(ACs-46) Azok a csodálatos nők – Csonka család

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Pontosan tudom, hogy (főleg a női) olvasóknak tele van már a hócipője velem, jobban mondva nem velem (remélem) hanem a sikereimmel. Állandóan belém kötnek a nők, mind velem akarja magát megkeféltetni, én meg nagy finnyásan vagy kötélnek állok vagy nem, ahogy úri kedvem diktálja. Na, akkor elárulok valamit, volt már hogy pofára estem. Remélem sikerült kedvet csinálnom a tovább olvasáshoz?

Tudomásomra jutott, hogy Nagykanizsán egy kétgyerekes családanya alig várja, hogy összejöjjön valakivel. Én akkor éppen 58 éves voltam és a könyvben sokszor szerepelt oldalbordám csak néhány hete intett végleg búcsút nekem. Francokat! Búcsú nélkül távozott. A nagykanizsai hölggyel folytatott levelezgetés után az egyik szombat reggel felpattantam kis Polskimra és nekieredtem Nagykanizsának. Repültem vagy nyolcvannal, ami manapság nevetséges, de akkoriban az volt, azt kellet szeretni, meg a 200 kilométert az orrom előtt. Na azért ebédre megérkeztem.

A nő 28 volt, a nagyobbik lánya 10 a kisebbik 6 éves. A találkozás egy nagy rakás meglepetéssel járt. A gyerekeknek meglepetés volt, hogy a hétvége nem lesz olyan unalmas, mint általában. Ilonának az életkorom volt meglepetés, mert arról nem volt korábban szó. Nekem Ilona szépsége és háziassága volt meglepetés. Ugyanis általános tapasztalataim szerint a női szépség és háziasság egymást kizáró tényezők. A szép nő nem házias, a házias nő nem szép, ez ilyen egyszerű.

Ebéd után a két lány nekem esett és elkezdtünk társasjátékozni. Aztán menjünk le a parkba futkosni egyet. Aztán megint társasjáték. A végén már az ölemben ültek és hol az egyik, hol a másik karolt át. Hát, ha valahol hiányzik egy apuka, akkor itt biztos hiányzott. Ilona meg is jegyezte, hogy ez minden csonka családnál így van.

Aztán azon vettem észre magam, hogy este 9 óra van, a két gyereket fürdetik és az anyjukkal tulajdonképpen alig váltottam néhány szót. Pedig kellett volna, mert vissza csak másnap délután szándékoztam indulni. Illetve lehet, hogy nem délután, de a másnapi indulás biztos volt, mint a halál.

Fürdetés után volt még egy fél óra pizsamás ugrálás, végül a gyerekek beszédültek az ágyaikba és elaludtak, de akkor már közelget a 10 óra, és még hátra volt a mama leápolása, amire nem kellett sokat várni. Mintha csak a gyerekek elalvására várt volna, Ilona nyelve megeredt és ömlött belőle a szó. Szinte egy szuszra megtudtam, hogy a gyerekek apja nem törődik velük, sose látják egymást. Mennyire reménytelen a helyzete a munkahelyen, milyen nehéz férfit találni két gyerekkel, stb. Eljött a 12 óra és szinte még azt se kérdezte meg tőlem, hogy mi a keresztnevem. Szemmel láthatóan ki akarta nekem beszélni magát, mint egy régi jó barátnőnek, mert az első perctől fogva eldöntötte, hogy különben kár volt lejönnöm Pestről, az a 30 év közöttünk mégis csak 30 év.

Aztán megágyazott, megfürödtünk, befeküdtünk az ágyba, jó éjszakát köszöntünk egymásnak és Ilona elkezdett elaludni. Ez utóbbinak volt azonban egy akadálya, mégpedig én. Egész egyszerűen fellebbentettem a takaróját, felhúztam a hálóingjét és….. Megítélésem szerint Ilona – bár nem várta – a legnagyobb természetességgel vette tudomásul, csak úgy, mint a reggel 6 óra körüli második fordulót, ami után folytattuk az este abbahagyott beszélgetést.

  • Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz – vallotta be Ilona.
  • Mért, mire számítottál? – kérdeztem tőle.
  • Nem tudom, de te olyan idős vagy hozzám.
  • Egyetértek, idős vagyok hozzád, de mi köze ennek a szeretkezéshez?
  • Úgy látszik semmi, de éppen ez a meglepő.
  • Legyünk őszinték – kezdtem a fejtegetésbe – végül is elég rég nem lehettél férfivel.
  • Nem erről van szó.
  • Dehogy nem – erősködtem – a nők néha magukat is megdumálják, hogy nekik nem fontos a szex.
  • Persze értem, amit mondasz, de hidd el nekem, tényleg nem erről van szó – erősködött.
  • Hát akkor miről?
  • Épp ez az, hogy nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó volt és nem számítottam rá.

Nem akartam tovább erőltetni a dolgot, nekem ennyi is elég volt. Elvégre a továbblépéshez ez az első feltétel. Szexuális kompatibilitás nélkül nem lehet együtt élni, és végtére is éppen házastárs után néztem.

Vasárnap vidám közös reggelivel kezdtünk. Délelőtt megmutatták a várost. Az ebéd péntek este óta bent volt a hűtőben. Ebéd után még egy kis játék, aztán siránkozás, hogy maradjak még. Ilona nevemben megígérte, hogy Tibor bácsi újra el fog jönni és majd akkor is fogtok játszani. Én persze ezt újabb meghívásnak tekintettem. Lekísértek a kocsihoz. A sarki kis ABC-ben még vettem a lányoknak egy-egy Milkát és irány Pest.

A következő hétvégén újra bepattantam a Polskimba és szinte pontról-pontra megismételtük az előző hétvége forgatókönyvét, csak ez alkalommal már „régi kedves” ismerősök voltunk.

Javában fentem a fogam a harmadik hétvégére, bár az a 400-500 kilométer nem igazán vett le a lábamról, de hát valamit valamiért! Csakhogy pénteken kaptam egy levelet Ilonától. A levél kedves volt és udvarias, teli pironkodó exkuzálással. A lényeg, hogy Ilona összefutott egy korban „hozzáillő” apukával, aki 10 éves kisfiát egyedül nevelve szintén egy csonka családot alkotott. Végeredményben két csonka család együtt már nem csonka család, és hát úgy gondolták, hogy megpróbálják együtt.

Csak remélni merem, hogy sikerült nekik.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________________

4 gondolat erről: „(ACs-46) Azok a csodálatos nők – Csonka család

  1. 1:
    Két dugás ára 500 km!!! A fene bánja. 😀

  2. Ez ugy hangzott, mintha ugy dicsekednel, hogy megsajnaljunk… Ez a tortenet nem pofara eses, hanem nagyon jo teljesitmeny. A mai 40eseknek allitolag gondjai vannak azzal, hogy felalljon, nemhogy meg jo is legyen… Szerintem…

  3. 3:
    Dicsekedés az lenn, ha beszámolnék a jelenlegi állapotról. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük