(2412) Egy kis összemérés

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Hogy manapság miként szórakoznak a fiatalok, azt nem nehéz meglátni, mert kiviszik magukkal az utcára. Mondjuk a távolsági buszon leülök szemben egy fiatallal, mit látok. Az egyik fülében van egy apró dugasz egy MP3-hoz csatlakoztatva, nyilván zenét hallgat. Így, egyes egyedül, zötyögés közben (én iskolába menet-jövet a villamoson, fogaskerekünk rendszerint szakkönyvet, vagy ismeretterjesztő könyvet olvastam, a szórakozásnak megadtuk a módját) Tízpercenként a magával cipelt hátizsákból elővesz egy literes PET palackot, kicsavarja, iszik két kortyot, becsavarja, visszateszi. Két kortyolgatás közben előveszi az okos telefonját, egy darabog unottan pörgeti a képeket, játszik egy kicsit, majd felhív egy számot: ja, én. – 15:30-assal. – ja, az jó. – ja, majd benézek. Becsukja az okost. Kinéz az ablakon, megint iszik. Jézus! Ettől nő a vízfej? Tömegesen magányosak. Néha összejönnek „bulizni”, ami szar zenéből, üvöltésből, énekesnők vonaglásából, és drogokból áll. Nincs komoly kötődés.

Ebben a korban éjjel-nappal együtt voltunk. Tavasszal megmásztuk a környék hegyeit, vagy csaptunk egy kerékpártúrát. Szentendréig se jutottunk, mert kilométerenként esett le valakinek a lánca, eresztett le a gumija, vagy csúszott ki az ülése, de nem igazán akartunk mi eljutni Szentendrére. A lényeg, hogy együtt voltunk, együtt mert a háborúból visszamaradt roncsokon ültünk, kínlódtunk a nyomor következményeivel. Semmi se számított, spontán faragtunk rímelő verssorokat a napi poénokról. Csak utólag jövök rá milyen jól éreztük magunkat, ami akkor természetes volt, ahogy a zsírós deszka is, mert a parizer (akkor még így hívták) luxusnak számított. Nyáron evezés, úszás. Ősszel kirándulás szarrá ázással, vagy ennek elkerülése végett, kártya. Egész évben szombat este zenés lokálok, nyáron szabadtéren a Margitszigeten. IGEN, csóró diák létünkre beültünk a Nagy Szálló teraszára. Tehettük, mert bűn volt gazdagnak lenni. Télen síelés Matuzsálem lécekkel és kötésekkel. Ezeket is egymástól kértük kölcsön. Nagyapák használták őket az első világháború környékén, majd a padláson rohadtak 30 éven át. Estünk megállás nélkül, soha senkinek nem tört el semmije. Pedig senki se szedett étrend kiegészítő D3 vitamint. Nem is tudtuk mi az, nem volt benne a tananyagban. 😀

A zene az életünkben egy külön fejezet volt. A polgári családok sarjainak kötelező volt tanulni valami hangszert, és el-eljárni hangversenyekre, ahogy azt a nagyszüleink tették, amikor még Liszt Ferenc is hazajárt koncerteket adni.  A zenének tehát meg kellett adni a módját. Egy hanglemez meghallgatása külön program volt, de nem egyszemélyes, hanem az egész baráti kőr számára. Amikor Soma barátom svédországi nagybátyja (sose látták egymást) küldött egy svéd hanglemezt, csodájára jártunk. Nem fekete volt, hanem átlátszó és színes. Egy fiatal pár táncolt az űrben, a távoli messzeségből egy Philips csillag villogott a rádióhullámok felett. Számunkra a zene egyenesen az éterből érkezett. Háromszor is meghallgattuk. Ezek akkor még „közönséges” vagyis 78-as fordulatszámú lemezek voltak két méretben: 10 és 12 hüvelyk. Az első 3, a második 5 perc lejátszási idővel. Az 50-es évek elején jelentek meg nyugaton az úgynevezett mikrobarázdás lemezek. Csupán arról volt szó, hogy a technológia javulásával a hanghordozó barázdákat közelebb lehetett vinni egymáshoz. Nem tudom mindenki tudja-e, hogy a hangrögzítés fizikailag történt, a hanghullámokat „bevésték” a hanglemez barázdájába. A letapogató tű ennek megfelelően „rezget” ami felerősítve jutott el a fülünkig. Aztán a fordulatot lecsökkentették 33-1/3-ra. Így a lejátszási idő fél órára bővült. Egy-egy lemezt két oldalára már ráfért egy egész szimfónia is. Nagy haladás volt, hiszen korábban Beethoven kilencedikjét 8 lemez 16 oldalára tudták csak rárakni. Szóval volt már új technológia, csak a termék nem jutott be hozzánk, nem is juthatott. Egy-egy „művészlemezért” 10-15 dollárt kértek az üzletekben. Kinek lett volna ennyi pénze abban az időben. Az ország erre kubai stílusban válaszolt.

A Váci utca 9. alatt 1840-ben épült (Hild) házban székelt a Corso mozi egészen a háborúig, ami alatt megsemmisült (ez ma a Pesti Színház). Újjáépítése után új nevet kapott: „Bartók terem”, ahol vasárnap délelőttönként mikrobarázdás lemezhallgatás folyt 3 forintos helyárakon. Fél órával az előadás kezdete előtt már ott tolongtunk az utcán, mert nem voltak a székek számozva. Különben az ülőhely nem számított, hallani mindenhol lehetett. Helyfoglalás után felment a függöny, halálos csend lett. A színpad közepén láttunk egy leterített dobozt, majd megjelent egy férfi és elmondta mit fogunk hallani. Ezt követve lehúzta a takarót és beindította a lemezjátszót. Mi bámultuk a színpadot, és hallgattuk a zenét. El voltunk bűvölve (ki látott ma elbűvölt fiatalt, pedig lenne rá elég oka) Bevallom, nekem a jelenet kissé komikus volt, de ez lehet, csak az én egyéni véleményemet tükrözte.

Amikor a Bartók terem beüzemelt a (hosszú életű, de csak rövid ideig tündöklő) világsztár, Yma Sumac volt a favorit. A rossz nyelvek szerint egy perui papnő, aki egzotikus dalokat énekelt, ami egymagában is szenzáció lehetett volna, de a hölgy énektartománya túlnőtt négy oktávon (egy 1991-es interjúban 5 oktávot emlegetett, és hogy szakorvosok vizsgálata szerint rendkívülien öblös torka van). „Ilyen torok csak isteni eredetű lehet.” Az első meghallgatása annak ellenére volt hatalmas élmény, hogy előre tudtunk a négy oktávról, de az andoki magasságokig felvitt, dél amerikai misztikus ének hatására a hátunkon futkosott a hideg. Csalást sejtettünk (komcsi háttér tapasztalat), itt több ember hangja van összevágva, de persze nem volt az.  Az 1922-ben született Yma Sumac élete végéig (2008) énekelt. Az már csak a piacgazdaság marhaságából következik, hogy 50 éven át csend vette körül ezt a fantasztikus tehetséggel megáldott előadót. Hallgassatok bele! A hanganyag 1953-as.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőséggel

(2412) Egy kis összemérés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A szavaid színesek. A nosztalgia teszi rózsaszínűvé.

    ” Egy hanglemez meghallgatása külön program volt, de nem egyszemélyes, hanem az egész baráti kőr számára. ”
    Ennek a célszerűség és takarékosság lehetett az oka.
    A hanglemezek drágák voltak, és csak új állapotukban szóltak (viszonylag) szépen.
    A többszörös lejátszás után a kopás miatt a hangzás gyorsan romlott.
    Gyorsan és hatékonyan volt célszerű hallgatni.

    Aki érti a szépet, az mostanában könnyebben elérheti. Egyszerűen gondolkodók pedig voltak régen is.

  2. Szervusz Tibor bá,
    még mindig olvaslak rendszeresen, egyik kedvenc blogom!
    A kötődés nélküliségben igazad van, és általában abban is, merre tart a világ.

    A zene viszont több, és jobb mint valaha! Amióta az elektronika jobban elterjedt, javult. Szerintem kb 2000-2010 közöttől. (di . fm oldalt ajánlom)
    Nekem nagyjából ambient – chill – progressive – trance a műfaj skála, hangulatfüggően.

    A betett videó nekem bizarr.. Szép, hogy kiénekli, de attól még nem kellemes.
    Pedig klasszikust is hallgatok néha.

    Boldog új évet amennyire lehet, és sok jó bridzspartit kívánok! 🙂

  3. Tibor bá… jól sejtem-é-e, hogy a kezdő soraid – több, mint tízévesek…? 😉
    Valahogy akkor taszított le a trónrol minden más kütyüt a “Zokostelefon…” azóta csak azt viszi mindenki magával egyedül…
    Hm…
    Remélem nem lesz sértődés belőle, hogy idebiggyesztem – korban félúton lévő – véleményét is… ugyanis a Fater is dünnyög a mai fiatalokról… :-/
    Ugye, Tibor bá’ 33 mintájú, a Fater (DJ Palotai) meg 61… van egy kis párhuzam. 😛
    http://antropos.hu/palotai-itt-van-a-vilag-osszes-zeneje-es-megis-mindenki-szinte-egy-taskabol-jatszik-interju/

  4. 3 – zapverho:
    Nem csodálkoznék, ha el lennék maradva 10 évvel. Vagy harminccal, esetleg ötvennel. Nem cserélnék a maiakkal.

  5. Én még hozzászoktam, hogy meg kell küzdeni a hordozó médiákkal. Ahogy a zene hallgatásban (orsós-bakelit-kazi-cd), úgy a számtech vonalon is volt szórakozás bőven( kazi, nagyfloppy-kisfloppy, cd, dvd) .Még vhs video streamert is láttam közelről.
    Bizony még gyerekkoromban és is a bakelittel és az orsós magnóval szórakoztam.
    Álmodoztam, hogy milyen jó lenne egy európastar rádiós kazis magnó, mennyire jól lehetne a kívánságműsorból közvetlenül felvenni a felvételeket. Akkor még csak egy diktafon jellegű kazettás magnónk volt, amit a rádió közelében a hangszóró mellett elhelyezve vettem fel a zenéket a nővéremmel Ilyenkor felvétel idején PSSSZT volt érvényben. Csend-Felvétel piros lámpánk nem volt, persze néha bejött anyukám, és gügyögött a macskáknak egy sort az is hallható volt a felvételen.
    Próbáltam sokáig visszafogni a gyerekeim kütyüsödését. De ha nagyon szembe megyünk az árral, akkor a gyerek lesz kinézve a közösségből. Így is szerintem utolsóként kapott mobil telefont az osztályban. Valahogy meg kell az egyensúlyra, a helyes használatra tanítanom őket. Próbálok ezen a keskeny mezsgyén lavírozni. Hát elég nehéz.

  6. A belinkelt “Peruian Songbird” valóban kivételes tehetséget bizonyít. Egy ukrán énekes Gennady Tkachenko produkcióját juttatja eszembe a You Tube-ról :
    https://www.youtube.com/watch?v=6whkYAFKV-8
    Emlékszem a 80-as években apám szólta le az akkori kedvenc zenéimet. A mai zenékben meg már én sem találok, kevés kivétellel halgathatót, bár az Indy kategóriában, azért vannak kivételek. Szerencsére a stílusok változatossága miatt van miből válogatni, nálam is a Chill Out, Ambient a nyerő, a 60-as, 70-es, 80-as évek zenéi mellett.

  7. Tibor bá’
    “a távolsági buszon leülök szemben egy fiatallal, mit látok. Az egyik fülében van egy apró dugasz egy MP3-hoz csatlakoztatva, nyilván zenét hallgat. ”

    Egyáltalán nem biztos, hogy zenét hallgat. Akár a Háború és Békét is hallgathatja a mai technikai lehetőségek mekkett. Létezik olyan program, amellyel akármekkora terjedelmű könyvet fel lehet olvastatni, az MP3 lejászóval. A te blogodat én is ezzel hallgatom meg unalmas munkák vagy utazás közben és cseppet sem zavar, hogy közben mit gondol rólam az, aki nem ismeri ezt a lehetőséget.

  8. 07 – Inkvizítor:
    Technikailag igazad van, de a gyakorlatban 100 fiatal közül 100 Ed Sheerant hallgatja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.