A szerző könyvében nem fedte fel, hogy oknyomozása közben milyen mértékben volt ö maga involválva, amit nyilvánvalóan akkor, és ott nem is tehetett meg. Ezért a könyv végeredményben több tucat nő és férfi, valamint házaspár meginterjúvolásából áll, nagyon kevés hozzáfűzött egyéni véleménnyel. Talán felesleges megemlítenem, hogy a könyvet egyetlen este alatt kiolvastam, és természetesen eldöntöttem, hogy a tettek mezejére lépek. Rendben van, de hogyan? Mindenesetre első lépésként, az esetleírásokból le kellett szűrnöm a tanulságot. A következőkben tehát a Bársonyos alvilágban található esetek, és a későbbiek folyamán személyes élményeim összefoglalóját fogom egy csokorban átnyújtani nektek.

Kezdjük a motivációval! A részvétel, vagy a kipróbálás melletti döntés rendszerint nem egytényezős. Legfontosabb és leggyakoribb a férjben bujkáló poligámia, ami annyira erős, hogy a cél elérése érdekében hajlandó „feláldozni” a feleségét is. A férjek döntésére a feleségek reakciója 90 százalékban az abszolút elutasítás. A maradék 10 százalék igen lelkesen csatlakozik az elképzeléshez. A 90 százaléknak kb. egy harmada egy idő után beadja a derekát, de kábé minden második esetben a kierőszakolásban nincs köszönet. Olyan férfivel viszont nem találkoztam, aki – legalább elméleti síkon – ne lett volna híve az ötletnek (természetesen nem egy hónapos házasokról van szó). A feleségek lelkes 10 százalékának a férj hosszú ideig tartott szexuális alulteljesítése adja az indítékot. Olyan nőről nem hallottam, aki kifejezetten a változatosság miatt lépett be a klubba. Viszont a nagy nehezen rábeszéltek egy része a kezdeti tapasztalatok után, lelkes hívővé vált.

És akkor térjünk rá a férfiakra. Az a férfi, akinek sikerült rábeszélni a partnerét, és az egészbe belekóstolt, kivétel nélkül mind elismerően nyilatkozik a csoportos szexről. Az ok csak részben a változatosság. A látvány, hogy a feleségét a szeme láttára egy „idegen” férfi birtokolja, egy nagyon mélyen ülő ősi vágyat ébreszt fele benne, és alig várja, hogy befejezzék és saját nőjét birtokba vehesse, aminek eredménye a megszokottnál sokkal intenzívebb közösülés a feleséggel. Mindenki jól jár, amennyiben a feleség el tudja fogadni egy „idegen” férfi behatolását (a nagy százalék nem tudja). Közösülés közben a nők többszörös (és hosszan tartó) orgazmusa nem ritka jelenség, amiért sokkal kevésbé vannak oda, mint a férfiak, akiknek még fiatal korban se túl gyakori a néhány percen belül megvalósított ismétlés. Ezen biológiai tényen a csoportos szex radikálisan változtat, a férfiak szinte szárnyakat kapnak. Egy-egy szeánsz alatt a résztvevő férfiak átlagos orgazmus száma háromra tehető. Tekintve, hogy ezen férfiak átlagos életkora 40-45 körüli, ez a teljesítmény messze felülmúlja az otthonit. Egészen pontosan háromszor több 😀 .

A házaspárok esetében a pontatlan statisztika azt jelzi, hogy akik nem potyognak ki, azoknál összekovácsolódást eredményez (hitted volna?). Ilyen értelemben megmenti a házasságot. Bár csoportos szexnél íratlan szabály, hogy összejöveteleken kívül tilos a kétszemélyes találkozás, ezt a nők szívesen megszegik, míg a férfiakra nem jellemző. Az ok valószínűleg a nők körében bekövetkező nagyobb kiszelektálásban keresendő. Egyszerűbben kifejezve, amelyik nőt rá lehet venni a csoportos szexre, vagy feleség cserére, annál a szex átlagon felüli jelentőséggel bír. Apropó, csoportos szex, mint az elnevezésből is következtethető, több nő és férfi részvételével történik. A feleségcserében csak két olyan személy vesz részt, akik nem egymással házasok. Ez ma már elavult szórakozásnak számít, már csak történelmi szerepe van.

A csoportos szexnél az optimális létszám 6-8. Az optimális elrendezés pedig – a saját tapasztalataim szerint – a két nő és négy férfi. Másik saját tapasztalati tény, hogy az emberekbe bele van nevelve egy automatikus elutasítás, ami olyan erős, hogy a felkínált lehetőséget még megfontolni se hajlandók. Ugyanakkor, ha előzetes megbeszélés helyett a megfelelő szituációban találják magukat, a lehetőséget kihasználják. Ellen példával nem találkoztam.

Igen emlékezetes az egyik eset, amikor partneremmel együtt meghívott egy házaspár „közönséges” vacsorára. Vacsora után javasoltunk egy „huncut játékot”, amit a partneremmel előre megbeszéltünk. A játék lényege a párok egymással való szembeülése úgy, hogy mindenki a másik pár, önmagával ellentétes nemű tagjával kerül szembe. A feladat egymás utánzása. Tehát A-nő megsimítja a vele szemben ülő férfi haját, amit B-nő utánoz. Ezt követve A-férfi megsimogatja a szemben ülő nő karját, amit B-férfi utánoz, és így tovább. Egy idő után lekerülnek a ruhadarabok, egyik a másik után, majd testrész érintések következnek, ami a végén közösülésbe torkol. Ennél az emlékezetes esetnél történt, hogy az aktus után a férj a feleségéhez fordult és jelentős szomorúsággal a hangjában azt kérdezte tőle: „hogy tudtad megtenni?” Amire a feleség nagy mérgesen visszavágott: „mért, és te?” Pusztán arról van szó, hogy közösülés közben a férfi elveszíti józan eszét, ami csak a kielégülés után tér vissza. Jelen esetben a férj könnyen megakadályozhatta volna feleségének a megdugását, de akkor ő se dughatott volna.

Egy kis pihenő végett, térjünk  vissza a „The Velvet Underground” könyvhöz. Négy évvel később, 1967-ben újra kiadták, de most Angliában és „Bizarre Sex Underground” cím alatt, (különben) változatlan szöveggel, és a címen kívül változatlan borítóképpel. Négy év viszont nagy idő. Legalább is akkoriban Magyarországon 4 év alatt hatalmas változások történtek. Igaz házassági hirdetéseket egyedül a Magyar Nemzet közölhetett, és a „házasság céljából” kifejezésnek benne kellett lenni a szövegben vagyis a hirdetésnek valóban házassági célt kellett sugallni, de senki nem vette komolyan. Csoportos szex összehozása komoly nehézségekbe ütközött, ha a baráti kör erre alkalmatlan volt. Szerencsére! Ugyanis az egyik komoly szabály: Barátokkal soha, mert egy barát elvesztésére ennél jobb módszert még nem találtak ki. Viszont a házasság megóvására se. Felmerül a kérdés miért?

Nem végeztem tudományos felméréseket, így legjobb esetben is csak az impressziómra támaszkodhatok, plusz némi paraszti józan észre. Nagyon sok válás oka a férj hűtlensége, ami biológiai adottságaiból ered. Csoportos szexre járó házaspároknál a hűtlenség kizárt. A férj letudja „aljas” ösztönét és nyugodtan ül a seggén. A megszokás és unalom a nőket is utoléri, még akkor is, ha ezt nem ismerik be. Az ilyen feleség a dolgot egyszerűen oldja meg, nincs rá igény, nem gyakorolja. Ez az „apukám úgy fáj ma a fejem” szindróma, amit a férjek nehezen viselnek el. Aztán, van egy közös titkuk, amit a rokonság, a környezet, a baráti kör nem tudhat meg. A közös titoknak hatalmas összekovácsoló ereje van. Végül pedig nagy ívben elkerüli őket a szexuális frusztráltság, ami a nem közel azonos igény esetén lép fel. A többlet kapacitás csoportos szex esetén ragyogóan levezethető.

Aztán eltelt egy jó évtized és megjelent a Négy Évszak havi magazin, amiben egy-két érdekes történet mellett sok oldal apróhirdetés volt kizárólag partner szerzés végett (volt néhány fehér holló, aki férjet keresett). A csoportos szexelők számára megváltás volt. Egyszerre megnyílt az út több tízezer potenciális partnerhez. A szexuális forradalom elérte Magyarországot, ami azóta is tart. Az utóbbi időkre már semmi új felfedezés nem jutott, kivéve a szélsőséges aberrációkat, de ezt a témát másra hagyom.

Álláspontom szerint a megfelelő feleséggel vagy partnerrel a csoportos szex sokkal több pozitívumot tartogat a praktizálók számára, mint negatívumot. Nem csak szex, de „esemény” is. Egy-egy szeánsz után napokig lehet róla beszélni. Érdekesebb eseteket még hónapokkal később is fel lehet eleveníteni. Ezen utolsó állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint 1989-ben megjelent könyvem: Csoportos szex itt és most – szatirikus erotika címen. Természetesen már sehol se árulják. Egy-egy felbukkanó példányért antikváriumban egy kisebb vagyont kérnek. Nekem is csak egyetlen egy példány van belőle, amit úgy őrzök, mint a szemem fényét.

Eddig tartott a 7 éve megjelent poszt. Most pedig a téma kibővítése következik 2017-ben. Siklósi Botond & Vanda szerzőpáros nem foglalkoztak a legfontosabbal, mit javasolnak. A swingelésnek van egy feloldhatatlan problémája, a nemek biológiai egyenlőtlensége. Ez abból ered, hogy a férfi nemi kapacitásának lehatároltsága mellett, a nőknél ez majdnem végtelen. Egyetlen egy nő fizikailag képes kielégíteni akár 30 férfit is (amire a Vörös Hadsereg megszállása alatt bőven volt példa), ami viszont fordítva messze nem igaz. Néha még egyet se képes. Ha ezt a női tulajdonságot a feleség kihasználja, és már az ötödik férfivel dug, miközben a férj szomorúan bámulja kókadt nemi szervét, egészen biztos nem fog jót tenni a házasságnak. Viszont ez a lehetőség nem kizárható, tökéletesen a feleségre van bízva, aki ha kihasználja a lehetőséget a házasságot nem összébb kovácsolja, hanem szétzilálja.

Persze, aki ki akarja próbálni az szabadon dönthet mit akar, de ha megkérdez engem, akkor én a „treesome” megoldást ajánlom, szigorúan két férfi és egy nő, természetesen egyiknek a felesége. Mind a hárman jól járnak. A két nő és egy férfi = katasztrófa, és mégis a férfiak nagy része erre vágyik. A „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” tipikus esete.