(1077) A barlanglakó férfi mítosza

Tibor bá’ könyvismertető online

 

~at0002A szerző Martha McCaughey (47) PhD, az Appalachian Állami Egyetem szociológia professzorasszonya. Fő kutatási területéhez tartozik a nemek és az emberi test vizsgálata. McCaughey (ejts: mekkóhi) magyar férfi szemmel nézve abszolút feminista pedig nem tesz mást, mint tudományos eszközökkel vizsgálja a férfiak szexuális viselkedését és annak kifogásolható részének darwinizmussal való magyarázgatását. Legújabb könyvének címe: “A barlanglakó férfi mítosza: A népszerűsített darwinizmus és a szexualitással, erőszakkal és a tudománnyal kapcsolatos vita.” Az alábbiakban a könyv feminista szellemét és hangulatát próbálom visszaadni néhány bekezdés erejéig.

A férfiak bóknak szánt egyik mondata valahogy így hangzik: „Imádom az olyan széles az ideális nőcsípőket, mint ami neked van ezzel a vékony derékkal és a szép kifejlett mellekkel.” Ha egy nő veszi magának a fáradtságot és rákérdez, akkor jó esetben kap egy népszerűsített darwinista magyarázatot, valahogy így: Ezek a női tulajdonságok összefüggenek a termékenyíthetőséggel. A férfi pedig ősidők óta meg- termékenyíteni akar.

A kérdés az, hogy ezt honnan veszik a férfiak? Honnan vennék? Férfi magazinokból, TV programokból, amelyek jól-rosszul, de inkább rosszul űzik az evolúciós pszichológia tudományos „ismeretterjesztését”.

De mivel is foglalkozik valójában az evolúciós pszichológia? Nos, Darwin tanait használja fel, hogy magyarázatot találjon a különböző módon evolvált női és férfi szexualitásra. Ne kerülgessük a kását, arról van szó, hogy a férfiaknak és a nőknek egymástól eltérő szexuális stílusa van, és nem ugyanazt keresik egymásban.  A gyengébbik nem partnerválasztásban válogatósabb, hosszan tartó kapcsolatot keres, és szeme előtt lebeg a gyermeknevelés feladata. Ezzel szemben az erősebbik nem egyszerűen promiszkuozus (megjegyzem, hogy pont ezt a kifejezést használta, amikor rendelkezésére állt volna a ”poligám” kifejezés is), kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a nő szépségére és fiatalságára (amiket – minden esélyt kihasználva – alaposan meg is bámul), megcsalja a feleségét, de legalább is szeretné, szexualitásában agresszív – néha kimerítve a bűnelkövetés kritériumát is. 

Az emberi viselkedést vizsgáló evolúciós elméletek arra az álláspontra helyezkednek, hogy a férfiak ősei, abban a környezetben, amihez az emberi test alkalmazkodott, állandóan versenyben álltak egymással a termékeny nők megkapásáért. Az evolúció előnyben részesítette azokat a nőket, akik megválogatták partnereiket, mivel a gyermekük felnevelése egy hosszú távú vállalkozás volt: több hónapos terhesség, szülés, majd sok éven át tartó etetés és gondozás. Ellentétben a férfival, akinek az utód létrehozásába alig kellett invesztálnia valamit. Végül is a szaporodásához elég volt egyszer bele ejakuálni egy termékeny női testbe, így elméletileg több száz gyereknek lehetett az apja. Következésképpen a férfi úgy evolvált, hogy viszonylag gondatlan lehet, vagy kevésbé finoman fogalmazva, természet adta szoknyapecér.      

Miután a szerző ilyen egyértelműen ismertette a szexuális viselkedés különbözőségét az evolúciós elmélet fényében, rátért az elmélet népszerűsített változatára, ami szerinte széleskörűen, de a valóság eltorzításával, elterjedt.

A Men’s Health (Férfiak egészsége) magazinban magyarázatot találhatunk „A szexualitással foglalkozó tudomány megállapított tényei” címen azoknak a férfiaknak, akiket érdekel a „szexuális vonzalom biológiája”. Íme: Mi férfiak követjük a termékenységi tánc lépéseit, de nem pontosan értjük mit is teszünk. Meg kell tanulnunk a szex evolúciós történetét, hogy beláthassuk, amikor egy gyönyörű nő elmegy mellettünk az utcán, miért érezzük azt, amit érzünk.

Na persze, ott az utcán a férfiaknak nem jut eszébe a genetikai kompatibilitás vagy a gyermek kihordása. Semmi se áll tőlük távolabb, mint egy gyerek felvállalása attól a bizonyos „gyönyörű nőtől”. De ez nem számít. Amit egy férfi gondol az egyáltalán nem jelent semmit. Abban a környezetben, ahol a férfi teste és agya kialakult, szóval abban a környezetben, ahol a férfi perceken belül elpusztulhat, miután megpillantotta azt a „gyönyörű nőt”, egyetlen egy dolog számított. A férfi okos agya, ahol székel az intelligenciája, kikapcsol kizárólag abból az okból kifolyólag, hogy minél gyorsabban választhasson magának egy teherbe ejtésre alkalmas partnert, és sikeresen továbbítsa génjeit a következő generációnak.

barlanglakóA nők körében nem túl népszerű férfi magatartást a férfiak barlanglakó őseikkel magyarázzák. Ez annyira elfogadott, hogy pólókra írva hirdetik (állatbőrbe bújt barlanglakó, kezében egy bunkó és a szöveg: találok magamnak egy nőt), van már barlanglakó fitness klub, barlanglakó étrend, stb. Mindent összevetve a népszerűsített darwinizmus „tudományos” alapokon igazolja a férfiak tetszés szerinti szexualitását. Ezek szerint, ők úgy vannak megtervezve, hogy bármely életkorú férfi a fiatal lányokat preferálja teherbeejtés céljából és megtartsa magának mindaddig, amíg termékeny marad. Amikor pedig az első feleségük elveszíti teherbeejthetőségüket, szó nélkül egy másik, fiatalabb nő után néznek. A férfiaknak szóló magazinok nyíltan deklarálják: „A génjeidet nem érdeklik se a feleséged, se a barátnőd, de még a szomszédjaid véleménye se.”

A szerző szomorúan veszi tudomásul a tényt, de azért még erőlködik egyet, pedig nyugodtan bedobhatná a törölközőt. Elvégre a férfi tényleg nem tehet róla, hogy ilyen a természete, és ráadásul nagy százaléka küzd saját természete ellen, éppen, hogy a felesége kedvéért. Na, de, hadd folytassa a szerző.

Az evolúciós lényeg megismerése racionális alapokat szolgáltat a férfiak részére, hogy ragaszkodjanak a kettős mércéhez. Amit szabad nekik, azt nem szabad a nőknek. Hiába a tiltakozás a férfi tudósok egy percig se késlekedve, sietnek férfitársaik segítségére. Szerintük a tudománynak kulturális autoritása van a társadalomban. Vagyis, ha a tudomány állít valamit, akkor mi azt elhisszük, és annak megfelelően irányítjuk az életünket.

Nekünk nőknek azonban szembe kell szállni ezzel a barlanglakó mítosszal, amihez az is hozzátartozott, hogy a nők egyetlen feladata a gyermek világra hozása, nevelése és a férjének a kiszolgálása, mert ez ad nekik kielégülést. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Számtalan nő talált már kielégülést és életcélt a házastársi elkötelezettségen kívül is. Most már csak azt kell elérni, hogy a férfiak saját szerepüket is átértékeljék.

Nem kívánok a szerzővel vitába szállni, már csak azért se, mert nem vagyunk egymással kapcsolatban, de számtalan professzionalista nő, aki negyvenedik életéve előtt gyermeknek ad életet, meg tudná neki adni a megfelelő választ. Különben, mint öregedő férfi kijelenthetem, hogy igen, a 20 éves nőket preferálom, mert ez a belső késztetésem, de ez nem jelenti azt, hogy ennek a késztetésnek engedni is fogok. Végül is nem barlangban élünk. 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

3 gondolat erről: „(1077) A barlanglakó férfi mítosza

  1. Szerintem ennek a nőnek az álmaiman gyakran megjelenik egy kigyúrt, szőrös mellkasú hím, ahogy a hajánál fogva megragadja és a bejárati ajtótól mindössze fél méterre magáévá teszi. Miközben a ő az elején tiltakozást színlel majd később átvált az “igen, igen… kefélj te ősember” -re. Csak azt nem értem miért van emiatt bűntudata?

  2. “a férfi úgy evolvált, hogy viszonylag gondatlan lehet, vagy kevésbé finoman fogalmazva, természet adta szoknyapecér. ”

    Szegény férjem ezt nem tudja..Mert hogy, úgy dolgozik már több évtizede mint egy gép…Rabszolga a munkahelyen is meg itthon is.. 🙂

    Tibor bá.?!..A kékkel szedett szöveget Te írtad?
    1!
    Én nem szeretem az ilyen csinnadrattát.. 😀
    Én anyagias típus vagyok inkább,de az nagyon..Magas rezsivel dolgozom 😆

  3. 2:
    A kékkel szedett rész az én véleményem, ami persze nem azonos a szerzőével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük