Rólam
1933-ban születtem, ami olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá. Tanulmányaimat Budapesten és Melbourne-ben végeztem, és mi tagadás már ezekre se nagyon emlékszem. A Kádár korszak alatt, évtizedeken át műszaki és tudományos munkákat fordítottam magyarra, sok-sok tízezer oldalt. Szakterületem? Nem vagyok kozmológus, részecskefizikus, teológus, szociológus, meteorológus, kardiológus, futurológus, pszichológus vagy nőgyógyász. Viszont mindezen (plusz jó néhány más) szakterületek ismereteit, kutatási eredményeit – elég jó hatásfokkal – érthetővé tudom tenni az érdeklődő laikusok számára, meglehetősen egyéni stílusban, és halált megvető bátorsággal. Ugyanis majd egész aktív életemben szabadúszó voltam, tehát anyagilag nem függtem dékánoktól, igazgatóktól. Előttem semmi se szent, csak az olvasó minden érdektől mentes, objektív tájékoztatása. Első könyvem 1990-ben, tehát 57 évesen írtam meg azt hiszem viccből, Ausztráliába disszidáltam címen, amin a kiadóm hatalmasat kaszált (igaz, csak 144 Ft. volt). Aztán Rataka Siva lánya, majd Légy az én Palimadaram következett. Egy évvel később az Antiszemita volnék? látott napvilágot, végül kipróbáltam magam egy általam kitalált műfajban: „szatirikus erotika” Csoportos szex itt és most címen. Az utolsó könyvem: A Funny Guide to Hungary volt (in English). Persze ezeket a könyveket már sehol se lehet kapni, illetve egy-két antikváriumban.
Kritikát természetesen kaptam ilyet is, olyat is. Szívemhez (és az igazsághoz) legközelebb a következő állt: Milyen ember Antalffy Tibor? Tudom – elkoptatott kissé a jelző –, de ezúttal igaz! Eredeti egyéniség. Nézeteivel olykor vitába lehet szállni, általában nem is örökérvényű, általános igazságokat hangoztat, hanem sajátos véleményt, de az biztos, hogy mindig állásfoglalásra késztet, nem lehet megállapításai mellett csak úgy átsiklani. Különös nézőpont az övé. Nem rabja semmiféle hitnek, dogmának, ideológiának vagy begyepesedett szokásnak, nem változtatja álláspontját a mindenkori politikának, vagy divatnak megfelelően és gondolatain mindig átsüt valamiféle mélyről fakadó ösztönös humanizmus, de mindenek felett racionalitás. Ilyen lesújtó vélemény után 
nem csoda, hogy 1992-ben felhagytam az írással. A szünet pontosan 11 évig tartott. 2003-ban, azaz 70 évesen jöttem rá arra, hogy még van miről írnom, tehát folytattam az írást Pilisborosjenőn, az isten háta mögött, egy vadonatúj feleséggel, a világtól el- vele pedig összezárva.
Még egy apró vallomás: Imádom, ha olvasóim, E-mail segítségével, megtörik a körülöttem guggoló csendet. Címem: evatibor(kukac)t-online.hu