teisták címkével jelölt bejegyzések

(376) Egy csont az teistáknak, hogy rágódjanak rajta

Tibor bá’ online

A fiatal Darwin
A fiatal Darwin

Az elmúlt napok, hetek egyes hozzászólásaiból számomra az derült ki, hogy sokan cikizik a darwinizmust, tagadják az evolúciót és persze nem értik. Ezért szükségesnek tartom, hogy a vallásoktól függetlenül boncolgassuk ki ezt a témát azok érdekében, akik erre nagyon is rászorúlnak.

Biológusok, régészek, stb. körében az ma már minden kétséget kizár, hogy az élő anyag az evolúciónak nevezett folyamat által rendeződik egyre komplexebb, és értelmesebb fajokká. Az élőlények nem teremtve lettek. Teremtve legfeljebb maga az anyag lett (nevezzük az ősrobbanást teremtésnek) olyan tulajdonságokkal és olyan kezdeti feltételekkel, ami aztán biztosította a fejlettebb, azaz szerves anyag kialakulását.

Az evolúció mechanizmusa a szelekció. A rátermettebb túlél, és utódokat hoz létre, biztosítva ezzel a „rátermetettség” elterjedését. A kevésbé rátermett nem hoz létre, vagy kevesebb utódot hoz létre, és így kihalásra van ítélve. Közben spontán mutáció következik be, ami biztosítja fajon belül a variációt abból a célból, hogy legyen miből szelektálódni.

Amit nagyon fontos megérteni, az evolúció vak, nem racionális, a mechanizmus „gépiesen” működik, nincs prekoncepciója, nem előrelátó, nem jó, nem rossz, nem gonosz és nincs célja, az evolució csak egy önmagától adódó folyamat. Szóval minden csak nem intelligens, de működésében van egy odaképzelt logika: mindig a rátermettebb győz. Ha nem kell a látás a túléléshez, akkor az egyed szép lassan megvakul (vakondok, mélytengeri halak). Ha az adott körülmények között a láb feleslegessé válik, hát akkor elsorvad. Mindig arra felé történik a fejlődés, ami „praktikus” és sohasem „előlegez”. Mit értek ez alatt? Például egy adott régióban az mocsarasodás egyes madárfajok lábának megnyúlásához vezet, vagyis kialakulnak a gázló madarak. Ezért a lábhossz növekedésért azonban meg kell „szenvedni” és csak annyira következik be, amennyire szükség van a túléléshez. Nem lesz ötven százalékkal hosszabb, mint ami szükséges, bár jól jönne, de mivel felesleges, nem következik be.

Na most a csemege a másik oldal részére. A fentiek fényében nehéz megérteni miért nagyobb az emberi agyvelő kapacitása, mint amire szükség van. Ez a „nagyobb” azonban nem néhány százalékot jelent, hanem sokszorost. A mai ember minden funkcióját tökéletesen el tudja látni agyi kapacitásának tört részével is. Az emberi agy neuronjainak milliárdjaira egyszerűen nincs szükség. Ott van ez a szédületes lappangó kapacitás és arra vár(?), hogy egyszer fel legyen használva. Csak hogy az evolúció nem így működik! Mi okozta az emberi agy ilyen mértékű többlet kapacitásának kialakulását? Ugyanis ez a túlméretezett agyi kapacitás egyszerűen nem evolválódhatott ki, mert a túléléshez totálisan felesleges. Nem kívánok spekulációkba bocsátkozni, de ezen érdemes elgondolkozni. Aki előszedi nekem az istent, azt kiherélem. 😀

____________________________________________________________
____________________________________________________________
________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!