Címkearchívumok: Dón-kanyar

(2348) Horthy

Tibor bá’ online

A Horthy kultusz reneszánsza 1990-ben kezdődött andante módozatban, magára véve egy folyamatos crescendót, ami napjainkban kulminál. Nekem nem sok kedvem volt a témához nyúlni, de minek után fű-fa megszólal, a sajtótermékek roskadoznak az elemzések alatt, de az igazi okokra senki se mutat rá, kénytelen vagyok beleszólni a kavalkádba, még mielőtt Horthy Miklós kiüti a nyeregből Bartok Bélát a XI. kerületi képviselő testület hazafias segítségével.

Arra nem érdemes karaktert pazarolni, hogy tér elnevezés, szobor felállítás, majd festékkel leöntés, emléktábla szentelés, stb. stb. Amit érdemes analizálni, hogy mennyire bűnös, mennyire ártatlan? Először is ítélkezéseknél nem szabad elszakadni a kortól, amiben az illető élt. Ma az iskolákban a testi fenyítés kapitális bűn, a harmincas években nem csak mindennapos volt, de a pedagógusok esküdtek a mással nem helyettesíthető hatékonyságára.

Dón-kanyar: A tragédiát megelőző 20 évben az egész ország az elcsatolt részek visszaszerzésére volt kihegyezve. Már 10 éves fiúgyerekeket is a háborúra készítettek fel, 13 éves fiúknak már kötelező volt a „Levente szolgálat”. A hősiesség, az élet hazáért történő feláldozása evidencia volt. Jáni* parancsba foglalta, aki meghátrál, azt felkoncoltatja. Nem volt ő szadista, csupán 1942-öt írtak, amit az 1970-ben, 1980-ban születettel soha se fogják tudni megérteni. Érdekes, hogy azok a liberális történészek, akik normálisnak tartják, hogy szent királyunk egy tyúklopást kar levágást rendelt büntetni, a Dón-kanyari áldozatokat Horthy lelkéhez akarják varrni. Ne essünk át a ló másik oldalára, nem kívánom Horthyt fehérre mosni, és nem állítom, hogy a Dón-kanyari dráma nem lett volna elkerülhető, de hasonló politikai és hadászati hibákat elég sokan követtek el a történelemben és nem öntik le vörös festékkel a szobrukat.

*Vitéz Jány Gusztáv (eredetileg: Hautzinger Gusztáv)

Fél millió magyar zsidó: Horthy már a zsidótörvényeket se helyeselte, de ő csak kormányzó volt, nem tejhatalmú pártvezér kétharmados parlamenti többséggel. Ahogy nem ő üzent hadat, ugyanúgy nem ő szavazta meg a törvényeket. Igen, lemondhatott volna, különösen 1944. március 19. után, de nem mondott le. Betegesen ragaszkodott a hatalomhoz. Látunk ilyet napjainkban is. És még valamit. A háborút megelőző években fasizálódott Európa: Mussolini, Frankó, Hitler, ez tűnt a fősodornak, miért nem hihetett a végső győzelemben? Mire előtte is világossá váltak a dolgok, már késő volt, nagyon késő. Különben, akik az elhurcolt zsidókért Horthyt teszik felelőssé, nem álltak még elő ötlettel, hogy mit tehetett volna a kormányzó. Mindenesetre Nürnbergben nem ült a vádlottak padján.

Mindent összevetve nem tartom pozitív történelmi figurának, mások viszont igen. Kik ezek a mások, és miért. Hogy a középosztálynak, de főleg az alsó középosztálynak egyre rosszabb a helyzete, lassan már nyomorog, az nem ismeretlen. A magyar tömegek tudnak tűrni, szenvedni, nélkülözni, ha kell, de akkor is ha nem feltétlen kellene. Elsősorban nem ezt vetik Orbán szemére. Hogy az urak jól járnak, vagy lopnak törvényesen és törvénytelenül, még az is elmenne, de a közbiztonság, na az már nem. Horthy alatt is volt nyomor, de a cigány nem lophatta ki a szemedet, nem fenyegethetett, és nem nyelhette le a belőled kifacsart adót szociális segély formájában. Horthy alatt rend volt, és most a magyar embermillióknak ez a legfontosabb, szinte a mindennapi betevő kenyérnél is fontosabb. És ne kerüljük meg a másik lenyelhetetlen békát, a zsidók gazdasági uralmát se, ami vagy valós vagy nem. Ilyen irányú felmérésekről nem tudok, de hogy milliók érzik így, az biztos, és itt most nem az igazság számít, hanem az, hogy mit fogadnak el a milliók valóságnak. Horthy alatt ez se volt. Ez az oka annak, hogy ma egy ilyen kultusz feltámasztható Magyarországon.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________