(ACs-32) Azok a csodálatos nők – Egyszer hopp, másszor kopp

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Ferivel úgy ismerkedtem meg, hogy körbekérdeztem az ismerőseimet, tudnak-e ajánlani egy hideg burkolót, magyarul olyan szakembert, aki kicsempézi a fürdőszobát, és lerakja a kőpadlót. Abban az időben ez így ment. Saját kézzel épített házam ugyanis elérkezett az utolsó munkafázishoz. Igaz, ezzel is megpróbálkozhattam volna, de az igazság az, hogy az első 1000 négyzetméter, amit az ember a helyére rak, nem nevezhető elfogadható munkának. A mester fel is szedeti. Mi a fenének tanuljak ki egy új szakmát saját káromra? A közismert aranyköpés különben is úgy szól, hogy az ember az első házat az ellenségének építi, a másodikat a barátjának, és csak a harmadikat építi saját magának.

A lényeg mégis az, hogy Ferire szert tettem, és a hozzá fűzött reményeimet tökéletesen beváltotta. Egy négyzetméterért 500 forintot kért, de úgy, hogy nem hozott magával segítséget, én dolgoztam a keze alá. Folyt is a hátamon a víz, és mivel a konyha és a fürdőszoba a padlótól a mennyezetig ki lett csempézve, a jó sok négyzetméter eltartott néhány napig.

Munkaidő nem volt, dolgoztunk látástól vakulásig, a teljesítmény volt a lényeg. Feri gépkocsival jött úgy 30 kilométerről, de reggel hatkor már a helyén állt. Elképesztően jó munkát végzett, elképesztő sebességgel, és az eredmény kiváló volt. Igaz, a pénz, amit egy hónap alatt keresett felért 6-8 mérnök fizetésével. Na, erről jut eszembe.

Feri építészmérnöki diploma mellett képezte ki magát csempézőnek. Hogy miért? Természetesen a mesés pénzért, amit összetrógerolt. Na igen, pénzért sok mindenki sok mindent elvállal, de ismereteim szerint mérnökök fizikai munkát nemigen. Elvégre a normál, úgy értem (akkor még) állami munkahely mellett, maszekban is tervezhet. Aztán meg maszektervezést nem könnyebb szerezni, mint maszekcsempézést. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság!

Ja igen, még valamit nem értettem. Feri reggeltől estig megállás nélkül dolgozott, ami ugye azt jelentette, hogy én is, igaz, ha mindent a keze alá készítettem, 20-30 percig tétlenkedhettem. Szóval reggeltől estig dolgozott, és csak délben állt le, hogy tíz perc alatt megkajáljon. A kaját pedig becsomagolva hozta magával, ami négy szelet megvajazott kenyérből állt a közé helyezett néhány szelet párizsival. Ráadásul minden egyes nap!

Szóval én már láttam kőműveseket, ácsokat munka közben étkezni, de azok reggel munkakezdés előtt vették meg a kajájukat a munkahelyhez közel eső közértben, és a koszt téliszalámi, császárhús, lángolt kolbász, és hasonlók voltak, elég nagy mennyiségben, plusz friss szállítású kenyér és egy-két liter üdítő vagy sör. Ezekhez képest Feri monoton ebédje kissé szokatlan, és mondhatnám meglepő volt, mert pénzszűkében nemigen szenvedett.

A munka már a vége felé közeledett, és a rengeteg beszélgetés következtében elég sok mindent megtudtunk egymásról. Ferinek néhány évvel fiatalabb óvónő felesége és összesen 3 kislánya volt. Az óvó néni természetesen nem dolgozott, állandóan otthon szorgoskodott saját gyermekei körül, akik között egy-egy év volt a korkülönbség, és furcsa módon mindegyik áprilisban született.

Aztán kiderült az is, hogy Feri német márkát szeretne venni, de jó sokat az akkoriban divatos 50 forintos áron. Természetesen segítségére tudtam lenni, sőt még azt is felajánlottam, hogy a munkájáért járó teljes összeget márkában fizetem ki. Na, erre a hírre úgy megörült, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Én meg úgy gondoltam, ha már én hozom a márkát, hadd feszegessem egy kicsit a témát.

  • Nem akarom beleütni az orrom más dolgába, és ha nem akarsz, akkor ne válaszolj, de mi az ördögöt akarsz ennyi márkával csinálni? – álltam elő a kissé pofátlan kérdésemmel.
  • Külföldön akarom eltölteni a nyári vakációt, ahhoz kell a márka. – válaszolta.
  • És hová fogtok menni?
  • Az nekem teljesen mindegy, – morogta félhangosan – kibérlek egy utánfutót, és már megyünk is.
  • Rendben van, de hová? – érdeklődtem.
  • Az nekem teljesen mindegy. Oda megyünk, ahová Juli akarja.
  • Értem, hogy nem akarsz vitát a feleségeddel, de én még olyat nem hallottam, hogy valakinek tökmindegy, hol és mire költi a keservesen megkeresett pénzét, – provokáltam beszélgető partneremet, aki néhány perc csönd után úgy döntött, hogy semmi oka előttem megjátszani a hülyét. Elvégre elég sok szakmai és egyéb témát érintve már rég felmértük egymás szellemi képességét. Letette a fándlit, kabátzsebéből elővett egy tárcát, abból pedig egy fényképet.
  • Látod? – mondta. – Ez Juli, a feleségem. Megnéztem a képet, és csettintettem a nyelvemmel.
  • Hát, cseszd meg, ez egy kurva jó nő – szaladt ki a számon.
  • Az – ismerte be Feri – és tudod, bármikor elhagyhat.
  • Ugyan már! – méltatlankodtam. – Három gyerekkel, ezt csak beképzeled.
  • Nem, dehogy képzelem be, már többször tett rá célzást.
  • És? Akkor mi van? – mert ezek után tényleg kíváncsi lettem.
  • Nézd, itthon Juli állandóan nyavalyog, későn érek haza, vacsora után fáj a feje, fáradt, szóval érted, nem?
  • Persze, hogy értem. Nem akar dugni.
  • Így van, de amikor külföldön vagyunk, akkor enyém a terep – majd látva elképedésemet, folytatta. – Külföldön 30 nap alatt többet dugok, mint itthoni tizenegy hónapban. Ezért született mind a három lányom áprilisban.

_________________________________________________________

És akkor a mai angol Vicc

Wine Taster wanted… 

At a wine merchant’s, the regular taster died and the director started looking for a new one to hire.
A drunkard with a ragged, dirty look came in to apply for the position.

The director of the winery wondered how to send him away.

He gave him a glass to drink.

The drunk tried it and said:

„It’s a Muscat , three years old, grown on a north slope, matured in steel containers. Low grade, but acceptable.”

„That’s correct”, said the boss.

Another glass….

„It’s a cabernet, eight years old, a south-western slope, oak barrels, matured at 8 degrees. Requires three more years for finest results.”

„Correct.”

A third glass…

”It’s a pinot blanc champagne, high grade and exclusive,” calmly said the drunk. – The director was astonished.

He winked at his secretary, secretly suggesting something.

She left the room, and came back in with a glass of urine.

The alcoholic tried it.

„It’s a blonde, 26 years old, three months pregnant – and if I don’t get the job, I’ll name the father.”

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________

11 gondolat erről: „(ACs-32) Azok a csodálatos nők – Egyszer hopp, másszor kopp

  1. Tetszett az írás. 🙂
    De most ez a Feri a követendő példa, vagy éppen ellenkezőleg, ő egy balek ? 😀
    Az írásból nem tudtam kihámozni, a tisztelt szerző véleményét. 🙂

  2. 1:
    Azt mindenki maga dönti el, hogy egy adott pina mennyit ér. 😉

  3. 2 :
    „Azt mindenki maga dönti el, hogy egy adott pina mennyit ér. 😉 ”

    Ok. Igen ám, de lehet ez ügyben jól és rosszul dönteni. A kérdés az, hogy ez a „Feri” szerinted jól, vagy rosszul döntött? 🙂

  4. 3:
    30 éves fejjel azt mondom, hogy jól. Mai fejjel azt mondom hogy hülye volt. De nem feltétlenül van igazam. Végül is volt 3 közös gyerekük, és 10-15 évvel később jelentősen megváltozhattak az erőviszonyok. A nő már nem olyan kelendő., ő még mindig sokat keres, jön a rendszerváltás és vállalkozhat az építő iparba, ami akkor nagyon ment. Amit én katasztrofálisnak tartok mind a kettőjük részére, hogy az a rengeteg pénz, amit Feri összemelózott, el lett szarva.

  5. 4 :
    „Amit én katasztrofálisnak tartok mind a kettőjük részére, hogy az a rengeteg pénz, amit Feri összemelózott, el lett szarva.”
    A feleség csak úgy volt hajlandó kefélni, hogy közben szórni kellet a pénzt? 🙂
    Amúgy 3 lány felnevelése elég sok pénzbe kerül.

  6. Lakókocsi bérlés, beállás valahova Görögországba 30 napra nem olcsó mulatság.

  7. Nekem erről a Feriről ez a dal jut eszembe. 😀 😀

  8. Köszönöm a cikket.
    Tanulságos és sajnálom Ferit, hogy kullanccsal kellett együttélnie – még ha szép is volt.

    Ha Feri még egészséges maradt (akár máig is) megkereshetett még elég sok pénzt azóta is és jó esetben nem rohad a bankban egy jövőbeni betétállamosításon.
    Vagy ilyenkor az ajándékok el is mentek Feritől? Már ami emlékbe maradhatott.

    A következő cikk jutott eszembe, a J.P. Morgan igazgatójának képzeletbeli levele egy jó fizetésű férfit kereső lánynak írt válaszlevele. Benne van a értékének múlandósága is.
    http://zacc.cafeblog.hu/2014/04/13/notlen-bankart-keresek-evi-500-os-fizetessel

  9. 10:
    Köszi a csatolás. Részemről olvastam az eredetit.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük