Antalffy Tibor honlapja

Az összeomlás túlélésének feltétele a kisközösségbe tömörülés – kezdj el szervezkedni!

Az eredeti poszt az USA-ban látott napvilágot, de fővonalaiban Magyarországra is érvényes.

Mindenki tudja, hogy a gazdaság milyen törékeny. Ez az állapot az első Világ országait a forradalom közelébe sodorta. A társadalom már nem bír el túl sok nyomást, és akkor a civilizáció oszlopai megrendülnek. Ha a folyamat elindul, semmi nem állja útját a társadalom teljes összeomlásának. Sajnálatos módon a gazdaság tovább erodálásának jelei a képben lévők részére egyre nyilvánvalóbb. Sőt a kormánykeréknél lévők elkezdték levezényelni az amerikai gazdaság és társadalom összeomlását, igaz lassan haladnak a munkálataikkal, de annál biztosabban. A gazdaság és a környezet már túllépett a kritikus átbillenési ponton, tehát a dollár elkerülhetetlenül értéktelenné válik és az emberek legnagyobb részére az erőforrások elérhetetlenek lesznek. Az üzemanyag árak hamarosan csillagászatiak lesznek, aminek következtében az élelmiszerek és a gyógyszerek hamarosan el fognak fogyni a polcokról, aminek oka előbb a felvásárlási hullám, később a kétségbeesett fosztogatás lesz. Csak át kell gondolni, hogy a bejelentett tartós hóvihar milyen felvásárláshoz vezetett, mi lesz, ha a „hóvihar” állandósul? Már a huszonharmadik órában vagyunk, most már a megoldásra és a túlélése kell koncentrálnunk. Az összeomlás kétségtelenül sokak számára szörnyű lesz, különösen azok számára, akik nagyvárosokban élnek. De még a kertvárosban élők se kerülhetik el a kellemetlenségeket, ha nem látják meg azt, ami vár ránk és nem teszik meg a kivédési lépéseket. Munkalehetőségek alig lesznek. A keresetek alig fogják fedezni a legszükségesebb élelmiszer és energia beszerzését. A városlakok pedig bandákba fognak verődni és kétségbeesetten fogják felkutatni a lét fenntartásához szükséges alapszükségleteket. A szegény és reménytelen állampolgárokat táborokba (FEMA) fogják összegyűjteni. ( http://www.campfema.com/ ) [ezt a linket feltétlenül nézzétek meg, és ha  valaki valahonnan le tudja tölteni a teljes filmet, akkor jelezze!)

Ha a bekövetkezendő eseményeknek van egyetlen egy kedvező fordulata, akkor az, hogy az összeomlást kitervező Elit az ország hatalmas területei felett elveszítik a felügyeletet, ami át fog kerülni a helyi törzsek, bandák, klánok kezébe. Lesznek olyan közösségek, amelyek pontos tervek alapján összefognak és a saját „zöld övezetüket” fegyveresen meg fogják  védeni. A védelmet valószínűleg a helyi rendőrség vagy felfegyverzett állampolgárok fogják biztosítani. Éppen ezért már most meg kell kezdened megszervezni a saját közösségedet a túlélésed érdekében. Az egyértelmű, hogy hozzád hasonló gondolkodású embereket kell keresned, akik szakismeretükkel, tartalékaikkal és lojalitásukkal hozzájárulnak a kisközösség életképességéhez. Először is a családtagjaidat és barátaidat kell bevonnod. Ha még nem nyilt ki a szemük, akkor szervezz részükre beszélgetéseket és állj elő bizonyítékokkal, könyvek, videók formájában. Ne feledd, mit mondott Schopenhauer az igazságról! „Minden igazság három fejlődési fázison megy át. Először kinevetik. Másodszor hevesen tiltakoznak ellene. Harmadszor magától érthetődő.

Szerencsénkre a kinevetésünk már megtörtént. Most, hogy átléptünk a 23. órán, el kell kezdenünk előremenetelni az igazsággal, mert gyorsan közeledünk a „heves tiltakozás” fázisa. Sajnálatos módon sokak számára csak akkor lesz világos, amikor már túl késő lesz, amikor már az egyik FEMA barakkban találják magukat és végignézhetik, hogy gyerekeiket hogyan küldik háborúba.

Számtalan korábbi civilizációban a vezetés hierarchikus volt. A közösség tagjai különböző mesterségekhez értettek. Mindenki azzal foglalkozott, amihez legjobban értett. A természetesen kiválasztódott vezetőé volt a döntéshozás terhe. Ezekben a közösségekben a javakból senkinek se jutott több, mint bárki másnak. Tudatában voltak annak, hogy minden egyes egyed jóléte fontos a közösség élvezhető fennmaradása szempontjából. Azok számára, akik idegenkednek a közösség és az egyenlősdiség koncepciójától (szocializmus vagy kommunizmus), meg kell érteni, hogy a közösségen belüli egyenlőség az egyének képességeire, nem pedig az egyének áldozatvállalására épül, amit az uralkodó Elitet támogató rendszerért kell hozni.

A megfelelő kisközösséggel a felkészülés az összeomlásra, alapvető tényező a túlélés érdekében. Most van itt a szerveződés ideje.    

=================================================    

A Vég kezdete (II.)

Ez a cím csak az első olvasatra tűnik túlzásnak, mert ha végigolvasod a posztot, akkor meg fog  változni a véleményed. Két nappal ezelőtt (Augusztus 19.) Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon, a közgyűlésen felhívta a figyelmet a pakisztáni áradásra a következő szavakkal: „Vasárnap személyesen mentem el Pakisztánban és a következőket láttam, egyik falú a másik után teljesen odaveszett az áradatban. Utak, hidak, házak pusztultak el mindenfelé. A mezőgazdasági termés odaveszett. Számtalan nővel és férfivel találkoztam, akik küszködtek az áradattal. Valamennyien féltek a következő árhullámtól, betegségtől, rombolástól. A szemeinkkel látjuk, a füleinkkel halljuk, mégis az agyunk nem képes felfogni a katasztrófa mértékét. Húszmillió embernek nincs hová lehajtani a fejét, nincs élelme, egészségügyi ellátása. Ez több, mint az Indiai-óceán cunamijének, a kasmíri földrengésnek, a Narghis ciklonnak és a haiti földrengésnek összesített áldozatainak száma.” Az áradás július végén kezdődött szokatlanul erős monszun esőzést követően. Mára már Pakisztán 20 százaléka víz alatt áll. A pusztítás napról napra nő. A mellékelt fotón a NASA műholdképe látható a pakisztáni Sukkur városról, illetve, ami látszik belőle (semmi). Az ok „soha nem tapasztalt hevességű monszun”. Ezzel egy időben az orosz síkságon, Moszkva környékén soha nem tapasztalt hőhullám volt tapasztalható heteken keresztül. Az 1920-ban mért rekord hőmérsékletet 11 nap alatt ötször lépte túl a higanyszál. Egymásután következő 28 napon keresztül a hőmérséklet minden egyes nap meghaladta a 30 °C értéket. Az orosz gabonatermés egy-harmada elveszett, ami ki fog hatni a világ élelmezésére, mert Oroszország a világon a harmadik legnagyobb gabona exportőr. Felmerül a kérdés mi történik? Semmi különös „csak” a globális felmelegedés okozta szélsőségek jelentkezése. Az ok - amint a fenti képen látható - a „jet stream” lemerevedése, amire és hasonlókra a jövőben egyre gyakrabban számíthatunk.

jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet-jet   

Lehet, hogy az NDM-1 jelenti az antibiotikumok végét?

Az angol New Scientist augusztus 12-én megjelent híradása szerint, egy antibiotikummal szemben rezisztenciát biztosító baktériumgén jelentheti az antibiotikumok végét. Tim Walsh a Cardiff University kutatója jelezte a Guardian felé, hogy „Gyakorlatilag ez a Vég.” [nyilvánvalóan az antibiotikum áldásos korszakára gondolt] Walsh vésztjósló bejelentését az NDM-1 (más néven: New Delphi metallo-β-laktamáz 1, amelyet először Indiában azonosítottak.)  elnevezésű, antibiotikummal szemben rezisztens baktérium génnel végzett kutatásaira alapozta.  

The Lancet Infectious Disease által publikált tanulmányban Walsh és munkatársai 2003 és 2009 között több gyógyszerre is rezisztens entero-bakteriális fertőzéseket vizsgáltak, beleértve E-koli és szalmonella fertőzéseket is Indiában, Pakisztánban és az Egyesült Királyságban, annak felderítésére, hogy milyen gyakoriak az NDM-l génnel rendelkező baktériumok. Sikerült azonosítaniuk 143 esetet Indiában és Pakisztánban, valamint egy meglepően magas 37 esetet az Egyesült Királyságban.

Az NDM-1 gén lényege, hogy egy olyan enzimet hoz létre, amely megvédi a baktériumokat a β-laktám antibiotikumokkal szemben, ahová a penicillin származékok is tartoznak. Ezeknek az antibiotikumoknak gyűrűs felépítésük van, ami megakadályozza a baktériumok osztódását. Az enzim feltöri ezt a gyűrűt, aminek következtében az antibiotikum hatástalanná válik. Más β-laktám antibiotikumra rezisztens baktériumnak hasonló módon működő génjeik vannak.

Ezeket a fertőzéseket általában karbapenemekkel gyógyítják, ami a legvégső védekezés, mivel a legszélesebb spektrummal rendelkezik és általában akkor vetik be, amikor már semmi más nem használ, ugyanis ezzel szemben mutatkozik a legkisebb baktériumrezisztencia. Ami a kutatókat aggasztja, hogy az NDM-1 a karbapenemekre is rezisztens és a különböző baktériumfajták az NDM-1 gént egymásnak átadhatják.

Hasonló enzimeket egyéb baktériumok is termelnek, de az Egyesült Királyságban csak kevés karbapenemekre rezisztens esettel találkoztak, és ezek a rezisztenciát nem tudják átadni másoknak. Azonban karbapenemekre rezisztens gének mindenütt terjednek. 2009-ben egy svéd nőt Indiában megfertőztek egy karbapenemre rezisztens betegséggel, aminek hallatán még a múlt év elején az Egyesült Királyság Egészségvédelmi ügynöksége (HPA) kiadott egy nemzeti riasztást. Ebben a HPA figyelmeztetett egy olyan lassan felépülő nemzetközi baktérium akkumulációra, melyek rendelkeznek ezzel a rezisztenciát biztosító génnel, ami Indiában egyre jobban terjed. Ennek  bizonyítéka, hogy a korábban igen ritka esettel találkozás, mára a fertőzések 3 százalékát teszi ki.

Walsh azt mondta a Guardian-nek, hogy megdöbbentő jelenséggel állunk szemben. A nemzetközi utazások miatt az NDM-1 gén oda utazik, ahová csak akar. Ebből következik, hogy NDM-1 génnel rendelkező baktérium okozta betegségből könnyen  világjárvány keletkezhet.

Csak nehogy úgy járjunk, mint a H1N1 vírussal, amiből nem lett világjárvány, de a gyógyszergyárak sok millió vakcinát adtak el 1600 forintért.

………………………………………………………………………………………………

Miért kullog a CO2 a melegedés után

A napjainkban elfogadott nézet, hogy a jégkorszakok végét a Föld keringésének változásai indítják be, amit aztán a CO2 pozitív visszacsatolása felerősít.

Legalább három nagyon pontos jégdugó mérés bizonyítja, hogy a CO2 koncentráció körülbelül 800 évvel azt követően kezd emelkedni, hogy az Antarktisz hőmérséklete „melegedni” kezd, ami a 100.000 évente megismétlődő jégkorszak végét jelenti. Azt jelentené ez, hogy a CO2 nem okoz globális felmelegedést? A válasz egyértelműen NEM.

A helyzet az, hogy a felmelegedésnek körülbelül 5000 évre van szüksége. A CO2 lemaradása mindössze 800 év. Ez a lemaradás mindössze azt jelenti, hogy a CO2 az 5000 éves melegedés első 800 évéért nem felelős. A következő 4200 év melegedéséért  viszont kifejezetten a széndioxid koncentrációnak tudható be.

Ezek szerint nem lehet meglepő, hogy a CO2-ön kívül egyéb tényezők is kihatnak  földünk klímájára. Konkrétan a napsugárzás ereje, ami a Föld Napkörüli keringésének a megváltozásából ered. Egészen pontosan a Föld napkörüli pályájának van három geometriai eleme, melyek mindegyike ciklikusan változik. Ezek:

1) A Föld napkörüli (ellipszis) pályájának excentricitása, ami  nulla és 0,07 érték között változik. Az excentricitás következménye, hogy a Nap és a Föld közti távolság két szélső érték (január 3. és július 4.) között, cca. 100.000 éves ciklusban változik. Jelenleg, a két szélső érték közti különbség 5.000.000 km. A január 3-án és július 4-én mért két insoláció (az egységnyi területre eső napsugár mennyiség) közti különbség jelenleg, 6%, amit 0, 017 excentricitás eredményez. A legnagyobb excentricitáskor (0,07) a két szélső értékhez tartozó insoláció közti különbség ekkor 25% körül lehet.

2) A Föld forgástengelyének dőlésszöge. Jelenleg ez a szög köztudottan 23,5 °, de ez 40. 000 éves ciklusidővel 22,1° és 24,5° között változik. Az évszakok változása ettől a dőlésszögtől függ. A mainál egy fokkal nagyobb dőlés az évszakokat szélsőségesebbé teszi, azaz melegebb nyarak, hidegebb telek lesznek.

3) Precesszió, vagyis a forgástengely merőleges kitérése, azaz a tavaszpont eltolódása, ami 20.000 éves ciklusidővel bír. Következménye, hogy míg az északi féltekén az évszakok közti különbség növekszik, addig a déli féltekén ez csökken és fordítva. Jelenleg az északi féltekén majdnem maximális az évszakok közti különbség.

Az összes rendelkezésünkre álló adatok alapján (nem  csak a jégdugóké) az események a következők szerint zajlanak: A napsugárzás növekvő intenzitására az Antarktisz és a környező óceán melegedni kezd. Ezzel a folyamattal együtt a CO2 koncentráció is emelkedni kezd. A CO2 hő csapda tulajdonsága tovább melegíti a Földet, ami további CO2 kibocsátással jár. A CO2 tehát egy pozitív visszacsatolást végez a jégkorszak alatt.  Röviden, a CO2 nem indítja be a melegedést, de ha egyszer a melegedés beindul, felerősíti azt. Modell becslések szerint a jégkorszakok utáni felmelegedésnek körülbelül fele köszönhető a CO2-nek.

Mindent összegezve, a hőmérséklet emelkedéstől lemaradó CO2 koncentráció semmit nem mond a globális felmelegedésről. Viszont érdekes tippel szolgálhat arra, hogy a jégkorszak végén miért emelkedik a CO2 koncentráció. A 800 év az az idő, amire szükség van, hogy a természetes áramlatok „kiöblítsék” a tengermélyét. Vagyis a jégkorszakok alatt a CO2 az óceánok mélyén húzódhat meg, ahonnan a klíma melegedésének következményeként kiszabadul.

Most jön a horror. Az utolsó 5 jégkorszakok közötti meleg időszakok alatt a CO2 koncentráció sose nőtt 300 ppm fölé. Most viszont az emberi tevékenység következtében a CO2 koncentráció már átlépte a 395 ppm-et, amire - mint írtam - az elmúlt fél millió év alatt nem  volt példa. A rendszer tehát megfutott, (lásd az alábbi grafikont) aminek a következményeit csak most kezdtük el megtapasztalni.

CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2-CO2   

A sarki jég zsugorodása

Ma már minden nyáron, rutinszerűen a klímaváltozással foglalkozók újra és újra leellenőrzik az északi sark jégtakarójának a csökkenését. A szükséges adatok több helyről is letölthetők, például a US National Snow and Ice Data Center honlapról. És a nyár elején újra és újra felmerül a kérdés, hogy vajon ebben az évben megdől-e a rekord? Azaz, kevesebb lesz-e a jég, mint 2007 szeptemberében, ami minden idők legkisebb területe volt.

 Mielőtt azonban átböngésznénk a legfrissebb adatokat, nem árt ha az elmúlt téllel kapcsolatban felelevenítenénk néhány, releváns dolgot. A 2009/2010 telére Európában és Az USA keleti partjainál élők közül sokan úgy fognak emlékezni, hogy szokatlanul hideg  volt, nagyon sok hóval. (Nekem például 20 év óta először fagyott le a fügém) A hosszúideig fennálló makacs hideg sok emberben felvetette a kérdést, valóban van globális felmelegedés?

A globális felmelegedés megkérdőjelezése egy lokális hideghullám miatt, természetesen nem veszi figyelembe a különbséget klíma és időjárás között. Mint egyedek természetesen csak az időjárást érzékeljük. A pillanatnyi helyi időjárás azonban alig hat ki a globális klímára. Ez nyilvánvalóvá válik, ha az elmúlt 12 hónap középhőmérsékletét vesszük figyelembe, a teljes Földre kivetítve. A Goddard Institute for Space Studies (GISS) adatai szerint a 130 éve kezdett adatgyűjtés óta ez a periódus volt a legmelegebb. Ami pedig a sarki jeget illeti, a tél legnagyobb részében az Északi-sark környékén a hőmérséklet jóval meghaladta az átlagot.  

A fenti ábrán a 2010 januárjának első felében tapasztalt hőmérsékleti eltérések (anomáliák) láthatók, 1000 hPa légnyomás mellett, az 1968-1996 időszakhoz viszonyítva. A sarkkörüli szokatlan meleg, és az észak európai és észak amerikai szokatlan hideg világosan kitűnik.

A Grönlandon élő emberek tapasztalatai szerint a jegesedés November közepén indul be. Egy kutató csoport a mérőműszereiket 2009. November elején telepítette, de csalódniuk kellett, mert a jegesedés elmaradt. A hőmérséklet majd minden nap 10 fokkal volt melegebb, mint az átlag. Még januárban is előfordult, hogy az egymásra következő napokon a hőmérő nem süllyedt 0 °C alá, miközben jelentős esőzések voltak. Februárban egy viszonylag vékony jégréteg alakult ki, ami május közepére teljesen elolvadt.

Még a klímakutatókat is megleptek, hogy Grönland nyugati partjainál melegebb volt, mint közép Európában. A jelek arra mutatnak, hogy ez a viszonylag meleg sarki hőmérséklet és ezzel egy időben a szokatlan hideg Észak és Közép Európában, valamint Észak Amerika nyugati partvidékén a jövőben gyakran fog bekövetkezni. A megszokott széljárások megváltoztak, ezért elképzelhető, hogy a sarki jég folyamatos csökkenése ellenére az északi féltekén, a téli szezon alatt, kisebb területeken szélsőséges hideget fognak tapasztalni az ott lakók, annak ellenére, hogy az átlaghőmérséklet tovább fog emelkedni. Miközben a sarki hideg levegő eltávozása a sarkvidék hőmérsékletének az emelkedésével jár.

De térjünk vissza a sarki jéghez! A viszonylag magas hőmérséklet miatt, az Északi-sark körüli jégtakaró a sokévi átlagnál lényegesen kisebb volt az utóbbi telek folyamán. Ez év márciusában a hőmérséklet néhány hétre hirtelen leesett, különösen a Barents és Beaufort tengerek felett. Emiatt egy vékony jégréteg keletkezett az említett területeken, ami a jégtakaró méretét hirtelen megnövelte. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy a sarki-jég tömegének a mérése értékelhetőbb adatot adna. A jégmezők számbavételekor a jelen eszközök nem tudnak különbséget tenni a különböző jégvastagságok között. Ebből természetesen az következik, hogy a jégolvadással kapcsolatos eredmények némileg félrevezetők. Szerencsére ez a jövőben meg fog változni a néhány hete fellőtt „Ceyosat 2″ műhold műszerezettségének köszönhetően.  Addig is a jégtakaró mérésénél csak a kiterjedésre hagyatkozhatunk.  

A fenti grafikonról az Északi-sark jégtakarójának terjedelme olvasható le 2010 áprilisától, összehasonlítva a 2007 és 2009 évi adatokkal. A kék vonal az 1979-2000 közötti átlagértéket jelzi. Az árnyékolt rész a ±2% standard deviáció (tapasztalati szórás).  (Megfigyelhető, hogy a 2010-es kitűzés elkezdett közelíteni a 2007-es kitűzéshez.) A kitűzést 10 naponként frissíteni fogom. Következő alkalommal Szeptember 10.-én. Az utolsó 20 nap alatt a 2010-es görbe párhuzamosan halad a 2007-es görbével. Jelenleg a múlt évben keletkezett jég már elolvadt, most öregebb jég olvadása van folyamatban. Azonban kb. Szeptember 20. körül megáll az olvadás.

A jégréteg vékonysága miatt nem volt meglepő, hogy a tavasz beálltával a jégtakaró mérete rohamosan csökkent. Ez okozta minden idők legkisebb júniusi értékét. A vékony jégréteg gyors olvadása után, a jégtakaró méretcsökkenése jelentősen lelassult, de a jégtakaró mérete még így is jóval a két évtizedes átlag alatt maradt. Pillanatnyilag a jéggel borított terület egészen kismértékben nagyobb, mint a 2007-es rekordévben volt. Ez azonban a jövőre nézve nem ad alapot semmilyen komolyabb előrejelzésre. Ennek az oka igen egyszerű. Az utóbbi időben az Északi-sark körüli jégtakaró megvékonyodott a korábbi évtizedekhez mérten. Ez a viszonylag vékony jég az időjárás változásokra érzékeny, és gyorsan reagál rá. Például 2007-ben egy viszonylag stabil magas légköri nyomás alakult ki a Beaufort tenger felett Észak-Amerika irányába, ami gyors olvadást eredményezett. Ha az előttünk álló hetek alatt hasonlóan magas légköri nyomás alakul ki, akkor ez az év megjavíthatja  2007-es év rekordját. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag mást nem lehet tenni, mint meg kell várni az idei Szeptembert.              

Mélytengeri olajkutatás

Múlt kedden az olajipar győzött. Annak ellenére, hogy a hivatalosan (nem a ténylegesen) naponta 10 millió olaj ömlik a Mexikói öbölben, a mélytengeri olajfúrás folytatódhat. Az amerikai elnök beleegyezett a kutatási moratórium feloldásába. Az olajipar folytatja a fúrásokat olyan technológia alkalmazásával, amivel nem tud megfelelően bánni.

Ha szabad így fogalmaznom, az Emberiség úgy döntött, hogy vesszen a természet, de ők továbbra is kényelmesen akarnak élni. A hivatalos amerikai vélemény szerint „A világnak szükség van az olajra és az energiára.” De legyünk igazságtalanok, Norvégia csatlakozott Amerikához, mert a rákövetkező napon engedélyezték az Északi tenger 94 szektorában az olajkutatást. Petrobras, a gigantikus brazil olajcég 2600 méter tengermélységben kezdett fúrni, ami 1 kilométerrel mélyebb, mint a jelenlegi katasztrófa színhelye. Az ok egyszerű, olaj már csak ilyen mélységben található. 2002-ben a világ olajkitermelésének mindössze 2 százaléka származott a tenger alól. Két év múlva ez a szám 10 % lesz. Pedig a technikai kihívás elképesztő. Hozzáértők szerint a Holdra szállás ehhez képest gyerekjáték. A mélység növekedésével a kockázat exponenciálisan nő. Néhányezer méter mélyen a nyomás egyszerűen összezúz minden berendezést. A Deepwater Horizon fúrótoronynál a visszacsapó szelep hidraulikája mondott csütörtököt, de a szakemberek szerint ilyen  mélységben ez nem ritka jelenség. Ráadásul a víz hőmérséklete alig 2 °C. Az nyersolaj mellett mindig van metán, a metán pedig ilyen nyomás mellett és ezen a hőmérsékleten hidrát formát ölt, ami kristályos, szilárd halmazállapotban eltömi a csövet.  

Fúrás közben nem csak ezekkel kell számolni, de keresztül kell fúrni szikla rétegeken is. Ez a fúrás azonban vakon történik vídia és gyémánt betétes fúrófejekkel. Közvetlenül a tengerfenéken 2-3 km vastag só réteg van, az alatt pedig szikla. Hétezer méter mélyen található az olaj, porózus kőzetben. Amikor átfúrják az utolsó akadályt, akkor jön a munka legnehezebbje. Nem lehet tudni, hogy az olajra milyen nyomás mellett bukkannak. Ugyanis, a kirobbanás megakadályozása végett a fúrófej felett, betáplált „iszapnak” nevezett massza súlyának kell biztosítani az ellennyomást. Amennyiben ez nem megfelelő, az eredmény egy kirobbanás. Azonban ez nem az egyetlen veszélyforrás. A tengerfenék viszonylag új formáció, ezért lehetnek benne gigantikus méretű gázbuborékok. Ha ilyenbe belefúrnak, akkor ez kitörhet, amit „gázrúgásnak” neveznek. Tény az, hogy a mexikói öbölben négy fúrás közül egyet abba kell hagyni a fenti nehézségek miatt. Ezekkel a fúrásokkal olyan rizikókat vállalnak fel, amikkel teljes mértékben nincsenek tisztában.

A jelenlegi olajkatasztrófa egyetlen hozadéka, az olajipar alaposabb felkészülése egy esetleges balesetre. Ezután, dupla visszacsapó szelep alkalmazását tervezik az eddigi egy helyett, és módosítani fogják olybá, hogy akusztikus jellel távolból is irányítható legyen. A kérdés természetesen az, hogy ezzel meg lehet-e akadályozni egy újabb katasztrófát, már csak azért is, mert egyre mélyebb tengerfenekeken tervezik a fúrást.

2007-ben a Petrobras mérnökei Rio de Janeiro környékén felfedezték a Tupi olajmezőt, egy becsült 5-8 milliárd hordónyi olajjal. Az olaj „mindössze” 7000 méter mélyen van. Ebből 2000 víz, 2000 só és 3000 egyéb üledék. A brazil Energia Kutatási Intézet kutatója, Caio Carvalhal szerint ennek az olajnak a felszínre hozása a világ legnagyobb technikai kihívása. Ennek ellenére belekezdenek a munkálatokba, miközben a Mexikói öbölben az olaj megállíthatatlanul ömlik tovább. És ez még nem minden. A BP-től független szakértők attól tartanak, hogy a felrobbant kút csővezetéke megrongálódhatott. Ebben az esetben az olaj és a gáz kitörhet a tengerfenéken keresztül, aminek bekövetkezéséről már vannak jelentések. Ebben az esetben a beharangozott mentesítő fúrás (augusztusra van beígérve a művelet befejezése) teljesen felesleges, mert ami olaj abban a mezőben van, az mind fel fog törni a mélyből. A BP tevékenységének célja, a kiömlő olajból megmenteni, ami menthető, és elhitetni a társadalommal, hogy ők mindent megtesznek a vész elhárítása érdekében. A tragédiában van azért némi komikum is, ugyanis kilóg a ló lába. A BP bejelentette, hogy kikéri Peter Lutz nemzetközi szaktekintély tanácsát is. A tanács kikérésére bizonyára sok héttel a kút felrobbanása után se kerülhetett még sor, ugyanis Lutz professzor 5 éve rákban meghalt.  

Rosszhír a Mexikói öbölből

Július 4-én Arma Gedeon (Bobkó Csaba) belinkelt egy újabb fejleményt az olajkatasztrófáról, aminek itt olvashatod a fordítását.

Figyelmeztetés a Mexikói-öbölbe készülőknek: Az 1989-es Exxon Valdez katasztrófa csaknem valamennyi önkéntese mára már életét vesztette.

Biztos, hogy önkéntesnek akartok menni a Mexikói-öbölbe? Korábban már ezen az szájton is lehetett olvasni a Mexikó-öbölben dolgozó önkéntesek jelenlegi és még várható egészségügyi gondjairól, most azonban a CNN is leközölt egy jelentést, miszerint csaknem valamennyi önkéntes életét vesztette egy korábbi olajkatasztrófa következményeként: az 1989-ben Alaszka partjainál zátonyra futott Exxon Valdez olajszállítóról és a kb. 10.000 (TÍZ EZER) önkéntes munkásról van szó. Ezek az emberek ma már szinte mindannyian alulról szagolják az ibolyát.

A CNN-nek nyilatkozó szakértő szerint mindössze 51 évre tehető az Exxon Valdez katasztrófa utáni mentési munkákban dolgozók átlagos élettartama. Ha figyelembe vesszük, hogy a Mexikói-öbölben található olaj mennyisége többszöröse a 21 évvel ezelőtti alaszkai olajnak, akkor én jól meggondolnám, hogy elmegyek-e önkéntesnek vagy sem. Az élet nem biztos, hogy arról szól, hogy most, fiatalon megszedem magam zsozsóval, aztán 20 év múlva feldobom a talpam.

Ha megnézitek a CNN idevágó jelentését, ti is fel fogjátok tenni magatoknak a kérdést: ezek után ki olyan hülye, hogy elmegy és segít a tisztítási munkálatokban? Valójában egy toxikus (mérgező) levest főztek ki nekünk a Mexikói-öbölben, a levest megfűszerezték egy kis olajjal, metánnal, benzollal, kénhidrogénnel, ill. még valamennyi (elég sok), Corexit 9500 névre hallgató vegyianyag is került a szó szerinti fekete levesbe. Ezeknek az anyagoknak csupán a belégzése is beláthatatlan következményekkel járhat. Akár évtizedekbe telhet, mire érdemlegeset tudunk mondani a járulékos veszélyek mértékéről.

Az már most is egyértelmű, hogy a Mexikói-öbölben tisztítási munkálatokat végző munkások influenzához hasonló tünetekről számoltak be.

Egy hivatalos jelentés szerint Lousiana állam egészségügyi szerve 162 megbetegedett önkéntest tart számon.

Az egyik, Pensacola városából (Florida) származó hírforrás arról számol be, hogy “azok közül, akik az Escambia County partján végeztek tisztítási munkálatokat, mintegy 400-an fordultak orvoshoz légúti, fejfájásos, látással kapcsolatos és hányingerrel járó tünetekre panaszkodva.”

De nem csak a helyszínen dolgozó segítők vannak veszélyben. Pensacola városának lakosai is hasonló tünetekről nyilatkoztak: Több barátom és én is napok óta padlón vagyunk: hangulatilag és egészségileg is.  Állandóan hányingerünk van, fáj a fejünk és rossz a kedvünk. Mivel mindannyian Pensacola nyugati részén lakunk, szerintem nem nehéz kitalálni, hogya szél és az esőzések idáig szállították az olaj és a tisztításnál felhasznált vegyi anyagok egy részét - mondja Dee.

Mit lehet ezek után tenni? Ha az Exxon Valdez olajkatasztrófa összehasonlítási alapot képez a Mexikói-öbölhöz, akkor egyben biztosak lehetünk: a helyszínen dolgozók és a környéken lakó emberek nagy része ideje előtt fog meghalni. De akkor most ki fog lemenni az öbölbe? Valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie. Olyan nincs, hogy az olaj csak úgy hipp-hopp magától el fog tűnni. Én már tudom is a választ: A BP nagyfőnöke, Mr. Tony Heyward és kollégái gyűrjék fel az ingujjukat és lássanak neki a saját mérgező mocskuk feltakarításának. Ezt a levest ők főzték ki, hát egyék is meg ők.

Az eredeti poszt:  http://www.businessinsider.com/warning-to-gulf-cleanup-workers-almost-every-crew-member-from-the-1989-exxon-valdez-disaster-is-now-dead-2010-6##ixzz0sk3Mm9mQ

Ki a hülye?

Ifjúkorom nagy kedvencének, G.B. Shawnak meg volt a maga véleménye a közgazdászokról: „If  all economists were laid end to end, they would not reach a conclusion.” Ami túl szellemes ahhoz, hogy tisztességesen le lehessen fordítani magyarra, de teszek egy kísérletet: „Ha a világ összes közgazdászát egymásra raknák, akkor se érnének el egy konklúzióra.” Ez akkor jutott az eszembe, amikor néhány napja egy „hozzászóló” belepiszkított a kommentek közé, és tolvajnyelven közölte velem, hogy hülye vagyok. Mert nem értek a hitel témához. Ugyanis a hitel téma olyan ágas-boga, hogy külön fakultása van a közgazdasági egyetemeken. Egy szemeszter, a helyi valutában történő hitelfelvétel. Egy másik szemeszter a más valutákban történő hitelfelvétel, és végül egy harmadik szemeszter a kamattal foglalkozik. A felvételi vizsgán pedig tudni kell százalékot számítani. Most, hogy betiltották a jelzálog bejegyzést a valutában felvett hitelre, még az is benne van a kalapban, hogy érettségihez kötik a hitelkérelem benyújtását. Ennek ellenére a felvetés jogos! Ki valójában a hülye? Ugyanis, most a G-20 találkozón kiderült, hogy a világ legjobb közgazdászainak a véleménye éles ellentmondásban van egymással. Vannak, akik szerint a válságból, adósságspirálból (nevezd, aminek akarod), megszorító intézkedésekkel, szigorú takarékossággal lehet kijutni. Mások szerint viszont a helyes taktika pont az ellenkezője, az államnak hatalmas kölcsönöket kell felvenni, amivel élénkíteni tudja a gazdaságot, és akkor egycsapásra minden megoldódik. Mondjuk az egycsapás költői túlzás, mert az USA esetében a megoldódás 2 éve várat magára, pedig ők aztán költöttek. Ami mégis csodálatos, hogy az embereknek nem tűnik fel, hogy ezek a sokdiplomás közgazdászok össze-vissza beszélnek. Amíg csak Gyurcsány és Orbán emberei feszültek egymásnak, addig a dolgot el lehetett intézni azzal, hogy a politikusok ígérgetnek, hazudnak és lopnak. Na, de a G-20 tanácsosai? A világgazdasági káosz esetében, amikor a játék nem babra megy, hanem közel 7 milliárd ember bőrére?

Én már többször kijelentettem, hogy nem vagyok közgazdász, tehát „hivatalosan” nem értek a témához, de úgy tűnik, hogy a profik se értenek, meg aztán nem is kell érteni. Mindenki azt mond, amit akar. Én például azt mondom, hogy ha van felesleges pénzed, vegyél aranyat. De miért? Szokásomhoz híven, Ádámtól és Évától kezdem. Egy átlag tehetséges fiatal férfi, vagy nő eldönti, hogy mi szeretne lenni. Tegyük fel, hogy cukrász. Ekkor beiratkozik a megfelelő helyre, ahol elmondják neki a cukrászsághoz kapcsolódó megfelelő ismereteket, levizsgázik belőle, majd elmegy egy cukrászdába dolgozni, és ellesi a mindennapi fogásokat. Roppant figyelmes, semmi nem kerüli el a figyelmét, és egy idő után mindenki meg van vele elégedve. Ettől kezdve a példánkban szereplő személy cukrászsütemények készítésével fogja keresni a kenyerét. Viszonylag rövid időn belül elsajátítja a kellő rutint, és már bekötött szemmel is képes fél óra alatt elkészíteni egy teljes tepsi francia krémest. Idővel kinevezik főcukrásszá és minden újonc tőle kér tanácsot erre-arra, ő pedig bölcsen osztogatja tanácsait. Egy szép napon azonban a konyhában a gázsütőt lecserélik egy ultramodern lézeres sütőre, ami sok minden olyat is tud, amit a gázsütő nem tudott. Az első tepsi krémes totálisan elbaszódik. Az igazgató mérges és utasítja a főcukrászt, hogy nézzen utána a dolognak. A főcukrász a krémes fiúnak elmondja, hogyan kell elkészíteni a krémest, amire a krémes fiú bólogat (hiszen pont úgy csinálta), és a következő tepsi krémes is el lesz baszva. Az igazgató kirúgja a főcukrászt és felvesz egy másikat, aki még szintén nem látott életében lézersütőt. Természetesen, az új főcukrász is beletesz apait-anyait, minden tudását és rutinját igénybe véve elbassza a következő, immáron harmadik tepsi krémest. És akkor jön Tibor bá - aki nem cukrász - és azt mondja az igazgatónak. Tisztelettel, a baj abból származik, hogy a híres-neves, hatalmas fizetéseket zsebre vágó főcukrászok még életükben nem láttak lézersütőt. Ezzel krémest nem lehet úgy sütni, mint a gázsütőkkel lehetett. Figyelembe kell venni a lézersütő tulajdonságait, és annak megfelelően kell sütni a krémest.

A helyzet tehát az, hogy a világ közgazdászai nem ismerik a lézersütőt, erről nem tanultak, fogalmuk sincs, hogyan kell vele sütni. Sőt, tovább megyek, észre se vették, hogy bejött a képbe egy lézersütő.

Szakmailag a helyzet a következő: amióta világ a világ egy ország gazdasága, amit a GDP-vel szemléltetnek, folyamatosan, de nem állandó értékkel növekedett. A közgazdászok ehhez vannak szokva. Nem veszik észre azt, hogy ma kölcsönökkel csak eladósodni lehet, gazdaságot élénkíteni csak lehetett, a múltban, mert volt kereslet, a kereslet kielégítéséhez pedig árut kell termelni, a termeléshez munkaerő kell )megszűnik a munkanélküliség) a munkaerő fizetést kap, amivel fel tudja vásárolni az árut. De ez a múlt! Nem a jelen, és nem a jövő. Ezt az okoskodást el kell felejteni. A gazdaságot élénkítő pénz eltűnik, a gazdaság pedig nem „élénkül”, de nagyobb adósságot kell a nemzetnek kiizzadni, egyre kevesebb jövedelemből.

Akkor most egy adag nagyon leegyszerűsített gazdaságtörténelem. Az ipari forradalom előtt egy ember alig tudott a javakból többet előállítani, mint amire neki közvetlen családjának szüksége volt. Az a kis többlet a földesúré vagy gazdájáé lett, aki így munka nélkül elég jól éldegélt. Az ipari forradalommal beindult a termelékenység növekedése, de az alkalmazott (munkás vagy értelmiség teljesen mindegy) javadalmazása ezzel nem tartott lépést. Megjelent a profit, ami nem más, mint az egy ember által előállított érték és az ő fizetése közötti különbség. A tőkések kezdet egyre jobban élni, egyre többet „fogyasztani” sőt tőkét tudtak halmozni. Viszont a profitszerzéshez termelésre volt szükség. (ez tette lehetővé a sztrájk alkalmazhatóságát, mint érdekérvényesítés, mert ha nincs termelés, akkor nincs profit se) A termelés viszont azt jelentette, hogy termékek keletkeznek, amiket értékesíteni kellett. A termékeket természetesen a széles dolgozó tömegek vették meg, de mert sose kaptak annyi fizetést, mint amennyit termeltek, az árú felhalmozódott, mert már a többletet a tőkések nem tudták elfogyasztani. Ekkor indult be a hitel folyósítás, hogy a megtermelt javakat legyen miből megvenni. Ennek a folyamatnak most értünk a végére. Az országok és a magánemberek nyakig el vannak adósodva. (most ne foglalkozzunk a szükségszerű háborúkkal, a kamattal és a kamatos kamattal, mert az igazi probléma a túltermelés) Vagyis az emberiség már régen olyan pénzt költ el, amit még nem keresett meg. Már nem lehet több hitelt felvenni. Tehát nincs mivel megvenni a túltermelésből származó javakat. A termelést le kell állítani, a tőkét nem beruházásra fordítják, hanem spekulációra, aminek következménye a munkanélküliség, amiből viszont az következik, hogy az emberek vásárlóereje tovább csökken.

Látható, hogy a hagyományos közgazdasági gondolkodás, hogy kreáljunk gazdasági növekedést, nem működhet. Az élénkítést célzó tőke injekciók (amiket a kormányok hitelre vesznek fel) eltűnnek, mert az emberek racionális döntéseket hoznak. Ha nekem most lenne egy gyáram és a kormánytól (így vagy úgy) kapnék 2-3 milliót, nem vennék új gépeket, nem költeném beruházásra, mert a jövő teljesen bizonytalan. A felesleges tőkémet befektetném, aranyat vennék rajta . A bizonytalan jövő oka egy mondatban: Az összes foglalkoztatott, sohase tudja felvásárolni az általuk globálisan előállított javakat. A javakból mindig marad valami a raktárban. Gyakorlatilag tehát, mindig túltermelés volt. Ez az ami tovább nem folytatható, mert már a hitelfelvételnek is a végére értünk. Nincs tovább. A tartozásokat további termeléssel, gazdaság élénkítésével nem lehet lenullázni, mert a további termelésre nincs szükség. A megtermelt áru eladhatatlan.

Hogy mekkora felfordulással jár, azt nem lehet megmondani, de egy biztos, a felgyülemlett tartozás behajthatatlan, a felgyülemlett követelést így vagy úgy, le lesz írva. Hetek óta nem csinálok mást, mint a „Harmadik depresszióról” (ez a jelenlegi) olvasok. Mennyi ideig tart, mi lesz a munkanélküliséggel, a tőzsde index-szel, a szuverén (állami) tartozással, stb. stb.  Mindenki mást ír, mindenki másban látja a megoldást. Minek annyit firkálni? Elérkeztünk a klasszikus közgazdaság végéhez. Itt az új lézersütő. Vagy én vagyok hülye, vagy ők?            

Az orosz megoldás

A Kreml és a White House közötti információ váltásból valahol, valaki kiszivárogtatta, hogy a Mexikói öböl tengerfeneke felrepedt, a katasztrófa helyreállíthatatlan, az ökológiai következmény mértéke felfoghatatlan. A jelentést Putyin asztalára Anatoly Sagalevich tette le, aki néhány tudós társával együtt az a pár ember, aki ténylegesen lent volt a tengerfenéken, miután a BP meghívta őket (called to the disaster scene) a helyszínre. Ennek oka, hogy mélytengeri járművével Sagalevich tartja a merülés világrekordját, 6000 méterrel. Mielőtt munkáját megkezdte volna, az orosz tudósnak alá kellett írni egy egyezményt, aminek értelmében a látottakat nem hozhatja nyilvánosságra. A munkálatok közben Sagalevich óránként küldött jelentést mind az amerikai mind pedig az orosz elnöknek.

        Az orosz, Sagalevich által irányított mélytengerkutató jármű

Sagalevich szerint az olaj nem csak az 55 cm átmérőjű csőből ömlik, aminek videóját már rég bemutatták, de legalább 18 más repedésből is, amelyek közül a legnagyobb 11 kilométerre van attól a felrobbant kúttól, ahonnan a becslés szerit napi 7 millió liter olaj áramlik ki.

Matthew Simmons, aki Bush elnöknek volt az energiaügyi tanácsadója az orosz jelentésre úgy reagált, hogy Amerika előtt két lehetőség áll: hagyja, hogy az olaj kb. 30 év alatt kiáramoljon és minden valószínűség szerit tönkretegye a teljes Atalanti-óceánt, vagy egy nukleáris töltettel felrobbantja azt, ami a kútból megmaradt.

A helyzet az, hogy még a Szovjet Unióban öt hasonló eset történt 1966 és 1981 között, amelyeket felrobbantottak. Ezek közül 4 sikerrel járt. Ezért úgy gondolják, hogy Amerikának is van 20 % esélye, hogy a robbantással nem oldódik meg a probléma, és akkor marad a teljes olaj mennyiség kiáramlása. A Kremlin biztatja Obamát, hogy robbantsanak az egész emberiség érdekében. A Fehérház azonban ezt a „drasztikus” lépést nem hajlandó megtenni. A ok azonban nem az atombomba használatától való félelem, hanem, egyfelől a BP a kiáramló olaj egy részét felfogja és az tiszta haszon, másfelől a robbantással a Mexikói öböltől, mint olajkinyerő helytől el lehet búcsúzni. Márpedig az egész világon a Mexikói öböl az egyetlen hely, ahol az olaj kitermelés még fokozható, azaz felszálló ágban van. Vesszen tehát az emberiség, Amerika továbbra is ragaszkodik az amerikai életforma fenntartásához.

Sajnos a történetnek itt nincs vége. Az orosz tudósok borúlátó jóslatát amerikai jelentések (new reports) megerősítették, ami szerint a BP által használt olaj mérgező diszperzáló szer, megtalálja útját a felhőkbe és mérgező eső formájában jut vissza a földre, elpusztítva minden növényt, amire rákerül. Ez pedig halálos lehet (Toxic Oil Spill Rains Warned Could Destroy North America) az egész Észak-Amerikára. Végül felmerül a kérdés, a benzin még néhány évig való relatív olcsón tartásáért érdemes-e tönkretenni saját életterünket?

——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————- 

Az olajömlés legpesszimistább jövője

Az (The Oil Drum) hírportálon egy „szakember” hozzászólása a különböző portálok és blogok oldalain körbe-körbe járja a világot. Ez más (részben nyugdíjas) szakértőket is szólásra késztetett. Az emberi természet már csak olyan, hogy nem hajlandó tudomásul venni a bajt. Ezért minden hozzáértő szerint van még egy aprócska esély arra, hogy leállítsák az olajömlést. De gyakorlatilag nekünk annyi. A legoptimistább becslések szerint napi 24.000 köbméter olaj csúcskiáramlás várható. Az összes olaj, ami kijöhet 3-4 köbkilométernyi. Ehhez persze évek kellenek. A dolog úgy néz ki, hogy a világ óceánjainak befellegzett. A halászatnak vége. De ez nem minden, az olajjal együtt gázok is jönnek hatalmas mennyiségben. Már azon gondolkodnak, hogy a part menti államok lakosságát hová helyezzék át. A BP tevékenyég teljesen felesleges, csak azért csinálják, hogy a lakosságot megnyugtassák. Nem lett volna szabad lefúrni (nem bevallott) 10.000 méter mélységbe, ahol (egy nem várt) 5000 bar (kp/cm^2) nyomással találkoztak. A kirobbanás-gátló nem volt hibás, csak nem ekkora nyomásra volt tervezve. De ezt nem vallhatták be. A levegő gázszennyezettségét már 35 km sugarú körben lehet érezni.

A Mineral Management Servce, amire Ken Salazar-nak kellett felügyelnie, már 10 éve tudta, hogy milye veszéllyel jár a BP tevékenysége. Számítsaik szerint a legrosszabb esetben - ha egy kirobbanás bekövetkezik - napi 112.000 hordó olaj kiömlése maximum 120 napig tarthat. Vagyis ennek a fantasztikus méretű olajszennyezés bekövetkezhetőségét tudatosan felvállalták a profit érdekében.

Térkép: http://www.usatoday.com/news/nation/oil-spill-map.htm 

A kocka el van vetve. A tengerfenék repedéseiből is ömlik az olaj. Vagyis a furat bélése is szétrobbant. Az olaj kiáramlás megállíthatatlan: http://video.godlikeproductions.com/video/ROV_films_oil_leak_coming_from_rock_cracks_on_seafloor

——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————

Sematikus ábra az olajömlés megállításának tervéről

Újabb katasztrófa a küszöbön: az elmúlt héten két gázfúrásos baleset történt

Számol be az esetről Nora Eisenberg a City University of New Yourk tudós társaságának az elnöke. 

Június 7: Egy texas-i természetes földgázkút robbanása legalább három ember halálát okozta. — A BP olajkatasztrófa árnyékában a legtöbb környezetvédelmi szakértő a természetes olajkutak mellett tette le a voksát. A Kerry-Lieberman amerikai állami energia rendelet mindig is támogatta az agyagpala mélyfúrását, ami egy igen agresszív modern technológiának minősül.  A napokban azonban kevesebb mint 100 óra leforgása alatt két természetes földgázkút robbant fel. Csakúgy mint a Macondo-öböl kútjának esetében, a robbanásért itt is a gáz túlnyomása volt a felelős.

Csütörtök este az amerikai Clearfield körzetében (Pennsylvania ) az egyik földgázkút felett elvesztették az uralmat. A hatóságoknak le kellett zárnia a forgalmat, és másfél kilométeres körzetben evakuálták a lakosságot. Ugyanis a kútból 16 órán keresztül ömlött a földgáz, aminek sugara 25 méter magasságra lövellt fel. Mire végre sikerült megállítani a gázömlést, addigra nem kevesebb mint 4.000 köbméter földgáz került a levegőbe.

Ez nem volt elég: hétfőn reggel 8-kor újabb gázkút robbant, de ez alkalommal Nyugat-Virginia területén, a Susquehanna folyó egyik mellékágánál, ami mindössze 16 kilométerre fekszik az Interstate 80 autópályától. Ez a kút a beszámoló írásakor még égett. Komoly égési sérüléseik miatt hét munkást kórházba kellett  szállítani.

Mindkét kút esetében egy ellentmondásos technológiát, a vízszintes hidraulikus frakturálást - más néven trackinget - alkalmazták, ami ma a gáziparban általánosan elfogadott technológiának minősül. A technológia lényege, hogy egy kb. 1600 méteres függőleges fúrás után, kilométereken keresztül a fúrást vízszintesen folytatják. Ezután több millió liter homokkal és vegyszerekkel kezelt vizet juttatnak az agyagpalába, aminek nyomán a gáz felszabadul a kőzetből. Természetesen ennek a módszernek is megvannak a hátrányai: abban a 34 amerikai tagállamban, ahol a tracking technológiáját alkalmazzák, a helyi lakosok levegő- és talajvíz-szennyeződésről számoltak be, ami a fúrások során felszabadult metánnak köszönhető. Korábbi robbanásos balesetek során kiderült, hogy rákkeltő anyagok - például benzol - szabadul fel. A gázipar viszont nem hajlandó semmilyen információt kiszolgáltatni a fúráskor felszabaduló anyagokról. Ebből kifolyólag az égési sérüléseket szenvedett bányászok kórházi kezelésének hatékonysága  ellehetetlenedik.

A pennsylvaniai létesítmény az EOG - korábbi nevén Enron - tulajdonában van, míg a nyugat-virginiai kutak a Chief Oil és Natural Gas társasághoz tartoznak. Az EOG-kút robbanása időben teljesen egybeesett a BP-olajkatasztrófával. A szivárgás gátló szelep mindkét kútnál hibás volt,, ami egy alapvető és nevetségesen olcsó alkatrésznek számít. A nyugat-virginiai baleset úgy történt, hogy a fúrófej kb. 350 méter mélységben elérte az agyagpalaréteg felett lévő, már használaton kívüli szénbánya szintjét, ahol a metángáz belobbant, éppen úgy, mint az idén áprilisban a nyugat-virginiai Massey szénbánya robbanásánál. Ez utóbbinál 25-en vesztették el az életüket.

Egy 2005-ben kiadott energia rendelet felmentette az amerikai államot a víz- és levegőügyi felügyelet alól, és ezzel az egyes államok kezébe adva a hatalmat. Mondani sem kell, hogy bizonyos gazdasági és politikai okok folytán a tagállamok hanyagolták a természeti kincsek feletti felügyeletet. Az agyagpalás területekkel rendelkező tagállamok tárt karokkal várták egy újabb gazdasági befektetés lehetőségét, figyelmen kívül hagyva a környezetvédők érveit. Az utóbbiak szerit, az ilyen befektetések csak tiszavirág életűek, viszont az utánuk visszamaradó természetrombolás és a jószágállomány megbetegedése tartós marad. Pontosan ez az oka annak, hogy Pennsylvania trackingre kijelölt vidékein szinte lehetetlen az ingatlanvásárlás, mert a házakra nem lehet  jelzáloghitelt kapni.

A képviselőház és a szenátus egyre gyakrabban hoz olyan rendeletet, melyben kötelezik a földgázt kitermelő vállalatokat, hogy betartsák a szövetségi kormány intézkedéseit. Sajnos ez viszont nem több, mint csepp a tengerben, hiszen a szenátorokat az oligarchák pénzelik.

Szakértők attól tartanak, hogy a tartós gazdasági krízis következtében, a társadalmi elégedetlenség növekedni fog és az egész világra ki fog terjedni

Globális lázadás! Hiába na, a globalizáció nem áll meg, csak átmegy lázadásba . Elnézést kérek a smili-ért, ez nem vicces, csak én nem bírok magammal. A rátermettebb szociológusok attól tartanak, hogy a tartós gazdasági krízis nyomában lihegő megszorító intézkedések miatt várható egy globális társadalmi „nyugtalanság”, ami akár véres eseményekben is kulminálhat, amint a társadalom bizalmát elveszíti a kormányok iránt.

2008 végén az ENSZ főtitkára, Ban Kin-moon komor képet festett a jövőről. Szerinte a gazdasági krízis - ami éppen akkor indult be - globálisan fogja éreztetni hatását társadalmi nyugtalanság, politikai bizonytalanság formájában, és az emberiség előtt álló egyéb problémák felfokozását vonhatja mag után. Szerinte a mai gazdasági krízis holnapra társadalmi krízissé változik, és amennyiben a gazdasági krízist nem fogják megfelelően kezelni, további bajok léphetnek fel, mint például klímaváltozás, élelmiszerhiány, és a mélyszegénység elképesztő terjedése.

Hónapokkal később az IMF feje, Dominique Strauss-Kahn, is hallatta hangját: „Társadalmi nyugtalanság számos országban felütheti a fejét - beleértve a fejlett ipari országokat is - amennyiben a kormányok nem adnak megfelelő választ a gazdasági gondokra.” — Mondjuk ez az állítás egy kicsit hipokrita, mert éppen az IMF „áldásos” tevékenysége miatt adósodott el oly sok ország, de most éppen nem ez a téma. Strauss-Kahn nem volt egyedül, mert hamarosan csatlakozott hozzá a Világbank elnöke, Robert Zoellick, aki szintén aggódását fejezte ki: „Ha nem lépünk közbe, akkor komoly társadalmi krízishelyzet alakulhat ki, aminek nagyon komoly politikai következményei lehetnek.” Az ember azon gondolkodik el, hogy ez a sok bölcsesség miért nem jutott nekik egy kicsit előbb az eszükbe? Ugyanis, most már egy picit elkéstek. A görögországi felfordulás megadhatja a jelt a beindulásra.

A fejük tetejéig eladósodott görögöknél sztrájkok, tiltakozások és zendülések léptek fel, de a világ más országaiban is érezhető a társadalom felháborodása és elégedetlensége a kormányaikkal szemben. A Ban Ki-moon által két éve beharangozott társadalmi krízis egyre közelebbinek látszik. Az elmúlt néhány héten a baloldali pártok és szakszervezetek Görögország szerte sok százezer tüntetőt mozgósítottak, hevesen tiltakozva azon megszorító intézkedések ellen, amit a görög kormány kiszabott rájuk, miután ezt megelőzően megígérte az Európai Uniónak és a Nemzetközi Monetáris Alapnak. A tiltakozók vezetőjének véleménye szerint, Görögország egy puskaporos hordó. Ilias Iliopoulos, a görög közalkalmazottak szakszervezetének a vezetője pedig úgy vélekedik, hogy „hamarosan várható egy társadalmi robbanás.”   

A kormányok a krízis helyzet fokozódása láttán a társadalmi elégedetlenség növekedésére készülnek fel: Az olyan európai kormányok, mint például a spanyol, portugál és az olasz, rendkívül idegesek és nem ok nélkül, de ez az aggodalom nem korlátozódik Európára. A világ más tájain is várhatóak a társadalmak elégedetlenkedése a gazdasági krízis „helytelen” kezelése miatt. Persze egyszerűbben is fogalmazhatok. A világ széles tömegei kezdenek ráébredni, hogy az oligarchák most már tényleg túlfeszítették a húrt a politikusok pedig nem a választók, hanem saját érdekeiket képviselik. Ennek aztán szép lassan kezd beérni a gyümölcse.

A legnagyobb spanyol szakszervezet a CCOO (Comisiones Obreras) általános sztrájkkal fenyeget a spanyol kormány által tervbe vett megszorító intézkedések ellen. Közben mindenki attól fél, hogy egy ilyen sztrájkot könnyen követhet a görögökéhez hasonló általános utcai lázadás.

Angliában, Franciaországban és még Oroszországban is tüntetések voltak a kormányok alkalmatlansága és a gazdasági felelőtlenségek miatt. De a tüntetések nem kerülik el Japánt, Izraelt, Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat sem.

A múlt héten pedig nagyméretű sztrájkok voltak Szlovéniában, Horvátországban, Albániában, Bulgáriában és Romániában. Érdekes módon Magyarország kimaradt ebből a viccelődésből, aminek oka egyfelől a magyar szakszervezetek szokatlan gyengesége (a közlekedési vállalatok szakszervezeteit egy pillanatra felejtsük el, mert ők inkább a társadalmat sújtják, mintsem az államot, mert a sztrájkjuk az előzőknek bosszúságot, az utóbbinak pedig megtakarítást jelent), illetve a kormányváltás által kiváltott várakozás, hogy „na most mi lesz?”  

A villongások terén, jelenleg a Világon Thaiföld vezet, ahol bankokat gyújtanak fel, áruházakat fosztanak ki és a tiltakozók szabályos háborút vívnak a rendőrökkel, sőt most már a hadsereggel is. Felmerül a kérdés, miért e harci állapot? A helyzet az, hogy a szegének és a gazdagok között szélesedő szakadék, és az intézményesített korrupció olyan mérteket öltött, ami már halálos áldozatokat követelő durvaságig fajuló elégedetlenséget szült.

Az elhúzódó gazdasági krízis a globális instabilitás bekövetkezését eredményezheti: A szociológusok körében a kialakult uralkodó nézet szerint az emberek mélyről fakadó mérgét az undorodásig megszokott politikus arcok és az intézmények változatlan élősködése, nem utolsó sorban pedig a globális kapitalizmus váltja ki.   

Az USA-ban Dennis C. Blair a Nemzetbiztonsági főigazgatója a Szenátus nemzetbiztonsági Bizottság meghallgatásán kijelentésével hatalmas vihart kavart, mert szerinte a rendszert veszélyeztető instabilitás bekövetkezésének esélyét növeli a gazdasági krízis, amennyiben az további egy, esetleg két évig is eltart. Ehhez még hozzátette, hogy az USA nem immunis az ellen a villongással szemben, ami jelenleg Európára jellemző. „Ami ma Görögországban tapasztalható, az átterjedhet az egész világra.” Fejezte be a meghallgatást.

Gerald Celente politológus és gazdasági tanácsadó, valamint a Trends Journal kiadója a Deutsche Welle-nek adott interjújában leszögezte: „Az államháztartási problémákkal küzdő országokban várhatóan növekedni fog a társadalmi elégedetlenség. Ezek közé tartozik Spanyolország, Írország, Portugália, Olaszország, Izland, Ukrajna, Magyarország, akiket szorosan követ Nagy Britannia és az USA.” Az egyértelműen nyilvánvaló, hogy a szakértők egyre népesebb tábora tart a társadalmi elégedetlenkedés fokozódásától, aminek következtében a Világ jelenlegi politikai és társadalmi berendezkedésére drámai, sőt katasztrofális változásokat hozhat.  

A tartós villongás drámai eseményekhez vezethetnek: Megélhetjük a szélsőjobboldali pártok megerősödését, sőt kormányalakítását. Bekövetkezhet az USA nagyobb államainak a kiválása az unióból. És csak az isten a megmondhatója, hogy milyen események bekövetkezése várható Kínában, ahol a Világon végbemenő kaotikus változások a megszokott gazdasági növekedés váratlan megtorpanását eredményezheti. Nem fogom kihagyni a felsorolásból a bekövetkezhető legrosszabb jövőképet, egy nemzetek között kirobbanó háborút, amit egyesek, de elsősorban az USA, előre menekülésnek értékelhet.

A látszólag értelmetlen sztrájkokat sokan úgy értékelik, mint a baloldal kezdeti kísérleteit a globális kapitalizmus megbuktatására. Véleményem szerint valójában arról van szó, hogy az embereknek elegük lett a kizsigerelésből. De ha a dolgok mélyére nézünk, akkor meg kell látni, hogy a háttérben valójában az USA lassú összeomlása áll, ami menet közben mindenféle felfordulást okoz. Ehhez hozzájön még a klímaváltozás, az olajkitermelés csúcsának bekövetkezése, végül a hab a tortára (amilyen szerencsések vagyunk, még ez is van) az előre egyáltalán nem látható olaj katasztrófa a Mexikói öbölben, ahol - a legújabb hírek szerint - az olaj ömlés akár karácsonyig is folytatódhat (ha nem addig, amíg a teljes olajmező ki nem ürül).

Ellentétben sokak elképzelésével ez mögött semmifajta titkos, koordináló erő nincs, ez mindössze az emberiség kollektív válasza a nyilvánvalóan ellenük irányuló „tevékenységre”.

A globális olajkitermelés felügyelőszerve nem látta el a feladatát

Avagy hogyan hallgattatták el a Nemzetközi Energia Ügynökséget (IEA), amikor fel akarta tárni a globális olajtermeléssel kapcsolatos valós adatokat.

A sötét háttér feltárója Lionel Badal, akinek a bemutatásával kezdődik a poszt.

Lionel Badal (http://twitter.com/LionelBadal) a londoni King’s College földrajzi tanszékén végzett, 22 éves posztgraduális diákja, aki már több mint egy éve a peak olajkérdéssel foglalkozik. Lionel maga a tevékenységéről így nyilatkozik: Kutatásom során mindkét oldal képviselőit meghallgattam, miközben azt vettem észre, hogy amit teszek, az egyre jobban hasonlít egy nyomozáshoz. 2009. november 10-én a Guardian leközölt egy történetet az egyik figyelemfelkeltő IEA munkatársról. A tudósítás alapját elsősorban az én feltárásaim képezték. “Amerikai nyomásra kulcsfontosságú kőolajadatokat módosítottak - állítja egy figyelemfelkeltő munkatárs” címen. Ezt követően, 2010. február 22-én és 23-án megkértek, hogy a témával kapcsolatban tartsak néhány előadást, (”Peak Olaj és az IEA”) többek között a német parlamenti képviselők, tudósok és újságírók számára (beleértve a BP egyik politikai tanácsadóját is), amiről a Die Zeit német hetilap leközölt egy cikket (http://www.zeit.de/wirtschaft/2010-02/peak-oil-interview-badal). Az elmúlt  napokban pedig a The Ecologist magazin írt az eddigi kutatásaimról: “Egy 22 éves diák felplankolta a peak olajjal kapcsolatos átverést” címen. http://www.theecologist.org/News/news_analysis/437079/ Lionel cikke először Matthieu Auzanneau, francia újságíró blogján jelent meg: http://petrole.blog.lemonde.fr

És akkor most a „petrol”-ban, 2010. Május 26-án megjelent cikk. Egy kellemetlen igazság címen.

12 évvel ezelőtt az IEA már rájött arra, hogy a peak olaj veszélyeztetheti az amerikai társadalom jólétét és stabilitását. Tehát tudtak róla. Azonban amíg néhányan az IEÁ munkatársai közül megpróbálták tájékoztatni a világot erről a mindent megváltoztató tényről, viszont a jelek szerint, másoknak nem ez volt a fontos.

1998-ban, az IEA egyik munkacsoportja az igen befolyásos „Kilátások a Föld Energiakészletére” jelentésen dolgozva, bizalmas adatok ismeretében, magas szaktudást megkövetelő munkát végezve, megdöbbentő következtetésre jutottak: a peak olaj, vagyis az a pillanat, amikor a globális kőolajtermelés a tartalékok kimerülése miatt eléri a vissza már nem fordítható pontot, jóval 2020 előtt, már 2014 tájékán be fog következni.

Bár az IEA kijelentette, hogy semmilyen külső tényező nem befolyásolja munkájukat, a munkacsoport valójában hatalmas nyomás alatt állt. Az ismert geológus, Dr. Colin Campbell, emlékei szerint - egyébként ő volt az IEA tanácsadója az 1998-as energia készletelemzés elkészítésekor - volt egy olyan időszak, amikor Bourdaire már nem hívhatta fel Campbellt az IEA-beli irodájából, hiszen a téma annyira “kényessé” vált, hogy nem mutatkozhattak együtt a nyilvánosság előtt.

Most néhány szót az IEA-ról. Az ügynökséget a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) gazdagabb országai az 1973-as olajválságot követően hozták létre azzal a céllal, hogy figyelje a világ nyersolaj kitermelését. A feladatát ellátva Az IEA az energiakészletekről készült híres jelentése a legmegbízhatóbb információs forrásnak bizonyult.

Éppen ezért a kormányok és a multik megbíznak az energiakészletről szóló  jelentésekben, ez alapján tervezik üzleti és politikai tevékenységüket, miközben az ügynökség legbefolyásosabb tagjának, az USA-nak, 1998-ban egyáltalán nem volt ínyére a jelentés legfontosabb tétele, ugyanis Az IEA által felvázolt olajkészlet tagadhatatlanul megkérdőjelezi a jelenlegi gazdasági modell fenntarthatóságát. Arra nem nehéz rájönni, hogy, a gazdasági növekedés óriási mértékben függ az olcsó és könnyen hozzáférhető energiától. Ebből következik, hogy amint csökken a kőolajtermelés mértéke, és egyre feszültebb lesz a helyzet, a gazdasági növekedést nem hogy nehéz lesz fenntartani, hanem tulajdonképpen lehetetlen.  

A tények elhomályosítása érdekében, az IEA kitalálta az úgynevezett,  “egyensúlyi elem”-et, amit “azonosítatlan, nem konvencionális olaj”-nak (Unidentified Unconventional Oil) neveztek el.  Ez az „olaj” 2010-ben teljesen váratlanul, a semmiből jelenne meg, és 19,1 millió hordó/nap mennyiséget adna 2020-ban (vagyis éppen eleget ahhoz, hogy pótolja a hiányt). Ezt a blöfföt mindenki megzabálta. Szépséghibája, hogy a nem konvencionális olajforrások már ismertek voltak. Ez az “egyensúlyi elem” valójában csak egy kód a hiány fogalmára.

Második rész - Az USA árnyéka

Az amerikai kormány magas rangú tisztségviselői bedühödtek, amikor megtudták, hogy néhány európai ország nyilvánosságra hozta az 1998-as jelentést. Ezt azonnal el kellett tüntetni. Helyette bedobták a következő optimista szövege: “Az olajárak viszonylag alacsonyak maradnak, és 2020-ig nem várható jelentős keresletnövekedés.” Mit akartak az amerikaiak? Egy kis tisztogatása az IEA-nál. Az 1998-as jelentés koordinátorának, Bourdaire-nek el kellett hagynia az intézetet. Aztán Wigley nyugállományba vonult, és Miller is ott hagyta az IEÁ-t. Az eredeti IEA-munkacsoport egyetlen, az ügynökségnél még dolgozó tagja, Dr. Fatih Birol levonta az eset tanulságait. A 2000-es jelentésben már nem mert semmi olyan adatot betenni, ami csípte volna az amerikaiak szemét, íme: “Az idei (2000) energia készletjelentés  elégségesnek látja a föld meglévő  kőolajtartalékát a vizsgált periódusban. A készletek globális kimerülése nem következhet be.”

A valóságban a készletek igenis kimerültek. A történelemben először 2005 környékén megállt a kőolajtermelés folyamatos növekedése, miközben a kereslet tovább nőtt, az egyre emelkedő árak és erőteljes olaj utáni kutatás ellenére. Ahogy már az 1998 IEA-munkacsoport is megmondta, ezek a feszültségek komoly olajár-sokkhoz vezettek, megrázva a már amúgy is gyenge globális világgazdaságot.

Felmerül a kérdés, az ügynökség mivel magyarázta látványos pálfordulását a 2000-es jelentésében? A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy 2000-ben újabb optimista jelentés látott napvilágot. Ez alkalommal “A világ kőolajmennyiségének kiértékelése” volt a cím, és az Amerikai Földtani Intézet hozta nyilvánosságra. Ennek kapcsán Jean Laherrère, elismert kőolajszakértő, a Total cég korábbi menedzsere csak ennyit mondott: “Lehetetlenség nem arra gondolni, hogy a Földtani Intézet számai mögött rejtett szándékok bújtak meg.” Tíz év elteltével ma már tudjuk, hogy a valós adatok 60%-kal alacsonyabbak voltak, mint a Földtani Intézet által közölt előrejelzés.

Annak ellenére, hogy az IEA 2004-ben  úgy tájékoztatta tagállamait, hogy a kőolajárak 2010-ig előreláthatólag stabilak maradnak, és 2030-ig fokozatosan 29 $-ra emelkednek, a valóságban hírtelen az egekbe szöktek. Amint az árak sohasem látott rekordot értek el, az ügynökség által megjósolt helyzet egyre abszurdabbá vált. Egyes kritikusok már az IEA szavahihetőségét is megkérdőjelezték, és nem véletlenül.

Dr. Robert Hirsch, a Peak Oil jelentés főszerkesztője így nyilatkozott: “Steven Chu (amerikai energiaügyi miniszter) a főnököm volt. Ő természetesen mindent tud a  peak olajról, de nem szabad beszélnie róla. Ha a kormány bejelentené, hogy a  peak olaj veszélyezteti az ország gazdaságát, a Wall Street romokban heverne. Egszerűen neki is meg van kötve a keze.”

Harmadik rész - Amiről nem szabad tudnunk

Mivel az IEA megbízható információs testületnek számított, évekig orruknál fogva vezette az európai országok gazdasági vezetőit azzal a kijelentésével, hogy 2008-ig alacsonyak maradnak az olajárak. Ennek az ellenkezője következett be. Téves kijelentésével az ügynökség hamis megvilágításba állította a fenntartható energiaforrásokat, amik ezáltal versenyképtelenek lettek az olajjal szemben. Ahogy azt  a Svájci Parlamenti Energiaügyi Bizottság (Swiss Parliamentary Energy Commission) tagja, Dr. Rudolf Rechsteiner is megmondta, az IEA valójában nem tett mást, mint “tovább halasztotta az átmenetet egy megújítható világba”. Tulajdonképpen a “globális olajfelügyelő” testület egyre buzgóbban támogatta az olaj lobby-t. Felmerült a kérdés: mivel az IEA tíz éven keresztül túlbecsülte a tartalékokat, egyszerűen inkompetens volt vagy szándékosan vezette félre európai tagállamait?

Az szokás mondani, a nagypolitikában nincsenek véletlenek. Amerika egyszerűen nem akart időt adni az Európai konkurenciának, hogy fel tudjanak készülni az „olaj nélküli” ipari termelésre. 1998 óta 12 év telt el, 12 év lett elvesztegetve, hogy az ipar felkészüljön az elkerülhetetlenül bekövetkező olajhiányra. Rá kell tehát ébrednünk, hogy a „nagynevű” és „megbízhatónak” ismert információs forrásokban se lehet megbízni. Egy dolog biztos, már nem sok időnk van hátra.

Szarban van az emberiség

Ha azt hiszed, hogy a címmel túlzásba estem, akkor tévedsz. A Hidegháború vége óta ilyen kritikus helyzet még nem állt elő. Ez alkalommal az Izraeliek túl lőttek a célon. Nemzetközi vizeken, állig felfegyverzett kommandót küldtek egy békeaktivistákkal megrakott török hajóra, akikre minden ésszerű ok nélkül elkezdtek lövöldözni (ahogy erre ki lettek képezve) 10…29 embert megölve (köztük legalább kettő török állampolgár) és 50-60-at megsebesítve. A zsidó taktika a szokásos, jól és sokszorosan bevált eljárás. Hírzárlat, elektronikus zavarás, szemtanúk fogva tartása, amíg meg nem dolgozzák a világ közvéleményét. A világsajtó csak a zsidó verziónak ad helyet. A Klub rádióban már tegnap délután betelefonáltak a magyar zsidók Izraelből és előadták az ő verzióikat.

Csakhogy most elkalkulálták magukat. A világnak elege lett belőlük. A nagy testvér, USA, dominanciája lehanyatlóban van, ereje szétforgácsolódott, az új trón követelők (India, Kína, Törökország, Brazília) már feltűntek a láthatáron. Amerika előre menekül. Elsüllyesztenek egy Dél koreai hajót és Észak Koreára fogják (lásd: Tonkini ürügy). A legnagyobb szövetséges egyértelműen provokálta Törökországot. És láss csodát. Törökország vette a lapot. Bejelentette, hogy újabb békemissziót küld, de a török tengerészet kísérni fogja őket egészen Gázáig. Nincs tovább!!!!!

Törökország nem szívhatja vissza bejelentését, mert ez nem csak egy diplomáciai leégés lenne, hanem saját, felháborodott muzulmán népével is szembe kellene nézni, akik eszeveszett dühükben megrohamozták az Izraeli követséget. Izrael pedig nem engedheti meg, hogy a következő segélyszállítmány elérje Gázát, mert akkor összeomlik a Nagy Izraellel kapcsolatos taktikája. Akkor most mi lesz? Az USA két szövetségese egymás hajóit és repülőit fogja lőni? A NATO tag Törökország háborúba keveredik, a szerződés szerint az összes többi NATO államnak segítségére kell sietni, mert nem ők fognak először lőni, az biztos. Akkor pedig támadás éri őket és a NATO védelmi szövetségnek akcióba kell lépni. A NATO természetesen nem fogja megtámadni Izraelt. Mit csinál Amerika? Hogy simítja el az eszkalációt? Kinek kell engedni? Nyilvánvalóan a fasiszta zsidó kormánynak. Engednek, vagy hozzányúlnak a hidrogén bombáikhoz, miután az egész Közel Kelet megmozdul. Van egy kiút, Egyiptom megengedi a Gázai övezetbe történő belépést. Akkor nincs több békahajó, de nem lesz Nagy Izrael se. Lenyelik a zsidók a békát? Ahogy én megismertem őket, NEM. Tisztelt hölgyeim és úraim! szarban van az emberiség. Még arra se adnak időt, hogy belefulladjunk a Mexikói öbölből kiömlő olajba?    :-)       

A Föld óceánjainak hőtartalma vészesen növekszik

Örömmel jelentem, hogy zsidany nick nevű társunk ma este 23:45-kor megtalálta a bizonyítékot a Föld felmelegedésére:  :-)    :-)   

A „Nature” című tudományos folyóiratban megjelent egy új cikk (new paper) a múlt héten az óceánok hőtartalmáról, amely feltárja több óceánkutató legújabb eredményeit. A munka főcélja az óceáni hőtartalommérések homogenizálása, mivel a korábbi mérések különböző műszerekkel történtek. A munka fontosságát az atmoszférikus sugár-felvevőkészség hosszú távú egyenlőtlenségének diagnosztizálása adja. Egyszerűen fogalmazva, ha fentről több energia jön be, mint amennyi kimegy, akkor a különbségnek valahova menni kell, és ez a „valahova”, elsősorban az óceánok (mainly the ocean). Egyéb helyek, mint például a jegek elolvasztása, mennyiségileg sokkal kisebb, ami szinte elhanyagolható.

Végeredményben az érdeklődő laikusok részére az egymástól eltérő mérési módszerek és eredmények nem sokat mondanak, ezért azok részletes ismertetésétől eltekintek. Ami lényeges, hogy a méréseket végzők konszenzusra jutottak az eredményeket illetően. Az eredmény pedig azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben az óceánok felmelegedése milyen erőteljesnek mutatkozik. Az óceánok felső 700 méterben jelentősen több energiát nyeltek el, mint azt  korábban feltételezték. A bejövő energia, hő formájában tehát megvan, ami az emberiségre nézve semmi esetre se jó hír.

A grafikonból egyértelműen kiolvasható, hogy az elmúlt 10 évben megközelítőleg 1,4 x 10²³ Joul hőenergiát nyeltek el a Föld óceánjai. Természetesen felmerül a kérdés, hogy ez mennyi, mert az ilyen huszonhárom nullás számokhoz nem vagyunk hozzászokva. Szóval mennyi hőenergia van 3,3 milliárd tonna nyersolajban? Mennyi nyersolajnak felel meg? Körülbelül az egész Világ egy évi szükségletének.

Nem csoda, hogy a klímakutatók szerint a 2010 év lesz „minden idők” legmelegebb éve. James Hansen szerint (gondolom, őt nem kell bemutatni) az elmúlt 12 hónap, az elmúlt 130 év legmelegebb 12 hónapja volt, amit a globális felszínhőmérsékletből vezettek le. Vicky Pope, klímaváltozási tanácsadó szerint: „Európában kemény tél volt, de globálisan január 1. és március 31. közötti időszak a hetedik legmelegebb volt amióta feljegyzések vannak. A 2010-es évnek több, mint 50 % esélye van arra, hogy a legmelegebb legyen.” A globális átlag felszínhőmérséklet mérése több ezer állomás és műholdak adataiból áll össze. Ezek szerint a január-áprilisi  átlaghőmérséklet 0,75 °C-al volt magasabb az alapértéknél, de ez nem mind a klímaváltozás következménye, részben a Csendes-óceáni áramlatok ideiglenes megváltozásából ered. Vagyis abból, hogy az óceán jelentős hőmennyiséget ad át az atmoszférának. A National Center for Atmospheric Research (Az atmoszféra kutatás nemzeti központja) főkiértékelője, Kevin Trenberth szerint: „Az utóbbi időben gyors felmelegedést tapasztaltunk, ami a természetes változások következménye, de ez a Csendes-óceáni változásokból, nem pedig a klímaváltozásból ered.” Mivel a hosszú távú globális felmelegedés 0,7 °C, az 5 század fok extra hő a Csendes-óceántól származik. Azonban, ahogy ez a grafikából is jól látható, az óceánokban van még hőtartalom bőven. Hogy ebből mennyi és mikor tevődik át az atmoszférába, azt senki se tudja megmondani.

Az emberiség halálos ítélete

Mostanáig kellett várni, hogy a koppenhágai klíma értekezés titkos hangfelvétele nyilvánosságra kerüljön. A kulcsfontosságú résztvevők zárt ajtók mögött tárgyaltak. A konferencia terem csak a sajtónak szólt. A végső beszélgetésből kitűnik, hogy a kínai tárgyaló nem hajlandó a CO2 csökkentés elfogadására. Később kiderült, hogy Kína, India, Brazília és Dél Afrika titokban összeült és megegyeztek abba, hogy nem csökkentik a CO2 kibocsátást. A zárt tárgyaláson az európai országok és az USA mindent megpróbáltak, de hiába. A tárgyalás végig angolul folyt, de egy ponton Sárközi olyan indulatos lett, hogy egyetlen gúnyos angol mondat után (I say this with all due respect and in all friendship) franciául folytatta és Kínát hipokritának kiáltotta ki, amire a kínai tárgyaló azt mondta ő ilyen szót nem használna, de a jelenlegi CO2 80 százalékát a nyugati országok küldték a levegőbe. Hosszas vita után Európa feladta harcát, hogy megmentse az emberiséget. Az idő 2009. December 18. Délután 4 óra Koppenhágában. Akit érdekel a hanganyag (angol feliratozással): http://www.spiegel.de/video/video-1063770.html

Az utolsó zártkörű megbeszélés

Isten nem ver bottal, erre a célra olajt használ

Csak így kapásból. Amerikában a pro és kontra heteken át csatázott az USA kontinentális talapzata mentén olajkutató fúrások engedélyezése körül. Valójában oda se figyeltem, minek, Obama úgyis beadja végén a derekát, bár a megválasztása előtt a környezetkímélést is beígérte. A végén alá is írta azon az alapon, hogy nyersolaj ügyben Amerika nagyon kiszolgáltatott, és ezek a próbafúrások megoldhatják a problémát. Ez persze egy szakmai marhaság, de az olajlobby boldog volt. Annál kevésbé a környezetvédők, mert hiába hozták fel a legjobb és minden kritikát kiálló ellenvetéseiket. A várható nyereség minimális, a felvállalt kockázat viszont hatalmas. Nekik lett igazuk. Jó-jó, nem egy új fúrás bizonyult katasztrofálisnak, hanem egy régi olajplatform, de egyszer minden bűnért fizetni kell. Nézzük mi történt, csak az, ami a magyar médián is átjött. Április 20-án egy olajplatform felrobbant, tűz ütött ki, 11 ember meghalt, hatalmas erővel láttak neki az oltásnak, majd két nappal később az egész gigantikus acél szerkezet elsüllyedt. Ilyen már volt, benne van a kalapban. Ez alkalommal azonban a Isten büntetése (írhattam volna természetet is) kicsit jobban sikerült a vártnál. Az 1525 méter mélyen a kútfej és az olajplatformot összekötő csőből három helyen ömlik az olaj. Ilyen is volt már, de nem 1525 méteren, hanem „csak” 100. Hogy a baj mekkora azt egyfelől abból lehet felmérni, hogy Obama felfüggesztette a próbafurás engedélyt, másfelől pedig a British Petroleum, az olajplatform eredeti bérlője, nem csak az amerikai hadsereg segítségét kérte, hanem szétküldött egy SOS-t az egész világba. Aki tud, jöjjön és segítsen. Erre se volt még példa. Szakvélemények szerint a napi olaj kiáramlás 1 millió liter, vagyis 1000 köbméter, de az én ráérzésem szerint hazudnak és a tényleges mennyiség ennél jóval több. Viszont, ami érdekesebb, a helyreállítás „több hónapig is eltarthat”.  Az oil rig, vagy fúróplatform egy nappal a robbanás után és egy nappal az elsűllyedés előtt.

Más szavakkal fogalmuk sincs hogyan és mivel álljanak hozzá az olajömlés leállításához. Közben a több ezer négyzetkilométer kiterjedésű olajfolt egyre nő és egyre közelebb került a partokhoz, míg végül csütörtök este elérte azt közel a Mississippi torkolatánál. Ezzel kezdetét vette minden idők legnagyobb ökológiai tragédiája, aminek se mérete se végső hatása még nem mérhető fel. Minden esetre az amerikai kormány kihirdette a katasztrófa állapotot. A természet több száz kilométeres partszakaszon egészen biztos elpusztul, és vele együtt a halászati lehetőség. A méretekre jellemző még, hogy az olajjal a küzdelmet nem kevesebb, mint 70 hajóval vették fel, plusz öt repülőgép. Az összeterelt olajt a partközelben felgyújtották, de ez nem igazán megoldás, inkább csak egy kétségbeesett kísérlet a parti élővilág megmentése érdekében. Mike Miller a Kanadai Olajkút Tűzoltó Társaság vezetője a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy ehhez mérhető katasztrófa talán az 1991-es Öbölháborúban volt. Szerinte az Exxon Valdez (alaszkai tartályhajó  1989-es katasztrófája) a mostanihoz képest csak gólyafing volt. A tudósok szerint az Exxon Valdez katasztrófát a helybeli tengeri állatoknak mindössze a negyede élte túl.

Új fejlemény!

Doug Suttles a BP Olajkutatási és Termelési részleg menedzsere, aki a mentést irányítja, a következőket nyilatkozta: “Nem érdekel, honnan érkezik a megoldás. A legfontosabb, hogy valaki gyorsan álljon elő új ötlettel, hogyan lehetne a tenger fenékből kiáramló olaj áradatot megállítani.”  

Méh katasztrófa

Az utóbbi időben kezd ránk (emberiség) járni a rúd. Na jó, a téma nem vadonatúj, mert a kibontakozáshoz idő kell, de ma olvastam egy új jelentést az USA-ból. A lényeg, hogy a jó ismert méhek egy visszafordíthatatlan pusztulást élnek meg. Az első jelentések még 2006-ban érkeztek az Egyesült Államok méhészeitől, akik kb. 2,4 millió kaptárt tartanak. Jó amerikai szokás szerint a jelenségnek gyorsan adtak egy nevet: CCD (colony collapse disorder) összeomló méhcsalád rendellenesség. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tudják mi a baj oka. A jelenség, hogy a méhek „eltűnnek”. Vagyis nem döglenek halomszámra, hanem kirepülnek és soha nem térnek vissza. Illetve van néhány döglött méh a kaptár környékén, de annál lényegesen több tűnik el.  Most  viszont kiderült, hogy a mögöttünk álló télen az amerikai méhek 34 %-a, nem érte meg a tavaszt. Ez az adat azonban félrevezető, mert 2009 májusa és 2010 áprilisa között eltelt év alatt a méhek 62 %-a tűnt el. Ilyen veszteséget a méhcsaládok már nem képesek pótolni. A jelenség természetesen nem helyi jellegű. A múlt héten kint jártam a Flórián téri piacon (vettem egy csupor fenyő virág mézet) és elbeszélgettem a méhész feleségével. A kaptárok a Pilis hegység közepén vannak. A nő szerint az ő méheik is eltűnnek, de a vesztesség nem éri el a 62 százalékot. Náluk a méhcsaládok pótolni tudják a veszteséget, csak az új dolgozók kifejlődése sok munkát vesz igénybe és ezért a hozam erősen visszaesett.

A globális méhpopuláció összeomlásának veszélye komoly mértékben kihatna az élelmiszer termelésre. Becslések szerint az emberiség élelmének egy harmada a méhek által történő beporzástól függ. Mint írtam, a pontos ok ismeretlen. Gondoltak már parazitákra, vírusos vagy bakteriális fertőzésre, de még semmit se találtak. Viszont méhviaszból és méh tetemekből vett mintát vizsgálva 121 féle növény-védőszert azonosítottak. Hogy melyik, vagy melyek kombinációja a bűnös, ahhoz még lövésük sincs. A World Organisation for Animal Health (OIE) vagyis az Állategészségügyi Világszervezet véleménye szerint az ok nem egyetlen ágens, hanem több, különböző ok kombinációja. Magyarul fogalmazva, a környezetünk túlterhelése szennyeződéssel. Minden esetre a helyzet nem javul, 2006 óta folyamatosan romlik, nincs semmi okunk annak a feltételezésére, hogy a probléma majd megoldódik. Epimológusok rámutattak, hogy az AIDS már 30 éve ismert, de még mindig nincs rá megfelelő gyógyszer. Mire a méheknél megtalálnák az ellenszert (amennyiben fertőzésről van szó) már rég nem lenne élő méh a világon.  

Nagy Britanniában körülbelül 250.000 kaptár van. A méhészek szövetségének elnöke, Tim Lovett szerint a veszteség nem egyforma. Vannak, akiknek egyáltalán nem volt vesztesége, voltak, akiknél a veszteség elérte a 30 százalékot, Skóciából jelentettek 80 százalékos veszteséget is. A titokzatos eltűnést ők is érzékelik.  

Miért tragikus a helyzet? Pusztán azért, mert a gyümölcsök, zöldségfélék, étolajat adó növények beporzásának 90 százalékát a méhek végzik. Jegesmedvék nélkül valahogy csak megleszünk, de méhek nélkül aligha. Hogy erre a tényre a média eddig nem figyelt fel, és az emberek nem tudnak róla semmit, ez érdektelen. Majd, ha egy liter étolaj 2000 forint lesz, meg fogják kérdezni miért? Csak!

Csernobil árnyékában (könyvismertető)

Tekintettel arra a világpolitikai apróságra, hogy Izrael és az USA most már évek óta fenyegeti Iránt, hogy megtámadja és mivel az iráni létesítmények mélyen a hegyekbe vannak vájva, kénytelenek lesznek hidrogén bombákat alkalmazni, úgy gondoltam, felhívom a figyelmetek egy új könyvre. Szerzők: Alexey Yablokov (A Moszkvai Környezetvédelmi Központ munkatársa) és Vassily Nesterenko (A Minszki Radioaktív Sugárzásbiztonsági Intézet munkatársa): “Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment,” (Csernobil: A katasztrófa következményei emberekre és a környezetre). A New Yorki Tudományos Akadémia kiadásában megjelent könyv egyetlen mondatban való összefoglalása így szól: Az egész Földet figyelembe véve majdnem egy millió ember halt bele a csernobili katasztrófába, aminek tegnap volt az évfordulója (április 26.)

A szerzők több mint 5000 publikációt dolgoztak fel a katasztrófával kapcsolatban, amelyek nagy többsége valamelyik szláv nyelven jelent meg, és angol fordításban nem lehetett velük találkozni. A szerzők kifejtik, hogy 23 éven keresztül a napnál is világosabb volt, hogy az emberiségnek szembe kell nézni egy sokkal nagyobb veszéllyel, mint a termonukleáris robbanófejek. Ebből az egyetlen atomreaktorból több radioaktív anyag származott, mint amennyit Hirosimára és Nagaszakira ledobott 100 atombomba okozna. Egyetlen atomreaktor be tudja szennyezni a Föld felét. A csernobili reaktorból kiszabadult radioaktív anyag a teljes északi féltekét beszennyezte. A szerzők megállapítása élesen szembehelyezkedik a WHO és az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) adataival, akik szerint a „likvidátorok” (veszélyelhárítók, akik a tűz eloltásával és a reaktor deaktiválását és beburkolását végezték) közül 31 vesztette életét. A szerzők kutatásai szerint 2005-ig körülbelül 120.000 likvidátor vesztette életét.

A csernobili katasztrófa 24. évfordulóján Janette Sherman, MD orvos, aki az angol nyelvű kiadást szerkesztette, kijelentette, hogy a következmények sokkal katasztrofálisabbak voltak, mint korábban hitték. A pontos feltáró munka következtében 1986 és 2005 között Csernobil 985.000 áldozatott szedett, és az áldozatok szedése folytatódik. Ezzel szemben áll a WHO és az IAEA becslése, amely szervek szerint 2005-ig 9000 ember vesztette életét és 200.000 betegedett meg.

Emlékeztetésül: 1986. Április 26-án a csernobili atomreaktor 4-es számú blokkjában két robbanás következett be, amelyeknek következtében a reaktor teteje és maga az épület szétnyílt, szabaddá téve a reaktor magját. A keletkezett tűz radioaktív hamut repített az atmoszférába, ami beborította a Szovjet Unió nyugati felének hatalmas területét, valamint egész Európát. A korabeli becslések szerint 50 millió Curie radioaktív anyag került a levegőbe, ami a valóságban 10.000 millió volt. [Megbecsülés végett hadd jegyezzem meg, hogy a meghatározás szerint 1 Curie radioaktív anyag egyenlő 1 gramm rádium kisugárzásával. 1945 előtt a világon összesen 0,5 kg rádiumot vontak ki uránszurokércből gyógyászati célból. Csernobil egymaga 10.000.000 tonnányi rádium egyenértéket produkált.] Európa szerte 550 millió ember részesült a nem kért radioaktív hamuból. [Néhány nappal a katasztrófa után egy kölcsönkért GM-számlálóval megközelítettem házam tetejéről összegyűjtött vizet tartalmazó műanyaghordót. A normál háttérsugárzás adta 1-2 kattogás/másodperc, hirtelen egybefüggő sorozattá vált, amit megszámolni lehetetlen volt, a sugárzás értékét már a mutató kilengése is jelezte. Mondhatom félelmetes jelenség volt. A kellemes tavaszi időben gyönyörűen sütött a Nap, a békés tájon semmi se látszott, semmit se lehetett érezni, a pillangók kergették egymást és egy műszer a kezembe jelezte, hogy a halál láthatatlan keze kinyúlik felénk az esővizet összegyűjtő hordóból.] Kilenc nappal később az aláhulló radioaktív hamu elérte Kanadát és az Egyesült Államokat is. Csernobilt követve Ukrajnában az egészségesnek született csecsemők aránya 20 százalékra zuhant. A halva születettek száma megugrott.

Az Embert ért káros hatásokon túlmenően Csernobil éreztette hatását az állat- és a növényvilágban is. Az Ukrajnában termelt élelmiszer alapanyag is radioaktív lett, ami bekerült a fogyasztói láncba. Az innen származó radioaktív élelmiszerből exportra is jutott a Föld különböző országaiban. Ezeknek egy részét észrevették egy részét nem. Nagy meglepetésre a könyv foglalkozik az Amerikát ért hatással is. 1986-ban az amerikai tejben a jód-131 radioaktív izotóp 7-28 szorosa volt a korábbinak. Amerikában nem végeztek semmi vizsgálatot, de a szerzők találtak egy jelentést 1990-ből, ami szerint a Connecticut államban élő gyerekeknél jelentkező pajzsmirigyrák megduplázódott (a pajzsmirigybe gyűlik össze a  radioaktív jód).

Befejezésül már csak egy számot szeretnék idézni. Jelenleg a világban 435 atomreaktor működik. A bekövetkezendő energia hiányra való tekintettel több országban újra nekiláttak az atomreaktorok tervezésének, amikkel Csernobil után leálltak. Számtalan, atomerőművekben dolgozó fizikus esküszik rá, hogy az atomenergia olcsó és biztonságos. Még az is lehet, hogy ez igaz, de ha nem lenne emberi tényező, akkor az utakon, csak Magyarországon, nem halna meg évente több, mint 1000 ember.

A nyersolaj kitermelés összeomlása a küszöbön áll

Figyelem pík olajosok! A legfrissebb (még meleg) jelentés nem akárhonnan jött, egyenesen az USA Energiaügyi Minisztériumától és az USA Katonai Vezérkarától. Hoppá! Az általuk közzétett grafikon itt látható, néhány sorral lejjebb. Mi olvasható ki belőle? A világ legfontosabb energia forrása, a nyersolaj bedobja a törülközőt, nem valamikor a távoli jövőben, hanem másfél év múlva. Aki az idén tavasszal akart gépkocsi vásárolni, gondolja át még egyszer. Az olajkitermelés 20 év múlva a mai értéknek már csak a fele lesz. A hiányzó üzemanyagot valahonnan máshonnan kell(ene) majd pótolni, ami annyit jelent, hogy elképesztő üzemanyaghiánnyal kell számolni.  

A fenti ábráról a következők olvashatók le:

1) A hagyományos nyersolaj kitermelés 20 év múlva gyakorlatilag megszűnik és semmi sincs,amivel pótolni lehetne. 2) A kitermelés valamivel több mint 4 százalékkal fog évente csökkenni. 3) A csúcs kitermelést már magunk mögött hagytuk és a görbe alatti területből kiszámítva még 750 milliárd hordónyi olaj van a föld alatt. 4) A hagyományos és nem hagyományos cseppfolyós üzemanyag kitermelés körülbelül napi 83 millió hordóval még körülbelül két évig tartható, ami után bekövetkezik az fokozatos csökkenés, ami 2015 után évi 4 % lesz. 5) 2012-ben a kereslet meg fogja haladni a kínálatot. A kettő közötti különbség 5 év alatt eléri a napi 10 millió hordót. Ez természetesen csak elmélet, mert ha a „kereslet” nincs kielégítve, akkor minden borul. Ezért írtam be, hogy „Csak az isten tudja, honnan szerezzük be”. 6) A jelenlegi napi 81 millió hordó 2030-ra, azaz mindössze 20 év alatt 63 %-ot fog csökkenni.

Meg kell jegyezni, hogy ezek az adatok már évek óta itt köröznek felettünk, de felelős emberek a fülük botját se mozdították. Miközben a XX. Század folyamán a Föld teljes mértékben ráállt a nyersolajfogyasztásra és ma már egyszerűen nem tud meglenni nélküle. Pedig hamarosan elfogy, de az emberiség nyersolaj függősége megmarad. Ezért egyik napról a másikra a következőkre fogunk rádöbbenni.

* Valamit gyorsan ki kell találni a gépkocsik helyett.

* Valamit gyorsan ki kell találni, hogy a sokmillió családi ház fűtőolajjal működtetett kazánját kicseréljék, és megteremtsék a cseréhez szükséges infrastruktúrát (meg annak az energia ellátását).

* Valamit gyorsan ki kell találni a peremvárosokból bejárók utaztatására. 

* Valamit gyorsan ki kell találni a világ legnagyobb katonai gépezetének az átszervezésére, ami pillanatnyilag majd kizárólag dízelolaj függő (kivétel az atom tengeralattjárók és egy atom anyahajót).

* Valamit gyorsan ki kell találni 7 milliárd ember etetésére a nyersolaj alapú „zöld forradalom” bedőlése miatt.

* Valamit gyorsan ki kell találni az olajhiány miatt kieső elektromos áram termelésére. 

* Valamit gyorsan ki kell találni az utak aszfaltozása helyett.

* Valamit gyorsan ki kell találni a vegyiparban felhasznált nyersolaj helyett.

* Valamit gyorsan ki kell találni hogyan fog utazni az emberiség kontinensen belül és kontinensek között (repülőgép?), hogyan oldják meg a személy- és teherszállításokat kontinensen belül és tengerentúlra.

Akárhogyan nézem ez egy szomorú jövő, de talán nem következik be ilyen gyorsan, hiszen az USA Energiaügyi Minisztériuma és a Katonai Vezérkara se Atyaisten. Nos, ha nem lehet hinni nekik, akkor a valóság rosszabb, mint amit ők elénk tárnak. Miért? Az én okoskodásom a következő. Már több évvel ezelőtt feltűnt, hogy a nyers olajfinomító kapacitása szűk. Miért nem építenek egyet-kettők, hiszen egyre több a fogyasztás? Nyilván, akik építenék, azok nagyon közel állnak a kitermeléshez és pontosan tudják, hogy ennél több olaj soha a büdös életben nem fog kijönni a földből, akkor pedig minek a beruházás? Aztán, miért jött létre az OPEC 1965-ben? Hogy a 12 legfontosabb olajkitermelő ország kartellbe tömörülve szabályozza a nyersolaj árát. Maguk között megállapodtak abban, hogy fejenként mennyi olajt termelhetnek ki. Ez volt a kvóta. Aztán a piaci igények szerint ezeket a kvótákat arányosan emelték vagy csökkentették. Viszont az országok kvótáinak megállapítása a talpuk alatt elterülő olajtartalék mennyiségének a figyelembe vételével történt. Mivel mindegyik ország a többi rovására szeretett volna több dollárhoz jutni, ezért nagyobb készletet „vallott” be mint a valóság. Vagyis nincs annyi nyersolaj a föld alatt, mint amennyivel számolnak.  

A számítási nehézségek ellenére King Hubbert geológus 1956-ban, vagyis 54 évvel ezelőtt letett a Shell Oil asztalára egy jelentést, amiben http://www.hubbertpeak.com/hubbert/1956/1956.pdf előre jelezte, hogy a pík olaj 2000 környékén várható. Hubbert elmélete szerint egy olajmező csúcstermelése akkor következik be, amikor az olajmező fele már ki van termelve. Különböző rafinált technikákkal a csúcs kitermelés bekövetkezése időben kitolható (például hatalmas mennyiségű víz lenyomásával az olaj alá), de utána a termelés visszaesés sokkal gyorsabban következik be. Mivel a Földben lévő olajmennyiség felének a kitermelése körülbelül 10 éve következett be, várhatóan a csúcs kitermelés 2005 körül volt. Ezt különben a fenti grafikon nagyvonalakban aláhúzza. Érdekes módon Hubbert nem csak a maximális kitermelés időpontját jósolta meg, de a tényleges mennyiséget is, amit ő 1956-ban 90 millió hordó/nap értékben adott meg. Ez a tényleges 86 millióhoz nagyon közel áll.

Ezek ismeretében az emberben felmerül a kérdés, ha egy szakember 44 évvel korábban meg tudta becsülni a pík olaj bekövetkezésének idejét, és ezzel a hanyatlás kezdetét, hogyan lehetséges, hogy az Energiaügyi Minisztérium nem vette észre a küszöbön álló bekövetkezést?

A válasz egyszerű, sokan úgy gondolják, hogy csak azért mert nem tudjuk pontosan hol van még olaj, az nem jelenti azt, hogy nem léteznek hatalmas olajmezők, amikről nem tudunk. A valós helyzet az, hogy hihetetlen mennyiségű próbafúrást végeztek és az esély egy hatalmas olajmező felfedezésére rendkívül kicsi. De ha ilyen be is következne, a mai állapoton semmit se változtatna. Ugyanis egy felfedezés és a mező maximális kitermelése között körülbelül 30 év telik el. Ezért, ha bekövetkezne egy csodálatos olajmező felfedezése az a grafikonon 2010 és 2030 között alig okozna valami változást. De ez csak álom. Az intenzív és egyre modernebb technikát alkalmazó olajkeresés ellenére az elmúlt 40 évben az új olajmezők felfedezése folyamatosan csökkent. Hubbert elmélete (és az észak-amerikai kontinens tapasztalata) szerint a felfedezések csökkenésétől számított 40 év kell a csúcs eléréséig. A figyelmeztető jelek tehát világosan láthatóak voltak.  Mindezek ellenére sehol, semmiféle felkészülés nem történt a nyersolaj nélküli életre.

Most tehát márt csak arra kellene rájönni, hogy miért az utolsó pillanatban vette észre az emberiség egy része, hogy a kitermelés tovább nem fokozható? Álmodozhatunk új felfedezésekről, de ez már sohase fog bekövetkezni, és el kell érkezni annak az időnek, amikor kiderül, hogy NINCS TÖBB NYERSOLAJ. Lehet, hogy egyesek részére hihetetlen, de a nyersolaj nem megújítható. Az emberiség két évszázad alatt elhasználta a 100 és 100 millió évek alatt http://www.enopetroleum.com/opecoilreservers.html konzervált napenergiát. Ezt a szomorú tényt a hatalom birtokosainak nagyon nehéz elmondani a népnek, hiszen köztudott, hogy a rosszhírt hozóknak le „szokás” vágni a fejét. Így esett, hogy a sarkon leselkedő nyersolaj kitermelés összeomlásáról a társadalom semmit se tud. A felelős hatóságok annál nagyobb bajt nem okozhatnak, mint a valós helyzet feltárásának az elhallgatása. Magyar viszonylatban éppen most estünk át egy meglehetősen szokatlan eredménnyel zárult választásokon, és mindössze annyit hallunk, hogy „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország”. Rendben van, hajrá, de hová és mivel? Miért akarják elhitetni a „néppel” hogy minden mehet úgy tovább, ahogy azt eddig megszoktuk? Miért akarják elhitetni, hogy csak neki kell állni a feladatoknak, szorgalmasan kell dolgozni, és kitárul előttünk a fényes jövő?

Végső konklúzió: Magunkra vagyunk hagyva. Szembe kell néznünk azzal, hogy egyre kevesebb lesz az üzemanyag és persze egyre drágább. A helyzet bekövetkezésére semmiféle hivatalos elképzelés nem létezik. Eljött az ideje annak, hogy a kisközösségek felkészüljenek az energia önellátásra, mert ez az egyetlen járható út. Ez azt jelenti, hogy a napfényt, szelet és ahol van, ott a vizet kell hasznosítanunk. Meg kell szerveznünk az egymásra támaszkodást, mert csak közös erőfeszítéssel tudunk úrrá lenni a nehézségeken. Néhány éven belül alternatívát kell találni az elfogyó nyersolaj helyébe, ami az én tapasztalataim szerint lehetetlen. Ebben az esetben pedig az életmódunkat kell megváltoztatni olyan módon, hogy nyersolaj nélkül is életben tudjunk maradni. A feladatot tehát felvázoltam, a megvalósítás a fiatalabbak dolga.

Nyersolaj hiány? – Jön a társadalom összeomlása?

A nyersolaj csúcskitermelésével (pick oil) sokan foglalkoznak. Egyesek szerint már 2005-ben elértük. Mások 2008-at jelölik meg, de olyan is van, aki 2020 utánra tippel. Igen, tippel, mint ahogy mindenki, a legjobb szakemberek is. Hogy mennyi a napi kitermelés és a napi igény, azt viszonylag pontosan meg lehet határozni. A kettő körülbelül azonos. De van ahol készleteket halmoznak fel, van ahol meglévő készletekhez nyúlnak. A legnagyobb bizonytalanságot azonban az adja, hogy a kitermelő országok egy része maga se tudja mennyi olajon ül, illetve nem hozzák nyilvánosságra az általuk ismert adatokat, vagy simán csak hazudnak, attól függően, hogy mi az érdekük. Hozzájátszanak a bizonytalansághoz a feltárható készletek létezése - természetesen nem túl sok - de ezeknek a kitermelése egyelőre nem gazdaságos. Persze, akik a megfelelő helyen ülnek és a megfelelő szakismeretekkel rendelkeznek, azok azért nem tapogatóznak a sötétben, de nem is nyitják ki a szájukat. Most viszont történt egy ilyen eset. Glen Sweetnam kijelentette, hogy a világ olajkitermelése tovább nem növelhető. De ki ez a Sweetnam? Ő az Energiaügyi Minisztérium egyik államtitkára, de szavait az amerikai sajtó elhallgatta, csak a francia Le Monde hozta nyilvánosságra, természetesen nem angolul. Hogy ez miért történt így, és milyen célzattal, azon lehet spekulálni, de ezzel nem jutnánk sehová. Minden esetre az amerikaiakat így nem ijesztették meg. Egyenlőre nem kell nekik elgondolkodni, hogy mi lesz, ha majd nem lesz olaj. De tényleg, mi lesz?

Richard Heinberg a Life After Growth (Növekedés utáni élet) című könyvében arra tér ki, hogy „Lényegében létre kell hoznunk egy elfogadható ‘új életformát’, ami összhangban lesz az erőforrások kimerülése miatt előálló kényszerhelyzettel. A régi életforma fenntartása természetesen lehetetlen. Ha nem találunk magunknak új célokat, és nem tervezzük be az átállást a folytonos növekedésre alapozott gazdaságról egy egészséges egyensúlyra támaszkodó gazdaságra, akkor kudarcot vallunk, és ki fog alakulni egy sokkal kevésbé elfogadható ‘új életformát’ nyújtó gazdaság, aminek előszelei már mutatkoznak a makacsul fennálló munkanélküliségben, a gazdagok és szegények között növekvő szakadékban, és az egyre gyakrabban bekövetkező és egyre kellemetlenebb financiális és ökológiai krízisekben, amelyek elviselhetetlen terheket rónak az egyénre, a családokra és a közösségekre.”

Ez szépen volt megfogalmazva (meg lefordítva is ), most már csak szakítani kell (ajánlva az új pénzügyminiszter figyelmébe) a gazdasági növekedésbe vetett hitünkkel. - Már aki hisz benne - És abba kell hagyni annak megjátszását, hogy minden problémánk megoldódik szorgos munkával, magyaros találékonysággal, adócsökkentéssel és munkahelyteremtéssel, mintha nem tudnánk arról, hogy a korábbi gazdasági elképzelések már nem érvényesek. A kellemes „tudatlanság” helyett szembe kell nézni, és fel kell készülni a ránk leselkedő vésszel, hogy felkészülhessünk rá. Nagy hiba volt 20 éven át egyre mélyebbre süllyedni az adósságban, örökösen azt feltételezni, hogy amint megugrik a gazdasági növekedés (valamikor régen, Orbán Viktor évi 7 százalékot ígért) kinőjük magunkat a tartozásból. A tényeknek azonban van egy igen kellemetlen tulajdonságuk, nem tűnnek el. A tény pedig az, hogy a mágikus „zöld energia” vagy megújuló energia közel se helyettesíti a megszokott fosszilis energia források teljesítményét.

Robert Bryce Power Hungry: The Myths of „Green” Energy, and the Real Fuels of the Future ( Energia éhség: A „zöld” energia mítosza, és a jövő lehetséges üzemanyaga) című könyvében rámutat arra, hogy nem azért használunk olajt, gázt és szenet, mert ezeket az energiaforrásokat olyan nagyon szeretjük, és körmünk szakadtig ragaszkodunk hozzájuk, hanem azért, mert fajlagosan nagymennyiségű energiát hordoznak, tehát kevés helyet igényelnek, könnyű a kezelésük és viszonylag olcsók. A világgazdaság termelése évtizedek óta, évi néhány tízezer milliárd dollár, ezt kizárólag a fosszilis energiák létezése tette lehetővé, mert iszonyatos mennyiségű állati és emberi munkát váltottak ki. Klimatikus okok miatt bármennyire is szeretnénk magunk mögött hagyni a fosszilis energiák felhasználását, keserves lesz az átállás a megújuló energiákra és a CO2 mentes energia forrásra (atomerőművek), és rá fog menni az egész XXI. század, vagyis legalább három generáció. Az átállás egyszerűen nem képzelhető el egyik napról a másikra, ráadásul hihetetlenül sokba fog kerülni. Mindeközben fel kell adnunk néhány mítoszt a megújuló energiákkal kapcsolatban, ha menetközben el akarunk kerülni néhány kellemetlen meglepetést. Először is számottevő szél,  bió, és napenergia kinyeréséhez hatalmas területekre van szükség. Az etanol - amivel a benzin-gázolaj kiváltást tervezik - korrozív, a fajlagosan a benzin-gázolaj energiájának csak 60-70 százalékát adja és még hidrofil is, vagyis vonzza magához a vizet, ami robbanómotoroknál nem kifejezett előny. [A megelőző néhány sort csak azért írtam, hogy érzékeltessem a felmerülő nehézségeket.]

Való igaz, hogy a fossziliák égetése elméletileg kiváltható, de a mai szénhidrogén energiaáraknál sokkal többe fognak kerülni. Az emberiség nem fog energia nélkül maradni, de az olcsó és bőséges energia ideje lejárt. Az átállás pedig - mint már írtam - hosszantartó és nagyon fájdalmas lesz. A nyersolaj birtoklásáért a harc már folyik és ez természetszerűen fokozódni fog, miközben az elégtelen nyersolaj kitermelés miatt az élelmiszer árak az egekbe fognak szökni ugyanis a mezőgazdasági gépek üzemanyaga mellett a műtrágyának, rovarirtó szereknek, gyomirtóknak is kőolaj az alapja. És ez felveti a következő kérdést: a Föld mezőgazdasága képes lesz-e 7 milliárd embert etetni? Természetesen nem! Henry Kissinger elég régen mondta, hogy „Aki uralja az élelmiszer piacot, az uralja az embereket. Aki az energiát birtokolja, az birtokolni fogja az egész világot.” Amiből én azt szűröm le, hogy az energia birtoklásáért a nagyhatalmak harcolni fognak, természetesen nagyhatalmi szinten, ami nem lesz aprócska Csete-patté.

A Greenpeace múlt havi jelentés szerint Greenpeace USA report az Amerikában felhasznált elektromos áram 2 %-a megújuló energiából, 7 %-a vízi erőműből, 21 %-a atomerőműből, míg a maradék 70 % fosszilis energiából származik. Azaz, ökológiai szempontból 91 % elfogadhatatlan és természetesen, mint erőforrás hamarosan kimerül. Ezeknek az ismeretében merül fel a kérdés, mit várhatunk? Pontosan azt, amitől Amerikában félnek. A lakóparkok és panelházak fenntarthatatlanságát. Néhány évi haladékot kaphatunk a panelek külső szigetelésétől (ami szerintem felesleges pénzkidobás), a nyílászárók méregdrága kicserélésétől, de hiába érjük el a téli fűtésre felhasznált földgáz mennyiségének a felére csökkentését, ha a földgáz ára a tízszeresére, húszszorosára növekszik. Nyilvánvaló, hogy hamarosan elképzelhetetlen változtatásokat kell végrehajtanunk az életvitelünkben. A hamarosan bekövetkező, és természetesen elkerülhetetlen ipari civilizáció összeomlása ki fogja követelni az emberi közösségek átszervezését egy teljességgel fenntarthatatlan, környezetromboló, globális elrendezésből. Ki kell majd alakítani sokkal kisebb, helyhez kötött, decentralizált egységeket, amelyek fenn tudják magukat tartani, saját termőföldükre támaszkodva. A XX. Század egyik nagy találmányát, a nagy hatékonysággal művelhető, összevont mezőgazdaságokat fel kell számolni. A vidék gépállomásai a múlt relikviái lesznek. Erre kell(ene) felkészülni elsősorban állami szinten. A kormánynak fel kellene ismerni, hogy a globalizált gazdaságra támaszkodó ipari beruházások helyett az erőforrásokat át kellene csoportosítani, például mezőgazdasági, állattartási, kézműipari képzésre, és úthálózat fejlesztés helyett tiszai víztározók és az alföldi öntözőrendszert kellene kiépíteni, amíg van elég energia (a cement előállítás roppant energia igényes).

De ez nem minden. Az államnak fel kellene készülni lokális, katonai konfliktusokra, amelyek a még fellelhető erőforrások és élelmiszer megszerzéséért jöhetnek létre. A békésen és hatékonyan működő kisebb közösségeket meg kellene védeni a beilleszkedni nem akaró, vagy a beilleszkedésre képtelen, belföldi vagy külföldi hordáktól.

Mindezek mellett megfontolás tárgyává kell tenni a leendő pénzügyi rendszerünket is. Az nyilvánvaló, hogy a tőken koncentráció és a „kisemberek” kizsigerelésének gyakorlatilag a végére értünk. Valójában a teljes emberiség globálisan el van adósodva és az életét csak azért tarthatja fenn, hogy tovább és még tovább lehessen szívni a vérét. Az új magyar kormánynak azt kellene megfontolni (nem fogja), hogy érdemes-e akár csak egy fillér adósságot visszafizetni? Ha az államcsőd nem elkerülhető, akkor okosabb minél előbb kiprovokálni, hiszen minden visszafizetett euró kifejezett vesztesség, még köszönet se jár érte. Mivel ez a kormány megfontolás mindössze utópia, haladjunk tovább a várható globális események mentén.

Pontosan milyen sors vár a integrált globális civilizációra miután az olcsó és hatékony fosszilis energia fokozatosan eltűnik. Elsőnek azonban abban  kell megegyeznünk, hogy a nyersolaj csökkenésnek három formája lehetséges: 1) lineáris csökkenés, 2) hullámzó csökkenés, 3) szisztematikusan összeomló. Bár ezek egymást kölcsönösen nem zárják ki, az biztos, hogy a civilizációnk közel áll egy kritikus átalakuláshoz vagy összeomláshoz. A továbbiakban felvázolok egy integrált összeomlási mechanizmus sorozatot, melyek elkerülhetetlenek, mivel a főtényezők a pozitív visszacsatolások. (ref: David Korowicz - Tipping point - egy áttekintés)

* A nyersolaj kitermelés csökkenésének első logikus következményei a globális termelés globális visszaesése, ami kiterjed energiák kitermelésére, értékesítésére. A visszafogott felhasználás tovább csökkenti a globális termelést.

* A hitel jelenti a pénzügyi rendszer, és a globális gazdaság egyik alapját. Gazdasági növekedés esetén a hitel és kamatai visszafizethetők. De egy visszaeső gazdaság esetén még a hitel se fizethető vissza, a kamatokról nem is beszélve. Ebből következik, hogy a nyersolaj kitermelés csökkenése nem tud fenntartani egy olyan gazdaságot, amelyik rendezni tudja az adósságszolgáltatást. A hitelek visszafizethetetlenné válnak. Ilyen körülmények között új hitelek szóba se jöhetnek.

* Szükségleteink kielégítése ma már a globalizált ellátástól függ. A zavartalan ellátás egyik feltétele a bankok bevonásán nyugvó pénzügyi bizalom. A kibocsátott pénznek nincs tényleges értéke, a pénz mögött hitel áll. A bankrendszer megingásának lehetősége hiperinflációs veszélyt jelent, ami lehetetlenné teszi a pénzügyi stabilitást. Ez mellett az egész bankszektor fizetésképtelen lesz, mivel a kihelyezett hiteleiket nem fizetik vissza.

* A fentiekből az következik, hogy a világkereskedelem összeomlik. A helyi gazdaságok lerobbannak, mivel a fejlett országokban termelt árut maradéktalanul nem helyben állítottak elő. Minél több helyről származik a kész termék, annál nagyobb az esély a termelési rendszer összeomlására.

* A globális gazdaság másik alapja az infrastruktúra (telekommunikáció, áramfejlesztés, financiális rendszer, szállítás, vízellátást, szennyvízelvezetés). Ezek egymással szorosan függenek, bármelyik rendszer lerobbanása egymás után húzza magával a többit. Viszont az infrastruktúra zavartalan funkcionálásához folyamatos karbantartás, alkatrészt utánpótlás szükséges és fenntartásuk költségeinek a biztosítása. Az infrastruktúra megbillenése a teljes rendszer összeomlásának gyorsan növekvő kockázatát jelenti.

* Az élelmiszer előállítása, és tárolása nagymértékben függ az üzemanyagtól. A raktári készlet bizonytalansága könnyen élelmiszer hiányhoz vezethet még a legfejlettebb országokban is. Nem csupán az élelmiszer előállításáról van szó, hanem szállítások útján a jelentkező helyi többlet, illetve hiány kiegyenlítéséről is. De problémát okozhat az élelmiszer beszerzéshez szükséges pénz hiánya is, illetve a tranzakciók monetarizálása (magyarul mivel fizessenek az élelmiszerért).

* A peak olaj természetszerűen kiváltja a peak energiát. Ugyanis az új energia fajták elterjesztése a meglévők fenntartása mellett, nagyfokú kompromisszum kényszert jelenthet. A kereslet és kínálat rendszer összeomolhat, aminek újjáépítése csak részben lehetséges.

* Az összeomlás beindulásának legvalószínűbb oka a peak olaj bizonyosságára fellépő tőkemozgás. A spekulánsok meg fognak szabadulni a “virtuális erőforrásoktól” mint például kötvények, értékpapírok és gazdasági rendszer összeomlása előtt fel fogják vásárolni a “tényleges erőforrásokat”. Csakhogy a „virtuális erőforrások” névleges értéke sokszorosan meghaladj a „tényleges erőforrások” értékét. A félelem okozta döntések pozitív visszacsatolása okozza a piac halálát .

* A gazdaság visszaesésével a klimatikus változások (kellő idő után) leállhatnak, vagy visszaeshetnek, de ennek mennyiségi jóslata lehetetlen. Minden esetre az egyetlen jó hír, hogy a klimatikus változásokat könnyebben kivédheti az emberiség, bár az erőforráshiány pont az ellenkező irányba hat.

Végeredményben megegyezhetünk abban. Hogy mostantól kezdve egy gyors és nagyfokú változás bármikkor bekövetkezhet, ami felboríthatja a társadalmi nyugalmat. Meglátásom szerint ez csak azért nem következett még be, és valószínűleg egy darabig még nem is fog, mert a tőkésosztály és az irányítása alatt álló politikusok a várható felfordulásról még lidérc álmaikban se tudnak. Bár - például az USA-ban - a középvezetés már tett lépéseket a lakossági nyugtalanság kivédésére (20.000 katonát képeznek ki tömegoszlatásra), de előre ezek is csak a jéghegy csúcsát érzékelik. Hiszen eddig csak a gazdasági aspektussal foglalkoztunk, nem említve a társadalom részéről várható reakciókat, miközben az energiaforrás váltásának pénzügyi kihatása körül folyik az elmélkedés. Pedig a kihívás nem abban van, miként és milyen áron tudja az emberiség kialakítani az új energiaforrásokat, hanem abban, hogy a ténylegesen fellépő energiahiány következményeivel mit kezd, ha fenn akarja tartani a megszokott életvitelt. Persze ez csak egy elméleti felvetés, mert az „emberiség” nem fog tenni semmit. Az „emberiség” nincs döntési pozícióban. Akik döntési pozícióban vannak, azok vagy nem döntenek, vagy ha döntenek, akkor rosszul.

Összefoglalóul:  A civilizáció összeomlásának kezdetén az „élet-halál” szelekciója pénzügyi alapon fog történni. Aki meg tudja fizetni az egekbe szálló élelmiszer és energia árakat, az táplálni tudja magát és télen nem fog megfagyni. Az önfenntartó kisközösségek megszervezése életbevágó fotossággal bír. A társadalmi rend, és az ország szuverenitásának fenntartása nyitott kérdés marad, függvénye a központi döntésnek. A klímaváltozás nem lesz döntő tényező, mindössze nagymértékbe fog beleszólni a folyamatokba.

U.i. A gondolatmenetet a közeljövőben folytatom

Önző egyedek vagyunk-e, avagy egy együttműködő társadalom tagjai? A válasz meghatározhatja, hogy van-e jövőnk

Az alábbiakban összefoglalom Jeremy Rifkin új könyvének (Penguin kiadás) „The Empathic Civilizatuin” (Az empatikus civilizáció) mondanivalóját néhány mondat erejéig és hozzáfűzöm saját meggyőződésem.

Az utóbbi idők két jelentős eseménye között mindössze 18 hónap telt el. 2008 júliusában a nyersolaj hordónkénti ára 147 $-ig futott fel. Ennek következtében az élelmiszertől kezdve a benzinig mindennek felment az ára. Ha valaki még nem tudta volna, akkor meggyőződhetett arról, hogy az ipari társadalmat a fosszilis energia tartja fenn. 2009 decemberében pedig 192 ország küldöttei összegyűltek Koppenhágában, hogy szembenézzenek a fosszilis energiák fogyasztásának következményeivel. Némi gittrágás után kiderült, hogy a világ vezetői nem képesek megállapodásra jutni. Nekünk, a népnek, tudomásul kell vennünk, hogy a döntéshozók se nem látták előre a 2008. júliusi eseményeket, se nem képesek az akkor kialakult gazdasági világválságon úrrá lenni. Ugyanígy totálisan alkalmatlanok a klímaváltozással kapcsolatos veszélyek felmérésére és a szükséges ellenlépések megtételére annak ellenére, hogy a világ tudósai már elég régen félreverték a harangokat, hogy az emberiség történelme folyamán még sohase nézett farkasszemet ekkora veszéllyel, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövid, vagy talán már el is múlt, hogy ez a veszedelem esetleg kihalásunkhoz is vezethet.

A probléma lényege a világ vezetőit irányító általános emberi természet, amivel kapcsolatban van néhány feltételezés. Ezek a feltételezések visszanyúlnak a Felvilágosodás korára, amikor is olyan gondolkodók, mint például Adam Smith, Marquis de Condorcet, stb. szembehelyezkedtek a középkori kereszténységgel, amelynek tanai szerint a bűnös emberi lénynek kevés joga volt az élethez és isten kegyelmétől várta a megváltó másvilágot. A felvilágosodás szerint az ember a természet része, racionális, önrendelkező, nyereségre törekvő lény. Az egyed érvényesülése a határtalan anyagi fejlődéstől függ, még itt a földön. Ebből a nézetből nőttek ki a nemzetállamok, ahol alapvető joggá vált a magántulajdon birtoklása. Ebből nőtt ki az ipari forradalom. Igen, de ez az emberi tulajdonság okozta a gazdasági válságot és fordította egymás ellen a résztvevőket Koppenhágában. Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrófális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezi. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….

Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe a szerző szerint belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban. Biológusok arról iparkodnak meggyőzni minket, hogy léteznek tükör-neuronok, az úgynevezett „empátia neuronok”, amelyek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk mások érzéseit. Ennél is tovább mennek, szerintük az ember a legszociálisabb állat, aki társaival kapcsolatteremtésre, és érzelmileg közelkerülésre törekszik. Ezek után a szociológusok törték ki a nyakukat, hogy a biológusok segítségére siessenek, és elkezdték áttekinteni a történelmet egy empátia szemüvegen keresztül. És láss csodát, mit találtak? Olyan, korábban elrejtőző emberi tetteket, amiből az következik, hogy az emberi evolúció nem csak a természeten való felülkerekedést hozta ki belőlünk, hanem az empátia felfokozását és mások felé történő kiterjedését is. Állítólag egyre több jelet látni arra, hogy alapvetően megértők vagyunk, aminek messzemenő következményei lehetnek az egész társadalomra, azaz meghatározhatja fajunk sorsát, természetesen a jobbik irányba. Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.

Én azonban inkább úgy gondolom, hogy az ember egy csodálatos lény, de egészen más aspektusban. Vagy nem nézünk szembe a kellemetlenséggel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kitalálunk valami mesét. Ez a mese természetesen alkalmazkodik a korhoz. Ma nem hozunk áldozatot az istennek, hogy ezt vagy azt megtegye nekünk. Ma nincs ráolvasás, vagy mágikus kézrátétel. Ma a tudósok jól felszerelt laboratóriumokban kutatnak, és kutatási eredményeiket publikálják, nem egyszer megrendelt végeredménnyel. Marad tehát az önpusztítás. A szerző pedig mesélje el a bankároknak, amikor éppen kilakoltatnak egy családot, hogy nekik is vannak empátia neuronjaik, csak a pénztárcáikban tartják. . 

Meghúzom a vészharangot

Aki olyan című könyveket ír, mint „A jövőnk véget ért!” attól elvárható, hogy időnként vészharangot húzogasson, de egészen komolyan nem kell venni, mert itt van, ni, még mindig élünk. Meg különben is a kását nem eszik olyan forrón. Tudom én ezt nagyon jól, meg aztán van egy „farkast kiált” szindróma is a világon (azok kedvéért, akik nem ismernék) - aki állandóan farkassal ijesztgeti a falut, annak nem fognak hinni az emberek, amikor tényleg farkasokat lát közelegni. Szóval mindezek tudatában most tényleg a vészharangot kondítom, mert a tornyosuló felhők szokatlanul sötétek, és ami határozottan meglepő, hogy a magyar média hallgat, mint a sír.

Kezdem azzal, hogy az utóbbi hetekben, napokban rendkívül szokatlan események zajlottak Amerika és Izrael között. Kezdjük azzal, hogy Obama nyílt és hangoztatott célkitűzése az Izrael-Palesztin béke tető alá hozása (amivel - legyünk őszinték - nem siették el a dolgot). Ennek érdekében felszólította Netanyahu Izraeli miniszterelnököt, hogy Kelet Jeruzsálemben (arab lakta, és a 67-es háború előtt arab kézben lévő városrész) az izraeli telepesek részére ne építsenek lakóházakat. Első nekifutásra Netanyahu azt válaszolta, hogy jó, csak a természetes szaporulatnak megfelelő mennyiségű lakást építenek, mert ugye ott élnek zsidók és azoknak gyermekeik születnek, ami természetes szaporulat.

A második felvonás: a Pentagon közölte Obamával, hogy az Izraeli szélsőjobb (értsd ultra cionista) csoport tevékenysége komoly mértékben sérti az amerikai érdekeket Közel Keleten. Erre Obama egymás után küldött tábornokokat Izraelbe, hogy jobb belátásra bírja őket. A kiszivárgott hírek szerint az amerikai vezérkari főnök kerek perec közölte az Izraeli vezérkari főnökkel (fültanuk szerint üvöltve), hogy ez alkalommal nem fog megismétlődni az USS Liberty esete. Ez bombaként robbant, mert 1967 óta a hivatalos amerikai vizsgáló bizottság szerint, az USS Liberty-t tévedésből ért izraeli támadás.

És akkor azok részére, akik nem ismernék, közbeszúrom: Az 1967-es Izraeli háború alatt az USS Liberty, egy elektronikus felderítő hajó nemzetközi vizeken, de közel az Izraeli partokon végezte munkáját, ami nyilván az arab és Izraeli rádióadások lehallgatásából állt. A zsidók csináltak egy apró disznóságot (mert kedvenc szórakozásuk a nemzetközi szerződések szarba vétele), vagyis az arab hadifoglyokat tömegesen kivégezték. Hogy ez ki ne derüljön az Izraeli légierő parancsot kapott az amerikai hajó elsüllyesztésére, amit meg is próbáltak felségjelzés nélküli repülőgépekkel, valamint gyorsnaszádokkal. A hajó vészjeleket akart leadni a 6. Flottának, de az Izraeliek zavarták a rádiócsatornákat. Végül sikerült kapcsolatot teremteni a Nápolyi főhadiszállással és amerikai vadászgépek megindultak a segítségükre. Ekkor az izraeli gépek eltűntek. Közben diplomáciai úton lerendezték a dolgot. Az erősen megrongálódott hajó a 34 halottal valahogy hazavergődött. Az izraeliek azt állították, hogy tragikus tévedés volt, azt hitték, hogy a hajó egyiptomi. Ezt a hazugságot, a kapitány és a legénység vallomásai ellenére, a vizsgáló bizottság elfogadta.

http://video.google.com/videoplay?docid=-3319663041501647311#

A harmadik felvonás: Obama elnök elküldte helyettesét, Joe Bident, hogy Netanyhaut jobb belátásra bírja. Biden alig lépett Izraeli földre, amikor a belügyminiszter bejelentette, hogy további 1600 lakás építését engedélyezi Kelet Jeruzsálemben. Ez nem csak nyílt ellenszegülés volt Obamával szemben, de egyben egy diplomáciai arculcsapás az alelnök látogatására időzíteni a bejelentést. Izrael nyilvánvalóan azt akarta közölni Obamával és az egész világgal, hogy szarik az őt 60 éven át életben tartó szövetséges véleményére, és megy a maga útján.

A negyedik felvonás: Izrael füttyentésére összeült a világ legerősebb politikai lobbyja, az AIPAC (American Israel Public Affairs Committee) és mozgósították az amerikai Kongresszust, illetve a ‘Sabbath Congressmen Goyim’, aminek nem tudok jobb fordítást adni, mint „a kongresszusi díszgojokat”. — Miközben Netanyhau küldöttségével együtt meglátogatta Obamát. A tárgyalás csak néhány percig tartott, ahonnan a vendég meghívása nélkül Obama elment vacsorázni, de az ajtóból még odavágta „ha van valami új fejlemény, akkor értesítsenek”. A megalázott Izraeli küldöttség átvonult a nagykövetségükre, mert féltek, hogy a tárgyalóterem be van poloskázva.

Az ötödik felvonás: A mérsékeltnek számító izraeli újságban, a Haaretz-ben megjelent Akiva Eldar írása a következő fejléccel: “Netanyahu and Obama are at a point of no return” (Netanyahu és Obama jóvátehetetlen lépések előtt állnak), ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy valamelyiknek engedni kell, különben összeütköznek. Végeredményben Obama és tanácsadói szerint Netanyahu nem kevesebbel vádolható, mint az Amerikai Egyesült Államok tekintélyének az eljátszásával a Közel Keleten és a Muzulmán Világban. A Pentagon az elmúlt napokban (military) egyértelműen kijelentette, hogy Izrael Amerika számára egy stratégiai tehertétel.

Azonban, ha a fenti eseménysorozatot átgondoljuk, akkor világossá válik, hogy ez az Amerika-Izrael szembehelyezkedés végső soron Netanyahu koalíciós partnerének köszönhető. Annak kitalálásához nem kell zseninek lenni, hogy Netanyhau kormányában valaki mindent megtesz Izrael és „legnagyobb szövetségese” között kitörő ellentétért. Ez a valaki pedig nem más, mint Eli Yishi belügyminiszter, aki azt a bizonyos 1600 lakás megépítését személyesen jelentette be. A másik nagyágyú, az orosz születésű külügyminiszter, Avigdor Lieberman (hetente repül Moszkvába - és nem is hiába - hogy Medvegyevvel vitázzon egyet Irán ügyében).  

Minden pénzben le merném fogadni, hogy a világ vezető politikusai nincsenek tisztában a tényleges helyzettel. Az igencsak szélsőséges Netanyhaut nála sokkal szélsőségesebb és totálisan fanatikus cionisták irányítják, akik meg vannak győződve arról - és természetesen igazuk van - hogy a 60 éven át gyakorolt taktika már nem tartható fenn sokáig. A Nagy Izrael megvalósításáról vagy le kell mondani, vagy valami olyan radikális dologba kell belekezdeni, amihez Amerika a jóváhagyását sohase adná. Konkrétan, az összes palesztin araboktól meg kell szabadulni, különben a cionista álomnak annyi. Természetesen azzal is tisztában vannak, hogy ha Iránnak sikerül összehozni egy nukleáris arzenált, akkor Izrael pozíciója, vagyis az egész Közel Keletet terror alatt tartsa, egyszerűen megszűnik. Szerintük a képlet roppant egyszerű: 1) Izraelnek le kell számolni Iránnal, 2) A palesztin arabokat ki kell irtani. Ehhez a programhoz azonban Amerika nem járul hozzá, következésképpen az amerikai kapcsolatot meg kell bontani, hogy szabad kezet kaphassanak.  

Nézzük meg miért nem ért Amerika egyet a fent vázolt elképzelésekkel! Természetesen nem erkölcsi alapon. Némi népirtástól az amerikai vezetők egyáltalán nem rettennek vissza. De, ha igényt tartanak a közel keleti nyersolajra - ami semmi mással nem helyettesíthető - akkor Izraelnek meg kell egyezni a palesztin arabokkal. Ebben az esetben az iráni atomfegyver se jelent veszélyt és az olaj folyhat tovább, amíg van. Végül is, ellentétben a zsidó propagandával, a zsidókat senki se akarja a tengerbe szorítani, csak a palesztin népet és a muzulmán kegyhelyeket szeretnék biztonságban tudni. Ez viszont nem fér össze a cionista elképzeléssel, mert betegesen ragaszkodnak teljes Jeruzsálemhez és a bibliai Judeához. Teszik ezt annak ellenére, hogy a mai cionista zsidóknak az égvilágon semmi közük a bibliai zsidókhoz, azoknak nem a leszármazottai. A bibliai zsidók leszármazottai éppen hogy a palesztin arabok, akik a török terjeszkedés alatt áttértek a muzulmán hitre (lásd: Shlomo Sand ): “When And How the Jewish People Was Invented” (Mikor és hogyan találták ki a zsidó népet). Csak hát, mikor volt logikus alapja bármilyen fanatizmusnak?

Ezt azonban nagy hiba lenne félvállról venni. Izraelnek van minimum 200 termonukleáris töltete és a Talmudon felnőtteknek pedig öngyilkossági hajlama, amit nevezzük el „Sámson szindrómának”. Ez tulajdonképpen egy öngyilkossági és népirtási hajlam ötvözete. Miért nevezem Sámson szindrómának? A bibliai Sámsont, a mese szerint, isten fantasztikus erővel ruházta fel, hogy szembeszálljon a zsidók ellenségével, és olyan tettre legyen képes, ami messze felülmúl minden közönséges halandót. Oroszlánokkal birkózik, egész hadsereget ver szét egy szamár állcsontjával. Majd a végső pillanatban tömeggyilkosságot hajt végre. Egymaga összezúzza a filiszteusok templomát, ami alatt ezrek lelik halálukat, önmagával együtt. Elképzelhető, hogy Lieberman egy új Sámsonnak képzeli magát, a Jehovától kapott hatalmas ereje pedig nem más, mint a 200 nukleáris töltet? Vagy lesz Nagy Izrael, vagy pusztuljon az egész világ, ahogy Sámson a népével együtt?

Ha most csóválod a fejed, akkor felhívom a figyelmed néhány tényre: (1) Golda Meir több évtizeddel ezelőtti interjúja The Times-ban, Alan Hart tollából. — „Miniszterelnök asszony, meg akarok arról győződni, hogy jól értelmezem a szavait. Arra gondolt, hogy ha Izrael a csatamezőm (az éppen dúló 1973-as háborúra utalva) vesztésre állna, hajlandó lenne elpusztítani az egész Közel-keletet (célozva az izraeli atomtöltetekre) és vele az egész világot? Ahogy ezt a „Zionism: The Real Enemy of the Jews” (Cionizmus a zsidók valódi ellensége) című könyvem első kötetének prológusában: “Waiting for the Apocalypse” (Az Apokalipsziosre várva) már megírtam, Golda egy pillanatra se akadt meg beszédében, bármely amerikai elnököt meggyőző, kemény hangon folytatta Igen, pontosan erről beszélek.” (2) Az úgynevezett I. Zsidó háború (Kr.u. 66-70) alatt, Jeruzsálem ostrománál brutális polgárháború tört ki a zsidók között. A zeloták és a szikáriusok minden olyan zsidót legyilkoltak, aki tárgyalni akart a romai légiók vezérével, Veszpáziánuszszal. Holott borítékolható volt, hogy legfeljebb egy-két légiót verhetnek le, de végül Róma győzedelmeskedni fog (ami be is következett). A fanatikus szikáriusok - akik állandóan tőrt viseltek ruházatuk alatt - azóta is az ultra ortodox zsidók példaképe. (3) Ugyancsak példakép a Masada védői, akik, miután látták, hogy a római légiókkal szemben tehetetlenek, 967-en (Flavius Josephus szerint) közös öngyilkosságot követtek el. Ergo, vagy sikerül véghezvinni fanatikus elképzelésüket, vagy más fajta életmód helyett, a halált választják.  —- És akkor most döntsd el, hogy a cikkem címe indokolt-e!

Utóirat: A legvalószínűbb szcenárió (természetesen az én elképzelésem szerint), hogy végül is Izrael megtámadja Iránt, ami egy láncreakciót indít el a Közel-Keleten, aminek során az ellentámadások miatt Izrael kénytelen lesz a nukleáris fegyverét bevetni. Ez természetesen egy soha nem látott vérfürdőt jelent. A többi atomhatalom nem fog nukleáris fegyverhez nyúlni. Viszont az események világhatása egy fantasztikus olajválság, aminek következményei beláthatatlanok, hiszen a civilizáció „felfüggesztését” fogja eredményezni.  

A világ első víz nélküli fővárosa

Jemen az utóbbi időben bekerült az esti hírekbe, mert mint egy új keletű Al Kaida tűzfészket, amerikai biztatásra, Szád arábiai erők támadják. A jemeni békés arab lakosságot, a nyugati sajtó szerint, az Al Kaida terroristái fenyegetik. A valóság az, hogy Jement a vízhiány sokkal nagyobb mértékben aggasztja, mint az Al Kaida. Jemen fővárosában, Sanna-ban ugyanis nincs ivóvíz. Pontosítok. Az utcán, lajt kocsikból az ivóvizet literre árulják, mint nálunk a tejet. Vízzel kereskedni egy legitim foglalkozás, és valószínűleg jövedelmező is. A vízkereskedéssel (recent Reuters investigation) néhány napja a Reuter munkatársa foglalkozott, ismertetve a tényeket.

Mohammed al-Tawwa, arab vízkereskedőnek van a közeli hegyekben egy fúrt kútja, ahol dízelolajjal működtetett agregátor szolgáltatja az áramot a sorba kötött búvárszivattyúk részére, mert már 400 méter mélyről kell felszívni a vizet, és a vízszint tovább süllyed. Al-Tawwa állítása szerint, mélyebbre már nem tud lefúrni. Egyes kutaknál a vízszint megközelíti az 1000 métert. A felszínre hozott vizet aztán tartálykocsikba töltve, beviszik a városba és eladják a 2 milliós főváros utcáin.  A helyzetet tovább bonyolítja a tény, hogy a főváros lakossága

(már meghaladva Budapestét) gyors tempóban szaporodik, pedig a szakértők szerint ezek az utcák néhány éven belül ki fognak ürülni, és Sanna lesz az első szellemvárossá vált főváros a világban.

Mielőtt tovább fűznénk a gondolatokat, szánjunk néhány szót a technikai háttérnek. Szívással legfeljebb 8-9 méter mélységből lehet vizet felhozni. Ennél mélyebbről csak úgynevezett búvárszivattyúkkal lehetséges, amelyek - nevükből adódóan - bemerülnek a vízbe és szívás helyett a vizet felnyomják. 1000 méter mélyről 100 atm. nyomásra lenne szükség (aki nem ismeri ezt az elavult, ám roppant hasznos mértékegységet, azzal közlöm, hogy 1 atmoszféra = ~100 kPa-al.) Ilyen búvárszivattyú természetesen nincs. Magyarországon a kereskedelemben kapható búvárszivattyúk 60 méterről tudják felhozni a vizet. A 1 km mélységben lévő víz felnyomásához sorba kötött szivattyúk kellenek, erős drótkötélhez rögzítve, amihez mechanikusan csatlakoztatni kell az elektromos vezetéket is, amiből minden szivattyúnál leágazik a tápforrás. Ehhez még hozzá kell adni, hogy ilyen mélységre lefúrni csak a nyersolajat kutató, fúróberendezésekkel lehet. A technika tehát nem egyszerű és nem olcsó. Ez utóbbi vonatkozik az agregátorra, és az üzemanyagra is. Becsléseim szerint ez a módszer, Budapesten minimum 300 Ft/liter árat eredményezne. Igaz Jemenben vannak a szegények részére fenntartott vízelosztó helyek, de itt hatalmas sorok állnak és néha 2-3 napig nincs víz, de volt már egy egész héten át tartó vízhiány is.

Jemenben összesen 21 vizet tároló kőzetüreg létezik, amelyekből jóval több vizet hoznak felszínre, mint amennyi természetesen úton termelődik. Miközben a 23 milliós főt számláló lakosság a következő 20 év alatt (elméletileg) megduplázódik. Ez nyilvánvalóan fenntarthatatlan. Elsősorban azért, mert a létező mezőgazdasági termelés kizárólag öntözéssel tartható fenn. Andrew Sahooly, német vízügyi szakértő szerint, akit a Reuters meginterjúvolt, a „vízhiány menekültek” milliói fogják maguk mögött hagyni a képen látható fővárost

és kénytelenek lesznek átmenni a szomszédos országokba, vagy Európába. Érdekes módon az EU elsősorban a vízhiányból származó instabilitástól fél, ugyanis a vízért küzdés zűrzavarát az Al Kaida ragyogóan ki tudja majd használni. Diplomataforrásokból érkező információ szerint egyes távolabbi törzseknél már törtek ki összecsapások víz miatt, aminek következtében az északi területeken fekvő Saada város körül több narancsültetvény kiszáradt.

Reményeim szerint ez a poszt elsősorban arra mutat rá, hogy a nagy „összeomlás” nem következik be hirtelen és váratlanul, hanem kicsi apró, de szapora lépésekkel. Nálunk még nincs ivóvízhiány, a mezőgazdasági öntözés viszont továbbfejlesztésre vár. Kifejezetten pazarlás, hogy hagyjuk a Tiszán sok milliárd köbméter víz tovahömpölygését, mezőgazdasági hasznosítás helyett.   

A klímaváltozás mérése mediterrán barlangokban

Végre közöl egy jó hírt a SPIEGEL. Sikerült pontos tengerszintméréseket végezni a Mallorca sziget alatt húzódó barlangokban. Bizonyítékokat találtak arra, hogy a jóval az utolsó jégkorszak előtt voltak gleccsermozgások. Felmerült a kérdés, mi van akkor, ha a gleccserek sokkal gyorsabban olvadnak, mint ahogy az eddig feltételezték?

A közkedvelt üdülő sziget, a spanyol Mallorca alatt a talaj olyan, mint egy ementális sajt, teli van üregekkel. Egy lágy kalcium rétegben az óceánok felszínének emelkedése és süllyedése barlangokat alakított ki. Az Iowai Egyetem geokémikusa, Jeffrey Dorale és csapata azt állítja, hogy a Földközi-tenger 81.000 évvel ezelőtt egy méterrel volt magasabb, mint most. Kutatási eredményeiket február 5-én hozták nyilvánosságra a Science elnevezésű tudományos folyóiratban. Dorale és munkatársai nem spekulálnak azon, hogy a tengerszint miért volt akkor olyan magas, vagy, hogy miért tűnik a szintemelkedés olyan gyorsnak. Ezzel szemben azt gondolják, hogy felfedezésüknek komoly jelentősége van a jövőben bekövetkező tengerszint emelkedés megítélésében.

A kutatások elvégzésére Mallorca ideálisnak mondható, elsősorban azért, mert a sziget nem mozog, tektonikailag stabil és a gleccserek olvadása nem emelte meg, vagy süllyesztette le a szigetet. Ezen kívül a sztalagmitek és sztalagtitek az óceánból származó kalcit kicsapódást felfogták. Ezek a kicsapódások éppen úgy árulkodnak, mint a fák gyűrűi. Dorale állítja, hogy: „a tengerszintet igen nagy pontossággal tudtuk rekonstruálni.” A tudósok természetesen tisztában vannak azzal, hogy eredményeik ellentmondásosak. Amennyiben viszont igazuk van, és a tengerszint valóban egy méterrel magasabb volt 81.000 évvel ezelőtt, akkor ez néhány kérdés megválaszolásra vár. Abban az időben az atmoszféra nem tartalmazott sok széndioxidot. Vagyis mennyire lehet fontos a CO2 a globális felmelegedésnél? Dorale azonban óvatosan hozzáteszi. Munkálkodásunk eredménye semmit nem mond közvetlenül a globális hőmérsékletről.

A Föld köztudottan ingadozik jégkorszakok és melegebb (interglaciális) időszakok között. Néhány millió év óta ez az ingadozás, vagyis egy teljes periódus körülbelül 100.000 évig tart, de senki nem tudja pontosan, mi indítja be a jegesedést, illetve a felmelegedést. Jobban mondva vannak ésszerű sejtések (nekem is van sajátom), de bizonyítva egyik sincs. Az viszont tény, hogy a jégkorszak közötti változás nem állandó érfékű, hanem vannak „megfutások” Egy ilyen megfutásról számol be Dorale, aki szerint 81.000 évvel ezelőtt, amikor a gleccsereknek „illett” volna hízni és a tengerszintnek ezek szerint süllyedni, a mallorcai jelek szerint a vízszint 100 év alatt 2 métert emelkedett. Ez pedig magyarázatért kiált! 

A lehetséges okok között szerepel a lassan hírhedtté vált Milankovics ciklus, de a számítások szerint azok szinte jelentéktelenek. Arra is lehet gondolni, hogy a CO2 nem annyira fontos a globális melegedéshez, mint eddig feltételeztük. De az is elképzelhető, hogy a nemrég beinduló tengerszínt emelkedés jóval gyorsabb lesz, mint ahogy várják. Minden esetre Dorale és társainak a felfedezése megmozgatta az állóvizet. Minden esetre azt még hozzátette a közleményéhez, hogy ami 80.000 éve történt az nem egyezik meg azzal, ami napjainkban történik.

URL: http://www.spiegel.de/international/world/0,1518,677613,00.html

Szárazföldünk 38 %-a sivataggá válhat

Ha történetesen nem vagy tisztában az sivatagosodás jelenségével, akkor itt a legfőbb ideje, hogy megismerj néhány dolgot. A sivatagosodás az a jelenség, amikor az emberi tevékenység következtében a kevesebb csapadékkal bíró földterület „nagyfokú romlásnak” indul. A sivatagosodás oka a következő tevékenységek bármelyike, vagy kombinációja lehet: túllegeltetés; a talajvíz, karsztvíz túlszivattyúzása; a folyók átirányítása népesebb városok felé; és bizony a klímaváltozás okozta melegedés is. Az „International Journal of Life Cycle Assessment” szakfolyóiratban megjelent (a new report) új jelentés közread egy hátborzongató hírt: Szárazföldünk több mint egyharmadát a sivatagosodás réme fenyegeti.

A sivatagosodás (a devastating process) egy gyilkos folyamat, ami a bio-diverzifikáció (bió-változatossság) gyors elvesztéséhez vezet, mivel a víz jelenlététől függő élővilág kihal, vagy elvándorol. Sivatagosodás után a földterület mezőgazdálkodásra alkalmatlan, mert, ahogy az elnevezésből is adódik a termelésre használható terület sivataggá válik. A globális sivatagosodással kapcsolatos analízis kimutatta, hogy a szárazföldünk 38 százalékára ez a sors vár. A kutatók földünk talajának degradációját mérték az úgynevezett Life Cycle Assessment (LCA) - Életciklus Kiértékelés - segítségével, ami egy olyan tudományos metódus, amely az emberi tevékenység okozta környezeti hatást méri. A kiéfrtékelésbe most először bevették a sivatagosodást is. Ennek a kiértékelésnek eredménye ez a bizonyos 38 %, ami egy igen elkeserítő új hír. A tanulmány a szárazföldünket „15 természetes területre vagy más szavakkal ‘ekó-tartományokra’ osztotta fel szárazsági fokozat szerint.” A 15 ekó-tartományból 8 adja ki a 38 %-ot, amiről feltételezik, hogy a sivatagosodás áldozatává válnak. Ez a nyolc ekó-tartomány a következő:

tengerpartok övezete,

a prérik,

Földközi-tenger övezete (mediterrán),

a szavannák,

mérsékelt sztyeppék,

mérsékelt sivatagok,

trópusi és szubtrópusi sztyeppék,

trópusi és szubtrópusi sivatagok. 

A legnagyobb veszélyben Észak Afrika, a teljes Ausztrál kontinens, és a Közel-kelet vannak, amelyeket a Mediterrán övezet követ. Első olvasásra ez túlzottan pesszimistának tűnik, de ha meggondoljuk, hogy a mérések szerint csak Kínában (1300 square miles of desert are created every year.) évente 4.700 km² válik sivataggá annak ellenére, hogy erőteljesen harcolnak ellene (például erdősávok telepítésével), akkor a jelentés nem is tűnik olyan nagyon hihetetlennek.

Forrás: Tree Hugger - Brian Merchant

A CO2 “lemaradás”

A klímaszkeptikusok leghatásosabb fegyvere a légbuborékok analízise, ami szerint, a jégkorszakok közötti felmelegedést a CO2 koncentráció kábé 800 év késéssel követett. Hogy okozhatja a CO2 a globális felmelegedést - teszik fel a kérdést - ha a koncentrációjának a növekedése a felmelegedés mögött kullog? A témát kevésbé ismerők körében a kérdés valóban meghökkentő, de nem megválaszolhatatlan. Soha, egyetlen klímakutató se állította, hogy a CO2 okozza a jégkorszakok megszűnését. „Mindössze” azt állítják, hogy a CO2-nek, mint üvegházhatású gáznak, a koncentráció növekedése a globális hőmérséklet növekedését okozza. A különbség óriási.

A kutya az albedóban, a Föld fényvisszaverő képességében van elásva. A Nap kisugárzó energiáját nagyjából állandóértékűnek tekinthetjük. Ha tehát a Föld „szabályosan” viselkedne, akkor a felszíni hőmérséklete mindörökké állandó értéken maradna. De a Föld ezt a szívességet nem teszi meg nekünk. Itt jön be a képbe a jó öreg Milankovitch, aki felhívta a figyelmünket a Föld Napkörüli pályájának 3 geometriai elemére. Ezek közül a legfontosabb a Föld forgástengelyének a dőlésszöge, ami 40.000 éves ciklusban 22,1 és 24,5 fok között változik (jelenleg 23,5 °). A dőlésszög növekedése azt jelenti, hogy a sarkokra a nyári időszakban több fény érkezik. Igen ám, de a sarkokon hó van, ami majd minden fényt visszaver. Ennek ellenére a 24,5 fokos dőléskor kevés jég el fog olvadni, ami miatt egy kicsivel kevesebb fényt fog a sarki hó visszaverni, egy picivel melegebb lesz a Föld. Következő évben megint egy kicsivel kevesebb lesz a jég és egy kicsivel több fényt fog elnyelni a sokkal sötétebb tenger (ezt hívják pozitív visszacsatolásnak). Ez kábé 800 év alatt olyan tenger felmelegedést okoz a sarkok körül, ami elkezdi a feloldott CO2-t kibocsátani. Ekkor indul be igazán a felmelegedés, mert most már a CO2 koncentrációnövekedés is besegít a melegedésbe, ami különben kábé 5000 évet vesz igénybe.

Most viszont az ember az egészet a feje tetejére állította. Elkezdte égetni az év százmilliók alatt összegyűlt fossziliákat és 250 éven át nyomta a CO2-t a légkörbe. Tehát nem az északi, hideg tengerekben oldott CO2 szabadult fel (most már az is), hanem mi, emberek állítottuk elő égetéssel.

Egy figyelmeztetés. A fentiekben leírtak kifejezetten az én teóriám. Hivatalosan a melegedés beindulásának a pontos oka ismeretlen. Az is az én teóriám, hogy a 280 ppm egy stabil klímaállapot volt, ami elhagyva nincs értelme izgulni, hogy mikor érjük el a tipping pontot, mert szerintem a 280 volt a tipping pont. Ezt elhagyva a melegedés öntörvényűvé vált és senki nem tudja megmondani, hogy hol lesz a következő egyensúlyi állapot. Ilyen szempontból nézve önbecsapás azt hinni, hogy bárminemű megszorítással a melegedés megállítható +2°C emelkedésnél, vagy akárhol. A visszacsatolások: albedo, permafroszt, gleccserek, óceánok, stb. már megállíthatatlanok. A globális felmelegedés ott áll meg, ahol akar.

A háború-kártya kijátszása

A témát és néhány elképzelést Patrick J. Buchanan-tól vettem át. Buchananról tudni kell, hogy 2008 májusában jelent meg „Churchill, Hitler and The Unnecessary War” (Churchill, Hitler és a felesleges háború) című, igen nagy vitát kavart könyve. Na, igen, nagy vita! Volt néhány megállapítása, amivel se a cionisták, se a neokonok nem értettek egyet. Legfőbb tétele az, hogy ha Hitler megkapta volna a 90 százalékban németajkúak által lakott Danzig (Gdansk) szabad várost, akkor nincs háború, annak ellenére, hogy a Versaillesi Békeszerződés Németország számára megszégyenítő volt. A szerző végig vezeti a könyvében, hogy Hitler nem akart Angliával háborúzni és Churchillt legalább akkora felelősség terheli a háború kirobbanásáért, mint Hitlert. Az angol szerző szerint Churchill akart mindenáron háborút, ezért garantálta Lengyelország sértetlenségét, de a háború Anglia számára egy katasztrófa volt, hiszen miatta szétesett az Angol Birodalom, ami különben kitartott volna az évszázad végéig. Gazdaságilag át kellett adni az angol font szerepét az amerikai dollárnak. Trianonról Buchanan megállapítja, hogy nem volt más, mint  Magyarország keresztre feszítése. Kitért arra, hogy az önrendelkezési elv állandó hangoztatása ellenére, a győztes hatalmak, de elsősorban Franciaország (Sopron kivételével) nem engedte meg a népszavazást, így vált lehetségessé, hogy 3,3 millió magyar a határokon kívül rekedt és a trianoni határ másik oldalán 30 km-es sávban majd kizárólag magyarok éltek. Arra játszottak, hogy a kívül maradt magyarok majd átmennek az anyaországba, és hatalmas csalódás volt számukra, amikor maradtak. Magam a könyvet nem olvastam, csak a reviewt, de elég sok található belőle itt:

http://en.wikipedia.org/wiki/Churchill,_Hitler_and_the_Unnecessary_War

Az idén ősszel időközi választások lesznek Amerikában, újraválasztják a Kongresszus egy-harmadát, valamint a teljes képviselőházat. A demokraták által 80 éven át elfoglalt, Ted Kennedy halálával megüresedett széket a republikánusok simán megnyerték, ami előrevetíti a demokraták várható hatalmas vereségét. A republikánusok szerint a képviselőházban három tucat, míg a szenátusban fél tucat helyet szerezhetnek. Obama elnök második megválasztását szinte kizártnak tartják. Ilyen kétségbeesett helyzetben Jan Slota kijátssza a „magyar-kártyát” (”Magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani”.) , Obama kijátszhatja a háború-kártyát. Természetesen se Buchanan se én nem állítjuk, hogy Obama háborút fog indítani az őszi választási vereség elkerülése végett, de benn van a kalapban. Ugyanis Obama gyakorlatilag ultimátumot adott Iránnak, ami 2009 december 31-én járt le és persze Irán fütyült rá (abszolút joga volt hozzá). Most tehát Obama vagy „gúzsba kötő” szankcióhoz nyúl vagy támad, illetve hagyja, hogy Izrael támadjon (amerikaiak által ellenőrzött iraki légtéren keresztül). Van azonban egy apró bibi: Más-más okokból kifolyólag a szankcióba se Kína, se Oroszország nem egyezik bele. Közbe pedig Izrael egyre idegesebb. Ha tehát Obamának van kedve Iránnal háborúba lépni, akkor itt a legjobb alakalom. Háborút írtam, nem lebombázást. Ugyanis Irán vissza fog vágni, mégpedig úgy, ahogy a legjobban fáj. Mindent megtesz, hogy a közel-keleti olaj ne jusson ki az öbölből, és ez a törekvése egészen biztos, hogy sikerül(ne). Tekintve, hogy most az olajfogyasztás csak egy egészen kicsit van a maximális kitermelés alatt, az iráni csete-paté kiszámíthatatlan gazdasági következményekkel járna. Természetesen nem Obama dönt, ő csak azt teszi, amit súgnak neki. A súgóknak (zsidó oligarchák) most komoly dilemmájuk van. Mit szeretnek jobban, Izraelt vagy a vagyonukat? Mind a kettőt egyszerre nem lehet.

De tegyük fel, hogy létrejön egy szankció. Bár Irán nyersolaja felmérhetetlen mennyiségű, finomító kapacitása kicsiny, az ország benzin és dízelolaj szükségletének csak 40 százalékát képesek előállítani. A hiányzó 60 százalék import. Ha ezt meg tudják akadályozni, akkor Irán valóban nagy bajban van, azonban a nemzetközi jog szerint egy ilyen blokád egyenlő a hadüzenettel. Egyáltalán a cseppfolyós fosszilia miatt tört már ki néhány háború. 1941-ben az USA megakadályozta, hogy Japán nyersolajhoz jusson, amire Pearl Harbor megtámadása volt a válasz, tehát Japán belépett a II. világháborúba. 1967-ben Nasser készült lezárni a hajóutat az izraeli Elath kikötő felé, amin keresztül Izrael olaj importjának 95 százaléka jutott be az országba. Az izraeli válasz a 67-es villámháború beindítása volt.

Most az amerikai szenátus megpróbálja az elnököt a sarokba szorítani, lehetetlenné akarják tenni a további tárgyalásokat, ami a fentiekben vázoltak szerint kizárólag háborúhoz vezethet. Lehet, hogy egy olyan háborúhoz, ami pont úgy felesleges lenne, mint a II. világháború volt. Ugyanis azt akarják vele megakadályozni, ami nem is létezik. Az amerikai hírszerzés szerint Irán az atombomba előállítási kísérletével 2003-ban felhagyott. Ezzel azonban a meinstream média nem foglalkozik.

Minden esetre az tény (amit azért többféleképpen lehet magyarázni), hogy rakétaelhárító amerikai hadihajók az Arab-öböl felé veszik az útjukat, és az arab országokban rakétaelhárító állásokat építenek ki. Miközben a volt iraki főparancsnok David Petraeus kijelentette, hogy Irán megtámadása megerősítené az iráni papok hatalmát, mert a nép felzárkózna mögéjük. Ennek ellenére a Jerusalem Post-ban cinikus cikk jelent meg néhány napja: „Hogyan lehet Obamát újraválasztani? Le kell bombázniuk Iránt.” A röhej az egészben az, hogy pillanatnyilag az amerikaiak többsége a lebombázás mellett foglal állást, és a háború beindítására felzárkóznának az egyre népszerűtlenebb elnökük mögé. A nagy kérdés tehát az, hogy Obama kijátssza-e a háború-kártyát?

Az USA egy újabb gazdasági lufi felé tart

Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban találkozom olyan (amerikai) analízisekkel, amelyek végkövetkeztetése, hogy az USA nagy valószínűséggel egy újabb gazdasági lufi felé tart. Ha ez bejön, akkor Európa, és vele mi, komoly bajban leszünk. A minden képzeletet felülmúló görög államadóság igen komoly gondot okoz Brüsszelnek, aminek egyik figyelmeztető jele, hogy az Euró/dollár árfolyam az 1,50-ről két hét alatt 1,38-ra csúszott. Amerika gazdasága nem teljesít úgy, hogy a dollár megerősödéséről beszélhetnénk, tehát ami valójában történik, az az Euro folyamatos gyengülése. Mivel a forint az Euróhoz képest 274-re gyengült, péntekre a dollár 200 forintra tornázta fel magát. Csendben megjegyzem, nagyon régen volt ilyen magas. Ezek után érdemes odafigyelni, mit jeleznek Amerikából. (Barrie McKenna of Globe & Mail) 

Barack Obama elnök beígért bankreformja, és minden idők legnagyobb államháztartási hiánya, könnyen eltereli a figyelmet a tényről, hogy a financiális krízist kiváltó okokat nem szüntették meg. Az Amerikai Számvevőszék e héten megjelenő 224 oldalas jelentésében a 700 milliárd dolláros mentőcsomagjával kapcsolatban kifejti, hogy mivel a várt eredményt nem hozta meg, az Amerikai Egyesült Államok egy újabb lufi, és gazdaságának további visszaesése felé tart.

Az amerikai gazdasági elemzők imádják magukat metaforákban kifejezni. Ez alkalommal, Neil Barofsky főellenőr azt állítja, hogy az értelmes reformok elmaradása miatt, ugyanazon a hegyi szerpentinen haladnak, de ez alkalommal, egy gyorsabb kocsival. A FED és a kormány által támogatott Fannie Mae és Freddie Mac tovább ügyeskedik az ingatlan piacon, vagyis gyakorlatilag jótállnak minden újabb hitelért, és jelzáloghitellel terhelt ingatlanért. Nem változtatták meg azt az adószabályt, ami szerint az ingatlanra felvett kölcsön kamatai, az adóból levonhatók. Mintha ez nem lenne elég, a Kongresszus további 8000 dollár hitelt biztosít az első lakásvásárlók részére. Ehhez még hozzájön, hogy a javasolt financiális reformból eddig még semmi se valósult meg.

Furcsa módon az Obama adminisztráció meg van győződve arról, hogy a meglévő szabályok némi átalakítgatása elégséges. Azaz, az ország legnagyobb bankjai (túl nagyok ahhoz, hogy hagyjuk elbukni őket) továbbra is azt tesznek, amit akarnak. „Ha valami történt, akkor az a vezető bankok gazdasági hatalmának a növekedése, vagyis, a mai problémánk nagyobb, mint a tegnapi volt.” Állítja Mr. Barofsky, akit még a korábbi elnök, G.W.Bush nevezett ki hivatalának élére. Elfogadhatatlannak tartva, hogy „a Wall Street túlméretezett kompenzálásában alapvető változtatás nem történt.” A legnagyobb figyelmet talán a következő megjegyzés kaphatná részünkről: „A kormány többszintű erőfeszítése a családi házak árnövelésére a krízist okozó lufi újból történő felfújását eredményezheti. Ráadásul a kikölcsönzött összegekért és a régebbi tartozásokért a kormány felel, vagyis a kockázatot valójában az adófizetők vállalják, amit valamikor a magánszféra dolga volt.”

A valóshelyzet az, hogy a kitűzött célok nem lettek elérve. A bankok kölcsönkihelyezése tovább csökken, a jelzáloggal terhelt ingatlanok árverezése rekord szinten van, és a hitelek átütemezése nem működik. A New York Timesnak adott legutolsó interjújában Mr. Barofsky az állította, hogy amikor Washingtonban elfoglalta hivatalát, nem akart hinni a szemének, hogy szállnak ki dollár milliárdok az ablakon szinte ellenőrizetlenül. — Ezen legutolsó megállapítás terén, Magyarország már rég utolérte Amerikát. :-) .

Klímaváltozás 2010

A CO2 hő-visszatartó hatását a tudósok több mint 150 éve ismerik, de sok figyelmet nem szenteltek a témának. 1958-at kinevezték geofizikai (másfél évig tartó) évnek, és ez alkalmat adott arra, hogy a tudósok egy csoportja figyelmét (végre) lakhelyünkre, a Földre összpontosítsa. Ezt nevezhetjük (teljesen önkényesen) a klímára figyelés beindulásának. Igaz, nem sok figyelnivaló volt rajta. Az átlagember nem vett észre semmit. Az 1962-ben megjelent a Csendes Tavasz (Rachel Carson: Silent Spring) csak a környezetváltozásra hívta fel a figyelmet, de a civilizált nyugati ember zömmel városban élt, se nem észlelte, se nem érdekelte, hogy az énekesmadár populáció vészesen csökken. A mű egyetlen számottevő haszna az emberre is káros, lebomlásra képtelen DDT nemzetközi betiltása volt. Az időjárás melegedését a természethez közel élők a 80 évek végén kezdték észlelni [az én kertemben például a fügebokrok télen nem fagytak el]. Az 1998 aztán meghozta a nagy rádöbbenést. 2005-ben Európában olyan meleg volt a nyár, hogy több tízezer idősember soron kívüli halálát okozta. Nagy hirtelen divattá vált a globális felmelegedés, és az emberek érdeklődése a széndioxid felé fordult. Az emberiség ráébredt, hogy kielégíthetetlen energia éhsége miatt nem égethet el mindent. Itt lépett életbe az általam kitalált „úszómedence szindróma”. Mindenki tudja, hogy az úszómedencébe nem szabad belevizelni és mindenki azt hiszi, csak ő egyedül lépi át a szabályt. Aztán késő délutánra a medence urine koncentrációja megközelíti egy nyilvános vécé lefolyóját. Az olaj, gáz, szén égetése teljes erővel folyt tovább és senki se mutatott hajlandóságot a csökkentésre. Lejátszódott újra az, ami a dohányzás-tüdőrák esetnél jelentkezett. Az ötvenes években mindenki tudta, hogy a dohányzás tüdőrákot és érszűkületet okoz, de a gondolatot minden dohányos iparkodott elhessegetni a fejéből. A dohányipar pedig besegített azzal, hogy neves tudósokat fizetett le, álljanak elő olyan kutatási eredményekkel, amelyek cáfolják a tényt, de legalább is bizonytalanná teszik azt. A dohányosok pont erre vágytak. „A tudósok véleménye is megoszlik. az összefüggés a tüdőrák és a dohányzás között nem egyértelmű”. Százmilliók haltak bele abba, hogy a dohányipar ne veszítse el a profitját. Most az emberek arra vártak, hogy valaki előálljon a CO2 ártatlanságával. Senki nem akart változtatni a kényelmes életén. A Big Oil és a Big Coal, ahogy az olaj lobbyt és a szén lobbyt becézgetik, dollár százmilliókat költött arra, hogy az embereket, elsősorban a 300 millió amerikai állampolgárt meggyőzzék arról, hogy a CO2 szerepe egyáltalán nem tisztázott. Nyugodtan égethetjük tovább a fossziliákat, és az amerikaiak milliói váltak „klíma szkeptikussá”. Amikor aztán az európaiak részéről fokozódott a lélektani nyomás, a Big Oil és a Big Coal lépett. Nálunk például Miskolczi és Zágodi urak hirdetik az ellenigét. A föld légköre önszabályzó. Égethetünk tovább (amíg van). Az éghajlat nem egy konstans jelenség, össze-vissza kileng. Emelkedő melegedésről szó sincs. A média pedig szenzációt akar. „Egy magyar tudós szembe megy a NASA kutatási eredményeivel.” Minden magyarnak megdobban a szíve. A végén mi fogjuk meghódítani a Mars bolygót. Éljenek az elnyomott magyar zsenik.  Így aztán ott tartunk, hogy a témát folyamatosan figyelők is kezdenek zavarba jönni. Akkor most tényleg, mi is a helyzet. A helyzet az, hogy az USA-ban sose volt ilyen hideg tél. Kaliforniában megfagy a narancs, a leguánák lepottyannak a fákról és hibernálásba kezdenek. Angliában emberek fagynak meg és az utak járhatatlanok. Németországban leállt a közlekedés és Magyarországon éppen most lépett át a havazás a 40 centiméteren, amire évtizedek óta nem volt példa és a hidegrekordokon, ha nem is lépük túl, de naponta megközelítjük őket. Szóval, hol itt a globális felmelegedés? Az emberek az egész világon zavartan néznek egymásra és fogalmuk sincs, mit fogadjanak el valóságnak, hiszen az egyik szélsőségből a másikban találják magukat, amit aztán ügyes manipulációval alaposan ki lehet használni. Sajnos a tudomány se a régi. A fogyasztói társadalom rákfenéje befúrta magát a régen kizárólag tudományos munkájuknak élő tudósok közé is. Ezért vagy azért csalásokra, adathamisításokra, túlkapásokra kerül sor, amit aztán a média nem csak világgá kürtöl, de alaposan fel is fúj.

Nem vitás, a klimatológia roppant bonyolult tudomány és még igencsak gyermekcipőkben jár. Ráadásul a hibás (vagy szándékosan megmásított) adatot a valóság csak évekkel később tudja megcáfolni. Az emberi memória pedig igencsak véges. Nem csak egy politikus hazudhat hatalmasat arra támaszkodva, hogy 3 hónappal később már senkise fog emlékezni rá, de az a helyzet a tudósokkal is. Be lehet dobni a Golf-áramlat rohamos csökkenését és Európában (shutdown in thermohaline circulation) egy új jégkorszak beköszöntését, a pontosításhoz kell 30 év mérési adat.

De átadom a szót a NOAA személyzeti főnökének, Sharon LeDuc-nak: „Van egy téma, mint például a technológiai elmaradottságból származó hiányosság, amit tökéletesen értünk. Az előrejelzés pontossága nagymértékben függ az alkalmazott modelltől és szimulációtól, amik nem adják tökéletesen vissza a valóságot. Amit viszont egészen biztos jeleznek, az a várható szélsőségek. Aztán ezeknek a szélsőségeknek a megjelenése tovább zilálja a modellek eredményeit. Vannak azonban olyan tételek, amelyek valóságtartamához nem fér kétség. Ilyen például a vízkörforgás. A szubtrópusi területeken szárazság fog uralkodni, míg magasabb szélességi körökön jóval több csapadék várható. Földrajzilag ennél pontosabb meghatározás nem adható, mert az alkalmazott modellek felbontó képessége nem elég nagy. Sajnálatos módon, mi emberek viszonylag szűk körön belül élünk. A tágabb életterünkben bekövetkező változásokat interpolálnunk kellene szűkebb életterünkre, arra a városra, ahol éppen élünk.”

Az 100 százalékos biztonsággal elmondható, hogy amióta feljegyzések vannak a Földön az utolsó évtized volt a legmelegebb, de hogy kapcsolható ez össze a fákról lepottyanó leguánokkal? Úgy, hogy a globális felmelegedés okozza a szélsőséges hőmérsékletingadozásokat. Gavin Schmidt, aki a NASA klímamodelljeinek a készítéséért felelős (A Real Climate főmunkatársa) óvatosságra int. „Van arra némi bizonyíték, hogy a klímaváltozás hevesebb csapadék kiválást okoz, de azt semmi se bizonyítja, hogy a szélsőséges hőmérsékletváltozásokat is a klímaváltozás okozná. Semmiféle bizonyíték nem létezik arra vonatkozóan, hogy az év elejei hidegnek (Gavin Schmidt az USA-ra gondol, ahol él) a klímaváltozás lenne az okozója.”

Egészen más viszont a Pekingi Meteorológiai Intézet munkatársának, Guo Hu-nak (Guo Hu explicitly linked the two) Szerinte: „A szélsőséges atmoszférikus áramlások gyakrabban okoznak szélsőséges időjárási viszonyokat, mint  például a nyári viharok és a múlt évi jégvihar Kína déli részén.” Őt támassza alá az ENSZ Környezetvédelmi Program koordinátora, a szintén kínai Jan Liu: „Míg az általános trend egy melegebb éghajlat felé mutat, ez nem jelenti azt, hogy szokatlanul hideg időjárásra és hóviharokra nem kell számítanunk. Sőt, tény az, hogy a klímaváltozás egyenesen okozója az egyre hevesebb hóviharoknak, mivel az atmoszféra nedvességtartalma növekszik.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Gavin Schmidt „tévedne”, mindössze annyit jelent, hogy mint vérbeli tudós nem spekulál, amíg nem áll rendelkezésére bizonyíték, addig azt kénytelen mondani, hogy nincs rá bizonyíték. Nem szokta meg, hogy „ráérzéseit” publikálja.

Az éppen most tapasztalt hideghullám oka az úgynevezett Arctic Oscillation, (Sarki Oszcilláció) ami egy légnyomás változási forma. Ennek következménye a fagyos széláramlat, sőt az Északi-sarki jégmozgás is. Pillanatnyilag a Sarki Oszcilláció elképesztő szélsőséges értéken áll, aminek következtében az északi féltekét (ahol éppen tél van) hideg levegő árasztja el. unleashing freezing Arctic storms.

Minden esetre a globális légnyomásra kiható globális felmelegedésről azt feltételezni, hogy semmi köze a 60 éve nem tapasztalt gyenge Sarki Oszcillációhoz, vagy a Golf-áramlat gyengüléséhez, (ami képes Európára egy újabb kisjégkorszakot hozni) elég nehezen hihető, annak ellenére, hogy a szakemberek nem győzik felhívni a figyelmünket arra, hogy az időjárás és a klíma nem ugyanaz. Mégis tudományosan nehéz meghatározni, hol van az egyiknek a vége, és hol kezdődik a másik. A logika minden esetre azt diktálja, hogy klíma nélkül nem beszélhetünk időjárásáról. A pillanatnyi időjárásunk viszont kétségtelenül „elszabadult”. Az ember okozta felmelegedés a néhai stabil időjárást a feje tetejére állította, ami produkálhat szélsőséges szárazságot vagy rekord méretű fagyokat. Tudomásul kell vennünk, hogy az időjárás mai jellemzője a szélsőségek egymást váltása. A szélsőség jellemző az időjárásra, a gazdaságra, a politikára, meg amit akartok. Jaj annak, aki nem képes magát adoptálni az új idők új szeléhez (a szójáték nem szándékos).

Meg kell még jegyeznem, hogy a klímaváltozással kapcsolatban kevés szó esik az óceánok áramlásairól, amelyek változni fognak. Minket, itt Európában elsősorban a Golf-áramlat érdekel. Sajnos az ezzel kapcsolatos mérések „zaja” azaz bizonytalansága, és az éves kilengések túlságosan nagyok ahhoz, hogy már most előrejelzést lehessen készíteni. A biztonságos eredményhez kell még 20-30 év. Az áramlat lelassulásához, esetleges leállásához azonban nem fér kétség. „Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy a klímaváltozás hatásai teljesen kiszámíthatatlanok, még azt se tudjuk, hogy van-e átfordulási pont vagy sem.” - állítja Schlesinger a 2008-ban, találóan címzett elképzelésében: Some Hard Truths You Should Know About Global Warming.”

Végszónak talán csak annyi, a tét olyan minden képzeletet felülmúlóan nagy, hogy a legkisebb tévedést se engedhetjük meg magunknak. Elméletileg és matematikailag nem teljesen kizárható, hogy például Miskolczinak igaza van, de erre semmi esetre se lehetünk tekintettel. Az emberiség nem várhat arra, hogy a világban fellelhető összes tudós egyetértsen az ember okozta klímaváltozás létezésében, amikor a megszokottól eltérő, atmoszférikus légnyomás és óceánáramlás veszélyesen megváltoztatja az Artikus Oszcillációt, a tengeri áramlatokat. Az egyszerű, gondolkodó ember is megérti, hogy egy exponenciálisan melegedő bolygón egyre inkább előfordulhat mind az elviselhetetlen, mindent kiperzselő szárazság, mind pedig a soha nem tapasztalt hóvihar. Igaz, egyes testületek (írhatnám, hogy gittegyletek) mint az IPCC buzgón hoznak létre olyan optimista előrejelzéseket, amelyek évente bedőlnek, és amikkel nem megyünk semmire. A józan eszére hallgató, érdeklődő ember pontosan érzi, hogy a leendő valóság messze elviselhetetlenebb, mint a sok-sok óvatos szövegből következtetett tudományos eredmény.  Ha lenne egy csöpp eszünk, akkor most lépnénk, de mivel nincs, majd a természet tesz róla. Hadd fejezzem be posztomat Jared Diamond soraival: „A világ nem áll meg, a problémák valahogy megoldódnak még a ma élő gyerekek és fiatal felnőttek életében. Csak nem mindegy, hogy számunkra kedvezően, szándékaink szerint, vagy szándékunk ellenében, elviselhetetlen módon, például járványok, háborúk, éhínség, tömegmészárlások és a társadalmi összeomlások útján.”   

Jön a magyar!!

A Real Climate ma délelőtti posztja egy kisebb szenzáció felbukkanását sejteti. Az ismert tény, hogy a globális felmelegedés a 90-es években töretlenül nyomult, aztán 2000-től kezdve mintha megtorpant volna. A kutatók első nekifutásra ebben nem láttak semmi rendkívülit. Az időjárás össze-vissza ingadozik - hívták rá fel többszörösen a figyelmet - ami kétségtelen igaz, de 10 év már nemigen nevezhető ingadozásnak, inkább trendnek. Esetünkben megforduló trendnek. Most aztán kibújni látszik egy szög a zsákból. Susan Solomon (NOAA) és munkatársai szerint 2000 és 2009 között a globális felszíni hőmérsékletnövekedés 25 százalékkal visszaesett, ahhoz képest, aminek a CO2 növekedés következtében be kellett volna következni. Szerintük az ok az, hogy a sztratoszférában a vízpára koncentráció 10 százalékkal visszaesett 2000 után.  Igaz, lényegesen kevesebb adat felhasználásával azt kapták, hogy a sztratoszféra vízpára tartalma 1980 és 2000 között valószínűleg növekedett, ami 1990-re a felszíni hőmérsékletemelkedést 30 százalékkal megemelhette volna ahhoz képest, ami figyelembe vétele nélkül számítható. Az adatok minden esetre azt mutatják, hogy a sztratoszferikus vízpárának fontos szerepe van a felszíni hőmérsékletváltozásnál.

A Real Climate-nál azonnal reagáltak, jelezve, hogy a tanulmány elsősorban a klímarendszer belső változékonyságáról szól, és nem jelent egy további klímaváltozást okozó tényezőt. Másodszor pedig, a tanulmány a sztratoszférikus vízpáráról szól (10-15 km-re a felszíntől), nem pedig általában a vízpáráról. A sztratoszferikus vízpára két féle módon keletkezhet. A trópusi tropopauzán keresztülható troposzforikus vízpára felemelkedése útján és a felső sztratoszférában bekövetkező metán oxidálásából (CH4+4CO à CO2+2H2O). Mennyisége azonban csekély (3 és 6 ppmv közötti) következésképpen apró változás (~0,5 ppmv) már érzékelhető.

Minden esetre a téma friss, és a csámcsogás csak most kezdődik. Ami számomra érdekes, hogy az atmoszférikus vízpárával kapcsolatban Miskolczinak születtek hamvában holt ötletei, amik elégségesek voltak ahhoz, hogy a most már több mint 1000 éves vészharangot meghúzzák. A poszt egyik hozzászólója mindössze ennyit írt: „The Hungarian is coming.” Mivel az angol humort nem mindenki érti, hozzáteszem, ezt viccnek szánta.

Tudod-e hogyan éld túl a nyersolaj válságot?

Amerikában kezd erőre kapni a gondolat, hogy talán végéhez értek a korábbi dáridónak, és a klíma-szkeptikusok kezdik behúzni a farkukat. Egymás után jönnek létre a túlélési-társaságok, és jelennek meg a túlélési könyvek. Az alábbi beszámoló ebből trendből ad ízelítőt. 

Tudsz cipőt készíteni? Fel tudsz építeni egy házat? Mi a helyzet a kertészkedéssel? Barátaid között van orvos és fogorvos? Ezek azok a kérdések, amiket Andre Angelantoni (www.inspiringgreenleadership.com) feltesz, hogy tervezni tudj a következő 10-15 évre, mert véleménye szerint (és ugye ebben nem áll egyedül) radikális társadalmi átalakulás előtt állunk, ami nem azt jelenti, hogy a társadalom feltétlenül összeomlik, hanem, hogy a nyersolaj kinyerés folyamatosan csökkenni fog a változatlan, sőt növekvő kereslet mellett. Kérdés, mi lesz ennek a hatása?

A jól ismert hagyományos társadalom már is katasztrófális átalakulás alatt áll. Gondoljatok a megvert autóbusz vezetőkre, a felpofozott tanárnőkre, az egymást agyonverő diákokra, az anyázó gépkocsivezetőkre, és még sorolhatnám. De tekinthetünk távolabbra is. Szárazságban szándékosan felgyújtott erdők Kaliforniában, Görögországban, Ausztráliában. Indokolatlan, felesleges és semmi hasznot nem hozó háborúk a Közel-keleten és Afrikában. Talán még nincs értelme elmenekülni az isten háta mögé, felhalmozni vizet és élelmiszert, megteremteni egy családi veteményeskertet, de miért nincs biztonságos munkahely, nincs elfogadható orvosi ellátás, nem létezik államilag dotált kultúra, a gyógyszerek egyre drágábbak, a szennyeződés egyre elviselhetetlenebb. A „régi szép idők” soha vissza nem térően eltűntek. Ami pedig előttünk áll, az hátborzongató deztropia (olyan képzeletbeli társadalom, ahol semmi se elfogadható), amit az elfogyó nyersolaj vált ki. James Kunstler foglalkozik a kérdéssel a World Made by Hand című könyvében (Kézzel épített világ), ami időközben klasszikus művé vált, legalább is a túlélő kultuszt követők körében, akiket a társadalom nagyobbik hányada lenéz. Természetesen ok nélkül, mert ezek az emberek legalább tisztában vannak azzal, hogy az emberiség most lép be történelmének egy pusztító szakaszába. Éppen ezért konstruktív módon állnak hozzá az előttünk álló eseményekhez, nem pedig pusztán védekeznek. A túlélőket a kertészet, állattartás jobban érdekli, mint a tűzfegyverek beszerzése. Persze pillanatnyilag fogalmunk sincs, hogy a társadalmi kohézió, vagy szétzilálódás milyen szintű lehet, de ha a mezőgazdasággal foglalkozó kistelepüléseken eluralkodik a törvénytelenség, akkor elég nagy bajba kerülünk, mert nem lesz mit ennünk. Egy földműveléssel foglalkozó gazdát csak egyszer lehet kifosztani, mert a következő évben nem fog már termelni. Csak vigyázni kell, hogy ne ragadtassuk el magunkat.

Hollywood mindenből pénzt csinál. A katasztrófa filmek pedig igen jövedelmezőek. Erre jó példa a minden idők legtöbb nyereséget hozó TITANIC, amit most felülmúl az AVATAR. Az egyik egy hajó katasztrófa, a másik az egész emberiség katasztrófája. Persze Hollywood csinál mást is. Hatalmas meteor csapódik a Földbe és oda az emberiség. Kitör az atomháború és csak hárman élik túl. Most pedig „The Road”, ami kurvára hatásos, de nem hiteles.  A filmmel egyetlen egy nagy baj van (de az éppen elég), semmit nem tanulhatunk belőle! Kegyetlenség, bandák, gyilkolás, fosztogatás, emberevés persze van. De egy büdös szó sincs arról hogyan jutottak erre az állapotra. Mi a fene volt? Atomháború? Vagy csak úgy egyik pillanatról a másikra minden romokban hever? És akkor apa és fia azt a nevetséges feladatot kapja a forgatókönyv írójától, hogy tegyenek meg több ezer kilométert. Minek? Mi az a katasztrófa, amit nem lehet előre tudni, ami egyik pillanatról a másikra következik be, és ami engem olyan helyen ér, hogy utána ezer kilométereket kell megtennem? De ezt a trükköt alkalmazzák minden egyes filmben. A Titanicban az emberek felmenekülését a fedélközre rácsokkal akadályozzák meg. A film hőse oda van láncolva nehogy már simán elmehessen a hajó végébe megfulladni. Minden katasztrófa filmbe be van építve egy majdnem leküzdhetetlen akadály, aminek nem kellene lenni, ha az ember előre gondolkodik egy kicsit. A pusztán ijesztgetéssel nem érünk semmit, nem tanulunk belőle semmit. 

Akkor foglalkozzunk egy kicsit komolyan a gondolattal. A funkcionáló társadalom több okból kifolyólag omólhat össze, ami erősen befolyásolja a bekövetkező eseményeket. Argentínában (a történet keringet az Interneten) az állam fizetésképtelenné vált, a betétesek pénze „elveszett”, mindenki próbálta az egyre kevesebbet érő Pesojáért venni valamit, illetve átváltani dollárra. Ez a felhalmozás természetesen tumultuozus jelenetekhez vezetett. Néhány éve a szlovák megszorítások miatt a kelet szlovákiai cigányok lázadásba törtek ki, mert szerintük a segélyekből nem tudtak megélni. A szlovák kormány kiküldte a katonaságot és rendet teremtett. Pillanatnyilag Haitiben volt egy természeti katasztrófa 100 ezer halottal és 300 ezer sebesülttel. Az anyagi tartalékokkal nem rendelkező kormány a helyzetet nem tudta kezelni. A következmény káosz, fosztogatás, sőt gyilkosságok. De még ezen utolsó szcenárió se hasonlít, a legkisebb mértékben se a The Road képeihez.

Amikor egy közösséget meg kell tizedelni, akkor erre a múltban több példa is mutatkozott. Az életképtelen gyerekeket felvitték a Tajgetoszra a görögök és a vadállatokat megetették velük. A szegény japán családok már hasznavehetetlen öregjei elmentek a Fujiyámára meghalni, és ide vitték a munkára még be nem fogható fiatalokat is. A túlnépesedett Anglia a nevetséges vétséget elkövető (például vadnyúl megfogása) szegényeitől úgy szabadult meg, hogy száműzte őket Ausztráliába. Az előttünk álló tizedelés vagyoni alapon fog történni. Akinek nem lesz pénze megvenni az egyre drágább élelmiszert az…… Hát ez az, mit fog csinálni? Afrikában már gyilkolják egymást 100 ezres nagyságrendben, de ez minket nem érint. Nálunk elképzeléseim szerint először a segélyeket fogják vissza, tehát Borsod környékén lázadások lesznek, mint a szlovákoknál. A következő áldozatok a kisnyugdíjasok lesznek, egyfelől mert felesleges társaság, másfelől mert nem lesznek demokratikus választások, következésképpen nem lesz szükség a szavazataikra. A nyugdíjas nem fog lázadni. A nyugdíjas vagy megfagy télen a fűtetlen szobájában, vagy kiszárad és éhen hal. Nem lesz jelentős társadalmi felfordulás, mert az elit emlékszik még a Rákosi féle szalámi taktikára. Sose támadják meg az egész társadalmat, mindig csak egy apró szegmensét.

Igen, előbb vagy utóbb megjelennek a „hordák”. Kell-e tőlük tartani? Kellő családi védelem esetén nem. Természetesen, ha 60, betonacélrudakkal felfegyverzett suhanc megtámad, aligha veheted fel velük a versenyt, legfeljebb egy jó AK47-tel. De 60-as létszámra a suhancok sohase nőnek fel. Közöttük is anarchia honol. Egy-egy zsákmányon összeveszve, egymást nyírják ki. Egy vezetőegyéniség legfeljebb 3-4 embert tud összetartani, ideig-óráig. Az első-második támadásuk után a szomszédság megszervezi magát. Ami, szerintem valóban várható, az Magyarországon az életvitel visszasüllyedése a Trianon utáni állapotokra. De csak azok részére, akik össze tudnak fogni a szomszédjaikkal és szerves részévé tudnak válni a közös túlélési stratégiának.

Anglia energia helyzete

David William Donald Cameron (1966) a Brit Konzervatív Párt vezetője és nagy valószínűséggel Anglia következő miniszterelnöke, január 18-án beszédet tartott a Chatham House-ban nemzetbiztonságról és energiáról. Ez utóbbiról foglalom össze a mondanivalójának lényegét (nem minden tanulság nélkül).

Cameron álláspontja szerint a brit energiaellátás kritikus helyzetben van a brit társadalom működése szempontjából. Egyszerűbben fogalmazva, veszélyben az ország. Energia ellátás szempontjából a nemzet évtizedeken keresztül biztonságban volt, hiszen az Északi-tenger olajlelőhelyeiből a kellő mennyiségű nyersolaj biztosítható volt. Ezeknek a csökkenő kitermelése azonban oda vezetet, hogy az utolsó évtizedben az Egyesült Királyság olajimportra szorult. Az alapvető változásokra a kormány felelőtlenül lassan reagált, nem véve figyelembe, hogy a nemzet energia önellátása megszűnt egy olyan időben, amikor a világ energia éhsége rohamosan nő.

Cameron időrendi sorrendben felvázolta a következőket: 2005-től kezdve Nagy Britannia üzemanyag behozatalra szorul, beleértve nyersolajt és cseppfolyósított földgázt. 2020-ban az ország energia szükségletének 40 százalékát importból kell fedezni, ami 5 évvel később, már 50 százalék lehet. Ezek a behozatalok olyan földrajzi helyekről származnak, mint például a Közel-kelet, amire jellemző a politikai instabilitás, terrorizmus és kalóztámadás, bizonytalanná téve a folyamatos ellátást. Ezzel párhuzamosan az államok egyre inkább szabályozás alá vonják természeti kincseik exportálását. Az ebből származó hátrányokat jól demonstrálja Oroszország és Ukrajna között kiéleződött vita, aminek hatását egész Európa megérezte. Végeredményben, ha a Norvégiából származó importról beszélünk, akkor figyelembe kell venni, hogy végeredményben a norvég kínálatért versenyeznünk kell az európai fogyasztókkal.

Ilyen időkben az ország kormánya hagyta, hogy a honi energiatermelési kapacitás csökkenjen. A következő évtized alatt az Egyesült Királyság el fogja veszíteni elektromos energiatermelés kapacitásának az egy harmadát. A munkáskormány nem biztosította be, hogy az energia kapacitás nagyobb legyen, mint a várható csúcsfogyasztás, mert figyelmen kívül hagyták egyes villamos erőművek elöregedését. Ez az állapot 2017-re jelentős áramkimaradásokat fog előidézni. Miközben az alternatív energiaforrások fejlesztésére semmi figyelmet nem fordítottak.

Cameron feltárta még azt a tényt is, hogy az Egyesült Királyságnak összesen 16 napra szóló földgáztartalék tárolási kapacitása van, miközben ez Németországban 99 nap, Franciaországban pedig 122. Ez a 16 nap nyilvánvalóan elfogadhatatlanul kevés a mai bizonytalan világban, amikor a globális klímaváltozáshoz alkalmazkodva, a különböző kormányok várhatóan szükségintézkedéseket fognak tenni. http://www.publictechnology.net/

2009 volt minden idők második legmelegebb éve

Tegnap (vasárnap 2010.01.17.) este 23:00-kor Jim Hansen a Real Climate site-ra feltette legutolsó postját, aminek lényege, hogy az elmúlt 130 év (amikor is a globális hőmérsékletmérést műszeresen elvégezték) második legmelegebb éve 2009 volt. A kiértékelést a surface temperature analysis NASA Goddard Institute for Space Studies (GISS) végezte. Ezek szerint, a Föld déli féltekéjén, a 2009 év volt a legmelegebb. Az 1. ábrán látható, hogy globális átlaghőmérséklet 0,57 °C-al volt melegebb, mint a klimatológia által vonatkozási alapnak tekintett 1951-1980 évek átlaga. A 2. ábrán láthatók szerint a Föld déli féltekéjének középhőmérséklete 0,49 °C-al volt melegebb.

Az 1. ábra a globális felszíni hőmérsékletváltozás analízisét mutatja be. A zöld függőleges vonalak a becsült 95 %-os konfidencia tartomány (két szabványos eltérés [szórás] – standard deviation) az éves hőmérsékletváltozásra.

A fekete vonal az éves középhőmérsékletet jelzi, a vörös vonal pedig

az öt éves átlagolást.

A 2. ábra a GISS szerinti Földfélteke változás analízise (vonatkozási periódus 1951-1980, ami a GISS hőmérséklet analízissel foglalkozó publikációiban nem változik. Az 1961-1980 kiindulási periódust a publikált HadCRUT analízissel történő összeméréshez használjuk.)

A vörös vonal az északi féltekét, míg a kék vonal a déli féltekét jelzi.

A négyszögletes “bunkók” az éves átlagot, a folyamatos vonal pedig

az 5 éves átlagolást jelzik.

Az 1800-as évek óta, a közel-globális műszeres mérések szerint a 2005-ös év bolt a legmelegebb. Néha szó esik arról, hogy az 1998-as év volt a legmelegebb. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, de ennek megtárgyalására most nem térünk ki. Minden esetre a hőmérsékletváltozás egyik évről a másikra igen nagy mind globális, mind pedig hemiszférikus szinten. Ezen hőmérséklet ingadozás mögött azonban érzékelhető egy hosszú távú folyamatos felmelegedés az elmúlt három évtized alatt. Ez a hőmérséklet emelkedés még nyilvánvalóbbá válik, ha a hőmérsékletet több évre átlagoljuk (5 évre és 11 évre). 

A fekete vonal a 11 éves átlagolás, a lila vonal az 5 éves átlagolás.

Ezt bemutatjuk a 3. ábrán globális szinten, illetve a 4. ábrán hemiszférikus szinten.

Világoss barna vonal az északi félteke (hemiszféra) 5 éves átlaga.

barna vonal az északi félteke 11 éves átlaghőmérséklete.

zöld vonal a déli félteke 5 éves átlaghőmérsékletét, míg a

kék vonal a déli félteke 11 éves átlaghőmérsékletét jelzi.

Az ötéves átlagolás alkalmas arra, hogy az El Nino hatást csökkentsük. A 11 éves átlagolás pedig a naptevékenység hatását minimalizálja (a Nap által kisugárzott energia 10-12 éves ciklusban változik a napfolttevékenységgel összhangban).

Szóval, elmúlt volna a vírus veszedelem?

Egyszavas válaszban azt írom, hogy nem. Sőt, itt tornyosodik előttünk, de nem csak a H1N1(sertés), vagy a H5N1(madár), hanem bármi. És akkor most egy szalagcím 2010-01-09 keltezéssel: Factory Farmed Meat Can Trigger a Globan Pandemic That Wipes Out 60% of Those Infected. Drámai cím azoknak, akik értenek angolul, kérdés magyarul milyen hatást kelt: Nagyüzemi gyárakból kikerült hús olyan globális járványt okozhat, amely a megfertőzöttek 60 százalékát megöli. Ennek megértéséhez egy kicsit vissza kell menni a történelembe.

Személy szerint én az influenzát gyerekkorom óta ismerem, többször átestem rajta. Egy kellemetlen téli betegség, amit csak a diákok élveznek, mert napokig nem kell iskolába menni. Életemben utoljára 1968-ban voltam influenzás, mint 35 éves felnőtt és a 3 napig tartó magas lázat tényleg nem élveztem, de kibírtam, és azóta elkerül (ez volt az utolsó nagy világjárvány). Felmerül (legalább is bennem) a kérdés, akkor mi ez a sok cirkusz először a madár, most meg a sertésinfluenzával kapcsolatban? Kereskedelmi fogás? Magyarországon megrendelnek és legyártanak 6 millió ampulla vakcinát. Ez jó nagy biznisznek tűnik. Viszont roppant gyanús, hogy azok az országok, ahol nincs hazai vakcina gyártás, félőrült módjára próbálják beszerezni a világpiacon. Rendben van, de miért pont az influenzától vagyunk úgy beijedve, amikor van egy csomó más vírus, mint például az Ebola, vagy a HIV? A válasz egyszerű: mert a virológusok szerint, az emberiség következő széleskörű gyilkosa az influenza lesz. Magyarországon évente, átlagosan 2 millió ember kap influenzát. Mi történne akkor, ha egyik napról a másikra, ezeknek 60 százaléka meghalna? Ez egyetlen télen 1,200.000 magyar halálát jelentené. Gondolod, hogy a virológusok túloznak? Van rá példa. 1918-ban a „spanyolnátha”, ami valójában egy H5N1 vírusos világjárvány volt, a becslések szerint közel 50 millió ember életét követelte. Ez két és félszer több mint az I. világháború 20 millió áldozatának a száma (és a mai felfogás szerint, a háborús körülmények miatt alakult ki). Annak ellenére, hogy a spanyolnátha mortalitása „mindössze” 5 százalék volt, azaz 20 beteg közül 1 halt meg. Ezzel szemben a 2006-ban emberen észlelt madárinfluenza mortalitása 50 % volt. Ezért volt a nagy „cirkusz” miatta. Csakhogy az emberiség szerencséjére a 2006-os H5N1 vírus bár kitűnő gyilkos, nagyon nehezen terjed emberek között. Eddig a madarakra volt csak veszélyes, de mivel – mint minden vírus – a mutációra igen hajlamos, mindössze idő kérdése mikor lesz ránk valóban veszélyes. Ugyanis a nyomon követés felderítette, hogy időközben növekedett a megfertőzöttek mortalitása, és egyre több fajon meg tud telepedni. Normál körülmények között nem mondható tipikusnak, hogy emlősökre, különösen rágcsálókra veszélyes lenne az influenza. Ugyanakkor a H5N1 legutolsó mutánsával végzett kísérletnél a megfertőzött laboratóriumi egerek mortalitása 100 % volt. Az egerek tüdejét a vírus gyakorlatilag cseppfolyósította. A szakterületen dolgozó kutatók ilyennel még sose találkoztak. Meg kell állapítanunk, hogy az emberiség egy kiszámíthatatlan vírus okozta, soha nem tapasztalt járványnak néz elébe.

Egy járvány kitörésének három alapvető követelménye van: 1) Az állatvilágból át kell jönni egy olyan vírusnak, amivel szemben az Emberiség nem immunis. 2) A vírusnak olyan mutáción kell átesni, ami lehetővé teszi, hogy meg tudjon ölni egy embert. 3) A vírusnak képesnek kell lenni egyik emberről átterjedni egy másikra. A madárinfluenza vírus az első két feltételt már teljesítette. Ha „megtanulja” a harmadikat, akkor nekünk annyi! Ha ez a vírus beindít egy járványt, akkor nem néhány vietnámi paraszt fog meghalni, miután egész nap a csirkék között dolgozott. Akkor az emberek Londonban, Párizsban, Budapesten és a világ összes településén meg fognak halni pusztán azért, mert valakivel kezet fogtak, megfogtak egy kilincset, vagy csak egyszerűen levegőt vettek rossz időben a rossz helyen.

Mit lehet tenni? Matematikai modellezés szerint egy járvány kitörését vesztegzárral le lehet határolni, egy szűk földrajzi helyre, ha elég korán észlelik, de a gyakorlatban ez egyszerűen lehetetlen, mert sikeres elszigetelés esetén is, újra és újra fel fogja ütni valahol a fejét. A múltban mindig ez történt. A kérdés most az, hogy felfoghatjuk-e ezt egy elkerülhetetlen istencsapásnak? A válasz az, hogy nem. A következő nagy járvány kifejezetten az emberi tevékenység következménye lesz.

A 70-es évek óta, korábban ismeretlen betegségek jelentek meg olyan gyakorisággal, amire az emberiség történelmében nem volt példa. Harminc év alatt 30 új betegség, legtöbbjét sose látott, ismeretlen vírus okozta. Az orvostudományban a „felbukkanó fertőző betegség” koncepciója érdekesség számba ment. Ma ez már egy új diszciplína. Jogosan tesszük fel a kérdést, ezek az új betegségek honnan a fenéből bukkannak fel?

A Smithsonian Istitution szerint az emberiség történelmében 3 betegség-hullám volt. Az első, amikor az Emberiség vadállatokat háziasított (domesztikálás). Ekkor kapta meg a tuberkulózist, kanyarót, influenzát. A második az Ipari Forradalom „áldása”, az úgynevezett civilizációs betegségek: rák, infarktus, agyvérzés, cukorbetegség (diabétesz). És akkor most van szerencsém bejelenteni a harmadik hullámot, ami kábé 30 éve indult be. Ezt az angol szakirodalom „the emerging plagues” kifejezéssel illeti, ami magyarul talán „a feltörekvő döghalál” címet viselhetné. Mint már írtam, soha ennyi új betegség nem jelent meg ilyen rövid idő alatt, és a járványügyi szakemberek szerint valamennyi állatoktól jött át az emberekre.

A múltban a madárinfluenza rendkívül ritka jelenség volt háztáji tyúkok között, de mostanában ez teljesen megváltozott. Az elmúlt tíz évben több madárinfluenza járvány tört ki világ szerte, mint az egész XX. század folyamán. A madárinfluenza vírus mutációs rátája iszonyatos mértékben felfokozódott. De a tyúkról emberre történő fertőzés gyakorisága is megnőtt. Tíz évvel ezelőtt senki se hallott olyan esetről, amikor ember madárinfluenzát kapott volna szárnyasoktól. Az 1997-ben fejét felütő H5N1 vírus óta, Kínában 1999-ben és 2003-ban gyermekek fertőződtek meg H9N2-vel, 2002-ben és 2003-ban New Yorkban a H7N2 fertőzött, 2003-ban Hollandiában a H7N7 fertőzött, 2004-ben Kanadában és Angliában a H7N3 fertőzött meg csirkefarm dolgozókat. Felmerül a logikus kérdés, mi változhatott meg, hogy az elmúlt évek folyamán ezekre az eseményekre sor kerülhetett?

A helyzet az, hogy az összes madárinfluenza vírus kezdetben mind a szárnyasokra, mind pedig az emberekre teljesen veszélytelen. Természetes körülmények között az influenza vírus évmilliók óta létezik a vízimadarak – mint például a kacsák – beleiben. Ha az influenza vírus természetes lakhelye a vízimadarak belei, akkor az emberi tüdőtől igencsak messze vannak. Akkor pedig hogy az ördögbe jutnak be az ember tüdejébe? Az elmúlt néhány évben olvastam szakcikkeket, amikben a jelenlegi H5N1 avian vírus megjelenésével a vadmadarakat vádolták meg. Csak itt nekem valami nem stimmel! Az emberiség tyúkokat sok ezer éve tart a házkörül, a vadmadarak pedig sok millió éve vándorolnak évente kétszer. Miért pont most történik az, ami történik?

Nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy a járványok nem a semmiből lépnek elő, hanem okozza őket valami. Ez a valami pedig nem más, mint az Ember maga. A WHO már régen közzétette: „Az Emberiségnek át kell gondolnia, hogyan bánik a haszonállatokkal, hogy tartja őket, hogyan viszi őket a piacra.” A termelékenység, azaz a minél kisebb költség és minél nagyobb profit érdekében összezsúfolt állatok nagyüzemi tartása egészségtelen. Az állatok eledelébe kevert antibiotikumok csak rövidtávon hasznosak, hosszútávon kifejezetten ártalmasak. Az egész életüket stresszes állapotban leélő haszonállatok természetes immunitása lecsökken. Ez a nagyüzemi csirke és sertéshúsgyártás soha nem látott mutációt indított el a madár és sertésinfluenza vírusban. Szó sincs riogatásról! A „megfelelő” vírus felbukkanását követően az emberiség milliárdjai halhatnak meg. Igen, milliárdot írtam, nem milliót. Gondolod, hogy elvetettem a sulykot? Nem hinném!

Az Amerikai Tudományos Akadémia Orvostudományi Szekciója szerint a fentiekben vázolt avion (madár) vírus járvány „nem csak elkerülhetetlen, de már erősen késésben van.” A vélemény alapja, hogy a globális utazás kezdete óta, amit kb. 300 évre becsülnek, 10 világjárvány volt, átlagosan 30 évente egy. Az ismert legnagyobb időkülönbség két járvány között 39 év volt. Az utolsó világjárványra 1968-ban került sor (amiből kivettem a részem, mint fentebb ezt már megjegyeztem), az pedig 42 évvel ezelőtt történt. Nem kell virológusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, az óra ketyeg és egy nagy világjárvány már nagyon esedékes. A WHO egyik szóvivője szerint: „Minden jel arra mutat, hogy már ajándék éveket kaptunk. A vírus gyilkolási hatékonysága influenza esetében páratlan és a világjárványhoz szükséges változás a vírusban olyan kicsi, hogy gyakorlatilag bármelypillanatban elkövetkezhet.” Állítja John Oxford virológia professzor.

1968-ban, az utolsó világjárvány idején Kínában 13 millió csirke volt. Ma ennek az ezerszerese van, 13 milliárd. Azonban a csirkéket 6 hetes korban általában levágják, ezért egy év alatt csak Kínában 100 milliárd csirkével kell számolni. 42 ével ezelőtt Kínában 5 millió sertés volt, jelenleg 500 millió van. Az állatok ilyen méretű koncentrációja – állítja az Élelmiszer Kutatási Intézet (természetesen amerikai) – „melegágya a betegségeknek.”

Azzal azonban mindenképpen számolni kell, hogy a H5N1 és persze a H1N1 is most már örökre velünk marad. Túl sok madár és sertés van, túl sok helyen. Egészségügyi szempontból (legyen az emberi vagy állati) ezek a vírusok egyre erősebbek lesznek. Ez az oka annak, hogy a virológusok és a tiszti főorvosok haja az égnek áll, bár ezt ügyesen leplezik. Persze az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés, mekkora esélye van egy olyan influenzajárványnak, amelyik milliókat dönt a sírba? A WHO főigazgatója szerint „Munkatársaim között nincs senki, aki ne mondaná, hogy csak idő kérdése. A világ lakósságának fogalma sincs, hogy mire számíthat. A kérdés valóban az, hogy mikor, már rég túlléptünk a lehetséges elkerülés határán.” Nagy Britannia, Németország, Amerikai Egyesült Államok országos tiszti főorvosai, az ENSZ Avion és Humán Influenza koordinátora, az USA Nemzetbiztonság Egészségügyi Osztályának vezetője, valamennyien egyetértenek abban, hogy egy hatalmas influenza világjárvány készülőben van. Az óra ketyeg-ketyeg tovább.

A posztot Michael Greger „Bird Flu” című könyvének felhasználásával írtam.

A vízhiány nem a jövő zenéje

Az Al Jazeera mai online kiadásában található cikk kivonatolt lényegét írom most le annak demonstrálására, hogy máris van ivóvízhiány a Föld egyes helyein, de ennél sokkal fontosabb annak észlelése, hogy a helyi vízhiányra hogyan reagál a lakóság.

A területek birtoklásáért több évtizeden át tartó polgárháború után Dél-Szudán lakóssága hozzá szokott a konfliktusokhoz. Ennek ellenére a jelenlegi állapotokat kétségbeejtőnek tartják, és úgy tűnik a helyzet nem javulni, hanem romlani fog. Többnyire vízhiány, és az elégtelen legelők miatt, a törzsek közötti viszály állandóan kiújul. A képen látható Martin Ater a falujában található egyetlen Norton kútból éppen vizet szívott fel, amikor két különböző törzs között kitört a helyi összecsapás, mert mindegyik kizárólag saját magának akarta megszerezni a kutat. „Éppen akkor voltam a kútnál, amikor a két csoport elkezdett egymásra lövöldözni. Nem tudom kinek a golyója talált el, de mások is megsebesültek. Eddig a kút birtoklásáért folytatott harcok miatt negyven ember halt meg.” Mondja el a történetet Martin az Al Jazeera újságírójának.

Valójában Martin lábát több helyen is golyó járta át, ami miatt elvitték a helyi kórházba. Ott viszont nem kaphatott megfelelő ellátást és mire egy másik kórházba átvitték, az életét már csak a lábának az amputálásával tudták megmenteni. Gyógyulása után Mayretin éppen akkor ment vissza a falújába, amikor a vesztes törzs visszajött a faluba, elhajtották a csordát és felgyújtották a házakat. Martinnak nincs otthona, nincs tehene, a termését megsemmisítették, elvesztette mindenét, és bénán még dolgozni se tud. Most egy fa alatt él várandós feleségével és azzal az adománnyal kell beérnie, amit a saját törzsétől kegyeletből kap. „Az elmúlt évben egy csepp eső se esett, tehát élelmiszert nem tudunk termelni. Aki tudott már elmenekült, de nagyon sokan már meghaltak, mert se kellő mennyiségű étel, se víz nincs.” Magyarázza Martin. „Régebben az volt a szokás, hogy amikor valakinek gyengébb éve volt, akkor kölcsönt kért a család jobb körülmények között élő tagjaitól. De ebben az évben már senkinek sincs semmi feleslege.” Végül a jegyzetelő újságírónak Martin lakonikusan még hozzáteszi „Ha legközelebb erre jársz, engem már egészen biztos nem fogsz élve találni.”

Kép a magyar jövőből

Abban már többé-kevésbé megegyeztünk, hogy a „társadalmi összeomlás” nem egy hirtelen jött istencsapása, hanem egy folyamat. Mivel Afrikában már jócskán előttünk járnak, itt egy villámkép, ami nálunk is várható a (talán nem túl távoli) jövőben.

A képhez tartozó történet: Kenya fővárosában, Nairobiban maszek mini buszok bonyolítják a forgalom jelentős részét. A rendőrség időnként itt-ott útzárlattal egybekötött „igazoltatást” csap és csak azokat a mini buszokat engedik tovább, akik tejelnek. Ezt a busztulajdonosok megunták és január 4-én sztrájkot hirdettek. Tulajdonképpen ezt nem is igazán lehet sztrájknak nevezni. Egyszerűen megbeszélték, hogy nem mennek ki a forgalomba „dolgozni”. Ennek természetesen egy forgalmi káosz lett az eredménye, amire Raila Odinga miniszterelnök megígérte, hogy „utánanéz” a busztulajdonosok panaszának.

Nálunk ilyen még nincs, de két napja a budapesti buszvezetők munkalassítása miatt már kaphattunk egy kis ízelítőt a (kitudja milyen közeli-távoli)  jövőből.

A „kínai veszedelem”

Gyerekkoromban, jó 60 évvel ezelőtt, gyakran hallottam apáméknál összegyűlt felnőttek szájából, „majd jön a kínai veszedelem”, és jelentőségteljesen összenéztek. Csan-kai-sek veresége és Mao-cse-tung győzelme után a 600 milliós Kínából „elvtársak” lettek, igaz a dicsőséges Szovjetuniótól kissé független elvtársak, ami a kapcsolatok hullámzásához vezetett. Ifjúkoromban hallott „veszedelem” sehogy se akart bekövetkezni. „Borúlátó vén okoskodok” könyveltem el magamban, és ha meggondoljuk, ma már én is a sorsukra jutottam, csak ki kellett várnom. Majd jött a „kulturális forradalom”, meg a „négyek bandája”, aztán az 1 milliárd átlépése és az „egy család = egy gyerek” mozgalom, de erre már nem is volt érdemes odafigyelni. Aztán lett nálunk egy rendszerváltás, ami után egyszeriben mindenkinek szabad volt csinálni mindent, és mire körülnéztünk nagy halom kínait láttunk árulni negyed áron mindent, ami csak eszükbe jutott. Igaz, hogy az 1 milliárd kínaiból időközben másfél milliárd lett, de a kínai GDP 26 év alatt megtízszereződött. Nem 10 százalékot növekedett, nem 100 százalékot növekedett, hanem 1000 %-ot. Ebben a pillanatban az USA 2.400.000.000.000 dollárral tartozik Kínának. Ezt Amerikában úgy mondják, hogy 2,4 trillió $. Mit jelentenek a valóságban a fenti adatok? Böngésszünk a Financial Times egyetlen egy (20019.12.28.) napon közölt hírei között!   

Az USA fokozza katonai fellépését a nemzetközi terrorizmussal szemben. Ugyanakkor Kína felavatta a Világ leggyorsabb, nagytávolságú vasútvonalát. Az expressz vonat 3 óra alatt fut be 1100 km távolságot két nagyváros között. Az amerikai expressz Boston és New York közötti 300 kilométert 3 és fél óra alatt teszi meg. Kína 17 milliárd dollárt költ 2012-ig, hogy megépítsen 18.000 km ultramodern vasútvonalát. Az USA politikája az iszlám-veszedelemmel való szembe helyezkedés. Az egy évtizede tartó háborúskodás sok százmilliárd dollárt vont el a fogyasztói gazdaságtól. Kína infrastruktúrát épít ki a gyártókapacitások és a munkaerő piac között. Az Fehérház és a Kongresszus segélyekkel látja el a katonai-gyarmatosító, a világ legrasszistább országát, Izraelt, amivel másfél milliárd muszlimot fordít maga ellen. Közben 1,4 trillió dollárt különít el a Wall Street és a katonai komplexus megsegítésére, aminek következtében a munkanélküliség a duplájára nőtt (<10%). Miközben a kínai kormány gazdaságélénkítő programot dolgozott ki, aminek következtében a gazdaságuk 2009-ben 8 százalékkal nőtt, és ezzel jelentősen csökkentett a munkanélküliségen, valamint kapcsolatokat fejleszt ki Ázsián kívül Afrikával és Latin Amerikával. Az USA 60 milliárd dollár költ belföldi biztonsági intézkedésekre, lehetséges terroristákat kergetve. Ezalatt Kína 25 milliárd dollárt költött, hogy bebiztosítsa a jó kereskedelmi kapcsolatokat az oroszokkal. 

Megállapítható, hogy az ázsiai országok, élükön Kínával a Világ vezetését vették célba, jelentős hazai és külföldi beruházásokkal, amiket az ipari gyártás, szállítás, technológiai fejlesztés, bányászás és ásványkincsek feldolgozására fordítanak. Eközben Amerika világhatalma és társadalmi kohéziója csökken, aminek oka a katonai erőre támaszkodó birodalmi mánia és a spekulációra épített gazdasága. Washington szövetségeseket keres apró ázsiai diktatúrákkal, miközben Kína folyamatosan növeli kereskedelmi kapcsolatait és megállapodásokat köt olyan jelentős országokkal, mint Oroszország, Japán, Dél-Korea, stb. Washington megfojtja a hazai gazdaságot, hogy finanszírozni tudja a háborúit. Kína viszont ásványkincseiből és energiájából hazai munkahelyeket teremt. Amerika a haditechnikát fejleszti, hogy a kliens országaiban tevékenykedő lázadókkal elbánjanak. Kína viszont a versenyképes áruk előállítása érdekében civil technológiát fejleszt. Amerika támaszpontjait fejleszti a Közel keleten, Dél Ázsiában, Kelet Afrikában. Kína 25 milliárd dollárt költött infrastruktúra építésére Afrikában. Kína sok milliárd dolláros kereskedelmi szerződéseket köt Iránnal, Venezuelával, Brazíliával, Argentínával, Chillével, Peruval és Bolíviával, bebiztosítva ezzel a stratégiailag fontos energiahordozók, ásványkincsek és élelmiszerek importálását. Miközben Washington 6 milliárd dolláros katonai segítséget ad Kolumbiának és Hondurasnak, hogy katonai lázadást szítson vele. Közben elítéli Brazíliát és Bolíviát, mert gazdasági kapcsolatban állnak Iránnal. Kína fokozza gazdasági kapcsolatait feltörekvő Latin amerikai országokkal, amelyek a Dél amerikai populáció 80 százalékát teszik ki, miközben az USA a tönk szélén álló Mexikó mögé áll, a kontinens leggyengébben teljesítő országa mögé, ahol drog bárok uralják a társadalmat. És ugye, ezek a hírek egyetlen egy nap alatt jelentek meg a Financial Times-ban.  

Összefoglalva: Ugyan a kínai kapitalizmus kizsákmányolja a dolgozókat, a társadalmi egyenlőtlenség nagy, a közszolgáltatások hiányosak, hatalmas beruházások miatt tömegeket telepítenek ki lakhelyükről. Ugyanakkor sokmillió munkahelyet teremtettek, a szegénységet gyorsabban felszámolták, mint a történelemben bárhol, bármikor. Kína nem bombáz le más országokat. Viszont az amerikai kapitalizmus egy gigantikus katonai gépezetet tart fenn, ami a hazai fogyasztás és életszínvonal rovására megy. Kína beruház nyersolajban gazdag országokba, az USA lebombázza őket. Kína ellátja evőeszközökkel az Afganisztáni házasságra lépőket, az USA robotrepülőkkel támadja meg az esküvői menetet. A kínai gazdaság fejlődik, az amerikai gazdaságot maga alá gyűri a végtelen hadviselés. Kína magához csalogatja a világ fogyasztóit. Amerika tevékenysége terroristákat szül. A volt behemót hatalmát vesztve, tehetetlen mérgében kiszámíthatatlan örültségre is képes. Gyermekkorom kínai veszedelméből amerikai veszedelem lett. 

Klímaváltozás — ausztrál gondolatok

A déli féltekén elterülő Ausztrál kontinens délkeleti részén található Melbourne, az a város, amelyik a többi ausztrál nagyvároshoz képest a legközelebb van a Déli-sarkhoz, vagyis klímáját tekintve a legkevésbé forró. Ott éltemkor, jó 40 évvel ezelőtt, újév környékén, a legmelegebb időben 2-3 napig, bizony a hőmérő higanyszála át-átlépte a 40 fokot, ami akkoriban újsághírnek számított. Az elmúlt nyáron, pontosabban 2009 február 7-én, Melbourne melegrekordot döntött 46,4 °C hőmérséklettel, ami ráadásul napokig tartott. Aztán átéltek egy hatalmas erdőtüzet is, ami arra felé nem ritkaság, de méretét (és a 66 áldozat számát) tekintve ez minden eddigit felülmúlt. Mindeközben Ausztrália déli részét 8 éve tartó folyamatos szárazság sújtja. Természetesen arrafelé az időszakos szárazság se egy új jelenség, de ez a mostani minden korábbi képzeletet felülmúl. Fred Pearce angol környezetvédő és szakíró szerint:

„In Australia the extreme weather trends such as cyclones, drought and floods are likely to become “much worse” in coming years. “In a country where you’re already facing climate extremes … that’s really very worrying because you’re already very close to the limit of habitability.”

Vagyis: „Ausztráliában a szélsőséges időjárási események, mint például ciklonok, szárazságok és áradások várhatóan „sokkal rosszabbak” lesznek az előttünk álló években. Egy olyan országban, ahol a szélsőséges időjárás eleve adott, valóban nagyon aggasztó a helyzet, hiszen máris az elviselhetőség határán élnek.”

Az ausztrálok tehát az elviselhetőség határán élnek. És valóban, farmerek elhagyják a farmjaikat és beköltöznek a tengerparti nagyvárosokba, ahol – többek között – állandó vízkorlátozás van, mert a víztározók alján alig található víz, amit az alábbi fénykép igen jól illusztrál.

Lehetetlenség nem párhuzamot vonni Ausztrália és hazánk között. Nálunk az elsőszámú veszély, nem a vízkorlátozás vagy az aszály, hanem az iszonyatos eladósodás. A mi parlamentünknek azt kellene megszavazni, hogy több kölcsönt nem veszünk fel – helyette üdvrivalgásokkal jelentik be, hogy az IMF további hiteleket hajlandó folyósítani. Az Ausztrál parlamentnek pedig olyan törvényt kellene hozni, ami a CO2 kibocsátást korlátozná. Ehelyett a múlt héten az ellenzék vezérét lecserélték egy olyan olyan politikusra (Tony Abbott), aki nyíltan klímaszkeptikus, nehogy meghozzák azt a törvényt, ami a CO2 kibocsátás legalább 5 kerek százalékkal csökkentené 2020-ig. Mindeközben néhány jelentéktelen tudós híressé vált azzal, hogy nyíltan kiállt az antropogén jelző használata ellen. Szerintük minden rendben van. Na és a nép, az egyre inkább szenvedő nép? Lioner Tiger nagyra becsült antropológus (PhD) professzor 1979-ben kiadott „The Biology of Hope” (A remény biológiája) című művében többek között a következő örökérvényű és megszívlelendő mondatot írta:

„There is a tendency for humans consciously to see what they wish to see. They literally have difficulty seeing things with negative connotations while seeing with increasing ease items that are positive.”

Vagyis: „Az ember agya hajlamos azt meglátni, amit látni szeretne. Kifejezetten nehezére esik észrevennie a kellemetlen dolgokat, miközben játszi könnyedséggel véli meglátni a kellemeset.” Nincs tehát semmi új a Nap alatt. Engem még az olvasóim közül is megvádoltak már néhányan, nem csak pesszimizmussal, de még cinizmussal is. Pedig a jelenség se nem ritka, se nem ismeretlen. Gustave Le Bon (1841-1931) korának igen befolyásos francia szocio-pszichológusa volt talán az első, aki foglalkozott a „csorda szellemmel” ami az összegyűlt emberek kollektív viselkedését határozza meg. Az ő megállapítása szerint: 

„The masses never thirsted after truth. Whoever can supply them with illusions, easily can be their master, whoever attempts to destroy their illusions is always their victim.”

Vagyis: „A tömeg nem szomjazza az igazságot. Aki illúzióban ringatja őket, az könnyedén lehet a vezetőjük. Aki pedig megfossza őket az illúziójuktól, azt elsöprik.” És ugye, ez nem csak politikusokra érvényes, hanem ismeretterjesztőkre is : -). Ami pedig a cinizmusomat illeti, hadd idézzem George Bernard Shaw-t (gondolom, őt nem kell bemutatnom): 

„The power of accurate observation is commonly called cynicism by those who have not got it.”

Vagyis: “A pontos megfigyelés képességét általában cinizmusnak nevezik azok, akik ilyen képességgel nem rendelkeznek.” Ha ezeket összeadjuk, akkor az ausztrálok viselkedése tökéletesen érthető. Csakhogy nekünk azzal kell szembenézni, hogy a magyarok viselkedésétől is ezt várhatjuk el, majd ha jobban szorul a hurok a nyakunkon. Természetesen ők is emberek, és ha nehezen is de gondolkodnak. Mi van mégis az ausztrálok önpusztító tetteik mögött? A válasz egyszerű, és egyben szomorú: SZÉN. Ugyanis a felszíni bányászattal kitermelt szén éves értéke 20 milliárd dolláe, és a kormány ezt megháromszorozni kívánja. Miértí? Az ok ép ésszel szinte fel se fogható. A klímaváltozás miatt a korábban oly virágzó ausztrál mezőgazdaság (gyapjú, marhahús, gabona, bór) bedöglik. Az életszínvonal magasan tartása végett a szénkitermelést kell felfuttatni, elvégre Kína és India minden mennyiségre vevő. És a vevők a szenet természetesen el fogják égetni. Miközben a klíma szkeptikusok éjjel-nappal nyomják a szöveget, hogy semmi sincs bizonyítva, a klíma mindig is változott, a CO2-nek semmi köze a melegedéshez (lásd: Miskolczi-Zágoni), stb. Képtelenek megérte azt az egyszerű tételt, hogy a dinamikus rendszerek elmélete szerint a pozitív visszacsatolás irányíthatatlan folyamatokat hoz létre. Egyszerű szavakkal kifejezve, a pontos előrejelzés egyszerűen nem jósolható meg, csak az jelenthető ki, hogy olyan mértékben (de nem tudni milyen irányba) fog eltolódni, amit a jelenlegi társadalmak már nem lesznek képesek tolerálni. Ennek következményei visznt beláthatatlanok.

Amikor ezeket a sorokat írom, a honlapomon Arma Gedeon és tnsnames eszmecseréje van folyamatban. Csak annyival szólnék bele: Az emberek addig nem fognak lépni, amíg egy náluk hatalmasabb „erő” őket erre nem kényszeríti. Erre a kikényszerített „lépésre” kell felkészülni. Nekünk most az a dolgunk, hogy kitaláljuk, mi lehet, mi lesz ez a „lépés”. 

A vég kezdete

Az IPCC még érvényes előrejelzése szerint az évszázad végére a világ tengereinek szintje „akár” 59 cm-t is emelkedhetnek. Ezzel szemben James Hansen által vezetett NASA szakember csoport közzétett egy tájékoztatót, amiben kijlentik, a Kormányok közi klímaváltozást vizsgáló testület (IPCC) 59 cm-es előrejelzése „abszurd optimizmusról tanúskodik”. A csoport Állítása szerint a geológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a pólusokon elhelyezkedő hatalmas jégmennyiségek 3,5 millió évvel ezelőtt nem olvadtak lineáris fokozatossággal, hanem hirtelen lendültek át az egyik állapotból a másikba, amikor a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi szintnél 2-3 Celsius fokkal magasabbra emelkedett. A jelek szerint a következmény nem 59 cm-es tengerszint emelkedés volt, hanem 25 méter. Ráadásul a hőmérsékletemelkedésre a jégmezők azonnal reagáltak.

Ma már pontosan tudjuk – állítja James Hansen csapata – hogy a jégmezők miért omlanak össze nem várt hirtelenséggel. A jégtáblák tengerbecsúszását megakadályozó támasztó geológiai képződmények feltöredeznek, a résekbe lecsurog a megolvadt víz, ami a megcsúszáshoz vezet. Ezzel egy időben a jégtábla felületén kisebb tavak keletkeznek, ami miatt a jég sötétebb lesz, tehát több hősugarat nyel el. Ez a folyamat pillanatnyilag már megfigyelhető Grönlandon és az Antarktisz nyugati felén.

Az IPCC jelentésével ellentétben a több ezer évig tartó olvadás helyett az Antarktisz nyugati részén található jégtáblák még a század végét se fogják megérni. Azon kívül, hogy az emberiség jelentős részének lakhelye víz alá kerül, a hirtelen olvadás a pozitív visszacsatolás miatt a vártán jóval gyorsabb melegedést fog okozni. Kijelenthető tehát, hogy az IPCC által jósolt üvegházhatás szélsőségesen alul van becsülve.

Hansen csoportja szerint a jelenlegi holocén korszak közel 12.000 év szokatlanul stabil klímát adott az emberiségnek a civilizációnk kifejlődéséhez, aminek most az utolsó éveit éljük.

James Hansen nem találta fel a spanyolviaszt, velem szemben viszont egyértelmű előnye, hogy a NASA egyik vezetője. A „Van-e jövőnk” 104-105 oldalain pontosan erről a hirtelen átbillenésről értekezek éppen az említett pozitív visszacsatolás miatt.

Koppenhágai gondolatok

Most már mindenki tudja, hogy Koppenhága nagy kudarc volt, az emberiség legnagyobb kudarca, amióta lejött a fáról. Már mindenhonnan lehet róla hallani, senkinek se mondok újat, vagy talán mégis? Szóval „majdnem” megegyeztek. A dolog a következőképpen történt. 1500 küldött két héten át rágta a száját, majd az utolsó nap megérkezett Obama elnök, bezárkózott egy szobába egy fél tucat ország küldöttével, akik közül kiemelném Ausztráliát. Néhányan megírták az „áttörő, történelmi egyezséget”, majd kijöttek a szobából és felszólították az 1500 – 6 = 1494 küldöttet, hogy írják alá. Akik – ha nem ilyen szomorú a helyzet – kiröhögték (volna) őket. Erre Obama elnök a következő járattal hazarepült, maga mögött hagyva a többieket. A fejlődő országok (akik tulajdonképpen az ”elmaradott” jelzőt kapták egy darabig, csak önérzetességből lett rájuk ragasztva a „fejlődő” jelző kb. 50 éve) a következő állásponton voltak. Ezt az irgalmatlan sok széndioxidot a fejlett országok bocsátották ki az elmúlt 150-200 évben, tehát a hatását ne az ő torkukon akarják lenyomni és ne nekik keljen most nagymértékben visszafogni a CO2 kibocsátást. Ha igazságot akarunk tenni, akkor tartsunk egy kis összefoglalót. Nézzük mennyi országonként az egy főre eső éves üvegházhatású gáz kibocsátása (átszámítva mindent CO2-re)

A világátlag 6,7 tonna/fő

Banglades 0,9 tonna/fő

Pakisztán 0,9 tonna/fő

India 2,2 tonna/fő

Európai átlag 11,0 tonna/fő

Fejlett ipari országok 16 tonna/fő

USA 27 tonna/fő

Ausztrália 30 tonna/fő 

És mit gondoltok, melyik az a két ország, amelyik semmi körülmények között nem hajlandó csökkenteni a széndioxid kibocsátást? Eltaláltátok, Amerika és Ausztrália. Amerika egy nagy ország, ha nagy a baj, majd elmennek Alaszkába élni. J  De Ausztrália? Ez az emberi hülyeség csúcsa. Tíz éve van szárazság. A farmokat egyszerűen elhagyják a farmerek, mert nem lehet se termelni se állatokat tartani. A nagyvárosokban állandó víz probléma van. Az erdőtüzek évről évre egyre fenyegetőbbek (figyeljétek meg a mostani januárt!). Meteorológusok szerint Ausztrália a legfenyegetettebb földrész az egész világon, és pont őket nem érdekli a kibocsátás visszaszorítása!

Dr James Lovelock (emlékeztek! Gaia elmélet) és prof. Kevin Anderson (az Angol Klímaváltozási Központ vezetője közösen kiszámolták. Ha semmi más nem történik, akkor 2100-re mindössze 1 milliárd ember marad a Földön. Menet közben meg fog halni 6 milliárd 5 évnél fiatalabb gyerek, 3 milliárd muszlim, 2 milliárd indiai, 500 millió bengáli, 300 millió pakisztáni és 300 millió bangladesi. A nyugatiakat nem számolták ki, mert azokból viszonylag kevés fog elpusztulni. Hurrrrrrtá, meg vagyunk mentve!

Kímerika

Koppenhágában minden szem Amerikára és Kínára figyel. Ők ketten az összes CO2 kibocsátás 40 százalékáért felelősek. Egymásra mutogatva egyik se akar alulmaradni a csatában. Igaz, hogy Amerikában az egy főre eső éves szén elégetés kb. 27 tonna, ami négyszer több mint a kínai, de mindenki máshonnan számol. „Igaz, hogy négyszer több, de a kínaiak ötször többen vannak, mint mi.” Ez szép a statisztikában, hogy lehet csűrni-csavarni. Abszolút számokban kifejezve Kína több széndioxidot bocsát ki, de miért? Mert Amerika helyett gyárt. Igaz, hogy Kína bocsátja ki a CO2-t, de a terméket amerikai piacra viszik. Kvázi, az amerikaiak helyett bocsátják ki a CO2-t. Persze különböző technikák segítségével, a termelés visszafogása nélkül, lehetne csökkenteni a széndioxid kibocsátást, de ez megdrágítaná a termelést. A két, egymással versenyben álló, gazdasági óriás nem akar kereskedelmi előnyt adni a másiknak.

Máskülönben a két országot ezer szál fűzi össze, amiért egyesek már Kímerikát emlegetnek. Kína Amerikát ellátja olcsó áruval, ami mellett korlátlan hitelkeretet biztosít. Cserébe az USA Kínának piacot biztosít és adósság szolgáltatást fizet. Ha a gazdasági válság alatt Kína nem kölcsönöz Amerikának, a gazdasági káosz felmérhetetlen lett volna. És bár Kína az USA-tól sok millió munkahelyet vett el, Amerikának esze ágában sincs megakadályozni Kína gyors gazdasági fejlődését. Végül is, ki hitelezne nekik Kína helyett? Ez a kölcsönös egymásra szorultság átsüt a klímával kapcsolatos politikájukon is. Végül is Koppenhága nem a klímáról szól, hanem a gazdaságról, csak ezt a tüntetők nem tudják.

Végül is tudomásul kell venni, hogy a rövidtávú érdeke mind Kínának, mind pedig az USA-nak a fosszilis energiahordozók tovább égetése. Az amerikai nép különben is meg van osztva. A fele meg akarja menteni a Földet, a másik fele viszont ezeket antikapitalistának nevezik. A tény mégis az, hogy a gazdaság hajtómotorja az olaj és a szén elégetése, a megújuló energiaforrás pedig csak beszédtéma. Teljesen mindegy mit gondolunk, a felállás nem Kína kontra USA, hanem Kímerika kontra a Föld összes többi országa. Majd figyeljétek meg, már csak néhány nap, és nyilvánossá válik a végeredmény. 

Koppenhága és a számok

Koppenhágában annyi minden történik, hogy oldalakat lehetne róla írni. Az utcán tűntetés és a dánokhoz mérten elég brutális leverése. Bent viszont az ügy, amiért összeültek, kezd egyre jobban kisiklani. Az egészből négy számról érdemes írni.

350 Már vagy két éve állítják a tudósok, hogy az a maximális mennyiségű CO2 az atmoszférában: 350 ppm, ami mellett az emberiség életminősége még megmaradhat a megszokott formában. Hatalmas tömegek értették meg, miről van szó. 181 országban 5200 tüntetés volt a 350 mellett.

100 Körülbelül 100 ország követeli a 350 ppm megteremtését (pillanatnyilag már 40-el átléptük, mert 390 ppm-nél tartunk). Sajnos ez a 100 ország főleg a kicsik köréből áll, de a konferencián annál hangosabbak. Mohamed Nasheed a Maldív-szigetek elnöke két napja közölte a többiekkel, hogy „Értjük a fizika nyelvét, ma a világon a legfontosabb szám a 350.”

4 %. Az USA ennyivel hajlandó csökkenteni a CO2 kibocsátását 2020-ig. Miközben a számítások szerint a 350 ppm eléréséhez az ipari nagyhatalmaknak a CO2 kibocsátását 40 %-al kellene visszafogni, azaz egy teljes nagyságrenddel többel. És persze ebben a hallatlan önzésben az USA nem áll egyedül, az összes gazdag ország hasonló véleményen van. Nem beszélve Kínáról. Valamennyien azon mesterkednek, hogy úszhatnák meg minél könnyebben a konferencia követelményeit.

770 Amennyiben a konferencián elhangzott összes ország, minden ígéretét betartja, az előre elkészített program azonnal kidobja az eredmény. 2100-re az atmoszféra CO2 tartalma 770 ppm lesz. 

Nos, barátaim! Ez a lényeg. A konferencia után majd olvashatunk és hallhatunk, meg láthatunk a TV-ben optimista szövegeket a világ vezetőinek a szájából, például hogy „történelmi megállapodás született” és hasonlók. A valóság azonban az, hogy az utódaink a pokolban fogják magukat érezni és minden valószínűség szerint oda fognak minket is kívánni.

A számok az angol “The Guardian“–ben jelentek meg 2009. december 15-én.

A Himalája gleccserei olvadnak

Ez természetesen nem újdonság. A Himalája gleccserei nem tegnap kezdtek el olvadni, de valami furcsa okból kifolyólag azok akik onnan kapják a vizet, most döbbentek rá, hogy ha teljesen elolvadnak, akkor nem lesz mit inniuk.  A Himalája gleccsereitől származó tisztavíz 1,3 milliárd ember szomját oltja 9 ázsiai folyó segítségével. Az elmúlt 30 évben ennek a vidéknek az átlaghőmérséklete 2 °C-al nőtt, ami a világátlag háromszorosa. Általánosan tapasztalt tény, hogy a melegedés magasabb hegyeken erőteljesebb. Szóval jelentős. A gleccserkutatók szerint az olvadás mértéke „riasztó”. Majdnem mindenki panaszkodik. A sherpák (hivatásos hegymászó segítők) szerint a hegymászás egyre veszélyesebb. 2007-ben a Khumbu jégfal összeomlott, és csak a szerencsének tudható be, hogy nem volt áldozat. Az IPCC előrejelzése szerint (rendszerint rózsásabb, mint a valóság) 2035-re nem maradhat gleccser a Himaláján. Ez csak 25 év távolságában van. Különösen a kínaiak vannak szarban, mert Nyugat Kína tényleg szomjan dögölhet. Ráadásul a megolvadt gleccserek vízének nagy része, hatalmas tavakat alkotva a helyszínen marad, például Nepálban és Bhutánban, amelyek bármikor átszakíthatják a gátjaikat és egész falvakat söpörhetnek el. Azaz, néhány évig túl sok víz, majd egy idő után semmi. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a Himalájával kapcsolatban túl sok kutatást nem végeztek, ezért az adatok meglehetősen pontatlanok. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a közel másfél milliárd embernek nincs jövője, csak éppen nem tud róla. Érdekes módon Indiában és Kínában a vezetők és döntéshozók elsősorban azon rimánkodnak, hogy a víztelenség hátráltathatja az ipari termelésük növekedését. Ehhez már nem fűztök kommentárt.  

Brazil halálfolyó

Brazília északnyugati államát, Amazonászt átszelő Manaquiri folyó a 25 napja tartó szárazság miatt (az esőerdőkben a mindennapi eső a tipikus) olyan mértékben kiapadt, hogy a vízben gyakorlatilag nem maradt oxigén. A folyóban élő halak egyszerűen megfulladtak és hulláik szanaszét hevernek a kiszáradt parton. Ahogy azt az Ausztráliai Meteorológiai Szolgálat már hetek óta jelzi (a blogomban én is megemlítettem) 2010 El Ninó évnek mutatkozik, a Csendes-óceán egyenlítő környéki felszíni hőmérséklete két teljes fokkal magasabb, mint a sokéves átlag. A 4-5 évente beköszöntő El Ninó év Dél Amerikára és Ausztráliára szárazságot hoz. A 2010-es El Ninó (az én megítélésem szerint) minden eddiginél szélsőségesebb lesz, ami ránk nézve egy igen meleg 2010 július és augusztust jelent. A brazil halászok szerint évről-évre szárazabb az időjárás, amit a brazil meteorológusok a globális felmelegedés számlájára írnak.

A dolgok azonban láthatatlanul is összefüggnek. A Manaquiri folyó kiszáradása nem csak a halállomány kihalásával, a halászok és a környék éhezésével jár, de a folyó, mint közlekedési lehetőség se működik, ezért 2600 gyerek hetek óta nem jár iskolába. A helyi lakósok azon törik a fejüket, hogy ha itt nem maradhatnak, akkor hová menjenek. A közölt adatok forrása az Al Jazeera, a munkatársuk pedig: Gabriel Elizondo (2009. december 11.)      

Celsius + 6°

Az teljesen egyértelmű, hogy a széndioxid kibocsátást az Emberiség nem hajlandó abbahagyni. Természetesen az előző mondat mindössze egy következtetés, nem pedig deklaráció az Emberiség részéről. Valójában az Emberiség nem hajlandó lemondani arról a kényelemről, amit a fosszilis energiák elégetése számukra biztosít. Ha kell, ha nem éjjel-nappal utazik, télen fűt, nyáron légkondíciónál, az égvilágon mindent energiával működtet a fogkefétől kezdve, a habverőn át egészen a lombfelszedésig vagy hólapátolásig. Lovakkal, ökrökkel nem bajlódik, műtrágyát használ és légkondíciónált traktorral szánt és takarítja be a termést, miközben létszáma megközelíti a 7 milliárdot. Éppen ezért pusztán idő kérdése (talán 50 év, esetleg 100), hogy elérjük a 6 fokos felmelegedést. Ugyanis ennyire van a Földön „üzemanyag”. Ilyen már volt 251,4 millió évvel ezelőtt (hibahatár ± 30.000 év), poured carbon dioxide into the atmosphere, amit a paleontológusok úgy neveznek, hogy mass extinction a nagy permi kihalás, amit összesen két gerinces állat élt túl, akiknek sikerült lemenekülni a mai Antarktisz fű borította területére. A Földnek 10 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy visszaálljon az egyensúlyi állapot.

A folyamat már elindult. Ne áltassátok magatokat, akik ennél optimistább szöveget nyomnak, azok vagy nem tudják, mit beszélnek, vagy egyszerűen nem merik megmondani az igazat. A koppenhágai nagy rongyrázáson már megjelentek az első vesztesek képviselői is. Íme, egy kis ízelítő:

Mohammed Nasheed a Maldív-szigetek elnöke jelezte, hogy az óceán minden évben egyre nagyobb partszakaszt kebelez be. Ha, ez így megy tovább, a szigetek hamarosan teljesen víz alá kerülnek.  

Északon az inuit indiánok állítják, hogy vadászmezeik sorra olvadnak bele az óceánba, és egyre nehezebb zsákmányt szerezniük.

Bangladesben a tengerparton a helyiek az arra járó idegeneknek megmutatják, hol állt a házuk 2 évvel ezelőtt, kb. 5 km-re a parttól, bent a tengerben. A házkörül lévő fák és a kunyhó látcsővel még látható.

Dél-Kalifornia: Évről-évre egyre több erdőtüzet láthatunk saját TV készülékünkön. Az ott élők számára az erdőtüzek hozzátartoznak a mindennapi élethez.

A darfuri határ mentén az ENSZ kiküldött a következő jelentéssel tért vissza. „A letelepedett parasztok és a nomád pásztorok békés egymás mellett élésben használták a környéken fellelhető ivóvizet. Aztán a múlt század 90-es éveiben a víz kezdett elapadni. Aztán amikor a vízforrás kiszáradó félben volt, az emberek elkezdték egymást öldökölni a megmaradt víz birtoklásáért.”

Ezt Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára így összegezte: „Amikor az élet fenntartásához szükséges dolgok – víz, étel, termőföld – eltűnik, az emberek nem várják, hogy meghaljanak, elkezdik gyilkolni egymást.” Nekem ezt egy kicsit furcsa volt olvasni, mert pár hónappal ezelőtt pontosan ezt írtam a blogomba. Senki se döglik éhen békésen, előbb tesz valamit!  

Mit várhatunk +6 fok esetében? Olyan erős hurrikánokat, amiknek nyoma máig megmaradt az óceán fenekén. A levegő oxigén tartalmának 15 %-ra csökkenését, vagyis mozgás nélkül is kapkodni kell a levegőt. Nem kell mondani ember ezt nem éli túl. Hogy bekövetkezik az biztos, csak még nem tudjuk, hogy mikor. Egy dolgot biztosra veszek, ahogy a világon minden beruházás a végén többe kerül, mint a tervezett összeg, ugyanúgy minden klímával kapcsolatos előrejelzés optimistább, mint a valóság.

Koppenhágában a lehető legkevesebben fognak megegyezni (A Der Spiegel interjúja Dennis Meadows-zal)

Emlékeztetőül, a ma 67 éves Dennis Meadows, amerikai közgazdász, primitív számítógépeken 13 különböző modellt futtatott, aminek eredményeit az 1972-ben megjelent „A növekedés határai” című munkájában adta közzé. A tanulmány mögött a „Római klub” elnevezésű tudóscsoport állt, akiknek véleményét először meghökkenés, majd kritizálás, sőt közröhej követte. Most, hogy a hurok szorul az emberiség nyakán, és a koppenhágai eredmények nagyon is kétségesek, a SPIEGEL ONLINE meginterjúvolta a tudóst. Az alábbiakban közzé teszem a teljes interjú szöveg magyar fordítását. (az interjút Christian Schwägerl készítette. A fordítást pedig én .

SPIEGEL ONLINE: Mr. Meadows, Ön még 1972-ben, primitív számítógépek segítségével szimulálta a Föld jövőjét. Mennyire volt jó az Ön modellje „A növekedés határai” könyvében?

Dennis Meadows: Sajnos, elképesztően jó volt. Mi most egy olyan környezeti katasztrófában találjuk magunkat, amit mi akkor előre megjósoltunk. A különbség az, hogy elvesztettünk egy olyan 40 évet, ami alatt az emberiség felkészülhetett volna.

S.O: Ön egyike azoknak, akik a könyvének első kiadása óta figyelmeztetnek minket a környezeti hatásokkal kapcsolatban. Most közel 200 ország küldötte gyűlt össze, hogy a környezeti katasztrófát megoldja. Meg van Ön elégedve?

M: Koppenhágára gondol? Én nem veszem őket komolya. Az egész egy nagy színjáték. Fel vagyok háborodva, mert a helyzet felháborító. Ha mi konferenciákat tartunk ahelyett, hogy megváltoztatnák az életstílusunkat, akkor a helyzet elszomorító. 

S.O: De most az egész világ Koppenhágára figyel, arra kíváncsiak, hogy a politikusok tudnak-e találni megoldást a klímaproblémára.

M: A világ? Úgy gondolom, hogy az emberiség 98 százaléka még csak nem is hallott Koppenhágáról, az Egyesült Nemzetek Klímaváltozási Konferenciájáról nem is beszélve. Ha az emberek egy kitisztult aggyal összejönnének, hogy elérjenek valamit, akkor az másképp festene. Alapvetően ez a konferencia arról szól, hogy lehet a lehető legkevesebbet tenni, nem pedig arról, hogy a lehető legtöbbet.

S.O: Ön azt várja el az emberektől, hogy személyes áldozatokat hozzanak a környezet és az erőforrások megóvása érdekében?

M: Nem, ezt én nem kérem, de azt viszont mondom, ha nem változtatunk a viselkedésünkön, akkor nagyon nagy bajba kerülünk. Az emberek eltájolják magukat, ha azt hiszik, hogy egy új zöld technológia minden problémát meg fog oldani. Nincs csodaszer. A lényeg az életstílusunk.    

S.O: Ha a személyes viselkedésünket megváltoztatjuk, akkor minden jobb lesz?

M: Ha a nyersolajtól való függőségünkről van szó, akkor a válasz, igen. Ha azonban a klímaváltozásról beszélünk, akkor szerintem már elkéstünk. Komolyabb klimatikus változás elkerülhető lett volna az 1970-es 80-as években, de ma már nem. Már untig elég széndioxidot nyomtunk fel az atmoszférába ahhoz, hogy globális felmelegedés legyen. A hullámvasutunk fent van a lejtő tetején és már semmi mást nem tehetünk, mint jó erősen kapaszkodunk.

S.O: Ezek szerint van értelme a CO2 kibocsátás visszafogásának?

M: Természetesen, de ez már nem akadályozza meg a klímaváltozást, csak lehatárolja.

S.O: Ön rettenetesen pesszimista.

M: Nem. Nem fogunk kihalni. Az emberiség túlélte a Jégkorszakot, most pedig túl fogjuk élni a hőkorszakot. Azt azonban kétlem, hogy a végén több milliárd ember fog repkedni, és hatalmas gépkocsikkal közlekedni a Földön.

S.O: Úgy fogunk élni, mint ma a legszegényebb emberek, akik jóformán semmi széndioxidot nem termeltek?

M: Ezt a szerepet nem vállalom. Elég sokáig éltem olyan országban, mint Afganisztán ahhoz, hogy tudjam, nem akarunk így élni a jövőben. De meg kell tanulnunk úgy élni egy elfogadható életet, hogy csak annyi széndioxidot bocsássunk ki, amennyit Afganisztán.

S.O: Lehetséges, hogy a Földön 9 milliárd ember éljen?

M: Nem. Még 7 milliárd is túl sok – legalább is akkor, ha megfelelő életszínvonalon akarnak élni. Ha elfogadhatónak tartja, hogy egy szűk elitrétegnek kellemes életben legyen része, miközben a hatalmas többség ebből ki van zárva, akkor a Föld valószínűleg el tud tartani 5-6 milliárd embert. De ha minden embernek biztosítani akarjuk a helyváltoztatás lehetőségét, megfelelő élelmet, önmegvalósítást, akkor a szám 1 vagy 2 milliárd.

S.O: Hogy lehet ezt elérni?

M: Fogalmam sincs. Nekem szilárd erkölcsi felfogásom van, egy legyet sem tudnék agyoncsapni. A probléma azt, hogy a jelenlegi életstílusunkkal a meg sem született embereket nyomorítjuk.

S.O: Van Önnek valami receptje, hogyan menthetnénk meg a Földet?

M: Nekünk nem kell megmentenünk a Földet. A Föld megmenti önmagát, ahogy ezt mindig is tette. Néha a károsodás helyrehozásához, és az egyensúly helyreállításához kell néhány millió év. Az igazi kérdés az, hogyan mentsük meg a civilizációnkat?

S.O: Hogyan éli meg azt a tényt, hogy analízise nem volt képes semmi változtatást okozni?

M: Nagyon régen azt gondoltam, hogy egy totális utópiát kell megvalósítanunk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a teljes összeomlást. Ma már ennél kiegyensúlyozottabban gondolkodom. Számomra megfelelő, ha a világon egy pici javulás jön létre, ami nélkülem nem történt volna meg. Mindenkinek át kell gondolnia saját életstílusát, szénfelhasználását és meg kell próbálni egy lépéssel előbbre gondolkodni a jövőbe.

S.O: Ilyen fajta tanácsnak mi volt a reakciója?

M: Egyszer egy női divatdiktátor meginterjúvolt az életstílus változtatásról. Megkérdeztem, hogy hány pár cipője van? Azt válaszolta, 18. Javasoltam neki, hogy három pár legyen elég. Sajnos az interjú sose került nyomtatásba. Számtalan szokásunk mélyen be van ágyazódva és gyakorolnunk kell, hogy megszabaduljunk tőlük.

S.O: Hogy fog megvalósulni a szükséges változás?

M: Egymást követő krízisek nyomán. Csak a hirtelen, és kellemetlen klímaváltozás hozza meg a változtatás szükségességének az elfogadását. Az ilyen lehetőségeket fel kell használnunk. A gazdasági krízissel kapcsolatban nem használtuk ki. A lehetőség, hogy valamit megváltoztassunk, el lett szalasztva a krízis ellenére.

S.O: Néhányan úgy gondolnak Önre, mint egy mérges prófétára az Ó-szövetségből.

M: Zagyvaság. Az első könyvünkben 13 különböző szcenáriót vettünk fel a Föld és az Emberiség fejlődésére. Ezek közül 8 vagy 9 katasztrofális volt, de a többi nem. De a pozitív szcenáriókra senki se volt kíváncsi. Ezek nem kaptak publicitást és az emberek nem próbáltak annak megfelelően élni. Nem merülök bele az ítéletnapja szcenárióba. Sokan mások viszont igen. 

Koppenhágára emlékezve

Ma már Magyarországon senkinek se kell bemutatni a politikusokat (micsoda egy állatfaj!), se pedig magát a politikát. Valójában az egész játék a hatalomról szól, amit valaki vagy cezaromániából, vagy anyagi haszon megkaparintásából akar magához ragadni. És itt nincs pardon. Ígérgetés és hazudozás a népnek, kétszínű és álnok dulakodás egymás között, miközben a sokat hangoztatott haza és nép egyáltalán nem számít. Nem akarom túlragozni a témát, valamennyien tudjátok, hogy miről beszélek. Csakhogy ez nem hungarikum, ezt csinálja az egész világ. A korrupció, lopás, népbutítás Nyugat Európában és Észak Amerikában egy jottányit se marad le a magyar gyakorlat mögött, miközben teli torokkal üvöltik, hogy DEMOKRÁCIA. Az egyetlen különbség, hogy mi jóval szegényebbek vagyunk. A parlamentek, kongresszusok, közgyűlések, értekezletek mind-mind csak színjátékok a tömegek felé. Most azonban először a történelemben, beszart a halott. Koppenhága tétje nem az, hogy ki mekkorát lophat, hanem az emberi civilizáció és annak hanyatlása, majd eltűnése, ami a pornépet és a kiváltságos politikusokat egyformán érinti. Nem lehet kommandó sorfal mellett, rejtett mesterlövészekkel bíztosítva, előkelően elszáguldani egy 8 méter hosszú, fekete gépkocsin, szirénázva üvöltő rendőrautók kíséretében, hátrahagyva a „népfelséget” (el ne röhögjem magam!), mert a klímaváltozás iszonyatos hatása minden embert, válogatás nélkül utolér. Az adókulccsal, a tizenharmadik havi nyugdíjjal, a járulékok csökkentésével vagy éppen emelésével, a vizitdíj bevezetésével, vagy a népszavazás kiírásával, az öszödi beszéddel, tocsikolással, a tokaji kőbányával, a kézfogás elmaradásával, és a másik száz meg száz hírértékű piszkoskodással el lehetett hülyéskedni 20 évet, miközben a világ más tájain hasonló baromságoktól zengett a sajtó. Most azonban félre a bohóckodással fiúk, mert ez alkalommal a megállapodás tényleg vérre megy. A klímaváltozás nem egy a sok tízezer politikai hülyéskedés közül. Aki ezt nem veszi észre az nem hazug csaló, nem becstelen szemét, nem hazaáruló bitang és még csak nem is rasszista kirekesztő, hanem simán HÜLYE.

EZT KÖVETJÜK EL 250 ÉVE MEGÁLLÁS NÉLKÜL

Ugyanis a teljes emberiség gyors lépésben menetel egyenesen a szakadék felé, és az elől haladók már sorba zuhannak le a mélybe. A téma Koppenhágában arról szól, hogy folytassuk-e ezt a menetelés, és milyen tempóban. Ugyanis a klímaváltozás nem politika, hanem fizika, még akkor is, ha a politikusoknak fingjuk sincs arról, hogy mit az a fizika. Kérdezzék meg tanácsadóikat, ne csak fizessenek nekik a közösen lopott pénzből. Mert……

ÉS MÁRA EZ A KÖVETKEZMÉNYE

A Föld fizikája meghatározza az atmoszférában azt a maximális mennyiségű széndioxidot, ami még lehetővé teszi a jelenlegi életformánk esetleges folytatását, sok-sok nehézség árán. Ez pedig 350 ppm. Ennél nagyobb érték már nem kompatibilis az emberiség életben maradásával, illetve az ismert földi élet fenntartásával. 

A FÖLD EGY MÁSIK HELYÉN PEDIG EZ

Erre a tényre 2007-ben döbbent rá a James Hansen által vezetett NASA  munkacsoport. Sajnálatos módon ez a fizika nem csak a CO2 koncentráció maximumát szabja meg, hanem az időt is, ami alatt ezt el kell érni. A helyzet ugyanis az, hogy a határértéket már 20 éve, 1988-ban átléptük. Pillanatnyilag 390 ppm-nél tartunk. Az emberiségnek még sose kellett szembenéznie ekkora kihívással. Minden egyes elvesztegetett év azt jelenti, hogy egyre nagyobb nehézségek árán tudnánk csak a közeljövőben is lakhatóan tartani a Földet. Például azért, mert az északi permafroszt felolvadása megkezdődött, ami egyre nagyobb mennyiségű metánt fog kiereszteni az atmoszférába és lehetetlenné fogja tenni számunkra azt, hogy visszatérjünk a biztonságos 350 ppm alá, még akkor is, ha az amerikai Kongresszus és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága betiltja a gépkocsik használatát és leállítja az összes szénfűtéses erőművet. A klimatikus folyamatok tehetetlensége miatt, már túl késő lesz. A számok egyértelműek. Ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön, Koppenhágában el kell rendelni a globális CO2 kibocsátás azonnali 40 százalékos csökkentését. Legjobb ismereteim szerint az összegyűltek ettől az elhatározástól mérföldekre állnak. A küldöttek a megszokott módon politizálgatnak, alkudoznak, trükköket vetnek be és elfogadható kompromisszumokat keresgélnek. Ilyen idióták vezetik az emberiséget! A tudósok pedig tehetetlenségükben csak számolni tudnak. Az előzetes bejelentéseket alapul véve kiszámították, ha az ígéreteiket betartják, akkor a légkör széndioxid koncentrációja el fogja érni a 650 ppm értéket, ami nem csak elviselhetetlen klímát, de az elviselhetőhöz való visszatérést is lehetetlennél teszi. Minden esetre 10 napon belül eldől, hogy van-e egy egészen pici esélyünk az élet folyatására, vagy nincs. Ha elkezdődik a szokásos, évekig tartó alkudozás, akkor más nem marad számunkra, mint figyelni, milyen tempóban növekszik a szárazság, olvad a sarki jég, szaporodnak az időjárási szélsőségek, csökken a terméshozam és drágul az élet. Aztán egy pontnál, előzetes figyelmeztetés nélkül, egyik pillanatról a másikra, elszabadul a pokol.

A koppenhágai talány

Koppenhága már a nyakunkon van. Több mint 15.000 résztvevőre számítanak 192 országból, december 7 és 18 között. Az ellenfelek köszörülik kardjaikat (különböző multik igazgatói is ott lesznek, mint például Royal Dutch Shell, British Petroleum, stb., de nem fognak hiányozni a környezetvédelmi civil szervezetek aktivistái sem). Van, aki reménykedik. Van, aki cinikusan mosolyog. Van, aki csak simán kíváncsi. Pedig nincs mire! Volt egyszer egy Kyoto, beszéltünk róla, hivatkoztunk rá jó 12 éven keresztül. Majd ezt tesszük Koppenhágával is. Kizárólag az újságírók járnak jól, mert lesz miről írni. Én meg hozzátok vágok néhány adatot, amin el lehet gondolkodni.

Kyoto kifejezetten szerény elvárásokat írt elő az emberiség számára, de nem lépett érvénybe, mert a résztvevők kétharmada nem ratifikálta. Amikor ez megtörtént, akkor az USA közölte, nem tartja magára nézve kötelezőnek. Ezzel szemben az európaiak megveregethetik a vállaikat, milyen jól teljesítettek. Mert a számok mindent elbírnak. Ugyanis a bázis értékeket 1990-re építették. Csakhogy 1990-ben összeomlott a keleti blokk és vele ment az ipara is, a széndioxid kibocsátásuk 40 százalékkal visszaesett. Az európai CO2 kibocsátás sakkban tartását ez tette lehetővé. A japánok például 9 százalékkal túllépték. Az amerikai kibocsátás 1990-hez képest 7 százalékkal nőtt, igaz, nem ígértek semmit. Ebben a pillanatban a széndioxid kibocsátás bajnoka Kína, övé a dobogó legfelső foka, ehhez az kellett, hogy az elmúlt 12 évben a kibocsátását megduplázza. Sikerült neki J. Brazíliával és Indiával együtt, ez a három ország a Kyoto elvárásokat messze túllépték. És hogy globális eredményekről is írjak. A 12 évvel ezelőtt megtartott Kyoto megállapodás óta a világ széndioxid kibocsátása kb. 30 százalékkal nőtt. Rendben van, de mit hozhat a jövő?

Barack Obama személyes jelenlétével tiszteli meg Koppenhágát és a 2005-ős szinthez képest 17 % CO2 kibocsátást ígér az USA nevében, de arról nem fog beszélni, hogy ez elérhető lesz-e politikailag és technológiailag. Engem ne kérdezzetek, mert úgyis tudjátok a választ.

Kína az első alkalommal fog ígérni valami nagyon cseleset. 2020-ra 40-45 százalékkal fogja csökkenteni a CO2 kibocsátásának intenzitását. Bocsánat, mit tetszett ígérni? „Kibocsátás intenzitást?” Mi a fenét jelent? Nos, tételezzük fel, hogy jövőre a kínai GDP 10 százalékkal nő (ami náluk mindennapos esemény), de a CO2 kibocsátásuk „mindössze” 9 százalékkal nő, akkor az intenzitás 10 százalékot csökkent. Ha tehát a következő 10 évben a GDP 100 százalékot nő (durván 10 x 10 —- nagyvonalúan lépjünk túl a kamatos kamat számításon) de a CO2 kibocsátás „mindössze” 60 százalékkal nő, akkor a 40 százalékos „vállalt” kibocsátás intenzitást teljesítették.

Ha mindezeket alaposan átgondoljuk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ha Koppenhága végül egy siker sztorivá válik, a széndioxid kibocsátás növekedése még akkor is folytatódni fog. Azaz a klimatológusok által sürgetett azonnali CO2 kibocsátás csökkentéséről szó sincs. Pedig ezerszer elmondták már, hogy még abban az elképzelhetetlen szerencsés helyzetben is növekedni fog még a légkőr CO2 koncentrációja, ha minden kibocsátást varázsütésre abbahagynának. Méghozzá olyan magas értékig, amire az elmúlt 800.000 évben egészen biztos nem volt példa. És sok-sok évtizednek kellene eltelni, hogy visszatérjen az ipari forradalom előtti szintre.

Éppen ezért Koppenhágában nem a CO2 kibocsátásról kellene fecsegni reggeltől estig, hanem azt kellene felmérni, hogy a globális felmelegedésnek lesznek kárvallottjai az elöntött városok, elmerülő szigetek, a szélsőséges időjárási megnyilvánulások (hurrikán, áradás, stb.) következtében és lesznek haszonhúzói a kevésbé kemény telek, északabbon is termelhető gabona, stb. formájában. Ezek között kellene egyeztetni.