(47) Papi szex-botrány (Repríz)

Tibor bá’ online

~k001Amióta katolikus papok vannak, azóta vannak papi szex-botrányok is. Ennek kifejezetten a papok az okai. Na, nem azért, mert botrányosan viselkednek, hanem mert ők tartják fenn a „szex = botrány” képletet. Mi a fenének erőltetnek olyasmit, amit maguk képtelenek betartani. Nézzék meg, hogy a hinduk vagy Buddha követői milyen jókat kefélnek és mégis a mennyországba jutnak (na, jó, ott másképp hívják). Szerintem a baj az, hogy vizet prédikálnak és (mise) bort isznak, az utolsó alkalommal Németországban. A hírek szerint közel 100 papról tételezik fel, hogy az elmúlt években abúzust követett el. Sok-sok év után, végre megszűnt a süketítő csend.

Az előzmények: A Hit Doktrína Kongregációja latin nyelven elkészített egy függelékkel is ellátott 24 oldalas összeesküvésnek felfogható dokumentumot. Ez egy szokásos belső használatra készült bizalmas irányelv az összes katolikus püspök részére, akiktől megkövetelik, hogy mindörökre titokban tartsák az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében. Az irányelvet az úr 1962. évében bocsátották ki, tárgya pedig meglehetősen kényes: „A meggyónt szex-vétek.” Persze a Vatikán nem fejezi ki a dolgokat egyértelműen, szívesebben használ visszafogottabb kifejezést annak körülírására, mi történik akkor, amikor egy pap a nyájának valamelyik tagját téves irányba vezeti a gyónás előtt vagy után – más szavakkal kifejezve, amikor egy bűnbánót tisztátalan és obszcén dolgok felé terel „szavakkal, jelzéssel, bólintással vagy érintéssel.”

A Rómától érkező utasítások szerint a püspöknek minden egyes esetben igen szigorúan kell eljárni – olyan szigorúan, hogy minden feltárt adat a Szent Széken belül maradjon. Végül is a Hit Doktrína Kongregációja (amit korábban Inkvizíciónak neveztek) sok százéves tapasztalattal rendelkezik, belső vizsgálatok elvégzése terén. Az ilyen vizsgálatok esetén a Vatikán mindig saját soraiból nevezte ki a vádemelőket, védőket és a bírákat, a dokumentumokat pedig titkos archívumba helyezték el.

püspökök

Hivatalosan a Vatikán célja nem más, mint a gyónás szentségének a védelme. A valóságban azonban a Római Katolikus Egyház, mint a legfőbb erkölcsi autoritásának a fenntartása a cél. Ezt az autoritást semmi se mocskolhatja be, beleértve a világszerte sok ezer pap, gyermekek és serdülők sérelmére elkövetett szexuális abúzusát, a titkos szexuális kapcsolatot a lelkipásztor és házvezetőnője között, a papok törvénytelen gyermekeinek az eltitkolását, és a homoszexuális papok nemi kapcsolatát. Mindez azért következik be, mert az emberek, beleértve a papokat is, nehezen tudják magukat alávetni a pápai enciklikának. Ezt az elhallgatási szabályt évtizedeken keresztül fenntartották, egyes esetekben informálisan, más esetekben vatikáni utasításra, mint például az említett 1962-es irányelv.

Most azonban a hallgatás fala Németországban leomlott. A folyamat egy elit, jezsuita középiskolából, a berlini Canisius Kollégiumból indult el, ahol feltárták a rend néhány tagjának piszkos múltját. Ezek a papok a múlt század 70-es és 80-as években az iskola növendékei közül egyeseket szexuálisan zaklattak. A feltárást követve a volt áldozatok nap, mint nap, egymás után jelentkeztek. Február ötödikéig több mint 40 volt növendék vádolt három jezsuita papot, gyermekek és serdülők molesztálásával. Berlin után jelzések jöttek a Hamburgi St. Ansgar Iskolából, a Fekete Erdei St. Blasien Kollégiumból, illetve az Észak Német és Alsó Szász tartományok plébániáiból. Azonban, ez csak a jéghegy csúcsa, állítja Klaus Mertes páter, a Canisius Kollégium jelenlegi igazgatója. Évtizedeken keresztül a német püspökök másfelé néztek, amikor papjaik szexuális abúzust követtek el, illetve elbagatellizálták, a problémát “elszigetelt” jelenségnek tüntetve fel. Most végre, de vonakodva, előállnak saját adataikkal. A Der Spiegel felmérése szerint, amit 27 egyházmegyében végzet (de csak 24 válaszolt), legalább 94 papról feltételezik, vagy feltételezték, hogy 1995-óta megszámlálhatatlan számú gyermek és serdülő sérelmére követett el szexuális abúzust.

Gyermek Menhelyek Kerekasztal elnevezésű csoportja nemrég hozott nyilvánosságra egy belső használatra szánt jelentést, amiben drámai események is szerepelnek. A jelentés az 1950-es évektől olyan gyermekek és serdülők sérelmére elkövetett abúzusokkal foglalkozik, akik gyermekotthonokban nőttek fel. Ezen otthonok felét a Katolikus Egyház irányította. A jelentés szerint az elmúlt hónapokban több mint 150 sértett állt elő, hogy elmondják az őt ért sérelmeket. Az egyik ilyen nő szerint 15 éves korában a gyóntatószékben kellett ülnie és nézni a pap maszturbálását. Amikor megpróbált elfutni, az intézmény nevelőapácái elkapták és megverték. Eddig még sohase rendeltek el egy szisztematikus vizsgálat, hogy hány katolikus iskolában, otthonban, plébánián követtek el abúzust, még akkor sem, amikor ilyen esetről történtek bejelentések. A Kerekasztal csoport az év végére tervezi jelentésének a közreadását.

A németországi Katolikus Egyházat most természetesen megrázzák az események, elsősorban azért, mert lehet, hogy csak egy beinduló lavinaomlás kezdetét látjuk, amire eddig példa csak Amerikában és Írországban volt, ahol sok ezer esetre derült fény. Elképzelhető, hogy Németországra hasonló sors vár, tekintve, hogy a botrány éppen csak elkezdődött, de máris elképesztő hatást váltott ki a szülők körében, akik a katolikus iskoláktól elvárják gyermekeik morális nevelését; a volt áldozatok között, akik most arra vannak kényszerítve, hogy szembenézzenek múltjuk sötét jeleneteivel, miután évtizedeken át iparkodtak elfelejteni azt; a hívők között, akik most kiábrándulnak az egyházból. Nem csupán arról van szó, hogy az egyházban pedofil papok vannak, de arról is, hogy az egyház évtizedeken keresztül szisztematikusan védte a vétkeseket és figyelmen kívül hagyta az áldozatokat, miközben a saját soraik között meghúzódó bűnöket eltusolták. Ezen egyházi hozzáállás vezetett oda, hogy pedofil papok évtizedek alatt érzelmileg szétrombolt gyermekek hadát hagyhatták maguk mögött. Az eredeti cikk megjelenéséig (Február 8.) A Német Püspöki Konferencia Elnöke, a Freiburg érseke, Robert Zollitsch nem állt elő egyetlen bocsánatkérő szóval vagy jóvátételi ígérettel az egyház kétszínű nemi erkölcsének áldozatai számára. A SPIEGEL interjú kérésére napokig vacillált, majd úgy döntött, hogy nem vállalja. A Katolikus Egyház nem hajlandó lehetővé tenni, hogy az áldozatainak a szenvedése topik legyen, mert az nem illene bele az Egyház hipokrita világnézetébe. A Püspöki Konferencia a szex-skandalumot napirendre se tűzi Február 22. előtt. A Püspöki Konferencia titkára Hans Langendörfer jezsuita atyát idézve: „a reveláció az egyháznak olyan sötét arcát mutatja, ami engem megijeszt. – Kifejezetten követelünk egy alapos vizsgálatot.” Mindezek ellenére a papok nagyon messze állnak egy önkritikától, vagy egy mindenre kiterjedő vizsgálat elfogadásától, mert ehhez szükség lenne, hogy revideálják a fentről diktált egyházi erkölcstelenség elfojtását. Őszintén meg kellene fontolni a cölibátus fenntartását és a fenntartásának a következményeit, különösen akkor, amikor a papi hivatás betöltésére egyre nehezebb találni jelöltet. Számtalan kitűnő karakterű fiatal férfit éppen a házasságra lépés tilalma tart vissza a papi hivatás választásától, aminek következménye, hogy az üres helyeket kénytelenek betölteni arra alkalmatlanokkal. Ez természetesen azt jelenti, hogy az Egyház (híven 2000 éves makacsságához) el fogja kerülni a fontos témák megtárgyalását, ahogy azt mindig is tette, annak ellenére, hogy a legújabb események fényében ez nem lesz könnyű. A jezsuita offenzíva a teljes papságot nyomás alá helyezte. A jezsuita rend szándéka egy szisztematikus abúzus vizsgálat saját soraik között, függetlenül attól milyen következményekkel jár, bár az egymás után felbukkanó áldozatok száma arra utal, hogy a rend történetében ekkora krízissel még sohasem kellett szembenézniük. Stefan Dartmann atya, a németországi Jezsuita rend főnöke szerint: „egy soha nem látott méretű tragédia felbukkanása elkerülhetetlen.” Ez nyilvánvaló a tanúskodásokból.

Robert K. egyike egy jezsuita atya testvéri szeretetének az élvezői közül a Bad Godesberg iskolához kapcsolódó emlékei között kutatva így nyilatkozott: „Mint fiatal fiúk, részünkre nagyon nehéz volt a papok szexuális közelítését elszenvedni. Ilyen volt például gyónás alatt a rendkívül kényes vallomások legapróbb részleteire történő rákérdezés, de nem volt ritka a csókok vagy simogatások kikényszerítése, egészen a konkrét szadista szexuális lerohanásig.” S. atya, rendfőnök „kisfiúkat hívott a szobájába, deréktól lefele levetkőztette őket, ráfektette őket az ágyára. Ezt követve pedig kegyetlenül megverte őket egy kötéllel, majd kényeztette őket.” Ilyen abúzusok visszavezethetők egészen az 1950-es évekig.

Egyes papok nyilvánvalóan képesek ösztöneiket többé-kevésbé ellenőrzés alatt tartani, így nem figyelnek fel rájuk, mint amilyen például a már elhunyt M. atya volt, aki a Canisius Kollégiumban matematikát tanított és imádta figyelni a hetedikes fiúk úszóleckéit. Mások meghívtak néhány fiút egy kis autózásra a BMW kocsijukon. A fiúk elviccelődtek azzal, hogy kocsikázás közben a pap élvezettel fogdosta őket. Az események után a pap és tanítványai nyögtek a bűntudatuk alatt, zavart csendben voltak, és vezeklésen estek át. A Canisius Kollégium három, most feltárt, erkölcstelen papjainak egyik R. Péter atya volt, egy kövér hitoktató, aki oldal szakállt és napszemüveget viselt. Péter atya most mindent tagad és megpróbálja magát feltüntetni egy olyan joviális papnak, aki megérti a fiatalokat. A pap által vezetett mikró-busz rendszámában benne volt az „SJ” (Societas Jesu) vagyis a „Jézus társaság” jelzése, de a Kollégium tanulói szerint tulajdonképpen a „Seine Jungs” (az ő srácai) rövidítése lehetett.

1973-tól, nyolc éven át R. Péter a Canisius Kollégium játszóterén egyfajta ifjúsági központot honosított meg „Mária Kongregáció” néven. A paptanár által kiválasztott csoportvezetők bebocsátást nyerteke ebbe a délutáni klubb épületbe, aminek „Burg” (kastély) volt a neve, és akiket aztán a hétvégére meghívott „továbbképzésre” egy bajor jezsuita üdülőbe. A korabeli fotókon látszik a szerzetes, aki ragaszkodott hozzá, hogy tanítványai Péternek szólítsák, és akit szeretett tanítványai körülvesznek. R. Péter elkísérte „fiait” síelésre, úszásra. A fényképeken látható serdülő fiúk farmerekben és gyapjú pulóverben vannak. Látható, amint sört és bort isznak közvetlenül az üvegből. Első ránézésre az egész miliő kiváltságos fiatal fiúk teljesen ártatlan időtöltését sejteti, akik Nyugat Berlinben a körülölelő kommunista rezsim ellenére egy szabad iskolában érzik magukat. A ma 52 éves Ansgar Hocke visszaemlékezései szerint a jezsuitákat az optimizmus szelleme jellemezte. Akkoriban ő és társai úgy gondolták, hogy „a diákokkal üvöltöző, reverendába öntözött, javíthatatlanul konzervatív szerzetesek, akiknek egyetlen útmutatójuk a katekizmus volt, végnapjai közelegnek.” Fiatal, atletikus szerzetesek új életet leheltek az iskolába. „Nem láttuk, hogy milyen betegesek és labilisak voltak.” állítja Hocke.

A diákok úgy gondolták, hogy a szexuális élvezetek az emberi boldogság részét képezik. „Tudatában voltunk annak, hogy a fiatal szerzetesek ebből a boldogságból ki vannak rekesztve, és gyakran láttuk, mennyire tehetetlenek.” számol be tapasztalatairól Hocke, akinek személyes élményei nem voltak a lelki gátlásaikkal kapcsolatban, de mások szörnyű árat fizettek érte. R. atya belső köréhez tartozó diákok állandóan „négyszemközti” beszélgetésekre voltak meghívva. Ezekre a „beszélgetésekre” a kastély pincéjében került sor, ami hamarosan hírhedté vált a diákok között és a „maszturbációs pince” vagy „kihallgató szoba” gúnynedvet kapta. Egy volt diák szerint: „Le kellet vennem a nadrágomat és rá kellett feküdnöm az ágyra. Péter atya végig akarta nézni a maszturbálásomat, ami közben fogdosott. Amikor kész voltam, megkérdezte, hogy jó volt-e?”

A szégyen és a félelem, az állandó veszély, és a szerzetesek részéről a bizalmaskodás, de egyben a baráti gesztusok, valamint mint a diákok barátjának a képe, az áldozatokat arra késztette, hogy éveken át megőrizzék titkaikat, vagy legjobb esetben is utólag viccnek fogják fel. Az abúzusnak rendszerint az vetett végett, hogy a sértett idősebb lett, és R. atya már nem tartott rá igényt. Johannes Siebner, aki korábban a Canisius Kollégium diákja volt, és most, mint jezsuita pap a St. Blasien Kollégium igazgatója, azt mondja, hogy „Akkoriban valamennyien hallottunk a pincéről és hogy ott mik történnek, de csak nevettünk rajta.” Később a diákok egymásnak írt leveleiből kiderült, hogy a feltételezések megfeleltek a valóságnak. „Amit megtudtam az egy tökéletes meglepetés volt, annak ellenére, hogy mindig volt bennem valami kellemetlen érzés…. Az egész dolog számomra egy totális sokk hatását keltette, amit nehezen tudtam feldolgozni. Ez az egész annyira hihetetlen, miközben undorító és velejéig romlott….. Aztán ott volt a rendszer rád nehezedő nyomása, ami alól nehezen lehetett kibújni, ha egyszer bekerültél. De nem értem a szerzetesrendet sem, hogy lehet ilyen elképesztően felelőtlen…. Amikor ezt írom, remeg a kezem és félek.”

Peter Rueth ministráns volt az északnyugati Paderborn város közelében álló fiúotthonban, amit a Salvatorians rend tartott fenn. Peter Rueth így számolt be gyermekkori élményéről. „Az egyik reggel, amikor a pappal egyedül voltunk a sekrestyében, a gyónásom előtt bezárta a sekrestye ajtaját és azt mondta „csak egy tiszta lélek szolgálhatja az urat”. Leültetett egy székre, majd a stólájával bekötötte a szemem és egy másik ruhadarabbal összekötötte a kezeimet, amit azzal magyarázott, hogy ezt azért csinálja, mert gyónás közben nem láthatjuk egymást. Aztán kérte, hogy mondjam fel a bűneimet. Ezt követve azt mondta, hogy a penitenciám részeként ki kell nyitnom a számat, amibe egy ecetbe mártott szivacsot helyez, ahogy azt a keresztre feszített Jézussal tették. A végrehajtott orális szex után a pap a fiúra parancsolt, hogy mondjon három miatyánkot és mossa ki a száját.

Ilyen és hasonló visszaidézései a múltnak sokak szájából hangzott el. Amerikai becslések szerint a katolikus papok 2 %-a pedofil, ami azt jelenti, hogy Németországban 400 potenciálisan pedofil pap lehet. A megtörtént eseteket azonban az egyház bagatellizálja, agyonhallgatja és konkrét esetekben a papot áthelyezik egy másik iskolába, ahol természetesen folytatja korábbi tevékenységét. Miért is ne folytatná? Viszont az elöljárók miből gondolják, hogy fel fog vele hagyni? A probléma szőnyeg alá seprése semmit se old meg, pedig lenne mit. A papi pályára kerülő fiatalok nincsenek tisztában az emberi szexualitással. Természetes vonzódásukat a nők felé, el kell nyomniuk. Szexuálpszichológusok szerint ez homoszexualitás és pedofília felé tereli őket. Problémáikra segítséget senkitől se kérhetnek, mert az 1139-óta fenntartott cölibátust isteni erénynek tekintik. A német pápa, Joseph Ratzinger intellektuális világában a papok által elkövetett abúzusnak nincs helye. Felfogása szerint a gyermekek sérelmére elkövetett bűnök az istentelenségből fakadó legszörnyűbb tettek, amiket papok is elkövethetnek. Legutolsó megszólalásában a pápa azt ajánlotta papjainak, hogy kövessék Szent Domonkos példáját, aki magát teljes egészében az imádságnak és a tanulásnak szentelte. Ennek ellenére XIV. Benedek pápa volt az első, aki hajlandó volt találkozni néhány áldozattal, igaz nem hivatalos kihallgatáson, hanem az amerikai látogatásának egy mellékepizódjaként, miután a tanácsadói napokon át hezitáltak. Az írek viszont nem kaptak még egy pápai sajnálkozó levelet se, pedig ott is több évtizedes abúzusra derült vény.  Közben a püspökei teljes mértékben tisztában lévén a valós helyzettel, mindent megtesznek papjaik megmentése érdekében. Amerikában például a Romai Katolikus Egyház több mint 2 milliárd dollár kártérítést fizetett a volt áldozatoknak. Konkrét adatok szerint ezt körülbelül 5000 pap által elkövetett abúzusért fizettek ki közel 12.000 áldozatnak.

Az erkölcstelenségen túl a témának van egy másik, kevéssé ismert vagy feldolgozott aspektusa is. A pedofília végül is a büntetőtörvénybe ütközik. Ennek Németországban az elévülése 10 év. Kiskorúak esetében a 10 év a nagykorúságtól számít. Ez azt jelenti, hogy egy orális abúzuson átesett 13 éves sértett legfeljebb 28 éves koráig tehet világi feljelentést. A tapasztalat azt mutatja, hogy az áldozatok 40 éves koruk előtt nemigen képesek feldolgozni gyermekkoruk abúzusait. Amikor végül megszólalnak, a bűnös pap már vagy halott, vagy nem büntethető. A berlini Canisius College esetében a sértettek 20-30 év múltán álltak elő.

Levonva a végső következtetés, meg kell állapítani, hogy az elmúlt ötven év az emberi szexualitást egy teljesen más dimenzióba helyezte a nyugati világban, mint amire valaha is példa lett volna. A mai társadalom természetesnek tekinti az ember jogát a szexuális örömök megszerzése terén. A szexualitást nyíltan tárgyaló társadalomban a Katolikus Egyház végképp nem dughatja a fejét a homokba, és 2000 év után rá kellene már ébrednie, hogy ultra konzervatív magatartását, saját érdekében, fel kellene adni. 900 év után a cölibátust az egyháztörténelem szemétdombjára kellene dobni. Ezzel az egyszerű intézkedéssel sok tízezer pap és sok százezer sértett pszichés torzulása lenne megelőzhető.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

39 gondolat erről: „(47) Papi szex-botrány (Repríz)

  1. „Őszintén meg kellene fontolni a cölibátus fenntartását és a fenntartásának a következményeit, különösen akkor, amikor a papi hivatás betöltésére egyre nehezebb találni jelöltet. Számtalan kitűnő karakterű fiatal férfit éppen a házasságra lépés tilalma tart vissza a papi hivatás választásától, aminek következménye, hogy az üres helyeket kénytelenek betölteni arra alkalmatlanokkal.”
    Nem vagyok vallásos, meg sem vagyok keresztelve, de azért belepofázok. Az utóbbi évtizedekben a katolicizmus sok témában meghátrált, egyre liberálisabb lett. Amióta Ferenc ilyen furcsa módon odakerült ellenpápának, azóta meg végképp megy mindenfelé gesztus, további liberalizálás szándékának jelzése. Az idősebb hívek egy része szerintem riadalommal nézi, hogy mennyire megváltozott gyerekkora óta a vallás, amire a világképét alapozta. Ez a sok változtatás sok hívőt eltántoríthat, míg a mondanivaló nélkülivé váló vallás térítésre alkalmatlanná vált.

    Abban igazad van, hogy káderhiány van. Nincs meg a népességben olyan szintű lojalitás a katolicizmus felé, személyes elhivatottság az önmegtartóztató életre és a tudás megszerzésére. A túlzott hierarchián változtatva talán segíthetnének úrrá lenni legalább a bizalmi válságon. Ha a közösségek magukból kitermelik a lelkipásztort, és nem büntetésből helyezik a nyakukba a csajozós, alkoholista papokat, miközben a melegeket, pedofilokat felfelé buktatják, akik így a Vatikánban koncentrálódnak.

    Ha a papok hivatalosan is engedhetnek a testi kísértéseknek, akkor azok végképp terjedni fognak köztük, és a hívek sem tudnak úgy felnézni rájuk. A gyónási bizalmat befolyásolja, ha a pap is játszik, nem csak bíráskodik, kevésbé tud pártatlan lenni az érzelmei miatt.

    Tündöklésén túllévő, egyre dekadensebb civilizációban élünk, ami nehezíti az egyháznak a toborzást, és a meglévő selejtes emberanyag is egyre nagyobb kísértéseknek van kitéve. Szerintem egy ilyen nagy múltú szervezet nem engedheti meg azt a rövidtávú gondolkodást, hogy követi a pillanatonként változó manipulált közhangulatot. A hívők az utolsó biztos pontjukat vesztik el így. Szerintem ki kéne bekkelniük, amíg a körülmények annyira romlanak, hogy a papi pálya újra vonzóvá váljon egzisztenciálisan a földtúráshoz képest. A romló körülmények úgyis a vallások erősödésével szoktak járni. Inkább legyen egy katolicizmus, amihez visszatérhetnek az emberek, minthogy mindenki a saját ködös útját járja gnoszticizmussal, keleti vallásokkal kombinálva. Legyen valami, ami elég szilárd ahhoz, hogy az iszlám ne mossa el.

  2. Nemhiába történt éppen 500 évvel ezelőtt a reformáció..
    Református lelkésznőkről és lelkészekről jóval ritkábban lehet ilyen híreket olvasni.

  3. 2. Karak
    Ha nem is pedofíliában, de történelmi bűnökben a reformáció felveszi a versenyt a katolicizmussal, csak a forradalmi elitünk abból a közegből érkezett, és a katolikus arisztokrácia volt a célpontjuk. Így a katolicizmust máig lejáratják, a reformációt pedig nem. Arra is tökéletes, hogy megosszák a keresztényeket. Ma már millió szekta virágzik, ami kereszténynek nevezi magát. Az ellenreformáció durvaságai benne vannak a köztudatban, de azok a dolgok nem, amikre az reakció volt. Akár a muszlim törökökkel is lepaktáltak (behódoltak) a katolikus Habsburgok ellen.

  4. 1. Jani

    Bocsáss meg de nem tudom értelmezni!
    “Ha a papok hivatalosan is engedhetnek a testi kísértésnek, azok terjedni fognak köztük, a hívek nem tudnak felnézni rájuk”

    Miről írsz? Zsidó, evangélikus, református és sok más vallásban, nincs nőtlenség.
    Nem a testi kísértésnek engednek, hanem normális, természetes szexuális életre van lehetőség a házasságon belül.
    Szó sincs kicsapongó, homokos, vagy aberrált szexuális magatartásról.
    Tibor bá’ világosan írja, a cölibátust a katolikus egyház vezette be, 900 évvel ezelőtt.
    Mindenféle agyament okoskodások útján, természetellenes életmódra kényszerítették a papokat.
    A családi életben felmerülő problémákat az tudja legjobban megérteni, hasznos tanácsot adni aki maga is megtapasztalta, és megvan az erkölcsi alapja.
    Amit arról írsz, hogy ki kellene bekkelniük, az nem mást jelent, mint ragaszkodni, konokul egy 900 évvel ezelőtti rossz, elhibázott döntéshez.
    A cölibátus megszüntetése nem a korszellemhez való csatlakozást jelenti, hanem visszatérést a bibliai gyökerekhez.
    Csak a nagyon hülyék és a tévedhetetlenek ragaszkodnak a rossz döntéshez, tűzön-vízen át.
    Persze a katolikus dogmában benne van a pápa csalhatatlansága is. 🙂

  5. 4. bogozy
    A buddhizmusban is hagyományosan a szerzetesek, papok cölibátusban élnek. A nők is, mint nálunk az apácák. Az életüket a vallásnak szentelik. Az aszkéta szerzetes sok kultúrában előfordul. A rabbiknak meg szinte tiltják a cölibátust.

    OK, hogy nem tapasztalnak meg sokmindent, viszont nem terelik el a gondolataikat a kapcsolati-, családi problémáik, nem válnak emiatt részrehajlóvá. Könnyebb úgy önzetlenül szolgálni egy közösséget, ha egyedül vagy, mintha egy feleség várja el az anyagi megbecsülést, és a gyerekre is kéne hagyni valamit halálunk után. Nem az van, hogy egy népcsoportra rákényszerítik a cölibátust, hanem a papi állás feltétele a cölibátus. Ez a meló ezzel jár. Ha valaki máshogy gondolja, nem a római katolicizmust kell megváltoztatni, hanem át lehet menni a reformátusokhoz, vagy letenni a papi hivatást, ha beleszeret egy lányba.

    Én nem vagyok vallásos, de toleráns vagyok velük szemben, és természetesnek veszem, hogy természetellenes elvárásaik vannak a hívők felé, főleg vallásuk papjai felé. A szikhek előírják még a hajviseletet is az összes hívőnek, nem dohányozhatnak, nem ihatnak alkoholt, mégis a legsikeresebbek közé tartoznak Indiában. Régen egy-egy kaszt úgy tudott előrébbkerülni a ranglétrán, ha a csoport újabb általános megkötéseket fogadott el kötelezőnek. Erkölcsi kóda, mint a lovagoknál.

  6. 5. Jani

    Szándékosan nem írtam a Buddhista szerzetesekről….. mert tudom, hogy cölibátusban élnek a kolostoron belül.

    Persze tudnod illene, hogy minden felavatott férfi bármikor
    bevonulhat a kolostorba, és élhet szerzetesként. Bármikor ki is jöhet. Sokszor, haláleset során egyik férfi családtag, akinek felesége és gyermekei vannak, felveszi a szerzetes ruhát, a kolostorban lakik 1-2 hetet, majd kijön és éli a családi életét.
    Vagy csak úgy érzi, hogy szüksége van nyugodt elmélkedésre és bevonul a kolostorba.
    Vagy alkohol problémája elől vonul be.

    A Buddhista szerzetesség azt jelenti, amíg a kolostorban van, nem érintkezik nővel.

    Ha egy közösségben ésszerű viselkedési, erkölcsi szabályok vannak és azt következetesen betartják, az a közösség hagyományosan sokkal sikeresebb mint egy szabados, laza csoport.
    Éppúgy mint egy hadsereg szabályzata. Szabályzat, kiképzés, stratégia nélkül csak egy kardos, puskás gyülevész horda.

  7. 6. bogozy
    Jó, menjünk bele a buddhizmusba. Valóban nem olyan lépcsőzetes, rituális az előremenetel a buddhizmusban, mint a katolikusoknál, és bárki beállhat növendéknek, de az elhivatott szerzetesek (akiket esetleg papságnak nevezhetünk) cölibátusban élnek. Buddha szerint a szenvedést a vágyak okozzák, és aki el akarja érni a nirvánát, annak szexuális vágyak nélkülinek kell lennie.

    https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhism_and_sexuality
    „Apart from certain schools in Japan and Tibet, most who choose to practice Buddhism as ordained monks and nuns, also choose to live in celibacy.”

    „The Buddha then goes on to say:
    So one, always mindful, should avoid sexual desires. Letting them go, he will cross over the flood like one who, having bailed out the boat, has reached the far shore.”

    „The Buddha’s criticism of a monk who broke his celibate vows—without having disrobed first—is as follows:
    “‘Worthless man, [sexual intercourse] is unseemly, out of line, unsuitable, and unworthy of a contemplative; improper and not to be done… Haven’t I taught the Dhamma in many ways for the sake of dispassion and not for passion; for unfettering and not for fettering; for freedom from clinging and not for clinging? Yet here, while I have taught the Dhamma for dispassion, you set your heart on passion; while I have taught the Dhamma for unfettering, you set your heart on being fettered; while I have taught the Dhamma for freedom from clinging, you set your heart on clinging.
    “‘Worthless man, haven’t I taught the Dhamma in many ways for the fading of passion, the sobering of intoxication, the subduing of thirst, the destruction of attachment, the severing of the round, the ending of craving, dispassion, cessation, unbinding? Haven’t I in many ways advocated abandoning sensual pleasures, comprehending sensual perceptions, subduing sensual thirst, destroying sensual thoughts, calming sensual fevers? Worthless man, it would be better that your penis be stuck into the mouth of a poisonous snake than into a woman’s vagina. It would be better that your penis be stuck into the mouth of a black viper than into a woman’s vagina. It would be better that your penis be stuck into a pit of burning embers, blazing and glowing, than into a woman’s vagina. Why is that? For that reason you would undergo death or death-like suffering, but you would not on that account, at the break-up of the body, after death, fall into deprivation, the bad destination, the abyss, hell…
    “‘Worthless man, this neither inspires faith in the faithless nor increases the faithful. Rather, it inspires lack of faith in the faithless and wavering in some of the faithful.'” ”

    „Ha egy közösségben ésszerű viselkedési, erkölcsi szabályok vannak és azt következetesen betartják, az a közösség hagyományosan sokkal sikeresebb mint egy szabados, laza csoport.”
    Ha viszont a hagyományos értékrendet módszeresen aláássák, és az elterjesztett „ésszerű” csak látszatra jobb, nem működőképes, akkor agresszió van.

  8. 5:
    Jani, most nagyon nincs igazad. A cölibátus a katolikus papok részére óriási hendikepet jelent. Különben a bevezetésének vagyoni oka volt. A papok, parókiák, egyházmegyék vagyonát nem öröklik gyerekek, hanem tovább száll az egyházra. Hogy ez mennyi kellemetlenséget szül, az nem érdekes. Mellesleg tökéletesen természetellenes. Ehhez konokul ragaszkodni katasztrófa.

  9. 7. Jani

    “egy (Buddhista)szerzetes aki megszegi a nőtlenséget, anélkül, hogy letenné a szerzetesi ruhát”

    Itt a lényeg, ha kijön a kolostorból, levetette a szerzetes ruhát, bármikor visszatérhet a családjához, feleségéhez.

    Persze onnan Magyarországról ez nem annyira világos, mint itt élni köztük, nap mint nap.

  10. Mindazzal együtt, hogy mélyen elítélem a pedofíliát, azért nézzük meg a számokat is:

    A 2002-óta kirobbant pedofil ügyekből extrapolálva, per pillanat úgy néz ki, hogy a papság 1%-a (a világ 400.000-nél több katolikus papjából durván 5000 fő) érintett. Ugyanez a szám arányaiban a tanárok, edzők és egyéb oktatók között 2-5 % között mozog, a protestáns-evangéliumi egyházak lelkészei között pedig (felekezetenként) 2-10 (!) % az arány. Ehhez vegyük hozzá, hogy a fentiek nagy része nem él cölibátusban.

    Írországban (ahol a jelenlegi felnőtt lakosság becslések szerint 25 %-a szenvedett el valamilyen gyermekkori szexuális bántalmazást) az esetek 97 %- a a tágabb családi környezetben, vagy világi oktatási intézményekben történt, és “csak” 3%-a történt egyházi intézményben, jelentős részük a női szerzetesrendek által felügyelt Magdolna Mosodákban.
    Amerikában a pedofil esetek 60%-át távolabbi rokonok, 30 %-t közeli családtagok követik el.
    A németországi esetek 0,3%-a kötődik az egyházhoz.

    Kevés szó esik róla (és az Oscar díjas Spotlight c. film is elhallgatja természetesen), hogy a dolog kimutatható (noha nem kizárólagos) összefüggésben van homoszexualitással: a nyilvánosságra került esetek több mint 60 %-a azonos neműekkel történt, amely arány megfelel az elkövetők nemi irányultságának is. Szintén összefüggésben van a dolog azzal, hogy a Vatikáni Zsinattól kezdve a bevallottan homoszexuális irányultságú papok felvételét az egyházba erősen liberalizálták. Korábban az általános gyakorlat szerint őket vagy nem vették fel, vagy igyekeztek zárt szerzetesi közegbe irányítani, ahol a világi élettel való találkozás lényegesen ritkább volt.

    Szóval egy olyan dolog miatt támadják az Egyházat, amelynek előfordulása az átlagnépességhez képest az egyházban számottevően és nagyságrendileg kisebb (noha nyilván az egyházi közegben elkövetettség ténye lényegesen erősebben hat), és bélyegeznek minden papot ilyennek. Ma, ha egy papot bárki megvádolna ilyen tettel konkrétan (látens módon az emberek nagy része minden pappal ezt teszi) mindannyian tudjuk, hogy soha, de soha nem mosná le magáról a bélyeget.

    A cölibátushoz:
    A számok nem azt mutatják, hogy a házasságban élő protestáns lelkészek kisebb arányban tennének ilyet, sőt (sajnos személyes, közeli családi esetről is van tudomásom, református lelkésszel). A paphiány elsődleges oka népesedési, másodlagosan gazdasági okokra vezethető vissza. Egykoron, a 6-10 fős átlagcsaládok idejében, egy gyermek papi hivatása nem okozott különösebb problémát, a szegényebb rétegek gyermekei számára biztos, vagy közel biztos boldogulást jelentett, és relatíve jobb megélhetést. Ezek a dolgok megfordultak.
    Másrészt egy családos paptól nem lehet elvárni, hogy a napi 8 óránál nagyobb mértékben foglalkozzon az eklézsia ügyeivel, ami most gyakorlatilag minimum 16 órás munkaidőben való foglalkozást jelent. Vagyis alapból a duplájára kéne ugrania az egyházfiak számának, ami azért távolról sem garantált. Kevéssé ismert, de a reformátusok és más protestáns egyházak is szenvednek a lelkészhiánytól, csak némileg kisebb mértékben (a helyi refomátus lelkészünk, egy egymástól 25 km-re lévő 4500 és 3000 lakosú falú egyházi ügyeit viszi, ahol a refomátusok aránya 50 %. Ez a lakos/lelkész arány nagyjából megfelel a honi katolikus papi lefedettségnek is – vidéken.)

  11. A pedofília a legaljasabb bűn, amit ember elkövethet. Különösen felháborító olyan esetekben, amikor az az ember követi el, akinek a szerető gondoskodására a gyermek rá van bízva – de sajnos logikus, hogy ez a gyakoribb.

    Valóban káros az a gyakorlat, amivel az egyház ezt a bűnt a saját köreiben kezelte. Félreértelmezett irgalom következmények nélkül hagyni ezt a legsúlyosabb bűnt, különösen, ha nem gondoskodnak a vétkes gyermekektől való eltávolításáról. Ez tényleg egy nagy felelőtlenség, de lehet látni azt is, hogy Benedekkel elkezdődött egy tisztulási folyamat, elkezdték felfedni és büntetni ezeket a dolgokat, ami Ferenc pápával folytatódik. Ezt nagyon komolyan kell venni, én úgy látom, most már komolyan is veszik.

    A kérdés, amit feszegettem, hogy arányaiban melyik körben követnek el pedofil abúzust nagyobb arányban: a papok vagy a köznép. A wikipédia pedofília szócikkében találtam a legtöbb konkrét adatot:
    “hogy öt esetből négy családon belül történt. Az összes elkövető 0,3 százaléka volt egyházi személy.”
    Megnéztem, ma Magyarországon a felnőtt férfi népesség kb. 0,1 %-a pap, vagyis az átlaghoz képest papok között kb. háromszoros a pedofilok aránya. Kb. mint a homoszexuálisok között. Elég gyászos arány, de azért elég messze van attól, hogy a “papok pedofilok”, amit néhányan sugallnak.

    Tibor bá szerint 2% a papok közt a pedofilok aránya, a wiki szerint a férfiak között 5% körül lehet (azt írja, kicsit kevesebb, mint 5, aztán sorol pár adatot, amik szerint több mint 5).

    Most akkor mi az igazság, ki molesztál többet arányaiban? Nehéz megmondani, a témában minden statisztika becsléseken alapszik. Mindenesetre a pedofil bűncselekmények felderítése és az érintettek gyermekektől való eltávolítása nagyon fontos, hogy a tobábbi áldozatokat megóvjuk.

  12. 10: Köszi, heizercs! Honnan van ennyi adatod?

    Igazad van, de azért hozzátenném, hogy azt hallottam, a görögkatolikus szemináriumon túljelentkezés van, ami azt jelenti, hogy válogathatnak, míg a római katolikus növendékeket “lasszóval kell fogni”, és csak a legnyilvánvalóbban alkalmatlanokat utasítják el, szelektálják ki. Az ok elég nyilvánvalóan a cölibátus.

  13. 10: “Szóval egy olyan dolog miatt támadják az Egyházat, amelynek előfordulása az átlagnépességhez képest az egyházban számottevően és nagyságrendileg kisebb”

    Minden statisztika hazudik, ez viszont még az átlagnál is jobban.

    Ez az egész csak azt mutatja, hogy a katolikus egyháznak vannak a legjobb eszközei az esetek eltusolására (vagy az esetek nagy része eleve nem jut túl a közvetlenül érintettek körén).

  14. 9. bogozy
    “egy (Buddhista)szerzetes aki megszegi a nőtlenséget, anélkül, hogy letenné a szerzetesi ruhát”
    Ahogy olvasom, a mahayana irányzatnál három, vagy hét alkalommal el lehet játszani. Ilyenkor nem csak a cölibátust, hanem minden szerzetesi fogadalmat leadnak. Ennek ellenére benyomásom szerint több a buddhisták között az élethosszig szerzetesként (tehát cölibátusban) élő ember, mint a keresztények között. A különböző keresztény irányzatokban is van cölibátus, vannak, akik kolostorba, monostorba vonulnak, akár csak egy időre.

    Általánosnak tüntetsz fel olyan szokást, ami a buddhizmussal és szexszel kapcsolatos összefoglalókban meg sincs említve. A katolikus papokat a milliónyi buddhista szerzetesnek a műkedvelő, laikus részével hasonlítod össze. Te hol laksz, a buddhizmus melyik ágával találkozol nap, mint nap? Én Nepálban és Ladakh-ban találkoztam velük leginkább.

    Indiában vannak még a szaddhuk, akik remeteéletet élnek, legtöbb irányzatuk cölibátusban. Attól, hogy szerinted természetellenes, ők a spirituális előrejutást vélik ezzel elősegíteni.

  15. 13: Ha az adatok nem felelnek meg az előítéleteidnek, akkor nyilvánvalóan csak az adatok lehetnek hamisak. 😛

  16. 14. Jani

    Legyen a kedved, elgondolásod, meggyőződésed szerint. 🙂

  17. 11:
    Simán átlépsz azokon az alapvető tételeken, hogy
    1) Az egyház az erkölcs deklarált őre.
    2) Visszaélnek (gyereknevelési) hatalmukkal.
    3) Teljesen összezavarják a gyereket. Ha egy “csúnya” bácsi teszi az egy dolog, de ha a vallásos előjáró teszi, azt hogy dolgozza fel?
    4) Nincs világi felelősségre vonás. Az egyházi pedig mindössze áthelyezés.
    Ezek után tök felesleges kapaszkodni a százalékokba. Egyetlen egy esetnek se lenne szabad előfordulni. Az egyháznak kötelessége lenne tesztelni, mielőtt gyereknevelőnek kineveznek valakit.

  18. 17: Nem léptem át semmin. Szörnyű és felháborító, hogy papok ilyet tesznek, holott nekik kellene őrködniük az erkölcsön. Hogy visszaélnek a hatalmukkal a gyerekek felett. Csak arra mutattunk rá, hogy a világi emberek közül sokkal többen teszik ezt.

    Sajnos az egyházban is bűnös emberek vannak. Nagyszerű lenne, ha azután, hogy megkereszteltek, többé nem követnénk el bűnt, de ez sajnos nem így működik. Elkövetünk bűnöket, ki kisebbeket, ki nagyobbakat.

  19. 10 – heizercs:
    Azért ezt a gazadag statisztikai adathalmazt illene valamivel alátámasztani.

  20. 15: “Ha az adatok nem felelnek meg az előítéleteidnek, akkor nyilvánvalóan csak az adatok lehetnek hamisak.”

    Nyilván.

    Hidd el, van saját tapasztalatom is elsőáldozós koromból. A pap összevissza fogdosta a fiúkat a hitoktatáson (lányok nem érdekelték), és a pokol tüzével fenyegetett, ha szólunk róla a szüleinknek. Nem szóltunk. Nem derült ki, így nincs benne a statisztikádban… 🙁

  21. 18.

    Ábel, az a kérdés számomra, hogy a Biblia követel-e ilyesmit a papoktól?
    Van-e ilyen alapja a cölibátusnak?

    Én valami ilyesmit olvasok:

    “Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos”…. 1Timótheus 3,2

    Nemsokkal ezután pedig:

    “A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
    2
    Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
    3
    Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást…” 1Timótheus 4,1-3.

    Nekem úgy tűnik, hogy a katolikus egyház Istennel szemben megy, amikor ezt a természetellenes követelményt támasztja, ami rettenetes következményekkel jár. Ebből következően ez Isten és emberek elleni bűn minősített esete. És mindezt folytatják közel ezer éve. Nem arról van szó csupán, hogy az egyházat bűnös emberek alkotják, hanem arról, hogy maga az egyház romlott és Istentől elszakadt.

  22. 22:
    Minden izmus hirdetői maguk mást tesznek mint amit saját hirdetésük diktál.

  23. 22. Gyarmathy
    Az újszövetségben nem igazán van leírva, hogy milyen legyen egy papi kaszt, legyen-e egyáltalán. A római katolikus egyház, annak szervezeti felépítése, tanításai nem mindenben Jézus előírásait követi. Nem is egyértelmű, mik az előírások, mert nem mindenre van konkrét utalás, egymásnak ellentmondó szövegek léteznek, akár apokrif formában. A kanonizálás is arról szólt, hogy megpróbáltak egymással nagyjából összhangban levő szövegeket összeválogatni, ami ráadásul alkalmas a Római birodalom államvallásának a szerepét betölteni. Így óvatosan válogatták, kicsit beleírtak. Kialakítottak egy olyan hierarchikus egyházszervezetet, amiről Jézus nem beszélt. Később is voltak változtatások, az új követelményekhez, elvárásokhoz kicsit igazodtak, de a XX.-XXI. századi változások üteme szerintem példátlan. Ennél kisebb változtatások is egyházszakadáshoz vezettek a múltban.

    A cölibátussal Jézus, és látnok remetepróféták feltételezett életvitelét utánozzák, ha Bibliai legitimáció kell. Az esszénusok belső köre is tartózkodott a nemi élettől, ha korabeli történelmi példa kell. Ők a női beavatottakat szűznek nevezték.

    Te római katolikus vagy? Benyomásom szerint cölibátus témában inkább más vallások követői szoktak nekiállni érvelni ellene, ritkábban a katolikus hívek. Ateisták, reformátusok, zsidók szokták szinte követelni, hogy a római katolikus egyház változtasson olyan szokásain, ami őket nem érinti hátrányosan, nem korlátozza a szabadságjogaikat. Olyanok is vannak, akik idéznek az Újszövetségből isteni legitimációként használva a sorokat, míg egy más témában mástól nem fogadnának el ilyesmit érvként. Itt nem téged akarlak vádolni ezzel, csak eszembe jutott a hozzászólásod kapcsán.

    Külső szemlélőként nem értem, miért kéne változtatnia egy vallásnak egy irracionális szokáson, ha azzal külsősöknek nem árt lényegesen. Egy vallás attól vallás, hogy tele van irracionális elemekkel, különben csak ideológia. Attól is érdekes a világ, hogy a vallások mind tök különbözőek, meg lehet figyelni, hogy egyes szokások különböző kombinációi mit hoznak ki az egyénből, közösségből, mi a működőképes, fenntartható, sikeres, mi szül békés együttélést és mi agressziót. Virágozzék száz virág, hozzon termést, aztán gyümölcséről ismerszik meg. A katolikus egyházszervezet jobban kiállta az idők próbáját, mint például a kommunizmus, vagy a liberális demokrácia.

  24. 24:
    Hamis érvelés! A katolicizmus, kommunizmus és a liberális demokrácia nem tartoznak egy közös halmazba.

  25. 25. Tibor bá’
    Az utolsó mondat valóban nem illik oda teljesen. Itt pont irracionális elemektől látszólag mentes ideológiákkal hasonlítottam össze a katolicizmust. Én az ideológiákat és a vallásokat közös halmazba tudom sorolni. A logikusan gondolkodó emberek gyakran kihagyják a számításból, hogy az embereknek mennyire fontosak az irracionális elemek, hagyományok, helyi sajátosságok, identitástudat-őrzés. Igényük van egy autentikus forrásra, ami megmondja, hogy mi a jó és a rossz. A logikus ideológiák embertelenségük miatt normális embereket nem tesznek lojálissá, csak érdekelteket, vagy szociopatákat.

  26. 26:
    Az istenben, túlvilágban vetett hit egy nagyon erős, különleges kategória. Ezt ugyanis a hívők folyamatosan átadják az utódoknak, és jellegéből kifolyólag sose képezi megfontolás tárgyát. Így teljesen természetes és logikus, ha ezer éveken át fennmaradnak. A katolicizmus fennmaradása tehát nem erényeiből fakad. Ezért nem lehet eredményesen összemérni társadalmi izmusokkal.

  27. 27. Tibor bá’
    És ezért nem tudnak a társadalmi izmusok igazi társadalmi támogatottságot kapni, ami miatt utópista minden technokrata. Ezért egyfajta vallás a felvilágosodás. Mindenki társadalmi ellenállásra számíthat, aki a saját eszmerendszere helyett a népességet cserélné le, nevelné át, ha annak nem tetszik az utópia.

  28. 22: Senki se mondta, hogy a cölibátus a Bibliából ered. Még csak nem is dogma, csak egyházfegyelmi kérdés. Kipróbálták, jónak találták, meghagyták. Egy esetben érteném, hogy zavar téged: ha római katolikus papnak akarnál állni. De az átkozódásodból arra következtetek, hogy nem ez a helyzet.

    A pedofil ügyek kezelésében szerintem is nagyon sokat kell még fejlődnie az egyháznak, mert elfogadhatatlan, hogy lényeges következmények nélkül maradhatnak az ilyen esetek. De ennek nem sok köze van a cölibátushoz.

    Observer, igazán sajnálom, hogy ilyen tapasztalataid voltak. Borzasztó. De honnan gondolod, hogy ez kimaradt a statisztikából, illetve hogy arányaiban kevesebb marad ki a papok mint a többi elkövető közül?

  29. 30.

    Először is nem átkozódtam, másodszor pedig ha téged ennyire nem érdekel, hogy a kereszténység egyik alapítója milyen véleménnyel van a cölibátusról, akkor hiába is koptatnám tovább a billentyűzetet.
    De azért annyit összefoglalásként – más olvasók kedvéért: A Biblia elítéli a cölibátust- ha azt követelményként kötik ki! Nagy kár, hogy ez téged hidegen hagy!

    24.
    Jani, nincs bibliai legitimáció, hiába is erőlködsz.
    Valaki szabad akaratából dönthet úgy, hogy tartózkodik a nemi élettől, a házasságtól egy darabig vagy akár egy egész életen keresztül, de ezt követelményként kikötni a papság vagy akármilyen rend számára szembe megy a bibliai tanítással és gondolatvilággal.

    Ahogy te nevezed, az egyik remetepróféta (Pál apostol) így írt erről:

    ‘Jobb házasságban élni, mint égni’ a vágytól. Jézus apostolai és később sem volt megtiltva a házasság, sőt lásd a korábbi hsz-emben található bibliai idézeteket, amelyek szintén ettől a “remeteprófétától” származnak.

    Ezt a mondatodat nem tudom mire vélni: “Külső szemlélőként nem értem, miért kéne változtatnia egy vallásnak egy irracionális szokáson, ha azzal külsősöknek nem árt lényegesen.”

    Te azt a kitudja hány tíz vagy százezer gyermeket, tönkretett lelkeket nem nevezed ártásnak? Vagy ők nem külsősök, mert katolikusnak keresztelték őket, akkor a papbácsi tönkreteheti őket, mert ez az egyház belügye? Ugyan már!

  30. 31: Bibliából kiragadott idézetekkel bármit alá lehet támasztani. Még az is szerpel benne, hogy “Nincs Isten!”. Igaz, ott van előtte, hogy “Így szól szívében az esztelen:”. Egy-egy kiragadott mondat tökéletesen félreértelmezhető, a legvadabb elhajlásokat is igazolni lehet megfelelően ferde értelmezésekkel.

    Egyébként pedig senkinek sem kötelező papnak lennie, ergo cölibátust sem kényszerít senkire senki.

    A pedofília egy hatalmas probléma, ami ellen tennie kell az egyháznak. De a cölibátus eltörlése semmit nem segítene rajta. Az a pap, aki kisfiúkra bukik, nemigen fog megházasodni, de ha megtenné, az se segítene rajta.

  31. 32. Gyarmathy
    „Te azt a kitudja hány tíz vagy százezer gyermeket, tönkretett lelkeket nem nevezed ártásnak? Vagy ők nem külsősök, mert katolikusnak keresztelték őket, akkor a papbácsi tönkreteheti őket, mert ez az egyház belügye?”
    Nem külsősök, amíg ott nem hagyják azt a vallást. Nem a belügye az egyháznak, minden esetet szigorúan a világi törvények szerint is el kellene ítélni. Nem vagyok meggyőződve, hogy lényegesen több katolikus pap pedofil, mint egyéb papok, tanárok, gyerektáboroztatók. Én is emlékszem iskolából, táborokból olyan tanárokra, akikről mindenki tudta, hogy dugják a lányokat, még ha a 16 éveseket is. A pedofília ellen keményen fel kell lépni, de nem látom egyértelműnek az összefüggését a cölibátussal.

  32. Nagyrészt innen vettem az adatokat, illetve ott vannak további hivatkozások is:
    http://jezsuita.blog.hu/2010/03/26/gondolatok_az_egyhazi_szexualis_visszaelesek_kapcsan
    http://www.komment.hu/tartalom/20100526-velemeny-ratzinger-tette-a-legtobbet-a-papi-pedofilia-ellen.html
    Amire természetesen lehet mondani, hogy nagyrészt egyházi berkekben készített felmérések, igaz. Ettől még ignorálni nem feltétlenül kell, de természetesen ha valakinek fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, az érthető.
    Mindenesetre én azt mondom hallgattassék meg a másik fél is.

    Illetve még egy apróbb idézet a homoszexualitás-pedofília összefüggése tekintetében:
    “A homoszexualitás és a pedofília nem feltételezi egymást. A homoszexuálisok többsége felháborodik azon, ha „egy kalap alá veszik” egy „gyermekmolesztálóval”.[37]

    Bill Donohue, A Katolikus Liga elnöke számos tudományos kutatási eredményt számba véve rámutat: a gyermekeket molesztálók között kiugró számban szerepelnek homoszexuálisok, ami a statisztikákból is egyértelmű. Egy amerikai tanulmány szerint homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál.[38] A további hivatkozott tanulmányok készítői: Roderick MacLeish Jr, Robert S. Bennett (a National Review Board vezetője), Richard Fitzgibbons pszichiáter és Leslie Lothstein pszichológus.”

  33. 32. Ábel

    ” Az a pap, aki kisfiúkra bukik, nemigen fog megházasodni, de ha megtenné, az se segítene rajta.”

    Én úgy gondolom, hogy nem a cölibátus teszi pedofillá a papot, hanem a pedofil találja meg magának azt a közeget, ahol úgy gondolja, nagyobb lehetősége van kiélnie hajlamait.
    Szigorúbb környezetben elmegy papnak, esetleg tornatanárnak, gyerek felügyelőnek táborokba, lazább időszakokban megy nyit magának egy magán óvodát.

  34. 35: Valahogy így van. A pedofilok tudatosan vagy tudattalanul, de megkeresik maguknak azt a környezetet, ahol a gyerekekkel találkozhatnak. A pedagógusi pálya is adja magát. Azoknak a szervezeteknek, ahol gyerekekkel foglalkozó tekintélyszemélyek vannak, ki kell fejleszteni egy immunrendszert ezzel szemben, hogy kiszűrhessék a ragadozókat. Sajnos ez még gyerekcipőben jár. Az iskolákban talán valamivel jobb a helyzet, de ott is vannak még hiányosságok etéren.

    Megjegyzem, hogy van még egy kategória: ha egy felnőtt férfi szexuálisan vonzódik a kamaszlányokhoz, az teljesen természetes és normális. De ha egy felnőtt férfi kamaszlányokat molesztál, csábít, ront meg, az mégis nagyon káros. Különösen, ha a pozíciójából adódó tekintélyét használja ki arra, hogy a tanítványait, pláne papként a híveit elcsábítsa. Ezt nagyon komolyan kellene venni.

  35. 36. Ábel

    A helyzet az, hogy a hagyományos erkölcs és a bennünket körülveő média világ nem ugyanazt üzeni.
    A képregények tele vannak “szexi” szituációkkal már kis gyerekek számára is, a mozifilmek ma már sokkal többet megengednek egy 10 évesnek, mint 20 éve egy 16 évesnek.
    Szexuális ingerek özönlenek mindenhonnan, de az átlag kapcsolatteremtő képesség a nullához konvergál.
    Hiába vagy szuperhős a facebookon, ha nem mersz meghívni egy lányt egy kávéra…
    A frusztráció meg növekszik, és valahol kiutat keres… Általában valamilyen devianciában.
    Az “alternatív valóság meg rásegít. Nézz meg párat ezekből a japán képregényekből…
    Valójában a pedofilok paradicsoma…
    Ugyanis Japánban nem tilos gyerekeket szexuális jelenetekben lerajzolni, és egy egész ipar nőtt e köré… És MANGA néven be is lopódzott Európába…

    Végülis… Ha az Európai törvényhozást valóban aggasztaná a pedofília, és nem csak arra használnák, hogy a vallást lejárassák, akkor ilyen képregényeket nem lehetne kapni gyerekek által is látogatható üzletekben, sőt egyáltalán.

  36. 37: Japán nagyon durva ebből a szempontból. Egyfelől tilos mellbimbót és nemiszervet közvetelenül mutatni, beleértve a csak felnőtteknek engedélyezett pornót is, de közben teljesen legálisan lehet automatákban kamaszlányok használt bugyijait árusítani.

  37. Két témát szeretnék hozzáfüzni.
    Görögországban, Görög Orthodox pap csak az lehet akinek természetes szexuális élete van a házasságon belül, és a pap felessége tanuk előtt irásban engedélyezi, hogy a papi hivatást kérje.
    Az a lelkész aki nőtlen akar maradni az egyházon belül annak általában két megoldása marad: vagy a kolostorba zárja ell magát vagy pedig a felső rangu tiszveselő útját próbálja.
    Tibetben utazva tudtam meg hogy az ottani Tibeti nők nem mennek férjhez hanem a nőhöz megy a férfi.Amikor a férfi testvére /az öccse/ felnő akkor ő is megnőssül ugyanazzal a nővel mint előtte a bátya.Ugyanez történik a következő testvérrel is.Ez igy megy általában az ötödik férjig amig a nőnek elege van.A többi testvérrel mi történik? A többiek a Budhista kolostorba jelentkeznek.Igy a “πολυανδρία” segitségével ellenörzik a születéseket és a család kis földbirtoka nem szoródik szét egyre kissebb parcellákra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük