Kellemetlen meglepetést okozott Európának Trump és védelmi minisztere
Ukrajnát és Európát egymás után két nagyon kellemetlen meglepetés érte szerdán. Előbb Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter ismertette Brüsszelben az Ukrajnát támogató országok védelmi miniszterei előtt a Trump-kormányzat geopolitikai sarkköveit, majd maga Donald Trump jelentette be, hogy telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és megállapodtak, hogy hamarosan indulhatnak a béketárgyalások.
Hegseth szavai nyíltan, Trumpé implicite azt tartalmazták, hogy
az Egyesült Államok és Oroszország lényegében Ukrajna és Európa feje fölött fog dönteni az orosz–ukrán háború lezárásáról.
Hegseth brüsszeli megszólalásában szokatlan szókimondással beszélt a Trump-féle amerikai külpolitika irányvonaláról. A legfontosabb pontok:
- Az Egyesült Államok fókuszából kikerül Európa biztonsága, Washington a határai védelmére és Kína elrettentésére fog koncentrálni.
- Az európai NATO-tagországoknak a GDP 5 százalékára kell emelnie védelmi kiadásaikat.
- Ukrajna katonai támogatásának túlnyomó részét a jövőben Európának kell biztosítani. (Arról nem beszélt Hegseth, hogy az Egyesült Államok leállítaná a katonai támogatást.)
- Ukrajna nem térhet vissza a 2014-es állapotokhoz; el kell fogadnia, hogy az oroszok által megszállt területei elvesztek.
- Ukrajna NATO-tagsága ki van zárva.
- Az ukrajnai békét európai és nem európai csapatoknak kell biztosítania, de amerikai katonák nem vesznek részt a békefenntartásban.
- A békefenntartók nem a NATO égisze alatt vesznek részt a műveletekben, és a NATO-tagországok Ukrajnában állomásozó katonáira nem vonatkozik az 5-ös cikkely, ami a kollektív védelemről rendelkezik.
A The Guardian azt írta, diplomaták szerint az európai országokat nem értesítették róla előzetesen, mit fog mondani Hegseth, és meglepődtek az amerikai védelmi miniszter szókimondásán.
Európai vezetők: Európa és Ukrajna nem maradhat ki
A hegsethi és trumpi bejelentésekre válaszolva az európai vezetők
szinte uniszónóban úgy reagáltak, hogy az ukrajnai rendezésről nem lehet tárgyalni Ukrajna és Európa részvétele nélkül.
Hét európai ország és az Európai Bizottság a szerdai brüsszeli találkozó után közös nyilatkozatot adott ki, amelyben ezt írták:
Közös célunknak kell lennie, hogy Ukrajnát erős pozícióba hozzuk. Ukrajnának és Európának részt kell vennie minden tárgyaláson. Ukrajnának erős biztonsági garanciákat kell nyújtani. Az igazságos és tartós béke Ukrajnában az erős transzatlanti biztonság szükséges feltétele.
Mark Rutte, a NATO főtitkára, volt holland miniszterelnök azt mondta, fontos, hogy a tárgyalások tartós békét eredményezzenek. Hozzátette:
döntő, hogy Ukrajna szorosan be legyen vonva mindenbe, ami Ukrajnában történik.
Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, korábbi észt miniszterelnök kiemelte:
Ukrajna függetlensége és területi integritása feltétel nélküli. Most Ukrajna megerősítésének és szilárd biztonsági garanciák nyújtásának kell prioritást élveznie. Minden tárgyaláson Európának központi szerepet kell játszania.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök így fogalmazott:
Mindannyian békát akarunk. IGAZSÁGOS BÉKÉT. Ukrajnának, Európának és az Egyesült Államoknak együtt kell dolgoznia ezen. EGYÜTT.
Annalena Baerbock német külügyminiszter így nyilatkozott:
Nem folytathatunk tárgyalásokat Ukrajna bevonása nélkül. Az európai béke forog kockán, ezért kell minket, európaiakat bevonni.
John Healey brit védelmi miniszter London további támogatásáról biztosította Ukrajnát:
Az Ukrajnáért való kiállással kapcsolatban: kiállunk és ki fogunk állni. Az európai biztonság érdekében tett lépésekkel kapcsolatban: megtesszük és meg is fogjuk tenni.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter ezt mondta:
Nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy Ukrajna a NATO felé vegye az irányt. Ha béke lesz, biztonsági garanciákra van szükségünk, hogy az tisztességes és tartós legyen.
Pal Jonson svéd védelmi miniszter Hegseth szavai ellenére úgy látja, hogy Ukrajna NATO-tagsága még nem került le az asztalról.
Miközben vezető pozícióban lévő politikusok inkább felszólításokat küldtek, és nem nyilvánítottak határozottan véleményt, alsóbb szintű európai politikusoktól, diplomatáktól meglehetősen pesszimista reakciók érkeztek.
Marko Mihkelson észt parlamenti képviselő például X- oldalán azt írta:
A mai nap sötét napként vonulhat be a történelembe Európa számára. Most már az európai vezetőkön múlik, hogy végre felismerik-e, hogy a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat – most azonnal.
Egy vezető európai diplomata a Hegseth által kifejtett amerikai pozíciót „korai megadásnak” nevezte, és feltette a szónoki kérdést, ezek után miről lehetne még tárgyalni. Hozzátette, az, hogy az Egyesült Államok már előre hajlandó volt Ukrajna kárára engedményeket tenni („nem térhetünk vissza a 2014 előtti határokhoz”), arra ösztönözheti Oroszországot, hogy még többet követeljen a tárgyalásokon.
Hasonlóan vélekedett Boris Pistorius német védelmi miniszter is, aki sajnálatosnak nevezte, hogy Washington máris engedményeket tett Putyinnak, mielőtt a tárgyalások egyáltalán elkezdődtek volna.
Véleményem szerint jobb lett volna, ha Ukrajna esetleges NATO-tagságáról vagy az ország esetleges területvesztéséről csak a tárgyalóasztalnál beszélünk, és nem söpörjük ezeket eleve félre
– fogalmazott Pistorius.
Vége az eddig ismert világrendnek?
A második világháború után létrejött és hivatalosan az ENSZ által szavatolt „szabályokon alapuló világrend” elvileg azzal a céllal született, hogy ne törjön ki újabb nagy háború, szorítsák keretek közé a háborúzás lehetőségeit (csak a védekező háború legális), és legyenek elszámoltathatók az agresszor államok. Ezt a világrendet persze a nemzetközi jogon túl az is szabályozta, hogy előbb – a hidegháború idején – két nagyjából egyformán erős szuperhatalom állt egymással szemben, amelyek hatalmas atomfegyver-arzenállal rendelkeztek, ezért egy köztük esetlegesen kitörő háború atomháborúvá eszkalálódhatott volna; később, a Szovjetunió összeomlása után pedig egypólusúvá vált a világ, ahol az Egyesült Államok fölénye sokáig megkérdőjelezhetetlen volt, így egyfajta „világ csendőreként” teremthetett békét, ahol kellett (lásd például öbölháború, délszláv háborúk).
Az utóbbi időben azonban elindult – ahogy azt az idei Müncheni Biztonsági Konferencia biztonsági jelentése is írja – a világ multipolárissá válása: az Egyesült Államokkal szemben régi és új kihívók léptek fel (Kína, Oroszország, India), és olyan blokkok kezdtek kialakulni, amelyeknek a Nyugat-ellenesség vagy legalábbis Nyugat-kritika az egyik kötőszövete. Bizonyos szinten ilyen blokknak tekinthető a BRICS, de egyre inkább kialakulóban van egy nem hivatalos szövetség is Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea részvételével.
Ebben a helyzetben az Egyesült Államok már nem elég erős, hogy minden ellenfelével szemben fellépjen, így priorizálnia kell, és mint Hegseth brüsszeli szavai is mutatták, ma Kína a prioritás Washington számára.
A második világháború utáni világrend legsikeresebb katonai szövetsége mindenképp a NATO volt, amelynek a hidegháború alatt az volt az egyik fő célja, hogy az Egyesült Államok védőernyőt biztosítson Nyugat-Európának a szovjet birodalmi törekvésekkel szemben. A Szovjetunió összeomlása után elkezdődött az amerikai jelenlét folyamatos csökkentése Európában (miközben a NATO Oroszország határaiig bővült). Ebben az ukrajnai háború kirobbanása fordulatot hozott, 2022-től ugyanis ismét erősödött az Egyesült Államok európai katonai jelenléte. Ám ez az ellentendencia ideiglenesnek bizonyult: Trump ígéretei és Hegseth szavai azt jelzik, hogy Washington ha nem is hagyja magára Európát, de Joe Biden politikáját rendszerhibának tekinti, és immár deklarálja is, hogy Európa biztonságát a továbbiakban nem fogja garantálni.
Európa amerikai évszázadának vége
– írta elemzésében a CNN Hegseth beszéde után.
És talán nemcsak európai évszázadának van vége, hanem az eddig ismert világrendnek is, és visszatérünk egy olyan korszakhoz, ahol a nemzetközi jog elviekben is másodlagossá válik, és a nagyhatalmak döntenek országok és népek sorsa felől.
A CNN által megkérdezett Nicholas Dungan, a hágai székhelyű CogitoPraxis stratégiai tanácsadó cég igazgatója így fogalmazott:
Ez nem a transzatlanti kapcsolatok új korszaka, hanem a liberális nemzetközi rend szándékosan kialakított intézményi struktúráit felváltó globális nagyhatalmi kapcsolatok új korszaka.
Míg az 1945 után létrejött világrendben az országok területi integritása – legalábbis elvben – megkérdőjelezhetetlen volt (persze például Koszovó példája a gyakorlatban mást mutat), Pete Hegseth most nyíltan kijelentette, hogy Ukrajnának le kell mondania területei egy részéről. Egy Ukrajnáról szóló olyan megegyezés, amely alapvetően Donald Trump és Vlagyimir Putyin között születik meg, akár egy új világrend nyitánya is lehet, következményei pedig beláthatatlanok.
Furcsa, de volt már rá példa, az európai vezetők más farkával szeretik félrecsapkodni a csalánt.
Sajnos komoly fenyegetettség éri a nyugat európai országokat.
Nem Oroszország felől, hanem a nemzetközi igazhitű mozgalmak terjeszkedése, a hatalom megragadásának szándéka miatt.
Nem várható, hogy az USA küldje a fiait, költsön őrült nagy pénzeket a biztonságra, miközben Európa kis pénzen, kicsike operett hadseregeket tart fenn.
Valaki hozzáértő mondja el már világosan, hogy mi a valódi oka annak, hogy az EU ilyen öngyilkos őrülettel, foggal-körömmel, szívósan kapaszkodik abba a törekvésbe , hogy Ukrajnát (nem EU. tag, nem NATO-tag státusza ellenére) támogatni, fegyverezni kell? És nem csak az Unio, hanem külön-külön a nemzetállamok jó része is, különösen a legfajsúlyosabbak, mármint európai viszonylatban. Most, hogy Amerika kiáll mögüle, mintha mi sem történne, tovább fejjel a falnak. És ha esetleg az a válasz, hogy ez egy komprádor elit, akkor hogy van az, hogy ezen országok lakossága, az emberek szintén azonosulnak ezzel? Hogyan van az, hogy ami világosan látszik Magyarországról, az pl. Németországból nem? Miközben Európa egyre inkább rottyon van, mindent megtesz, hogy a lepusztulás folyamatát gyorsítsa?
2 – Orsi
Az úgynevezett EU-s, fősodrású „elit” teljesen máshová van „bekötve”, mint mondjuk az, amely ez év január 20.-a óta bespájzolt a Fehér Házba. Ha rövid választ akarsz, akkor ez mindennek az oka.
A lakosság manipulációjára meg ezernyi mód van. Egyébkén az, hogy ami Magyarországról – a te kifejezésedet használva – látszik, de Németországból nem, az nem azt jelenti, hogy a magyar közvélemény ne lenne manipulálva. Alapvetően az egész földkerekségen manipulálva vannak az emberek, csak egy-egy helyen más narratíva alapján. És ezeknek a manipulációknak sok ezer éves hagyományai vannak – nem igaz, hogy csak akkor kezdődtek el, amikor mondjuk megjelentek a 20. században a tömegtájékoztató eszközök.
Hatalmi harc folyik az USA-n belül, Európán belül, de ez természetesen igaz akár Oroszországra, Ukrajnára vagy Kínára is. Sokszor írtam már, hogy sehol sem létezik egységes nemzeti elit. A globális sakkjátszma szabályai szerint nem is létezhetnek a jelen világban ilyenek.
Amit az egyszerű, a politika és a közügyek iránt érdeklődő halandó érzékel a jelenlegi világból, az nem egyéb, mint különböző, nemzetek feletti korporatív-klánok hatalmi harca, amelyeknek természetesen meg van az érdekeiken kívül a saját ideológiai mázuk is. Egyébként sok esetben a céljaik akár nagyon hasonlítanak is egymásra, de a hatalmi módszertanukban vannak jelentős különbségek. És persze léteznek hatalmi tényezők is, melyeknek a céljaik úgymond akár egyediek is lehetnek.
Európa Európából nézve egy civilizációs központ, amire az adott esetben akár büszkék is lehetnek a lakói (most függetlenül attól, amit a mostani EU képvisel!). De Amerikából nézve egy terület, amelynek az erőforrásait ki lehet szipolyozni, Ázsiából nézve meg a „világ” nyugati felén egy jelentéktelen félsziget. Akár.
A nagy globális játszmákhoz értők szemszögéből meg egy bábu vagy bábuk csoportja, amelyet ide-oda tologatnak a saját érdekeik szerint. Miközben, természetesen, megy a fent már említett élet-halál harc az egyes hatalmi frakciók között.
Európában veszélyes a helyzet. A sarokba szorított patkány ugyanis egy nagyon veszélyes állatfajta!
Provokációk, konkrét cselekmények várhatóak. Mondjuk akár személyesen Trump elnök ellen. Vagy egy EU és NATO-tag ország ellen elkövetett, hamis zászló alatti művelet képében (pl. Észtország, most mondtam valamit, de ez megtörténhet máshol is), amelynek a célja az, hogy nyílt konfliktus legyen a NATO és Oroszország között. Ne legyen egy csipet kétséged afelől, hogy vannak olyanok, akik szerint ez a legjobb megoldás a saját érdekeik szempontjából. És ezek tenni is fognak azért, hogy megőrizhessék ilyen-olyan mértékű, jelen és jövőbeli hatalmi pozíciójukat és erőforrásaikat, amelyeken a továbbiakban is élősködhetnek majd.
Kedves Zsolt, köszönöm a választ! Természetesen szinte lehetetlen tisztán látni, még akkor is, ha nem a fősodratú médiát hallgatom. Az elemzők is gyakran ellentmondanak egymásnak. Más forrásaim nem nagyon vannak, de szívesen fogadok tanácsot.
De egyetértve azzal, amit írtál, mégis úgy tűnik, hogy az Európát most vezető „máshová bekötött” elit eléggé megfosztatott az eszközeitől és a háborút erőltető magatartás nemigen lesz gyümölcsöző a túl erős ellenszélben.
Még kérdeznék valamit tőled, ha megengeded: Hogy látod, a mesterséges intelligencia fejlesztése és „hadra fogása” meg mondjuk beláthatatlan fejlődése számít-e ebben a hatalmi harcban bármelyik szinten?
5 – Orsi
Válaszoltam a kérdésedre, de a rendszer lenyeli a kommenteket. Pedig link sem volt a része a szövegnek.
A válaszom el van mentve, úgyhogy ha érdekel, nyugodtan küldd el az e-mail címedet és továbbítom ilyen formában.
orsivida63@gmail.com
Csak ide tudom tenni, bár enem akartam nyilvánosan
Úgy gondolom, hogy fontos, hogy az Egyesült Államok hivatalos politikai vezetésének a legfelsőbb körének egyik képviselője olyan beszédet tartott a minap Münchenben az ottani biztonsági konferencián, mint amely elhangzott.
Szerintem ez a beszéd megéri, hogy dokumentálva legyen ezen a fórumon is, ezért az alábbiakban linkelem magyar fordítással. Ha esetleg még volna valaki, aki nem hallotta, annak ajánlom a szíves figyelmébe!
http://www.youtube.com/watch?v=zxhI67Ysams&t=565s
Zsolt!
Köszönet a beszéd feltételéért.
Az „országok területi integritásának megkérdőjelezhetetlenségének” éppen az lenne az értelme, hogy ezzel el lehessen kerülni a háborúzást. Ha pont emiatt nem lehet abbahagyni a háborút, akkor viszont nemhogy okafogyott ez az elképzelés, de egyenesen káros.
Kaja Kallas mégis hogyan képzeli Ukrajna függetlenségének és területi integritásának helyreállítását? Ez teljesen irreális. Addig kell harcolnia az ukránoknak, amíg az utolsó is el nem esik? Mi értelme egy országnak nép nélkül?
9 – Ábel
„Mi értelme egy országnak nép nélkül?”
Lehet értelme, persze mások szempontjából, nem az ukránokéból a konkrét esetben.
Amit ma Ukrajnának nevezünk, azt a területet nem mindig hívták így illetve még ennek a fogalomnak is teljesen más volt az eredeti jelentése.
Arról nem is beszélve, hogy ez a hatalmas földterületet eredetileg a Jóisten igencsak megáldotta minden földi jóval: termékeny, zsíros földekkel, nagy mennyiségű édesvízzel, kellemes klímájú tengerparttal, a földek mélyén gazdag ásványkincskészletekkel.
Ha nem az ukránok szempontjából nézed a történetet, akkor a te kérdésed sem minősülhet költőinek.
10 Nyilván, de akkor legalább ne legyenek ilyen álszentek, mintha az ország területi integritása mint valami magasabbrendű, abszlút jó védelmezése lenne a céljuk! Annál még az is tisztességesebb, ha lerohanják, elfoglalják katonákkal, és a helyi lakosságot rabszolgasorba taszítják. Legalább életben maradhatnának.
11. Ábel
Kicsit naívnak ítélem meg a hozzászólásod. Az USA esetében teljesen mindegy, h. melyik ideológiát tolják a nép elé, demokrata, republikánus stb. tök mindegy. A cél mindig az volt, ráerőszakolják az akaratukat az általuk kiszemelt országra és megszerezzék onnan, ami nekik kell. Mindezt természetesen vmi mázas fedősztorival. A politikában pedig azt a szót, h. tisztesség fel sem kéne hozni.
12 Pedig felhozzák! Csak mostanában ilyen neveket adnak neki, hogy „szabályokon alapuló világrend”, és ajvékolnak, hogy szerintük vége, amiért nem mindenki akarja már ezt a háborút az utolsó ukránig vívni.
Naiv lenne észrevételezni, hogy az a fél az aljasabb, aki a saját morális felsőbbrendsűségének illúziójában tetszeleg?
Az európai politikusok nagy része nem érti, nem akarja megérteni, képtelen felfogni, hogy az Egyesült Államok kezében olyan aduászok vannak, amelyek bevetésével – ha úgy adódik – könnyedén engedelmességre kényszerítheti őket, na meg természetesen az ukránokat is. Persze, ha ez áll(na) az amerikaik érdekében.
Ott van például a StarLink rendszer. Ez egy eléggé közismert kétélű rendszer.
De mondok mást is. Az ottani Patriot-rendszereket ugyan ki kezeli? Az ukránok? Na persze!
Egyébként volt már rá példa, hogy az amcsik véletlenül (vagy „véletlenül”?) baráti tűzben F-16-ost hoztak le a földre, konkrétan még 2024. augusztusában.
http://www.thegatewaypundit.com/2024/08/first-american-sent-f-16-fighter-jet-destroyed/
Ha valaki az információforráson fanyalogna, ezt a témát a napokban a Wall Street Journal hozta újra le, mintha valaki üzenetet küldött volna ily módon Kijevbe. De lehet ez egy véletlen is…
Egyébként a jelenlegi ukrajnai gordiuszi csomót egy ukrán katonai zendülés is elvághatná. Na persze, ez Zelenszkijnek és embereinek a lehető legrosszabb alternatíva; a kérdés ez esetben számára az lesz, hogy „milyen gyorsan tud futni”. Ugyanis nem egy ukrán katona üzente meg a lövészárokból az elnök (?) úrnak, hogy számára sokkal szerencsésebb lenne, ha az oroszok érik el először Kijevet, nem a Donbászból vagy Kurszkból visszavonuló ukrán csapatok.
Orsi
Zsolt nagyon pontosan válaszolt. Néhány megközelítés;
Azt érdemes tudni, hogy Európa igazi vezetői ( urai )nem a szerepüket többé kevésbé jól játszó politikusok. Azok az emberek ritkán kerülnek rivaldafénybe, leginkább a londoni city zárt világában léteznek. ( Ahová, engedélyük nélkül még a mindenkori brit uralkodó sem léphet be. )
Mivel időnként Davosban összeülnek, nevezzük őket Davosi csapatnak. Nos, az ő finom szavú kérésük : a legszigorúbb parancs, amit az európai vezetők engedelmesen végrehajtanak.
Ez a csapat ” sokat ” invesztált Ukrajnába, ( értsd: szotyiért megszerzett , tudatosan elkótyavetyélt energia és ásványkincsek, koncessziók, stb )
Az általad felvetett kérdések tehát ismét a régi bölcs felvetés mentén kapnak megvilágitást;
Kinek az érdeke?
Nos, az nyilvánvaló, hogy a háború Nem az ukrán emberek érdeke.
A kijevi vezetés viszont érdekelt a háborúskodásban. Idáig , mint ukrajna támogatást , 800 mrd dollárt számoltak el nyugatról ( 500 mrd USA, 300 mrd az EU és az egyéb csatlós államok. )
Ha csak egy kis részét korrumpálják ( lopják el ), az is 100 mrd dollár.
Ebböl a pénzből jut a kijevi rezsim vezetőinek, vissza osztás révén a folyósítást biztositó politikusgárdának. Nem véletlen, hogy Zelenszkij nemrég ‘ megkinálta’ egy fél milliárdos juttatással.
Amíg tart a háború, addig dől a pénz. Nem érdekes, hogy vesztes háború, és naponta vagy 1000 ukrán kisember esik áldozatául. Az ukrán állam veszteségei érdektelenek. Az európai emberek gazdasági veszteségei: érdektelenek.
A képlet tehát így néz ki;
A davosi csapat nem engedi el a rablott javait. A maga módján harcol érte: a nyugati adófizetők pénzével és ukrán élőerővel.
A háború jó üzlet a davosi csapatnak. A fegyvergyárakban lévő érdekeltségeik ontják a profitot. Ha az ukránok nyertek volna, akkor reményeik szerint visszavehették volna az oroszországban elvesztett pozicióikat. Ha az ukránok vesztenek ugyan, akkor elveszítenék néhány ukrán poziciót, de a háborús költségekből bőven tudják kárpótolni magukat.
Az európai vezetők pedig szépen végrehajtják a davosiak utasitasait. Cserében részesülnek valamelyest a háború profitjából. A nyugati emberek a nyugati sajtó hatása alá vannak rendelve ( ezek tulajdonosai a davosi csapathoz vannak bekötve. ). A polgárok hangulatát az elfogyasztott hírek határozzák meg: ezekben szörnyű orosz veszedelemről, fenyegetésekről olvashatnak, mellette pedig bátor, hősies ukrán honvédőkröl. ( Akit érdekel, nézze csak meg az ‘ amikor a farok csóválja’ C. filmet, hogy is megy ez. )
Amíg van háború, addig megy az üzlet. A háború költségvetése kb. napi 1 mrd dollár, melyből
ténylegesen csak a töredék jut el az ukránokhoz.
A jelenlegi fennforgás abból ered, hogy a jelenlegi USA vezetés nem érintett az ukrán piszkos ügyekben..az a demokraták üzlete volt. ( A Burisma’ kapcsán Biden drogos gyermeke ukrajnában havi 50 ezer dolláros zsebpénz mellett intézte a pápa ügyleteit, azaz az ukránok kifosztását. )
Mivel a jelenlegi USA vezetésnek nincs személyes befektetése és vesztenivalója Ukrajna kapcsán, ők a józan logika alapján számolnak: minek locsoljanak még több pénzt egy bukott ukrán projektbe? Trump a nyereség egyedüli útját választotta: megegyezik az oroszokkal és közösen megosztoznak rajta. Így vissza tudja kapni a beinvesztált 500 mrd dollárt.
Ezzel viszont bemattolta az EU vezetésty akik most válságtanácskoznak, miként másszanak ki a csávából – melyet maguk készítettek.
Nekik háború kell – az usának meg Ukrajna kincsei amit csak békeidőben tud elzabrálni.
Mi kellene ahhoz, hogy az EU vezetésében is el lehessen érni egy hazafias fordulatot?
Nálunk nincs elnökválasztás. EP választások vannak, ott (legutóbb még) nem volt eléggé földrengésszerű a változás, de az EP úgyis csak egy gittegylet.