(2138) Néhány keresetlen szó Albert Einsteinről

Tibor bá’ online keresi az igazságot

Ellentétben a széles körben elterjedtekkel, Einstein nem volt egy matematikai zseni. Nemcsak arról van szó, hogy a kvantummechanikát nem értette – amit különben büszkén vallott, hiszen Lánczos Kornélhoz írt levelében a kvantummechanikát telepatikus kockajátékhoz hasonlította, és a maga részéről elfogadhatatlannak ítélte – hanem vannak bizonyos sötét ügyek is. Nem közismert, hogy egyetemi évei alatt Einstein a matematikai előadásokra nem járt el, és így nem is vált gyakorlott matematikussá. Hogy le tudjon vizsgázni, a budapesti születésű Grossmann Marcell jegyzeteit használta fel. Einsteinnek jók voltak a ráérzései, de a ráérzések matematikai kidolgozását rendszerint mások végezték el helyette. Az első időkben Grossmann, később pedig szerb nemzetiségű felesége, Maric Mileva. A speciális relatívitás elméletét megalapozó tanulmány kéziratán, amit az „Annalen der Physik” folyóiratnak küldtek be, szerzőként még Albert Einstein és Mileva Einstein szerepelt. Mire a cikk nyomtatásban megjelent, a szerző már egyedül Albert Einstein lett. Nem nagyon kell ezen elcsodálkozni, mert tudománytörténeti tény, hogy a házaspár 1916-ban bekövetkező válása után, Einsteinnek nem volt több jelentősebb publikációja. Az is tudománytörténeti tény, hogy Einstein a téridő világhírű „felfedezője”, nem volt képes a téridő négy dimenzióját elhelyezni a Bolyai-féle nem euklideszi geometriában. Erre munkatársa, Grossmann vezette rá. Tudományos pályafutását később asszisztensei, a magyar Lánczos Kornél és Kemény János egyengették. A relativitás elméletét pedig egészen egyszerűen Lorentztől lopta el. Ugyanezt tette a fényelektromos hatással, amit viszont Plancktól lopott el, és kapott érte egy Nobel-díjat.

Felmerül a kérdés, hogy volt ez lehetséges? Az én válaszom életszerű. Egy vérbeli tudós nem foglalkozik a PR-ral, hanem kutat. Einstein viszont karrierista volt, nem tudós. Főfegyvere a PR volt, amit egyesek szinte a génjeikben hordoznak magukkal. Einstein pont egy ilyen „egyesek” volt, és mivel valamit konyított a fizikához és a matematikához – kábé annyit, mint egy korabeli középiskolás tanár – ez arra jó volt, hogy hülyeséget ne kövessen el, de ahhoz nagyon kevés, hogy kutatómunkát végezzen. Einstein messze megelőzve a későbbi kor szellemét, mindent fordítva csinált. Kitöltötte a végeredményt, és mindent úgy intézet, hogy az jöjjön ki. Ez napjainkban éli fénykorát. A gyógyszergyárak megrendelnek egy kutatást és a tudósok tálcán nyújtják át az elvárt eredményt. Mire kiderül a turpisság, a gyógyszergyár már dollár milliárdokat sepert be. De nézzük a híres Einstein egyenletet, amit még az is kívülről tud, aki még a szorzótáblát se ismeri. A képleteiből több dolog is adódik, de ezek a földi ember felfogása szerint eléggé képtelenek. Az E = mc2 képlet azt állítja, hogy nagyon pici anyag nagyon sok energiává alakulhat át. Ezt a „nagyon sokat” a különben is hatalmas értéket adó fénysebesség négyzete biztosítja, hiszen a tömeget ezzel kell megszorozni. A képlettel mindössze az a baj, hogy nem lehet tudni hogyan került bele a fény sebessége, hiszen a fénynek semmi köze a dologhoz. Ha pedig egy kicsit gondolkodunk, akkor mi magunk is megcáfolhatjuk a képlet helyességét. Nagyon kérlek, most ne rezelj be, mert egészen biztos meg fogod érteni, ha figyelmesen, türelmesen, lassan, elgondolkodva olvasol. Akkor most kezdem!

Jól ismert tény, hogy a fény (foton) energiája frekvencia függő (minél magasabb a frekvenciája, annál több az energiája), vagyis nem a sebességétől, hanem a rezgésszámától függ. Következésképpen a tömeg energiába történő átalakításánál, ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van), akkor nem a sebességével, inkább rezgésszámával kellene beleszólnia a végeredménybe. Persze a tömeget egy hatalmas számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk az energia egyenértékét, de az a hatalmas szám nem a fény sebessége, legfeljebb közel áll a fénysebességhez, méghozzá oly közel, hogy nyugodtan össze is cserélhetjük a kettőt.

Különben Einstein (szokása szerint) visszafelé gondolkodott, ésszerű sejtése szerint az Energia egyenlő a tömeggel. Ez a matematika nyelvén így néz ki: E = m. (Figyelem, ez az m nem méter, hanem tömeg) Ki kell még hozzá találni egy arányossági tényezőt, egy jó nagy számot, de ez nem igazán lényeges. Fontos viszont, hogy egyeznek-e a dimenziók, ami alatt itt most nem térbeli kiterjedést, hanem mértékegységeket kell érteni. Hát lássuk! Az energia = erő * út. Ebből az erő dimenziója m * kg * s^-2,  az úté pedig m (méter). Így az energia (emlékszel! Erő * út): m * kg * s^-2 * m (az utolsó m = út), ami egyenlő a tömeggel, ami viszont mindössze kg. Na most ezt arányosítsuk!

                                     m * kg * s^-2 * m  =  kg * ?

Mi hiányzik a jobb oldalról? Az m * s^-2 * m (hiszen a kg már ott van), vagyis m^2/s^2 azaz (m/sec)^2. A m/s nem más, mint sebesség. Ami tehát hiányzik, az egy sebesség négyzete. Mivel pedig a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű, úgy tűnt, hogy a fény sebessége nagyságrendileg megfelelő, ugyanis 300 000 000^2 = 90 000 000 000 000 000 vagyis a fény sebességének a négyzete méterben megadva durván 17 nagyságrend, azaz tapasztalati érték.

Na most a másik nagy Einstein találmány a tér görbülete. Einstein azt állítja, hogy nem a tömeg vonzza magához az anyagot, hanem a tömeg jelenlétében a tér behorpad (görbül), és az anyag egészen egyszerűen csak követi a tér görbületét. Mindennapi nyelvre fordítva a következőkről van szó. Egy 10%-os lejtőn a teherautó motor nélkül lefelé gurul, de nem azért, mert a Föld tömegvonzása lehúzza, hanem mert egyszerűen csak követi az utat. Hogy az út lefelé megy? Hát Istenem, ez van.

Most térjünk vissza a fényhez. Szóval volt egy-két furcsa eredmény, és az egész „speciális relativitást” úgy, ahogy volt, kevesen értették, de voltak olyan fizikusok, akik kifejezetten ellenezték. Azután 1919-ben volt egy napfogyatkozás, ami jó alkalmat adott arra, hogy Einstein elméletét próbának vessék alá. Mi is történt? Azt természetesen nem tudták kísérleti úton bizonyítani, hogy fénysebességnél a tömeg végtelen naggyá nő (ami szintén adódik az elméletből, csak úgy mint a fény abszolút sebessége), maradt tehát az, hogy a tömeg jelenlétére a tér begörbül, amit már lehet bizonyítani. Hogyan történt ez a bizonyítás? A Nap elég nagy tömeg ahhoz, hogy a teret érezhetően begörbítse, ha a tömegnek valóban van ilyen képessége. Az 1919-es napfogyatkozáskor, amikor a Hold pontosan takarta a Napot, egy olyan csillagot figyeltek meg (erre lehetőséget csakis a napfogyatkozás adott), ami akkor éppen a nap mögött volt, és mint ilyen, a Nap takarása miatt nem lett volna látható. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha látszólag a Nap közvetlen szomszédságában lenne. Tény az, hogy az 1919-es mérési eredmények szerint a fénysugár útja valóban megtört, a Nap mellett nem haladt el egyenesen, hanem „becsúszott” a görbült tér „lyukába”. Az egész világ Einsteint ünnepelte. Véleményem szerint egy kicsit korán. A „bizonyításnak” van ugyanis más magyarázata is. Álláspontom szerint az 1919-es napfogyatkozás eredménye mindössze azt mutatja, hogy az egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző fény a Nap hatására egyenes pályáját megváltoztatta, amit már Newton is megjósolt volna, ha történetesen valaki megkérdezte volna erről. Einstein szerint a fény követte a tér görbületét. Szerintem egyszerűen csak engedelmeskedett a gravitációs vonzásnak, magyarul a Nap egy kicsit maga felé húzta. (Ne feledjük, az elmélet szerint a fotonnak csak nyugalmi tömege nincs.)

Az természetes, hogy egy tudósnak van sejtése (amit be kell bizonyítania), tehát Einsteinnek is lehetett és persze volt, nagyon is sok. Ami viszont szokatlan, hogy Einstein egy kicsit Istent játszott, fejében eldöntötte, mi a valóság, vagyis felállított egy hipotézist, és utána mindent megtett, hogy ezt matematikai formába öntse, ami rendszerint az élő valóság megerőszakolása volt. Az ördög pedig, mint mindig, a részletekben van elbújtatva. A „mindent megtett” alatt elfogadhatatlan dolgokat kell érteni. Erre a legjobb példa a „kozmológiai állandó”. Huble felismerése (1926) előtt, abban az időben magától értetődő, meg nem kérdőjelezett tény volt a világmindenség statikus volta. Isten megteremtette, aztán kész. Csakhogy Huble kimutatta, hogy a Világmindenség tágul. Ja úgy, akkor mivel ez nem volt összhangban korábbi elképzelésével, Einstein egyszerűen megváltoztatta a képletet, behelyezte a kozmológiai állandót. Ebből a magatartásból világosan lehet következtetni. Einstein mindig a végeredményből indult ki és onnan ment hátrafele, ügyelve arra, hogy az alkalmazott matematika formálisan ne legyen hibás.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

21 gondolat erről: „(2138) Néhány keresetlen szó Albert Einsteinről

  1. Tibor bá’nak nem lenne semmi baja Einsteinnel ha az kék szemű és szőke hajú lett volna.

  2. “nem volt egy matematikai zseni” Einstein FIZIKUS volt, tehát miért kéne neki matematikai zseninek lennie? Einstein fizikai zseni volt.

    Hilbert Einsteinről: „Minden göttingai utcagyerek jobban tudja a négydimenziós geometriát, mint Einstein, ennek ellenére mégis Einstein végezte el a munkát, nem a matematikusok.” Mondta ezt akkor, amikor mindketten az általános relativitáselméleten dolgoztak.

    “ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van)” De nincs, így bármilyen fényhez kapcsolódó okfejtés érvénytelen. A képletekben szereplő c sebesség egy határsebesség, amit semmilyen tömeggel rendelkező test nem érhet el. Mivel a fénynek nincs tömege, ezért a fény el tudja érni ezt a sebességet, ezért a fény sebessége megegyezik ezzel a sebességgel, ezért szoktak erre a c-re fénysebességként hivatkozni.

    Valójában az E=mc² gonolata már Einstein előtt is megvolt. Poincaré (többek közöztt) megállapította, hogy az elektromos tér impulzusa a sebességgel arányos. És mit is tanult mindenki középiskolában az impulzusról? Hogy tömegszer sebességgel egyenlő. Nosza akkor az elektromos tér impulzusában az arányossági tényezőt nevezzük el elektomágneses tömegnek. Továbbá az arányossági tényező 3/4 c2-szerese a tér energiájával is megegyezett. Azaz E=3/4 mc². (Ennek a levezetéséhez nincs szükség a rel. elm.-re, csak a Maxwell-egyenletekre.)

    “a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű” Akkoriban, amikor a rel.elm. született, milyen tapasztalati mérések voltak erre vonatkozóan?

    “amit már Newton is megjósolt volna” Soldner (1804): Newton korpuszkuláris fényelméletéből kiszámolta: 0,876″. (ennyi szögmásodperc a fény elhajlása) Nézzük mit mértek ki 1919-ben: 1,61″. Az eltérés kétszeres. Akkor valami nem stimmel Newton elméletével. De mit mond Einstein? Az ált.rel. 1,75″-et jósol.

    “Szerintem egyszerűen csak engedelmeskedett a gravitációs vonzásnak, magyarul a Nap egy kicsit maga felé húzta.” Mivel a gravitációs vonzás tény, ezzel nem mondasz újat. Az, hogy a vonzás mechanizmusa micsoda (gravitációs erő vagy a tér görbülete), már más kérdés. Tapasztalati mérések az előbbit elvetik.

  3. 1 – Pál:
    Ha nem értetted, amit írok, akkor másképp nem lehet belém kötni, csak így. Ez viszont nem vita alap. 🙁

  4. Bohr-al is komoly vitajuk volt pont a kvantumfizika kapcsan. Sajnos csak halaluk utan derult ki hogy Bohr-nak volt igaza (kiserletek szerint)

    Neil DeGrasse Tyson Kozmosz cimu sorozatat is lekaszaltak. Ami “elodjenek” Carl Sagan-nak az ugyanilyen cimu szinvonalas (!) feldolgozasa volt. Tobbek kozott ebben is emlitwttek hasonlot amit Tiborba, hogy bizonyos agyasok elmeletet masok segitettek kepletekbe formalni.

    Tobb ilyen feltaro anyagra lenne szukseg, talan ezek segitenenek ledonteni a tudomany balvanyait es helyet szoritani a tiszta elmenek.

  5. 2 – tatyes:
    Mert matematika nélkül nincs fizika.
    Soldner a foton tömegének mit vett fel?
    Nem szándékoztam felfedezni a gravitációt, de ezek szerint utalni se szabad rá. 😀
    Ismereteim szerint a Napban tömegből lesz energia. Ha nem így lenne, már rég kihűlt volna. Becsült számítást végezni nem hiszem, hogy túl nagy kunszt.
    Valószínűleg nincs igazam, de én legalább gondolkodom. 😉

  6. 5. “Soldner a foton tömegének mit vett fel?” Teljesen mindegy, hogy mekkora tömeggel számol, mert a tömeg kiesik az egyenletekből. A gravitáció minden tömegre egyformán hat. Minden tömeg g-vel gyorsul a Föld felszínén. A lényeg, hogy fénysebességgel haladó test pályáját mennyivel görbíti el a Nap gravitációja.
    “Ismereteim szerint a Napban tömegből lesz energia.” Einstein előtt még nem tudták, hogy a tömegből lesz energia. A nap tömege és hőmérséklete alapján néhány tízezer évre becsülték a létezését. Mai tudással könnyű visszafelé okoskodni, de akkor erre nem jöttek rá, és becsült számítást se tudtak végezni erre vonatkozólag.

  7. Tibor bá’, jól bedobtad a gumicsontot az éhes fizikusok közé 🙂

    Humán megközelítése a címben szereplőnek: drága jó fizikusunkból ma már szentet faragtak, méghozzá materialista szentet. Maradjunk annyiban hogy jó volt a PR-ja Einsteinnek, és abban nagyon profi volt, hogy megfelelő emberekkel vegye körül magát… Ezt a mentalitást személyesen is ismerem, pont hasonló kultúrkörből származó embertől.

    Témára térve. Abban maximálisan igazad van Tibor bá hogy a Nap gravitációs tere kényszerítette a csillag fényét olyan pozícióba, amit mértek, erre ékes példa a gravitációs lencse effektus is, csak ott nem egy Napnyi tömeg, hanem egy egész galaxis tömege torzítja el a mögötte látható galaxis képét.

    Téridőről pár gondolat. Nem a tömeg torzítja el a teret, hanem már eleve annak születik. Nem megyek bele a részletekbe hogy miért, de maga a téridő nem egy elfuserált gumilepedő, amiben csücsülnek az objektumok. Elég síkagyú elképzelés a térről, ami ennél lényegesen komplexebb, és ami a legfontosabb, dinamikusabb.

    Fénysebesség amúgy nem ok, hanem okozat. Téridőben történő változások(gravitációs hullámok) terjedési sebessége kb c-hez közeli, ami azt vonja maga után, hogy a téridőben keletkező fény azért megy c-vel, mert a fény nem lehet gyorsabb az őt létrehozó és terjedési sebességű közegnél. Ugyan azért sem lépheti át az anyag a fénysebességet, és ezért terjed az EM c-vel.

  8. Nagyon jó és érdekes összefoglaló poszt, köszönöm!
    Magam is hasonlóan vélekedtem Einsteinről – a tényeket és összefüggéseket nem tudtam volna így összefoglalni.

  9. Az ég szerelmére, Tibor bá, kérlek… nézz már meg néhány Dávid Gyula előadást, mielőtt mindenféle sületlenséget írsz össze!

    1. Normális interpretációban (négyes vektorok) az E=mc^2 értelmezhetetlen. Ezt nyomják mindenütt, de nem ez a relativitáselmélet. Bele lehet kötni, de nem ez a fizika.
    2. A tömeg nem nő a sebességgel.
    3. A fénynek nincs szerepe a relativitáselméletben. A c egy fizikai konstans, ami jelentős szerepet játszik az elméletben. Hogy amúgy van egy dolog, a fény, ami pont c-vel halad, az elmélet szempontjából irreleváns.
    4. A térgörbítés az általános relativitás elmélethez tartozik, nem a speciálishoz. Ez tényleg részletkérdés, csak szúrta a szemem.

  10. Azért feltennék egy kérdést az ittlévőknek:
    Miért tud terjedni az EM hullám a “tökéletes” vákuumban is?
    Kíváncsian várom a válaszokat, még Tibor bá’-tól is.

    A válasz a mai poszthoz szorosan kapcsolódik.

  11. 9 – Ábel:
    Dávid Gyula előadásait akkor nézném végig, ha naponta lenne 60 órám, de nincs.
    Hogy a sebességgel nem nő a tömeg? Na ez új.
    A fénynek nincs szerepe. Pont ezt írtam én is.
    E=m.C^2 értelmezhetetlen? Bele lehet kötni? Akkor miért csodálkozol?
    A speciálist nem Einstein találta ki?

  12. 11.
    A sebesség nem nő a tömeggel. Aki ismeretterjesztő irodalomból tanulta a rel.elm.-et, annak ez tényleg új. De még a fizikusok számára írt tankönyvek is használják a relativisztikus tömegnövekedés kifejezést, holott ilyen nincs. Van ugye a középiskolából ismert p=m·v (p: impulzus, m: tömeg, v: sebesség). Ez a rel.elm.-ben így módosul: p=m/√(1-v²/c²)·v. Nosza, nevezzük el az m/√(1-v²/c²)-et relativisztikus tömegnek, és a nyugalmi tömeg legyen m₀, a szokásos tömeg, így m= m₀/√(1-v²/c²), mindenhol cseréljük ki a tömeget erre, és megoldhatunk minden egyenletet relativisztikusan. Így tanítják, mert így könnyű vele számolni, így terjedt el, stb. De ettől még nem fog ténylegesen megnőni egy test tömege, ha mozog. Ami nő, az az energia. És akkor nézzük meg, hogy is van pontosan az E=mc². Helyesen: E²=m²c⁴+p²c² (nyilván ez is új, nyilván nem ez a képlet terjed el laikusok körében, mert túl bonyolult). Értelmezzük: ha egy test nem mozog, nulla az impulzusa, p=0. Ekkor ezt kapjuk: E²=m²c⁴, vagyis E=mc². Ez a nyugalmi energia. Ha egy testnek nincs tömege (m=0, ilyen pl a foton), akkor E²=p²c², azaz E=pc.

  13. 10: a foton részecsketermészete miatt a fény is áthalad a vákuumban, hasonlóan a hullámtermészetéből következő jellemzőihez. Akkor miért ne tenné ezt egy egyszerű elektromágneses hullám?
    A vákuum nem szigetelő.

  14. Talán valamelyest érthetőbb – és igazolhatóbb (?)- a formula ebben az alakban: ΔE=Δmc2. A tömegdefektusra gondolok nukleáris eseményeknél. Szorgalmasan olvasom a blogot, csak egyszer szóltam hozzá, kaptam is a fejemre 🙂 Igaz, hogy akkor a szexről esett szó, ami azért elég távol esik az elméleti fizikától. Köszönöm neked Tibor bá’ a rengeteg olvasmányélményt !

  15. 11: Ha érdekel a relativitáselmélet, akkor talán érdemes lenne megérteni. Ehhez sajnos bele kell rakni egy jó adag időt, energiát, figyelmet, de ha érdekel, akkor ez nem szenvedés, hanem szórakozás, agytorna. Szerintem DGY előadásai a legkönnyebb és egyúttal legszórakoztatóbb módja ennek. Ha naponta meghallgatsz egy előadást, egy hónap alatt a végére jutsz. Nem kell hozzá több napi másfél óránál.

    Persze az is lehet, hogy nem érdekel a relativitáselmélet, de akkor minek írsz róla?

  16. 10: Mert a Maxwell-egyenletek igazak, és kijön belőlük a hullámegyenlet. Mert a változó elektromos tér mágneses teret kelt, aminek a változása elektromos teret kelt, és így tovább. Mért is ne tudna?

  17. 16 – Ábel:
    Bocsánat, én nem a relativitásról írtam, hanem Einsteinről. –
    Neked (de csak neked) elárulom, hogy a relativitásról előadásokat 1959-ben hallgattam. Nem mindent értettem meg, de aztán utánaolvastam, és az elmúlt 60 évben egy kicsit felejtettem. És ha nem haragszol, én már nem kívánok semmit se megtanulni. Én már csak ilyen bután fogok meghalni. 😀

  18. Re:13
    Foton egy kvázirészecske, még jó hogy terjedni/haladni/fennmaradni tud, ez a minimum, de egy EM hullámnak nincs közvetítő részecskéje a terjedésben, csak a kiindulási pontban… A vákuum tökéletes szigetelő villamosan, használják is nagyfeszültségű megszakítókban, én nem nevezném jó vezetőnek(bár lehet hogy te másként érted ezt a szót). Ahhoz hogy vákuumban bármilyen részecske, pl egy elektron mozogjon, ahhoz is jókora gyorsító feszültség kell, és nem jellemző a rádió adókra, hogy a vevő oldalon legyen a fegyverzet másik fele 🙂

    Re:17
    Nem is mondtam, hogy nem igazak a Maxvell egyenletek, de a magyarázattal magyarázni az okot érveléstechnikai probléma. Az EM hullámot egy mozgó töltéshordozó hozza létre, ami azzal jár hogy lesz egy villamos tér maximuma, és ezzel 90fok fázistolásban egy mágneses tér maximuma. Kérdés már csak az, hogy az antennából kilépő EM első másolódási ciklusa hogy jön létre, mert ott már se antenna, se mozgó töltéshordozó sincs. (direkt akarok kiprovokálni egy rendes választ, mert kíváncsi vagyok mit gondolsz 🙂

  19. A tudósok nem szentek és valóban érdekes utánanézni bizonyos “köztudott tényeknek”. Érdemes megismerni a tudós életét és a kortársai véleményét is. Einsteinre nem reagálnék, elég sok posztban ki lett tárgyalva, a nézetek mozdíthatatlanok.
    De emlékeim szerint felmerült Darwin élete és a kapcsolódó tudománytörténeti tények és mendemondák. Nem kerestem rá, de erről is szívesen olvasnék.
    És adnék egy feladványt is – tulajdonképp kettőt:
    A könnyű kérdés.
    Kitől való az idézet: “Én távolabbra láthattam, de csak azért, mert óriások vállán álltam.”
    A nehezebb kérdés.
    Valójában mit akart kifejezni ezzel a kérdéses tudós?

  20. 20 – mix:
    Nem tudom észre vetted-e, ez nem a Füles, ahová beküldesz egy-két rejtvényt is ismerteted miről szeretnél olvasni. Mivel magadtól nem jössz rá, ezért megjegyzem, én nem vagyok motiválva, hogy téged, mint olvasót megtartsalak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük