Tibor bá’ online
Az alábbiakban szexológusok véleményét összegezem azzal a kitétellel, hogy egyetértek a megállapításokkal. Na és miért nyúltam ehhez a témához? Mert megítélésem szerint a magyarok (úgy általánosságban) nem tudnak tisztességesen szakítani. Nézzétek meg az amerikai filmeket, karácsony este összeugranak az ex-ek meg a féltestvérek, és mindenki kulturáltan viselkedik, sőt, örülnek egymásnak. Szó sincs haragról, neheztelésről. Így is lehet, de nem nálunk.
Létezik-e fájdalommentes, becsületes szakítás? Lehet hazudni egy viszony befejezésekor? Szakíthatunk-e sms-ben vagy e-mailben, vagy jobb ezt személyesen megtenni? Lehet-e barátság a volt szeretők között? „Nem benned van a hiba, hanem bennem!” – ugye hallottátok már ezeket a szavakat, ha máskor nem, szakításkor, és érdekes, hogy ezektől a szavaktól gondolja az, akit elhagytak, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Az alábbiakban néhány jó tanács olvasható szakítás előtt állóknak, és azoknak, akiket otthagytak.
Nem minden kapcsolatot szükséges szakítással befejezni. Két találkozó után még nem beszélhetünk viszonyról, ilyenkor, ha nem hívjuk a másikat, vagy mi nem telefonálunk, az már a kapcsolat végét jelzi. Gyáva emberre vall azonban egy tartósabb kapcsolat végét sms-ben vagy e-mailben közölni, és megsértődésre ad (jogosan) okot.
Az internetes ismerkedés bonyodalmakat hozott a szakításban is. Ha valakivel sokáig csak a világhálón tartottuk a kapcsolatot, és csak jóval később került sor a személyes találkozásra, lehet, hogy azonnal kiderül, nem ő az, akire vártunk. Ez gondot okozhat a szakításnál, hiszen esetleg régóta ismerjük a másikat, de valójában egyáltalán nem. Tartósabb kapcsolatot illik személyesen befejezni. Mindenképpen alkalmat kell adni a partnernek, hogy kérdéseket tegyen fel, beszéljen érzéseiről. Ilyenkor legyünk a lehető legőszintébbek, de szilárdan tartsunk ki álláspontunk mellett. A hezitálás felesleges reményeket kelt a másik félben.
Sok mindentől függ az, hogy valaki tud-e volt partnerével baráti viszonyban maradni, ami sok esetben szükséges, vagy közös gyerek, vagy azonos munkahely miatt. Ajánlatos, ha az elhagyott szerelmes egy jó darabig nem keresi volt kedvesét, semmiféle ürüggyel nem hívogatja, és mindenképpen kerüli vele a szexet szakítás után (ne lepődj meg, mert elég gyakori). Fontos, ahelyett, hogy különféle ürügyekkel hívogatnánk azt, aki lapátra tett bennünket, keressünk új elfoglaltságot, hívjuk fel régi barátainkat, vagy sportoljunk. Ne ugorjunk fejest azonnal egy új kapcsolatba, az új partner jelölt lehetőleg legyen ismeretlen a volt partner előtt, mert az ellenkezője nem lenne tisztességes egyik féllel szemben sem.
Ezek a tanácsok természetesen csak kapaszkodók, és nem alkalmazhatóak minden esetben. Az elhagyni szándékozott magyar férfi, ha szolgálati fegyvere után nyúl, egészen biztos, hogy különleges eljárást igényel, amit előre lehet sejteni.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Nem tudom, hogy lehet e egyáltalán kultúráltan szakítani, nekem sosem sikerült sajnos. Persze mindig próbáltam korrekt maradni, de ha ezt a másik fél nem értékeli és folyamatosan durva sértésekkel vág vissza akkor a kultúráltságunkkal nem megyünk semmire. Akit otthagynak az mindig sértett lesz és kiszámíthatatlan a reakciója. De a másik oldalt sem tartom normálisnak amikor egy pár szakít, de utána is örökké egymás seggében vannak, közös nyaralások, napi szintű kapcsolattartás stb. Én ha lezártam egy kapcsolatot akkor utána nem kivánok az illetővel szorosabb viszonyban maradni, sőt volt egy 10 éves kapcsolatom ahonnan elköltöztem és soha többet nem kerestük egymást utána. Sok volt, elég volt.
1 – Thunder:
Az egész a háttér kultúrán múlik. Az őskapitalista USA-ban minden gyerek úgy nő fel a családban, hogy „mindenki önmagáért”. Egy házasságon belül teljesen természetes, hogy mind a két fél „ön megvalósít”. Nem a család érdekét nézi, hanem a sajátját. Két munkalehetőség közül nem azt választja, amelyik jövedelmezőbb, hanem amihez jobban van kedve. Ez ott természetes. Ebből következik, hogy azt is elfogadják, hogy a másiknak már nem kell a kapcsolat. Ez nálunk nincs. A nők nagy százaléka például elvárja, hogy
– szültem neked két gyereket,
– neked adtam a fiatalságomat,
– miattad nem mentem vissza dolgozni,
– teérted mondtam nemen Huffnáger Pistinek 😀 stb.
valós, vagy kevésbé valós tettek miatt addig tartson a kapcsolat, amíg annak fenntartása a nőnek megéri. És igen, az érdekérvényesítéshez bármik bevethető, még a gyerek „feláldozása” is.
A szakítás utáni állapot a kapcsolat jellege szerint alakul.
Egy önző, tulajdonló jellegű kapcsolat vége a harag, az ellopott „holmi” miatt
Egy pióca jellegű kapcsolat vége felháborodás, a megszökött „gazda állat” miatt
Egy elhamarkodott szenvedélyből felépült kapcsolat vége lehet a közönyösség.
Két értelmes, de nem összeillő ember kapcsolatának lehetséges vége, a kölcsönös tiszteleten alapuló szakítás, gyermekek esetén a megegyezés a közös nevelésben a gyermekek érdekében.
Ha két ember valóban szereti egymást, akkor a szakítás után sem keletkezhet gyűlölet.
Se a tapintat, se a tisztelet, nem mindenki által ápolt értékek.
Vannak akik legeslegelsősorban a saját érdekérvényesítésüket hajtják a legagresszívabb törtető módon. Másokra még a legközelebbi hozátartozóikra is csak korlátozottan vannak tekintettel.
Egy gyermek – egyéni véleményem – felbonthatatlan élethosszig tartó kötelezettséget is jelent.
Kivétel az alapos okkal történő kitagadás.
Mert nem kérte, hogy megszülessen és a szülei a jólétének legnagyobb garanciái.
Ez elől a kötelesség elől meglépni aljasság.
Aki pedig soha nem képes bűntudatot lelkiismeretfurdalást érezni,az pszichopata.
2.
Igen Tibor bá, ezzel abszolút egyetértek.
Volt egy olyan szakításom is, az asszem 3-4 év együttélés után, hogy előző nap mindent rendesen megbeszéltünk teljesen normális hangnemben. Megbeszéltük még azt is, hogy kinek mije van, amit esetleg elvinne magával stb. Aztán másnap délután, munka után már nem tudtam bemenni a kulcsommal mert le volt cserélve az összes zár. Ez annyiban plusszban kicsit vicces is volt, hogy az ajtót is én csináltattam anno súlyos százezrekért saját költségen. Minden, amit vittem volna magammal és az enyém volt (pl saját laptop, saját hi-fi, egyik tv, értékesebb családi bútorok) az ott maradt és nem tudtam mit csinálni mert az övé volt a lakás, sőt az apja még engem fenyegetett telefonon, hogy meg ne próbáljak kisérletezni semmivel. A ruháim ki voltak rakva bőröndben a folyosóra. Ekkor fogadtam meg azt, hogy soha nem költözöm össze úgy nővel, hogy nem az enyém a lakás mert nem fognak mégegyszer kisemmizni. Hozzáteszem semmilyen mondhatni előjele nem volt ennek, csak nyilván utána a nő beszélt az anyjával (erre tippelek) vagy vmelyik jószándékú barátnőjével, aki ebbe az irányba befolyásolta. Persze azt is tudom, hogy hogyha valaki normális lelkületű akkor ilyen irányba nem tudják befolyásolni. Őt lehetett, na most rá két hétre találkoztunk az utcán és úgy mentünk el egymás mellett mintha soha nem is ismertük volna egymást, pedig ő állítólag nagyon szerelmes volt belém, mondta ezt még a szakítás napján. 🙂 Ennyit erről. Ilyenkor felmerül bennem, hogy mit művelt volna egy ilyen ember, ha lett volna közös gyerekünk?
Szeretet és érdek.
A szeretet nem szűnik meg.
Az érdek, az változik.
Ha a kapcsolat a szeretetre épűl, akor abban az én feloldódik, lesz belőle mi.
A válásra sincs szükség, mert a szeretetre épülő kapcsolat örök és képes a megújjulásra.
A két ember között lelki kapcsolat van, ezáltel a kapcsolat él.
Őseink tudásában ez az élet fa.
Ha a kapcsolat az érdekre épűl, akkor az mint az üzleti életben is végződhet válással.
Mert nincs feloldódás, két én (egó) üzleti kapcsoplata, csupán.
És azt hallottam az amerikai kultúráról, hogy üzletben nincs barátság. Még barátság sem, nem hogy szeretet.
Az üzletben megmarad a két önző én, ez látszik az amerikai kulturán, ami a fél világot döntötte háborúkba, zsákmányolta ki.
6. Bodor Attila
Ez az az elavult gondolkodás, amit a modern kultúra tűzzel-vassal próbál kiirtani…
Érdek alapú együttlétek, lehetőleg ne is hivatalosítva, de inkább az egyéjszakás szinglizés…
Ez az előirányzott viselkedés modell.
Egy boldog kiegyensúlyozott kapcsolat kevésbé kiszolgáltatott, kevésbé függ a divattól, kevésbé követi a trendeket, azaz az üzletnek nem olyan jó.
A szakítás meg nyilván olyan, mint a kapcsolat… Ha a kapcsolat valóban őszinte volt, akkor a szakítás is kevésbé megrázó.
Ha üzleti alapon volt, akkor a szakításnál is mindenki jól akar járni.
5: „nem tudtam mit csinálni”
Feljelenteni lopásért? Mert ha jól értem, arról volt szó.
6: Még azt sem mondanám, hogy a múltban élsz, mert amit írsz a szeretetről, az már régen sem volt igaz. 🙂
Voltak/vannak jól működő érdekházasságok is, és feltételezhetően a többség szerelemből veszi el a másikat (különben az érdekházasságot leszámítva miért tenné?). Aztán valami idővel megváltozik, testben, „lélekben”. Régen is volt ilyen, csak a társadalmi – vélt vagy valós – elvárások miatt a párok nem váltak el.
8.
Hát igazából ez lopásnak sem nevezhető mert nem lopta el, max nem engedi, hogy hozzáférjél. A másik meg, hogy azt be is kell bizonyítanod, hogy azok a dolgok a te tulajdonod képezték. Az ő lakása volt, sokan voltak testvérek, mindegyik azt mondta volna, hogy én nem vittem oda semmit, max vihettem volna ellentanúnak az anyámat, de nem hiszem, hogy ilyen helyzetben jól kijöttem volna. Az egészhez ügyvédet kellett volna fogadnom és belemenni egy bizonytalan kimenetelű tortúrába, az egész többe vagy annyiba került volna, mint a dolgok, amik ott maradtak. Így legalább szereztem egy tapasztalatot és soha többet nem kellett újra látnom a nőt.
9: Thunder
Mi lehet tenni? Kell egy megafon,meg kb. 15-20 perc szabadidő.
Lakóhelyén, vagy munkahelye előtt kell kísérni közterületen, közben megafonnal méltatni a tetteit a gyülekező tömeg előtt (család, szomszédok, kollégák). Pár nap után garantáltan meghátrál. Ez sokkal keményebb legények (nagyarcú svindelek, cégvezetők, notórius csalók ) ellen is működik, mindig megadják az adósságuk, és igen hamar. Mindig győz a „józan” belátás, hogy szétbarmolják az eddigi életüket, vagy rendezik a dolgaikat. Konkrétan van csapat, aki ezzel foglalkozik, és jól megélnek.