Az igazság keresése (60-i)

Néhány napja az amerikai képviselőház megszavazta, hogy „ha harc, akkor legyen harc”, és hajlik rá a Szenátus is (bár Obama aláírása erősen kétséges). Ez alkalommal a harcot a „sárga veszedelemmel”, nem fegyverekkel, hanem védővámokkal tervezik megvívni, amit közismerten úgy hívnak, hogy kereskedelmi háború. És akkor most én szép csendben megjegyzem, hogy amióta az eszemet tudom Amerika mindig híve volt a szabad kereskedelemnek, vagyishogy a „made in USA” zászló alatti kereskedéssel szembe sehol, senki ne merészeljen védővámot emelni. Amerika évtizedeken át azt csinálta a Világgal, amit a Monarchia alatt az osztrákok tettek a magyarokkal. A fejlettebb technológia birtokában, a jobb termelékenység mellett gyártott áru mindenütt tarolt, nem engedve felfejlődni a hazai ipart. Most pedig, amikor a kínai áruval nem tudnak versenyezni, ők maguk akarnak védővámokat kivetni. Ja kérem, ilyen a világ. De ne essünk tévedésbe, Amerikának van rá kitűnő indoka: A jüan alul van értékelve, ami unfair, mert Kínának könnyű exportálni, de nehéz importálni, ugyanis az olcsó jüan miatt a külföldi áru Kínában megfizethetetlen.

dollár-jüan

Tény az, hogy az első „támadásra” a kínaiak enyhítettek a banki rendelkezéseiken és  2 %-ot drágult is a jüan, ami szerintük most annyiba kerül, amennyit ér. Tény az is, hogy a kínai jegybank , ha jónak látja, interveniál, de ezt teszi az összes jegybank, természetesen a mienk is. Ha a forint erősen gyengül, akkor a MNB interveniál, ami azt jelenti, hogy a piacon elkezdi felvásárolni a felkínált forintot (természetesen csak akkor, ha van miből). Különben a számok árulkodóak. Az USA kereskedelmi deficitje Kínával szemben az előrejelzések szerint az idén 250 milliárd $ lesz. A kínai árudömping (a dömpinget nem kell jogi értelemben venni) 500.000 amerikai munkanélkülit jelent. Az amerikai exportőrök szerint a jüan 30-40 százalékkal van alulértékelve, amiben lehet egy kis túlzás, de a 30 % az biztos. És akkor én most szépen be is fejezhetném a posztomat, de nem teszem.

Ugyanis néhány napja jelentették be hazánkban, hogy I. Viktor ügyességére mi sem jellemzőbb jobban, mint hogy a német autóipar egymás után telepíti gyárait hazánkban, és hogy ez mennyi új munkahelyet jelent (persze az egy milliótól még elég messze van, igaz, a tíz év se telt le, de én még itt leszek a tíz év végén, és össze fogom számolni az új munkahelyeket. 😀 ) Aztán valamelyik német igazgató a magyar tévében közölte (természetesen nem az adókedvezmények tényét), hogy Kínában a munkabérek 30 százalékkal alacsonyabbak, mint nálunk, és mégis minket választottak. Hahó! Ez a német pasi tud valamit! Nekem meg szöget ütött a fejembe, megint egy 30 %. Szóval, ha a jüant a helyére rakják, akkor a kínai munkaerő pont annyiba fog kerülni, mint a magyar, azt meg minden pénzben le merem fogadni, hogy a kínaiak nem adnak 10 évre szóló adókedvezményt, és mi – földrajzilag – valamicskével közelebb vagyunk Németországhoz, mint Kína. De cseles ám itt más is. Az amerikai képviselőháznak sikerült lecsendesíteni a szakszervezeteket. „Ez a szemét Kína elrabolta fél millió amerikai dolgozó állását, de majd mi adunk nekik.” Hogy az amerikai mamutcégek helyezték át a gyártókapacitásukat Kínába, arról egy szó se esett.    

JJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük