Tibor bá’ online
Paul Crutzen Nobel-díjas atmoszférakutató kábé húsz éve megalkotta az „Antropocén” kifejezést, aminek lényege, hogy az emberi tevékenység akkora mértékben hat a bolygónkra, ami már egy új geológiai korszakot hozott létre. Ha a tudományos világ széles körben elfogadja a meghatározást, akkor egy olyan korszakról beszélhetünk, amely sokkal rövidebb lesz, mint bármely megelőző korszak volt, és egyben könnyedén lehet a Föld utolsó előtti korszaka is. Nem a történelemnek lesz vége, ahogy azt Francis Fukuyama állította 1992-ben megjelent könyvében, hanem az egész földi életnek. Nem esik nehézségbe megbecsülni, hogy az Antropocén korszak mindössze néhány száz éves lesz, ami alatt a túlfogyasztás, valamint a globális felmelegedés véget fog vetni a további korszakoknak. Fosszilis energiahordozók nélküli a mezőgazdaság lesz az Emberiség temetője. A szélsőségesen megváltozó klíma miatt számtalan élőlény fog kipusztulni, megszámlálhatatlan emberrel együtt. A társadalmak totális összeomlása után mindössze néhány százezer emberi lény fog nyomorúságos életet élni egy új Kőkorszakban. Hogy fajtánk végül is túléli-e a maga okozta apokalipszist, vagy sem, az heves vita tárgyát képezi az emberi karaktertől függően. Kérdés viszont, mi fog történni a Földdel? (Persze lehet azt mondani, hogy ki a fenét érdekel, de amíg van gondolkodó ember, addig lesz akadémiai kérdés is a világon.) Helyre tudja-e a Föld állítani önmagát, vagy olyan mértékben el fog torzulni, hogy a Holdhoz hasonló pusztasággá változik? A kérdés megválaszolásához át kell tekinteni bolygónk múltját. Volt már hirtelen felmelegedés, és volt már tömeges kipusztulás is. A Föld megmarad a pályáján, mi várható tehát ez alkalommal?
A „Jövőnk véget ért!” című könyvem 138. és 139. oldalán a következőket írom. „A Föld egészen egyszerűen bizonyos periódusokat követve, az egyik állapotból a másikba ugrik. A jégrétegekbe zárt levegőbuborékok részletes analízise azt mutatja, hogy ehhez a két stabil állapothoz két különböző CO2 szint kapcsolódik. A jégkorszak alatt 190 ppm, az interglaciális időszakban pedig 280 ppm. E két értéktől eltérő, más CO2 koncentráció huzamosabb időn át nem tapasztalható.” Szúrjam közbe, hogy a CO2 koncentráció napokon belül el fogja érni a 415 ppm-et. Korábban az volt tapasztalható, hogy „Az egyre emelkedő CO2 szint a rendszerben minden figyelmeztetés nélkül hirtelen beindít egy drámai pozitív visszacsatolást, és a Földön be fog következni egy harmadik, eddig soha elő nem forduló, teljesen ismeretlen és kiszámíthatatlan stabil állapot, valahol 400 + ? ppm CO2 koncentrációnál.”
Erről a jövőbéli stabil állapotról mindez ideig nem tudtuk milyen koncentrációnál áll be. Minél magasabb CO2-nél, annál szörnyűbb lesz a következménye. Ma a klimatológusok attól tartanak, hogy a folyamatos melegedés a Földet átlökheti két kritikus ponton. Az első, amikor a szibériai és alaszkai permafroszt megolvad, a benne lévő tőzeg lebomlik, és sok ezermilliárd tonna széndioxid és metán jut az atmoszférába. A becslések szerint a felszabaduló széndioxid lehet akár 3.000 milliárd tonna is, ami körülbelül megfelel annak a mennyiségnek, amit az emberiség eddig és még a jövőben el tud égetni. A második a hideg tengerfenéken lerakódott hidrátokban lévő metán felszabadulása a víz melegedésének következményeként. A felszabaduló metán természetesen további melegedést okoz, ami még több metán felszabadulásával jár. Ezt a két kritikus pontot egészen biztos át fogjuk lépni, ha az összes fellelhető fosszilis energiahordozót elégetjük. Hogy ez milyen katasztrófát von maga után, azt senki se tudja megmondani.
Éppen ezért kutatják az 55 millió évvel ezelőtti „paleocén-eocén hő maximumot”, amikor a Föld hőmérséklete néhány ezer év alatt 9 fokot emelkedett, ami nagy vonalakban megegyezik azzal a melegedéssel, ami pillanatnyilag várható. Földtörténeti szempontból 55 millió év, olyan, mintha tegnap történt volna, éppen ezért elég sok árulkodó sziklát ismerünk ebből a korból.
Kames Zachos (University of California) óceán fenéki kutatásokból arra a következtetésre jutott, hogy ez a szokatlan felmelegedés egybeesett az atmoszférában található rendkívül magas CO2 szinttel. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor 55 millió évvel ezelőtt a Föld pont olyan krízis állapotban volt, amilyen felé éppen megint tart. Vagyis egy gyors széndioxid növekedés, ami egy bizonyos színt felett egy feltartozhatatlan pozitív visszacsatolás miatt megfutott. Ami ez után történt, az jó betekintést nyújt az előttünk álló eseményekbe.
A geológus-vegyészek már régen tisztában vannak azzal, hogy amikor nagy mennyiségű CO2 kerül a levegőben, az óceánok felveszik annak körülbelül 85 százalékát és csak 15 százalék marad az atmoszférában. A folyamat következménye, hogy az óceánok vize savassá válik, ami az élőlények tömeges kipusztulását eredményezi. A tengerfenék kutatások azt mutatják (Science, vol 308, p 1611), hogy ez az állapot 55 millió évvel ezelőtt mindössze 10-20.000 évig tartott, majd kb. 150.000 év alatt az eredeti pH állapot visszaállt. Becslések szerint a metán hidrátok állapota is helyreáll kb. 2 millió év alatt, ami azt jelenti, hogy az emberiség „áldásos” tevékenységét a Föld 2 millió év alatt kiheverné.
Azonban a mai CO2 túltengés eltér a paleocéni helyzettől. A Föld most sokkal hűvösebb, mint akkor volt, ezért a felmelegedésnek most nagyobb lehet a hatása. A Paleocén végén a Föld melegebb volt és jégmentes. Most viszont hatalmas jégmezőink vannak, amelyek a fényt visszaverik a világűrbe. Ez a jég el fog olvadni, ami alatt fénynyelő talaj, szikla van. A permafroszt gyorsan felenged, és a melegedést felgyorsítja. Ez pedig a Földet túllőheti a jelenlegi jégkorszak – interglaciális cikluson és egy sokkal melegebb állapot állhat elő, olyan, amilyen 55 millió évvel ezelőtt volt. Nem fog tehát történni semmi új, csak az, ami egyszer már volt. Állítja Pieter Tans az amerikai NOAA atmoszféra kutatója. Ezzel azonban nem ért egyet James Hansen a NASA kutatója (akit maga Bush elnök fegyelmezett meg, mert állami alkalmazott létére, szembe mert szállni a kormány hivatalos álláspontjával, vagyis azzal, hogy globális felmelegedés nem létezik). Szerinte a múltból nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert ma a Nap több energiát sugároz, mint akkor, és ha ehhez hozzátesszük a metán hidrátok felszabadulását, az egy megállíthatatlan globális felmelegedéshez vezethet, az úgynevezett Venus syndrome –hoz, ami az óceánok elpárolgását jelenti.
Ez aztán vagy bekövetkezik, vagy nem. De mi lesz az élőlényekkel, ha Hansennek igaza lesz? Nos, akkor a Föld sterillé válik. Ha viszont Hansennek nem lesz igaza, akkor egy egészen más történet adódik.
A témával foglalkozó biológusok nagy része azt állítja, hogy az élőlények kihalásának folyamata már beindult és könnyen lehet, hogy ez alkalommal szélesebb körű lesz, mint bármelyik megelőző kihalás volt, olyannyira, hogy új evolúciós pálya alakulhat ki.
Érdekes módon a Paleocén Eocén közötti termikus maximum miatt alig csökkent a biodiverzitásra, a fosszilis maradványok szerint fajkipusztulás helyett inkább a fajok vándorlása következett be, követve a számukra legmegfelelőbb időjárást. Napjainkban erre alig lenne esélyük, mert utak, városok és egyéb létesítmények felszabdalják a vándorlás lehetséges útvonalát. Másfelől maga az emberi tevékenység is aktívan hat a biodiverzitás ellen. Nem csak túlvadásztunk és túlhalásztunk. Nem csak megváltoztatjuk az atmoszféra és a tengerek kémhatását. Nem csak pusztítjuk a nagytestű állatokat, de mindezeket együttesen, egy időben követjük el. Ennek ellenére olyan fokú kihalást az Ember nem tud elérni, mint amilyenre a perm korszakban sor került 251 millió éve, amikor a tengeri lények 96 százaléka, a szárazföldi állatok 70 százaléka eltűnt. Különben teljesen egyre megy, hogy túlszárnyaljuk-e a permi kihalást vagy sem, mert a múlt vizsgálata ad támpontot, mi várható. A fosszilis maradványok szerint minden egyes tömeges kihalás más és más módon ment végbe, mert mindegyiknek más volt az oka. Egy dolog azonban közös, azok a fajok vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek földrajzi elterjedése a legszűkebb.
Mindezek figyelembevételével világossá válik, hogy az antropocén hatás túlélői elsősorban a kistestű, gyorsan szaporodó és élőhelyét könnyen változtató fajok lesznek. Magyarul, utánunk a patkányok, svábbogarak és gyomnövények világa következik. Pontos jóslat azonban lehetetlen. Elsőnek azok az állatok fognak eltűnni, amelyeket mostanában veszélyeztetettnek ítélünk. Aztán azok az állatok következnek, amelyeket ma nem tartunk veszélyeztetettnek, például az afrikai növényevők. De egy adott állattal kapcsolatban, semmiben se lehetünk biztosak, mert a szerencsének is lesz szerepe. Az viszont megjósolható, hogy az élet helyreállása viszonylag gyors lesz, persze geológiai értelemben, vagyis mindössze néhány millió év. Végül is győz az evolúció Ordovician mass extinction 440 million years ago, az „új világ” sok tekintetben hasonlítani fog a régihez, de nem teljesen. „A sakktábla, és a bábuk ugyanazok lesznek, de a játék állása különbözni fog.”
Mindent összevetve, ha az Emberiség önmaga számára vissza is hozza a Kőkorszakot, maga a Föld túl fog élni minket. Az élet megy majd tovább. Az antropocén korszak elhúzódása végén, ami még az emberiségből megmarad, az valószínűleg el fog tűnni, és egy teljesen új korszak fog következni. Kár, hogy nem lesz ott senki, aki ezt az új korszakot el tudná nevezni.
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
Ezen már én is gondolkodtam, hogy mitől jelenthet nagyobb veszélyt a földre a mai felmelegedés, mint a korábbiak.
Hiszen első pillantásra csupán az történik, hogy visszakerül a légkörbe az a CO2, ami korábban már ott volt bizonyos időszakokban, és az élet akkor is virágzott, még ha kapott is egy nagy pofont a váltáskor.
Szó van a nap aktivitásának megnövekedett szintjéről is, mivel az idősebb napnak erősebb a sugárzása.
Viszont az 55 millió évvel ezelőtti hőmérsékleti maximum időszakához képest ez nem lehet jelentős, hiszen ahogy a posztban elhangzott, ez geológiai értelemben szinte tegnap történt. A nap aktivitása meg, ha jól emlékszem, olyan 10% körül nő milliárd évenként, ezért nem hiszem, hogy ez lehetne döntő tényező.
Persze azért teljesen nem kizárható, hogy ennek is lehet egy billenőpontja, ahonnan durván megváltozhat a föld hőháztartása.
Akkor viszont a fő motornak annak kell lennie, hogy igen rövid idő alatt a légkörbe kerül a föld eddig felhalmozott permafrosztba és metán hidrátba zárt széntartalma metán és CO2 formájában.
A hivatkozás szerint a legutóbbi hőmaximumnál azért nem tudott olyan sok CO2 felszabadulni, mert a megelőző időszakban a föld jégmentes volt, tehát nem lehetett permafrosztban elraktározott szén, mint most.
Az is kérdéses, hogy akkor vajon a tengerekben sem lehetett felhalmozódott metán hidrát?
Azért valaminek csak lenni kellett, hiszen valami csak lehetővé tette a pozitív visszacsatolást, amire hivatkoznak a kutatók.
De azért az valóban lehet logikus gondolat, hogy ma sokkal nagyobb „robbanóelegy” van felhalmozódva a földön, mint akkoriban.
Az eddigi felmelegedésekből a föld úgy tudott kijönni, hogy maga a lassan helyreálló élővilág termelte ki a légkörből a felesleges CO2-t, és azt élő anyag, főleg növényzet formájában tárolta el.
Vajon ez a mechanizmus most is képes lesz ugyanúgy működni?
Ez a döntő tényező, mert ha igen, akkor az élet újra kibontakozik, legfeljebb most hosszabb idő alatt, mint legutóbb.
A veszély az lehet, ha a bekövetkező felmelegedés olyan mértékű lesz, hogy korlátozza a földön az életet, így a növények nem tudják visszacsökkenteni a légköri CO2 mennyiségét.
Habár ezt nehéz elképzelni, mert amíg a tengerek megvannak, addig ott meglesz a legszaporább élőlényeknek, az algáknak, moszatoknak az élettere, amelyek beindíthatják a klíma visszaszabályzását.
Szóval az életre az egyetlen valódi veszélyt az jelentheti, ha a mostani felmelegedési folyamat addig tartana, míg a tengerek is felforrnának, elpárolognának.
Ha ezt a szintet nem éri el a melegedés, akkor a föld életre van ítélve…
A metán-hidrátról azt írja a szakirodalom, hogy keletkezéséhez legalább 1000-1500 m-es vízmélység és legfeljebb 5 fokos hőmérséklet kell.
Az egy érdekes kérdés, hogy vajon a föld melegebb korszakaiban, mondjuk az 55 millió év előtti időszakban egyáltalán fennálltak-e ezen feltételek a tengerekben?
Ha feltételezzük, hogy volt olyan időszak, mikor a sarkvidékeken is buja élet volt, akkor nehéz elképzelni, hogy volt olyan zóna, ahol ezek a feltételek fennálltak.
Hiszen a tengerek felszínén a légkör magas hőmérséklete uralkodott, alulról meg a földköpeny hője fűtötte a tengerfeneket, elvileg nem lehetett alacsony hőmérséklet a tengerek semmilyen régiójában sem.
Kivéve, ha a tengerek hőtehetetlensége olyan nagy, hogy akár sok millió éves magas légköri hőmérséklet ellenére sem melegedett fel a fenék feletti víz hőmérséklete 5 fok fölé, miközben alulról-felülről fűtve volt.
Azért nem mindenre van kielégítő magyarázat…
2. hubab.
Igen, bizony sántikál a józan ész mérlegén a CO2 és a metán hidrátra alapozott klíma elmélet.
A tengerekben 1-2000 méter alatt stabilan 1-3 C a hőmérséklet. Ha a felszín melegedik jobban párolog, (visszacsatolás) jobban hűl és maximum a meleg vízréteg vastagsága fog növekedni, de mélységi metán hidrát nem szabadul ki.
Szerintem a jelen mérési eredményeket a kontinensek másodlagos vízkörzésének emberi eredetű lecsökkentése tökéletesen magyarázza a fizika alapszabályaival összhangban.
A tengerekbe visszavezetett rengeteg kontinentális vízmennyiség tengerszint emelkedést okoz. A kevesebb szárazföldi vízmennyiség kevesebbet párolog, tehát kevesebb a napsugarakat visszaverő felhőzet, kevesebb az eső, tehát szárazabb a klíma.
Vajon mi lehet az oka, hogy a tengeri, mélységi metán hidrátot nem hasznosítják?
3. bögözy
Hasznosítják.
https://worldoceanreview.com/en/wor-3/methane-hydrate/extraction/
https://arstechnica.com/science/2017/05/energy-dense-methane-hydrate-extracted-by-japanese-chinese-researchers/?amp=1
http://www.bbc.com/future/story/20181119-why-flammable-ice-could-be-the-future-of-energy
3. bögözy
Ne csak a tengerfenéken keressed a metánhidrátot, hanem a hatalmas metánkibocsájtást a permafroszt területeken.
Unexpected Boost of Methane, Permafrost is Warming at a Global Scale
Vagy egy másik videó (a témában van több is):
Siberia: The Melting Permafrost – ARTE Documentary
3 Bögözy
Azért én nem dobnám ki ezt a metán-hidrátos elméletet mindenestől, ez működőképes a jégkorszakok és köztes meleg időszakok vonatkozásában.
Illetve működhet akkor is, ha valami megmagyarázza, hogy milyen módon tud megmaradni a mélytengerek hőmérséklete alacsony szinten, miközben a bolygó átlaghőmérséklete magas.
Ehhez szerintem alapfeltétel, hogy a világtengerek egy bizonyos hányadán a felszíni hőmérséklet sem lehet ennél magasabb, és innen vízkörzéssel jut el a világ többi pontjára a hideg víz, míg a felmelegedett víztömegek meg a hideg pólusok felé visszahűlni.
Kérdés, hogy a paleocén időszakban volt-e ilyen alacsony hőmérsékletű terület.
6. Proton
Eléggé kísérleti szakaszban van még a metánhidrát kitermelés.