Címkearchívumok: szívelégtelenség,

(148) 50 %

Tibor bá’ online

~p001A magyarországi statisztika szerint minden második házasság válással végződik. Azaz a házasságok 50 %- a. A házassági ceremónián, az esküvői vacsorákon a boldog, mosolygós főszereplők közül, néhány éven belül, minden második savanyú pofával és jelentős anyagi veszteség árán fog a Bíróságtól kapni egy bontóperi végzést. Ez már nem statisztika, hanem az én gondolatom. Biztos vagyok benne, hogy a házasságkötés előtt állók közül senkinek se jut eszébe, hogy ő esetleg a „második” lesz, aki majd válni fog. Természetesen ez csak egy sunyi feltételezés, mert lehet, hogy van, aki lopva nem zárja ki a lehetőséget, de mit tehet? Semmit, várja a jó szerencsét.

A sors, vagy a „modern idők” úgy hozták, hogy van még egy 50 %-os statisztikai adat. Magyarországon minden második ember szív-érrendszeri betegségben hal meg. Infarktus, sztrók, szívelégtelenség. Ez már megint nem statisztika, hanem újfent az én gondolatom. Biztos vagyok benne, gyakorlatilag senkinek se jut eszébe, hogy néhány éven belül esetleg ő lesz a „második”, aki, jóval „idő előtt”, ebbe hal bele.

Tudom, az élethez kell (többek között) bizakodás is. Nem lehet úgy elindulni reggel gépkocsival Pécsre, hogy árokba fordulhatok és este a TV hírekben rólam fognak beszámolni. Nem lehet úgy lefeküdni, hogy közben arra gondok, mi van, ha az én szomszédom robbantja fel a házat egy nyitva felejtett gázcsappal. Nem lehet úgy házasságot kötni, hogy az elrebegett igen közben arra gondolok, hogy nőm két év múlva átmegy Klapka György háremébe, mert ott jobbak az anyagi körülmények. Folytatva a sort, úgy nem lehet munkába menni, hogy arra gondolok, délben infarktust kapok és a szirénázó mentő velem fog robogni a Kardiológiai Intézetbe. Igen, belátom, így nem lehet. Van azonban egy alapvető különbség a négy felsorolt eset között. Nem tehetek róla, ha a 6-oson valaki vadállat módjára előz egy beláthatatlan kanyarban. Nem tehetek róla, ha a szomszédom egy szenilis öregember, akinek minden kimegy a fejéből. Nem tehetek róla, ha a feleségem megunja a részletfizetést (pedig ő akarta megvenni a cuccot). Azonban a negyedikkel, az infarktussal nem ez a helyzet. Ha 42 évesen a munkahelyemen infarktust kapok az nem egy tőlem teljesen független Isten csapása. Ugyanis elsősorban tőlem függ, nem pedig a sors kiszámíthatatlan szeszélyétől.

A szív-érrendszeri betegség az emberiség modern ellensége. Igen, egy alattomos ellenséggel állunk szemben, aki kizárólag azért győzi le minden második embertársunkat, mert nem törődünk vele, nem vesszük komolyan. Ha valaki egy repülőn elrikkantja magát, hogy bomba van nálam, a gép azonnal leszáll, a pasit letartoztatják, és persze kiderül, hogy nem is volt nála bomba. Ha egy étteremben egy vendég elkezd hadonászni egy késsel, kimenekülünk a teremből. Ha a diszkóban valaki elkiáltja, hogy „tűz van”, mindenki rohan a kijárathoz. Ezeket mind komolyan vesszük és a magunk módján védekezünk ellene. De azt, amiben minden második embertársunk belehal, azt nem vesszük komolyan. És ha rákérdezel, mindenki azt válaszolja, miért kapnék infarktust, az apám 80 éves és még él. Ha pedig tovább feszegetjük a témát, akkor kibújik a szög a zsákból. A haver hallott róla, hogy nem kellene dohányozni, meg idegeskedni, de hát ez van, és ha esetleg történik „VALAMI”, akkor majd az orvos….. Na igen, akkor majd az orvosra bízod magad, és (ha módodban áll) zsebébe csúsztatsz egy vastagon kitömött borítékot. Elvégre a saját életed a legfontosabb a világon.

Akkor most lefestek néhány érdekes élettapasztalatot. Ha egy étteremben nem tudsz választani, és azt kérdezed a pincértől, mit ajánl, akkor a pincér azt a négynapos töltött káposztát fogja ajánlani, amit este mindenképpen ki kell majd önteni. Mert a pincér és a te érdeked nincs összhangban. Ha rendezési problémád támad a szomszédoddal és elmész egy ügyvédhez tanácskérési szándékkal, az ügyvéd azt fogja mondani, hogy be kell perelni, mert neked van igazad és a pert meg fogod nyerni. Mert ha vesztesz, ha nyersz, az ügyvéd mindenképpen megkapja a munkadíját. Az ügyvéd és a te érdeked nincs összhangban. És akkor most kapaszkodj! Ha a szíveddel kapcsolatos panaszaid vannak, rohansz a kardiológushoz, mert ehhez aztán végképp nem értesz. És ezzel leteszed a kezébe azt, ami neked a legdrágább, a saját életed. Nem tehetsz mást, mert a szívedről csak annyit tudsz, hogy a bordáid alatt a baloldalon dobog, és ha megáll, akkor neked annyi. Vakon kell követned az orvos tanácsait, el kell fogadnod a véleményét, és alá kell magadat vetni annak a kezelésnek, invazív beavatkozásnak, műtétnek, amit ő jónak lát. Aztán erről és a vizsgálati eredményekről kapsz egy papír, amit elolvasva egyetlen egy szót nem értesz, és fogalmad se lesz, hogy most tulajdonképpen mit történik, mi fog történni, milyen állapotban vagy és egyáltalán mit várhatsz. Tehát egy borítékkal együtt nagyon hálás vagy az orvosodnak, aki egy két megnyugtató mondattal leráz. Te pedig egyetlen egy dolgot tehetsz, szeded a felírt gyógyszereket.

Most felteszek egy logikus kérdést, szerinted ez rendben van így? Amikor rám került a sor, az előző kérdésre azt válaszoltam, hogy NINCS. De itt nem álltam meg. Három éven át kitartóan küzdöttem, hogy áttörjem a falat a szívbeteg és a kardiológusok között. Egy olyan falat, amit nem a betegek állítottak, és amely falnak a fennmaradása egyértelműen az orvosok érdekét képviseli. De most a tét nem egy 4 napos töltött káposzta elfogyasztása, nem is egy pár százezer forintos per elvesztése, hanem az egyetlen, saját életünk. Öt orvosi szakkönyvön rágtam át magam. Több száz latin szót tanultam meg, amit az orvosok kifejezetten azért használnak, hogy a beteg ne ismerhesse meg saját betegségét. 5000 angol nyelvű oldalt printeltem ki az Internetről, hogy kiderítsem az igazságot. Mert az igazság, a valóság teljes mértékben a kardiológusoknak sincs a birtokában. A kutatások, a kísérletek sok tízezer betegen, több tucat gyógyszerrel kapcsolatban ma is folynak. A publikált eredmények nem mindig fedik a valóságot, hanem a kísérletet megrendelők anyagi érdekeit képviseli. Mindezek megismerése után világossá vált számomra, hogy a szívbeteg a kardiológus számára fogyóanyag. Jól fizető fogyóanyag. Javaslataik, ajánlataik mögött elsősorban saját anyagi érdekük, nem pedig a beteg egészsége áll, de persze arra ügyelnek, hogy a kezelés szakmailag „megalapozott”, illetve „megtámadhatatlan” legyen. Jogilag a beteg beleegyezése nélkül semmi se történhet, de a beteg egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy dönteni tudjon saját sorsát illetően. De ennek vége! Itt van rá a bizonyítékom. Most van 12 éve, hogy szívtáji panaszaimat követve (úgynevezett extra szisztolés ütések) életem első kardiológusa kórházi befekvést és műtétet javasolt, ellenkező esetben csak „néhány hónapom van hátra”. Négy héten belül összesen 6 kardiológusnál jártam, ugyanazzal az eredménnyel, mindegyik műteni akart. Közben lázasan, minden időmet a témának szenteltem, és én döntöttem el, hogy műtét kihagyásával, pusztán minimális gyógyszeres kezelés mellett szamárfület mutassak a műtétnek. Sőt, odáig mentem, hogy vitába szálltam a kardiológusokkal. Ma, teljesen panasz és tünetmentesen, egészségesen élek. Engem már nem lehet becsapni! És téged?

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________