Tibor bá’ vidám hétvégéje
Tamás, gyerekkori barátom kishúgának munkahelyén társas összejövetelt tartottak, és mert a nevezett kishúg egy kicsit már elmúlt 30 éves, Tamás megkért, hogy menjek el én is (plusz még másik őt barátja), hogy Zsuzsának – akit különben még viccből se lehetett volna benevezni a Miss Hungary vetélkedőbe – nehogy petrezselymet kelljen árulnia.
Na jó, tudom, hogy ez már kiment a divatból és a fiatalabbaknak fogalmuk sincs mit jelent, tehát megmagyarázom. Petrezselymet az a lány árul, akit a kutya sem kér fel táncolni, ezért aztán csak ül-ül és maga elé bámult. Őrült nagy blama, ráadásul öngerjesztő. Akit egy ideig nem kérnek fel táncolni, azt később az istennek se kéri fel senki. Szóval Tamás barátom ez utóbbit akarta jó előre kizárni, természetesen a mi jelenlétünkkel.
Miután beindult a tánc, mi, az orvul meghívottak, Zsuzsát egymás kezéből kezdtük kitépni, amire csakhamar a többi, nem beépített pasinak is kedve szottyant, és ezzel szolgáltatásunkra az est hátralévő részében már nemigen volt szükség. De ha már ott voltam, gondoltam körülnézek. Szóval volt ott egy csomó diplomás csaj, valamennyi 30 plusz egynéhány éves, akik egytől egyig mind férjre vadásztak. Mellesleg Zsuzsa is (aki azóta jó hatvanas vénkisasszony).
A férjre vadászó harminc feletti csajoknak van egy kellemetlen tulajdonságuk, mivel nincs vesztegetnivaló idejük azonnal a célra törnek. Vagyis mellőzve minden udvariasságot hol direkt kérdéseket tesznek fel, hol nem kért tényeket deklarálnak. Ez a – nevezzük – direkt módszer olyan, mint a manapság polgárjogot nyert „direct mail”, szépen becsomagolt ajánlat tétel a megfelelő feltételek biztosítása mellett. Tulajdonképpen a célnak roppant megfelel. Mutasd meg a lapjaidat, én is megmutatom az én lapjaimat, aztán ha kellően illeszkednek egymáshoz, akkor már írhatjuk is a meghívókat.
Na szóval, némi körülnézés után szert tettem egy Kati nevű csajra, aki egy lassú tangó mellett elmondta, hogy melyik osztályon dolgozik, mint diplomás nyelvtanárnő, mennyit keres, igaz, hogy a szüleivel él de gyakran küldik ki külföldre, stb., aztán rákérdezett az én hasonszőrű adataimra. Csak azt nem kérdezte meg, hogy nős vagyok-e, mert akkor érte volna némi meglepetés. Na ekkor egy twist jött, ami közben elég nehéz beszélgetni, duma tehát felfüggesztve. Twist után büfé, büfé után egy pici asztal, ami mögé leültünk lihegni, rágcsálni és iszogatni.
Ekkor került sor a második fordulóra. Most már olyan kérdések jöttek, hogy szeretek-e operába járni (gyűlölök), mi a véleményem a képzőművészetről (az meg micsoda?), Melyik a kedvenc zeneszerzőm (tökmindegy), de ez már alkalmat adott az első komolyabb szóváltásra. Kati ugyanis elárulta, hogy Mozartot és Csajkovszkijt élvezi a legjobban. Erre én Csajkovszkijt lebuziztam (ez igaz), amire bizonyítékként felhoztam az agyon nyaggatott B-moll zongoraversenyét, mert az szerintem akácmézbe hempergetett szultánkenyér. Mozartot pedig nem bírom elviselni (kivéve a golyóit) az abszolút pedáns harmóniái miatt, művei gyakorlatilag gépzenék a Don Giovanni és a Requiem kivételével.
Ez Katit úgy érte, mint derült égből a villámcsapás. Azonnal rádöbbent, hogy velem se fog egybe kelni, inkább egy életre szóló párta, mint egy ilyen szakbarbár, aki ráadásul még fel is vág vele. De nem fordult sarkon és nem hagyott az aprócska asztal mellett. Felvette a kesztyűt, úgy gondolta, ha férj nem lehetek, akkor legalább fingat egyet rajtam, és álnok módon áttért az irodalomra. Pontosítok, a költészetre. Megkérdezte, szoktam-e verseket olvasni (nem). Ugyanis ő imádja őket (nem volt semmi kétségem efelől), és találjam ki, ki a kedvenc költője. Gondoltam, ha Baudelaire lenne, akkor nem kérdezné, tehát rávágtam, hogy Ady. Hát ezt meg hogy találtam ki? Úgy, válaszoltam, hogy koedukált osztályba jártam és minden második osztálytársnőm magyar füzetébe be volt ragasztva a bazedov szemű, kéjenc arcú Ady fényképe. Na ekkor lettem szó nélkül faképnél hagyva (életemben nem ez volt az egyetlen alkalom).
A fenti történet bontakozott ki lassú méltósággal a 30 éves múlt kegyes homályából, amikor a Mensa HungarIQa Asztallapjában (zártkörű folyóirat) elolvastam Puszi Macsek: Dal és vers című művének befejező akkordjait, ahol a szerző reményeinek ad hangot, miszerint az olvasó élvezni és ihleni fog. Az élvezetről most nem kívánok beszámolni (nekem már az is élvezet, ha reggel nem foglalt a WC), ellenben ihlet az jött, ellenállhatatlanul. Íme!
A fürdőszoba, amelyben Ady elrohadt, miközben múzsájától kapott, állandóan kiújuló sebeit nyaldosta.
Fürdőkádam dadam,
Felpuffadt a hasam,
Hasam dadam
Falhoz vágtam
Fürdőkádam
Dadam
Falikutam tatam
Rohad már a hasam
Hasam tatam
Teliszartam
Falikutam
Tatam
Vécéláncom cocom
Hol a salvarzánom
Salvarzánom
Jaj de várom
Kiokádom
Cocom
Kézi bilim lilim
Kiújult a dilim
Dilim lilim
Átszakadt a
Végbél bibim
Lilim.
A megzenésítés jogát fenntartom. 😀
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
Hehe:)
A könyvben olvastam a minap ezt, és automatikusan kommentelhetnékem lett tőle, csak ott nem volt hely alatta, meg billentyűzet 🙂
Komolyzenét én még ennyire sem, de általában jól eltitkolom, Gyakorlatilag 3 percen túl nem bírom elviselni, néhány hegedűvirtuóz és Ravel (esetleg egy kicsit Verdi) kivételével.(ők négy perc) Biztos hiba vagy bunkóság, de egyszerűen nem megy. Az Opera sem. A magyar népzene sem, kivéve a déli megyékét Bácskát, ahol van benne egy kis balkáni behatás. Bartók sem. Valahol nekem az a véleményem, hogy eredetileg a zenét nem arra találták hogy elcsendesüljünk, vagy hogy gondolataink és mindenféle érzéseink támadjanak tőle, vagy megvilágosodjunk, hanem hogy legyen mire ugrabugrálni a tűz körül.. Eléggé el nem ítélhető módon tökre élvezem titokban amikor a gyerekeim dubstepet nyomnak itthon, de pontosan tudom, hogy ha a barátaimnak ezt előadnám, úgy néznének rám, mintha bedrogoztam volna,vagy valakinek az anyját szidnám :-I
Ady:
„minden második osztálytársnőm magyar füzetébe be volt ragasztva a bazedov szemű, kéjenc arcú Ady fényképe”
HÁT IGEN! 😀 😀 Ez telitalálat, be kell valljam, még 1990-ben is kb ez volt a helyzet.. Mi, „jobbak” azaz a komoly-komor drámai lányok feketében (fél osztály) ellentétben a rózsaszínpulcsis vihogókkal (másik fél osztály), az ódon gimnázium folyosóin a fűtőtestnek támaszkodva Adynál kinyitott irodalmi szöveggyűjteménnyel álldogáltunk,Léda verseket olvastunk,15 évünk minden drámaiságával és bizony az a kissé dülledt szemű fejtámasztós kép néha puszikat is kapott.
Mindenesetre az fürdőszoba vers, mint fricska, ütős.:-D
„Mozartot pedig nem bírom elviselni (kivéve a golyóit)”
Móriczka is mindig arra gondol, úgyhogy hangosan felröhögtem itt.
10 pontos. A vers elemzésére nem vállalkozom. 🙂
3: Mozart golyói marcipánból vannak 😀
(a szultánkenyeret viszont kár volt emlegetni Tibor’bá, most leküzdhetetlen késztetésem támadt, hogy leszaladjak a falafeles Erfihez egy doboz baklaváért és mind megegyem. Lehet hogy rózsavizes szultánkenyere is van….
2: Én pl. zenebuzi vagyok. Ha nem lenne a zene, eddig felakasztottam volna magam :). A kedvencem a népzene, főleg az erdélyi, de a klasszikusokat is szeretem.
Azt persze el tudom fogadni, hogy nem mindenki érzi a zenét, de az én életem sivár lenne zene és a hangszereim nélkül ;).
Tiborbá: miért nem kedveskedtél egy kicsit a lánynak? Hátha meg lehetett volna…. szédíteni 😛
Ellentétben a leírtakkal én is szeretem a zenét (csak cukkoltam a csajt) kivéve a rockot, metált és a hasonló kakafóniákat. – – – Sose volt nőhiányom, inkább szórakoztam vele.
Én is szeretem, csak a komolyzenét nem annyira, népzenéből pedig azt ami alatt van DOB. Biztos valami ősemberi maradványtünet:)
én pont a balkáni zenét nem szeretem, mert az a mi drága románjainkra emlékeztet, akik előszeretettel küldözgetnek vissza minket Mongóliába 🙂 (Székelyföldi vagyok)
akkor én egy másik Erdélyben élek. Az erdélyi magyar népzenére gondoltál vagy úgy általában? Balkáni vonásokat lehet felfedezni az erdélyi románok és cigányok zenéjében, de a miénkben ritkább. (mondjuk jelenleg ők vannak többen Erdélyben, szóval összeségében van igazad :().
Pár napja volt nálunk Berecz András és olyan zenéket hozott (haza), amelyek hasonlítanak belső ázsiai és indián dallomkra (pentaton). Az 1900-as évek elején gyűjtötték Gyergyóba.
Nagyon jó poszt Tibor bá. Egy behavazódás után és egy Orbán évértékelő előtt igazi üde színfoltja a napnak. Köszi 🙂
Mivel mindkét nép őse (ősei) Közép- ill. Belső-Ázsiából származik, ezért a zenei alapréteg hasonlósága nem olyan meglepő.
Meg szeretnék kérdezni, hátha mást is érdekel. Az irány Ausztrália könyv nem rendelhető mert elfogyott. Nem lehet valahol megtalálni online? Mert régen fent volt belőle jópár rész, amiben pl az a pasas volt, aki megtanulta nagy nehezen hogy a ham sandwich please, aztán mégis csak hamburgert kért.. meg a sevis történek, ahol egy riglivel záródott az ajtó.. Szóval van énnekem egy kis unokatestvérkém, aki már két éve nem volt itthon,és Brisbane-ben tengeti fényűző ám aggasztó honvágyas tünetekkel egyre inkább megterhelt kis életét ausztrál férje ausztrál családjában. Sovány lett mint a kutya de erre büszke és nem eszik, hetente felrak a facebookra egy egy rémhírt Magyarországról, és megjegyzi, hogy de jó hogy már nincs itt, nem is tudja elképzelni hogyan tudná megszokni újból. Képeket mérges pókokról amit a konyhában talált, engem lecseszett mert magyartalanul fogalmaztam, és amúgy is mindenkit, aki a posztjaiba néha angol kifejezést kever BESZÉLJÜNK MAGYARUL. Rég nem látott félismeretlen (eddig gonosznak tartott) tántikkal is felvette a kapcsolatot csak mert Magyarországon élnek (és beszólogat nekik)..
Lájkol minden baromságot,ami Magyarországgal kapcsolatos, de hálát ad a jóistennek hogy már nincs itt. Na neki akarom legalább a linket elküldeni az ausztráliás történetekkel.
Bruhaha női léleknek kedves írás volt.. De stílusos:))
Tibor bá, ezekből a jelenetekből filmet lehetne forgatni. 🙂
Tibor bá maradj a a prózánál,hidd el mindenki csak nyerhet rajta! Szívesen olvasnék Tőled a fonákról is,pl. „A bunkóssággal is lehet hódítani!” Gondolom van ilyen sztorid is.:)
15:
Azon nem tudok segíteni, hogy nem veszel észre egy paródiát.
–
Bunkósággal nem lehet hódítani, bár sok férfi reménykedik benne, kivéve, ha a bukszája alaposan ki van tömve.
Offolok, mig tibor bá ki nem rúg, mint bolhás kutyát a hóba:
Ma reggeli kishir a rádióban:
Saját apja aggatott robbanómellényt és küldte be 7 éves kislányát egy rendőrlaktanyába valamelyik arab országban , ha jól emlékszem Yemenben.
Bocsánat esetleges pontatlanságomért az országot illetően, rég volt reggel, no meg sajnos az emlékezetem sem a régi.
A lényeg viszont, a lényeg az APA cselekedete saját gyermekével!
És Merkel mama az ilyenek elött tárta szélesre tavaly nyáron Németország, de tulajdonképpen egész Európa kapuit?
Korlátlan számban beinvitálva öket??
EZEKET????????
Valamelyik helyi konzervgyárunkban az a MEO elöirás, hogy ha egy készárú raklapon ( 500 doboz) van 5 drb. sérőlt, illetve rosszul lezárt konzerv, az egész raklap megy a kukába, azaz ujradobozolásra.
ha a tavaly hozzátok beszivárgott, dehogy, beinvitált migránsnépség között legyen bár egyetlen egy ILYEN ALAK, mi a teendő az összessel????
előre hallom nálatok az összes széplelkek vonitását:
nézd a gonosz izraeli mentalitást, nézd az embertelen uszitást, hogy is él az ilyen.?
Hogy él?
Ezer évvel túlél benneteket, „gonoszsága” ellenére, az tuti.
17: Miért nem keresel egy menekültekről szóló posztot és oda rakod be. Ezzel az a baj, hogy teljesen eltereli a figyelmet a poszt témájáról.
–
Kihagyod a számításból, hogy a muzulmán hit szerint az öngyilkos merénylő egyből a paradicsomba kerül. Ha az apa ebben hisz, akkor jót tett a lányával.
18.tibor bá
bocsánat, többé nem követem el.
Valld be, Tibor bá, hogy direkt provokáltad ezt a nőt! 😀
Amikor Adyt tanultuk gimiben, simán csak nem érdekelt. Aztán egy barátom beszámolt arról, mit olvasott a „Szabadkőműves béklyóban” c. műben, és azóta teljes lelki nyugalommal nézem le.
20:
Annyit hajlandó vagyok bevallani, hogy annak idején bosszantott, hogy 16-18 éves csajok úgy oda vannak Adyért. Viszont, ami érdekes lehet nektek, hogy a felekezeti iskolában Ady fekete listán volt. Az egyik gyerek behozott egy Ady kötetet, és felolvasott belőle. Amikor bejött az osztály főnök, és kiderült mi folyik (szünetben) a felolvasót felpofozta. És persze a pofonok miatt senki senkit nem jelentett fel, mert az vicc lett volna.