Az igazság keresése (36-i) A Goldstone-jelentés (Israel Shamir nyomán)

önarcképGondolom, hogy Israel Shamirral kell kezdenem, akinek a figyelemfelkeltő cikke nélkül ez az írás sohase jelenthetett volna meg. Israel Shamair egy orosz születésű, hírneves izraeli újságíró, aki az újságírás elhivatottságát komolyan veszi. A második kérdés az, hogy ki ez a Goldstone? Richard Goldstone egy önmagát cionistának valló, dél afrikai zsidó, a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmány Bíróság volt tagja, akinek lánya Tel Avivban élt, és aki elkötelezte magát a közel keleti béke megteremtése mellett. És ugye, aki ezért felemeli a szavát, az automatikusan antiszemita lesz. Ha az illető történetesen zsidó, akkor az „öngyűlölő zsidó” bélyeget ragasztják rá. És akkor most maga a jelentés.

a 2008 év karácsonyi politikai pangást kihasználva, december 27 és január 17 között Izrael véres öldöklésbe kezdett a Gázai övezetben, aminek következtében 1400 ember vesztette életét, közöttük 200 gyerek esett áldozatul a rég betiltott foszforos lövedékeknek és a válogatás nélküli gyilkolásnak. Az események az egész világon kiverték a biztosítékot. Magam nem vagyok egy kifejezett pacifista, de el nem tudom képzelni, hogy Izrael mit akart ezzel elérni. Aminek értelme lenne, a másfél millió palesztin kiirtásának, arra ez a másfélezer áldozat nem elég. A felesleges vérengzésből pedig semmi haszon nem származik, de hát nem én vagyok Izrael miniszterelnöke. Minden esetre az ENSZ Emberjogi Bizottsága megbízta Goldstonet, aki korábban már végzett vizsgálatokat Ruandában és Jugoszláviában, egy tényfeltáró vizsgálatra. Sokan kifogást emeltek a kinevezés ellen, mert olyan ez, mint kecskére bízni a káposztát. Goldstone egy cionista zsidó, ilyen ügyre egy pártatlanabb személyt kellett volna felkérni. Ezzel kapcsolatban viszont van egy probléma, Izrael senkit nem enged be a Gázai övezetbe (és persze ki se enged), akivel kapcsolatban bármilyen Izrael ellenességi gyanú felmerül, és az objektivitás természetesen Izrael ellenességnek számít. Az út megnyílt tehát Richard Goldstone bíró előtt, aki elment Gázában, tényfeltárást végzett és megírta jelentését.

Ekkor jött a meglepetés. Goldstone nem a zsidó érzelmeire hallgatott, hanem győzött benne a hivatástudat és jelentésében leszögezte: „Izrael háborús és emberiség ellenes bűnt követett e.” jelentése végén Goldstone javasolta az Emberjogi Bizottságnak, hogy az ügyet tegyék át a Hágai Nemzetközi Bíróságra. A meglepett Izrael azonnal elkezdte lobby tevékenységét, hogy megakadályozza a jelentés továbbjutását. Első lépés az izraeli bábú, Mahmud Abbas megfenyegetése volt, aki mindent megtesz csakhogy a Fatah vezetője maradhasson. Abbas tehát utasította az ENSZ-ben ülő emberét, hogy blokkolja a Goldstone-jelentést, de akkora volt a palesztinok felháborodása, hogy ezt azonnal visszavonta.

A zsidó államnak az USA 6. Flotta, az USA szenátus és a Holokauszt Múzeum árnyékában kialakult hatalmas önbizalma minden határon túl nőtt. Obama kérését, hogy a zsidó települések építését állítsák le, Ehud Barak és Bibi Netanyahu egyszerűen kiröhögték. A települések leállítása helyett, felgyorsították az építkezést, megmutatva az USA elnökének, ki az úr a házban. És akkor most nagy hirtelen előfordulhat, hogy az Izraeli miniszterelnököt Hága megidézi, mintha szerb vagy szudáni politikusok lennének? Felháborító! Izrael tehát bevetette tartalékait, az amerikai Külügyminisztériumot és az Izraeli lobbyt. A Külügyminisztérium mindent megpróbál, hogy a jelentés ne jusson el az ENSZ Biztonsági Tanácsához, mert az USA ugyan megvétózhatja, de nagyon nem lenne elegáns. De még ennél is nagyobb baj lenne, ha a megalázott Obama „elfelejtene” vétóztatni egy Izrael ellenes indítványt.

Az Izraeli diplomácia 1000-re kapcsolt. Avigdor Lieberman, az orosz születésű izraeli külügyminiszter ide-oda rohangált Moszkva és Jeruzsálem között és ékes orosz nyelven adta elő kívánságát. Néhány hete maga Netanyahu titokban (és tegyük hozzá, hogy váratlanul, mert az oroszok is csak akkor tudták meg, amikor gépe megközelítette az orosz határt) Moszkvába repült és üvöltözésig fajult vitában követelte Medvedevtől a pozitív hozzáállást (értsd: ne fogadják el a Goldstone-jelentést). Aztán az izraeli elnök, Peres Szocsiban találkozott Medvedevvel. Agenda? Irán elleni szankció megszavazása, Goldstone- jelentés elutasítása. Cselesen bedobták, hogy ha ma kritizálni hagyják, hogy az izraeli tábornokokat és minisztereket bírálják, akkor evvel precedenst teremtenek, és holnap majd az oroszokat fogják bírálni a csecsenyi „események” miatt. Persze a hasonlat sántít, mert a csecsenyek lényegében orosz állampolgárok teljes állampolgári jogokkal, míg a gázai araboknak semmiféle joguk nincs. A gázai arabok nem hagyhatják el Gázát, és Gázába nem engednek be senkit és semmit, még segély szállítmányokat sem. Igaz, hogy az elszakadni akaró csecsenyek leverése kegyetlen volt, de nem összemérhető a gázai vérengzéssel. Különben is precedens már van Milosevics személyében, aki bizony a végén Hágában találta magát. Ami itt valóban kockán forog, hogy a zsidók és tetteik a törvény felett állnak-e vagy sem? Az Izraeliek biztosak voltak abban, hogy az oroszok beadják a derekukat. Először is igen virágzó kereskedelmi kapcsolatuk van. Izraelben szépszámú oroszszármazású közösség él, és évente sok százezer orosz zarándok megy el a Szentföldre. Ráadásul a következő Közép Keleti Békekonferenciának Moszkva akar helyet adni. Végül pedig, de nem utolsó sorban, Moszkvában is létezik egy befolyásos Cionista Lobby. Igaz a legbefolyásosabb zsidó oligarchák eltűntek, vagy Tel Avivba tették át székhelyüket, vagy valamelyik szibériai börtönbe. Az orosz hatalom Putyin és Medvedev kezében van. Következésképpen a Goldstone-jelentést az oroszok minden izraeli erőlködés ellenére elfogadták. És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Mi volt a szavazás eredménye?

Összesen 47 állam szavazhatott volna. Ebből öten, igen ügyesen kihúzták magukat. Meglepő, hogy a nem szavazók között volna Nagy Britannia és Franciaország is. Tizenegy ország tartózkodott a szavazástól, többek között Belgium, Japán, Norvégia és még Szlovénia is. Mi természetesen nem voltunk képesek tartózkodni a szavazástól. Mi mindig a csatlósai vagyunk valakinek. Az MSZP annak idején kiszolgálta az Oroszokat, most pedig az USA-Izraelt szolgálja ki. Az oroszok előtt a németeket, előtte pedig nem volt „független” Magyarország. Mi nem fogadtuk el a Goldstone-jelentést két másik seggnyalóval együtt (Ukrajna és Szlovákia). Az USA, Olaszország és Hollandia természetesen a jelentést nem találta elfogadhatónak. Elfogadta viszont 25 ország, közöttük Oroszország, Kína, India és Brazília. Nyilvánvaló, hogy Eurázsia földrajzi területének hatalmas hányada az igazságot preferálja, míg az angolszászvilágot a kapzsiság hajtja. A két orosz vezető, Putyin és Medvedev világosan kifejtették nézetüket Irán lebombázásának izraeli terveivel kapcsolatban, és természetesen az Irán ellenes szankciók se nyerik el tetszésüket, amiben Kína teljes testbedobással csatlakozik hozzájuk. Minden esetre az orosz szavazás egy hatalmas mérföldkő a nemzetközi diplomáciában. Nézzük mi is jelent:

(1) Helyben hagyja az egyenlőség elvét. Ha a Nemzetközi Büntető Bíróság elé lehet vinni Milosevicset, akkor az Izraeli miniszterelnököt is.

(2) Oroszország független nem csak Washingtontól, de Tel-Avivtól is. Az orosz cionista lobby erős, de nem mindenható.

(3) Számtalan nő, gyerek és férfi életét menti meg, mert ezt követve egy izraeli tábornok kétszer is meggondolja, hogy lebombázzon-e civil célpontokat. De zsidó gyermekek életét is megmenti, mert el fog maradni a palesztin válaszcsapás.

(4) Oroszország visszanyeri azt a pozícióját, amit Gorbacsov és Jelcin elvesztettek. Oroszország a szabad világ vezetője lett, úgy értem az amerikai bázisoktól szabad országoké.

(5) A cionizmus fő fegyvere, hangjuk hallatása, megkopott. Valamikor régen egyéneket és nemzeteket meg tudtak győzni „igazukról”. Ennek már vége. A cionista Szirén hangok már nem tévesztik meg az emberiség nagyobbik hányadát.

Bebizonyosodott, hogy a két vagy hárompólusú világ az egész emberiségre nézve jobb, mint az egypólusú. A monopólium nem csak a gazdaságban, de a politikában se kívánatos.    

Éljetek a lehetőségekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük