(ACs-6) Azok a csodálatos nők – A mindennapi betevő feleség

Tibor bá’ csodálatos női online

Ez a poszt eredetileg 2014. augusztusában jelent meg, de aktualitása miatt most felújítottam. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a történet az utolsó betűig igaz.

 

~q382Az osztrák menekültlágerekben az első és minden bizonnyal a legfontosabb dolog az adatok felvétele volt, tipikus német alapossággal. Igen ám, de a legtöbb menekült nem rendelkezett igazolvánnyal, ami semmi hátrányt, sőt, bizonyos előnyt biztosított, hiszen mindenki azt diktálhatott be, amit akart. Pontosan ez az oka annak, hogy bár Újvári Béla története az utolsó betűig igaz, nevének valódiságáért nem merném tűzbe tenni a kezem.

A dolgok rendje szerint, akiknek már csak néhány nap hiányzott az induláshoz, azokat mindenhonnan Salzburgba, azaz a salzburgi tranzitlágerbe vitték. Onnan pedig egyszerre mindenkit egy közös járműhöz, amely hajó vagy repülő volt.

Néhány napja lehettem a tranzitlágerben, amikor egy délután a harminc-személyes szobába belépett Újvári egy nővel. Első hallásra ez talán furcsa, de az osztrák lágerek vegyesek voltak. Együtt aludt bennük nő és férfi, ismerős és ismeretlen. A szobák éjszakai élete rendkívül színes volt, nem hiányoztak sem a vaskos meglepetések, sem az epés megjegyzések.

Újvári tehát belépett egy nővel, körülnézett, meglátott egy üres ágyat, és nyomban annak irányába vette lépteit. Az ágyra rátette szerény csomagját, majd megszólalt: „Újvári Béla vagyok, ez pedig a feleségem, mi is Ausztráliába megyünk”. Ilyen bemutatkozást angol filmeken lehet látni. A magyar lélek nem így működik. Mi ügyet sem vetettünk rájuk. A délutánból este lett, az estéből pedig éjszaka. Lámpaoltás után Újvári ágya felől szokatlanul gyorsan, a szinte kötelező tíz-tizenöt perces várakozási idő eltelte nélkül, halk suttogás kezdett szerteáramlani a teremben. A kezdetben halk suttogásnak induló beszéd egyre határozottabb formát öltött, ami egy idő után értelmes szavakká formálódott, valahogy így:

– Ne, még ne.

– Miért ne?

– Még ne.

– Miért ne?

– Meghallják.

– Mit hallanak meg?

– Mit hallanak meg, ezt hallják meg!

– Mit ezt?

– Hát ezt! – és valaki a sötétben rácsapott valakinek a kezére.

– Hát mikor?

– Majd.

– Mikor majd?

És ez így ment hosszú perceken keresztül. Először vicces volt, aztán csak a kíváncsiság hajtott, de a végén meguntam, és elaludtam.

Másnap tudtam meg, hogy a végén Újvári és felesége gyakorlatilag dulakodtak az ágyban, töksötétben, de a fültanúk szerint a végén Újvári győzött.

Igen ám, de a feleség másnap összepakolt, és minden diszkréció nélkül simán távozott. Újvári pedig ott maradt feleség nélkül, várva az öt nap múlva induló hajóra. Piszok kellemetlen. Ausztráliába? Feleség nélkül?

Újvári ezt egyáltalán nem találta olyan nagyon kellemetlennek. Még sötétedés előtt hozott egy másik nőt, cuccát lerakta az ágyukra, és buzgó suttogásba kezdtek. Ez azért már néhányunknak sok volt, és valaki megkérdezte tőle, ki ez a nő? Újvári szemrebbenés nélkül válaszolta, „A feleségem”, és suttogott tovább. Lámpaoltás után az előző esti jelenet megismétlődött.

– Még ne!

– Miért ne?

– Meghallják – stb.

Mindjárt a kezdetén megfogadtam, hogy ezt most kivárom. Ma nem alszom el. Ki is vártam egész addig, amíg az aktus el nem kezdődött, eléggé jelentős kézitusa után.

Másnap reggel ez a nő is csomagolt, majd elment. Erre már érdemes volt odafigyelni. Késő délután Újvári ismét hozott egy nőt. Mi már meg sem kérdeztük, ki ez. Pontosan tudtuk, hogy a felesége.

A lámpaoltás utáni események szinte forgatókönyvszerűen zajlottak:

– Ne!

– Miért ne?

– Ne, mert meghallják – stb.

Dulakodás, aktus, csend. A különbség mindössze annyi volt, hogy közülünk egyesek már nem bírták cérnával, és nem csak hangosan beleröhögtek, hanem biztatták is őket. Ki a nőt, ki Újvárit. Az eset olyan elképesztően komikus volt, hogy az előző napokban alvást színlelő, és a teremben, mint tudjuk, szintén jelenlevő nők is szintén kuncogtak. Ezt egyszerűen nem lehetett kibírni.

Reggel a nő természetesen csomagolt, és ment. Egész nap erről beszéltünk. Én estére készítettem egy hatalmas transzparenst (újabban úgy hívják, hogy molinó), és kifeszítettem a terem közepén. ÜDVÖZÖLJÜK A LEGÚJABB FELESÉGET!

Újvári ezt egyáltalán nem találta viccesnek, mert a nem túl gyanútlan negyedik nőnek meg kellett magyarázni a szöveget, ami azért akkor sem volt könnyű feladat, ha feltételezzük, hogy Újvári a napok elteltével egyre lejjebb adta a nőkkel szemben támasztott igényét.

Csoda történt. Ez az este teljesen elütött az előzőektől. Újvári ágya felől egy mukk nem sok, annyi sem hallatszott, csak az ütemes nyikorgás, de akkor már harmadik hónapja voltunk lágerlakók, és az éjszakai ütemes nyikorgás úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a reggeli tea.

Később kiderült, Újvári nem volt egy fenevad, és nem volt született promiszkuozus. Mindössze azt történt, hogy a hajó indulása előtt néhány nappal az igazi feleség meglógott egy hentessel. Újvári pánikba esett, mit fog ő nő nélkül Ausztráliában csinálni. Lett egy ötlete. Átment az újonnan érkezetteket elszállásoló lágerbe, ahol megkérdezte a fiatalabb nőket, nem akarnak-e egy öt-négy-három-kettő nap múlva induló hajóval Ausztráliába menni. Perceken belül jelentkezett valaki. A nővel közölte, hogy úgy kell tennie, mintha ő Újvári Béláné lenne, mert különben nem engedik fel a hajóra.

Itt most (2015. szeptemberében) közbe kell szúrnom. Különböző országok jelezték, hogy hány menekültet tudnak átvenni. A kurrensebb helyek, mint például USA, Kanada, Ausztrália, hamar elkeltek azok között, akik korán (56. november) érkeztek. A kevésbé kurrensek, mondjuk a dél amerikai banánköztársaságok viszont nem. Egy december végén érkező nő már csak ez utóbbi országokba mehetett. Ennek fényében Újvári ajánlata igen kecsegtető volt. – Ha már a témánál vagyok, megjegyzem, volt aki 2-3 helyre is jelentkezett és oda ment, ahová legelőször volt indulás. Ilyenkor természetesen felszabadult 1-2 hely. Ezért az se volt rossz taktika, kivárni az ilyen utólagos lehetőségeket.

Újvári feltételezte, hogy a nőknek lesz annyi sütnivalójuk, és ki fogják találni, mivel jár a névkölcsönzés. A nőknek volt is ennyi sütnivalójuk, de azt gondolták, a hajó néhány nap múlva indul, addig valahogy kihúzzák valami okos mesével, a hajón pedig Újvári már nem tud csinálni semmit.

Repedtsarkú Marcsánk vidáman végigkefélt Újvárival két álló éjszakát, és szépen fel is szállt a hajóra, ahol megtanulta, mi a különbség a járható és a járhatatlan út között. Marcsa a hajón mindenkivel kefélt, csak Újvárival nem. Öt Gulden volt egy menet a 12-es mentőcsónak ponyvája alatt.

Újvári letette a főesküt, amint Melbourne-be érünk, Marcsát feljelenti az ausztrál hatóságoknál, hogy nem is Újvári Béláné, és akkor vissza fogják toloncolni Európába.

Ami azt illeti, Újvári ezt meg is tette, de Marcsát nem toloncolták vissza. Mindössze annyi történt, megfosztották az Újvári Béláné név használati jogától, és kénytelen volt az új életét a régi nevén, Tóth Máriaként elkezdeni.

Mindenesetre, amíg Újvári csórón szállt partra, addig Tóth Mária vagyonos nőként érkezett az ötödik kontinensre.

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________________

9 gondolat erről: „(ACs-6) Azok a csodálatos nők – A mindennapi betevő feleség

  1. Humoros, olvasmányos, érdekes, igaznak tűnő, hihető….
    Gratulálok !

  2. Tibor bá’!
    Ez a nőhiány valós, vagy csak mende-monda?

  3. Most nézem, hogy a képről kiretusáltad a feleséged. 😉
    Nem hívtak téged korábban Újvárinak? 😀

  4. 3:
    Éva nem tartozik a múltamhoz, ezért nem szerepel ezeken a posztokon. 😉

  5. A tegnapi posztnál tartottam szokatlannak, hogy Kapos Ödönről tetted be a képet és nem magatokról, visszanéztem és a múlt szombaton is témába illő kép volt (nem tűnt fel akkor).

    Érdekes tapasztalatot írtál ebben a poszban is, köszönöm!

  6. Akkoriban rutinosabbak voltak a ferfiak es nok egyarant. Ma meg mindenfele buta szoveg, ideologia moge elbujnak az emberek mert keptelenek a valosag adott helyzetevel szembenezni igy csak sodrodnak az eletuk aradataval. Azert csoro Belat szanom, de Marisnak is kijar valamifele elismeres 🙂

  7. Szia Tibor Bá’
    Jövök megint a praktikumot firtató kérdéseimmel. 🙂
    Mi volt a helyzet a fogamzásgátlással az lágerben ill a hajón ?
    Mi volt a helyzet a nemi betegségekkel ?
    Mi volt a helyzet a személyes higiéniával ?

    thx

  8. 7:
    A nemi betegségeket Rákosi kiirtotta, senki se figyelt rá. Ha mégis megkaptad valamelyiket, egyetlen egy injekció és vége. Trihomonász nem létezett.
    A zuhanyozási lehetőség végig biztosítva volt.
    Koitusz interraptusz volt a leggyakoribb. A gumik vastagok voltak, nem volt népszerű, Rákosi alatt nem lehetett kapni (Ratkó). Pesszárium, aki szert tudott rá tenni. Savanyú vegyhatású folyadékkal hüvely öblítés közvetlenül a közösülés után. Átlagosan 200-300 közösülés-re esett egy becsúszott terhesség.

  9. A kilencvenes években voltam csóró diák. Stoppal mentünk baráti társaságban Párizsba. Valami félreértés miatt nem találtuk meg a tuti szállásunkat. Egy parkban töltött éjszaka után befogadtak minket egy magyar-ház (?) alagsorába. Nagy szuterén terem volt, egykoron ötvenhatos menekültek szállása. Azóta sem igen járt ott senki. Mondhatom, különös hangulata volt. Még a zuhanyzó is működött. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük