ér a pénz, ha az orvost elviszi a sertésinfluenza. Szóval kellően be vagyunk szarva, ide tehát azzal az 1800 forintos vakcinával! Nekem mégis az az érzésem, hogy ha ez a sertés izé 10 évvel ezelőtt jelentkezik, a kutya se figyelt volna fel rá. Végül is évente sok millió ember kap (szezonális) influenzát és több tízezren halnak bele, akiknek legnagyobb része nagyon öreg, vagy nagyon fiatal, vagy olyanok, akiknek az immunrendszere nem működik kielégítően. Az emberek túlnyomó többsége, miután megkapja az influenzát, néhány napig kutyául érzi magát, majd meggyógyul. Ez ideig, nincs ez másként a sertés influenzával se, és egy árnyalattal se bizonyul rosszabbnak. Nem virulensebb (megkapható) mint a közönséges influenza, nem nevezhető halálosabbnak se. A vírusok mutáción mennek át, némelyik egyik állatról átmegy a másikra. Annak a lehetősége mindig fennáll, hogy a sertésinfluenza valóban veszélyessé válik, de ez eddig nem következett be, és annak nincs jele, hogy bekövetkezne. A Marylandi Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a sertés influenza vírusa nemigen mutat hajlandóságot a rekombinációra (összeolvadás más vírus törzsekkel). A hisztéria mégis terjed. A New Scientist tudományos folyóirat online változata külön rovatot tart fenn a H1N1 részére, hogy a látogató naprakész információt kaphasson róla. Nem csoda, hogy világszerte tanítási szüneteket rendelnek el, miközben a TV-ben láthatjuk, hogy az iskolapadokat, mosdókat, és ami még akad, pánikszerűen fertőtlenítik.

Az igaz, hogy a H1N1 törzs rendelkezik néhány szokatlan tulajdonsággal. Kevesebb csecsemő hal bele, viszont többet visz el a középkorúak közül, míg az idősebbeket jobban kíméli, mint az évente visszatérő szezonálisinfluenza. Az se tipikus, hogy nyáron is terjed. De ha számba vesszük hatását a teljes népességre, nem bizonyul veszélyesebbnek a szezonálisinfluenzánál. Az „European Center for Disease Control” (Európai betegség megfigyelő központ) szerint szeptember 1-ig bezárólag az egész világon összesen 4092 ember halt bele a sertésinfluenzába. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy egy emberre nézve négyszer nagyobb az esély arra, hogy villámcsapás éri, mint hogy belehal a sertésinfluenza fertőzésbe. Nem nevezhető túl nagy kockázatnak. Pláne, ha megtoldom azzal, hogy kb. kétszázszor nagyobb az esélye egy gépkocsibaleset által okozott halálnak. De van ennél érdekesebb adat is. Maláriában évente a világon megközelítőleg 3 millió ember hal bele, ami 2000-szerese annak a számnak, amit a sertés influenzától várnak. Ennek ellenére én még nem tapasztaltam, hogy az esti TV hírekben említést tettek volna a maláriáról. Mi lehet ennek az oka? Ja, igen! Azzal is telitömték már a fejünket, hogy az 1918-as influenzajárvány megismétlődhet, amiben 100 millió ember halt bele. A frászt pedig azzal iparkodtak ránk hozni, hogy az N1H1 törzs genetikailag azonos a spanyolnátha vírusával, és még van egy hasonlóság, hogy az 1918-as járvány az influenza szezon (északi féltekén) végén indult be, majd újra megjelent a következő évben. De ez az összehasonlítás minimum megtévesztő. A spanyolnátha idején nem volt még se antibiotikum se influenza vakcina. Ezenkívül, a halálesetek oka nem maga az influenza volt, hanem annak szövődménye, rendszerint tüdőgyulladás. Ha ma törne ki a spanyolnáthához hasonló virulens járvány, a halálesetek aránya tört része lenne az akkorinak.

Természetesen nem arra akarok kilyukadni, hogy a sertésinfluenza nem jelent semmi veszélyt, és arra se, hogy 100 százalékos biztonsággal nem fog veszélyesebb formába átváltani. Azt azonban állítom, hogy a mesterségesen felfokozott félelem sokkal több hátrányt jelenthet, mint maga a betegség megjelenése. Saját hatáskörön belül különböző emberek felesleges intézkedéseket foganatosítottak a média által felkorbácsolt félelemtől hajtva. Amerikában negyedmillió diák maradt otthon. Kínában és Hong Kong-ban embereket karanténba zártak. Mexikót hosszú időre elszigeteltek a világtól. Egyiptomban ok nélkül lemészároltak 400.000 sertést. Az pedig már vicc számba megy, hogy a Reuters szerint Afganisztán egyetlen sertését (a kabuli állatkertben) elzárták a látogatók elől.

Nehéz eldönteni, hogy a szenzációt hajhászó médiával állunk-e szembe, vagy simán a gyógyszergyárak profitéhsége húzódik a háttérben. Minden esetre a sertésinfluenzával kapcsolatos jóslatok eddig nem váltak be. A második és egyben az utolsó magyar eset leírása bennem hatalmas kétségeket ébreszt. Ugyanis itt egy életerős fiatal férfi az áldozat, aki minden látható ok és minden panasz nélkül egyszerűen csak úgy meghalt és a boncolás során derült ki, hogy a testében H1N1 vírusok voltak találhatók. Hirtelen halál létezik a szívgyógyászatban, amikor is minden betegség vagy panasz nélkül valakinek egyszerűen leáll a szíve. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben is ez történt, miközben ettől teljesen függetlenül az illetőt megfertőzte a vírus, ott volt benne panaszmentesen és semmi köze se volt a halál bekövetkezéséhez. De ez a lehetőség nem elég izgalmas, ezért csak én huzakodok vele elő.

Az igazság keresése (33-i) A kapitalizmus vége (Ahmadinejad beszéde az ENSZ közgyűlésén, 2009-09-23-án)

Az eredeti felvétel video változata, a beszéd angol szinkron fordítása, és az angol szöveg leírása a következő URL alatt található meg:
http://www.informationclearinghouse.info/article23565.htm

Hallott vagy látott valaki valamit a magyar médiában Ahmadinejad beszédéből, amit az ENSZ közgyűlésén mondott el? Nem egy nagy esemény, elvégre annak az országnak az elnöke, amelyiket évek óta le akarnak bombázni – legalább is ezzel fenyegetik – ami miatt kirobbanhat a III. világháború is. A beszéd tehát az emberiségre nézve jelentéktelen, hiszen mindössze néhány százmillió ember élete forog kockán. A mi médiánk napokig el volt foglalva egyetlen egy emberrel, aki történetesen gyomorvérzés helyett agyvérzésben hunyt el, miközben ide-oda szállították. De nem csoda, The New York Herald Tribune mindössze 3 sort írt róla: „Ahmadinejad megtartotta szokásos antiszemita beszédét az ENSZ közgyűlésén, ahonnan a kanadai képviselő tüntetően kivonult, arra biztatva másokat, hogy kövessék példáját.” Ennyi. Rám hárult hát a kötelesség, hogy idefigyelő honfitársaimmal megismertessem a beszéd tartalmát.

A beszéd – amit csak kivonatolva fordítottam le – a szokásos Allahhoz szóló fohászkodással és a jelenlévők méltatásával kezdődött, majd így folytatódott: Barátaim és kollégáim, szeretnék ma Önökkel megosztani néhány gondolatot az elkerülhetetlen változásokkal kapcsolatban. Először is, az nyilvánvaló, hogy a világ mostani állapota elfogadhatatlan. A jelenlegi méltánytalan és kedvezőtlen feltételek ellentétben állnak az emberi természettel, és olyan irányba haladnak, amelyek sértik a világ teremtésének célját. Tovább már nem lehet sok-ezermilliárd dollár értéktelen papírpénzt bepumpálni a világgazdaságba, inflációba és társadalmi nyugtalanságba hajszolni más országokat, egy elképzelhetetlenül hatalmas fizetési mérleghiánnyal. A féktelen kapitalizmus, és a vele járó igazságtalan rendszer elé kötött mozdony a pályájának végéhez érkezett, nem mehet tovább. A kapitalista gondolkodás ideje, és egyese emberek globalizációs elképzelésének a ráerőszakolása a nemzetközi közösségre, tovább már nem tartható fenn. Ma már nem lehet megalázni nemzeteket és nem lehet kettős mércét alkalmazni a világközösséggel szemben.

A problémák olyan megközelítését, amelyek bizonyos hatalmak érdekeinek a megvalósítását célozzák, a demokrácia megítélését saját hamis kritériumaikkal írják elő, a szabadság meghatározását megtévesztésre, és a legaljasabb becsapásra használják fel, és közben felhatalmazás nélküli diktátorokat demokratáknak kiáltanak ki, totálisan el kell utasítani. Lejárt azok ideje, akik miközben demokráciát és szabadságot hirdetnek, önmaguk sértik meg a demokrácia és a szabadság alapvető elveit. Már nem lehetnek a bírák és az ítéletvégrehajtók, és nem vonhatják kétségbe a valóban demokratikusan megválasztott kormányok legitimitását. A nemzetek felébredése és a világban terjedő szabadság tovább nem engedi meg számukra, hogy kétszínű magatartásukat, és gonosz hozzáállásukat tovább folytassák.

Ezen okokból kifolyólag a legtöbb ország lakóssága, beleértve az Amerikai Egyesült Államok lakósságát is, valódi és átfogó változásokat akar. E változásokra a várakozás folyamatos és töretlen. Hogyan lehet elképzelni azt, hogy a palesztinnéppel szemben alkalmazott embertelen eljárás folytatódhat; egy egész ország lakósságát több mint 60 éven át katonai erővel arra kényszerítsenek, hogy elhagyja hazáját; ezt a népet még nemzetközileg betiltott fegyverekkel is támadják; megtagadják tőlük az önvédelem jogosságát, miközben ezeket a támadó megszállókat egyesek békeszeretőnek nevezik, az áldozatokat pedig kikiáltják terroristáknak? Hogy lehet a védtelen nők és gyerekek ellen elkövetett bűntetteket, és otthonaik, munkahelyeik, kórházaik és iskoláik lerombolását feltétel nélkül támogatni bizonyos kormányok által, miközben a népirtás áldozatait, nőket és férfiakat gazdasági blokád alatt tartanak, megtagadva tőlük a legalapvetőbb emberi szükségleteket, élelmiszert, vizet és gyógyszereket? Ez követve az Iráni elnök foglalkozott még a palesztin helyzettel. Ostorozta Amerikát az Iraki és Afganisztáni háborúval kapcsolatban, feltárva a katonai megszállások tarthatatlanságát, majd Amerikára célozva más témára tért át: Hogyan lehet barátságról és szolidaritásról beszélni, miközben egy nagyhatalom tovább terjeszti katonai bázisait a világ különbözőhelyein, beleértve Latin Amerikát is.

Nem elfogadható, hogy valamennyi országot képviselő Egyesült Nemzetek Szövetségében és annak Biztonsági Tanácsában néhány ország uralkodjon és döntéseiket saját érdekeiknek megfelelően hozzon, egy olyan világban, ahol a kultúrának, emberi gondolatnak és a közvéleménynek kellene meghatározónak lenni. Éppen ezért a változásoknak alapvetően és szerkezetileg kell megtörténni, mert a jelenlegi helyzet fenntartása elfogadhatatlan. Az idejét múlta döntésmechanizmus, mely önmaga a társadalmi problémák okozója, nem használható fel a változtatásra és egy kívánatos világ megteremtésére. Az embereket erkölcsi értékeitől elidegenítő liberalizmus és kapitalizmus sohase fog boldogságot hozni az emberiségnek, mert ezek okozzák a háborúkat, a szegénységet és a jogfosztást. Az elmúlt időben valamennyien láthattuk, hogy a nem megfelelő gazdasági struktúra segítségével bizonyos politikai körök hogyan irányították az eseményeket, úgy, hogy ezzel nemzeti vagyonokat megtépázzanak, kiszolgálva ezzel korrupt üzleti érdekeket.

A jelenlegi világstruktúra nem képes a mai helyzet megreformálására. A II. világháború után létrehozott politikai és gazdasági elrendezés célja a világuralom kialakítása volt, ezért nem volt képes igazságot és biztonságot szolgáltatni.

Isten kegyelméből a Marxista kísérlet véget ért, ma már csak történelem. A terjeszkedő kapitalizmus követni fogja példáját. Csak az maradhat belőle, ami felhasználható az emberi társadalmak javára. Miközben valamennyinknek ébernek kell lenni, hogy megakadályozzuk a gyarmatosítási kísérleteket, a kirekesztő és embertelen célok megvalósíthatóságát, amit a változás és új elrendezések jelszavával kívánnak leplezni.

Sajnálatos módon a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban az önzés, kapzsiság uralkodik olyan emberi igények helyett, mit szeretet, önfeláldozás, önbecsülés és igazság. Az istenhitet felváltotta az önzés. Vannak, akik elfoglalták isten helyét és ragaszkodnak ahhoz, hogy értékrendjüket és kívánságaikat másokra erőszakolják. A hazugság elfoglalta az őszinteség helyét; becsületet helyettesíti a kétszínűség; míg az önzés átvette az áldozathozás helyét. A politikai csalást államférfiúi előrelátásnak nevezik. Egy fejlődő ország kifosztását fejlesztési erőfeszítésnek tűntetik fel. A megszállásról azt állítják, hogy a szabadság és demokrácia megteremtésére irányuló erőfeszítés, miközben a kiszolgáltatott ország elnyomásnak van kitéve az emberi jogok megteremtésének nevében.

Barátaim és kollegáim; a globális problémák elrendezése, az igazság megteremtése és a béke fenntartása csak úgy lehetséges, ha az összes ország valamennyi népe elhatározza, és az ügy érdekében együttműködik. A polarizált, néhány kormány uralkodására épül világ ideje lejárt. Eljött a napja annak, hogy együttesen eljegyezzük magunkat a jelenlegi kihívás ellen. A változtatás szükségességét komolyan kell vennünk, és meg kell segítenünk másokat, hogy visszatérjenek az alapvető erkölcsi alapokhoz és emberi értékekhez. Ezt követve Ahmadinejad hosszasan utal a Bibliai alakokra, a zsidó, keresztény és muszlim vallás értékrendjére, az isteni gondviselésre, nyilvánvalóan a vallásosabb országok, elsősorban az arab államok küldötteinek a kedvéért. Majd folytatta. Az ENSZ főtitkár és az ENSZ közgyűlés vezetésével meg kell tenni a szükséges lépéseket a közös céljain elérése érdekében a következőkre építve:

1) Az ENSZ szerkezetének az átalakítása annak érdekében, hogy ez a fórum egy jól működő, demokratikus szervezet legyen, amely pártatlan, nem részrehajló és hatékony szerepet vállalhat a nemzetközi kapcsolatok terén, megreformálva a Biztonsági Tanácsot elsősorban a diszkrimináló vétójog privilégiumának a megszüntetésével.

2) A jelenlegi gazdasági struktúra megreformálása és egy új nemzetközi gazdasági rend megteremtése emberi és morális értékekre, valamint elkötelezettségre építve.

3) A tartós béke és barátság megteremtésének, a fegyverkezési verseny beszüntetésének, és valamennyi termonukleáris, vegyi és biológiai fegyver felszámolása alapján a nemzetközi politikai kapcsolatok megreformálása.

4) A kulturális építmények megreformálása, figyelembe véve a különböző nemzetek szokásait, hagyományait és vallási hitüket, amiknek célja valamennyi emberi társadalom alapjait képező családi intézmény. Itt az elnök egyértelműen a muszlim hívők által gyakorolt női másodrendűség védelmét célozza.

5) Környezetünk megóvását célzó világmérető erőfeszítések, teljes mértékben kielégítve a nemzetközi megállapodásokat, hogy megakadályozva legyen a természet nem megújuló forrásainak a kipusztulása. Itt viszont sunyi módon Amerikára utal, amely minden ilyen megállapodás kerékkötője. Ezt követve perceken át áradozott országáról, a perzsa kultúráról, ami hozzájárult, stb. stb. Majd kitért országának terrorellenes politikájára, és békeszeretetére. Végül sor került a befejező akkordokra:

Éppen ezért ki kell hangsúlyoznunk: Biztonságunk egyetlen záloga az egyistenhithez, és az igazsághoz való visszatérés, ami minden idők és valamennyi generáció legnagyobb reménye és lehetősége. Istenhit és az igazságért történő elkötelezettség, az igazságtalanság és megkülönböztetés elleni harc nélkül a világ építménye nem lehet jó. A világmindenség közepében az ember áll. Az ember egyedülálló képessége a humanitáriussága, igazság keresése, áhítata, szeretete, tudása, figyelme és minden más emberi érték. Ezeket az emberi értékeket fenn kell tartani, és minden egyes embertársunknak biztosítani kell a lehetőséget, hogy ezeknek a birtokába juthassanak.

Ezek azok az emberi tulajdonságok, amelyek összekötik valamennyi emberi közösséget, és a béke, biztonság és barátság alapjait képezik. Ezt követve több percen át tartó vallásos kitérés következet, majd a végső búcsú szavai: Az emberiség megígért sorsa az igazság győzedelmessége, szabadsága, tökéletessége, az örök béke eljövetele, teljes biztonsága. Valóban az emberiség fényes jövője előttünk áll. Tegyünk meg mindent ennek elkövetkezésére. Éljen a spirituális lét, éljen a béke és a biztonság, éljen az igazság és a szabadság. Legyen rajtatok az isten áldása!

A fordítása folyamán iparkodtam elkerülni (nagy részben sikerült) a keleti ember ismételgetett szóvirágait, áttételes megfogalmazásait, ömlengéseit, ügyelve arra, hogy a lényegi mondanivaló megmaradjon teljes egészében.

Az igazság keresése (32-i) Valójában mit mondott Ahmadinejad?

Mielőtt rátérnél Ahmadinejadra, szeretnék tisztázni valamit, elsősorban „leveste” ma reggeli hozzászólása miatt. Megítélésem szerint a ránk váró veszélyeket bekövetkezhetőségük, és súlyosságuk szempontjából kell prioritási sorrendbe állítani. A klíma katasztrófa mindenképpen bekövetkezik, elkerülhetetlen, de nem azonnali. Az olyan katonai összecsapás lehetősége, ami ránk is kihat, csak valószínű, de időskálában szinte az orrunk előtt áll. A gazdasági összeomlásból származó nyomor számunkra elkerülhetetlen és szintén előtte állunk, illetve már kezdünk belelépni. De míg ez utóbbi csak „kellemetlen”, egy katonai összecsapás, már az életünkbe is kerülhet. Ebből az következik, hogy nem foglalkozhatok állandóan a klímatikus kérdésekkel. Így kerül most sor Ahmadinejadra.

Tegnap óta a világsajtó tele van Ahmadinejad pénteki beszédével, amiben például a New York Times szerint azt mondta, hogy a „Holokauszt egy hazugság”. Ezt természetesen a magyar média is átveszi. A hír hallatán a Fehérház érthetően őrjöngve reagált. Igaz lenne a hír?

A „hír” hallatán az Iráni Press TV azonnal reagált, és kategórikusan kijelentette, hogy (idézet) „Ahmadinejad nem tagadta a Holokauszt megtörténését, azonban vele kapcsolatban felvetett néhány kérdést, felkérve a Nyugati Hatalmakat, adjanak egy logikus választ,” a következőre: „Ha az Önök állítása szerint a Holokauszt megtörtént, akkor miért nem engedik, hogy az üggyel kapcsolatban vizsgálat indulhasson?” Ehhez a Press TV még hozzátette, hogy Ahmadinejad „A cionista rezsimet, a hazugság, és megtévesztés szimbólumának nevezte, aminek alapja a gyarmatosító attitűd.” Az iráni elnök ezen kívül feltette a kérdést „Miért kell a palesztin araboknak megfizetni az európaiak által elkövetett zsidó népirtás árát”

Mit is mondott tehát Ahmadinejad? Az angol nyelvű beszámoló szerint (amit megpróbálok a lehető legpontosabban áttenni a magyar nyelvre) az iráni elnök hivatalos web siteján közzétettek szerint, „az Izrael állam létrehozásának ürügye egy hazugság, azonban pontosan nem határozta meg, mit ért ürügy alatt. A szöveg tartalma szerint úgy tűnik, hogy az ürügy szó a Holokausztra vonatkozik, de vitathatóan az elnök hivatkozása „egy hazugságra utal, ami egy mitológiai követelésre épül…..” azaz lehetséges, hogy a Palesztin területre,  egy olyan bibliai igénytartás okán van szó, amit a cionista szervezet a Bibliából idéz.  

A Press TV szerint Ahmadinejad szkeptikus megjegyzéseit a Holokauszttal kapcsolatban az váltotta ki, hogy egyes európai és amerikai Holokauszt kétkedőkkel (akiket gyakran Holokauszt tagadóknak neveznek) kapcsolatban a Nyugat rendkívül ellenséges, akik egyes részleteket, például a 6 millió áldozat számát, vita tárgyává teszik.

A Farsi (Perzsa) nyelven elmondott Ahmadinejad beszéd hivatalos, angol nyelvű összefoglalója lehetővé teszi, hogy a külvilág megítélje a hazugság vádját. A kulcsmondatok a következők:

„A Holokauszt nevű fekete-dobozt fel kell nyitni.”

„Az elmúlt 4 évben azt kértük, ha a cionista rezsim és szövetségesei által állított Holokauszt valóban megtörtént, akkor (a cionisták és szövetségeseik) miért nem engedik meg, hogy az üggyel kapcsolatban kutatásokat végezzenek?”

„Mindent szabad kutatni, de a Holokausztot nem,  ami pedig a kulcsa egy lezárt ténynek és fekete doboznak.”

„Ha egy történelmi tény olyan fontos, hogy miatta elfoglalnak egy országot, háborút viselnek, több millió embert megölnek, rokkanttá és hontalanná tesznek, családok ezreit teszik tönkre, és a Közel-Keletet a bizonytalanság árnyékában tartják, akkor miért nem lehet dekódolni a fekete dobozt, hogy mindenki számára felfedődjenek a tények és a valóság?”

„Palesztina még mindig az Iszlám világ legfontosabb témája. Mi úgy gondoljuk, ha Irakban és Afganisztánban háborút viselnek, akkor az nem más, mint cionista provokáció. Ha Szudánt elnyomják, akkor az cionista sugallatra történik. Cionizmus áll az összes gyarmatosítási összeesküvés mögött. A palesztin megszállás fő okát nem engedik megvizsgálni és felmérni.”

„A cionista rezsim létrehozásának indoka egy hazugság, egy olyan hazugság, ami egy megbízhatatlan, mitológiai követelésre támaszkodik, és Palesztina megszállásának semmi köze a Holokauszthoz.”

„Az iráni nemzet újfent bejelenti, hogy szilárdan védjük az iszlám forradalmi törekvéseket és az elhunyt Kohmeini imámot.”

„Az iráni nemzet soha nem fogja az önbecsülés, büszkeség és szabadságszeretet zászlaját elengedni.”

Bizonyára többekben felmerül a kérdés, miért tartottam fontosnak lefordítani ezt az anyagot? Nos, azért, mert Magyarország úgy lépett be a II. Világháborúba, hogy Kassát felségjelzés nélküli német repülők lebombázták szovjet gyártmányú bombákkal, és volt rá gondjuk, hogy közüllük néhány ne robbanjon fel. Az USA úgy támadta meg Vietnámot, hogy 1964-ben, a Tonkini öbölben az USS Tumer Joy és USS Maddox, két amerikai rombolóból olyan (hamis) jelentések érkeztek a Fehérházhoz, hogy vietnámi torpedórombolók tűzet nyitottak rájuk. Irakot G. Bush azért támadta meg, mert (hamis) titkosszolgálati jelentések szerint, Szaddam Husszeinnek elrejtett tömegpusztító fegyverei voltak. A többit rátok bízom. 

Az igazság keresése (31-i) 107

Néha olyan érzéseim támadnak, hogy én piromániás vagyok, mert hogy állandóan leég valamim. Természetesen nem az odakozmált paraszttarhonyára gondolok. 1990-ben megírt harmadik könyvem címe: „Antiszemita volnék? Lehetnék filoszemita is.” A könyv magánkiadásban jelent meg – mi más? – és ma már egy-egy megmaradt példányért ezreket adnak, bár akkor csak 200 forint volt a fogyasztói ára. Könyvkereskedők nem foglalkoztak a forgalmazásával, viszont rengetek utcai árus volt, akik szép pénzt csináltak belőle. Az Izraelben megjelenő magyar nyelvű újság egy teljes oldalon dehonesztált, bár csak a véleményemet írtam meg, és uszításról szó se volt. A Magyar Nemzetben is recenzálták, amit szintén nem tettem zsebre. Be is pereltem az újságot, amit előre tudván el is vesztettem. Akkor még fiatal voltam és harcos, pláne ha igazam volt. Szépek voltak azok a napok, amikor mindenki kóstolgatta az új módit, a kapitalizmust. Az egész biznisz egyéni vállalkozásként folyt, aminek papírjait annak idején kérésre, az illetékes Önkormányzat fél perc alatt kiállított. Az enyhén piszkos dolgok azonban már elindultak, amire abból következtetek, hogy néhány héten belül kaptam egy körlevelet (amit ma szpamnak becéznek, nyilván az Önkormányzatnál valaki leadta a címeket) valamelyik biztosító társaságtól, hogy most indult be náluk a vállalkozói biztosítás, ami micsoda előnyökkel jár, ha netán valami történne a telephelyemmel. Én a büszke új vállalkozó, ami 40 éven át nem lehettem, természetesen bebiztosítottam a „telephelyemet”, ami nem volt más, mint a kapum melletti volt műhely, de kiürítés után kiválóan alkalmas volt raktárhelyiségnek a kinyomtatott könyvek részére. Aztán boldogan árultam a könyveimet tovább. A könyvem elolvasása után gyűltek a hódolók és az ellenségek. Magyar honban ez már csak így van. Aki egyetért, az rám mosolyog, aki nem a vicsorít. Ám lehetett valaki, akinek a vicsorítás nem volt elég, ezért egy szép napon, akarom mondani egy szép éjszaka felgyújtotta a „telephelyemet”, amitől maga a lakóépület 80 méterre volt. A tűzet nem is én vettem észre először. A végén az összeszaladt szomszédok segítségével eloltottuk a tűzet, így mire a tűzoltók kijöttek, már csak helyszínelni tudtak. A papír ragyogóan ég, de könyv formájában, egymásra rakva egészen más a helyzet. A könyvek nem égtek el, csak úgy megperzselődtek, hogy eladhatatlanná váltak. Én meg hálát adtam a jóistennek, hogy a biztosító behúzott a csőbe. Gyorsan elolvastam az üzleti feltételeke, amiből kiderült, hogy kár esetén 24 órán belül jelentenem kell az „eseményt”. Ezt meg is tettem és vártam, hogy mi lesz.

Napokig nem történt semmi. Aztán egy délelőtt megjelent két civil ruhás nyomozó egy házkutatási paranccsal. Mivel a megelőző 500 évben nem követtem el semmit, csak a tűzre tudtam gondolni. De mit akarhatnak a házkutatással? Csak nem a gyufát akarják lefoglalni a konyhában? A két nyomozó természetesen roppant szakszerű és törvénytisztelő volt. Bemutatták az igazolványaikat és a lepecsételt házkutatási parancsot, valamint felhívták a figyelmemet arra, hogy ha akarom, akkor valamelyik szomszédom átjöhet tanúnak, nehogy eldugjanak fél kiló kokaint a kispárnám alá. Az egyszerűség kedvéért erről lemondtam, bár Szücsnét, a közvetlen szomszédomat ismerve, egészen biztos jót szórakozott volna. Elvégre még sose volt a házamban, és a kíváncsiságtól tök lyukas volt az oldala.

Alapvetően segítőkész ember vagyok, még ha rendőrökrök van is szó, ezért megkérdeztem tőlük, mit keresnek? Elvégre saját lakásomban én egy kicsit jobban kiismerem magam, mint ők. De a szöveg ezeknek az egyik fülén be a másikon ki, mintha ott se lettem volna. Nem mondom, nem hajigálták a dolgaimat szét a dolgozószobámban, ugyanis ez érdekelte őket, nem borítgatták ki a fiókokat a szobaközepére, inkább azt mondhatnám, hogy szisztematikusan mentek mindenen keresztül. Hát ezt én nem értem – bocsánat uraim, biztos, hogy hozzám akartak jönni? Na, erre olyan lesújtóan néztek rám, hogy tíz perceg abszolút kussoltam. De aztán megint megjött a hangom – ha megmondták volna, mit keresnek, már rég túl lennénk az egészen. Semmi reakció. Ekkor az egyik valamelyik íróasztalfiókom aljéból kihúzta a vállalkozói biztosítás kötvényét és diadalmasan felkiáltott, megvan! Erre a másik azonnal abbahagyta a házkutatást, elbúcsúztak, maghoz vették a kötvényemet, és angolosan távoztak. Mire a csodálkozástól magamhoz tértem, már bent lehettek a kapitányságon, pedig előbb a biztosítóhoz mentek, az tuti.

Az igazság keresése (30-i) 105

Előre tudom, hogy röhögni fogsz, ha megtudod, de anyám halála után három héttel, éppen április elsején, porig égett a családi házam. Esküszöm, nem hülyéskedem, nem a poén kedvéért írom, tényleg leégett. Amikor délután kettőkor hazaértem a tető veszettül füstölt, tűzoltó sehol, az összes szomszéd a füstölgő házat bámulja egy jó szándékú ukrán szomszéd kivételével, aki feltörte az ajtót, mert azt hitte van egyedül hagyott gyerek a házban. Nem volt, de a felnyitott ajtón keresztül a szunnyadó tűz kapott egy kis extra oxigént, és beindult az igazi infernó. Még volt annyi időm, hogy berohantam a házba és kihoztam a kötvényeket és az iratokat, de semmi több. Kérdezem az egyik bámészkodót telefonáltak-e a tűzoltóknak. Hát persze, eddig vagy ötször, de egy kicsit elkésve. Elkésve? Nem mintha számítana, de miért? Figyelj, kezdi mesélni a legközelebbi szomszéd az esetet, Gyuri fiam rohan be az udvarról és kiabálja, hogy papa, papa, ég az Antalffyék háza. Mondtam neki, hogy menjen a fenébe, ilyesmivel nem lehet hülyéskedni még április elsején se. De papa, tényleg ég az Antalffyék háza. Gyurikám, hagyj békében, menj ki szépen játszani az udvarra és hagyd abba a hülyéskedést. De a gyerek csak nem tágít. Jól van na, és lépek az ablakhoz. Te jóisten, tényleg füstöl a tető.

Borosjenőn, ahol a leégett házban éltem történetesen van tűzoltóság, meg szertár, meg útjelző tábla, hogy arra tilos behajtani, a szertár előtt tilos megállni, meg van majális Flórián napon, meg van béralap a tűzoltóknak, és talán még felszerelés is van, csak azt nem látni, és ugye a majálison kívül tűzoltót se látni. Szóval felejtsük el őket. Hozzánk legközelebb a budapesti III. kerület van, kábé tíz kilométerre. Ott azonban akkor éppen valami átszervezés folyt, megszorító intézkedés, vagy mi a fene. Szóval ők nem jöttek. A legközelebbi ügyeletes tűzoltóság (Istenem! Már ott is van ügyelet?) a XIII. kerületben volt, a Duna másik oldalán, olyan jó tizenöt kilométerre. Ezek jöttek a jól ismert szirénázással és a bevett 35 km/ó végsebességgel, amire kábé öt perc alatt gyorsulnak fel, ha felveszi őket a híradó. Amikor a menet az Árpád-hídon küszködött előre, a tetőszerkezet már lángokban állt és az 5-6 köbméter csontszáraz faszerkezet úgy égett, mint a zsír. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a tűzoltó tömlők telepítése nem volt profi. Pont olyan volt, mint a margitszigeti bemutatókon. Másodpercek kérdése és három tömlő már ontja is a vizet, neki a lángoló tetőszerkezet alatt álló ház terméskő oldalának. Megkapó látvány, amint hős tűzoltóink emberfeletti elszántsággal, és oroszlán bátorsággal oltják a gyúlékonynak nehezen nevezhető terméskő falakat.

Feleségem sokkos állapotban, mások szerint én is, de ebből semmit sem észlelek, mert a tehetetlen düh elvette az eszem, amiből annyi azért maradt, hogy megkérdezzem az oltást irányító alezredesi rendfokozattal bíró parancsnokot, a vízsugarat miért nem az égő gerendákra irányítják, az oda juttatott víz előbb-utóbb úgyis ráfolyik a terméskő falakra. A válasz alapos volt és szakszerű, ami szerint az alezredes úr nem fogja kockáztatni embereinek az életét az én szaros házam miatt. Ha így vagyunk, akkor felesleges volt kijönniük és – csak úgy mellékesen – alaposan etikátlan felvenni a veszélyességi pótlékot. Különben a szaros házamat húsz évig építettem, amitől azért lehet szaros, de hát sajnos nekem csak ez az egy van. Máskülönben egy égő szaros házat is el lehetne oltani, és nem kellene hagyni porig égni. Különben adja ide azt a tömlőt, majd én kockáztatom az életem. Nem hagyom porig égni. Pedig fog, nyugtatott meg az alezredes, ugyanis nincs több vizünk, és a három fecskendő ezzel le is konyult. Mellesleg a lekonyult tömlőt se kaptam meg. Aggodalomra azonban semmi ok, már meg is jött a másik lajt kocsi és folytatták az asszisztenciát, ami nélkül a tűz kevésbé látványos. A TV hírekben heroikusnak becézett látványos küzdelem két órán át tartott, aminek a végén csak itt-ott füstölgött egy-egy makacsabb fadarab. Be lehetett menni az éghetetlen kőfalak közé és meg lehetett nézni mi maradt. Semmi!

Nem tudom, hogyan működik az európai tűzoltóság, mert ott nincs házam és még nem égett le, de gondolom az olasz így, a német úgy, a francia pedig amúgy. Egy dologban azonban biztos vagyok, ismerik az alapvető hő technikai alapelveket. Például tudják azt az egyszerű tényt, hogy a fa ég, a kő és a fém ellenben nem. Oltani tehát a fát kell, nem a követ. Kezdetben azt hittem, hogy csak engem vert meg a sors a XIII. kerületi tűzoltók hülyeségével. Ez egy helyi jelenség, és nekem pont ez jutott, de nem. Azóta a BKV buszok felvették azt a kellemes szokást, hogy időnként kigyulladnak. Ez nem túl veszélyes, viszont irgalmatlanul látványos (és mellesleg eléggé költséges), következésképpen a híradó stábja mindig felveszi, és este lejátsszák nekünk, nézőknek. Megfigyeltem, hogyan oltanak a magyar tűzoltók BKV buszokat kivétel nélkül minden esetben. Úgy, hogy a fecskendőt nekiirányítják a busz fémvázának, ahonnan a víz visszavágódik az utcára, és eszükbe nem jut, hogy a vizet bejuttassák a busz belsejébe a kivert ablakokon keresztül. Ez szerintem egy magyar perverzitás, vagy visszavezethető az ősi tűzimádáshoz.

Egy dologhoz viszont volt eszük, valamit tanulhattak a mentőktől, akikkel különben elég gyakran hozza össze őket a sors. A hozzám kiszállt tűzoltók elképesztően kíváncsiak voltak. Dolguk végeztével nem ám csomagoltak, egy frászt. Elkezdtek húzogatni, nyitogatni mindent, ami a falak mellett megmaradt. Kapargattak itt meg ott, mint a tyúkok. Gondolom, ha valami érdekeset találtak volna, akkor az elvitték volna szuvenírnek. „Látod Józsikám ezt a 400 grammos aranyláncot, na, apukám ezt akkor találtam, amikor Borosjenőn hagytunk leégni egy házat. Ha láttad volna a tulajt, hogy ki volt borulva. Ilyenből volt ott több is, csak a pasi marhára figyelt.” Szóval így. Azért a munkaügyi miniszternek majd szólok, ha a magyar tűzoltók a magasabb fizetés reményében ki akarnak menni, mondjuk Ausztriába, ne nagyon tartsák őket vissza, az arany szajrét úgyis haza jönnek eladni.

Az igazság keresése (29-i) 104

Néhány éve, na, jó, egészen pontosan 1997-ben a nyolcvannégy éves anyámnak elege lett a piacgazdaságból. Sokszor hangoztatta, hogy ő élt kapitalizmusban a két háború között. Volt akkor infláció, meg szegénység, meg minden, de „ami itt folyik, az nem volt”. Hogy mire gondolt azt nem részletezte, de az „ami itt folyik” kitételt olyan undorral sikerült közzétennie, hogy az felért egy hitvallással. Rettenetesen utálta „ezeket”, azonban anyázásra nem vetemedett, egyszerűen nem volt szokása. Nem biztos, hogy tudott róla, de ő tényleg polgári nevelést kapott (és azt hiszem, hogy adott is). Amíg volt zongoránk, gyönyörűen játszott, lány korában volt francia társalkodó hölgye, anyanyelvi szinten beszélt németül, és persze franciául se lehetett eladni. Aktívan figyelte az újkori politizálást, véleménye szerint „azok urak” voltak, „ezek közönséges rablók”, Antall Józsefre csak legyintett, szerinte „ennél volt jobb”. Úgy gondolta manapság nem érdemes élni. Hűen álláspontjához egyik percről a másikra búcsút mondott az életnek, megállt a szíve. Persze most azt hiszed, hogy a poén kedvéért hülyéskedem, és az egészből egy árva szó sem igaz. Nagyon tévedsz, csak várd ki, most jön a java.

Szüleim családi házát városfejlesztési okok miatt kisajátították, ezért életük utolsó éveit egy háromszobás panellakásban töltötték tőlem mindössze 20 percnyire, ha úgy istenigazából beletaposok a gázpedálba. Egy kora tavaszi napon Anyám szokása szerint megfőzte a szombati ebédet, majd apámmal együtt megették a levest, de már a rántott húsra nem került sor, közbelépett a kaszás. Az akkor 89 éves apám riadtan telefonált, hogy az anyám fekszik a konyhakövön és nem ver a szíve. Kérdem tőle, hogy a mentőknek telefonált-e, mert azért egy picit fontosabb lenne, mint én. Ja, eszmélt fel atyám, akkor most azonnal telefonálok. Nem telefonált. Telefonálás helyett kirohant a folyósora és elkezdett óbégatni. A mentőket a szomszédok hívták ki, akik tíz perc alatt ki is értek.

Ugye én húsz perc alatt érek oda. Szóval figyelj az időre, mert speciel most fontos lesz. Amikor a mentők megérkeztek, anyám már legalább tíz perce halott volt, vagyis minimum tíz perce nem vert a szíve. Ez azt jelenti, hogy az agy tíz perce nem kapott vért. Szakértők szerint az agy három perc vérhiány után egyszerűen elhal, vagyis beáll az agyhalál.  Az egészséges szív ugyan újraéleszthető akár három perc után is, de agy nélkül a test csak kómában vegetál addig, amíg művi úton életben tartják. A helyszínre érkező mentőorvos pontosan tudta, hogy feleslegesen jöttek, de nagyon helyesen, azt kellett feltételezni, hogy a szív ebben a másodpercben állt le. Így azonnal elkezdték a szív újraélesztését. A nagybeteg szív természetesen nem éledt újjá a következő tíz percben. Most már egy frissen belépett segédápoló is tudta, hogy az újraélesztés teljesen reménytelen. Ekkor érkeztem én. A lakás ajtaját nem tudtam kinyitni, mert belül a zárban volt „felejtve” a kulcs.

A szomszédok készségesen felvilágosítottak, hogy a mentők vannak benn, már vagy tíz perce. Én csöngettem, de a lakásba egy további húsz percen keresztül nem engedtek be. Már éppen elhatároztam, hogy most már betöröm az ajtót, amikor végre a mentők kivették a kulcsot a zárból. Anyám a konyhában feküdt a kövön, egy mentős még mindig össze-vissza püfölte. Nyilván ezt hívják újraélesztésnek, illetve annak a látványos demonstrálása. A mentőorvos természetesen tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egész 30 perces hülyéskedésnek semmi értelme, csak azt nem tudta, hogy én is tudom. Apám be volt kulcsra zárva egy szobába, „bácsinak ehhez semmi köze jobb, ha nem látja!” Gondolom ezért nem engedtek be a lakásba engem se jobb, ha én se látom, de mit?

A mentők harminc kerek percen át húzogatták ki a fiókokat, nyitogatták a szekrényajtókat, túrtak bele az ágyneműbe, meg ami még eszükbe jutott. Erre a tevékenységre volt három embernek harminc perce. A negyedik püfölte a hullát, aminek jellegzetes hangja egyértelműen kihallatszott a folyosóra. Különben a mentőknek nem volt szerencséjük. Szüleim megtakarított pénze az OTP-ben volt. A betétkönyv pedig pont abban a szobában volt, ahová az apámat bezárták. Pech, igen nagy pech! Én az egészből egyetlen egy dolgot nem értek, mi a fészkes fenének siránkoznak a mentősök, hogy keveset keresnek? Szerintem ők nem a fizetésből, hanem a „mellékesekből” élnek.

Az igazság keresése (28-i) Ne házasodj össze zsidóval!

Két napja azon filózok, mi lenne akkor, ha sok millió forintért hirdetéseket adnék fel újságokba és a kereskedelemi tévékben, egye fene, még a közszolgálatiba is, és arra ösztönözném honfitársaimat, hogy ne házasodjanak össze zsidóval. Sőt, biztatnám őket, hogy E-mailen és egyéb módon barátaikat is győzzék meg arról, hogy veszélyes dolog zsidóval összeházasodni. Ugyanis egy ilyen házasság azt jelenti, hogy a magyar nemzet felhígul, elveszíti identitását. Egy ilyen vegyes házasság a nemzetre nézve stratégiai veszélyt jelent. Szóval milyen lenne egy ilyen hirdetési kampány visszhangja? Nem kell rá azonnal válaszolnod, mert látod, én magam is két napja filózok rajta. Van egy olyan elképzelésem, hogy le lennék fasisztázva, kikiáltanának az ország elsőszámú antiszemitájának. Természetesen kirekesztő lennék és négyrétre csak azért nem vágnának, mert ezt a megtiszteltetést előttem már lefoglalták mások számára. Persze lehet az is, hogy tévedek. A liberális sajtó jól értesült riporterei tudni vélnék, hogy holokauszttagadó vagyok, ez pedig már majdnem bűn. Úgy értem, hogy a szomszéd országban már az, nálunk még nem. Persze nem vagyok holokauszttagadó, mert ennek a blognak éppen az a főcíme, hogy az „igazság keresése” és a holokauszt – sajnálatos módon – igazság, illetve megtörtént tény. De mi a fenének filózok ilyen hülyeségen? Meg vagyok én kergülve? Elment a józan eszem? Nem, nem és nem. Egészen egyszerűen elolvastam Jonathan Cook cikkét. Most derül ki milyen műveletlen vagy, mert nem hallottál Jonatán Cookról. Kérlek szépen a nevezett úriember az Izraelben lévő Názáret városában élő angol, és persze zsidó újságíró és író. Érdekes könyveket írt már eddig. Például ilyen címmel: „Izrael és a civilizációk ütközése: Irak, Irán és a Közel-kelet átformálásának terve.” Szép hosszú cím. Ja, van neki egy honlapja is: www.jkcook.net ha esetleg felpiszkáltam volna a kíváncsiságodat. Most persze a következő kérdésed az, hogy mit írt ez a Cook? Na, jó, idézek szó szerint:

„Az Izraeli kormány beindított egy TV és Internet hirdetési kampányt, amiben felhívja az izraelieket, hogy azokat a külföldön élő barátait és rokonait informálják, akik nem zsidóval való házasságkötés veszélyével állnak szemben.” Ez a veszély nem egyéb, mint a diaszpórában élő fiatal zsidók házasság útján történő asszimilációja. A kampány 800.000 $-t emésztett fel és az váltotta ki, hogy valaki közzé tett egy felmérés, ami szerint Izraelen kívül élő zsidók fele nem zsidóval házasodik össze. Természetesen egyéb statisztikai adatok is napvilágot láttak. Például Izraelen kívül a világ minden egyes zsidó közösségének létszáma egyre csökken a vegyes házasságok és a kevés gyerekvállalás következtében. Valamit az európai és az amerikai zsidók 50 százaléka nem zsidóval köt házasságot, míg az orosz zsidóknak ez 80 százalék. Izrael zsidó lakóssága 5,6 millió, ami a világ összes zsidójának 41 százaléka. Éppen ezért Izrael állam szembeszáll a zsidó és arab állampolgárai között megkötendő házasságokkal éspedig úgy, hogy egyszerűen nem ismeri el, kivéve, ha azt Izraelen kívül kötik. A hirdetési kampány elsősorban az amerikai és kanadai zsidókat célozza meg, akik összességében 5,7 millió főt tesznek ki és hitük szerint a liberális vonalat követik, akik a vegyes házasságot nem ellenzik. Nem akarok még sokáig csámcsogni a témán, mindössze azt jegyzem meg, hogy a kampány beindítása után (amiről Magyarországon úgy látszik, senki se tud) az amerikai zsidó blogok perceken belül felzúdultak, „megosztónak” bélyegezték, és kijelentették, hogy a vegyes házasságból született gyerekek számára „sértő”. 

Az igazság keresése (27-i) John Howard beszéde

A volt ausztrál miniszterelnöknek egy rendkívül gyengén lefordított beszéd részlete kering a magyar ajkú Internet hozzáférők körében lánc-levél formában. Azok kedvéért, akik még nem részesültek ebből a lánc-levéláldásból, itt mellékelek egy részletet:

“A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék. Kultúránk évszázadok alatt fejlődött ki, amely olyan nők és férfiak harcára, bátorságára és győzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták. Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, tanuljátok meg a nyelvünket! A legtöbb ausztrál istenhivő. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsőjobb, nem politikai kényszer, nem - puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyőződésű férfiak és nők alapították, és ez egyértelműen dokumentált. És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk. Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja.”

Első olvasatra a tartalommal (nem a stílussal) teljesen egyet lehet érteni, de én, személy szerint utálom a féligazságokat. Nézzünk tehát a beszéd hátterébe. A kapitalizmus hajnalán Angliában a Tőke hatalmának megszilárdítása érdekében 2 font érték (ma 700 forint) ellopásáért halálbüntetés járt. A nyomor óriási (mondhatnám dickenszi) volt, a büntetőpereket ezer számra rendezték. A bírák se törvényt nem akartak szegni, se nem akartak Európa szemében vérengző vadállatoknak látszani, ezért bárki, bármit lopott, annak az értéke 1,95 font volt. A börtönök roskadásig teltek, és a rabokat el kellett tartani. Elfogadható megoldásnak mutatkozott a fegyenceket hajókkal Ausztráliába száműzni, éljenek meg ott úgy, ahogy tudnak. Az ausztrál kultúra alapja tehát az angol csőcselék kultúrája, a békeszeretetükről meg annyit, hogy az őslakósságot tűzzel-vassal irtották, és még napjainkban is tucatjával halnak meg letartóztatás alatt. A 19. század derekától kezdve megszűnt a fegyencszállítás és megindult a nincstelenek kivándorlása, kalandorok arany keresése. A koronagyarmat azonban ügyelt arra, hogy kizárólag a kaukázusi rasszhoz tartozók kerüljenek be a kontinensre. Ez úgy hívták, hogy „white Australian policy”. A II. világháború után évente több mint 100.000 bevándorló érkezett Európából, de a kontinens lakóssága így is alig lépte túl a 10 milliót, miközben területének mérete kb. Európával azonos. Ausztrália természeti kincsekben rendkívülien gazdag. Szén és vasércbányászata felszíni fejtéssel történik, hatalmas gépóriásokkal. A 180 millió birka egész évben felügyelet nélkül szabadon legel, évente egyszer nyírják őket 5 perc munkával. Röviden, szinte munka és erőfeszítés nélkül hull az ölükbe a pénz. Ebből a bődületesen nagy nemzeti jövedelemből az ausztrál munkásság rendkívül erős szakszervezeti szerveződéssel sikeresen kikényszerítette az őt megillető részt, amit az Oligarchák nem néztek jó szemmel. Ezért 1970-től felrúgták a „csak fehér bevándorló” elvet és elkezdtek beengedni ázsiaiakat is, hogy mesterségesen keltett munkanélküliséggel megtörjék a szakszervezetek erejét. Propagandájukhoz tartozott a „multi-kulturális nemzet vagyunk” büszke kijelentés. Pontosan azt tették, amit az NSZK tett a „német gazdasági csoda” idején, ahol profit megfontolásból beengedték a török vendégmunkásokat és most kénytelenek szembenézni az asszimilálni nem akaró, de nyulak módjára szaporodó mohamedán tömegekkel.

De nézzük a sztori további oldalát. VIII. Henrik megunta a feleségét és el akart válni, ezt a Pápa nem engedélyezte, ezért országával együtt kilépett a romai katolikus egyházból és meglapította az Anglikán egyházat. A 20. század derekáig ezért Ausztrália protestáns volt, de a nem angol anyanyelvű európai bevándorlók behozták a r.k. egyházat is. Ezek természetesen kisebbségben voltak. A múlt század 50-es, 60-as éveiben egy-egy iskolai osztályban 2-3 r.k. gyerek volt, akiket a többek „pápista” gúnynévvel üldöztek, közel úgy, ahogy muszlim országokban a keresztényeket. Ezen kívül a felvilágosult Európában a Francia forradalom óta az állam és a vallás szét van választva. Kvázi, az ausztrál iskolák falaira nem való a feszület. Arról nem beszélve, hogy az „Isten” fogalmat egyik vallás se sajátíthatja ki, és napestig vitázhatnánk azon, melyik isten jobb és melyik gonoszabb, aminek nyilvánvalóan nem lenne semmi értelme.

És még valami, Howard volt Bush elnök elsőszámú talpnyalója és több ezer katonát küldött Irakba, amiért hatalmas felelősség terheli az Irakban legyilkolt jóval több, mint 1 millió muszlim arab haláláért. Hogy Amerika miért támadta meg Irakot, azt tudjuk. A többi pedig nem érdekes.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy helyeslem a jól megfizetett magyar ügyvédeknek és a lepénzelt magyar rendőrtiszteknek köszönhető néhány tízezer betelepült kínai jelenlétét, de ehhez Howardnak, az újraválasztásáért leadott beszédének semmi köze. Különben 2007-ben elvesztette a választásokat.        

Az igazság keresése (26-i) POLITIKA

Honlapomat nem politikai céllal tartom fenn, és nem is politizálok. Ha lettek volna ilyen indítékaim, azok már egészen biztos nullára zsugorodtak volna. Most mégis úgy érzem, hogy az elmúlt napok eseményeihez hozzá kell tennem a saját gondolataimat.

Sólyom László: Álláspontom szerint egyáltalán nem alkalmas arra a posztra, amire megválasztották. A megválasztásának körülményei egyértelműen bizonyították, hogy a politikai pártok képviselői már olyan szépen meglopták magukat, hogy kevésbé támaszkodnak a józan eszükre (ha ilyennel rendelkeznek), mint pökhendi kivagyiságukra. Sólyom tehát a 10 milliós magyar népnek a köztársasági elnöke lett. Nem egy pártnak, nem egy többségi vagy kisebbségi eszmének, hanem 10 milliónak. Ő azonban a jelek szerint egyetlen egy embernek a köztársasági elnöke, éspedig önmagának. A majd száz éves trianoni csonkítás nekem legalább úgy fáj, mint annak a 20 éves bőrfejűnek, aki aligha van tisztában például azzal, hogy mi vezetett Trianonhoz, de be kell látni, hogy a trianoni határok megváltoztathatatlanok. Egyetlen egy dolgot csinálhatunk, hogy gazdasági sikerességünk révén hektáronként felvásároljuk Erdélyt. Borsot törni a kis-Antant országok orra alá egy rövidlátó hülyeség. Ezzel Sólyomnak tisztában kellene lenni, éppen elég öreg hozzá. Tovább megyek, tudomásul kellene venni, hogy egy határon túli Szent István emlékmű felavatásán a jelenléte irritálja a szlovákokat, valamint azt is, hogy amíg köztársasági elnök, addig nem lehet „magán ember”. Sólyom László magánemberként (3 állami gépkocsival és 20 testőrrel) nem létezik. Majd, ha lemond hivataláról és vonattal, kíséret nélkül elmegy Révkomáromba, akkor magánember lesz.

Cigányok: A történet nem ott kezdődött, hogy levadásztak 7 ártatlan cigányt. A gyilkosokat természetesen a legnagyobb mértékben megvetem, és az eszközt elutasítom, de szükségesnek tartom feltárni az ide vezető utat. Nem minden magyar cigány követi a tipikus cigány kultúrát, de a nagy többség igen. A cigány kultúra több évszázados hagyománya a többségi társadalmon való élősködés. Ezt a tényt lehet tagadni egy budapesti kormányhivatal légkondicionált irodájából, vagy nyilatkozhat így egy jól megfizetett cigány vezető, de nem ők a mérvadók, hanem azok, akik együtt kénytelenek élni a cigányokkal. Kell rá bizonyíték? Kelet Szlovákiában 80-100 „gárdista” tüntetést rendezett a cigányok ellen, amihez a helyi lakósság 400 tagja spontán csatlakozott. Nem azért mert imádják a gárdistákat, hanem azért mert hosszú évek óta szenvednek a cigány szomszédoktól. Na, ige, hosszú évek óta. Mióta is? Amióta politikai megfontolásból egyes pártok, csoportok kikiáltották fehérnek a nyilvánvaló feketét. Lovat adtak a cigányok alá, akik alaposan meglovagolták a lehetőséget és már ott tartunk, hogy a cigány anyuka bemegy az iskolába és felpofozza a tanárnőt, mert a lánya otthon panaszkodott rá. Szóval, aki szelet vet, vihart arat. Mostanra ért be a rövidlátó liberális politika hülyesége.

Az igazság keresése (25) Omega-3

Ha történetesen elhatározod, hogy mától kezdve egészségesen akarsz élni, mert kíváncsi vagy hogyan nyírja ki magát az emberiség, és nem kívánsz előbb meghalni, mint a maradék 7 milliárd. Esetleg más, kevésbé fennkölt céljaid vannak J. Akkor felteszem, hogy rászánsz egy estét és kóborolsz egy kicsit az Interneten. Biztosítalak róla, hogy ezerszámra fogsz találni honlapokat, ahol némi tudományoskodás közben felsorakoztatják termékeiket és arra csábítanak, hogy „bele a kosárba”. Persze, Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, pedig akkor még nem is voltak gazdasági válságok, legrosszabb esetben az embert elvitték rabszolgának, viszont nem kellett a pályaudvaron aludni. Szóval az rendben van, hogy nem ingyen adják a jó tanácsokat, de a kérdés, hogy jók-e ezek a tanácsok? Elárulom neked, hogy NEM.

Két vagy három éve nagy divat lett az omega-3 és omega-6 zsírsavak, de főleg az előző. Nem ok nélkül, mert ez az a két zsírsav (amikből máskülönben sok tucatnyi van) amelyek az ember életének a fenntartásához feltétlenül szükségesek (minimálisan napi 2 gramm), de az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, azaz kénytelenek vagyunk az táplálékkal venni magunkhoz. A többi zsírsav nem nagyon érdekes. Illetve vannak a transzzsírsavak (van ilyen cikkem a honlapomon, keresd meg), amik nagyon veszélyesek (és a természetben nem is léteznek, hanem például a Mc Donadsék csinálják őket), vannak a telített zsírsavak, amik csak veszélyesek. Aztán az egyszeresen telítetlenek, amikkel nincs semmi baj, és végül a többszörösen telítetlenek, amik kifejezetten áldásosak. Az omega-3 tehát nagyon áldásos.

Most már csak az a kérdés, hogyan lehet hozzájutni. Például apró golyók formájában, 30-as, 60-as kiszerelésben, és persze méregdrágán. Annyit még elárulnak, hogy tengeri halakban lehet őket megtalálni és hát az eszkimóknak ezért nincs szívinfarktusuk. Pakolj tehát össze, emigrálj észak Kanadába és máris elkerülted az infarktust. Illetve vedd meg az omega-3 táplálék kiegészítőt, legfeljebb rámegy a gatyád és Norbika vehet magának még egy 30 milliós terepjárót. De azt senki nem árulja el, hogy 500 forint környékén vehetsz magadnak 200 köbcenti lenmagolajat, aminek 54 %-a omega-3, és ezt hozzákeverheted egy liter háztartási étolajhoz és már meg is oldottad a problémát.

Ja, még egy érdekes dolog. Állandóan azt olvasom, hogy az olívaolaj milyen fantasztikusan egészséges egyszeresen-többszörösen szűz állapotban. Már miért ne lenne egészséges azért a csekélyke 1500-2000 forintért? Akkor most hallj csodát! Az olívaolajban omega-3 egyáltalán nincs. Omega-6 is csak 12 %, a maradék 88 % legfeljebb nem ártalmas. Viszont a forgalmazók hatalmasat kaszálnak rajta. Csak azért írtam, hogy tudjál róla.   

Az igazság keresése (24) Teli van a hócipőm

Most már tényleg teli van a hócipőm ezekkel a végkielégítésekkel. Álljon már elő valaki, és mondja meg az igazságot. A BKV személyzetis főnöke (akit újabban humánpolitikai igazgató néven emlegetnek) ma éppen úgy, mint 40 évvel ezelőtt, egy szaktudás nélküli, semmihez se értő, politikai megbízott (naná, majd a vezér szeretője, csak rá kell nézni a fényképre)volt, és mint ilyen, egy igen megbízható elvtársnő. A szerződést eleve úgy kötötték, hogy majd egy-két év után megválnak tőle, felnyakalja azt a kis 100 milliót, amiből 90-et mindjárt másnap átvisz a pártszékházba a Princz Gábor és Kulcsár Attila által népszerűsített nylon zacskóban. Az állami vállalatok élére a hatalmon lévő párt nevezi ki az embereket, akik pontosan tudják mi a kötelességük, amibe néha bele tartozik a börtön elszenvedése is, miközben befogják a pofájukat. Mindezt a pártért. A rendszerváltás előtt a pártért néha meg is kellett halni (lásd: Rajk László vagy Nagy Imre), amihez képest a piacgazdaság tényleg előrelépés J.   

Az igazság keresése (23) Izrael és a palesztinok

Amit Izrael Gázában tesz az egy barbár, kegyetlen népirtás. Hogy Amerika Izrael mögött ál, immáron több mint 60 éve, az egy külön történet. Semmi más, mint birodalmi hatalmi vágy és az oligarchák profitéhségének a kiszolgálása, de ezt most egy pillanatra, de csak egy pillanatra felejtsük el. Koncentráljunk Izraelre.

A második világháború után az európai zsidók (már, ami megmaradt közülük) Herzl Tivadar 1895-ös álmát (Der Judenstaat) nekifogtak megvalósítani, vagyis alapítottak egy államot, egy zsidó államot. Ahhoz, hogy saját vallásos tömegeiket meg tudjál mozgatni, erre a célra kijelölték a bibliai Palesztinát, ami nem volt egy szerencsés ötlet, elsősorban a klíma és a relatív vízhiány miatt. Másodszor, mert muszlim arabok lakták. Márpedig arabból, pláne muszlimból százmilliók voltak. Nem állok elő ötlettel, hogy hol lehetett volna egy zsidó államot alapítani, mert nem ez a lényeg. Hát mi?

Mi magyarok 1100 éve otthagytuk Ázsiát és átjöttünk a Kárpát-medencébe, amit úgy nevezünk, hogy honfoglalás. Természetesen nem Árpádék voltak a világtörténelem első, pláne egyetlen honfoglalói. Hont foglaltak az angol, francia, holland, stb. kivándorlók is Észak Amerikában. Hont foglaltak az angolok Ausztráliában és Új-Zélandon. És, bizony ezek a honfoglalások nem a néptelen, távoli senki földjén történtek. Minden esetben voltak ott lakók. A honfoglalás tehát az ott talált lakósság lemészárolásával járt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amikor egy nép hont foglal, akkor az ott talált népet – ha teheti – lemészárolja. Ha nem teheti, akkor belepusztul. Ez ilyen egyszerű.

Izrael ott követte el a második hatalmas hibát, hogy a Palesztinában talált arabokat nem mészárolta le. Gyorsan, egyszer és mindenkorra. Már évtizedek óta békében élhetnének. Eldönthették volna, mekkora terület kell, mondjuk a Jordán folyóig. Ezt megszállják, a lakósságot kiirtják, vagy hagyják elmenekülni és kész. Nem, ők inkább cseszekednek évtizedeken keresztül, bosszantják az arabokat és a világot az állandó mészárlásokkal, az arab földek ellopásával, az arab házak lerombolásával, a békeaktivisták meggyilkolásával, a szolidaritást vállaló hajók elvontatásával, és még, ami belefér. Olyan ez, mint amikor valaki egy tökéletesen életlen késsel akarja elvágni a csirke nyakát. Már tíz perce nyiszálja, szerencsétlen csirke össze-vissza vergődik, de még mindig él, pedig meg fog halni, csak a nyiszálást be kellene már fejezni. Persze más a helyzet, ha valaki egy strucc bébi nyakát akarja elvágni egy arra alkalmatlan szerszámmal. Addig próbálja, amíg a bébiből egy felnőtt, másfél mázsás strucc nem válik. Ez persze már nem megy, nem csak azért, mert a felnőtt struccal, sokkal nehezebb elbánni, de a sok rikácsolásra a fél utca odarohant és kórusban kiabálják, hogy „állatkínzás”, amit persze időközben már a törvény is büntet.

Legyünk őszinték, a zsidók ezt a honfoglalást alaposan elcseszték. Különben ügyesek, zsidó lobby Washingtonban, zseniális. Az USA kormányát félig-meddig Tel Avivból irányítják, illetve most már Jeruzsálemből – hangoztatják az antiszemiták (valójában anticionisták, de ebbe ne menjünk bele) – és bár a zsidók ezt tagadják, titokban viszont maguk is elhiszik. Badarság. Dehogy is csóválja a farok a kutyát. Bizony-bizony, a kutya csóválja a farkát, csak a farok nem tud róla. Az amerikai oligarcháknak (nem egy közülük természetesen zsidó) Izrael léte egy hatalmas üzlet, ha nem lenne, ki kellene találni. Gondoljatok bele! Amerika 60 éven át évi 3 milliárd dollár segélyt ad Izraelnek az adófizetők pénzéből (amit időnként megtoldanak egy kis extrával). Aztán ezen a pénzen Izrael fegyvereket vásárol az amerikai oligarcháktól. És, hogy a dolog simán menjen, a jobboldali amerikai keresztények Izrael pártján állnak, mert ugye az Új-szövetség az Ó-szövetségből fakad, meg aztán Jézus is zsidó volt. Na, látjátok, így kerek ez a világ.

Az igazság keresése (22) 1984

George Orwell Nineteen Eighty-Four (Ezerkilencszáz nyolcvannégy) című utópisztikus regénye 1949-ben jelent meg és Rákosi Mátyás Magyarországában természetesen nem fordították magyarra. (költségmentesen olvasható: http://mek.oszk.hu/00800/00896) Jómagam angol nyelven 1958-ban jutottam hozzá, és hol volt még 1984? Huszonhat év a jövőben az örökkévalóságnak tűnt (akkor), miközben, kicsiny híján egy újabb 26 év telt el azóta. Felteszem a honlapom látogatói közül sokan olvastátok a könyvet, de aki nem, azok kedvéért néhány szó. Orwell szegény értelmiségi családból származott, a gyarmati Indiában Eric Arthur Blair néven látta meg a napvilágot, 1903-ban és alig 47 évesen, tüdőbajban halt meg Londonban. Orwell családi háttere miatt nem is lehetett más, mint baloldali, azonban a Spanyol Polgárháborúval kapcsolatos szovjet tevékenység kinyitotta a szemét, és elsőre megírta az Állatfarm című könyvét, majd az 1984-et. Az előző a létező Szovjetunió paródiája, a második pedig – követve Huxley Szép új világát – egy vízió a jövőről. Huxley fantáziájának kiötlésekor (kb. 1930) a sztálini Szovjetunió többnyire még Terra Incognita volt Nyugat Európában, ezért „polgáribb” formában álmodta meg a jövőt. Orwell már szerencsésebb helyzetben volt, tudott egy totalitárius rendszer létezéséről, ezért a jövőképében ezt fejlesztette tovább. Az 1984-be új fogalmakat vitt be, amiknek nevet kellett adni. Így születettek meg a Nagy Testvér, Gondolatrendőrség, Újbeszéd, Telekép és a híres, vagy talán hírhedt figyelmeztetés, NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART. A szemmel tartás eszköze a családok szobájában elhelyezkedő TV készülékbe szerelt szerkentyű volt, aminek segítségével a Nagy Testvér mindenkit megfigyelt. E kissé hosszúra nyúlt bevezető után, lássuk a hírt!

Az angol kormány „Gyerekügyi minisztere” (mert ott ilyen is van) Edward Balls ötlete nyomán 20.000 „problémás” család lakásába zártláncú, ipari kamerákat terveznek beépíteni, hogy központilag szemmel tudják tartani: időben fektetik-e le a gyerekeket, megfelelően élelmezik-e őket, és elmennek-e az iskolába. A megfigyelésen kívül, biztonsági emberek be-benéznek a családokhoz, hogy a szemmel tartás minél tökéletesebb legyen. Az ötlet zseniális, ugyanis „problémás” családok valóban léteznek, ahonnan a szomszédokat rettegésben tartó haramiák nőnek ki. Ezek az érintett szomszédok tapsolnak az elképzeléshez, nem véve észre, hogy ez csak az első lépés, amit ha eltűrnek, következő lépések fognak követni. Azaz a Nagy Testvér már a sarkon túl van, és alig várja, hogy szemmel tarthassa, legalább is az angolokat.

Nem, nem maradunk le, nem kell félni! Nálunk 5 darab buszvezető–utas konfliktus elég volt ahhoz, hogy a BKV kamerákat akarjon felszerelni a buszokra. Jól tudom az elsődleges motiváció a beruházásoknál alkalmazható lopási lehetőség, de ez egyben a társadalom megfigyelését is jelentheti. Igaz, az ombudsman egyelőre tiltakozik, de azért a lopakodás 1984 felé folyamatosan tart. Meg is fogunk érkezni, mindössze késünk néhány évtizedet.

Az igazság keresése (21) Hogyan lopjunk törvényesen - III.

Apukám most már szar a helyzet. Lehet még tuslákolni, de már nagyon rizikós. Az igazi lehetőség most már az uniós pénzeknél van, de közel kerülni kurva nehéz. Csak annyit tudok mondani, hogy nagy zsozsó már csak a beruházásoknál van, de itt már rég meg vannak a spilerek és a beugró is sok-sok milliárd forint. Persze helyi szinten lehet még valamit csinálni, de nehéz, nagyon nehéz. Ezt be kell látnod.

Persze, ha neked kisebb összeg is megfelel, mondjuk 20-30 millió, akkor építési vállalkozásba kezdhetsz, eladod a még be se fejezett lakásokat, aztán eltűnsz a szürke homályba. Vagy 1-2 milliókat kikölcsönzöl zöldfülű hülyéknek jelzálogra, uzsorakamat mellett. Vársz néhány hónapot és már tiéd is a lakás negyed áron. Tudom, hogy ez macerás, meg időigényes, és azt is tudom azt ígértem, hogy törvényes következmények nélküli lopásra megtanítalak, de valamit nem láttam előre. Korábban az volt a helyzet, hogy varjú a varjúnak nem vájta ki a szemét. A két tábor 4 évente egymást váltotta. Bizonyos határok között (70-30 %) ezek elnézték, hogy azok (is) lopnak, azok elnézték, hogy ezek is lopnak. Ennek a vircsaftnak azonban most már vége, mert ezek másodszor is nyertek és már egy kicsivel több, mint 7 éve vannak hatalmon.

Erre fel te most felteszed nekem ezt a hülye kérdést, és akkor mi van? Figyelj! A gazdasági bűncselekmények büntethetősége 5 év után lejár. Amit azok elkövettek az már elévült, hiszen több mint 5 éve történt. Ezek viszont most lopnak. Azok tehát nyugodtan felplankolhatják ezeket, és fel is plankolják, mert ezek nem tudnak visszaütni. Érted már?

Apukám, volt 18 éved. Mért nem használtad ki. Ha kihasználtad volna, akkor most nem ezt a blogot olvasnád, hanem készülnél az Opera bálra, vagy te adnád át a fődíjat a Prima Primisszimán, (elsősorban saját magadnak).

Az igazság keresése (20) Hogyan lopjunk törvényesen-II.

Végy egy privatizálással foglalkozó szervet és nevezd ki magad jogtanácsosnak. Tu­dom, te most hülyére röhögöd magad, de a törvényes lopásnak ez egy fontos és kike­rül­hetetlen feltétele. Nézd, ha továbbra is a gépműhelyben fogsz rohadni az eszterga mellett, akkor felejtsd el az egészet, mert ha …. Mi? Már kirúgtak? Illetve leépítettek? Hogy munkanélküli vagy? Szóval, azért ne majrézz be, mert a makrogazdasági mutatók állandóan javulnak. A miniszterelnököt a nyugati partnerek állandóan dicsérik. Szóval van már fény az alagút végében.

Különben is arról volt szó, hogy megtanítalak törvényesen lopni, nem pedig arra hogyan kell elkerülni a munkanélküliséget. Nézd, az én tanácsadói képességeimnek is meg vannak a határai. Szóval ott tartottunk, hogy nevezd ki magad jogtanácsosnak. Ne vágj állandóan közbe ilyen hülyeségekkel, hogy annyit értesz a joghoz, mint tyúk az ábécéhez. Ki a fene mondta, hogy kell hozzá értened? A lényeg, hogy te légy jogtanácsos. Megvan? Ezt követve a főnököd kiad egy feladatot, ami így néz ki: „Józsikám itt van ez a Kovácsné, tudod a vécés néni, akit elbocsátottunk, mert ha a budi deszkáját valaki leszarta, akkor az úgy is maradt, amíg el nem fújta egy hidegfront szele. Szóval ez a Kovácsné perel minket tízmillió nem anyagi kártérítésre, merthogy a sajtó kiszivárogtatta, hogy ő vécés néni volt két diplomával és három nyelvvizsgával. Józsikám, a nőt ki kell nyírni. Legfeljebb ötmilliót kaphat.”

Erre te természetesen nem kezded el lapozgatni a munkaügyi törvények tárát, mert úgysem értesz hozzá. Helyette elmész a Piros Szegfű Kft.-hez és megbízod őket, hogy tárgyaljanak a nevedben és egyúttal kitűzöl, mondjuk 800 millió forint sikerdíjat, amennyiben Kovácsné elfogadja követelésének a felét, azt a szaros kis ötmilliót. Evvel egy időben felhívod telefonon a Három Jómadár Rt.-t és megbízod őket, hogy képviseljék Kovácsnét. Nekik is beígérsz 800 millió sikerdíjat, ha Kovácsné belemegy az 5 millióba.

Most veszel egy mély lélegzetet és kiírsz egy versenytárgyalást, ahová senki mást nem hívsz meg csak a Piros Szegfű Kft.-t és a Három Jómadár Rt.-t. A meghitt beszél­getésben egyértelműen közlöd velük, hogy a kifizetésre kerülő sikerdíjból egyenkint 400 milliót kell átutalniuk a te számládra. A többi már megy, mint a karikacsapás. Kovácsné (mivel hogy három napja nem evett) elfogadja az 5 milliót és vesz magának belőle egy utcai WC-t. Te átutalod a kétszer 800 milliós sikerdíjat, amiből perceken belül visszautalnak neked kétszer 400 milliót.

Előfordulhat azonban, hogy valaki fülest kap és a sajtó mindent kipakol. Persze a sajtó nyakára küldhetnéd a rendőrséget és az APEH-ot, de ezt majd csak a következő kormány találja ki. Te most okosabbat nem tudsz csinálni, minthogy kiutalsz nekem 200 milliót, és én cserébe ellátlak további tanácsokkal. Íme:

1)      Minden kérdésre válaszold azt, hogy addig nem nyilatkozol, amíg az eljárás nem záródik le.

2)      Amikor büntetőeljárás alá vonnak, ne emlékezzél semmire se.

3)      Ha addig nem engednek ki, amíg valami nem jut eszedbe, akkor mondj valamit, ami eszedbe jut, majd három hónappal később vonj mindent vissza és hivatkozz feldúlt lelkiállapotodra és arra, hogy bevettél egy Aszpirint, lenyeltél egy gombot vagy valaki megkínált egy cukorkával. (Ez ugyan kronoklazma lenne, de ki figyel oda. Ja! Kronoklazma = időrendbéli összekeveredés a sci-fi irodalomban.)

4)      Ha az ügyészség nem vevő az Aszpirinre, akkor fennhangon add elő, hogy téged is megillet az ártatlanság vélelme, ami azt jelenti, hogy a bűntény elkövetése után még 5-10 évig ártatlannak számítasz. Ezt követve viszont a bűntény elévül.

5)      Ha szorul a kapca, hivatkozz arra, hogy nem ütközik törvénybe, ha egy jó fizetésű jogtanácsos munkavégzés helyett apróbb jogi megbízásokkal lát el külső cégeket, amire aztán sikerdíjat írsz ki.

6)      Ha valaki feltűnően nagy aránytalanságot lát a vécés néni 5 milliója és a 800 milliós sikerdíj között, akkor hivatkozz arra, hogy ez Nyugaton se szokatlan és persze nem ütközik jogszabályba legfeljebb jó ízlésbe, de ennek a megállapítása nem a te dolgod.

7)      Ha a független magyar bíróság (istenem de szépen hangzik!) megítéli a 800 millió visszafizetését, akkor bólogass nagyokat, hiszen vagyonod már rég átírattad gyermekeid nevére.

Ha ezek után lelkiismeret furdalásod kezdene lenni, akkor én most megnyugtatlak (ez még belefér a nekem átutalt 200 millióba). A kormány szerint Magyarország csak közepesen korrupt országnak számít. Nem csak nem érdemes, de nem is szabad lépéseket tenni a honi korrupció csökkenésre érdekében. A mi korrupciónk tökéletesen megfelel a Nyugatnak. Ők minket ugyanis nem morális, hanem piaci alapon ítélnek meg.

Az igazság keresése (19) Magyar joggyakorlat

Az előző blogban feszegettük a magyar jogi helyzetet. Erre beugrott nekem, hogy van itt egy konzerv cikkem, aminek a szavatossági ideje még nem járt le. Gondoltam közzéteszem, de ha történetesen van egy dr. a neved előtt, kérlek, ne vedd magadra. Tudod a jelenlévők mindig kivételek. 

Azért vannak dolgok, amik még ma is mellbe tudnak vágni, és ez nem semmi 18 év kemény edzés után. Elmondom, miről van szó. Pillanatnyilag Magyarországon a diploma mellé a „Dr.” használati jogát két diszciplínában adják: egyik az orvosi tudás, a másik a joggyakorlás. (minato legfrissebb kiegészítése: 2009-től a gyógyszerészek is viselhetik nevük előtt a dr.-t)  Ezek szerint egy elektromérnök (akit nem irigylek a curriculumjáért) csak Kovács János lehet, míg ha történetesen jogot tanul úgy néhány év átseggelése után dr. Kovács Jánosként aposztrofálhatja magát. Vagyis a jogalkotó képviselők (90 százalékuk jogot végzett) úgy gondolják, hogy a jogtudomány egyenesen a non plusz ultra, míg a kibernetika, elektronika, informatika művelői csak olyan másodosztályú diplomások. Szóval lehetne rágni ezt a csontot, de nem ez a lényeg.

Ami meglepő az a következő. A törvények kodifikálva vannak, gondolom elképesztő precizitással. Ezeket a törvényeket a jogászok vagy tudják kívülről, vagy fellapozhatják. Egy bírósági tárgyalásra annyi tanút, szakértőt hívnak be és hallgatnak meg, amennyit csak akarnak. Az ügyet visszadobhatják a rendőrségnek adat kiegészítésre, pótnyomozásra, meg mit tudom én. Annyi tárgyalást tartanak, amennyit csak akarnak (tartanak is). Az ügyet elhúzhatják akár tíz évig is (el is húzzák). Megnézhetik a különböző jogi kollégiumok állásfoglalásait hasonló ügyekben. Szóval minden. Akkor hogy a fészkes fenében fordulhat elő, hogy arról a bűnözőről, aki első fokon 6 év fegyházat kap, a másodfokon kiderül, hogy tök ártatlan.

Amikor még a Vidámparkot Angolparknak hívták fel volt benne állítva egy bábu, akinek húsz fillérért le lehetett kenni egy pofont. A pofon nagyságát egy műszeren kilengő mutató jelezte. Ez persze még a háború előtt volt, amikor én még gyerek voltam. Pénzem nemigen volt, de a bámészkodás természetesen ingyenes elfoglaltság. Az elvarázsolt kastély egyik fordulójában a cselédlányok fodros szoknyáját fújta fel a sűrített levegő a lesben álló suhancok nagy vigadalmára. Valójában nem látszott semmi, mert a levegő nem győzte az irgalmatlan mennyiségű szoknyát, de azért röhögni lehetett az eseten. A pofozható bábunál más volt a helyzet, ott húsz fillérért olyan legények jeleskedtek, akik a bábu helyére beábrándozták a művezetőjüket.

Ezt az ötletek a japán nagyvállalatok is átvették még a múlt század hetvenes éveiben. A dolgozok frusztrációjának levezetése végett az ebédlőkben fel volt állítva az igazgatóra kísértetiesen hasonlító bábu, akibe bárki belerúghatott vagy kenhetett le neki egy hatalmas pofont, aztán megkönnyebbülten mehetett vissza dolgozni. Erre a célra Magyarországon saját csődjének leplezésére a rendőrség kitalálta Tasnádi Pétert. Már csak a legrámenősebb oknyomozó újságírók tudják hányszor tartoztatták le, helyezték előzetesbe, ítélték el, ültették le, vagy tartották házi őrizetben. Még az is lehet, hogy valóban bűnöző, maffiózó, esetleg bérgyilkos, mit tudom én. Egy dolgot azonban nem értek. Letartóztatják adócsalás vádja miatt, ami konkrétan azt jelenti, hogy valami után nem fizetett adót. Mondjuk, az országban ilyenből van néhány millió, de ez most lényegtelen. Lényeges viszont, hogy a bíróságon kiderül a jogszabály szerint nem is kellett volna adót fizetnie az adott ügylettel kapcsolatban. Tessék mondani, az adóhatóság nem tudja, hogy mi után kell fizetni adót és mi után nem, ezt a bíróságtól kell megtudnia?

Lehetséges, hogy ha az én fizimiskám nem tetszik a rendőrségnek, akkor letartóztatnak emberölés vádjával, előzetesbe leszek vagy fél évet és akkor az iratismertetéskor fog számomra kiderülni, hogy anyósom meggyilkolása a vád. Azé az anyósomé, aki fél éven át hordta be nekem a sittre a bablevest füstölt csülökkel. A gyanútlan autósnak kerékbilincsbe fogják a bal első kerekét ott, ahol a kerékbefogó nem is jogosult nemes tevékenységének gyakorlására. A TV-ben a bilincselő azt állítja, hogy jogszerűen jár el, a Főváros embere azt állítja, hogy nem járt jogszerűen, és mit az isten, mind a ketten Dr.-t hordoznak nevük előtt, mint jogvégzett emberek.   

A Parlamentben feláll egy volt középiskolai tanár, és azt állítja, hogy a Tankönyvkiadót azért vehette meg valaki egy milliárddal olcsóbban, mint amennyit az ő barátja adott volna érte, mert a nyertes a Miniszterelnök barátja. A miniszterelnök feláll, és azt állítja, hogy az kapta meg a Tankönyvkiadót, aki a második fordulóban a legtöbbet ígérte érte. Az nyilvánvaló, hogy a kettőjük közül valamelyikük hazudik, mert egy kalap nem lehet fehér is és fekete is. Csakhogy mi tíz millióan nem voltunk ott a kalap bemutatón és saját szemünkkel nem láthattuk, hogy fekete-e a kalap vagy fehér. Más országban ezt úgy oldják meg, hogy helyettünk két újságíró megnézi a kalapot és megírják, hogy az bizony fehér, és ezzel pont kerül a dolog végére. Ez azonban nálunk nem működik. Nem az újságírókból van hiány, Dunát lehetne velük rekeszteni, hitelességükkel van baj. Mindjárt másnap az egyik újságban azt olvashatjuk, hogy a kalap fekete, a másik újságban azt, hogy fehér. Az elektronikus médiában se jobb a helyzet. Az egyik TV adó szerint a kalap fehér, a másik szerint fekete. Nekem, a népnek azt kell kitalálnom, hogy a két tábor közül melyik hazudik. A módszer egyszerű. Mélyen belenézek a képernyőn látható bemondónak a szemébe és felkiáltok, ez hazudik. Ebben az országban más nem működik. Ez lehet az oka annak, hogy a bíróságok is így működnek. A bíró mélyen belenéz a vádlott szemébe és felkiált: bűnös, illetve ártatlan. Következmény nincs. A játékszabály szerint a jogerős ítélet szent és sérthetetlen, erről gondoskodnak a törvények, és ezzel visszakanyarodtunk az elejére, mert a törvényeket 386 darab Dr. Képviselő János hozza, és ennek meg is van az eredménye.

Két éve azt hallottuk a TV-ben (de nem láttuk), hogy egy közel elmebeteg ember három ipari alpinistának elvágta a biztosító kötelét egy budapesti ház kéményénél. A pasit előzetesbe vágták, nyilván attól tartottak, ha szabadlábon védekezik, akkor összebeszél a kötélgyártókkal az alpinista kötél szakítószilárdsága ügyében és az súlyosan veszélyeztette volna a nyomozást eredményességét. Tizenöt hónappal később megvolt a tárgyalás, aminek a végén az ítélet 10 hónap felfüggesztett börtön. A pasi tehát tök feleslegesen ült 15 hónapot, és akkor végre megtudhattuk a részleteket is. A három alpinista nem csüngött a kötél végén, hanem csendben szalonnáztak a tetőn, amikor a kötél elvágás bekövetkezett. A tető alatt nem tátongott 10 méteres mélység, mert mindössze 2 méterrel alatta volt egy hatalmas terasz, és így ha a szalonnázás végén esetleg leugrottak volna, még a bokájuk se ficamodott volna ki. Valójában nem történt más, mint rongálás, aminek következménye 2-3 ezer forintos kár volt. Végeredményben a 10 hónap felfüggesztés is több mint sok. Csak van egy számottevő apróság. A börtönben feleslegesen letöltött büntetés után járna a kártérítés, persze csak akkor, ha a vádlottat felmentik. A független bíró úgy gondolta, hogy egy kicsit besegít az álladóan forráshiánnyal küszködő rendőrségnek, és egy használaton kívüli alpinista kötél elnyisszantásáért adott 10 hónapot.

Az ilyen esetekre a napokban olvastam egy nagyon találó angol mondatot, ami így szól magyarul (persze nem olyan frappáns, mint az eredeti): Soha ne tételezz fel rosszindulatot, ha a hülyeség feltételezése megoldja a talányt.(akit érdekel: Never assume malice when stupidity will suffice.)

Az igazság keresése (18) Hogyan lopjunk törvényesen - I.

Tegnap este elkapott a nosztalgia, ami az én koromban viszonylag gyakran és könnyen bekövetkezik. Szóval előkaptam egy 1992-ben írt krokimat, és elolvastam, jól emlékszem-e. Jól emlékeztem. Most ezt a 17 éves kövületet, aminek címét fentebb már olvashattad, megosztom veled, csak arra kérlek, fújd le róla a port. Ugyanis ez már egy kicsit idejét múlta, de mivel a történelem (rendszerint) ismételi önagát, nem árt, ha emlékezetünket egy kicsit felfrissítjük. Ámbár az is igaz, hogy az emberiség a történelemből csak egyetlen egy dolgot tanulhat, éspedig azt, hogy az emberiség a történelemből nem tanul semmit.

Tehát, ha törvényes következmények nélkül akarsz lopni, akkor most menjünk vissza 1990-be! Végy egy nagyvállalatot és nevezd ki magad igazgatónak. Tudom, most hülyére röhögöd magad, de a törvényes lopásnak ez egy fontos és kikerülhetetlen feltétele. Nézd, ha továbbra is a gépműhelyben fogsz rohadni az eszterga mellett, akkor felejtsd el az egészet, mert ha történetesen hazaviszel egy 78 forintos csigafúrót, akkor legjobb esetben is letépik a pöcsöd, vagyis ez a lopás egyáltalán nem nevezhető törvényesnek. Ha viszont vezérigazgató vagy, akkor nem hülyéskedsz csigafúrókkal, hanem felveszed az unokaöcsédet export-import tanácsadónak, havi 600.000 forintért, ami természetesen nettó értendő. Ezt követve előbb vagy utóbb valaki rá fog kérdezni a dologra, ekkor a következőket nyilatkozhatod, természetesen pléhpofával, bele a képernyőbe, rohadt magabiztosan, szóval érted:

1) Unokaöcséd nem számít rokonnak, mert nem egyenes ág. Különben is alkalmazása nem ütközik jogszabályba. [Az nem ütközik jogszabályba, amit a törvény nem tilt, tehát szabad. Az egyes dolgokat megtiltó törvényeket pedig a haverok hozzák a Parlamentben. Így például a 78 forintos csigafúró ellopását törvény tiltja.]

2) Unokaöcséd 999 forintos bevásárló busszal volt Bécsben és ragyogó üzleteket kötött a Mexikó placcon. A munkakör létrehozása különben se ütközik jogszabályba.

3) A havi 600.000 forintos fizetés az unokaöcséd életstílusához viszonyítva reális. Különben a fizetés megállapítása a te kompetenciád (ami egyszerű nyelvre lefordítva azt jelenti a kérdezgetőnek kuss). Az összeg megállapítása különben se ütközik jogszabályba 

A nyilatkozatod meg fog jelenni egy plutokrata, liberális, neobolsevista újságban (a plutokrata, liberális, stb. Azt jelenti, hogy az éppen regnáló kormány nagyon utálja), de erre már nem érdemes figyelni, mert a lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke még életében gondoskodott klienseiről. Neked csak arra kell ügyelned, hogy kliens maradj.

Tudtam, hogy közbeszólsz! Hogyan lehetsz kliens? Figyelj! Állandóan hangoskodj, hogy te igazi magyar vagy. Persze most megint közbeszólsz. Hogy ki az igazi magyar azt én se tudom, talán az igazi magyar szereti a csípős lecsót. Mit tudom én! Szóval verd a melled, aggódj a határon túli magyarokért, szidd az oroszokat, légy beszarva a visszarendeződéstől. Szóval tegyél úgy, mintha kliens lennél.

Bármennyire megbízol unokaöcsédben, írass vele alá egy szerződést, aminek értelmében, ha felmondanál neki, úgy kézhez kap, mondjuk 10 millió végkielégítést. A továbbiakban neked és unokaöcsédnek semmi más dolgotok nem lesz, mint várni egy-két hónapot, majd nagy hirtelen haragra gerjedsz és felmondasz neki. Természetesen azonnali hatállyal. A következő lépés, hogy unokaöcsédet rábeszéled, sétáljon el a vállalat pénztárába (vigyen magával egy kisebb bőröndöt), ahol fel fogják húzni azt a pici ablakot és le fognak számolni neki tízmilliót. Remélem, még emlékszel miért? Hát persze, a munkaszerződésben benne van az a bizonyos tízmilliós végkielégítés.

Életedben ez lesz az a pillanat, amikor hirtelen rádöbbensz, hogy céged export tanácsadó nélkül maradt. Ez azonban túlzott gondot nem jelenthet, hiszen a családban van még néhány unokaöcs.

Már látom a kétségbeesett arcod, hogyan lesz ebből neked pénzed? Nahát, hogyan lehet valaki ekkora pancser? Figyelj! Itt és most (1990) nem ütközik semmi jogszabályba. Találj már ki valamit az ég szerelmére! Rendben van, segítek. Ugye te egy nagyon értékes gazdasági vezető vagy? Nélküled a vállalat egészen biztos csődbe jutna (veled meg pláne, de ez csak úgy kicsúszott a számon) tehát csődbe jutna…. és akkor konszolidáció …, (na, jó ez egy másik történet). Szóval értékes vagy! Micsoda tragédia, ha elveszít a vállalat! Átérzed? Köszönöm az együttérzést! Mit csinálsz? Hát, a vállalat pénzén bebiztosítod az életedet egy horribilis összegre. A vállalat fizet, mint a köles, de a kedvezményezett te leszel, illetve az özvegyed, örökösöd, stb.

Most megint jössz evvel, hogy mi az a kedvezményezett? Így hívják azt, akinek a végén fizetnek. És persze fizetni fognak, mert te – jóval a halálod előtt – egyszerűen felmondod a biztosítást. A biztosító pedig az addig befizetett összegnek egy tetemes részét, néhány milliócskát visszafizeti neked.

Persze adhatnál magadnak prémiumot is, de az olyan snassz és nagyon rossz hatásfokú. Kölcsönt is adhatsz magadnak, de az olyan bugris és piti. Képzeld el, kiutalsz magadnak 30 milliós kamatmentes kölcsönt. Megjegyzem, jogszabályba nem ütközik. Miután felmartad a stegót, beteszed egy olyan bankba, amelyik a közeljövőben nem kíván tönkremenni (mellesleg ez a dolog legnehezebb része). Kapsz rá minimum 10 százalék kamatot, ami ha jól számolok, havi 250.000 forint (én mondtam, hogy pitiáner). Bár, ha nem nyúlsz a kamatokhoz öt év alatt összejön 15 millió, tíz év alatt kerek 30. Ezek után – ha nagyon muszáj – akkor az eredeti 30 milliót visszaadod és vered a melled, milyen erkölcsös vagy.  Másik 30 millió pedig – ha nagyon muszáj – kitarthat életed végéig.

De azért, be kell vallanom, ezt a trükköt nem díjazom. Olyan átlátszóan egyszerű. Semmi szellemesség, semmi elegancia, merész zsenialitás (csak várjatok, majd a Simicska megmutatja, hogy kell!). Csak úgy brutálisan kiutalni önmagadnak. Pfújj! Az viszont valóban elegáns, ha felveszel 28 milliós előleget, mondjuk arra, hogy írsz egy forgatókönyvet. Na de mi is legyen a címe? Megvan! Legyen a címe: „Hogyan maradhatunk a hatalomban most és mindörökké, ámen.” A legrosszabb esetben legfeljebb nem jön be a címben óhajtott eset. És akkor mi van?

Engedelmeddel, most visszahuppanok a jelenbe és felteszem a kérdést, mi változott 17 év alatt, azon kívül, hogy az ország legatyásodott? Ne mond, hogy semmi, mert ez nem igaz. Időközben a 10 milliós végkielégítés 100 millióra módosult és nem kell felvenni a végkielégített helyett senki mást, mindjárt másnap lehet alkalmazni havi 2 millió forintért. Végül, van egy vicces kérdésem: Tessék mondani, a villamosjegy árát mikor emelik fel 400 forintra?

Az igazság keresése (17.) Az elit menti az irháját

Ma este (csütörtök) maga a belügyminiszter jelentette be a TV2 híradójában, hogy ezentúl, ha valakinek van fegyvertartási engedélye, akkor az otthonában használhatja egy betörővel szemben. Ha a betolakodót megöli, akkor feltételezik, hogy zavart izgalmában nem tudta helyesen felmérni a helyzetet, ezért oltotta ki a betolakodó életét. Tévedés ne essék, én mindig is híve voltam annak, hogy ha valaki bármilyen szándékkal, erőszakosan behatol egy ismeretlen család lakásába, házába, akkor a védekezés következményeit vállalnia kell. Csakhogy ez eddig nem így volt. Ha valaki meg akarta óvni vagyonát és ez a tolvaj életébe került, akkor szándékos emberölésért kellett felelnie. Konkrét példa szerint. Ha a termést lopó cigányt agyoncsapta az áram, akkor a gazdát felelősségre vonták annak ellenére, hogy figyelmeztető táblát tett ki, miszerint a kerítésbe áram van vezetve. Eddig tehát az elitnek az volt a fontos, hogy védjék a cigányokat, mert amíg a cigányokhoz nem lehet nyúlni, addig az elit biztonságban érezte magát. A kérdés az, hogy akkor most mi változott?

Az elit rádöbbent arra, hogy a globális felmelegedés és a mélyülő gazdasági válság miatt összeomolhat a társadalom és hordákba verődő éhező, kisemmizettek fosztogatásba kezdhetnek, amit a rendőrség nem biztos, hogy meg tud akadályozni. Következésképpen, aki átlépi a kerítésüket, azt egyszerűen lepuffantják. Tehetik, mert nekik van vagy hamarosan lesz fegyvertartási engedélyük. Mi pedig tanuljuk meg, hogy azoktól, akik 20 éven keresztül hivatalosan raboltak, nem éri meg rabolni. Aki éhes és lopni megy, az lopjon a tisztességes emberektől, azoknak ugyanis egészen biztos nem lesz lőfegyverük.

Az igazság keresése (16.) Velünk manipulálnak

Valahol Amerikában kitalálnak egy „nemzetbiztonsági” hazugságot, amit leközöl a New York Times, majd a Washington Post, ahonnan az egész nyugati világ átveszi (és akár oda tartozunk, akár nem) mi is. Másodpercek alatt egy milliárd „fehér ember” totálisan félre van vezetve.

Vegyük a legutolsó esetet. Az iráni választások eredményét. A nyugati sajtó tudni vélte, hogy egy nagyon szoros verseny várható. Vagyis előre fel voltunk készítve a hatalmas küzdelemre. Valójában erről szó sem volt. A régi elnököt a vidéki lakósság és a szegények támogatták. A kihívó mögött csak a szekularizált, tanult városi értelmiség állt. Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi hatalmas százaléka elment az urnákhoz, míg a vidékiekről ez nem mondható el. Ennek ellenére Mahmoud Ahmadinejad, a régi elnök simán (63,29 %-os fölénnyel) megverte a „mérsékelt” kihívót, Mirhossein Mousavi-t. Mivel ez az USA-nak nem tetszett, az „Amerikai Kormány nem fogadja el a választási eredményt.” A nagy USA, mindenbe beleveri az orrát. Ők nem fogadják el az eredményt! Ki nem szarja le a véleményüket? – jó kérdés! Hát az 1 milliárd „fehér ember”. És mi baja Amerikának a régi elnökkel? Az, hogy fanatikusan hazafi és a CIA nem tudja megvesztegetni, ami egy „értelmiségiről” nemigen mondható el. [Még Antal József idejében mondta egy magyar értelmiségi – a nevét nem hozom nyilvánosságra – hogy a magyar értelmiséget kilóra meg lehet vásárolni. X-nek tökéletesen igaza volt – futott át rajtam a gondolat – amikor két napja nyilvánosságra hozták a legújabb besúgok hadát.]

A végső üzenet: A holokauszttagadó, Izraelt a térképről lesöprő, atombombát gyártó Ahmadinejad csalással nyerte meg a választásokat. Ha a nemzetközi sajtó valóban tájékoztatni akarná az embereket, akkor a következőket írhatta volna: Ahmadinejad doesn’t have much power in Iran. The President is not the most powerful person in the country. He is not the commander in chief and  does not control the army and the intelligence and security services. He does not have the power to go to war. Those powers are reserved for the supreme leader of Iran Ayatollah Khomeini. Ami valahogy így hangzik magyarul: Ahmadinejadnak nem sok hatalma van. Az iráni elnök nem az ország legerősebb embere. Nem ő a hadsereg főparancsnoka, nincs befolyása a hadseregre, a hírszerzésre és a nemzetbiztonságra. Nem viheti az országot háborúba, mert az fenn van tartva Ayatollah Ali Khamenei, legfelsőbb vezető részére. – Következésképpen az iráni választásoknak mindössze protokoll tétje volt. Én azért még hozzátenném, hogy Ahmadinejad nem holokauszt tagadó, ennél lényegesen értelmesebb ember. A holokauszttal kapcsolatban én két megnyilvánulásáról tudok. 1) A németek bűnéért miért a palesztinoknak kell megfizetni? 2) A holokauszt rókáról túl sok bőrt húznak le a zsidók. Ami pedig Izrael térképről való letörlését illeti, Ahmadinejad mindössze idézte Ruhollah Musavi Khomeinit, aki nem az izuraeli államról, hanem az ott uralkodó rezsimről beszélt és nem a térképről kívánta letörölni, hanem az „idő elsöpréséről” beszélt.

Hogy is van a szakállas vicc? A TASZSZ jelenti: Moszkvában Mercedeseket osztogatnak. Helyesbítés: Nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.           

Az igazság keresése (15. blog) Statisztika

Ebben a témában már nemigen lehet újat mondani, a statisztikai anekdoták is tucat számra terjednek. Vagyis én most a lehetetlennel próbálkozom. Szerintem arra például fel kellene figyelni, hogy ha egy ország lakósságának 30 %-a megy el szavazni (lekerekítve) és a szavaztok 50 %-át elnyeri valaki, akkor tulajdonképpen a népnek mindössze 15 %-a szavazott rá. Következésképpen nem az 50 (na jó, legyen 56) százalékot kellene emlegetni, hanem azt a 70 százalékot, aki (szerintem) annyira undorodik a politikusoktól, hogy még szavazni se ment el. De van ennél fontosabb is, mert szerintem most már teljesen mindegy, melyik miniszterelnök vezényli le az ország lakósságának a kivéreztetését, mert az világos, hogy 1-2 évtizedes vérleszívás nélkül nem megy.

Sokkal érdekesebb az úgynevezett „peak oil” ami alatt azt kell érteni, hogy a világ nyersolaj kitermelése mikor éri el a maximumát. Ugyanis ettől sokkal több függ, mint attól, hogy hány magyar család fog visszatérni a zsíros kenyér kúrára a „könnyű és finom” pancsolmányokról.

A „peak oil” egy olyan téma a világfórumon, mint Magyarországon a foci. Nem azt állítom, hogy mindenki ért hozzá, de mindenki hozzá tud szólni valami okosat. Én, jómagam tucatnyi cikket olvastam már erről és úgy tűnik, hogy az eredményeket átlagolva a „peak oil” 89 milliárd hordó értékben 2006 környékén következett be. Legyünk igazságosak, a pontos számítás sok okból kifolyólag lehetetlen. Először is a kitermelő társaságok adataikat nemigen szeretik szellőztetni. Másodszor egy-egy mező kimerülési foka nem könnyen mérhető. Aztán pedig a kitermelés könnyű vagy éppen nehézségének különböző fokai vannak, aminek költségvonzata van. Ez azt jelenti, hogy 100 $/hordó árnál érdemes, viszont 40 $/hordó árnál már nem érdemes egy adott helyen olajt a felszínre hozni. Aztán persze állandóan újabb és újabb lelőhelyeket találnak, igaz egyre egzotikusabb helyeken (5 km a tengerfenék alatt, meg hasonlók).

Most értem oda, hogy rá fogok térni a lényegre. Az Amerikai Energiaügyi Minisztériumnak van egy osztálya, amit úgy hívnak, hogy „Energy Information Administration” (le se kell fordítanom). Ez a nagytekintélyű hivatal minden évben kiad egy jelentést (többek között) a világ energia állapotáról „International Energy Outlook” cím alatt, amiben a nyersolaj igen tekintélyes helyet foglal el. Ez a meglehetősen konzervatív, de főleg optimista intézmény legújabb jelentésében közölte, hogy minden korábbi becslése ellenére (pl. 2030-ban 101 milliárd hordó lesz a csúcs) a „peak oil” állapotát bizony elértük. De számomra nem ez az igazán érdekes. Figyeljétek meg, miként változott az előrejelzés évről-évre, mert ez az igazi statisztikai tanulság. Ugyanis már elég hosszú ideje írogatom, hogy az előrejelzések minden téren túlzottan optimisták és állandóan korrekcióra szorulnak, csak várni kell egy kicsit.

Na, most a lényeg (köszönöm, hogy kivártad). Valami okból kifolyólag az USA-nak rettenetesen fontos, hogy nyersolajfogyasztásban Kína mikor éri őket utol.

2006-ban úgy gondolták, hogy ez 2026-nál előbb nem következhet be, ami egy jó 20 év. 2007-ben ezt egy kicsit módosították 2021-re. 2008-ban, vagyis a múlt évben egy újabb revízióra került sor, ami szerint Kína már 2016-ra utolérheti őket. És persze napvilágot látott már a 2009-es jelentés is, ami szerint nem kizárt, hogy ez a retteget utolérés már 2010-ben bekövetkezik. Na látod, ezen érdemes elgondolkodni!

Az igazság keresése (14. blog) Cigány vagy roma?

Ha ebből állna a „cigánykérdés” akkor egyetlen szóval meg tudnám válaszolni. Cigány. Magyarul a cigányt, cigánynak nevezzük. A cigányok magukat cigányul romának nevezik. Én magyarul beszélek, ők meg (néha) cigányul. Akinek ez nem teszik, annak mondok egy analógiát. Mi magunkat magyarul magyaroknak nevezzük (és valljuk), míg az angolok azt mondják ránk, hogy Hungarians. És mi nem kérjük ki magunknak, természetesnek vesszük. Ezzel szemben a Magyarországon élő cigányok vérig vannak sértve a „cigány” kifejezés hallatán, amit én úgy értelmezek, hogy az elmúlt 20 évben egy kicsit sokat volt nyalva a seggük. A fő seggnyalók most kaptak vagy 2 százalékot a szavazóktól. Majd ha több mint 9 millió seggét nyalják, talán jövőre bekerülnek a parlamentbe. Ilyen egyszerűen látom a politikát.

De maradjunk a cigányoknál! Én a Rákosi rendszer alatt voltam középiskolás diák. Ma már a társadalom nagyobbik hányada csak a Rákosi rendszer után született, ezért higgyetek nekem, tudom, miről beszélek. A Rákosi rendszer köztudottan kurva szar volt, de nemigen tudják megfogalmazni miért. Voltak padlás lesöprések, kitelepítések, jegyrendszer, békekölcsön jegyzés és felpofozás a pártirodán. Kellemetlen események, de el lehetett őket kerülni vagy túl lehetett élni. Nekem a legelviselhetetlenebb az állandó hazudozás volt, reggeltől estig, hosszú éveken át. Valóban nem lehet élni úgy, hogy állandóan mást mondunk, mint a valóság, a megfogható tény. Az ember elveszíti józan eszét, belehülyül az örökös, és mindig jelenlévő mellébeszélésbe. Ebből következik, hogy a mellébeszéléstől nekem libabőrös lesz a hátam több mint 50 évvel a Rákosi rendszer után is. Márpedig a cigányokkal kapcsolatban ma Magyarországon egy kolosszális mellébeszélés folyik. Felvázolom tehát az én nézetem.

A cigány egy Indiából idevándorolt faj, amely hozta magával a saját kultúráját és megtanult magyarul. Egy nagyon kicsiny hányaduk szakított a sajátos kultúrájukkal és beépült a többségi társadalomba. Minden elismerésem az övék. Lehet belőlük TV bemondó, kormány szóvivő, ügyvéd, orvos, vagy egyszerű szakmunkás. Velük a többségi társadalomnak (és a rendőrségnek) semmi gondja nincs. A cigányok többsége azonban ragaszkodik eredeti kultúrájához, amivel szintén nem lenne semmi baj, ha ez csak népviseletet, ünneplési szokásokat, dalokat és hasonlókat jelentene, ahogy ezt láthatjuk a magyarországi sváboknál, szlovákoknál, stb. A problémát az adja, hogy a cigány kultúrához hozzá tartozik a többségi társadalmon való élősködés, mások becsapása, meglopása ezer fajta fondorlatos módon. Ráadásul primitívségüknél fogva nemigen törődnek a jövővel, ezért 8-10 év kilátásba helyezett börtön számukra nem elriasztó.

A cigány kultúra megnyilvánulásától szenvednek a szomszédságban élők, kínlódik velük a rendőrség és számos jelét láttam annak, hogy a bíróságoknak is okoznak fejfáját. Egyedül a megélhetési szalonpolitikusok okoskodnak és állnak ki a romák mellett, számomra homályos megfontolástól vezetve. Ennek egyenes következménye, hogy tanárnőket pofoznak fel, vétlen vezetőt vernek halálra és egyre fenyegetőbben viselkednek, mert a társadalmon való élősködésük egyik mankója a kedvező lehetőségek gyors felismerése és kihasználása.

Egy dolog biztos, nem lehet őket se eliminálni, se megreformálni. Az előzőt nem kell megmagyarázni, az utóbbinak oka az, hogy mire egy cigánygyerek az óvodába, iskolába kerül, a megneveléssel már elkéstek. A probléma számottevő, se mellébeszélni, se a szőnyeg alá seperni nem lehet. A megoldás kiötlése nem az én tisztem, arra valók az igen jól megfizetett tanácsadók. Én csak egyet tehetek, kikérem magamnak, hogy Rákosit meghazudtoló szívóssággal erőszakolják rám a mellébeszélést és fogadtassák el velem, az evvel kapcsolatos hazugságokat.

Utóirat: A cigányok levadászását és kivégzését hirdető médiának azt üzenem, hogy én még emlékszem, amikor a németek orosz feliratú bombákkal lebombázták Kassát, hogy hadat üzenjünk a Szovjetuniónak. Üzentünk!            

Az igazság keresése (13. blog) A gyilkos gyilkosa

A magyar sajtó nem nagyon foglalkozik Dr. George Tiller meggyilkolásával, pedig lenne mit írni róla. Dr. Tillert május 31-én lőtték le egy templom előterében, ahová vasárnaponként rendszeresen járt istentiszteletre. Sokak szerint bűnhődnie kellett, mert egyike volt azon amerikai doktoroknak, aki a klinikáján (egészségügyi okból, törvényesen) hajlandó volt terhességet megszakítani, ellenfelei szerint „gyilkolni” egészen a szülésig. Ez természetesen nem volt igaz, mert a terhesség 21. hete volt a határ. Meg kell még említeni, hogy Dr. Tiller ellen már követtek el gyilkossági kísérletet, és Amerikában ő a negyedik orvos, aki ugyanezen okból kifolyólag merénylet áldozata lett.

Az esetet én magam se tartanám olyan kirívónak, hogy világszenzáció legyen belőle, ha nem lenne elgondolkodtató. Felénk az Amerikát megjárt magyar csúcsértelmiségek, teszem azt Heller Ágnes, lépten-nyomon kommunikálják az amerikai demokrácia nagyszerűségét. 1949-től 1989-ig a Szabad Európa rádió mást sem tett, mint hirdette az amerikai szabadságot (it’s a free country). Szabad ország. Szabadon lehet fegyvert vásárolni, szabadon használni azt, szabadon lehet beavatkozni mások életébe. És vallásos hitre hivatkozva szabadon lehet gyilkolni, úgy hogy a meg nem született életek megóvása a cél. Olyan meg nem született életekét, amelyekhez az égvilágon semmi közük. Micsoda szabadság és demokrácia az, ahol bárkinek eszébe juthat, hogy ha a demokratikusan megválasztott képviselők által megszavazott törvény neki személy szerint nem tetszik, akkor gyilkolással adjon ennek hangot?   

Az igazság keresése (12. blog) Atomkorszak

Esküszöm az élő istenre, hogy Kim Jong-il nekem kifejezetten antipatikus. Arról is szeretnélek biztosítani, hogy az iráni ajatollah bagázs sincs a szívem csücskében. Kifejezetten szerencsének tartom, hogy jó messze vannak tőlünk, de…. . Az atomfegyverekkel nem rendelkező országok békés tűrése mellett, el nem tudom képzelni, hogy a 10.000 nukleáris töltettel rendelkező USA (amiből az elmúlt 60 év alatt pontosan tizenegyet „elvesztett”. Akit érdekel: http://www.alternet.org/story/140060/ ) miért van úgy felháborodva az Észak-koreai (akikkel különben háborúban van, csak éppen most fegyverszünetet kötöttek – na jó 55 évvel ezelőtt, de azért érvényben van) földalatti atomrobbantás miatt. Arról nem beszélve, hogy kifejezetten nevetséges, és természetesen példa nélküli, hogy egy háborúban lévő ország kifogásolja az ellenségének a haditechnikai fejlesztését. Különben is hol van az előírva, és főleg miért, hogy atomfegyvere csak a következő 8 országnak lehet: USA, Oroszország, UK, Franciaország, Kína, Izrael, India és Pakisztán. Nagyon nem szeretem az atombombákat, ami azt illeti a TNT-vel töltött bombákat se, amire meg is van az egyéni okom. De miért sulykolják belém, hogy Észak-Korea a sátán országa, miközben Amerika a mennyek birodalma. Különben pedig Kim Jong-il atombombája (és nem hidrogén) „csak” 20 kilótonnás volt, pontosan akkora, amekkorát Amerika ledobott Hirosimára és Nagaszakira. Még jó, hogy megírták, illetve eszembe juttatták. Tényleg ezek a tiltakozók már dobtak is le ilyen izét. Nekik szabad volt? Ezek meg elő se állíthatják?    

Az igazság keresése (11. blog) Góg és Magóg

Ha azt hiszed, hogy Ady Endre verséről akarok értekezni, akkor most egy kicsit melléfogtál. Ugyanis én arról a Góg és Magógról írok, akik a Biblia Jelenések könyvében szerepelnek és szerepük a zsidók és a keresztények végromlásának az előkészítése. Az Apokalipszis szerint egy angyal a sátánt 1000 évre leláncolta, de utána szabadon kell bocsátani. De beszéljen helyettem a Biblia:

„Mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost (Jeruzsálemet – az én közbeszúrásom). De tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénkővel égő tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődni fog”.

Sose kezdtem volna erről írni, ha G. Bush volt amerikai elnök a „tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket” mondattöredékkel kapcsolatban nem érezte volna úgy, hogy Isten őt szemelte ki az idézett „tűz” lecsapatására. Mind erre pedig nagyon érdekes módon derült fény.

Az Irak ellenes koalíció megerősítése végett 2003-ban Bush elbeszélgetett az akkori francia köztársasági elnökkel, Jacques Chirac-kal. Beszélgetés közben Bush közölte, hogy Góg és Magóg pillanatnyilag a Közel-keleten garázdálkodnak és nekik kötelességük őket legyőzni. Szó szerint idézve a következőket mondta: „Ez a szembehelyezkedés Isten akarata, aki a konfliktust arra akarja felhasználni, hogy az Új Kor kezdete előtt a választott nép ellenségét megsemmisítsük.” A Chirac-Bush beszélgetés sose látott volna napvilágot, de Chirac teljesen paff volt a szöveg hallatán, ezért a Lausanne Egyetem teológus professzorának, Thomas Römer szakértelmére volt kíváncsi. Römer a kissé hihetetlen történetet az egyetem belső kiadványában közzétette, de különösképpen senkise figyelt fel rá. Csakhogy ez év márciusában a francia újságíró, Jean Claude Maurice kiadott egy könyvet, amiben a történetet maga Chirac erősített meg. Az újságíró visszatekintése szerint Chirac, francia köztársasági elnököt Bush kijelentésén elképedt és meg volt riadva. Hogy képzeli az USA elnöke, hogy az Irak elleni háborút egy bibliai próféciával meg lehet indokolni. Chirac szavaival: „Azon töprengtem, hogy hihet valaki ilyen fanatikusan a Bibliában?”

Ezzel még nincs vége a történetnek, mert állítólag még ugyanabban az évben Bush azt mondta a palesztin külügyminiszternek, hogy Irak és Afganisztán megtámadására Istentől kapott parancsot, és neki ezt a szent missziót végre kell hajtani. Rengeteg elmélet látott eddig napvilágot, hogy Amerika miért támadta meg Irakot. Most azonban már semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Bush háborújának alapja a vallási hite volt. Tetteinek motivációja a bibliai prófécia beteljesítése, aminek kapcsán Isten őt választotta ki a beteljesülés végrehajtására. Végeredményben sok ezer amerikai katonának, és sok százezer irakinak azért kellett meghalni, hogy Bush legyőzhesse Gógot és Magógot.

A mi politikusaink se épelméjűek, de talán ilyen kötöznivaló őrült nincs közöttük.

http://www.guardian.co.uk/world/2005/oct/07/iraq.usa   

http://www.rue89.com/2007/09/17/un-petit-scoop-sur-bush-chirac-dieu-gog-et-magog  

Az igazság keresése (10. blog) A magyar gazdálkodók figyelmébe!

http://www.alternet.org/story/140105

Ahogy tegnap bolyongtam a nem „mainstream media” más szavakkal a nem „Corporate Media” hírügynökségek között, ahonnan a magyar média még véletlenül se vesz át anyagot, megakadt a szemem azon, hogy Indiában az elmúlt 10 év alatt 200.000 paraszt követett el öngyilkosságot. Tudom India egy nagy ország, de ha ezt lefordítom magyarra, akkor ez olyan, mintha nálunk 3000 termőföld tulajdonos lenne öngyilkos. Természetesen nekiestem a meglehetősen terjedelmes cikknek, ami főleg egy helyi szakértő interjúvolását tartalmazta, aminek olvasására egy hátborzongató kép tárult elém. A cikk lényegét lefordítottam és itt most közzé teszem, hogy tanuljunk belőle.

Az öngyilkosságok oka a reménytelen eladósodás, formailag a termőföldekre felvett jelzáloghitel, aminek végső következménye a parasztok földjének az elvesztése. Most már csak az a kérdés, hogy mire és miért vették fel a kölcsönt?

Több multinacionális (Cargill, Monsanto és Syngenta) vállalat is foglalkozik vetőmag „nemesítéssel”, ami alatt genetikailag módosított (GM) vetőmagot kell érteni. A „nemesítésnek” különböző céljaik vannak, melyek nagyon nem organikusak, és elsősorban az előállító multik érdekeit szolgálja. Például olyan szójababot állítanak elő, amelyik egy bizonyos gyomirtóra immunis. Ültetés után ezeket a földeket egyszerűen lepermetezik ezzel a gyomirtóval, ami mindent megöl, kivéve a szóját. Mi ebben a rossz, kérdezhetnénk. Az hogy az éveken át használt gyomirtó elszabadul a környéken és minden más gazdanövényt is elpusztít. De visszatérve az indiai példához, itt elsősorban pamut cserje ültetvényekről van szó.

A globalizációt kihasználva a Monsanto megjelent Indiában és a genetikailag módosított magot „fehér arany” fantázia név alatt értékesítette, azt ígérve, hogy jelentős hozamnövekedés várható, de nem árulta el, így a parasztok nem is tudhattak róla, hogy ezt a pamutcserjét öntözni kell, tízszer nagyobb a műtrágya szükséglete és permetezésre szorul. A vetőmag pedig a Monsanto szellemi tulajdona, amit minden évben újra meg kell venni kilónként 17.000 Rupiáért, míg a közönséges vetőmagnak mindössze 7 Rupia volt az ára, és a parasztok maguk összegyűjthették a termésből. Az öntözéshez kutakat kellet fúrni és szivattyúkat kellett beállítani. A hatalmas beruházásokhoz kölcsönöket voltak kénytelen felvenni, és biztatásra átálltak a mono-kulturális termelésre.

Ezzel egy időben az USA kormánya 4 milliárd dollár szubvencióval támogatta az amerikai pamuttermesztést, ami hatalmas túltermeléshez vezetett és a világpiaci árakat lenyomta. A korábbiakhoz viszonyítva a sokkal drágábban előállított indiai pamut versenyképtelenné vált, a parasztok éves bevétele kevesebb lett, mint a termesztéshez nélkülözhetetlen járulékok együttes kiadása. Ilyen körülmények között kölcsöntörlesztésről szó se lehetett. Maradt a tömeges öngyilkosság.

A teljes interjú: © 2009 Independent Media Institute. All rights reserved. (kivéve a kivonatolást)

Az igazság keresése (9. blog) Információs forradalom

Hát igen, ha valamiben nincs hány, akkor az információ. Egyetlen apró hiba van csak, az információk hatalmas hányada simán manipulál a társadalommal. Engedjétek meg nekem, hogy bemutassam a legfrissebb gyöngyszemet, ami minden kétséget kizárva igen hatásosan működik. Létezik egy olyan hírlevél Magyarországon, aminek  InforMed a neve. A mai napon a következő hírlevelet küldte szét: Az omega zsírsavak védik a szemet InforMed Hírek 7    Egy ausztrál vizsgálat szerint az időskori jó látás érdekében fogyasszunk minél több halat, olívaolajt és dióféléket, tartózkodjunk azonban a transz-zsíroktól. A cikken belül a következő mondatok voltak találhatók: Valószínű, hogy az omega-3 zsírsavak gyulladásgátló hatásuk révén védik a szemet. valamint: A szakemberek tehát omega-3 zsírsavakban gazdag étrendet javasolnak. A gyanútlan olvasó megjegyzi az adatokat, és mert nem akar idős korára vak lenni, elhatározza, hogy odafigyel az étkezésére és ügyel arra, hogy kellő mennyiségű omega-3 zsírsavhoz jusson. [Közbevetem, hogy a cikk nem nevezi meg, hogy a napi omega-3 szükséglet 1,5 g. Istenem senki se tökéletes J] Viszont az elrejtett huncutság elkerüli majd mindenkinek a figyelmét (de az enyémet nem), mert mivel is kezdődik a cikk? Miből kell minél többet fogyasztanunk? A felsorolt három tétel második tagja az olívaolaj. A külföldről importált olívaolaj, aminek literje 1000 forint körül van. És akkor most nézzük, mit tartalmaz az olívaolaj! 16% telített zsírsavat (nem örülünk neki) 72 % egyszeresen telítetlen zsírsavat (nem kifejezetten rossz, de a 72 % egy kicsit sok) valamint 12 % linolsavat, azaz omega-6 zsírsavat. Ez összesen 100 %, de hol van az omega-3 ? Sehol az olívaolajban nincs, ismétlem nincs omega-3. A következtetést vond le magad, szerintem nagykorú vagy.

Az igazság keresése (8. blog) Tiszta téboly

Most tudtam meg a TV híradóból, hogy az IMF megengedte, hogy az államháztartási hiányunk 2,9 % helyett 3,9 % legyen. Triumfál a Kormány, a Pénzügyminiszter és szemel láthatóan a hírbemondó is. A gyengébbek kedvéért még azt is hozzáteszik, hogy ezek szerint 290 milliárd forinttal több lehet a hiányunk. Azt természetesen nem teszik hozzá, hogy ezzel az ügyes húzással sikerült az egy évben fizetendő kamatunkat megközelítőleg 30 milliárddal növelni az idők végezetéig, vagyis amíg minden tartozásunkat nem fizetünk vissza. Ez utóbbit nevezem az idők végezetéig. Aki azt hiszi, hogy hülyéskedem, annak elárulom, Magyarország 1970-óta soha egyetlen percre se szűnt meg tartozni.

Játszadoznak itt vagyonadóval, lakásadóval, szocpol megvonással, kamat támogatás beszüntetéssel csak azért, hogy 20-30 milliárdokat megspóroljanak. És akkor egyetlen húzással kiröppen az ablakon évi 30 milliárd, mert nekünk a 2,9 %-os államháztartási hiány nem elég. Mi többet akarunk! OK. Az átlagember nem ért az egészhez, de a pénzügyminiszter? Egyetlen egy kérdést tennék fel a nyugdíjasoknak, és a közalkalmazottaknak. Vajon tudják-e, hogy a 13. havi nyugdíjat, és fizetést, amit néhány évig élveztek, ÁFÁ-ban (vagy más huncut módon) sokszorosan fogják visszafizetni életük végéig. Ugyanis az államháztartási hiány valójában erről szól.